– nyilatkozta egy német bulvárlapnak Orbán Viktor, aki megszokta az ellenszelet, és vállalja a harcot. A Bild című német bulvárlap internetes változatában már vasárnap délután (rövidítve) fölkerült interjú készítője, Hans-Jörg Vehlewald emlékeztet arra, hogy az új médiatörvény szigorítja a sajtó, a rádió és az internet állami felügyeletét. A médiahatóság, amelynek elnökét közvetlenül a kormányfő nevezi ki, szélsőséges esetekben műsorokat és internetes platformokat tilthat be, továbbá 720 ezer euróig terjedő bírságokat szabhat ki. A cél – írja az újság Orbánra hivatkozva – a médiában felbukkanó szélsőjobb- és szélsőbaloldali propaganda, a pornográfia, valamint az antiszemita uszítás elleni harc fokozása.
Az interjúban a magyar miniszterelnök védelmébe veszi a törvényt: “Minden harcot meg kell egyszer vívni. Ha elegendő ok van egy ilyen törvényhez, akkor annak érvényt is kell szerezni!” Orbán emlékeztet arra, hogy egy év óta gyakorlatilag nem létezett médiafelügyelet Magyarországon. “A közszolgálati rádió- és tv-adóknak nem volt elnökük. Médiumainkban napirenden volt és van az emberi méltóság megsértése. Nem volt semmiféle szabályozás a gyerekek és kiskorúak erőszaktól és pornográfiától való védelmére vagy az antiszemita uszításra vonatkozóan, főleg az interneten. Az új törvény megoldást jelent erre a problémára.”
Orbán elszánta magát arra, hogy az Európai Parlament előtt is tovább vívja a harcot a médiatörvényért. “Vállalom a harcot, akkor is, ha magyarországi és európai ellenfeleim éppen kampányt indítanak. Már a kommunista rezsim alatti ellenzéki (időszak) óta megszoktam az ellenszelet!” – idézte a kormányfő szavait a Bild.
A médiatörvényben “egyetlen olyan szabályozás sincsen, amely így nem szerepelne más EU-államok törvényeiben”. Más megállapításra az Európai Bizottság vizsgálata sem fog jutni, “amelyet természetesen el fogunk fogadni” – így a miniszterelnök, aki mindazonáltal “nem fog elfogadni Magyarországra vonatkozó különleges előírásokat, semmiféle diszkriminációt. Nem hagyjuk, hogy nálunk megtiltsanak olyan előírásokat, amelyeket más EU-államok is alkalmaznak az ottani médiára vonatkozóan”.
A magyar kormányfő, aki szerdán száll szembe az Európai Parlamentben tartandó bemutatkozó beszéde alkalmával várható bírálatokkal, visszautasítja azt a vádat, miszerint az általa létrehozott médiahatóság kizárólag a kormánypárt tagjaiból áll. “A médiahatóság kormányzati szerv, a médiatanácsba viszont a parlament delegál tagokat. Ott pedig a pártom kétharmados többséggel rendelkezik” – hangoztatta Orbán. Szerinte “helytelen volna a tagokat a pártok közötti erőviszonyok alapján delegálni. Higgye el: ha így történt volna, a felzúdulás akkor sem volna kisebb”.
A magyar kormányfő szerint az sem szokatlan dolog, hogy egy pártbéli hívét kilenc évre nevezte ki a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság élére. “A számvevőszék elnökét 12 évre választják, az alkotmánybírákat és a főügyészt kilenc évre, éppen azért, hogy függetlenek legyenek a parlamenti ciklusoktól” – hangoztatta Orbán a Bildnek adott interjúban.
médiatörvény
A Puruttya véleménye a NMHH-ról és a médiatörvényről
NMHH a színfalak mögött cikk itt – “Megbaszhatnak a NMHH rézfaszú baglyai” cikk itt
Egy internetes sajtóterméket – mondjuk egy blogot – akár huszonötmillió forintra is meg lehet büntetni a szabályok megsértésért, illetve az eljárás akadályozásáért, és a törvény szövegéből nem derül ki egyértelműen, hogy ez a bírság csak a szerkesztőséggel rendelkező, nagy internetes oldalakra vonatkozik-e, vagy a hobbiból írogatott blogokra is. A kiskorúak védelme körében nem szűkíti le a korlátozandó tartalmak körét az erőszakosságuk vagy szexuális tartalmuk miatt esetleges veszélyt jelentő tartalmakra, hanem bármi tartozhat ebbe körbe – ami azért aggasztó, mert egyesek szerint ilyenek lehetnek az istentagadó, az abortuszról vagy fogamzásgátlásról szóló tartalmak is. Ezeket csak olyan módon lehetne elérhetővé tenni, amely „biztosítja”, hogy kiskorúak rendes körülmények között ne férhessenek hozzájuk. Tehát nem elég figyelmeztetést elhelyezni, nem elég valószínűsíteni, hogy kiskorúak rendes körülmények között ne férhessenek hozzájuk: a „biztosítás” az interneten például a való világban történő személyazonosítás melletti vagy bankkártyást belépést jelenthet. Ez a kötelezettség jelenleg kiterjedne bármely tartalom bármely közzétevőjére. Mindez anélkül történne, hogy az a kiskorúak számára bármilyen haszonnal járna, hiszen a külföldi honlapokra – amelyeken a szaftosabb tartalmak általában találhatók – nem terjedhet ki a törvény (egyébként igen ambiciózus) hatálya.
Szalai Annamária védi a sajtószabadságot
Évente egyszer feltűnik valamelyik blogon Szalai Annamára zalaegerszegi szexlapja a Miami Press, pedig nem egy billiárdgolyóval kipeckelt szájú pornómagazin az, csak egy vidéki erotikus lap, amiben a padon ücsörögve, műszálas fürdőruhából veszi elő a mellét a helyi jó csaj. Arról persze senki nem ír, hogy a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnöke már 1994-ben hitet tett a sajtószabadság mellett, amikor a lap szerkesztőségi jegyzetében, az akkor két éves Miaimi Press nevében arról írt, hogy mégis hogyan akarják ellehetetleníteni, sőt betiltani az újságot az elvtársból lett polgárok. A Miami monológ című írást Miami Mami néven írták alá, de hát szerkesztőségi jegyzet, Szalai Annamária pedig főszerkesztőként az egyetlen nő az impresszumban, vagyis a cikket vélhetően ő maga írta, de legalábbis szerkesztőként egyet értett vele.
Aki idegeskedik, hogy jövőre vége a sajtószabadságnak, az olvassa el a fiatal újság gyerekes kesergését, a Miami Press problémáit értelmezze távlatokban, határok nélkül a sajtószabadságra, és rögtön mosolygós nyugalom szállja majd meg. A cikk alapján egyértelmű, hogy január elsejétől minden eddiginél liberálisabb és megengedőbb médiatestület védi majd a szólásszabadságot és a sajtót! Nem lehet másképp – írja a Comment.com – Cikkrészlet a Miami Pressből: „Egyike vagyok a fene nagy sajtószabadság gyermekeinek, s ráadásul abból a fajtából, ami nem átall pucér lányokat mutogatni. … Assziszem üldöznek. … Az úgy kezdődött, hogy sok évvel ezelőtt, mielőtt megszülettem, is bántották már a hozzám hasonlókat, pedig igazából nem is voltak, mert tiltották őket. … Aztán jött a demokrácia, mi pedig sorra bújtunk elő, mert már az is szabad lett, ami tilos. Majd kiderült, hogy mégis tilos, ami szabad. … Lényeg, azt mondták, tűnjek el az utcáról, mert rosszak az erkölcseim, megrontom a népeket. … Igaz, ami igaz, erotikus vagyok. Nem is titkolom. Jobb mintha neurotikus lennék, nem? Ha! Ha! Bár kinek a pap, kinek a papné, kinek mindkettő! Erről jut eszembe, hogy főleg a templomok és iskolák környékéről zavartak el, mert a szenteseknek túl sok gyónnivalót adok, a gyerekeket meg megakasztom a növésben. … A sok bácsinak, akik ott üldögélnek a parlamentben, s unalmas perceikben tán pont engem gyűrögetnek a pad alatt még ez sem elég. Mindent elkövetnek elpusztításom érdekében. Pedig majd mind azt emlékezi, nemrég ellenálló és üldözött volt. Kedves Bácsik! Elfelejtették már, milyen érzés az? … Egyszer szabad vagyok, egyszer nem! … Könyörgöm, áruljátok el végre üldöztök, avagy sem! Ha sokáig várattok vele, mielőtt felnőnék, meghalok. Az meg kinek jó?”
Médiatörvény és erotika
Egész Európa tiltakozik a a magyar médiatörvény ellen, de ez egy dolog. Az is, hogy egy olyan nő van a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság élén – NMHH -, aki régebben a Miami Press szexlap szerkesztője volt. A kormánynak eszében sincs visszavonni, változtatni.
A felnőtt tartalmakat is kínáló szájtoknak a törvény szerint hatékony műszaki megoldást kell alkalmazniuk arra, hogy a nagykorúaknak szánt tartalmakat gyerekek ne nézhessék meg, ez azonban az interneten a szülők hathatós segítsége nélkül lehetetlen.
A hatékony műszaki megoldásról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság később dönt, és a szakmai szervezetek csak reménykednek, hogy egy előzetes figyelmeztetésen kívül másra nem lesz szükség. Egyébként a tévékben alkalmazott korhatárkarikáknál is szigorúbb lesz az internetes videótartalmak szabályozása.
A törvényből az is kiolvasható, hogy ismételt jogsértés esetén az NMHH a tartalmak közvetítőit is felszólíthatja a jogsértő tartalom elérhetetlenné tételére. A tartalomközvetítőkre vonatkozó szabályozást ugyan a szakkifejezések alapján a kábelszolgáltatókra írták – azért, hogy egy-egy külföldön bejegyzett tévécsatornát is elérhetetlenné lehessen tenni –, de az egységes szabályozás miatt a paragrafus ugyanúgy vonatkozhat az internetszolgáltatókra is. Vagyis – mondjuk – a UPC-t vagy a T-Home-ot arra lehet kötelezni, hogy előfizetőit akadályozza meg a kifogásolt oldal elérésében.
És még csak az sem egyértelmű, hogy mit jelent a jogsértő tartalmak elérhetetlenné tételének kötelezettsége: egy közerkölcsbe ütköző kép esetén nem tudni, hogy elég-e a képet vagy az azt tartalmazó posztot eltüntetni, vagy elérhetetlenné kell tenni az egész blogot? Vagy a tárhelyet biztosító szolgáltatást is?
Most a médiatörvény bevezeti a médiabiztos intézményét. A vizsgálat lefolytatására jogosult médiabiztos névtelenül kezeli a bejelentéseket, és még csak az sem kell, hogy valaki érintett legyen az ügyben, mondjuk, magát érezve sértve egy kisebbség tagjaként, esetleg az ő becsületét sértsék meg. Ezek a szabályok vélhetően növelni fogják a feljelentési kedvet.
A médiatörvény tiltja a szexuális felvilágosítást? Egy 15 éves lány ijedt arca. A lány arról beszél, hogy lefeküdt a barátjával, és teherbe esett. “Most mi lesz?” – kérdezi, és közben a kamera távolodik, hogy megkapjuk a választ. Kék kórházi lepedő, infúzió, nőgyógyászati szék. Abortusz lesz.