A fájdalom különleges vészjelző sziréna, ami arról értesít, hogy testünk bizonyos pontján valami nincs rendben. A fájdalom azonban azon kívül, hogy baj esetén riadóztat, sokaknál a szexuális kielégülés lényegi eleme. Sajnos rengetegen szenvednek a legkülönfélébb fájdalmaktól szex előtt, közben vagy után, mint ahogy arról olvasói leveleink is tanúskodnak. Tovább a Bixip teljes cikkre
fájdalom
Szexuális problémák
A fantáziálások hozzátartoznak a szexualitáshoz. Táplálják az erotikus képzeletet és fokozzák a szexuális izgalmat. Ha valaki folyton egy titkos kertbe van bezárva, természetes, hogy annak örömeit szeretné megosztani párjával…
„Évek óta fájdalmat érzek behatoláskor…”
„Amikor 20 évesen találkoztam a barátommal, még szűz voltam. Az első szexuális érintkezések nehezen mentek, a behatolás szinte lehetetlen volt. Az azt követő években soha nem éreztem a gyönyört, viszont fájdalmat és feszélyezettséget igen. A nőgyógyászom nemi szervi fertőzésére gondolt, de a kezelés nem változtatott a helyzeten. Mit tegyek?”
Szexuális élete megkezdésekor ön valószínűleg hüvelygörcsben szenvedett. A hüvelyt körülfogó izmok erőteljes és akaratlanul történő összehúzódása megakadályozta a behatolást. Lassanként aztán a behatolás sikerült, de a vágy halványodni kezdett, majd teljesen elült. Egyébként kicsi a valószínűsége, hogy hüvelyfertőzés magyarázza a problémáját.
Az ön korában kár lenne belenyugodni egy nem kielégítő szexuális élet folytatásába, és fontos a dologgal foglalkozni, mert az idő nem old meg semmit, a helyzet magától nem fog javulni. Mi több, a bűntudat kezd önön elhatalmasodni, és az ebből fakadó konfliktusok azzal a kockázattal járnak, hogy tönkreteszik a párkapcsolatát.
Azt javaslom, konzultáljon szexuálterapeutával, először egyedül, majd másodszor elmehet hozzá a barátjával is. Ez a specialista analizálja majd az okokat, amelyek miatt nem kel fel önben a vágy, és amelyek megakadályozzák, hogy fogékony legyen a szexuális stimulációkra. Tehát csakis ön szabadíthatja – terapauta segítségével – fel magát szexuális élete ezen gátja alól.
„Engem sokkol a szexuális fantáziálása”
„Húsz éve vagyunk házasok, és soha nem tulajdonítottam túlzott jelentőséget a szexnek. Nemrégiben a férjem azzal állt elő, hogy egyszerre többen szeretkezzünk. Engem sokkhatásként ért az ötlete, és rögtön elutasítottam. Normális, hogy férfiak ilyesmiről fantáziáljanak? Nem akarom összetörni a párom lelkét, de az ajánlatát sem tudom elfogadni.”
A fantáziálások hozzátartoznak a szexualitáshoz. Alapvető funkciójuk, hogy táplálják az erotikus képzeletet és fokozzák a szexuális izgalmat. Ha valaki folyton egy titkos kertbe van bezárva, egy idő után osztozni szeretne annak örömeiben a párjával, anélkül, hogy az zavarná a párkapcsolat harmóniáját.
Ezért például ha egy férj szeretné, hogy a felesége kihívó fehérneműt viseljen, azt is elvárná, hogy ez ne keltsen megütközést benne. Ha ez bekövetkezik, a felek megtalálják a számításukat.
Akkor viszont nem sikerül a fantáziaképeket valóra váltani, ha az sokkolja a partnert, felborítja értékrendjét, vagy sérti erkölcsi érzékét. Jelen esetben a fantáziálás az ön számára elveszti erotikus funkcióját, mert úgy érzi, alá kellene vetnie magát férje kívánalmainak – a saját akarata ellen.
Azt viszont le kell szögezni, hogy nincs abban semmi abnormális, ha a férje – a szexuális izgalom fokozására – többszereplős szexről fantáziál. Valószínűleg azért mert előhozakodni vele, mert remélte, hogy az nem sokkolja önt. Nem képzelhető el azonban, hogy fenyegetésül önre kényszerítse azokat a praktikákat, melyeket ön elvet.
„Nem vonzanak a férfiak, lehet, hogy homoszexuális vagyok?”
„23 éve koromra soha nem volt szexuális kapcsolatom férfival. Félénk lévén, mindig leblokkoltam, ha egy fiú udvarlási szándékkal közeledett felém. Három éve megismerkedtem egy asszonnyal, akivel nagyon közeli barátnők lettünk. Bevallotta nekem, hogy biszexuális, és érzelmeket táplál irányomban. Azt válaszoltam neki, hogy nem vonzanak a nők, és barátok maradtunk. De továbbra is nagyon hízelkedő velem…Ez borzongást idéz elő nálam, és már nem tudom, hányadán állok vele. Leszbikus vagyok, vagy csak szerelemre vágyom?”
Előfordul, hogy fiatal nők hosszú ideig elkerülik vagy késleltetik a férfiakkal folytatott, természetes szexuális kapcsolatot. Nem feltétlenül elutasításról van szó, hanem inkább szexuális gátlásról, túlzott aggodalomról.
Egyébként sok nő, aki vállalja a homoszexualitását, soha nem érzett semmilyen vágyat a férfiak iránt. Ők nem is ábrándoztak vagy fantáziáltak heteroszexuális kapcsolatról. Mások viszont képesek vágyat érezni és vonzódni mindkét nem iránt, és el is ismerik biszexualitásukat. Ez utóbbi vonatkozik nyilvánvalóan a barátnőjére.
Ez a fajta kettős vonzódás általában az ifjúkorban alakul ki. De sokaknál előfordul az is, hogy az ambivalens érzéseket, a vegyes vonzódást a zavartság, a szégyenérzet, a félénkség vagy a bűntudat okozza a későbbiekben. Valószínűleg ez a helyzet önnél is: úgy tűnik, nem közömbös a barátnője iránt, és bizonyos erotikus érzések öntik el a jelenlétében, miközben feltételezett szexuális identitása miatti aggodalma folytán nem tud rájönni, hogy leszbikus-e.
Gátlása van, amelyet fel kell oldania ahhoz, hogy felszabadultan azonosíthassa szexuális beállítottságát. El kell döntenie, hogy barátnője csak azért okoz „borzongást” önben, mert férfi nincs a közelében, vagy valóban mély hatást gyakorol önre. Ehhez azonban férfinál is tapasztalatokat kell szereznie. (Patika magazin)
A szűz lányok szeretete
Mi járhat azoknak a férfiaknak a fejében, akik kifejezetten a szűz lányokkal szeretik csillapítani szexuális étvágyukat? Én inkább a tapasztaltabb hölgyeket kedvelem, ha már ágyba bújok velük, de volt már dolgom szűz lánnyal is. Most hanyagoljuk az árnyoldalát az első alkalomnak és nézzük, miért lehet jó?
Egy szűzlány olyan, mint a jó whisky! Minél többet érik, annál finomabb lesz, ha felbontják egyszer. A szüzesség egy kincs -tegyük hozzá, hogy manapság ennek mégsem tulajdonítanak akkora jelentőséget, mint anno-, tehát érthető, hogy a férfiak jó része is így gondolkodik róla. Persze más okai is lehetnek annak, hogy a szüzeket szeretik. Nézzünk pár példát:
Az oktató hím: Ő azért szereti a szűzlányokat, mert kihívást talál abban, hogy egy tapasztalatlan leányzót megtanítson a szex terén járatosan mozogni. Felvetődhet a kérdés, hogy ez miért jó a „tanár bácsinak”. Mivel ez a fajta általában türelmes, így nem zavarja, hogy eleinte fáj a lánynak a közösülés, hiszen hosszútávra tervez. Ha a lány elkezd kötődni a férfihoz, akkor megvan az esélye, hogy a férfi a szexualitás terén úgy formálhatja az ártatlan mit sem sejtő prédáját, ahogyan neki megfelel.
A „hűbelebalázs” hím: Ő az, akinek a reputációja a tét. Várjanak, lefordítom: Becsületre megy a játék. Kemény gyerek, aki valószínűleg azzal a mesével szórakoztatja a haveri körét, hogy ő a város legnagyobb szűzoltója, ami lehet, hogy igaz is, csak a lányok nem szeretnek emlékezni rá. Ez a fajta a másik véglet: türelmetlen, önző, és a másik fél nem érdekli az ágyban. Szex közben körülbelül ennyit gondolhat a partneréről: „Fáj? Szar ügy, nekem jó az a lényeg..”
A szűz hím: Klasszikus eset: Végy egy tapasztalatlan fiút és egy ugyanilyet csak lányban /maradjuk hetero keretek között/. Ebből a párosításból két dolog sülhet ki: atomrobbanás, vagy egy hosszú kapcsolat. A férfi itt azért keresi a szűz lányokat, mert fél, hogy a többi hölgy kiröhögné, ha kiderülne, hogy még nem volt nővel. Meg lehet érteni, vannak bunkó emberek, akik tényleg kiröhögnek. Ha dúl a szerelem a példaként összeállított nemek között, akkor nincs gond, mert még ha bénáznak is, lehet jó az együttlét. Ha csak kínból esnek egymásnak, amolyan „gyere, veszítsük el együtt, mert már ciki” stílusban, akkor valószínűbb a gond.
Rendes hím: Ilyen is van, legalább is, ha a szűzoltást vesszük alapul. Rendes, lassú, vár, hogy „bemelegedjen” a csaj, megpróbál minél óvatosabb lenni és vele valószínűleg még a fájdalmak közepette is jól érzi magát a lány. Ez az a fajta, aki valószínűleg nem kereste a szűzlányt, hanem kifogta, és ha már így alakult, miért ne.
Perverz hím: Oltár bekészítve, gyertyák meggyújtva, rejtett kamera belőve. A csaj kínlódik, perverzkénk örül. Örül a vérnek, ha van, örül a sikolyoknak, hisz attól merev neki, és imádja nézni, ahogy a nő miatta szenved. Csöppet szadista képet festettem szegényről, de van ennél cifrább típus is. Elég azt tudni, hogy ezek keresik leginkább a szüzeket.
Azoknak a férfiaknak, akik szeretik a szüzeket, az lehet a fontos, hogy ők tapossák ki a még járatlan területeket, meghódítsák azt, ahol még más nem volt soha. Ez a hódító ösztön az összes emberre jellemző, örül a fejünk, ha birtokba vehetünk valamit, de még jobban örül, ha csak nekünk adatik ez meg. Egy lány ártatlansága pont ilyen. Egyedi, egyszeri, pótolhatatlan. Aki azt mondja, hogy ez nem csábító, az magának hazudik.
Szadizmus tettben és gondolatban
Szadizmus és orgazmus
Más esetekben az orgazmus szükségszerű feltétel és ezek a technikák ezért tartoznak a nemi eltévelyedések közé. Megint más módszerek csak nagyon ritkán kerülnek alkalmazásra és emiatt itt nem is foglalkozunk részletesen velük, csupán megemlítésre kerülnek a könyv végi szószedetben. Az alábbiakban megpróbálunk különbséget tenni a nemi eltévelyedések és a nemi kapcsolatnak pikantériát adó szexuális játékok között.
Az eltévelyedések és a játékok gyökere ugyanaz:
bizonyos fantáziálgatások, amelyeket pszichológus vagy szexológus segítségével vagy anélkül kell visszaszorítani. Vannak emberek, akik a bennük élő nemi fantáziaképektől a gyakorlat segítségével igyekeznek megszabadulni. Amennyiben ez a helyzet és ezek a gyakorlatok diszkréten, alkalmanként és a partner szempontjából ártalmatlan módon történnek, úgy nem lehet őket szexuális eltévelyedésnek nevezni.
Szadizmus sztori
Szadizmus az ember megteremtése óta létezik. Maga az elnevezés azonban csak a múlt században keletkezett a francia de Sade márki neve után. Bár a szadista ösztön szexuális szándék nélkül is kifejezésre juthat, itt csak azt a fajtáját tárgyaljuk, amely nemi élvezet elérésére irányul. A szadistának arra van szüksége, hogy partneréből fájdalmat váltson ki és ezt figyelje. Nemi élvezetet csak a másik fájdalma esetén érez. A szadista a nőt úgy használja, mint tárgyat perverz ösztöneinek kiélésére. Ahhoz, hogy szexuálisan felizguljon, először megkínozza ezt a tárgyat, majd magáévá teszi – esetleg szodómiát alkalmazva – anélkül, hogy a viszont örömszerzésre gondolna.
Akár halálos is lehet
A korbácsolás, karmolás, tűvel szurkálás, szögekkel kivert nyakörvek használata, égetés, idegen tárgyak bevezetése a végbélnyílásba vagy a vaginába stb. az eltévelyedés olyan extrém formáit jelentik, amelyek néha az áldozat halálához vezetnek. Sajnálatos módon a szadizmus nemcsak az önző emberekre korlátozódik. Az emberiség története során az inkvizíció, háborúk, vallatások és kínzások sem voltak mentesek a szadizmustól.
A nő és a férfi eltévelyedései
A szadizmus a férfiakra, míg a mazochizmus inkább a nőkre jellemző. Ez magyarázza a nemi érintkezés előtt vagy alatt a párok által játszott szadomazochisztikus játékokat. A szadizmus és más nemi eltévelyedések között nincsenek közvetlen kapcsolatok. Így szadisták egyaránt találhatók a heteroszexuálisok, homoszexuálisok és biszexuálisok között. Tulajdonképpen a szadizmus az emberi természet szerves részét képezi. Ha az embert bántalmazzák, természetes ösztöne az, hogy reagáljon erre. Ha egy gyermek valamit rosszul csinál, akkor a fenekére ütnek. A szadista megnyilvánulás a civilizálatlan ember természetes emberi maradványa, de a civilizációval ez az agresszivitás nem tűnt el teljes mértékben. A szadizmus felfedezhető az ambíciók nélküli emberek körében (ily módon mintegy szelep segítségével megszabadulhatnak zavartságuktól), továbbá vezető politikusok, üzletemberek és egyéb vezetők között, akiket a tapasztalat tanít meg arra, hogy hatalmuk és ambíciójuk támogatására miként kell agresszívnek lenniük.
Mazochizmus sztori
Ahogy a szadizmus de Sade márki nevéből származik, a mazochizmus Sacher-Masoch gróf nevéhez fűződik. Ez a férfi sokszor kötött házasságot és mindig más fölött uralkodni vágyó nőkkel. Egészen addig elment, hogy szerződéseket írt alá, amelyekben vállalta, hogy feleségeinek engedelmes szolgája lesz, mindig készen valamennyi kívánságuk teljesítésére, és felhatalmazta őket arra, hogy ennek elmaradása esetén megbüntethetik. A gróf állandóan büntetés alatt állt.
A mazochista vágyai
A mazochizmus teljes alárendeltségetjelent és az ilyen ember szexuális élvezetéhez fizikai és lelki fájdalmat igényel. A fajdalmon kívül a szadizmus és mazochizmus között semmilyen közös vonás nincs. A mazochista állandó és alázatos áldozat, aki azt kívánja, hogy partnere rosszul bánjon vele. A szadista és a mazochista közötti első különbség az, hogy az előbbi egy nem engedelmeskedő áldozat meggyötrésével jut nemi élvezethez. A második különbség pedig az, hogy a szadista partnerének nem akar örömet okozni, míg a mazochista szívesen szeretkezik megkínzójával, mert ily módon mutatja ki háláját.
Nincs szükség a partnerre
A harmadik különbség az, hogy a mazochistának nincs mindig szüksége partnerre, mert különböző módokon képes saját magát is kínozni. (Bizonyos kolostorokban ugyanezt csinálják.) A törvény szempontjából a mazochista semmiért nem feddhető meg, míg a szadista bűnösnek tekinthető áldozatának szándékos megsebesítése, bebörtönzése és megbotránkoztatása okán.
A fájdalom öröme
Hasznos lehet, ha ejtünk néhány szót a szadizmusban és a mazochizmusban közös fájdalomról. Tulajdonképpen ha valaki azt mondja, hogy a fájdalom látványa örömet okoz neki, ugyanilyen alapon az is elképzelhető, hogy egy másik személy a fájdalom érzésében leli örömét. A fájdalmat ugyanazok az idegvégződések továbbítják, mint az élvezetet. A fájdalom és az élvezet között ezért tehát nem mindig lehet világos különbséget tenni. Egy csípés lehet például fájdalom forrása, de kellemes érzést is kelthet, ha annak okozója olyan személy, aki szeret bennünket és akibe mi is szerelmesek vagyunk.
Ellenkező példával megvilágítva a dolgot: egy simogatás nagyon jóleső érzés, ha az szerelmesünktől származik, de visszataszító lehet egy idegentől a zsúfolt metrón. Ha valaki megkarcol bennünket egy tűvel, valószínűleg felkiáltunk fájdalmunkban, de ha kertészkedünk, akkor általában csak otthon látjuk, hogy kezünk tele van tövisek okozta karcolásokkal, amelyeket észre sem vettünk.
Tudatában kell lennünk:
1. hogy az emberi agy felfokozza vagy csökkenti az érzékelt ingereket,
2. ugyanazon fájdalom ismétlésével a fájdalomérzet nem fokozódik, hanem a szervezet hozzászokik ahhoz, és a fájdalom így (bizonyos határig) elviselhetővé válik.
Ennek a két szempontnak figyelembevétele alapvető fontosságú a szadomazochisztikus jellegű szexuális játékokban.
A fájdalom kiváltójának tudnia kell, hogy
1. „az erotikus elfenekelés” csak akkor vált ki kellemes érzéseket partnerében, ha az ehhez hozzájárul,
2. az első ütések nem kellemesek, de idővel azzá válhatnak; a határt azonban nem szabad túllépni. Egy bizonyos szinten a nő szexuális felizgulása olyan erős, hogy a klitorisznak egy enyhe ingerelése is elegendő egy robbanásszerű orgazmus kiváltásához.
Olvassuk hát figyelemmel ezt a témát és beszéljük meg nyíltan partnerünkkel. Hasznos lehet ez, mert hosszú távon mindenki szembekerülhet olyan problémákkal, amelyek az emberben addig csak szunnyadó hajlamokkal lehetnek kapcsolatosak. Jobb most ismereteket szerezni ezekről a problémákról, mint később zavarba esni egy olyan nemi eltévelyedésnek gondolt dolog miatt, ami nem más, mint egy egyszerű játék, vagy minden következmény nélküli múló szenvedély.
A Gothic meg Emós csajok nagyon komolyak bazz
A lányokon középkorias öltözködés, a fűzők, a csipkés szoknyák bakanccsal kombinálva jelennek meg sötét, főleg fekete sminkkel, amely már-már olyan, mintha álarcot viselnének. Az odafigyelésre és elfogadásra vágyó tinik stílusai minden generációban mások és mások. Legtöbben csak egy kis törődést szeretnének, mások egy kis nyugalmat, hogy ne szabjanak meg nekik mindent olyan szigorúan. Szélsőséges esetekben megjelenik a teljes befelé fordulás, kitaszítottság érzése, a mély depresszió és az önpusztítás.
A zenészekről ragadt át a közönségre? Vagy a közönség, egy egész korosztály, helyzete ihlette a zenészeket?
A fiatalok mindig szerették magukra felhívni a figyelmet. A bennük lejátszódó változások és a mai családi körülmények fényében egyre gyakoribbak a szélsőségek. Helyzetük nem könnyű. A világ tele van „emészthetetlen dolgokkal”, mint az erőszak, vagy a terrorizmus és a médiának köszönhetően túl nagy mennyiségben jutnak el az emberekhez ezek a negatív kicsengésű események. Nehéz megemészteni őket, még érett, felnőtt fejjel is, pláne ilyen mennyiségben.
A másik fontos dolog, az értékrend megváltozása. Sorra arról hallunk, ki kit csapott be a nagyobb profit reményében, ki sikkasztott milliárdokat, arról ritkábban, hogy a tisztességes ember a tehetségével és a szorgalmával milyen gyorsan jutott a csúcsra.
Lassan nem látják a tinik, kihez fordulhatnának, mit is kéne tenniük. A szülők eddig két területen is nyújthattak nekik, tárgyszerűen és tapasztalati szinten is többet tudtak, mint gyermekeik, de egy mai szülő joggal tanácstalan maga is az életet illetően, a fiatal korosztály pedig nagyon is jól látja, hogy a tisztességes és szerény embernek vagy a törtető és másokon átgázoló embertársának van-e jobb dolga…
és akkor a gothic SM erotika! Felhívom a figyelmed, ez nagyon durva! A teljes galériát itt nézheted meg.
Kicsit szolidabb kép válogatás itt.
Egy fizetős goth oldal Goth gangbang
Kikötözve
K. jött és nem sokat cicózott, hamar nekivetkőztünk, ő behízelgően érdeklődött, hogy ugye tartok itthon valami kötelet. Akadt. Egy alacsony de hosszú dohányzóasztalra esett a választása, erre fektetett úgy, hogy a fejem épp az egyik végéig ért, lábaim térdben behajlítva a padlón, de hozzákötve az asztal lábaihoz, csuklóim pedig szintén kétoldalt az asztal lábaihoz rögzítve. Ez a póz és a most már valódi kötelek szorítása még keményebb és izgatóbb volt, mint előzőleg a nővérszállón, ahol rugalmas pólyát használt.
– Jól érzed magad, édes? – hajolt hozzám, meztelen melleivel végigsúrolva, szemében a már ismert sötét megszállottsággal.
– Tudsz mozogni? Neeeem? Helyes! – kacarászott, majd bájosan integetett – Jó pihenést, majd jövök! – azzal eltűnt a konyha irányában. Hosszú percekig hallottam, ahogy matat, csörömpöl, mikor visszajött, sok minden volt nála, de mivel csak a fejem tudtam oldalra fordítani, nem láttam, mit hozott.
Egy kendőt biztosan, mert azzal hamar bekötötte a szememet.
– Felkészültél? – kérdezte, hangja elkomolyodott. – Ha nem bírod csak szólj… talán… talán abbahagyom…- gonoszkodott ismét a végén.
Kifacsart pózban feküdtem a kemény asztalon, kezem-lábam feszítette a kötél, szemem bekötve. Először kezének finom érintését éreztem, aztán pár harapás itt-ott… nyelvének nedves nyomai… csípések, szorítások. Ezeket az ingereket ismerősként fogadtam már és nagy élvezettel adtam át magam játékainak. Néha szájával ért számhoz, olykor melleid dugta oda, engedve, hogy csókolgassam, nyalogassam. Később lábait is végigfuttatta rajtam, számba nyomva a lábujjait, egyszerre az összeset is… Hamar erekcióm támadt, ő szinte mellékesen kicsit gyakorlatozott rajta a szájával és kezével, majd abbahagyta és valami gyanús csörgést hallottam, de fogalmam se volt, mire készülhet. Aztán hirtelen annyira erősen kontrasztos inger ért, hogy egész testemben összerándultam: egyik mellbimbómon puha, meleg száját éreztem, másikon valami dermesztően hideget. Aha, szóval jégkockát hozott a kis drága, eszem azt a furfangos észjárását, futott át rajtam. Kínlódva csavargattam magam, már amennyire a kötelektől mocoroghattam, mert őrjítő érzés volt, főleg, mikor cserélt és az eddigi jeges érintést meleg nyelve váltotta fel, aztán vica versa…
A jégkockákat néha cserélte, mert hamar elolvadtak, ahogy végighúzta őket a testem különböző részein, egyszerre éreztem úgy, hogy elég, felpattannék, hogy véget vessek neki, ugyanakkor élveztem is persze.
Miután elfogyott a jég, hallottam, ahogy gyufa sercen és már sejtettem, mi lesz a következő ötlete. Feszülten vártam, hol fog először lecsöppenni a forró viasz. Még sose volt részem ilyenben, fogalmam se volt, mit várjak, így meglepően fájdalmas volt az első csepp a mellbimbómon. A viasz forró tűszúrásként ért, felszisszentem, aztán szétterült és már csak meleg volt, de nem égetett. K. vontatottan, mély hangon nevetgélt elnyomott nyögéseimet hallgatva. Az égető cseppek rendszertelen időben és váratlan helyeken érkeztek, próbáltam felkészülni rá, de nem lehetett, kínlódva izegtem-mozogtam, de tűrtem összeszorított fogakkal, K. közben a farkamon kézimunkázott, biztosítva a fájdalom és a kéj élvezetes elegyítését, igen hatásosan.
– Nnna… hogy bírod? – érdeklődött.
– Hmmm… egész jól – feleltem, bár nem túl meggyőzően.
K. torokhangon, lassan kuncogott ismét, elfújta a gyertyát, a kilobbant kanóc füstjének szaga betöltötte a szobát. Leoldotta szememről a kendőt. Őrjítően gyönyörűnek láttam a kis szadista mosolyát.
Megfordult, majd mikor ismét hozzám lépett, egy kés pengéjén csillant meg a lámpafény.
Na, bevallom, akkor azért egy kicsit paráztam, de próbáltam hinni, hogy nem egy igazi pszichopatával hozott össze a sors. Szerencsére erről szó sem volt, de K. láthatta a szememben a pillanatnyi riadalmat… és élvezte.
– Félsz? – kérdezte, bársonyos volt a hangja. – Ugye félsz már, szívem? – duruzsolta, ahogy közelebb hajolt a hegyes pengével, majd alaposan végignézett rajtam, mintha a megfelelő helyet keresné… de mihez?
Féltem, de döbbenten tapasztaltam, hogy ez a fajta félelem nemhogy lankasztotta, inkább fokozta a merevedésem. K. pár pillanatig úgy állt fölöttem, mint valami kegyetlen istenség áldozó papnője, kreol bőre, kiálló járomcsontú, egzotikus arca, , zilált, hosszú, fekete haja, izmos, feszes teste tökélete illúziót keltett, ahogy rám hajolt a késsel.
Az ajkamba haraptam a feszültségtől… de persze semmi szörnyűség nem történt. A kés hideg hegye csak éppen érintve siklott rajtam itt-ott, majd lassan elkezdte vele lefeszegetni a rám dermedt viaszpacákat, ami egyszerre volt néha kicsit fájdalmas és csiklandóan érzéki élmény.
Mikor befejezte, ismét felvette a kedves, hétköznapi énjét.
– Úgy tűnik – markolta meg a meredező farkam – azért tetszett! –
– Naná – helyeseltem, – de kicsit már kezdek elzsibbadni – jegyeztem meg, mert már tényleg eléggé kényelmetlen volt a kikötött, természetellenes testhelyzet.
– Akarsz cserélni? – mosolygott és nekilátott a kioldozásomnak.
De még mennyire, hogy akartam!
Szexrabszolga lettem 2
Áron viharos távozása után abban sem voltam biztos, hogy álmodtam, vagy valóság mindez. Körülnéztem, és mivel ott voltak körülöttem a kellékek, rájöttem, valóság. Vajon látom-e még Áront? Nem sokáig kellett ezen gondolkodnom, mert pár perc elteltével ismét csörgött a telefon. Ő volt az. Suttogott, hogy milyen jól érezte magát és köszöni. Máris nagyon hiányzom neki, mi lenne, ha telefonon most mindketten közösen simogatnánk magunkat?
Ő már el is kezdte, és rám gondol közben. Szeretné hallani a hangom, és mondjam, hogyan csinálja? Mit tudnék vele tenni?
Hát, újra meglepett. Telefonszex, ilyet sem próbáltam még. Közben Áron olyan átéléssel beszélt, suttogott, sóhajtozott, hogy gondolkodás nélkül magával ragadott. Csak úgy dőlt belőlem a szó, olyan természetességgel mondtam el, mit szeretnék, tudnék vele kezdeni, mintha mellettem ülne.
Néha kedves hangon válaszolt, majd később már csak én beszéltem, mikor egy hangos sóhaj hallatszott a vonal másik oldaláról és ez:
– köszönöm.
Addigra annyira beleéltem magam, hogy hirtelen fel sem fogtam és beszéltem tovább. Elnevette magát és újra megköszönte, csak ekkor értettem meg, mit köszön. Jól eső érzés töltött el, hogy ilyen hatással voltam rá.
Kicsit beszélgettünk minden témáról még, és megállapítottam magamban, értelmes fiú, és aranyos. Végül mondta, felhív este, és valószínűleg találkozni is fogunk. Annyi rejtély volt körülötte, olyan egyénisége volt, hogy mikor később megmondta igazi nevét, és azt, hogy egy ismert sportoló, már meg sem lepődtem ezen.
Este talpig sportruhában jött fel. Edzésről érkezett. Még ez is jól állt neki. Szép a feje, formás, popsija feszült, fallosza pedig ismét mereven állt. Nagyon kívántam. Csókolództunk, közben a falhoz támaszkodtam. Felizgatott, számomra még mindig ő volt az elérhetetlen férfi, csupa nagybetűvel.
Lehúzta bugyimat, egyik lábam a fotel karfájára tettem. Már alig vártam, hogy belém helyezze termetes szerszámát. Behunytam a szemem, és csak akkor mertem kinyitni, mikor magamban éreztem. Teljesen kitöltött, nagyon finom volt. Már annyira ezt vártam, hogy szinte az ájulás kerülgetett, mégis kicsit félve néztem oda.
Nem tévedtem. Egy méretes, amorf bronzszobor volt bennem. Ma nyerte és felavattuk, mint mondta. Hát, én valóban fel is avattam.
Szexrabszolga lettem 1
Pár éve, egy bevárárlóközpontban ismertem meg Áront. Hatalmas, csillogó barna szemű, hosszú, fekete, dús szempillájú, feltűnően izmos, sármos férfi volt. Olaszos típusú, csokoládébarna bőr, barna haj és nagyon ápolt. Az elején kimondottan idegesített, mert nem tudtam úgy vásárolni, hogy valahol a közelemben ne bukkanjon fel és ne bámuljon rám epekedve. Amint a sorok között cikáztam, előfordult, hogy levettem az árút a polcról és ő a polc másik oldalán állt és rám kacsintott. Próbáltam játszani és kicselezni, direkt nem vettem észre, de nem adta fel.
Nem szólt hozzám egy szót sem, csak követett megbabonázva. Mikor a pénztárhoz mentem, ő is és mikor kezdtem berakodni az autóimba, akkor is ott állt és bámult. Látszott, hogy nálam jóval fiatalabb, és hogy felizgattam. Jót nevettem magamban és most én következtem. Rámosolyogtam, szó nélkül beültem autómba, elindultam szép lassan.
Tetszett, ahogy kezében szatyraival átrohan a parkolón, hogy utolérjen. Mivel legyezgette hiúságom, lassítottam, lehúztam az ablakot és kezébe nyomtam a névjegykártyám.
-Hívj fel!- mondtam és már indultam is tovább. -Áron vagyok!- kiáltott utánam remegő hangon és integetett.
Haza érve kezdtem épp kirámolni, mikor megcsörrent a telefon. Sejtésem volt, ki lehet, mégis meglepett gyorsasága. A telefonban határozott, bátor, szórakoztató volt. Kiderült, hogy élettársa van, és közelemben lakik. Mondta, nagyon sexi voltam a tűsarkú cipőmben és neccharisnyámban.
Annyira tetszettem neki -ruhám is sejtelmesen átlátszó volt-, alig bírt magával már a bevásárlóközpontban letepert volna. Takargatnia kellett magát a kocsival, mert állt a farka.
Arról ábrándozott, mikor leveszem a polcról az árut, mögém áll és hozzám nyomja, hogy érezzem, milyen hatással vagyok rá, csak félt a pofontól. Kérdezte, mikor találkozhatunk, hisz nagyon kíván. Éreztem, én is őt. Így hát teljesen természetes volt, mikor megbeszéltük a randit nálam, mindketten tudtuk, miért tesszük.
Csak lezuhanyozni volt időm, mikor megérkezett. Fehérneműben nyitottam ajtót, láttam, már a liftből kiszállva kőkeményen állt pénisze. Jó volt megtapintanom, ugyanis gyengéden megfogta kezem és azt farkára tette nagy örömömre. Szép, méretes volt, már alig vártam, hogy magamban érezhessem.
A szobába érve félrehúzta a bugyimat, és belenyalt puncimba nagy vaskos, hegyes nyelvével, hatalmas nyelvcsapásokkal. Olyan volt, mint aki soha nem akarja abbahagyni. De mégis…
-Jaj, ne hagyd abba édes!- kiáltottam és elkezdtem mozogni az extázistól.
Már, majdnem elélveztem, mikor arcán kéjes mosollyal abba hagyta.
-Nem engedem, hogy elélvezz! – mondta, még nem.
Ekkor kezdődött el életem első, igazán furcsa szeretkezése.
Előkapott egy banánt a zsebéből és felnyomta puncimba. Jó érzés volt, és újra beindultam, örülten mozogni kezdtem rajta. Nem engedte, hogy tövig belém kerüljön, és azt sem, hogy elélvezhessek. Pedig ekkor már minden vágyam, minden porcikám teljes intenzitásával csak ezt kívánta. Előkerült és bennem landolt egy hosszú, csavaros nyalóka is.
Felizgatott, mikor ezt látta rajtam, kezembe adott egy masnival átkötött csomagot. Nagy izgalommal bontottam ki, Gésa-golyók voltak benne.
Megörültem, mivel már többször ábrándoztam erről, hallottam barátnőimtől is, milyen fantasztikus érzés, én még soha nem próbáltam. Könyörögtem neki, tegye belém a golyókat a nyalóka helyett, amik úgy siklotak fel a puncimban, mintha ezer éve itt lenne helyük.
Kérte, sétálgassak tűsarkúban előtte golyókkal a puncimban, majd meglátom, milyen nagy élvezetet nyújt, mikor a G-pontomig csúszik..
Boldogan tettem, hisz évek óta erről ábrándoztam, és most valóra válik. Fantasztikus élvezet volt, ahogyan a három golyócska kis rücskeivel egymáson surlódva gurult bennem, és ezzel kínzásig felizgatott.
Áron megkért, hajoljak előre és feljebb tolta kicsit farkával a golyókat. Ekkor elélveztem. Mielőtt ideért, beindítottam a mosógépet, mivel az ugrálni kezdett centrifugálás alatt, odamentem. Ő utánam jött és felültetett az ugráló gépre. Szinte őrült táncot lejtettek ettől a golyók bennem és megállíthatatlanul hangos sikoltással élveztem ismételten.
Ekkor Áron lábaimat a vállára tette, lehúzta egyik cipőm és elém térdelt. Éreztem forró leheletét a puncimban, és életemben először történt meg, hogy saját tűsarkú cipőmtől élveztem el, immár harmadszor. Nagyon izgalmas volt és imádtam hallgatni, amint cuppog puncimban a hatalmas tűsarok.
Mindennél jobban vágytam rá, hogy végre az ő farka legyen bennem, suttogva kértem. Már harmadszor élveztem el úgy, hogy nem is érinthetlek meg.
-Imádni fogod a farkam –mondta.
Egy hírtelen mozdulattal kihúzta puncimból a golyókat. Fantasztikus gyönyör járta át testem. Ez, az ismeretlen élmény nagyon jó kéjsóvár puncimnak. Ekkor Áron előkerített egy vékony, de hosszú nyakú illóolajos üveget és ameddig tudta, belém nyomta. Az üveg szája úgy érte el és tapadt rá G-pontomra, úgy szippantotta be, mintha csókolná azt. Olyan hely, ahová nem jut el se száj, se nyelv, se pénisz. Hangos nyögéssel konstatáltam.
Áron mosolyogva számolt: négy, majd lágyan, de férfiasan megcsókolt és még a kábulatból fel sem eszméltem, búcsúzott.
Holnap hívlak. Ja, hogy tudd, gyönyörű puncid van, imádom!
Folyt. köv.
A háziszolga
Igazán kedvelem az erotika minden formáját, de előszőr magam is meglepődtem, mikor rájöttem, nagy élvezetet nyújt számomra a férfiak lelki, néha testi megaláztatása. Hírtelen jött a felismerés. Nem mindenki váltja ki belőlem, de aki igen, az egy egész életen át kell, hogy szolgáljon becsülettel. István szolga történetét osztom most meg veletek. Amikor kidobtam, megparancsoltam, tegye közzé történetem mindenki számára, hogy ezzel is megalázzam és bizonyítsam felsõbbrendûségem.
Istvánnal egy évfolyamba jártam az egyetemen, kiszipolyoztam, kifacsartam és alázatos szolgát csináltam belõle. Örömmel, megelégedéssel tapasztaltam meg mellette, hogyan kell egy fiút szolgává tenni és megalázni. Néhány évig ő végezte a házimunkát helyettem, háztartási rabszolgaként testi-lelki fenyítést kapott tõlem. Már legalább féléve járt velem – számára csak Domina Alexa volt nevem – amikor mind inkább firtatni kezdtem, vannak-e titkos vágyai és melyek azok?
Sokáig ellenállt a kísértésnek, hogy elmondja nekem, hogyan is szokott maszturbálni: kegyetlen, domináns nõkre gondolva. Én éreztem valamit benne ebbõl, mert újra és újra felhozta a témát, a legváltozatosabb helyzetekben. Végül egy nyilvános helyen – egy étteremben – bevallotta nekem.
Úgy viselkedtem, mintha nem nagyon érdekelne a dolog. Nem figyeltem különösebben, kapcsolatunk a régi maradt, egészen egy téli délutánig, amikor is Edittel, legjobb barátnõmmel összefutottunk a metróban. Edit kedves, vékony, nagymellû lány, aki mindig nagyon nõiesen öltözködik, és sokszor láttam, amint kemény fiúkat csavart napok alatt az ujja köré.
Szóval Edit kedélyesen – és jó hangosan a megállóban – megjegyezte Istvánnak, hogy hallja tőlem, hogy mazochista.
Meg sem tudott szólalni meglepetésében, persze mindent letagadott. Edit szívbõl nevetett, és közölte, hogy be fogja neki bizonyítani, hogy egy kis mazochista féreg, aki térden fog csúszni elõtte és elõttem pláne.
Persze, ő még mindig tiltakozott.
Edit kedélyesen arcul legyintette bõrkesztyûs kezével, és leszállt a metróról.
Zavarodottan ment haza István. Még aznap felhívott, de nem voltam hajlandó beszélni vele errõl. Nagyon lekezelõen annyit mondtam, hogy kussoljon, nem ezt érdemlem tõle és holnap délután jöjjön át hozzám.
Meg is jelent a megbeszélt idõpontban. Kedvesen ajtót nyitottam, szüleim még nem voltak itthon.
-Na mi a problémád, édesem? Kérdeztem halkan, és leültem.
-Miért beszéltél errõl a barátnõidnek? És kinek mondtad még el? És egyáltalán, miért mondtad el, én nem is gondoltam komolyan.
Igen? – kérdeztem, és keresztbe vetettem lábam. Ekkor vette észre, hogy fekete harisnyanadrág van rajtam, de nem a szokásos papucs, hanem egy nagyon magas sarkú, fekete cipõ.
Csönd volt közöttünk. Ő dühösen nézett rám, én felsõbbrendûen mosolyogtam.
Akkor megmondanád, hogy mi ez a folt a csizmámon? – kérdeztem hirtelen, és az elõszobában álló fekete csizmám felé legyintettem.
Elvörösödött. A csizmám mindig is nagyon izgatta. Legutóbb, amikor nálunk volt, meg is kértem, tegyen már rendet a cipősszekrényben, amíg én átszaladok jegyzetekért egy barátnőmhöz.
Akkor megtalálta a sok gyönyörû cipõmet egymásra dobálva, rajta a táskámat, és néhány más ruhadarabom is. Csizmámat csókolgatva maszturbált, de nem fogta fel, honnan tudom?
Egyszerûen nem tudta megállni, hogy ne elégítse ki magát fenséges csizmám elõtt.
-Kedvesem – és ekkor felálltam a fotelbõl, gyere csak velem – mondtam, és ő követett. Az elõszobába mentünk.
-Behoznád a csizmámat? Kérdeztem könnyedén.
-Miért? Kérdezte, mire én csak a fejemet csóváltam, és azt mondtam félvállról: hozd csak ide, szolga!
Nem tudott ellen állni. Lehajolt, óvatosan felemelte, és behozta a szobába. Keresztbe vetettem lábam, és jobb lábfejemmel ágaskodó pénisze felé legyintettem.
-Csak nem egy kis merevedés, kedvesem? Lépj közelebb, majd én ápolom – mondtam.
Közelebb lépett hozzám, én pedig cipõmmel végig simítottam a nadrágját. Majd felálltam, és teljes erőbõl tökön rúgtam. Összegörnyedten állt, de láttam, hogy az erekciója nem múlt el. Nyöszörgött, de én továbbra is a legártatlanabb hangsúllyal megkérdeztem: csak nem fájt, édesem?
Na, mi az? Vetkõzz le! – szólítottam fel, és ő szó nélkül eleget tett kérésemnek. A pénisze kõkemény volt. Ott álltam elõtte. Olyan érdekes volt, nála negyven kilóval könnyebb vagyok, három évvel fiatalabb, és ott állok fekete tűsarkú cipõben, fekete csillogó harisnyában, az arcát simogattam és ő elõttem térdelt.
-Na mit is akartál kérdezni, kedvesem?
Alig nyikkant meg, egy hatalmas pofon csattant az arcán. Ki mondta, hogy beszélhetsz? Kérdeztem, és kényesen megigazítottam harisnyámat, hogy körmeim alatt sercegett a nylon.
-Na, ki mondta, hogy beszélhetsz? Kérdeztem még egyszer, mire ő felel: senki.
A válaszom még az elõbbinél is nagyobb pofon volt, majd elölrõl ismét tökön rúgtam. Mivel heréihez kapott és elõre görnyedt, mögé léptem, és többször erõsen a golyóit markoló kezébe rúgtam. Ezt addig nem is hagytam abba, míg néhányszor el nem találtam a mogyoróit. Erre már alázatosan könyörögni kezdett nekem.
-Na ez már jobban hangzik, szolga! Nevetve kérdeztem tőle: fájt, szolga? – mire ő rebegve mondta, hogy igen.
-Ha azt akarod, hogy épp bõrrel megúszd, akkor gyorsan alázkodj meg elõttem! Elõre léptem egyik lábammel, csókra tartva cipõbe bújtatott lábfejem.
Csináld, szolga, mindig is erre vágytál, nem?
-Igenis, úrnõm! -mondta, és megcsókolta a cipõmet.
-Mit csinálsz, kedvesem, kéredeztem.
Mondd ki hangosan, mit csinálsz?
-Alázatosan megcsókolom úrnõm cipõjét! – mondta, amire a válaszom halk kuncogás volt.
-A bokámat is megcsókolhatod, szolga! Vetettem oda.
Megcsókoltam, és nem is hagytam abba még jó ideig.
-Elég! Csattant fel a hangom, és felvettem a telefont az asztalról.
-Te maradsz a helyeden! Vetettem oda, miközben egy picit arrébb sétáltam tárcsázás közben.
-Halló, szia Edit, Alexa vagyok!
Hallottam, amint mondja.
-Igen Edit, itt van nálam. Szeretnél vele beszélni?
Remegett a gondolatra, hogy ezzel a szõke, kegyetlen lánnyal kelljen beszélne, miközben meztelenül, négykézláb állt alőttem, barátnõje, Úrnője elõtt. Mielõtt feleszmélhetett volna, már csettintettem felé, hogy álljon fel, és jöjjön. Ő balgán felállt. Hatalmas csattanással landolt ezúttal bal lábfejem a heréin. Nyögve görnyedt össze.
-Ha azt mondom ide, térden csúszol, kedvesem! -jelentettem ki ellentmondást nem tûrõ hangon. Közben befogtam a telefonkagylót.
Térdre állt, odacsúszott a fenekemhez. Érezte a harisnyám, a szoknyám illatát – észrevettem, hogy megszagolta.
-Tetszik? Jó, mert mostantól te fogod mosni, úgy, mint a harisnyáimat is, de most Edit akar veled beszélni – mondtam, és odatartottam a hallgatót.
-Te mit csinálsz éppen? – kérdezte egy szarkasztikus nõi hang.
-Alexával vagyok – mondta, mire felemeltem a kezem, hogy pofon üssem. Rám nézett, a pofon el is csattant. Majd mégegy, nehogy elfelejtse, hol van.
-Ez mi volt? – érdeklõdött ártatlanul Edit.
Felnézett rám, hát utasítottam: mondd meg neki, vagy…
-Alexa megpofozott, mondta habozás nélkül.
-Hogyhogy megpofozott? Egy ilyen erõs fiút, mint te?
-…
-Na mi van, talán megint megpofozott?
-Nem – puff, tenyerem ekkor ismét csattant az arcán. Sírni kezdett.
-Na mi van, mi folyik ott? -kérdi Edit?
Felnézett, és én gúnyosan az arcába mosolyogtam.
-Mondd meg neki, ki az Úrnõd, és mit csinálsz, mit csináltál!- mondtam.
-Edit az van – látta, amit a kezem felemelkedik – szóval itt térdelek Alexa elõtt meztelenül, és csókolgatom a cipõjét.
Hatalmas kacaj a vonal túlsó végérõl, több lány hangja is egyszerre.
-Edit, ki van ott?
-Kuss legyen szolga! Mondta Edit fuldokolva a nevetéstõl – mondd szépen, mazochista vagy!
Alexa elégedetten bólintott.
-Igen, Edit, mazochista szolga vagyok, Alexa szolgája. – a vonal túlsó végén hatalmas kacaj. Hát, így kezdődött Edit segítségével Úrnői pályafutásom.
A leányiskola 5
Susan Wilson tekintélye észrevehetően megnőtt azután a nevezetes péntek után. A kisebbek már korábban is tisztelték, de mostantól az idősebbek is respektálták és elfogadták. Teltek a napok, és Susan egyre magabiztosabb és nyugodtabb lett. Ekkor, mint derült égbol a villámcsapás érkezett a baj.
A két felsős – Linda Winner és Charlotte Palance -, akik olyan kegyetlen fenyítést szenvedtek el Susan-tól, eltérő módon dolgozták fel magukban a történteket.
Charlotte, aki egyébként is csendesebb és visszahúzódóbb volt társánál, úgy érezte, hogy megérdemelte a fenyítést, és bár egy ideig haragudott az előjáróra, de ahogy csökkent a fájdalma, úgy mérséklődött az ellenérzése is. Linda viszont nem tudott megbocsátani és állandóan az járt az eszében, hogyan tudna bosszút állni. Elhatározását csak fokozta a megalázás, amit a fenekelést követő héten kellett elszenvednie. Pótbüntetésként két hónapig a gyűlölt egyenruhát kellett viselniük, ez már magában is éppen elég volt. Ráadásul Susan minden reggel az iskola kapujában várta oket, és aprólékosan ellenőrizte ruházatukat; ha a legcsekélyebb hanyagságot észlelt, azonnal megtorolta.
Charlotte mindig pedánsan ügyelt a kinézetére, ezért csak ritkán került bajba, Linda viszont állandóan gyurött és hiányos öltözékben jelent meg, Susan nagy örömére. Ilyenkor jobb esetben csak a tenyerét kellett kinyújtania néhány zsibbasztó vonalzó-ütésre, de az is előfordult, hogy az osztályaikba siető diáklányok előtt kellett előrehajolnia, és elszenvednie pár ütést a paddle-val. Ezek a nyilvános fenyítések csak még jobban szították Linda dühét.
Linda Winner nem volt teljesen buta, jól látta, hogy Susan népszerűsége mennyire megnőtt. Ezért elhatározta, hogy most senkit sem avat be a terveibe, hanem egyedül hajtja végre a bosszút, így legalább titokban tudja tartani és nem árulja el senki. Persze ezt könnyebb volt elhatározni, mint végrehajtani, de Linda nem adta fel, szorgalmasan kereste a lehetoséget, amikor lecsaphat. Kitartását végül siker koronázta, éppen akkor, amikor lejárt a büntetésük.
A St. Adrian iskola rendszeresen helyet kapott a kisváros újságjában, ahol havonta egy oldal állt rendelkezésre, hogy beszámoljon az iskolában történtekről, hírekről, fontosabb eseményekről. Itt persze sohasem jelent meg semmi igazán fontos, csak a szokásos események – évnyitó, jótékonysági bál, nyílt nap. – rövid leírása, és természetesen mindig csak a jó dolgok, amik nem csorbították az iskola hírnevét. A cikkeket mindig az előjárónak kellett ellenőriznie, mielőtt eljuttatták a kiadóba, és az ő felelőssége volt, hogy csupa szép és kellemes történet jusson el az olvasókhoz. Susan nem igazán szerette ezt a feladatát, de azért becsületesen elvégezte.
Eddig mindig személyesen adta le a cikkeket a szerkesztőségbe, de ezen a szerdán kifutott az időbol és rohannia kellett edzésre. Miután átfutotta az írást, amelyet egyik osztálytársa készített az iskola kosárlabda csapatáról, megkérte az egyik alsóst, hogy vigye el azt helyette a kiadóba. Pénteken korán reggel az igazgató hívatta az irodájába. Nem gondolt semmi rosszra, máskor is előfordult már ilyen. Mikor azonban meglátta, hogy Mr. Kerwin milyen ideges és mérges, kezdett aggódni egy kicsit.
– Ez micsoda? – kérdezte a férfi, egy papírlapot lobogtatva.
– Nem tudom, Uram! – értetlenkedett Susan, mivel valóban nem sejtette, mit is akar az igazgató.
– Tegnap este felhívott az újság tulajdonosa, hogy tényleg megakarjuk-e jelentetni azt a cikket, amit küldtünk. Én persze semmiről sem tudtam, de pár perc múlva megérkezett a fax, és azonnal világos lett minden. Hogyan gondoltad, hogy ez a szemét az újságban megjelenhet?
– Én… nem értem, Uram – dadogta Susan idegesen. Az a cikk a kosárlabda csapat sikeres szerepléséről szólt. Persze nem egy Purlitzer-díjas alkotás, de…
A férfi felállt, és szótlanul Susan kezébe nyomta a lapot. Ahogy a lány olvasta, úgy lett egyre fehérebb. Az általa ellenőrzött és továbbküldött írás helyett egy teljesen idegen szöveget talált. Ez még igazán nem is lett volna olyan nagy baj, de a tartalma… Ez is a kosárlabdáról szólt ugyan, de a győzelmek helyett azt taglalta, hogy a csapat férfi edzoje hogyan használja ki a helyzetét és molesztálja a lányokat.
– Ez nem lehet… – kiáltott fel Susan, mikor a végére ért. – Én nem is láttam ezt az írást… Csak nem gondolja, Uram, hogy én… ilyet…
– Én csak annyit tudok, hogy ha az újság egyik munkatársa nem eléggé figyelmes, akkor a jövő héten az iskoláról beszélt volna mindenki. A te feladatod, hogy megfelelő cikkek jelenjenek meg az újságban, nem?
– De igen, Uram – hajtotta le magadóan a fejét a lány. Agyában lázasan kutatott, hogyan is történhetett ez meg. És lassan kezdett rádöbbenni, mekkora bajba is keveredett.
– Akkor hogyan tudod ezt megmagyarázni?
– Nem tudom… Vicky – Vicky Braun, ő írta ugyanis a cikket -, szerda délben lett kész, én átnéztem, kijavítottam néhány helyesírási hibát, de más gond nem volt…
– És akkor hogyan cserélodött ki erre a… szemétre! Gondolom végig nálad volt, amíg el nem vitted a szerkesztőségbe?
– Nos… Mivel Vicky késett egy kicsit, és nekem… rohannom kellett az edzésre… Ezért megkértem az egyik alsóst, Lisa Cadkey-t, hogy vigye el helyettem.
– Kezdem érteni a dolgot. Remélem tisztában vagy azzal, hogy a hanyagságod majdnem katasztrófát okozott! Egy előjáró nem viselkedhet így, neki az iskolát minden körülmények között védenie és óvnia kell. Természetesen ennek komoly következményei lesznek rád nézve, de először tegyük rendbe ezt az egészet. Most azonnal megkeresed Vicky Braun-t, és elviszed az eredeti cikket az újsághoz. Azután estig kapsz időt, hogy tisztázd, mi is történt. Ma este 8-kor várlak a lakásomon!
– Igenis, Uram! – felelte Susan.
Míg az osztályterem felé sietett, végiggondolta, milyen következményei lehetnek a dolognak. A fenyítést biztos nem kerülheti el és meg is érdemli. Persze most minden Mr. Kerwin kezében van, ő dönt a sorsáról. Egy sima fenekeléstől – amiben nem nagyon reménykedhetett -, egészen a nyilvános vesszőzésig és az előjárói posztról való leváltásáig – ezt talán mégsem? -, minden megtörténhet. De erre még ráér gondolni késobb, most fontosabb teendoi vannak.
Szerencsére Vicky-nek volt egy másolata a cikkről, így az első feladatot hamar teljesíteni tudta, és még idejében ért az újság kiadójához. Ezután Lisa-t vette elő. Az alsós először úgy tett, mintha semmiről sem tudna, de amikor Susan a nádpálcával fenyegette meg, lassan mindent bevallott. A tizenhárom éves, alacsony termetű lány rémülettől el-elcsukló hangon mesélte el, hogy nem ment egybol az újsághoz, hanem először megállt a barátnőivel az egyik cukrászdában. Eléggé elment az idő, és amikor indulni akart volna tovább, sehol sem találta a cikket. Többször is átkutatta a táskáját, de nem lelte. Megijedt, hogy fenyítést fog kapni, egész éjszaka alig aludt. Másnap már éppen szólni akart az előjárónak, de előtte még egyszer átnézte a táskáját. És nagy csodálkozására, legfelül ott volt az az elátkozott papír. Ekkor gyorsan elrohant vele a kiadóhoz, és reménykedett benne, hogy nem fog feltunni a késés. De úgy látszik, minden kiderült.
Susan lassan megemésztette a hallottakat, és érezte, hogy közelebb került a rejtély megoldásához. Megnyugtatta a remegő alsóst, hogy komolyabb dologról van szó, mint egy késés, majd alaposan kikérdezte, lépésről lépésre. Akkor kezdett igazán gyanakodni, amikor megtudta, hogy Linda Winner is ott volt a cukrászdában, és véletlenül felrúgta Lisa táskáját. Persze semmi szándékosság nem volt benne, még segített is összeszedni a kiszóródott könyveket. „Az nem lehet, hogy Linda ilyet tett volna…”, gondolta magában Susan. „Persze haragszik rám, és örülne, ha büntetést kapnék, de itt nem csak rólam van szó… De más meg nem lehetett.
Észrevehette a cikket, amikor kiborult a táska, könnyen el is tehette, otthon megírhatta a másikat és másnap visszacsempészhette Lisa táskájába.”
Ismét elrohant az újsághoz és elkérte a botrányos cikk eredetijét. Ezen világosabban látta, amit az elmosódott faxon csak gyanított: míg Vicky a saját cikkét számítógéppel írta és nyomtatta ki, ezt a másikat írógéppel készítették! Most már csak a titkárnőt kellett megkeresnie és rövid könyörgés után kezében volt Linda Winner egyik kérvénye, amivel össze tudta hasonlítani a bizonyítékot. első ránézésre meg lehetett állapítani, hogy ugyanazzal a géppel írták mindkét dokumentumot.
Este egy kicsit nyugodtabban érkezett Mr. Kerwin házához. A férfi egyedül élt kertvárosi, nagy házban. Egy kicsit enyhültebben fogadta a lányt, mint reggel, aki röviden tájékoztatta, mit végzett.
– Szóval azt állítod, hogy Linda Winner kicserélte az eredeti cikket és ezt a… szemetet tette a helyére, csak azért, hogy neked ártson? – kérdezte az igazgató hitetlenkedve.
– Igen – felelte határozottan Susan. – Nagyon haragszik rám, amiért előjáróként többször is megfenyítettem. Tudta, hogy ha egy ilyen cikk megjelenik, akkor én tölthetem be tovább ezt a posztot, sot nyilvánosan meg is vesszőznek. Szerintem ezért mindenre képes lenne.
– Értem.
Egy ideig mindketten mély hallgatásba merültek, amit végül a lány tört meg:
– Uram… Jól tudom, hogy komoly büntetést érdemlek a figyelmetlenségemért… és én.. el is fogadom… De… nem lehetne… valahogy…, hogy továbbra is előjáró maradhassak?
A férfi egy ideig figyelmesen nézte a lehajtott fejű lányt, és lassan körvonalazódni kezdett benne a megoldás.
– Nos, tekintettel az eddigi munkádra és figyelembe véve, hogy nem történt komolyabb baj, nem látom okát, hogy másik előjárót válasszak. De azért emlékezetes leckében kell részesülnöd, meg kell tanulnod, hogy egy ilyen fontos beosztás a legcsekélyebb figyelmetlenséget sem tűri el. A büntetésed három részbol áll. először, ma este kapsz egy fenekelést, kézzel, a meztelen popsidra. Két nap múlva, ugyanebben az időben ismét találkozunk itt, akkor a paddle-val kapsz egy alapos verést. Újabb két nap múlva pedig a nádpálca következik; tizekét ütés, szintén a meztelen fenekedre. Úgy gondolom, ez elég emlékezetes lesz a számodra.
Susan megkönnyebbült, hogy legrémesebb álmai nem váltak valóra, de ugyanakkor meg is rettent a büntetés mértékétől. Az első fenekelés nem igazán félelmetes, a paddle-t is el lehet éppen viselni, de a nádpálca… És így, hogy előtte kétszer is kipirosítják a seggét…
– Egy igazgató és előjárója között szorosabb kapcsolatnak kell kialakulnia, mint általában – köszörülte meg a torkát a férfi, felriasztva gondolataiból a lányt. Ezért, kiegészítő büntetésképpen, mindhárom alkalommal nem elegendő csak a fenekedet lemezteleníteni, hanem… Azt szeretném, ha teljesen meztelenre vetkoznél.
Susan szíve nagyot dobbant ezekre a szavakra. Egyszerre háborodott fel, és kezdett egyre fokozódó izgalmat érezni. Tulajdonképpen azóta, amikor a férfi első alkalommal elfenekelte, vágyott az ismétlésre, és esténként fantáziált is róla. De most megrémült, hogy mindez valóra válhat. A férfi közelebb lépett hozzá, és megsimogatta a haját.
– Nem kell félned, a dolog teljes egészében a mi titkunk marad.
A lányban végül győzött az egyre hatalmasabb vágy, és vörös arccal kezdte kigombolni a blúzát. Pár perc múlva tizenhét éve teljes szépségében állt a férfi előtt, kicsit büszkén, bár azért kerülte annak a tekintetét. Mr. Kerwin elbűvölten érintette meg a melleit, addig simogatva a halmokat és morzsolgatva a kicsiny bimbókat, míg végül a lány nem bírta tovább és hátralépett. Az igazgató a kanapéra ült, Susan pedig engedelmesen követte, és ráhasalt a térdére. A férfi nem kezdte el azonnal a fenekelést, először még lágyan dörzsölgette a remegő félgömböket, ujjaival időnként a lány combjai közé is betévedve, megsimogatva nedves rejtekét.
Azután hirtelen teljes erejébol lecsapott a feszes célpontra, amivel csak még inkább fokozta a lányban a feszültséget. Mr. Kerwin felváltva ütötte a két félgömböt, egyre gyorsuló ütemben, egészen addig, míg Susan fel nem kiáltott a fájdalomtól. Ekkor ismét simogatni kezdte a vörösödő halmokat, kellemes zsongássá fokozva a csípős, égető érzést. A lány ekkor már teljesen elvesztette önuralmát, kéjesen megemelte csípőjét, odakínálva a férfi kezének. Az igazgató pedig nagy szak-értelemmel játszott ezen a hangszeren; néhányszor lecsapott a feszes húsra, majd egy ideig simogatta azt.
Susan szinte nem is érezte már a fájdalmat, csak a kéjt. Amikor a férfi végül befejezte a fenyítést, és elengedte, a lábai alig tartották meg. Gyorsan felkapta a ruháit, és kirohant a fürdoszobába. Csak mikor hazaért, akkor tudatosult benne, hogy az igazgató elég alaposan ellátta a baját, ekkor kezdett csak kényelmetlenné válni a verés hatása