Szomorú tény, hogy a gyermekek szexuális bántalmazása, a pedofília egyre gyakoribb jelenség hazánkban. Sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, hiszen az eseteknek csupán töredéke kerül napvilágra. A legtöbb bántalmazás családon belül történik, és sokszor éppen az a személy követi el a gyermek ellen, akitől függ, akinek kiszolgáltatott. Akit a gyermek szeret, és éppen ezért akár egy életen át őrzi a testét-lelkét mérgező titkot.A pedofília az egyik legsúlyosabb formája a gyermekek ellen elkövetett bűnöknek. Többek között azért is, mert a gyermekben olykor nem is tudatosul rögtön, hogy az a szituáció, mondat vagy érintés durva támadás a személyét illetően. A bántalmazás hatása azonban előbb vagy utóbb jelentkezik – például felnőttkorban súlyos szexuális zavarok formájában.
Korán felismerhető – Természetesen korábban is jelentkeznek olyan tünetek, melyek arra utalnak, hogy a gyermekkel valami nincs rendben. Ilyen a gyermek viselkedésének megváltozása, a már szobatiszta gyermek visszatérő vizelet- vagy széklet-visszatartási problémái, látszólag ok nélkül fellépő félelem bizonyos helyzetektől, szorongás, beszédzavarok – beleértve azt, hogy nem hajlandó megszólalni -, de jel lehet az is, ha magába fordul, nem keresi a kortársak társaságát, továbbá, ha olyan szexuális tartalmú szavakat kezd el használni, amelyek nem jellemzőek korosztályára. Jellemzőek a tanulási problémák, és intő jel, ha például babázás közben szexuális aktust imitál, vagy rajzaiban jelennek meg szexuális jellegű témák. Kamaszoknál a szexualitásra való bármilyen utalás heves indulatokat válthat ki: dühroham vagy sírógörcs jelzi, hogy baj van.
A pedofíliának áldozatul esett gyermekek felnőttkorban általában szexuális zavarokkal küzdenek, de ezeken túl a teljes személyiséget érintő torzulások is fellelhetőek a gyermekkorban szexuálisan bántalmazott személyeknél – többek között súlyos önértékelési zavarok alakulhatnak ki, de gyakori az alkohol- vagy drogfüggőség kialakulása, depressziós tünetek megjelenése, vagy súlyosabb esetben az öngyilkosságra való hajlam.
Ha a bántalmazó azonos nemű, a szexuális identitásban is zavarok lépnek fel – az önmagukat homoszexuálisnak valló emberek egy része éppen egy, gyermekkorában elszenvedett szexuális bántalmazás következményeként indult el a homoszexualitás irányába. A nőket a férfi bántalmazó által okozott fizikai fájdalom emléke tartja távol a férfiaktól, és választják sokszor a gyengédebb érintéseket kínáló leszbikusságot.
Éva, 33 éves, tanítónő – A főiskolán, egy előadás kellős közepén ébredt fel az emlék bennem. Mintha egy redőnyt húztak volna fel a lelki szemeim előtt… A nevelőanyám édesapja volt. Az ember, akit nagyapámként kellett volna szeretnem. Annyira furfangos volt, olyan ügyesen hálózott be… Csak 6 éves voltam, azt sem tudtam, mi történik velem, csak azt éreztem, hogy nem lenne szabad ott és úgy hozzám érnie. Hogy nincs joga a bugyimba nyúlnia, nincs joga a térdére ültetnie és hozzám dörzsölnie a nadrágjában dudorodó kemény valamit. Egyszer meg is kérdeztem, hogy mi az a kemény a zsebében, de csak röhögött. Attól rémültem meg, attól az éhes, fulladásba torkolló röhögéstől… Amikor betörtek az emlékek, már tíz éve házas voltam, de valamiért nem működött a szex. Menekültem a szex elől, olyan furcsa bűntudat éledt bennem minden alkalommal, amikor a férjem keze lent hozzámért. Ma már tudom, miért.
A gyerek nem hazudik – A pedofíliára időben fényt deríteni azért is nehéz, mert a bántalmazott gyermekek jelentős része nem tudja pontosan megfogalmazni a történteket – sokszor azért nem, mert életkorából fakadóan nincs tisztában a szexualitás fogalmával, csak azt érzi, hogy valami nem természetes történik vele. Ha nincs fájdalom és sérülés – mert behatolás nem történik, csak simogatás és a nemiszervek összedörzsölése -, akkor nem feltétlenül jelzi, hogy mi történt. De az is gyakori, hogy nem mer szólni, mert súlyosan megfenyegették – például azzal, hogy meghal az anyukád, ha ezt valakinek elmondod, vagy ha nem marad titokban, hogy megpusziltam a combodat, akkor apát elviszik a rendőrök.
Ennek ellenére előfordul, hogy a bántalmazott gyerekek a nonverbális jeleken túl megpróbálnak segítséget kérni. Mert annyira kétségbeesettek, mert túlságosan fájdalmas az érintés, vagy egyszerűen azért, mert túlságosan súlyos a titok, megint máskor véletlenül szólják el magukat. Éppen ezért különösen fontos, hogy amennyiben egy gyermek egy, a szexuális bántalmazásával kapcsolatos történettel hozakodik elő, ne essünk pánikba, ne mutassuk, mennyire megrendített minket mindaz, amit hallunk, ahogy kétkedéseinket se a gyermekkel osszuk meg. Adjunk hitelt a szavainak, és soha ne hazudtoljuk meg.
Anna, 39 éves – Senki nem hitt nekem. Azt mondták, biztosan egy filmben láttam. És azt, hogy a nagybátyám az egyik legremekebb ember, és, hogy ne hazudozzak. Anyám még két hatalmas pofont is beígért. A rengeteg sírással annyit tudtam csak elérni, hogy nem bíztak többé a gondjaira, ha nekik dolguk volt. 13 éves voltam akkor, és úgy nagyjából tudtam, mit csinál velem, és hogy amit tesz, az bűn. Igen, behatolás is volt. Bár csak az ujjait dugta belém, azért fájt. Máskor az volt kínos és fájdalmas érzés, hogy amikor hozzám ért, az tulajdonképpen izgató volt és kellemes. Tudta, hogy kell a csiklómat gyengéden megérintenie, máskor nyalogatott, vagy azt akarta, hogy elégítsem ki a számmal. És folyamatosan bűntudatom volt, ha jólesett az izgatás, és ez az, amitől képtelen vagyok szabadulni: az orgazmus előtt egyszerűen berobban az agyamba, hogy ezt nem szabad. Képtelen vagyok élvezni a szexet.
Ismétlődő forgatókönyv – Gyimesi Andrea szexuálpszichológus úgy látja, hogy a szexuálisan bántalmazott gyermekek életútjának vizsgálata során rengeteg fájdalmas azonosságot lehet felfedezni. A pedofília hatása a gyermeki lélekre és a bántalmazottak történetére szomorú, de egyértelmű mintázatot rajzol. A bántalmazott gyermekek maguk is korán szexuális kapcsolatot kezdenek, jellemzően könnyelműen kezelik a szexuális kapcsolatokat. A köznyelv azt mondaná, bárkivel lefekszenek – és a köznyelvnek igaza lenne. Ha az a modell egy fiúnak, hogy az édesapa közelíthet szexuálisan a gyermekhez, akkor a tanulság nem más, minthogy a felnőtt státusz biztosítja számára a nálánál fiatalabb gyermekek felett a szexuális uralkodás jogát. A bántalmazott lányok egy része kórosan gátlásossá válik és kerüli a szexualitást, ám gyakoribb, hogy számos és többnyire nagyigényű partnerrel folytatnak viszonyt már fiatalon, végső soron megtalálják társukat, aki érti azt, amit ők a szexről gondolnak.
Az anyák néha azt mondják: tudtam, hogy mi történik, de nem tudtuk volna megoldani az életünket a férjem nélkül. És a lányaik azt gondolják, hogy a gyermekvállalás gyógyító erővel bír majd számukra, de ez a remény gyakorta foszlik szerte, kíséretében a szembesülésnek: nem tudják megosztani szeretetüket a gyermekükkel, és nem nyitottak a szeretet befogadására felőlük, különben elismernék ezzel saját édesanyjuk soha meg nem értett és meg nem érthető tettét.
A szexualitással kapcsolatos ambivalens érzések kihatnak a gyerekre, gyakorta extrém mértékben prűdek és viszolyognak minden érintéstől, mely emlékezteti őket a szexualitásra. Jellemző, hogy az eltúlzott testi fenyítéseiket a genitáliák simogatásával, vagy a gyermek szájon csókolásával vegyítik. Hiányában annak a modellnek, amit sosem tapasztaltak, a más típusú kapcsolat kialakításához szükséges érzelmi válaszrepertoárnak és reakciók tárházának, amelyet nem lehet könyvből olvasni és az utcán nem lelhető fel azonnal. A belépőjegy a szükséges intimitás megtapasztalásához, egy másmilyen kapcsolathoz előzetes tapasztalatokat igényel, melyek gyakran nincsenek a birtokukban.