Szex, erotika, pornó, bulvár hírek és videók a Bixip.com hír és videómegosztó portálról: Bordán Lili félmeztelen filmjelenete – Végrehajtás Mónika ellen – Demi Moore bombázóan néz ki fekete bikiniben – VV Gombi megőrül, mert csinos barátnője pasizik – Leszbi pornó szivárgott ki az MTV Tila Tequliláról az műsorvezetőjéről – Cicit villantott Harry Potter barátnője Emma Watson – Izabel Goulart topmodell vetkőzött, csak az nézze, akiknek tetszenek az anorexiás gebe nők – Bilincsben a bíróságra menet Lindsay Lohan – Katy Perry szoknyája alá látni, celeb villantás – Tóth Gabi szakadt harisnyás performaszban jelent meg – Katy Perry megszokta szilikonnal nagyobbított mellét, villogtatja is – Jakabos Zsuzsa a legszebb magyar sportolónő – Gottlócz Zsuzsa, fitness- modell és forma versenyző figyelemre méltó feneke – Pamela David az argentinok szexi büszkeségének kilátszik a melle – Márki Zsuzsi meztelenül pózol a nyuszis magazinnak – Rába Tímea átlátszó ruhában kellette magát, kinek kell – Charlie Sheen kétségkívül jól érezte magát a pornós csajokkal – Az olasz képviselőházban ülve nézegette a szexpartnerkereső oldalt – Egy fehérnemű cég kedvéért mutatta meg bájait Joanna Krupa – VV Gigi szadómazó fojtogatós pornóvideói – Gregor Bernadett 38 éves színésznő őszintén beszél magánéletéről – András herceg pedofillal és kiskorú prostituáltakkal mulatott – Lady Gaga fa műfasszal gyakorolt tinikorában
Erotika
Marcel Woods – Champagne Dreams
Internet erotika
Szexi az ötvenes években még létezett egy mára letűnt jelenség. Ezt az alapvetést egy Marilyn Monroe képaláírásként találtam meg a neten, amely arra utalt, hogy a világ általános szépségideálját alapjaiban megrengető popikon mellmérete és formája köszönőviszonyban sincs a ma a modellszakmában elfogadottal. Isten ments persze, hogy belekezdjek valami ezer éve lejárt lamentálásba a szépség mibenlétéről és a magazinok torzító hatásáról; szerencsére erre nincs is szükség. A modellek, címlaplányok, színésznők soványodnak, a kiugró csontok, a külön-külön látható bordák, a lapos mell és a nem létező has nem tünet többé, hanem norma, a mainstream része, és mint a mindenkori mainstreamre, szerencsére erre is kialakult az ellenreakció. Elvis, a Beatles, a Stones és a Sex Pistols ismerős? Szóval teljesen felesleges panaszkodni, hogy jaj, miért anorexiás mindenki, és mennyi lelkileg, majd testileg szegény, megvezetett nő próbál beállni a sorba, hiszen szerencsére van menedék. Az amatőr szexoldalak.
Egyébként komolyan mondom. Nem arról van szó, hogy kezdjen el mindenki pornót nézni, de azért jó tudni, hogy van az internetnek egy kis szeglete, amely lelkesen és nap mint nap emlékeztet mindenkit arra, hogy hogyan is néznek ki a nők, és ezzel arra is, hogy mennyire relatív a normális és a vonzó fogalma. Az igényesen kivitelezett, valódi amatőr erotikát szívem szerint terápiaként tenném kötelezővé minden férfinak, aki szerint Kate Moss egyenlő a női test, és minden nőnek, aki megőrül attól, hogy a hivatalos 90-60-90-es zsinórmértékhez képest itt túl nagy, ott meg túl kicsi. „Valódi amatőr” alatt természetesen nem a producerek által annak tettetett pornójeleneteket, képeket értem, vagy azt, hogy konkrétan amatőr lányokat löknek be egy profi stáb és egy megfelelő adottságokkal rendelkező, fűrészelve dugó főszereplő karjaiba, hanem azt, amikor egy lány vagy egy pár egyszerűen meg akarja mutatni, milyen is ő.
Példálózhatnék mondjuk az Abbywinters.com oldallal, ahol a „szomszédlány-effektus” mágikus hatását meglovagolva mutatnak a szőrtelenítés különböző fázisaiban járó, molett alkatú, vagy éppen filigrán, kislányos és persze kellően exhibicionista szereplőket. Vagy a beszédes nevű – sajnos fizetős, amivel el is rontják a lényeget – I Shot Myselfet, ahol a lányok (néha párok) magukat fényképezik, a végeredmény pedig végtelenül őszinte és izgató, valószínűleg még az is másfélszeres pulzussal klikkelné végig az ingyenes galériát, aki egyébként észre sem vette az előző mondatban elrejtett kétértelmű határozószót. Ugyanebbe a birodalomba tartozik az I Feel Myself (ugyanez, videóval) és a Beautifil Agony, ahol nem látni mást, csak arcokat az orgazmus felé haladva – „a kevesebb több” tökéletes illusztrációjaként.
De rendben, hagyjuk meg a nyílt szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának, már csak azért is, mert pénzbe kerül. Mutatok valami mást. Egy élelmes, a valódi, hús-vér-testszagú szexualitás iránt megszállottan érdeklődő blogger, Andrew Collins fogta magát, és felkutatta a legjobb amatőr szex- (nem pornó-!) képeket a Flickr megosztóoldalon, legyenek azok nyíltan kitárulkozó, vagy sziluettel sejtető kompozíciók, a lényeg, hogy legyen bennük valami plusz csavar: a totális életszerűség. Ebből lett a Synthetic Pubes. Nem volt nehéz dolga, a Flickr tele van ilyesmikkel.
A jelek szerint ugyanis rengeteg pár, illetve nő él a világon, aki nem szégyelli magát és semmi kivetnivalót nem lát abban, ha úgynevezett tökéletlenségeivel együtt egyszerűen megmutatja a testét és ezzel együtt kicsit a lelkét is – egyszerűen azért, mert a pasija, vagy az egyik barátja, vagy ő maga lefotózta és szép lett a kép. Vagy éppen közepes lett, de mégis van benne valami, valami kis plusz, amivel csak a spontán, lelkesedésből készült és igazi lelki nyugalmat árasztó fotók bírnak. Hiába erőltetetem az erkölcseimet, semmi kivetnivalót nem látok ebben, bár a nők, akiknek mutattam, mind azzal jöttek, hogy „hát szépek-szépek, de én tuti nem tenném így ki magam”. Meg tudom érteni őket, persze: nyálcsorgatás, kibeszélés, lekurvázás és ki tudja még, mit kapnának vissza. Fogalmam sincs, hogy csak ez az ország prűd-e, vagy a világon mindenhol idegesíti a többséget, ha egy teljesen hétköznapi lány a pornográfián innen kitárulkozik, egyszerűen csak az izgalom kedvéért. Úgy vagyok vele, hogy jó tudni, hogy van ilyen, ahogy azt is, hogy az itt látható képek készítői meg sem próbálják szépíteni az alapállást, amiből lőnek. „A fotós, aki állítja, hogy nem voyeur, vagy hazudik, vagy ostoba” – mondta a valaha élt legnagyobb (akt)fényképész, Helmut Newton. Öt év után úgy érzem, túl vagyok már a legtöbb kezdőfotós-betegségen (és túl is leszek még egy páron), de ez az egyetlen tétel, amely ezen idő alatt végig igaz maradt.
A képek színvonala persze változó, az esetleges, bénácska próbálkozástól az egészen profi kompozícióig van itt minden, a hitelesség azonban állandó és az üzenet is mindig ugyanaz. Ez utóbbin nem is kell gondolkodnunk, egy ponton elmondta maga a szerkesztő is. „A Synthetic Pubes célja, hogy kiemelje a Photoshoppal nem eltorzított és kiüresített ’normális’ testek szépségét és állatias vonzerejét. Úgy érzem, nyilvánosan is ki kell jelentenünk, hogy nem minden mellbimbóudvar tökéletes kör alakú és ötvencentes méretű. A növekedési csíkok a norma, nem a kivétel. A testek olyan sokfélék. Őrület, basszus!”
„Azt hiszem, a fenti kijelentés – az a felismerés, hogy a testről alkotott képek irracionálisak – első lépésnek jó, de boldog lennék, ha egyszerűen csak eljutnánk odáig, hogy elégedettek vagyunk a testünkkel. A felszerelésünkkel. Egy életed és egy tested van. Vigyázz rá, persze, de dobd ki a listát a dolgokkal, amelyeket megváltoztatnál rajta. Szard le az egészet és meztelenkedj. Hozd ki a legtöbbet ebből a hullámvasútmenetből. Szeretném, ha együtt röhögnénk le a Maximet és a Playboyt a Föld színéről. Van jobb dolgod is, mint aggódni. Bulizz meztelenül.” Ehhez nincs mit hozzátenni. Ha lenne is, azzal értékes másodperceket rabolnék el többektől, amelyeket azzal is tölthetnének, hogy gyönyörű, elégedett és meztelen embereket nézegetnek, akik talán közelebb segítik őket a fenti létállapothoz. Forrás: Cotcot
Christina Aguilera erotika és polgárpukkasztás
Christina Aguilera sikeresen ráérzett a vérnyomásnövelő képek mennyiségére és alkalmazási módjára. A Beautiful-ban ugyan anorexiás lányok, testképzavaros fiatalok és csókolózó meleg férfiak láthatóak, mégis egyiket sem merték száműzni, mert társadalmi üzenetet hordoznak.
A Not Myself Tonight szado-mazo, fehérneműs és keresztégetős pillanatai is átmentek a vizsgán. Bár nem sokáig kellett ezeket bámulnunk a tévében, ugyanis akkorát bukott a dal, hogy hamar lekerült a játszási listáról. Ciara Ride-jának szintén nem volt esélye megmelegednie a Top 40-ekben, mert alig egy hét után mindenhol rájöttek, hogy az énekesnő tánca bizony nem a ritmus átélése, hanem egyszemélyes lepedő akrobatika. Amit már a címből is sejteni lehetett volna, hiszen a lovon való lovaglásról valószínűleg kevesen írnának slágert. A „rekord rövid idő alatt való letiltást” azonban Hilary Duffnak sikerült elérnie, a Reach Out című videóját ugyanis a premier felénél leállította az MTV. Mondván túl pornográf. Pedig még annyi textilmentes bőrfelület sem volt benne, mint a kishazánkban – meglepően – tiltólistára került Lola műben, a Benned élek-ben.
Britney Spears erotika és polgárpukkasztás
A kilencvenes években feltűnt Britney Spears is szívesen merít filozófiai édesanyja videográfiájából. Először ő is a katolicizmus eszméjének csapott oda, amikor a Baby One More Time-ban szexuális tartalmat bújtatott az ártatlan egyházi iskolás lányok imázsába. Amit a dal népszerűsége miatt elnéztek neki a cenzorok. Ahogyan a későbbiekben sem nagyon emelgették a tiltótáblát vele kapcsolatban.
A Toxic-ban előadott meztelen, a testére ragasztott gyémántokkal feldobott vonaglása csak a gyermekük megrontásáért aggódó szülőket idegesítette. Kissé elhamarkodottan, mert a lényeg csak ezután következett. Következő kisfilmjében, a sztárfotós, David LaChapelle által rögzítette Everytime-ban nemes egyszerűséggel megfullad fürdés közben. Illetve a rendezői változatban előtte még egy méretes lyukat üt a kis buksija hátulján a kád szélével. A nagy visszatérésnek szánt Gimme More-ban pedig annyira beleélte magát a sztriptíz-táncos szerepbe, hogy a fedetlen mellét lengeti a rúdon tekeregve. Persze eme pőre jelenet csak az internetes vágásban található meg.
Fasz állító és botrányos Madonna videóklipek
A szakma és a közönség által zseniálisnak kikiáltott zenés videók mindig kivívják a cenzorok ellenszenvét, hiszen a határok feszegetése nélkül különlegeset alkotni nem lehet.
A botrány általában nem valami kellemes dolog, viszont van egy rendkívül pozitív velejárója – az állóvizet felkavaró esemény örökre bevésődik az emberek agyába. Ez fokozottan igaz a popipar nagyjainak azon klipjeire, amiket tartalmuk miatt a tévék részben, vagy teljes egészében kivetettek magukból.
Eme jelenség nem ismeretlen popkultúránk anyja, Madonna számára sem. Bár neki megvan az a kiváltsága, hogy bármit csinál, azt bemutatják. Viszont a sugárzási engedély ellenére a művésznő egyes filmes alkotásaitól sokak idegrendszere, és önérzete károsodott. Leginkább a Like a Prayer keresztényellenesnek titulált videója verte ki a biztosítékot Isten népénél. Pedig a szexuális szabadságot hirdető Justify My Love-ja sokkal több nyugalom megzavarására alkalmas képsort tartalmaz. Ezért is száműzték minden országban az éjszakai műsorsávba.
A What it Feels Like for a Girl gyilkolós, illetve a Die Another Die kínzós videói esetében már megelégedtek a fejesek az újravágással, vagy a cenzúrázással.
AVN Adult Entertainment Expo 2011
Kiosztották a pornós díjakat. Az AVN honlapján található képeket tudom linkelni, amelyek a díjátadást megelőző expón készültek. Összesen négy galériáról van szó, így hamar végig lehet szaladni rajtuk, közben meg álmodozni, hogy mégis mi lett volna, ha mi is ott vagyunk… Első, második, harmadik, negyedik galéria.
VV4 – Erotikus fotózás a villában
Tilos a szerelmünk, de őrült és szenvedélyes
Soha ilyen finom, mégis erőteljes szenvedélyt nem éreztem korábban, soha, senkire nem vágytam annyira, mint arra az idegen férfira, akinek még az arcát sem láttam, akivel egyetlen szót sem beszéltem, akiről semmit sem tudtam.
Különösebben nem szerettem a bulikat, ezért eléggé tartózkodóan fogadtam, amikor a húgom, Ági szólt, hogy a vőlegénye, Péter munkatársa bulit rendez, és szívesen várnak minket is Zolival. A végén kénytelen-kelletlen mégis igent mondtam, mert Zoli, a párom szerint otthon ülővé váltam, de mindig nehezen találtam fel magam új, ismeretlen társaságban.
– Gondolj bele, csak Ágit és Pétert ismerjük majd…
– Réka, ne izgulj folyton! Majd akkor új emberekkel ismerkedsz meg. Inkább állj nyitottan ezekhez a bulikhoz – puszilt meg Zoli.
– Jó, de ha Péter kollégái is olyan unalmasak, mint ő maga, akkor ígérd meg, hogy korán lelépünk – kértem, és ő mosolyogva bólintott.
Úgy indult az összejövetel, ahogy elképzeltem. A társaság fele nem is ismerte egymást, erőltetett témák, erőltetett nevetgélés. Zoli persze gyorsan feltalálta magát, Péter kollégáival mindenféle extrém sportokról beszélgetett, én pedig jobbára Ági és Péter mellett álldogáltam. Tulajdonképpen csodálkoztam a húgomon, amiért már három éve kitartott Péter mellett. A fickónak jó a humora, szereti a sportot, de különösebben nem volt vagány, sem jóképű, pedig Ágit mindig a különösen jó kiállású, kicsit megbízhatatlan pasik vonzották. Ezért volt teljesen meglepő számomra, amikor fél éve megtartották az eljegyzésüket. Ági reklámügynökséget működtetett, kreatív volt és nem tudott megülni a fenekén, Péter pedig közgazdászként valami jó unalmas munkahelyen dolgozott.
Svédasztal volt, a vacsora után odasodródtam Zoli mellé, hogy a fülébe súgjam: felőlem akár le is léphetünk. Ő visszasúgta, hogy legalább fél órát még bírjak ki… Zoli ott állt a nappaliban, a helyes kis bárpultnál (a házigazda erre volt a legbüszkébb), majd felült a legszélső bárszékre. Én elmentem a mosdóba, és pont végeztem, amikor vaksötétbe borult a lakás… Alig találtam vissza a nappaliba, a kezemmel kellett kitapogatnom az utat. A fal mellett haladtam, elmentem néhány nevetgélő ismeretlen mellett, mire a bárpulthoz értem. A kezemmel kitapogattam, hol lehet a legszélső bárszék, és hozzáértem Zoli térdéhez. Nem láttam őt, csak a testét éreztem, mert koromsötét volt.
Csók az idegennel: Odaléptem hozzá, magához húzott, először talán félve, aztán olyan szorosan, hogy úgy éreztem, belém szorul a levegő. Átsuhant egy furcsa képzet az agyamon, de nem tudtam igazán realizálni, mert azonnal megcsókolt. És én azonnal tudtam, hogy nem Zoli érinti a nyelvével annyira érzékien a számat. El kellett volna szakadnom tőle, de beleolvadtam a karjába, a csókjába, nem törődve azzal, hogy felgyulladhat a villany. Úgy éreztem, azonnal kigyullad, lángra lobban a testem, a bőrömön felborzolódtak a pihék, a gerincem fölött fura bizsergést éreztem, és szenvedélyesen viszont csókoltam az idegent.
Halványan éreztem a kölnije illatát, a bőrömön a bőrét, éreztem a csókját, ami olyan szenvedélyes, olyan forró és olyan finom volt, amilyent addig sosem éreztem. Közben sejtettem, hogy bármelyik pillanatban visszajöhet az áram, hallottam, ahogy körülöttünk emberek nevetgélnek, valahol az előszobában mintha öngyújtó lángja villant volna, de én egy másik világban jártam. Hihetetlen volt, de egy vadidegennel csókolóztam, és valahol azt is tudtam, hogy – ha megtehetném – azonnal az övé lennék. Vágytam rá, hogy érezzem a kezemmel, milyen megérinteni a hátát, a hasát, a mellét…
Mélyen lélegeztem, és alig tudtam visszafogni magam, hogy ne nyögjek fel, amikor ajkával beszívta az ajkamat, mintha teljesen magába akarna szippantani. Mielőtt még teljesen elveszítettem volna az eszemet, egy utolsó eszméletre téréssel a végső ájulás előtt eltoltam magamtól és odébb léptem. Kihátráltam a nappaliból, arra, amerre az öngyújtó lángja villanhatott korábban, és éreztem, hogy nem vagyok teljesen magamnál. Soha ilyen finom, mégis erőteljes szenvedélyt nem éreztem korábban, soha, senkire nem vágytam annyira, mint arra az idegen férfira, akinek még az arcát sem láttam, akivel egyetlen szót sem beszéltem, akiről semmit sem tudtam.
A mosdó felé botorkáltam, és mire megtaláltam a kilincset, már fel is gyulladt a villany. Gyorsan beléptem a kicsiny helyiségbe és belenéztem a tükörbe. Furcsa, de elég vállalható képet láttam. Csillogott a szemem, mintha csak könnytől lenne ilyen fényes, az erős csóktól kipirult a szám, az arcom. Legalább két percig folyattam a csuklómra a hideg vizet, mielőtt elhagytam volna a mosdót. Össze kellett szednem magam, leginkább gondolatban, mielőtt újra elindultam a nappali felé.
Ki lehetett az a férfi?
A hideg rázott, borzongtam, amikor arra gondoltam, most majd meglátom, ki volt az a férfi, aki ilyen ismeretlen érzéseket, ilyen szenvedélyt tudott egyetlen érintés után előcsalogatni belőlem. Nagy levegőt vettem – és beléptem. A bárpultnál néhány lány ácsorgott – és a három bárszék szabad volt. Csalódottságot éreztem.
– Csakhogy előkerültél – fogta meg a karomat hátulról Zoli.
– A mosdóban voltam…
– Elég durva volt ez az áramszünet, hát nem fura, ma már szinte senki nem gondol arra, hogy gyertyával is lehetne világítani?
– Nagyon fura – feleltem szórakozottan, és a szememmel az ott lévőket pásztáztam. Vajon ki lehetett a titokzatos idegen? Már nem volt kedvem hazamenni, inkább meg akartam fejteni a rejtélyt. Az nem lehet, hogy ez a találkozás egyetlen alkalomra szólt! Szemekre, pillantásokra vadásztam, ugyanolyan csillogó szempárra, mint az enyém, de nem jártam sikerrel. Ágival, Péterrel többször összeakadt a tekintetünk, de olyan férfi nem volt, aki ugyanazt a feszült kíváncsiságot sugározta volna, mint ami bennem volt. Végül hazamentünk, még Ágiéktól sem búcsúztunk el.
Attól kezdve gyakran ébredtem arra az éjszaka közepén, hogy álmomban egy titokzatos férfival szeretkezem, aki az arcát mindig eltakarta előlem. Lassan úgy éreztem, hogy kezdek megbolondulni, mert ez a kép már napközben is előjött, és már munka közben is arra az idegenre gondoltam. Megfordult a fejemben, hogy szólok a húgomnak, térképezze már fel, kik voltak ott a bulin, de meglehetősen furcsa lett volna ez a kérés. Sokat tépelődtem, végül úgy döntöttem, elmondom Áginak, mi történt velem azon a bulin.
Este, munka után szaladtam fel a húgom lakásába. Ági ajtót nyitott, megpusziltam és elindultam befelé. Péter a nappaliban ült, laptoppal az ölében, felnézett rám, elmosolyodott, letette a laptopját az asztalra és felállt.
– Helló, Réka, a buli óta nem is találkoztunk – mondta. – Jól éreztétek magatokat? – kérdezte, miközben hozzám lépett, hogy puszit adjon.
Már éppen válaszolni készültem, amikor belém szorult a szó. Ahogy a bőre a bőrömmel érintkezett, úgy éreztem, mintha elektromos viharba kerültünk volna. Szinte láttam, ahogyan pattogtak körülöttünk a szikrák, és az egész testemen végigfutott a sürgető szexuális vágy. Ezt csak fokozta az alig érezhető, mégis felismerhető illat. A kölnije. A bőre. A szája az arcomon.
Mintha lassított filmfelvétel lett volna, mintha percekig tartott volna, amíg két puszit adtunk egymásnak, holott az egész csupán két-három másodpercig tarthatott, de én akkor már bizonyosságot éreztem. A szemébe néztem, és láttam, ahogy kitágul a pupillája. Biztosan tudtam, hogy ő is ezekben a másodpercekben jött rá, kit ölelt olyan szenvedélyesen azon a bulin. Zavart, kíváncsiságot és – bármilyen furcsa is – erőteljes szexuális vágyat éreztem. Álltunk ott, néztük egymást, hitetlenül, kívánva, csodálkozva, szenvedélyesen, zavartan.
Aztán valamit nyögtem a buliról, Áginak is mondtam valamit, már akkor sem tudtam, hogy mit, és utána végképp nem emlékeztem rá, mint ahogyan arra sem, hogy miről beszélgettem velük legalább egy órán át, csak arra, hogy mielőbb el akartam tűnni, ám Péter tekintetétől mégsem tudtam igazán szabadulni.
Döbbenetes felfedezés: Zavarom csak fokozódott, amikor eljöttem tőlük. Mit tegyek? Azonnal el kell felejtenem azt az éjszakát, azt az ölelést, azt a csókot… Csakhogy nem tudtam kiverni a fejemből. Éjszakánként már volt arca annak a férfinak, akivel álmomban szeretkeztem, a munkahelyemen jobbára csak álmodoztam róla, hogy felhív. Persze tudtuk egymás számát, de én nem hívhattam őt, meg aztán ő a húgom vőlegénye, nekem pedig ott van Zoli… Aztán Péter egyszer csak rám csörgött, mondván, szeretne elkérni Zolitól egy DVD-t. Megígértem neki, hogy másnap beadom hozzájuk, de azt mondta, hogy inkább találkozzunk munka után.
Amikor beléptem a kávézóba, és megláttam, ismét átjárta a bőrömet a forróság és a vágy. Letettem az asztalra a DVD-t és nem szóltam. Ő is csak annyit kérdezett:
– Mi ez közöttünk?
– Ösztön. Vágy. Kémia – csúszott ki a számon, és csak néztem őt.
Nem tudom, mennyi idő alatt értünk a lakására, nem tudom, elhangzott-e egyetlen szó is közöttünk az odavezető úton, de azt tudom, hogy valósággal felgyulladt, egymásba olvadt a testünk az ágyban. Figyelmes volt, erotikus, szenvedélyes, és sosem éreztem még olyan, az egész testemre, és szinte az agyamra is kiterjedő kéjt, mint amikor Péter magáévá tett.
Csak utána kezdtünk beszélgetni. Simogattuk egymás testét, csókoltuk egymást, és elmeséltük, miként éltük meg az „egymásra ébredést”, hogy ilyen vágyat egyikünk sem érzett még… És ahogy beszélgettünk, azt kezdtem érezni, hogy ez a pasi nagyon érdekes. Izgalmas. Tartalmas. Legszívesebben hetekig ott maradtam volna az ágyában, hogy beszélgessek és szeretkezzek vele.
Egy év telt el bujkálással, szakítással és újrakezdéssel, egy év, és ezalatt rádöbbentünk, hogy ez nem csupán ösztön, nem csupán vágy, nem csupán kémia. Hanem egészen más. Érzelmileg megérintettük egymást – ez az az érzés, amit sok ember hiába keres egész életében. Szerelem. Szerelem, amit nem akarunk elengedni, elszalasztani. Még akkor sem, ha ezzel két embernek – Áginak és Zolinak – fájdalmat okozunk a döntésünkkel, és ha ők talán sosem fognak megbocsátani nekünk.