A nők is hajlamosak „mocskos gondolatokra”, viszont sokkal tudatosabban, fegyelmezettebben ábrándoznak. Katolikus szentmiséken, majd később Orwellen nevelkedett nőkként hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a gondolatbűn minden későbbi gyalázat előszobája. Isten óvja a férfit, aki egyszer őszintén válaszol a „Mi jár a fejedben?” kérdésre az előjáték során! Önáltató szigor ide vagy oda,  a szexuális fantáziák jótékonyan fokozzák, illetve tartják fenn az izgalmat a szerelmeskedés ideje alatt. A legújabb amerikai kutatások ennél is tovább lépnek: az eredmények szerint minél hosszabb ideje tart egy kapcsolat, annál több az erotikus képzelgés a fejekben a partnertől eltérő szereplőkről – vagyis az örök szerelem elixírje talán épp a fantáziánkban lakozik!

Minőségi a különbség
A nők a férfiakhoz hasonlóan gyakran merülnek erotikus ábrándokba, csak némiképp eltérő módon: „Képtelen vagyok szexfilmet nézni a férjemmel – mondja egy 39 éves nő -, pedig nem vagyok egy szégyellős típus. Egyszerűen teljesen más az ízlésünk. Ő azt szereti, ha a mellek és fenekek azonnal megtöltik a képernyőt, és húsz másodperc múlva már kinagyítva láthatóak az egymásba csusszanó, rózsaszín szervek. Engem viszont az egész az anatómiagyakorlatomra emlékeztet… Ha én választok, akkor a filmnek van sztorija: eleje, közepe, vége, és az izgalom nem feltétlenül a nyers aktushoz, hanem a történethez kapcsolódik. Sokszor már azelőtt elélvezek, hogy a szereplők egymáshoz érnének. A férjem viszont épp ezeknél a részeknél unatkozik, sőt, rám is szól, hogy nem léptethetnénk-e tovább a DVD-t.” A panasz szépen rátapint a nemek közötti különbségekre a fantáziálás terén. Míg a hölgyek az aktus helyett a kontextust dolgozzák ki részletesebben, addig a szexben erőteljesebb vizuális hajlamokkal bíró férfiak számára a nyílt akció jóval fontosabb, mint a körítés.
Mindez részben azzal is együtt jár, hogy a nők érzelmesebbek az erotikus meseszövés során, bár nem feltétlenül: „A párom olvasta valahol, hogy a nők a maszturbációs fantáziáikban mennyire romantikusak – meséli nevetve egy 25 éves lány. – Naivan azt gondolta, hogy önkielégítés közben naplementékről meg pezsgős vacsorákról álmodozom, és ez izgat fel. El kellett mondanom, hogy én is mindenféle mocskos dolgot találok ki, legfeljebb talán lassabban pörgetem a filmtekercset, mint ahogy ő szokta.” Noha a férfiak vadabbak a „mozizás” során – vizsgálatok szerint gyakrabban fantáziálnak idegenekről, csoportszexről, bizarr dolgokról -, a fő különbség elsősorban az aktivitás milyenségében mutatkozik meg. A nők gyakrabban látják magukat passzív szerepkörben, „befogadóként”, a férfiak viszont még akkor is hajlamosak aktívnak feltüntetni magukat, amikor voltaképp ők a szexuális szolgáltatás „kedvezményezettjei” (például az orális szex „vetítése” közben gyakran látják úgy a jelenetet, hogy ők mozognak a nő szájában, az arcára élveznek és így tovább, tehát mindenképp ők az irányítók, akik a történéseket befolyásolják).

A férfiak itt sem tudnak kétfelé figyelni
Mindemellett a férfiak bármilyen szexuális inger hatására könnyebben eltéríthetők az aktuális tevékenységüktől, mint a nők. „A férjem egyszer beszaladt a kisboltba cigit venni, aztán úgy jött haza, hogy a gyereket a trafik előtt hagyta – emlékezik vissza egy negyvenkilenc éves asszony. – Annyira gyötörte a bűntudat, hogy végül bevallotta: teljesen elszállt az agya a boltban kirakott erotikus képektől. Akkoriban eleve ritkábban láttunk ilyesmit, és a gondolatai annyira összeegyeztethetetlenek voltak a csecsemő lányunkkal, hogy végül észre sem vette a babakocsit a járdán.” A nők ennél jóval tudatosabban, mondhatni „önvezéreltebben” látnak neki a szexuális tevékenységnek: „Sosem értettem, ki vásárol férfi aktnaptárt – állítja egy harmincéves nő. – Ha akarom, ránézek, és közben nem érzek semmit. Nincs olyan, hogy egyszer csak váratlanul izgalomba jövök a meztelen pasik látványától. Ha viszont úgy döntök, hogy végre időt szánok egy kis lazulásra, akkor kimondottan idegesítenek azok a tangába bugyolált pojácák. Azt hiszem, a fantáziám bőven túlszárnyalja azt, amit ezek a cégek a nőknek gyártani képesek!”
Összességében úgy tűnik, hogy a nyíltabb, explicitebb, terelhetőbb, extrémebb és vadabb, illetve aktívabb férfifantázia a szerepét tekintve nem sokban különbözik a nőitől. A lényeg mindkét nem esetén az erotikus izgalom minél hosszabb távú megőrzése az idő múlásával is. Bár eddig elsősorban az idegenekkel kapcsolatos fantáziáinkról esett szó – egészen pontosan arról, mennyire hasznos, és „bűn nélkül való” dolog időnként másokat is behozni a képbe -, azért érdemes elgondolkodunk a szerelemérzés alakulásának és a képzeletnek a viszonyán. Egy-egy kapcsolat kezdetén – pláne, amíg „nem történt semmi”! – hihetetlenül intenzíven ábrándozunk a választottunkról. Az eleinte óvatos fantáziálás egyre szexualizáltabbá, egyre direktebbé válik – vagyis a vágy és a szerelmesség érzésének fokozódása mintha az erotikus fantáziák gyakoribbá válásával járna együtt. Később, miután a valóság kegyes volt hozzánk, és beteljesíthettük a vágyainkat, a társunkról való képzelgés is ritkábbá válik. Kezet a szívre: hányan fantáziálunk a buszon hazafelé a férjünk öleléséről, akivel immár tizenöt éve osztozunk a franciaágyon? Pedig talán éppen ezen múlik a szerelem: egy kicsit több izgalmas ábránd, és a kihűlt érzésekbe, vágyakba újból visszaköltözhet az élet.