nő_kielégülése

Újabb mese a jónimasszázsról 18+

Posted on by Olimpiq

Rég láttam és most nagyon örültünk egymásnak. Kb nyolc éve ismerjük egymást és kisebb-nagyobb kihagyásokkal ugyan, de folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Amikor hosszú hónapok telnek el érintkezés nélkül, akkor is ugyanott folytatjuk a beszélgetést, ahol épp abbahagytuk.

Barátnőm egészen csöpp teremtés, telt idomaival azonban szinte azonnal magára vonja a férfi szemeket. Ha pedig megszólal, humorával és cinizmusával mindenkit lehengerel. Most éppen hosszabb külföldi tartózkodásból tért haza, úgyhogy muszáj volt találkoznunk, meg kellett osztani élményeinket.

Persze a pasikkal kezdtük, aztán áttértünk a kapcsolódó intimebb témákra is, amikor hirtelen elhallgatott és titokzatos mosoly suhant át az arcán. Ajjajj, tudtam hogy itt valami csalafintaság történt.

Meglepődtem. Nagyon.  Kiderült, hogy jóni  masszázson járt.  És bizony elmesélte töviről-hegyire.

Ott, külföldön keresett fel valakit közvetlen hazajövetele előtt. Nem kérdezett senkitől semmit, csak és kizárólag internetes információkra hagyatkozott, lesz ami lesz alapon, tárcsázott és kért időpontot. Két szempont volt fontos: fénykép alapján legyen szimpatikus és jöjjön házhoz. Talált  is egy negyvenes éveiben járó, jó kiállású férfit, aki teljes diszkréció mellett érkezett barátnőm lakására.

„Tudod – mesélte – nagyon zavarban voltam, de a kíváncsiságom szerencsére győzött. Akárki akármit mond, az ember a szüzessége elvesztése előtt is izgatott, hát akkor persze, hogy most is, amikor egy vadidegen embert engedek be a lakásomba, aki ráadásul a puncimat fogja masszírozni. Mindenesetre rögtön látszott, hogy ő legalább tudja kezelni a helyzetet, felszabadultan vezette a társalgást, mindenféléről beszélgettünk kb tíz percet.  Közben kipakolt, megágyazott, tök jó volt, hogy szinte azonnal otthon érezte magát, mert legalább az ő zavarával nem kellett foglalkoznom. Mellékesen pedig az én feszültségem is oldódni kezdett. Aztán megkért, hogy öltözzem át törölközőbe és már le is fekhetek. Szerencsére nem rontott ajtóstul a házba, egy kellemes relaxáló hátnyomkodással kezdte. Akkorra már elcsendesedett ő is, én is, és érezhetően csak a testemre figyelt. Nem kellett sok idő, hogy tényleg ellazuljak. Fogalmam sincs, mikor került le rólam egészen a törölköző, de már csak arra lettem figyelmes, hogy megkért, forduljak meg. Nagyon felizgatott  már azzal is, ahogy a melleimet, a hasamat és a combom belső oldalát simogatta. Egyáltalán nem voltam zavarban, amikor a lábaim között hozzámért, sőt szinte már vártam. Nagyon ügyesen dolgozott a kezeivel, egyikkel a puncimat nyomkodta, simogatta és kényeztette, másikkal pedig kalandozott a melleimen és a hasamon. Egy kicsit meglepődtem, amikor benyúlt a barlang mélyére – bár tudtam, hogy ez is része a masszázsnak. Persze nem láttam, hogy mit csinál, de olyan erővel törtek rám az érzések, mint még egyik orgazmusomnál sem. Nem egyszer, hanem háromszor mentem el a masszázs alatt, a végére már szinte levegőt sem kaptam és még soha nem éreztem magam ennyire kipihentnek és könnyednek, mint a masszázs végén.”

Aztán még hosszan áradozott arról, milyen jó, hogy nem futamodott meg már az elején és volt bátorsága végigcsinálni.

Az igazság az, hogy nem azon lepődtem meg, hogy benevezett egy ilyen masszázsra, hanem a saját reakciómon. Ugyanis lehet, hogy mégiscsak megengedném a páromnak, hogy valaki hozzányúljon a lingamjához, ha hozzájárul ő is az én jónim kényeztetéséhez…

Hányszor élvez a hölgy? 18+

Posted on by Olimpiq

Egyszer biztosan, amikor elteszi a masszázsért járó suskát.
Gyérebb forgalmú helyeken akkor is, amikor becsönget a vendég és nem olyan, akit kapásból be sem engednek, mert toprongy, gizda, vagy visszataszítóan perverz, esetleg ez a három így együtt.
Mindentudó kívülállók számára furcsának tűnhet, de sok masszőrhölgy nagyon szokta élvezni az ápolt, kedves, barátságos úriemberek társaságát. Akik emberszámba veszik a szolgáltatót, akik nem tekintik őt kapcarongynak, akik nem állnak oda alkudozni, akik nem a masszázsszalonban vesznek elégtételt az elcseszett életükért, akikkel jó eltölteni azt az órát, amely időtartamra az élet egymás mellé sodorta kettejüket.
Azt sem szabad letagadni, hogy a masszőrhölgyek egy része NŐBŐL van.
Annak ellenére, hogy a munkájuk miatt naponta meztelen testek közvetlen közelében időznek, nem fásultak bele a taposómalomba, nem unják és utálják az egészet, hanem úgy tekintenek a vendégükre, hogy az egy ember, aki most azért fordult hozzájuk, mert szeretné jólérezni magát.
Nem a mázsa körüli szerves anyagot, nem a végén begyűjthető tízezrest, nem a gusztustalan hímet, nem az anyagi szükségleteikhez való csekély hozzájárulást látják bennük, hanem az esendő embert.
Sok hölgy valódi anyai szeretettel érinti meg az elé terülő vendéget és jórészüket nem hagyja hidegen az az izgalom, amit kizárólag ők váltottak ki a másik emberben a lényükkel, a kisugárzásukkal és a mozdulataikkal.
Emberi és női tartása lehet minden egyes masszőrhölgynek, aki nem dobta be az egész testét már a harmadik héten a magasabb forgalom érdekében – és egy ilyen masszőz számára őszinte öröm és egyfajta élvezet, amikor látja az előtte fekvő test halmazállapot-változásait. Sokan elsősorban ezért az örömért dolgoznak, mert a nőségük visszaigazolását látják minden egyes vendég reakcióiban, az igazi nő pedig nagyon szeret adni, akkor is ha utána pénzt kap érte.
Akik futószalagon dolgoznak, mindenkit elvállalnak, fél- sőt negyedórás masszázsokra is, továbbá a szolgáltatáshoz nem csak a kezüket használják, azokról esetleg az első hetekben elmondható valami hasonló, később viszont már csak nagyon ritkán és nagyon kivételes esetben.
Akkor már nem is masszőrhölgyekről van szó, ez a blog viszont következetesen megmarad a masszázsnál.
Mindezt azon „szakértőink” kedvéért kellett megjegyezni, akik még soha nem voltak masszázson, rendes párkapcsolatuk sincs, valami miatt mégis kényszert éreznek a masszázsblog posztjaihoz hozzátenni valami falrengető bölcsességet és leszólni másokat.
A nélkülözésük miatt gondolják, hogy pénzért nincs érzékiség.
Meg hogy minden férfi köcsög. Mert aztán ők nagyon tudják. Csak nehogy valaki elhiggye nekik!

Benga óriás csúcsfinom kezekkel

Posted on by Olimpiq

Mivel másfél  hete görnyedek a számítógép előtt és mindenen fáj, úgy döntöttem megajándékozom magam egy frissítő masszázzsal, különben napokig közlekedhetek kézen állva, hogy végre visszaálljon a keringésem. Persze megint ott  motoszkált bennem, hogy valaki újat kellene kipróbálni attól függetlenül, hogy ha rosszul sül el, akkor bizony nem fogok felfrissülni. Ám volt egy tuti tippem, kihez is fordulhatnék javaslatért. Amikor a kezembe nyomta a nevet és a telefonszámot, csak annyit mondott: „Ne lepődj meg!” – és persze kacsintott hozzá egyet. Én meg csak elhúztam a számat, hogy nekem most tényleg egy jó átnyomkodás kell, semmi más, nehogy valami mittudomén kihez küldjön…. Mindenesetre telefon, időpont egyeztetés és nemsokára indulás.

A hang alapján elképzeltem egy negyvenes pasast, kulturált megjelenés, napbarnított bőr, széles mosoly. Ehhez képes amikor beléptem a lakásba egy idősebb nő fogadott, kedvesen leültetett, teával kínált és finoman elnézést kért, hogy várni kell. Szemügyre vettem a helyet és semmi kivetni valót nem találtam rajta. Valahogy úgy volt megoldva az egész, hogy valójában nem láttam az előző vendéget sem, mert már csak az ajtócsapódásra lettem figyelmes. Na, végre, én jövök. Most jön a valódi lazítás, pihenés, relax. Az a bizonyos „jól megérdemelt”. Hurrá, hurrá!

Csakhogy amikor beléptem a szobába, földbe gyökerezett a lábam. Egy akkora pacák ült nekem háttal egy asztalnál, hogy Jabba megirigyelhette volna. Namármost, én még mindig húsz kiló vagyok vasággyal együtt, úgyhogy halálra sápadtan nem tudtam, hogy sikítsak-e, hogy én ezt nem akarom, mert agyon fog nyomni, hiszen ahhoz neki egy keze is elég – vagy sarkon forduljak és kirohanjak. Mivel nem futtattam végig elég gyorsan egyik lehetőséget sem, a pasas kedvesen közölte, még mindig nekem háttal, hogy kezdjek el vetkőzni és feküdjek fel az ágyra. Nem volt mit tenni, nekiálltam leráncigálni magamról a ruháimat, de olyan csigalassúsággal, ahogy csak lehetett. Valószínűleg így is érezte a bennem tomboló feszültséget, mert egyre kellemesebbnek tűnő hangján beszélni kezdett az időjárásról. Kicsit oldódtam is, de azért nagyon hirtelen huppantam fel az ágyra.

Ő csak ekkor állt fel, jött közelebb és szép lassan betakargatta a hátam, hogy ne fázzak. Akkor lepődtem meg igazán, amikor oldalt kipillantva megláttam a szemét.
Gyönyörű égszínkék szeme volt, de nagyon is nyilvánvalóan látszott, hogy nem lát. Elmosolyodtam.
Tudtam, hogy ha valakinek az érintés a  szakmája és azt csak és kizárólag a kezére hagyatkozva műveli, akkor biztosan nem lesz baj.
És nem is lett.

Gyakorlatilag úgy nyúlt hozzám, mintha kiscicát simogatna. Finoman, puhán tapogatta végig a görcsös izmokat és fokozatosan lazította el azokat. Lentről kezdte, a lábaimba hozta vissza először az életet.
Nagy lapátkezei olyan kellemes mozdulatokkal dolgoztak rajtam, hogy azt kívántam, bárcsak soha ne érne véget.
Kifejezetten jólesett, ahogy a hátamon dolgozott.
Először elnagyolva „feltérképezte” a helyzetet, utána aprólékosan, pontról pontra haladt. Elidőzött a nyakamon és a vállamon.
Hol erősebben, hol gyengédebben, de egyszer sem kellett szólnom, hogy valami nem tetszik. Aztán végigpergette az ujját a lapockáimon és a gerincemen.
Valóban felfrissültem, olyannyira, hogy a gondolataim sem azon jártak, mennyire megijedtem az elején.

Mire hanyatt fordultam, képzeletem már annyira elkalandozott, hogy elképzeltem ezt a pasit az ágyban, vajon milyen lehet? Olyan elnyúlós-jóleső, amikor nem sürget semmi és senki, amikor nem kell azon aggódni, mi lesz holnap. Szerintem észrevehette, mi jár a fejemben, hiszen tudtam, hogy látszik – érződik is, amikor megfordultam. És neki is megváltoztak a mozdulatai – bár lehet, hogy csak én éreztem még finomabbnak, még erotikusabbnak minden egyes mozdulatot. Egyáltalán nem bántam, hogy nem hagyta ki a melleimet, lágyan bánt velük, mintha törékenyek lennének. A belső combomat sem felejtette el, jólesően adtam át magam az élvezetnek és tártam szét a lábam, csak még egy kicsit, hogy jobban hozzám férjem.

El tudtam volna képzelni izgalmasabb befejezést is a „köszönöm, egészségedre” – szokásos mondatoknál, de sebaj hiszen nem ezért mentem. Mégis olyan élménnyel gazdagodtam, ami megint jópár hétig kitölti majd a gondolataimat. Az is lehet, hogy nem várok ilyen hosszú ideig, és hamarabb visszamegyek, azért a bizonyos izgalmasabb befejezésért.