Amerika felfedezésére még ötszáz évet kell várni, a chartres-i katedrálist csak száz év múlva kezdik építeni, amikor Indiában olyan szerelmi jeleneteket faragnak a templom oldalára, melyeket ma pornográfiának neveznénk.
Az emberiség története a szerelem története is. Azt, hogy a különböző korok mennyire fogadták el természetesnek a testiséget, a szerelem különböző formáit, sok mindentől függ. Hosszasan lehetne sorolni azokat a manapság megvetett, törvény által is tiltott kapcsolatokat, amelyek rég múlt társadalmakban természetesnek számítottak.
A Római Birodalomban elfogadottnak, sőt magasabb rendűnek számított a homoszexualitás, a bibliai korban teljesen természetes volt a többnejűség. De akinek volt szerencséje eljutni Indiába, talán látta Khadzsurahóban, a poros kis faluban ezer évvel ezelőtt felépített nyolcvanöt templomot, a templomfalakon pedig a szinte minden képzeletet felülmúló csoportos gyönyörszerzés ezerféle ábrázolását. Itt minden álszerénység és prüdéria nélkül kőbe faragtak jóképű férfiakat és érzéki nőket, hogy mindenki lássa őket a szerelem legintimebb és legváltozatosabb helyzeteiben.
Hajlékony, kígyózó, érzéki formák, élettől és szerelemtől lüktető emberi és isteni alakok kőbe vésve. Istenek és istennők, nimfák és szolgálók, kígyók, macskamozgású vadak és földi lények. Húszezer szobor. Az ezer év előtti ember teljes világa látható itt.
A gyerekek iskolába mennek, a munkások követ fejtenek, a zenészek dobolnak, a nők szemüket festik, hajukat mossák, a lábukba akadt tüskét szedik, doktorok operálnak, az öregek pletykálnak, katonák harcolnak elefántok hátán, tevén, gyalog. És prostituáltak olcsó szerelemmel szolgálnak. Férfiak és nők, szeretők, egymás ölébe fonódott karcsú testek. Szerelmes párok ezrei, egymáshoz simuló arcok, testek. Hihetetlen, káprázatos galériája az emberi életnek egy poros kis falu templomain. A szobrok olyanok, hogy az az érzésed támad, ha egymás után lefényképeznéd és gyorsan levetítenéd őket, egy ezeréves filmet látnál peregni.
Abban az időben, 900 és 1020 között, amikor a templomok épültek a Csandéla királyság idején a hindu istenségek Síva, Visnu, Brahmá és a szentek azt tanították, hogy az asszony a teremtésben a legfontosabb lény. Az érzékek a szellemmel egyenrangúak, és a nekik való fantáziadús engedelmesség ugyanúgy a mennybe vezet, mint a meditáció. India lakói akkoriban gazdagok voltak, a föld virágot és gyümölcsöt bőséggel adott. Az asszonyok elzárkózása még nem vetett árnyékot a nemiségre, a gazdagon felékszerezett emberek kivették részüket a lakomákból, a vadászatokból, szerették a zenét, a táncot és a testi szerelmet. Abban a korban Indiában a hit által irányított szokások és a világi élet között nem voltak éles határok. Ha jó szerencséd elvet Indiába, ezeket a templomokat ne hagyd ki!

Spiritualitás a szexben
Hindu sokféleképpen lehetsz, az aszketikus, jógi út éppúgy autentikus, mint az Istennel való egyesülést, a tökéletes meditációt a szerelmen és a szexen keresztül megvalósító tantrikus. Nincsenek meghatározott dogmák, van ezzel szemben számtalan irányzat, mester és magyarázat. Így az is változó, melyik hagyományban melyik istené a főszerep.
Az isteniséget a szexualitással összekötő tanok több ezer évesek, és nem csupán Indiában hatottak, hanem átkerültek például Tibetbe is, ahol szerves részét képezik a buddhizmusnak. Csak egyetlen energia létezik, a szerelem-szex energiája, mindent ez tart mozgásban, ez teremt és pusztít. És ez az energia az egyesüléskor nyilvánul meg, akkor zárul be a kör, teljesedik magasabb egységgé a két fél.
A tantra bonyolult és gyönyörű történet. De ne üljünk fel a tantradivatnak: ez nem pózok és pontokban elsajátítható meditációs technikák gyűjteménye, amelyek alkalmazásával majd jól feldobjuk szexuális életünket. A tantra egy mindenre kiterjedő, spirituális út, amelyből a szex sem marad ki, sőt kiemelt szerepet kap. De a cél éppen fordított, mint ahogy azt a „tantraszakkönyvekben” gyakran kommunikálják.