Már jó sok éve élek Kolozsváron, és bevallom, nem sok román leszbikussal kerültem intim kapcsolatba. Köztudott, hogy ebben a városban románok és székelyek eléggé párhuzamos világban élnek, és nagy a sanda gyanúm, hogy nem feltétlenül a nyelv miatt. De hogy a székely kisfeleségek sokszor nem ott nyelvelnek, ahol márpedig lehetne, az biztos. Elég nagy balszerencse, hogy éppen a nyelv miatt nem jön össze, de a román oktatás minőségéről talán most ne.
közösségben magunkat úgy, mint Berta Pesten, arra itt a magyarázat. Az élménybeszámolót egy sorstársamtól kaptam:
„V. volt az egyetlen román barátnőm, és talán az egyedüli, aki nyomult, és én hagytam. Amúgy sem erősségem az ellenkezés, úgyhogy nem tudtam nemet mondani. De volt még valami, ami ott lapult, és amit az ember nem szívesen mondd ki, mert hogy hangzik az, hogy a másik a »napi román percek az érvényesülni vágyó székölyöknek« megtestesítője?
Mindezek ellenére működni kezdett a dolog, randi, kávé, kóla, s talán egy kicsi dragoste. Csak annyit mondhatok, hogy szerelem és dragoste között akad különbség bőven, ebbe minduntalan belevertem a fejem. Mikor már odáig jutottam, hogy a nonverbális kommunikáción túl bókolni is tudtam, rájöttem, hogy az érzéseknek is van anyanyelvük. Ijesztő volt.
Lehet, hogy csak én éltem meg ennyire drámaian, de tudtam, soha nem jelentheti neki az »egyem a zúzádat kicsi habcsók« ugyanazt, mint nekem. Mert ez valahogy úgy hangzott volna, hogy »măncaţi-aş pipota bezea mică«.
Nahh szóval, végül sehogy se ment, ő pedig ezt sehogy sem értette. Én pedig azt nem akartam érteni, hogy miért becéz engem »pufuleţul meu«-nak. Úgyhogy vége szakadt, de azóta is hasznosítom a román tudást, amit tőle kaptam. De exemplu: băga-mi-aş piciorul, ha már a szerelem úgyse jött össze.”
Annyi előnye azért a magyar nyelvnek csak van, hogy mivel nincsenek benne nemek, ha nőbe szerelmes az ember lánya, könnyen dobálózhat akár a beavatatlan rokonok előtt is a nagy Ő-vel, csak ki ne csusszanjon a száján leszbikája neve. Arra azért kíváncsi vagyok, a román kollégák ezt hogyan oldják meg.
Kolozsváron nem sok román és székely leszbikust láttam egy párban. Pedig a román leszbikák körében is terjeng az a legenda (vagy nem az?), hogy a magyar lányok telhetetlenek az ágyban. Ha ezt nem több többségi leszbitől hallom, el sem hiszem. De hogy ezen túlmenően mi a székely és a román leszbikusok között a különbség? Semmi. (Azt leszámítva, hogy a szerelem mégsem dragoste.) És mégis. Néhány aprócska észrevételt csak begyűjtöttem:
1. Soha nem láttam olyan székely leszbikát, aki a templomok előtt elhaladva a buszon, a kocsiban keresztet vetne. Nem úgy a román kisfeleségek, akik a magyar templomok előtt is ezt teszik, miközben lelkesen magyarázzák, hogyan kell ortodox keresztet vetni. Hát szaporán, az biztos.
2. Soha nem láttam olyan székely leszbikát, aki december elsején képes lenne elutazni Gyulafehérvárra, hogy a megszentelt román nemzeti lobogót ereklyeként hazacipelhesse. Viszont olyan románt se, aki Pesten ünnepelne augusztus huszadikán.
3. Kevés olyan román leszbikussal találkoztam, aki megértette, hogy a Mátyás-szoborcsoport előtti Iorga-idézetes tábla mint gesztus sérti a magyarokat. Néhányuknak közülük végképp kikerekedett a szeme, hogy én miről beszélek, hiszen az iskolában nekik valami egészen mást tanítottak a magyarokról. Jé, nekem is, mondtam, úgyhogy inkább am făcut dragoste.
4. Közhely, de mivel a románok valamivel nyitottabbak, a leszbikáik is könnyebben ismerkednek, barátkoznak. És sokkal könnyebben, gyakorlatilag azonnal a szájukra jönnek az olyan becéző szavak, mint: draga mea, puiul meu, sufletul meu, stb. Én biztosan elmenekülnék az olyan magyar leszbikustól, aki már a második héten ledrágámozna, és megkérne, hogy tegyük össze, amink van.
5. És végül, de nem utolsó sorban: rengeteg szép román leszbikus van Kolozsváron. Most mondjam azt, hogy sokkal több, mint magyar? Na ugye. Forrás: Manna.ro