Nerea volt a kisváros üdvöskéje. 18 évével, gyönyörű, derékig érő, hullámos, ébenfekete hajával és huncut mosolyával mindenki szerette. Szülei kis házi szövőüzemében dolgozott édesanyjával és kisöccsével, míg apja a szövetboltot vezette. Ő segített átvenni a kereskedőktől a gyapjút, majd anyjával és más szövőnőkkel együtt fonalat készítettek belőle. A fonalból aztán szőnyegeket és más textileket gyártottak, sokszor festetteket is, így aztán szép kis repertoárt árulhattak a kis boltban. A boltot minden nap kakasszókor nyitották és napnyugtakor zárták. Napközben, ha kevés munka volt, vagy pihenőnapot tartottak, Nerea gyakran kijárt a kis patakhoz barátnőivel fürdeni és virágot szedni. Ilyenkor sokáig lubickoltak a hűs patakban, majd nevetgélve, megszárítkozva indultak hazafelé. A lány feszes, almányi keblei csak úgy hullámzottak a vékony, színes szövet alatt, a városi legények legnagyobb örömére. Ő azonban ügyet sem vetett rájuk: bár már eladósorba került, még csak nem is gondolt házasságra. Édesanyja gyakran mondogatta, hogy a férfiak csak fájdalmat okoznak a lányoknak, ráér még velük foglalkozni. Nerea egy cseppet sem bánta, hogy követte anyja tanácsait, jól érezte magát a szövőüzemben és barátnőivel a patakparton.
Az az este is éppen olyan volt, mint a többi pihenőnap estéje: a boltban már csak pár vevő lézengett, Nerea édesanyja vacsorához készülődött, a lány pedig a kapuban elköszönt barátnőitől és öccsét terelgetve belépett a házba. Vacsora után a család minden tagja nyugovóra tért.
Az éjszaka közepén furcsa robajra lettek figyelmesek: mintha lódobogást hallottak volna a távolból. Az apa, miután meghagyta családjának, hogy táblázzák be az ablakokat, kiment az utcára. Ott már gyülekeztek a férfiak, sokan fegyverrel a kezükben. A házak mind sötéten és néma csendben álltak, a félelmet tapintani lehetett.
– Mi történik? – kérdezte egy férfi.
– A luzitánok újabb betörésre készülnek – válaszolta higgadtságot magára erőltetve a polgármester. – A katonákat már felküldtem a falakra, de nem tudjuk, túlerő esetén meddig tarthatunk ki. Mindenkire szükség van. A nőket és gyerekeket tartsuk a házakban!
A férfiak felbolydultak, ki-ki fegyverért szaladt. Ebben a pillanatban hallották meg az első csapást a városkapun.
– Faltörő kos! Átjutnak a védvonalon! – hangzott fel a kétségbeesett kiáltás mindenhonnan, és már meg is jelentek az első luzitán katonák a városfalon belül. Rengetegen voltak, minden ellenállás reménytelen volt.
A házakba betörtek, a lakók menekültek… A családok elszakadtak egymástól, ahogy a betörő katonák a főtér felé terelték őket. Ott aztán több csoportra osztották őket: külön-külön a gyerekeket, a lányokat, az asszonyokat, a férfiakat és az öregeket.
Nerea a fiatal lányok csoportjába került. Rémülten kereste anyját és öccsét, ám sehol nem vélte felfedezni őket a tömegben. Egyedül egyik barátnőjét látta, akivel próbáltak együtt maradni.
– Mi történik itt, Maria? – kérdezte zokogva. – Mi lesz most velünk?
– A luzitánok visszatértek. Nyugodj meg, a polgármester majd kiegyezik velük – próbálta nyugtatni az idősebb lány Nereát.
– Jó kis bőr, nem igaz, Joao? – lépett ekkor melléjük két felfegyverzett luzitán katona.
– Hadd nézzem csak közelebbről – rántotta fel Nereát a földről a másik, durván végigfogdosva karcsú testét. – Urunk örülni fog neki!
– Hagyd már, Joao, igazán elszórakozhatnánk vele egy kicsit előtte…
– Nem lehet. Át kell adnunk Nestornak, különben úgy járunk, mint a múltkori hadjáraton…
Nerea soha nem tudta meg, mi történt a múltkori hadjáraton. A Joaónak nevezett katona ugyanis felkapta, és elindult vele a városon kívülre. A másik vigyázott, hogy senki ne állhasson az útjukba. A lány sikoltásaira senki nem figyelt fel a zűrzavarban…
A városon kívül nagy sátortábor húzódott. Ennek szélén tette le a katona a lányt.
– Mi a neved?
– Nerea. A szövőmester lánya vagyok.
– Hallod ezt, Marcos, szövőlány! Na majd szőhetsz a táborban! – a katona vaskos nevetése megrémítette a lányt.
– Hová visznek? Mit akarnak tőlem?
– Na mit gondolsz, szépségem? Kitűnő fogás leszel Nestor nagyúr számára a mai napon!
Ezzel a két katona nem szólt többet, csak tovább cipelték Nereát a legnagyobb sátorig, ami előtt felfegyverzett őrszem állt.
– Engedj be, ajándékot hoztam a nagyúrnak! – ezzel a sátorlap kinyílt, és Nerea beléphetett a hadúr főhadiszállásra.
– Térdre! – taszított egyet rajta Joao, mire a lány előrebukott a vastag perzsaszőnyegen.
Joao meghajolt.
– Légy üdvözülve, Nagyuram! Engedd meg, hogy szerény ajándékkal kedveskedjem neked. A város legszebb gyümölcse.
Nestor lassan az érkezők felé fordult. A pislákoló olajlámpa fényében is jól látszottak kidolgozott izmai; fekete, vállig érő haja, keveset takaró bőr ruházata igazán vad megjelenést adtak neki. Mégis, szenvedélytől izzó szemében volt valami igazán emberi, ugyanakkor fenséges. Lassan a lányhoz lépett.
– Állj fel.
Nerea engedelmeskedett.
– Joao, távozhatsz. Ma éjjel ne zavarjon meg senki.
– Értettem, nagyuram – mondta a katona vigyorogva, és kiment a sátorból.
A lány egyedül maradt a híres luzitán hadvezérrel annak sátrában, aki híres volt kemény harci modoráról, ám igazságosságáról is.
– Mi a neved?
Nereának kiszáradt a torka, nem jött ki hang rajta.
– Az enyém Nestor. Ne félj, senki nem akar megölni – a hadvezér közelebb lépett hozzá, felemelte a fejét, és végigsimított az arcán. – Mi a neved?
– N…erea. A szövőmester lánya vagyok.
– Nerea… Szép név. Szép a neved és szép az arcod. Látni akarom a testedet is.
Ezzel Nestor egy mozdulattal lerántotta a vékony ruhát a lányról, akin így nem maradt egyetlen eltakart négyzetcentiméter sem. A lány reszketett a félelemtől, ugyanakkor valahogy vonzotta a kemény férfi közelsége, és egyre izgatottabbá vált.
– Valóban első osztályú – mondta Nestor, körbejárva a lányt. Csak a haját simította el az arcából, Nerea mégis érezte, hogy eddig soha nem tapasztalt forróság önti el az egész testét.
– Háltál már férfival? – kérdezte a hadvezér.
– Nem, uram – válaszolta szemlesütve a lány.
– Ne félj, nézz rám. Nem fog bántódásod esni, feltéve, ha engedelmes leszel – mondta állát felemelve Nestor. – Első parancsom, hogy szállj be a dézsába. Mindjárt megyek én is.
A lány végigsétált a süppedős, puha szőnyegen, amíg átért a sátor túlsó sarkában álló hatalmas fürdődézsához. Belenyúlt a vízbe, érezte, hogy kellemesen langyos. Óvatosan belelépett, majd leült a dézsa aljára. A férfi ekkor lépett mögé. Lassan mosni kezdte a hátát, a karjait, majd ő is bemászott mellé. Átölelte a lányt, cirógatta a hátát, a haját, az arcát, a kebleit… Nerea minden érintésre összerezzent, mintha áramütés érte volna; csak ült a dézsában és élvezte az erős férfi gyengéd érintéseit, miközben nehéz sóhajai betöltötték a sátrat. Nestor megfogta a kezét, és saját vállára ejtette. A lány óvatosan kezdte simogatni, miközben a férfi egyre szenvedélyesebb csókokat lehelt a nyakára és az arcára, végül az ajkaira. Nerea megborzongott, ahogy Nestor az öléhez húzta a kezét és érezte hatalmas, kemény férfiasságát.
– Félsz? – kérdezte nevetve a hadvezér. – Ez mind miattad van. Neked kell megoldanod a helyzetet, rabszolgalány!
Ezzel kimászott a dézsából, és könnyed mozdulattal kiemelte a lányt is. Birkabőrökkel és puha párnákkal borított ágyra fektette, és lassan, ám erőteljesen végigsimította a testét, megmarkolva feszes melleit. A lány még sosem tapasztalt ehhez hasonlót. Korábban sokat hallott a hadúrról, kinek tekintetében perzselő tűz ég, s kinek egyetlen parancsára seregek borulnak térdre, városok falai hullnak a porba. S most láthatta a férfi szemében ezt a tüzet, mely oly erőről tanúskodott, melynek ellenállni nem mert, ám furcsamód nem is nagyon akart… Mert ez a tűz most őérte lángolt, s nem érdekelte, hogy felemészti-e, csak érezni akarta… Hatalmába kerítette egy bizsergető érzés, és anyja szavai, amik szerint a férfiak csak testi és lelki fájdalmat okoznak a nőknek, egyre távolabbról csengtek a fülébe. Ha fájnia kell, hát fájjon, de akarta az érzést, át akarta élni a fájdalmas gyönyört.
Nestor eközben már combjai belső oldalát borította apró csókokkal; szemét és száját is vonzotta a lány sima, puha szemérme. Lassan belekóstolt; érezte, ahogy Nerea egész testében megremeg a furcsa, soha nem tapasztalt, csodálatos érzéstől. Egyre gyorsabban folytatta, majd mikor már érezte, hogy a lány egyre inkább elengedi magát, egy ujját bevezette a szűk, ám forró nedvekben dúskáló nyílásba. Nerea nem érzett fájdalmat, csak megmagyarázhatatlan, földöntúli érzés kerítette hatalmába; úgy érezte, ég és föld között lebeg, ahogy félig ájult testét átjárta élete első orgazmusa. A hadvezér elégedetten tekintett legújabb ágyasa gyönyörű, hamvas testére, aki minden érintésére összerázkódott.
– Ugye már nem félsz, rabszolgalány? – kérdezte mosolyogva Nestor. Nerea aléltan hevert a párnák között, válaszra nem volt ereje. – Sebaj, már nincs rá semmi okod – cirógatta meg arcát a hadvezér, s a lány feje felett összefogta annak két kezét. Egyetlen tenyerében elfért Nerea mindkét keze, s most az ágyhoz volt szögezve. Nestor egyik karján támaszkodva hatalmas, izmos testével a lány fölé tornyosult, s lassan, centiméterről centiméterre haladva behatolt. Nerea sikoltani akart a feszítő fájdalomtól, de nem tehette, mert a férfi ajkát ajkaira tapasztotta… ekkor megpróbált kikerülni a katona öleléséből, ám nem járt sikerrel: az szorosan fogta, és csak alig minimális mozgást engedett neki. A lány szeméből könnyek csordultak ki a fájdalomtól, ám alig telt bele néhány perc, s nyugtalan hánykolódásából ütemes csípőmozgás, elhaló sikolyaiból pedig gyönyörteli sóhaj lett. A férfi ekkor megállt, megtörölgette izzadó homlokát, majd Nereát kézenfogva felállt az ágy elé.
– Van itt egy pár dolog, amit meg kell tanulnod, rabszolgalány. Térdre!
A lány nem értette pontosan, mi történik vele, de már hozzászokott, hogy kérdés nélkül engedelmeskedjen. Most sem tett másképp, térdre ereszkedett újdonsült urával szemben. Nestor megfogta a kezét és tekintélyt parancsoló, meredező férfiasságára tette. Ezután a lány tarkójához nyúlt, és határozottan maga felé húzta a fejét. Nerea először megrettent a feladattól, de hamar ráérzett, mit is kell tennie. Először csak óvatosan, nyelvét kidugva körzött a férfi hatalmas makkján, majd egyre mélyebbre engedte a szájába, s a hadvezér segítségével nagyon könnyen megtalálta a megfelelő ritmust. Nestor elégedetten nézte legújabb tanítványát: miközben egyik kezével segített neki, másik kezével a haját és az arcát simogatta.
– Nyisd ki a szemed, nézz rám! Látni akarom, hogy te is élvezed – szólt a férfi, mire Nerea szégyenlősen ráemelte tekintetét. Azonban csak az első pillanatban volt szégyenlős: hamar észrevette a férfi szemében az élvezetet, amit ő okozott, s mikor az rákacsintott, minden szégyenérzete messze szállt.
– Igen szorgos tanítvány vagy, rabszolgalány, tetszel nekem – mosolygott Nestor a lányra, miközben kiszabadította már-már elcseppenő farkát a lány szájából. – Feküdj csak vissza, nem akarom kedvedet szegni.
Ahogy felmászott az ágyra, érezte a hadúr erős kezét, amint csípőjét átfogta, s nem engedte, hogy lefeküdjön az ágyra. Négykézláb állt a puha bőrök közt és nem látta, hogy Nestor mire készül.
A férfi mögé térdelt, s két kezével a lány csípőjét fogva lassan meredező farkára húzta a lányt, aki először felszisszent ugyan, de mégis élvezte ezt a kiszolgáltatott helyzetet. A férfi eleinte lassan, ám egyre gyorsítva, ütemesen mozgott a lányban. Előre dőlt, a lány mellett a jobbjára támaszkodott, másik kezével pedig Nerea kemény mellét markolta meg.
Érezte a lány, ahogy a férfi izmos teste felette és benne mozog, érezte a forróságot, ami átjárta a hadurat és őt magát is. Bár eleinte fájdalmat érzett, mégis egyre erősebb vágy járta át, hogy a férfi egész farkát érezze, hogy teljesen befogadja azt. Fenekét a férfi felé tolta hát, s élvezte, ahogy egyre mélyebben hatol belé a lüktető, kemény férfiasság. Ezután a hadúr ismét felegyenesedett, farkát kihúzta Nereából, majd intett a lánynak, hogy feküdjön le.
Nerea engedelmesen az oldalára feküdt. A férfi követte, mögé heveredett, megmarkolta duzzadó keblét, majd egyik kezével elölről kitapintotta a lány csiklóját, és óvatosan simogatni kezdte. Az első sóhajok után másik kezével finoman kitapintotta a hátsó bejáratot, és lassan bevezette egyik ujját. A lány igen megijedt, fel akart kelni a párnákról, de Nestor nem engedte.
– Csak ne siess sehova, szépségem, ma le kell győznöd az összes félelmedet – súgta a lány fülébe, s egy gyengéd mozdulattal behatolt a lány fenekébe. Nerea sikoltani akart, de sikoly helyett egy elégedett sóhaj hagyta el ajkait, ahogy a férfival egyszerre élték át a gyönyör hullámait.
Nestor elégedetten ölelte át legújabb szeretője hamvas testét, aki az átélt izgalmaktól holtfáradtan hevert a kegyetlen hadúr karjaiban.
– Reggel a szolgálók behozzák a ruhádat. Megparancsolom, hogy verjenek fel neked egy sátrat közvetlenül az enyém mellett. Még sokáig akarlak tanítgatni – súgta a férfi mosolyogva a félálomban lévő Nereának, majd ő is álomra hajtotta a fejét.