Budapest könyörtelenül közeledett felénk. Egyre szürkébb lett az ég, és nagyobb a forgalom. Késztetést éreztem, hogy szoljak Zsoltnak, hogy álljunk meg még valahol.
Zsolt rám nézett, és mosolyogva mondta:
– Időre kell menjek, nem fér bele még egy menet.
– Te gondolatolvasó vagy? – kérdeztem csodálkozva.
– Minden esetre, a Te fejedbe belelátok.
Ráfordultunk a Margit – hídra vezető útra, Zsolt ügyesen manőverezett. Aztán megláttam a Dunát. Imádtam ezt a képet.
A városban, szinte csak ez tetszett. A hegyek, és a hidak. Aztán átvergődtünk a belvároson, majd megálltunk egy újépítésű ház előtt. Nem tetszett, mint egyik modern épület sem a régi bérházak közé ékelődve.
– Ugye fel jössz, kedves?
– Mit filmezel? – kérdeztem meg először.
– Lányokat – nevetett. – Hálóruci reklám.
– Úgy sem voltam még ilyesmin – mondtam végül igent, mint már oly sokszor neki.
– Aztán lesz egy meglepetésem – mosolygott megint huncutul rám.
Kiszálltunk, Zsolt pedig előbányászott egy táskát a csomagtartóból. Bedobálta a parkoló automatába a megfelelő összeget, aztán beléptünk a házba.
– Az ötödikre megyünk, gyere a lifthez – húzott maga után.
A lift elindult velünk, Zsolt pedig a falhoz nyomott, és ahogy gondoltam, azonnal a bugyimba nyúlt. Átöleltem, és bal lábamat felemeltem, hogy jobban érezzem fel állt-e már neki. Fel. Nyelve mélyen a számba lódult, élveztük a csókot. Aztán hirtelen megállt a lift. Annyi időnk maradt, hogy szétugorjunk, az ajtó nyílt, és egy idős házaspár szállt be.
– Lefelé? – kérdezte a férfi.
– Nem, a ötödikre megyünk – felelt Zsolt, és láttam, hogy azon drukkol, hogy szálljanak ki.
– Nem baj, legalább utazunk – kuncogott a férfi, Zsoltról pedig lerítt, hogy a fenébe kívánja őket. Végre kiszálltunk, Zsolt pedig becsöngetett a felvonó melletti lakásba.
Egy magas, művész fejű férfi nyitott ajtót.
– Szia Zsozsó, a lányok már türelmetlenkednek. Még egy modellt hoztál? – mért végig.
– Nem, ő a barátnőm – mutatott be a férfinak.
– Janzsó József – fogta meg határozottan a felé nyújtott kezemet – én vagyok a kollekció tervezője.
– Nagy Melinda – vettem elő a legcsábosabb mosolyomat.
A két férfi előre engedett egy előszobába. Lepakoltunk, legnagyobb meglepetésemre, Zsolt is letette a táskáját.
– Zsoltikám, a felszerelés a stúdióban, amíg beállítod a fényeket, én megkínálom a barátnődet valamivel.
– Köszi, de vigyázz, mert rendkívüli ízlése van – mondta kedvesem, és még egy gyöngéd csókot nyomott az arcomra.
Józseffel bementünk egy szobába. Három, vagy talán négy lány beszélgetett egy bárpult mellett. Mikor beléptünk, kíváncsi szemet meresztettek rám, és egy leereszkedő hellóval köszöntöttek.
– Ő Zsozsó új barátnője – közölte az új hírt mindenkivel, mire a tekintetek kíváncsiból féltékennyé váltak.
József a bárpult mögé lépett, és gyakorlott kézzel nyúlt egy koktélos pohár után.
– Én, egy Kék Hawaiit kérek – fordult felé egy dúskeblű szöszi.
– Előbb az új hölgynek egy Motoros gyilkost – mosolygott negédesen József, és a pohárban az ital tényleg kezdett olyan formát ölteni, mintha motor olaj lenne.
Már csak az olajbogyó hiányzott belőle, de a végén az is belekerült. József elém tette az italt, és várta a hatást. Nem nagy lelkesedéssel, de beleittam. Kellemes volt. Száraz, fanyar.
– Na, milyen? – kérdezte.
– Kitűnő – mondtam, és ismét meghúztam a poharat.
– Látjátok lányok? Ez ízlés. Nem csak mindig az édes vackok. Azzal neki állt Kék hawaiit keverni a lányoknak.
– Csak várjuk ki a végét – vihogott a szőke, nagymellű. Kíváncsi leszek, hogy a hányadik pohár után fog lefordulni a székről.
Kissé idegbeteg lettem, hogy a fejem fölött beszél el a leányzó. Kihúztam magam, elővettem a leggyilkosabb modoromat, és közöltem:
– Téged, Cicám, biztosan az asztal alá iszlak. – azzal kiittam az italomat, és a poharat a bárpincérré vedlett tervező felé toltam. József elvigyorodott, és kitöltötte az újabb adagot. A poharat a szőkeségre emeltem.
– Melinda.
– Bella.
Azzal lehajtottuk az italokat. Zsolt dugta be a fejét az ajtón.
– Kész vagyok, jöhetnek a lányok.
Bella elhúzta a száját, letette a poharat, és elindult kifelé. Még visszafordult, és szikrázó szemmel közölte:
– Hív a kötelesség, de még nem fejeztük be – azzal felvetett állal átvonult a műterembe.
– Ne is törődjön vele, Aranyoskám – szólalt meg a hátam mögött József. – Hajtott Zsozsóra, de hiába, és most féltékeny.
– Mindjárt gondoltam – nevettem megnyugodva. Zavart volna, ha Bella lett volna az elődöm.
Mi is átmentünk a műterembe, ahol egy hatalmas franciaágyon pózoltak a lányok.
Leültem egy sarokba, és néztem, ahogy Zsolt átszellemülten dolgozik. Mindene alkotott, a gesztusai a gép a kezében, a teste. Végül nyolckor elment az utolsó lány is, és az ágy ott maradt üresen. Zsolt huncut mosollyal nézett rám, és én már sejtettem, hogy mi következik majd.
– Mikorra lesznek kész a fotók? – lépett oda Zsolthoz József.
– Délre az asztalodra teszem őket.
– Köszi. Maradtok a lakásban?
– Igen, hisz itt sokkal nagyobb és felszereltebb a labor, mint otthon, az meg gondolom nem ér rá, hogy holnap bent megcsináljam.
– Nem, nem – helyeselt József. – Majd a kulcsot reggel adjátok le a házmesternek – mondta József, és elviharzott. Amint becsapódott az ajtó, Zsolt hozzám lépett és hosszan, forrón megcsókolt. Eltoltam magamtól és átemeltem a fejemen az egyrészes kis nyári ruhát. Ott álltam egy szál Éva-kosztümben. Zsolt beharapta a száját az izgalomtól.
– Feküdj az ágyra – kérte remegő hanggal, majd kisietett az előszobába a táskájáért. Mire visszaért, én már szétvetett lábakkal feküdtem a hatalmas ágyon.
Zsolt elővett egy beöntő készletet, leakasztotta a képet az ágy fölül, és odapróbálta a pitlit, aztán kiment vele a fürdőbe. Izgatottan vártam vissza. Hamarosan megjelent, immár ő is teljesen meztelen volt. A táskából két kamerát vett elő, és fixre állította őket az ágy körül. Az egyiket az ágy lábához, a másikat oldalra, és elindította őket. Felakasztotta a pitlit, majd kezében a bardexes csővel mellém térdelt.
– Emeld meg egy kicsit a popsid – súgta a számba, miközben csókolt. Egyik kezét a fenekem alá tolta, a másikban pedig a cső végével simogatni kezdte a lyukacskám környékét.
Nyögdécselni kezdtem, és már azt kívántam, hogy bennem legyen. Lassan tolta fel, aztán felfújta a kis gömböt. A lábaim közé térdelt, úgy hogy felső lábszárán feküdjön a hátsóm, és kézzel kezdte el ingerelni a csiklóm, miközben a meleg víz lassan elindult belém. Szeme szemembe fúródva itta a kéjem minden kis morzsáját. Mikor már lélegzetem el-elakadt merev szerszámát kétszer, háromszor végighúzta nagyajkaim között, aztán kissé megemelkedve belém hatolt. Fejemet hátravetve élveztem el abban a pillanatban.
Megvárta, amíg kissé megnyugszom, és lassan mozogni kezdett. Kétfelől öntött el a forróság, a hasam csak úgy izzott. Keze közben végigkalandozott hasamon, mellemen, majd ujjai a számban kötöttek ki. Végig simították a nyelvemet, aztán kicsusszantak arcomra.
– Várj! – nyögte, és lenyúlt a táskába, és előhúzott egy selyemsálat. Hurkot kötött rá és csuklómra húzta. Megmerevedtem.
– Ne! – mondtam egyértelműen, nem szerettem az ilyen játékokat. Csalódottság ült ki az arcára.
– Csak az egyiket – kérlelt, és felcsillant a szemében a várakozás teli izgalom.
– Nem – mondtam, de hangomból már kiérződött a határozatlanság. Zsolt elengedte a kezem, melyen ott maradt a sál, és szinte könyörögve csókolt meg. Mióta kérlelt nem mozdult bennem, most jól esett ismét összehangolódni. Ismét hosszan mozgott bennem felkorbácsolva bennem a szenvedélyt. Kezem önkénytelenül csusszant az ágy rácsa mellé. Zsolt felkapta rá a fejét.
– Biztos? – kérdezte, én pedig reszketve bólintottam.
Kedvesem a rácshoz kötötte a sálat, aztán másik kezem után nyúlt.
– Azt mondtad, hogy csak az egyiket.
– Bízz bennem, jó lesz – kérlelt ismét. Megadtam magam, és a másik csuklóm is rab lett. Zsolt tövig nyomult bennem, és elkezdett a csípőjével körözni. Majd meg őrültem, olyan jól esett. Akartam nyúlni feje után, hogy közelebb vonjam magamhoz, de a kendő nem engedett. Tehetetlenségem tetézte gyönyörömet, lélegzetem elakadt, aztán a kéj sikolyként tört ki belőlem. Zsolt zihálni kezdett, és két körzés között hatalmasakat lökött rajtam.
Aztán felgyorsult. Nem tudtam már merre vagyok. Rángattam a kötelékemet, miközben azt kívántam, hogy minél tovább rab maradhassak. Őrült ütemben, egyszerre élveztünk el. Zsolt rám rogyott, felnyúlt és eloldozta az egyik kezemet. Kiszabadítottam magam, és sírva öleltem át kedvesem izzadt hátát. Pár percig feküdtünk így, aztán rám tört a WC-zhetnék. Nem kellett szólnom, Zsolt magától hengeredett le rólam, én pedig rohantam ki.
Mire visszaértem, kedvesem poharakkal a kezében fogadott.
Pezsgő volt benne. Bebújtam mellé az ágyba, és elvettem a felém nyújtott poharat.
– Ugye nem bántad meg?
– Nem – ráztam meg a fejem. – De, ennél többet nem engedek.
– Nem is akarok – nevetett kedvesem, és nagyot húzott a pohárból. Kivette a kezemből az italomat, hanyatt döntött és végigsimított a testemen.
– Kibírsz még egy kis kéjt? – tette föl szokásos kérdését. Már csak nevettem rajta, és bólogattam. Széttárta a lábaimat, és a pezsgőmet a puncimra öntötte, és nyalni kezdte rólam.
Nevetve élveztem.
– Fordulj meg – kérte aztán, és elővette a táskából az análizgatót. Bekente és feldugta, aztán lassan beindította, közben melleimmel játszott. Mikor már kellőképpen felizgultam belém hatolt, és sebesen, durván mozogva ismét a csúcsra repített. Lihegve, sikoltozva élveztem megint.
– Te, Te – lihegte, – milyen jó ez a rezgés. – és nagyot lökve ismét belém élvezett, aztán a hátamra rogyott, szinte teljesen betakarva. Majd meg fulladtam alatta. Végül hanyatt hengeredett rólam, én pedig befészkeltem magam a karjába.
Rájöttem, hogy nem tudom, hogy a kamerák mennek-e még, de nem is érdekelt.
Mikor felébredtem, már nem volt mellettem. Nagyon kellett WC-re mennem, így elindultam a fürdő felé, de sajnos égett a vörös lámpa az ajtó felett. Zsolt az elfényképezett filmeket hívta elő.
– Zsolt, mikor végzel? Ki kéne mennem.
– A folyosó végén van egy WC. Kérlek, menj oda ki. Aztán lőjj valamit a hűtőben. A bárpult alatt van.
Kimentem hát a mosdóba, aztán megszemléltem a hűtőt. Töltött csirke és krumpli saláta került elő.
No, meg Zsolt is. Fáradtnak, de elégedettnek tűnt. Csendesen ettünk, és a maradék pezsgőt szürcsölgettük hozzá. Kedvesem időnként hosszan rám nézett.
– Tudod, hogy gyönyörű vagy? – kérdezte, és megfogta a kezemet.
– Most már – nevettem, és úgy fordítottam tenyeremet, hogy ujjaink összefonódhassanak. – Dolgozol még? – kérdeztem félve.
– Nem, befejeztem – mondta, majd felállt, és az ágy felé kezdett húzni.
– Most én jövök – akasztottam le a beöntő pitlit, és kimentem vele a fürdőbe.
Megtöltöttem vízzel és visszamentem. Zsolt hanyatt feküdt, egyik csuklója az ágyhoz kötve.
– Na megállj csak – mondtam, és a másik csuklóját is kikötöttem, majd bevezettem a csövet, és elindítottam a beöntést. Kedvesem mellé térdeltem, és kézbe fogtam fél merev péniszét. Húzogatni kezdtem, és éreztem, hogy tenyeremben egyre keményebb lesz. Zsolt behunyt szemmel élvezte a mozdulatokat, és mikor végül megnyalintottam vörösödő makkját felnyögött. Számban éreztem előváladéka fanyar ízét.
Bólogatni kezdtem, miközben ujjaimmal heréin játszottam.
– De jó – szakadt ki belőle, én pedig boldogan játszadoztam vele. Gátját masszíroztam, miközben a szopást nem hagytam abba. Zsolt végül zihálni kezdett, de még nem akartam, hogy elmenjen, így enyhén megszorítottam a makkja alatt, és abbahagytam a szopást.
– Még – könyörgött kedvesem. – Még!
Rábuktam hát megint, és addig dolgoztam rajta, míg ismét zihálni nem kezdett, akkor átvettettem a lábamat csípője felett, és beleültem kemény szerszámába.
– Oh! – nyögött fel, és most ő próbálta meg kiszabadítani a kezeit. Előre- hátra kezdtem el mozogni. Keménysége végig dörzsölte csiklómat is. Egyre jobban bepörögve, lihegve rohantam a csúcs felé. Éreztem, hogy ő sem bírja már sokáig, robbanni fog. Aztán elöntött a kéj, és rekedtem kiáltottam:
– Most, Kedves, most!
Ő pedig nagyokat lökve élvezett el ismét. Nem akartam még kiengedni magamból. Szétvetett lábakkal feküdtem rajta, és azt kívántam, hogy a hátamat simogassa.
Aztán rájöttem, hogy nem tudja, mert a keze oda van kötözve. Kioldoztam, és legnagyobb boldogságomra azonnal átölelt.
– Szeretlek, minden porcikádat szeretem – súgta a hajamba, és percekig így feküdtünk, majd lassan megfordultunk.
– Mindjárt jövök – mondta és kiment a mosdóba. Mikor visszajött, én már az oldalamon feküdtem a takaró alatt. Boldogító félálomban ringatóztam. Mellém feküdt a hasára. Felém eső karjával átölet. Így ragadott el az álom egy idegen lakásban egy félig idegen ember mellett, aki jobban az életem része volt, mint eddig akárki.
bizarr
Erika privát castingon seggbe répázva
A Szexpláza oldalon Plázacicának nevezzük azokat a fiatal lányokat, akik amatőr vagy profi szinten pornófotózást és pornóvideózást vállaltak. Plázamamának pedig azokat az érett nőket, akik szintén pornózásra adták a fejüket. A videómixekben a Szexpláza plázacicák privát orális szex befejezés, látható. A szexpláza amatőr modelljeinek a plázacicáknak privát castingán a lányok vetkőznek maszturbálnak, és szopás, pinán és seggbebaszás és egyéb perverzkedések után arcra, szájba élvezéssel fejeződik be a szex. Fotók és videófelvétel készült. Minden lány arcába, szájába, hajába kapta az ondót. Ki-ki lenyelte, kiköpte, szétkente. Van aki imádta az ondót és rögtön lenyelte, még fotózni sem lehetett, de a videón látható. Van akinek a torkára ment a spriccelés, és majd megfulladt.
Olyan is, akinek még soha nem volt a szájában spermium, és kis híján elhányta magát. Gecis arcú plázacica képek itt. A 19 éves Erika pornófilm forgatás amatőr casting képek és videó. Ilyen castingon tulajdonképen pénzért szexuálisan alázva vannak a lányok, és eldől, hogy meddig mennek el a szexben. Persze igyekeznek minnél többet mutatni, hogy kapjanak minnél több pornós munkát. Bemutató képekért kattints a fotóra, bemutató videóért ide. Ha tetszik Erika plázacica, vagy a szereplő pornós lányok, a plázacicák, akkor válogass a teljes tagi tartalomból, vagy töltsd le a 25 DVD film összes jelenetét, ahol a lányok is szerepelnek többféle pornóban! Jelszó kérése és Belépés
Extrém szex 5 – Dildóval és a farkával is dugott
Arra ébredtem, hogy kedvesem néz. Arca ott pihent mellettem a párnán. Mikor kinyitottam a szemem, rám mosolygott.
– Mennyi az idő? – kérdeztem álmosan.
– Kilenc óra – búgott mellettem Zsolt hangja. – Már feltettem vizet. Mit kérsz előbb, kávét, vagy beöntést.
– Kávét, és beöntést egyszerre – mosolyogtam vissza.
– Mohó vagy – ült fel.
– Nem, csak álmos, és szerelmes – fordultam hanyatt, mire Zsolt kezét a hasamra tette, aztán végigsimított rajtam a lábam közéig.
– Szeretek ide nyúlni, amikor felébredsz. Puha és nedves vagy még.
– Kívánlak – simogattam meg a mellkasát.
– Engem kívánsz, vagy a beöntést.
– Téged, hogy bennem legyél, akármilyen formában.
Zsolt erre felemelte a takarót, széttárta a lábaimat, kicsit megemelte a csípőmet, és legnagyobb örömömre, tövig nyomult bennem. Nem is figyeltem, hogy már megint merevedése van.
– Ne mozdulj – kért, és melleimet, arcomat simogatta. Megint valami izgalommal teli nyugalom járt át.
Nem értettem, hogy ez hogyan lehetséges, de nagyon jól esett. Aztán meghallottuk, hogy sípol a vízforraló. Zsolt elkezdte kihúzni belőlem a szerszámát.
– Ne – nyögtem – ne húzd ki még. Zsolt szemében mohó vágy gyúlt, és mozogni kezdett bennem. Lihegve kezdtem el élvezni. A vízforraló egyre erőszakosabban sípolt.
– Várj – csókolt szájon Zsolt, és az éjjeliszekrény fiókba nyúlt. Elővett egy méretes dildót, és a puncim fölé illesztette, aztán kihúzta a farkát és bevezette a dildót.
Húzogatni kezdte bennem, közben csiklómat nyalta. Remegve élveztem el.
Fogta a kispárnáját, és a lábam közé tette, úgy, hogy a dildót bennem tartsa.
– Fordulj hasra- kérte, és én megtettem, ahogy mindent neki. A párna kellemesen beljebb nyomta a szerszámot.
– Óvatosan kezdj el mozogni rajta, mindjárt visszajövök – csókolta meg vállamat Zsolt, én pedig mozogni kezdtem. Érdekes érzés volt, hogy nem a kezemmel kell irányítanom.
Zsolt hamarosan visszatért, és belém vezette a beöntést.
A kávé illata is megcsapott, de most nem törődtem vele.
– Mozogj csak kedves – markolt bele Zsolt a fenekembe.
– Téged akarlak magamba – nyafogtam.
– Majd mindjárt – indította meg a saját beöntését is. Visszanyúltam, és megfogtam keményedő farkát, és egyre jobban felizgultam tőle, miközben a műtag ki, besiklott bennem. Zsolt simogatott, aztán éreztem, hogy lefolyik a beöntés, és elszomorodtam, hogy kedvesem még nincs bennem. Ám Zsolt kihúzta a beöntő csövet a popsimból, és hátulról belényomult.
Azt hittem szétpattanok. A hasam tele vízzel, a műtag a lábam között, Zsolt pedig a fenekemben.
A lábam közé nyúlt, és úgy igazította a párnán a műtagot, hogy ne csúszhasson ki.
– Ne mozogj, és tedd szét jól a lábaidat – súgta a fülembe, és mozogni kezdett bennem. A kéj azonnal elöntött. Zsolt cuppogva ostromolta a fenekemet, puncimat teljesen betöltötte a dildó. Azt hittem, ezt már nem lehet fokozni, de lehetett. Zsolt előre nyúlt, és megkereste a csiklómat. Zokogva éltem át a legnagyobb gyönyört.
A csikló és hüvelyi orgazmust.
– Még, még! – kiáltottam, és minél jobban széttártam a lábaimat, annál intenzívebb lett az érzés. Aztán Zsolt felordított, és belém élvezett. Tudtam, már csak pár lökés, és vége a kéjnek, De kedvesem még bírta, sőt egyre gyorsabban döngetett. Aztán végem lett. Azt hiszem, egy pillanatra elájultam. Csak arra emlékszem, hogy mikor magamhoz tértem, a dildó még bennem volt, Zsolt pedig a hátamon feküdt, farka fenekemhez nyomódva.
– Jól vagy? – kérdezte, és én megéreztem, hogy akadálytalanul folyik ki belőlem a víz.
– Bekakiltam – mondtam nyugtalanul.
– Most ne törődj vele. Jó volt? – kérdezte kedvesem.
– Isteni.
– Azt azért nem hittem, hogy így kiütlek – csókolta meg a nyakamat hátulról.
– Hát, nem sokat tudtam magamról egy idő után – emeltem meg a csípőmet, hogy a dildó is kicsússzon belőlem, mire nagy adag víz is kijött belőlem.
– Ki kéne mennem – mondtam, de kedvesem nem hagyta.
– Mondtam, hogy üríts csak nyugodtan. Gumilepedő van alattunk.
A huzatot majd kimossuk, az ágyneműt meg kidobjuk a napra.
– Te még bírod tartani?
– Nem – nevetett, – az enyém már alattunk van.
Elengedtem hát magam és teljesen megkönnyebbültem, bár kissé zavart a nedves környezet. Zsolt közben megint ingerelni kezdett. Megfogta a dildót, és visszanyomta belém, majd popsimhoz hajolt, és inni kezdte a vizet, ami kijött belőlem.
– Finom vagy – súgta bele a fenekembe, aztán mozgatni kezdte bennem a műtagot, ezzel is serkentve, hogy ürüljek.
Megint nyögdécselni kezdtem.
– Tudtam, hogy még bírod – simogatott meg, és előre nyúlt a hasamhoz.
– Úgy érzem, van még benned lé.
– Igen – fordultam vissza várakozás teljesen. Zsolt ismét a fiókjába nyúlt, és elővette az anál vibrátort, majd belém tolta. Egyszerre mozgatta bennem a kettőt, én pedig ismét elélveztem, bár ez az élmény a negyede sem volt az előbbinek.
– Bocs, túl sok víz jött ki belőled – csókolt szabaddá vált puncimba. – Akarod, hogy megint Isteni legyen?
– Igen – haraptam be a szám.
– Akkor várj egy kicsit – mondta, majd kirohant. Hamarosan egy újabb beöntéssel tért vissza. Az anál izgató mellé dugta a csövet, és teljes fokozatra kapcsolta, majd megfordított, és a dildóval dugni kezdett. De, nem jött a várt hatás.
– Téged akarlak – nyögtem, mire Zsolt a fejem fölé térdelt, és a számba adta éledező szerszámát, közben nem kímélte a puncimat sem. Kezdtem megint rettenetesen felizgulni. Lábam köze már szinte égett, Zsoltnak pedig egyre keményebb lett a szerszáma a számban.
Nem értettem, hogyan tud megint ilyen hamar megmerevedni. Aztán kedvesem kirántotta belőlem a dildót, számból a hímtagját, és belém nyomult. Sikongva élveztem ismét. Aztán egy nagy durranás és a vibrátor, meg a beöntőcső kirepült belőlem. Minden egyes lökésre könnyebben éreztem magam, aztán elöntött a kielégülés utáni fáradtság, és elaludtam.
Tiszta ágyban ébredtem. Annyira aludtam, hogy Zsolt át tudott rakni a fotelba, áthúzni az ágyat, és visszatenni. Nem ébredtem fel.
– Szia hétalvó!
Hasadra süt a dél – nevetett Zsolt.
– Már dél van – szontyolodtam el – nemsokára haza kell mennünk.
Gyere, ússzunk egy nagyot, és vidámabbnak fogod látni a világot – húzott fel kedvesem. Meztelenül futottunk ki a stégre, és ugráltunk fejest a vízbe. Az úszás tényleg jót tett, felfrissített.
– Farkas éhes vagyok – másztam fel a lépcsőn.
– Hát, persze. Nem reggeliztünk. Öltözz fel, elmegyünk ebédelni.
Rohantam, és némi hajszárítás után felöltöztem.
Zsolt már a teraszon ült. Most az ő arcára is szomorúság ült ki.
– Mi a baj? – tettem le mellé a táskámat.
– Szeretném, ha sosem hagynál el.
– Eszem ágában sincs – törtek elő belőlem a szavak. Zsolt rám emelte máskor meleg, vagy huncut tekintetét, de most csak rémületet láttam benne.
– Akkor ne merj meghalni – suttogta, és szeme megtelt könnyel. Letérdeltem elé, és fejemet az ölébe hajtottam.
– Ha ezt akarod, akkor nagyon vigyázz rám – mondtam, majd felnéztem ismét az arcára.
Hála tükröződött róla. Kezei közé fogta az arcomat, és már megnyugodva mondta:
– Arra mérget vehetsz!
Rossz hangulatunk hamar elmúlt. Az ebéd finom volt, igazi vasárnapi, húslevessel, rántott csirkével.
– Egyél csak kedves, úgy is kimosom belőled – kacsintott rám Zsolt.
– Te, nem árt meg ez a rengeteg beöntés? – kérdeztem.
– Majd lassítunk, mert így tényleg elfogysz nekem. De, ez a hétvége akkor is csodás volt – szorította meg a kezem.
– Jó, Kedves – szorítottam meg a térdét az asztal alatt.
– Sajnos, míg aludtál, felhívtak. Hatra Pestre kell érnem, mert van egy fotózásom. Ha eljössz velem, alhatunk éjjel együtt.
– Elmegyek – lelkesedtem fel, hogy ezt az éjszakát is vele tölthetem.
– Majd hazafelé elugrunk ruháért hozzád.
– Jó. Mit csinálunk még ebéd után?
– Kifekszünk a stégre, és napozunk.
– Azt mondtad, kimosod belőlem a kaját – zsörtölődtem.
– Ha akarod?!
– nevetett, és a cipőből kihúzott, meztelen lábait az ölembe tette. Felhúztam a szoknyámat, és ő boldogan vette tudomásul, hogy nincs rajtam bugyi. Ball nagylábujját bele is erőltette lukacskámba. Beharaptam a szám, és próbáltam az uborkasalátára koncentrálni, de nem ment.
– Hagyd abba, mert itt megyek el – nyögtem, és ő megkegyelmezve kibújt belőlem.
– Igyekezz az evéssel, mert nem bírok magammal.
– Azt látom – nevettem, és még rendeltem egy csoki tortát.
– Csak azért – magyaráztam, mikor rosszallóan rázta a fejét, – hogy legyen alapanyag.
Fizettünk aztán visszaindultunk, ám Zsolt a következő erdei úton lekanyarodott, megállt egy kis tisztás szélén, és azonnal átölelt. Forró csókban forrtunk össze, aztán eltolt magától.
– Olyan gyönyörű vagy, annyira kívánatos!
Keze már meztelen lábközömben kutatott. Nedves ölem mohón fogadta magába ujjait. Felsikkantottam, mikor lehúztam a cipzárját, és gatyájából előbuggyant merev pénisze.
– Én is csodálkozom rajta, de ilyen hatással vagy rám – puszilt meg. – Kérlek, térdelj föl az ülésre felém – megtettem.
Ő megint kinyitotta a kesztyűtartót, és elő vett egy beöntőpitlit, meg egy termoszt. Megtöltötte vízzel, és a csövet belém dugta, de most jó mélyen. Aztán mögém térdelt és belém hatolt. A vállamat, nyakamat harapdálta, néha lökve egyet rajtam. Éreztem, ahogy megtellek. Nagyon élveztem, ahogy próbálgatta, hogy már mennyire vagyok tele, aztán kihúzta belőlem a csövet, és egy másikat dugott belém, amelyen apró ballonocskákat lehetett felfújni, így abszolút nem kellett odafigyelni, hogy kell-e székelnem.
Zsolt magára vont, és dugni kezdett, amikor a rendőr megjelent.
– Jó napot, ez itt természetvédelmi terület. Mit csinálnak kérem?
Azt hittem, hogy ott halok meg, ám Zsolt nem jött zavarba.
– Madár lesen vagyunk, és a hangoskodásával elriasztotta őket.
A rendőr bebámult az ablakon, és „rögzítette” az eseményeket.
– Maguk itt kérem, közszemérmet sértenek.
Rám jött a nevetés, és a kakilási inger.
– Kinek? Nincs itt senki.
– És ha kiránduló gyerekek jönnek erre?
– Nem vártuk volna meg őket.
– Kérem, most az egyszer eltekintek a feljelentéstől, de haladéktalanul hagyják el a tett színhelyét – mondta komolyan a rendőr, nekem pedig el kezdtek potyogni a könnyeim a visszatartott nevetéstől. Zsolt leemelt magáról, csípőjét felemelve, felhúzta a nadrágját, begyújtotta a motort, és elhajtottunk. A rendőr a következő bevezetőútig jött utánunk, így végül hazamentünk, közben majd meg szakadtam a nevetéstől.
– Te, ha ki jön belőled a ballon, és összerondítod az ülésemet, veled tisztítom ki – Korholt Zsolt.
– Ne félj, kibírja a stégig.
– Remélem is – parkolt le Zsolt, kiszállt, majd kisegített engem is. Rohantunk a stégre, menet közben dobáltunk le mindent magunkról. Mikor a lépcsőhöz értünk, mohón csókolózni kezdtünk. Zsoltból előtört a visszafojtott vágy. Felemelte egyik lábamat, és mohón belém hatolt. Nekitántorodtunk a korlátnak. Zsolt vadul kezdett el bennem mozogni, aztán felkapott és a vízbe gázolt velem, egész addig, hogy derékig ért nekem. Letett, megfordított, és most hátulról kezdett el ostromolni.
Sikongtam ismét. Közben fenekembe még nagyobbra pumpálta a ballont. Teljesen betöltött. Most teljesen állatias volt. Hatalmasakat lökött rajtam, közben a ballonokat kezdte el rángatni belőlem, hatalmas kéjt okozva vele. Mikor az utolsó is kiugrott, éreztem, hogy hüvelyem rángatózni kezd, erre ő is pumpálni kezdte belém a magját, lihegve, nevetve borultunk egymás karjaiba, aztán felemelt, hogy a fenekem kiemelkedjen a vízből, és élvezettel nézte, ahogy spriccel ki belőlem a víz.
Aztán beültünk a tévé elé, és rengeteget ittunk.
Folyt belénk az ásványvíz. Fáradt tagjainkat pihentetve, néztük a ládát, el, elbóbiskolva. Végül négy órakor összepakoltunk, és beültünk a kocsiba. Hazafelé csendesek voltunk egy darabig, aztán én megszólaltam.
– Kár, hogy vége.
– Szerintem, csak most kezdődik – mosolygott rám kedvesem.
– A hétvégére gondoltam, tudom, a kapcsolatunk még csak most kezdődik.
– Nekem olyan vagy, mintha öröktől ismernélek. Mintha Eszter reinkarnációja lennél.
Arra gondoltam, hogy talán nekem még ilyen szépet nem is mondtak.
Gondolkodtam, hogy mit is mondjak erre, de Zsolt megelőzött.
– Ne vedd tehernek. Szeretlek, és kész. Önmagadért, nem Eszter miatt. Bár tényleg sokban hasonlítasz rá. Akarsz tőlem gyereket?
Nem értettem, hogy most miért nem zavar ez a kérdés, és Péter miért tudott kiüldözni vele a világból.
– Mert engem szeretsz, őt meg nem. Tulajdonképp szégyellhetnéd magad, csak arra kellett neked.
– De azt sem tudta rendesen – panaszkodtam.
– Majd bepótoljuk az elveszett gyönyöröket.
– Tudom – haraptam be a számat, és kimondhatatlanul boldog voltam.
Extrém szex 4 anális örömök
Lassan kanyarodtunk ki a főútra. Az este betakarta az utat, a falu fényei hívogatóan pislákoltak felénk. Zsolt a sebváltóról a combomra rakta a kezét. Jólesően melegített.
– Fázol? – kérdezte, mikor keze rásimult meztelen lábamra.
– Nem, miért?
– Hideg a lábad.
– Nem, nem az én lábam hideg, a Te kezed forró.
– Mert felizgattál – nevetett rám.
– Mivel? – néztem rá a legártatlanabb szememmel.
– Azzal, hogy vagy – hajolt hozzám, és csókolt arcon.
A falu közértje alaposan ellátott volt. Vettünk reggelire valót, meg pár tisztálkodó szert, aztán átmentünk a helybéli vendéglőbe. Zsolt egész idő alatt feltűnően illedelmesen viselkedett. Kicsit jobban megismerhettem. Elmesélte, hogy egyszer már volt nős. A feleségével fedezték fel az enema szexet, és évekig élvezték. Már épp gyereket szerettek volna, amikor az asszonyt baleset érte. Zsolt évekre magába zárkózott. Végül a bátyja, aki Ausztráliában él, jött haza, és rángatta ki ebből a lelkiállapotból.
Zsolt újra keresgélni kezdett, legnagyobb örömömre.
– Akarsz moziba menni? – kérdezte végül.
– Nem igazán – mondtam – inkább melléd bújnék.
– Én is – nyúlt most először ismét a szoknyám alá az asztal alatt. Felkerekedtünk hát, és beültünk a kocsiba. Zsolt kikanyarodott a főútra ismét, de a másik irányba.
– Nem erre kell menni, hová viszel? – kérdeztem, amire a megszokott huncut mosoly volt a válasz, amitől ismét megborzongtam. Egy autóspihenőnél kanyarodott le.
Csak egy kamion állt az egyik helyen. Leparkoltunk a WC közelében egy kiégett lámpa alatt, minél messzebb a kamiontól.
– Maradj – mondta egy puszi kíséretében kedvesem, és kiszállt a kocsiból. Kivett a csomagtartóból egy üveg hipót, és bement vele a WC-re. Pár perc múlva jött vissza.
– A második WC, h a bemész – mondta, aztán az ölébe vont.
– Itt akarsz beöntést adni? – kérdeztem hitetlenkedve, mire ő kinyitotta a kesztyűtartót, és kivett belőle öt zacskót, ami tele volt folyadékkal, és a végén ott díszelgett a végbélcső.
– Igen – csókolt meg, és elkezdte lehúzni rólam a bugyit. Éreztem, hogy szerszáma kőkeményen feszül a hasamnak. Mikor a tanga a kocsi padlóján landolt, Zsolt lehúzta rólam a pólómat, majd kibuggyantotta a melleimet a melltartóból, és csókolgatni kezdte. Nekifeszítettem a hátam a kormánynak, és kissé megemelkedtem, hogy kedvesem belém tudjon hatolni. Keze lesiklott ölemhez, és boldogan vehette tudomásul, hogy teljesen benedvesedtem. Hüvelyemhez igazított is magára vont. Mindkettőnk száját kéjes sóhaj hagyta el.
– Ne mozogj – zihált fülembe Zsolt, majd éreztem, hogy fenekembe nyomja az első zacskó tartalmát. Megemelte a derekam, és egyet lökött rajtam, aztán nyúlt a második zacskóért.
Ahogy folyt belém a tartalma, éreztem, hogy szorulok rá. Zsolt közben nyakamat, melleimet csókolta. Lábaim köze, fenekem bizsergett bőre érintésétől. Mikor a padlón zörrent a második zacskó, megint megemelt, majd most már apró, szerelmes sóhaj hagyta el az ő száját is. Én már libabőrözve nyögdécseltem.
– Még egy zacsit elviselsz? – kérdezte, és beleharapott az államba.
– Azt hiszem, jöhet kettő is – kezdtem el mozogni. Zsolt pedig fenekembe tolta a következő kis csövet, és nyomni kezdte belém a langyos folyadékot. Most már minden egyes mozdulattal jobban és jobban éreztük egymást. Zsolt hátravetett fejjel, lihegve élvezte mozdulataimat. Egyszer csak megakadtam. Szemben a kamionos távcsővel figyelt minket.
– Kukkol a kamionos – lihegtem, miközben Zsolt az utolsó zacskó tartalmát kezdte el nyomni belém.
– Nagyon zavar? – nézett ki az ablakon kedvesem is.
– Nem – csodálkoztam el magam is, amin mondok. – Inkább izgat.
– Akkor folytatjuk? – nyomta meg ismét a zacskót Zsolt.
– Igen – kezdtem el ismét mozogni. – Legföljebb utólag beszedjük a belépőt.
Zsolt felnevetett, aztán átadta magát az élvezetnek. Legnagyobb örömömre kihúzta belőlem az utolsó beöntés csövét, és benyúlt a kesztyűtartóba, és elővette a vibrációs análizgatót, feltolta, és beindította.
Hüvelyem azonnal rángatózni kezdett. Most már Zsolt is mozogni kezdett, hatalmasakat lökve rajtam. Hátam a kormánynak szorult, és meg megnyomta a dudát. Hamarosan sikítozni kezdtem, aztán hallottam, ahogy Zsolt is egyre nagyobbakat nyög, majd mikor a legjobb volt, elöntött belülről forró lávája. Egy pár percig lihegve ültem még benne, aztán rám jött a kakilási inger.
– Ki kell mennem – lihegtem, majd kikászálódtam kedvesem öléből, és berohantam a patyolat tisztára kimosott WC-re. Alaposan megtisztultam, majd a WC-vel szemben lévő szintén rendbe hozott mosdónál alaposan megmosakodtam, és kimentem.
Zsolt a kocsi mellett állt. Egy hirtelen ötlet vezérlésével átmentem a kamionoshoz, és bekopogtam hozzá. Zsolt csodálkozva közeledett felénk.
A kamionos réveteg szemmel nézett rám, miután kinyitotta az ajtót.
– Tetszett a műsor? – kérdeztem tőle angolul, mire kacsa szája a füléig szaladt. – Akkor 150 euró.
Zsolt megállt két lépésre tőlünk és várta a fejleményeket. A kamionos képéről lefagyott a vigyor, aztán fölényeskedve megkérdezte:
– Annyival velem is megcsinálod?
– Nem, ha nem adsz legalább ennyit, felhívom a céget, akinek szállítasz, hogy parkolóban alszol, és lenyúlod a pénzt, amit szállásra kapsz.
A férfi arca megint megnyúlt. Zsolt megszólalt a hátam mögött:
– Na, mi lesz öregem?
A férfi a kesztyűtartójába nyúlt, elő vette a tárcáját, és 100 eurót nyomott a kinyújtott markomba.
– Több nincs, elköltöttem… lányokra.
– Máskor inkább szedj föl valakit, és ne kukkolj, azt olcsóbban megúszod – gyűrtem a pénzt a melltartómba, és ringó lépésekkel átlépdeltem a mi kocsinkhoz, mögöttem a félig hangosan kuncogó Zsolttal.
A kocsiban aztán kitört belőlünk a nevetés.
– Nem hittem volna, hogy ki tudsz belőle szedni pénzt – törölgette a szemét kedvesem. – Egyre jobban tetszel.
A ház sötétbe burkolódzva várt minket. Zsolt felsietett a bejárati lépcsőn, és felkapcsolta a lámpát, aztán behordtuk a bevásárolt dolgokat. Kedvesem feltett vizet és kimentünk a mólóra. Lerúgtuk a cipőnket, leültünk a legfelső lépcsőre, és lábunkat a langyos vízbe lógattuk. Néztük a csillagokat, hallgattuk a békakuruttyolást, meg a tücsköket.
Feltolultak bennem a másfél nap élményei, és csendesen kibuggyant belőlem:
– Szeretlek.
– Tessék? – kérdezett vissza hitetlenkedve Zsolt.
– Szeretlek! Koroknay Zsolt, szeretlek! Teljes testemmel, és lelkemmel.
Zsolt átölelt, és forrón megcsókolt.
– Kár, hogy most nem tudsz belém merülni – rebegtem.
– Dehogynem – súgta a számba Zsolt. – Sőt, a vízben szeretném veled csinálni.
Felálltam és ledobáltam magamról mindent. Melleim megcsillantak a holdfényben.
Zsolt végigsimított belülről a combjaimon, majd belecsókolt a szemérmembe. Felnyögtem. Annyira kívántam, hogy pillanatonként fel tudtam izgulni tőle. Csodáltam szexuális éhségét, és teljesítő képességét és boldog voltam, hogy fel tudom izgatni én is újra és újra.
Zsolt is felállt, és levetkőzött. Csalódottan néztem máskor merev szerszámát, ami most csak fél állásban lógott.
– Várj – lépett oda hozzám, és könnyedén megcsókolt, aztán besietett a házba. Tudtam, éreztem, hogy tömlőkkel fog visszatérni.
Ráerősítette őket a móló korlátjára, aztán lement pár lépcsőfokot, és beleült a finom vízbe. Megfogtam a beöntő csövet, és megemelkedő popsijába dugtam. Amíg folyt belé a víz, rábuktam falloszára a víz alatt, és szopni kezdtem. Időnként fel kellett jönnöm, hogy levegőt vegyek, de minden egyes levegő vétel után farka egyre keményebben fogadott. Aztán elfogyott a beöntés, és én ismét felnyársalhattam magamat. Zsolt felnyúlt a csőért, és belém dugta, én pedig ismét átélhettem a mámorító érzést. Megkapaszkodtam a korlát két végében, kicsit megemelkedtem, és hagytam, hogy Zsolt mozogjon.
Hátamat, ölemet elöntötte a bizsergés.
– Még, még… most jó –sikoltoztam, Zsolt pedig egyre keményebb lett, aztán robbant. Nem csak én, a víz is tele lett ondójával. A békák elhallgattak kiáltásainktól, valahol egy vízi madár felrebbent, ahogy Zsolt is nagyokat hördült, aztán egymás karjába rogytunk, és szinte félálomban simogattuk egymást. Aztán ürítenünk kellett. Zsolt ölbe vett, és bevitt a vízbe. Lábammal átfontam derekát, és nyomni kezdtünk. Hallottam, hogy hol az én, hol az ő fenekéből spriccel a víz.
Hihetetlenül bensőségesnek éreztem, hogy egymás előtt WC-zünk, bele a vízbe, a vizet. Zsolt már kiürült, de belőlem még jött pár csepp.
– Kész vagy? – kérdezte végül, én pedig le akartam állni a talajra, hogy kimenjünk, de kedvesem nem engedte. Úgy vitt ki, ölben, aztán beállt velem a zuhany alá, és forró vízzel letusoltunk. Hatalmas gonddal mosdatott meg mindenhol, aztán én következtem. Hátrahúzta szerszámán a bőrt, hogy ott is teljesen megtisztulhasson. Aztán ledörzsöltük egymást puha törölközőkkel, majd bebujtunk az ágyba.
Zsolt megint a hátam mögé feküdt. Átölelt, egyik kezével ölembe nyúlt, a másikkal pedig fenekembe. Hihetetlen érzés volt.
– Jó így, Kicsim?
– Nagyon, nagyon – sóhajtottam, és nem értettem, hogy lehettem meg eddig ilyen élmények nélkül. Hallgattam a kinti neszeket. A békák és tücskök kórusát, és valami hihetetlen boldogság töltött el. Ugyan akkor féltem a másnapi elválástól.
Badics Adrienn megbaszva privát castingon
A Szexpláza oldalon Plázacicának nevezzük azokat a fiatal lányokat, akik amatőr vagy profi szinten pornófotózást és pornóvideózást vállaltak. Plázamamának pedig azokat az érett nőket, akik szintén pornózásra adták a fejüket. A videómixekben a Szexpláza plázacicák privát orális szex befejezés, látható. A szexpláza amatőr modelljeinek a plázacicáknak privát castingán a lányok vetkőznek maszturbálnak, és szopás, pinán és seggbebaszás és egyéb perverzkedések után arcra, szájba élvezéssel fejeződik be a szex. Fotók és videófelvétel készült. Minden lány arcába, szájába, hajába kapta az ondót. Ki-ki lenyelte, kiköpte, szétkente. Van aki imádta az ondót és rögtön lenyelte, még fotózni sem lehetett, de a videón látható. Van akinek a torkára ment a spriccelés, és majd megfulladt.
Olyan is, akinek még soha nem volt a szájában spermium, és kis híján elhányta magát. Gecis arcú plázacica képek itt. A 19 éves (Badry néven) Badics Adrienn pornófilm forgatás amatőr casting képek és videó. Ilyen castingon tulajdonképen pénzért szexuálisan alázva vannak a lányok, és eldől, hogy meddig mennek el a szexben. Persze igyekeznek minnél többet mutatni, hogy kapjanak minnél több pornós munkát. Bemutató képekért kattints a fotóra, bemutató videóért ide. Ha tetszik Adrienn plázacica, vagy a szereplő pornós lányok, a plázacicák, akkor válogass a teljes tagi tartalomból, vagy töltsd le a 25 DVD film összes jelenetét, ahol a lányok is szerepelnek többféle pornóban! Jelszó kérése és Belépés
Kutyával közösült, meghalt az állat spermájától a nő
Durva privát állatszex. Meghalt egy 43 éves nő azt követően, hogy közösült egy németjuhásszal. Az eset még 2008-ban történt egy ír nővel: miután szexelt egy kutyával az eb spermája allergiás rohamot okozott nála.
A Bors cikkében azt írja, azért csak most hozták nyilvánosságra a bizarr esetet, mert a szakértők egészen eddig vizsgálódtak az ügyben, másrészt mert a 43 éves asszony négygyermekes anya volt.
A hölgy bizarr szexre vágyott, és ehhez a neten kereste a megoldást. Egy férfi jelentkezett is, kutyájával együtt. A többi már ment magától, egészen a halált okozó allergiáig.
Extrém szex 3
Lassan nyitottam ki a szememet. A reggel visszavonhatatlanul betöltötte a szobát. Valahol egy rigó, harsányan hirdette a létezését. A Nap szemtelenül kúszott előre a takarón. Zsolt keze mellemen pihent, meg – megrándult álmában, különös gyönyört okozva nekem. Valami furcsa kéj is adódott még ébredésemhez, először nem értettem mi az. Kedvesem fél merev pénisze nyomódott hozzá a fenekemhez, de még volt valami. Rájöttem végül. Az anál izgató még mindig bennem volt. Lassan a távirányító után néztem.
Ott feküdt mellettünk a párnán. Nem értettem, hogy ennyi szex után, hogyan kívánhatom ismét, de fogtam a kapcsolót, és lassan elfordítottam. A fenekemben azonnal rezegni kezdett a kis izé. Hihetetlen élmény volt. Kicsit jobban befészkeltem magamat Zsolt ölébe, és még följebb tekertem a gombot. Testemet elkezdte elönteni a kéj. Beharaptam a számat, hogy Zsoltot fel ne ébresszem, és élveztem a dolgot, aztán Zsolt megszólalt.
– Finom, Te kis drága?
– Igen – nyögtem, mire kedvesem a lábaim közé nyúlt, és egyik ujját nedves ölembe dugta.
– Jól felizgultál! Nélkülem! Szégyelld magad!
– Nem igaz! Itt voltál – méltatlankodtam.
– Na, majd megbüntetlek – mosolygott kedvesem szokásos huncut mosolyával, majd kiderült, hogy ő is felizgult már. Széttárta a lábaimat, és úgy oldalt fekve, belém merítette a szerszámát. Azonnal élvezni kezdtem. Hüvelyem rángatózni kezdett, és elöntött a mindent elsöprő orgazmus.
– Ez annyira jó! – nyögdécseltem, Zsolt pedig büntetett tovább. Kivette a kezemből a távirányítót, és teljes fokozatra kapcsolta, miközben hatalmasakat lökött rajtam.
Szerintem a Várban mindenki felébredt, akkorát sikítottam.
– Ennyire jól esik? – mosolygott rám Zsolt, miután már láttam valamit.
– Igen – fúrtam be magát ismét az ölébe. A vibrátor csendesen pihent a fenekembe, Zsolt kukija pedig nedvesen a kilövellt ondótól a lábaim között.
– Kitaláltam valamit – csókolta meg a fülemet kedvesem. – De, előbb reggelizzünk. Hány óra van egyáltalán? – nézett Zsolt a vekker felé. Kilenc óra múlt. Még kicsit ejtőztünk, aztán kedvesem ágyba hozta a reggelit.
– Lejössz velem holnap estig Velencére? Van ott egy kisházam.
– Szívesen – faltam épp a lekváros kenyeret. A jó szex meghozta az étvágyamat. Aztán eszembe jutott anyám, hogy mit szólna ahhoz, hogy egyből mindenbe belemegyek Zsolttal kapcsolatban.
– Akkor, hazaugrunk hozzád a cuccaidért, utána irány a Velencei-tó.
– Ez bíztató – nevettem, – de, mi jutott az eszedbe?
– Ahhoz előbb reggelizz meg, aztán kapsz egy beöntést, és majd meglátod.
– OK – mondtam, és kicsit sajnáltam, hogy ki kell venni belőlem az anál izgatót, ami még mindig ott bizsergette a fenekemet, csupán azzal, hogy bennem volt.
Zsolt befejezte az evést, és kiment megcsinálni a beöntésemet. Én is félretettem a tálcát, és ismét eluralkodott rajtam a várakozással teli izgalom. Zsolt bejött, és gyöngéden megsimogatta a fejemet.
– Kérlek, feküdj hasra – mondta, és én megtettem. Apró, a popsimra adott puszik keretében kihúzta belőlem a vibrátort, és feldugta a beöntést, aztán elindította.
– Most nem szeretkezünk? – nyafogtam.
– Te kis telhetetlen – nevetett, és lassan megfordított, és nyalni kezdett.
Tudta, hogy megőrülök tőle. Mire leért a víz, háromszor is elmentem és felizgultam.
– Menj, Kedves a WC-re, én addig összepakolok. De, ne öltözz még fel – csókolt meg, és azzal kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, és pakolászni kezdett belőle.
Én kimentem a fürdőbe, és rendbe szedtem magam. Egy kis smink is került az arcomra a zuhany után, úgy mentem vissza a hálóba. Zsolt már a nappaliban volt, de visszajött.
– Feküdj, kérlek megint hasra – megtettem, és arra gondoltam, hogy talán megint szeretkezni akar velem.
Bekente a fenekemet, és a vibrációs anál izgatót feltolta.
– Így ni. Tudom, hogy mennyire élvezed, ha benned van. Álmodban is ezt nyöszörögted.
– De nem fogják látni?
– Vedd fel a bugyid, majd eligazítom, hogy ne látszódjon. Viszont a távirányító nálam lesz – rakta a zsebébe a kis készüléket. Tetszett a játék. Felhúztam hát a bugyimat, és Zsolt eligazgatta bennem a dolgot, aztán indultunk. A kocsija a ház előtt állt, beültünk, és én elmagyaráztam hová is kell menni. Elindultunk, kifordultunk a főútra, mire Zsolt a zsebébe nyúlt, és alapjáratra állította a készüléket.
Beharaptam az ajkam, úgy élveztem.
– Érdemes neked örömöt okozni. Gyönyörű vagy ilyenkor.
– Nem mutatok furcsán? – kérdeztem, és kezem-lábam remegett az élménytől.
– Dehogy. Csak mi tudjuk, hogy mi folyik oda bent.
Bekanyarodtunk a ház elé, ahol laktam, Zsolt leállította a kütyüt, aztán felmentünk.
– Bocs, a kupiért, de most költöztem – mondtam, és a dobozok mélyéről előhalásztam a fürdőruhámat, pulcsit, farmert, váltás fehérneműt, aztán gyorsan lecseréltem az átnedvesedett bugyimat is.
Zsolt ismét eligazgatta bennem a cuccot, majd mentünk. A kocsiban ismét bekapcsolta a vibrátort, én pedig élveztem a rezgéseket.
– Ki volt az a csinos asszony a fényképen a nappaliban?
– Az anyám – mondtam teljes átéléssel, és megborzongtam.
– Túl sok az élmény? – kérdezte Zsolt. Nagyot nevettem.
– Nem, az anyám túl sok.
– Elmondod?
– Belőlem pedig ömleni kezdett a szó. Nem tudom, hogy mikor állította le Zsolt a vibrátort, de mikor könnyekkel küzdve végül befejeztem ott a mondókámat, hogy Pétert kirúgtam, már nem ment.
Zsolt lekanyarodott egy pihenőbe, és átölelte a vállamat. Évtizedek visszafojtott feszültsége végre kijött belőlem, és elapaszthatatlan könny formájában ömlött végig az arcomon. Darabig csak ültünk ott. Lassan megnyugodtam, és élveztem Zsolt széles vállának biztonságát. Végül kinyitotta a kesztyűtartót, és elővett belőle egy poharat, és egy kisüveg vodkát. Töltött nekem, lágyan megcsókolt és kedvesen simogatta a hajam, amíg megittam a hűs italt.
– Megteszek mindent, hogy boldoggá tegyelek.
Ezért élvezed ennyire a szexet, és vagy annyira szabad. Melinda, akár hiszed, akár nem, de szerelmes vagyok beléd. Ott, mikor bejöttél a presszóba, már ott tudtam, hogy szerelmes leszek beléd.
Ránéztem, bele a szemébe, és tudtam, hogy igazat mond. Hihetetlen boldogság töltött el. Átöleltem a nyakát, és percekig csak csókolóztunk. Végül kibontakoztunk egymás öleléséből, Zsolt beindította a kocsit, és a vibrátort.
Hátra dőlve, ellazulva élveztem a fenekemben lévő vibrátor gyönyöreit.
Zsolt keze, ha nem a váltót, akkor a combomat fogta. Sokszor közel álltam ahhoz, hogy elöntsön a kéj, de nem akartam elmenni. Majd Zsolttól, mi8ndig ez jutott az eszembe, és visszazökkentem ebbe a világba.
– Nem vagy éhes? Tudok erre egy jó kis vendéglőt.
– Szívesen eszem – lihegtem, mire kedvesem a zsebébe nyúlt és letekerte a vibrátort.
– Nyugodj meg, mindjárt ott leszünk. Halálosan tetszik, hogy mennyire élvezed ezt a kis játékot – simított ismét végig a combomon.
Hamarosan lekanyarodtunk, és egy kis csárda előtt leparkoltunk. Bent alig voltak. Kellemes hangulat uralkodott. Beültünk egy boxba, jó távol mindenkitől, és vártuk a pincért.
– Szia – üdvözölte régi ismerősként kedvesemet. Zsolt felállt és kezet nyújtott, majd bemutatott, mint a barátnőjét. Kiderült, hogy a pincér régi iskolatársa. Rendeltünk, aztán kettesben maradtunk.
– Ki, kéne mennem a mosdóba.
– Balra hátul – mondta Zsolt.
– Tudom, de nem fog kiesni belőlem a vibri?
– Fogd meg hátulról, és akkor nem.
– De én, hogy igazítsam meg?
– Várj – mondta Zsolt, felállt, és elment. Egy kulccsal tért vissza.
– Gyere, megkaptuk a személyzeti klotyó kulcsát – és megint hamiskásan mosolygott. Bementünk, megvárta, amíg elvégzem a dolgom, aztán letolta ő is a nadrágját, és mögém lépett.
– Nem csak neked jár élvezet – súgta a fülembe, és lucskos puncimba tolta ágaskodó szerszámát. Azonnal elélveztem a több órás ingerlés után.
Zsolt befogta a szám, mert már ismerte, hogy hangosan élvezek, és baszni kezdett.
– Halkan, Kedves – súgta, – ez most csak egy gyors bemelegítő lesz. Párat lökött rajtam, aztán elélvezett. Csalódottan néztem vissza, mire ő előre nyúlt, és két ujját belém dugta.
– Bocsáss meg, túlságosan fel voltam izgulva, de ha megígéred, hogy csendben élvezel…- bólintottam, mire bekapcsolta a vibrátort, és kezével pedig puncimban dolgozott. A számat beharapva, halkan nyögdécselve mentem el.
A mosdóban alaposan lemosakodtunk, aztán Zsolt beigazította a vibrátort, és kissé kipirulva, visszamentünk a vendéglőbe.
Az ital ott várt már minket. Finom vodkát ittam, és sört. Zsolt alkoholmenteset. Az ebéd is finom volt, Zsolt pedig ismét izgatni kezdett. Ha a pincér nem volt a közelbe, a legkisebb fokozatra tekerte a vibrit bennem. Szinte egész nap izgalmi állapotban tartva engem.
Végül visszaültünk a kocsiba, és negyed óra autózás után befordultunk egy erdei útra. Az út végén egy faház állt, egyes egyedül.
Csodálatos volt.
– Nos, ez az én kis birodalmam – nyitogatta a zárat Zsolt. Bent finom hűvös uralkodott. Lent egy nappali, egy fürdő és egy konyha volt. Fönn két háló. A hátsó terasz végében egy stég állt. Körben pedig nádas.
– Ide, ide sem látnak! – lelkendeztem.
– Nem akartam mondani, hogy a fürdőruha fölösleges, úgy sem hiszi el soha senki – nevetett. Visszamentünk a házba, Zsolt pedig elővett egy nagy lábost és odatett vizet forralni. Aztán leült a nappali kanapéjára, lerúgta a cipőjét, majd letolta a nadrágját.
Előtűnt ágaskodó dákója.
– Gyere, Kedves. Vegyük ki belőled már azt a csúnya vibrit.
Beleremegtem a várható élménybe. Ledobáltam a ruháimat. Majd Zsolt ölébe ültem. Ő elővette a távirányítót, kinyitotta, és kicserélte az elemeket benne, aztán felemelte kissé a fenekemet, és beleültetett kemény farkába. Végre, felsikolthattam a kéjtől. Aztán teljes fokozatra állította a vibrátort. Az új elemek által, táncolni kezdett bennem.
– Te, Drága, te Kedves. Imádlak – lihegte, és húzogatni kezdte bennem a vibrit, majd a farkát is.
Szinte beleőrültem a kéjbe. Sírva, zokogva élveztem minden mozdulatát, aztán mind a ketten, egyszerre értünk föl a csúcsra, és mentünk el. Ott pihentünk egymás karjában, a forrásban lévő víz hangja vert fel minket. Kimentem, és elzártam a gázt alatta.
– Gyere, menjünk, és ússzunk egyet.
A víz lágy, és simogató volt, egészen felfrissültem tőle. Aztán kifeküdtünk a stégre, és fogtuk egymás kezét.
Végül hasra fordult, és megcsókolt.
– Adok neked egy gyógyfüves beöntést. Szégyellem magam, de ezzel a vibrátoros izgatással, talán kicsit túlhajtottalak.
– Én nem úgy érzem. Jól esett a játék, de a beöntés azért jöhet.
– Akkor fordulj hasra – kérte.
– Biztosan nem látnak ide? – remegtem bele a tudatba, hogy a stégen akar nekem kedvesem beöntést adni.
– Nem, nem látnak ide – mosolygott vissza rám, és besietett a hátba. Hamarosan, jó illatú vízzel teli tömlővel jött vissza. A tömlőt a stég korlátjára erősítette, aztán gyöngéden simogatni kezdte a fenekem, majd a vazelinos csővéget lassan belém vezette. Aztán megnyitotta a csapot, és élveztem, ahogy az illatos folyadék belém áramlik.
Mellém feküdt, és csöndesen beszélgettünk. Most egészen más élmény volt, mint eddig. Annyira meghitt és békés. Zsolt a kezemet kereste, majd mikor befogadtam az összes folyadékot, az arcomat cirógatva megkérdezte:
– Bírja még a hasad? – bólintottam – Akkor, hozok még belőle egy kicsit. Bement a házba, és egy teával teli kancsóval tért vissza. A felét a tömlőbe öntötte, és engem megint elöntött a melegség, és a nyugalom. Elálmosodtam, a pilláim elnehezedtek, aztán vége lett a folyadéknak.
– Tartsd egy kicsit magadban – hallottam Zsolt hangját. Közelebb bújtam hozzá, és élveztem a közelségét, és a hátamat simogató Napsütést. Körülbelül negyed óra múlva aztán ki kellett mennem. Mikor tisztán, és megnyugodva visszatértem, Zsolt felnézett rám és csendes, búgó hangján mondta:
– Be kéne menni a faluba bevásárolni.
– Jó – szóltam álmosan, és leültem. Zsolt elbűvölten nézett. A Nap bearanyozta a melleimet, éreztem, hogy nagyon szép vagyok. Cirógatni kezdett, de aztán erőt vett magán, és felállt.
– Főzünk valamit, vagy együnk a faluba?
– Szívesen vacsizok veled, kivéve, ha megint kibéreled a WC-t – nagyot nevetett, és megsimogatta az arcomat.
– Nem lehet mindig ugyan azt csinálni. Majd kitalálunk mást.
Remegő lábakkal álltam fel, és mentem be öltözni. Alig vártam az újabb élményeket.
Extrém szex 2
Arra ébredtem, hogy Zsolt a vállamat, nyakamat csókolgatja. Már nem volt bennem, és a szobában későesti sötétség honolt.
– Kedves, Melinda – suttogta, miután megérezte, hogy már nem alszom.
– Tessék – nyögtem nyűgösen.
– Nem ettünk egy falatot sem, nem vagy éhes? – gyomrom, egyből hatalmasat kordúlt.
– De, hisz még a holnapi reggelimet is kimostad belőlem.
Zsolt jóízűen nevetett.
– Van itthon hideg sült csirke, meg gombasaláta. Ha nem jó, elmehetünk vacsorázni is.
– Tökéletes – ültem fel az ágyban. Kedvesem villanyt gyújtott, és mosolyogva nézett hunyorgó szemembe.
– Már majdnem elfelejtettem, hogy milyen gyönyörű is vagy,- azzal hozzám hajolt, és mohón megcsókolt. Örömmel nyugtáztam, hogy jól döntöttem, hogy nem mentünk el. Valószínűleg újabb élvezetek vártak rám.
A csirke finom volt, csúszott rá a pezsgő. Zsolt szeme huncutul csillogott.
– Szerintem, túlhűtöttem. Had melegítsem fel rajtad – mondta, és a mellemre öntötte a pohárból a finom italt, majd nyalni, szürcsölni kezdte a testemről.
Élvezettel dőltem hanyatt, mire ő a puncimra is öntött, és aztán nyalni kezdte. Hamarosan nem csak a pezsgőtől lett nedves az ölem. Aztán felemelte a két lábam, és az üveg száját a fenekemhez szorította óvatosan. Kellemesen bizsergette a végbélbemenetemet a sok buborék, Zsolt, pedig itta.
– Hagyjál nekem is! – korholtam nevetve, mire ő töltött a poharamba. Ittam egy jót belőle, aztán nyűgösködve mondtam.
– Azt hittem, hogy a pezsgőből csinálsz majd beöntést.
– Abból nem.
Hideg, és irritál. Nem kínozni akarlak, hanem gyönyört adni és kapni.
Rájöttem, hogy a beöntések kellemesen melegek voltak eddig. Nem is figyeltem oda rá, csak most ahogy Zsolt mondta, ugrott be.
– De, most nem is engem kéne feltölteni, hanem téged. – incselkedtem, mire Zsolt feje kiemelkedett a lábaim közül, és csillogó szemmel kérdezte:
– Komolyan gondoltad?
– Miért, ez a fiúknak is jó? – kérdeztem.
– Igen, nagyon. Tényleg megtennéd?
– Miért ne? – mosolyogtam rá.
– Tudod, délután, mikor rájöttem, hogy nem tudod, mit akarok, nem mertem javasolni. Iszonyatos erekcióm van tőle.
Felugrott, és kiszaladt, aztán egy teli tömlővel jött vissza. Törülközőt terítettünk az ágyra, Zsolt hanyatt dőlt, és én bevezettem neki a csövet. Mellé ültem az ágyra, aztán megindítottam a vizet. Zsolt élvezettel behunyta a szemét, és átadta magát a kéjnek. Közben simogattam, amit apró, kéjes nyögdécselésekkel fogadott. Pár perc múlva, már addig is merev szerszáma teljesen megtelt vérrel.
Szinte már sötét lila volt, és hívogatóan bólogatott felém. Oda hajoltam hát, és elnyeltem.
– Jesszusom! De jó! – sóhajtott fel kedvesem, és zihálva élvezte, ahogy játszom vele. Én, pedig nem kíméltem. Nyelvemmel körbenyaltam, aztán ismét elnyeltem. Teljesen betöltötte a számat. Élvezettel nyeltem az elő váladékot. Kezemmel, pedig a bőrt húzogattam. Zsolt teste ívbe rándult, és hatalmas lökésekkel a számba élvezett. Lenyeltem minden cseppjét, majd mosolyogva ráittam a pezsgőt.
– Köszönöm – simogatta meg arcomat kedvesem.
Azzal kiment a fürdőbe. Hamarosan hallottam az öblítő zaját, én nekem pedig eszembe jutott Péter, amint sután próbálta kirángatni az utolsó pillanatban a számból a péniszét, és kétségbe esetten tördelte a kezét, hogy két csepp ondó ment a számba, ezzel az orális szexet örökre száműzve a kapcsolatunkból.
Aztán, megint felsejlett Zsolt hatalmas pénisze, és szerettem volna, ha ilyen állapotban járna ki-be bennem. Sőt, elképzeltem, hogy az én testemet is átjárja a meleg víz. Zsolt visszatért, legnagyobb örömömre, kér tartállyal.
Fellógatta őket, aztán ismét hanyatt feküdt az ágyon. Ittunk egy kortyot, aztán keblemet becézgetve mondta:
– Akarod, hogy feltöltve szeretkezzünk?
– Minden vágyam ez – súgtam. Mellbimbóim megkeményedve hívogatták kedvesem száját, ő pedig nem váratta őket tovább. Milliónyi csókkal becézgette őket, aztán kezembe adta a beöntő csövet, én pedig óvatosan, két ujjammal masszírozva nyitogatni kezdtem Zsolt popsilyukát. A csőbemenet már be volt vazelinozva, így csak fel kellett tolnom, aztán megindítottam a vizet.
A várt hatás hamarosan megjött. Zsoltnak ismét az ég felé meredt a szerszáma. Magára vont, én pedig széttárt lábakkal beleültem. Mindketten felnyögtünk a kéjtől. Aztán Zsolt felnyúlt, és leemelte az én beöntő csövemet, és felvezette.
– Feküdj a mellemre? Kedves – kérte, és én megtettem. Megindította a kis csapot, majd teljesen átölet, magához szorított. Nem mozdultunk, hanem élveztük, ahogy szétárad bennünk a melegvíz, meg ahogy Zsolt szerszáma nő bennem. Különös érzés volt. Szerettem volna már mozogni, de Zsolt nem engedte.
– Várj még, Kicsim, várj!
Aztán magától elindultak hüvelyemben a kis hullámok. Olyan inger ért, ami a tökéletes sorozatos orgazmust indította el bennem. Alig kaptam levegőt, zihálva vetettem föl a fejem, akkorát élveztem, mint még soha. Méhem, mellem, agyam belerázkódott. Hüvelyemből csorgott a szerelem nedve. Mikor kicsit csillapodott, láttam, ahogy Zsolt mosolyog rám. Itta a szemével gyönyöröm látványát, aztán végre engedett a szorításon, és lassan megmozdult bennem. Azonnal ismét rám tört az orgazmus.
– Még – kiáltottam, és ő hatalmasat lökött rajtam. Azt hittem, teljesen megsemmisülök. Forró volt mindenem. Fenekemet a melegvíz simogatta, puncimat pedig Zsolt. Hosszan, szinte teljesen kijőve mozgott bennem. Szeme mohón itta a látványt. Azt csinálhatott volna velem, amit akar, de ő csak gyönyört akart. Teljesen széttártam a lábaimat, hogy magamba fogadhassam. Heréi fenekemhez csapódtak, és én minden lökés után elélveztem. Nem hittem, hogy van ilyen. Aztán elfogytak a beöntések, és mi ott feküdtünk, teljesen megtelve vízzel, gyönyörrel, és igen, szerelemmel is.
– Várj – nyögte Zsolt, és a kezembe adott egy furcsa dolgot. Egy pumpa volt, a végén egy összetöppedt ballonnal. – Dugd a fenekembe, és fújd fel. Megakadályozza, hogy idő előtt kiürüljek – mosolygott rám, mikor meglátta csodálkozó arcomat. Nem szívesen, de leszálltam róla, és megtettem, amit kért. Utána kedvesem belőlem is kihúzta a csövet, és forró farkával költözött belém. Ismét elélveztem. Ő pedig most hátul kezdett el mozogni bennem. Egyszer csak meghallottam saját sikolyaimat.
– Igen, igen, ez az – zokogtam, és majd meg őrültem. Nem gondoltam volna soha, hogy ennyire élvezni fogom az anális szexet. Zsolt elkapta az egyik mellbimbómat, és két ujja között moncsolgatva, még nagyobb élvezethez juttatott. Aztán, amikor már ő is kezdett lihegni, felkapott, és megint kivitt a fürdőbe. Kihúzta a fenekemből lila péniszét, és nyalni kezdett.
– Várj még! – lihegte, és egy odakészített vizes törölközővel megtörölgette a szerszámát, miközben szájával kényeztetett, ahol ért, aztán belém igazította magát, és hevesen baszni kezdett.
– Most! Üríts kicsikém! – ismét rám tőrt a délutáni gyönyör, csak most még elsöprőbb volt. Zokogva, zihálva könnyebbültem meg és mentem el egyszerre. Aztán Zsolt, mikor már nem jött belőlem semmi, felállt velem, és most ő ült a kagylóra. Kiengedte a popsijában lévő ballonból a levegőt, és kihúzta.
– Mozogj, Te drága! – lihegte, és én megmozdultam. Csípőm felvette az ősi ritmust, Zsolt pedig zihálni kezdett. Éreztem, hogy farka egyre forróbb, majd lüktetni kezdett, és Zsolt ordítva, sírva, elélvezett.
Nem láttam még férfit így élvezni. Teljesen átadta magát az extázisnak, közben nem csak heréi, de bele is kiürült.
Percekig csak ültünk ott, és simogattuk egymás hátát, aztán bemásztunk a zuhany alá, és alaposan megtisztultunk.
Kitámolyogtunk a hálóba, ledobáltuk az átnedvesedett törölközőket, és lefeküdtünk. Zsolt mellére tettem a fejem, ő pedig a hátamat simogatta. Egy jó félórát pihentünk így a félálom mezsgyéjén, amikor kedvesem megszólalt.
– Ki bírsz még egy kis gyönyört?
– Igen – élénkültem meg, mert Zsolt kezétől kezdtem ismét felizgulni.
– Tölts egy kis pezsgőt, a hűtőben van még, én addig megcsinálom a keverékeket.
Mire bementem, az ágyon ismét tiszta törölközők voltak, és kétfelől a két állvány. Ittunk, aztán Zsolt még valamit öntött az én tartályomba.
– Mi az? – kérdeztem
– Olaj, hogy még jobban csússzál.
– Nem lesznek attól görcseim?
– Az előbbi vizedben is volt már.
Földugtuk egymásnak a csöveket, majd megnyitottuk a csapokat.
Zsolt a lábaim közé térdelt, és hatalmas átéléssel nyalt. Rettentően jól esett. Nyögdécselve élveztem, de most inkább őt szerettem volna ismét magamba fogadni. Megérezte mohóságomat, és kedvesen simogatva mondta:
– Legyen türelmed, és olyanban lesz részed, mint még soha – mondta, és visszatemette arcát a lábaim közé. Mikor kifogytak a tartályok, Zsoltnak ismét feldugtuk a ballont, aztán az éjjeliszekrény fiókból elővett egy furcsa valamit. Hosszú, pálcikaszerű hajlékony rúd volt, tele egyre nagyobb gömböcskékkel.
Láttam már ilyet, anál izgató volt. Beleremegtem. Zsolt kihúzta belőlem a beöntést, és el kezdte belém vezetni. Fantasztikus élmény volt. Minden egyes gömböcske külön kéjt okozott. Mikor tövig volt bennem, Zsolt ismét magára vont.
– Ne mozdulj, kérte, és megfogta a rudacska fogantyúját, és húzogatni kezdte bennem. Majd elájultam tőle, olyan jó volt. Testem remegni kezdett, Zsolt, pedig nem kímélt. Egyre gyorsabban, vadabbul járatta bennem a szerszámot, egész addig, míg hátra nem vetettem a fejem, és el nem élveztem.
Akkor tövig nyomta bennem, és szelíden mondta:
– Menj, üríts, aztán folytatjuk.
– Most nem viszel ki? – lihegtem.
– Akarod?
– Igen – néztem rá mohó szemekkel. Felemelt hát, és kivitt. A kagylóra fektetett gyöngéden, és ismét el kezdte járatni bennem a szerszámot. Hamarosan megint rám tört az orgazmus. Akkor kirántotta belőlem, és megint kemény farkát kezdte puncimban járatni.
Rám tört ismét a már ismerős érzés, a megkönnyebbülő kielégülés, és nem értettem, hogy hogyan lehet egyre jobb és jobb.
Zsolt közben melleimet harapdálta, aztán mikor kiürültem, megint megfordultunk, és Zsolt kivette a végbélballont.
– Ne mozogj, nem akarok még elélvezni, csak had maradjak benned. – mondta és testemet átjárta a várakozásteljes izgalom. Örültem, hogy még nincs vége. Mikor ő is végzett, bevitt a zuhany alá és megmostuk egymás fenekét majd kimentünk a hálóba és Zsolt hanyatt feküdt velem ismét. Aztán az éjjeliszekrényben kezdett kotorászni és ismét elővett egy anál izgatót. Hasonló volt mint az előbbi, csak ennek az első gömbje volt akkora mint az előző középsője, és távirányító tartozott hozzá.
Belém vezette. Az utolsó gömböcske kicsit feszített, de aztán hozzá tágultam. Aztán megint jött az őrület. Zsolt ismét ki-be járatta bennem az anál izgatót, majd fenekemet irányítva lovagoltatni kezdett. Olyan volt, mintha két férfival lettem volna. Majd mikor a csúcsra értem bekapcsolta a vibrációt is. Felsikoltottam. Hüvelyem összerándult, a szívem majd ki ugrott, majd egész bensőm hullámzani kezdett. Kéjjel teli káosz uralkodott rajtam, aztán Zsoltra rogytam, és nem tudtam mozdulni. Halványan érzékeltem, hogy kedvesem egyre hevesebben mozog a puncimban, majd elöntötte hüvelyemet forró lávája Aztán lenyúlt a takaróért, ránk húzta, kicsit oldalra fordult velem, hogy ne legyek olyan nehéz, leállította a vibrációt, és lekapcsolta a lámpát.
A szobára jótékony sötétség borult. Zsolt összement farka gyöngéden kitöltött, és megnyugodva tapasztaltam, hogy popsim befogadva az utolsó, nagy gömböt is, rázáródik az anál izgató szárára. Gyönyörrel telve aludtam el ismét.
Edit plázacica casting baszáson
A Szexpláza oldalon Plázacicának nevezzük azokat a fiatal lányokat, akik amatőr vagy profi szinten pornófotózást és pornóvideózást vállaltak. Plázamamának pedig azokat az érett nőket, akik szintén pornózásra adták a fejüket. A videómixekben a Szexpláza plázacicák privát orális szex befejezés, látható. A szexpláza amatőr modelljeinek a plázacicáknak privát castingán a lányok vetkőznek maszturbálnak, és szopás, pinán és seggbebaszás és egyéb perverzkedések után arcra, szájba élvezéssel fejeződik be a szex. Fotók és videófelvétel készült. Minden lány arcába, szájába, hajába kapta az ondót. Ki-ki lenyelte, kiköpte, szétkente. Van aki imádta az ondót és rögtön lenyelte, még fotózni sem lehetett, de a videón látható. Van akinek a torkára ment a spriccelés, és majd megfulladt.
Olyan is, akinek még soha nem volt a szájában spermium, és kis híján elhányta magát. Gecis arcú plázacica képek itt. A 19 éves (Paris Hill néven) Edit pornófilm forgatás amatőr casting képek és videó. Ilyen castingon tulajdonképen pénzért szexuálisan alázva vannak a lányok, és eldől, hogy meddig mennek el a szexben. Persze igyekeznek minnél többet mutatni, hogy kapjanak minnél több pornós munkát. Bemutató képekért kattints a fotóra, bemutató videóért ide. Ha tetszik Edit plázacica, vagy a szereplő pornós lányok, a plázacicák, akkor válogass a teljes tagi tartalomból, vagy töltsd le a 25 DVD film összes jelenetét, ahol a lányok is szerepelnek többféle pornóban! Jelszó kérése és Belépés
Perverz geci vagyok
Ott állt a fánál, háttal nekem, csinálta szépen, amit mondtam. Nem forgolódott, pláne nem akart visszamenni a tűzhöz, a többiekhez, állt szépen, várta, hogy mit mondok. Szeretem az ilyesmit. Akkoriban – néha most is – az engedelmesség érdekelt. Annak a kérdése, hogy egy ember miért teszi meg, amit a másik mond neki. Kér, parancsol, vagy csak úgy mond. Én csak úgy mondtam. Hogy „állj oda, háttal nekem, a két tenyereddel támaszkodj a fa törzséhez és várj”. És ő várt.
Az osztályban ő volt a legcsúnyább lány.
Nem úgy volt csúnya, ahogy az amerikai filmekben a csúnyácska lányok csúnyák, hogy előnytelen a szemüvegük vagy a hajuk és miután egy idősebb barátnő vagy egy segítőkész nagynéni segít stílust váltani, önbizalmat csöpögtet a kis bakfisba, a kertvárosi postás és a tejesember is megfordul csajszi után, happy end. Nem, ő úgy volt csúnya, hogy menthetetlenül taszító volt. Nem volt kövér, ha a testét számokkal akarnánk leírni, nem mutatna rosszul, de mindenhol szögletes volt, csapott vállú, hajlott hátú, úgy lépkedett, mint egy medve, és a lába pont olyan szőrös volt, mint egy medvéé.
De az igazán kellemetlen a nyaka és a feje volt. Soha, sehol nem láttam még ilyen nyakat. Hosszú volt, és előre hajlott, a görbe hát folytatásaként, aztán felegyenesedett, felfelé nyúlt, olyan volt az egész, mint egy sarló, és az erek állandóan kidagadtak rajta. De ez nem érdekelt. Akkor csak az volt a fontos, hogy azt csinálja, amit mondok neki. Álljon szépen szemben a fa törzsével, nekem háttal, és várjon.
Azért kellett háttal állnia, mert a feje, az arca az egész nő legkényesebb része volt, és biztosra akartam menni.
Nem akartam, hogy ennek a fejnek a látványa megváltoztassa a terveimet. Sem úgy, hogy megsajnálom, sem úgy, hogy megalázom vagy kiröhögöm. Pontosabban hogy nem úgy alázom meg, ahogy egy negyed órával korábban kiterveltem. A feje olyan volt, mint egy formátlanra nőtt gomba. Egészen merész ívek kontúrozták, ahogy más, normális embernek soha, egy csúcsos formát emeltek ki szépen ezek az ívek, a hihetetlenül kiálló két fogsort. Rögtön a tekintélyes bajusz alatt. Egyszóval elég komplikált feje volt a kislánynak.
A tűz mellett ültünk, tíz-tizenkét kamasz. Nem ittunk sokat, én három vagy négy sörnél tartottam. Tizenhét éves fiúnak azért ez nem olyan nagyon sok. Akkor inkább kevésnek éreztem, de nem volt több pénzem. Valakinél volt még egy üveg vodka, abból jutott néhány korty, de tényleg ez volt minden. Ahhoz elég, hogy nyugtalan legyek. És akkor ez a nő, Karola megszólalt mellettem. Valami marhaságot morgott arról, hogy nem érti, a fiúknak miért kell ilyenkor mindig inni. Mintha egy fekete lyuk vagy egy félresikerült kirakati baba adott volna életjelt.
Nem is nagyon hallotta meg senki, úgyhogy nem láttam értelmét odaszúrni valami epéset arról, hogy a részeg fiú halvány esély lehet, úgyhogy menjen el szépen sörért. Néztem őt a tűznél, és láttam, hogy nem ittam eleget. Akkor jutott eszembe az, amit pletykáltak róla a kollégiumi szobatársai. Hogy sokszor zuhanyozás után meztelenül járkál a szobában – ami amúgy normális – de úgy, hogy a hálóban ég a villany és nincs elhúzva a sötétítőfüggöny. Ha szóltak neki, hogy „Karola, elhúzom a függönyt, jó?
”, akkor csak hümmögött, hogy nem muszáj. Aztán egyre többször látták, ahogy szívesen forgolódik az ablak előtt. Nem hallottam, hogy a kisvárosban helyi látványossággá vált volna, azt hiszem, nem gyűltek össze tömegek a kollégium parkjában, az ablaka előtt. Én nagyon fújoltam, – mint mindenki – mikor ezt először hallottam, de most hirtelen tiszteletre méltóan perverznek láttam. Most először próbáltam meg elképzelni meztelenül, és az eredmény elég lehangoló volt. Olyan, mintha az etióp menekülttáborok dokumentumfotóit használnám Playboy helyett.
Nem voltam szégyellős vagy prűd, de mégis illetlennek éreztem Karolán képzelődni. És akkor szólalt meg a vodka.
Egészen közel hajoltam az arcához, és lassan tagoltan azt mondtam, hogy két perc múlva jöjjön utánam. Csak nézett azokkal a borjú szemeivel. Azt hittem, esetleg részeg, de nem ivott semmit egész este. Megkérdeztem, hogy érti-e, amit mondtam, és bólintson, ha igen. Először nagyon lassan, értetlenkedve bólintott, aztán még kétszer gyorsan. Nem szóltam hozzá többet, felálltam, valamit mormogtam a természet hívásáról.
Kimasíroztam a tűz fényéből, aztán abból a kertből is, ahol buliztunk, ki az erdőbe. Elkezdtem levizelni a kapu mellett álló fát, amikor hallottam, hogy mögöttem szöszmötöl valaki. Nem fordultam meg, szép komótosan befejeztem, amit elkezdtem, begomboltam a sliccem, aztán azt mondtam neki: – „Menj befelé azon az ösvényen.” – Az út a sötétben az erdő belseje felé vezetett, mindannyian jártunk már arra nappal. Volt arra egy szántó és egy magasles. Nagy lendülettel elindult, aztán botorkálni kezdett a sötétben.
Mögötte mentem, néztem a hátát és a lábait. Farmerban, pólóban volt, mintha egy haverommal együtt mentünk volna pisilni. Akkor már tudtam, hogy bármit megtesz, amit mondok neki, és ma nagyon sok mindent ki fogok próbálni. Botorkált néhány percet, én nem szóltam semmit, csak követtem. Akkor megláttam azt a nagy bükköt, amire Karola élete végéig emlékezni fog. – „Állj oda a fához, arccal a fa felé. A tenyereddel támaszkodj a fa törzséhez.” – Odaállt, mint a rossz kislány a sarokba.
Rátenyerelt a fára, lehajtotta a fejét. Hallottam, hogy nagyon erősen szuszog. – „Ne mozogj.” – Ezt úgy mondtam, hogy egészen közel hajoltam hozzá. Néhány centire voltam az arcától. Akkor láttam, hogy rágja a szája szélét.
És életemben először hozzá értem. Belemarkoltam a hajába a tarkója fölött és hátrafeszítettem a fejét. Az a hihetetlenül hosszú, görbe nyaka ívbe hajolt, a két kiálló fogsor az égre vicsorított. Kicsit zsíros volt a haja. A tarkójánál fogva félrefordítottam a fejét, és az arcát hozzányomtam a bükk törzséhez.
Szorosan mögé álltam. Csak állt a nyomorult a fának támaszkodva, odasimulva és szuszogott. Benyúltam a pólója alá, és mind a két tenyeremmel végigszántottam a hátát. Izmos, kemény volt, kis izomgörcsökkel. Beleakadtak az ujjaim a melltartójába. Ez csúnyán lehűtött. A zsákmányból hirtelen megint egy egyszerű, közönséges, hajlott hátú, gombafejű ronda nő lett. Hátraléptem, a pólója visszahullott a derekáig. Pontosan tudhatta, mi zajlott le bennem, mert nem szólt semmit, csak szipogni kezdett. Állt tovább, engedelmesen.
Ha akkor megszólal, eddig tartott volna ez a kaland. De ahogy ott állt, és nem hallottam mást, csak azt, hogy szaggatottan, néha sípolva veszi a levegőt, megint felizgatott. Nyeltem kettőt, mert éreztem, hogy én is egyre szaggatottabban lélegzem, a halántékom lüktetett. Tudtam, hogy most a hangomon múlik minden. És jól tettem, hogy bíztam a torkomban, egy másodperc múlva már úgy tudtam szólni, mint egy állatidomár. Nem parancsoltam, mint egy katonatiszt és nem kértem, mint egy parkőr, hanem mondtam: – „Vedd le a cipőd.
” – Szerintem ezen meglepődött. Igazából én is, ha valami vetkőztetős történetet kéne írnom, marha izgatóan sorolnám, hogy hajigálja le magáról a csaj a fehérneműket, de a vodka azt mondta bennem, hogy cipő. És amikor Karola szépen, engedelmesen lehajolt, kifűzte és levette a tornacipőjét, ott állt mezítláb a lehullott gallyak között, akkor tudtam, hogy az embernek az erdőben a cipő jelenti az emberi öntudatot. Anélkül csak egy toporgó kellék.
Innentől biztosra mentem. Mögé léptem, újra belemarkoltam a tarkójánál a hajába.
Szeretem az ismerős helyzeteket. Azt hiszem, ő is otthon érezte magát így, mert magától félrefordította a fejét és megint hozzányomta az arcát a fa törzséhez. Én csak tartottam a kezemmel. Igaz, olyan erősen, hogy eszébe sem jutott ellenkezni. Egészen közel hajoltam az arcához, közelebb, mint az előbb. Láttam, hogy nyalogatja a szája szélét. Amikor még közelebb hajoltam, azt is láttam, hogy a nyalogatás ellenére cserepesek az ajkai. Láttam, pedig csak a hold világított. Világosan kivehető volt, hogy nyálas a nőbajsza, az ajkai majd szétrepednek, olyan duzzadtak és hiába nyalogatja őket, szárazak és repedezettek.
Furcsa kontraszt volt a szája sarkában összegyűlt nyálhab csillogása. Néhány centiről az arcába bámultam, az orrtövén lévő szemölcsre, aztán a szemeibe. Szépen lesütötte őket, ahogy a filmekben látta. A füléhez hajoltam, és azt mondtam: – „Azt veszed le, amit mondok. Nem habozol, nem gondolkozol, leveszed. Utána azt csinálod, amit mondok. Szó nélkül. Értetted? Csak akkor engeded el a fa törzsét, ha vetkőzöl, vagy én azt mondom.” – Tartottam a fejét a tarkójánál, nem nagyon tudott bólogatni, csak biccentett.
Kicsit eltorzult az arca. Éreztem, hogy a leheletem messze áll a steriltől, a sör meg a vodka csak rátett arra, hogy akkor már két napja nem mostam fogat, és volt néhány rossz, odvas fogam, amitől pállott szájszagom volt. De ezt most nem feszélyezett. Úgy gondoltam, most végre, életemben talán először én mondom meg, hogy milyennek kell lennem, mit kell csinálnom, sőt azt is én mondom meg, hogy a világban mi történjék. Hogy én vagyok minden dolog mércéje. Az én akaratom a világ rendje, az én ízlésem az etalon.
Ebben a kétszereplős világban.
Hátráltam néhány lépést, és annyit mondtam: – „Farmer!” – Karola szépen előrehajtotta a buksiját, hogy lássa kigombolni a sliccét. Szöszmötölt egy kicsit a cipzárral, aztán elkezdte letolni a nadrágját. Szűk volt, a térdénél elakadt, közben már látszott, ahogy a combja hátsó fele világít a holdfényben. Az én farmerom is kezdett szűk lenni. – „Póló!” – Erre számított, gyorsan kibújt a pólójából. A nadrágot és a pólót csak maga mellé dobta.
Úgy gondoltam, sok ez az önállóság. – „Hajtogasd össze!” – Leguggolt, hajtogatott. Akkor láttam, hogy remeg a keze. A póló kétszer is kiesett a kezéből, amikor le akarta tenni egy tisztább részre. Ilyenkor mindig újra kellett hajtogatnia. Végre végzett, engedelmesen visszaállt a helyére, arccal a fának. – „Melltartó!” – Éreztem, hogy a torkom kiszáradt, a nyelvem hozzátapadt a szájpadlásomhoz. Rekedt volt a hangom, az utolsó ’ó’ alig hallatszott, egy elfúló kilégzés lett.
Babrált a csattal a hátán, akkor már nagyon remegtek a kezei, de nem szakított, szépen kikapcsolta. Izzadt a homlokom, a tenyerem, a farkam majd’ felrobbant, minden szívdobbanásomat éreztem a makkomban. Néztem a csupasz hátát, és majdnem összerogytak a térdeim. Remegett az inam. – „Bugyi!!!!” – Akkor már őrjöngtem. Legszívesebben páros lábbal ugráltam volna. Vagy ide-oda futkározva üvöltöttem volna, hogy „bugyiiii!!!!”. Letolta a bokájáig. Nem trükközött, nem akart csábítani, úgy tolta le, mintha otthon, egyedül vetkőzött volna.
Szépen rátette a többi ruhára. Néztem három lépésről a seggét, oldalt két kis izom pulzált. A combja remegett, néha lábujjhegyre állt izgalmában, de toporogni vagy elmozdulni nem mert. Állt a fánál, markolta két kézzel a fa törzsét, és hallgatta, ahogy én is ledobom a ruháimat. Csak a cipő maradt. Nem az öntudat miatt, azt már nem tudtam volna kifűzni. Végigsimítottam a testemen. Akkor azt éreztem, életemben talán először, hogy teljesen logikus és érthető, hogy ez a nő megtesz nekem mindent. Baromira megkívántam saját magam.
Tudtam, hogy itt és most én vagyok a világ tengelye. Beletöröltem a tenyerem a szőrös mellkasomba, és tudtam, hogy én vagyok maga a férfiasság. A fenekem olyan kemény volt, mint egy biciklinyereg. A farkammal egy lakatot levertem volna. És minden kis izmom egyszerre indított el a mezítláb toporgó csupasz nő felé. Hátulról átnyúltam a hóna alatt, megmarkoltam a melleit és magamhoz rántottam a testét. Vinnyogni kezdett, mint egy kiskutya. A mellei éppen csak kiemelkedtek a mellkasából, de a mellbimbói úgy meg voltak duzzadva, mintha odaragasztották volna őket, valaki más mellbimbóit.
Markoltam, gyúrtam, szorítottam a melleit hátulról, ő pedig görcsbe rándult ujjakkal kapaszkodott a fa törzsébe, ahogy mondtam. Eddig nem nyitotta ki a száját, úgy szűrődött ki az a hang, ami vinnyogásnak indult, majd egyre szaggatottabb lett, néha megszakította egy nagyobb, ziháló levegővétel, amikor egyszer csak kiszakadt belőle valami, amit még sosem hallottam. Mintha tüsszentéssel indult volna, de sírássá vált, egyszerre szakadt ki egy csomó nyál a szájából, bugyborékolva áradt a takony az orrából és ömleni kezdtek a könnyei.
És csak markolta azt a kurva fát.
(Néhány óra múlva, hajnalban megtaláltam a vodkásüveget a táborban, befeküdtem egy bokor alá, komótosan nekiálltam elpusztítani szeszt. A lányok nagy sátra felől pusmogást hallottam, aztán megláttam Karolát egy barátnőjével, ahogy kibújik. Gondoltam, klotyóra mennek, mint mindig, párosával. Nem a vécé felé indultak el, nekiálltak sugdolózni a sátor előtt, aztán, gondolom azért, mert túl közel voltak a többiekhez, arrébb ténferegtek. Egyszer csak elindultak pont az én bokrom felé.
Karola sántikált. Lekuporodtak a fűbe a bokor túloldalán, néhány méterre tőlem, nem vettek észre. Lapítottam, kíváncsi voltam, mit beszélnek. – „… mélyen a szemembe nézett, átkarolta a derekam. Erős volt és határozott, de mégis gyengéd, nem tudom, érted-e, hogy értem. Aztán a szája rátapadt a számra, vadul, szenvedélyesen csókolni kezdett. A nyelve vad táncba kezdett a számban.” – Azt hittem, elhányom magam. Mi a fenéről beszél ez a kis hülye picsa? Valaki más is megdugta aznap este?
– „Úgy éreztem, mint amikor áramütés ér. Erős kezei vadul kalandoztak a pólóm alatt. Gyengéden kényeztetni kezdte a mellbimbóimat, nagyon izgató szavakat sugdosott a fülembe! – Nee, és tényleg jól csinálta? Jól csókolózott? – Óóóó, nagyon, úgy éreztem, azt tehet velem, amit akar. Hogy is mondjam, extázisba estem, mire észbe kaptam, ott álltam egy szál bugyiban, előttem térdelt, arcát a puncimhoz szorította.” – Ez gusztustalan. Megkeresem ezt a csávót, elmagyarázom, mit hagyott ki a kis ribanccal.
Áramütés meg kalandozás, a marhája… – „Szinte szikrázott közöttünk a levegő. Annyira kedves volt, és mégis olyan lehengerlő, határozott. Tudod, kisfiúsan helyes, mégis olyan férfias… El sem hittem, hogy pont engem akar. – És akkor most jártok?” – Mondják már meg, ki ez a szerencsétlen balfasz! – „Nem tudom, szerintem úgy a korrekt, ha holnap megbeszéljük ezt a dolgot. Tudod, Lőrinc igazi művész, szeszélyes, szenvedélyes fiú…” – Akkor esett le, hogy ez a primitív liba rólam beszél! Majdnem félrenyeltem a vodkát, ha köhögni kezdek, biztos szétrebbennek.)
Megfordítottam a testét, de úgy, hogy nagyot rántottam a vállain. Az arcát alig lehetett látni a trutyitól. A nyakamig ért. Hátulról megmarkoltam a tarkóját, és az arcát hozzászorítottam a szőrös mellkasomhoz. Elkezdtem szétkenni magamon a taknyát, a nyálát és a könnyeit, úgy használtam az arcát, mint egy fürdőszivacsot. Néztem, hogy belapul az orra a mellizmaimon, hogy kenődik el a szája rajtam. Mikor már nagyjából ugyanannyi szenny volt rajtam, mint rajta, akkor lejjebb toltam a fejét, a köldökömig.
A hasam még száraz volt. Úgy éreztem, undorítóan száraz. Akkor minden dolog megfordult, semmi nem az volt és nem annyit ért, mint negyed órával korábban. Olyan felszabadult voltam, mint soha annak előtte. Néztem a hasam, a köldököm: – „Nyalj!” – A szája hozzásimult a hasamhoz a szorításomtól, kinyitotta a száját, de a nyelvét csak kicsit tudta kidugni. Megmarkoltam a két fülét, és egy kicsit eltartottam a fejét a testemtől, hogy legyen helye nyalni. Nagy piros nyelve volt, húsos.
Úgy használta, mintha egy kanál vagy lapát lett volna. Ahogy nyalt, függőleges vonalakban, föl-le, mintha falat festett volna, a szőr a hasamon fénylő sávokba rendeződött. Én irányítottam, a fülét erősen tartva, oda, ahol még egy gusztustalan száraz foltot láttam. A farkam közben folyamatosan a nyakát és az állát ütögette. Még lejjebb nyomtam a fejét. Letérdelt. Nyitotta ki a száját, hogy leszopjon.
Ha egy kicsit más hangulatban vagyok, a torkáig döföm a farkam. De most, mint egy nyálas, fröcsögő, büdös szájú hím oroszlán, úgy üvöltött az agyamban valaki, hogy ne engedjem át neki a kezdeményezést.
Ezt persze nem ilyen szépen mondta, hanem azt üvöltötte, hogy „mi a faszt akar ez a ribanc?” Nem nagyon gondolkodtam akkor, hogy ez mit jelent, egyszerűen csak lejjebb toltam a fejét, a combomig, és azt hörögtem: – Nyald! – És a két combom, a két combom között, a heréimet, a végbelem és a heréim közötti kis részt nyalattam vele, felemeltem a lábam, ha kellett, pucsítottam, de a fülét vagy a haját a fél világért el nem engedtem volna. Úgy szorítottam magamhoz a nedves, húsos nyelvét, úgy dörgöltettem a szájával, az arcával a testem, a herezacskóm, a combom, mintha az életem múlt volna rajta.
Hullott valamennyi a szőrömből, egyre több gyűlt össze az arcán, az orrán, néha krákogni, köhögni kezdett, gondolom, a torkára ment, de én csak nyüstöltem, mintha egy darab mosdókesztyű lett volna.
Éreztem, hogy nem akar már semmit, itt csak én akarhatok, és ezt ő tudomásul vette. Akkor fordítottam szembe az arcát a farkammal. Ott térdelt, lihegett, próbálta a vállaival, a felkarjával letörölni az arcát, de rántottam egy nagyot a haján. Értette, hogy nyugton marad és vár. Farkasszemet nézett a makkommal, ami azóta egy kicsit lenyugodott.
Addig szinte fájt, úgy lüktetett, de most inkább csak tudta a dolgát. Főszereplőből szerszámmá vált. Én lettem a főnök. És a főnök azt mondta Karolának: „Most nyisd ki a szád.” Nem nagyra tátotta, csak mint amikor mondani akar valamit. „Ne érj hozzám a kezeddel.” És közelíteni kezdtem a szája felé. Először az alsó ajkához ért hozzá a farkam. Elkezdtem játszani vele, kentem egy kis nyálat az ajkairól, a fogairól a makkomra, aztán azt szétkentem az arcán, az orrán. Az egész feje olyan volt, mint egy nagy, nyálkás rongycsomó.
Egy hajtincse lucskosan az arcába tapadt, az álláról egy hosszú nyál- vagy takonycseppkő csüngött alá. Lengett, ahogy mozgattam a fejét. Akkor végre betettem a szájába. Úgy éreztem ismét, hogy szétrobbanok. Szépen elkezdte szopni, ahogy jónak látta. Gondolom, már sokszor elképzelte, hogy kell csinálni. És nem is csinálta rosszul. Magam is meglepődtem, hogy milyen jól esik a pöcsömnek a forró, rugalmas, rásimuló szája, nyelve. De néhány másodperc múlva rájöttem, hogy ma nem ezt akarom. Megmarkoltam a haját megint a tarkóján és mélyen a torkába döftem.
Felemelte a kezét, reflexből megpróbált távolabb tolni. Ráripakodtam: –„Mi a faszt csinálsz? Mit mondtam? Tedd hátra! Kulcsold őket össze a hátad mögött. Akkor engedd el, ha mondom.” – Középső- és mutatóujjait szépen összeakasztotta, nagyon szépen vigyázott arra, hogy többet ne okozzanak bajt. Én meg úgy dugtam a száját, mintha egy lékelt dinnyét húztam volna a farkamra. Lassan éreztem, hogy el fogok menni. Elkezdtem mozgatni a csípőm, előrelöktem, belemarkoltam erősen a hajába hátul, rászorítottam a száját az ágyékomra.
Éreztem, hogy az orra, az ajkai szétnyomódnak a farkam tövén, az orra eltűnt a fanszőrzetemben. Úgy szorítottam, mintha be akarnám törni az arccsontját, egyre jobban, egyre erősebben satuba zártam. Akkor kezdett el bokákolni. Először csak azt a hangot hallottam, mint amikor valaki hangosan nyeldekelni kezd egy csöndes szobában, és mindenki meglepődik, hogy milyen hangos, de a harmadik-negyedik után olyanná vált, mint egy eldugult klozet gurgulázása. Én meg úgy éreztem, hogy pontosan ez a hang kell ahhoz, hogy még jobban a plafonra kerüljek.
Az agyamban visszhangzott az egyre erősödő szörcsögés, és akkor elkezdtem kilőni. A lábujjamtól a fejem búbjáig minden idegszálam a farkamra figyelt. Az egész testem zsongott, egy másodperc alatt alaktalan, gerinctelen, szétfolyó kis húsdarabbá váltam, én lógtam így mócsinggá válva a saját faszomon. A következő másodpercben pedig vége volt az egésznek. Hosszú böjt után nagyon sok spermám volt, mintha hugyoztam volna, Karola nem bírta nyelni, előrerántotta a kezeit, hátralökött, és nagyot hörögve levegő után kapkodott, közben megpróbálta köhögve kiköpni a spermát a szájából, felköhögni a torkából, a gyomrából.
Ott álltam kókadni kezdő, nyálas pöccsel, amiből még csöpögött a sperma utója, és néztem, ahogy megpróbál életet lehelni magába ez a nyomorult.
„Lehúzta a bugyimat, kitárulkoztam, vágytam rá, magamba akartam fogadni mindenestül. Csókjaival borította be a vállam, a nyakam, az arcom, az ajkaim. Simogatta a hátam, a popsimat…” – Na, a kis popsijáról mondhatnék ezt-azt. Akkor tettem le a vodkásüveget és vettem elő a farkam. Úgy meredt, mint egy szurony. Elkezdtem verni, miközben hallgattam ezt a nyálas baromságot.
– „Éreztem, hogy nekem is kell tennem valamit, és ezt ne kényszernek értsd! Vágytam rá, hogy kielégítsem, hogy adjak neki valamit. Letérdeltem, kezembe fogtam a szerszámát. Láttam, hogy tekintetével némán kér. Nem kérettem magam tovább, rábuktam gusztusos lőcsére. – Tényleg, leszoptad? Nem érezted megalázónak? – Nem, nem, nagyon élveztem. Eggyé forrt a testünk, imádtam, hogy bennem van, hogy kölcsönösen kiszolgáltatjuk magunkat egymásnak” – Vigyázni kellett, hogy ne csattogjak hangosan, egyre szaporábban vettem a levegőt, az a kép lebegett előttem, ahogy arcon lövöm spermával ezt a két szerencsétlen kuporgó libát.
Tudtam, hogy soha életemben nem fogom még egyszer ugyanazt érezni, mint abban a másodpercben, és ölni tudtam volna, ha arra gondoltam, hogy ez néhány másodperccel hosszabb ideig is tarthatott volna. Azt hittem, ököllel vágok az arcába. Legszívesebben megtapostam volna. Ismét elszorult a torkom, de most már az állati dühtől. Felrántottam a földről és a fának löktem. Megmarkoltam az állát, úgy kényszerítettem arra, hogy egyenesen álljon. Megint nem tudtam normálisan beszélni, csak préseltem ki a hangokat a torkomból.
– „Így kell ezt csinálni? A kurva életbe, így? Mi?” – Kifogytam a levegőből, magam számára is érthetetlen, összefüggéstelen szitkokat sziszegtem az arcába, markoltam az arcát az álla fölött. És akkor teljes erőből ráléptem a cipőm sarkával a meztelen lábfejére, a lábujjaira. Sikítani sem tudott a meglepetéstől, néhány centiről láttam, ahogy könnybe lábad a szeme. Összeesett volna, ha nem tartom keményen az arcát. Vinnyogni kezdett, a másik talpát szorította rá a széttaposott lábujjaira.
Kicsit távolabb álltam, kinyújtott karral tartottam a fejét, a nyakát, így néztem végig a testén. Ahogy az egyik lábfejét próbálta rászorítani a másikra, olyan volt, mint a szemérmes nők a reneszánsz festményeken. A két összeboruló comb sötét foltot mutatott csak a muffjából. A mellei csüngtek, ahogy megpróbált összerogyni. Éreztem, hogy kezd visszatérni a vér a farkamba. Szorosan eléálltam, hozzányomtam a csípőm a hasához, belemarkoltam a mellébe. A markomba fogtam az egyik kis mellét és ökölbe szorítottam a kezem.
Úgy éreztem, mintha lágy fánktészta mállana szét az ujjaim között. A következő pillanatban nem sikoltott, hanem olyan hangot adott ki, mint amikor azt mondjuk: – „Uhhhh…”– mert nem szabad kiabálni, de iszonyúan fáj valami. – „Tetves kis kurva, tedd jóvá az előbbit. Térdelj le, szopd keményre a faszom.” – Szopott, ahogy tudott. Figyeltem a testem, persze merevedtem, de ez sehol nem volt ahhoz az előbbi extázishoz képest. Éppen csak használható lettem.
Nem is a szopás, hanem a düh miatt lett erekcióm. Tudtam, hogy valamit bele kell döfnöm a testébe. Ha bajonett van nálam, leszúrom.
A hátrarántottam a fejét. – „Jól van, elég. Állj fel.” – Néhány ág- és levéldarab ráragadt a térdére, nem söpörte le. Csak nézett, mint a borjú. A keze még mindig a háta mögött volt, nem takarta el magát. Megmarkoltam a muffját. Kicsit berogyott, hátratolta a kis hülye a fenekét. Ha nem így tesz, valószínűleg elveszem a szüzességét, de akkor úgy döntöttem, Karola szűz marad.
Hátráltam egy kicsit, bámultam a testét, farkam a kezemben. – „Hátra arc!” – toporogni kezdett, a talpával kereste azokat a helyeket, ahol nincsenek ágak, tüskék. Megfordult, keze összekulcsolva a feneke előtt. – „Terpeszbe!” – Néhány centit távolabb mocorgott az egyik lábával. Nyitott tenyérrel rácsaptam a combjára, csattant egy nagyot. –„Ez terpesz?!” – Szélesebb terpeszbe állt, a térde remegett. –- Hajolj előre!
– Kicsit előredőlt, láttam, hogy elveszti az egyensúlyát. Szívesen a földre löktem volna, izgató, ha parancsszóra feltápászkodik, de a farkam kókadni kezdett, nem akartam több cirkuszt. –„Támaszkodj a térdedre.” – Pucsított, én meg hátulról elkezdtem gyömöszölni a fenekét, a két lába közt a szőrös muffját. Leguggoltam, szétfeszítettem a combjait, a két farpofáját.
Hatalmas, duzzadt szeméremajkai voltak, a kisajkai, csiklója mint rózsaszín cafrangok lógtak ki a szőr közül.
Benyúltam neki hátulról két ujjal, nem volt nedves. Akkor még mindig azt hitte, előírásszerűen dugom meg. Néhány másodperc múlva lemondott erről a reményről. Kihúztam az ujjaim, és újból szétfeszítettem a fenekét. A végbélrózsája lüktetve mozogni kezdett. Volt egy kis szőr a seggében, és az azért érződött, hogy ő sem fürdött két napja. Az egyik ujjam a bejárathoz tettem, elkezdtem lassan betolni, tágítani. Az első ujjpercem beerőszakoltam, körözni kezdtem vele. Néhány hangos „uff”-fal kezdett lihegni.
Nem keltette annak illúzióját, hogy élvezi, nem is vártam el tőle. Jó volt ez így. Elképzelhetetlen volt, hogy ebbe a szűk lyukba befér a farkam. Addig még soha nem dugtam seggbe senkit, de ahogy a végbélnyílása szorította az ujjam, tudtam, hogy ez jobb lesz mindennél. Kihúztam az ujjam, a nyílás azonnal visszazárt. –„Nyálazd be a segged.” – Az egyik tenyerébe köpött, hátranyúlt, elkezdte szétkenni a két farpofája között. Nem sokat használt, egyre többet kent oda, a végén az arcáról törölgette le a spermát, taknyot, avval próbálta magát síkosítani.
Gondolom, rájött, hogy ez elsősorban neki lesz fontos. Kente, mint akinek ez a munkája. Én közben avval játszottam, hogy a fenekét szétrántottam-összenyomtam, egyre jobban csattogott, ahogy gyűlt a trutyi. Mikor meguntam, felálltam, rárántottam néhányat a bránerre, akkor már ismét robbanásig feszült a makkom. Mögé álltam, és a bejárathoz illesztettem. Kétszer vagy háromszor nem sikerült betolni. – „Húzd szét!” – Hátranyúlt, láttam, hogy remeg a keze. A térdei úgy cidriztek, mintha január lett volna.
Egyik kezemmel a lyuknak irányítottam a farkam, a makkom nekifeszült, éreztem, hogy lassan enged. Forróság öntötte el a szerszámom, úgy éreztem, mintha egy forró, bársonyos satu szorította volna. Karola abban a pillanatban nyüszíteni kezdett. Két-három mozdulattal tövig toltam belé, utána már csak pumpáltam. Beljebb nem szorított úgy, de a kapuja olyan szűk volt, hogy a szemem is kigúvadt. Soha, soha nem volt még ilyen jó. Addig sem, azóta sem. Ahogy raktam, egyre élesebben nyüszített, de ezt már csak nagyon távolról hallottam.
Azt is, ahogy szipogás, sírás váltja fel a nyögéseket. A háta, a válla rázkódni kezdett, ezzel majd’ az eszem vette. Iszonyú sebességre kapcsoltam, az agyamban, a halántékomban összekeveredett saját pulzusom, lélegzetvételem, Karola zokogása, a hörgésem. Tudtam, hogy néhány lökés, és teleélvezem a kislány végbelét. Akkor egy szokatlanul éles sikoltást hallottam, mintha zseblámpával bevilágítottak volna abba a vörös ködbe, ami megülte a szemeimet. Éreztem, hogy a lyuk már egyáltalán nem olyan szoros, mint egy perccel korábban.
Kihúztam a farkam, csupa vér volt. Visszatoltam, nem is nagyon kellett erőltetni. Egyáltalán nem emlékeztetett életem legnagyobb dugására, inkább olyan érzés volt, mintha egy félbehajtott, langyos, véres marhamájat dugtam volna. Lágy volt, meleg, selymes érzés, de ha nem kezd el iszonyúan nyávogni Karola, nem tudok elmenni. Így is csak kínlódás volt, rádőltem a hátára, belemarkoltam hátulról a melleibe és elélveztem. Nem volt nagy élvezet, inkább csak nem akartam befejezetlenül hagyni, amit elkezdtem.
Mire kihúztam, egy másodperc múlva, már kókadt voltam. Szinte kicsúsztam a szétszakadt végbélből. Karola hátranyúlt, hisztérikusan összenyomta a fenekét. Ki se egyenesedett, előre lépett néhány lépést, úgy bőgött, mint egy hatéves kislány. Odaért a fához, leguggolt előtte, elengedte a seggét, abban a pillanatban bugyborogva ömleni kezdett belőle a szar. Meg sem fordult, háttal nekem engedett ki mindent a beleiből, láttam, ahogy rotyogva folyik a ki a véres macskafos. A visítás, bömbölés egyre inkább csuklássá, sírássá vált, egy idő után felállt, két kezével megint összenyomta a farpofáit, megfordult, zokogva nézett rám.
Kicsit megsajnáltam. Adtam neki néhány papírzsebkendőt. Gondoltam, megkímélem attól, hogy kérnie kelljen. Nem törölte ki a fenekét, a zsepiket a végbelébe tömte, mint egy dugót. Megint nyüszíteni kezdett, épphogy leguggolt, jött a második hullám. Ezt már untam, lehajoltam a pólójáért, letöröltem vele a vért és a szart a farkamról, odadobtam elé, meg még a maradék papírzsebkendőimet, és ott hagytam. Felrángattam magamra a ruháimat és visszasétáltam a táborba.
„Hanyatt feküdt, én a csípője fölé kuporodtam.
Lassan, nagyon lassan beleereszkedtem kőkemény hímtagjába, finoman körözni kezdtem a csípőmmel. Halottam, ahogy egyre szaporábban lélegzik, én pedig játszani kezdtem az érzékeivel. Testem teljesen betöltött lüktető férfiassága, éreztem minden egyes idegszálát, minden sejtjét. Fölé hajoltam, melleimmel az arcát cirógattam. Ő a hátam simogatta, gerincemen végigfuttatta az ujjait, beleborsódzott a hátam. A fülembe súgta a kívánságát: Állj oda a fához, édes!” – Na, alakul a dolog, ez legalább nagy vonalaiban ismerősnek tűnt.
Nem mintha akkor fontos lett volna hitelesség vagy stílus, akármilyen ócska, limonádé történetet mondott ez a kis hülye, úgy recskáztam rá, mint egy gép. Furcsa kontrasztban állt a szirupos történettel, hogy Karola leülni sem tudott a cafatokra szakadt seggére, mesélés közben térdelve feszengett a fűben. Talán a béna kis barátnője azt hitte, ez így természetes. – „Odaálltam a fához, ő hozzásimult a hátamhoz. Kicsit pucsítottam, hogy könnyűvé tegyem a dolgát, és ő nagyon lágyan, nagyon finoman belém hatolt.
– De … ööö … hátulról? Úgy értem, a fenekedbe? – Neeem, persze hogy nem, jó helyre tette. Előrenyúlt, kezével a csiklómat izgatta. Nagyon-nagyon jól csinálta, érződött rajta, hogy gyakorlott ebben, mégis annyira helyes fiú volt, ahogy izgult, ahogy felizgattam. Egyszerre jutottunk fel a csúcsra, egész teste reszketett, hörögve spriccelte tele a testem. Én is úgy éreztem, hogy kiszállok a testemből, mindenestül eggyé forrtunk. Sírtam a boldogságtól.”)
És akkor tényleg elélveztem.
Nem lankadó fasszal, nem félbeszakítva, nem elrontva, akkorát élveztem, hogy villámok cikáztak a szemem előtt. Mire magamhoz tértem, Karola és a másik liba eltűnt. Valószínűleg hangos voltam, meghallották, elrohantak.
Csak tudott valami örömet okozni ez a kis gombafejű gnóm. Volt még vagy másfél deci az üvegben, nem tartott sokáig. Akkor már nagyon részeg voltam, de azt biztosan tudtam, hogy 20 év múlva is vissza fogok emlékezni erre az estére. Azóta is merevedni kezdek, ha hüppögő bakfislányt látok.
És eltelt majdnem húsz év, találkoztam Karolával. A férjével volt, vásároltak. A férj kicsit kövérkés, szemölcsös, zsíros hajú, puffadt arcú barom. Karola talán még taszítóbb, még rondább, mint volt. A marha nagy reál tehetségével fizikát és matekot tanít egy vidéki általános iskolában. A potrohos férj szedegette le a polcról, amit venni akart, a feleség meg tolta a bevásárlókocsit. Tenyérnyi napszemüveg volt rajta, de ez sem tudta eltakarni az arcán éktelenkedő véraláfutásokat….