– 1999-ben kezdtem, és mondhatom, hogy szinte rögtön díjat kaptam. Az ott lévő magyarok a szívükhöz kaptak, Kovi, meg mások is, hogy ez a rohadt strici miért kapott?! Azért voltak kiakadva, mert egy vidéki senki voltam a szemükben. Jártam Európát, de nem reklámoztam magam, nem bulvároztam, nem majomkodtam a tévében. Ezért is volt nagy dolog előttük megkapni egy komoly díjat.
– Sajnos már nem vagyok fiatal. Ez egyre elviselhetetlenebb számomra, mert tudom, hogy egyszer abba kell hagyni, vagy át kell alakulni, ráadásul már az energiámból is veszítek. Egerben születtem, édesapám pedagógus, a szüleim már túl vannak a hetvenen. Velük elég nehéz volt elfogadtatni, amit csinálok. A gyerekkor? Nyugodt volt. Tanultam és fociztam. Büszke vagyok rá, hogy van egy érettségim meg egy szakmám, irányítástechnikai műszerész. Érettségi után elmentem egy építőipari céghez éjszakai rendésznek, ezt úgy hívták, hogy telephelyőr, kutyával. A munka mellett tanultam, magoltam a magyart meg a történelmet, a szüleim erőltették, hogy menjek főiskolára. A felvételi nem sikerült. Bevonultam katonának. Csapatnál voltam, bőrbetegséget kaptam, így felkerültem Pestre a Honvédkórházba. Igyekeztem hasznosítani magam, segédápolóként dolgoztam, minket hívtak tökösnővérnek. 1987-ben szereltem le, megszereztem a hivatásos jogosítványt. Számomra óriási dolog volt egy nagy teherautót vezetni. Az Agria Volánhoz kerültem. Két, két és fél évig füszérteztem, ott már maffiáztam egy kicsit. Akkoriban csak télen lehetett banánhoz jutni, az olyan volt, mint az arany. Fiatal sofőr voltam, mégis én hordtam a banánt, mert megkentem a szállításvezetőt. Hiába írták a papírra, hogy egy boltnak tíz karton jár, én átjavítottam ötre, és egy kis jutalomért voltam hajlandó odaadni mind a tíz kartont. Az öltözőben az öreg sofőrök kérdezték, hogy miért én viszem a banánt. Mondtam nekik, azért, mert én nem vagyok olyan buta, amilyenek ti vagytok. Nem akartam boltok között leélni az életemet, elmentem Tiszaújvárosba, két évig hordtam a műanyagot az ország egész területén. Aztán segédvezetőként kamionosokkal jártam nyugatra. Már-már én is kamionos lettem, megvoltak a papírjaim, a vizsgáim, de jött a rendszerváltás, és privatizálták a teherforgalmat. Ez engem sokként ért, hiába próbáltam egy autóval maszekolni, nem kaptam fuvart, így az utcára kerültem.
1992 környékén teljesen nincstelen voltam. Az összes pénzemet elvitte a próbálkozásom. Apám segített ugyan, de eljártam boltokba lopni. Dupla bélésű nadrágom volt, abba dugtam az élelmet, nem tudtam mit csinálni.
Egerben működött egy night klub, de nagyon drága volt. A városban volt még egy lengyel piac is, amikor az megszűnt, a szomszédos kocsma is tönkrement, elmentek a vendégek. Egy régi focistatársamtól kértem ötvenezer forint kölcsönt, abból kibéreltem, és átalakítottam a kocsmát. Ez a night klub hatalmas biznisz volt, rögtön rentábilis lett. Vettem szép bútorokat, csináltam diszkót. Ózdról, ahol óriási volt a szegénység, rengeteg lányt csábítottam magamhoz. Táncoslányokat hoztam, meg pajkos csajokat is, azaz kurvákat. Az én night klubom nem volt olyan drága, mint a másik, emberibb volt, bejöhettek hozzám a kispénzű vendégek is. Jöttek aztán a játékgépesek is, meg az olajvállalkozók. Az első Bokros-csomagig jól mentek a dolgok, utána eltűntek az emberek meg a fekete pénzek, egyre kevesebben jártak hozzám. Live show-val próbáltam feldobni a night klubbot, akkor ismerkedtem meg a pornósokkal. Jó volt ez a klub, de idegesítettek a részegek, ráadásul megjelentek az ukránok is, kérdezték, hogy kinek fizetek, és mennyit. Akkor előhoztam az Astort, a buli-terrieremet, mondtam, hogy neki fizetek, de nem védelmi pénzzel, hanem Chappivel. Nyugodtan meg lehet írni, jártak hozzám rendőrök is bulizni, névnapozni. Dugtak, ittak rendesen, de soha nem fizettek, csak hátba veregettek, milyen jó, hogy én itt vagyok! Szép, jó időszak volt ez.
1998-ban, a választások előtt Pesten javában robbantgat- tak, Egerben ugyan nem volt semmi, a rendőröknek viszont eredményt kellett produkálni. Volt négy night klub, mindegyiket betámadta a kommandó. Egy éjszakára engem is bevittek. Nem elég, hogy bevittek, tönkretették az üzletet, írtak az újságok mindenfélét pisztolyról, kábítószerről. Valakinél találtak fél gramm speedet, a fegyverről meg kiderült, hogy engedéllyel tartott gázpisztoly, meg egy flóbert volt. Még egy évig üzemeltettem a klubot, ne mondhassák, hogy félelemből csuktam be. Igazából már a razzia előtt is pornóz- tam, akkor már megismerkedtem a németekkel.
Említettem, hogy a bárban rendeztem live show-t, így ismertem meg például Carlost. Ő Debrecenben járt tíz évig az orvosi egyetemre. Azért ilyen sokáig, mert kétszer került sittre futtatásért. Ezen a képen egy félvér debreceni csajjal vagyok, az apja fekete orvos, az anyja egy magyar ápolónő… Ez legalább tízéves fotó, ők itt kezdő modellek… Ez két román lány, Szatmárnémetibe jártam ki értük. A román határőröknek legalább annyi pénzt fizettem, mint a benzincsempészek. Ezek itt ukrán lányok…
A pornósok közt megismerkedtem egy nagymenő sráccal, Attilával, ő Németországba járt ki pornózni, de forgatott itthon is. Neki vittem lányokat a night klubból provízióért. Nem volt rossz, hozott egy kis pénzt. A lányok kezdték mondogatni, hogy Feri, miért nem csinálod te is, hiszen csupa szerencsétlen fiút hoznak, ráadásul mindegyiknek kicsi a far- ka.Mondjuk én addig nem is tudtam, hogy nagy a farkam,
mert nem vagyok homokos, hogy nézegessem másokét, de elkezdtem ezekre a véleményekre odafigyelni. Azt mondtam, ez is egy kihívás, úgy, mint a kamionozás, miért ne próbálnám ki?!
Természetesen emlékszem az első forgatásra. Egy szőke nőt választottam ki magamnak, elkezdtük a jelenetet. A kamera nem zavart, legkevésbé a légkör, hiszen hasonló volt, mint a night klubban. A csaj belém akart ülni, és ahogy megfogtam a fenekét, láttam rajta vagy tizennyolc szemölcsöt. Nem is szemölcs volt, hanem az a kicsi pörsenés, ami a borotválkozásnál is elő szokott jönni. Olyan sokkot kaptam, hogy egyből összement a farkam. Ez volt az első színem.
A jelenetet más csinálta meg helyettem, de a dolgot nem kudarcként könyveltem el, mivel abban az időben ronda nőt még nem tudtam megdugni. Kiderült, hogy ezt az egészet elsősorban pszichésen kell megszokni. Voltak sikeres jeleneteim, de eleinte a pornót csak bulinak tartottam, nem is igazán foglalkoztam vele. Aztán, amikor a night klubom megszűnt, a németek megkerestek, mondván, biztosan szükségem van állásra. Azt mondták, minél hamarabb tanuljak meg németül, aztán ha megy, tolmácsoljak, és szervezzek itt, Magyarországon.
Szorgalmasan tanultam a nyelvet, aztán kikerültem Németországba. Vittem három-négy csajt, forgattam, ők is dolgoztak, jó volt. Kaptunk ellátást, megbecsültek minket, embernek néztek. Eger után nagyon jó volt kint. Senkit nem érdekelt, hogy honnan jöttem, nyugalom volt, és ez tetszett.
Dolgoztam egy-két cégnél, aztán a DINO-hoz kerültem, ott rengeteg filmem volt… DINO, azaz Dino Baumgarten az ismert pornósztár, Dolly Buster férje volt. A németeknél az a szokás, hogy a pornósztár meg a producer összeházasodik, így egyben marad az üzlet. Na, szóval a DINO-val rengeteg helyen dolgoztunk Európa-szerte. Az egyik filmben Fehér-Oroszország szerepelt helyszínként. A forgatás persze a Szentendrei-szigeten volt, Tahi meg Kisoroszi környékén. A filmgyárból hoztunk orosz egyenruhákat, és a Halászcsárdánál lévő kompmegállót neveztük ki határnak. A német vágók csak hüledeztek a stúdióban, hogy nézd már, ezek tényleg Oroszországban jártak! Szép időszak volt. Itt van ez a kép, Törökországban készült. Szedett-vedett társasággal voltam kint, belga-osztrák koprodukcióban. Ő egy Dob utcai zsidó lány, a Réka, Izmirnél fotóztak le minket, egy bérelt hajón. Réka nagy pornósztár volt, de már kint él Amerikában… Ezen a képen Zora látható, ő is magyar, már tíz éve Belgiumban él. Egy török szaunában vele csináltam az első színt. Már ott térdelt előttem, amikor azt mondja, hogy ez neki olyan ciki, ő azt hitte, hogy német produkcióba jön. Mondom neki, hogy ez német produkció. De ő magyar fiúval van. Hát mondom, anyukám most már nem tudsz mit csinálni, csak azt, hogy előbb szépen befogod a szádat, aztán kinyitod, és szopod a farkamat, mert éppen pénzt akarunk keresni, azért vagyunk itt! Gondolom, titokban akarta tartani a magyarságát, de hát ez mindegy. Törökország jó volt, színenként három-négyszáz márkát kaptunk, plusz költségtérítést, tehát jól kerestünk.
Azt nem állítanám, hogy takarékos vagyok, ha sok pénz jön hirtelen, akkor annak egy része gyorsan el is megy. Mindenesetre befektettem ingatlanba meg üzletekbe is. Legalább harmincmilliót köszönhetek a farkamnak, ezek szerint jól dolgoztam…
A jó időszak nálunk 1998-tól 2002-ig tartott. Nehéz megmondanom, hogy hány filmet vagy jelenetet forgattam. Van olyan, amiben kettőt, de a német nagyfilmek ötjelenetesek. Sokat csináltam, öt-hatszázat biztosan.
A pornót fizikailag akkor lehet bírni, ha az ember fut. Én most is azért lakom a városon kívül, hogy jó időben le tudjam futni a magam négy kilométerét. Mindig azt mondom a fiataloknak, hogy ha valaki tud félórát futni, akkor baszni is tud félórát. Ha valaki a kamerám előtt tíz perc után liheg, mint egy kutya, akkor azt mondom neki, hogy kösz, de menj haza! Egyébként vegetáriánus vagyok, legfeljebb rákot eszem, azt is ritkán. A vegetarianizmus egyrészt a tisztaságot jelenti számomra, másrészt az állatok szeretetét. Dohányzom, az egyfajta stresszlevezető pótcselekvés.
A drogot önmagában elítélem, de a marihuána a pornóban sokat tud segíteni, mert örömhormont termel, endorfint az agynak. Kint van az ember mondjuk Törökországban, a fotókon tényleg szép a táj, de a szikla égeti a talpad, meleg van, fúj a szél, tűz a nap. Na, ilyenkor semmi kedvem megdugni azt a csajt, aki ott van előttem ugyan, de már megdugtam háromszor. Egy marihuánás cigi ilyenkor tud segíteni.
Engem a pornó motivált, elhivatottság, sőt hitvallás volt számomra. Vidéki gyerekként kaptam egy lehetőséget, és élni akartam vele. Meg akartam mutatni, hogy jó vagyok, sőt a legjobb! Ha kellett, a régiekkel klikket alakítottunk, hogy letörjük az újak, a betörni vágyók szarvát. A pornó nekem azt a sanszot adta meg, hogy pénzt keressek, tájakat lássak, embereket ismerjek meg a világban, és ez nagy dolog.
Az tény, hogy a magánéletemet valamennyire tönkretette. Próbáltam magam mellett tartani a barátnőmet, fizettem a rezsijét, a költségeit, mégis eltávolodott tőlem. Talán nem is baj, mert ha az ember elmegy utazni meg dugni, akkor nem jó, ha naponta jön tíz olyan sms, hogy „szeretlek” – rontja a koncentrációt. Egyszóval le kellett mondani a magánéletemről, de úgy voltam vele, hogy fiatal vagyok, inkább jobb egyedül, mint hogy elváljak négyszer-ötször, meg hogy legyen mindenfelé gyerekem.
Egyszer, még régen, a night klubban néztem a tévét, és az egyik német reklámban láttam egy csajt, aki egy body gépen tornázott, óriási cicikkel. Számomra az a nő volt a csúcs! Aztán 2000-ben Berlinben, a Vénus-díjátadón megkaptam a legjobb kelet-európai producer és színész díját. Ki adta át? Az a csaj, életem legjobb nője a német tévéreklámból: Monique Covet. 1999-ben kezdtem, és mondhatom, hogy szinte rögtön díjat kaptam. Az ott lévő magyarok a szívükhöz kaptak, Kovi, meg mások is, hogy ez a rohadt strici miért kapott?! Azért voltak kiakadva, mert egy vidéki senki voltam a szemükben. Jártam Európát, de nem reklámoztam magam, nem bulvároztam, nem majomkodtam a tévében. Ezért is volt nagy dolog előttük megkapni egy komoly díjat.
A német piac kemény, de korrekt. Ha kapsz egy megbízást és elvégzed, akkor legközelebb is téged keresnek, mert a német ember nem hagy cserben. Náluk viszont nem lehet viccelni. Ha kérnek négy análos filmet, akkor négy análosnak kell lenni, nem mondhatod azt, hogy bocsánat! A német azt mondja, mit csináljak a bocsánattal? Menjek a boltba és fizessek vele, vagy kapok érte tíz eurót?
Egy igazi profi nem szúrja a farkát. Ha valaki fizikailag jó, meg jó a feje, akkor nincs is erre szüksége. Fontos még az is, hogy mindig jó legyen a légkör. Törökországban például, amikor megcsináltam a színemet, szó nélkül mentem pakolni a lámpákat. A technikus meg a kamerás nézett, hogy na, ez nem egy nagyképű gyerek. Az is igaz viszont, hogy ha megkérdeztem a kamerásomat, Gerdet, aki egyébként a mai napig velünk dolgozik, ő mindig megmagyarázta, hogy a kamerán mikor mit nyom meg és miért, milyen képet hogyan kell beállítani, szóval hajlandó volt tanítani. Ha éppen nem állt a farkam, és kellett egy kis idő, akkor azt mondták, hogy Feri, nyugodtan pihenj, szívj el egy cigit, aztán majd dugsz, amikor kedved lesz. Nem sürgettek, hogy gyerünk már, haladjunk!
Nem mindig azt csináljuk, ami tetszik. Le kell forgatni az öregasszonyt, meg a dagadtat is. A Tahi híd alatt forgattunk egy sikerfilmet, ez egy penner, egy koldusfilm volt. Beöltöztettük az embereket mindenféle rossz ruhába, úgy nézett ki, mintha csöveznének a híd alatt. Csupa öregasszony volt ott, de amikor a negyedik nap végre jött egy jó csaj, egy tini, akkor nyilván kiválasztottam magamnak. Azért volt hozzá jogom, mert én a rossz munkát is elvállalom. Bizony, nem mindig szép az élet! A nagy Private-es sztárok mindig csak jó nőt dugnak jó helyen, egy pattanástól már kiborulnak. Kemény klikk az övék, semmi esélyem nem volt oda bekerülni.
Nem érdemes az én munkáimat a Koviéhoz hasonlítani. Rólam nyilván azt mondja, hogy én gonzót forgatok, meg egyszerű filmeket és ez így is van, mert a német piac azt igényli, az egyszerűt, a gyorsat.
Szóba került Monique Covet. Hét hónapig együtt éltünk, és aztán forgattunk is közösen. Wiesbadenben találkoztunk, az akkori cégemnél, Beke Sanyi volt velem. Flegmán mondtam Sanyinak, te, kérj már egy szál cigit attól a szőke csajtól! Moni visszaüzent, hogy szívesen ad cigit, de én menjek érte. Tudtomon kívül akkor már én is sztár lettem, mit mondjak, kóstolgattuk egymást. Az utolsó filmjét együtt csináltuk, aztán ő visszavonult, mert már nem bírta idegekkel. A Moni igazi sztár. Profi! Nem műanyag sztár, mint jó néhányan, akikkel a Kovi dolgozott. Monit a Private kisrepülővel vitte Kenyába, piros szőnyeg várta limuzinnal. Sajnos ráment az élete, a boldogsága. Nincs magánélete, kipukkadt. Németországban volt egy rossz kapcsolata, mikor hazajött, akkor kezdett velem dolgozni.
Alakulhatott volna az életem másképp is. Lehetett volna úgy, hogy otthon nézem a tévét, fekszem, várom a munkanélküli-segélyt, vagy éppen elmegyek egy gyárba raktárosnak.
De valamit valamiért! Sok mindenről lemondtam, viszont nem kevés pénzt kerestem, egzisztenciát teremtettem, más üzleteket is tudok csinálni. Magányos vagyok, de nem boldogtalan.
Nem akarok nevet mondani, nevezzük a lányt pornósztárnak. Ő hol talál egy olyan palit, aki meri őt vállalni? Hol van az a férfi, aki eltűri, hogy mennek az utcán, és azt hallja, hogy nézd máá, ezt a csajt szopatták tegnap, ezt kúrták seggbe! Egy normális pali ezt nem tudja elviselni. A pornós lányt otthon az ágyban senki nem kezeli nőként. Ezt a nőt otthon nem dugják úgy meg, hogy istenem, te vagy az én asszonyom!
Az, aki a kamera előtt létezik, jó adag exhibicionizmussal rendelkezik. Keresi a pénzt, de a többség nem él a sansszal. A pornósok közül legfeljebb minden tizedik tett magának félre pénzt, csinált magának egzisztenciát, vagy volt képes családot alapítani.
2002 volt a határév. Megjegyzem, hogy a pornóról a bulvárlapokban rengeteg hülyeséget összeírnak, pedig ennek az iparágnak komoly gazdasági háttere van. Amerikában a pornót a kaszinóval meg a behajtással együtt a maffia tartotta kézben. Gengszterek voltak a pornószínészek meg a producerek is. Rengeteg pénzt termeltek ki, szükségük volt mosodára. Áthoztak pár millió dollárt Németországba, azt leszámlázták, és mondjuk tízmillió dollárból ötöt hazavittek, ötből meg csináltak európai pornós cégeket. Csakhogy ez a mosoda egyre több és több pénzt hozott, így alakult ki Németországban is a pornóipar. Ez a folyamat a nyolcvanas években kezdődött, 1995-ben volt az igazi csúcs. Szép idők voltak azok, nagyon sok pénzt kerestek. Aztán Olaszországban és Franciaországban is sorra alakultak a filmes cégek, egy idő után viszont telítődött a piac. Ráadásul bejött az internet, ami bárki számára elérhető. Egy produkciót viszont csak annyiból lehet finanszírozni, amennyit az előző film behozott. Ez szigorú matematika. Ha sikeres vagyok, jó filmet csinálok, és mondjuk eladnak Németországban rögtön háromezer darabot, akkor kapok újabb megbízást, ha nem, akkor azt mondják, hogy foglalkozz valami mással! A másik a DVD. A cégek azt hitték, ha havi négy helyett hat-nyolc filmet csinálnak, akkor nő a bevételük. Ehelyett az történt, hogy teltek a polcok, és egyre lejjebb mentek az árak. Amerikában még virágzik a pornó, hiszen nagy az ország, van még kinek eladni. Szabó Gábornak például a mai napig jól megy, és ez nem véletlen.
A DVD után jönnie kell valamilyen új adathordozónak, amit nem lehet másolni. Állandóan azt hallom, hogy a zenekiadók sírnak, pedig minket legalább annyira sújt a másolás problémája. Nézzük meg, mi van Oroszországban: Szentpéterváron tizenöt millió ember él, és csak abban a városban hat-hétszáz filmet forgalmaznak. Állítom, hogy mindegyik másolt. Ki az, aki kimegy Oroszországba pereskedni a jogdíjért? Ha volna is, rögtön lelőnék… Mindenesetre a szép nőkre mindig lesz igény, ezért élünk, ezért vagyunk még mindig. Meg hát van igény még a perverzre meg az extrémre is. Szerencsémre engem jó nők vesznek körül, és hála istennek, nekem szép nőkre van megbízásom. Talán én vagyok az egyetlen magyar producer, aki jó csajokkal tudja telerakni a filmjeit. Mutatom a katalógust a lányokról. Erre büszke vagyok! Nekem nem szórakozás melegfilmet csinálni vagy kakisat, pisiset meg ilyeneket. Van már olyan nevem a szakmában, hogy annyit kapok egy filmemért, mint mások tíz kakisért. Ebből a szempontból utolsó mohikánnak nevezném magam.
Ez a pornó! – az összes bejegyzés itt nézhető meg,