Brutálisan végighúzok rajta egy vékony, sokágú korbáccsal. Összeszorítom a farkad tövét a vékony szíjjal, néhányszor áttekerem rajta, lehúzom a golyóid felé, amiket szintén áthurkolok, aztán hozzáerősítem a nyakörvedről lelógó pórázhoz úgy, hogy a bőrszíj pattanásig lesz feszülve. Bármikor, ha csak egy millimétert is elmozdulsz, megérzed azt a combod között, mi az, hogy fájdalom. A koszos lőcsöd meg lesz húzva, és te azt úgy fogod érezni, mintha izzó vas lenne az öledben.

A makkodból gennyes váladék fog csöpögni, amit felfogok pazar lábbelimmel, hogy te is megkóstolhasd és élvezhesd saját váladékodat, amikor alázatosan lenyalod azt róla. Közben természetesen térdepelni fogsz úgy, hogy az arcod szinte a sima padlóhoz fog lapulni, és azt a pillanatot, azt a szituációt élvezni fogom. Aztán egyszerűen beléd rúgok, és megparancsolom, hogy:
– „Fényesítsd ki a cipőmet, te koszos kurva!”
Miután teljesítetted a parancsomat, odaerősítelek a falra, a hátad mögé teszek egy óriási műfarkat. Gondosan felcsavarozom arra a kiálló vasrúdra, látod? Ott, arra. Az én pompás és méretes vibrátorom pontosan a te koszos segged nyílásával lesz egy magaságban. Szemeddel kegyelemért fogsz könyörögni, de én csak lenézően fogok rajtad nevetni, majd elkezdelek szépen lassan tolni a fal felé. És te megérzed majd, hogy a műanyag lőcs miként hatol a feneked két félgömbje közé – egyenesen a vágat közepébe, de én tolni foglak tovább és tovább mindaddig, amíg a sorsod be nem teljesül. Nem lesz menekvésed, és ha megpróbálsz elrándulni, azt a combod között fogod a legjobban megérezni, ahol a bőrszíj megszorítja és jól megrántja majd a farkadat, pont úgy, ahogyan mozogni fogsz és a szemeid, az okozott kéjfájdalomtól majd kiugranak a helyükből.
Én természetesen nem leszek sok tekintettel a kínjaidra, és az egész testem súlyával foglak továbbra is az előkészített dákóra tolni. Az izgalomtól érezni fogod mellbimbóim érintését a testeden, azután, ahogy széthúzom a seggedet, azonnal meg fogod érteni, hogy a következő pillanatban mi fog történni? Nem fogsz tudni ellenkezni, vagy ellent mondani akaratomnak és tudod, amikor teljes erőmből foglak nyomni a falnak és fájdalomtól gyűrött arcodat fogom nézni, hogy milyen kínok közt könnyebbülsz meg, amikor a dákó hegye áthatol a segglyukadat záró izmon. Örömmel fog eltölteni a feneked görcsös rángatódzása. Talán meg is simogatom majd, de csak azért, hogy utána újból könyörtelenül rányomjalak a hegyes dákóra. Ezúttal nem fogod tudni kibírni. Elkezdesz a fájdalomtól kegyetlenül rángatódzni, mert az én imádott vibrátorom könyörtelenül feszíti az egyetlen lyukadat. És én teszek arról, hogy végre teljesen beléd hatoljon análisan az a drasztikusan nagy méret. Közben a farkadra erősített börszíj is elvégzi a maga munkáját, pont úgy, ahogy te rángatódzol. Egész tested görcsökben fog remegni és én csak szórakozottan nevetek rajtad – pazar mulatságom közepette.

Mennyire fog tetszeni? Combjaimmal körbe ölelem egyik lábadat, és olyan erővel fogom azt közéjük szorítani, hogy a súlyomtól és szorításom erejétől hangosan üvölteni fogsz. A bőrödön érezni fogod a pinám nedvességét, és erre a farkad még jobban fog kínlódni, de a bőrszíj szorításában nem lesz képes rendesen felágaskodni. Érezni fogod a nyakörveden is a lőcsödbe toluló vér nyomását. Nagyon izgató lesz, és mindez csupán a kezdet, mert én többre becsüllek és folytatni fogom tovább kéjgyönyörünk fokozását. Aztán, ha majd nagy kegyesen megtalálnálak szabadítani a vibrátortól, akkor fokozatosan átöltöztetlek. Ott fogsz állni előttem, engedelmesen a speciális szájpöcökkel a torkodban. Az a gyönyörű, formás pénisz, mily izgató látvány lesz látni a szádban, de mint minden kurvának – pont olyanoknak, mint te is vagy – egyszerűen kell, hogy legyen egy méretes fallosz a szájában. Ekkor rákényszerítelek, hogy felvedd az egyik csipkés bugyimat, azt, amelyiket olyan nagy gonddal választottam ki a számodra. Lassan felhúzod, s közben izgatóan riszálni fogod a fenekedet. Úgy, ahogy azt az igazi ringyók is csinálják a Rákóczi-téren. Utána a melltartó kerül sorra, természetesen kitömve hamis mellekkel. Még mielőtt el nem felejtem, előtte kiveszem a szekrénybol azokat a kis fémcsipeszeket, amiket a hegyes fogaikkal azonnal felcsíptetek a sok izgalomtól hegyesre duzzadt mellbimbóidra. Nem kétséges, nagy fájdalmat fogsz érezni, de tudod, nem szoktam kesztyűs kézzel bánni a koszos ringyókkal. Meg-meghúzogatom a csipeszeket jobbra-balra, és te a kitömött szád ellenére is hangosan fogsz ordítani. Hidd el, én nem szoktam egy kis jajgatástól megenyhülni, és amíg a mellbimbóid véresek nem lesznek, addig fogom masszírozni azokat a hideg fémmel. Tudom, hogy fájni fog, de te a lelked mélyén mindig is élvezted a fájdalmat. Piros bugyiban és kitömött melltartóban úgy fogsz kinézni, mint egy kívánatos kis kurva, és mindezek tetejébe, még adok a lábadra szép, piros cipőket is. Természetesen magas sarkút, hogy a lehető legtökéletesebben nézzél ki. Ezek után, pontosan az én utasításaim szerint járkálnod kell a szobában, és testhelyzeteket felvenned. Közben állandóan emlékeztetni foglak arra, hogy te csak egy elkurvult koszos ringyó vagy, aki még ingyen sem kell.

Aztán előveszem a polaroid fényképezőgépemet, és csinálok rólad egy rakás képet, hogy megmutathassam az ismerőseidnek – mert nekik is látniuk kell – hogy a valóságban milyen elvetemült és romlott hímszuka vagy. Úgy kell előttem viselkedned, mint a Rákóczi-téri prostinak, de ne félj, a lyukad is megkapja majd a magáét, mert újból rá foglak kényszeríteni arra a hatalmas műfarokra, amit aztán felcserélek egy méretes dugóra a seggedben. Mikor aztán kellőképpen megdolgoztam az análodat, betömöm azt egy vastag dugóval, utána egy harisnyatartót és egy piros, hálószerű harisnyát vetetek fel veled. A duzzadt lőcsödet a bugyin keresztül is nagyon jól lehet majd látni, mert a börszíj feszítésétől mindaddig nem foglak megszabadítani, amíg el nem érkezik az ideje, és az nem lesz hamar. Csak akkor, de lehet, hogy időközben megpróbálod kifejezésre juttatni a vágyadat, hogy végre megkegyelmezzek neked. De én megint csak ignorálni foglak, mint annyiszor azon az estén. Mert szerintem, te nem érdemelsz semmi mást, csak a legbrutálisabb bánásmódot, amit az ember valaha is elképzelt. Hisz csak egy közönséges kis kurva vagy, akkor meg mit kívánsz tőlem? Talán viselkedjek úgy, mint egy úrinővel?
Síetség nélkül, teljesen elkészítelek a tetszésem szerint. A harisnyakötőt kellőképpen meghúzom, és aztán teljesen váratlanul, mélyen belévájom körmeimet a fenekedbe. Úgy, mint egy vérengző fenevad. Magától a fájdalomtól összeroskadnak térdeid, de én csak szórakozottan és megvetően fogok nevetni rajtad. Ugyanis tetszik nekem, amikor egy kurva alaposan szenved.
„Állj fel, és mutasd magad, hogy miként néz ki egy felizgult, igazi kis szuka!”
A parancsomat azonnal teljesíted, mert tudod -máskülönben még több szenvedésben lesz részed- a szó szoros értelmében. Készítek rólad még egy pár fényképet, majd ismét neki látok a segglyukad gyötrésébe, de ezúttal egy sokkal markosabb vibrátort dugok majd belé, és miután jól megkeféllek vele – a jajgatásod és ordításod közepette egy ugyanolyan dugóval ismét betömöm segged lyukát.

Így nevelek valakiből farokimádó ribancot. Milyen hímkurvának lenni?
– Ugye, te az én kis kurvám akarsz lenni? Az én kis kurvám? Néha tényleg érdekelne, hogy tudod-e, kivel szórakozol? Azt mondhatnám, fogalmad sincs arról, milyen kegyetlenségekre vagyok képes. Kíváncsi lennék arra is, hogy miként reagálnál, ha saját szemeddel látnád játékszereimet, miket hasonló alkalmakra gyűjtöttem össze. Azt hiszem, még nem érted, hogy nekem gyönyört okoz, ha belőled patetikus kurvát csinálhatok – akinek nincs saját akarata. Képzeld csak el – miként fogod érezni magadat, ha egy éles borotvával vetkőztetlek majd le. Levágom rólad a ruháidatat. Szépen, lassan, apró, miniatűr darabkákra, amik egyenként hullanak le, s közben, egész idő alatt mozdulatlanul kellene állnod.

A legkisebb elmozdulás nélkül, mert még meg talállak vágni. Lehet, ha elég alázatos és engedelmes leszel – előzőleg megkötözlek és a szemeidet is bekötöm egy szalaggal, hogy ne kelljen a borotva munkáját végignézned. Csak érezd, tudat alatt reszketve a félelemtől. És lehet, hogy a szádat is betömöm egy speciális, pénisz formájú pöcökkel. Tudod, nem szeretem hallgatni a felesleges siránkozásokat és könyörgéseket. Aztán eléd állok szűk bőrruhámban és megengedem, hogy gyönyörködj szépségemben. Lábamon vörös harisnya, vörös tűsarkú cipő, hatalmas sarkakkal. Talán kapsz annyi kegyelmet, és megengedem neked, hogy közelebbről is megismerkedj velük. Rád parancsolok, hogy feküdj hanyatt a padlón – természetesen mezítelenül és gúzsba kötve, mint egy japán gésa bondage-ban, – aztán a cipőm hegyes tűsarkaival, – de csak akkor, ha megérdemled – elkezdem lassan szántani a bőrödet.
Addig fogom ezt csinálni, amíg gyönyörű, vörös barázdák nem lesznek rajtad. Közben állandóan a golyóidat fogom rugdosni, hogy érezd az én örömömet. És akkor ott vannak még a vibrátoraim. Ha úgy döntök, használni is fogom valamelyiket, akkor lesz igazán minek örülnöd!
Azt hiszem, még nem is sejted, milyen hatásos eszközzé válhat az a megfelelő kezekben. Előszőr szépen bedugom az én nedves pinámba, ahol kellőképp megnedvesítem – talán szépen ráfekszem az ágyra, szétterpesztett lábbal, és hagylak gyönyörködni a kézimunkámban. Tudom, szeretnél majd kiszabadulni béklyóidból, de arra a legkisebb esélyed sincs. Ha nagyon fogsz zavarni, hozzá bilincsellek azokhoz a nehéz láncokhoz, melyek ott lógnak alá a mennyezetről. Nehéz béklyókba teszem kezed-lábad, azután felhúzlak a magasba. Ott fogsz rángatódzni az izgalomtól felingerülve, de semmi több, mint merő látványosság a szemednek, amit megengedek.

Aztán durván hozzá nyomom vibráló műanyag segédeszközömet az ágaskodó locsödhöz, és addig fogom nyomni vele, amíg a fájdalomtól el nem kezdesz ordítani, de olyan hangosan, hogy azt az egész negyedben is meghallják. Ugyanezt, talán a golyóiddal is megcsinálom. Amikor betelek pazar ordításoddal, ismét betömöm a szádat a speciális pöcökkel, de előre figyelmeztetlek, ha nagyon sokat fogsz rakoncátlankodni – akkor leszúrom az egészen a torkodra. Lehet, hogy öklendezni fogsz, de biztosan tetszeni fog neked is a dolog, mert egy olcsó kis kurva csak arról álmodik folyton, hogy egy méretes farok legyen a torkán. Különben is, egy lotyó mást nem is érdemel, mint hogy egy jó nagy farok fojtogassa. Ezek után a testeden megérzed kemény mellbimbóimat.
Érezni fogod az arcodon, kiszabadítom kebleimet a korzett öleléséből, és megmutatom őket teljes szépségükben – aztán simogatni fogom velük szexuális lázban úszó testedet. Állandóan lejjebb és lejjebb haladok, míg nem elérek ágaskodó falloszodhoz. Hosszú percekig ingerelni foglak, mindaddig, amíg tested el nem kezd ellenőrizhetetlenül rángatódzni. Kívánni fogod, hogy gyorsan, hamar elérhesd a csúcsot, de azt én nem engedem meg neked. Egyszerűen kinevetlek majd. Ellöklek magamtól úgy, hogy nagyon sokáig himbálódzni fogsz láncaidon, aztán megadom a farkadnak azt, amit abban a pillanatban a legjobban kíván.

Fáradt vagyok ma este, hogy igénybe vegyem a szolgálatiadat – ásított Dominika kisasszony, a rabszolga öszinte rémületére. Ez vajon azt jelenti, hogy nem kap kegyelmet? De különben, ha már ilyen szépen kéred, – folytatta nagy kegyesen, mintha akkor gondolná meg magát, – megengedem, hogy ez éjszaka még egy próbát kiállj. Tapsolt az örségnek, akik azonnal benn teremtek, és egy intésére felkapták a még mindig halálfélelemtöl reszketö szolgát. Kihurcolták a teremböl. Újabb játék következik tehát. Mosdassátok le és jó erösen láncoljátok az ágyam végébe! – parancsolt az Úrnö, a szolgálókat pedig egy intéssel elküldte aludni.
Miután ö maga is átöltözött az éjszakai köntösébe, bevonult a hálószobába, kezében még mindig a boroskupa. Amikor a katonák végeztek, kiküldte öket. Így teljesen magára maradt a maga tehetetlen, megláncolt, megkínzott rabbal. Lassan itta a kupa bort, közben bele-belenézett a tükörbe, és fésülgette a haját. Dúdolt valamit magában, és lassan úgy tünt, mintha már meg is feledkezett volna az ágya végében egyre kényelmetlenebbül heverö rabszolgáról. Kissé megszédült a bortól, de határozottan jobban érezte magát töle. Hagyta, hogy jól átjárja minden tagját a kellemes ital nyújtotta zsibbadás. A dallamhoz, amit dúdolt, mosolyogva lejtett egy táncot. Egyre vadabbul forgott, közben lerúgta a cipöjét, eldobta a kupát, és lendületből – zsupsz – bevetette magát az ágyba. Ettöl összerezzent a rabszolga ott a lábainál. Nem tudott, és nem is mert volna mozdulni, bár láthatólag kényelmetlen volt a kicsavart, féloldalas helyzet, amiben odaláncolták. Dominika kisasszonyban ezzel mégis újra felébresztette különös hajlamát az uralkodásra.
– Hát, így nem igen tudod végrehajtani a parancsaimat, ugye? – incselkedett vele kacagva. Dehát, be kell látnod, nem várhatom el, hogy a szolgálóim miattad fenn legyenek egész éjjel! Így az ágyon fekve a rabszolga testének feszítette a lábait, és egy nagyot nyújtózkodott.
– Mit tudnál nekem megtenni, amihez nem lenne szükséged a leláncolt tagjaidra? Ráadásul, amit akkor is tudsz folytatni, ha közben elalszom…
A rabszolga kérlelöen nézett rá. Megszólalni nem mert, de a szemei, mintha azt mondták volna:
Bármit kérj, amit csak tudok, megteszek!
– Mondtam már, hogy ne próbálj meghatni ezzel a nézéssel – dorgálta incselkedőn Dominika. Na mindegy, most már úgyis aludni akarok. Talán úgyis hiába hatnál meg. A szolga újra összerezzent. Talán azt találgatta: ez most mit jelenthet ? Miközben Dominika kisasszony ezt tárgyilagosan, álmosan-unottan mondta, játékosan lépegetett végig a férfitesten. Mintegy aprókat nyújtózkodva, neki feszült a lábával a rabszolga hasának, aztán mellkasának, a másik lábával is, majd az arcának. Végül két lába közé fogta a rabszolga fejét, úgy nézett le rá mosolyogva, élvezettel duruzsolva.
– Tudod mit?Csókolgasd egy kicsit! – nyomta a szájára mindkét lábát egyszerre, azt nagyon szeretem egy ilyen fárasztó nap után. A sok járkálástól elfáradtak a lábaim. Majd most egy kicsit megenyhülnek. A rabszolga engedelmeskedett. Elöször bátortalanul, ügyetlenül adott rá puszikat, majd egyre jobban neki bátorodva csókolgatta Úrnöje lábait. Dominika kisaszonynak nagyon tetszett, hogy egy férfi egyetlen szavára azonnal megteszi ezt. Lehunyt szemmel élvezte a bizsergető élményt, ahogy a száj végigmajszolgatja talpait.
– Tudom már, az lesz a próbatételed, – villant eszébe az új ötlet. – hogy addig fogod nyalogatni a lábaimat, amíg el nem alszom. Úgy akarok elaludni, hogy közben folyamatosan érezni akarom a forró, remegö szádat, a nyelvedet a talpaimon. De jól vigyázz, mert ha abba merészeled hagyni, mielött elalszom, akkor véged! Kezdheted is – kacagott aprókat Dominika kisasszony.
A rabszolga tudta a dolgát. És azt is tudta, hogy ez az egyetlen esélye. Tulajdonképpen örülhetett, hogy végül ilyen könnyen megúszta, ha csak ezt kell megtennie. Hevesen nyalogatni kezdte a fejéhez közelebb levö bal talpat. Kellemes érzés járta át Dominika Úrnőt. Most végiggondolta a mai nap izgalmait, gyönyöreit… A vacsorára feltálalt finomságokat; a zenét, amit hallgatott nap közben. A körülötte sürgö-forgó szolgákat és katonákat, akik minden parancsát vakon teljesítették. A játékot ezzel a lázadóval akit, úgy tünik, elég könnyen betört.
„Mintha nem is bánná nagyon, ha én alázom meg” tünödött magában. Mindennel együtt, nagyon szeretek így élni, állapította meg újra. Hagyta, hogy egy kissé átjárja a bor és fáradtság. Lassan leragadtak szemei, félig már álmodott. Talán éppen egy túl élénk álom riasztotta fel újra egy pillanatra. Jól esett neki, hogy a lába ilyen kellemes hűsítést kap közben, bár mintha a rabszolga nyelve némiképp fáradna már. Talán fél óra is eltelt közben. Most azt is észre vette, hogy még mindig csak a bal lába kapott a kényeztetésböl.
– Most már a másikat is! – sóhajtotta oda félálomban. Még érezte, ahogy a kellemes nyelvcsapások egy pillanatra megállnak, amíg jobb lábát is odadugta a megkötözött rabszolga szájához. Aztán azon folytatódott az élvezet. A lábainál heverö férfi tovább engedelmeskedett. Külön izgalmas érzés volt, hogy ennyire alárendeli magát Úrnöjének. A másik talpnak még új volt az érzés. Dominika kisasszony újra átadta magát az élvezetnek, aprókat nyögve, egyre halkabban. Közben lassan csodaszép álomra szenderült. …
Másnap reggel, amikor felébredt, a szolgálók már ott szorgoskodtak a szobában. Rendet tettek. Kivitték a tegnapi bort, a kupát, elrendezgették Dominika kisasszony aznapi ruháit, cipöit. Kitakaritottak. Közben huncut tekintettel méricskélték Dominika kisasszony lábainál még mindig kiláncolt rabszolgát, aki szintén ébren volt már.
„Vajon milyen szolgálatokat kellett tennie tegnap éjjel ?”
Dominika Úrnö, rá se nézve a rabszolgára felült, és hozatott magának reggelit. Aznap délelőtt rengeteg gondja volt, hiszen, mint a tartomány Úrnöjének, el kellett látnia a császári helytartó feladatait. Hívatta a nagyterembe a hivatalnokokat, kihallgatásokat tartott, a szomszédos barbár törzsek küldötteivel tárgyalt. Igen elfoglalt napnak nézett elébe. Hozatta nappali ruháit, cipőjét. Rendbe szedette magát a szolgálókkal. Már készült is megjelenni az alattvalók előtt. Indult kifelé az ajtón, amikor az egyik szolgáló csendesen megkérdezte:
– Na, és mi legyen a lázadóval, Úrnőm?
– Ja, igen, a tegnapi rabszolga… – fordult vissza Dominika kisasszony, – majdnem elfelejtettem… A láncok súlyos nyomait viselő kreol test mozdulatlanul feküdt, és várta a végső ítéletet….

Dominika kisasszony a vacsora után visszavonult az északi kisterembe, ami a legtávolabb volt a nyílvános helyiségektöl, és jó erös, vastag falai voltak. Ezt a termet úgy alakíttatta ki, hogy különös játékaihoz diszkrét magánya lehessen: ablakok sehol, csak a tüzhely fénye. Egyetlen bejárata van erős örizet mellett. Dominika Úrnő engedélye nélkül innen csak holtan lehetett távozni. Katonái, parancsának megfelelően, itt láncolták ki ezt a lázadó, szökött rabszolgát a padlózathoz, középen. Ruhája rongyokban, átvérezve. Egész teste reszketett, most már nem csak a halál félelemtöl, hanem attól is, hogy délután, miután az udvaron megkorbácsolták, estig kinn hagyták a hóviharban.

Hű szolgálói már várták Dominika Úrnőt. Közben kacagva játszadoztak a leláncolt rabszolgával. Hárman ráültek megkorbácsolt, sajgó hátára, lovagoltak rajta.
– Gyí, te! – bíztatták, mintha csak mozdulni tudott volna a súlyos láncoktól.
A többiek fogócskáztak körülötte, és néha „véletlenül” ráléptek. Jókat nevettek rajta, amint megpróbált kitérni de csak fájdalmasan vonaglott alattuk. Amikor meglátták a közelgő Úrnőt, abba hagyták a játszadozást. Távolabb húzódtak, és utat adtak neki. Szép, erős és igazán férfias rabszolga volt, de így, magatehetetlenül, kényére-kedvére kiszolgáltatva, kétségkívűl sokkal izgalmasabb jelenség volt.
„Ime, egy férfi az őt megilletö helyen” – gondolta Dominika kisasszony, amíg gyönyörködött a látványban.
A kínjában nyögdécselö rabszolga izmos, kreol teste miatt a tüzhely lobogó fénye még izgalmasabbá tette vonaglását ott a földön. Az Úrnő nem síette el, hogy közelebb érjen. Ki akarta élvezni a pillanatot.
– Ma mit játsszunk ? – csilingelte hangja pajkosan a szolgálók felé, akik huncutul visszakacsintottak rá.
A rabszolga elfodította a fejét felé, amennyire csak a láncai engedték, és esdeklően nézett fel rá.
– No mi van? – búgta neki oda a szeszélyes Úrnő, mint valami elárvult kiskutyának, amikor ezt észre vette. Hát akarsz még lázadni ellenem?
A korbács ma már jól bele véste a szolga eszébe, hogy nem lehet saját akarata. Ezt a leckét már megtanulta, így nem szólalt meg, csak megpróbált nagyon alázatos szemekkel nézni. Ekkor, hírtelen kapott egy rugást az arcába. Elfogyott Dominika kisasszony türelme.
– Nem is bámulhatsz rám így! – dörgött újra élesen az Úrnő hangja. Azt hitted, hogy ettől majd megesik rajtad a szívem? Hát te ilyen ostobának nézel, mi? Minden kérdésnél egy-egy újabb rúgás tette világossá, hogy ezt nem baráti érdeklödésnek szánta.
– Büntessük meg! – sikították a szolgálók. Rászolgált a büntetésre! Mutassuk meg neki a „süppedő padlót”! – kiáltották, a rabszolga nem kis rémületére. Ez egy titokban elkészittetett különleges kínzóezköz volt. Abból állt, hogy a nagyterem padlózatában kialakított ember-formájú vájatba láncolták a kiszemelt áldozatot, erősen betömték a száját, megkötözték. Maga a talaj vastag, süppedős szőnyegekkel volt fedve, csak éppen, itt közvetlenül az ezekkel egy szintre hozott emberi testre léptek. Aki nem figyelte, hogy mire lép, nem is vette észre nagy különbséget. Miután így biztosították, hogy ne tudjon mozdulni sem, és ráborítottak még egy szönyeget, néha napokig is ott „felejtettek” valakit. Eközben sokszor népes vendégsereggel táncos tivornyákat rendeztek ebben a teremben. Ez tehát egy igen „súlyos” büntetésnek számított.
– Az most nem jó – vonta meg a vállát Dominika kisasszony egykedvüen. Nem akarok várni, hogy a katonák átvigyék a nagyterembe. Érdekesebb lenne ma bevonni a játékba a rabszolgát is. Azt akarom, hogy ő maga engedelmeskedjen.
– No, fogsz-e szolgálni, hüséges leszel-e hozzám? – nézett le a rabra, közvetlenül annak a fejénél állva. Ezt erre még erősebb reszketés fogta el, és csak keservesen nyüszíteni mert. Az Úrnő rájött: ez már nem mer megszólalni, amíg parancsot nem kap rá.
Rárivallt: – ha kérdezlek, azt mondod: „Igenis, Úrnőm”, vagy „nem, Úrnőm”! Beszélj! – és rálépett a nyakára. A lábai előtt heverö test felől bátortalan, remegő hang nyöszörögte ki lábának szorítása alól:
– i…ige…igenis….Úrnőm…
Dominika kisasszony engedett a nyomáson, most már békülékenyebb hangon folytatta:
– Tisztában vagy vele, hogy innen, ahol vagy, úgy sem menekülhetsz? Ha bármit teszel a parancsaim ellenére, vagy akár csak késlekedsz végrehajtani a parancsaimat, az életeddel fizethetsz érte.
Természetesen a földön maradsz! Ha küldelek is valahová, csak kúszva-mászva közlekedhetsz. Egyetlen csettintésemre benn terem az őrség, tehát nem ajánlom, hogy eljátszd a bizalmam! Megértetted? Válaszolj!
– I…igenis, úrnőm…
– Helyes. Akkor leveszem a láncaidat, hogy tudj engedelmeskedni – döntött Dominika kisasszony, szolgálólányai nem kis meglepetésére, hiszen ez a szökött rabszolga, aki az őrét is leütötte, így egyszerre mindannyiuk ellen is veszélyesen erös férfinak tünt. Dehát, most ez az Úrnő újabb szeszélye volt. Különben is, megérezte a „vadállatokon”, hogy mikor támadnak. Ez egy összetört büszkeségű, remény vesztett rabszolga volt, aki megértette, hogy ebben a helyzetben nincs esélye.
– Minden esetre a kezeidet összekötve hagyom, és itt lesz nálam ez a pálca arra az esetre, ha megfeledkeznél magadról – rendelkezett Dominika Úrnő, amint egy nagyobb fajta lovaglópálcát vett ki az egyik sarokból. Kulcsokat vett elö, lekerültek a súlyos láncok. A szolga megkönnyebbülten, de mozdulatlanul tűrte. Dominika kisasszony közben már azon gondolkodott, hogy mi legyen az elsö parancsa, aminek végrehajtásával a szolga odaadásáról, és hűségéről adhat majd tanúbizonyságot.

Valami olyat kell tennie, amit nehéz, de a parancsának így is engedelmeskedve ő maga alázkodik meg. Hamarosan meg is találta a megfelelöt: a tűzhely!
– Nos, akkor halld óhajom! Odakúszol a tüzhöz, parazsat veszel ki a megkötözött kezeiddel, és idehozod nekem! Indíts! – kacagott a kegyetlen úrnö. Látni akarom, hogy legyőzöd fájdalmadat az én kedvemért, és engedelmezkedsz!
A szerencsétlen férfi, aki a kezét mászáshoz sem tudta használni, hernyóként kúszva a padlózaton közelítette meg a tűzhelyet. Ahogy háttal a tűz felé fordult, és a forróság elöntötte kisebzett bőrét, arca eltorzult. Nem mert azonban ellenkezni. Centiméterenként kúszott közelebb a tűzhöz, de minden percben úgy érezte, nem bírja tovább. Mégis kitartóan küzdötte magát a parázs felé, iszonyú kínok között.
– Nagyon helyes! – mosolygott elismeröen Dominika kisasszony, aki végig ott állt mellette, pálcával a kezében – nem is gondoltam volna, hogy ennyire engedelmes is tudsz lenni!
A rabszolga már éppen erőt vett magán és eltökélte, hogy bele nyúl a parázsba, ekkor azonban váratlan dolog történt, ami láthatóan őt is meglepte. Kezei hirtelen kiszabadultak, az addig feszesen a csuklójára szoruló kötél füstölve elengedett. Úgy látszik, annyira közel ért a keze a tűzhöz, hogy nem csak a keze, de a kötél is megégett. Dominika kisasszony, kikelve magából, üvöltötte:
– Mit merészelsz? Fogjátok le! – vezényelt a szolgálóknak, akik már jól tudták a dolgukat.
A rabszolgát öten megragadták és úgy leteperték, hogy csak úgy nyekkent. Az erős férfinek semmi esélye nem volt. Másodpercek alatt újra ott hevert Úrnője lábai elött, hátra csavart karokkal, a fölhöz préselve.
– Ugye, nem szándékosan csináltad? – pattogtak a szigorú szavak, két pálcaütés kíséretében a lapocka alá.
– Őszintén valld be!
-N…nem, Úrnőm… – remegett halál félelmében, szinte sírva a pórul járt.
Csak remélni merte, hogy egy tagadó válasszal nem haragitja magára Úrnőjét. Ezúttal szerencséje volt, mert Dominika kisasszonyt békülékeny hangulatában találta.
– No, mondjuk, hogy elhiszem. Látom, valami egyszerübb feladatot kell, hogy adjak neked. De a továbbiakban rajtad maradnak a láncok! Szóval, akarod bizonyítani az irántam való hűségedet? Szeretnél még egy lehetöséget?
– I…i..igenis…Úrnőm…- nyöszörögte a rabszolga az arca előtt játszadozó lábaknak, bár nem volt biztos benne, hogy ezt „akarhatja-e”?
– Akkor könyörögj egy újabb próbatételért! – kacagott az Úrnő a saját, hírtelen jött legújabb tréfáján – halljuk, hogyan kéred, hogy vezekelhess!
A meglepett rabszolga előszőr, mintha nem értette volna a parancsot. Csak hebegett maga elé…
– Na, mi lesz? – riasztotta vissza a valóságba, ahogy a szigrú Úrnő rárivallt. Dominika kisasszony széket hozatott, kényelmesen elhelyezkedett, lábait könnyedén felvetette a szolga hátára. Bort töltetett kupába, elvette, és várt.
– Halljuk, mit tudsz nekem mondani ? – érdeklödött újra pajkosan, ártatlanul mosolyogva – későre jár, fáradt vagyok. Ha nincs mondandód, megyek aludni, és befejeztem veled. A rabszolga tudta, hogy ez a végét jelenti. Komoly erőfeszítésébe tellett, hogy minden gondolatát összeszedje. Az őt lefogó szolgálók viszont már szinte követelték:
– Igen, vettesd az oroszlánok közé, és most már pihenjünk le! Álmosak vagyunk, Úrnőnk. Végezzünk vele most már. Elég ebből az unalmas cirkuszból. Halál rá!
– Beszélj – vetette oda még egyszer az Úrnő, miközben elnyomott egy ásítást, és bele kóstolt a borba.
A rabszolgán látszott, hogy küzd minen kipréselt szóért. Csak egy valamiért könyöröghetett: hogy szolgálhasson Úrnőjének. Még kegyelmet sem kérhet, csak ennek érdekében. Most nem ronthatja el.
– Úrnőm, kö…..könyörgöm…. ké….kérve kérlek… – görbült sírásra a szája. Megteszek bármit,…. amit csak akarsz… Könyörgöm, Úrnőm….. parancsolj nekem.. – zihált, és remegett. Hangját a szolgálólányok gúnyos kacagásán túl alig lehetett érteni.
– Könyörgöm, Úrnőm…. engedd, hogy szolgáljalak…

Nem kell megijedni, nem az a cél,
hogy mindenki öltözzön latexbe és apait- anyait beleadva kínozza meg szerelmét, munkatársát, házastársát. Az alá-fölé rendeltségen alapuló szexuális játékokat bárki kipróbálhatja maradandó sérülés veszélye nélkül, de azért nem árt, ha az illető mutat némi hajlandóságot az extrém szex irányába.

A statisztikák szerint egyébként
ez teljesen általános aberráció és mindenki besorolható a szadista vagy a mazohista csoportba. A férfiak a szexben inkább az alárendelt szerepet szeretik, mivel a való világban ők birtokolják a vezető pozíciókat. Egy erős, büntető domináról ábrándoznak, aki testileg lelkileg meggyötri őket, mielőtt szexuális kielégüléshez jutnának. A nők inkább uralkodni szeretnek az ágyban és imádják látni partnerük kiszolgáltatottságát.

Szabályok
Az igazi domina által nyújtott szolgáltatás, az igény, amit kielégít, legalább annyira pszichés természetű, mint testi.

Egy dominának soha ne akard megmondani,
hogy milyen legyen. Egy igazi úrnő csúnyán megbünteti azt a szolgát, aki rá akarja kényszeríteni az akaratát. Egy dominával csak azt lehet megtenni, amire ő is vágyik, nincs demokrácia, nőuralom van. Ha kedve támad hozzá, válogatott kínzásokkal kikényszerítheti rabszolgájából a legtitkosabb vágyait.

Gyáva férfiak, nők ne kezdjenek dominával,
mert csúnya vége lesz. Egy úrnő nem elnéző és nem ismeri a megbocsátást. Egy úrnő birodalma a változatos kínzóeszközök tárháza: kaloda, andráskereszt, kínpad, korbács, ostor, fogda, súlyok, szegek, kampók segítségével juttatja el rabszolgáit egy másik dimenzióba.

Kínzások
Fenekelés. Azok az úrnők, akik fenekelnek, más kínzóeszközökben nem hisznek. Ők pálcával, paskolóval és korbáccsal büntetnek. Az igazán igényes dominák saját kezükkel vágott mogyorófavesszővel náspángolják el a szolgát. A fenekelést gyakran tanár-diák szerepekben játszák.

Kikötözés
Itt is csak egy eszköz van, mégpedig a kötél. A szolga azt élvezi, ha úrnője minél durvábban, szorosabban megkötözi. Japán mesterek űzik mesterfokon ezt a műfajt.

Taposás
Kedvelői azt szeretik, ha a domina megtapossa őket, rendszerint tűsarkú cipőben.

Ez egy durva élvezet, mert a sem a fej, sem a száj nem tabutestrész. Kizárólag a férfiak játéka. Semmi közük a lábfetisisztákhoz, mert őket a láb érintése, látványa hozza izgalomba, a tűsarokfanok viszont az alá-fölé rendeltség hívei.

Csiklandozás
Ezt viszont csak a nők élvezik. Órákon át csiklandoztatják a talpukat vagy az egész testüket.

Mummifikáció
Amikor a domina betekeri ragasztószalaggal a szolgát.

Váltószex
A switch hívei mindenevők, ők a szadó és a mazó oldalon is kitűnően érzik magukat.
Nekik, mindegy, hogy kinek, csak fájjon. Ha szükséges, bármikor készek átállni a másik oldalra.

És a durvaságok
A viasz és gyertya játékok, péniszkínzás és egyéb veszélyes játékok kipróbálását nem ajánlom, ezek már a hardcore műfajba tartoznak. Még „legfinomabb” változata, a tökönrúgás is durván fájdalmas. Vannak még különböző toilet játékok is, de ezeket sem propagálom. Ezek már gusztustalanságok, nem mezei kacérkodóknak valók.

Magyar dominák 

Mistress Mariann Domina Réka Mistress Andrea  Monika Devil   Lady Roxan Mistress Lilly Valdemor & Domina Domina Diamond Domina Ryta Tiffany Blond Livia Domina Anna Lady Arnolda Lady Arnolda 2 Donna Dolly Úrnő Lady MMMistress  Domina Ibolya Dominaklub Miss Helena Tracy Sexy Sonja Hart Mistress Natas BDSM tevhitek Mistress Monika Domina Nina Domina Zita Carmen Ice Dita Anderson Lady Jenny Lady Alexa Nadja Shark Gréta Úrnõ Lady Mona Lady Tamara Sexycat Szöszi úrnő Győrben.

Szép havas, hideg idő van. Ilyenkor a világért sem mozdulnék ki a jó meleg szobámból. Épp kapóra jött, hogy szolgám bejelentkezett. Nem kívántam fogadni, de mikor könyörögni kezdett, hogy láthasson, kegyet gyakoroltam vele.
Pitizz, halljam! – mondtam neki a telefonba igen határozottan. Ő erre elkezdett könyörögni, esedezett kegyeimért, hogy láthasson és szolgálhasson nagy alázattal..

Nem, nem érdemled meg, hisz egy senki vagy, közöltem és ezzel be is fejeztem a beszélgetést.
Visszahívott. Nagyon mérges lettem rá, hogy merészel háborgatni?
Mégis mit képzelsz te magadról – kérdeztem tőle.
Ekkor már elkezdett pitizni. Lihegett, mint egy kutya és síró hangon könyörgött, hogy láthasson és legyek olyan engedékeny, hogy szíveskedjek fogadni őt.
Még meggondolom, modtam. Hívjál vissza pont öt perc műlva. Addig házi feladatot kapsz. Húzogatod a farkad és közben rám, az Úrnődre gondolsz, de nem élvezhetsz el! Pontban öt perc műlva jelented, hogyan teljesítetted a dolgod.
Közben épp rendezgettem a ruhatáram. Szebbnél szebb bőr miniruháim, mini szoknyácskáim vannak. Puhák, illatosak. Mikor megtaláltam egyik kedvenc kis ruhadarabomat: egy top, falatnyi és nagyon mélyen kivágott, vékony bőrpántok díszítik. Kedvelem és már régen nem volt rajtam.
Elidőztem gondolataimban, egy kedvenc szolgámtól kaptam húségének elismeréseként ajándéba. Ő Svájcban dolgozik évek óta, és most eszembe jutottak a szép emlékek, amikor megcsörrent a telefon..
Én őszintén szólva már meg is feledkeztem a házi feladatát teljesítő emberemről, mikor jelentette, hogy megtette, amit kiróttam rá. Nem élvezett el, de nagyon nehéz kérés volt. Most fájdalma van és láthatásért könyörög és epedezik.
Az órára sem néztem és leteremtettem. Megmondtam, hogy pontban öt perc múlva hívj, mit képzelsz te magadról?

Ő előszőr bizonygatta, hogy betartotta az előírt időpontot, de mivel én kijelentettem, hogy ez nem így van, ismét sűrű „mea culpába” kezdett.
Ekkor megparancsoltam neki, fél óra múlva itt csengessen az ajtómon, és hozzon a kutyámnak finom ennivalót, e nélkül be sem teheti a lábát.
Szépen lezuhanyoztam, bekentem magam testápolóval és kiszemeltem, mit fogok felvenni. Kedvenc parfümömmel, ami kesernyés és karakteres illatú – amolyan Úrnőhöz méltó -, befújtam magam. Csodás, leheletnyien vékoy fekete tangabugyit, csipkés, átlátszó melltartót, vékony kis pántokból álló harisnyatartót kaptam magamra, mikor csöngetett a szolgám.
Kiszóltam neki, ott állsz vigyázban, majd kimegyek, ha jónak látom.
Felvettem egy nagylyukú neccharisnyát, a bőr niniszoknyámat és az izgalmas, pántos top volt épp a kezemben, mikor ismét csöngettek.
Dühösen kinyitottam az ajtót, és láttam, ott térdepelt.
Gyere be mondtam, de négykézláb. Eküzben felvettem kis pántos felsőmet.
Ő jött. Mondtam, jó hogy jött, menjen így egy kört a szobában, és álljon meg kedvenc fotelom előtt, mert ő lesz a lábtartóm.
Engedelmeskedett, én pedig boldogan néztem, milyen hű szolgára tettem szert.
Hagytam ott állni egy darabig, majd megparancsoltam, kezdje el nyalogatni a csizmámat. Nagy élvezettel meg is tette nekem.
Tisztára nyalta csizmatalpamat, még a sarkát is, de láttam egy kis piszok foltot rajta, ezért a térdemre fektettem, és elfenekeltem. Közben megkérdeztem, kid vagyok én neked?
Az Úrnőm és parancsolom – mondta.
Ekkor megenyhültem, most tisztára nyalod a csizmát, de húzd le a lábomról!
Ő nyalogatta, közben pedig elkezdtem lakkozni a lábkörmeimet. Mivel ő ott térdepelt előttem, megparancsoltam, hogy fújja addig a lakkot, míg meg nem szárad. De nagyon vigyázzon, mert ha nem szárítja meg, meg fogom büntetni.

Fújta is becsülettel, és mivel kezdett vörösödni, a lábujjaimmal megnéztem, és jól sejtettem, ágaskodni kezdett a farka.
Ekkor közöltem, hogy most nyalja a talpam és szopogassa lábujjaimat. Ezt nagyon szeretem. Boldogan teljesítette kérésemet.
Egyszer meg kellett fenyítenem, mivel meg merészelte simogatni az én fenséges talpam.
Ezt nem engedtem! Büntetésként most jössz utánam négykézláb, és csókolgatod a lábam nyomát!
Engedelmes szolgaként teljesítette óhajom, azért rászóltam, hogy hangosabban, hallani akarom a cuppogást.
Könyörgött, hadd érinthesse meg újra a talpaimat, és minél jobban könyörgött, annál szívesebben tiltottam meg ezen kegytől.
Egyre jobban ágakodott a szerszáma, ezért megkérdeztem, kér-e enni?
Helyesen válaszolt: ha Úrnőm azt kéri tőlen, eszem.

Rendben, akkor hozd be a kutya edényét!
Kiment a konyhába és már hozta is.
Most hozd ide azt, amit a kutyámnak vettél. és bontsd ki!
Kibontotta, ekkor láttam, hogy egy tizenöt kilós zsákkal tért vissza. Kiöntöttem a tálba belőle és rádobáltam az asztalon lévő gyömölcstálból pár narancsgerezdet, és ráhajítottam egy félig megevett banánt héjastól.
Megparancsoltam neki, egyen! Az utolsó morzsáig meg kell ennie, ha azt akarja, hogy kegyet gyakolorjak vele, és a jövőben is szolgálhasson.
Előszőr próbált egyezkedni, de mivel hajthatatlan voltam, elkezdte enni. Meg is ette mindet. Nem mondanám, hogy kitörő lelkesedéssel, de ez engem egy csöpet sem érdekelt.
Ekkor rászóltam, vetkőzzön le és feküljön háttal végig a földön! Most megjutalmazom.
Csillogó szemekkel, izgalomtól kipurult arccal vetkőzött.le. Nem is vetkőzött, dobálta le magáról a ruhát.
Mi lesz a jutalmam Úrnőm?
Hogy mi lesz?
Hát ez bizony már egy másik történet.