Az éj színe – Jane March és Bruce Willis szexjelenete

Bill Capa (Bruce Willis), a neves pszichiáter egyik kollégáját megölik, és mert a szálak az áldozat egyik ápoltjához vezetnek, Capa átveszi halott barátja terápiás csoportjának irányítását, hogy kinyomozza, ki a tettest. A foglalkozásokon megismeri a gyönyörű, titokzatos és ellenállhatatlan Rose-t  akit Jane March alakít. Capa megdöbbenésére életre kelti legvadabb erotikus vágyait. Szerelme teljesen elvakítja, s mire rájön, hogy a lány körüli rejtély összefügg a gyilkossággal, ő lesz a következő kiszemelt áldozat.
[Videók]

Huncut felhőcske – japán mozi erotika

Tian bian yi duo yun, az eredeti cím. Ne gondolják, hogy a filmvilág rá van állva a szexualitásra, csak hát ilyenek a rendezők. Rá vannak állva a szexualitásra. S ha a rendező még ázsiai is, akkor egy szemernyit sem kell ezen csodálkozni: ott ez így szokás. Ázsiában már akkor volt szexkultúra, amikor errefelé a vizet alig fedezték fel a fürdése. Apropó víz. A tajvani Ming-liang Tsai filmrendezõ népszerûsége megoszlik, a filmes elit ennek ellenére ünnepli. Legújabbja a Huncut felhõcske címû, amelynek központi motívuma a víz. Meg a szex. Tajvan. Nyári szárazság. Hõguta. Vízhiány. A szomjúság gyötrõ, mindenkit dinnyelé ivására buzdítanak. A szomjúság szimbolikus. Az egymás mellett élõ, de egymással kommunikálni képtelen nagyvárosi emberek magányáról beszél.
A sztori az, hogy az egyik szereplõ Shiang-Chy közmosdók vizét lopja, a másik, Hsiao-Kang háztetõk csatornáiban fürdõzik. Összetalálkoznak újra, mert már elõtte is egyszer. A fiú azóta pornószínész, a lány nem. S nem tudja, hogy a fiú az. Persze, egymásba szeretnek, viszont a fiút a munkaköri kötelesség egy másik leányzóhoz is irányítja. A Huncut felhõcske, ha lehet hinni ítészeinek, kreatív szexszel megszórt komikus szerelmi dráma és színes, mint egy musical. Berlinben díjazták!
Ha szárazság és vízhiány van, az emberek pótmegoldásokhoz folyamodnak: az ásványvíznél is olcsóbb görögdinnyelevet isznak víz helyett, ásványvízzel mosdanak vagy vízgyűjtő csatornákban fürdőznek. Tsai Ming-liang filmjének figurái ennek megfelelően nemcsak hétköznapi szükségleteiket, de érzelmi életüket is pótlékokon keresztül élik (például dinnyével közösülnek vagy – képletesen legalábbis – dinnyét hoznak világra gyermek helyett). Ezt jelképezve a filmben a görögdinnye igen sokoldalú felhasználási módozatai jelennek meg: hol mint szomjoltó ital, hol mint szexuális segédeszköz (sőt mint nőinemiszerv-pótlék), hol mint magzat és újszülött funkcionál, de adandó alkalommal a főhős sisakként használja a dinnye héját. A dinnyemotívumhoz hasonlóan a címben jelzett felhő is végigvonul a filmen: a nagyvárosi elidegenedést tárgyaló mű hősei felhőkként úsznak el egymás mellett, kapcsolatuk illékony, légnemű, szinte alig súrolják egymást. A filmet formailag is végigkísérik a felhőmotívumok a hősök szobájának plafonján látható felhőktől kezdve az olajba téve egy pillanat alatt megdagadó hófehér tésztáig, ám a szimbólum a vége főcím alatt hallható szerelmes dalban teljesedik ki (amikor a földtől felhőként való elemelkedésről énekelnek). Mindez egyértelmű jele annak, hogy a kommunikáció képtelenségéről szóló filmet óvatos love storyként is felfoghatjuk. A két ember – a neurotizált nő (aki vélhetően antidepresszánst szed és retteg, ha beszállnak mellé a liftbe) és a pornószínészként dolgozó férfi – kapcsolata a két párhuzamos történetszál találkozása után ráérősen, de határozottan fejlődni kezd. Ez a fokról fokra való közeledés talán az egyetlen emberi kapcsolat mindkettejük életében. Mivel a filmben a tévéadást és a zenés-táncos betéteket leszámítva szinte egy szó sem hangzik el, ez a viszony sem a dialógus, hanem az apró gesztusok segítségével alakul. A két főalak nem beszél egymással, helyette mozdulataik és tetteik árulkodnak érzelmeikről. A film során úgy tűnik, a fiú az, aki sorozatosan gesztusokat tesz: kivájja a lány aszfaltba ragadt kulcsát, megpróbálja felnyitni beragadt bőröndjét, úgy tesz, mintha jóízűen megitta volna a lánytól kapott dinnyelevet, a lány lábujjai közé teszi cigarettáját, és onnan szívja el stb. Ezen visszafogott, minimális kis intimitások során a fiatalok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, már-már úgy viselkednek, mint egy szerelmespár (tésztafőzés, közös kaland a konyhában, majd a furcsa mód az Annie Hallt idéző rákvadászat). Mindezek ellenére többször látjuk őket úgy, hogy a képmező két ellenkező szélén állnak, s fal választja el őket egymástól. Úgy tűnik, az utolsó jelenetben meglehetősen bizarr módon végre egymáséi lesznek. Arról, hogy ez a sokat vitatott jelenet milyen fontos, mi sem árulkodik jobban, mint hogy ebben található talán az egyetlen hangsúlyos premier plán: a kitartott közeli a lány arcát mutatja, szájában a fiú nemi szervével. Ám a fal továbbra is ott van köztük, hiszen a felláció egy rácsos ablakon keresztül történik.
Senkit nem áltatunk azzal, hogy a rendező nem teszi ismét próbára nézőit: kitartó rajongóinak sok mindenre nyitottnak kell lenniük, hiszen Tsai már a második jelenetben sokkol (a félbevágott dinnyén keresztül szeretkező pár), majd további polgárpukkasztó állomások (például egészen közelről mutatott önkielégítés) után a kínzóan gyötrelmes utolsó 25 percben homoszexuális incesztus helyett ezúttal hullagyalázást és kemény pornót láthatunk. A rendező ismét az ellentétekre épít, és A lyukban már alkalmazott megoldást használja (a film cselekményét csillogó-villogó, vidám és látványos zenés-táncos jelenetek szakítják meg, melyek tematikailag kapcsolódnak, ám stílusukban és hangulatukban erőteljesen kilógnak a mű szövetéből). A musicalbetéteket leszámítva hosszú, statikus, kameramozgás nélküli beállításokat kapunk eseménytelen képsorokkal – a sivár és monoton látottak hatására az eseményeknek a fejünkben kell megtörténniük.

Port leírás: Tajvant szörnyűséges vízhiány sújtja. A televíziós csatornák is takarékoskodásra szólítják fel a lakosságot, és mindenkit arra biztatnak, hogy dinnyelevet igyon. De mint mindig, az emberek ezúttal is saját megoldásokhoz fordulnak. Shiang-Chyi közmosdók vizét lopja, míg Hsiao-Kang háztetők vízgyűjtő csatornáiban bonyolítja éjféli fürdőzéseit. Felhőkként sodródnak, egymást egy pillanatra sem érintve. A túlélés nehéz feladat, a magány viszont elviselhetetlen. Shiang-Chyi talál egy dinnyét, és ugyanazon a napon találkozik Hsiao-Kanggal. A lány jól emlékszik, hogy vásárolt tőle egy órát, amikor a fiú még utcai árusként kereste a kenyerét. Most viszont már pornószínészként teszi ugyanezt, ám erről a lány nem tud. Azóta nem találkoztak, és a lánynak fogalma sincs, miért ólálkodik a fiú a lakása környékén. Egymásba szeretnek. Két felhő összeér.
[Videók]

Huncut felhőcske

Ne gondolják, hogy a filmvilág rá van állva a szexualitásra, csak hát ilyenek a rendezők. Rá vannak állva a szexualitásra. S ha a rendező még ázsiai is, akkor egy szemernyit sem kell ezen csodálkozni: ott ez így szokás. Ázsiában már akkor volt szexkultúra, amikor errefelé a vizet alig fedezték fel a fürdése. Apropó víz.
A tajvani Ming-liang Tsai filmrendezõ népszerûsége megoszlik, a filmes elit ennek ellenére ünnepli. Legújabbja a Huncut felhõcske címû, amelynek központi motívuma a víz. Meg a szex. Tajvan. Nyári szárazság. Hõguta. Vízhiány. A szomjúság gyötrõ, mindenkit dinnyelé ivására buzdítanak. A szomjúság szimbolikus. Az egymás mellett élõ, de egymással kommunikálni képtelen nagyvárosi emberek magányáról beszél.
A sztori az, hogy az egyik szereplõ Shiang-Chy közmosdók vizét lopja, a másik, Hsiao-Kang háztetõk csatornáiban fürdõzik. Összetalálkoznak újra, mert már elõtte is egyszer. A fiú azóta pornószínész, a lány nem. S nem tudja, hogy a fiú az. Persze, egymásba szeretnek, viszont a fiút a munkaköri kötelesség egy másik leányzóhoz is irányítja. A Huncut felhõcske, ha lehet hinni ítészeinek, kreatív szexszel megszórt komikus szerelmi dráma és színes, mint egy musical. Berlinben díjazták!
Ha szárazság és vízhiány van, az emberek pótmegoldásokhoz folyamodnak: az ásványvíznél is olcsóbb görögdinnyelevet isznak víz helyett, ásványvízzel mosdanak vagy vízgyűjtő csatornákban fürdőznek. Tsai Ming-liang filmjének figurái ennek megfelelően nemcsak hétköznapi szükségleteiket, de érzelmi életüket is pótlékokon keresztül élik (például dinnyével közösülnek vagy – képletesen legalábbis – dinnyét hoznak világra gyermek helyett). Ezt jelképezve a filmben a görögdinnye igen sokoldalú felhasználási módozatai jelennek meg: hol mint szomjoltó ital, hol mint szexuális segédeszköz (sőt mint nőinemiszerv-pótlék), hol mint magzat és újszülött funkcionál, de adandó alkalommal a főhős sisakként használja a dinnye héját. A dinnyemotívumhoz hasonlóan a címben jelzett felhő is végigvonul a filmen: a nagyvárosi elidegenedést tárgyaló mű hősei felhőkként úsznak el egymás mellett, kapcsolatuk illékony, légnemű, szinte alig súrolják egymást. A filmet formailag is végigkísérik a felhőmotívumok a hősök szobájának plafonján látható felhőktől kezdve az olajba téve egy pillanat alatt megdagadó hófehér tésztáig, ám a szimbólum a vége főcím alatt hallható szerelmes dalban teljesedik ki (amikor a földtől felhőként való elemelkedésről énekelnek). Mindez egyértelmű jele annak, hogy a kommunikáció képtelenségéről szóló filmet óvatos love storyként is felfoghatjuk. A két ember – a neurotizált nő (aki vélhetően antidepresszánst szed és retteg, ha beszállnak mellé a liftbe) és a pornószínészként dolgozó férfi – kapcsolata a két párhuzamos történetszál találkozása után ráérősen, de határozottan fejlődni kezd. Ez a fokról fokra való közeledés talán az egyetlen emberi kapcsolat mindkettejük életében. Mivel a filmben a tévéadást és a zenés-táncos betéteket leszámítva szinte egy szó sem hangzik el, ez a viszony sem a dialógus, hanem az apró gesztusok segítségével alakul. A két főalak nem beszél egymással, helyette mozdulataik és tetteik árulkodnak érzelmeikről. A film során úgy tűnik, a fiú az, aki sorozatosan gesztusokat tesz: kivájja a lány aszfaltba ragadt kulcsát, megpróbálja felnyitni beragadt bőröndjét, úgy tesz, mintha jóízűen megitta volna a lánytól kapott dinnyelevet, a lány lábujjai közé teszi cigarettáját, és onnan szívja el stb. Ezen visszafogott, minimális kis intimitások során a fiatalok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, már-már úgy viselkednek, mint egy szerelmespár (tésztafőzés, közös kaland a konyhában, majd a furcsa mód az Annie Hallt idéző rákvadászat). Mindezek ellenére többször látjuk őket úgy, hogy a képmező két ellenkező szélén állnak, s fal választja el őket egymástól. Úgy tűnik, az utolsó jelenetben meglehetősen bizarr módon végre egymáséi lesznek. Arról, hogy ez a sokat vitatott jelenet milyen fontos, mi sem árulkodik jobban, mint hogy ebben található talán az egyetlen hangsúlyos premier plán: a kitartott közeli a lány arcát mutatja, szájában a fiú nemi szervével. Ám a fal továbbra is ott van köztük, hiszen a felláció egy rácsos ablakon keresztül történik.
Senkit nem áltatunk azzal, hogy a rendező nem teszi ismét próbára nézőit: kitartó rajongóinak sok mindenre nyitottnak kell lenniük, hiszen Tsai már a második jelenetben sokkol (a félbevágott dinnyén keresztül szeretkező pár), majd további polgárpukkasztó állomások (például egészen közelről mutatott önkielégítés) után a kínzóan gyötrelmes utolsó 25 percben homoszexuális incesztus helyett ezúttal hullagyalázást és kemény pornót láthatunk. A rendező ismét az ellentétekre épít, és A lyukban már alkalmazott megoldást használja (a film cselekményét csillogó-villogó, vidám és látványos zenés-táncos jelenetek szakítják meg, melyek tematikailag kapcsolódnak, ám stílusukban és hangulatukban erőteljesen kilógnak a mű szövetéből). A musicalbetéteket leszámítva hosszú, statikus, kameramozgás nélküli beállításokat kapunk eseménytelen képsorokkal – a sivár és monoton látottak hatására az eseményeknek a fejünkben kell megtörténniük.

Szex, csokoládé, hőség – mexikói filmhónap

Örökmozgó mozi: Számos mexikói rendező tüntette ki magát mostanában a film művészetben, elég csak a rémes lényeket fantáziáló Guillermo Del Toróra (A faun labirintusa) vagy a sok szálon futó emberi történeteket mesélő Alejandro González Inárritúra (Korcs szerelmek, 21 gramm, Bábel) gondolni vagy akár a sokszínű Alfonso Cuarónra, aki rendezett fülledt roadmovie-t (Anyádat is), Harry Potter-filmet (Harry Potter és az azkabani fogoly) és komor, szürke utópiát (Az ember gyermeke). Utoljára a negyvenes-ötvenes években hódított ennyire a mexikói film, amikor a háború miatt nem jutottak át a hollywoodi filmek, a rivális argentin filmgyártásban meg nem volt elég pénz, így egész Latin-Amerikában mexikói filmeket vetítettek. Ez volt az aranykor a mexikói filmtörténetben, és a mostanit is egyre többen tekintik annak a felbukkant tehetséges rendezők miatt. Az Örökmozgó mozi a mexikói film első és második aranykorának szenteli a júliusi hónapot, összesen 26 filmmel illusztrálva a közép-amerikai ország filmgyártásának virágzását. Ebből 13 a negyvenes évekbe visz vissza. Két Luis Bunuel-film is látható, a spanyol rendező ugyanis ezekben az években Franco diktatúrája elől Mexikóba menekült, és itt forgatta a korszak zenés filmjeire jellemző Gran Calaverá-t és a neorealista Elhagyottak-at. A modern blokkban 12 film látható, köztük a főzős-szerelmes Szeress Mexikóban, a mexikói festőnő, Frida Kahlo életét bemutató Frida, amiben Salma Hayek játssza a bozontos szemöldökű temperamentumos művésznőt, a Japán, amiben szerepel egy 82 perces szexjelenet, a Volt egyszer egy mexikó, amiben szerepel egy sereg remek színész, Innáritu és Del Toro föntebb elsorolt filmjei és a Megváltó szex is, amiben egy tisztességes, jószívű mexikói asszony úgy segít faluja férfijain, hogy lefekszik minddel.

Részletes program

– július 1. szerda 18.30 Másik hajnal (Distinto Amanecer) 1943 r: Julio Bracho
– július 2. csütörtök 18.30
Egy nagy szerelem története (Historia de un gran amor) 1942 r: Julio Bracho
– július 3. péntek 18.30
A guadalupei szűz, minden mexikói anyja (La virgen que forjó una patria) 1942 r: Julio Bracho
– július 4. szombat 16.30
Marcus Antonius és Kleopátra magánélete (La vida íntima de Marco Antonio y Cleopatra) 1946 r: Roberto Gavaldón
– július 4. szombat  18.30
A gyáva (La cobarde) 1953 r: Julio Brancho
– július 5. vasárnap 16.30
Mexikó rózsája (Flor silvestre) 1943 r: Emilio Fernández
– július 5. vasárnap 18.30
Micsoda idők, senor don Simón! (Ay, qué tiempos senor don Simón!) 1941 r, f: Julio Brancho
– július 9. csütörtök 20.00
Korcs szerelmek (Amores perros) 2000 r: Alejandro Gonzáles Ináritu
– július 10. péntek 20.30
Szeress Mexikóban (Como agua para chocolate) 1992 r: Alfonso Arau
– július 11. szombat 16.30
Mexikói asszony (Pueblerina) 1948 r: Emilio Fernández
– július 11. szombat 20.30
Anyádat is (Y tu mamá también) 2001 r: Alfonso Cuarón
– július 12. vasárnap 20.30
Megetetett társadalom (Fast Food Nation) 2006 r: Richard Linklater
– július 13. hétfő 18.30
Gran Casino (Gran Casino – en el viejo Tampico) 1946, r: Luis Bunuel
– július 15. szerda 20.30
Az ember gyermeke (Children of Men) 2006, r: Alfonso Cuarón
– július 17. péntek 16.30 Utazás a félelembe (Journey into Fear) 1943, r: Norman Foster
– július 17.  péntek  18.30
Elhagyottak (Los olvidados) 1950, r: Luis Bunuel
– július 18. szombat 16.30
Rio Rita 1942 r: S. Sylvan Simon
– július 19. vasárnap 16.30
Mexikói kaland (Su última aventura) 1946, r: Gilberto Martínez Solares
– július 19., vasárnap 20.00
Bábel (Babel) 2006, r: Alejandro González Inárritu
– július 21. kedd 20.30
A Faun labirintusa (El laberinto del Fauno) 2006, r: Guillermo Del Toro
– július 22. szerda 20.30
Japán (Japón) 2002 r: Carlos Reygadas
– július 24. péntek 20.30
Frida 2002 r: Julie Taymor
– július 26. vasárnap 20.30
A zóna (La zona), 2007, r: Rodrigo Plá
– július 27. hétfő 20.30
Volt egyszer egy Mexikó (Once Upon a Time in Mexico) 2003, r: Robert Rodriguez
– július 28. kedd 18.30
Megváltó szex (Sexo por compasión) r: Laura Mana
– július 31. péntek 20.30
21 gramm (21 Grams) 2003, r: Alejandro González Inárritu

Intim fejlövés

Egy film a szexualitásról és intimitásról, perverziókról és komplexusokról kendőzetlenül, őszintén, mégsem öncélúan. Szajki Péter első mozija nagy visszhangot váltott ki a 40. Magyar Filmszemlén, amelyen Simó Sándor elsőfilmes díját is megkapta. A nagyközönség június 4-től láthatja a mozikban az Intim Fejlövést.
A film cselekménye egyetlen nap alatt játszódik. Négy, érzelmileg teljesen összezavarodott, feldúlt férfi ugyanazon az estén, ugyanabban a night klubban néz kábult tekintettel maga elé, egymástól függetlenül. Mind a négyen nehéz napon vannak túl. Nem ismerik egymást, látszólag semmi közös nincs bennük, csupán annyi, hogy egy bárban kötöttek ki és hogy aznap mindannyian megtudtak valamit saját párkapcsolatukról és szexuális életükről. Egészen mást, mint addig hittek.
Ákos (Gáspár Tibor) régóta csetel fiatal lányokkal. Megismeri Gabit (Földes Eszter), aki hajlandó vele találkozni, ám a randi, amely sikeresnek indul, rosszul sül el. A férfi persze lebukik otthon, ekkor tudjuk meg a nagy titkát. Ákos azóta nem ért feleségéhez, Marihoz (Nagy-Kálóczy Eszter) amióta mellműtéte volt…
Gábor (Szabó Győző) másnap házasodna össze Évával (Várkonyi Eszter). Éva nem mondta el a leendő férjének élete nagy titkát. És ma délután még gyorsan megpróbálkozik vele, azzal amit apja hét évig sem tudott megemészteni.
Tomi (Kovács Lehel) egy lakópark első lakója. A másodikként beköltöző egy vele egyidős lány (Gáspár Kata). Tomi a délután folyamán leissza magát, majd átcsönget a lányhoz, megpróbál közeledni hozzá, de a lány megharapja az orrát. Kiderül, hogy Tomi még sohasem volt nővel, pedig már 27 éves. Katinak az okot is elárulja…
Balázs (Huszár Zsolt) rájön, hogy felesége (Botos Éva) a legjobb barátjával (Nagy Zsolt) csalja, és egy pisztollyal elindul hozzájuk. Azonban sokkal bizarrabb szituációba csöppen, mint gondolta…
Rendező: Szajki Péter, Forgatókönyv: Szajki Péter, Operatőr: Petrik András, Zene: Kiss Erzsi, Tátrai Tibor, Másfél
Szereplők: Szabó Győző, Gáspár Kata, Nagy-Kálóczy Eszter, Nagy Zsolt, Andai Katalin, Botos Éva, Földes Eszter, Gáspár Tibor, Huszár Zsolt, Kovács Lehel, Lass Bea, Réthelyi András, Stubnya Béla, Várkonyi Eszter, Zeck Júlia, Zrínyi Gál Vince. Bemutató: 2009. június 4.