családi

A fotózás, családi szextörténet

Posted on by Csaladi

Évi, a feleségem húga, késői gyerek, tizennégy éves. Mivel a feleségemmel négy éve házasodtunk össze, Évit láttam felnőni. Meglepő módon fél éve még kislány volt, néhány hónap alatt pedig mind a viselkedése, mind az öltözködése egyre nőiesebb lett, nem is beszélve arról, hogy a kislány testéből nagyon hamar formás, gömbölyded nővé serdült. Nem is figyeltem fel rá, mert mint mondtam a szemem előtt nőtt fel, így nem tekintettem nőnek, csak a feleségem húgának. A feleségem kezdett panaszkodni, hogy a húga elhordja a ruháit, de még a melltartóját is, amin én jót röhögtem, de a csajom biztosított róla, hogy már Évinek is szüksége van arra a kosárméretre, ami nem volt nagyon kicsi.
Évit az osztálytársnői benevezték az iskola szépe versenybe, ahová tíz-tizenkét képet kellett beadnia. Mivel én elég sokat fotózom és van egy félprofi felszerelésem is, engem kért meg, hogy csináljam meg a sorozatot. Megbeszéltük, hogy szombaton délután eljön hozzám, ahol majd csinálunk egy két tekercs képet, majd kiválogatjuk a legjobbakat. Mondta, hogy hozza a kisbőröndjét, mert többféle ruhában is szeretne képeket. Gondoltam, hogy két harminchatos tekercs elég lesz, de a fotóstáskámban mindig van néhány tekercs diafilm is. Fehér és bordó háttérvásznam van, de béreltem mellé egy kéket és egy pasztellt is. Szombaton három felé csengettek és Évi ott állt az ajtóban a kis gurulós bőröndjével. Betessékeltem a nappaliba, majd szóltam, hogy készüljön elő. Kinyitotta a bőröndöt és elkezdett kipakolni. Ekkor már éreztem, hogy a mai délután sokáig fog tartani. Évi teljes ruhatára bele volt gyömöszölve a táskába. Kiderült, hogy a válltáskájában még ott lapul a teljes sminkkészlet, a ruhákhoz illő színválasztékban, egy hajszárító, jó néhány harisnya, meg az ég tudja még, hogy mi minden. Kimentem a konyhába és főztem egy nagy adag kávét. Bekiabáltam, hogy kér-e valamit, de nem jött válasz. Egy csésze kávéval a kezemben besétáltam és megálltam a gép mögött. Évi egy hosszú estélyit vett fel, bordó selyemből, amihez a haját feltűzte. A ruha majdnem csípőig fel volt vágva, amin, ha pózolt az egész combja kivillant. Feltettem a krémszínű hátteret, megmértem a fényt és csináltam néhány felvételt. Évi eleinte kicsit feszengett, ezért beszélni kezdtem hozzá.
– Jól van, most a bal lábad előre, szép, most kicsit biccents,… rendben, háttal állj és a vállad fölött nézz a kamerába, nem, nem így szexisen, dögösen, mint aki elcsábítja a kamerát. Na! most jó! Ügyes vagy… Most ülj a székre. – Évi pedig a dicsérő szavaktól kicsit feloldódva most már mosolyogva tette, amit kellett.
Leült a székre, átkulcsolta a lábát és a lencsébe nézett.
– fordítsd el a fejed egy kicsit és csak a szemeddel nézz a lencsébe. – Most jó, most magadtól helyezkedj, el, ahogy egyébként ülnél! – kértem, Évi pedig a két kezével a szék hátsó peremére támaszkodva a melleit kidüllesztve mosolygott a kamerába.
– Wow, ilyen dögös képeket is akarunk? Azt hittem visszafogott iskolabarát képeket csinálunk!
– Majd a végén kiválogatjuk, nem? Én így nem tudom, hogy mi lesz a jó kép, de szeretnék egy-két olyat is, ami a srácoknak tetszik. Mégiscsak ők fognak szavazni, nem?
– És szerinted mi tetszik a srácoknak?
– Hát, azt gondoltam, te majd segítesz… – mondta és lesütötte a szemét.
– Oké, megpróbálhatjuk, de mit szeretnél igazán?
– Olyan képeket, ami sokat sejtet, de keveset mutat.
– Szóval kicsit pikánsakat?
– Azt hiszem…

Ezután Évi bevonult a fürdőszobába és átöltözött. Egy világoskék nyári ruhát vett fel, ami kábé a térdéig ért. Így is csináltunk néhány beállítást, majd megint elvonult a fürdőbe. Felvette a kedvencét, egy fehér blúzt és hozzá egy barna miniszoknyát. Ahogy visszajött, leült a székre, a combjait szétnyitotta, a szoknyát a lába közé húzta és előredőlt. Így az ing alatt látszott a melltartója.
– nem baj, ha látszik a melltartód?
– De, várj. – mondta és a háta mögé nyúlva kikapcsolta a melltartót, majd ügyesen kibújt belőle és a blúz egyik ujján át kihúzta. – most mehet.
– Rendben. De a bimbód ne látszódjon ugye?
– Az ne! – mondta és megint előrehajolt.
A blúz szépen feszült a mellein, így azoknak csak a szép feszes felső részét engedte láttatni.
– kigombolhatsz még egy gombot, ha gondolod. – szóltam neki, mivel láttam, hogy még akkor sem fog túl sok látszani.
Évi kigombolt még egy gombot és előre hajolt. Ekkor én már a teljes formás mellét láttam.
– Picit vissza, ennyire ne hajolj előre, rendben? Jó, most jó! – mondtam és lenyomtam az exponáló gombot. A képen az ing széle éppen takarja a bimbóudvar szélét.
– Mit szólnál, ha levenném a blúzom, és a hátam fényképeznéd?
– Ha szép hátad van, akkor rendben…
– Szólj, ha nem lenne jó kép, oké? – kért és a maradék három gombot kigombolva maga mellé dobta a blúzt és a gépnek háttal ült a székre.
– Na, rendben lesz? – kérdezte a válla fölött átnézve.
Ekkor csináltam egy pár képet, amiből rájött, hogy a vizuális hatás megfelelő.
– kicsit fordulj felém és a jobb kezeddel fogd meg a vállad, hogy takarja a melleidet, rendben?
– Oké. – mondta és már tette is amit kellett. Persze néhány pillanatra mindig láttam a melleit és a feleségem nem hazudott, formás, fejlett mellei voltak, hasonló, csak kb. tíz évvel fiatalabb kiadásban, mint az övéi.
Megint kattan néhányat a gép, majd szóltam, hogy forduljon szembe, a kezeivel keresztbe fogja meg a vállait és nézzen a kamerába dögösen. Ezt meg is tette, de nem átkulcsolt lábbal, hanem szélesen széttárva.
– Bocs, de ez így nem jó. Világít a fehér bugyid képen.
Lenyúlt és megigazította a szoknyát, de addig az egyik melle szabadon maradt. Én persze gyorsan csináltam egy képet.
– A beállítás jó volt, csak a bugyid színe túl feltűnő.
– Cseréljem feketére?
– Hoztál?
– Persze. Egy párféle színt.
– Szóval készültél, hogy bugyis képek is lesznek?
– Nem, de sosem lehet tudni.
– Szóval igen…, Na akkor csere feketére.
Évi lenyúlt, és lehúzta a bugyiját, természetesen így mindkét gömbölyű mellét szabadon hagyta.
– Most nem fényképezel? Ismételjem meg?
– Bocs, elméláztam… megismételnéd?
– Persze, de nem baj, ha a feketével?
– Nem, nem, csak lassan csináld és majd szólok, mikor állj meg, rendben?
Évi bólintott, és felhúzta a fekete tangát, amit a neszeszeréből varázsolt elő, majd lassan elkezdte lehúzni, de a széken ülve ez egyáltalán nem mutatott jól.
– Bocs, fel kellene állnod, így nem jó. Állj háttal a gépnek, és miközben két kézzel a bugyi szélét húzod lefelé, nézz a lencsébe
Évi felállt, fenekét a kamerának düllesztve elkezdte lehúzni a bugyiját.
– Várj, kis terpeszbe állj – kértem, Évi pedig kb. fél méteres terpeszbe állt, miközben én levettem a gépet az állványról és közelebb léptem.
– Először csak hajtsd fel a szoknyád és fogd meg a bugyi szélét! – mondta, Évi pedig megmutatta a feszes, formás fenekét, amit csak egy pici tanga takart, vagyis nem takart semmi.
Csináltam két képet, majd szóltam, hogy húzhatja a bugyit. Ő persze el is kezdte lehúzni, de a szoknyát a kezétől nem tudta teljesen lehajtani, így pár pillanatra láthatóvá vált a szőrös puncija. Én bőszen kattogtattam a gépet, amíg a térdéig ért a bugyi.
– nagyon szép, folytassuk?
– Persze, még egy csomó ruhám van. – mondta, és ismét felhúzta a tangát.
– Na, nézzük!
Évi most már fesztelenül, meztelen felsőtesttel sétált a szobában, majd a kisbőröndből elővett egy végig gombos ruhát, ami combközépig ért és a dekoltázsa elég mély volt.
– Mit szólsz ehhez? – Kérdezte, és maga elé tartotta, hogy megnézhessem.
– Nagyon jó! Ebből lehetnek szép képek.
– Eddig milyenek? Elég jó, vagy csak elmegy?
– Nagyon, nagyon jó képek.
– Igen, a képek, és a modell?
– A modell dögös, hidd el!
– Köszi! – mondta és hozzám lépve megpuszilt. Közben a meztelen mellei a hasamhoz nyomódtak.
– Melltartó kell hozzá?
– Mi lenne, ha lenne melltartó, bugyi, ruha, harisnya, cipő, és csinálnánk egy sorozatot, amin szép lassan elfogy a ruha?
– Minden?
– Ahogy te akarod, majd szólsz, jó?
– Egyébként jó ötlet, kezdjük… – mondta és elővett egy krémszínű melltartót, egy hozzá illő tangát, majd kibújt a miniszoknyából, majd gondolkodás nélkül letolta a bugyiját, felvette az újat, majd a melltartót is, de a csattal nem boldogult.
– Segítenél? – kérdezte és nekem háttal elém állt. Én fogtam a pánt két végét és bekapcsoltam, majd megsimogattam a két vállát.
– Kész!
Évi felvette harisnyát, a krémszínű ruhát végig begombolta és a gép elé állt. Én közben lecseréltem a hátteret bordóra. Csináltunk egy pár képet, amin állva pózolt, majd az egyik lábát a székre téve állt be.
– Kicsit nagy a belátás! – mondtam, de azért lenyomtam a gombot.
Évi megigazította a szoknyát, és haladtunk tovább. A székre támaszkodva mutatta a fenekét, majd a szoknyát is felhajtotta.
– Bocs, de a harisnya szarul mutat. Most már leveheted. Évi levette és az előbbi beállásban csináltunk is egy-két képet, majd leült szemben a géppel és a szék támláját fordította maga elé, így teljesen szét kellett nyissa a lábát.
– Megint sok a belátás! – és már kattant is a gép. Évi megigazította a szoknyát, majd egy gombot kigombolt.
– Bocs, de ez kevés! Mehet még egy vagy kettő!
Évi kigombolt még két gombot, amitől a ruha láttatni engedte a bézs melltartót és a benne nyugvó gömböket.
– túrj a hajadba! – Évi nagyon belejött, hamar kigombolt még néhány gombot, míg a hasa is látszott, a ruha pedig a melltartót szinte már nem is takarta.
Már a negyedik tekercs filmnél tartottunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen izgalmas lesz Évit fotózni, de ő beleadott mindent, hogy jó képek legyenek, és legyen miből válogatni.
– Mehet a melltartó? -kérdezte, mire én bólintottam, ő pedig kikapcsolta. Odaléptem hozzá és az egyik válláról letoltam a ruha pántját, majd csináltam néhány képet.
Ezután a melltartó pántját is lehúztam, így szabaddá vált az egyik melle. Csináltam két képet, de nem igazán tetszettek.
– Mi a baj? Valami nem jó?
– Nagyon formás melleid vannak, de a srácok azokat a képeket szeretik, ahol a mellbimbó kemény, nem pedig belesüpped a mellbe. Nagy gond lenne, ha kinyitnám az ablakot, hogy egy kicsit hideg legyen?
– Nem kell, várj! – mondta és a bimbóját kezdte simogatni. Ettől a hamar meg is keményedett. -mit szólsz? Most már jó lesz?
– Nagyon is! – mondtam, és már kattogtattam is a gépet.
Úgy viselkedett, mint akinek fel sem tűnt, hogy már nem takarjuk a mellét, sőt kifejezetten a bimbóját fényképezem.
Lassan minden gombot kigombolt és a melltartó is lekerült róla. Megint filmet cseréltem.
– hogyan tovább? – kérdeztem miután végeztem a filmcserével, és az első tekercseket befűztem az előhívó automatába.
– Szerinted legyen tovább? Úgy értem, hogy…
– Az eddigi képek nagyon jók, sőt, szenzációsak. Gyönyörű vagy rajtuk, és ha jól válogatunk, akkor a megfelelően pikánsakat megtaláljuk. De ha neked nem gond, én folytatnám, csak magunknak.
– Én is ilyesmire gondoltam. Akkor ebből kibújok. – mondta és a ruhát levéve maga mellé dobta. – most mit csináljak?
– Pózolj, ahogy jól esik! – mondtam és felemeltem a gépet.
Évi mindenféle pózokat mutatott be, néha megfogta a mellét, vagy a fenekét, én pedig szépen fogyasztottam a kockákat. Aztán megint a székre ült és teljesen hátra dőlve a lába közé rakta mindkét kezét.
– ez nagyon jó! – mondtam és elkattintottam a gépet.
Évi felbuzdult és egyik kezével megfogta az egyik mellét, a másikat pedig a tanga széle alá csúsztatta.
– Folytasd! – mondtam és figyeltem, ahogy a keze egészen becsúszik a bugyijába. Csináltam pár képet, mikor kihúzta a kezét és lassan félrehúzta a bugyit és szabaddá tette a borotválatlan punciját.
– Várj! – állítottam meg – csak félig húzd el. A felét takarja!
Évi igazgatta egy kicsit a bugyit, de nem volt az igazi.
– megengeded? Kérdeztem és a bugyija felé mutattam
– Azt hiszem… – mondta, én pedig elé léptem és megfogtam a bugyija szélét és behúztam a vágatába. Persze így a kezem hozzáért a combjához és kicsit a szeméremajkához is.
Hátraléptem és elégedett képet vágva ismét csináltam néhány képet.
– Nem gondoltál még rá, hogy fazonra borotváld a szőröd?
– Nem igazán.
– Nem zavar, hogy a strandon megnézik, hogy milyen szőrök lógnak ki a fürdőruha alól?
– Nem nagyon járok strandra, de ha a képeken jobb lenne, akkor megcsinálom most. Csak szólj!
– Rendben, csináld. De gond lenne ha fényképezném, ahogy leborotválod?
– Hú, nem semmi ötlet. Van borotvád?
– Persze, hozom. – kiszaladtam a fürdőszobába és egy borotvahabbal és borotvával tértem vissza. – Évin már nem volt rajta a tanga. – visszavennéd? Szeretném lefotózni ahogy az utolsó ruhadarab is lekerül rólad.
– Teljes sorozat, oké – és már vissza is vette a bézs darabot, majd egész lassan kezdte letolni, de úgy, hogy a géppel szemben állt. A sötét szőrpamacs kontrasztosan látszott a képek közepén.
– Fordulj meg! – kértem, ő pedig már automatikusan terpeszbe áll meg, háttal a fényképezőgépnek.
– Így? – kérdezte és lassan előre dőlt – vagy még jobban terpesszek?
– Ennél már csak akkor mutathatsz többet, ha a lábad között benyúlva két ujjal szétnyitod a kis szőreidet… – mondtam, vagy inkább a csak sóhajtottam.
Évi benyúlt a lába közé és ügyetlenül megpróbálta széthúzni az ajkait. Én hozzá léptem és először az egyik, majd a másik ujját igazítottam a megfelelő helyre. Ahogy szétnyílt a fiatal puncija, megcsapta az orrom az illata és megláttam, hogy a hüvelybemenete nedvességtől csillog. Ez a kislány nagyon élvezi a meztelenkedést, gondoltam magamban, de a farkam már egy ideje kőkeményen állt, szóval én sem voltam elfogulatlan nézelődő. Ahogy visszaléptem a géphez, végighúztam a kezem a farkamon, majd csináltam néhány teljes alakos, majd pár egészen közeli képet a látványról.
– most váltsunk díszletet, rendben? – kérdeztem, és a széket félretettem a háttér elől. – segítesz? – Kérdeztem az ágyra mutatva. Évi megfogta a könnyű futonágy másik szélét és a fényképezőgép elé tettük.
– Most feküdj hanyatt és a kezeiddel takard magad
Évi engedelmesen az ágyra feküdt, két lábát teljesen felhúzta, széles terpeszbe helyezkedett, majd mindkét kezét a puncijára tapasztotta.
– Rendben – mondtam és csináltam egy képet, majd a gépet oldalra vittem, onnan is csináltam egyet, végül felálltam az ágyra, és felülnézetből akartam egy képet csinálni, miközben a keresőben figyeltem, észrevettem, hogy Évi mozgatja a kezét, vagyis pici mozdulatokkal önkielégít.
– Nyisd szét az ujjaid – kértem egészen halkan.
Évi elvette az egyik kezét, a másikkal pedig már nem tapadt teli tenyérrel a puncijára, inkább csak lazán feküdt rajta, két ujjával a csiklóján, de azok szépen ütemesen simogatták a pici vörös kitüremkedést. Ekkor a rövidnadrágomon keresztül én is megmarkoltam a farkam és párat húztam rajta. Több szemszögből is készítettem képeket, majd suttogva kértem, hogy folytassa lejjebb. Ő szépen lassan lecsúsztatta a két ujját, majd a középsővel a hüvelybemeneténél kezdett játszani, körözni. Ekkor levettem a pólómat, miközben a szemem az önkielégítő tizenéves kislányra tapadt.
– Örülök, ha tetszem!- mondta halkan, miközben a farkamat markoló kezemet bámulta.
– Segíthetek? – kérdeztem, ő pedig elmosolyodott.
Mellé feküdtem és simogatni kezdtem a mellét, majd a hasát, végül a punciján kötöttem ki. Közben ő lassan ismerkedni kezdett a farkammal. A szeméremajkai között a hüvelye forró és nedves volt. Lassan csókolgatni kezdtem a mellét és lassan haladtam lefelé, így eljutottam oda, hogy a csiklóját kezdtem szopogatni. Ekkor levettem a rövidnadrágot, áttettem a lábam a feje fölött, így a farkam éppen a szája elé került. Tizennégy éves létére meglepően hamar a szájába vette és szépen ütemesen szopni kezdett. Sokáig kényeztettük így egymást, majd lefordultam róla és lassan a lába közé feküdtem. Megmarkoltam a farkam és a puncijához igazítottam. Lassan elkezdtem befelé nyomni, miközben finoman megcsókoltam. Érdekes, hogy előbb nyaltam ki, mint ahogy megcsókoltam. De ez minket akkor nem zavart. A hüvelye elég szűk volt, így többször meg kellett állnom, néha még vissza is húztam egy kicsit, így fogadta be körülbelül a farkam egyharmadát. Ekkor ütemesen dugni kezdtem, ő hamar felvette a ritmust, így néhány ütemenként egyre beljebb haladtam. Egy idő után már teljes hosszában járt benne a farkam, ő pedig ütemre sóhajtozott. A lábát a derekamra rakta, szinte csimpaszkodott rajtam, majd hirtelen hörögni kezdett, miközben a hüvelyét teljesen összeszorította. Az orgazmusától belőlem is kirobbant az ondó és nagy adagokban csapódott belé, miközben szinte üvöltve élveztünk. Mikor kicsit csillapult az extázis, mellé feküdtem, és simogatni kezdtem. Ő felém fordította a fejét és elmosolyodott.
– Ez volt az első, és nem bántam meg, hogy te voltál, akinek odaadtam. – mondta, és megcsókolt.
– Feljönnél valamelyik nap, hogy befejezzük a képeket?
– További képek?
– Igen, most már együtt.
– És mi lesz tesómmal?
– Baj lenne, ha nem válnék el?
– És én?
– Fotózás?
– Mint ma?
– Ha szeretnéd.
– Na, akkor a nővérem marad a feleséged, de azért néha félredugnál velem?!
– Ez így elég sarkos megfogalmazás!
– Igen, vagy nem?
– Hát, igen.
– Rendben, itt leszek holnap ugyanekkor. – mondta és ismét megcsókolt. Én már a fenekét markoltam és húztam magamhoz.

Állatszexre kényszerítette a lányát

Posted on by Olimpiq

Évtizedeken át borzalmas bűntetteket rejtett egy Missouri állambeli farm az Egyesült Államokban. Egy család hat tagja éveken át itt erőszakolta meg egyikük gyermekeit – öt lányt és egy fiút. Tizenöt évvel a szörnyű események után merte elmondani titkát a rendőrségnek egy most 26 éves amerikai nő, akit testvéreivel együtt hosszú évekig erőszakolt saját édesapja, nagyapja és négy nagybátyja. A rendőrség a nő vallomása alapján a héten vette őrizetbe az ország valószínűleg egyik legborzalmasabb családi erőszakjának hatodik gyanúsítottját. Szörnyű tabló: a hat családtag, akiket őrizetbe vettek a rendőrök. Tovább a teljes cikkre

A mi kis ártatlan játékaink 5. rész

Posted on by Csaladi

Titkok: Szüleink házában zavartalanul folytatódott a bizalmas viszony Laura húgom és köztem. Ha a pamlagon hevertünk tévézés közben, és kezem a fenekéhez tévedt, jobbára kigombolta nadrágját, hogy széttárt lábai között könnyebben hozzá férjek kincséhez. Viszont ő sem tétlenkedett a hajnali órákban, s nem egyszer ébredtem álló farkammal a nedves szájában, mintha szárazra akarná szívni, hogy aztán hozzám bújva és megcsókolva azt mondja ártatlanul, „Egy kis E vitaminnal akartam kezdeni a napot.” Változatlanul oda voltam tökéletes fenekéért, és nem mulasztottam el az alkalmat, mikor kicsiny köntösében pár centire állva tőlem magyarázott valamit, hogy ujjaimmal felfedezzem kívánatos hátsóját. Közös világunk hétpecsétes titkai voltak ezek.
Volt valami azonban, amiről Laura sem tudott. Szintem tanulmányi követelményeinek megfelelően felvettem egy modern költészettel foglalkozó specit, és vállaltam az ezzel járó kiscsoportos foglalkozásokat. Ezek egyikén, az ülésrendnek köszönhetően megismerkedtem Chrissyvel. Ő pont az ellentéte volt a húgomnak (vajon miért hasonlítom hozzá minduntalan a csajokat?). Fénylő, gondosan ápolt sötét hajához, olajos barna bőr, és érzékien lassú mozgás társult. Külföldi volt, brazil papája fizette a tanulás, bentlakás költségét. Nagyon magabiztos lénye valamiért azonnal megragadott. Óra után együtt kávéztunk, majd nemsokára óra előtt is, lassanként az ebédet is együtt költöttük el; közös séták következtek a parkban, és azon kaptuk magunkat, hogy már ürügyek sem kellettek a napi együttléteinkhez. Mégis óvakodtam attól (ki tudja miért?), hogy randit kérjek tőle.
Pedig Chrissy nyíltan hozzám simult a séták során, és fejét sokszor pihentette a vállamon, ha egy padon üldögéltünk. Angolja nem volt a legtökéletesebb, de nagyon közel kerültünk egymáshoz; kedveltem nyugodt és érzéki természetét. Néha, mikor egyedül találtuk magunkat, még bizalmasabban viselkedtünk egymással. Puha, bársonyos ajkaival hihetetlenül csókolt, olyankor mintha csak mi ketten lettünk volna a világegyetemben. Már úgyis eléggé fel voltam húzva, köszönhetően Laurával folytatott szexjátékainknak, melyekben soha nem jutottunk el a végkifejletig, bár azon kívül annyi minden történt már köztünk… Így vagy úgy, de valódi szexben már egy éve nem volt részem – és hirtelen itt termett nekem Chrissy, aki borzongató dolgokat susogott a fülembe egy elhagyott sarkon, megállás nélkül dorombolt az ölemben a padon, és közben engedte, hogy blúza alá csúsztassam a kezem, ha csókolóztunk.
A randizás kérdése úgy oldódott meg, hogy egy nap mikor Chrissy az órára megérkezvén lehuppant mellém, hozzám hajolva így szólt, „Foglaltam egy asztalt az étterem, közel a szállásomhoz, amit már ismerek. Annyira klassz volna. Szerinted? Azt követő táncolhatunk.”
Pislogva nyögtem ki, „Jól hangzik.”
Az este jobban telt, mint gondoltam. Megállás nélkül dumcsiztunk, bort szopogatva, táncoltunk egy jót, majd a lakásába invitált. Egy egész üveg itóka volt már bennünk – ehhez sem szoktam hozzá a Laurával történt együttléteink során. Vele egy csepp pia nélkül is őrültek tudtunk lenni. Így hát nem telt bele sok, éreztem, hogy jócskán fejembe szállt az alkohol. „Becsiccsentettem.” mondtam neki útban hozzá, mikor hozzám simult. „Majd otthon lecsüccsenhetsz, addig bírd ki,” súgta a fülembe.
Húú, vele töltöm az éjszakát! Hagytam egy üzenetet Laurának, „Helló Laura, a barátaimmal vagyok. Valószínűleg elég későn érek haza.” Ennyi volt mindössze, és leraktam a telefont.
Levetkőztettem Chrissyt a gyönyörű bársony kerevetén, ami szinte egyetlen bútordarabja volt a kis lakásnak. Csókokkal és simogatásokkal halmoztuk el egymást, miközben a ruhadarabokat imádkoztam le róla. Minden mozdulatom gyengéd volt, és türelmes. Pedig mit nem adtam volna egy gyors dugásért!
Minden olyan más volt most, mint… ‘otthon’, semmi remegés és titkos félelem, nincs dobogó szív, és rejtett szenvedély. Chrissy dús volt, és sötétlő, mindenütt. A telt, hívogató ajka, gazdagon hullámzó haja az arcom körül, bőr a bőrön, pucéran feküdtünk egymáson. A melle telt volt; csupasz húst és kecses formákat tapintott a kezem. Fölém helyezkedett, a farkam a combjai közé szorult. Majd meggondolta magát; felemelkedett, és a hátára gurult. Végigfuttattam a kezem a hasán, megállapodtam a bozontján, a kerek csípőjét nézve. A barna pihék ösvénye egészen a köldökéig húzódott. Térdeit kissé felhúzva figyelte ténykedésem, mikor megálltam a puncijánál.
„Folytasd csak. Nem fog bántani,” szólalt meg.
Lecsúsztattam nyitott tenyerem a nedvesedő, forró nyílásra. Beléhatoltam az ujjaimmal, kitártam őt. „Én kis virágom,” suttogtam. Virágnak gondoltam, míg – jutott eszembe – Lauráét mindig érett gyümölcsnek láttam.
„Flor.” mondta.
„Hogy?” néztem a szemébe.
„Flor – virág. Ez portugálul van. És ez itt a bichano,” mondta, és kezem a tárt szemérméhez nyomta.
„Bichano.” ismételtem.
„Punci.”
Ráhengeredtem, kinyújtva lábaim az övéi között. Vég nélkül csókoltunk egymást újra. Kezembe fogtam a mellét, „és ez?” kérdeztem.
„Teta,” suttogta elégedett mosollyal. Azonnal akartam őt.
„Hogy mondod azt, hogy dugni?”
„Foda.”
Széjjelebb nyitotta combjait, farkam a bichano-hoz igazítottam, lenéztünk. Kezemmel szorongatva kérdeztem, „és ez, ez micsoda?” néztem újra rá.
„Ez a péniszed.”
„Univerzális szó,” nevettem fel.
Lágyan toltam beljebb, a mennyei alagútba, éreztem, ahogy engedelmesen fogad be a teste. Mélyebbre hatoltam belé, felemelkedve és ráhajolva ismét, a csípőjéhez simulva. Nunáját hozzám préselve körözött alattam, hogy éreztem csiklóját az ágyékomhoz dörgölőzni. Rám emelte elhomályosult szemeit. Gyengéden szopni kezdtem felmeredő mellbimbóját.
„Boca,” mondta, majd, „szopjál keményebben, szeretem ezt az érzést.”
„Kis virágom, most jól kitömlek,” mondogattam neki. „Ó…, mennyire szeretem én is ezt az érzést.”
Annyira más volt. Az illat, a látvány, az érintés. Gondolataim mélyén újra meg újra Laura bukkant fel – vajon benne milyen érzés lehet? Minél inkább elébem tolult, úgy váltam egyre vadabbá és vadabbá.
„Kiéheztél belo menino,” dorombolta. Teljesen benne voltam, mikor rám nézett, „gyönyörű kisfiúm.”
Azt mondta ‘kisfiú,’ gondoltam. Felsóhajtottam, „Régen volt már.”
„Komolyan? Majd én felelevenítelek.”
Testünk egymásba fonódott, ajkai az enyémet keresték, sötét haja szétterült a párnáján, és csak szeretkeztünk a félhomályban egymáshoz simulva, vadul csókolva egymást. Éreztem, hogy nemsokára elélvezek, és mintha ő is…, csípőjét felnyomta, és magához szorított.
„Élvezek,” leheltem a fülébe, mikor éreztem magam belé ürülni; arcom a nyakához szorítottam, meleg, csupasz bőre mindenütt körülölelt. Megállás nélkül dörzsölte hozzám ‘bichano’-ját, és én kemény maradtam végig, míg élvezett. Csak mozgott, és szorította karját a nyakam köré. Kitámasztottam magam fölötte. Feje ide-oda vetette „me vinda” és „ó, anyám, me vinda.” Nyüszítve remegett alattam.
Mellé zuhantam. Egymás köré fontuk karjainkat, feje a mellemen, és álomba merültünk.
Éjszaka újra felkeményedtem egyszer, és Chrissy mögé helyezkedtem, és farkam a bejárathoz illesztettem. Megemelte a fenekét, és hagyta, hogy belé csusszanjak.
„Ó,” mondta, „Rég volt már neked. Dugjál csak ‘belo’, én fáradt vagyok. Közben álmodom.”
Így hát ráérősen keféltem őt, Chrissy pedig csak feküdt mellettem a hajnali csendben, míg újra megtöltötte őt a magom.
Kissé zavarban voltam a reggel, bár ijedelemre nem volt semmi ok. Kikeltem mellőle az ágyból. Rám emelte álmos szemét, ahogy a nadrágom ráncigáltam magamra.
„Ehh, haza kell mennem. Nem mondtam meg pontosan a húgomnak, hol voltam az éjszaka. Hátha aggódik.”
Chrissy feljebb húzta magát, látnom engedte a melleit, „Azt hiszem, van róla némi fogalma. Annyira sokat beszélsz róla – Lauráról.”
„Tényleg?”
„Múlt éjszaka az étteremben. Közel álltok egymáshoz, ugye?”
„Igen,” mondtam neki, majd egy reggeli csókot nyomva a szájára, bezártam az ajtót magam mögött.
Fény derül a titkomra: Beosontam a házba, amilyen halkan csak tudtam. Magam sem értettem, miért vagyok ilyen óvatos. Laura már fent volt, és a konyhában várt rám.
„Merre jártál?” érdeklődött kíváncsian, de egyúttal feszülten várva a választ.
„Óóó, csak kimaradtam a barátaimmal.”
„Több is volt, vagy csak egy bizonyos barát?” kérdezte. „Tudom, hogy összejöttél valakivel az egyik csoportból. Hogyhogy nem említetted?”
„A megfelelő pillanatra vártam.”
„Eddig mindent elmondtunk egymásnak.”
„Tudom.”
„Dugtatok?”
Csak ültem csendben, és pislogtam rá. Fáradtnak tűnt, szőke haja csapzott volt, a feje félrehajtva. Kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem ruhája szegélyét. Hátra lépett.
„Megdugtad őt?”
„Igen,” feleltem.
Csak nézett rám, az ajtófélfának dőlve.
„Mi van? Mérges vagy?”
Szótlan maradt. „Csak, mert…”
Megállt, mielőtt szétnyitotta a köntösét. Ó, Istenem! Az együtt kiválasztott égővörös, átlátszó kombiné volt rajta, harisnyatartóval, bugyi nélkül. Szőke muffocskája tett pontot alul a kollekcióra. A vörös fátyolszövet kiemelte halvány bőrét és szőke haját. A ruha tökéletesen simult keskeny csípőjére, tenyérbe kívánkozó mellei átütöttek a könnyű, leheletnyi anyagon. Fekete harisnyája most nem volt rajta, tartója pántjai lazán lógtak le combjai körül.
„Szerettelek volna meglepni tegnap este.”
Elengedte a köntös szélét, de nem fogta össze az övvel. Arca lefelé tekintett, majd rám emelte a szemét. Láttam szemeiben a lemondó szomorúságot. Felkeltem a székből, és elindultam felé, hogy a karjaimba zárjam.
Pupillája kitágult, és ő is felém lépett, majd megtorpanva mondta, „Hozzám ne merészelj érni! Most semmiképp. Egyébként is mennem kellene már.” Mögém mutatott, „menj vissza az asztalhoz.” Láthatta szememben a szorongást, és hogy megalázásom tovább tetézte, így szólt hozzám mikor leültem, „kezeket hátra, és szét azokkal a lábakkal.”
Hiába, felnevettem és hátrakulcsolva kezem magam elé néztem, hogy könnyet facsarjak a szemembe, majd fel, rá, hátha meghatom hűséges kutyaszemeimmel, „ezt te szoktad csinálni, nekem.”
„Talán ez a probléma.” Az asztal mellé sétált, és szétnyitotta, majd ledobta magáról a köntöst. Modellpózban állt előttem. „Fel akartam próbálni, mert NEKED vettem, és tudtam, hogy szeretni fogod rajtam. Szóval, hogy tetszik?”
„Gyönyörű vagy. Az én gyönyörű hölgyem.”
Szőke pamacsa, mellei a szemem előtt. Felnéztem rá, és kezem ölelésre lendült felé. Szigorúan állított meg, „Vissza a kezeddel! Egy moccanást se.” Megfordult, és tökéletes hátsójával ingerelt, kezét magasba emelve. Közelről láttam fenekének ívét, ahol félgömbjei elválnak egymástól, és a vágás lefut egészen a combjai között megbúvó punciajkakig. Kissé előrehajolt, megnyitva nekem lábait.
„Eszedbe nem jusson megmozdulni.”
Megmerevedtem hát, előrehajolva, és beszívva teste illatát, amint éppen a hátsóját szeretném megpuszilni. Befejeztem a mozdulatot.
Éreztem, amint a csók varázsütésére megenyhül végre, és szava már nem olyan szigorú, „Ó…, te!”
Ellépett mellőlem, felemelte a köntöst a padlóról és kisétált a szobából.
Nem is ment rosszul, formálgattam kótyagos agyamban a megállapítást.
Chrissynek is van egy titka: Másnap reggel, még mindig tele lelkiismeret furdalással, korábban ugrottam ki az ágyból. Finom kávét, pirítóst rögtönöztem, némi narancslével és persze az elmaradhatatlan reggeli újsággal kormányoztam be magam Laura szobájába. Bekészítettem neki a tálcát, és csendben bemásztam mellé az ágy közepére, ahol hason fekve szunyókált még, és cirógatni kezdtem a hátát. Nem mozdult, de egy halk sóhaj jelezte, hogy ébredezik.
Kinyitotta a szemét, és rám nézve elmosolyodott, „Nyugodj meg, minden rendben. Csak meglepett a dolog. Azt hittem, tudod, hogy BÁRMIT elmondhatsz nekem.”
Aláfúrtam a kezem, a combjai közé, mire széjjelebb tette a lábát. „Klassz csaj, Brazíliai.”
„Biztosan csinos,” mondta Laura, miközben csípőjével odaadóan követte ujjaim ritmusát.
„Gyönyörű. Még nem beszél valami jól angolul.”
„Képzelem,” nevetett, és hanyatt feküdt az ágyon, hogy a takaró lecsúszott róla – ott feküdt meztelenül, a combjai széttárva. „A szőkét, vagy a barnát szereted jobban?”
„Tudod, hogy szőkepárti vagyok.”
„Jó válasz. Jutalmat érdemel.” mondta, és punijával felém araszolt.
Megadtam magam, és lefetyelni kezdtem a szőkeség rejtekét. Az ágytámlának támaszkodva szorította magát nyelvemnek. „Úgy igyekezz, hogy elélvezzek, jössz nekem eggyel.”
„Bármit, amit csak kérsz,” mondtam neki két nyalintás között.
Lejjebb nyomta a fejem, én meg besegítettem neki az egyik ujjammal. Gyorsan dolgozott a számon, punija sikamlósan csúszott fel és alá a nyelvemen, miközben ujjam kitartóan izgatta a bársonyos alagutat, míg egyszer csak rövid nyikkanások adták tudtomra az orgazmusát. Egészen addig folyamatosan szóval tartott közben; milyen színű a szeme, tetszik-e a haja, a bőre? Hogyan csókol? Néha felemeltem a fejem egy pillanatra, hogy válaszoljak neki.
Már éreztem, hogy közel van az élvezéshez, de tovább faggatott. „Szóval lefeküdtél vele? Benne volt a farkad? Ő volt felül?”
Minden kérdésére válaszoltam.
Aztán, „Eszedbe jutottam közben egyáltalán?”
„Szinte végig rád gondoltam,” mondtam neki őszintén.
Egy gyönyörű hullám jött még utolsónak, ami meghozta neki a végső kielégülést, és mellém mászott, én meg átkaroltam őt.
Iskolába indulásig olvasgatással, egymás becézésével töltöttük el a maradék időt.
„Szeretném őt megismerni,” mondta Laura a kocsiban.
Chrissy már a helyén ült, mikor beléptem az osztályba. Megragadta a kezem, és játékosan tekergette az ujjaimat. „Csináljunk egy lyukas órát. Szökjünk meg. Haza akarlak vinni.” mondta egy szuszra.
Ránéztem. Kilopództunk a teremből. Már délután volt, mikor a szobájába értünk, és, ahogy ígérte, csak egy piros kis ruhácska volt rajta, az is a derekáig tűrve, se melltartó, se bugyi, és ó, azok az érzékeny mellbimbók! Hagyta, hogy a maradék holmit is levegyem róla, és közben ő is kihámozott a ruhámból. Pontosan tudta, mi kell neki, és azt el is vette. Annyira más volt, mint Laura.
Lefektetett az ágyra, és cserkészve közelített felém, mint egy macska, majd kezelésbe vette a farkam, és egész szépen felállította azzal a puha szájával. Fölém került telt, buja testével, hogy súlyos mellei a szemem előtt himbálóztak, majd a farkamra huppant, és érzékien masszírozta ölével, duzzadt nagyajkaival. ‘Egy nap, két menet. Ki hitte volna?’ gondoltam magamban. Még mindig érzékeny voltam egy picit, ahogy a farkam tövét gyúrta, és ezt meg is mondtam neki.
„Érzékeny? Az lehetsz, érzékeny a jövőben.” gügyögte.
Inkább én kerültem lovagló ülésbe, és önfeledt kefélésbe kezdtünk. Annyira természetes, szabad és öntudatlan volt… És nemsoká mindketten elélveztünk egy közös ívbe feszülve, majd vissza az ágyra, és én még mindig benne, és mindig keményen. Egy picit gyorsabban ment, mint az első, de ez csak amolyan délutáni dugás volt, bár azt is hallottam, hogy némelyek ezt kedvelik a legjobban. Együtt hevertünk a matracon, és meg-megcsókolt a telt ajkaival, a szemembe nézve, s aztán az órára is.
„Mintha valahol másutt lennél,” jegyeztem meg neki. Még mindig kora délután volt.
„Nem, dehogy, csak éppen…” szünetet tartott, ahogy karomra támaszkodva ránéztem, „nemsokára itt lesz… a vőlegényem.”
„Micsoda!? Vőlegény…” és már másztam is ki az ágyból. Voltam már jó helyen is, rossz helyen is, még valódi zűrökbe is belekeveredtem néha, de azt tényleg nem akartam, hogy valaki most verje ki a szart belőlem. Csak erre tudtam gondolni.
Chrissy folytatta, „Toddnak hívják. Nem vagy mérges, remélem,” nézett rám kétségbeesett tekintettel, miközben tökéletes mellei és kis fekete háromszöge elárvultan néztek vissza rám az ágyról, ahogy kapkodtam magamra a ruhát.
Jó kis csávába kerültem. Belebújtam a pólómba, és csak ismételgettem magamban, ‘Csak innen kikerüljek egyszer.’ „Hátborzongató,” mondtam ki hangosan is.
Ahogyan kislisszoltam, még hallottam a hangját, „Holnap látlak, ugye?”
Amikor hazaérkeztem, és elmeséltem a történetet Laurának, véget nem érő kacagásban tört ki. „Én szegény bátyóm.”
Nem tudtam elmondani neki, mennyire ki vagyok bukva. Alig ismertük meg egymást, a kapcsolatunk annyira felszínesen érintette, semmiség volt számára ez az egész. Amellett nem is szakítottunk, nem igaz? Teljesen összezavarodtam.
„Ilyen vicces helyzetben még nem voltam soha,” vallottam meg a húgomnak.
Laura hozzám simult, és puha, édes csókokkal próbált jobb kedvre hangolni. „Akarsz róla beszélni?” kérdezte.
„Itt vagy nekem te,” mondtam, átkarolva őt. Csak nézett rám, és nem szólt egy szót sem.
Most én jövök (vagy inkább Laura?)
Nagyon fáradtnak éreztem magam aznap este, kimerültem estem az ágyba úgy 9 körül. Sötét éjszaka volt, nagyon csendes. Eléggé magam alatt voltam, de a ház pihenő zajai megnyugtattak, a légkondi duruzsolása mély álomba ringatott…
„Egyre álmosabb vagy. Már lecsukódtak a szempilláid. Tíztől számolok visszafelé, és mire egyhez érek, teljesen a hatásom alá kerülsz.”
Halk, reszkető hangot hallottam magam mellett, és azonnal rájöttem, ‘Laura bejött a szobámba, és most ő akar hipnotizálni engem!’
Annyira közel hajolt hozzám, hogy ajkai súrolták az arcom. Éreztem forró leheletét a fülemen és a nyakamon.
„Két óra múlva felkelsz és a fürdőbe mész. Visszafelé azonban ‘véletlenül’ nem a saját szobádba nyitsz, hanem az enyémbe. Lefekszel az ágyba, és álomba merülsz. Megértetted?”
Vártam egy szusszanást, majd halkan válaszoltam, „Igen.”
„Mielőtt kilépsz a szobádból, levetsz magadról mindent. Nem emlékszel majd semmire, s mikor azt mondom majd, visszamész a szobádba.”
„Igen.”
Magamra hagyott.
Felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Hallottam a szívverésem. Újra hipnotizálóst játszottunk, mint régen. Egymás szobájába surrantunk, hülye dolgokat parancsolva a másikra, amikről másnap csak mi tudtunk. Hogyan várhatnék most két órát?
Persze a morfondírozás alatt is telt az idő. Nemsokára óvatosan levetettem a pizsamám, és az ágy szélére ültem a legkeményebb farokkal, amit valaha csak produkáltam. Lenéztem rá, s mintha valami idegen test lett volna. Legszívesebben kivertem volna, de most jobbat is tudtam ennél. Önuralom. Lassan járj, tovább érsz!
A két óra végül eltelt, és kiléptem a szobámból. A fürdőbe mentem, de csak hogy hallja az ajtó zaját. Semmi dolgom nem volt ott, vártam egy kicsit, és irány Laura szobája.
Mellé feküdtem és éreztem meleg testét a takarón keresztül is. Ahogy elhelyezkedtem, megéreztem kicsiny kezét a csípőmön. Felé fordultam, erre a mellemre fektette a fejét, és átkarolt karjával. Puszikkal kezdte a mellkasomon, majd egyre lejjebb, puha ajkaival cirógatva végig, a takaró fedezékében. Szájába vette a farkam, szívta és szopogatta, aztán visszafelé, a hasam, majd a vállam következett, aztán elért az arcomhoz. Kezébe fogta a fejem, és lágyan megcsókolt. Szétnyitottam a szám, és hagytam, hadd harapdáljon, hatoljon a számba a nyelvével, míg lábai szorosan fogtak, merev farkammal éreztem combját a csípőmön. Köré kulcsoltam a kezem (ő is teljesen meztelen volt), és magamhoz húztam.
Csókoltuk, faltuk egymást kiéhezve. Kezeink mindenütt bejárták a másik testtájait. Lent végigsimítottam tökéletes fenekét, és ujjammal a gyümölcsét kerestem. Egy szavunk se volt, csak a lihegésünk hallatszott a sötétben.
Rám kúszott, szétnyitotta a combjait, és húsos szilváját merev rudam fölé igazította. Nem húzta magába, csak csúszkált rajta végig a teljes hosszában, le és fel, majd vissza. Megragadta a tövénél, és megismertette vele a nedves nyílást, először csak kívül, körbe, majd éreztem, hogy a feje becsusszan, aztán egy heves csípőmozdulatomra már más is. Felemelkedve hagyta, hogy kicsússzak belőle, aztán újra éreztem a puha nyomást – puszilgatott a puncijával. Kis idő múlva aztán hangtalanul magába fogadott, rám kulcsolta magát, és én teljesen benne voltam.
Egyszerre csúszott ki a szánkon, „ó, istenem.” Lassan mozdult felfelé, hogy ezt is kiélvezhessük, majd újra vissza. Lassan, kéjesen dugtunk, az idő lelassult körülöttünk. Minden mozdulatnál hagytunk időt az idegszálainknak kitapasztalni a sosem-volt érzést. Éreztem punciszőrét a sajátomén, lábai széttárva az oldalamon. Haja arcomba lógott, amint merőn nézett rám, ajkát beharapva.
Ahogy felnyúltam, magamra húzva őt, a fülébe súgtam, „Ez alkalommal te vagy a huncutabb, kicsi lány.”
Megállt a lovaglás közben, s a gyenge fénykörben mindketten testünk találkozására néztünk. Ott ült, nedvesen csillogó punciszőrével, ölét teljesen megnyitva nekem. Rám pillantott, „egy kicsivel talán.” Aztán folytatta, „annyira jó ez, édes Jézus, annyira finom vagy.” Majd, „mit fogsz csinálni a te huncut kislányoddal?”
„El kell, hogy náspángoljalak.”
„A fenekemen?” ereszkedett rám ismét.
„Igen,” mondtam, ahogy felemeltem, majd visszahúztam újra a farkamra. Aztán fel és le, egyre keményebben, „például így. Mit szólsz?”
„Ó, nem leszek többé rossz.” mondta, és pináját keményen hozzám nyomta újra, miközben fejével a fülemhez hajolva súgta, „Ígérem.”
„Most mégis kiadós büntetést érdemeltél, mert hogy ennyire rossz vagy.”
Hátratoltam a csípőjét, amint rám húzta magát, hogy egyszerre érezhessük, mint siklik végig faszomon a megduzzadt csiklója. Lábát végignyújtotta mellettem, és így mozogtunk most, szorosan együtt, mellei köztünk, nyelveink egymással hadakozva. Hátsója alá nyúlva egyik ujjam a popsijába erőltettem, s most egy ritmusban dugtuk, az ujjam és a farkam.
„Te rossz fiú,” szólt, mikor megérzett a fenekében.
„Csak próbálom, hány nyílásodon tudok beléd hatolni.”
„Ó, sokfélén, annyiféle módon. Hatolj belém mindegyiken.” nyöszörögte.
Gyönyörű segge vad iramba kezdett, kezével megtámasztva magát rajtam, pinájával jól megdolgozta a farkam. Keményen, egyre keményebben. Zihálása felgyorsult, nyafogásából mintha ezt hallottam volna ki „Elvernél? Tőlem ilyen verést kaphatsz.”
„Igen, verést, jó keményet. Jól megrakom a pinád.”
„Jól megbaszol. Mondd ki!”
„Jól megbaszlak.”
„Basszál meg! Ééééélvezek!”
A panaszos nyögdécselés egy elnyújtott sikolyban halt el, miközben végig rajtam maradva feszült meg a teste, majd heves rángásba váltott. Rám hanyatlott, és fel újra, körmeit a bőröm szántották. Jó zajosan élvezett.
„Baszd meg,” mondta kétszer, majd megzakkant rongybabaként hullott a mellemre. Zilált haja beborított, az üzekedés meleg és nedves párája lengte be a szobát. Kezemmel letöröltem a verejtékcseppeket a homlokáról, a szája széléről. Felkínálta ajkát, és puhán megcsókoltuk egymást. A zihálásától kihűlt ajkaink egymást harapdálták.
A nyelvembe harapott, és elfintorította az arcát, „TE nem is élveztél el, ugye?”
Megcsókoltam.
„Feküdj rám. Dugjál meg. Tedd, amit mondok, még a hatásom alatt vagy,” folytatta.
„Kívánságod parancs,” nevettem fel.
„Mindig ez volt a kedvenc játékod.”
Benne maradva fogtam magamhoz, és hátára fordítottam, miközben tágra nyílt szemekkel bámult. Rajta voltam újra.
Rám mosolygott, „Ez tetszett.” Szélesre tárva a lábait súgta a fülembe, „Maradj bennem mindörökké. Élvezz belém.”
Elkezdtem mozogni benne, éreztem megfeszülő és ernyedő izmait a farkam körül. Annyira nedves volt, és annyira befogadó.
„Nagyon ízlik az én kis barackom, kaphatok belőle? Még mindig éhes vagyok.”
„Igen, te kis mohó, kaphatsz!”
Egymásra fonódtunk, egymásban voltunk teljesen. Csókjaink közben hűsítőnek éreztem a száját. Kezét a fenekemen tartva figyelte, mint dugattyúzom egyre keményebben. Megéreztem csípője ellentétes mozgását, amivel lassan az elviselhetetlenségig fokozta az izgalmunkat.
Elkerekedett, gyönyörű szemébe bámulva mondtam neki, „Most beléd élvezek.”
„Gyerünk, igen! Élvezz belém, élvezd tele a puncim. Szereted tömni a lyukacskám?”
Belém vájta a körmeit, a hátamon kezdte, és a derekamnál tartott, mikor kicsordultam. A villanást a szemem előtt láttam, de a tűz az ágyékomból indult, és hullámokban jutott el az agyamig, ami elfelejtett mindent. Ő se volt, én se voltam már – ilyen hát a kicsi halál. Vonyítva, szakaszosan ömlöttem belé, míg végül elfogyva omlottam mellé a párnára.
„Annyira jóóóó,” hallottam a saját, mélyről jövő hangom, s a száját kerestem, de csókjaimból kapott a haja is, ami mindenütt ott volt.
Verítéket, spermát, puncit és pucér bőrt tapintottak kezeink, ahogy ott hevertünk ernyedten, széthullott darabjainkkal. Ezen nevetgélve merültünk a gyorsan emelkedő álom habjaiba.
Másnap reggel: Hét óra körül eszméltem magamra, a nap éppen csak felkelt. Mintha becsapódott volna valahol egy ajtó a házban. Kezem megmozdítva puncipamacshoz értem. Szőke volt. Laura rám nyitotta álmos szemeit.
„Hé, te,” mondta.
Még egy zuttyanást hallottunk – a garázs ajtó.
Hamar éberség költözött kipattant szemeibe, és sürgetve rikkantotta, „A francba! Itthon vannak. Oké. Vissza a szobádba!”
Már a bejárati ajtó zaja hallatszott – szüleink már a házban voltak.
Felugrottam, és az ajtóhoz siettem. Úristen egy szál semmiben vagyok! A fenébe, hogy jutok át?
„A köpenyem, itt van, kapd el a köpenyt.”
Magamra kerítettem. Nem passzolt, de legalább takart valamit. Ide-oda topogtam az ágy és az ajtó között, végül döntöttem, és lenyomtam a kilincset.
„És ne feledd, nem emlékszel semmire,” nevetett a húgom.
„Ja, persze.”
Kiléptem. Egy perccel később már a lépcsőn haladtak felfelé, és megláttak, „Ó, már fent is vagy, drágám. Mi ébresztettünk?”
„Umm, éppen a fürdőben voltam, anya.”
„Ez a köntös már nem jó rád, édesem. Vennünk kell majd neked egy újat.”

Családi szextörténet Klári

Posted on by Csaladi

Gyerekkorunkban játszottunk papást-mamást, meg doktorost, és persze mindig arra ment ki a dolog, hogy megszabadulhassunk egy-két felesleges ruhadarabtól, és megérinthessük egymást itt-ott, de semmi komoly nem történt. Így volt ez a testvéreimmel és a közelben lakó unokatestvéreimmel is. Csak én voltam fiú köztük. Akkoriban nem rázott meg bennünket a dolog, és szép lassan leszoktunk róla. Azt hiszem, csak kíváncsiak voltunk egymás testére. Aztán jött a verekedős korszak, amikor nem tudtunk egymás mellett elmenni egy kis piszkálódás nélkül.
Mikor tizenhat éves lettem, „hugyaimnak” – ahogy korábban megvetően hívtam őket – szépen dudorodott a mellük, és elkezdtek érdeklődni a fiúk iránt. Klárinál két évvel voltam idősebb, Zsófinál öttel, és már saját barátnőim is voltak. A nővérem annyival idősebb volt nálam, hogy anyámnak számított, de a család fiatalabb nőtagjai gyakran felcsigázták ártatlan érzékeimet. A lányoknak egész jó testük és vadító szőke hajuk volt. Egy napon Zsófival birkóztam, amikor alám került. A misszionárius póz tudatára ébredve azonnal felállt a farkam. Bár csak hét centi volt, de akkor jó kemény, úgyhogy nem lehetett nem észrevenni. Azt vártam volna, hogy szabadulni akar, ehelyett elkezdett körözni a csípőjével. Azt hittem mindjárt elcsöppenek.
Ijedtemben felugrottam, és mintha valami halaszthatatlan dolgom lenne másutt, kihúztam a szobából. Valahogy túl gyorsan történt a dolog és én nem voltam rá felkészülve. A manzárdba menekültem, mint mindig, ha egyedül akartam lenni, csak most nem volt szükségem a pornófüzeteimre. Azonnal letoltam a gatyám, és amikor kemény lettem, kegyetlenül elkezdtem rázni. Nem jutottam tovább tíz húzásnál és telefröcsköltem a mellem.
Az eset után állandóan a hugiék körül járt az eszem. Egy évre rá, mikor hazaérkeztem a gimiből, éppen telefonálás közben kaptam Klárit, akit hazaküldtek a suliból, mert rosszul érezte magát. Ott ült a nappaliban egy széken, háttal nekem, és éppen a barátnőjének mesélte, hogyan úszta meg a dolit, mert a tanár beszopta a lázat, meg minden egyéb. Mikor közben megfordult, és látta, hogy én is ott vagyok, majdnem leejtette a telefont.
Sietve végzett, és utánam jött a szobámba.
„Nem mondod meg anyának, ugye?” – kérdezte sápadtan.
Mondtam hogy ne izguljon, aztán nemsokára már felszabadultan nevetve mondogatta, hogy majdnem becsinált, mikor meglátott. Az ágyamra telepedett, elszórakoztatott az iskolai történetekkel és egész baráti hangulatba keveredtünk. Belementem és élveztem is a dolgot, bár tudtam, hogy az egész csak azért van, nehogy elköpjem az ősöknek a betegség igazi okát. A végén egész jót dumáltunk, talán ez volt az első őszinte beszélgetésünk. Egyszer csak megszólalt, ahogy a limonádémat kortyolgattam:
„Péter egyre többet célozgat a testi kapcsolatra. Szerinted mit csináljak?”
A farkam persze azonnal reagált, de én közben majdnem megfulladtam, persze közben áldottam a szerencsémet, hogy idáig fajultak a dolgok. Miután visszanyertem a komolyságomat, azt mondtam neki:
„Szerintem ez természetes, de egyelőre ne nagyon merülj bele.”
Rám nézett, és habozva azt kérdezte, mi az, hogy „ne nagyon”. Nem tudtam, hogyan válaszoljak neki, de aztán úgy döntöttem, nem beszélek mellé:
„Hát, elég biztonságos, ha kivered neki, vagy hagyod, hogy megujjazzon, de ha ez nem elég, leszophatod, vagy kinyalhat.”
Erre nem számíthatott, mert nagyon elkerekedett a szeme.
„Kérdeztél, én meg őszintén válaszoltam” – mondtam neki.
„Jó, de nem gondoltam, hogy ennyire nyers leszel.”
„Jobb, ha mindent tudsz, mielőtt túl késő lesz.”
Aztán rám nézett és nagyon nyugodtan azt mondta:
„Az igazi bajom az, hogy bár hallottam ezt-azt a szexről, valójában nem tudom, hogyan kell nekifogni, és ismered a srácokat a suliban… Ha elterjed, hogy ügyetlen tyúk vagyok, ezt az isten se mossa le rólam, amíg ide járok.”
„Ccc … Mondjam, vagy mutassam?” – csúszott ki a számon.
„Mi van?” – kérdezte és érezhetően lemerevedett, én meg zavartan elkezdtem magyarázkodni:
„Izé, úgy értem, most kaptam egy pornókazettát, amit megmutathatok, aztán a többi a te dolgod.”
Úgy tett, mintha nem érdekelné, aztán mégis azt mondta, hogy jöhet.
– Ezt megúsztam – gondoltam, de nem tudtam, mit képzel rólam ezután.
Felpattantunk az ágyról, én előhalásztam a polcról a kazettát, és irány a nappali. Még három óránk volt a többiek hazaérkezése elott. Visszatekertem a kazit, bezártam a bejárati ajtót, és behúztam a függönyöket, mint rendesen, ha mozizok. Elindítottam a szalagot, és a húgom mellé huppantam a díványra. Elvileg az ő kedvéért csináltuk, de én is fel voltam ajzva rendesen, hogy együtt nézzük a filmet.
Úgy indult, hogy egy csaj hatalmas műfarkat járatott magában. Klári álla azonnal leesett. Nyilván ez volt az első pornófilmje. Aztán ahogy a sztori alakult, mindig figyeltem a hatást az arcán. Bár a száját becsukta, a szemét le nem vette a képernyőről. Végül megtörtem a csendet:
„Na, mit szólsz hozzá?”
„Nem gondoltam volna, hogy mindent megmutatnak, ráadásul ilyen szenvtelenül” – mondta, éppen amikor egy gyönyörű szőke csaj nyeldekelte a kigyúrt pasija méteres kékeresét.
A testvérkém csípője alig észrevehető mozgásba kezdett, szerintem lenn már teljesen nedves volt. A gondolat az én farkam se hagyta nyugodni. Mintegy véletlenül a combjára tettem a kezem, erre anélkül, hogy rám nézett volna, arrébb húzta a lábát. Ennek lőttek, gondoltam magamban. Még a farkam is visszahúzódott. A francba, ezt elsiettem.
– Szedd össze magad, mi baj történhet? – gondoltam aztán.
Addig nyugtatgattam magam, míg a filmet nézve félóra múlva már megint keményen ágaskodtam. Klári még mindig a tévét bámulta, de én már úgy éreztem, nem bírom tovább. Végre összeszedtem a bátorságom, és miután többször is pisszegtem neki, rám emelte a ködös tekintetét:
„Zavarna, ha közben magamhoz nyúlnék? Már fájnak a golyóim!” – kérdeztem egy szuszra.
„Nem” – mondta a fejét ingatva, és visszameredt a képernyőre. Erre aztán minden szemérmet félredobva letoltam a nadrágom és elkezdtem húzogatni a bőröm a kőkemény farkamon. Magam is meglepődtem, milyen jó volt, pedig csak magamnak csináltam. Klári észre se vette, mi folyik mellette, amíg be nem fejezodött a videó első része. Ekkor felém fordult:
„Ez aztán … Jézusom, Gabi, mit csinálsz?”
„Megkérdeztelek, hogy kiverhetem-e magamnak közben, te meg azt mondtad, hogy nem zavar. Úgyhogy ha nem akarok a nap hátralevő részében kék mogyoróval mászkálni…” – válaszoltam a legnagyobb természetességgel.
„Ó …!” – mindössze ennyit mondhatott, mert közben elkezdődött a második rész, és ez azonnal elterelte a hugi figyelmét. Láttam rajta, hogy nem tér napirendre a dolog felett, de hát kit zavar? Engem aztán cseppet nem! Pár perc múlva észrevettem, hogy néha lopva a fütykösömre pillant. Közben úgy helyezkedett el, hogy a puncija a sarkához feszüljön és újra kezdte a csípőmozgást. Látni lehetett a vonagló arcán, hogy legszívesebben beledörzsölné magát valami hegyesbe. Egyszer csak felpattant, a hálószobába rohant, majd egy kis pléddel tért vissza:
„Kezd itt hűvös lenni” – vetette oda.
– Akár a pokolban – vigyorogtam magamban.
Nemsokára hallom, amint a bugyija a csípőjéhez csattan. Gyorsan rápillantottam.
„A csajok sincsenek fából” – mondta belepirulva.
Ránéztem és nagyon nyugodtan így szóltam:
„Lazulj hugica, sose szégyelld! Mindenki maszturbál!”
Erre széles mosollyal felemelte a csípőjét, hogy kibújhasson a bugyijából. Magára terítette a plédet, úgyhogy semmit se láttam, de a gondolattól annyira felizgultam, hogy nem tudtam tovább tartani, lespricceltem a combom. Klári elismerő tekintettel nyugtázta az eredményt, én meg kirontottam a fürdőbe, hogy letakarítsam.
Pár pillanat múlva visszatértem, és még mindig letolt nadrággal elfoglaltam az előbbi helyzetet, csak éppen a farkam zsugorodott a felére. Klári ránézett, és sajnálkozva megjegyezte:
„Ilyen puhán egész esendőnek látszik.” Ezzel odanyúlt és két ujjával felemelte, majd visszaejtette. Meglepetésemben megrándultam.
„Ne haragudj” – mondta ijedten.
„Semmi gáz, csak nem számítottam rá! Igazából nem bánnám, ha simogatnád egy kicsit, mert akkor újra megkeményedne és folytathatnánk a masztizást. Egész más érzés így csinálni, hogy te is itt vagy!”
Némi habozás után megfogta és nagyon lassan húzogatni kezdte. Közben éreztem, hogy a punciját sem hagyja ki a játékból, ugyanabban a ritmusban mozgott a keze a takaró alatt.
Újra a képernyő felé fordult, de én alig tudtam figyelni a simogató keze, meg a pléd alól hallatszó cuppogó hangok miatt. Nyilván már merő lucsok volt, én meg ismét megkeményedtem, bár próbáltam késleltetni a dolgot, nehogy abbahagyja a masszírozást. Ennél hosszabb már nem lehettem, de Klári még mindig húzogatta, fel-le, fel-le. Átnyúltam és lehúztam öléből a takarót, de a húgom semmi pénzért nem hagyott volna ki egy ütemet se. Rámeredt a képernyőre, bal kezével verte a majmot, a jobb keze mutatóujjával meg jó mélyen a nedvesen csillogó szilvájában ki-be, ki-be. Hát ez tökéletes volt. Még sose láttam ilyen közelről a vékony szőr borította cuniját, a nedves, összetapadt szőrszálakat a nyílása körül. De jólesett felszippantani a pinája félreismerhetetlen illatát, amint megcsapott a plédet felemelve!
Onán paradicsomában éreztem magam!
Megsimogattam a lapos hasikáját, a punciszőréhez araszoltam a jobb kezemmel. Én is becsúsztattam a középső ujjamat a nedves nyílásba, mire Klári halkan felnyögött. Azt vettem észre, hogy lassan rám hagyta a punciját, és már csak velem foglalkozott a keze. Egyre gyorsabban húzogatta, de én se akartam lemaradni a masztizásban. Már két ujjam volt benne, és néha köröztem a csiklója felett, majd le egész hosszan a nyílás végéig, közre fogva a kisajkakat. Nagyon akartam, hogy jó legyen neki! Becsukta a szemét, teljesen szétterpesztette a lábát, a csípője vadul izgett-mozgott.
Ez már sok volt! Hirtelen eléfordultam a térdemen és felcsókoltam neki, pont a csiklóján. Aztán folytattam a kinyújtott nyelvemmel, lassan nyalogattam körbe-körbe.
Klári meglepetésében eltartotta a fejem, de lassan a tarkómra simult a keze, egyre közelebb fészkelődött és a végén szinte belepasszírozta az ölét az államba. Tiszta lucsok volt, de én nyaltam, mint a nektárt. Miután olyan mélyre dugtam a nyelvem, amennyire csak tudtam, lassan felderítettem a másik lukacskáját is. Megőrjítette, ahogyan a szűk kis járatot tágítgattam a nyelvemmel.
Egyszerre hallottuk meg, amikor a garázsajtóhoz ért apámék kocsija.
Felpattantunk, kitéptem a kazettát és rohanás a szobáinkba. Klári felvette a „beteg vagyok” pózt, én meg a leckémet mímeltem, de közben vadul vert a szívem és lázasan járt az agyam a történteken. Azt hittem szétrobbanok a csalódottságtól, szerintem a szüleim nem nagyon értették, miért nem vagyok velük kedvesebb. Vacsora után jött a megkönnyebbülés: egy meleg fürdő, és a jó öreg Marok Marcsa. Lefeküdtem, de még hajnali egykor se tudtam elaludni. Újra és újra elképzeltem Klárit, ahogyan dobálja magát a díványon széttett lábakkal.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Klári surrant be rajta és leült az ágyam szélére.
„Ébren vagy?”
„Persze, nem tudok aludni.”
„Bátyó, én el se hiszem, ami köztünk történt, olyan ciki.”
Próbáltam laza lenni, de nem volt könnyű:
„Ne hülyéskedj, ebben a korban ezt mindenki kipróbálja így vagy úgy.”
Pár percig hallgattunk, aztán hugi így szólt:
„Olyan üresnek érzem magam, nem ölelsz meg? Csak hozzád akarok bújni.”
Ezzel felemelte a takarómat, és hozzám fészkelődött háttal, ahogy régen aludtunk együtt. Szótlanul átkaroltam, és így maradtunk mozdulatlanul egy ideig, aztán összeszedtem magam, és megjegyeztem:
„Bevallhatod, hogy amíg tartott, nem volt piskóta…”
Klári mintha csak erre várt volna, kuncogott és nagyon kurvásan azt mondta:
„Meghiszem azt!”
A farkam erre önállósította magát, és elkezdett ágaskodni. Klári észrevette, ahogy a hátának nyomódik és odaszólt:
„Bátyó, már megint kezded?”
Teljesen fölöslegesen elvörösödtem, és végül kifakadtam:
„Nem is képzeled, milyen, ha nem tudod elrejteni, mindig elárul és alig fér a gatyádba. Mintha minden véred oda gyűlne…!”
„Ha olyan baromi kényelmetlen, vedd le a gatyád, de viselkedj rendesen!” – szólt hozzám egy kis szünet után, ingerültséget színlelve.
Azonnal legyűrtem magamról a nadrágot, a pöcköm megkönnyebülten ugrott a szabadba. A hátához simultam, de nem mondhatnám, hogy megnyugodtam.
„Mit szólnál, ha a lábaid közé tenném? Ígérem, nem erőszakoskodom, de mindkettőnknek kényelmesebb volna, és olyan klassz lenne így elaludni…”
„Na jó, de ne merd betenni!” – szólt végül, megemelve a lábát.
Sokkal kényelmesebb volt, hogy nem feszült annyira, de alig bírtam megállni mozgás nélkül. Legszívesebben állandóan pumpáltam volna, de megígértem, hogy nem leszek rossz fiú.
„Na, és mit fogsz mondani Péternek a mai dolgok után?” – suttogtam.
Nem válaszolt. A francba! Elaludt. Nem volt mit tenni. Ha nem akartam elkúrni a kapcsolatunkat, legjobb volt, ha alvásra adom a fejem, ami persze nem volt könnyű, tekintettel a meredező karómra, dehát azzal nyugtattam magam, hogy biztosan lesz még alkalom, hogy megint összejöjjünk, plána egy ilyen jó start után.
„Gábor” – suttogta később. Nem hittem a fülemnek, de alvást színlelve megmerevedtem. Aztán megint csend. Éppen kifújtam a levegőt, amikor hirtelen hátranyúlt a farkam alá, ami még mindig mereven állt a combjai között. Próbáltam lassan, alvó ritmusban lélegezni, de ehhez minden önuralmamra szükség volt. Lassan simogatta, de közben felemelte a lábát is, hogy jobban hozzáférjen a dákómhoz. Egyre gyorsabban vette a levegőt, én meg azt hittem, mindjárt elájulok. Végre erősen megragadta, és a fejet fel le csúsztatta a puncinyíláson. Mindig felnyögött, mikor a vérdús pöckéhez ért, de nekem csendben kellett maradnom.
Hirtelen abbahagyta. Szétterpeszett, amennyire az ágy engedte, és visszatartotta a lélegzetét. Csoda, hogy megálltam magömlés nélkül, ami ezután következett. Kezében tartva a szerszámom, a bunkómat szépen bevezette a pinusába, ami olyan síkos volt, mintha bepisilt volna, vagy ilyesmi. Tartotta a kezével és közben a csípőjével körözve lassan ráhúzta magát a farkamra. Már a fele bent volt, amikor nem bírtam tovább mozdulatlanul, bár a farkam végig lüktetett. Sietség nélkül teljesen feltoltam neki. Hihetetlen, de annyira könnyen ment, mintha nem szűzet tömtem volna. A húgom nem szólt
egy szót se, de a csípőjével bezzeg egyre vadabbul lovagolt az ölemben.
„Na, ilyen lehet a mennyekben” – gondoltam. Azt kívántam, bárcsak örökké tartana, de tudtam, hogy nem húzom tovább két percnél. Amikor már nem bírtam tovább, kirántottam, és végre ráélveztem a hátára. Feltámaszkodva megfordult, nagyon mélyen a szemembe nézett, és ráhajolt a számra. Hosszan, szenvedélyesen csókolóztunk, és a végén azt mondta:
„Ezt azért kaptad, mert te vagy a legjobb bátyó a világon. Nem tudod, mennyire szeretlek!”
Erre a mondatra mindig emlékezni fogok, mint ahogy mindarra, amit ezután történt velünk (nem beszélve az éjszaka hátralevő részéről)!
Mondanom se kell, hogy másnap én is kihagytam egy napot. Anyám meg is jegyezte:
„Biztosan a húgodtól kaptad el!” Hát kaptam tőle valamit, az biztos.
[Családi]

Nyári vakáció 7. rész – Tizenöt év múlva 4. fejezet

Posted on by Csaladi

Sietve irányt vettem a campus felé, nehogy a kedvesemnek kellemetlen perceket okozzak az esetleges várakozással. Szerencsém volt. Kivételesen nem botlottam sehol sem dugóba – ami valljuk meg, ezekben az órákban ritka mázli.
No, lényeg, hogy időben érkeztem. Repültünk egymás karjaiba s egy kiadós csók után feltettem az est „legfontosabb” kérdését: olasz, valamelyik ázsiai, esetleg más…? (Mielőtt valakinek kételye támad, étterem típusokat soroltam, mert ma estére – sajnos/hála Istennek(?) – nem volt egyetlen meghívásunk sem, viszont a vacsora készítés feltételei sem voltak meg otthon.)
– Vigyél valami csendes, kellemes helyre, ahol remélhetőleg nem futunk össze ismerősökkel.
– OK. Tudok egy kedves kis pizzériát – ne ijedj meg, lehet ott mást is kapni – ahol, Luigi-val, a tulajdonossal, már egészen jól összebarátkoztam. Képzeld egy javíthatatlan európai ebben a nagy amerikai zsongásban, így aztán gyorsan „egymásra találtunk”.
– Nekem jó, de akkor menjünk, mert már szédülök az éhségtől!
Elindultunk a part felé, ahol Luigi műintézete található. Alig indult meg az autó és egyszerre kezdtük mondani: Képzeld… jó akkor kezdd te… nem mondd te először… vágtunk egymás szavába.
– Na jó, akkor mondom. Képzeld, már is van egy kéretlen, új interjú alanyod.
– Kicsoda?
– Nem fogod elhinni, Conny a titkárnőm. – és szépen, sorjában elmeséltem, a délután hallott történetet.
– No, te is meg fogsz lepődni (vagy lehet, hogy nem annyira) az önkormányzat elnöke is „gyónt” nekem. Áldom az eszemet, amiért nálam volt a diktafon és így rögzíteni tudtam a beszélgetést. Úgy látszik, jónagy követ sikerült a vízbe hajítanunk. No de nem beszélek most róla, hisz’ lesz alkalmad meghallgatni az egészet. De, ha kérhetem, egy kis ideig ne dolgozzunk. Végre látni is szeretnék valamit a városból és élvezni, hogy csak kettesben vagyunk.

Alig, hogy beléptünk, Luigi felpattant az asztal mellől, ahol ült és hamisíthatatlan dél olasz stílusban sietett elénk.
– Buon giorno!!! Ciao mi amigo… ezer esztendeje és egy napja, hogy nem láttalak… ó! És a bella signorina!!! Na meg vagyunk sértve, amiért máshova jársz vele… ilyen szépséget eldugni Luigi elől!!! – és mondta, mondta, hát belé kellett fojtanom a szót.
– Nyugi barátom, nyugi, még csak pár napja van itt Amerikában és bizony az óta, ez az első szabad esténk. Láthatod azonnal ide hoztam. – Amúgy hadd mutassalak be egymásnak: Ő Luigi – ő pedig a „kishúgom”. De ha sürgősen nem ülhetünk le valamit enni, akkor a saját halottaidnak kell tekintened bennünket!
– Benito! Benito! Gyorsan egy asztalt a barátaimnak – kiabált hadonászva a pincérfiú felé.
– OK, OK boss! Már megterítettem signore Stefano kedvenc asztalát.
– Kezdetnek egy jó kis minestrone – istenem, de örülök, hogy itt van… személyesen készítem a pizzát… signorina is ugyanazt? … gyakran kell idejönni… kérdezd Stefanót! … megmondja… Luigi a legjobb az egész partvidéken… jó, jó megyek, mielőtt bella signorina éhen hal – azzal eltűnt a konyha irányában.
Hugi megkövülten állt. Nem csodálom, ti. olasz barátom még számomra is „maradandót alkotott” hatalmas lelkesedésével.
– No, gyere, menjünk az asztalhoz, mert Benito már tálalja a levest.
– Szórj bele bőségesen parmezánt, úgy igazán finom – tanácsoltam és magam is lelkesen nekiláttam az evésnek.
Mire kivégeztük a levest, Luigi már hozta is, a kocsikerék méretű pizzánkat s mellé huginak egy kis pohár limonchellot, nekem meg az elmaradhatatlan „grappa di papramorgót” – ahogy tréfásan ezt az olasz törkölyt hívom – mert, hogy ez kell az emésztéshez – szokta volt mondani e ház ura.
– No, akkor az egészségünkre és a barátságra – varázsolt elő valahonnan egy pohár italt magának is Lu. – Nápolyban otthon ez így szokás – mondta magyarázatként huginak, amíg koccintottunk. – Lássatok neki. Mert én „nem rendezek temetést”! – azzal tapintatosan magunkra hagyott bennünket.
– Arany pofa ez az olasz fiú – mosolygott hugi s a pizzába harapott – húúúú ez nagyon finom – lelkesedett. – azután már szó nélkül ettünk, amíg az utolsó falat is el nem fogyott.
– Isteni ez a hely. Egészen otthon érzem magam. Mintha a Da Valliban lennénk, olyan a hangulata – csak itt még… itt van hozzá a tenger.
– Igen és milyen jól aláfesti a hangulatot ez a mennyei pilzeni. Luigi igazán érti a dolgát. – végszóra meg is jelent az asztal mellett. Leplezetlen csodálattal kérdezte húgomat:
– Gyönyörű signorina mindennel elégedett volt? Stefano nem vallott szégyent velem? Úgy-e máskor is lehet szerencsém látni?! – Tudni kell róla, hogy tökéletesen beszéli az angolt (amerikait), de tudatosan használt némi akcentust és kevert olasz kifejezéseket illetve szórendet a szövegébe, mert úgy gondolta így érdekesebb a helyi vendégeknek.
– Hozhatok valamit enni-inni…?
– Köszönjük Lui, minden tökéletes volt, de muszáj mennünk, mert a húgom már nagyon fáradt. Ígérem, rövidesen újra találkozunk.

Megölelgettük egymást Luigival és elindultunk a part felé, kicsit még kiszellőztetni a fejünket.
Hosszasan sétáltunk a fövenyen, egymást átölelve s gondolataink messze-távol, a hazai tájakra szálltak, ahol boldogságunk gyökerei vannak.
– Szabadságra hazamegyünk úgy-e? – kérdezet tündérem s csak egy néma fejbólintással válaszoltam.
Beesteledett. Beültünk a kocsiba és hazahajtottam. Az este hangulata töretlenül folytatódott és egy igazán bársonyosan lágy szeretkezéssel, ringattuk álomba magunkat.
Másnap reggel.
Huginak otthoni munkája akadt – egész nap gyötörni akarta laptopot (vagy inkább a laptoppal magát) – el kellett készítenie a spec-koll. tematikáját és sürgette az idő, mert nyakán volt a tanév kezdete. Két nagy puszival köszöntem el tőle és siettem be a munkahelyemre. A nap szinte észrevétlenül elrepült. Meghozták, a húgom számára megrendelt mobil telefont, s Conny a kezembe adott egy slusszkulcsot és a hozzátartozó forgalmi engedélyt. Meglepett arcomra nézve elnevette magát.
– Azt mondtad, hogy a húgodnak otthon Suzukija van, gondoltam elég lesz neki a helyi viszonyokkal és a forgalommal megbirkóznia – legalább a kocsi legyen ismerős. Lent áll a garázsban egy fehér SX-4, igazán jó feltételekkel tudtam megszerezni nektek.
– Conny te egy kincs vagy – sóhajtottam.
– No, majd a béremeléskor is jusson eszedbe, hogy mekkora kincs vagyok – affektálta műcsáb-mosollyal. – A tréfát félretéve, a hétvégén „bejárathatnátok” az autót és meglátogathatnátok bennünket Jasonnál. Vele már megbeszéltem a lehetőséget és nagyon örülne nektek. Szuper strand van nálunk és az idő is épp’ arra való.
– Nincs ellenemre az ötlet, de azért hugival meg kell beszélnem.
– OK. A meghívás áll, ha esetleg most nem, akkor a jövő hétre is.

Hátra volt még húgom bemutatkozása a főnökömnél holnap – gondoltam, arra tartom meglepinek az új autóját is.
Elköszöntem Conny-tól és sietve haza indultam.
Belépve az ajtón, régen nem érzett illatok fogadtak. Az asztal megterítve, a tűzhelyen igazi lecsó gőzölgött – tudni kell rólam, hogy a lecsó olyan kedvencem, amit a hét minden napján képes lennék megenni.
– Veszélyt szimatolok – somolyogtam – engem itt csupa varázslónő vesz körül.
– Na, te csak tartsd magad távol minden más varázslónőtől – fenyegetett hugi.
– Te csak ne izgasd magad! Tudod, hogy elsőbbségi opciód van rajtam – vigyorogtam – csak azt áruld el, hogy’ tudtad megszerezni az alapanyagokat?
– Te mondtad, hogy varázsló vagyok, de azért elárulom neked, Henny-nek oroszlánrésze volt benne. Megkínáltam őket is. Meg akarja tanulni az elkészítését – de üljünk végre asztalhoz – és még egy puszit sem kaptam – mondta duzzogva.
Pótoltam gyorsan a hiányosságot, kamatot is tettem rá – nehogy már szó érje a ház elejét – s jóízűen megvacsoráztunk. Budweiser kísérte a mennyei étket.
– Kérsz még egyet?
– Igen, most jól esne.
– No, akkor vonulj be a nappaliba, mindjárt hozom.
Leültem a kanapéra és kedvesem már ott is termett a sörrel és egy kellemes illatú szivarral.
– Ünneplünk – kérdeztem – tudni illik sem ö, sem én nem dohányzunk, kivéve a különlegesnek minősülő alkalmakat, amikor elszívok egy-egy igazán jó szivart. (Hugi is szereti az illatát.)
– Persze! Itt vagy velem! – nevetett
– Akkor talán menjünk ki az erkélyre, gyönyörű az este.
– Hogy’ telt a napod kedves? – közben magamhoz öleltem.
– Ó, sokat haladtam és talán a héten kész is leszek vele – sóhajtott elégedetten.
– Conny meghívott bennünket víkendre, van kedved…?
– Ha gondolod, mehetünk… bár én jól érzem magam így is – bújt még jobban hozzám.
– Olyan kedvesen hívott és jó lesz az a kis tengerparti napfürdő is.
– Tegnap nem fejezted be, amit a diákelnökről kezdtél mesélni, most van idő – később meg inkább mással foglalkoznék.
– Ok, akkor hozom a diktafont, hallgasd meg eredetiben. Hozzak még egy sört?
– Az jól esne – szomjazik a lecsó.
Megkaptam a söröcskémet, mellém bújt a világ legszexibb asszonya, de szép az élet!
Hugi bekapcsolta a diktafont: kellemes női hang szólalt meg az este csendjében.
Apám a…-i (egy közép-nyugati kisváros) baptista közösség vezető lelkésze és anyu is lelkész, ráadásul megszállott misszionárius – többet van Afrikában meg Dél Amerikában, mint itthon. Én nem akartam soha lelkész lenni (és a bátyám is inkább hivatásos katona lett a haditengerészetnél, ja, apu is tengerészgyalogos volt, mielőtt lelkésszé lett volna). Szociológiát tanulok s már jelentkeztem is a spec-kollra, amit meghirdettél. Gondoltam, miután túlestünk a hivatalos részen és négyszemközt maradtunk, elmesélném neked, hogy miért akarok én is részt venni ezen a kurzuson.
Hugi itt megállította a lejátszást.
– Csak, hogy plasztikusabb legyen számodra a kép: Ann egy izzig-vérig amerikai diáklány. Csinos, filigrán, atlétikusan kidolgozott test és hosszú szőke haj, olyan kisugárzással, hogy a fűszálak is felmerevednek, amerre jár. No, akkor folytassuk a felvételt!
Igazából úgy készültem az érettségire, hogy nem sokat tudtam a világról – kivéve a közvetlen környezetemet, az iskolát, a kisvárost, no meg ami, a tanulmányaimban előfordult. Fiú kapcsolataim nem voltak különösebben mélyek – nem mintha a hormonális fejlődés nem ébresztett volna mindenféle kíváncsiságot bennem, de a keményen konzervatív nevelés, meg a szülői felügyelet, egy két, titokban elcsattant csókon és simogatáson túl, egyéb tapasztalatokhoz nem vezetett. Éjszakai ágy-magányomban, persze megtaláltam a módját testem dédelgetésének, de az ezekhez az eseményekhez tartozó erotikus fantáziák férfija, nem valami idegen, hanem a saját apám volt. Megjegyzem, hogy a barátnőim, szinte kivétel nélkül, hasonló álmokat dédelgettek – nem minden ok nélkül. Apu hangsúlyozottan férfias megjelenése mellett – széles váll, izmos kisportolt test, közel két méteres magasság – művelt, udvarias, szóval kimondottan vonzó és kellemes egyéniség. (Igaz, egy pofon-váltásba senki sem szívesen keveredne vele.)
Szívesen töltötte velem az idejét és én is igazi nőnek éreztem magam a társaságában, amit természetesen fokozott, hogy ő volt minden barátnőm álma.
Apu gondoskodott róla, hogy mindig, csinosan, ápoltan járjak. Kellemesen éreztette velem, hogy én milyen különleges vagyok a számára. Bevallom, fülig szerelmes voltam belé tizenöt éves korom óta. Azok a ritka idők, amikor anyu egyáltalán otthon volt, határozott féltékenységet generáltak, az elmémben. Kínban és izgalomban éltem, mikor hallottam szeretkezésük hangjait. Amikor pedig sikerült kilesnem őket, azon az éjszakán eláztattam magam alatt a lepedőt. Számtalan orgazmusba gyötörtem magam, míg forró fantáziámban elképzeltem, ahogy kezével felizgult melleim morzsolja, ahogy testével fölébem magasodik és gyönyörű, méretes farkát puncimban eltemeti.
Anyu újabb afrikai útra indult én imádott apámmal kettesben maradtam. Apu, tudva, hogy a következő évemet már tőlük távol, az egyetemen töltöm, igyekezett még több időt tölteni velem, mint ahogy szokásos volt. Ez volt életem legszebb nyara. Hatalmas strandolások, meghitt vacsorák, fantasztikus kirándulások és éjszakákba nyúló tánc apuval. S közben játék, bohóckodás minden mennyiségben, akárcsak kicsi lány koromban, gátlástalanul, önfeledten. Birkóztunk, csiklandoztuk egymást – soha nem voltunk apuval közelibbek.
Régebben is mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy apu kenjen be a napolajjal vagy esténként – mivel elég száraz a bőröm – a testápoló tejjel. Csak most valahogy, ezt a jól megszokott procedúrát, a korábbiaknál csiklandósabbnak éreztem s ennek megfelelően, nagyon is élvezetem.
Kezdtem otthon, kihívóbban öltözni és viselkedni apu előtt – eleinte ösztönösen, azután egyre tudatosabban. Ő kellemesen meglepődött és nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy bókjaival hízelegjen hiúságomnak.
Ahogy harmadik hét is eltelt, szinte tapintható lett közöttünk a szexuális feszültség. S akkor egy lusta szombatreggel kivonultam a fürdőből, mindössze egy szál törölközőbe burkolózva, kezemben a testápolós flakonnal, s beléptem a hálószobába, ahol apu még félálomban lustálkodott, legnagyobbrészt kitakarózva. Borzongás futott végig rajtam, az előttem fekvő, nagyon is kívánatos, férfitest látványától. Ütésben álltam néhány másodpercig s hirtelen elhatározással felpattantam az ágyra s azzal a mozdulattal ráültem apu combjára.
– Hé, apu – szólítottam.
– Mi van kis virágom – ült fel meglepetten, én meg gurultam mellé az ágyon.
– Be tudnál kenni a testápolóval – kérdeztem s közben meglazítottam magamon a „csomagolást”
– Biztosan édesem – válaszolt és csak ekkor kezdett igazán magához térni az alvásból s meglepetten szemlélte a mellette fekvő, csaknem meztelen testemet.
Zavartan, mozdulatlanul és szótlanul bámult rám, mint aki nem hisz a szemének. Gondolom imádta a látványt, mert annyira elmerült benne.
– Föld apu… hé… földre apu… apúúúúúúúú! Te ott… ébredj! – szólongattam.
– Ó, sorry kincsem, elgondolkoztam.
– Hát apu, nem tudom, miféle gondolataid vannak, de már értem, amit az anyu mesélt rólad, hogy a lányok megolvadtak a tekinteted alatt. A pillantásoddal elérted, hogy elpiruljak.
– Édesem, alighanem megőrjíted majd a fickókat az egyetemen – fogta a flakont, egy adagot a kezébe nyomott, a lábaimat az ölébe vette s kezdte bekenni őket – isteni ez a látvány -szólalt meg újra.
– Ó, apa megint pirulok – mondtam, s kissé remegni kezdett az egész testem.
Folytatódott a masszázs. Apu kezei már a combtövemnél jártak s éreztem nem fog megállni. A vádlimon éreztem az eltéveszthetetlen keményedést apu ölében s ettől libabőrös lett a testem. Felnéztem s ugyanazt a tekintetet láttam, mint ahogy anyura nézett, amikor meglestem őket szeretkezés közben.
Immár leplezhetetlenül reszkettem a vágy tüzében és éreztem apu keze is remegett. Lábammal próbáltam simogatni merevedését.
– Jól esik, édesem? – kérdezte halkan.
– Igen apu. Csináld mindenütt, mert a napozástól nagyon kiszáradt a bőröm – ravaszkodtam – meg jó is esik – tettem hozzá kuncogva.
– Kicsim, soha sem kérdeztem eddig… de… ummm… voltál már… szóval… szűz vagy még? -dadogott.
– Persze apu, hogyan lehettem volna valakivel? Lelőtted volna a szerencsétlent, azt is, aki csak a próbáig eljut. – kuncogtam, miközben egyre jobban élveztem a helyzetet.
– Jól is van lánykám (!) – és valami észvesztő finoman nyalogatni kezdte a lábujjaimat és talpamat, közben kezei lágyan szondázták lábam közét.
Az izmaim megfeszültek s az ajkamba haraptam, hogy ne kezdjek sikítani a gyönyörűségtől. Gyengéden hasra fordított és a törölközőt végleg eltávolította rólam. Nem mertem feltekinteni, pedig hosszú másodpercekig nem történt semmi. Jaj, csak abba ne hagyd! – fohászkodtam némán s végre hallottam, ahogy újabb adagot présel a testápolóból, a kezébe. Édes, édes apukám, még mindig ürügyet keresel magadnak, hogy megérints? Engedd már el magad és tegyél boldoggá – de nem mertem ezeket hangosan kimondani. Féltem, hogy megtörik a varázs. Azután végre megéreztem magamon újra azokat, a forrón vágyott kezeket. Finoman dörzsölte bőrömbe a hidratálót. Indult a vállamon. Végigfutott a lapockákon, a gerincem mentén – meg kell mondjam, nem csak a keze futkosott, a gerincemen akkor – – s hosszasan időzött fenekem kemény halmain. Fokozni vágytam az érintés erejét, s a seggemet, egy határozott mozdulattal, a tenyerébe nyomtam. Ekkor megint megfordított. Még mindig csukott szemmel adtam át magam a kényeztetésnek. Először kikerülte a két izgatott halmot és hasam alján is megállt, közvetlenül a szeméremdombom előtt. Megijedtem, hogy nem fogja folytatni, ám a következő pillanatban éreztem tenyerét, előbb az egyik, azután a másik mellemre simulni. Amint masszírozni kezdte őket, a testem lángba borult s éreztem nedveimet a combomra folyni. Tudtam, ha most abbahagyja, hát én megerőszakolom.
S akkor megéreztem ajkait és nyelvét, amint keményre erektált mellbimbóimat nyalja, csókolgatja. Testemet feszítve igyekeztem mellemből minél többet a szájába erőltetni. Leplezetlenül, hangosan nyögtem. Éreztem, ahogy lefelé indul testemen. Résnyire nyitottam szememet. Láttam, ahogy centiről, centire halad lefelé és minden alkalommal mélyen magába szívja testem illatát, mielőtt a következő csókocskát elhelyezi rajtam. No, ez a látvány végképp’ az őrületbe kergetett. Megéreztem végre a lélegzetét izgatott puncim fölött. Nehogy kétségei támadjanak, szélesre tártam combjaimat. Megint hosszasan szimatolt, ahelyett, hogy határozottan cselekedett volna – gondoltam – nem tudván, hogy ez mind igazából örömem fokozását szolgálta.
És akkor finoman belecsókolt – egy áramütés! Ahogy újra megérintett, a csípőm automatikus táncba kezdett. Istenem, szabályosan felfalta a puncim. Csavartam a testem, alig tudott helyben tartani. Nyelve a csiklómon legelt s és az ujját megpróbálta belém süllyeszteni. Meglepő érzés volt és kicsit felszisszentem. Éreztem, hogy azonnal megáll. Kinyitottam a szemeimet és könyörgőn néztem rá: Ne, ne állj meg kérlek, folytasd és valósítsd meg a legmerészebb és legédesebb álmom! – nyöszörögtem.
Fölém hajolt s csókolni kezdett, azt éreztem, hogy ezt már nem lehet fokozni… pedig…! Apu és én, mint a kúszónövények, úgy fonódtunk össze. Minden pillanatot élveztem és minden újabb érintés, újabb gyönyörűség forrása volt nekem. Ahogy magára fordított, az ujjaim rábukkanta izmos mellkasára – rájöttem eddig mennyire passzív résztvevője voltam álmaim megvalósításának. Ez valami olyan érzés volt, mint imádni egy görög istent, aki mindig távol volt s most hirtelen tárgyiasult közelségben, egyszer csak kézzelfoghatóvá, sőt kézzel megfoghatóvá, szájjal megízlelhetővé válik. Végig kóstoltam tehát, nagy gyönyörűséggel az én csodálatos görög istenemet. Úgy tűnt igencsak emberi reakciókat sikerült belőle kiváltanom. Éreztem, hogy a boxer alsó, amit viselt, már nagyon is szűk rajta, ezért aztán megszabadítottam tőle.
Tágra nyílt szemmel csodáltam, keményen meredő, gyönyörű fütykösét. Úgy éreztem magam, mint egy falloszimádó szekta főpapnője, ahogy először hozzáértem és ösztönösen simogatni kezdtem.
– Megkóstolhatlak én is? – kérdeztem szinte félve aput.
– …egy mosolyt és jóváhagyó szemhunyást kaptam válaszul.
Kidugtam a nyelvem és először a fejen megjelenő folyadékot kóstoltam meg óvatosan. Ez szokatlan, de kellemes íz, állapítottam meg magamban és folytattam a felfedezést. Számba vettem és szívogatni kezdtem. Éreztem apu teste megrándul. Még szopogattam egy kicsit, de apu gyengéden magához vont és a hátamra fordított. Széttárt combjaim közé ereszkedett s csókkal zárta le a számat. Megéreztem, hogy fütyköse fejét szűz puncim bejáratánál. Kérdőn a szemembe nézett. Tenyeremet fenekére szorítva húztam magam felé, jelezve: Készen állok, akarom, gyere már, mert megőrülök érted!
Nagyon óvatosan, lassan meg-megállva került beljebb és beljebb, amíg meg nem érezte az akadályt, ami az a lányt a nőtől elválasztja. Akkor megint jött az a kérdő tekintet, de nekem már akkor akár kezem, lábam levághatták volna, s ha keresztbe hasít, az sem érdekelt csak jöjjön már, mert elégek – húztam hát magamba és csípőmmel toltam volna magam rá.
És végre jött. Határozott mozdulattal tört utat bennem. Erős vállába haraptam s körmeimet mélyesztettem háta izmaiba, ahogy rám tört a fájdalom és gyönyör elmondhatatlan keveréke. Nő vagyok! Ujjongott fel bennem egy belső hang és szorítottam aput, mint ha az életem függött volna tőle. A lélegzetem is elakadt s csak egy kis nyögés szakadt fel belőlem. Számban megéreztem a vér ízét. Igazán vártam erre a fájdalomra. Sőt sokkal nagyobb fájdalomra vártam s helyette gyönyörű szeretet érzése virágzott ki bennem. Apu csak ölelt és ölelt, mozdulatlan. Szemével, kezével, csókjaival becézgetett. Talán az anyaméhben érezhettem ilyen meleget és biztonságot, mint akkor, ott a karjaiba zárva. Ez volt mindeddig, az életem legszebb pillanata.
Megcsókolt. Nyelveink belekezdtek egy bonyolult, ősi hedonisztikus táncba. Testemben újra villámok cikáztak és ágyékom ösztönösen nyomtam, dörzsöltem a bennem elmerült fallosz tövéhez.
– Ó, baba! Annyira szép vagy és én annyira szeretlek – suttogta apu és finoman mozogni kezdett bennem. Beindított egy lassú, egyenletes tempót, ami éreztem rövidesen a mennyekbe repít engem.
Tudod, maszti közben eljutottam én az orgazmushoz, sok esetben, egymás után többhöz is, de ez egy egészen más érzés volt. Testem, jószerint önmagától, rátalált a ritmusra, mely a legteljesebb harmóniában hajtott bennünket a gyönyör hullámain.
Szeretkezés közben, apu kezei, izgatóan bebarangolták be mellem, derekam, seggem minden porcikáját. Volt, hogy úgy éreztem a karjaiban lebegek – egyébként is lebegtem a gyönyör hullámain.
Szerettem volna szólni hozzá. Elmondani az érzéseimet, verbálisan is megosztani vele az átélt csodát, de nem voltam képes értelmes szavakat mondani csak torzóban maradt szófoszlány-nyögések hagyták el az ajkamat.
Nyitottam és emeltem volna lábaimat, hogy még mélyebben fogadhassam magamba aput. Vállaira emelte őket és csókokkal csiklandozva fokozta kéjemet.
Lábamat végül összekulcsoltam derekán, úgy feszítettem magam még inkább testéhez. A lökések egyre fékeveszettebbé váltak. Testem ívben megfeszült, a világ elsötétült előttem s görcsökben, lebegőn szálltam az ismeretlen világokon át, amíg apu hangja magamhoz nem térített.
– Kicsim, rendben vagy? Jól vagy?
– Igen apu – suttogtam – ó, nagyon szeretlek… mit tettél velem…?
Még láttam a napfény csillogását izzadt testeinken, azután álomba zuhantam.
Megébredtem. Boldogan konstatáltam, hogy minden valóság volt, hiszen apu ott volt mellettem és én éppen félig ráfonódva találtam magam. Végig néztem rajta s láttam, hogy farka, keményen állva, várta figyelmemet. Nem várakoztattam, hanem a kezembe fogtam s ez mindenféle ötleteket adott nekem. Felemelkedtem és magamba illesztettem azt. Apu azonnal alkalmazkodott a helyzethez. Melleim a kezébe fogta, gyúrogatta, majd egy csókért magához húzott. Mellkasára támaszkodva felegyenesedtem és lovagolni kezdtem rajta. Izgalmam oly’ gyorsan épült, hogy pillanatokon belül elvesztettem testem felett a kontrollt. Fékeveszett rodeó-lovasként, őrjöngve kerestem a kielégülést. Éreztem apu testének görcsös rázkódását s ez engem is átlendített és jöttem a tiszta testi öröm, epileptikus görcsében rángatózva. Sikoltva összeomlottam apu felett.
Így maradtunk ölelkezve, simogatva, csókolgatva egymást. Megpróbáltam megint megszólalni, de egy gyengéd csók megint lezárta a szám. Megértettem ez a mi gyönyörű titkunk lesz – ez volt az első lecke, ami bevezet a szeretet művészetébe, ahogy egy virágot a nap sugara, a virágzásba.
Másnap a gyülekezet szinte félelemben hallgatta, ahogy apám a vasárnapi szentbeszédét mondta. Szenvedéllyel prédikált a teremtés könyvéből, Lót történetéről, amint a lányai csábítják. Soha ilyen átélt prédikációt nem hallottak. Én tudtam csak egyedül, milyen gondolatok dolgoztak benne, ahogy eszembe jutott mindaz a mesterkedésem, ami végül szüzességem elvételéhez vezetett. Végig futott elmémben a reggeli ébredésünk, ahogy boldogan tudatosodott bennünk: Nem álmodtuk, minden valóban megtörtént. (Most is bizsereg a testem. )
Láttam aput, ahogy végzett a prédikációval, elnézést kért a gyülekezettől, amiért nem tud maradni, de lázas beteg – mondta. Kézen fogott, beültünk az autóba és eszeveszett tempóban vágtattunk haza.
Alig, hogy becsukta mögöttünk az ajtót, nem tudott tovább várni. Szinte szaggatta rólam a ruhát, felkapott a karjaiba s vitt egyenesen a kanapéra. Lábaim tárva-nyitva vártam, hogy kemény férfiassága elmerüljön bennem. Vad, már-már állati hörgések közepette, téptük, gyötörtük egymást a gyönyör eufóriája felé, amíg teljesen egymásba omolva elmerültünk benne.
Egymás iránti kimeríthetetlen vágyunk adott programot a nyár hátra lévő részében.
Csodálatos élményként él bennem az a másfél hónap és nagyon remélem, hogy még sokáig élvezhetem apu szerető gondoskodását testem és lelkem örömére.
Itt ért véget a hangfelvétel. Némán ültünk egymás mellett, töprengve a sors kifürkészhetetlen útjain.
– Na, gyere, feküdjünk le – egyre érdekesebb történet kerekedik ebből a kutatásból. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz interjú-alanyokat találni.

Nyári vakáció 6. rész – Tizenöt év múlva 3. fejezet

Posted on by Csaladi

Haza érkezvén, gyors zuhany és bezuhantunk az ágyba. Kedvesem, egy nagy sóhajjal, hozzám „macskázott”.
– Tök jó fejek – súgta – de én nem fogom bírni ezt a tempót, néha kis szünetet kell tartanunk. Egymásra nem is marad időnk – nyafizott.
– Igazad van édes, ám ez a népszerűség ára. Nem akarlak idegesíteni, de már, vagy öt másik, meghívást is be kell iktatnunk, a határidő naplónkba. Nem tehetek róla, mindenki téged akar s mintha én is egy kicsit érdekesebbé váltam volna miattad. (Bár, ez ügyben, eddig sem kellett panaszkodnom.) Muszáj eleget tennünk az elvárásoknak, mert a kapcsolatok alapvetően meghatározzák, úgy a te, mint az én munkám, eredményességét. Na és valld be: te is élvezted az eddigieket.
– Nincs ezzel semmi baj, de ha ez így, ilyen töménységben folytatódik, én bizony le fogok merülni. No aludjunk, mert már gyufaszállal sem tudom feltámasztani a szemeimet.
Másnap reggel:Bizony ma csak egy kis zuhany alatti közös élvezkedésre jutott idő s már rohannunk kellett, kinek-kinek a saját dolga után. Huginak, az egyetem diák-önkormányzati vezetőségével kellett találkoznia, viszonylag korán és nekem is le kellett adnom a havi jelentésemet, a külügyminisztérium felé. Alig hogy megérkeztem az irodámba, beszólítottam Conny-t, a titkárnőmet és kezdtem diktálni a jelentésemet. A délelőtt nagy része el is ment ezzel a munkával. Diktálás közben kedvtelve néztem Conny – számomra legalább is varázslatosnak tűnő, gépelés technikáját. Félelmetes sebességgel, egyetlen javítandó hiba nélkül, rótta egymás után a sorokat. Amíg a diagramok és képek beillesztésével foglalkozott, az járt az eszemben, hogy milyen szerencsés választás volt. Csinos, intelligens, önálló munkavégzésre és döntéshozatalra képes – ugyanakkor pontosan tudja a helyét. Tudja mikor kell és mikor nem szabad a saját kezébe venni az intézkedések felelősségét. Valódi bizalom alakult ki közöttünk ez alatt a, viszonylag rövid idő alatt. Valahogy biztos voltam benne, hogy sohasem fog „hátba szúrni” s ez üdítő változás volt a külügyminisztérium légköre után.
– Kész vagyok főnők, átnézed? – zökkentett ki a gondolataimból.
– Köszönöm, de nem látom szükségét, eddig egyszer sem találtam hibát a munkádban.
Ha valaki csodálkozna a tegező viszonyon, elmondom ez olyan észrevétlen módon alakult ki közöttünk.(Persze az angol nem úgy tesz különbséget tegezés és magázódás között, mint a magyar nyelv ez inkább a kifejezések használati módjában jelentkezik)
– Mostanában olyan fáradtnak látszol – szólalt meg újra – remélem nem valami betegség kerülget!
– Á! Csak kicsit megszaporodtak a „társasági kötelezettségeim” – válaszoltam.
– No persze, a nővéred… jól hallottam, hogy mivel foglakozik…?
– A családon belüli szexuális kapcsolatokra gondolsz…?
– Igen-igen és nagyon is érdekel milyen eredményre jut… tudod, hogy már városi szinten kering ez a téma. Endem… szóval magam … azaz nekem is… – dadogott váratlanul, fülig pirulva.
– ???? – néztem rá kérdőn, nem értve hirtelen zavarát.
– Szóval Steve, nem is értem, miért kezdtem bele… de… szóval … szóval azt hiszem neked elmondhatom … nekem is van tapasztalatom ezen a téren.
– Hogyan?… no csináljunk egy kávét, azután ülj le és mesélj!
Mire elkészült a kávé és helyet foglaltunk a dohányzóasztalnál, szemmel láthatóan megnyugodott.
– No én készen állok, hallgatlak.
– Tizenhat éves voltam, amikor a szüleim egy autóbalesetben meghaltak s engem az apai nagyszülők fogadtak magukhoz. Mivel én elég késői gyerek voltam, így nagyon nagy volt közöttünk a korkülönbség. Nem igazán találtuk meg egymással a közös hangot. Nem is nagyon tudtuk titkolni a közöttünk feszülő ellentéteket. Jól látta a helyzetet apám öccse Jason nagybátyám s amikor leérettségiztem, felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Jason még elég fiatal volt – alig múlt harminc éves – s a jól menő számítógép szervize, egy nagyon is kényelmes, életet biztosított neki. Szemmel láthatóan a nagyszüleim is megkönnyebbültek s boldogan áldásukat adták a változtatásra. Nem tagadom, én is boldogan fogadtam az ötletet. Jason háza nem volt palota, de ahhoz elég nagy, hogy két ember, egymás zavarása nélkül, élhessen benne. Megkaptam az egyik szobát, úgy mond’, kizárólagos használatra, ahol, mint Jason mondta, lehet egy kis magánéletem. Vitt magával, hogy válasszak magamnak bútort. Segített átköltöztetni a holmim. Kívánságom szerint berendezhettem magamnak a fészket. Azután, hogy nagymami, még azt is meghatározta, melyik székre mikor ülhetek, ez a szabadság, igazán kedvemre való volt. Eddig is jól kijötten Jason-nal – amíg kisebb voltam, bizalmas barátként kezelt engem, ő volt akinek mindent elmondhattam, segített, ha kellett, a tanulásban – ezután egyenesen imádtam. Néhány nap alatt igazán sikerült fészket raknom. Belaktam a szobámat a saját kedvem szerint s úgy döntöttem, hogy „kiveszek egy kis szabadságot”, azaz kihasználom a nyár és a kertben található medence, nyújtotta lehetőségeket. Reggel magamra kaptam a bikinimet s egy törölközőt és kivonultam a medencéhez. Miután a víz kellemesnek bizonyult, leúsztam annyi hosszt, amennyit az erőnlétem elviselt, majd úgy döntöttem, ideje egy kis színt szereznem hófehér testemre. Kifeküdtem a partra, a törölközőre s behunytam a szemem. Az elmém nagybátyám körül kezdett forogni. Jason igazán jóképű, magas, kisportolt, barnára napozott testű férfi. Afféle „lányos anyák álma” típus. Igazából rádöbbentem, hogy nem is „nagybácsiként” gondolkodom róla, hanem egy kívánatos férfi képe kerengett az elmémben. No! Nem lesz ez így jó! Talán nem kellene így gondolkodnom róla, de nem igazán sikerült kivernem a fejemből. Beugrottam újra a vízbe és alaposan kifárasztottam magam. Ahogy visszafeküdtem a medence szélére, sikeresen el is aludtam. Jason gyengéd rázogatására ébredtem.
– Ébresztő Conny, teljesen leégsz a napon – ha már le nem égtél – meg aztán fel kellene öltöznöd, hogy elmehessünk enni valamit!
– A nagyon jó – mondtam – farkaséhes vagyok. Húsz perc és elkészülök.
– No ezt lemérem – nem láttam csajt, aki ennyi idő alatt kész lett volna – zrikált.
– No, úgy-e mondtam! Milyen gyors vagyok – és tényleg, alig fél óra alatt, már meg is jelentem.
– Arról volt szó, hogy milyen gyors leszel, nem, hogy milyen lassú – mosolygott, a popómra csapintva.
Az étteremben hosszú beszélgetésbe kezdtünk, miután rákérdezett a terveimre. Elmondtam neki, hogy egy évig dolgozni szeretnék mielőtt egyetemre mennék.
– Ó kiscsikó! Engedd meg nekem, hogy én ajánlhassak munkát neked erre az évre. Szükségem van egy recepciósra, aki jól néz ki és képes az ügyfelekkel megfelelően kommunikálni. Úgy vélem megfelelnél erre a munkára.
– Részemről tetszik így első hallásra de tudnom kellene, mennyi a munkaidő, mit tudsz fizetni érte.
Mire a vacsorával végeztünk, lényegében mindenben megegyeztünk, azzal lezárva, hogy a jövő héten megkezdhetem a próbaidőt. Lényegében, ezután szinte észrevétlenül, visszatértünk abba az állapotba, ami kisiskolás koromban volt. Kötetlenül szóba kerültek randevúk, fiúk és lányok, akik az életünkben eddig előfordultak. Szóval mindenféle bizalmas dolgok is előkerültek. Nem szaporítom a szót, igazán jól éreztem magam s az idő, észrevétlen elrepült. Majd’ éjfél volt mire hazaértünk s mivel Jasonnak reggel dolga volt, igen hamar ágyba vonultunk. Lefekvés után a gondolataim ismét, Jason a férfi, körül kezdtek keringeni. Az esti, bizalmas beszélgetés csak „turbózta” a fantáziámat. Elképzeltem milyen lehet ruha nélkül – nem volt nagyon nehéz, hisz’ fürdőruhában többször is láttam őt – s , nem tagadom nagyon is „egészséges” gondolataim támadtak. A fantáziám „csiklandósnál-csiklandósabb” részleteket vetített elém s határozottan éreztem, hogy egyre nedvesebbé válok. Nem állhattam ellen – tudod(vagy persze nem tudod) én eléggé forróvérű típus vagyok – ujjaim automatikusan a puncimra csúsztak s hamar rátaláltak feszülő csiklómra. Eleinte csak finoman simogattam, ám hamarosan féket oldott bennem a vágy és maradék tudatomból kizárólag arra futotta, hogy túlzott hangoskodással el ne áruljam tevékenységemet. Az orgazmus pillanatában nagybátyám izmos, kívánatos teste borult rám. Reggel nagybátyám készülődésének hangjaira ébredtem s elhatároztam felkelek és reggelivel kedveskedem neki. Jason belépett a konyhába s kellemesen meglepődött tevékenységem láttán. Gyorsan bekapta az általam készített omlettet. Azután mondta, hogy kettő felé valószínűleg értem jön. Éjszakai zajokkal kapcsolatban nem tett megjegyzést, tehát valószínűsítettem, hogy elég mélyen aludt és nem hallott semmit maszturbálásom hangjaiból. Kitakarítottam és rendet raktam. Gyorsan repült az idő. Közeledett a két óra s elhatároztam, hogy csinosan felöltözök Jason tiszteletére. Fekete forrónadrágot és fehér blúzt vettem magamra s a hajamat is rendbe tettem.
Éppen végeztem, amikor megérkezett. Azt mondta megyünk és vásárolunk nekem ruhákat, mert az is kell az új munkámhoz. Mondtam, hogy nekem nincs túl sok pénzem de gyorsan leintett. Tekintsem úgy, mint születésnapi ajándékot – és mint munkáltatónak amúgy is biztosítanom kell a megfelelő munkaruhát a dolgozó számára – mondta vigyorogva.
Az üzletben segített kiválasztani vagy hat különböző ruhát, azután hirtelen úgy döntött, hogy nekem még több dologra van szükségem. Vett három bikinit – mondván, ami most van az „már nem illeszkedik tökéletesen”. Elpirultam a gondolattól, hogy ilyen részletesen megfigyelt. Aztán szólt, hogy azt is látta: fehérneműben is szűkölködöm, tehát irány a megfelelő üzlet és ott is alaposan bevásárolt nekem. Kicsit furcsán éreztem magam, mert korábban ilyen vásárlásokat az anyuval végeztem de be kell vallanom, Jason hasznos tanácsokkal és jó ízléssel segített a válogatásban. Mire végeztünk mindketten megéheztünk és egy közeli vendéglőbe tértünk be étkezni. Evés közben megkérdeztem, hogy minek köszönhetem ez a jelentős bevásárlást. Amíg velem élsz nem szeretném, ha bármilyen hiányt szenvednél. Az, hogy elvesztetted a szüleidet, nem azt jelenti, hogy el kell vesztened a fiatalságodat és a normális élet lehetőségét – válaszolta. Megöleltem s köszönetet mondtam mindenért. A vacsora után hazahajtottunk s megint csak megállapítottuk: ideje aludni menni. Az ágyban megint rám törtek az előző napi gondolatok. Lázas fantázia, Jason kívánatos testéről. Vajon milyen lenne magamban érezni őt miközben erős karjaiban megolvadok. Szinte észrevétlenül ujjaim, megint csak csiklómat gyötörve, az orgazmus görcsébe repítették testem s nem voltam biztos benne, hogy hangomat kellően vissza tudtam volna fogni. Reggel a zuhany hangjaira ébredtem és siettem Jason reggelijét elkészíteni. Már nem lepődött meg de szemmel láthatóan, jól esett neki. Távozáskor két nagy puszit ültetett az arcom két oldalára s megkérdezte, hogy étterembe menjünk vagy rendeljünk kínait. Mondtam, hogy gondolkozni fogok rajta.
Mivel előző nap alaposan kitakarítottam csak egy gyors rendrakás várt rám. Utána úgy gondoltam bejáratom az egyik új bikinit és választottam Jason könyvszekrényéből egy könyvet, hogy ne unjam magam napozás közben. Alig, hogy elkezdtem olvasni, rájöttem ez egy erotikus regény s, talán mondanom sem kell, a story termékenyítően hatott fantáziámra. A zárt kertben „monokinizve” napoztam és a cickóimat birizgáló napsugár valamint a regény erotikus tartalma együttesen eléggé feldobott engem. A szereplők helyére képzeltem magamat és Jason nagybátyámat, mint két forró szeretőt. Egyszerűen nem érdekelt, hogy a nagybátyám, annyira akartam őt. Már is tervek cikáztak a fejemben: nem megyünk este sehova, rendelünk kínait, s ha törik-szakad, ma este elcsábítom őt.
Befejeztem a „strandolást”, bementen a házba. Előszedtem a fehérneműimet és az egész ruhatárat, hogy a tervemhez megfelelő, „harci öltözéket” válogassak ma estére.
Aztán elvetettem a kínait is és gyorsan készítettem egy taco-t.
Mire belépett az ajtón minden kész volt – az étel és öltözék egyaránt (igazán dögösnek éreztem magam). Jason örült a főztömnek – nehéz napja volt és csak a kedvemért mentünk volna valami vendéglőbe, meg jól is esett neki, hogy én(!) főztem a számára.
Míg az ételt felszolgáltam neki, gondoskodtam róla, hogy kellően észre vegye a „kirakatot”. Nem kellett csalódnom, a vacsora végére kellően fel tudtam csigázni az érdeklődését. Ezen közben magam is éreztem, hogy a bugyim csucsog a nedvességtől.
A szennyes edényeket gyorsan a mosogatógépre bíztam és féloldalt melléültem a kanapén de úgy, hogy lehetőséget adjak, mindenféle izgató látványra.
A beszélgetés fonala össze-vissza tekergett. Szó esett a leendő munkámról, a középiskolai évekről, fiukról akikkel jártam, majd, hogy jelenleg ki a barátom. Mondtam neki, hogy éppen nincs senkim. Megkérdezte, hogy szűz vagyok-e. Mondtam, már nem. Azután hozzátettem, hogy egyetlen alkalom volt. Kérdezte miért. Mondtam, hogy nem volt jó, a fiú türelmetlen és valószínűleg tudatlan is volt. Sajnálkozott, amiért csak rossz tapasztalatom volt. Kérdeztem: nem akarsz segíteni. Visszakérdezett: tudod, hogy mit kérsz tőlem? Szó nélkül felálltam, hozzáléptem és szájon csókoltam. Jó válasz ?- kérdeztem.
Szó nélkül magához vont és megcsókolt.
– Nem mentem túl messzire? Valóban ezt akarod – kérdezett gyengéden.
– Akarlak!Igen akarlak téged, mindennél jobban – válaszoltam.
– Az előző két éjszaka is rám gondoltál? – hallottalak s ha ezt tudom, bizony csatlakoztam volna!
– Sajnálom, hogy nem jöttél, boldog lettem volna!
Megint csókolóztunk s közben megszabadított a felső résztől. Könnyedén felkapott s meg sem állt a franciaágyig. Ráborult a feszesen meredező mellbimbóimra és habzsolni kezdte azokat. Egy merő libabőr lett a testem és hangosan nyögtem a gyönyörtől. Istenem, ez annál is jobbnak tűnt, mint ahogy álmaimban elképzeltem. Ajka és kezei folyamatosan fokozták vágyamat, egész testem bebarangolva. Szoknyácskámhoz érve, levette rólam.
– Tudtam, hogy gyönyörű lesz rajtad – szemlélte elégedetten, az előzőnap vásárolt, bugyit rajtam.
– Vedd le rólam, alatta még jobb vár rád – nyöszörögtem.
Az utolsó akadály megszüntetését követően, nyelvével megtalálta combom és céltudatosan haladt a puncim felé. Mikor célba ért tudtam, másodperceken belül, menthetetlenül elélvezek. Úgy lett. Ívbe feszült testtel, hörögtem az éjszaka csendjébe gyönyörömet. Percekig tartott, míg magamhoz tértem s amint a szemem kinyílt, ott állt előttem Jason anyaszült meztelen. Hű, micsoda gyönyörű fallosz de vajon elfér-e bennem – életemben először láttam igazi férfit ruhátlanul.
Jason megkérdezte – még mindig akarsz engem? Én csak szó nélkül húztam magamhoz, jelezve ezzel válaszom.
Pillanattal később, Jason felettem volt, s éreztem bebocsátásért kopogtat combjaim közébe. Szinte csurgott belőlem a jótékony kenőanyag s éreztem a jóleső feszülést, amint töri útját belsőm felé. S akkor tövig belém hatolt és sikoltottam az örömtől. Kivárt kissé, hogy kiélvezhessük az egyesülés csodálatos pillanatait, majd ütemesen mozogni kezdett bennem. Igazán ekkor éreztem meg, mi is a testi szerelem igazi csodája. Minden mozdulata őrülten kergetett feljebb és feljebb a gyönyör grádicsain. Egymást tépve, harapva, marcangolva értünk fel a csúcsra és omlottunk össze a gyönyörben.
Aznap éjjel nem sok időt hagytunk az alvásra és nem is aludtunk többet külön ágyban.
A következő évben beiratkoztam az egyetemre, ám a szünetekben, nyáron és amikor csak lehetőség volt rá, rohantam élvezni nagybátyám „különleges szolgáltatásait”
Igazából Jason azt akarta, hogy találjam meg a magam életét, azért dolgozom most nálad de elárulom, hogy szinte minden hétvégét rohanok vele tölteni és most a kérésemre azon dolgozik, hogy eladja a vállalkozását és ideköltözzön, mert vele tudom csak elképzelni az életem. Ha akarjátok felhasználjátok egy interjú gyanánt – persze név nélkül – az én történetemet is. Tudod, eddig kettőnkön, kívül nem ismerte senki az életemnek ezt a részét. Remélem jól gondoltam, hogy neked nyugodtan feltárhatom a titkunkat – nem is tudom mi vezetett, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy mindezt elmesélem. Nem tudom, de jól esett kiadni magamból.
– Abban biztos lehetsz, hogy húgomat kivéve, tőlem senki sem fogja megismerni az életednek ezt a részét. Én pedig nem foglak el- és megítélni e miatt. Igazából, csak az irántad érzett bizalmat, erősítetted meg bennem.
– Hűha! De elszaladt az idő – alkalmasint szívesen megismerkednék a nagybátyáddal is – de most rohannom kell, mert hugi még nem igazán ismeri ki magát a városban és nem volt időnk autót sem szerezni neki.
– Steve! Ha gondolod szívesen besegítek az autó vásárlásba.
– OK. Holnap megbeszéljük – see you!
Rohantam hugiért s közben eszembe jutott, hogy holnap egy mobiltelefont is kell szereznem neki!

Nyári vakáció 5. rész – Tizenöt év múlva 2. fejezet

Posted on by Csaladi

Az úton hazafelé mindketten mély hallgatásba burkolóztunk. Szorongattuk egymás kezét s a hallottak jártak az eszünkben. Kezdett derengeni, hogy a „felső tízezerbeli”társaságban miért is váltott ki akkora érdeklődést – talán izgalmat – hugicám kutatási témája. Mindezidáig úgy gondoltam a mi kis „privát kapcsolatunkra”, mint a világon talán egyedülálló dologra, ami ugyan lehet, hogy valakikkel még előfordulhatott, de azért afféle különlegesség, aminek előfordulási valószínűsége csak ezrelékekben fejezhető ki. Még akkor is csak a személyes érintettségre gyanakodtam, amikor hugi ezt a témát választotta kutatásai tárgyának. Szinte fejbe ütött, amikor Márk elővezette a saját történetét. Lehet, hogy ez ügyben még sok meglepetés fog érni?!
Hazaértünk és még mindig szó nélkül léptünk be az ajtón, csak miután betettük magunk mögött, öleltük át egymást. Hugi a szemembe nézett és csókra nyújtotta az ajkát.
Vetkőzni kezdtünk.
– Te! Én még mindig, Mark történetének hatása alatt vagyok.
– Bizony én is. Most még erősebben érzem, milyen jó, hogy vagy nekem – válaszoltam.
– Csak, mert én sokkal rámenősebb voltam, no meg az a „kilenc hónapi gyakorlás”, tudod mielőtt a világra jöttünk volna – karolta át ruhátlan derekamat.
Gyorsan zuhanyoztunk és halálos fáradtan bebújtunk az ágyba. Hugi befészkelte magát az ölembe s mikor átkaroltam, csak annyit suttogott – de jó itt, veled!
Másnap reggel: Kipihenten, viszonylag korán ébredtem. Az éjszaka folyamán kedvesem melle valahogy a kezembe keveredett. No gondoltam, az bizony jó helyen van, és finoman játszani kezdtem vele. Mindig csodáltam hibátlan alakját, lágy feszességét, érzékenységét. Az izgalom első és csalhatatlan jele, a két gyönyörű bimbó keményre feszülése volt huginál. A simizés hatása már meg is mutatkozott, mindkettő szinte átszúrta a tenyeremet – fokozva persze, az én reggeli vágyamat is. Hugi is elárulta magát, mert határozottan hozzám dörzsölte finomságos popsiját. Lassan, még mindig csukott szemekkel, a hátára fordult. Azonnal kihasználtam a lehetőséget és az egyik bimbócskát gyengéden a számba vettem s ajkammal, nyelvemmel morzsolgatni kezdtem. Kisvártatva nagyot sóhajtott s fél karral, magához szorított. Az egész helyzet eszembe juttatta, azt a bizonyos első alkalmat, amikor besurrantam hozzá.
– Te most az én rossz kicsi babám vagy – suttogta, ugyanúgy, mint akkor.
– Most mit fogsz csinálni – folytatta s nekem eszembe jutott a korabeli válasz.
– Várj kicsit, mindjárt meglátod – azzal lassan a combjai közé csúsztam.
Arcomat imádott puncijához dörzsöltem – isteni illat, ezt nem lehet unni. Azonnal felcsaptak bennem a vágy lángjai s vissza kellett magamat fogni, nehogy az enyémért cserébe, elrontsam az ő örömét. Lázasan csókolgattam bársonyos combtövét, amitől az ő teste is remegni kezdett. Meg kell kóstolnom, újra meg újra. Nyelvem az ígéret földjének kapuján kopogtatott a bebocsátásért. Persze, az elutasítás legkisebb jelét sem tapasztalván, bátran megindult a gyönyörök kapuján át. Szembe találta magát a vágy óceánjával. S ezt most bizony, nem csak átvitt értelemben gondolom. Hugim Bartolini-mirigye igen csak termelékenyen működött s tökéletes olajozást biztosított péniszem virgonckodásához. De most még csak a „kulináris” élvezeteknél tartottam s ízlelő-bimbóim közvetítették agyamnak, az endorfin és a tesztoszteron termeléséhez szükséges üzeneteket. Habzsoltam, hugi punciját s az első orgazmusa nem is váratott sokat magára.(Alighanem, edzenem kell, mert még néhány hasonló cselekedet s nyak-törötten élem tovább életem – bizony nem kívánom abbahagyni hugi ilyen irányú kényeztetését – tehát edzenem kell a nyakizmomat)
Most viszont, a másik „menekülési utat” választottam. Fölé támaszkodtam s most már, a másik, vágytól feszülő testrészemmel kéredzkedtem be a csodák barlangjába s minő meglepetés, megint nem találtam ellenállásra. Mit is beszélek ellenállásról, amikor vákuumként szippantott magába s lábaival fenekem sarkallva, préselt a legteljesebb mélységébe. Pillanatokig levegőt sem kaptam, mozdulni sem tudtam, olyan erősen szorított magához-magába. Üvegesedő tekintete jelezte újabb gyönyöre épülését. Szinte mozdulatlanul szorongtunk – miközben édes(és éhes) puncija pulzálva fejte farkamat s hajszolt mindkettőnket az orgazmus felé. Még, egyszer sem éreztem a gyönyör ilyen fokát, ahogy most a kéj megütött. Szinte kívül kerültem önmagamon és láttam gyönyörben vonagló testemet, amint erőtlenül az imádott testre zuhant. Hugi körmei a derekamat szántották s csak távolról hallottam extatikus hörgését. Azután csend. Úgy éreztem mozdulni sem tudok s hugi is látszólag élettelenül hevert alattam.
Nem tudom mennyi idő telt el, amíg tudatom visszatért s csak azt érzékeltem, hogy húgom szemébe tekintve, egyfajta „én vagyok az Isten” érzése hatalmasodott el rajtam.
– Mi volt ez – suttogta – azt hittem meghaltam s már odaát vagyok.
– Hááát…én is egy angyal karjaiban érzem magam…ember ezt nem igen tehette volna, csak te az én angyalom – csókoltam végig amit elértem belőle.
– Te! – ha ez mindig ilyen lenne, nem is tudom hogyan lehetne kibírni – sóhajtott.
– Fel kellene kelni, mert tiszta lucsok alattunk az ágy – ezt melyikünk csinálta – kuncogott.
– Jézusom! Ezt én műveltem veled? – látta meg derekamon, a frissen szántott barázdákat.
Magam is csak most kezdtem érezni „keze nyomát”.
– Úgy-e? Milyen kis vadóc tudsz lenni. Máskor ellenőrizni fogom a körmeidet mielőtt a közeledbe megyek.
– Ne légy piszok – gyere megpuszilgatom, az gyógyít – gügyögött, mintha egy megsebzett gyerekhez szólna.
Sajnos az órára néztem s kénytelen voltam megállítani az újra éledő vágyakat. Fürdeni, öltözni kell! Perceken belül itt lesz érted önkéntes ciceronéd, Mark. No meg nekem is keményen indokolni kellene, amiért nem érkezem meg pontosan a hivatalomba.
Szerencsémre éppen elkészültünk, amikor harsány good morning-gal megérkezett Mark.
– Munka után ne csináljatok programot, mert ma is a vendégeink vagytok – Sara „belétek szeretett” – még soha senkihez a baráti körben így nem ragaszkodott – jelzem örülök, hogy így van.
– Mark! Nem akarunk a nyakatokra akaszkodni…
– Vita nincs, amúgy mondd ezeket az asszonynak, majd meglátod, hogyan reagál! – zárta le a témát.
A nap gyorsan elrepült. Napközben telefonált Mark, hogy egyenesen hozzájuk menjek, mert hugit ő már haza is viszi, hadd beszélgessenek a lányok.
Levinékhez érkezve csodálatos illatok fogadtak s megkordult a gyomrom – most jöttem rá, hogy reggel, a szó szoros értelmében, elbasztuk az időt és egész nap eszembe sem jutott, hogy enni is kellene valamit.
Sara megint valami ételcsodával állt elő. Meg is jegyeztem, hogy nem is igazán amerikai asszony, hiszen kiválóan főz.
– Hát igen, a nagymamám olasz volt – mondta büszkén Sara
– Nocsak, rokon lelkek(?), nekem is az egyik nagymami olasz volt – jegyeztem meg s egy talányos pillantás volt rá a válasz.
Jóízűen és jó kedvűen költöttük el a lunch-öt. Márk újfent magyar bort (bikavért) kínált. Azt mondta, a nehéz marhasültre ez a legjobb és amúgy is ez a kedvence. Nem vitatkoztunk és átvonultunk megint smoking room-ba. Kényelmesen elhelyezkedtünk, iszogattuk a finom egri nedűt, ám láttam, hogy Sara izgatottan fészkelődik.
– Megvallom őszintén alig várom, hogy az én „gyónásomat” is meghallgassátok. Mark az egyetlen, akinek eddig megvallottam a titkomat. Alighanem a katolikusoknak a legnagyobb találmánya a gyónás, mert az embernek szüksége van arra, hogy a nagy, benne feszülő dolgokat, kiventilálja magából. Nálunk erre találták ki a pszichológusokat, de én sem katolikus nem vagyok, sem agykurkászhoz nem járok s vannak dolgok, amiket csak nagyon bizalmas körben lehet elmondani. Úgy örülök, hogy jöttetek – igazán nem is tudom, hogy miért érzem úgy, mintha a testvéreim lennétek – de jó, hogy így van!
– Megtisztelsz bennünket – mondtuk szinte egyszerre – majd egymásra mosolyogtunk – elvégre ikrek vagyunk vagy mi – tettük hozzá mintegy magyarázatként.
– No én kezdem is a story-t. Érettségi előtti évem elég pocsékra sikeredett. A szüleim elváltak, a gyerekkorom óta barátom és titkos szerelmem családja, az ország másik végébe költözött – és tudjátok az itt éppen hatezer mérföldet jelent – nem volt más a tanulásba temetkeztem. Anyámmal nem igazán volt jó a kapcsolatom – tudjátok itt Amerikában szinte általános, hogy a típusos amerikai nő a lányát-lányait, afféle vetélytársnak tekinti. No anyámmal és velem szintén ez volt a baj. Az elmondottakból egyenesen következett, hogy amikor választhattam én az apámmal maradtam. Apám, egy nagy, sok telephellyel rendelkező cégnek, egyik vezető managere volt. „Kitört” a tavaszi szünet és vidáman siettem haza az iskolából. Hazaérve látom, hogy apu éppen csomagol.
– Hová készülsz – kérdeztem meglepetten
– Seattle-be kell mennem s körülbelül egy hetet kell ott töltenem.
– Nem mehetnék veled? Az iskolában épp’ ma kezdődött a tavaszi szünet.
– Tényleg jönni akarsz? – kérdezte meglepve
– Igen, igen, igen – sikítottam, mint egy kisiskolás és ugrottam a nyakába.
– No rendben, pár óra múlva indul a gép. Csomagolj, én addig hívom a légitársaságot, hogy foglaljak még egy helyet!
Hirtelen nem is fogtam fel, hogy apuval utazhatok a sóstavak vidékére – de nem is az volt a fontos, hogy hova, hanem az apuval! Futottam a szobámba, előkeríteni a bőröndöm s közben lázasan járt az agyam, hogy mit is kellene becsomagolnom. Az igazság az, hogy eddig nem nagyon hagytam el a városunk környékét s ez is izgalmat okozott bennem. Gyorsan összeszedtem farmerokat, szoknyát, fehérneműt, és egy bikinit. A bikinit persze fel kellett próbálni, mert tavaly nyár óta nem volt rajtam és ki tudja… Ahogy levetkőztem a tükör előtt, igazán nem éreztem, hogy szégyenkeznem kellene a testem miatt. Telt, feszes mellek, formás segg, jó kis combok…szóval minden a helyén volt. Felöltöttem a bikinit s rájöttem, hogy szépen kiemeli mindazt, amit az imént oly’ szemrevalónak ítéltem meg.
(Jelzem, Sara elbeszélését nem akartam megzavarni, csak azért nem szóltam közbe, hogy a mai formája is igazolja, amit akkori alakjáról előad!)
Ebben a pillanatban lépett be az apu.
– Édes – mondta – van egy rossz hírem, már nem tudtam neked jegyet szerezni a gépre, úgyhogy attól tartok, most itthon kel maradnod.
– Aúúú! Apu – nyögtem, mert igazán menni szerettem volna.
– Tudom és én is sajnálom, de nincs semmi lehetőségem s ráadásul nekem időre kell érkeznem. De mi ez a dögös fürdőruha rajtad?
– Ó ez csak a tavalyi – láthattad már rajtam.
– Tudod baba én igazán sajnálom és mindent megpróbáltam – mondta halkan, miközben mellém ült az ágyra, ahova a rossz hír hallatán lerogytam.
– Apu, ismerlek. Tudom, hogy mindent elkövettél, csak épp’ annyira szerettem volna.
– Tudom baba, legközelebb hamarabb ébredünk – közben finoman masszírozta a vállam.
A masszázs jónak tűnt s egy sóhajjal hozzádőltem, kicsit talán nyöszörögtem.
– Élvezed kicsim? – kérdezte.
– Igen, nagyon finom – simultam még inkább hozzá.
– Az jó, tudod, hogy szeretem, ha jól érzed magad.
Meg nem tudnám magyarázni, hogy mi ütött belém, de apu combjára tettem a kezem, de úgy hogy kéz élem a nemi szervéhez ért. Meleg borzongás futott végig a testemen s alig vettem észre, hogy apu keze is megállt. Egy pillanatra megdermedtem, de a kezem önkéntelenül tovább mozdult és most már tudatosan markoltam a farkát, ami villámgyors növekedésnek indult. Még egyszer az eszembe villant, hogy meg kellene állnom, de a vágy, és talán a kíváncsiság is, tovább lendített a megkezdett úton. Emeltem a fejem és ajkamat csókra kínáltam apunak. Ő, érezhetően megbabonázva, arcomat lassan, finoman a kezébe fogva megcsókolt. Nem ez volt életem első csókja, de ez nem hasonlított semmi korábbira. A testem szó szerint lángba borult. Eszembe sem ötlött, hogy az apám az akit csókolok, ölelek. Egyszerűen, nincs rá jobb szó, megolvadtam. Ma is borzongok, ahogy mesélek róla – s elárulom, az elmúlt években, erotikus álmaim kizárólag erről szóltak. Édes Márkom, hányszor ébresztettem, hogy álmomtól forró testem csillapítsa. Aput is elvarázsolták a történtek. Reszkető kézzel simogatta a mellem. Csókja ajkamról nyakamra vándorolt s én igyekeztem úgy helyezkedni, hogy minél jobban hozzáférhessen testemhez. Közben, szinte kétségbeesetten markolásztam kőkeménye duzzadt fütykösét. Forró lélegzete izgatta testem s nem tudom igazán melyikünk szíve dübörgött hangosabban. Szabad kezemmel, szinte letéptem magamról a bikini felsőt, remegve kívántam apu száját bimbóimon érezni. Mellbimbóim olyanok voltak, mint apró rózsaszín sziklák s közben nagyfeszültségű jeleket küldtek gerincembe, amiktől bikini-alsóm úgy átázott, mintha most léptem volna ki az uszoda vizéből. Apu folyamatosan szopta, simogatta melleimet és hasikámat. Egyik kezemmel az alsómtól igyekeztem megszabadulni, a másikkal apu farkát próbáltam lázasan kiszabadítani fogságából. Végre sikerült megszabadulnom utolsó ruhadarabomtól. Apu csillogó szemmel gyönyörködött testemben. Száját, mint éhes csecsemő, újra mellemre borította s keze vándorútra indult testemen, bejárva annak minden porcikáját. Az inget szinte letéptem róla s sikerült kibontanom övét, már húztam is a cipzárt nadrágján. Akkor már ő is segített, csípőjét emelve, hogy megszabadítsam nadrágjaitól. Öleltük egymást anya szülte meztelenül, úgy mintha az életünk függene ettől. Kezembe kaparintottam kőkemény kakasát, szorongattam, simogattam, majd kíváncsian megnyaltam a szivárgó elő nedvet. Ez ízlik konstatáltam. Finoman ajkam közé fogtam és nyalogatni kezdtem. Aput mintha villámcsapás érte volna, olyant rándult a teste. A reakciója még inkább felizgatott. Elhatároztam, hogy nem állok meg, amíg ő meg nem állít. Remegett a gyönyörtől s hangos nyögései az egekig korbácsolták vágyamat. Egyre mélyebben csúsztattam számba szerszámát, amivel végképp sikerült összezavarnom szavait. Ezerfélén próbálta magyarázni, milyencsodás, amit érez, aztán egyszer csak jövök vigyázz, jövök vigyázz, nyögte. Még inkább szívtam, masszíroztam – annyira akartam a gyönyörét fokozni. S akkor hirtelen megéreztem, ondója pulzálva ömlött a számba, alig sikerült oly’ gyorsan nyelnem ahogy száguldott belém. Apu rázkódott és – nincs jobb szó rá: visított az orgazmus alatt. Ahogy magához tért, őszinte csodálattal nézett rám és végre csókolni kezdte újra a testemet. Most én kóstollak meg édes s széttárt combjaim közé helyezkedett. Nyelve finoman szétválasztotta szemérem ajkaim. Úgy éreztem belehalok a gyönyörbe. Dobáltam a fejem és puncimat szorítottam minden erőmmel a szájához. Nyelve vitustáncot járt a csiklómon s ujjai feltárták barlangom minden négyzetcentiméterét. Megállíthatatlanul hajszolt az orgazmusba. Olyan intenzív volt az élvezet, hogy teljesen elvesztettem a kontrollt a testem felett s valami állati üvöltés szakadt fel belőlem. Tudtam, nem akarok megállni. Kívántam apám fütykösét magamban. Teljes erővel húztam – gyere, gyere, magamban akarlak érezni – követeltem.
Nem álhatott ellen. Farkát finoman puncimhoz érintette, de én már türelmetlen voltam. Határozott mozdulattal megragadtam és magamba irányítottam. Elindult befelé s akkor megérezte az akadályt s megmerevedett. Ne állj meg akarom, akarlak téged, neked akarom adni – kiabáltam – s közben minden erőmmel kényszerítettem a folytatásra. Akkor jött. Egyetlen határozott mozdulattal tövig bennem volt s kis időre megállt. Több fájdalomra számítottam. Igazából, amit éreztem inkább csak fokozta gyönyörömet és alátámasztotta nővé válásom tudatát. Jól esett a teljes telítettség érzése. Lassan megmozdultam, jelezve, hogy várom a folytatást. Apu szépen, ütemesen mozgott bennem. Minden mozdulatánál úgy éreztem, hogy megérkezik a beteljesülés. Azután már nem volt tovább. Azt hittem, hogy amit néhány perce átéltem, annál már nem lehet semmi csodálatosabb. Néztem aput s élveztem a testem nyújtotta öröm visszatükröződését az arcán. Hirtelen az egész testem megfeszült, a látásom szinte szétesett, csak alaktalan foltok képe hullámzott előttem és akkor a sötétség. Lebegtem a semmiben. Nem tudom – amennyire tudom senkinek sem sikerült még megfogalmaznia ezt az érzést, mert igazán nem hasonlítható semmihez, aki átélte az tudja miről beszélek, aki nem, azt nagyon sajnálom – nos hát én sem tudom elmondani, hogy mit éreztem. Annyit tudok, hogy ez volt az az idő, amióta tudom: szeretek nő lenni, mert nőnek lenni nagyon jó!
Azt hiszem apu velem egy időben élvezhetett el – ezt igazából sohasem tudtam meg csak az tapasztaltam, amikor magamhoz tértem, hogy szerelmi koktélunk bőségesen áztatta a combjaimat s alattam az ágyat.
Apu szerelmesen simult hozzám s nekem is olyan „bújhatnékom” volt. Örömmel tapadtam hozzá a hátammal. Lassú mozdulatokkal és nagyon, nagyon gyengéden, túláradó szeretettel, simogatott, csókolgatott. Éreztem a vágy újra éledezik bennem s apu kakasa sem került nyugalmi állapotba. Ott kopogtatott a popóm környékén bebocsátásra várva. No nekem sem volt ellenemre, ezért megemeltem a lábam, megfogtam a farkát és újra magamba igazítottam s egy kis fészkelődéssel, teljesen ráhúztam magam. Kis telhetetlen – suttogott apám, de nem tiltakozott egy szóval sem. Lassan megmozdult bennem s rögtön éreztem, hogy ez valami új érzés. Valami olyat érintett, ami még fokozta a kéjt bennem. Ma már tudom: a „G pontom” masszírozta farkával. Egyre gyorsabban pumpált bennem s csak arra figyeltem, hogy a lehető legmélyebbre csússzon belém minden mozdulattal. No és akkor robbant – nem tudom másként jellemezni – bennem valami. Az öntudat ismét elhagyott pár másodpercre s mikor magamhoz tértem, úgy éreztem, hogy bepisiltem. Csurom víz volt minden alattam, a combjaim, a hasam – borzasztóan szégyelletem magam. Sűrű bocsánatkérésekbe kezdtem volna, de apu gyorsan megállított. Nyugi, nyugi – mondta – ez a női magömlés, ez egy olyan csoda, ami igazán ritkán adódik az ember életében. Egyetlen egyszer volt benne részem mindez idáig a negyven-pár évem alatt. Ez jó ne szégyelld, ez fantasztikus!
Már nem is volt semmi csalódás bennem az elmaradt utazás miatt, apuval szeretkezni annyival többet ért!
Jött az érettségi, meg egy csodás nyaralás apuval. Azután jöttem ide az egyetemre. Megismerkedtünk Markkal s apu is kapott egy csinos, fiatal új feleséget.
Amit tudok a szexről, azt mind-mind apu gyengéd és szerető útmutatásának köszönhetem. Nem bántam meg semmit. Nem maradt tüske bennem csak a gyönyörű emlékezet. Valójában Markkal is azért jöttünk össze és élünk boldogan több, mint húsz éve, mert annyira hasonlít apára – kívül és belül egyaránt.
Kipirult arccal és könnyekkel a szemében fejezte be az elbeszélést, szorosan férjéhez símulva.
Örökké kikívánkozott belőlem ez a titok. Többször volt, hogy azt éreztem: itt az alkalom de azután mindig kiderült, hogy mégsem alkalmas a partner. S jöttetek ti és valahogy azonnal éreztem, van valami lelki közösség közöttünk. Szinte megkönnyebbülést érzek, amiért elmondhattam nektek. A’propos – fordult hugi felé – te miért választottad pont ezt a kutatási témát magadnak?
Összenéztünk hugival, kissé t’án el is pirultunk.
– Rendben, el fogjuk mesélni, de ma már késő van és ez egy hosszú történet.
– Nem akarok tolakodni, gondolom nem a mai, az utolsó alkalom, amikor erre lehetőségünk lesz – válaszolta Sara, most már mosolyogva – tényleg elszaladt az idő. Olyan jó együtt lenni veletek, hogy észre sem vettem s már éjfélre jár. Ideje jó éjszakát kívánni.
Elköszöntünk hát s mi is hazatértünk.

Gitta 9. rész

Posted on by Csaladi

A következő délután, amikor hazaérkeztem a három lány a vízben pancssikált és onnan üdvözöltek engem. Az Anikó éppen bent volt a lakásban, én pedig hozzá siettem. Puszi után azt kérdezte, hogy kérek e kávét, mert éppen főzni akar magának is.
Igen szerelmem kérek szépen én is kávét!
Erre ő; Amiért ilyen szépen kérted, kapsz még egy ráadás puszit tőlem.
Leültünk a nappaliba és kávézás közben beszélgettünk általános napi dolgokról.
Majd ezt mondta; Te apuci!
Képzeld mit újságoltak be nekem ma a lányok.
Na mit?
Ez a kis huncutka Betti keresztlányom, tegnap este elvette saját szüzességét.
Micsoda! Elvette magának? Tényleg! Na és hogyan? (Persze tettem a hülyét.)

Hát igen. Elővették a lányok az egész készlet műfarkat és játszadozni kezdtek vele. Persze a Betti is rágerjedt a témára és a lányok előtt bizony ő is használatba vette az egyiket. Addig meddig játszadozott vele, mígnem teljesen feltolta magának.
Állítólag ezzel akarta a lányoknak bebizonyítani, hogy már ő is nagylány.
Hát ez történt. Ma délelőtt pedig elmesélték a lányok nekem ezt az egészet.
Na és te mit szóltál ehhez?
Mit is mondhattam volna, amikor már túl van mindenen. Csak annyit jegyeztem meg az én és a te lányodnak, hogy talán nem a Betti előtt kellett volna effajta bemutatót tartani.
Erre a Betti válaszolt; De keresztanyu, én találtam ki ezt az egészet. Vagyis én kezdtem kézzel maszturbálni és csak azután vették elő Katáék ezeket a vibrátorokat.
Tehát a kis huncut Betti kezdeményezte ezt az egészet.
Erre én; Na látod! Ezekkel a mai fiatalokkal nem lehet már bírni.

Na de ez még nem minden! Mert még azt is monda a Betti, hogy a lányok elkotyogták neki a mi közös szex partijainkat.
Úgyhogy tud mindenről.
Na és rám kérdezett, hogy én mit szólnék ahhoz, hogy ő is szeretne ennek a játszadozásoknak aktív résztvevője lenni.
Na persze és te mit válaszoltál?
Hát mi-mit, visszakérdeztem. Te kis csutak nem lesz ez még kicsit korán neked?
Ó keresztanyu, most már úgy sem vagyok szűz és különben is nagyon szeretném már kipróbálni, hogy milyen egy igazi férfival a szex.
Igen ám, de anyád és apád mit fog mondani, ha megtudja ezt? Engem fognak majd felelősségre vonni, hogy miért nem vigyáztam jobban rád!
Nem fogják megtudni, mert nem mondom én ezt el nekik.
Na szóval így történt.

De te mit ígértél a Bettikének?
Nem ígértem én semmit, csak annyit mondtam, hogy majd átgondolom ezt még. Na és persze nem csak rajtam múlik ez, hanem terajtad is. És most itt tartunk. De tényleg! Te mit szólsz ehhez? Mert én úgy vagyok ezzel, hogy ha te is benne vagy, én nem leszek ellenére. Nem bánom, mivel a lányainkat is dugod, ezért már úgy is mindegy. Eggyel több vagy kevesebb már úgy sem számít. Különben meg ezt már ő is tudja és szerintem épp ez az oka annak, hogy ő is be akar szállni a játszadozásunkba. Na és ő is családon belüli, mert azért egy külső hölgyeménytől én is jobban féltenélek téged.
És most kérdezem újra tőled, hogy te mit szólsz ehhez a gyerekhez? Legyen benne az orgiánkban?

Közhellyel válaszoltam; Manapság sokkal hamarább kezdik a szexet ezek a mai fiatalok.

Jó-jó ez tényleg igaz, de ahhoz mit szólsz, hogy a kis Bettike veled szeretné megdugatni magát?
Hát mit szóljak! Én szívesen megdugok bárkit, főleg ha te is áldásodat adod hozzá. De hát nem túl fiatal ez a lány még ehhez? (Tettem az ártatlant.)

Anikó; Hát a testi érettsége megvan hozzá. Bár egyénileg más-más időszakban érik egy lány, de ez általában 9-10-11, esetleg 12 éves kortól alakul ki náluk. Ennyi idősen akár teherbe is tudnak esni. Ő pedig már tizenkettő és már menstruál. Szellemi érettségben pedig ő legalább tizenötnek is megfelelne már. Akárcsak a lányaink is simán tizenhatnak beillenének. Tehát végső soron csak rajtunk múlik, hogy bevállaljuk e őt, ahogyan a lányainkat is. Tudod olyan ártatlanul kérlelt engem, hogy győzzelek már meg téged is ebben az ügyben.

Na jó, azért én sem dugok meg bárkit. De nem is tudom, hogy mit mondjak erre. Ha én azonnal igent mondok neki, az azt jelentené, hogy komolytalan és meggondolatlan ember vagyok. Én persze csak neked mondom szerelmem, hogy szívesen megdugnám én őt is, hiszen zsengesége igazán izgalmas, de ezt nem szabad nekik mutatnom annak érdekében, hogy a Gitta lányom és a Kata előtt a tekintélyem megmaradjon. Tehát ha tényleg mindenki ezt szeretné, akkor tegyük ezt úgy, hogy mintha én nem is tudnék erről.

De hát ez lehetetlen! Hogyan tudnád őt, „tudtodon kívül” megdugni?

Hát egyszerűen! Nagyjából úgy, ahogyan a húgodat is beszervezted nekem. Arra gondoltam, hogy kezdeményezzétek ti velem azt a kitalálós játékot, amit szoktunk játszani és egynek a Bettit is beállítjátok majd. Ezért én elvileg nem tudhatom, hogy éppen kinek a punciját nyársalom fel. A végén pedig ha neki kell velem maradnia, akkor ti meg majd bíztassatok engem, hogy ez a szabály és a Bettinek kötelezően velem kell lennie akkor éjszaka.
Erre az Anikó; Ez tényleg jó ötlet, de mi lesz akkor, ha őt felismered és a szabályok értelmében kiesik majd.

Nem! Ez nem lehetséges. Mivel én nem tudom, tudhatom, hogy ő is benne van a játékosok között, ezért nem is tippelhetek rá. Ennél fogva elvileg nem ismerhetem fel őt. Ezáltal mindenképen neki kell bent maradni a játékban. Ugyan úgy, mint amikor becsaptatok a műpinával.

Hát igen. (Így az Anikó.) Ez lesz a legjobb megoldás, csak az aggaszt, hogy most már még plusz egy nővel kell, hogy megosszalak téged. Aztán a végén még elcsábít valamelyik tőlem!
Na azért azt nem! Lehet hogy sok jelzőt rám lehet mondani, de azt azért nem, hogy nem tartom a szavamat. Nekem csak te kellesz életem párjának. Talán ha nem lennél ilyen megértő, akkor esetleg több vita lenne ezek miatt valószínűleg közöttünk. De különben meg ha átgondolod ezt, akkor szerinted kit vehetnék el feleségül ebből a csapatból?
Nem tudom.
Na akkor vegyük sorba őket. A lányomat ugye nem. A Kata lányod túl fiatal hozzám, nem beszélve a Bettiről. A húgod jöhetne még számításba, de te épp ugyanolyan jól nézel ki, mint ahogyan ő. Hidd csak el, hogy te nagyon tetszel nekem! Akkor meg miért választanám a húgodat? Különben is tudomásom szerint ő jól elvan a férjével. Ráadásul ha te az én fejemmel gondolkoznál, te is gyorsan rájönnél arra, hogy részemre így van ez legjobban. Ugyanis ha te velem vagy együtt, akkor gyakorlatilag mindegyik lány a közelemben van. Márpedig ha így van, ez részedről is előny. Mert nekem sincs miért más kívülálló nőt keresgélni, hiszen az én kapacitásom is véges. Veletek pedig az én szex iránti étvágyam is rendesen kielégül. Néha már soknak is érzem. Nem beszélve arról, mint azt láthatod és érezheted, hogy én nagyon is szeretlek és imádlak téged, ezért el kívánlak venni feleségül! Az-az veled együtt szeretnék mindenképen megöregedni. Persze ha te is úgy akarod.

De ez biztos? (Nagyon tündéri morcossággal kérdezte ezt.)
Na figyelj! Ha visszajönnek Bettiért a húgodék, én ünnepélyes keretek között, előttük kérem meg a kezedet. Rendben?
Hát persze, hogy rendben! Mert minden vágyam az, hogy a feleséged legyek! Láthatod, ennek érdekében teérted még azt is bevállalom, hogy szeretkezhess a lányokkal is. De hangsúlyozva mondom azt, hogy csakis így családon belül!
De akkor már más kívülálló nőt én sem szeretnék az ágyadban tudni!

Na és a húgodat hova sorolod?
Ha megígéred azt, hogy őrá nem fogsz úgy rászállni, hogy bennem aggódást váltsál ki, akkor nembánom néha alkalom adtán őt is megdughatod. Na persze ne felejtsük el, hogy a Tibor semmit sem tudhat erről az egészről!

Erre én; Rendben, akkor kezet rá! Részemről tökéletesen elfogadható ez.
Ő is nyújtotta felém a kezét és ezt mondta; Akkor áll az alku!
A kézfogással egy időben, nagy csókolózás következett és közben markolásztam a nagy csodásan formás éretten telt kebleit. Ez persze be is indított mindkettőnket.
Különben is egy dögös kis lenge nyári ruha és egy kis bugyi volt mindössze rajta. Ezért benyúltam a mély kivágású dekoltázs alá és így folytattam a markolászást a csodás keblein. A másik kezemmel pedig felhúztam a ruhája alját, benyúltam a bugyija alá és elkezdtem ujjazni a begerjedt punciját. Kis idő multán szóltam neki, hogy gyere és ülj ide az asztalra. De hát itt a konyhában? (Mivel itt kávéztunk)
Hát persze, csak vedd le a bugyidat! Én meg már oldottam is a nadrágom gombjait.

De hát bejöhetnek a lányok!
Na és? Teveled bárhol, bármikor és akár előttük is.
Már ki is lépett a kis tangából és feljebb húzta a ruhája alját.
Én megfogtam a derekát és egy mozdulattal az asztalra ültettem.
Beléptem a szétterpesztett csinos lábai közé, odaillesztettem a meredt dorongomat és azonnal behatoltam a lucskos puncijába. Ő meg csak egy hu-val reagált és még azt mondta, most csak egy gyors menet legyen, mert azért ciki lenne, ha bejönne valamelyik lány!
Nyugi van szívem, legföljebb bekaphatják ők is.
Közben a ruhájának nagy dekoltázsát annyira széthúztam, hogy a gyönyörű keblei elém tárult ahogyan kifordítottam őket.
Meg is jegyeztem neki; Drágám, ilyen csodás mellek csak neked van. Meg is markoltam mindkét kezemmel őket. Markolásztam és gyúrtam ahogyan csak tudtam, miközben már a punciját is teljesen felnyársaltam. Majd hosszabb mozdulatokkal ki-be dugattyúztam benne a keményre dagadt dorongommal. Néhány perc elteltével lassítottam a tempón. Körbeöleltem a derekát, ő pedig az én nyakamba rakta kezeit. Így arcunkkal összesimulva lihegtünk egymás fülébe, miközben imádtam dugni az izmosan szorítós, begerjedt punciját.
Pár perc múlva nyöszörögni kezdett. De közben még annyit súgott, hogy imádlak és nagyon szeretlek. Sohasem akarlak elveszíteni!
Igen drágám te vagy a legcsodálatosabb és legmegértőbb nő a világon, ezért én is nagyon imádlak és szeretlek téged. Soha nem akarlak elhagyni téged!

Ekkor már kezdődött is élvezete. Még jobban megszorította a nyakamat és egyre hangosabb lett. Majd még annyit súgott; Gyere szerelmem, gyere te is velem együtt! Ne húzzuk sokáig.
Nem is kellet sokat bíztatni engem sem, mert ott voltam én is a határon. Amint rángatni kezdett az élvező izmos hüvelye, amit a begerjedt dorongomon jól éreztem, én is azonnal bedurrantottam csodásan ölelő puncijának legmélyébe. Egyszerre jutottunk élvezetünk csúcsára.
Kis levezető szünet következett, majd a kéznyújtásnyira lévő konyhai papírtörlő tekercshez nyúltam. Letéptem egy kockát és odatartottam puncijához miközben kihúztam a farkamat. Aztán megmutattam neki. Ez a pecsét lesz az egyességünk bélyege. Tedd ezt el örökre, miután én és te is aláírod ezt! Rendben?
Hát persze hogy rendben, már írom is alá!
Miután tényleg aláírtuk, ő már is gondosan összehajtogatta és elrakta azt.
Majd megkérdezte; Na akkor mi legyen ma este a lányokkal? Mit mondjak nekik?

Erre én; Hat te úgy akarod, sohasem dugom meg többé egyiket sem, mert annyira szeretlek téged!
Nem-nem! Én tényleg nem bánom ha velük is dugsz! Sőt! Tudd meg, hogy még engem is begerjeszt az, ha tudom hogy éppen dugod valamelyik lányt. Valahogy beindít még akkor is, ha nem előttem csináljátok. Magam elé képzelem az egészet és már is kezdek nedvesedni. Azt meg sohasem gondoltam magamról, hogy én egy lánnyal valaha szeretkezni fogok. Korábban sohasem éreztem eddig ezt a fajta vonzalmat a saját nemem iránt. Pedig hát nem is olyan rossz! Sőt! Kimondottan élvezetesnek tartom és tetszik.

Na! Még a végén kiderül, hogy már nem is kellek neked!
Azért ebben ne is ringasd magad! De tényleg mit mondjak most a lányoknak?
Hát legyen úgy ahogyan megbeszéltük az előbb, de inkább már csak holnap kezdjük el, mivel te az imént kielégítettél és már elég lesz ez a mai napra.
Na akkor megyek is és így beszélem meg velük.
Elindult, de még visszaszólt; Na ugye, hogy milyen jó így rövid menetben is?
Tényleg nagyon finom volt tündérem! Imádlak.
Még visszalépett egy puszira és közben megkérdezte; Van még itthon esemény utáni tabletta? Mert azért nem lenne jó, ha a kis Bettit már is teherbe ejtenéd!
Szerintem még lennie kell, egy-két szemnek valahol. (Válaszoltam.)
Na jól van, majd holnap azért elmegyek én a Patikába és veszek még, hogy biztosan legyen itthon.

Ezután kiment a lányokhoz, leült a medence melletti napozóra és a lányok odamentek hozzá. Kíváncsian figyelve nézték és hallgatták az Anikót. Amint ezt messziről láthattam és némiképp hallottam is. Igen kedvezően fogadhatták, mert sugárzott a jókedv róluk. Főleg a kis Betti fogadta ezt láthatóan kitörő örömmel.
Minden esetre aznap már semmi sem volt egyikükkel sem, de következő estén amint hazaértem, már láttam is, hogy a lukas lepedő már ki is van feszítve a két szekrény között.
Jól tudtam, hogy akkor ma a kis Betti fog következni a teljes éjszakás menetre.
Ez persze nem is volt számomra kivetni való, sőt inkább hízelgő volt részemre, hiszen egy tizenkét éves kislány megdugása, nem is hétköznapi esemény. Annak ellenére sem, hogy már nem az első alkalommal teszem ezt vele.
A vacsora után a kedvencemmel, száraz vörösborral kínált engem az Anikó. Feltűnt, hogy már fel volt bontva. De ezt a bort különösen száraznak és talán kissé keserűbbnek éreztem a szokásosnál. Végül is betudtam annak, hogy ez ilyen és kész. Egyébként finom volt.
Kérdeztem is Anikót, hogy te nem kérsz egy pohárral? Te is szereted a vöröset!
Mire ő ezt válaszolta; Nem! Köszönöm szépen, de most nem kérnék.

Majd úgy fél óra multán, amikor a lányok a fürdőben együtt tusoltak, én kettesben maradtam az Anikóval, ekkor ő ezt mondta nekem; Apuci! Ma a Patikában bevásároltam, vettem ezt-azt, és hoztam két doboz esemény utáni tablettát is. Tehát ma este nyugodtan dughatod bár melyik lányt, itt lesz a szekrény polcán.
De azért jó volna felkeresni a nőgyógyász barátodat, mert elég rendszeresen dugsz bennünket, ezért mégiscsak a tartós fogamzásgátlás lenne a jobb megoldás. Ez a tabletta megzavarja a menstruációs ciklust.
Ez az eseményutáni, inkább, csak a ritkább alkalmakra való.

Hát igen. Különben is meg kell, hogy vizsgáljon titeket, de főleg a lányokat, mert már így is lehet hogy késő. Ugyanis, amikor elsőre dugtam meg a Katát és a Gittát, a te lányodnak nem tudtam utólag átadni a tablettát, mert akkor ti nem engedtétek vissza őt hozzánk. Az én lányom viszont akkor bevette.

Na ugye! A Kata lányom már mondta is nekem, hogy meg kellett volna jönni a múlt héten, az esedékes menstruációjának, de még a mai napig nem jött meg. Lehet hogy máris teherbe ejtetted őt és talán még engem is! A Gittával nem igen lesz probléma, mert épp most múlt el neki a vérzése. A kis Bettinek viszont nem is kellene még a rendszeres tablettára áttérni, mert ugye ő nem lesz közöttünk tartósan.
Bár nem tudhatjuk, hogy ezek után milyen gyakorisággal fog majd élni a testi örömökkel, ha majd visszamegy az otthonába.
Rendben. Holnapreggel még bemegyek a céghez és mivel amúgy is a péntek lazább szokott lenni, ezért később visszajövök értetek és elviszlek titeket a nőgyógyász barátomhoz. Akkor tegyük ezt is a helyére.

Még van valami. A lányok azt mondták, hogy jó lenne a játékunk szabályán annyiban változtatni, hogy a kétperces váltást öt percre nyújtsuk, mert aki kiesik a játékból, ennyi idő alatt a kieső is eljuthat az élvezetig. Ezáltal nem lesz probléma forrása az, ha valaki ritkábban jut el az ágyadig.
Na ez tényleg jó ötlet, mert senkinek sem lenne az jó, ha ebből valamilyen vita vagy harag alakulna ki köztetek. De akkor én is szeretnék azon változtatni, hogy ne legyen a kezem felkötve, mert ez kényelmetlen nekem.
Ez nem ügy, válaszolta.
Tudod nekem már az jár az eszemben, hogy vajon hogyan fogom én ezt az iramot bírni? Mert ezek az öt perces körök ismétlődnek mindaddig, amíg ki nem találom az illető kilétét. Na és ha ezeket az öt perceket összeadjuk, akkor részemről elnyúlhat ám akár egy órás menetre is! Aztán folytathatom majd az ágyban a nyertessel, ami szintén elnyúlhat időben rendesen!?

Anikó; Hát amennyire ismerlek téged, fogod venni ezt az akadályt. Különben meg már erre is találtam jó megoldást.
Na és milyen megoldást találtál erre?
Most még nem árulom el hogy mi az, de majd meg fogod tapasztalni. Ja! Erről jut az eszembe. Milyen bort vettem neked? Ízlett?
Igen, finom volt. Tudod hogy szeretem a száraz vöröset. Ez valami Spanyol bor volt ugye?
Igen.
Máskor is vehetsz ilyet nekem, mert ízlett.
Na akkor jól van mert attól féltem, hogy nem fog neked ez a fajta ízleni. Különben egy egész kartonnal vettem belőle, úgy hogy lesz még máskor is.

De miközben ott dumcsizott nekem, érdekes módon már fel is ált a farkam. Arra gondoltam, hogy biztosan azért van ez, mert az Anikó kimondottan egy kívánatos nőies nő. Van ugyan néhány kiló plusz rajta, de maximum két-három kiló, és ez is inkább előnyére válik, mint sem hátrányára.
Mondtam is neki; Nézz csak ide! Máris harcra kész állapotban vagyok. És ha úgy akarod, akkor kezdhetem már is veled a napi dugásomat?

Nem-nem! Tartogasd csak az erődet. Ezen az estén én is azt szeretném, hogy a kis Bettit rendeznéd le alaposan, hogy tudja meg végre, hogy milyen egy igazi férfival dugni, hiszen minden vágya ez. Én ma megelégszem az ötperces menettel is. Különben is ezzel a nagy farkaddal gyorsan fel tudsz röpíteni bárkit a csúcsra.
Egyébként meg a kis Betti egész nap olyan türelmetlen volt és azt emlegette, hogy vajon ő mikor fog bent maradni a játékban. Szóval nagyon izgatott volt és szeretné már érezni magában a te nagy farkadat. Szerintem ha ma nem kaphatná meg a farkadat, ő bele is tudna őrülni! De ugye amint azt a tegnap megbeszéltük, ő lesz az akinek a kis punciját kedved szerint dughatod egész éjjel. De amint látom, már te is rágerjedtél rendesen, pedig még csak beszélünk róla.
Na ja. Nem tudom hogy mi van most velem, mert tényleg idő előtt jó gyorsan felállt a farkam.
Erre ő; Na ugye! Ez bizony ám a vágyakozás a zsenge kis punci után! Ugye milyen varázsa van?
Ó, ne butáskodj már! Én egyformán imádom mindannyitok punciját. Sőt! Teveled még azért is nagyon szeretek dugni, mert ugye nem kell annyira óvatoskodnom mint a lányokkal. És ha úgy van kedvem, akkor vadabbul és szenvedélyesebben dughatom a te puncidat, mint a lányokét.
Jól van, tudom én azt. Csak vicceltem veled! De azért ne mond azt, hogy nem jó neked egy fiatal kis zsenge puncit dugni? Mondta ezt miközben kajánul mosolygott rám.
Nem, nem! Nem erről van szó. Hát persze. Nagyon is imádom dugni az ő kis finom puncijukat, csak velük másképp jó, mit veled vagy éppen a húgoddal. A tiédnek és a húgodénak másabb a varázsa, mint az övéiknek. Tehát számomra mindanyiatok mellet szól jó érv, amiért imádom a puncitokat dugni.

Közben már jöttek is ki a fürdőből a lányok. Mindhármukon csak köntös volt és más semmi.
Na gyere szívem! Végre már mi is bejuthatunk a fürdőbe. Szólított az Anikó.
Erre a lányom tett megjegyzést. Na aztán ne hogy pajzánkodjatok idő előtt!
Mire én; A nyelvedet leharapom, ha így beszélsz!
Jól van na! Már viccelni sem szabad?
Gyere csak ide! Ha kapok egy puszit, akkor megbocsátok neked!
Már rohant is és adott egy nagy csókot. De utána az Anikóhoz is odafordult és ezt mondta; Bocsi! Nem akartam én senkit sem ezzel megbántani és közben őt is megpuszilta.
Amint bezártuk magunk mögött a fürdő ajtaját, már mondta is az Anikó. Miért bántod ezt a tündéri kislányt? Hiszen soha sincs semmilyen probléma vele. Egyébként meg csak működik a fantáziája. Mert nekem is éppen ez jutna az eszembe, ha bármelyikükkel jönnél be ide fürödni kettesben. Különben meg nem veszed észre, hogy menyire rajong érted a lányod.

Persze tudom én ezt és neked is igazad van, de én már jól ismerem őt és tudom azt, hogy néha kell hogy kordában tartsam őt. Nyugodj meg, mert ez a szigor az ő érdeke miatt is van. Ne félj ettől, mert két percen belül már nem is fog erre emlékezni.
Közben leöltöztem, de a farkam egy csöppet sem lankadt egész idő alatt. Még jól is esett hogy levettem a nadrágomat, mert így legalább nem nyomorgott a nadrág szorításában.
Persze ő is láthatta a keményen álló rudamat. Belemarkolt és azon keresztül gyöngéden húzott a tus alá miközben ezt mondta. Na gyere te kis tökös pasim! Hagy mossam meg neked, mert ma még sokat kell ezzel a csodás farkaddal teljesíteni!
Beálltunk a langyos, inkább hűsítő víz sugarába, majd kezébe vette a szappant, és két kézzel a farkamat szappanozta, miközben lágyan húzogatta azt.
Majd szétrobbant, annyira feszülten és keményen állt. Aztán a mellkasomat kezdte simogatni a csúszós szappanos kezével, majd áttért a vállamra és a nyakamra. Ekkor már egészen közel volt az ő kívánatos teste az enyémhez. De annyira hogy a dárdaként meredő kemény farkam, néha érintette az ő testét. A gyönyörű mellein megkeményedett mellbimbói, pedig az én testemet cirógatták, miközben mosogatott felül.
Ekkor mögényúltam, és a popsiján keresztül magamra húztam az ő testét és kezdtem emelni feljebb a farkam fölé.
Ne apuci! Nagyon kívánlak én is, de most nem én vagyok a soron!
De hát szétrobbanok, ha nem dughatom be most azonnal!
Jól van, nem kell már sokat várnod és lesz módod négy punciba is bedugnod ezt a csodás farkadat.
Ráadásul ha most engem kielégítesz, akkor nekem már nem lesz akkora varázsa a közös játékunknak. Hidd csak el, nekem is tetszenek ezek a közös játékok. Bár minden lány fiatalabb tőlem, de mivel közösen tesszük ezt, ezért én is ugyanolyan fiatal tinédzsernek érzem magam közöttük, mint amilyenek ők. Teljesen felvillanyoz ez a csapatjáték.

Na rendben, te nagyon is fer játékos vagy, de akkor menjünk mielőbb, mert már annyira totálisan áll a férfiasságom, hogy most úgy érzem, ebben a pillanatban nem csak négy nőt, hanem négy lovat is ki tudnék elégíteni!
Nem is csoda hogy ennyire feszülten állt a farkam, mert csak később tudtam meg az igazságot. Vagyis azt, hogy az én kiválasztott szerelmem az Anikó, a borosüvegbe úgynevezett hétvégi sárga színű tablettát is belecsempészett. Ráadásul két szemet is! Ez a sárga tabletta arról lett híres a konkurens kék tablettával szemben, hogy képes harminchat órán át is hatni, ha van megfelelő inger.
Mentségére szóljon, hogy nem gondolta az Anikó, hogy ennyire jól fog esni a bor, mert én megittam az egész üveggel. Ő pedig azt hitte, hogy két alkalomra is elég lesz nekem ez az ital, ezért tett két szemet is bele. De hát nem lett volna szükségem erre a segítségre, csak hát együtt így beszélték meg a lányokkal, hogy jól beserkentenek engem ezzel a tablettával és akkor majd én fogok már ragaszkodni a minél több szexhez. Mivel már négyen vannak ők és a játékidőt is meghosszabbították, ezért attól tartottak, hogy még mielőtt mindegyikőjük kielégítené magát a rudamon, esetleg idő előtt behal majd a farkam.
Hát nem mondom, sikerült is elérni a céljukat ezekkel a tablettákkal, mert egész hétvégén szinte alig volt lankadt állapotban. Folyamatosan keményen állt. De akkor én még nem tudtam, hogy ezt az én folyamatos harci állapotomat ők intézték nekem.

Na de ott tartottam, hogy végeztünk a fürdéssel. Én a köntösömet összefogtam az álló rudamon, majd így mentünk át az előkészített félhomályos szobába, ahol már halk zene is szólt.
Kata és Gitta volt bent és máris dobták le a rendkívül csinos testükről a saját köntösüket. Maga a gyönyör volt látni ezt a két kis bombázót meztelenül. Éreztem, hogy meg is rándult a keménykedő dorongom a köntösöm takarása alatt.
Kérdeztem tőlük, hogy a Betti hol van. Ők persze azt válaszolták, hogy ő már alszik a mi szobánkban.
Tudtam hogy ez nem igaz, csak ez volt a forgató könyvben. De hát így beszéltük meg az Anikóval is.
Máris invitáltak a lepedő mögé. Én beálltam, hiszen alig vártam már, hogy valamelyikük punciját érezhessem a már igencsak felbőszült dorongomon. De rafinált voltam ám én is, mert a farkam nem dugtam ki azonnal a lyukon, hanem ahogyan ott álltam figyeltem a rést, és így hívtam az első játékost. Tudtam, hogy a kislányom nincs ugyan leborotválva, de szinte alig van egy kis szőrzete, mint ahogyan a kis Bettinek is ugyan így van.
A Katának teljesen simára volt borotválva, az Anikónak pedig, épp csak egy pici vékonyka kis fazon volt hagyva.
Tehát megjelent az első punci a nyílás előtt és egy pillanatra megláttam, hogy van rajta kevéske kis szőrzet.
Ezért már annyit sejtettem, hogy ez az én kicsi lányom puncija lehet, mert a Betti még valószínűleg nem érhetett ilyen rövid idő alatt a szobába. Mert ugye neki még szólni is kellet valakinek, hogy jöhet közéjük. Minden esetre odaraktam a vágy nedveitől csillogó kis vágat közé a felbőszült dorongomat és szóltam hogy óra indul! Felnéztem az ajtó fölötti faliórára, és máris óvatosan kezdtem betolni az előttem lévő hölgy kis hüvelyébe. De annyira nedves és csúszós volt, hogy annak ellenére, hogy szűk volt, mégis akadálytalanul törte útját a lassan benyomuló dorongom. Felüdülés volt érezni végre a már rég meredten álló farkamon eme finom kis puncikát.
Majd amikor elértem a méhét, kis visszafogott nyögés hallatszott. Szinte megkönnyebbültem én is. Végre finoman ölelő pihe-puha puncikát érezhettem a felbőszült rudamon.
Aztán kis várakozás után, lassú pumpálásba kezdtem.
Még le sem telt az öt perc, már éreztem a kis hüvely rángatását. Ő már élvezett is, de csak akkor hagyta abba finom kavarását, amikor lejárt az ideje.
A szabályok értelmében, még nem tippelhettem. Ezt csak akkor tehettem, ha minden személy volt már az első körbe és a másodiknál lehetett csak.
Aztán míg a következő személy odaért behúztam a farkam és újra azt figyeltem, hogy milyen puncit látok meg a következő alanynál.
Mivel teljesen csupasz volt a következőé, így biztos voltam abban, hogy a Katácska következik most. Hasonló módon cselekedtem mint az előzőnél és öt percen belül az ő puncikája is rángatva élvezett a rudamon.
Majd halk suttogást hallatszott. Mert az éppen futó zenének vége lett és másik számig néhány másodperc szünet következett.
De már oda is tolta a harmadik személy a punciját a lyuk elé. Ahogyan figyeltem, ez az Anikóé lehetet, mert az ő kis fazonját is megláttam. Na gondoltam, hogy mivel elméletileg hárman vannak, minden képen neki kellett következnie. Neki már bátrabban toltam be, és el is kezdtem azonnal pumpálni. De hát még ő is felnyögött kicsit, mert nyilván az ő hüvelye is igényelte volna a hozzátágulást a farkam méretéhez. Érdekes módon alig kezdtem el, néhány húzás után ő már élvezett is rángatva ahogyan az elődjei, csak már a második percben. Persze ő sem hagyta ekkor még abba és mivel tovább fokoztam az ütemet, nála az öt percbe belefért, még plusz egy második élvezet is.
Akárcsak a húgánál, ez már a rutinjának eredményességét jelentette. Csupán jól kihasználta az öt percét. Én meg csak annyit éreztem magamon, hogy még nagyon bírom.

Aztán jött a következő kör.
Újra tolatott a finom kis szőrzettel rendelkező puncika. De tényleg nem tudtam, hogy a lányomé, vagy talán a kis Bettié lehet ez itt előttem, mivel nagyon hasonlított egymásra a két kis punci a kevéske kis szőrzetük miatt.
Arra gondoltam, hogy inkább óvatosabb leszek mint amikor már a második körben be szoktam indítani. Ezért amikor makkomat a kis lucskos vágat közé dugtam, kicsit fel-le húzogattam ott.
Ezt persze a többiek nem látták a lepedő miatt. Majd szép lassan kezdtem betolni.
Ekkor már valószínűsítettem azt, hogy most a kis Betti hüvelyébe tolom, mert ez a kis puncika volt a legszűkebb az összes között. Ezért továbbra is finom lassú tolással, de megállás nélkül nyársaltam teljesen föl. Persze az ő felnyögése volt a leghangosabb is. Megálltam és néhány másodpercnyi szünet után, a mélyen felütközött dárdám hegyével megvakargattam a méhét.
Éreztem, hogy remeg a drága.
Arra gondoltam, hogy most már jól megpumpálom. Ettől majd jól felvisít az élvezete közben és akkor vajon kiderül e majd az, hogy ki ő. Vagy pedig mégis visszabírja fogni a hangjait és megy tovább a játék.
Ekkor fokozatosan beindultam nála is a pumpával. De közben a két tenyerét a kis fenekére rakta. Ezt azért tehette, mert valószínűleg túlságosan mélyre hatolhattam, és így korlátozta a behatolásom mélységét. Ezért már csak kissé tolattyúzva kavartam odabent. De hát az ő kis hüvelye is a második percben kezdett rángatni, de ő nem rutinból jutott ám a csúcsra, hanem bizony nem bírta tovább élvezet nélkül.
Valaki a száját befoghatta neki, mert orrhangból folyamatosan nyüszített a drága. Ekkor már én is eljutottam odáig, hogy bedurrantsak a kis élvező puncijába.
Ez már csak azon múlott, hogy tartsam e tovább még magam és maradjon a fék rajtam, vagy megsorozzam a farkamon lévő lányka remegő méhét.
Végül is attól tartottam, hogy ha eldurranok, akkor talán lelankad a farkam és ezáltal félbe maradna a játék. Ezt pedig nem akartam, mert még a többiek is várták a második körrel járó ötperces menetet. Felpillantottam az órára és egy bő perc volt még hátra az ő idejéből.
De hát ez a kis punci az őrületbe kergetett engem a rángatásával. Szerintem egymás után szünet nélkül követte az egyik élvezete a következőt.
Ráadásul annyira mocorgott a popójával, ami már teljesen átalakult kavarássá, hogy teljesen bezsongatott engem. Összeszorítottam a fogamat és becsukott szemmel mozdulatlan vártam az idő lejártát.
De lehet hogy az volt a baj, hogy én álltam le, mert valószínűleg ezért indulhatott be ő a popójával kavarni. Ugyanis, ha én szabályoztam volna a mozgást talán kibírtam volna még ezt az egy percecskét.
De nem bírtam, mert az utolsó pillanatban, beindult heréimben a visszafoghatatlan folyamat. Ráadásul, épp ekkor szólt neki valaki, hogy lejárt az idő.
Persze ők nem sejthették, hogy nekem milyen gondom van, ezért el akart távolodni tőlem. Én meg a lepedőt nyomva testemmel valamelyest utána nyomultam még, hogy a nálam már beindult folyamat még a kis puncijában teljesüljön.
Ekkor robbanásszerűen lőttem az első adagot, ami még a kis méhének csapódott.
A lövés erejét még érezhette, mert egy rövid „Ó” ki is jött a száján. De hát ő meg már lendületben volt és lecsúszott az éppen élvező rudamról.
Ezért már a lövéssorozat következő és a többi lövése, valószínűleg a fenekén és a szőnyegen landolhatott.

Ezt láthatták a többiek is, mert óriási nevetés kezdődött.
Én meg csak annyit szóltam hozzájuk, hogy jól van, nevessetek csak nyugodtan!
Erre a lányom felelt.
Apa! Nagyon tuti voltál! Messze állok tőled, mégis elért az egyik lövésed.
Jól van mulassatok csak nyugodtan rajtam.
Mivel most már tippelnem is kellett ezért rákérdeztem. Ugye te voltál most kislányom?
Nem talált! Hangzott az egybehangzó válasz.
De már tolta is magát a kint lévő farkamra a következő punci. Ezt meg sem tudtam nézni, hogy vajon kié lehet, mert a farkam éppen kinyomva volt a lyukon. Érdekes módon, egy csöppet sem veszített a keménységéből az imént eldurranó dorongom. Minden esetre, még jól is jött ez számomra, mert már kavarhatott rajta kedvére a soron következő alany. Amit meg is tett az illető.
Most már úgy éreztem, hogy a végtelenségig bírom ezt az iramot.
Ettől fogva minden kővetkező puncit, felbőszültebben és keményebben döngöltem a továbbiakban. Bár jó volt mindegyikkel dugnom, de ezután már egyszerűen nem kerültem egy pillanatra sem a csúcs közeli állapotba. Pedig nyomattam ám nekik rendesen.
Még kétszer fordult a kör mire kiesett mindenki.
Mikor végeztünk, kiléptem a takarásból és a kis Betti is ott ált meztelenül közöttük.
Úgy állították be nekem, mintha ő is benne lett volna a versenyben. És mert őrá nem tippeltem, ezért ő fog most velem maradni az éjszakára. Erre persze nekem meg kellett lepődnöm, hogy már őt is az ágyamba kell vinnem.
Én meg alakítottam egy kis meglepődött formációt. Hát te meg hogy kerültél ide? Tényleg te is benne voltál a többiek között?
Ő meg csak lesütött fejjel bólogatott.
Hát igen! Szólalt meg az Anikó. Ma bizony vele kell töltened az éjszakát!

Nem mondod? Tényleg komolyan gondoljátok, hogy én a Bettikét ma éjjel?
Erre már mindannyian szinte egyként vágták rá; De bizony a mai éjszaka a Bettié és a tiéd!

Persze azért nem kellet sokáig győzködniük engem. Végtére is ő volt a fiatalságával a tabu közöttük.
Ott ált teljesen meztelen közöttük azzal az ártatlan kis testével és reménnyel tele csillogott a gyönyörű szemei, ahogyan pislogva nézett rám. Na és persze nem csak a szemembe nézett ő, hanem a még mindig keményen álló dorongomra is.

Ekkor megkérdeztem tőlük; Komolyan a Bettike is benne volt a résztvevők között?
Anikó válaszolt.
Nem szívem!
Őszintén bevalljuk neked, hogy becsaptunk téged. Arra gondoltunk, hogy őt akartuk mindenképpen nyertesnek kihozni, ami sikerült is. De viszont féltettük őt, ne hogy véletlenül keményebben benyomd neki a tudatodon kívül ezt a hatalmas keményen álló farkadat.
Mert ugye, ha nem vigyázol rá, ezzel a mérettel ami neked van, a kis hüvelyét szétszakíthatnád. Nyilván ha te figyelsz rá és óvatos leszel, nem jelent ez majd problémát. De ott nem tudhattad, hogy kibe tolod azt a kemény rudadat.
Ráadásul, már ki volt rád a csapat éhezve, ezért is hagytuk őt ebből a körökből ki. Mert ő még megkaphatja a maga részét az éjszaka. Mi pedig rendesen kiélvezhettük magunkat ez idáig. De még arról is gondoskodtunk, hogy ne legyen potencia problémád, még ez után a körök után sem! Amint tapasztalhattuk nem is volt ilyen gondod. De ahogyan elnézem még mindig harcra kész állapotban vagy!
Miért? Valamivel beetettetek?
Naná hogy be.
Ekkor vallotta be az Anikó, hogy bizony két Cialis is van bennem. Bár csak egyet szánt mára, de mivel felhajtottam az egész üveg bort, ami egyébként két napra elég szokott lenni nekem, így a két adag tabletta is lecsúszott vele együtt.

Tényleg! Le sem lankadt az élvezetem után!
Na és akkor ki volt, amikor én elélveztem?
Én voltam apa! Sőt! Kétszer is egymás után, mert így tíz perc is jutott nekem, és a Katának is. Csak az Anikó volt minden alkalommal öt-öt percre közöttem és a barátnőm között.
Azért hogy legyen még nagyobb keveredés.
De hát minden öt perc után másképp, illetve másnak éreztem a puncitokat?
Erre már a Kata válaszolt.
Hát igen, mert az egyik menetben lazábban tartottuk, a másik öt percben pedig, jobban szorítottuk a hüvelyizmunkat, hogy neked másnak tűnjön.
Na ezt jól kiterveltétek.
Hát igen! Ez volt a célunk, amit el is értünk. Apa! Nekem speciel, öt élvezetem volt ma este.

És most akkor a Bettike következik? Tényleg ezt akarjátok, hogy én és ő? Mindenki bólogatott. Még Betti is, de az Anikó válaszolt. Igen szívem! Mi ezt már eldöntöttük közösen és Bettike vállalta azt, hogy az apjának semmi képen sem mondhatja el.
Miért? Az anyjának elmondhatja?
Nem! Legalább is egyelőre még semmiképp sem. Válaszolt az Anikó.
Na és tényleg akarod? Fordultam Bettihez.
Igen! Nagyon szeretném. Ekkor hogy nyomatékot adjon a szavának, azonnal mellém is ált és ragaszkodóan átölelte a derekamat. Még csak most figyeltem azt meg, hogy befér a hónom alá ez a gyerek, mert én meg a vállán keresztül öleltem őt át. Ő meg már közelről nézhette a keményen álló farkamat. Ezt látva, megrándult a farkam, majd egyre sűrűbben rángatózott és himbálózott. Hiába volt a sok dugás előtte, mégis hatással volt rám a kis finom testének közelsége. Na gyertek lányok! Szólalt meg az Anikó, mert úgy látom, hogy mi itt már fölöslegesek vagyunk! Aztán kaptunk tőlük jó éj puszit és elvonultak mindhárman.