K. és én Szentendre utcáit jártuk, gyermeki rácsodálkozással fedezve fel a kanyargós régi, szűk sikátorokat, a kilátást, a macskaköves utcákat. Néha aggódva pislogtam az égre, mert lilásszürke, fakósötét felhők gyülekeztek, lassan szürkületbe fordítva a nappali világosságot. „Nem kéne valami védett hely felé indulnunk?” kockáztattam meg. K. játékosan vállon taszajtott. „Mondd … Olvass tovább
Sosem tudom eldönteni, hogy mi késztet a(z ön)simogatásra: a testem jelez és a beindítja a fantáziámat vagy épp fordítva. Nem mintha a kezdeti lökés után számítana, ugyanis az esetek többségében a hangulatomnak megfelelő pornogáf műveket kutatom fel sürgősen vagy inkább kényelmesen, az erre fordítható időmennyiség függvényében. (Korábban nagyon élveztem a … Olvass tovább
A fantázia – minden vonatkozásban – részint pótcselekvés, részint a későbbi cselekvések elővételezése, anticipációja. Amikor olyasmire vágyódunk, amelyet nem érhetünk el, olyan tárgyra, melyet nem sikerül megszereznünk képzeletünk kárpótol a valóságos hiány miatt. Az ábrándozás nemcsak megrontója, de magjavítója is lehet életünknek. Amikor diák voltam és vizsgákra készültem az egyetemen, … Olvass tovább