„…este tizenegy lehetett, amikor a Blaha Lujza téren a padon megpihentünk, és barátom új, a munkáltatójától kapott Wap-os telefonján kurvákat kezdtünk nézegetni. „28-as kebelcsoda Csepelen ismerkedne”. „Párductestű szupernagyi Kökinél vár”. „Babaarcú modellány reggeltől estig kényeztet kulturált magánlakásán”. „Huncut főiskoláslányok francialeckéi éjjel-nappal, nálam – nálad.” Szóval néztük az „Anyagiak kizárva” hirdetéseket, és úgy éreztük, hogy egy közös kurvázással megpecsételjük amúgy is sikeres életünket még nem EU tagként, a 2004. áprilisi budapesti valóban.
Bevallom férfiasan a „vibrátort vállalok az úr örömére is”, a „kényszerfrancia extraként kérhető”, és a „kulturált intelligens partnerrel a toalettszex sem kizárt” hirdetések olvasásánál már majdnem elment a kedvem az egésztől. Azért mégiscsak erőt vettünk magunkon, és kiválasztottuk végül a „Fiatal lányok gáláns úriembereket szórakoztatnának a belvárosban tabumentesen” című „Anyagiak kizárva” hirdetést, és felhívtuk a Corvin parkolójára néző padról a számot.
– Hallo?! – jellegtelen női hang szólt bele.
– Szia! Láttuk a hirdetéseteket a wap-on és azt szeretném megkérdezni, hogy tudtok-e engem fogadni a barátommal kb. egy félóra múlva? – kérdeztem koncentrálva.
– Hogy szólíthatlak, drága?! -kérdezte
– Ádámnak. – válaszoltam.
– Drága Ádám. Természetesen tudunk fogadni titeket.
– Tudnál mondani magadról meg a barátnődről pár szót?! – kérdeztem immár bennfentesnek érezve magamat a szexiparban.
– Hát persze drága! Én Jenny vagyok, 170 magas, 56 kilós, hosszú vörös hajú vékony lány szilikoncicikkel, és borotvált. A barátnőm pedig 161 magas, szőke rövid hajú, szolibarna, szép mellű, és csíkra borotvált.
– Értem. – hümmögtem. (Elgondokodtam, hogy én mit mondanék magamról. Hogy egy 191 cm-es elcseszett életű okoskodó joghallgató, aki retteg, hogy kirúgják – e az egyetemen ötödéven, ideggyógyszereket szed, tele van kisebbségi komplexussal, és az anyjától a jegyzetekre meg utóvizsgacsekkre kapott pénzt elkurvázza). – És az árak?
– Egy kellemes félóra 7ezer, óra 10. Ebben benne van előjáték, masszázs, közös zuhanyzás lehetősége, francia óvszerrel és többszöri aktuslehetőség, és persze ezen felül vannak az extrák. – hadarta a hölgy. (Kb. úgy mondta, mint a reklámok végén amikor spórolni kell az időt, és elhadarják, hogy a „kockázatok és mellékhatások tekintetében kérjük kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét”. Elgondolkodtam, vajon hogy zajlik az a „kellemes félóra”, ahol lezuhanyzol, megmaszíroznak, óvszerben leszopnak, majd többször el is élvezhetsz a hölggyel. Biztos gyors a tempó, megint csak én vagyok lemaradva valamiről, nem követem a trendeket. Letettem a telefont, és diadalittasan felkiáltottam;
– Zoli baszmeg leszerveztem, megyünk kurvázni!
– Az a szánalmas, hogy még büszke is vagy rá, hogy ügyesen megszervezted. – válaszolta.
Elindultunk hát a Blaháról oda, ahol „fiatal hölgyek gáláns úriembereket szórakoztatnának tabumentesen”. Egy Király utcai bérház elé értünk, ahol a kurvázás etikettje, formál logikája és szokásjoga alapján ismét csak fel kellett hívni a hölgyeket, jelezvén hogy megérkeztünk a helyszínre, és nem csak „csóró kúrni akaró, de pénztelen köcsögök vagyunk, akik csak szórakoznak és bejelentkeznek, de nem jönnek el”. Azt hogy ilyen hálátlan személyek is vannak, csak később tudtuk meg a lányoktól, már a lakásban.
– Halló?! – szólt bele egy másik női hang.
– Szia, azt hiszem a barátnőddel beszéltünk kb. fél órája, ő mondta a címet, és hogy tudnátok fogadni engem a barátommal, meg hogy a ház előtt mondja meg a pontos lakáscímet.
– Igen, nyomd meg a kaputelefonon, hogy „Apolló Tanácsadó és Befektetési Bt”, és máris kinyitom. A földszinten leszünk szemben, a 4-es ajtó.
– Köszi. – Fuldokló röhögésben törtem ki, ahogy a tudatomig eljutott, hogy ők „befektetési bt”. Tulajdonképpen igen…
Berregett a kapu, benyomtam a nagy ajtót, Zoli jött utánam. Közölte, hogy mindennek eljön egyszer az ideje, például annak is, hogy cigány stricik meztelenre vetkőztetnek bennünket, elvernek, megkéselnek, levizelnek, megölnek, és majd a Nagyecsedi Fekete Szemek zenéjére táncolnak a sírunkon. Belegondoltam, és teljesen reális volt a helyzet. Egy ősz hajú, „Eurosport” feliratú melegítője fölött rózsás otthonkát viselő hölgy megvetően nézett minket az első emeleti gangról, amint gáláns úriemberként a tabumentes fiatal hölgyekhez igyekeztünk át a bérház udvarán. Gyanítom aznap nem mi voltunk az első gáláns úriemberek, akiket látott félmerev fasszal áthaladni a szönyegporoló és a házmesterlakás között. Résnyire kinyílt a lefüggönyözött zöld ajtó, és fehér bugyiban, fekete magassarkúban egy rondafejű, műtéti heges mellű, vörösesszeplős fogatlan proli lány invitált be cigarettával a kezében.
– Gyertek be! -mondta. Ketten vagytok, vagy van még valaki más is?
– Nem, csak ketten! – felelte Zoli. – Nem hoztunk magunkkal egy egész jégkorongcsapatot. – szellemeskedett.
Bírom benne, hogy ő is megfelelési kényszeres, még egy kurvával szemben is. Csakúgy, mint én. Bementünk a lakásba, ahol gondosan zárt ajtók közé kerültünk. A vörös lány mellé megérkezett a szőke „barátnő”. A szolibarna szőke lány valójában cigánylány volt, ami tulajdonképpen nem volt baj.
– Üljetek csak le! – mondta a vörös lány, és egy IKEA ágyra mutatott.
Megindultunk az ágy felé, útközben kikerültük Cirmit, a koszos keverékmacskát, és elméláztam, hogy ő vajon beletartozik-e az „extrákba”. Gyorsan elhessegettem minden betegesen perverz gondolatot, és ráültem az ondószagú lepedőre Zoli barátom mellé.
– Akkor hogy akarjátok?! – kérdezte a szőke, mintegy munkaköri kötelességszerűen, mint amikor a Mc Donald’s -ban kérdezi az újjonan a pulthoz került lány, hogy „elvitelre”, vagy itt „fogyasztjátok?!”
– Hát, milyen lehetőségeink vannak? – kérdeztem vissza „ügyeskedve”. Szánalmas, hogy én még egy kurvázásnál is ügyeskedni akarok, és meghallgatok magabiztosságot színlelve minden opciót, hogy mint jól informált fogyasztó dönthessek, és „a pénzemért jó szolgáltatást kapjak”. Ez annyira kispolgári attitüd, úgy szégyenlem, próbálom magamból kiirtani, de olyan nehezen megy. A mai napig örülök pl., ha száz forinttal többet adnak vissza a közértben.
A lány elismételte;
– Ahogy a telefonban is mondtam fél óra 7, óra 10. Ezen felül vannak az extrák. – folytatta.
Sok minden bevillant az agyamba rég látott és friss pornóélményekből egyaránt, és elcsukló hangomon uralkodni próbálva, műmacsós ábrázattal, és Dr. Kende Péteres szájtartással, mintegy szívességet megkérdeztem;
– Na, és mik az extrák?!
– Vállalunk csólolózást, kebelszexet, vibrátoros játékot, közös zuhanyzást ezek plusz kétezer. Natúrfrancia előjátékként szintén plusz kettő, testre élvezéssel plusz három, szájba élvezéssel plusz négy. Anál mérettől függően plusz három.
– Rendben. – vette át hirtelen a szót Zoli. – Akkor szeretnénk egy-egy órát extrák nélkül. Mindezt úgy jelentette ki, hogy abban érződött, hogy fizetne még tízezret, csak ne kelljen most levetkőznie és kelletlenül dugnia.
– És ki kivel, vagy hogyan? – kérdeztem ártatlanul.
– Tök mindegy! – mondta Jenny. Rádöbbentem, hogy nekik tényleg teljesen mindegy, és nekünk is. Végül is Zoli kapta Kittyt – szerintem Kanalas Aranka -, én pedig Jennyt – szerintem Kiss Mónika.
– Menjetek el zuhanyozni a fürdőbe, mi pedig megvárunk, és aztán én leszek veled a másik szobában! – közölte Jenny ellentmondást nem tűrően, miközben göcsörtös sebes mutatóujjával rám mutatott.
– Ok.
Bementünk a lelakott fürdőbe, ahol enyhe húgyszag terjengett, valószínűleg valaki a mosdókagylóba vizelt nem oly rég. Levetkőztünk, és a használaton kívüli mosógépre tettük a ruháinkat. Csendesen vetkőztünk, majd egymásra néztünk és elkezdtünk úgy röhögni, mint talán még soha életünkben.
– Bazmeg én úgy érzem most magam, mint a tüdőszűrőben! Bárcsak már túl lennénk rajta – mondta Zoli.
A szám szélét harapdálva röhögtem, ahogy a ruháinkat kezünkbe fogva meztelenül kisétáltunk a szobába. Nagy úr az ösztön meg a hormonok, de ekkora?! Fogtuk jobb kezünkben a ruháinkat, bal kezünkben a cipőket belegyűrve gondosan a zokni, és álltunk meztelenül a szoba közepén. Annyira szürreális volt. Kitty törte meg a csendet;
– Figyu, a harmadik lánynál még vannak a másik szobában, úgyhogy egy szobában leszünk. – közölte.
Nem állt be semmilyen „koronás csehovi csend”, csak egy öt másodperces űr.
– Jó, persze, ok. Semmi gáz. Nagyszerű! – mondtam, és azon gondolkoztam, hogy vajon ki lehet a harmadik úr és a harmadik lány a másik szobában. Be kell vallanom megnéztem volna őket. Talán egy politikus? Zöldséges? Taxis? Rendőr? Diák? Strici? Elképzeltem, hogy ők a másik szobában tőlünk alig négy méterre most éppen közösülnek.
A lányok gondosak, körültekintőek, és rutinosak voltak. Jenny lefektetett hanyatt az IKEA ágyra, Zoli és Kitty a sofára került tőlünk két méterre. Cirmi köztünk járkált olyan befáradt természetességgel, ahogy csak egy bolhás keverék macska tud, miközben a gazdáját kúrják. Néha átsandítottam Zolira és Kittyre. Kitty épp Zoli bal heréjét nyalta miközben szerintem arra gondolt, hogy vajon hányan jönnek még ma, vagy mit fog vacsorázni, esetleg hogy holnap megy-e a Westendbe. Ettől megint röhögőgörcsöm támadt. Jenny kötelességtudó volt, figyelmeztetett hogy a csók nincs benne az árban (hál isten – gondoltam), és a párcsere se, bár plusz ötezerért cserélhetünk az „első menet” után. Kicsit úgy éreztem, mint a focimeccsen. Negyvenöt perc, aztán térfélcsere. Megköszöntem az infókat, és arra koncentráltam, hogy minél előbb elélvezzek, mert tudtam, hogy vagyunk annyira perverzek, hogy aki előbb „végez” az végignézi a másikat.
Nos, hoztam a formámat, a röhögéstől, a szürreális helyzettől, meg a „tescogazdaságos” óvszertől ami totálisan elszorította a hímvesszőmet nemhogy viszonylag gyors ejakulációm, de még merevedésem is alig volt. Jennyt ez nem zavarta, nem tett fel hülye kérdéseket, hogy „nem tetszem?” vagy ilyesmi, hanem abszolút célratörően préselte a farkamat tudatván, itt bármit is akarok úgyis előbb-utóbb elélvezek, mert „ő jó szolgáltató”, és „nem hagy cserben”. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy a sokadik pózcsere után Jennyt hátulról dugom, míg Zoltán barátom már a kék farmeringjét gombolja, és kajánul vigyorog rám. Kitty már nem volt a szobában. Zoltán visszaült a sofára és nézte, ahogy túlsúlyosan dugom a csúnya prolilányt hátulról, és nagyon koncentrálok, hogy végre elélvezzek. Keresztbetett lábbal tanulmányozott, mint egy nem emberi lényt. Érdeklődése inkább tűnt tudományosnak mintsem cinikusnak. Izzadtam, löktem és helyezkedtem, aztán megint löktem, becsuktam a szemem és csak a dörzsölés hatására gondoltam. Irdatlan hosszúnak tűnő három perc után görcsösen elélveztem. A lány rutinosan lekapta rólam a gumit, egy csavarintásos technikával csomót kötött rá, majd zsepibe csomagolta. Mindezt fél másodperc alatt. Újabb fél másodperc múlva már felöltözve nézett Kittyvel és Zolival együtt. Meztelenül szedelőzködtem, prüszköltem, és úgy éreztem magam, mintha most futottam volna le egy félmaratont.
– Ha akarsz még zuhanyozni, belefér. – szólt ismét Jenny egy megfáradt, de megértő munkásnő hangján.
– Nem, kösz. Kocsival vagyunk. -válaszolta Zoli helyettem is.
Kiléptünk a lakásból, a Eurosport melegítős-otthonkás néni már nem volt a gangon. Aztán kiléptünk az utcára, és gyalog elindultunk vissza a Blaha Lujza tér felé. Kb öt percig csak mentünk, nem szóltunk egymáshoz. Nem a meghatódottságtól, nem a döbbenettől, hanem egyszerűen csak fáradtak voltunk. Végül Zoli törte meg a csendet;
– Ronda pattanásos segged van. – mondta…”