16 év házasság alatt egyetlen férfi volt az életemben, a férjem. Előtte volt meg egy komolyabb kapcsolatom, de ezen kívül nem volt más férfi az életemben. 15 éves lányom már nem kötött le, mint akkor, amikor még kisgyerek volt. Egyre több időm jutott magamra. Férjem, vezető beosztásban dolgozik, így anyagi helyzetünk is jónak nevezhető. Kapcsolatunkat a férjemmel szintén jónak értékeltem, bár az utóbbi időben mintha egyre laposabbá, monotonabbá vált volna… legalábbis ami a szexuális életünket illeti. Visszagondolva az eltelt évekre, azt hiszem sem én sem pedig a férjem, nem nagyon próbáltuk frissíteni szexuális életünket. Egyrészt, mert mindketten kissé konzervatívak vagyunk/voltunk, másrészt pedig azért mert mindketten kielégítőnek éreztük. Több mint 10 év házasság után kezdtem érezni, hogy szeretnék valami újat, valami az eddiginél másabbat, érdekesebbet. Finoman próbálkoztam a páromnál, próbáltam a tudtára adni, hogy örülnék egy kis változatosságnak. Vásároltam néhány szexibb holmit, próbáltam kissé kihívóbb lenni. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem volt semmi eredménye a próbálkozásaimnak, de úgy érzem, mégsem értem el a kívánt hatást. A férjemnek jó volt úgy ahogy volt, nekem pedig többre volt szükségem. Ahogy telt az idő, egyre kevésbé volt kielégítő számomra intim életünk, egyre fokozódott bennem a vágy az új iránt.
Egy közepes nagyságú Erdélyi városban élünk, én egészségügyi asszisztensként dolgozom. Bár nem ismer mindenki a városban, de azért mégsem engedhettem meg magamnak, hogy meggondolatlanul bocsátkozzam kalandokba, nem akartam kockára tenni a házasságunkat. Úgy éreztem, nem éri meg… arról már nem is beszélve, hogy már én sem a huszas éveimbe jártam, amikor az ember egy-kettőre talál kapcsolatot, kalandot, ha nagyon akarja. Átlagos 40 éves nő voltam…
Ildikó barátnőm volt az egyetlen, akivel bármilyen problémát meg tudtam beszélni. Nem kellett attól tartanom, hogy kiszivárog valami a beszélgetéseinkből. Annak ellenére, hogy barátságunk alig pár éves múltra tekintett vissza, nagyon megbíztam benne. 2 évvel idősebb volt és egy katasztrofális házasságban élt. A férjének komoly alkohol problémái voltak, hiába próbált segíteni rajta, nem sikerült. Ennek ellenére ő optimista maradt, nem látta rózsaszínbe a világot, de nem is keseredett bele a problémákba, élte a saját életét. Megértette a problémáimat, vívódásaimat, és próbált biztatni, segíteni. Örvendtem, hogy volt egy megértő barátnőm. Ildikó egy román-magyar cég humánerőforrás vezetőjeként dolgozott, nyitott, mindig vidám nő volt, az a típus, aki bátran hátrafordult ha egy vonzó férfit látott az utcán. Munkájának köszönhetően tudott is bánni az emberekkel, értett a nyelvükön.
Társasága minden alkalommal egy kellemes élményt jelentett számomra, és nem csak azért, mert megértő volt, hanem felszabadultsága miatt is. Az a nő volt, amilyen én is szerettem volna lenni.
Abban a kis kávézóban beszélgettünk, ahová gyakran mentünk, ha kedvünk volt egy kávé mellett beszélgetni. Mindkettőnk munkahelyéhez közel esett, igy egy idő után egy fajta törzshelyünké vált.
Rossz hangulatban voltam, volt egy oktalan vitám a férjemmel. Talán nem is volt igazam, talán csak a felgyülemlett feszültség váltotta ki belőlem azt a vehemens reakciót. Már bántam az egészet… Látta rajtam, hogy nem vagyok a legjobb passzban, fagatni kezdett. Elémeséltem neki, hogy mi történt, miért vesztünk össze a férjemmel. Cigarettáját szivva halgatott, majd amikor befejeztem a mondanivalómat, gyerekesen cinkos arccal mosolygott rám, majd nevetve megjegyezte-tudod mi a te bajod Magdi? Mostanába nem voltál rendesen megdugva :)
Döbbentem néztem rá, eléggé ismertem ahhoz, hogy tudjam elég szabad szájú, pláne ha kettesben vagyunk, de ez a kijelentése, és főleg az ahogyan mondta ledöbbentett. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most nevetnem kellene-e vagy inkább fel kellene háborodnom. Látta az arcomra kiülő megrökönyödést és nevetni kezdett
– Ugyan már, ne légy ilyen prűd, te is tudod, hogy ez a bajod.
Látva a nevető barátnőmet, úgy éreztem, nem sok értelme van a felháborodásnak, nem is beszélve arról, hogy talán még igaza is van… sőt, nagyon valószínű, hogy igaza van. A férjem a munkája miatt sokat van távol, na meg amúgy sem a régi már a kapcsolatunk, monotónia, egyhangúság jellemzi az életemet. . talán ez a bajom. Valójában én is tudtam, hogy ez a bajom és a legjobban az bosszantott, hogy nem tudtam változtatni rajta. Na meg kezdtem úgy érezni, mintha már nem lennék eléggé nő, mintha nem volnék már elég vonzó a férjem számára. Egyszóval a női büszkeségem szenvedett csorbát.
Pár nappal később felhívott telefonon, és bejelentette a rá jellemző módon, anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy ráérek-e péntek este, vagyis másnap egy kis női pletykaparti lesz az egyik, és nem mondhatok nemet. Mit tehettem volna, megígértem, hogy ott leszek, pláne, hogy tudtam a férjem egész hétvégén távol lesz.
Péntek este 8 körül jött utánam. Amikor beültem az autóban, azonnal feltűnt, hogy barátnőm rendkívül elegáns és csinos.
– Nem öltöztél túl egy pletykapartihoz? – kérdeztem tőle, kis éllel a hangomban.
-Nem – válaszolta kurtán.
A rövid válasz elvette a kedvemet a további érdeklődéstől, jobbnak láttam nem faggatni.
Pár percnyi autózás után megérkeztünk, Ildikó beállt a parkolóban, egy 10 emeletes tömbház elé. Nem sokat beszélgettünk, csak intett, hogy merre megyünk. A lift a 8. emeleten állt meg. Ildikó csengetett az ajtón, majd mosolyogva rámnézett:
– Ne nézz úgy, mint akit kivégzésre visznek.
Egy 45 év körüli, jol megtermett férfi nyitott ajtót, mosolyogva tessékelt be a házba.
– Azt hittem, hogy… – nem tudtam befejezni a mondatot, mert barátnőm éles tekintettel pillantott rám, majd egy csókot nyomott a pasi szájáre. Nem tudtam mire vélni a dolgot, bár sejtettem, hogy ki a férfi. Többször mesélte, hogy van egy kapcsolata, de nyilvánosan nem akarja vállalni, legalábbis addig nem amig férjnél van. Feltételeztem, hogy erről a férfiről van szó. Bosszantott a dolog, nem értettem, hogy miért kellek én ide, és zavart, hogy nem mondta meg hová megyünk.
Tamás, így hívták a férfit, betessékelt a nappaliba, majd elnézést kért és kiment a szobából.
– Mi ez, miért kellett iderángass engem? – kérdeztem dühösen
– Ugyan már, mi a problémád, egyedül akartál otthon ülni? – válaszolta Ildikó.
Na mindegy gondoltam magamban, maradok egy fél órát, majd kitalálok valamit, és hazamegyek. Kellemetlenül éreztem magam, az volt az érzésem, hogy plusszban vagyok.
Érkezésünk óta két és fél óra telt el, és nekem egyre jobb lett a hangulatom, nemcsak a nagyon finom bor hatására, hanem a két vidám ember társasága is feldobott. Éreztem, hogy lassan kezd a fejembe szállni az ital, nem voltam ugyan részeg, de éreztem az ital hatását.
Ildikó kipirult arccal nevetett Tamás egyik viccén, nekem pedig megszólalt a telefonom. Rápillantotta a kijelzőre, és láttam, hogy a férjem hiv. Elnézést kértem és kimentem a konyhába. Párom nem volt kíváncsi, hogy hol vagyok, vagy mit csinálok, csak bejelentette, hogy megérkezett és minden oké, majd vasárnap érkezik. A beszélgetés befejezése után, bosszankodva álltam a konyha közepén, úgy tűnt a férjemet nem nagyon érdekli, hogy én mit csinálok egyedül… ismét a szokásos vívódás…
Lecsaptam a telefont a konyha asztalra, mintha elszállt volna a jókedvem. Arra gondoltam haza kellene mennem, de végül, rövid morfondírozás után arra jutottam, hogy dehogy kellene hazamennem, miért is ne érezhetném jól magam.
Visszaindultam a nappaliba, nem tűnt fel, hogy nem hallom az Ildikó hangos kacagását. A félig csukott ajtóig érve, megálltam, valami furcsa volt, nemcsak kacagást nem hallottam, hanem beszédet sem, nagy volt a csend… . földbe gyökerezett a lábam… Ildikó és Tamás szenvedélyesen csókolóztak a kanapén. Tamás keze a barátnőm combjai között matatott, az Ildikó fehér blúza pedig majd a nyakáig volt felhúzva, egyik melle kilátszott alóla. Megkövülve néztem őket… az ágaskodó mellbimbóról és a sóhajokból ítélve Ildikó kellemen érezhette magát. Álltam az ajtóban, mint egy hülyegyerek, és nem tudtam mitévő legyek. Izgató volt látni őket, de úgy éreztem, nincs itt a helyem, legalábbis most nincs. Nem tudom mennyi idő telhetett el, talán pár másodperc, de az is lehet, hogy több, én még mindig csak álltam és néztem őket. Meglepődve vettem észre, hogy engem is elfog a vágy. Na ne, ezt nem, nem fogunk hülye kukkolósdis pornófilmet játszani, és az ajtó között masztizni, azt nem -morfondíroztam magamban. Most szépen megfordulok, és mielőtt észrevennének, kisétálok az ajtón. Mellbimbóim olyan kemények lettek, hogy már szinte fájtak, arcom kipirult, lélegzetem pedig egyre gyorsabb lett.
A fene enné meg, csaknem fogok felizgulni azon, hogy a barátnőm a pasijával csókolózik… . és a mellét szivja… . huha… . – dühös voltam magamra amiért még mindig őket néztem, szégyelltem ezt a kukkolást.
Tamás hirtelen abbahagyta az Ildikó mellének a kényeztetését, és egyenesen a szemembe nézett. Azt hittem elsüllyedek a szégyentől, meg akartam fordulni, de csak álltam, és néztem őket.
– Gyere be – hallottam előbb Tamás, majd Ildikó hangját. Mint valami robot, úgy léptem be a szobába, közben pedig az agyamba dörömbölt, hogy te marha, mit csinálsz.
Zavartan ültem le az egyik fotelban, nem tudtam hová nézek, a barátnőm pedig még annyi fáradtságot sem vett, hogy legalább meztelen mellét eltakarja. Zavartalanul folytatták a csókolózást, Tamás keze zavartalanul matatott az Ildikó combjai között én pedig már azt sem tudtam mi tévő legyek, izegtem-mozogtam a fotelben és próbáltam a tv-re koncentrálni. Persze nem sikerült, mindegyre visszatévedt a tekintetem az egyre hevesebben csókolózó párra. Megdöbbenve állapítottam meg, hogy barátnőm szoknyája alatt nincs semmi, nincs tanga. Egyre jobba szétnyíló combjai, majdnem teljes bepillantást engedtek. A Tamás középső ujja eltűnt a borotvált punciba. Nem akartam őket nézni, de nem tudtam levenni róluk a szemem. Ildikó hangosan lihegett, sejtettem, hogy nagyon fel van izgulva… akárcsak én is… Ez nem lehet igaz, haza kell mennem, el kell mennem innen… de csak ültem és bámultam őket, közben pedig éreztem, hogy én is nedves leszek… Tátott szájjal bámultam, ahogy kicsomagolja a Tamás szerszámját, majd a szájába veszi és olyan mohon kezdi szopni mintha ettől függne az élete… . és micsoda szerszám. . majd kétszer akkora, mint a férjemé… éreztem, hogy nagyon kívánom, nagyon szeretném szopni… Elöntött a szégyen a gondolatától. Az jutott eszembe, hogy még a férjemnek is ritkán csináltam…
– Gyere ide – parancsoló volt az Ildikó hangja.
Ismét, mint egy robot, vagy egy kiskutya, úgy engedelmeskedtem. Odaültem mellé és kipirultan, felizgulva neztem, ahogy a hatalmas dákó eltűnik a barátnőm szájába. Tamás közelebb lépett hozzám, Ildikó pedig újra rámszólt:
– Szopjad te is!
Nem ellenkeztem, lassan a szégyenérzet helyét átvette az izgalom. Óvatosan közelítettem a hatalmas dákóhoz, megnyaltam, majd óvatosan a számba vettem. A kemény forró és nedves fasz izgató volt, teljesen kitöltötte a számat. Amíg Tamást szoptam, Ildikó megszabadult a ruháitól, és minket nézve simogatta csupasz punciját. Még egy utolsót nyaltam a merev farkán, mielőtt becsúsztatta volna a barátnőm nedves puncijába. Néztem őket, közben vetkőzni kezdtem. Gondolataim akörül forogtak, hogy mi van, ha nem leszek elég vonzó. Ildikó vékony filigrán nő, átlagosnál nem nagyobb mellekkel, kis formás popsival… izgató látvány volt, ahogy a hatalmas 190 centis és legalább 100 kilós férfi alatt lihegett, nyögött. Nem tudtam sokáig figyelni őket, de azt hiszem Ildikónak megvolt az első orgazmus, mert sikítozva dobálta magát Tamás alatt. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy telt combjaim között a Tamás feje csinál utat, keményen belenyalva nagyon nedves puncimba, közben nem túl nagy, de létező pocakomat simogatta. Telt, átlagosnál nagyobb és kissé már megereszkedett melleimet simogattam. Tamást nem zavarta, hogy nem vagyok borotvált. igaz, hogy nincs őserdő a combjaim között. Gyér szőrzetem lucskos volt, és egyre hangosabban nyögdécseltem.
– Izgató – hallottam Ildikó hangját. Nem tudtam kitől kérdezte, de nekem nagyon izgató volt. Tamás válaszolt fojtott hangon-aha, és most megdugom ezt a csatakancát. Valahogy, valamiért nem zavart a csatakanca megnevezés, pedig máskor, más körülmények között biztos, hogy felálltam volna és elmegyek.
Vastag farkával végigsimította puncim bejáratát, alig hallhatóan suttogtam, hogy dugjál meg. Egy határozott mozdulattal hatolt belém, amitöl felsikoltottam. Teljesen kitöltött hatalmas farka, nyögve élveztem. ahogy előre-hátra mozgott bennem. Lábaimat felraktam a vállára, hogy még jobban érezhessem azt a hatalmas dorongot magamban. Amikor abbahagyta kinyitottam a szemem, Ildikó még mindig magát izgatta és pikirult arccal nézett minket. Tamás felalított a kanapéról, letérdeltetett a földre, belemarkolt nagy fehér popsimba.
– Hátulról is meg akarlak kefélni – hallottam a hangját. Nem érdekelt, hogy akar megkefélni, csak keféljen meg. Széttártam a lábaimat, mire ő mögém térdelt, és hátulról nyomta belém méretes farkát. Melleim előre hátra himbálóztak a lökései alatt, közben fenekemet, csípőmet markolászta, és fojtott hangon suttogta, hogy megbaszlak.
Éreztem, hogy jön a vég, már rég megszűnt minden tartózkodás, szégyen, csak a gyönyört éreztem. Sikongva, lihegve élveztem el Tamás alatt. Éreztem, amint kihúzza belőlem a farkát, elnyúltam a szőnyegen, mire ő megfordított. Alig kaptam levegőt, nem tudtam magamhoz térni, igy még soha nem dugtak meg, nem is gondoltam, hogy lehet ilyen erős orgazmusom. Fölém térdelt és verni kezdte a farkát. Nem volt időm feleszmélni, hogy mit akar, egyszer csak ömlött belőle a forró, nyúlós sperma. Az első sugár félig nyitott számba kötött ki, a többi végigömlött az ajkaimon, arcomon, melleimen. Hihetetlen mennyiség folyt ki belőle. Először élvezett férfi a számba, de nem volt kellemetlen, nyeltem a gecijét, letöröltem az arcomról, és lenyaltam az ujjaimat.
A férjem a hétvégi élményeit mesélte, közben pedig, csak úgy zárójelben megkérdezte, hogy nekem, hogy telt a hétvége. Mondtam, hogy semmi különös, csak a megszokott, közben pedig a péntek estére gondoltam. Éreztem valami szégyenfélét, de a kellemes emlékek mellett teljesen elhalványult ez az érzés.
Ildikóval utólag megbeszéltük a történteket. Azt mondta legyek nyugodt, ez hármunk között marad. Persze beismerte, hogy nem spontán volt az egész, hanem előre megtervezett. Azt is elárulta, hogy nem kell aggódnom, a barátja izgatónak talált, nagyon tetszett neki telt alkatom, azt mondta nagyon izgató volt, és szívesen megismételné ezt a hármast. Nem mondtam azonnal igent, mert úgy éreztem fel kell dolgoznom a történteket. Volt egy jó adag lelkiismeret furdalásom és sok mindenen elgondolkoztam, de már tudtam, hogy a következő alkalomra igent fogok mondani.
Ez volt a „kivezetésem” a monoton életmódból, és persze volt folytatása is. Valójában rájöttem, hogy tetszik, izgat ez a játék… minden lelkiismeret furdalásom ellenére izgat…
dugás
Jóképű idegen
Évek óta nem voltam nyaralni, mióta elveszítettük anyát. Azt hiszem, mindenkit megrázott annyira az eset, hogy képtelen lett volna élvezni a nyarat. Ennek már 3 éve. Most azonban – talán mert apa végre újra boldog Erin oldalán, vagy mert adódott ez a szuper lehetőség – útban voltunk Salt Lake City-be. Nem esett olyan messze tőlünk, lévén, hogy coloradoiak vagyunk, így autóval kényelmesen megtettük a kilométereket. Útközben énekeltünk, nevettünk, vagy kíváncsian bámultunk ki az ablakon, hogy minden apró részletet megjegyezzünk a csodálatos kilátásból.
Jócskán beesteledett, mire odaértünk a szállóhoz, ahol apa szobát foglalt: egyet neki és Erinnek, egyet pedig nekem. Nem okozott gondot, hogy egyedül kell aludnom a szobában, elmúltam már 19, és noha félek a sötétben, azért tudok vigyázni magamra. Miután elfoglaltam a szobám, ami ízlésesen volt berendezve, kinyitottam az ablakot, és megcsodáltam a városi fényeket. Soha nem gondoltam, hogy ez a város ilyen nagy. De szerencsére az utazás előtt olvastam róla egy-két dolgot – és az órára pillantva megállapítottam, hogy nincs még késő kicsit szétnézni. Kopogtam kettőt apáék szobája ajtaján, és azon keresztül szóltam nekik, hogy sétálni megyek. Azt hiszem, csak egy halk „rendben”-t hallottam.
A folyosó falai kellemes krémsárgára voltak meszelve, középen egy csokoládébarna csíkkal. Szórakozottan húztam végig rajta az ujjam, nem is figyelve az orrom elé. Így fordulhatott elő, hogy a sarkon befordulva összeütköztem egy idegennel. Megtántorodtam, mire az a valaki erős szorítással megfogta a karom, hogy el ne essek. Egy hálás köszönetet mormoltam, és csak ezután pillantottam fel – és a lélegzetem is elállt. A férfinak sötét haj keretezte az arcát, a szeme pedig szürkén csillogott. Markáns álla, és egyenes vonalú orra volt, kimondottan férfias azzal a kevés borostával. Széles vállai voltak, keskeny csípővel, igazán kisportolt alkat, és meg kellett állapítanom, ő a legszebb férfi, akivel életemben találkoztam.
– Minden rendben? – kérdezte sietve, én pedig némán bólintottam, még mindig őt nézve. Elmosolyodott, majd két lépéssel ki is került, és magamra hagyott. Csak álltam ott, és próbáltam magamhoz térni. Pár perc is eltelhetett, mire eszembe jutott, miért is indultam, így a lift felé vettem az irányt, hogy megkezdjem az esti sétát.
Pár óra múlva fáradtan értem vissza a szállóhoz. Szinte mindent megnéztem, ami a közelben volt, és elég érdekesnek találtam. Viszont elég későre járt már, így le kellett feküdnöm, észben tartva, hogy reggel indulunk a tóhoz a városon kívül, és tartunk két nap sátoros kempinget. Izgalmasnak hangzott, bár sosem sátoroztam még. Fáradtan kinyitottam az ajtót, és odabent lehuppantam az ágyra. Az ablakot nyitva felejtettem legutóbb, így most odaálltam, hogy becsukjam. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzek ki a városra, ekkor vettem észre lent a medencénél úszó alakot.
Odakönyököltem az ablakpárkányra, és néztem, ahogy nagy karcsapásokkal úszik. Majd a lépcső felé vette az irányt, és kimászott a vízből. Két kezével hátrasimította a haját, melyből folyt a víz, a testéről pedig izgatóan csurogtak le a vízcseppek. Képtelen voltam levenni róla a szemem. Ő pedig, mintha megérezte volna, hogy valaki nézi, felpillantott az ablakomból kiszűrődő fény irányába, és elmosolyodott. Ekkor ismertem meg benne azt a férfit, akivel összeütköztem a folyosón. Majd elolvadtam, a testem egyszeriben felforrósodott, a mosolytól pedig megkeményedtek a mellbimbóim. Nem értettem, hogy lehet rám ekkora hatással, ám visszamosolyogtam, sőt még intettem is neki. Ő is intett nekem, hogy menjek le fürdeni egyet. Elgondolkodtam, végül is miért ne. A térdem már remegett, amikor magamra kaptam a bikinimet, melynek türkiz színe jól kihangsúlyozta a kék szemem, és sötétszőke hajam. Még fogtam egy törölközőt, majd lementem a medencéhez.
A férfi a medence szélén ült, a lábait a vízbe lógatta. Én ledobtam a törölközőm egy napozóágyra és odatelepedtem mellé.
– Üdv – mosolyogtam rá, de a gyomrom egy nagy-nagy gombóc volt.
– Üdv – válaszolt, és a mosolyától, ha lehet, mégjobban elöntött a forróság. – Elnézést a koraesti kellemetlen találkozás miatt, tudja rengeteg munkám volt még, és siettem.
– Nincs gond, én voltam a figyelmetlen – válaszoltam udvariasan, majd egy lassú mozdulattal beleereszkedtem a medencébe. Kellemes volt a víz, és csak mellig ért, így gond nélkül, kapálózás nélkül tudtam egyhelyben maradni. A férfi is becsúszott mellém, és ahogy elhaladt mellettem, a keze futólag hozzáért a csípőmhöz. A langyos víz ellenére elöntött a forróság.
– Mióta van itt a szállodában? – kérdezte mély, férfias hangján, miközben engem nézett.
– A szüleimmel érkeztem Coloradoból – válaszoltam, nem akartam belemenni a családi helyzetünkbe. Az mindig sajnálkozást szül, én pedig nem erre akartam alapozni ezt az estét. – És Ön? – s közben lassan haladtam a medence széle mellett, a lépcsőnél pedig megálltam.
– Pár napja vagyok itt, ide szólított a munkám. Még egy hetet biztosan maradnom kell, közben pedig olykor futja az időmből valami kellemesebb tevékenységre is. – mosolyodott el.
– Megértem, a holnapi nap kitűnő alkalom a kempingezésre a „tó legnépszerűbb sátorozóhelyén” – idéztem apát kis fintorral. – Maga mire gondolt? Esti fürdőzésre a szállodai medencében? – kacagtam fel, ennél azért érdekesebbre számítottam.
– Talán nem tartja elég kellemes kikapcsolódásnak? Bevallom én sem élveztem annyira, mint most, hogy maga is itt van – mosolygott sejtelmesen, és elindult felém a vízben. Libabőrös lettem, hirtelen a bőröm egész felszínét elkezdtem érezni, ahogy a víz simogatja a combom, ahogy az olykor meglibbenő szellő meglibbenti a hajam, és az végigsimítja a nyakam. És a férfi csak jött. Én pedig kezdtem hátrálni a vízből, úgy éreztem, ha ott maradok, akkor nem jövök ki onnan még elég sokáig.
– Hova menekül? – kérdezte az idegen, és szemében jókedv csillant.
– Csak hideg volt már a víz – próbáltam mentegetőzni, de a vak is láthatta, hogy odakint pedig vacogva ácsorogtam. Összefontam magam előtt a karom, és igyekeztem ezt minél kevésbé kimutatni. Nem sok sikerrel…
– Ne vicceljen, mindjárt megfagy ott kint. Jöjjön vissza, nem fogom bántani, megígérem. – azzal felémnyújtotta a kezét, én pedig pár pillanatig elgondolkodtam. Nem attól félek, hogy ő bántana, hanem hogy én nem tudok állva maradni a közelében. Végül odaültem a medence szélére, ő pedig megfogtam a derekam, és segített becsúszni a vízbe. Közben a testem végigsiklott az övén. Mikor már a saját lábamon álltam, belepillantottam a szemébe, és amit ott láttam, engem is birtokba vett: fellángoló vágy, és éreztem, hogy a keze még mindig a csípőmön pihen.
– Köszönöm – suttogtam, ő pedig csak bólintott, de nem távolodott el. Keze lassan felfelé siklott a testemen, forróságot hagyva maga után. Majd lassan a mellemre siklott, s a hüvelykujjával cirógatni kezdte a mellbimbóimat.
– Tudod, hogy a hidegtől majd átütötték a fürdőruhád? – kérdezte rekedt hangon, immár tegezve. Én nem tudtam mit mondani, csak jobban hozzásimultam, tenyeremet a mellkasára tettem. Nem tudtam eldönteni, eltoljam-e, vagy végigsimítsam. De ahogy a mellbimbóimmal játszott, a vágy egyre jobban úrrá lett rajtam, és a kezeim végigkúsztak a mellkasán, majd összefonódtak a nyaka mögött. Az arcunk már majdnem összeért, és én kissé szétnyitottam az ajkam. Lassú gyengéd csókra számítottam, de ehelyett olyan vággyal csókolt meg, hogy az egész testem beleremegett. Addig tolt, míg neki nem ütköztem a medence falának, és csak csókolt, szenvedélyesen. A nyelve utat tört a számba, és hancúrozásba kezdett az enyémmel. Nem tudtam uralkodni magamon, a kezem beletúrt a hajába, és húztam magamra a fejét, ő pedig a csípőmet szorította magához, és éreztem, mennyire kíván. Gyengéden beleharaptam az alsó ajkára, mire ő felnyögött, és kapkodva a fürdőruhám madzagját kezdte kibontani. Majd áthúzta a fejem fölött, és mostmár a csupasz mellemet fogta a tenyerébe, közben az ajkai lesiklottak a nyakamra, és azt csókolta szenvedélyesen. Én simogattam a mellkasát, a hátát, az arcát, és úgy éreztem, elvesztem a karjaiban. Az ajkai még lejjebb kúsztak, a kulcscsontomra, majd a keze a fenekemre tévedt, és könnyedén megemelt a vízből, nekiszorított a falnak, így nem csúsztam vissza, s a szája az egyik mellbimbómra tapadt. Felnyögtem, ő pedig nyelvével ingerelte, olykor szívott rajta egy kicsit. Az ujjaim a hajába túrtak, és húztam magamra a fejét, a lábaimmal pedig átkulcsoltam a derekát. A keze felsiklott a testemen, és a szája helyére tapadtak, míg ő újra megcsókolt. Azt hittem, ennél már nem érhet nagyobb gyönyör, mire a keze lesiklott a combom belső felére, és lassan egyre beljebb kezdett kúszni. Zihálva szedtem a levegőt, majd az ujjai elérték a kis háromszöget a fürdőruhámon, és a vékony anyagon át éreztem a határozott érintését. Felnyögtem. Erre ő végighúzta az ujját a bugyi szélén, és én úgy éreztem, menten megőrülök.
– Kérlek – lihegtem a fülébe. És ő egy határozott mozdulattal becsúszott a bugyimba, s ujjai utat törtek a nagyajkak között. Rögtön megtalálta a kis duzzadt gombócot, ingerelte, de nem állt meg. Tovább csúszott, be egyenesen a hüvelyembe, és én halkan sikoltottam. Az ujjait olyan mélyre nyomta, amennyire csak tudta, majd kijjebb húzta, hogy utána újra tövig tolhassa belém. Így dugott először egy, majd két ujjával, én pedig kapaszkodtam belé, és minden lökésnél nyögtem. Gyorsított a tempón, és éreztem, már nem kell sok, hogy kielégüljek. Körmeimet gyengéden a hátába mélyesztettem, és egyre szaporábban szedtem a levegőt, ugyanolyan ütemben nyögve. Hirtelen megéreztem, ahogy közeledik az orgazmus, majd elemi erővel tört rám, az egész testem belerándult, ám ő tartott erősen, míg én hosszakat nyögve élveztem. A testem lassan elernyedt és bekövetkezett, amit már az elején tudtam: képtelen leszek megállni a lábamon a közelében. Ő lassan leeresztett, én pedig pár pillanat alatt igyekeztem magamhoz térni.
Mikor már elég erőt éreztem magamban, felpillantottam, és valami olyat láthatott a szememben, ami meghökkentette, mert a szemöldöke a magasba szaladt, az arcán pedig vágyakozó mosoly terült szét. Tudtam, hogy ez az orgazmus nemhogy kielégített volna, csak mégjobban felajzott. Megragadtam a fejét, és magamhoz húztam, szenvedélyes csókkal zárva le a száját. Majd a kezem lesiklott a vállán, le a mellkasán keresztül a hasára, végül pedig a dudorodó nadrágjára, amin jól kitapinthattam, hogy olyan kemény már, mint a szikla. Nadrágon keresztül rákulcsoltam az ujjaim, mire ő felnyögött, és még szenvedélyesebben csókolt.
– Mit teszel velem…? – lihegte két csók között, én pedig elkezdtem az ujjaim le-fel táncoltatni a farkán. Erősebben megragadtam, és készültem a nadrágjától megszabadítani.
Ám ekkor beszédfoszlányokat hallottam…
– Nem, órák óta elment már. Baja is eshetett, nem ismeri a várost… – apám hangja volt, én pedig megdermedtem.
– Engem keresnek – suttogtam rémültem, és azt sem tudtam, mihez kezdjek hirtelen. Ő értetlenül nézett rám, majd megértette, miről beszélek, s mostmár ő is hallotta a beszélgetést.
– El is rabolhatták, eltévedhetett odakint – Erin a legrosszabbakra gondolt. Nem hagyhattam őket így aggódni. A fürdőruhafelsőm után nyúltam, és magamra rángattam, ő pedig készségesen elengedett. Látszott, hogy még igyekszik magához térni. Majd kidugtam a fejem a medence széle fölött, és odakiáltottam a szülőmnek:
– Apa! Itt vagyok! Nincs semmi baj, csak fürödtem egy kicsit. – s láttam, amint a megkönnyebbüléssel az arcukon felénk jönnek. Az „úszótársamra” pillantottam, úgy tűnt, összeszedte magát.
– Nagyon aggódtunk kicsim, Erinnel már azt hittük… – és itt elakadt a hangja, amikor meglátta a mellettem álló férfit. Igyekeztem feltalálni magam, és bemutatni őket egymásnak.
– Ő itt az apám, Apa, ő pedig… – és ekkor döbbentem rá, hogy még a nevét sem tudom.
– Philip. Philip OBrian. – segített ki gyorsan, s biccentett apámnak. Kikászálódtam a medencéből, és a törölközőmért siettem. Magamra tekertem, és látva, hogy apámék visszaindultak, még egyszer a medence a felé néztem. Ő csak nézett rám, a szemében még mindig vágy csillant. Philip OBrian. Csak reméltem, hogy még összefutunk, amíg itt vagyok, és akkor befejezhetjük, amit elkezdtünk…
Liptai Claudiát új pasi dugja
Vége a titkolózásnak! Liptai Claudiának (36) elege lett a bujkálásból, találgatásokból, rosszindulatú pletykákból, s úgy döntött elárulja, újra van párja! Választottja pedig nem más, mint a volt kormányszóvivő, Daróczi Dávid (37). Túlzás nélkül lehet állítani: a TV2 műsorvezetőnője az elmúlt egy évet a figyelem középpontjában töltötte. Viharos szakítása és válópere Gesztesi Károllyal szinte minden újság címlapjára ragasztotta, amikor pedig magánélete nem szolgáltatott sztorit, a nyuszis magazinban megjelent szexi fotósorozatával hívta fel magára újra a figyelmet. Később még azt is kitalálták, hogy valójában nem is szakított Gesztesivel, csak reklámfogásnak szánták a szétköltözést. Az igazságot egyedül ő ismerte, de senkinek sem beszélt róla. A szexi tévés elsőként a Blikknek árulta el, hogyan ismerkedtek meg, s hogyan alakult kapcsolattá az ismeretség. Tovább a teljes cikkre
Közösülés, nemi érintkezés
A közösülés vagy nemi aktus (latinul: coitus (koitusz) – szó szerinti jelentése: „összejövés”) a párosodás (kopuláció) emberekre vonatkozó általános elnevezése; az, amikor a hímvessző behatol a hüvelybe. A közösülés fogalma alatt általában a nemi egyesüléssel kapcsolatos szexuális tevékenységek tágabb körét értik, míg a koitusz kifejezetten a nemi szervek egyesülését jelenti. A közösülés szó szeretetet, szerelmet kifejező szinonimája a szeretkezés.
A magyar büntetőjogban a közösülés kizárólag a férfi és nő közötti, kizárólag genitális aktusra vonatkozik; e terminológia szerint minden más szexuális aktus (például azonos neműek közötti, orális szex stb.) megnevezése: fajtalanság. E büntetőjogi kategórizálás a freudi meghatározásokból adódott.
Szinonimák a közösülésre
A magyar köznyelvben és szlengben számos különböző ige és kifejezés használatos a nemi aktus megjelölésére. Egy a gyűjtéshez fűződő kommentár: „A görögöknek a hajózással kapcsolatos dolgokra volt a legtöbb szavuk. A rómaiaknak a gyilkolásra. Minden népnek arra, amit a legtöbbet csinál.”
Semleges kifejezések: közösülni, lefeküdni egymással, együtt hálni (régi), együtt tölteni az éjszakát, gyereket csinálni, nemi életet élni, összefeküdni, szexelni, izélni, házaséletet élni
Szeretetet, szerelmet kifejező: szeretkezni, szerelmeskedni, megismerni egymást
Humoros: szobára menni, megszexuálni, baszélgetni, dugmálni, digi-dugizni, elmerülni a testi gyönyörök változatosságaiban, elmélyíteni a kapcsolatot, gyakorolni egy kis lepedőakrobatikát, hetyegni, kamatyolni, külön biológiaórát tartani, kufircolni, kupakolni, kurjantani, fűrészelni, bagzani (régi, állatok tevékenységét nevezik eredetileg így), (meg)lovagolni, lökni, (mélységesen) megismerni, megnézi mit tud a vásznon, megnyitni előtte a gyönyör kapuit, nemileg egyesülni, nemileg érintkezni, összegyűrni a lepedőt, papás-mamásat játszani, pásztorórát tartani, reszelni, teljes nemi közösségre lépni, (ki)témázgatni, testnedveket cserélni, vétkezni a 6. parancsolat ellen, etye-petyézni, rosszalkodni, hegeszteni, unga-bungázni, mozgalmi munkát végezni az alapszervében (főleg 1989 előtt használták, a KISZ-es zsargont kifigurázva).
Durva: baszni, cseszni, megfarkalni, dugni, fakkolni (az angol fuck szóból), fékni (középkori magyar, a német ficken-ből), gyakni (régi), kefélni, kettyinteni, kuffantani, kúrni, lezavarni egy numerát, toszni, bökni, szúrni, (meg)hágni.
Tárgyas igeként (férfi a nőt): aláverni neki, felhúzni, felpróbálni, levarrni, gerincre vágni.
A köznyelvben durvának számító kifejezések egyes nyelvjárásokban általánosan elfogadottak, semleges jelentésűek is lehetnek.
Fájdalom tűrés szex előtt, után és közben
A fájdalom különleges vészjelző sziréna, ami arról értesít, hogy testünk bizonyos pontján valami nincs rendben. A fájdalom azonban azon kívül, hogy baj esetén riadóztat, sokaknál a szexuális kielégülés lényegi eleme. Sajnos rengetegen szenvednek a legkülönfélébb fájdalmaktól szex előtt, közben vagy után, mint ahogy arról olvasói leveleink is tanúskodnak. Tovább a Bixip teljes cikkre
Japán bemondónő élő adásban megdugva
A mi kis ártatlan játékaink 2. rész
Jó pár nap eltelt már a bábukészítés óta. Ahányszor csak eszembe jutott az a délután, le kellett nyugtatnom magam. Be kell valljam, ez volt a legerotikusabb élményem addig, és nem tudtam kiverni a fejemből. Az estéink otthon, a vacsorák, az ingázás, minden folytatódott, mint rendesen. Beszélgetéseink természetes mederben folytak, minden szexuális felhangot nélkülözve. A játékok bizalmas kapcsolatunk apró, titkos pecséttel lezárt pillanatai, töredékei voltak csupán. A kivételt az egyszerű érintések, a külső szemlélő által észre sem vehető, mindennapi gesztusok jelentették. Mikor reggel beléptem a konyhába, ahol Laura narancsot vágott az asztal mellett, megérintettem a csípőjét jó reggelt kívánva, éreztem, hogy viszonzásul ő is hozzám nyomja a fenekét. Vagy mikor felsegítettem rá a hátizsákját, megsimítottam a csuklóját. Ha leült mellém a kanapéra, a combomon nyugtatta a kezét, vagy olykor lesimította a fülem mögötti hajtincset, ha magyarázott valamit.
A tél elmúlt, és a tavaszi nappalok megnyúltak, olykor már reggel is szinte meleg volt. Ez azt is jelentette, hogy Laura elkezdett könnyebben öltözni. Még segítettem is neki az alagsorból felhozni a nyári cuccokat, amiket szétterítettünk az ágyon. Felizgatott a gondolat, hogy mostantól ezeket a ruhákat fogja viselni, de nem árultam el magam. Jólesett élveznem a bizalmát. Ő meg azt élvezte, mekkora hatást gyakorolt rám. A csudába is, tudtam, hogy én sem hagyom őt hidegen. Így titkaink a normális napi teendőktől külön, a pecsét alatt nyugodhattak háborítatlanul. Egy este azonban óvatosan kipróbáltam, hol húzódnak a játék / nem játék határvonalai.
Mikor beléptem a szobába aznap, Laura a földön feküdt a tévé előtt. A nap lemenőben volt, de a lámpákat még nem kapcsoltuk fel; a szobában halványodtak a fények, egyre jobban kiemelve a tévé természetellenes, hideg sugárzását. Piros kis topot viselt, és egy kinyúlt, keki sortot – mezítláb volt. Hátam a kanapénak vetve, mögé telepedtem, hogy kinyújtott lába tőlem jobb kézre esett. Rátettem a kezem a sima vádlijára, mire az mozgásba lendült, aprókat csóválva a kezem alatt, de a tévét tovább bámulta a könyökére feltámaszkodva. Ezen az estén a testére összpontosítottam, na meg a fickós önmagamra.
Simogatni kezdtem a lábát. Nem reagált. Semmi játék, csak mi ketten. Most nem jutott eszébe semmi rég elfeledett társas. A combján jártam, mikor megkérdezte, „Megmasszíroznád a lábam?” „Persze,” mondtam. Vissza a lábfejéhez. Keményebb dörzsölésbe fogtam, ujjaimmal a talpára koncentrálva, amit mindig hálásan fogadott. Popsijának alja kilátszott a nadrágból, de egyre kevésbé tudtam kivenni a részleteket a sűrűsödő homályban. Egy kis idő múlva visszacsúsztattam kezem a vádlijára, majd fel a combjára. Nem szólt semmit. Bevallom, egyre izgatottabb lettem, még a kezem is remeghetett egy kicsit. A belső combját simogattam, de nem mozdult. Lábai elég szorosan feküdtek egymás mellett, semmivel sem adta tanújelét az érdeklődésnek.
Feltáratlan területen jártam. A játékainkon csapongtak a gondolataim, a negyeddolláros feltalálásán, a nyílt maszturbáción a szobájában, a csókon. A mostani simogatás semmi azokhoz képest – gondoltam. Előre csúsztam, hogy elérjek a sortjáig, és kezem becsúsztattam a nadrág szára, és a bugyija közé, ott folytatva a tevékenységem. Semmire nem reagált, úgyhogy nemsokára abbahagytam az egészet.
A szobában már csak a tévé volt világos, hiányzott a kis lámpa megszokott fénye. Pár perc múlva újra rákezdte a lábával, s egyszer kétszer a combomat is meglökte vele. Ok. Ez valami jelzés? Minden kis mozdulatnak jelentőséget tulajdonítottam, érzékeim felfokozódtak, még egy kis erekcióm is támadt. Ez talán még jól fog jönni később. Rendben, mit veszíthetünk? Újra mellé húzódtam, hogy ne kelljen előrehajolni, és benyúltam a fenekéhez. Simogattam egy kicsit, majd a bugyi alá fészkeltem az ujjaimat. Először a feneke félgömbjén köröztem, aztán combja belső íve mentén, egyre lejjebb. Most már nagyon dobogott a szívem. Éreztem az ajkait, éreztem, hogyan nedvesedik egyre jobban, hogyan nyílik meg kutató érintésemre. Ujjaimmal már a résén matattam, de a jelek szerint nem bánta. Figyeltem a fejét, de az alig moccant, úgyhogy folytattam. Ha zavarja, majd visszavonulok, gondoltam. Majdnem felugrottam, mikor hirtelen megszólalt, „hé…, mit művelsz ott hátul?” Nem vádlón, csak érdeklődéssel. „Ummm, semmit, csak játszom egy kicsit.” Arrébb mozdult, ez elég volt ahhoz, hogy visszahúzzam a kezem. Egyszerre megemelte kissé a csípőjét, és jobb kezével lenyúlva kigombolta a nadrágot, majd a cipzár hangját hallottam. És most a combjait is széjjelebb tette, de csak épphogy. Bár egy szót sem szólt közben, ezt már valódi felhívásnak tekintettem. Újra visszanyúltam, egyenesen a nadrágszárába, a bugyija alá, az édesen gyöngyöző puncijához. Megtaláltam a csiklóját, és óvatos izgatásába fogtam. A csípője mozgásba kezdett. Ahogy köröztem a csiklóján, úgy mozdult ő is, sőt mikor picit abbahagytam, ő folytatta tovább. Most már csak odatartottam az ujjam, és hagytam, szerezzen magának élvezetet. Hű! Most már egyformán nedvesek voltunk, úgy éreztem saját érintésem nélkül is bármikor el tudnék sülni. Most már a tévére sem figyelt, fejét vállai közé ejtette. Halk hangon szólalt meg párszor, „de jó érzés…”, aztán „ó…, rossz fiú vagy.”
Szavai felbátorítottak, és feljebb csúsztattam a kezem, a kisajkai közé. Mutatóujjammal benyúltam a szűk, nedves résbe. Hihetetlen érzés volt. Beljebb merészkedtem, ő azonnal hátra nyomta a csípőjét. Hallottam a zihálását, ahogy nyíltan masztizott a kezemmel, mindent a csípője mozgásával irányítva. Eltávolodott tőlem, majd ráhúzta magát az ujjamra, aztán hagyta, hogy a szőrpamacs alatt körözzek, majd a redőcskék közeit fedezzem fel. Felnyögött, mikor vastagabb hüvelykujjam került a punijába. Éreztem, hogyan húzzuk fel egyre jobban magunkat, hogyan mocorgunk és nyögdécselünk egymás érintésétől. A mennyekben voltam. Alaposan felizgulva.
Hirtelen előre húzta magát, elkúszva tőlem, „ó, ez… jól van, ennyi volt, ok, ok.” Ragacsos ujjakkal, meredten ültem mögötte. Nem értettem, miért hagytuk abba most, mikor láthatóan éppen az élvezés határán volt. Aztán összeszedte magát, megigazította a copfját, felhúzta a cipzárját. Aztán felült, miközben én visszacsúsztam a kanapéhoz. Hozzám araszolt, és felnézett rám, „hááát ez…,” mondta, és láttam, hogy csípője közben izeg-mozog. Rám mosolygott, és szégyenlősen elhúzta a száját (ami úgy imádtam). Elélvezett volna? Nem voltam benne biztos.
Így ültünk még egy darabig, majd két kezébe fogta a tenyerem. „Tudod, most nekem van valamim, amit kezelésbe kell vennem,” mondta, és a kezem az ágyéka fölé, a hasára tette. „Tehetek érted valamit?” kérdeztem. „Ummm, nem, azt hiszem, te már megtetted a magadét,” szólt, és kezét a nadrágomra szorította, ahol a péniszem ágaskodott. Megszorította, majd felállt, és kiment a szobából. Ó, Istenkém, miért kellett így félbe hagyni?
Sucking bitches
Azta, hogy kavarnak a csajok
Nyári vakáció 4. rész – Tizenöt év múlva
Mindketten befejeztük a felsőfokú tanulmányainkat. Elmúltak a boldog és felhőtlen, nyári vakációk s helyettük(?) következtek a dolgos hétköznapok. Hugi bent maradt az egyetemen dolgozni – ő pszichológiát és szociológiát tanult – és szépen menetelt a tudományos karrier felé. Szorgalmasan készült a PhD fokozat megszerzésére. Kutatási területe a családon belüli szexuális – kapcsolatok – kölcsönhatások s azok összefüggései, a modern társadalmak interperszonális viszonyaival.
Én pedig, elindultam szépen a szamárlétrán, a diplomácia világában. No, persze senki se gondolja, hogy miniszterként vagy nagykövetként kezdtem volna a pályafutásomat. Bekerültem a külügybe egyszerű, mezei gyakornoknak, akit akár cigarettáért küldhettek az időseb kollégák a büfébe. Szívós, kemény munkával – a hivatali intrikák között ügyesen lavírozva s az előttem lévők fokozatos „kihalásával” – egyszer csak eljött a nagy lehetőség: Kineveztek az egyik – az Egyesült Államokban működő – főkonzulátusra, első titkárnak. A feladatom kiegészült, afféle kulturális attaséi megbízatással.
Úgy látszott, hogy tizenöt év után, megint, szinte áthidalhatatlan fizikai távolságba kerülünk egymástól. Esti, hosszú beszélgetéseink során, felmerült a lehetőség, hogy valamelyikünk feladja egyéni karrierjét csak, hogy ne szakadjunk el egymástól. Végül azonban döntöttünk. Megpróbáljuk, kibírjuk s ha mégsem… no hiszen „a folyón akkor kell átkelni, ha már odaérkeztünk”
Így – s t’án mondanom sem kell, egymás folytonos ajnározásával – készültünk az utazásomra, ti. rövid időn belül el kellett foglalnom az állomáshelyemet.
Megérkeztem az „Újvilágba” s meglepően kevés problémát jelentett a gyors beilleszkedésem. Nagy tapasztalattal és kitűnő emberismerettel rendelkező főnököm, pontosan ráérzett, hogy mennyi segítségre és mennyi önállósításra van szükségem ehhez.
A városban – ahol a konzulátus működött – található az egyik leghíresebb amerikai magánegyetem. Kultúrattaséi feladatom, egyik legfontosabb része volt, tehetséges hazai fiatalok számára, ösztöndíj – lehetőségek megszerzése. Főnököm igyekezett, amilyen gyorsan csak lehetett, bevezetni azokba a társasági körökbe, akik segítsége nélkül, a munkám gyakorlatilag lehetetlenné vált volna. Néhány fogadás, kerti – parti stb. – no meg kellően extrovertált személyiségemnek köszönhetően – rövid idő alatt, igen jó, már – már baráti kapcsolatokra sikerült szert tennem.
Megtudtam,hogy az ominózus egyetemen, akár nekem is van lehetőségem, kutatási témát telepíteni. A téma finanszírozása azon múlik, hogy valamelyik – itt végzett és anyagilag megfelelően „eleresztett” (jelzem, ez az itt végzettekre eléggé jellemző) öregdiáknak megtetszik és úgy dönt, hogy pénzt áldoz rá – nagyobb témák esetén előfordul, hogy többen is összeállnak a szükséges tőke megteremtésére.
No, gondolhatjátok! Villant is az ötlet s nem késlekedtem benyújtani a húgom PhD témáját, kutatási projektként, nem elfeledkezve rögtön, hugi nevében, az ösztöndíj – pályázat beadásáról.
Természetesen a legrövidebb úton elhintettem újdonsült baráti körömben, ezt, a „rendkívüli jelentőségű és fontosságú” tudományos témát, világosan érzékeltetve, hogy nekem milyen fontos volna e projekt megvalósulása. Amúgy – számomra is meglepő módon – valódi érdeklődést váltott ki a téma, ebben az illusztris társaságban.
Két nap sem telt el, amikor reggel a titkárnőm beszólt:
– Mr. Mark Levin vár a telefonban, kapcsolhatom?
Azonnal nyúltam a készülék után. Mark – egy az újdonsült barátaim közül – az egyik egyetemi alapítvány kuratóriumának vezetője s nem mellékesen, viszonylagos fiatalsága ellenére, a állam kereskedelmi kamarájának elnöke volt. Afféle „igen fontos személyiség”
– Hallo Mark! Mit tehetek érted?
– No az majd később. Egyszer biztos majd én megyek hozzád valamivel, de most nem erről kell beszélnünk! Jártam a dékánnál, megnéztem a projektedet és tetszett! Úgy döntöttem bedobok rá vagy négymillió dollárt s ha kell, esetleg kiegészítjük. Hallgass, csak semmi köszönet! Valójában úgy is sokkal több pénzem van, mint amit, akár az unokáim is el tudnának költeni. No meg engem is érdekel ez a téma, de erről inkább máskor! Egy gond van, hogy áll a húgod az angollal?
– Az nem gond. Anyanyelvi szinten beszéli.
– Az jó. Mert a tanszék, ahol a projekt fut majd, ragaszkodik hozzá, hogy egy speciál – kollégiumot indítson, minimum két szemeszterre – nagy az érdeklődés a diákok körében is a téma iránt.
– Te jó ég! Ez aztán villámgyors!
– Még annál is gyorsabb. Az egyetem e – mail – ben már fel is vette a kapcsolatot a húgod munkahelyével. Most viszont te következel! A vízum a te területed, hogy gyorsítsd!
– Hát ezerszeres köszöneten és…
– Semmi hálálkodás, jössz nekem eggyel! Na see you – és letette a telefont.
Nem akarok már senkit untatni a részletekkel, A kiérkezésemhez képest mintegy három hónap múlt el és jött a jelzés: este nyolc harminckor a rotterdami géppel érkezik a tündérem.
Szerencsére a „rezidenciám” körüli tevékenységre nem kellett időt fordítani, hiszen Mr. És Mrs. Jonston tökéletesen kézben tartotta ezeket a dolgokat – kár,hogy Henny csak „amerikaiul” tudott főzni s ezt inkább csak muszájból vettem igénybe, időnként.
Magamat kellett – főleg lelkileg – felkészíteni, olyan izgatott voltam a várakozás órái alatt.
Aztán már jól van. Megérkezett s a váróban szinte repült a karjaimba. Irigy tekintetek kereszttüzében, csak nem akartunk kifogyni a csókból. Hugi volt, aki hamarabb észbekapott.
– Nem indulunk? – súgta a fülembe, még mindig szoros ölelésben.
– Induljunk kedves, iszonyú fáradt lehetsz már!
– Nem baj, nem baj! Csakhogy itt vagyok – kis pajkos mosollyal jelezve, hogy a karjaimban.
Hazafelé az autóban, szorosan hozzám bújt s simogatott, ahol csak hozzám fért. Abszolút nem foglalkozott a metropolisz csillogó fényáradatával.
Valahogy azért hazaértünk – magam sem tudom igazán hogyan, mert a tekintetem sokkal többször merült el gyönyörű szemében, minthogy a forgalom problémáival foglalkoztam volna. Valamiféle őrangyal foghatta helyettem a volánt – igen másként nem történhetett!
Amint bezártuk magunk mögött az ajtót, hugiból kitört a hamisítatlan nő. Percek alatt körberöpködte a házat, mintegy felmérte a terepet.
– Gyorsan a fürdőbe! Le kell mosnom magamról a hosszú út porát, Jössz? Segítesz – somolygott.
– Háááát nem tudom a jelen hely… – folytatni persze nem tudtam.
Ő már meztelenül állt előttem, ruhái festői rendetlenségben szétszórva a nappaliban. Egy csókkal lezárva szám, kezei sietősen dolgoztak a kicsomagolásomon.
Hipp – hopp a zuhany alatt találtuk magunkat s ömlöttek ránk a langyos vízsugarak. Úgy simogattuk, csókoltuk egymást, mintha egy hosszú s kitartó udvarlás után, végre megtörve a jeget, most csodálkoztunk volna csak rá a másikra.
Tündérem elém guggolt, finoman kezébe fogta sziklává keményedett farkamat s halkan becézgetve, csókolgatva, finoman a szájába csúsztatta s régi szokásához híven, folyamatosan a szemembe nézve, szopni kezdte. A feszültség gyorsan növekedett bennem – főként érzékelve, hogy változatlan hatással van rá gyönyörszerző tevékenysége s velem együtt az orgazmus határán járt. Láttam gyönyörű szemének fényét megtörni s egy pillanat alatt, kontrolálhatatlanul tört rám a gyönyör. Az első robbanás még a szájában érte kedvesemet, azután – talán kicsit megszédülve a fenekére tottyant s így, további spricceim, szinte az egész testét beborították.
Mellé térdeltem s magamhoz szorítottam. Csókokkal becéztem bársony bőrét.
Nem tudom meddig maradtunk – és maradtunk volna – így egymás karjaiban, ám a zuhanyból ránk ömlő víz rohamos hűlése magunkhoz térített bennünket. Gyorsan zártam a csapot és egy hatalmas fürdőlepedőbe csomagoltam, könnyedén felkaptam (nem nagy dolog t’án fele olyan súlyú volt, mint én) és a nagy franciaágyamra helyeztem.
– Összevizezel mindent, te rendetlen kisfiú – kuncogta
Gyorsan megtörölköztem és a becsomagolt babámmal kezdtem foglalkozni.
Finoman, gyúrogattam, a puha törölközővel dörzsölgettem, forgattam, csiklandoztam – épp’ úgy, mint egy kisbabát a fürdetés végén. Göcögő kis nevetések, apró sikkantások jelezték, mennyire élvezi ő is a játékot. Kicsomagoltam s mondtam:
– És most bekenjük a kicsi baba popsiját – nyitottam a testápolós flakont és megemeltem a lábait, mint egy igazi csecsemőnek.
– Te! Ne ott kezd! – suttogta és hasra fordult.
A tenyerembe vettem egy kevés testápolót – micsoda gyönyörű test, soha nem fogom megunni – finoman a nyakánál s a vállainál kezdtem a „szertartást”, majd gyengéden maszírozva – símogatva haladtam lefelé, végig a hátán, derekán, a gyönyörű popsikon, combokon, egészen a lábfejekig. Na ja! A középső régiót – combok, popsi – kicsit alaposabban kellett megkezelni és én nem is mulasztottam el elvégezni e nemes feladatot. Mire a műveletet befejeztem – szokásoknak megfelelően – mindketten alaposan felizgultunk.
Hugi kéjes mozdulattal megfordult – mert szerinte egyes testtájakat agyon kényeztetek, másokat meg bűnösen elhanyagolok. No én aztán nem! Azonnal feszülő mellbimbóira „buktam”, nyelvemmel, ajkammal tisztességgel kényeztetve őket.
– Ez finom, de ettől még száraz marad a bőröm – majd szavaival szöges ellentétben, fejemet ölelve még jobban a cickójához szorított – nem ellenkeztem!
Azért a testápoló is szóhoz jutott de valahogy, minden kenegetés előtt, a szájammal kellett a területet előkészíteni. Különösen igaz volt ez, midőn, alulról visszafelé haladva elértem a combok között bebúvó, bűvös háromszöget. Ez a „megbúvó” talán már nem is volt megfelelő kifejezés, ti. már igencsak elő akart bújni minden alkatrésze. A duzzadt s nedvekben úszó szeméremajkak, a sapkáját magáról eltávolító, mini falloszként meredező csikló. Ennek a látványnak s a hozzá társuló illatnak, egyszerűen nem lehetett ellenállni – nem is akartam!
Kezdtem igazi nyelves – csókot adni s belemelegedni hugi kényeztetésébe, ám félbe szakított:
– Aúúú nagyon finom, de most ne… érezni akarlak… bennem akarlak érezni… gyere – gyere!
Ellentmondást nem tűrő módon húzott magára – s mit tagadjam: én is arra vágytam. Széttárt lábai között felfelé csúsztam s ő sürgetőn ellenem mozdult. Aztán éreztem hüvelye falának selymes forróságát – minden segítség és trükk nélkül – a helyemen voltam. Egyszerűen csak becsusszantam s már tövig toltam magam – aztán mozdulatlanul, fojtogató erejű ölelésben élveztük a legnagyobb csodát, amit férfi s nő egymással átélhet. Percekig maradtunk mozdulatlan s akkor hugi teste finoman kezdett hullámozni alattam. Egyre hevesebben és hevesebben hajtottuk egymást a csúcs felé. Éreztem nem tartok ki túl soká’, ám e pillanatban hugi bébi torkából feltört az ős – asszonyiság gyönyörhangja és görcsös vonaglás közben ellazult s én csak pumpáltam és pumpáltam belé gyönyöröm levét.
Ráomlottam s csak percekkel később jutott eszembe megkérdezni:
– Édes! Nem vagyok neked túl nehéz?
– Maradj! Ez jó! Nem te vagy nehéz, hanem kivárni volt nehéz, hogy megint ilyen boldog legyek.
Lassan, egymást átölelve, oldalra fordultunk – és rajtaütésszerűen elaludtunk.
Másnap reggel örömmel konstatáltuk, hogy minden ami történt valóság és nem álom. Együtt léptünk a zuhany alá de a rengeteg tennivaló, a kissé megkésett ébredés korlátozta lehetőségeinket – azért jól esett újra együtt kezdeni a napot.
Bizony jó, hogy siettünk, mert alig kapkodtuk magunkra ruháinkat, Mark barátunk meg is érkezett. Ő vállalta, hogy hugit kalauzolja és átsegíti a kezdeti nehézségeken. A gyors bemutatkozás után, csodálattal a hangjában jegyezte meg:
– Arra számítottam, hogy csinos vagy, arra is számítottam, hogy nagyon csinos vagy de arra, hogy egy villámcsapás leszel…
Hugi elégedett mosollyal nyugtázta az elismerő bókot.
– Indulhatunk? – perdült elé, vidámsággal álcázva a benne bujkáló feszültséget.
Útra keltek. Magam is a munkám után néztem. Szinte észre sem vettem, úgy szaladt el az idő. Négy után pár perccel értem haza s kisvártatva betoppantak hugiék is. Igen csak jókedvűen érkeztek.
– Steve! A húgod egy hurrikán, egy tűzvihar, egy atombomba! Néhány óra alatt „bevette” az egész egyetemet, az ujja köré csavarta a teljes vezetőséget!
– Szóval akkor sikerült az ösztöndíj – vetettem közbe
– Mit ösztöndíj! Oktatói státusz! Az egyetem intézi a tartós munkavállalóit, el vannak varázsolva. Te! Ha így folytatja én nem is tudom… szenátort csinálnak belőle… húúú! – lelkendezett.
– De most aztán készülj, Sara vár bennünket vacsorára! Meg kell ünnepelni ezt a napot!
– Ok! Gondolod vegyek frakkot… ?
– Ne légy hülye! Ez nem protokoll összejövetel – baráti meghívás – no kapj magadra valamit és menjünk, a borjúsült frissen az igazi – Sara specialitása.
– Az enyémmel megyünk – lépett a kocsijához Mark – éjjel majd taxival hazajöttök.
A vacsora kitűnő, a hangulat egyenesen csodálatos volt. Mark kibontott egy üveg Villányi Cabernet Sauvignont.
– Ehhez a húshoz ez illik, ez a nehéz zamatos ital – Mark nagyon büszke volt borászati ismereteire. (Mellékesen a saját cége, többek között európai borok importjával foglalkozott. ) A bor gyorsan fogyott, a hangulat emelkedett. Mindannyian úgy éreztük, mintha már réges – régen, gyerekkorunktól ismernénk egymást.
– Amikor először a bátyáddal beszéltünk a kutatásodról, említettem neki, hogy engem személyes érintettség miatt – mondhatom úgy – e, mosolygott kérdőn a feleségére, aki egy bólintással nyugtázta a kérdést – no, szóval személyes érintettségünk okán is érdekel. Gondolom a kutatásaid során rengeteg interjút fogsz készíteni ill. készíttetni. Hadd legyünk mi az első interjú – alanyaid.
– De ehhez menjünk át a dohányzószobába, ott kényelmesebb. Hozhatok még egy üveggel vagy valami mást innátok?
– Nem, nem ez tökéletes – válaszoltunk kórusban.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, Mark mesélni kezdett.
Ketten voltunk testvérek, a két évvel idősebb nővérem Leann és jómagam (sajnos már csak voltunk, mert ő öt éve autóbalesetet szenvedett). Mikor a kamaszkor göröngyös útjára léptem, a köztünk levő kapcsolat nem volt valami felhőtlennek mondható. Én voltam a kis hülye öcs, aki őt a „NŐT” lépten – nyomon csak bosszantotta, akadályozta.
Minél jobban rádöbbentem szexualitásomra, annál inkább lett a nővérem érdeklődésem célobjektuma – gondolom testvérek között ez nem olyan ritka jelenség.
Amikor elkezdtem maszturbálni, fantáziám valami tárgyiasult támasztékokat keresett. Kézenfekvő tárgynak tűntek a nővérem intim ruhadarabjai, különösen a bugyi – szerintem minden kiskamasz fétise, aminek elbirtoklása, a kívánt de elérhetetlen nő birtoklásának szimbóluma. A nővérem finom tapintású, selymes bugyii indították be leginkább a fantáziámat.
Egyik alkalommal egy zöld színű – és ó uram isten, használt(!) bugyikát sikerült zsákmányolnom. A használt fehérnemű varázsa, hogy tartalmazza a tulajdonos titokzatos illatát – mintegy, a csapdába ejtett lény egy darabkáját. A bugyit ráhúztam az egyik kispárnára. Ügyesen elrendezve azt az illúziót keltette, mintha a popsijára lenne felhúzva. Mezítelenül elhelyezkedtem az ágyon. Rövid ideig szaglásztam a bugyit s miután kellő hangulatba kerülten, altestemhez szorítottam és lassú, párzó mozdulatokkal kezdtem a maszturbálást. Szinte magam alatt éreztem a vágyott női testet. Már kezdett egészen jól lenni, amikor úgy éreztem, valaki figyel. Szememet kinyitva – ó borzalom és megaláztatás – a nővérem állt az ajtóban s tágra nyílt szemekkel bámult rám.
– Mark – szólított
A mozgást még néhány másodpercig folytattam – mint a lelőtt katona, aki a találat után még métereket fut s csak azután rogy össze – az én testem is csak kis késéssel reagált – s az agyam sem tűnt sokkal élénkebbnek.
– Mark – a hang és kép végre eljutott a tudatomba
A pánik kezdte elnyelni az értelmemet. Próbáltam elrejteni meztelen nemi szervem, e célból afféle embrió pozícióba tekeredtem és „szerencsésen” a padlóra gurultam, mereven szorongatva, a felöltöztetett párnát, magamhoz.
– Mit keresel itt – szinte sikoltottam – ez az én szobám, kifelé.
Ám gyorsan az jutott eszembe: elmondja apáméknak, no éppen fiatalon bevégzem az életet. Mondom rendesen pánikban voltam.
– Mark! Nyugodj meg… mondta újra nagyon csendesen
– Miért nem kopogtatsz? Csak így lerohanod az embert… emeltem újra a hangom – s közben reménytelenül próbáltam takargatni magam.
– Márk! Nyugodj már meg, nem vagyok dühös rád!
Ültem szerencsétlenül a padlón s a rémképek villantak folyamatosan a lelki szemeim előtt: megszégyenít a barátai előtt, elmeséli az iskolában s rajtam fog mindenki röhögni és így sorban tovább, tovább…
– Mark! Ne idegeskedj már, mondtam, hogy nem haragszom! Egyedül azt nem értem, hogy miért kellett neked azt a bugyit lopnod? Miért nem kérted el tőlem? – a hangjában szokatlan változást érzékeltem, nem az a megszokott „te hülye kis pöcs már megint mit csináltál” stílusú volt és egy furcsa kis mosoly is bujkált a szája sarkában.
A szívverésem kezdett megnyugodni, miközben kissé gyanakodva figyeltem rá.
Beljebb jött a szobába s leült az ágyamra. Dadogva próbáltam most már magyarázkodni, hogy mit és miért… de egy mosollyal leintett.
– Ugyan hagyd, mindenkinek van valami furcsa csavarja… – azután megkérdezte – csináltad az már úgy is, hogy a lány még benne volt a bugyiban?
Megint hosszas magyarázatokba akartam bocsátkozni a lányok értetlenségéről, a körülményekről… megint leállított, de valami könnyedség kezdett közénk költözni. Bámulta az ölemben levő párnát azután olyant szólt, amitől a vér kiszaladt az arcomból:
– Volna kedved velem kipróbálni azt most?
Ültem és tátott szájjal bámultam. Nem akartam hinni a fülemnek de ő nyomatékkal megismételte a kérdést. Még mindig nagy volt a kételkedés bennem
– Komolyan gondoltam szólt, ha velem ki akarod próbálni, benne vagyok! – válaszolt és,hogy nyomatékot adjon a szavainak felállt és kigombolta a farmerét, kibújt belőle, rámutatott magára s megkérdezte:
– Ez a bugyi is alkalmas lesz vagy vegyem át azt, amit eddig használtál? – mutatott a még mindig magamhoz szorított, felöltöztetett párnára.
Szótlanul ültem, ő pedig visszaült az ágyam szélére s megnyitotta, hívogatóan combjait.
Bámultam tovább azt a kicsi kék bikini bugyit, ami olyan ígéretes domborulatot borított be a combjai között, ám a farkam már döntött helyettem s igencsak emelgetni kezdte a fejét.
– Ez így jó pozíció? – kérdezett kissé hátrább dőlve – gyere Márk, igazán szeretném ha kipróbálnád velem – ösztönzött cselekvésre.
Felemelkedtem a térdemre. A párnát, amit még mindig görcsösen szorongattam. Kivette a kezemről s félredobta.
– No, gyere! Tedd ugyanazt, amit az előbb tettél! Szerintem én is szeretni fogom.
Fütykösöm állt, mint a parancsolat. Láttam, hogy mellbimbói szinte átszúrják a vékony pólót, amit viselt. Végre hozzáértem és puncija fölé helyeztem kakasom. Ezer érzés szaladt át rajtam. Kezdtem pumpálni magamat testéhez. Hát ez egészen más érzés volt mint a kispárna. Csípőjét átölelve egészen szorosan dörzsölődtem hozzá. Éreztem, hogy a bugyi már csurom víz. És a nőiesség friss intenzív illata. No ez igazán feldobott engem.
Hirtelen Leann kezeit éreztem seggemre fonódni. Magához rántott s görcsösen szorongatta punciját tomboló kokasom hosszában. Mindketten extázisba kerültünk. Gyönyörének hangja engem is elindított az orgazmus útján és feltörő ondóm sugarai nem kíméltek pólót, bugyit meztelen hasakat. Szinte egymásra rogytunk, öleltük és simogattuk egymást, kontrolálatlan hosszú perceken át. Teljesen megváltozott a közöttünk lévő kapcsolat. Mondhatnám bizalmas szeretőkké váltunk. Nap – nap után jelentkezett egy újabb bugyit „tönkretenni”. Mindenféle pózokat próbáltunk, ám mindig visszatértünk az elsőként megtapasztalt pozitúrához.
Valahogy mindkettőnkben motoszkált a továbblépés vágya, beszélgettünk is róla de a belénk nevelt tabu ellenállt a nagyobb forradalomnak. Bevallom nektek, valahol ma is van bennem egy hiányérzet, amiért nem léptük meg azt a bizonyos utolsó lépést. No, ennyi volt az én kis történetem – nézd már egészen elérzékenyültem.
Hosszan hallgattunk Mark elbeszélése után s azt hiszem mindannyian úgy éreztük, ideje befejezni az estét. Sara meséjét hagyjuk a következő alkalomra.
– Köszönjük a vacsorát és a szíveslátást – szólaltam meg végül. Mark telefonált taxiért s hazaindultunk.