A borítón lévő nő Liptai Caludia polgári nevén Liptai Klaudia azt mondja nem celeb. Hát akkor mi a fasz? Pinamutogató? Férficsábító családromboló kurva? Színésznő? Írónő? A faszt még a könyvét is más írta, hazugságok kitalációk egymás hegyén-hátán: repülőgép-katasztrófa, gyilkosság, szerelem. Nehéz Az álomnő élete, főleg ha még a borító és a cím is plagizált.
Már régebben tudtuk, hogy könyvet ír. Egy újságírónő az első magyar szépségkirálynő családja után kutatva Afrikában keveredik végeláthatatlan kalandokba. „Mindig annyira meg tudom unni a saját életemet, hogy kell valami újat létrehoznom” – ez egy vallomás az álomnőtől. A borítóról az jön le, hogy kétszínű, de sokszínű az tuti. Liptai Claudia első regénye, Az álomnő. A könyv vidéki bemutatóján a hivatásosok többsége ugyanis a bulvárról, a bestsellerről, az úgynevezett könnyű irodalomról nem sok szót tud ejteni. A probléma abban gyökeredzik, hogy társadalmunk azon tagjai, akik nem tartoznak a fent említett szakmabeliek közé, vagyis valamivel több mint 99 és fél százalékunk az előbb említett magatartásformáknak pont az ellenkezőjét valósítja meg. A szakmabeliek által piedesztálra emelt úgynevezett „magas irodalom” megpillantásakor kezd futni, és a lektűrre gyűlik, mint vérszagra az éji vad.
A kezemben tartott példány egy marketingeszköz. A piáriskolában a médiagazdaságtan órán minden fogalmak közül a legelső a konvergencia. A konvergencia úgy működik, mint a Csillagok Háborúja. Miután kiadtam Luke Skywalkert filmen, és az embereknek tetszett (értsd: megvették, sok példányban), kiadom könyvben, képregényben, figurában, pólón, marcipánban, satöbbi. Ez az egyik oldalon azért üdvös, mert az én kezemben van a filmes cég, a televíziócsatorna, a könyvkiadó, a póló- és a marcipángyár, valamennyi pénztárgép nekem csörög. Amennyiben nem ez a helyzet, a jogokat adom el, és akkor sem járok olyan rosszul.
Minél több formában adom el ugyanis Luke Skywalkert, annál erősebb lesz a brand, az általa képviselt márka értéke. Vagyis annál többet és drágábban fogok tudni belőle eladni később. Ez a spirál önmagát erősíti, én pedig boldogan konstatálom, hogy bravúros öt mondatban kifejtettem a sztárvilág gazdaságtanát. A fenti játék ugyanis nálunk is remekül megfigyelhető, leglátványosabban a kertévé – bulvármagazin tengelyen.
Ebben a képletben – és akkor hosszú idő után végre megérkeztünk – Luke Skywalker csereszabatos Liptai Claudiával. A kommunikációs szakember vagy a keményvonalas irodalmár szemével nézve Az álomnő ugyanis nem egyéb, mint PR, valamint a Liptai-brand ismételt pénzre váltásának professzionális példája.
Létezik egy másik olvasat is, nem csak a gonosz profié, aki mindenütt manipulációt lát. Főleg persze ott, ahol az jelen is van, de lássuk be, a fenti gondolatmenet nem fed fel évszázados titkokat. Nem mond el semmit, amit józan paraszti ésszel ne tudna bárki, aki ránéz a kötetre. A szórakoztatóiparnak a szórakoztatóipar számára felállított kihívásokkal kell megküzdenie. Évszázados felismerés, valóban. Az olvasó valószínűleg minderre nem kíváncsi, ugyanis messzemenőkig tisztában van vele.
A strandon nem esztétikai tapasztalatot kívánunk szerezni. Szórakozni akarunk. És ezt illik a kritikusnak is tudomásul vennie, ha nem akarja hogy olvasó és szerző átkacsintson a válla fölött. „Ez nem is kérdés” – válaszol Liptai Claudia, amikor azt firtatjuk, hogy az ismert színésznő fogja eladni a kezdő írót. „Ez lesz az első motiváció, amiért kezükbe veszik az emberek a könyvet. Ez az én előnyöm. Ez az ugródeszka, ami nagyon kevés írónak adatik meg. De akkor ott a következő pillanat, amikor az olvasó már lapozott hármat, és kit érdekel, hogy én írtam? Ha nem jó, leteszi a könyvet.”
Félretéve a sznobériát, Liptai Claudia lektűr-kalandregénye, ha nem is letehetetlen, de nem tartozik a kínosan, újságírói kötelességből, muszájból végigkínlódott sztárkönyvek sorába. Megfelel arra a célra, amelyre kitalálták. A kétórás út alatt végigolvasható, anélkül, hogy a táskában lapuló Eszterházy-összkiadás felé akarnánk kapkodni, mondhatni attól majd jobban repülnek a kilométerek. A szövegnek van lendülete, és ha ezt a szőrös szívű kritikus is hajlandó elismerni, akkor szerző és kiadó elérte a célját.
„Én szeretem az olyan könyveket, amik sodróak” – felelte az írói példaképeket feltérképező kérdésünkre a szerző. „Nagyon szeretem akár az angolszász, romantikus Jane Austen irodalmat, szeretem, ha jól ki van bontva valakinek a személye. És valószínűleg, talán a szakmám miatt, ez volt a legkönnyebb része a munkának. Karaktert ábrázolni, a párbeszédeket megírni. Fontos volt, hogy olyan helyszínt válasszak, nevezetesen Afrikát, amit személyesen is megtapasztaltam. Hozzátettem a fantáziámat is, ami meg nem az én életem. De mégiscsak, valamennyire biztos benne vagyok én is a főszereplőnőben.”
Ami persze valamelyest tudatos is. Liptai Claudia ugyanis – mint azt a kötet szerkesztői is elmondták – céltudatossággal, munkabírással írta meg három hónap alatt első regényét.
Hogy közhelyes fordulattal éjünk, nincs az a lektűr, amelyben legalább ne lenne egy csipetnyi igény a filozófiára.
„A legfontosabb kérdés, amivel én foglalkoztam, az volt, hogy hogyan tudjuk jobban megszeretni önmagunkat. Állandóan küzdünk, hogy megfeleljünk azoknak az elvárásoknak, amiket a világ állít elénk, de mindig elfelejtjük, hogy valójában ezeket magunk állítjuk magunk elé” – mondja Liptai Claudia. És hogy számára mi volt az, amit megtanult a munka folyamán?
Állítása szerint a legfontosabb az volt, hogy bebizonyította: képes rá, hogy megírjon egy háromszáz oldalas könyvet.
„Ez volt az egésznek a lényege. Hogy én elindultam ezen a maratonon, ahol az elején úgy tűnt, nemhogy a végére, de a következő kanyarig sem fogok elérni anélkül, hogy ne kapnék tüdőembóliát. De nem. Végigfutottam. Megvan. Lehet, hogy a többiek már hazamentek, és vacsoráznak, és én akkor szakítom át a célszalagot. De átszakítottam.” Forrás: Libri, Hírbank, HVG, Blikk, Napiszar.
Liptai Claudia szex, erotika, pornó: Baszdmeg, hogy kit dugnának a magyarok leginkább – Liptai Claudia a szilikonnal feltuningolt csöcseit villogtatta – Liptai Claudia bugyija, pinája, erkölcstelen dolgai és további linkek itt.
