1 Trainstation
A  gyorssal érkeztem. Ez az azon a napon történt, hogy annyira fújt a szél, hogy az eresz alá csak az mert beállni, akinek nem volt különösebben drága az élete.
A vonat, számomra némileg érthetetlenül, a déli pályaudvarra vitt, ahol a V43-as bevontatott a hármas peronhoz, és végre leszállhattam. Igencsak fájt a sejhajom, előző este elég komoly cuccost nyomtam a celldömölki B52-es gettóbárban. Megtapogattam a hátsóm, és leléptem a szocreál vagonról, amelynek húgy,- és olajbűze volt. Az égre néztem, ahol felhők száguldoztak. Az eső is szemerkélt. Rájöttem, hogy elcsigázott vagyok és másnapos, ezért odamentem az egyik büféhez, ahol párszor kávéztam már és egyszer egy hot-dogot is ettem (igaz, attól vékonyfosást kaptam). Behajoltam az ablakon, és megláttam a nénit, aki benn állt.
– Egy kávét kérek.
– Tej, cukor? – kérdezte teleasunámmindennel hangon, én pedig azt feleltem, két cukor.
Miközben lebonyolítottuk a tranzakciót, alaposabban is szemügyre vettem.
Rájöttem, hogy a néni szó túlzás, csak kicsit koravén. Mondjuk, itt a délin az ember nem csoda, ha korán öregszik. Szóval, ez a muff nem volt több huszonötnél. A haja fénytelen, de a melle nem lóg a picsája is guszta. Ezért aztán elhatároztam, hogy megbaszom.
Mikor kiadta a kávét, ügyesen megsimogattam a kezét. A lány csak nézett rám üres tekintettel, én viszont lassan végmustráltam a testét, és közben, talán némileg idióta módon, úgy nyalogattam az ajkamat, mint régen a Buzerikusz a Gyerekszájban.
A csaj vette a lapot. Nyomott egy számlát – ami úgy tűnt, egyébként nem szokása – és gyorsan firkantott rá valamit. Aztán átnyújtotta a kávéval együtt, közben kacsintott.
Elvánszorogtam a kávéval egy sárga kukáig, tetejére tettem, előhalásztam egy cigit, rápippantottam, és megskubiztam a lány apró betűit: HÉTKOR BÉKÁSON A HÉVNÉL. GUMMIT HOZ! Frankó, gondoltam. Kiittam a kávét, elszívtam a cigit, aztán rohamléptekkel célba vettem a fizetős klotyót, hogy kipakoljam két nap felgyülemlett salakanyagát.

2 Nem tetszik a borotvált punci
Este hétkor érkeztem a békásmegyeri HÉV állomásra, mégpedig HÉV-vel – elég kellemetlen volt, de néha ki kell bírnia az ilyesmit az embernek. Mert, az odáig rendben van, hogy egy buliba elvonatozom – ha kocsival mennék, nem tudnék inni. De a Pesten való tömegközlekedés elég megalázó dolog olyasvalakinek, aki az IBS-re jár, és a Normafán lakik (igaz, a vadiúj ötös Golfomat apám vette nekem).
A gond az volt, ha kocsival jövök, a csaj rájön, hogy dellás vagyok, és onnantól kezdve a pénzem fogja érdekelni, valószínűleg rám akaszkodik. Erről pedig szó sem lehet, hisz én csupán egy kóbor numerát akartam.
Egyből észrevettem a lányt. Miniszoknyát vett fel, szexi kabátot, láthatóan a legjobb cuccait. Kicsit túlsminkelte magát, kissé kurvásra. De hát voltaképpen az is volt.
Összepuszilkodtunk, és intett a fejével, indulás. Nem sok szó esett köztünk, mialatt egyre mélyebbre gyalogoltunk a békási panelbirodalom egyhangú háztömbjei közé. A kezét sem fogtam meg. Végül megérkeztünk. Recsegő, károgó lifttel mentünk fel a hatodikra, ahol a fészke volt. Szó nélkül nyitotta az ajtót és betessékelt. Villanyt gyújtott, és én egyből megláttam egy bokszeralsót a sarokban. Kérdőn néztem rá. Vállat vont.
– A pasimé. Kamionsofőr. Két napja utazott el. Még nem volt időm rendet rakni.
Körülnéztem, és konstatáltam, hogy a lakás tényleg egy disznóól. Zsírszag volt és központilag túl volt fűtve. Nyomasztó volt az egész. Nem mintha számított volna – a csaj már vetkőzött is. Követtem a példáját.
Amikor már csak a bugyi és melltartó volt rajta, végigheveredett az ágyon, és intett.
Szemében már ott égett a vágyakozás. Végigmértem, és örömmel állapítottam meg, hogy tényleg egész jó csaj. Mikor ledobtam a bokszerom, a farkam már mereven állt. A lány szeme rátapadt, és úgy ítéltem meg, tetszik neki a látvány.
– Húzd le a bugyid – parancsoltam neki, és ő engedelmeskedett. Volt szőrzete, de csíkba borotvált. Elismerően bólintottam.
– Nem tetszik a teljesen borotvált punci – jelentettem ki. – Ez jó.
A lány felbátorodott, és a melltartóját is ledobta.
Jó nagy bimbóudvarai voltak.
Az ágyra térdeltem, immár meztelenül. A szájához nyomtam a farkam. A csajnak nem kellett sok, egyből bekapta, és cidázni kezdte. Ügyes volt, bár az én ízlésemnek kissé cuppogósan szopott. Azért hamar spriccelni kezdtem, mivel már egy hete nem voltam nővel, és napok óta ki sem vertem.
– Ez az – sóhajtottam, és a torkába pumpáltam a gecimet. A lány szaporán kortyolta, ujjaival közben gyengéden simizte a zacskómat. Azért kissé csalódottnak tűnt.
– Ne aggódj, gyorsan feláll újra – nyugtattam meg.
A combjai közé térdeltem, és ujjaimmal ismerkedni kezdtem a puncijával. Érintésre nem rossz, noha a látványa nem jött be. Nem volt elég… szabályos. Szóval, hogy magyarázzam el. Minden szerencsés ember látott már guszta puncit. A jó puncinál van a szeméremdomb, az ajkak, a csikló, a lyuk, a satöbbi, de ezek elkülönülnek egymástól, szépen. Ez meg itt valahogy… összefolyt. Nem volt elég rózsaszín, sem elég kemény, sem puha, sem semmi. De azért még egy punci volt, elég forró és nedvesedő. Bedugtam neki a középső ujjam. Felsóhajtott. Mozgatni kezdtem, egyre gyorsabban. A kezével odaszorította a kezemet, éreztem, nagyon be van indulva. Két napja utazott el a barátja, de ő olyan tüzes, mint egy lányiskolai nevelőnő. A gondolat némi visszatetszést keltett bennem, de fel is izgatott. Ujjaztam hát tovább. Arról szó sem lehetett, hogy kinyaljam – isten ments! – de az ujjazás oké volt. Vagy 10 perc telt el (közben a szeme végig le volt hunyva, és a párnát harapdálta a kéjtől), amikor hangosan sikkantva elélvezett.
Éreztem, ahogy tenyeremet elönti a puncinedve. A faszom ekkora már újra bedagadt, és célirányosan a köldökének feszült. Amikor ezt megérezte, szétdobta a lábát, és lihegve megszólalt:
– Most… dugd be…
Felemeltem a lábait, és bevágtam neki tövig a farkam. A gumit elfelejtettem felhúzni, de úgy tűnt, ez nem zavarja (másnap bepánikolva jutott eszembe a dolog – de végül is megúsztam). Felkiáltott, aztán belemarkolt a fenekembe. Döngetni kezdtem a csajt, akinek a mellei az arcom előtt himbálóztak.
Egyre gyorsabban mozogtam, testünk teljesen leizzadt.
– Jaj… istenem… jaj de jó… istenem Á DE JÓ!!
A lány egyre hangosabb lett, kénytelen voltam betapasztani a száját a tenyeremmel. Fojt a nyála az ujjaim alól. A faszomat úgy égette a pinája, mint a pokol tüze. Őrülten dobálta a csípőjét, de úgy tűnt, nem tud kielégülni. Végül kihúztam a faszom a kéjtől remegő vaginából. Nem tudtam mi tévő legyek…

3 Ököl a sunában
Meglepetésemre a csaj megragadta a csuklómat.
– Dugd fel – zihálta.
Miért is ne, gondoltam. Jó tág a punája, szét van már kúrva rendesen, úgy, hogy még a húsz centis farkam sem képes betölteni. Lecsatoltam hát a drága karórámat és benedvesítettem a kézfejem a pinanedvével. Aztán szét lassan bedugtam az ujjaimat. Segített szétfeszíteni az ajkait. Nagyon erősen lihegett, vonaglott az egész teste.
Egy perc múlva az egész csuklóm eltűnt a pinában. Aztán mozgatni kezdtem a karom.
A lány felsikoltott, a szeme felakadt.
Odakapott a csuklómhoz, hogy lassítsak picit, de éreztem, kívánja, hogy még mélyebbre dugjam. Furcsa érzés volt, mintha egy meleg zsírral teli bödönben vájkálnék. Éreztem a hüvelyizmainak szorongatását.
A csaj megint sikoltozni kezdett, de most már nem érdekelt. Végül is neki kell magyarázkodnia majd a lumpenproletár szomszédainál, nem nekem. Különben sem tartott soká – néhány karmozdulat, és a lány szakadásig szétfeszített lábakkal, csípőjét dobálva elélvezett. Az ágynemű teljesen elázott a nedveitől.
A lány hangosan zihálva, nyöszörögve hempergett az ágyon, míg én komótosan a hasára verte a farkam.
– Ez jó volt – mondtam, aztán felálltam, és öltözni kezdtem.
– Hé… drága. Hová mész?
Megláttam a lány tompa, hálás szemeit, és éreztem, kezdődik a gubanc.
– Most mennem kell… holnap vizsgám van.
A nő felült a puncilétől csatakos ágyon.
– Legalább vacsorára maradj… főzök valami finomat.
Persze, gondoltam. Konzervbabot grízestésztával.
– Sajnos, tényleg mennem kell. Holnap találkozhatnánk esetleg – Felvettem a sálamat, és mosolyogni próbáltam. – Ha te is akarod.
A nő hosszasan nézett rám.
– Maradj most. Innen is mehetsz a dolgodra holnap. Milyen vizsgád van?
Erre elnevettem magam, és ez csúszott ki a számom: – Amilyen neked sose lesz.
A lány szemében gyűlölet váltotta fel a gyanakvást. – Te rohadt kis strici.
– Persze, persze – mondtam, és az ajtóhoz léptem. Utánam ugrott.
– Te szemét! Hogy lehetsz ilyen szemét! – megmarkolta a karomat.
Visszafordultam és pofon vágtam. Csak bámult rám.
– Megbasztalak, élvezted, legyen elég ennyi. Ne játszd az agyad. Mindenkivel így csinálod nem?
A lány – most ébredtem rá, hogy még a nevét sem tudom – felzokogott.
– Igen – hüppögte. – De nem így akarom.
Erre nem tudtam mit mondani. Kinyitottam a mocskos kis panelodú ajtaját, és kiléptem a dohszagú lépcsőházra. Gyors léptekkel szaladtam le a földszintre.
A lány nem kiáltott utánam….