Végre, ezek már az itthoni utcák. Itt minden kátyút ismerek, odafigyelés nélkül rutinból kerülgetem őket. Hopp, itt egy hely majdnem a ház előtt! Még is csak van Isten! Soha ilyen könnyedén nem parkoltam még le, a kocsi szinte a helyére libben.
Azért ez sok volt. Ez a hét a világ végén. Utálom a továbbképzéseket. Álmosító előadás sorozat, a környéken semmi látnivaló. A pasik esti mértéktelen ivászatai. Minden este akad valaki, akit úgy kell levinni a porondról. Meg persze egy két románc is kialakul, többnyire az is alkoholgőzös állapotban. Ezekből én nem kérek. Tímár – a cég macsója – hajt rám, „dögös csaj” vagyok. Nem csak célozgat, félreérthetetlen ajánlatokat is tesz. Ráadásul meg van győződve, hogy engem érne megtiszteltetés, ha megdugna. Fújj! Az egész miliő szörnyű.
A fiúk közül Kálmán az egyetlen kivétel, de ő meg bátortalan. De nem baj, nekem itt vagy te! Nagyon vágyok már az ölelésedre, amit napok óta nélkülöznöm kellett.
Leállítom a motort, kiszállok és megszokásból felnézek az ablakunkra. Sötét. Hol a búbánatban vagy életem szerelme? Hiszen SMS-eztem, hogy most jövök! Nagyon vártam, hogy megöleljél és kényeztess! Elönt a méreg. Mehetek fel az üres lakásba. Nyilván rendetlenség és kosz vár. Hulla fáradt vagyok és farkas éhes. Gyűlölök mindent és mindenkit. Főleg téged. Magamban szitkozódva visszadobom az útitáskát a kocsiba és átballagok a szemközti kis étterembe.
– Tatárt! – mordulok köszönés helyett a mosolyogva közeledő Józsi bácsira, aki kiköpött mása a gimis történelem tanáromnak. Ő összerezzen, de már iszkol is, érzi, hogy baj van. Hozza előbb a pohár boromat, majd a tatárt. Majdnem ráförmedek, hogy bort nem kértem, de elszégyellem magam. Neki állok bekeverni a húst. Nagyon kényes vagyok az arányokra, kizárólag neked van engedélyezve, hogy megcsináld helyettem. Ahogyan az kell, a pirítós pontosan akkor érkezik, amikor elkészülök. Megszólal a mobilom, ránézek. Te vagy. Gondolkozok egy kicsit, hogy felvegyem e egyáltalán.
– Hogy a francba jutottam az eszedbe? Valaki figyelmeztetett, hogy nős vagy? – szólok bele ellenségesen.
– Tessék? – döbbent a hangod – Mi a baj?
– Semmi különös, csak néhány nap után hazaérkeztem. De ez téged ne zavarjon!
– De hát nem is vagy itthon! – nyögöd ki hosszú csend után elkeseredetten. Megáll a számban a falat.
– Te otthon vagy? – jövök egy pillanat alatt rettenetes zavarba.
– Hát mégis hol lennék? Téged várlak!
Félre lököm a kaját, amibe éppen csak belekóstoltam. Futtomban az öreg kezébe nyomok egy nagyobb címletet, aki elégedetten bólogat, mintha megfelelő választ adtam volna a tatárjárás időpontjára vonatkozóan. Kifulladva érkezek az emeletre. Nincs türelmem a kulccsal bajlódni, neki támaszkodok a csengőnek. Szinte azonnal kinyitod. A nyakadba ugrok, boldogan csókolgatlak. Esetlenül állsz. Semmit se értesz. Az előbb a goromba telefon, most meg ez az érzelem kitörés.
Bevezetsz a szobába. Mindenhol rend és tisztaság. Terített asztal! Villany helyett az asztalon gyertya ég. A fenébe! Ezért hittem, hogy nem vagy itthon! Közben hozod a vacsorát. Tatár! Majdnem kiverem a kezedből, amikor nevetve megint neked esek.
– Ne haragudj szerelmem! – csókolgatlak hévvel.
Csak evés közben mesélem el végre, hogy mi történt. Fuldokolva nevetünk.
– Máskor azért bízzál bennem, kedvesem! – jegyzed némi dorgálással a hangodban.
Leülünk még egy pohár borral. Csendben beszélgetünk, egymás kezét fogjuk. Nézem barna hajad, feketén csillogó szemeidet. Nagyon hasonlítasz Ferire, akibe évekkel ezelőtt voltam reménytelenül szerelmes. De ezt nem árulom el neked. Szeretlek. Nagyon hiányoztál nekem. Hozzád bújok, hajamba túrva gyengéden simogatsz. Nagyon kívánlak, de nem sürgetlek. Csókolózni kezdünk. Szád forró, szenvedélyes. Beviszel a hálóba. Kitudja, hogy, de már meztelenek is vagyunk. Nyakamba csókolsz, finoman harapdálsz, amit annyira szeretek. Egyik mellem kezedbe simul, hüvelykujjaddal bimbómat becézed. Az bizseregni kezd, majd ez az ágyékomra is átterjed. Bimbócskáim élvetegen meredeznek, ahogy nyalogatod és szívod őket. Végre! Lihegésem nyöszörgésre vált. Még kedvesem! Kitárom tüzelő ölemet, odavárlak. Lassan megérkezel. A kis szőrpamacs között nyelved tévedhetetlen biztonsággal nedves ajkaimra talál. Jaj de gyönyörű! Hatolj közéjük életem! Mintha meghallanád a ki nem mondott kívánságot, közéjük csúszol. Felkiáltok. A simogató nyelv érintésétől puncimban szétárad a kéj. A bementnél időzöl, hüvelyem meg-megrándul. Kicsit belém hatolva mozogsz. Még és még! De csak jajgatni tudok. Elindulsz felfelé. Reszkető ágyékkal várom a közeledő nyelvet. Amikor duzzadt rügyecskémhez érsz, egy ujjad barlangomba csúszik. Felsikoltok. Végre! Ez csodálatos szerelmem! Szeress! Így szeress! Még a csiklómat! Most mi van? Mi történt? Abbahagytad?!? Ezt nem teheted! Bele pusztulok, ha most így hagysz!
Kétségbe esetten lihegek. Persze, gyere te is! Csak folytasd már! Négykézláb állok az ágyon, majd vállaimat a lepedőre eresztem. Fenekem az égnek mered, lüktető puncim vágyakozva csorgatja levét combjaim belső felére. Mőgém kerülsz. Türelmetlenül várok, amíg elhelyezkedsz. Hozzám érsz. Végre! Még nem hatolsz belém, csak farkad húzod le-föl résemben. Csináld! Csináld! Hörgök. Megállsz nyílásomnál, belém csúszol. Felkiáltok. Végre! Tiszta erőmmel szorongatlak. Jaj, te drága! Ez gyönyörű! Hüvelyem teljes hosszában mozogsz, közben előre nyúlva egyik bimbómat morzsolgatod. Jaj de élvezem! Jaj, szerelmem! Jaj, a pinám! Jaaaj! Végre! Orgazmusom fékezhetetlenül tombol ágyékomban, sikoltozva vonaglok.
– Jaj de jó! Végre! – visítom örömömben.
A gyönyör csodálatos rángásai csak lassan csillapodtak testemben. Tudatom is nehezen éledezett. Egy szállodai szobában voltam. Pucéran és csuromvizesre izzadva az ágyon térdeltem, kulcscsontomnál a lepedőn támaszkodtam meg, fejem oldalra fordítva. Egyik kezem meredező mellbimbómat szorongatta. A másik kezem lábaim között, két ujja lucskos puncimban. Hüvelyem csillapodó görcsei még időnként megszorították őket. Testem a gyönyör utáni harmóniában ernyedt el.
Álom volt az egész, csak az orgazmus volt igazi. Pedig milyen élethű volt minden! Még mindig érezni véltem az ondószagot a kezemen. Üres tekintettel, szomorúan meredtem a falra. Nagyon magányosnak éreztem magam.
Ijedten rezzentem össze, valami mozgást észleltem. Gyorsan megfordultam. Kálmán feküdt mellettem, tágra nyílt szemekkel. Nyilván a hangoskodásom és mozgolódásom ébresztette fel. Fenekem pont felé fordult, egészen közelről láthatott mindent. Ez a mocsok kilesett! Ez végig nézte, ahogy félálomban kielégítem magam! Amilyen gyorsan jött, úgy el is párolgott a mérgem. Hiszen nem a kulcslyukon keresztül kukkolt! Hát persze, este én hoztam fel ide és le is feküdtem vele! Nagyon megörültem, hogy mégse vagyok teljesen egyedül. Megsimogattam az arcát és egy puszit is rányomtam. Zavarban volt, ludasnak érezhette magát abban, aminek az előbb a szemtanúja volt. Sőt, egy fajta szemrehányásnak értelmezhette, hiszen nem tudta, hogy akkor jöttem rá, hogy itt van, amikor már befejeztem.
Szegény este kudarcot vallott velem. Illetve inkább én voltam a szegény. Felállt neki, nem azzal volt a baj. A kapkodó előjáték nem sok jóval kecsegtetett. Amikor belém hatolt kicsit megnyugodtam. Ekkora szerszámmal csak lehet kezdeni valamit! De alig láttunk hozzá, elélvezett. Sokáig remegett még utána a teste, mint akinek még nem volt ekkora élményben része. Ez azért nem hatott meg. OK, hogy nagyon élvezi, de ne egyedül!
Még nem adtam fel. Most reggel, pihentebben hátha tudunk kezdeni egymással valamit. Annyi biztos volt, hogy az irányító szerepet nekem kell átvennem.
Korán volt, éppen csak pirkadt. Ilyenkor esélyünk se volt normális reggelire, néhány kekszet majszoltunk el. Szerencsére a csapvíz elég forró volt, így a vészhelyzetekre tartogatott instant kávémból meleg italhoz is jutottunk. Kálmán kedves és gyengéd volt, egyre jobban megszerettem. Csak a balul sikerült együttlét emléke ne lenne! Kávézás közben arról beszéltem, milyen jó hajnalban a tengerparton lovagolni. Tényleg volt egy ilyen élményem. Bár a hajnalhoz kapcsolódott, egy kicsit hajánál fogva rángattam elő a témát, nem akartam, hogy a kudarccal végződő együttlétre terelődjön a szó.
– Fürdés! –kezdtem bele terveim megvalósításába. Felcsillant a szeme, amikor kiderült, hogy együtt akarok zuhanyozni vele. Kicsit szűk volt a kabin, de azért elfértünk. A forró víz ellazította testemet. Gyakorlatilag már készen voltunk, amikor megkértem, hogy mossa meg a hátamat. Hamar végzett.
– Ennél sokkal alaposabban kell tisztálkodni! – róttam meg, újra kezébe nyomva a szappant. Elmosolyodott. Kicsit előredőlve két kezemmel a csempének támaszkodtam. Hosszan masszírozta a szappantól síkos kezével hátamat. Nagyon jól esett. Nyilván úgy találhatta, hogy fenekemnél se voltam elég körültekintő, mert a kerek féltekéket is kezelésbe vette. Viszont külön szólnom kellett, hogy köztük kell a legalaposabban megmosni. Vágatomba csúszott, végbél rózsámat simogatta, izmaim össze-összerándultak. Szaporodó lihegésemet biztatásnak vélhette, mert hátulról átölve hasam került sorra. Kezeibe véve cicijeimet sokáig becézte őket. Azok a csúszós érintések bimbóimon! Nagyokat nyögtem. Nem ismertem rá. Ez nem a tegnap esti türelmetlenül kapkodó pasas! Valaminek történnie kellett azóta. Puncim alapos újbóli mosdatását is beterveztem, de vizes testtel fázni kezdtem. Leöblítettük a szappant, kapkodva megtörölköztünk és az ágyra feküdtünk.
Ott folytatatta, ahol abba hagyta, melleimnél. Most már nem kezével, hanem szájával ingerelt. Dombocskáim rezegtek, bimbóim kéjesen meredeztek nyelve érintéseitől.
– Lent is kedves! – kértem és már tártam is szét lábaimat. Érezhetően megtorpant. Ha ez most undorodik attól, hogy belém nyaljon, akkor egész biztosan tökön rúgom!
De nem! Egy pillanat alatt villant be agyamba a felismerés, amitől minden a helyére került. Igen! Hiszen te tegnap még szűz voltál! Hát miért nem szoltál kedvesem? Biztos szégyellted, a férfiak elképesztően hülyék ezen a téren. Jaj, ha tudom, egész máshogy viselkedek! Mindezt nem mondtam ki, tartottam tőle, hogy bántónak érezné.
Mint egy kutya, érdeklődve szimatolgatta nedvedző puncimat. Elmosolyodtam. Vajon mit állapítottál meg? Kan vagyok, vagy szuka? Ezt a gondolatot annyira mulatságosnak találtam, hogy majdnem visítva felnevettem, csak nagy nehezen sikerült elfojtanom mielőtt a felszínre tört volna.
– Nyaljál belém! – próbáltam segíteni. Lenyúltam, széthúztam szőrös nagyajkaimat, amitől kissé kilógó belső szirmaim is szétváltak. Nedvesen csillogva vöröslött fel sóvárgó puncikám.
Le föl siklott a forró nyelv résemben, jajgatni kezdtem. Elvesztem, már nem tudtam őt irányítani, csak a kéjre figyeltem minden idegszálammal. Teljesen ki voltam szolgáltatva neki, de most nem ejtett pofára. Kezdett belejönni, sőt az is kiderült, hogy azért némi anatómiai ismerettel is felszerelkezett a nőket illetően. Barlangom bejáratánál és csiklómon időzött. Megtalálta a megoldást arra a problémára is, hogy nyelve nem tudott egyszerre két helyen lenni. Ujjait tolta hüvelyembe és gyengéden mozgatta, közben nyelve lágyan kemény csiklómat kényeztette. Elképedtem, hogy kezdő létére milyen ügyes. Csodálatos volt. Végre! Sikoltozva adtam át magam a gyönyörnek. Sokáig rángatózott egész testem.
Ami bizonyos helyzetekben kínos tud lenni, az most jól jött. Hangosan és látványosan élvezek, még neki sem lehettek kétségei, hogy amit lát, az az orgazmusom.
Ahogy kicsit éledeztem, magamra húztam. Merev hímtagját a bejáratomhoz igazítottam. Imádom ezeket a pillanatokat. A rúd lassan csúszik. Először félretolja ajkaimat, majd utat nyitva magának szűk puncimban halad. A síkos érintés csodálatos. Hüvelyem falának egyre nagyobb felületét éri az inger. Jó esetben – mint most is – elég hosszú ahhoz, hogy méhszájamnak nyomódjon. Egészen apró kis rángások keletkeznek tőle méhemben. Fantasztikus! Felkiáltottam.
Mozogni kezdett volna, de még visszatartottam. Szeretettel ölelgettem, csókolgattam. Nagyon jólesett szemében látni az örömöt. Nagyon boldog volt, hogy sikerült kielégítenie. Időnként hüvelyemmel megszorítottam. Jó volt így egy kicsit várni. Egyszerre volt benne az előbbi gyönyör friss élménye, és a következő ígérete.
Elkezdtem alig észrevehetően mozogni. Hüvelyem falát simogatta vaskos farka. Ilyenkor nem sok kell nekem, hogy újra a csúcsra jussak. Szabadjára engedtem ösztöneimet, ágyékom egyre hevesebben mozgott, ritmusomat ő is átvette. Forróság áradt szét puncimban, újra jöttek a csodálatos görcsök. Ő is felkiáltott, egymásba gabalyodva boldogan vergődtünk.
– Szeretlek! – suttogta halkan, arcomat puszilgatva. Erősen magamhoz szorítottam. Nagyon régen nem éreztem, amit most. Végre igazi társra leltem.