Egy férfiak körében végzett kutatás szerint néhány év házasság után a nők többsége elkezdi hanyagolni a másik nemnek köztudottan fontos orális szexet, aminek gyakran egyenes következménye a megcsalás. Van-e olyan megoldás, ami mindkét fél számára kielégítő?
Kényes témára bukkantam a minap egy ősrégi férfimagazinban. Amerikai kutatók felmérést készítettek arról, mennyiben változott meg a párok szexuális élete a házasság után. A megkérdezett férfiak döntő többsége egyöntetűen azt állította, hogy az asszony már nem igazán kapható erre, az első 1-2 évben még csak-csak, na de azután…
Ezzel szemben a férfiak átlagosan hetente 3,5 alkalommal igényelnék a furulyázást.
Én, mint házas asszony tehetnék pikirt megjegyzéseket, hogy a házasság után még mi minden tűnik el, de nem teszem. Inkább azon gondolkodtam el, hogy a fene se hitte volna, hogy ez nekik ennyire fontos.
Pedig az. Közhely, de nagyon is igaz, hogy a férfiak és a nők sokszor megdöbbentően másképp működnek.
A férfiaknak a szex nem csak az együttlétről és az örömszerzésről szól, hanem levezetésről, feszültség oldásról is, lehetőleg napi szinten. Tetszik, nem tetszik, a házasság férfinyelven azt is jelenti: minden nap van kéznél nő. A gond csak annyi, hogy a nők ezt vagy tudatosan vagy tudat alatt észreveszik és bizony hamar rájönnek, hogyan is lehet egy férfit a leghatékonyabban „büntetni“. Naná, hogy szex-megvonással.
Mivel mi nők is önző lények vagyunk, ezért leginkább az orális szex megvonásával büntetünk, mivel azt élvezzük a legkevesbé.
Képzeljétek, a megkérdezett férfiak fele képes volt rájönni arra, hogy az asszonykája abszolút nem élvezi azt, amikor elrikkantja magát, hogy „olyan feszült a napom, szopj már le drágám!” Hát, ez is valami!
Adódik a kérdés: Okos dolog-e tőlünk nőktől az ilyen viselkedés?
Tény, hogy a férfiak félrelépésének ez a leggyakoribb oka, magyarán, ha nem kapja meg otthon azt, ami neki jár, akkor képes még fizetni is érte. Nem is keveset.
Mi a megoldás?
Valahol a kettő között. Először is meg kéne értenünk egymást. Nekünk, nőknek azt, hogy ez nekik sokkal fontosabb, mint gondolnánk, nekik meg azt, hogy számunkra gyakorlatilag semmi élvezet sincs benne. Néha kifejezetten izgató tud ugyan lenni, de általában nem igazán. Manapság egy átlagos, gyermekes házaspár hetente kétszer, maximum háromszor szeretkezik. A pici gyermekesek még ennél is kevesebbszer. Mire az amúgy is hullafáradt párok ágyba kínlódják a kölköket, addigra már az élettől is szinte elmegy a kedvük. Vége az órákon át tartó szex-csatáknak, melyeknek annak idején egymás orális kényzetetése is része volt, mert belefért, főleg időben. Mert az orális szex ugyebár úgy fincsi, ha sokáig tart.
Egy átlagos házaspárnak erre maximum sátoros ünnepeken van ideje és ereje.
Mit tehetünk mi nők, hogy egy ilyen hülyeség miatt ne veszítsük el a férjünket?
Hát nem azt, hogy beadjuk a derekunkat és szopunk ezerrel, ha tetszik, ha nem. Inkább teremtsünk olyan körülményeket, hogy nekünk legyen hozzá kedvünk! Nem kell nagy dolgokra gondolni, de próbáljunk meg újra nászutas-hangulatot teremteni! – Például passzoljuk el a gyerekeket a nagyszülőkhöz és ne legyen lelkiismeret-furdalásunk – ennyi szabadság minden párnak jár!
– Hangolódjunk rá együtt az estére, sétáljunk kéz a kézben, főzzünk együtt valami finomat, lehetőleg olyasmit, amit az ágyban is lehet csipegetni. Ideális például a sajt-bor kombináció vagy más apró falatok.
– Az legyen az luxus, hogy csak egymással foglalkoztok, úgy, mint a mézeshetek alatt. Jópofa lehet az együtt fürdés, zuhanyzás, a finom masszázs.
Egy ilyen éjszakán minden asszonykában felébredhet az adni vágyás! Tehát hölgyeim, mutassuk meg a férjeinknek, hogy tudunk mi, ha akarunk! Drága nős férfiak pedig, akik az orális szex hiányától ennyire szenvednek: teremtsenek számunkra olyan helyzetet, hogy belülről jőve adhassunk, mert akkor mi is élvezzük.