Egyesek megússzák, mások belebuknak, de a hírnév mindenképp csorbul – az országos szinten vezető politikusoknak legtöbb esetben lemoshatatlan bélyeget jelentenek a szexbotrányok. Gyakorlatilag nem múlik el év ilyen eset nélkül, ami arra utal, hogy a politika és pénz jelentette hatalommal rendszeresen visszaélnek a politikusok, még a legszemélyesebb szférában is – ráadásul az ügyek egy része valószínűleg soha nem kerül nyilvánosságra… A teljes cikk a Tagi szexhírek oldalon itt olvasható
izrael
Elnökök sem bírnak a farkukkal – a legnagyobb szexbotrányok
Egyesek megússzák, mások belebuknak, de a hírnév mindenképp csorbul – az országos szinten vezető politikusoknak legtöbb esetben lemoshatatlan bélyeget jelentenek a szexbotrányok.
Gyakorlatilag nem múlik el év ilyen eset nélkül, ami arra utal, hogy a politika és pénz jelentette hatalommal rendszeresen visszaélnek a politikusok, még a legszemélyesebb szférában is – ráadásul az ügyek egy része valószínűleg soha nem kerül nyilvánosságra.
Egyelőre csak találgatni lehet, teljes egészében kettétöri-e az IMF-vezérének, Dominique Strauss-Kahn nak a karrierjét múlt hétvégi szexbotránya. Az elmúlt évek példái azt mutatják, hogy mégha több hónapos után procedúra végül ártatlannak is bizonyulna a francia politikus, és esetleg meg is tarthatná tisztségét, már akkor is a pénzügyi világ egyik legnagyobb, kétes hírű nőpecéreként vonul majd be a történelemkönyvekbe.
Ezt jól példázza az egykori amerikai elnök, Bill Clinton esete is. Bár az USA-t 1993 és 2001 között irányító politikusnak mind a bel-, mind a külpolitikában számos olyan lépése volt, amelyekre – akár kritikával, akár szimpátiával – emlékezhetne a világ, ehelyett a közvélemény többségének valószínűleg egy név ugrik be automatikusan neve hallatán: Monica Lewinsky. Az elnök gyakornokkal folytatott viszonyára 1998-ban derült fény, és végigkísérte hátralévő elnöki éveit. Bár Clintont végül felmentették az ellene indított vizsgálat során, így kitölthette hivatali idejét, a köztudatban mégsem valamelyik politikai beszéde, hanem ez a személyes mondata ivódott be: „Nem volt szexuális kapcsolatom azzal a nővel”. Ennek valóságtartama ráadásul erősen megkérdőjelezhető, hiszen a későbbi ügyészi vizsgálat során kiderült, hogy az amerikai elnök meglehetősen szoros, a barátin mindenképp túlmutató fizikai kapcsolatot ápolt Lewinskyvel.
Más vezetők nem úszták meg ennyivel – igaz, esetükben a vizsgálatok bűncselekményekre is fényt derítettek. Mosche Katzav izraeli elnöknek például egy szexbotrány miatt kellett lemondania 2007 júniusában, és bíróság előtt is felelni kellett tetteiért. A 2010 decemberében kihirdetett ítélet szerint Katzav két alkalommal is megerőszakolta egykori munkatársát még turizmusért felelős miniszterként, elnökként pedig két alkalmazottját zaklatta szexuálisan. Emiatt a bíróság hét év börtönre ítélte, az ártatlanságát hangoztató politikus azonban fellebbezett, így egyelőre nem kell megkezdenie büntetésének letöltését.
Szintén bűnösnek találta a bíróság Canaan Bananát, Zimbabwe egykori elnökét, akit egy évi börtönbüntetésre ítéltek szodómia és más szexuális bűncselekmények miatt. Bananát, aki „regnálása” idején, 1980 és 1987 között „esett bűnbe”, végül idő előtt szabadult idén januárban.
Még ennél is olcsóbban megúszta Jacob Zuma dél-afrikai elnök, akit 2006-ban állították bíróság elé azzal a váddal, hogy megerőszakolt egy asszonyt. Zumát kéthónapos vizsgálat után felmentették, mivel az aktus állítólag a nő beleegyezésével történt. Az asszony Hollandiában kapott politikai menedékjogot, Zuma pedig maradt az elnöki székben, és tavaly a dél-afrikai vb-n már mosolyogva fényképeszkedett a FIFA vezető tisztségviselőivel.
A közelmúlt legnagyobb szexbotránya azonban kétségkívül az olasz miniszterelnök nevéhez fűződik. Silvio Berlusconi olasz kormányfőt azzal vádolják, hogy kiskorú prostituálttal létesített szexuális kapcsolatot, és ezért fizetett is, majd állítólag hatalmával visszaélve megakadályozta, hogy a lopással gyanúsított lány börtönbe kerüljön. A bírósági per április elején el is kezdődött, az első tárgyalást azonban május 31-re napolták el.
Helyi újságok szerint Berlusconinak az elmúlt években már számos afférja volt meglehetősen fiatal és csinos lányokkal, így ma már őt is az egyik legnagyobb nőfaló politikusként tartják számon. Népszerűsége a legújabb botrány nyomán csökkenni kezdett, jobbközép pártja, a Szabadság Népe pedig a legerősebb bázisának számító Milánóban maradt alul hétvégén a helyhatósági választások első fordulójában. Az olasz gazdasági fővárosnak tartott Milánóban közel 20 éve nem volt esélye a baloldalnak a győzelemre a második fordulóban.
Hogy pártja népszerűségvesztése mennyire köszönhető Berlusconi magánéleti botrányainak, azon természetesen lehet vitatkozni. A Corriere Della Sera című olasz napilap mindenesetre úgy véli, hogy „a milánói eredmény nem annyira a leköszönő polgármestert alázza meg, mint Silvio Berlusconit, akinek ez személyes és politikai szinten is arculcsapás.”
Zsidó náci pornó – Izrael piszkos titka
A korai hatvanas évek konzervatív izraeli társadalmában a Stalag nevű zsebkönyvek jelentették az egyetlen elérhető pornográfiát. Mozifilm is készült a történetről. Noha azt állították hogy a Stalagokat angolból fordították, valójában izraeliek készítették és írták őket.
Ez volt Izrael egyik piszkos kis titka. A hatvanas évek elején, amikor az izraeliek először szembesültek Holocaust-túlélők megdöbbentő vallomásaival Adolf Eichmann pere során, egy Stalag nevű, nácikkal kapcsolatos témájú pornografikus zsebkönyvsorozat hatalmas sikert aratott szerte az országban.
Serdülő izraeliek egész nemzedéke, gyakran a túlélők gyermekei olvasták titokban a könyveket, amelyek nevüket a 2. világháborús hadifogolytáborokról (Stalag) kapták, melyekben a cselekmény játszódott. A könyvek perverz történeteket meséltek elfogott brit és amerikai pilótákról, akiket szadista, csizmás-korbácsos SS-felügyelőnők kínoznak. A történet általában a férfi főhős bosszújával végződött, aki megerőszakolta és megölte kínzóit.
Miután évtizedekig porosodtak padlásokon és szekrényekben, a Stalagok, amelyek a nácizmus, szex és erőszak különös héber keverékét képviselték, újra a közfigyelem középpontjába kerülnek. Velük együtt újra fellángolnak a viták a bennük megjelenített nácizmus- és holocaust-képről, és hogy helyénvaló-e ilyen formában keverni őket a szexuális perverziókkal, melynek hatása még az iskolai tananyagba is beszivárgott.
„Rádöbbentem, hogy ahogy itt nőttem fel, az első Holocaust-képek, amiket láttam, meztelen nőket ábrázoltak,” mondta Ari Libsker, a „Stalag: Holocaust és Pornográfia Izraelben” c. dokumentumfilm alkotója. A filmet a Jeruzsálemi Filmfesztiválon mutatták be júliusban, és októberben fog a mozikba kerülni. „Kisiskolások voltunk,” jegyezte meg, „emlékszem milyen kínosan éreztük magunkat.”
Hanna Yablonka, a negevi Ben-Gurion Egyetem történészprofesszora azt mondja, a film bemutatja azt, amit ő „a Holocaust-örökség ápolásának bulvár vonatkozásának” nevez.
„A félpornó világáig visszük a dolgot?” kérdezi. „A válasz, igen.”
A korai hatvanas évek majdnem teljesen puritán izraeli társadalmában a Stalagok jelentették az egyedüli elérhető pornográfiát. Majdnem olyan hamar ki is koptak a köztudatból, mint ahogyan megjelentek. Két évvel azután, hogy az első számot elkapkodták a tel-avivi központi buszpályaudvar melletti újságosstandokról, egy izraeli bíróság bűnösnek találta a kiadókat pornográfia terjesztésében. A leghíresebb Stalag-szám, a „Schultz ezredes személyi ringyója voltam” az elfogadhatóság minden határán túlment, a rendőrség nagy erőkkel próbálta összegyűjteni az összes példányt belőle.
A Stalagok kiadása elapadt, a sorozat illegalitásba került, különleges antikváriumokban és gyűjtők titkos köreiben keringett tovább.
Ari Libsker egyórás dokumentumfilmje az első, amely ilyen behatóan foglalkozik a Stalagokkal, és néhány kellemetlen tényre is felhívja a figyelmet. Például arra, hogy a Stalagok kifejezetten izraeli műfajt képviselnek, izraeli kiadók és szerzők művei, noha próbálták úgy álcázni a dolgot, mintha az angol eredeti fordításai lennének, egyes szám első személyben írva, eredeti memoárokat sugallva.
Az Eichmann-per 1961-es kezdetéig Izraelben nem nagyon lehetett a Holocaustról hallani. A túlélők érezték a neheztelést a régi telepesek részéről, hogy miért nem emigráltak időben, és hogy vajon milyen erkölcstelenségeket kellett elkövetniük, hogy életben maradjanak.
A filmben az első Stalag kiadója, Ezra Narkis elismeri, hogy a per volt az, szenzációs és véres részleteivel, ami lendületet adott a műfajnak.
Még provokatívabb, hogy a film készítői azt állítják, a Stalag pornográfia nem volt más, mint K. Tzetnik műveinek népszerűsített változata. Tzetnik volt az első, aki héberül írt Auschwitzról, és a Holocaust-kánon egyik ünnepelt szerzője. K. Tzetnik “kitárta az ajtót,” és “a Stalag írói sokat tanultak tőle,” mondta Narkis.
„K. Tzetnik” Yehiel Feiner De-Nur írói álneve. Az álnév a koncentrációs tábor lakói német elnevezésének rövidítése, célje hogy minden túlélőt képviseljen, egyfajta Holocaust-átlagemberként. Tzetnik egyik legnagyobb irodalmi sikerét a „Babaház” című, 1953-ban megjelentetett művével aratta, melynek a főszereplője az író lánytestvérének beállított nő, aki az SS szexrabszolgája a 24-es barakkban, a hírhedt auschwitzi kéjblokkban.
Bár a holocaustirodalom klasszikusának számít, számos szakértő szerint pornográf és valószínűleg teljesen légből kapott.
„Fikció volt,” mondta Na’ama Shik, a Yad Vashem kutatója (A Holocaust mártírjainak és hőseinek emlékét ápoló hatóság) .”Auschwitzban nem voltak zsidó prostituáltak.”
Mégis, a „Babaház” és a 2001-ben elhunyt Tzetnik más művei sokak szemében történeti dokumentumok, és a középiskolai tananyagban is szerepelnek. Libsker filmje bemutatja egy izraeli iskola igazgatóhelyettesét, aki egy csoport kamaszt vezet körben Auschwitzban, külön bemutatva a 24-es barakkot, Tzetniket idézve.
A Holocaust oktatásának ettől a megközelítésétől egyre több izraeli iskola tartózkodik. „Elég rossz volt a Holocaust anélkül is, hogy mindenfélét kitalálnánk,” mondta Dr. Yablonka.
„A könyvei nagyon grafikusak és barbárok voltak,” mondta Sidra Ezrahi, a Jeruzsálemi Héber Egyetem összehasonlító irodalomtörténésze. Talán egykor nagyon fontos hatást tettek az emberekre, tette hozzá, „de az idő múlásával még mindig benne hagyták a tananyagban, ez botrányos”.
Sok izraeli számára az egész Eichmann-per legdramatikusabb pontja Tzetnik tanúvallomása volt. Valódi személyazonosságát a tanúk padján fedték fel először, és vallomástétel közben el is ájult. Mindeközben a Stalgokat vitték, mint a cukrot.
Yechiel Szeintuch, a Héber Egyetem jiddis irodalom professzora viszautasít minden kapcsolatot a pajzán Stalagok és Tzetnik „eredendő bűnt” jelentő írásai között. Szentül állítja, hogy Tzetnik művei a valóságon alapulnak.
Azonban a 35 éves Ari Libsker, maga is Holocaust-túlélők unokája állítja, Tzetnik könyveiben a „horror, szadizmus és pornográfia” ugyanaz a keveréke szerepel, és ma is ezt használják arra, hogy az izraeli tudatban megörökítsék a Holocaust emlékét.
Forrás, Jerusalem Journal. Isabel Kershner: Egy Holocaust-per furcsa mellékterméke Izraelben
Akár 16 év börtönt is kaphat a szex miatt az egykori államfő
Bűnösnek találta a bíróság Móse Kacav volt izraeli államfőt, akit nemi erőszak és szexuális zaklatás miatt ítéltek el. A büntetés mértékét még nem ismertették, de Kacav legalább négy év letöltendőre számíthat, de akár 16 évet is kaphat.
Két rendben is bűnösnek találta csütörtökön a tel-avivi bíróság Izrael korábbi államfőjét, Móse Kacavot. A botrány még 2006 nyarán robbant ki, amikor Kacav arról számolt be, hogy volt titkárnője meg akarta őt zsarolni.
A rendőrség a nyomozás során azonban kiderítette, hogy valójában Kacav volt az, aki a kilencvenes években zaklatta a nőt, aki emiatt feljelentést is tett. Az államfő 2007-ben, két héttel hivatali ideje előtt lemondott posztjáról. 2009-ben Kacav elutasította azt a vádalkut, amely szerint elismerte volna a zaklatást, cserébe ejtették volna az erőszak vádját, ebben az esetben nem kellett volna börtönbe vonulnia a politikusnak.
Kacav azonban úgy döntött, hogy tisztára mossa a nevét, ennek eredménye lett, hogy a legsúlyosabb vádpontokban is bűnösnek találták, így legkevesebb négy, de akár 16 év letöltendő szabadságvesztést is kaphat. A büntetés mértékét később ismerteti a bíróság.