Másodlagos eszköz a titkosszolgálatnak az iWiW

Másodlagos, kiegészítő eszköz a közösségi oldalak böngészése a titkosszolgálatok számára, amely vitán felül megkönnyíti a dolgukat – nyilatkozta egy szakértő a Figyelőnek. A lap csütörtökön utcára kerülő számában megjelent írás szerint a rendőrök is többször fogtak el gyanúsítottakat a közösségi oldal segítségével. Az iWiWen többnyire valós személyek valós adatai szerepelnek. Ez figyelemre méltó, hiszen az internetes oldalak többsége hemzseg a becenevek mögé rejtőző kitalált személyiségektől, akikről semmit sem tudni.
„Jelenleg 2,6 millió felhasználó van a rendszerben, és becsléseink szerint 10 százalékra tehető azoknak a regisztráltaknak az aránya, akik mögött nincsenek valós személyek, cégek vagy csoportok” – mondja a Figyelőnek Szabó Márton, a ma már a T-Online-hoz tartozó portál ügyvezetője. Ráadásul ez a 10 százalék viszonylag könnyen be is azonosítható, mert többnyire egyáltalán nem akar elbújni. A hitelesség tehát vonzza a felhasználókat, de éppen emiatt érdekelheti a „kukkolókat” is, akik esetleg a rendszer általános monitorozásában gondolkodnak.
A titkosszolgálat kedvenc oldala
A közfelfogás szerint az említett sajátosságok miatt a rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) „kedvenc” oldaláról van szó; sokan egyenesen meg vannak győződve, hogy a portál tulajdonképpen az NBH-é. Ezzel szemben annyi bizonyos, hogy az iWiW Kft.-t 2006 tavaszán a Magyar Telekom-csoport, egész pontosan a T-Online Zrt. vette meg addigi tulajdonosaitól.
Augusztus közepén pedig az oldalt üzemeltető több mint 100 szervert – azaz a rendszer szívét jelentő nagy teljesítményű számítógépeket – úgy költöztették új helyre, hogy arról előre senkit sem értesítettek, csupán a várható „üzemszünetet” jelezték. A titkos előkészületek és a szerverek erős rendőri kísérettel való hajnali átköltöztetése természetesen csak erősítette a „Nagy Testvér figyel téged” történetet. „Mit csodálkoztok azon, hogy a rendőrség és a nemzetbiztonság felügyeli saját szerverei költöztetését?” – az eset kapcsán ehhez hasonló bejegyzésekkel volt tele a világháló.
„Ha valaki fölkerül az iWiW-re, aki az NBH gyanúja szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelent, úgy gondolom, annak a szolgálat értelemszerűen meg fogja nézni az ismerősi körét. Ez egy olyan lehetőség, amit ki lehet használni. A közösségépítő oldalak böngészése nyilván legföljebb másodlagos, kiegészítő eszköz, nem pótol más nyomozati módszereket, de kétségtelen, hogy megkönnyíti a nemzetbiztonság dolgát” – vélekedik Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kebelén belül működő Stratégiai és Védelmi Kutatóközpont (SVKK) igazgatója.
A köztisztviselőket már figyelmeztették
Az NBH a Figyelő számára sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta azt a felvetést, hogy adatgyűjtésük egyik vadászterülete lenne az iWiW. A hivatalos álláspont szerint az adatgyűjtési technikákról nem nyilatkoznak. Mindenesetre egy 2006 májusi levélben, amelyről először a FigyelőNet írt, a hivatal arra figyelmezteti az állami vezetőket, hogy kapcsolati hálójuk és személyes adataik világhálós közzététele nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet.
Már nem mindenre kíváncsi a Nagy Testvér
Természetesen ez is zavaró lehet, ha egy, a múltból felbukkanó ismerősről feltételezik a nemzetbiztonság vagy akár a rendőrség emberei, hogy bűnös szándékai vannak, és tudtán kívül az iWiW-kötelék miatt hoznak vele összefüggésbe egy ártatlan kívülállót. Az ilyen, nem élő kapcsolatokat azonban a szakemberek Tálas szerint gyorsan feltérképezik.
Ahogyan napjainkban már attól sem kell tartani, hogy a mai szolgálatok – ha már adott a lehetőség – mindenkinek be akarnának pillantani a magánszférájába. „Az adataink közzétételével bizonyos értelemben szívességet teszünk a Nagy Testvérnek. Viszont nem tartom valószínűnek, hogy a Nagy Testvér az iWiW-en keresztül el akarna kivétel nélkül mindenkihez jutni. Ma már nem ilyenek a Nagy Testvérek” – szögezi le az SVKK igazgatója.
A rendőrök is szívesen böngésznek
Az elmúlt hónapok néhány esete ugyanakkor árnyalja a képet, egyben bizonyítja, a rendőrök is szívesen neteznek. Az egyik büki szálloda például a közelmúltban feljelentést tett, mert egy négyfős társaság a 260 ezer forintos számláját nem fizette ki. A rendőrök a megadott nevekre rákerestek az iWiW-en. Meg is találták egyiküket, aki még azt a szívességet is megtette, hogy a képgalériájába feltette a barátait, így pár perc alatt mindenki lebukott.
Amikor valaki regisztrál a rendszerben, még nem kell tudnia, hogy például a jövőben nagy segítséget fog adni a rendőröknek vagy a médiának. Honnan tudhatta volna E. Zsanett, hogy a sajtó könnyedén megtalálja az iWiW-en, miután öt rendőrt nemi erőszakkal vádolva hirtelen a figyelem középpontjába került? Abba sem gondolt bele, hogy a korábban létrehozott iWiW-es profilja (legalábbis egy külső szemlélő számára) némileg eltér attól a „szende” típustól, amelyet a rendőri ügy kapcsán megismerhetett a közönség.

Rendőrök garázdálkodnak a közösségi oldalakon

Az amerikai rendőrök egyre gyakrabban használják a közösségi szájtokat a feltételezett bűnözők lebuktatására, akár úgy is, hogy a gyanúsítottak rokonainak, ismerőseinek adják ki magukat. Nem feltétlenül törvényes módszer, de legalább lehet róla tudni. A magyar rendőrség „nyomozati érdekekből” nem árulja el, használja-e az iWiW-et, a Facebookot vagy a Twittert, és ha igen, mire és hogyan.
„Miért dolgozzunk beépített ügynökként a Facebookon, a MySpace-en, stb.?” – teszi fel a kérdést az amerikai szövetségi nyomozóhivatal, az FBI egy nemrég nyilvánosságra került dokumentumban. És a válasz: „Hogy kommunikáljunk a gyanúsítottakkal/célpontokkal; hogy nem publikus információhoz jussunk hozzá; hogy feltérképezzük a társas kapcsolatokat/hálózatokat.”
A nemrég közzétett szakértői anyagból kiderül, hogy az FBI előszeretettel használja a közösségi szájtokat a nyomozáshoz, alibik igazolásához vagy cáfolatához és bűncselekmények felderítéséhez. A dokumentumhoz az EFF szabadságjogi szervezet jutott hozzá, miután az információszabadságról szóló törvény nevében kikérte az adatokat az amerikai Igazságügyi Minisztériumtól.
Az FBI 33 oldalas jelentése szerint a közösségi szájtokon és a mikroblogokon, főleg a Facebookon, a MySpace-en, a Twitteren és a LinkedInen található információk értékes bizonyítékokkal szolgálhatnak a nyomozati munkában. A Közösségi szájtokról származó bizonyítékok megszerzése és felhasználása című anyag bemutatja az oldalak kialakulását, elterjedését, és részletesen kitér arra a négyre, amelyet a rendőrség szempontjából a leghasznosabbnak ítél.
Facebook, MySpace, Twitter, LinkedIn
A Facebookról megállapítja a dokumentum, hogy a cég „gyakran együttműködik, ha sürgős kérésekről van szó”, viszont, ami a magánszférát illeti, meglehetősen „szemcsézett” – ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a felhasználók dönthetnek arról, ki férhet hozzá személyes adataikhoz.
A MySpace-szel az FBI szakértői szerint az a probléma, hogy a valódi felhasználónevek használatát kevésbé bátorítja, mint a Facebook, főleg fiatalokat céloz meg, viszont a személyes adatok szempontjából „kevésbé szemcsézett”, mint legnagyobb vetélytársa. A MySpace-profiloldalakon található adatok nagy része publikus, de a 181 napnál régebben keletkezett magánüzenetek elolvasásához a nyomozóknak bírósági engedélyre – a házkutatási parancs online megfelelőjére – van szükségük.
A Twitter a magánszféra kezelésére egyszerűsített modellt fejlesztett ki: a posztok vagy magánjellegűek, vagy publikusak, áll az anyagban. A „jó hír” az FBI szakértői szerint az, hogy a Twitteren fellelhető tartalom túlnyomó része nyilvános, és a magánüzenetek is tárolódnak mindaddig, amíg a felhasználó nem törli őket. A „rossz hír”, hogy nem lehet megtudni a felhasználók telefonszámát, csak a legutolsó bejelentkezés IP-címére emlékszik a szerver, és jogi eljárás híján nem őriz meg adatokat.
A LinkedIn viszont nem akkora aranybánya a nyomozóknak, mint a többi közösségi szájt, főleg mivel kevés az interakciós lehetőség, és „a bűnözők közti kommunikáció limitáltnak tűnk”: Ezzel együtt a LinkedIn hasznos lehet szakértők felkutatására, illetve a már létező szakértők hátterének ellenőrzésére, írják az FBI szakértői.
A közösségi szájtok rendőrségi célokra, sőt fedett akciókra való használata számos kérdést felvet. Köztük az egyik legérdekesebb, hogy egy rendőr vagy szövetségi nyomozó büntetlenül megszegheti-e a közösségi szájtok felhasználási feltételeit, amelyek között a legtöbbször az szerepel, hogy a felhasználók nem adhatják ki magukat másnak, mint akik valójában.
„Ha az ügynökök megsértik a felhasználási feltételeket, az egyébként illegális tevékenységnek minősül?” – teszi fel a kérdést a dokumentum anélkül, hogy választ adna rá.
Az, hogy a rendőrök a nyomozás érdekében másnak adják ki magukat, egyáltalán nem szokatlan. Az interneten ugyanakkor viszonylag egyszerűen megszemélyesíthetik a gyanúsítottak házastársait, gyermekeit vagy barátait, ami új etikai és jogi problémákat vet fel.
„Ebben az új helyzetben nagyon vigyáznunk kell, hogy a rendőrség ne használja arra a közösségi szájtokat, hogy behatol legszemélyesebb kapcsolatainkba” – nyilatkozta [3] nemrég Marc Zwillinger volt ügyész az AP-nek.
A veszélyeknek az FBI szakértői is tudatában vannak, igaz, ők inkább saját magukat féltik a lehetséges következményektől. „A közösségi hálózatok és a tárgyalótermek veszélyes elegyet képezhetnek – figyelmezteti a rendőröket a dokumentum. – Legyen elővigyázatos, amikor bírákat vagy védőügyvédeket jelöl be ismerősként. Figyelmeztesse az esküdteket a közösségi szájtokra.”
A magyar rendőrség titkolódzik
A magyar rendőrség nem árulja el, használja-e a nyomozáshoz a közösségi szájtokat. Az ORFK sajtóosztálya „nyomozati érdekekre” hivatkozva sem azt nem hajlandó közölni, mely magyar vagy külföldi szájtokat figyeli, már ha figyeli őket, sem azt, milyen módszerekkel él, tehát hogy az FBI-hoz hasonlóan próbálja-e a gyanúsítottak kapcsolatait feltérképezni, ellenőrizni azok tartózkodási helyét, vagy hogy a nyomozók bejelentkeznek-e néha álnéven az iWiWre vagy a Facebookra, hogy bűnözők közelébe férkőzzenek.
Az ORFK szóvivői irodája kérdéseinkre annyit mondott, hogy „Az egyes, az eljárásba bevonásra kerülő felhasználók adatait a nyomozó hatóságok a közösségi honlapot üzemeltető gazdasági társaság megkeresése útján szerezheti be, betartva a Be. 71. §-ban foglaltakat.”
Ez magyarul annyit tesz, hogy ha a rendőrség meg akar tudni valamit pl. egy iWiW-felhasználóról, kikéri az iWiW-től az adatait. Ha külföldi szájtról, pl. a Facebookról van szó, egy nemzetközi jogsegélyegyezmény keretében szerzik meg az információt.
A közösségi szájtok használatáról nem létezik rendőrségi utasítás, de a Belügyminisztérium humán csoportfőnöke, Zsinka András néhány éve közreadott egy belső körlevelet [4] „A rendőr ne iWiW-ezzen!” címmel, amelyben felhívta a személyi állomány figyelmét arra, hogy biztonsági kockázatot jelent az internetes ismerősbejelölgetés, mert a bűnözők saját céljaikra is felhasználhatják a szájtokon feltárt kapcsolati hálózatokat.
Az ORFK szerint azonban „a közösségi portálok használata a rendőrség állománya részére nincs megtiltva, mivel ez esetben az információs önrendelkezés jogától kerülnének megfosztásra a Rendőrség tagjai.”
További kérdés, hogy ha nincs is nekik megtiltva, használják-e a gyakorlatban a magyar rendőrök munkájukhoz a közösségi szájtokat, vagy úgy általában az internetet. Az Index munkatársainak tapasztalatai szerint jó néhány olyan cikket, fotót, webszájtot érintő ügyben, amelyben az internet főszerepet játszott, a különböző rendőrkapitányságok nyomozói nem fértek hozzá a világhálóhoz, amikor adatokra, bizonyítékokra lett volna szükség.
Az ORFK szerint viszont „a kapitányságokon valamennyi munkaállomás alkalmas Internet használatra, legfeljebb az adott munkatárs parancsnoka nem engedélyezte azt, mivel a munkakör ellátásához nem szükséges.”
„A [3/2006] ORFK utasítás 30. pontja kifejezetten szorgalmazza az Internet munkáltató részére történő biztosítását – válaszolta a rendőr-főkapitányság kérdéseinkre. – A norma rendelkezik arról is, hogy a Rendőrség tagjai részére milyen úton és mely vezető engedélyezi a hozzáférést, illetve rögzíti, hogy mi minősül illegális használatnak, milyen formában vizsgálhatók a felhasználók Internet-használati szokásai és az igénybevétel valóban szolgálati célból történt-e. Természetesen a nyomozás során indokolt lehet hálózattól független munkaállomások üzemeltetése, mely nem szakértelem hiányára utal.”