Egyszer egy szomszédos városban voltam rockkoncerten. Egy Perfekt Strangers nevezetű, hanyagolható helyi banda játszott. Igazából csak a barátnőm kedvéért mentem el, aki bele volt zúgva a gitáros srácba. A koncert után vad buli következett, amiből nagyjából kivontam magam, a barátnőm természetesen felszívódott valahol a gitárossal. Azért én is megittam néhány boroskólát, és elbeszélgettem pár régi ismerőssel, akikkel régen egy gimnáziumba jártam. Éjfél felé, amikor az emberek már javarészt elszállingóztak, keresni kezdtem a barátnőmet, hogy megtudakoljam, mikor indulunk haza.
Tulajdonképp csak akkor döbbentem rá, milyen hülye is voltam – úgy volt ugyanis, hogy a barátnőm egy ismerőse visz majd haza minket kocsival. Az otthon pedig húsz kilométerre volt, és busz ilyen későn nem járt már. Fogalmam sem volt, hogy jutok haza, ha nem kerül elő.
Csüggedten gyalogoltam a hűvösödő folyóparton, és barátosnőm szolongattam, nem sok reménnyel. Ismertem őt. Biztos voltam benne, hogy már szobán vannak valahol a sráccal egy kiadós szextúrán. Miután húsz perc elteltével sem találtam rá, visszabattyogtam a barlanghelyiségig, ahol a buli volt. Legnagyobb döbbenetemre a hely már bezárt. Na, meg vagyok lőve, gondoltam. Az udvaron csupán szétdobált sörösüvegeket zörgetett a feltámadó szél, az egyik padon egy részeg hortyogott. Semmi értelme sem volt itt maradnom, és várnom, hátha a barátnőm visszatér.
Végigsétáltam a kihalt, éjszakai kisvároson. Mire kiértem a 11-es útra, már nagyon fáztam. Október volt, és én csak egy vékony pulcsit viseltem. Amikor felöltöztem, nem számíthattam rá, hogy ilyen helyzetbe fogok kerülni. Úgy döntöttem, stoppolni fogok.
Kiálltam az út szélére, felemeltem a hüvelykujjamat. Meglepően hamar meg is állt nekem egy kamion. Kivágódott az ajtó, és kellemes női hang szólt le nekem.
– Pattanj fel, fiú! Megcsíp a dér.
Hálásan kapaszkodtam fel a barátságos, meleg fülkébe. Szemügyre vételeztem a sofőrt. Harmincas, kellemes nő volt, nagy cicikkel és meleg szemekkel. Vörösesszőke sörényét egy nagy kontyban fogta össze. Rám mosolygott, miközben gázt adott, és elnyomta a cigarettáját.
– Mi járatban? Hova mégy?
– Császárszállásra.
– Oké. Bulizni voltál.
– igen.
– Egyedül? A karcsú lábaiddal?
– Nem a csajommal, de ő ott maradt kefélni.
A nő egy pillanatig oldalra nézett, és méregetett. Láttam, milyen feszes farmert visel. Jó lehet a segge, gondoltam kimérten.
– Hát, én is így voltam. Kimentünk férjemmel Obersalzbergbe, és ott maradt Frau Petzkével. Megkért, vezessem haza ezt a szart.
– Nem lehet túl kellemes – mondtam akadozva. Kezdtem megkívánni a nőt.
– Hogy hívnak? – kérdezte.
– Zolinak. Csengő Zoli – feleltem.
– Engem meg Csillának. Figyelj, van kedved egy kis lazuláshoz? – kérdezte egyszerűen.
Nyeltem egyet. – Mire gondoldol?
– Arra – felelte kacsintva. – És tegezz.
Lekanyarodott egy betérőútra a fák közé. Leparkolta a hatalmas batárt, aztán felémfordult, és a nadrágon keresztül megmarkolta a farkam.
– Úristen de kemény – duruzsolta. – Jézusom, már Oberwart óta nedves vagyok, nagyon kívántam hogy valaki megdugjon!
Csilla letolta a nadrágját a bugyijával együtt. Én is lerángattam a gatyámat, és előpattintottam 20 centis, kőmerev, dúsan erezett faszomat, amelynek a vége már csillogott a gernyószafttól.
– Hű de szép faszod van! – nevetett Csilla kéjesen, odahajolt, és bekapta. El se hittem, hogy ez történik velem. Nagyon jól szopott! Felért azzal a profi kurvával, akit a barátaim fizettek nekem, amikor elvégeztem az International Business Schoolt.
– Fincsi – nyögtem, és beletúrtam a szőkés, dús hajba.
A nő mohón cidázott, torkára engedte a faszt, de a kezével szabályozta a dolgokat, nehogy elmenjek. Aztán megunta (vagy már nagyon bezsongott) kikapta az arcából, és vadul megcsókolt.
– Kúrj meg! – kiáltotta, és felemelkedett, hogy rácsússzon a faszomra.
– Igen, igen, szét akarom cincálni a pinád, te kurva! – üvöltöttem. Felsikkantott a gyönyörtől, a durva szavak mindkettőnket felizgattak.
Ütemesen kezdtem kefélni, csak úgy cuppogott a vulvája. Görcsösen túrta a hajamat, és a csípője úgy mozgott, mint egy rotor.
Iszonyú tempót diktál, szorongatott a kiéhezett pinájával, és közben kiáltozta hogy még, még, még.
– Nem bírom bazmeg! – nyögtem, és kivert a víz. A farkamban feltolult a gernyó.
– Gyere! Igen! – sikoltotta, és éreztem, hogy elévez, egyszer, majd sorra még. Végül én is, telelőttem a házasságtörő cafka pináját.
– Hú ez jó volt – mondta, miután kilihegte magát rajtam. Aztán visszaült a vezetőülésre, felhúzta a bugyiját, és kitolatott a főútra.
Nagyjából csendben hajtottunk tovább.
Császárszállás előtt megszólalt:
– Záhonyban lakom. Ha kedved van, néha átjöhetnél, amikor a férjem úton van.
– Meglátjuk – feleltem, de addigra már ismét az a hűvös macsó voltam, aki azelőtt. Az ember kétszer nem lép ugyanabba a patakba, az volt a véleményem.
Egészen hazáig vitt. Búcsúzóul kaptam egy spermaizű csókot, aztán elrobogott. Én pedig lefeküdtem aludni. A barátnőm csak reggel jött haza. Kapott egy-két pofont, aztán büszkén elújságoltam az éjszakai kalandomat.
Legnagyobb megrendülésemre és bosszúságomra a féltékenység csíráját sem láttam kihajtani a szemében.
Tanácstalan indulattal, bőszen megkérdeztem tőle:
– És a gitáros milyen volt?
– Hú, hát te, elég klassz. Kisebb a farka, mint a tiéd, de amit nyer a vámon, nem veszti a réven, mert…
És nekiállt ecsetelni reggelig tartó pásztoróráját. Egy darabig hallgattam, de amikor az átélt orgazmusai számát boncolgatta, kisétáltam a WCre, és titokban elővettem a cédulát, amire Csilla a címét és a telefonszámát fölírta nekem. Fejem felett, valahol a távoli messzeségben, az űr jeges keblén násztáncot lejtettek a geostacionárius műholdak…
[Történet]