A minden lépését kísérő kínzó érzést figyelmen kívül hagyva elindult a felfedezett útvonalon. Pár perc gyorsabb tempójú gyaloglás után, sikerült hozzászoknia a sebhez, és újra szaladnia az őt szorosan körbefonó növényzet között.
Hallotta szíve őrült kalapálásának visszhangját a fülében. Csaknem annyira rákoncentrált a menekülésre, hogy ha nem áll meg levegőt venni és fülelni a környező hangokra, akkor biztosan elkerüli figyelmét az a szívet tépő ordítás, amibe az egész környék beleremegett. Jeges félelem markolt a mellkasába, tudta hogy ő előle nincs esélye megszökni, mégis meg kellett próbálnia. Te ostoba lány! Hogy lehettem ilyen hülye? Semmit sem tehetek, ha utolér, túl erős, főleg most, én idióta meg csak még jobban felhergeltem. Hirtelen melegség öntötte el, olyan, mint mikor tél után itt a tavasz, az első napsütéses reggel, s az emberre hulló napsugár felolvasztja addig fagyba zárt lelkét, s testét. Nem értette, de valami furcsa ösztön lett úrrá rajta.
Felnézett és egész látóterét beborította a Hold, mely az önmagából ontott fénnyel dédelgette, cirógatta a lányt. Összeráncolta a homlokát. Hogy lehetséges ez? Minden annyival világosabb, az erdő neszei is felerődösödtek – hallotta a lehulló levelek susogását, a tücsök ciripelését, az odújában megbújó nyúl rémült szívdobogását. Ó ezek az illatok, és ahogy a levegő az arcába csap. Egyszerűen mennyei, kedve lett volna leheveredni az avarba és bőszen meghempergőzni minden szagban, minden otthagyott nyomban, majd átszáguldani a rengetegen, hogy érezze a hideg szél csípését az arcán, ahogy maga mögött lobog hosszú haja, és csak fut, fut…
Ekkor valahonnan a háta mögül hallatszódott egy reccsenés, a csodás gondolatok pedig rögtön tovaillantak, hogy helyet adjanak egy újabb rettegési rohamnak. Ne, csak ezt ne! Minden erejét összeszedve, izmait megfeszítve, olyan iramra kényszerítette magát, hogy tudta, normál körülmények között már rég kilehelte volna ennyitől a lelkét. Valami megcsillant előtte, még több fény szökött a szemébe és akkor meglátta az út végét. Arrafelé irányozta lépteit, lélekszakadva rohant, hogy aztán –
Hangos sikítás rázta meg az eget. Matthias ereiben meghűlt a vér. Ugye nem? Őrült iramban vágtázott arrafelé haladva, ahonnan a hang forrását hallani vélte. Még egy kicsit, már nincs messze. És akkor meglátta.
Az ösvény végén egy kisebb hegyi patak folydogált, ám elég széles és mély ahhoz, hogy a nedves füvön megcsúszott lány beleesve teljesen elmerüljön. Dorothie hirtelen feltérdelt és prüszkölve köpködte kifele szájából a zuhanás okozta sokk miatt félrenyelt vizet. A férfi elmosolyodott. Úgy tűnik nincs komolyabb baja, azon kívül, hogy elázott. A lány felnézett és hátrafordulva szembetalálta magát azzal, aki elől menekülni próbált. Látta a felvillanó riadalmat kiülni a tekintetében, ám az ő nője – mert az enyém lesz – végül gondosan elrejtette érzéseit a férfi elől. Lassan felállt és Matthias szinte hallani vélte a szökési lehetőségeket végigperegni az elméjén.
– Add fel – a hangjában megbúvó bizonyosságtól a lány összébb húzta magát – Előlem úgy sem futhatsz el.
– Próbálkozni azért szabad, nem?
Meglepetésére a lány válasza szívből jövő nevetésre késztette.
– Hmmm – nyalta meg kéjesen szája szélét – Azt hiszem ezt élvezni fogom.
– Mmm -micsoda? Azt hiszed megadom magam neked?
– Nem hiszem. Tudom.
Megindult a lány felé, de épp mielőtt sikerült volna elérnie és a karjába zárnia, az arrébb szökkent, s megpróbált elslisszolni mellette. Azt már nem – mordult fel. A derekánál fogva elkapta a lányt, tiltakozásával mit sem törődve az ölébe emelte, és kivitte a partra, hogy a puha talajra fektetve megszabadíthassa vizes gönceitől. Mikor az ing gombjaiért nyúlt, a lány belemélyesztette apró fogait a karjába és morogva próbált kiszabadulni alóla. Óh azok a szemek, azok a csodás türkiz szemek a bennük fellobbanó tűzzel. Azonnal olyan merevedése támadt, hogy rögtön tudta, ilyen kemény még életében nem volt.
– Hiába ellenkezel – mondta, s torkától a füléig végignyalta a lány mézédes bőrét, melyre válaszul amaz kéjesen felnyögött.
Magában elmosolyodott a hangra. Megismételte a mozdulatot, csak most visszafele, majd rátapasztotta száját a lány nyakára. Finoman harapdálta, nyalogatta, amitől Dorothie még édesebben nyögött fel. Felemelte a fejét, gyönyörködött a lány szépségében: hosszú, hullámos sötétbarna haja megzabolázhatatlanul terült szét körülöttük. Pisze orra meg-megremegett, enyhén szeplős arca kipirult az izgalomtól, kék szemében a vágy szikrái égtek. Lehajolt, ajkait az ajkaihoz szorította, de az út gyorsan megnyílt, s szájába hatolva nyelveik azonnal forró táncot jártak. Még soha nem csókolt senkit ilyen szenvedéllyel, magához szorította az apró testet és azt kívánta, bár örökre így maradhatnának. Megérezte a lány remegését, tudta hogy itt az idő, szabad az út. Figyelmét ismét a gombokra fordítva átbujtatta azokat az apró lukakon, s mikor az szétnyílva megmutatta az alabástromfehér húst a vadító vörös melltartóba csomagolva, önkéntelenül felnyögött. Egy pillanatra felhúzta a lányt, hogy lecibálhassa az inget, s azzal végezve a melltartó kapcsával kezdett küszködni. Kinyitotta és attól is megszabadítva a lány testét, visszafektette a földre. Mellbimbói keményen ágaskodtak, bimbóudvara halvány rózsaszín, a férfi szájában rögtön összefutott a nyál. Szájába véve az egyiket, ízlelgette, szopogatta, majd fogai között erősen megszívta.
– Ahh – a lány háta ívben megfeszült alatta, testét forrón hozzászorította és némán még többet kért. A férfi pedig megadta.
Dorothie még életében nem tapasztalt ilyen átható, mindent elsöprő vágyat. Ahogy Matthias a melleit kényeztette, úgy érezte a teste két másodpercen belül felrobban és ellebeg a mennybe. Lába közt érezte túlcsordulni nedveit, s azt az édes feszítést. Alighanem a férfinak is feltűnt jelenlegi állapota, mert abbahagyta bimbója szívását és elkezdett lejjebb araszolni. Miközben csókjaival nedves nyomot hagyott a hasán lefelé menet, benne egyre csak nőtt és nőtt a vágy, hogy végre megérezze a nyelvét ott is. Kikapcsolta az övet, majd a farmer gombját, végül lehúzta a cipzárt.
Miközben elkezdte lefelé húzni, a lány megemelte a csípőjét, hogy segítsen a munkálatban. Átbujtatta a lábát a nadrág szárain, majd félredobva újra tüzetesen szemügyre vette. Érezte, hogy lassan elpirul, testét nem takarta semmi más csak aprócska, a melltartóhoz illő tangája. A férfi olyan mohó tekintettel bámulta mintha ott helyben fel akarná falni. Aztán lassan – túúúl lassan – odatelepedett az öléhez, és a vékony anyagon keresztül megcirógatta. Azonnal mély sóhaj szakadt fel a torkából, míg nem Matthias félrehúzva az anyagot mélyen benyalt a nedves párnácskák közé és ettől elakadt a lélegzete. Istenem, ilyen finomat még sosem éreztem. A férfi párszor végigszántott nyelvével a húsán, majd megállapodott a csiklójánál és ajkai közé véve azt kezdte el szívni. Dorothie testén megállíthatatlan remegés kígyózott végig, márcsak alig pár másodperc kellett, hogy érzékei a csúcsra jussanak. Ekkor Matthias két ujjával behatolt szűk hüvelyébe, több nem is kellett, a világ szétszakadt, ő is darabjaira hullott, a földön vergődve sikította ki mindennek és mindenkinek erőteljes gyönyörét. Mikor végre lecsillapodott, a férfi azzal a jellegzetes önelégült férfiúi hiúsággal nézett, mint aki tudja, mekkora orgazmusa volt a lánynak és elégedett, hogy ezt ő idézte elő.
Nagy nehezen felült, magához vonta a férfi fejét, és forrón, istenesen megcsókolta, ő meg tüzesen visszacsókolta. Elszakítva tőle a száját belenézett zöld szemébe, látta a sóvárgást a tekintetében. Egyik oldalról a másikra söpörte hosszú mézszőke haját, és finoman beleharapott a vállába. Nyalogatta, s közben kezeivel benyúlt a pólója alá, hogy felemelve áthúzhassa a nyakán. Matthias segített neki, lehúzta felsőjét, gyors csókot nyomott az ajkára, majd felállva lehúzta nadrágja sliccét, ezzel kiszabadítva vastag dorongját. A makk előnedvétől fényesen csillogott a sötétben, ő meg ráharapott alsó ajkára és elképzelte milyen lehet az íze. Még mielőtt megálljt parancsolhatott volna magának, kezébe vette férfiasságát és apró rózsaszín nyelvét végigfuttatta a tetején. A férfi felmordult meglepettségében, de éhes pillantása arra bíztatta a lányt, hogy folytassa. Így hát újra végignyalta fentről le, lentről fel és mikor ezt megunta, ráhajlott és amilyen mélyen csaj tudta a szájába engedte. Hmmm mennyei az íze. Lassan elkezdett bólogatni, majd ahogy sikerült ellazítania a torkát egyre mélyebben és egyre gyorsabban szopta péniszét.
A férfi egyre gyorsabban szedte a levegőt, lehunyt szemhéja alól figyelte tevékenykedő kedvesét. Finoman megfogta a lány arcát kétoldalt, és eltolta magától, hogy újra a földre fektethesse. Újra elképedt azon, hogy a sors egy ilyen gyönyörű teremtést rendelt társául a halhatatlan örökkévalóságba. Örült, hogy ezer meg ezer magányos év után végre rátalált erre a fiatal, jókedvűségtől és nevetéstől duzzadó apró testbe zárt csodára, aki megszabadítja élete egyhangúságától és párja lesz az örökéletben.
Lecibálta a lány utolsó megmaradt ruhadarabját, elhelyezkedett fölötte, majd térdével szétnyitotta combjait, hogy hozzáférhessen a hívogató nedvességhez. Hozzádörgölte farka legvégét, ezzel mindkettejüket kínozva, de végül egyetlen erős, parancsoló lökéssel mélyen belehatolt. Felszisszent, mikor megérezte az őt szorosan fogva tartó forróságot. Muszáj volt pár pillanatig nyugton maradnia, különben azonnal elsül. Végül lassan elkezdett kifelé húzódni, hogy egy újabb mély lökésben részesíthesse a lányt. Hátravetette a fejét, és a torka mélyéből felmordult, ahogy érezte, hogy annak teste befogadja. Az érzés alapjaiban rázta meg, még a felső ajka is remegett. Úristen, a lány még finomabb, mint azt képzelte. Lenézett Dorothie arcára, belenézett csillogó szemébe és legszívesebben felüvöltött volna örömében. Végigsimított a karján, megfogta a kezét, és erősen megszorította. Dorothie körbefonta a lábával és a karjával, egész testében hozzásimult.
A lány a lökéseket egész a lába ujjáig érezte. Visszafojtotta lélegzetét az őt betöltő férfi által keltett hihetetlen érzésekre. Nekilökődő férfiasságának rugalmas, mámorító erejére. Behunyta a szemét, és érezte, ahogy a férfi izmai mindenhol a testének feszülnek. Közelebb húzta magához, és arcát a vállába temette. Sosem gondolta, hogy ehhez hasonló érzések léteznek. És most mégis érzi, megtapasztalja ennek a büszke hímnek a segítségével, aki megrögzötten hiszi, hogy ő élete párja. Elmosolyodott. Nem is lenne olyan rossz, ha tényleg én lennék a társa. De az túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. A férfi fokozta az iramot, karjai meg-megfeszültek, ahogy csípőjét az övéhez ütötte. A lány továbbra is belé kapaszkodott, egyre nőtt benne a nyomás, mely valahonnan a gerince tájékáról indult, ám mostanra már teste minden szegletébe eljutott. Mindketten fürödtek az izzadtságban, egyre hangosabban lihegtek egymás nyakába. Még egy kicsit, már mindjárt.
A lány összeszorította a szemét és belevájta fogait a férfi nyakába, ezzel elnémítva sikolyát, ahogy az orgazmus átvágtatott a testén, sokkal erősebben, mint eddig bármikor. Ívben megfeszült, reszketett, vergődött, dobálta magát, de a férfi erősen tartotta és tovább mozgott benne, bár kissé lassított.
Érezte, ahogy a csúcsra érve a lány hüvelye erősen megszorítja, és már önmagában ettől az érzéstől majdnem ő is a csúcsra jutott. Még nem lehet. Előbb meg kell jelölnöm. Pillantása a lány nyakára esett, a helyre, amit kinézett magának. Hirtelen még inkább kitisztult az ég, a Hold teljesen kitűnt a felhők mögül, fényében fürösztve meg az összetapadó párt. Ne. Nem akarom elveszteni az önuralmam, még ne, nem okozhatok fájdalmat neki. De a telihold hívó szava ellen nem tehetett semmit. Érezte, hogy kezd átalakulni, teste megnyúlik, minden érzékszerve még jobban kiélesedik. A villodzó fények megvilágították a benne rejtőző fenevadat. Hatalmas fogát, jéghideg tekintetét és amúgy is erős testét, amin dagadoztak az izmok. Érezd az éjszakát, add át magad a növekvő hold hatalmának, sütkérezz a fényében. Nem akart fájdalmat okozni a lánynak, de többé nem tudta visszafogni magát, a rituálénak be kellett teljesednie, meg kellett jelölnie, hogy a nő az övé.
És bárki, aki megpróbálja elvenni tőle, meghal. Erősebben mozgott, meglepetésére a lány jobban széttárta a lábát, s a nevét nyögte eksztázisában. Válaszul ő is a lány nevét nyögte, de hangját már nem lehetett felismerni. Még mindig mély, de most a torkából tört fel, reszelősen. Mint a… vicsorgás. Egyre erősebb lökések. Hörgések, lihegések. Belehatol a puha, hívogató testbe, háta mögött pedig a ragyogó telihold. Megismeri a gyönyört, amiben így még sosem volt része. Matthias nyalta, harapta, szívta a lányt, kielégítve kéjvágyát a társán. Nem tud uralkodni magán, egyre durvább. Ezt nem tehetem vele. Önuralma utolsó erejével, megpróbálja eltaszítani a lányt, de az erősen belékapaszkodik, és nem akarja elereszteni. Összeráncolja a homlokát. Még így is akar? Figyeli a lány reakcióit, az elnehezülő szempilláit, piros arcát, hallja zihálását.
– Ne hagyd abba – felnyitott szemében könyörgés.
– Biztosan ezt akarod? Nem lenne jobb finoman?
– Nem. Én – mély sóhaj – így akarlak, ahogy vagy. Kérlek. Kérlek Matthias.
Matthias nem habozott tovább. Tekintete elhomályosult, nem látott mást, csak a rámeredő türkiz tekintetet, vörös ajkat és rózsaszín mellbimbót.
– Enyém – hörögte, és egy hatalmasat döfött belé.
A lány érezhetően egyre közelebb volt egy újabb orgazmushoz, teste remegett, lábát szorosan köréfonta, hogy ha meggondolná magát, se mehessen sehova. Nem mintha ez eszembe jutott volna. Érezte, ahogy a lány karma a bőrébe mélyed, ahogy a farkában egyre nőtt és nőtt a feszültség. Teljes erejéből baszta a lányt, aki igyekezett felvenni vele a ritmust. Ekkor Matthias megfogta hátul a nyakát, és felhúzta magához.
– Add meg magad! – döfésével egyidejűleg agyarait belemélyesztette a lány nyakába. Az tágra nyílt szemmel, sikítva élvezett el a hirtelen fájdalom és a hatalmas gyönyör keverékétől. A férfi érezte, ahogy a lány hüvelye újra megszorítja a farkát, és folyik a nedve.
Aztán követte a példáját, felordítva, magja forrón és végeláthatatlanul ömlött a lányba. Csak azt érzékelte, hogy Dorothie hátragörbíti a hátát és szélésre terpeszti a lábát neki. Amikor lement a Hold, és Dorothie már nem bírta tovább, élettelenül hanyatlott a földre. Matthias még egy utolsót nyögött, majd a lányra zuhant. Nagy nehezen a hátára kászálódott, őt pedig a mellkasára vonta. Gyengéden simogatta a haját és az arcát. Ahogy a neki rendelt lányt magához szorította mindent elsöprő öröm kerítette a hatalmába. Ránézett, és a lány szemében ugyanezt az érzést látta csillogni. Tudta, most, hogy egyesültek, elválaszthatatlanok lesznek.
– Enyém – morogta ismét, és arcát a lány hajába fúrta.
– Tiéd – suttogta a lány, mielőtt kimerülten álomba zuhant párja ölelő karjaiban.