Szükségem van a farkára
Sokszor összetörték a szívemet. Az emberek jöttek, mentek, és tapostak a szívem darabjain, észre sem vették, milyen fájdalmat okoznak, én pedig megtanultam „jól” titkolni. Többé nem sírtam, bármennyire is fájt. Csak mentem az utamon, összeszorított szájjal, és tettem a dolgomat, éltem, de a szívem halott volt. És nem is akartam, … Olvass tovább