Titkos szóval lehetett bejutni abba a nyilvánosházba, amit a Nemzeti Nyomozóiroda Aradi utcai épületéhez közel működtetett a gyanú szerint Ribáry Kamilló (54). A férfi három masszázsszalonjára kedden csaptak le a kommandósok.
Szigeti József, a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnügyi főosztályvezetője szerint a nyomozásnak nem feladata, hogy feltárja, miért nem fogták el az éjszakai élet közismert alakját az elmúlt 33 évben, amióta tudják, mivel foglalkozik.
Kamilló maga hintette el, hogy azért nem tudják elkapni a zsaruk, mert diliflepnije van, ezért is volt ismert „Diló” ragadványnéven. Erről több volt és jelenlegi rendőr, illetve az éjszakában dolgozó ember is beszélt a Blikknek. Egyben egyetértenek: R. Kamilló még békebeli csibész, a zsarukkal kijött, bár arról, hogy „csicsergett” volna, senki sem akar beszélni. Kamilló mindenesetre tartja a betyárbecsületet, és még fénykorában sem az erőszakosságáról volt híres.
A neki dolgozókat kifizette, és legendás volt a rend a „műintézményeiben”. Két, egykori gazdaságvédelmis nyomozó az 1980-as évek elejétól ismeri, amikor Ríbáry a Dunán lévő Disco hajón beengedőként kezdte a szakmát. Figyelték, hiszen a betérő külföldieknek váltotta a márkát és a dollárt, ami akkoriban bűncselekménynek számított. Kamilló a hajódiszkóról a Piafba került kidobónak. Keményen védte a portát, többször is elvitték a zsaruk verekedés miatt, ám a kapitányságra soha nem értek be vele.
– Nem akartak bajt maguknak a kollégák – vélekedett egyik informátorunk. A szervezett bűnözés elleni harc egyik éllovasa szerint Kamilló kezelhető volt. Jól jellemzi, hogy egy időben Soher-1 rendszámú Smart kisautóval járt. Egy internetes blog szerint Ribáry Kamilló és a ma az éjszaka császáraként ismert Vizoviczki László üzleti kapcsolatban állt. Vizovictzki vette meg 1996-ban Kamilló egyik cégét is, egy ideig pedig egy másik bt-ben kültagként volt Ribáry üzlettársa. A blog szerint 1996-ban R. Kamilló a Flamingó Hotelban egyeztetésre hozta össze az éjszakai bárok tulajdonosait és a taxis-maffia irányítóit. Törékeny alkut hoztak tető alá, ami ’96 nyár végére felborult, és elkezdődött a három évig tartó budapesti bandaháború robbantásokkal, leszámolásokkal.
Mindenesetre, ha beigazolódik, hogy R. Kamilló szervezett bűnözői csoport vezetőjeként működtette a bordélyházakat, akár életfogytiglant is kaphat – írja a Blikk.
night club
Rendőrségi akció a bordélyban
A kurvák futtatása, a kitartottság, vagy üzletszerű kéjelgés elősegítése még bűncselekmény. Így a piroslámpás ház üzemeltetése is. Rendőrségi akció a kuplreájban. Éppen egy vendéggel volt elfoglalva egy hölgy, amikor a Zala megyei Night Clubra lecsapott a rendőrség. Az örömlányt ilyenkor nem büntetik meg, hogy tegyen vallomást az üzemeltetőre.
Kurválkodik Szandika egy bárban
Szandika egy olyan éjszakai bárban keresett erotikus munkát, ahol a fizetés akár napi több százezer forint. A plasztikcica sosem tagadta, hogy az is előfordult már: a testéből kellett élnie.
Egyre több olyan információ lát napvilágot a világhálón, mely szerint VV Szandika visszatért a villaléte előtti munkájához, azaz ismét a testével keresi a kenyerét. A plasztikcica azelőtt sem tagadta, hogy éjszakai bárokban dolgozott sztriptíztáncosként, sőt abból sem csinált titkot, hogy egy ideig prostiként kereste meg a napi betevőt. Tovább a teljes cikkre
Táncosnőnek is jár a szerelem – igaz történet
Friss tanítóképzős diplomásként sajnos nem sikerült állást szereznem. A szülőfalumba sem akartam visszamenni, nem szerettem volna az amúgy is szerényen élő szüleimet még az én eltartásommal is terhelni. Mindennap megnéztem az álláshirdetéseket, de hiába.
Amikor már teljesen feléltem a tartalékaimat, és az albérletemet sem tudtam kifizetni, elfogadtam egy éjszakai szórakozóhely ajánlatát, ahol táncolnom kellett. Megállapodtam a tulajjal, hogy teljesen szexmentes munka lesz. Azt mondta, hogy ez természetes, ő tiszta és becsületes munkát ajánl. A fizetés is jó volt, a duplája annak, amit tanítónőként megkereshettem volna.
Az első esték nehezen teltek, pedig a lányok sokat segítettek. Megnyugtattak, hogy a tulaj valóban rendes, a fizetést mindig időben adja, és soha nem kényszeríti őket semmire. Elég vegyes volt a társaság: a táncoló lányok között volt kisgyerekes anyuka és egyetemi hallgató is. Hamar összebarátkoztunk.
Néhány hét elteltével aztán belejöttem. A fizetésem és a borravaló bőségesen elég volt arra, hogy megéljek, még a szüleimnek is tudtam pénzt küldeni. Anyám örült, hogy a fővárosban ilyen jól kereső foglalkozása van a kislányának. Persze nem árultam el neki, mi a munkám.
Kettős életet éltem. Nappal aludtam és intéztem a dolgaimat, hogy aztán én legyek az éjszaka királynője. Szőke póthajam a derekamig ért, hatalmas boákkal voltam betakarva, amíg táncoltam. Sok alkalmi partnerem lehetett volna, de mindig visszautasítottam az ajánlatokat. Alig vártam, hogy hajnalban minden vendég elmenjen, és le tudjak feküdni.
Az éjszakai dívából nappalra szerény lány lett. Smink nélkül jártam a várost és próbáltam „normális” munkahelyet keresni magamnak. Ha sikerült is, a pénz, amit felajánlottak, olyan kevés volt, hogy az albérletemet sem fedezte volna. Így aztán maradt a tánc.
Egyik délelőtt kimentem a strandra. Napozásra alkalmas helyet kerestem, fogtam a könyvemet és élveztem a nap simogató sugarait. Arra ébredtem, hogy valaki rázza a vállamat és ébresztget.
– Ébredjen, hölgyem! Teljesen leég, ha itt marad! – Zavartan nyitottam ki a szememet.
Barna szempár meredt rám. Szinte égetett a keze, ahogy hozzám ért. – Bocsásson meg, nem akarom bántani, de régóta figyelem. Csúnyán le fog égni, ha itt marad.
– Köszönöm – motyogtam. – Egy kicsit elaludtam.
– Nem olyan kicsit. Már több mint egy órája alszik.
Végignéztem magamon. Hiába kentem be magam napolajjal, lángolt a bőröm.
– Fájni fog. Várjon, segítek! – mondta, amikor látta, hogy felállok és szedem össze a holmimat. – Azért ne menjen haza!
A szemébe néztem, csupa kedvességet és szeretetet láttam. Maradtam, de az árnyékba húzódtunk, és beszélgetni kezdtünk. Óvatosan kerültem a munkahely témát. Azt sem kérdeztem meg, hogy ő mivel foglalkozik, nehogy visszakérdezzen.
Nem lehettem vele igazán nyílt. Fagyiztunk és megbeszéltük, hogy a bejáratnál felöltözve találkozunk. Amellett, hogy szimpatikus volt, még tetszett is. De tudtam, hogy nem lehet köztünk semmi a foglalkozásom miatt. Egy férfi sem tűrné el, hogy ezzel keressem a kenyeremet. Nem is hinnék el, hogy életemben még csak egy férfival voltam. Volt ugyan több rövid kapcsolatom, de Ákost leszámítva egyik sem végződött az ágyban.
Már várt, amikor megérkeztem. Farmernadrágjában, egyszerű pólójában is vonzó és férfias volt. Hazakísért.
– Holnap is találkozhatunk? – kérdezte és megsimogatta az arcomat. – Ne mondj nemet, Laura!
– Aranyos vagy, de sajnos nem érek rá – hárítottam el a randevút, majd mégis úgy döntöttem, adok magunknak egy esélyt, mert nagyon tetszett Attila.
Azután mindennap találkoztunk és beleszerettem.
– Olyan titokzatos vagy. Miért nem árulod el, hogy hol dolgozol? – kérdezte. – Mindent szeretnék tudni rólad!
Mosolyogtam és megpusziltam.
– Szeretek titokzatos lenni…
Találkozásaink az este közeledtével véget értek. Azt mondtam, hogy egy gyermekotthonban van éjszakai munkám. Arról, hogy hol és melyik intézményben, mélyen hallgattam. Attila többször is el akart kísérni, de mindig lebeszéltem róla.
A következő találkozásunkkor elsétáltunk a lokál előtt, ahol esténként táncoltam. Éppen a takarítóbrigád dolgozott a bejáratnál, amikor azonban Attila megállt az ajtó előtt, az ijedségtől nagyot dobbant a szívem.
– Mondanom kell valamit, Laura!
Éppen akkor hozták ki a plakátot, amelyen két lánnyal mosolyogva, kihívó pózban állva csaljuk be a vendégeket. Megragadtam Attila karját és elhúztam. Féltem, hogy ha meglátja a képet, rám ismer.
– Gyere, sétáljunk közben! – ajánlottam.
– Beszéltem anyuval. Szeretne megismerni. Tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, de én érzem, hogy te vagy számomra az igazi. Hozzám jönnél feleségül?
A legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de az eszem mást mondott. A szívem majd megszakadt a fájdalomtól, amikor sikerült kinyögnöm:
– Attila, nagyon sajnálom… de nem lehetek a feleséged. – azzal sarkon fordultam és otthagytam. Sírva mentem haza, és telefonáltam a főnöknek, hogy aznap nem tudok bemenni dolgozni. Semmihez nem volt kedvem.
– Érzem a hangodból, Laura, hogy valami baj van. Nem segíthetek? Tudod mit? Gyere be. Nem kell dolgozni, csak lazítasz egy kicsit. Beszélgessünk.
Beleegyeztem, mert hiányzott a nyüzsgés. A főnök barátságosan megpuszilt és leültünk az egyik asztalhoz. Elmeséltem neki a bánatomat.
– Ez nem olyan nagy probléma. Való igaz, hogy ezzel a munkával nem szoktak dicsekedni, de ha szeret, akkor meg fogja érteni. Mondd meg neki, hogy itt nem a szexről szól a munka.
– Nem hiszem, hogy ezt el tudnám neki magyarázni – sírtam el magam.
– Próbáld meg. Adj magadnak egy esélyt! Ha szeret, akkor megérti. Mutasd be neki Ildit. Mondd el, hogy kisgyermeke van, és a férje mindig elkíséri. Hívd meg ide a barátodat!
Elgondolkoztam a beszélgetésünkön. Lehet, hogy igaza van. Holnap elhívom ide Attilát és bevallom, hogy itt táncolok. Aztán majdcsak lesz valahogy!
Másnap hiába hívtam, nem értem el, mert ki volt kapcsolva. Eddig tartott a románc – nyugtáztam magamban. Talán nem is szeretett igazán, ha ilyen hamar letett rólam. Fájó szívvel bár, de belenyugodtam. Tovább táncoltam és próbáltam kitörölni a szívemből.
Egyik hétvégén vidám társaság lépett be a terembe. Unottan táncoltam, nem foglalkoztam velük. Valamit beszéltek a főnökkel, és ő intett, hogy menjek félre, mert beszélni akar velem.
– Laura! Van itt egy kis társaság. Az egyik tagnak ma van a születésnapja, ráadásul elhagyta a felesége és szeretnék felvidítani. Bekötik a szemét és vedd már le te a kendőt. Azt mondták a fiúk, hogy te vagy itt a legszebb, és legalább egy szép arcot lásson már az a bánatos ifjú.
Ennyi még belefér, gondoltam magamban, és visszamentem a rúdhoz táncolni. Aztán megláttam, hogy jönnek felém. A fényektől nem láttam tisztán az arcokat. Lehajoltam és levettem a kendőt a férfi arcáról. Szólni nem tudtam a döbbenettől. Attila volt az. Először nem ismert meg, de aztán láttam az arcán, hogy igen. Elsápadt, vagy csak a fénytől láttam fehérnek? Nem tudom.
– Szóval, ez az a munkahely?! Nem csodálom, hogy nem mondtad meg! Köszönöm nektek is – kiabálta a társai felé, és kiszaladt a teremből. Én pedig leszaladtam a színpadról. A házi telefonon felhívtam a főnököt és üvöltöttem:
– Köszönöm. Bizalmasan elmeséltem neked valamit, te pedig visszaéltél vele. Mekkora szemét vagy! Holnaptól nem dolgozom itt!
Nem ő buktatott le. Néhány pillanat elteltével a főnök zavartan állított be az öltözőbe.
– Nem szokásom, hogy magyarázkodjak, de miről beszélsz? Csak nem a barátod volt? – Látszott rajta, hogy meglepődött. – Ne haragudj, nem tudtam. Ártatlan vagyok. Szerintem a barátai sem tudják, hogy mi történt, mert tanácstalanul állnak a bárpultnál. Menj utána!
Felkaptam magamra a ruhámat és kiszaladtam. Abban bíztam, hogy egy közeli padon megtalálom Attilát, de csalódtam. Hiába hívtam, nem vette fel a telefonját, és később ki is kapcsolta. Sem akkor, sem később nem hagyott lehetőséget arra, hogy elmagyarázhassam neki, ez is „rendes munka”. Ennek már lassan háromnegyed éve, de én még mindig nem tudom őt elfelejteni. De egyre többször gondolok rá, hogy felhívom, és talán most meghallgat… Nem tudom, van-e még remény. Talán, ha az elején bevallottam volna. Forrás: Nana.hu szex és szerelem.
Sztriptízbár
Éjszakai szórakozóhely 6
A pultos lányok között az érettebbeket képviselte a maga 29 évével Erika, aki jókat mosolygott az orra alatt, amikor a csajokat vakítottam a pultjánál. Látszott, hogy egy csipettel több ész szorult bele, mint a nagy átlagba. Eleresztettem felé is egy-két bókot néha, de nem nagyon volt pozitív visszajelzés rá. Megcsinálta a munkáját, de tartózkodott minden lazaságtól. Ha volt személyzeti ivászat még a bulik után, akkor se engedett ki nagyon, és a lehető leghamarabb lelépett.
Egy szombat délelőtt rám csörög, hogy baj van, mert este nem tud bejönni dolgozni, de a csütörtöki és pénteki pénzre szüksége lenne hétfőig. Nem örültem, de nincs mit tenni, felhívtam Beát, hogy intézzen valaki beugrót. Hívta is egy barátnőjét, Elvirát, akivel együtt dolgozott régebben. Látásból ismertem, és csak a szükség miatt nem ellenkeztem, hogy ő jöjjön. Elég bizarr látvány volt a körte alakú, agyon barnított hájas teste, amire egy rövid szoknyát és egy olyan szűk felsőt húzott, hogy kibuggyantak az édes kis hurkái a hasánál. Gondolom, meg van győződve róla, hogy valami szédületesen jó nő. Ehhez még társult a beképzelt, ribancos stílusa, szóval kész főnyeremény a csaj.
Kicsit lekezelő stílusban, de végül is normálisan dolgozott. Az viszont biztos, hogy nem lesz itt állandó munkaerő. A hátamon feláll a szőr, ha meglátom. A buli végén, ha jól láttam Peti, a DJ-nek a kocsijába szállt be. Hát megtalálta egymást a két kretén.
Másnap a buli fáradalmait kipihenve, délután elrendeztem az ügyeimet, de egész végig motoszkált valami bennem, hogy elfelejtettem egy fontos dolgot. Este nyolckor be is villant, hogy Erikának nem vittem el a pénzét. Gyorsan rácsörögtem, hogy már ülök az autóban és éppen útban vagyok hozzá. Egy társasház volt az általa megadott címen és a harmadik emeleten ő is nyitott ajtót.
– Szia! Gyere be, mindjárt jövök. Ülj le addig valahova – tessékelt be és sietett vissza az egyik szobába.
– Nem akarok zavarni – próbálkoztam, de már csak a csukott szobaajtónak beszéltem.
Becsuktam a bejárati ajtót, és bementem a másik szobába. Vagy tíz percig ücsörögtem és gyönyörködtem a minimalista berendezésen. Csak a lényeg, dohányzóasztal, ágy és tévé. Már kezdtem türelmetlenül fészkelődni, hogy itt hagyjam a pénzt és lelépjek, amikor végre óvatosan kiosont a másik szobából és leült mellém az ágyra.
– Bocs, csak most fektettem le a gyereket.
– Hogy mit? Nem is tudtam, hogy gyereked van. – ámuldozok.
– Hát most már tudod.
– Megleptél, nem látszik rajtad, hogy anyuka vagy. Nagyon karcsú vagy. –dicsérem meg az amúgy szép alakját.
– Köszi.
– Apukája is biztos büszke rád.
– Nem tudom, mert már egy éve nem tartjuk a kapcsolatot.
– De nagy hülye lehet. Én biztos megbecsülném, ha ilyen szép anyukája lenne a gyermekemnek.
– Jaj, ne szédíts. Iszol valamit? – kel fel mellőlem.
– Mindegy. Jó lesz, amit te is iszol.
– Akkor borozni fogsz – és a konyhából behoz egy üveg vöröset két pohárral.
Kimentünk az erkélyre cigarettázni, iszogatni és egészen jót beszélgettünk. Másodjára lepett meg, meg egészen értelmes témákról is lehetett vele társalogni. Persze, ahogy kicsit hatott a bor, egyre pikánsabb témákat feszegettünk. Meséltem egy-két kolleganője szexuális szokásairól, amiken jókat vidult, meg pár régebbi, érdekesebb csajos történetet. Ő csak régebbi sztorit tudott elmesélni, mert elmondása szerint már egy éve nem volt senkivel. A munka és a kisfia tölti ki az idejét. Ez az információ a borral és a kellemes nyári estével karöltve egész biztató kilátásokat sejtetett. Kezdtem egyre tüzesebb tekintetekkel méregetni. Egy könnyű rövidnadrágban és egy pólóban támaszkodott a korlátnál, nem bírtam magammal, mögé léptem és a haját félrehúzva a nyakát kezdtem csókolgatni. Felsóhajtott és a kezével hátranyúlva a hajamba fúrta az ujjait. Nem ellenkezett, felbátorodva a kezemmel a hasán felfelé haladva simogattam, és amikor a melleihez értem, kissé megrándult a teste az érintéstől. Pólóját felhúzva kibújtattam belőle, két kézzel megmarkoltam a lágy gömböket. Fenekét kidomborítva kéjesen dörgölte az egyre jobban keményedő férfiasságomhoz.
Mikor szembefordult, egészen tűrhető cicik néztek szembe velem. Kicsit megereszkedtek, de vállalhatóak. Lehajolva elkezdtem puszilgatni őket, amivel újabb elégedett hangokat sikerült kicsalnom belőle. Lassan lejjebb haladtam a hasát nyalogatva, majd elé térdeltem és a csupasz combjain siklott a nyelvem felfelé. Éreztem az izgatottságot rajta, ahogy a kis sortját megfogtam és óvatos mozdulatokkal lehúztam. Bugyi egy szál se volt alatta, egyből rám kacsintott egy tetovált angyalka a kis sünire nyírt puncija mellett. Kilépett a rövidnadrágból és a jobb lábát felrakta a vállamra, miközben az egyik kezével az erkély korlátjába kapaszkodott, a másikkal a fejemet irányította a lábai közé. Kezdésnek az angyalkának dobtam egy puszit, majd a nyelvemmel lassan végignyaltam a már nedvesedő punciját. Nyögött egy hatalmasat, amire szerintem az esti órák ellenére forgalmas utcán is felfigyelhettek. Egészen felizgult, ahogy játszadozott a nyelvem a lábai között. Nem kellett sok és már teljesen elvesztette a fejét, az arcom pedig úszott a nedvességben. Leemeltem a lábát és felállva letoltam a halásznadrágomat és ledobtam a felsőmet.
– Gyere, menjünk be! – tért egy kicsit magához és indult volna befelé.
– Várj egy kicsit – fordítottam meg, és a korláthoz nyomtam, hogy a felsőteste áthajolt rajta. Kis terpeszbe rajtam a lábait és a pinájához illesztgettem a farkamat.
– Ne itt! – kért, de a mondat vége egy nagy nyögésbe fulladt, ahogy a lucskos puncijába becsúszott a faszom. Elkezdtem mozogni benne, és már mindegy volt neki, hogy az ütemesen ringó melleit látja-e valaki az utcáról, vagy akár a szemközti házból. Tényleg régen lehetett benne valaki, mert öt perc se kellett és hangosan elélvezett. Szuszogva kifordult előlem, megfogta a kezem és behúzott a szobába. Lefektetett az ágyra és fölém hajolva nyalogatni kezdte a saját nedveit a cerkáról.
– Nagyon jó. Gyere, fordulj meg, és tartsd ide a kis puncidat – kértem.
Egy pillanatra se csúszott ki a szájából a szerszámom, ahogy átdobta a lábát a fejem felett és kinyílt az orrom előtt a vöröslő puncija. Kezeimet a fenekére raktam, és óvatosan elkezdtem nyalogatni az érzékeny lyukat. Hálás nyögéssel reagált a finom kényeztetésre. Egyre gyorsabban járt a nyelvem, és másodszor akkor élvezett el amikor, a kezeimmel széthúztam a punciját és egy-egy ujjamat betoltam. Mikor csillapodott a teste remegése, újra lassabb tempóban nyalogattam, és az irányt a nyelvemmel a segglyuka felé vettem. Pár percig ott is játszadoztam, majd kicsúszva alóla hasra fektettem. Elégedetten pihegett, én közben végigpuszilgattam a hátát, és széthúzva újra izgatni kezdtem a fenekét. Kis terpeszbe raktam a lábait és két ujjammal a pinájában mozogtam, a hüvelyujjamat pedig a segge lyukába feszítettem. Gyorsan vett egy nagy levegőt, és elhúzódott mielőtt becsusszant volna. Úgy látszik, itt is erőlködnöm kell az anális szexért.
– Várj egy kicsit! – felkelt, és az ágy melletti kisszekrényből egy testápolós kupát vett elő.
Nyomott a kezébe egy kicsit, és a farkamra kenve elkezdte húzogatni. A másik kezével hátranyúlva a fenekét tette síkosabbá. Amikor már úgy érezte, hogy megfelelően csúszik, az ágyon négykézláb bepucsított.
– Gyere, most dugd be, de csak óvatosan!
Mögé térdeltem, és széthúztam a fenekét, majd a segglyukához illesztettem a farkamat, és lassan elkezdtem betolni neki. Igyekeztem tényleg óvatos lenni, mert nem tudom ezek után még mennyire kívánta az anális szexet, de értékeltem a figyelmességét. Kapkodva nyögdécselt, ahogy csak félig mártogattam bele a cerkát. Ahogy lazultak az izmok, lassan fokoztam a tempót és egyre jobban behatoltam. Nekem már nem kellett sok és kicsit elvesztve a fejemet a szűk picsájától, egyre keményebben mozogtam benne. Szegény már visítozott rendesen, ahogy ékeltem hátulról, és pont két pillanattal mielőtt beleélveztem volna, a másik szobából kihallatszott pár elnyújtott „Anyúúú“ kiáltás. Erika mozdult volna, hogy felkel, de arra a pár lökésre még szorosan visszafogtam, amíg teleengedtem gecivel a seggét. Jó kis orgazmus után kifulladva eldőltem az ágyon, ő pedig maga köré csavarva egy lepedőt átsietett a másik szobába.
Öt perc után magamhoz térve egy szál pöcsben kimentem az erkélyre egy cigire. Meztelenül a korlátra támaszkodva élveztem a nikotint, amikor mögém lépve hátulról odabújt és megmarkolta a farkamat.
¬- Te jó ég, mennyire hiányzott ez nekem. – dorombolt és közben lassan húzogatta a cerkát.
– Vettem észre. Tényleg egy éve senkivel se voltál?
– Csak Rudival, az elemes barátommal. – hallom ki a huncutságot a hangjából.
– Majd egyszer megnézlek benneteket. Biztos nagy páros vagytok. – piszkálom kicsit.
Elpöckölöm a cigit és megfordulok. Kap egy kis csókot és szabadulnék ki mellette, de a keze erősen fogja az újra éledő farkamat.
– Hova-hova? Még nem végeztem veled. – és elkezd a faszomnál fogva behúzni.
Hanyatt fektet az ágyon, és ő fölém guggolva elkezd a cerkával a puncijánál játszadozni. Beindulva nem bírom sokáig és megfogva, határozottan belehúzom a keményedő faszomba.
– Na, de türelmetlen valaki – nyög mosolyogva és elkezd ütemesen lovagolni rajta, én pedig a kezeimet a fejem mögött összekulcsolva élvezem a pazar helyzetet. Nézegetem, miként uralkodik el rajta újra a vágy teljesen, és ugrálnak a mellei, ahogy egyre gyorsabban mozog rajtam. Ismét hamarabb élvez el, mint én. Pár hatalmas nyögés után rám borulva szuszog. Élvezem, ahogy a faszom kitölti a lüktető pináját, de finoman jelzem, hogy én még nem vagyok kész. Lejjebb csúszik, és a szájába veszi a cerkát. Végignyalja a rudamat és a golyókat is kényezteti kicsit, majd a kezével rásegítve szopja kitartóan.
– Ez az kicsim. – és közel az orgazmushoz, a fejét lágyan lenyomva a torkára élvezek. Ügyesen ott tartja és lenyeli, hogy egy csepp se ment mellé.
Pár perc pihenés után elmegyek tusolni. Utánam, amíg ő is lefürdik, én felöltözök, és a csütörtöki meg a pénteki fizetését a kisasztalon hagyom, majd kívülről becsukom a bejárati ajtót. Még csak az hiányozna, hogy reggel egy hangos „Apu” kiáltásra ébredjek.