Papok tucatjai verték, szexuálisan kihasználták a gyerekeket

Az ír katolikus egyház gyalázatos botránya, amely a katolikus ír kormányok és a hatóság hallgatólagos együttműködésével évtizedeken keresztül lehetővé tette, hogy papok tucatjai verjék, kínozzák megalázzák, rabszolgaként dolgoztassák, szexuálisan zaklassák, és megerőszakolják a rájuk bízott gyerekek százait, sűrű bocsánatkérésekkel, és hatalmas összegű kártérítési felajánlásokkal érkezett el a végkifejlethez.


A Jézus testvérei katolikus szervezet a szörnyűségekről készült jelentés 2. részének közzététele előtt egy nappal, szerdán ajánlotta fel, hogy 161 millió eurót bocsát az áldozatok, illetve gyermekintézmények rendelkezésére pénzben, és javakba, hogy jóvátegye a tagjai által évtizedeken át elkövetett bűnöket, amiket az egymást követő dublini érsekek minden erejükkel igyekeztek eltussolni az egyház jó híre, és a vagyona védelmében.
A jelenlegi érsek elődei olyannyira tudtak a papjaik erkölcstelen és gyalázatos viselkedéséről, hogy már 1987-ben nagy összegű biztosítást kötöttek a később esetleg felmerülő kártérítési igények fedezetére, nehogy azért az egyházi vagyonból kelljen fizetni.
A májusban közzétett első rész után csütörtökön ismertetett 2. része a jelentésnek 700 oldalon keresztül taglalja az egyházfik és az apácák által elkövetett bűnöket. Verés, kínzás, rabszolgatartás, nem erőszak. Ez jutott a 70-es évektől egészen a 90-es évekig az egyházra bízott árvák osztályrészéül. Tételesen ismerteti a jelenté 46 egyházi személy bűncselekményeit, mintegy 300 konkrét esetet.
A jelentés ismertetésekor az ír belügyminiszter a kormány nevében, a dublini érsek az egyház nevében kért bocsánatot az érintettektől, és tettek ígéretet arra, hogy mindent elkövetnek az eset megismétlődése ellen, és az áldozatok kártalanításáért.
Az érintett gyerekek meghatalmazottait felháborította, hogy a Jézus testvérei társaság csak félévvel a jelentés első részének megjelenése után reagált, és a felajánlott 161 milliós kártérítést is csúfságnak nevezték, mert abban igazán alig van pénz a károsultak számára, csak olyan vagyontárgyak, amelyeket a társaság már nem tud működtetni, fenntartani.
A katolikus egyházat egyébként az ügy kapcsán már 2002-ben kötelezték mintegy 128 millió eurós kártérítés megfizetésére. Az ír kormány azonban, kötelezettséget vállalt arra, hogy minden ezen felül jelentkező kárigényt magára vállal. Ez elég nagylelkűnek tűnne, ha nem arról lenne szó, hogy az egyház bűneiért az adófizetők fognak megint fizetni. Ezúttal nem a vasárnapi perselyen, hanem a költségvetésen keresztül.
Korábbi cikkek a témában: Papi szex, oltár előtt szopatta a pap, 80 ezer Ft-ot kapott, cikk itt. A fiú állítása szerint meg is dugta a papot. Pénzért mindenre kapható, riport készítés közben megdugta az anyját is. Templomban szopott a homoszexuális pap – 12 éves kislányt gyalázott meg a pap – Pedofil képek a plébánián – Szexuális molesztálási botrány Hollandiában – Feljelentések után lemondott a püspök – Oltáron szexelt a 12 éves kislánnyal a pap – Vak gyerekeket erőszakoltak meg katolikus papok – Az banán volt, nem a péniszem, mondja a pedofil pap – A papi pedofília áldozatai tüntettek Rómában – Szexbotrány és sikkasztás ügye van a pécsi püspöknek – Buzibárokba járnak a papok – Pedó pornótól hangos a Vatikán – Oltár előtt fajtalankodott az idős pedofil pap videóval – Pedofilbotrány miatt házkutatás a bíborosoknál – Brazíliában pedofíliával gyanúsítanak egy lengyel papot – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – A pedofília nem csak a katolikusoké – Férfiprostikra költötte lopott millióit a buzi pap – Papi pedofília az olasz papokkal is – Homoszexuális papok – A pedofília nem csak a katolikusoké – Minden katolikus gyülekezetre jutott egy pedofil vagy buzi – Buzi papok, terhes apáca sokkolja Vatikánt – Az egyház és gyerekzaklató papok önvizsgálata – A püspökségnek volt fekete kasszája is

Szadista náci pornó riport

Náci egyenruhába öltözött férfi, nőket kínoz egy magyar szado-mazo pornófilmben az interneten. A film címe az, hogy Auschwitz. A videó rövidebb változatát ingyen lehet megnézni, a teljes filmet pénzért kínálják. Egy általunk megkérdezett jogász szerint, akik készítették, több bűncselekményt is elkövettek. Még akkor is, ha a nők mindenbe beleegyeztek. De a felvételek alapján gyanítható, hogy nem egyeztek bele mindenbe. A weboldal elérhetetlen volt egy ideig. Egy ember ellen emeltek vádat. A videó megrázó felvételeket tartalmaz.

Fasz állító és botrányos Madonna videóklipek

A szakma és a közönség által zseniálisnak kikiáltott zenés videók mindig kivívják a cenzorok ellenszenvét, hiszen a határok feszegetése nélkül különlegeset alkotni nem lehet.
A botrány általában nem valami kellemes dolog, viszont van egy rendkívül pozitív velejárója – az állóvizet felkavaró esemény örökre bevésődik az emberek agyába. Ez fokozottan igaz a popipar nagyjainak azon klipjeire, amiket tartalmuk miatt a tévék részben, vagy teljes egészében kivetettek magukból.
Eme jelenség nem ismeretlen popkultúránk anyja, Madonna számára sem. Bár neki megvan az a kiváltsága, hogy bármit csinál, azt bemutatják. Viszont a sugárzási engedély ellenére a művésznő egyes filmes alkotásaitól sokak idegrendszere, és önérzete károsodott. Leginkább a Like a Prayer keresztényellenesnek titulált videója verte ki a biztosítékot Isten népénél. Pedig a szexuális szabadságot hirdető Justify My Love-ja sokkal több nyugalom megzavarására alkalmas képsort tartalmaz. Ezért is száműzték minden országban az éjszakai műsorsávba.

A What it Feels Like for a Girl gyilkolós, illetve a Die Another Die kínzós videói esetében már megelégedtek a fejesek az újravágással, vagy a cenzúrázással.

Kínai kínzás a császár lányáért

Egy férfi el akarja venni a kínai császár lányát, és a császár beleegyezik, de csak egy feltétellel, ha a férfi kiállja a három legszörnyűbb kínai kínzást.
A férfi beleegyezik. Bevezetik egy szobába, hogy aludjon. Reggel egy kővel a mellén ébred, rajta a felirat: „első legszörnyűbb kínai kínzás: 50kg-os kő a mellkason”. A férfi röhög egy jót, és könnyedén kidobja a követ az ablakon, de meglátja rajta a másik feliratot:”második legszörnyűbb kínai kínzás, jobb here a kőhöz kötve”. Már túl késő, hogy elkapja a követ, így utánaugrik, ki az ablakon. A párkányon meglátja a harmadik feliratot: „harmadik legszörnyűbb kínai kínzás: bal here az ágy lábához kötve”.

Natascha: Szexrabszolga életem a börtönben

„Amikor az ajtó bezáródott, zokogni kezdtem. Egyedül voltam, bezárva egy üres szobában valahol a föld alatt. Élve konzerváltak egy föld alatti trezorban. A börtönöm egy körülbelül két méter hetven centiméter hosszú, egy méter 80 centiméter széles és két méter negyven centiméter magas cella. Tizenegy és fél köbméter levegő. Nem egészen öt négyzetméter terület, amelyben ketrecbe zárt tigrisként ide-oda rohantam, egyik faltól a másikig. Hat kis lépés oda, hat kis lépés vissza. Négy nagy lépés oda, négy nagy lépés vissza. Az elrablóm a pincében töltött első napok alatt folyamatosan égve hagyta a villanyt. Én kértem erre, mert rettegtem az egyedülléttől a teljes sötétségben. De ez ugyanolyan szörnyű volt, mint amilyen megnyugtató. Fájt tőle a szemem, ráadásul a hermetikusan lezárt pincében teljesen elvesztettem az időérzékem, fogalmam sem volt, mikor van éjjel és nappal. Még egy hang sem jött be, az egyetlen zaj, ami kintről jött, a levegőbefúvó állandó kattogása. Ez a hang maga volt a kínzás. Az apró helyiségben néha annyira hangossá vált, hogy befogtam a fülem, ne halljam többé” – írta le könyvében a nyolc és fél évig az otthonául szolgáló fogdát Natascha Kampusch. Tovább a teljes cikkre
További cikkek a témában: Natascha Kampusch 3096 napja részlet – Natascha Kampusch a pincében – Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelent – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány

Natascha Kampusch 3096 napja – részlet

1998. március 2-án az iskolába vezető úton a tízéves Natascha Kampuscht az akkor 35 éves, állástalan híradástechnikus, Wolfgang Priklopil egy fehér furgonba tuszkolta. Órákkal később az elrabolt kislány lepedőbe csavarva egy sötét pincében találta magát. Nyolc év múlva szabadult ki, a gyerekkora fogságban telt el. A 3096 napban Natascha először meséli el egy könyvben hihetetlen történetét: nehéz gyermekkorát, hogy mi történt pontosan elrablásának napján, hosszan tartó rabságát az öt négyzetméteres pincében, valamint a mentális és fizikai megaláztatásokat, amelyeket elrablója, Wolfgang Priklopil okozott neki.

Régi életem utolsó napja: Megpróbáltam kiáltani. De egy hang se jött ki a torkomon. Hangszálaim egyszerűen felmondták a szolgálatot. Minden egyetlen kiáltássá sűrűsödött bennem. Néma kiáltássá, amelyet senki sem hallhatott.
Másnap szomorúan és zaklatottan ébredtem. Azért fájt leginkább a szívem, mert anyám rajtam töltötte ki a mérgét, pedig nyilvánvalóan apámra volt dühös. De még ennél is jobban gyötört, hogy anyám eltiltott tőle, hogy soha többé nem láthatom őt viszont. Egyike volt ez azoknak a könnyelműen kimondott döntéseknek, amelyeket a felnőttek a gyerekek feje fölött hoznak – dühből vagy hirtelen felindulásból –, nem gondolva bele, hogy mit okoznak ezzel a gyereknek, aki tehetetlen és kiszolgáltatott az ilyen helyzetekben.
Gyűlöltem ezt a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot, mert folyton arra emlékeztetett, hogy még gyerek vagyok. Végre már felnőtt akartam lenni, abban a reményben, hogy az anyámmal való összetűzések talán már nem érintenek olyan közelről. Meg akartam tanulni, hogyan fojtsam magamba az érzéseimet és ezzel egyidejűleg azt a mélyreható szorongást, amelyet a szülőkkel való vita a gyermekekben kivált.
Tizedik születésnapommal magam mögött tudtam életem első és a legkevésbé önálló szakaszát. Az önállóságomat hivatalosan is szentesítő dátum közelebb került ezzel: még nyolc év és elköltözhetek, találhatok valami hivatást. Akkor nem függök többé azoknak a felnőtteknek a döntéseitől, akiknek az én igényeim és szükségleteim mit sem számítanak, és egyenesen csökkent értékűek az ő kicsinyes vitáikhoz és féltékenykedéseikhez képest. Még nyolc év, amelyet arra kell használnom, hogy előkészítsem magam a magam igényeihez szabott életre.
Néhány hete egy fontos lépést már megtettem az önállósághoz vezető úton: meggyőztem anyámat, hogy egyedül is elengedhet az iskolába. Jóllehet már negyedikes voltam, még mindig autóval vitt és rakott le az iskola előtt. Még csak öt percig sem tartott az út. Mindennap megszégyenültem a többi gyerek előtt a gyengeségemért, amely akkor vált szemmel láthatóvá, amikor kiszálltam a kocsiból, és anyám adott egy búcsú puszit. Már jó ideje tárgyaltam vele, hogy eljött az idő, amikor már egyedül szeretnék iskolába járni. Ezzel nemcsak a szüleimnek, de magamnak is meg akartam mutatni, hogy immár nem vagyok pici gyerek, és képes vagyok leküzdeni a szorongásomat.
Mert a bizonytalanság volt az, ami a leginkább gyötört. Már akkor rám tört, amikor átmentem a lépcsőházon, folytatódott a házak között, és egészen határozott alakot öltött, ha a lakótelep utcáin járkáltam. Védtelennek és eltiporhatóan parányinak éreztem magam, és gyűlöltem magam ezért. De ezen a napon szilárdan elhatároztam, hogy erős leszek. Úgy döntöttem, hogy ez a nap lesz új életem első és egyben a régi életem utolsó napja. Utólag ez szinte cinikusan hangzik, mert valóban éppen ezen a napon fejeződött be a régi életem. Persze olyan módon, ami meghaladta minden képzelőerőmet.
Határozott mozdulattal löktem félre a mintás ágytakarót, és talpra szökkentem. Mint mindig, anyám ezúttal is kikészítette a ruhákat, amelyeket fel kellett vennem. Farmeranyagból készült felsőrész, csíkos, szürke flanel szoknya. Formátlannak éreztem magam ebben a ruhában, mintha belepasszíroztak volna, hogy megtartson abban az állapotban, amelyből már rég ki akartam nőni.
Kedvetlenül bújtam bele, aztán kimentem a konyhába. Az asztalra anyám odakészítette a tízóraimat – a szalvétán a Marco Polo telepen lévő kisbolt logója és anyám neve állt. Induláskor belebújtam vörös anorákomba, és felvettem tarka hátizsákomat. Megsimogattam a macskákat, és búcsút vettem tőlük. Aztán kinyitottam a bejárati ajtót, és kiléptem. Az utolsó lépcsőfordulóban megálltam, és azon a mondaton rágódtam, amelyet anyám több tucatszor is elismételt: – Sose válj el haraggal! Ki tudja, látjuk-e még valaha egymást?
Lehetett bár dühös vagy durva, és sokszor könnyen eljárt a keze, de búcsúzáskor mindig kedves volt, és szeretetteljes. Tényleg elmenjek így, egyetlen szó nélkül? Megfordultam, de aztán mégis győzött bennem a csalódottság, amelyet az előző este okozott. Nem adok neki több puszit, és a hallgatásommal büntetem. Azonkívül meg: ugyan mi történhet?
„Ugyan mi történhet?!” – mormoltam félhangosan magam elé. A szavak visszhangzottak a szürke csempével kirakott lépcsőházban. Megfordultam, és lementem a lépcsőn. Ugyan mi történhet? Ez a mondat amolyan mantrává lett számomra az utcán és a háztömbök közt, az iskolába vezető úton. Az én mantrám a szorongás és a lelkifurdalás ellen, hogy nem búcsúztam el anyámtól.
Elhagyva a lakótelepet, elhaladtam a falak végtelen sora mellett, és megálltam a zebránál. Eldübörgött előttem egy villamos, telezsúfolva a munkába menő emberekkel. Bátorságom alábbhagyott. Minden, ami körülvett, egy csapásra sokkal nagyobbnak tűnt, mint én. Az anyámmal folytatott vita utolért, és ezzel együtt a szorongató érzés is, hogy tönkre fogok menni abban a harcban, amelyet az egymással vitázó szüleim és az engem elutasító új partnereik folytatnak egymással. Az aznap általános jó érzését legyőzte ama bizonyosság, hogy egy puszta helynél azért többet kellene kiharcolnom e családi csatározásban. Ám hogy sikerül megváltoztatni az életemet, ha még a zebra is leküzdhetetlen akadálynak bizonyul számomra?
Sírva fakadtam, elfogott az ellenállhatatlan vágy, hogy egyszerűen eltűnjek, semmivé foszoljak a levegőben. Néztem az előttem áramló forgalmat, és elképzeltem, hogy lelépek a járdáról, és egy autó maga alá gyűr, vonszol egy darabig, míg meg nem halok. Elképzeltem, ahogy mellettem hever a hátizsákom, és a vörös anorákom mintegy jelzőfény lenne az aszfalton, amely ezt kiáltja: – Nézzétek meg, mit tettetek ezzel a gyerekkel! – És anyám ekkor kirohanna a házból, sírva ölelne át, és belátná összes hibáját. Igen, ezt tenné. Biztosan.
De természetesen nem ugrottam egy autó elé sem, villamos elé meg még kevésbé. Soha nem akartam volna ilyen feltűnést kelteni. Ehelyett összeszedtem magam, átmentem a zebrán, és elindultam a Rennbahnwegen a Brioschwegen található általános iskola irányába. Az út pár csendes mellékutcán át vezetett, az út mentén az ötvenes években épült kis családi házak sorakoztak, előttük szerény kertecskék. Ezen az ipari épületek és a panelházak uralta környéken e kis utcácskák és apró házaik anakronisztikusan, ám egyben megnyugtatóan hatottak. Mikor befordultam a Melangasséba, letörültem utolsó csepp könnyeimet is, aztán leszegett fejjel baktattam tovább.
Nem tudom, mi vett rá, hogy mégis felemeljem a fejem. Valami zaj? Egy madár? Annyi bizonyos, hogy pillantásom egy fehér furgonra esett. Az utca jobb oldalán állt, és ezen a nyugodt vidéken nagyon idegenül, nem odaillően hatott. A kisteherautó előtt egy férfi állt; vékony, nem túl magas, aki valahogy céltalanul járatta körbe a tekintetét, mint aki vár valamire, de azt már nem tudja, mire.
Lelassítottam a lépteimet, járásom merev lett. Irányíthatatlan szorongásom egy pillanat alatt visszatért, karom libabőrös lett. Valami rögtön azt súgta, menjek át a másik oldalra. Képek villantak fel, szófoszlányok zsibongtak a fejemben: „ne állj szóba idegenekkel… ne szállj be idegen ember autójába…” Eszembe jutott az a mindenféle gyerekrablás, bántalmazás, megerőszakolás, mindaz a sok történet, amelyeket az elrabolt kislányokról a tévében korábban láttam. De ha valóban felnőtt akartam lenni, nem engedelmeskedhettem ennek a homályos érzésnek. Össze kellett kapnom magam és rákényszeríteni, hogy továbbmenjek. Ugyan mi történhet? Egyedül menni iskolába – ez volt a vizsgám. Nem térek ki előle.
Utólag visszatekintve, már nem tudom megmondani, hogy a furgon megpillantásakor miért szólalt meg bennem azonnal a vészcsengő; talán valami ösztönös érzés volt, de az is lehet, hogy túlcsordultak bennem azok a szexuális bántalmazásokról szóló riportok, amelyeket akkoriban a Groëreset nyomán sugároztak. A kardinálist 1995-ben azzal gyanúsították, hogy kiskorúakat zaklatott, a Vatikán reakciója szabályos médiahisztériát váltott ki, és egyházi népszavazáshoz vezetett Ausztriában. Ehhez jöttek aztán az elrabolt és meggyilkolt gyerekekről szóló beszámolók, amelyeket a német tévéből már ismertem. De feltehetően páni félelmet okozott volna minden olyan férfi, akivel valami szokatlan helyzetben találkozom az utcán. Az, hogy elrabolnak, gyermeki szememben kézzelfogható lehetőség volt, de lelkem legmélyén azért mégiscsak olyasmi, ami a tévében történik, nem pedig a valós életben.
Mikor nagyjából két méterre megközelítettem, a férfi a szemembe nézett. És ebben a pillanatban összes szorongásom szertefoszlott. Kék szeme volt, és a kissé túl hosszúra növesztett hajával egészében úgy hatott, mint egy diák a hetvenes években készült tévéfilmek egyikében. Tekintete furcsán üresnek tűnt. Te szegény, gondoltam, mert olyan fokú elesettség sugárzott belőle, mely rögtön felkeltette a vágyat, hogy segítsek neki. Talán ez furcsán hangzik, mert azt sugallja, mintha lenne a gyermeki hitben valami feltétlen ragaszkodás ahhoz, hogy létezik a jó az emberben. De amikor ezen a reggelen először néztem a szemébe, valóban elveszettnek és nagyon sebezhetőnek hatott.
Igen. Ezt a próbát kiállom. El fogok menni a férfi mellett. Nem szívesen találkoztam más emberekkel, és a lehető legtávolabbról akartam elhaladni mellette, nehogy akár véletlenül is megérintsem.
Aztán minden nagyon gyorsan történt.
Abban a pillanatban, amikor lesütött szemmel elmentem volna a férfi mellett, derékon ragadott, és a nyitott ajtón át beemelt a furgonba. Mindez egyetlen mozdulattal történt, mintha megkoreografálták volna a jelenetet, mintha közösen tanultuk volna be, hogyan hajtsuk végre az előírt mozdulatokat: a rettenet koreográfiáját.
Kiáltottam? Azt hiszem, nem. És mégis: minden egyetlen kiáltás volt. Felfelé nyomult, és megmaradt a torkomban – néma üvöltéssé változott. Mintha valóra vált volna ama rémálmok egyike, amelyekben az ember kiáltani akar, de egyetlen hang sem hallható, amelyekben az ember el akar rohanni, de a lába mintha futóhomokon mozogna.
Védekeztem? Megpróbáltam megzavarni a tökéletes rendezést? Feltehetően ellenálltam, mert másnap egy kék folt éktelenkedett a szemem alatt. Az ütés okozta fájdalomra másnap már nem emlékeztem, csak a bénító tehetetlenség érzésére. A gyerekrabló könnyűszerrel elbánt velem. Ő 170 centi magas volt, én mindössze 150. Én kövér voltam, és amúgy sem különösebben gyors, ráadásul a nehéz hátizsák akadályozott a szabad mozgásban. Az egész alig néhány másodperc alatt történt.
Hogy elraboltak, és valószínűleg meg fogok halni, az abban a pillanatban tudatosult bennem, amikor a kocsi ajtaja becsapódott mögöttem. A szemem előtt felvillantak a Jennifer temetésén készült képek, akit januárban erőszakoltak és gyilkoltak meg egy autóban, miután megpróbált elmenekülni. Emlékeztem a Carla életéért aggódó szülők arcára – a kislányt eszméletlenül hajították egy tóba, s egy hét múlva meghalt. Akkoriban sokat töprengtem rajta, milyen lehet meghalni, és hogy mi van a halál után. Hogy vajon érez-e fájdalmat az ember röviddel előtte, és hogy ilyenkor valóban lát-e valami fényt.
A képek vad összevisszaságban keveredtek a fejemben száguldó gondolatokkal. Egy hang ezt kérdezte: ez most tényleg megtörtént? Velem? Micsoda ostoba gondolat, elrabolni egy gyereket, az ilyesmi soha nem működik – mondta egy másik hang. És miért éppen engem? Kicsi vagyok, és kövér, egyáltalán nem illek bele egy gyerekrabló zsákmányszerzési szokásaiba – így könyörgött a harmadik hang. A tettes hangja húzott vissza a valóságba. Megparancsolta, hogy üljek le a földre a csomagtérben, és meg se moccanjak. Rosszul járok, ha nem teljesítem az utasításait. Azzal beült az első ülésre, és elindult.
Mivel nem volt válaszfal a vezetőfülke és a rakodótér között, hátulról jól láthattam a férfit. És azt is hallhattam, milyen hevesen üti be a számokat a telefonjába. De nyilvánvalóan nem ért el senkit.
Eközben tovább zakatoltak a fejemben a kérdések: – Váltságdíjat fog követelni? És ki fogja kifizetni? Hova visz? Milyen autó ez? Most hány óra van? – A furgon ablakai sötétített üvegből készültek, így aztán a padlóról nem láthattam pontosan, hova megyünk, a fejemet pedig nem mertem olyan magasra emelni, hogy kilássak az első szélvédőn. Az út hosszúnak és céltalannak tűnt; gyorsan elveszítettem az idő- és térérzékemet. De a fák koronájából és a villanyoszlopokból, amelyek mellett elhúztunk, olyan érzésem támadt, hogy alighanem körbejárunk a környéken.
Beszélni. Beszélnem kell vele. De hogyan? Hogyan szólít meg az ember egy bűnözőt? A bűnözők nem ismernek tiszteletet, az udvarias megszólítási forma használhatatlannak tűnt számomra. Akkor hát marad a tegeződés. Az a megszólítás, amely voltaképpen azoknak volt fenntartva, akik közel álltak hozzám.
Képtelenségnek tűnik, de először azt kérdeztem tőle, hányas lába van. Ezt a „Megoldatlan esetek” című tévésorozatból jegyeztem meg. Az ember legyen képes pontosan leírni a tettest, a legapróbb részlet is fontos lehet. Választ nem kaptam, természetesen. Ehelyett durván rám parancsolt, hogy maradjak nyugton, akkor semmi rossz nem történik velem. Máig sem tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy figyelmen kívül hagyjam az utasítását. Talán mert azt gondoltam, hogy mindenképpen meghalok – és ennél nem jöhet rosszabb.
– Most akkor megerőszakolsz? – kérdeztem.
Ezúttal válaszolt:– Ahhoz még kicsi vagy. Soha nem tennék ilyet. – Aztán megint telefonálgatni kezdett, miután letette, azt mondta: – Most elviszlek egy erdőbe, és átadlak a többieknek. Attól kezdve semmi dolgom veled. – Ezt a mondatot többször és gyorsan megismételte: – Átadlak, és aztán semmi dolgom veled. Soha nem látjuk viszont egymást.
Ha az volt a célja, hogy megrémítsen, akkor jól választotta meg a szavakat, hiszen a kijelentésétől, hogy átad a „többieknek”, elakadt a lélegzetem, és megdermedtem a rémülettől. Több szó se kellett, tudtam, mire gondol: a gyermekpornóhálózat hónapok óta az egyik vezető téma volt a sajtóban. A múlt nyáron nem akadt olyan hét, amikor ne erről beszéltek volna: az elrabolt, szexuálisan bántalmazott és közben lefilmezett gyerekekről. Lelki szemeim előtt már pontosan láttam az egészet: egy csomó férfit, akik bezárnak egy pincébe, összevissza fogdosnak, miközben a többiek lefényképezik az egészet. Eddig a pillanatig szent meggyőződésem volt, hogy hamarosan meghalok. Ám ami most fenyegetett, még a halálnál is rosszabbnak tűnt.
Nem tudom, meddig tartott az út, míg végül megálltunk. A Bécs környékén nagy számban található fenyőerdők egyikébe jutottunk. Leállította a kisteherautót, és megint telefonálni kezdett. Úgy tűnt, valami félresiklott. – Nem jönnek, nincsenek itt! – átkozódott maga elé. Izgatottnak, megfélemlítettnek látszott. De talán ez is csak egy trükk volt, talán azt akarta, hogy ezzel magához kössön, szövetséget alkotva a „többiek” ellen, akiknek át kellett volna adni, és akik most felültették. De talán csak azért találta ki őket, hogy még jobban megfélemlítsen, még jobban megbénítsa az akaraterőmet.
Kiszállt és megparancsolta, hogy egy tapodtat se mozduljak. Némán engedelmeskedtem. Hát Jennifer nem egy ugyanilyen autóból akart elmenekülni? Hogyan próbálta meg? És mit csinált rosszul? Fejemben egymást kergették a gondolatok. Ha nem lenne bezárva az ajtó, talán félre tudnám csúsztatni. És aztán? Két lépés, és máris elkap. Nem futok elég gyorsan. Ráadásul fogalmam sem volt róla, melyik erdőben vagyunk, és merrefelé kellene menekülnöm. Ráadásul itt vannak a „többiek”, akik elkaphatnának, és akik bárhol lehetnek. Élénken láttam magam előtt, ahogy loholnak a nyomomban, elkapnak, lelöknek a földre. Már láttam is magam előtt a holttestemet, elkaparva egy fenyő alatt.
A szüleim jutottak eszembe. Anyám délután bizonyára elmegy értem a napközibe, de az ügyeletes tanárnő azt mondja: – De hiszen a Natascha ma egyáltalán nem is volt itt! – Anyám erre kétségbeesik, és nincs rá lehetőségem, hogy megóvjam ettől. Majdnem meghasadt a szívem, ha arra gondoltam, hogy elmegy a napközibe, én meg nem vagyok ott.
Ugyan mi történhet? Ma reggel egyetlen szó nélkül, búcsú puszi nélkül jöttem el otthonról. „Ki tudja, látjuk-e még valaha egymást?”
A tettes szavaitól eszméltem fel: – Nem jönnek. – Aztán beszállt, beindította a motort, és megint elindultunk. A háztetőkről ezúttal felismertem, melyik irányba haladunk: vissza a város peremére, és aztán egy leágazó úton át Gänserndorf irányába.
– Hova megyünk? – kérdeztem.
– Strasshofba – válaszolta őszintén.
Mikor Süssenbrunnon áthaladtunk, elfogott valami mélységesen mély szomorúság. Anyám régi üzlete mellett mentünk el, amit nemrég adott fel. Még három hete is itt ült délelőttönként az íróasztalnál, és a hivatalos ügyeit intézte. Kiáltani akartam, de csak egy csenevész vinnyogás tört elő belőlem, amikor elhaladtunk az utca mellett, amely nagyanyám házához vezetett. Itt töltöttem gyerekkorom legszebb pillanatait.
Aztán a férfi egy garázsba érve megállt az autóval. Megparancsolta, hogy maradjak fekve, azzal leállította a motort. Utána kiszállt, előhúzott egy kék takarót, rám dobta, és szorosan belecsavart. Alig kaptam levegőt, miközben körülölelt a teljes sötétség. Amikor felemelt, és kivett a kocsiból, akár egy madzaggal átkötött csomagot, pánik fogott el. Ki akartam kerülni ebből a pokrócból. És ki kellett mennem vécére.
Hangom tompán és idegenül csengett a takaró alatt, amikor arra kértem, hogy tegyen le, és engedjen ki vécére. Egy pillanatig habozott, aztán kibugyolált a pokrócból, és egy előtéren át egy kis vendégvécéhez vezetett. A folyosóról röpke pillantást vethettem a vele határos szobába. A berendezés elegánsnak és drágának látszott – számomra ez ismételten megerősítette, hogy valóban egy bűnöző áldozata lettem, ugyanis a tévében látott krimiben az összes bűnözőnek nagy és értékes bútorokkal berendezett háza volt.
További cikkek a témában: Natascha Kampusch 3096 napja könyv – Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelennni – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány

Tinilány holttestére bukkantak Dunaújvárosban

Tizenéves kamasz lány holttestét találták meg a napokban Dunaújvárosban, ahol azt beszélik, hogy a tinit meggyilkolták. Bár a rendőrség még nem azonosította a tetemet, a helyiek tudni vélik, hogy a júniusban eltűnt Alexandra holttestére találtak rá.
A lány után kiadott körözés szerint az iskolás június 14-én negyed nyolckor lakásukból indult az iskolába, de oda már nem érkezett meg, azóta szülei hiába keresik. A környéken azt mondják, hogy a Duna-part mellett egy fás részen kikötözve találták meg a kamasz holttestét.
A megkínzott lányra állítólag egy nyolcéves kisfiú talált rá, mégpedig a helyiek szerint megszurkálva. A lányt – így a szóbeszéd – megverték és a fogait is kiütötték. Mindennek ellentmond azonban, hogy a rendőrség eddig nem talált bűncselekményre utaló nyomot.
– Valóban találtunk egy holttestet Dunaújvárosban. Azonban az elhunyt személyazonosságának megállapítása még folyamatban van. Az esetet közigazgatási eljárás keretében a rendkívüli halálesetek osztálya vizsgálja – mondták a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztályán.
A lány emlékére már napokkal ezelőtt többen gyertyát gyújtottak egy ismert honlapon.
További nemi erőszakos ügyek: A Facebookon elcsábította, majd kegyetlenül megerőszakolta és megölte a tinilányt – Megtámadták a szűz pináját áruló Lillát – Mindent elveszíthet a két focista mert tinikurvát dugtak – Orális szexre kényszerítették a diáklányt – Éveken át erőszakolta nevelt lányát – Jó, hogy Polanski megúszta örül az áldozat – Az egész család fajtalankodott 4 gyerekkel – Két különböző alkalommal erőszakolta meg ugyanazt a nőt – 12 éves unokahúgát kínozta aztán megölte – Kislányt kényszerített orális szexre egy öreg férfi – Perverz szexet kért az iskolás fiúktól akomlói pedofil – 12 évesre izgult a kisvárdai férfi – Megmentette a tinilányt az erőszaktól, ajándékot kapott – Brutális tinik: megerőszakolták, kínozták társukat – Kéjjel kínozta a kurvákat a magyar banda – Edith Vogelhut eszébe jutott, hogy őt is seggbe kúrta Polanski – Fiatalkorúak kólás üveggel és seprűnyéllel erőszakoltak – Nemi erőszakkal dugta a csajokat a svéd főrendőr – 10 év börtönt kapott a diákkal szexelő tanárnő – Pedofil férfit tartóztattak le Ausztriában – Verések és szexuális erőszak a kiskunhalasi pszichiátrián – Kórházi szexuális erőszak miatt nyomoznak Győrben

A szexrabszolga

A hatalmas vasajtó döngve zárult be Veronika mögött. A pincében félelmetes félhomály sejtette a tárgyak helyét. Veronika elborzadva nézett körül, miután megszokta a szeme a félhomályt. A sarokban egy pad állt, melyre oda lehetett valakit kötözni. A terem közepén hatalmas franciaágy. Egy asztalon pedig mindenféle eszközök, vibrátorok, és egyéb kellékek. A pince végében pedig egy ablaktalan kamra állt. Hirtelen felvillant a fény, mely teljesen elvakította Veronikát. Ott állt védtelenül. Csinos, szív alakú arcocskáját sötétbarna Kleopátra frizura keretezte.
Karcsú alakján fekete lasztex ruha feszült, lábán pedig hosszúszárú csizma. Kissé fázott, de tudta, hogy nem a hűvöstől, hanem a rá váró élményektől.
– Állj jobban a lámpa alá, hadd lássunk jobban – hallatszott egy eltorzított férfihang az ajtó fölé felszerelt hangszóróból. Veronika egy lépést tett előre.
– Most guggolj le – a lány megtette.
– Támaszkodj meg magad mögött! – Veronika ezt is megtette.
– Húzd félre a bugyidat, és mutasd a puncid!
– Veronika félrehúzta az apró kis tangát, és az égnek tolta a lapos kis hasát, ezzel az ajtó felé tárta nemiszervét. A hangszóróból elismerő moraj hallatszott.
– Most menj be oda, a kamrába – szólt ismét bele a férfi a mikrofonba. Veronika bement, és kereste a villanykapcsolót.

szexrabszolga_pucsit

– Nincs bent lámpa, menj már be! – Veronika megtette, de nem örült neki. Nem szerette a piciny, zárt és sötét helyeket. Bent csak egy szék volt, oda ült le, aztán magára zárta az ajtót. Hamarosan nyílt a kinti ajtó, és valaki bement a pincébe.
A lány hallotta, ahogy az asztalon matat, majd halk zúgást sejlett át az ajtón. Végül a léptek felé közeledtek, és a kamra ajtaja feltárult. Veronikát elvakította az erős fény. Egy meztelen férfi állt előtte, termetes lőccsel, és álarcban. Megragadta a kezét, és maga után vonta a padhoz.
– Feküdj rá, hanyatt! – parancsolta, majd nyomatékként rálökte a lányt. Veronika remegve dőlt hanyatt a bársonnyal bevont padon. A férfi erős keze megragadta vékony kis csuklóját, és odabilincselte az erre fenntartott helyre a pad fejtámlájára, majd a másik keze következett.
Aztán a vasmarok a jobb bokáját fogta meg, és kényszerítette, hogy térdben hajtsa be a lábát.
– Ne ellenkezz, mert kapsz egyet – sziszegte a férfi, és lekevert egy pofont a lánynak. Veronika behajlította a térdét, mire a bokáját a pad felénél található bilincsbe fogta a férfi, aztán a másikat is.
– Most, megnézem, hogyan tágulsz, mert vannak itt olyan urak is, akiknek extra szerszámuk van – mondta a férfi, és közelebb tolta a kisasztalt a szexkellékekkel. Először egy vibrátort vett fel, és bekapcsolta alapfokozatra, és a lány csiklóját kezdte el ingerelni vele.
Veronika hamarosan benedvesedett. A férfi pedig ügyesen forgatta a kis szerszámot, néha be – bedugva a nagyajkak közé. Aztán hirtelen tövig merítette a már ziháló lányba, és teljes teljesítményre tekerte. Veronika hatalmasat élvezett.
– Jó kis árú – kiáltott fel a férfi, a hangszóróból ismét elismerő moraj hallatszott.
A férfi elővett egy nagyobb vibrátort, és az előzőt kihúzva, a lányba nyomta. Ráhajolt a lány csiklójára és bekapcsolta az újabb szerszámot. Majd nyalni kezdett.
Veronika hamarosan ismét elélvezett. Ekkor a férfi egy nyelvleszorító gömböt vett el az asztalról, és Veronika szájába erőltette.
– Na, most megnézzük, hogyan bírod az extrát – mondta, és egy hatalmas műpéniszt vett elő. Legalább negyven centi hosszú volt, és iszonytató vastag. Akár egy lóé. Veronika szabadulni akart, de a bilincsek nem engedték. A férfi gúnyosan nevetni kezdett. Fogta a műtagot, és vastagon beolajozta, aztán a lány hüvelyéhez tette, és elkezdte bevezetni. Veronika nyüszített, de mindhiába, a lőcs, szép lassan belément.
Aztán a férfi mozgatni kezdte benne. Lassan elmaradt a nyöszörgés. Bár nem élvezte, de végül elviselte már a lány. Ekkor a férfi benne hagyta a műtagot, az asztalhoz lépett, és egy kisebb anál izgatót vett elő. Ezt is beolajozta, és letépve a bugyit Veronikáról, a fenekét kezdte el tágítani vele.
– Most itt jössz, az urak örömére – mondta, és tövig vágta benne a kemény szerszámot, majd körkörösen tágítani kezdte a lyukacskát. Veronika ismét nyöszörögni kezdett.
– Csönd!
– ripakodott rá a férfi, és a hatalmas dákót is mozgatni kezdte ismét. A lány ráharapott a golyóra, és tűrt. A férfi kisidő múlva kirántotta a fenekéből a műtagot, és megcsóválta a fejét.
– Szépen tágulsz, csak kakis vagy. Beöntést kell adjak neked. – Azzal egy szerkezetet húzott a pad mellé. Leakasztotta a rajta lévő csövet, és feldugta Veronika fenekébe.
– Emeld fel a feneked! – szólt a lányra, és miután engedelmeskedett, hatalmas nejlont terített alá. Aztán megengedte a csapot.
Miközben a szerkezet adagolta a langyos szappanos vizet a lány fenekébe, a férfi a hatalmas lőccsel játszott a puncijában. Mikor Veronika már azt hitte, hogy szétrobban, a gép önműködően kikapcsolt, a férfi pedig kihúzta a beöntő csövet. Veronika nem bírta visszatartani a székletét, és a nejlonra ürített. A férfi megvizsgálta, majd kivette alóla a koszos nejlont, és tisztát tett alá.
– Sajnálom, még egy kell – azzal visszavezette a nyüszítő lányba a beöntő csövet, és ismét elindította a gépet, miután állított rajta valamit.
Veronika nyöszörögve könyörgött, hogy állítsa már le a férfi, de ő inkább a teljesen szétfeszülő puncival volt elfoglalva. Aztán végre kikapcsolt a gép, a férfi ismét kihúzta a beöntő csövet, Veronikából pedig kifolyt ismét a víz.
A férfi ismét leszedte a nejlont, aztán mind a kettőt kivitte. Kihúzta a lőcsöt is a lányból, aztán belecsókolt a punciba. Elővett egy tégelyt, és a benne lévő kenőccsel bekente a lány fenekét, és nemiszervét.
– Készen állsz, Drágaságom – mondta, és kisietett.
Veronika pedig ott feküdt, szájában a pecekkel, és nem tudta, hogy mi is vár még rá.
Hamarosan három férfi jött be, szintén álarcban. A padhoz léptek, és az egyik a punciát kezdte le ingerelni. Ügyes keze volt, egyből megtalálta a duzzadt kis csiklót. A másik az ujját a fenekébe dugta, a harmadik pedig csókolgatni kezdte. Először úgy, hogy a pecek a szájában volt még, aztán kivette, és erőszakosan a szájába nyomult a nyelvével. A lány szeretett volna arra a férfira figyelni, aki a csiklóját izgatta, de túl sok volt az inger.
Aztán, az, amelyik a fejénél volt, beledugta a kemény farkát a szájába. Majd meg fulladt a hatalmas szerszámtól, de szopta nyelte, teljesen kiszolgálva a másikat. Közben érezte, hogy azok ott lent, felemelik kissé a lábait, és az egyikük behatol a fenekébe. A másik ráhajolt üres punciára, és nyalni kezdett. Egyre jobban élvezte a szexet. Aztán rájött, hogy ez a kenőcsnek is köszönhető. Valószínű fokozta a nemi vágyat.
Mikor már teljesen el tudta engedni magát, kiszálltak belőle, és eloldozták.
Az, akit addig szopott, felemelte, és a farkára ültette, majd a franciaágyhoz vitte. Hanyatt feküdt vele, mire a másik a seggébe hatolt. A harmadik a fejihez ült, és szopnia kellett. Lassan kezdtek el benne mozogni, kiélvezve minden pillanatot. Veronika pedig kéjesen nyögdécselt. Aki a hátán feküdt, a melleit markolászta. Élvezte, hogy betöltik mindenhol. Hallotta, hogy nyílik az ajtó, és bejönnek még. Egy félig álló péniszt nyomtak a kezébe, és ő engedelmesen kezdte el húzogatni a bőrt rajta. Közben valaki a lábait csókolgatta.
Aztán lehúzták mind a két csizmát róla. Igen, jól érezte mind két lábával más foglakozott. Az ujjait szopták, combját simogatták. Aztán az, aki a fenekében volt, zihálva kiáltozni kezdett:
– Gyere Baby! Gyere! – és ő jött. A sok inger megtette a magáét, és lihegve, sikítozva elélvezett. A férfi pedig telepumpálta a fenekét, majd fogott egy széket, és az ágy mellé ült, fél merev farkát húzogatva. Nem maradt sokáig üresen a feneke. Akit szopott, a háta mögé térdelt, és belévezette kőkemény szerszámát.
Aztán a hátára feküdt, és nem mozdult, így teljesen kitöltötte. Aki alul volt, az vette fel a ritmust. Erősen döngette, ki kicsúszva, de minden egyes visszahelyezés újabb, és újabb gyönyört okozott a lánynak. A férfi, aki előbb kielégülve ült le, a kezébe adta ismét éledező szerszámát, és mohó szemmel nézte mit művelnek a lánnyal. Közben az alul lévő férfi abba hagyta a baszást, és odaszólt a fölül fekvőnek.
– Gyere te is a punciába!
Veronika előre beleremegett. A férfi pedig megtette.
Kihúzta a fenekéből a dákóját, és a másik mellé erőltette a sajátját. Veronika azt hitte, szétrobban. Aztán mozogni kezdtek benne. Majd meg bolondult az élménytől.
– Hozd ide az anál izgatót – lihegte, aki alul volt. Az amelyik a fejénél volt, elment az eszközért.
– Ne – tiltakozott a lány.
– Fogd be a száját! – mondta az alul lévő fickó, erre a férfi ledugta a szerszámát a lány torkán, a felüllévő férfi pedig a lány fenekébe dugta a lőcsöt. Veronika remegve sikítozott.
Közben a két fiú, akik a lábánál voltak, teljesen szétfeszítették azt. Aztán, aki alul volt megremegett, és beleélvezett. Aztán félig mereven benne maradt, míg a másik baszta. Aztán az is felnyögött, kihúzta belőle a dákóját, és a hátára verte.
A férfi mellé feküdt, és lihegve itta magába a lány látványát. Kihúzták belőle a lőcsöt, majd leemelték a másik kielégült pasasról. Feltérdeltették, és az egyik, aki a lábát csókolgatta, három ujját a fenekébe dugta, majd másik kezét a punciába.
Az egész ökle befért már. Veronika szélesebbre terpesztett, és élvezte, ahogy a férfi a fenekét izgatja.
– Engedj miket is oda – hallotta, mire a fiú belétolta a farkát a fenekébe, és hanyatt dőlt vele. Veronika szélesre tárta a lábait, és magába fogadott egy újabb hímtagot. Aki felül volt hevesen mozogni kezdett benne. Veronika egész alfele bizsergett. Közben ismét a torkán is volt egy farok. Szeme könnybe lábadt, de élvezte a játékot. Közben, aki felül volt, megmarkolta a torkát. Már fulladozott, amikor ismét érezte, hogy elönti a geci alul.
Lazult a szorítás a nyakán. Aztán aki a szájánál volt, az hatolt ismét a punciába. Lassan, hosszan mozgott benne. Ettöl a fenekében lévő hapsi zihálni kezdett, és elélvezett. Ismét nyilt az ajtó, és a férfi jött be, aki először foglalkozott vele.
– Ha végeztél te is, tegyétek vissza a padra – mondta, és megint kiment. Veronika nem örült a hírnek, de inkább a benne lévőre koncentrált, aki hamarosan kihúzta a dákóját, és a melle közé dugta, majd elélvezett.
Amint gondolta, négyen felkapták, és visszabilincselték a padra, majd mindegyiküktől kapott egy csókot, és kimentek.
Csend borult a pincére. Veronika saját szívverését hallotta csak, aztán megint nyílt az ajtó. Nagydarab néger lépett be rajta. Veronika meglátta a szerszámát, és elakadt a lélegzete. Ekkorát még sosem látott.
– Engem vártál egész nap – nevetett a férfi, és belecsókolt a szétnyíló lábak közé. A mozdulat határozott volt, de mégis gyöngéd. A néger az asztalhoz lépett, és beolajozta a farkát, aztán Veronika lábai közé térdelt, és el kezdte bevezetni. Veronika legnagyobb meglepetésére, egész könnyen ment.
Mikor már teljesen elnyelte, a férfi mozogni kezdett benne. Jobban kitöltötte, mint mikor ketten voltak benne. A lány kéjesen nyögdécselni kezdett.
– Hát, finom a bácsi? – kérdezte a férfi, és emelt a tempón.
– Igen, igen – lihegte Veronika.
– Akarod a seggecskédet is?
– Így, még így – lihegte Veronika. A férfi pedig vadul baszni kezdte. Veronika nagyot élvezett. A férfi kihúzta a forró, lüktető puniból a dákóját, és a lány fenekébe kezdte el eröltetni.
Veronika sikított a fájdalomtól.
– Mindjárt jó lesz, Kicsim. Tűrj egy kicsit.
Végül belényomult teljesen. Kikapcsolta a bilincseket, felemelte Veronikát, és átvitte az ágyra.
– Térdelj fel – mondta, a lány pedig megtette. A férfi mozogni kezdett benne. Az első pár lökés még fájt, de aztán ismét élvezni kezdett.
– Ugye jó, ugye finom? – kérdezgette a férfi, majd előre nyúlt és hosszú ujjait bedugta a csöpögő punciba. Veronika ismét elélvezett.
– Jöhetsz – mondta a férfi, és ismét nyílt az ajtó.
Egy másik néger jött be. Lőcse nem kisebb mint azé aki benne volt. Hanyatt dőlt melléjük, az első felemelte Veronikát, úgy, hogy a fenekében maradt, majd a másikra fektette, aki azonnal a punciába csusszant. Veronika majd szétrobbant. A két hatalmas szerszám járni kezdett benne. Nem kímélték. Hatalmas ütemben baszták, aztán mind a hárman egyszerre mentek el. Egy pár percig pihegtek egymáson, aztán a két férfi kiment.
Egy negyed óra telhetett el, mikor bejött az első férfi.
– Szépen kitágultál, mi?
– kérdezte. Veronika látta az arcán a mohóságot. A férfi megfogta, és a padra kényszerítette megint.
– Nem árt, egy kis alvázmosás, mielőtt én is hozzád nyúlok.
Azzal ismét nejlont terített alá, és elővette a beöntő gépet. A fenekébe, és a punciába is tolt egy csövet, és megindította a gépet. A víz a punciból azonnal visszafolyt, majd mikor leállt a fenekéből is. A férfi összetakarított, aztán egy furcsa szerkezetet vett le az asztalról. Egy műanyag lapon két hatalmas dildó volt.
Beolajozta, és Veronikába dugta, az egyik dildót a punciba, a másikat a fenékbe. Csókolgatni, nyalni kezdete a lány pöcijét, aztán mikor felizgult, kemény péniszét a műpénisz mellé erőltette.
– Előbb, láttam élvezted, most élvezd az enyémet is.
Veronika pedig engedelmeskedett. Ismét mindenhol kitöltötték. Aztán a férfi kihúzta a farkát a puncijából, és a fenekéhez erőltette.
– Most itt is két farok lesz benned – mondta, és el kezdte beletolni a farkát, de Veronikát a két néger már kitágította.
A férfi lihegve élvezte a szűk helyet, aztán kinyúlt az asztalra, és elvette a gyorsfokozatos vibrátort, és a lányba erőltette, majd feltekerte. Hatalmasat élveztek, de a férfi még nem kegyelmezett a lánynak. Kijött a fenekéből, és oda is tolt még egy vibrátort, aztán felerőltette a beöntő csövet is, és maximumra állította a gépet. Veronika sikítozott a gyönyörteli fájdalomtól, aztán a férfi kirántotta a fenekéből az összes holmit, és mohón itta a kilövellő vizet.
Aztán eloldozta Veronikát.
Hosszan megcsókolta.
– Köszönöm, hogy mindenkit ilyen szépen kielégítettél – azzal az asztalhoz lépett, és átadott róla egy borítékot. A lány elvette, és belenézett.
– Igen, egy kis extra juttatás is van benne. Remélem, hamarosan találkozunk megint. A fürdőszoba a lépcső mellett balra van. A ruháidat is oda tettem. Ha elmész, csapd be az ajtót.
– Lenne egy kérésem – szólalt meg Veronika.
– Mondjad, Kicsim.
– Had vigyem el a dupla dildót.
– A tied, meg amit még akarsz – markolt még egyet a még mindig nedves punciba a férfi, és elment.
– Egyél széped, kislányom – mondta Veronika a négyéves kislánynak. Épp vacsoráztak. A férje, magas jóképű harmincas férfi, büszkén nézett a családjára. A kislány a poharát nyújtotta az anyja felé.
– Szörpikét!
– Kérek szépen szörpikét – mondta neki az asszony. A kislány elmondta a mondatot, mire megkapta amit kért.
– Nem adtak kölcsön a bankban – mondta a férfi bánatosan. – Nem tudjuk megvenni az új kocsit.
Veronika felállt az asztaltól, és a konyhaszekrényhez lépett, majd elővette a hiányszó százezer forintot.
– Ez honnan van? – csodálkozott a férfi. – Már megint anyádtól kértél kölcsön?
– Nem – pirult el Veronika. – Ma bementem vásárolni, és játszottam a lottón. Pont ennyit nyertem.
– Halálos vagy! – nevetett a férfi. A kislány befejezte az evést, és kiszaladt az udvarra játszani. – Ezért, ma extra szexet kapsz – ölelte át a férfi.
– Jaj, ma ne! – mondta az asszony.
– Menstruálsz? – csodálkozott a férj.
– Nem, nem.
Csak nagyon kifárasztott ma a Kistücsök. Mi lenne, ha elhalasztanánk hétvégére, úgy sem lesz itthon szombaton a lány.
– Ja, persze. Anyuék viszik Visegrádra. De, akkor szétszedlek – harapta meg az asszony vállát pajkosan. Veronika pedig reménykedett, hogy pár nap múlva már nem lehet majd látni az őrült délután nyomait rajta, amivel megkereste a kocsira valót…

12 éves unokahúgát kínozta aztán megölte

Tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a Manchesteri Koronabíróság azt a 38 éves brit férfit, aki módszeresen megkínozta, majd egy késsel gyomorba szúrta, végül pedig megfojtotta 12 éves unokahúgát áprilisban. A férfi internetes útmutatókból és snuff filmekből merített ötleteket a kínzás elnyújtásához. Miután megölte unokahúgát, John Maden maga jelentette be a rendőrségen a gyilkosságot.
‘Egyértelmű, hogy Tia Riggnek azért kellett meghalnia, mert maga úgy döntött, hogy megvalósítja beteg fantáziálását arról, hogy megkínoz és megöl egy gyermeket. Az a tény, hogy az áldozat a saját unokahúga volt, aki megbízott önben, csak még inkább súlyosbítja az ügyet” – intézte szavait az elítélthez a hétfői ítélethirdetésen a bíró, aki Nagy-Britannia legeszelősebb gyilkosai közé sorolta Madent. A 38 éves férfit, aki áprilisban megkínozta, egy szexuális segédeszközzel megerőszakolta, majd megölte unokahúgát, életfogytigalni börtönbüntetéssel sújtotta a Manchesteri Koronabíróság.
Készült a gyilkosságra: John Maden módszeresen készült arra, hogy megölje testvére lányát. A The Sun információi szerint a férfi számítógépén több ezer olyan képet és filmet találtak a nyomozók, amelyeken gyermekeket erőszakolnak, kínoznak és végül ölnek meg (snuff film). Az előkészületet bizonyítják azok az internetről letöltött dokumentumok is, amelyek útmutatóul szolgálnak azok számára, akik minél hosszabb ideig szeretnék kínozni eszméletüknél levő gyermek áldozataikat.
Az elvált, egy gyermeket nevelő férfi körülbelül egy évvel ezelőtt, munkája elvesztése után kezdte el gyűjteni az illegális pornófilmeket, képeket, majd idővel fantáziálni kezdett arról, hogyan kínozná meg 12 éves unokahúgát, aki rendszeresen vigyázott Maden tízéves lányára. Tavaly áprilisban a férfi bébiszitterkedésre hivatkozva hívta át magához testvére lányát.
Begyógyszerezte, megkínozta és megerőszakolta: Az odaérkező Tia Rigget begyógyszerezte, megkínozta, majd egy szexuális segédeszközzel megerőszakolta. Végül gyomron szúrta és megfojtotta egy gitárhúrral – részletezi a történteket a Daily Mail. A gyilkosság után Maden maga hívta fel a 999-es segélyhívó számot, majd bevallotta, hogy megölte az unokahúgát. Két perccel a hívás indítása után a rendőrség már Maden házánál volt, és miután megtalálták a vendégszobában meztelenül fekvő, megkínzott és megfojtott 12 éves lányt, letartóztatták a rendkívül higgadtan viselkedő Madent. A férfi a rendőröknek azzal védekezett, hogy „egy gonosz hang a fejében azt mondta, ezt kell tennie.”
A férfi a Manchesteri Koronabíróságon a kínzást, az erőszakot és a gyilkosságot is elismerte, amiért életfogytigalni börtönbüntetéssel sújtották. A bíró a gyilkosság módja és súlyossága miatt kizárta a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét. Az ítélettel Maden lett a negyvenedik olyan brit rab, aki sohasem kerül újra szabadlábra. A kislány anyja, az elítélt testvére közleményt adott ki az ítélethirdetés után. „Amikor ez a rémálom megtörtént, meghaltam. A szívem összetört, és sohasem lesz már újra egész. Csak az üresség maradt. Tia jelentette számomra az egész világot. Reggelente hiányzik a hatalmas mosolya, a szeplős kis arca.”