Tizenhat éves voltam, mikor először éreztem igazán, nő vagyok. Kigömbölyödtek a melleim, formás lett a testem, alig fértem a bőrömbe. A fiúk úgy táncoltak körülöttem, mint a legyek. Nem akartam őket megbántani, de a közeledésük annyira bántó és ijesztő volt, hogy naponta rúgtam ki őket. Nem voltam elnéző velük szemben, de csak a testemet akarták, egy kedves szavuk nem volt hozzám. Forró nyár volt egész évben. Szüleim keményen dolgoztak, csak estére érkeztek haza. Egész nap egyedül őgyelegtem a lakásban.
A hőség miatt bolondság lett volna kimenni az utcára. Feküdtem az ágyon és azon töprengtem, vajon mit kezdjek magammal? Furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Égett a bőröm – talán a nap tette. Ekkor éreztem először szexuális izgalmat. Folyton a melleimet és puncimat simogattam ruháimon keresztül. Ez az érzés teljesen új volt számomra, nem tudtam vele mit kezdeni. Levetkőztem meztelenre és élveztem ezt az érzést. Simogattam magam, hamar rájöttem arra, hol egy nő legérzékenyebb része. Szóval, hetekig maszturbáltam otthon az ágyon fekve. Hamar ráuntam és tudtam, senki nincs, aki még jobban felizgathatna, mint magam. Sokáig töprengtem azon, vajon hogyan tovább? Még szűz voltam és tisztában voltam azzal, hogy e kincset nem lehet csak úgy odadobni valakinek. De ez az új érzés csak hajtott tovább. Egész nap meztelenül járkáltam otthon. Hihetetlenül élveztem saját testemet, ugyanakkor elborzasztott az a tudat, hogy nincs, akivel ezt megoszthatnám. Élvezetemet fantáziálással egészítettem ki.
Elméletileg már ismertem a szex fortélyait és gyakran álmodoztam arról, milyen lehet, amikor egy fiú bedugja a farkát a kincsembe, vagy megpuszilom a férfiasságát. Egyszer csak Andrea barátnőm telefonja megváltoztatta egyhangú hétköznapjaimat. Elmondta, hogy lehetőség van arra, hogy diákok táviratot kézbesítsenek a nyári szünidő alatt. Szüleim egyetértése után már másnap jelentkezünk Andreával a Moszkva téri postán. Minden gyorsan ment. Az iskolától megkértük az igazolást, mely arról szólt, hogy vállalhatunk nyári munkát. El is felejtettem az elmúlt hetek frissen jött érzéseit. Örültem, hogy végre szabad lehetek, és még pénzt is kereshetek vele.
Eljött a reggel. Be a postára, táviratokat felvenni, aztán ki az utcára. Andrea és én külön körzetet kaptunk. Ő ment Hüvösvölgybe, én pedig gyalog, fel a Várba. Rendkívül kellemes meleg volt azon a reggelen is. Fehér trikó volt rajtam, egy kis bugyi és egy farmernadrágból átalakított short. Kihalt volt a város, mendenki elment nyaralni, vagy elbújtak a meleg elől a házakba Ahogy sétáltam fel a meredek utcákon, újra rámtört a nemi izgalom. Talán a nagy léptek tehették, ahogy igyekeztem. Teljesen megszédültem tőle. A válltáskám az oldalamon, tele táviratokkal. én meg éreztem, rögtön elönt a kéj. Teljesen átnedvesedtem, alig tudtam magamon uralkodni. A lábam közt átfújt a szél és megborzongtam, ahogy éreztem a huvös szellőt a puncimon. A combom belső oldalán folyt végig a nedvem. Idegesen törölgettem a papírzsebkendőmmel. Egész nap igy járkáltam, kivittem estére minden táviratot. Aztán irány haza. Éjjel le sem tudtam húnyni a szememet, egyfolytában csak az izgalom tartott magához ölelve. Végül azért csak elaludtam.
Másnap reggel vidáman keltem. Gyors zuhany, törölközés. Aztán eszembe jutott az elozo nap. Csak a gondolatától majd elélveztem. Sokáig nézegettem magam a tükörben. Szabadnak lenni a legjobb – lüktetett az agyamban. Végignéztem a testemen. Kemények voltak a bimbóim, puncim megtelt vérrel és azon vettem észre magam, lihegek. Megsimítottam magam. Szabadság, szabadság – kiabáltam. Végigrohantam a lakáson és kiabáltam – szabadság, szabadság. Szüleim már nem voltak otthon.
Lekaptam apám borotváját és elkezdtem nyiszatolni a szőrt a punimról. Aztán beleröhögtem a saját képembe a tükörbe. Utána következett a hónaljam. Szabadság, szabadság, szabadság. Még indulót is gyártottam hozzá. így meneteltem le a Böszörményi úti villamos megállóig. Teljesen meg voltam részegülve az új érzéstol – Szabadság!
Nyolc óra. Pontosan érkeztem a postára. Felvettem a táviratokat. Ekkor ismerkedtem meg Imrével. Ő is táviratot hordott ki. Ma jött először. Első pillantásra belém esett. Mosolyogtam rá, és az indulót magamban fütyörészve vonultam ki előtte. Andrea ment a maga útján és én is a magamén. Lépkedtem az embert próbáló járdákon, mikor rámtört a kéj. Komolyan nem tudom, mi lehetet az oka, de esze-veszett gyönyör csiklandozott az emelkedőn. Csak lihegtem és éreztem, történnie kell valaminek.
Beléptem az első lépcsőházba keresni a címet. Azon vettem észre magam, hogy bal kezem a punicmat szorongatja. Jobb kezemmel idegesen a táskámban turkáltam a távirat után. Behajigáltam a boritékokat a megfelelő helyre, majd igyekeztem megnyugodni.
Szabadság, szabdság, szabadság….- mondtam magamnak. Majd leültem egy lépcsőre és elkezdtem kibontogatni a cipőfűzőmet. Levettem a cipőket és a zoknimat, így ültem vagy tíz percig. Közben totál felizgultam. Bal kezemet becsúsztattam a combom mellett a sortom alá és élveztem a szabadságot. Benyúltam a bugyim alá és a szőrtelen puncim simogatása hihetetlen jó érzéssel töltött el. Át akartam ölelni az egész világot gyönyörömben. De síetnem kellet tovább. A zoknimat becsaptam a táviratok közé, cipőt fel. Mentem tovább a Várban és élveztem a titkos meztelenségemet, és a zoknim hiányát. Harmadnap fullasztó hőségre keltem. Posta, távirat és Imre. Andrea Hüvösvölgybe, én a Várba. Ismerős kapualjak. Ma már nem volt rajtam zokni és edzőcipő helyett alföldi papucsot viseltem és persze újból áthullámzott rajtam a kéj. Ziháltam az utcasarkon lévő telefonfülke ajtajának dőlve. Egészen a bokámig csorgott le a punicm nedve. Már nem törődtem azzal, hogy letöröljem. Lesz, ami lesz. Percekig álltam így. Zsongott a fejem. A csöndet csak egy-két taxis robogása törte meg. Felbogó motorokkal döngettek fel a várba, aztán megint csend.
Támolyogva másztam tovább, nyakamban a táviratos táskával. Az Úri utca első háza volt a mai kezdő cím. Bedobtam a táviratot. A lépcsőházban kellemes hűvös volt. Leültem az első lépcsőfokra és benyúltam a shortom alá. A bugyim feszesen tartotta puncimat. Ez volt az utolsó akadály, hogy elérhessem magam. Hirtelen nagyon dühös lettem. A kéj párosult a dühhel. Egy rántással letéptem magamról a bugyimat.és elhajítottam. Abban a pillanatban elélvezttem.
Nagyon megijedtem, hiszen ilyen még nem történt velem eddig. Sokáig szaladtam. A táskám meg csak lobogott utánam. Végül nevetve álltam meg egy szökőkútnál. Leültem egy kő szélére és áztattam a lábaimat a csobogó vízben. Igyekeztem némi komolyságot ölteni magamra, miközben a túristák fotóztak mindent és mindenkit.
Én, I..Gabi… szabad vagyok és azt teszek, amit akarok!
Korán reggel ébredtem. Hallottam, ahogy anyám és apám elindulnak a munkába. Még csak hat óra volt, de éreztem, új nap köszönt rám. A pólóm a térdeimet verte és nem érdekelt semmi, csak a kéj, ami napról-napra elöntötte a testemet. Nyakamba vettem az üres táskámat és elindultam munkába. A lépcsőházban már rám tört az izgalom. A homlokomat a meszelt falnak nyomtam. Ott gyötrődtem. Kezeim az ágyékomba csúsztak és kénnyeztették puncimat. Nem bírtam tovább, egyik gomb a másik után… Levettem a shortom, majd ledobtam magaról a bugyimat is. Mindkét ruhadarab a bokámra zuhant. Hirtelen megijedtem. A pólómon és papucsomon kívül semmi sem maradt rajtam. Kéjes gyönyör közepette a leesett ruhadarabokat a lépcsőházi telefondobozba raktam. Remegve léptem ki az utcára. Találgattam, vajon mikor veszik észre, hogy a combom közepéig érő pólóm alatt nincs ruha, sem pedig bugyi?
Sajnos semmi nem történt. A sok üres fafej ugyanúgy lépdelt fel a villamos lépcsőjén és indult munkába. Lábaimat a szemben levő üres ülésre tettem és félig hanyat felkve nézelődtem ki a Déli – Pályaudvar irányába. Kezeimet a pólóm alá csúsztatva élveztem, hogy nő vagyok. Mire beértünk a Moszkva térre, már totál nedves voltam. Remegő kezekkel vettem el a napi táviratokat. Andrea megdicsérte az új ruhámat. Szegényke nem is sejtette, hogy totál meztelen vagyok. Nem értem, hogy mi tetszett neki a fehér pólómon (Mindig csak fehér színu pólót hordok).
Aznap már bátran lépdeltem fel a lépcsőkön a Várba. élveztem, hogy a magam ura lehetek. Megint az Úri utca volt az első megálló. Remegett kezem, lábam. Tudatában voltam annak, hogy a combom közepéig érő pólóm alatt teljesen mezítelen vagyok. Az izgalomtól megfeszült a hasam és ez még nagyobb izgalommal töltött el. Lenéztem a földre. A puncimból lefolyó nedvek a bokáimon csillogtak. A postaládák mellett az izzó arcomat az omladozó vakolatnak támasztottam.
Hallkan lihegtem, miközben kezeim az egyetlen ruhám alatt ágyékomat kutatták. A papucsomat lerúgtam magamról, azt sem tudtam merre repülnek. Összerogytam a gyönyörtől. Négykézláb másztam el a lécspő melletti pince lejáróig. Teljesen elvesztettem az önuralmamat. Csak néztem a sárgás plafont és kezeim lehántották testemről a trikómat. Becsuktam szemeimet, közben ujjaim őrülten vágtattak keresztül a csiklómon előre-hátra. Vagy öt perc telt el így, mire nyögdécselve elélveztem. Komolyan mondom, nem érdekelt, ki hallja, ki nem. Aztán lassan magamhoz tértem a lépcsőházban. Felvettem a gyűrött pólómat, megkerestem a papucsaimat.. Megigazítottam a hajam, és lesöpörtem az arcomra tapadt port. Nagyon vidám lettem. Csak nevettem egyfolytában magamon. örültem az életnek.