Este volt, szokás szerint túlóra. És megint csak a japán ügyfelek miatt ,akik nem képesek e-mail-ben megválaszolni néhány egyszeru kérdést, velük mindenáron videokonferencián kell értekezni, meghajolni, semmitmondó köröket futni. Ezen az estén kivételesen egész korán végeztünk, meg is lepődtem, milyen gyorsan rámhagytak mindent. Lehet, hogy látták az arcomon az eltökéltséget, de lehet, hogy ők is egyszerűen csak fáradtak voltak. Mindenesetre csekély félóra alatt lezártuk a függőben lévő kérdéseket, kölcsönös udvariasságok közepette elbúcsúztunk egymástól, és megszakítottuk a videokapcsolatot.
Kikapcsoltam a gépeket és hátradőltem a székben. Odakint már koromsötét volt, a szemközti irodaházból is csak a szervízfények szűrődtek már át. Az utcán pár kóbor taxi bolyongott. Ideje volt, hogy én is hazamenjek erről a pokoli helyről.
Nem volt hazavinnivalóm, felkaptam a fogasról a dzsekimet, leoltottam irodám fényeit, és a sötét folyosóra léptem. A lifthez mentem, megnyomtam a gombot, és fejemet a falhoz támasztva vártam, hogy végre kinyíljon az ajtó.
A liftajtó egy csengetéssel ki is nyílt. A liftben két csaj állt. ismerősök voltak, a cég könyvelési osztályán dolgoztak. Nem sokat beszélgettem velük, de a nevüket tudtam, azért nem árt tudni a céges húsállomány összetételét, ugyebár. Az egyikük Lori volt, magas, fekete hajú, kissé durva vonásokkal az arcá, de éppen ezért nagyon izgató szépség. Londonból jött a céghez, ezért mindig is bejött nekem az akcentusa. Ráadásul szűk kis testresimuló farmeréhez a kedvencemet vette fel, magassarkú, térdig érő fekete csizmát. A másik lány Rita volt, alacsonyabb, barna hajú, eszméletlen formás idomú hölgyemény. Olyan kerek feneke volt, hogy a férfi kollégákkal gyakran szívesen rácsaptunk volna. Igaz, a melle kissé lapos volt, de ellensúlyozta aranyos, szintén kerek arca, amihez szexis, vékony szemüveget hordott.
Ahogy végigmértem az előttem álló két nőt, be is léptem melléjük, és legnagyobb örömömre ők is végigmértek engem.
– Szia – mondta Lori. Én is köszöntem, Rita csak dünnyögött valamit vastag, buja ajkaival.
Beálltam melléjük, becsukódott az ajtó, és engedelmes bárányként néztük, ahogy az emeletek sorszámai egymás után gyulladtak ki. A negyvenedikről indultunk, szép lassan csorogtunk lefelé.
– Most kipróbálhatnád végre – mondta Lori a hátam mögött. Harminchatodik emelet…
– Jaj ne már – vágta rá Rita. – Pont vele?
Jól hallottam? Miről beszélhetnek?
Harminckettedik emelet…
– Miért is ne? Egész jó pasi… – mondta Lori. hirtelen megéreztem karjának érintését: kinyúlt mellettem, és leállította a liftet a harmincadikon. Csodálkozva fordultam hátra, de Lori és Rita rám sem néztek.
– Te ezt most komolyan gondolod? – kérdezte Rita.
– Ne fogd már fel ilyen görcsösen ezt az egészet, picinyem! – mondta Lori. Most szépen megtudod, milyen érzées, és ha nem tetszik, legfeljebb nem csinálod többet. De legalább egyszer muszáj lesz kipróbálnod!
– Mi az, lányok? – kérdeztem. Miért álltunk…
– Na figyelj, cowboy – nézett a szemembe Lori. Bejön neked itt ez a csaj? – mutatott Ritára.
Váratlanul ért a kérdés, nyeltem egy nagyot. Lori kihasználta a pillanatnyi csöndet. és folytatta:
– Nézd csak, milyen jó kis teste van. Karcsú derék, hegyes cicik! – mutogatta, mint rodeón a lovaka, Rita pedig vörös arccal hallgatta. – Hát nem simítanál végig szívesen a testén? Nem csapnál rá egy jó nagyot a kerek fenekére? – és ott, a szemem láttára csapott rá egy csattanósat, amire Rita felszisszent, de továbbra is engem nézett vöröslő arccal. – És nézd ezt a szép kis arcot! – húzta végig hoszzú körmeit Lori Rita arcán. – Nem csókolgatnád? Nem simogatnád? Nem spriccelnéd rá a gecidet?
Meg sem tudtam szólalni, de láthatóan Rita sem. Lori viszont élvezte a helyzetet.
– Ejnye, fiatalok, hát úgy látszik, én kell elindítsam itt a dolgokat – mondta, és hozzámsimult, az ágyékomba markolt. – Mmm… Ez itt pont jó lesz – mosolygott, és hosszú ujjaival könnyedén kibontotta a sliccemet. Benyúlt, elővette éledező farkamat, és puha, meleg kezébe fogta. Végigsimított rajta egy párszor, és elégedett sóhajjal nyugtázta, hogy szerszámom egyre keményebbé válik. Aztán Ritára nézett.
– Térdre, kislány! – parancsolt rá. Rita vonakodott kicsit, de azért engedelmeskedett, letérdelt elém, ő is megfogta a farkamat, kitátotta a száját, és lassan bevezette puha, meleg ajkai közé a dákómat. Behunyta a szemét, és bólogatni kezdett a a farkamon.
– Ez az, kislány – simogatta meg a fejét Lori. – Szopjad szépen! Mélyebbre! A férfiak ezt szeretik!
Ez a Lori aztán tudta, mitől döglik a légy. Kegyetlenül felizgatott, és mint egy gonosz zseni, mosolyogva nézte, hogy Rita hogyan engedi a torkára a makkomat. Két kézzel a liftfülke két falának támaszkodtam, úgy élveztem a finom szopást.
– Ez az, verd is egy kicsit, hadd dúsuljon fel benne a vér, úgy még keményebb lesz – parancsolgatott Lori. Rita pedig engedelmeskedett, szopott és verte a farkamat, másik kezével pedig a nadrágjába nyúlt.
– Te kis kurva.. – nyögtem. – El… fogok… élvezni…
– Na csak óvatosan! – mondta Lori. – Lassits, Rita! Nem ez a cél, tudod…
– Pedig most kipróbálhatnátok, milyen érzés, hogyha az arcotokra élvezek – lihegtem.
– Szeretnéd, mi, cowboy? – bólogatott Lori. – De nekem más terveim vannak veled. Állj fel, Rita!
Sajnos Rita megint szót fogadott, kiengedte a szájából a farkamat, és felállt.
– Told le a nadrágodat, és kapaszkodj a korlátra! – mutatott Lori a lift falához erősített vízszintes rúdra. Rita odafordult, kioldotta szürke szövetnadrágját, és letolta. Ösztönösen verni kezdtem a farkamat, amikor megláttam csipkés bugyijából kibuggyanó kerek fenekét.
– Nem kell egy kis…?
– Síkosító? – kérdezte Lori. – Nem, hát ezért szopattam veled egy kicsit, hogy jó nedves és kemény legyen. – Odafordult hozzám, és megvizsgálta a farkamat. . Ő, hát nem lett elég csúszós. Legközelebb több nyállal szopjad, Rita, most az egyszer megmutatom, hogy milyen bő nyállal kell szopni!
És ő is letérdelt elém, egyik kezével a lift padlójára támaszkodott, a másikkal a szájába vezette a farkamat, verni kezdte, nyelvével pedig kente a makkomra nyálát. Ettől teljesen végigfutott a hideg a hátamon, kihúztam magam, és élveztem a kényeztetést. Amikor már éppen megfogtam volna Lori fejét, hogy vad szopatásba kezdjek, a lány hangos cuppanással kirántotta a farkamat a szájából, kiegyenesedett, és rámparancsolt:
– Gyerünk, cowboy, dugd meg a seggét!
Hallottam a szavakat, fel is fogtam őket, de csak gépiesen, mint egy robot. Odaléptem Rita mögé, félrehúztam fenekéről a csipkés bugyit, és a fenekéhez illesztettem a nyáltól csöpögő farkamat. Megpróbáltam benyomulni, de félrecsúszott a farkam, le Rita lábai közé.
– Szűk a kiscsaj, mi? – kérdezte Lori. – Ne kíméld, cowboy, törd be a kis ártatlant!
Nyeltem egy nagyot, befeszítettem a farkamat, és megint Rita segglyukához illesztettem. Makkom lassan csúszott egyre beljebb, Rita lehajtott fejjel, becsukott szemmel, összeszorított fogakkal koncentrált, és éreztem is, hogy tágul az izma, lassan enged egyre beljebb, úgyhogy leálltam egy kicsit, hagytam, hogy hozzászokjon, aztán beljebb nyomultam, előbb a fél farkammal, aztán kétharmadnyival, valahol távol hallottam Rita elfojtott nyüszítését, de már nem tudtam törődni vele, egyszerűen muszáj volt mozgásba lendülnöm, egyik kezemmel Rita csípőjét ragadtam meg, a másikkal átkaroltam a vállát, és keményen kúrni kezdtem a seggét. Lori közben a fülünkbe suttogott:
– Kemény, mi? Ilyen az igazi seggbekúrás! Basszad azt a szők kis picsát! Kúrd szét, hadd tudja meg, milyen, amikor egy kemény fasz a seggét dugja!
Ez már elég volt. Nagyot löktem Ritán, és elélveztem. A hideg is kirázott, telepumpáltam a csaj fenekét a spermámmal. Aztán remegve hátraléptem, és a lift falának támaszkodtam.
– Na így már mindjárt más – bólogatott Lori elégedetten. – Ugye, hogy jó érzés volt?
Rita remegve bólintott. Mind a ketten öltözködni kezdtünk, éúgyhogy egy kis csend támadt. Közben Lori újra megindította a liftet, halkan búgva indultunk lefelé.
– Már csak egyeten kérdésem van – lihegtem, miközben a nyakkendőmet igazgattam. Szerintetek hogyhogy nem szólalt meg a vészcsengő, amikor megállt a lift?
– Ó azt én rég kikapcsoltattam a liftszerelő srácokkal – felelte mosolyogva Lori. – Ne tudd meg, mit kellett érte tennem…
[Történetek]