Újabb mese a jónimasszázsról 18+

Rég láttam és most nagyon örültünk egymásnak. Kb nyolc éve ismerjük egymást és kisebb-nagyobb kihagyásokkal ugyan, de folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Amikor hosszú hónapok telnek el érintkezés nélkül, akkor is ugyanott folytatjuk a beszélgetést, ahol épp abbahagytuk.

Barátnőm egészen csöpp teremtés, telt idomaival azonban szinte azonnal magára vonja a férfi szemeket. Ha pedig megszólal, humorával és cinizmusával mindenkit lehengerel. Most éppen hosszabb külföldi tartózkodásból tért haza, úgyhogy muszáj volt találkoznunk, meg kellett osztani élményeinket.

Persze a pasikkal kezdtük, aztán áttértünk a kapcsolódó intimebb témákra is, amikor hirtelen elhallgatott és titokzatos mosoly suhant át az arcán. Ajjajj, tudtam hogy itt valami csalafintaság történt.

Meglepődtem. Nagyon.  Kiderült, hogy jóni  masszázson járt.  És bizony elmesélte töviről-hegyire.

Ott, külföldön keresett fel valakit közvetlen hazajövetele előtt. Nem kérdezett senkitől semmit, csak és kizárólag internetes információkra hagyatkozott, lesz ami lesz alapon, tárcsázott és kért időpontot. Két szempont volt fontos: fénykép alapján legyen szimpatikus és jöjjön házhoz. Talált  is egy negyvenes éveiben járó, jó kiállású férfit, aki teljes diszkréció mellett érkezett barátnőm lakására.

„Tudod – mesélte – nagyon zavarban voltam, de a kíváncsiságom szerencsére győzött. Akárki akármit mond, az ember a szüzessége elvesztése előtt is izgatott, hát akkor persze, hogy most is, amikor egy vadidegen embert engedek be a lakásomba, aki ráadásul a puncimat fogja masszírozni. Mindenesetre rögtön látszott, hogy ő legalább tudja kezelni a helyzetet, felszabadultan vezette a társalgást, mindenféléről beszélgettünk kb tíz percet.  Közben kipakolt, megágyazott, tök jó volt, hogy szinte azonnal otthon érezte magát, mert legalább az ő zavarával nem kellett foglalkoznom. Mellékesen pedig az én feszültségem is oldódni kezdett. Aztán megkért, hogy öltözzem át törölközőbe és már le is fekhetek. Szerencsére nem rontott ajtóstul a házba, egy kellemes relaxáló hátnyomkodással kezdte. Akkorra már elcsendesedett ő is, én is, és érezhetően csak a testemre figyelt. Nem kellett sok idő, hogy tényleg ellazuljak. Fogalmam sincs, mikor került le rólam egészen a törölköző, de már csak arra lettem figyelmes, hogy megkért, forduljak meg. Nagyon felizgatott  már azzal is, ahogy a melleimet, a hasamat és a combom belső oldalát simogatta. Egyáltalán nem voltam zavarban, amikor a lábaim között hozzámért, sőt szinte már vártam. Nagyon ügyesen dolgozott a kezeivel, egyikkel a puncimat nyomkodta, simogatta és kényeztette, másikkal pedig kalandozott a melleimen és a hasamon. Egy kicsit meglepődtem, amikor benyúlt a barlang mélyére – bár tudtam, hogy ez is része a masszázsnak. Persze nem láttam, hogy mit csinál, de olyan erővel törtek rám az érzések, mint még egyik orgazmusomnál sem. Nem egyszer, hanem háromszor mentem el a masszázs alatt, a végére már szinte levegőt sem kaptam és még soha nem éreztem magam ennyire kipihentnek és könnyednek, mint a masszázs végén.”

Aztán még hosszan áradozott arról, milyen jó, hogy nem futamodott meg már az elején és volt bátorsága végigcsinálni.

Az igazság az, hogy nem azon lepődtem meg, hogy benevezett egy ilyen masszázsra, hanem a saját reakciómon. Ugyanis lehet, hogy mégiscsak megengedném a páromnak, hogy valaki hozzányúljon a lingamjához, ha hozzájárul ő is az én jónim kényeztetéséhez…

Puncimasszázs öt felvonásban 18+

 Nyitány: igen vagy nem?
Elhatároztam, hogy otthoni kényeztetés hiányában kipróbálom a jóni-masszázst.
Kerestem, találtam, vacilláltam, elhatároztam, meggondoltam, mégis, mégse.
Aztán mégis.
 

Első felvonás: akkor holnap.
Holnap.
Igen, egyelőre még nem hátráltam meg, bár már meginogtam.:-)
A kíváncsiság vagy a vágy hajt, még nem tudom.
De érdekel, foglalkoztat, izgat a dolog.
Ugyanakkor meg ott van bennem a félsz.
Hisz nem ismerem, nem tudom mire számítsak, nem tudom mi fog történni és azt sem tudom, hogy biztosan Ő kell-e nekem?!
A sok lehetőség közül valami miatt mégis őt választottam.
És nem hiszek a véletlenekben.
Megértő, türelmes, segítőkész már most is.:-)
Mondjuk kell is, mert én meg aggodó és fokozottan bizalmatlan vagyok vele.
Ha így folytatom, még a végén Ő fogja azt mondani, nem kér belőlem!:-)))))
Megkérdezte, van-e különleges kívánságom, milyen zenét szeretnék?!
Hm….hogy lenne különleges kívánságom, mikor azt sem tudom, pontosan mire is számítsak!? :-)
Zene…igen…soroltam.:-)
És mi van akkor ha lemondom!? Megnyugtatott, akkor sincs semmi gond, nem csinál belőle problémát, de eddig még senki nem futamodott meg. Bízzak benne és magamban.
Na jaaa…mondja nekem, egy erősen pesszimista, bizalmatlan Nőnek!:-)
Na majd holnap kiderül!

Második felvonás: ma lesz a napja
Hm….reggel úgy indultam el, hogy akkor ma!:-)
Szépen szőrtelenített, frissen, üdén távoztam otthonról.
Azért be kell vallanom, a gyomrom remeg és bennem van a félsz.
De mégis bízok benne, a felőle áradó nyugalom azt az érzetet kelti bennem, hogy nem lesz gond.
Majd azért még dél körül megcsörgetem, hogy minden változatlan!?
Talán magamat is győzködöm és erősítem ezzel, hogy minden rendben!
Érdekes az emberi természet.
Bizalmatlanság, a félsz ott van bennem, de mégis a kíváncsiság és a vágy győzedelmeskedik.

Harmadik felvonás: megtörtént!
A lány ráérősen, talán mondhatni félszegen lépdelt át az úton, az ismeretlen fiú felé.
Tudta, hogy Ő lesz, de még telefonján megcsörgette a fiút.
Nem tévedett, a fiú a zsebébe nyúlt és a villódzó telefont felvenni készült, mikor a lány odaért hozzá. Csak mosolyogtak egymásra és a telefonok láttán, tudták egymást várták.
A fiú előre ment, mutatta a lakáshoz vezető utat.
Kérdezett párat, de a lány válaszából érezte, bizalmatlan és riadt. Próbálta megnyugtatni, de tudta, most bármit mondhat, az a lánynak kevés, idővel majd felenged.
Lakásba érve a lány összerezzent, mikor a zár mögötte kattant.
Próbált a lépcsőházban megnyugodni és érzékelni, hogy a szomszédos lakásokban itthon vannak, így elég csak a hangját kiengednie, ha baj van.
A lakás kellemes meleget árasztott, kis férfi zug.
Fiú hozzálépett, és nyugodt hangon elmondta, hogy a fürdőszoba balra van, kezébe nyomott egy törülközőt és egy vékony pokrócot, melybe fürdés után nyugodtan beleburkolózhat, míg a szobába ér. A lány állt egy kicsit tétován, talán ha nincs zárva az ajtó, még kis is szaladt volna rajta.
Majd megpróbálta a lakás összes zugát a szemével feltérképezni, hogy megnyugodjon nem került csapdába, nincs veszélyben és valóban ez az este csak róla fog szólni, minden átverés nélkül.
Végül nagy levegőt vett és követte a fiút, aki a lány habozását látva előre ment a fürdőbe, ezzel is időt adva a lánynak.
Lány követte, majd a fiú magára hagyta, hogy gyorsan letusolhasson.
Mikor a lány végzett, a pokrócba csavarva kilépdelt a fürdőből, áthaladt a szobába.
Fiú már várta, lágy zene szólt, halvány fény világította csak meg az ágyat, melyre már a lepedő elő volt készítve.
A fiú is elment fürödni, a lányt magára hagyta a pokróc, védelmező szorításában.
Lány ült az ágy szélén, hallgatta a zenét és még mindig azon gondolkozott, hogy valóban helyes, hogy itt van, nem volt rossz döntés?!
Bár tudta, hogy vágyik egy kényeztető masszázsra, és a fiú pont ezt ajánlotta fel neki, még is félt attól, hogy bajba kerülhet. A kiszolgáltatottság a legrosszabb érzés.
A fiú szerencsére pont időben jött, mielőtt még pánikba eshetett volna.
Fürdés ellenére a fiún volt egy kényelmes ruha, nem hozta a lányt kellemetlen helyzetbe, tudta, hogy a lány így is annyira feszült, hogy maximálisan tekintettel akart lenni rá. Mégis, csak az első élménye, nem akart rossz benyomást kelteni.
A lány elnyúlt az ágyon, bár a takaró biztonságot adó melegétől még nem akart maximálisan megválni.
A fiú ezt észrevette és nem is vette le róla, csak a derekáig lecsúsztatta, hogy a lány hátát el tudja kezdeni masszírozni.
A fiú apró, finom, kényeztető érintésétől a lány érezte, hogy kezd oldódni, a gondolatai már nem cikáznak, már a félsz is kezd feloldódni benne, és kevésbé ugrásra kész.
Az izmai kezdtek ellazulni, az idegszálai kisimultak, egyre jobban sikerült neki a mozdulatokra koncentrálnia. Érezte, hogy a nyugalom kezd szét áradni benne, ahogy a fiú keze, bizonyos pontokon melegség érzetet váltanak ki benne.
A lány becsukott szemmel csak feküdt és átadta magát az érzetnek. Már nem gondolkozott és nem aggódott.
A fiú nyugodt, hosszas mozdulatokkal masszírozta a lányt, kezdte érezni a lány testének válaszát a mozdulataira.
Háta után lassan haladt lefelé, fenekét, combjait, vádliját, majd a talpát is aprólékosan, finoman végig masszírozta.
Érzékelte, hogy mely pontok azok, melyekre érzékenyebben reagál a lány teste.
Ujjai néha elkalandoztak, becsúsztak melegebb, forróbb területekre. Érezte, hogy a lány, már nedves, hallotta, ahogy a lány szaporábban veszi a levegőt, érezte a testének megfeszüléseit. De még a lány többi porcikájával foglalkozott, masszírozta, még nem volt ott az idő, hogy hanyatt fektesse és a hasát, mellét is végig masszírozza.

 

A lány, csillogó szemmel, kipirult arccal, elcsukló hangon, feküdt a hátán.
Az elmúlt egy órában a fiú mindent megtett, hogy a masszírozás által, ujjai finom kalandozásával az Ő örömére tegyen.
A lány egész végig azt érezte, hogy az Ő öröméért van a fiú, nem is merült fel az a lehetőség, hogy az örömszerzés kölcsönös legyen.

A lány annyira átadta magát az élvezetnek, hogy észre sem vette, hogy a fiúra hatással van az orgazmusa.
Bár ez csak utólag derült ki és örült, hogy nem tudott róla, mert fogalma sem lett volna, mit is kezdett volna a helyzettel. Nem szeretkezni jött, hanem csak egy kényeztető masszázst akart, amit meg is adott neki a fiú.
Melytől kielégülten feküdt az ágyon, remegett a teste és nem tudta mikor tud lábra állni.
A fiú kedvesen, mosolyogva lefeküdt mellé egy kis távolságban és beszélgettek. Nem sürgette a lányt, nem érintette meg többet, nem is akart viszonzást.
Ez számára, egy fajta üzlet, és  abban meg vannak a szabályok, melyet következetesen be is tartott.

 

 

 

Negyedik felvonás: másnap
Igen, megvolt….nem szaladtam el, nem futamodtam meg, és nem is kerültem bajba..mint látható.:-)
A masszőröm nem okozott csalódást, nem volt semmi váratlan negatív meglepetés.:-)
Ahogy az előzetes egyeztetések során hagyta magát megismerni, azt is kaptam! 
Kedves volt, nyugodt és kiegyensúlyozott.
Nem volt rámenős, tapintatlan és a helyzettel nem élt vissza.
Nagyon kellemes pár órát töltöttem nála.
Azt gondolom, minden nő megérdemelne havonta legalább egyszer egy ilyen kényeztető pár órát. Nem kell minden esetben orgazmussal végződnie, de a figyelem, a lazítás, a kényeztetés nagyon jót tesz az idegszálainknak.
Otthon másként nézünk rá a problémára, a kedvesünk hülyeségét sem vesszük fel úgy! Ahogy az egész világnézetünk 1-2 napra (?) sokkal kellemesebb, lebegő érzetű lesz.
Rohanunk a világban, nem állunk meg, hogy egy kis időt magunkra szánjunk.
Néha fodrász, kozmetikus, esetleg műkörmös megálljt parancsol, de az nem olyan. Olyankor trécselünk, csacsogunk, információkat cserélünk, az agyunk még mindig pörög.
Egy ilyen masszázs alatt, kikapcsol az agy, csak az érzékek dolgoznak.:-)
A végén szellemileg és testileg is frissen, üdén, feltöltődve, de maximálisan kielégülve távozik az ember.
Hölgyeim…hol kapunk az életben ilyen kényeztető, feltöltő, figyelmes pillanatokat???!
Persze, nem tagadom, vannak olyan szerencsés Nő társaim, akinek a párja megadja, akinek nincs erre szüksége, hiánya. De azt hiszem sajnos, ez olyan ritka.
Jobb lenne, ha ezt megkaphatnánk a kapcsolatainkban, de sok esetben az ilyen masszázst, relaxálást, lazítást nem kapjuk meg. A tökéletes szeretkezés meg van a kapcsolatokban, nem tagadom, de még ott is igen ritkán van, hogy a férfi a szeretkezés előtt legalább félórát azzal foglalkozik, hogy a partnere ellazuljon, kikapcsoljon a napi rohanásból és érzékei, libidója rá készüljön egy maximális kielégülésre.
Persze, lehet vitatkozni, hogy ezt így kelle megélni!?
Lehet fröcsögni, hogy ledér nőszemély vagyok és buta pitsa, ahelyett, hogy másik partnert keresnék, mással elégíttetem ki magam.
Hm….tulajdonképpen igaz…de ez annyiban más, mint egy éttermi vacsora, ahol kedves Uraim a szakács elégíti ki étkezési szükségleteteket, a nejetek helyett, hogy ez egy intimebb téma. De nem másabb!
Adott egy szükséglet és adott egy partner részéről meglévő kínálat.
Ha az nem egyezik a szükséglet mennyiségével és mínőségével, akkor azt próbáljuk másként, máshogy, máshol, mással kielégíteni! Ennyi és nem több!
Nem egyszerű, tudom, mert azért a szexualitásról, a kapcsolat intimitásáról van szó!
Egyébként, maga a masszázsról azt gondolom, minden olyan hölgynek tökéletes, aki:
– a szexuális vágy fokozásához nincs szüksége a partnerből áradó szenvedélyre, szexualitásra, vágyra.
– (képes) elégé önző tud lenni, ahhoz, hogy örömöt leljen abban, hogy az a pár óra, csak róla szól, nem kölcsönös öröm szerzés a cél, hanem, csak a saját öröme.
– képes, vagy hagya magát ellazítani és a gátlásait ledobni, magára figyelve, önmagát adni.

Epilógus: az egészséges bizalmatlanság visszatér

Masszőrömmel azóta is levelezgetünk…. és nem értem, nem érti.
Azt gondolom, hogy több a masszőz a neten, mint korrekt masszőr!
Ha az ember lánya neki áll keresni, elég elszomorító arányokat lát.
Masszőröm elérhetősége eddig ismerősi körökben forgott, nem volt szüksége új „kuncsaftokra”.
De egy jól megszokott vendégkör is egy idő után elkopik, mindig kell a vérfrissítés.
Gondolom én! :-)
Nos lehet, hogy ez a fiú egy okos, jó marketing vénával megáldott emberke is egyben!?:-)))
Lehet, nem véletlen nekem tett ajánlatot.:-))))
Ezek mellett persze Ő éli az életét és keresi leendő masszírozási alanyait.:-))))
Így helyes.
Csak úgy tűnik nekem, hogy kevesen lépik át a bizalmatlansági határaikat, még ha vágynának is egy kényeztető masszázsra.
Elgondolkoztam ez által….lehet én voltam a nagy kivétel?!
Vagy nagyon bevállalós voltam?
Vagy nagyon kíváncsi?
Esetleg nagyon vágytam efajta kényeztetésre?
Vagy ma még a hölgyek körében nem közismert, közkedvelt a jónimasszázs?

Benga óriás csúcsfinom kezekkel

Mivel másfél  hete görnyedek a számítógép előtt és mindenen fáj, úgy döntöttem megajándékozom magam egy frissítő masszázzsal, különben napokig közlekedhetek kézen állva, hogy végre visszaálljon a keringésem. Persze megint ott  motoszkált bennem, hogy valaki újat kellene kipróbálni attól függetlenül, hogy ha rosszul sül el, akkor bizony nem fogok felfrissülni. Ám volt egy tuti tippem, kihez is fordulhatnék javaslatért. Amikor a kezembe nyomta a nevet és a telefonszámot, csak annyit mondott: „Ne lepődj meg!” – és persze kacsintott hozzá egyet. Én meg csak elhúztam a számat, hogy nekem most tényleg egy jó átnyomkodás kell, semmi más, nehogy valami mittudomén kihez küldjön…. Mindenesetre telefon, időpont egyeztetés és nemsokára indulás.

A hang alapján elképzeltem egy negyvenes pasast, kulturált megjelenés, napbarnított bőr, széles mosoly. Ehhez képes amikor beléptem a lakásba egy idősebb nő fogadott, kedvesen leültetett, teával kínált és finoman elnézést kért, hogy várni kell. Szemügyre vettem a helyet és semmi kivetni valót nem találtam rajta. Valahogy úgy volt megoldva az egész, hogy valójában nem láttam az előző vendéget sem, mert már csak az ajtócsapódásra lettem figyelmes. Na, végre, én jövök. Most jön a valódi lazítás, pihenés, relax. Az a bizonyos „jól megérdemelt”. Hurrá, hurrá!

Csakhogy amikor beléptem a szobába, földbe gyökerezett a lábam. Egy akkora pacák ült nekem háttal egy asztalnál, hogy Jabba megirigyelhette volna. Namármost, én még mindig húsz kiló vagyok vasággyal együtt, úgyhogy halálra sápadtan nem tudtam, hogy sikítsak-e, hogy én ezt nem akarom, mert agyon fog nyomni, hiszen ahhoz neki egy keze is elég – vagy sarkon forduljak és kirohanjak. Mivel nem futtattam végig elég gyorsan egyik lehetőséget sem, a pasas kedvesen közölte, még mindig nekem háttal, hogy kezdjek el vetkőzni és feküdjek fel az ágyra. Nem volt mit tenni, nekiálltam leráncigálni magamról a ruháimat, de olyan csigalassúsággal, ahogy csak lehetett. Valószínűleg így is érezte a bennem tomboló feszültséget, mert egyre kellemesebbnek tűnő hangján beszélni kezdett az időjárásról. Kicsit oldódtam is, de azért nagyon hirtelen huppantam fel az ágyra.

Ő csak ekkor állt fel, jött közelebb és szép lassan betakargatta a hátam, hogy ne fázzak. Akkor lepődtem meg igazán, amikor oldalt kipillantva megláttam a szemét.
Gyönyörű égszínkék szeme volt, de nagyon is nyilvánvalóan látszott, hogy nem lát. Elmosolyodtam.
Tudtam, hogy ha valakinek az érintés a  szakmája és azt csak és kizárólag a kezére hagyatkozva műveli, akkor biztosan nem lesz baj.
És nem is lett.

Gyakorlatilag úgy nyúlt hozzám, mintha kiscicát simogatna. Finoman, puhán tapogatta végig a görcsös izmokat és fokozatosan lazította el azokat. Lentről kezdte, a lábaimba hozta vissza először az életet.
Nagy lapátkezei olyan kellemes mozdulatokkal dolgoztak rajtam, hogy azt kívántam, bárcsak soha ne érne véget.
Kifejezetten jólesett, ahogy a hátamon dolgozott.
Először elnagyolva „feltérképezte” a helyzetet, utána aprólékosan, pontról pontra haladt. Elidőzött a nyakamon és a vállamon.
Hol erősebben, hol gyengédebben, de egyszer sem kellett szólnom, hogy valami nem tetszik. Aztán végigpergette az ujját a lapockáimon és a gerincemen.
Valóban felfrissültem, olyannyira, hogy a gondolataim sem azon jártak, mennyire megijedtem az elején.

Mire hanyatt fordultam, képzeletem már annyira elkalandozott, hogy elképzeltem ezt a pasit az ágyban, vajon milyen lehet? Olyan elnyúlós-jóleső, amikor nem sürget semmi és senki, amikor nem kell azon aggódni, mi lesz holnap. Szerintem észrevehette, mi jár a fejemben, hiszen tudtam, hogy látszik – érződik is, amikor megfordultam. És neki is megváltoztak a mozdulatai – bár lehet, hogy csak én éreztem még finomabbnak, még erotikusabbnak minden egyes mozdulatot. Egyáltalán nem bántam, hogy nem hagyta ki a melleimet, lágyan bánt velük, mintha törékenyek lennének. A belső combomat sem felejtette el, jólesően adtam át magam az élvezetnek és tártam szét a lábam, csak még egy kicsit, hogy jobban hozzám férjem.

El tudtam volna képzelni izgalmasabb befejezést is a „köszönöm, egészségedre” – szokásos mondatoknál, de sebaj hiszen nem ezért mentem. Mégis olyan élménnyel gazdagodtam, ami megint jópár hétig kitölti majd a gondolataimat. Az is lehet, hogy nem várok ilyen hosszú ideig, és hamarabb visszamegyek, azért a bizonyos izgalmasabb befejezésért.

Biztos én vagyok a prűd picsa 18+

Még mindig az Undorító vendégek a maszodában posztunk visszhangzik, köszönjük Sin Dorei úrhölgy értékes és tanulságos szösszenetét, amit örömmel teszünk közzé.
Én jártam gyógymasszázsra egy darabig, munka után.  Nem voltam büdös, pedig volt, hogy csak előző este zuhanyoztam, nem is aznap reggel.
A borostás láb nem guszta sehol és senkinek sem, feltalálták már a gyantát.
A pucérságom soha nem zavart – igaz, vak volt a masszőr, de voltam látónál is, ott sem éreztem magam feszélyezve.
Nos, a puki – a teljes ellazulás érdekében érdemes elereszteni, ha nagyon kell, mielőtt bélcsavarodást kap az ember. Hát istenem, ne egyen babos káposztát az ember előző és aznap, úgy legalább büdös nem lesz, ha hangos is.
Ami engem zavart a masszőrben, az az volt, hogy pofázott. Szüntelenül. Hol dolgozom, mit csinálok, mit csináltam stb. Mikor nem szóltam semmit, akkor jól bekalandozott a keze a punába, mert azt hitte nem veszem észre a kómában.
Nem mentem vissza, mikor konkrétan megmondta, mit akar.
De a főnöke megmagyarázta, hogy én vagyok a prűd picsa, biztos félreértettem valamit.
Ja, bizonyára akkor kellett volna szólnom, mikor lenyomja a torkomon a pöcsét.