Az ember hamar összeismerkedik teste démonaival. Én sem voltam kivétel alóla. Iskolába jártam még, de az eszem a lányok körül kalandozott. Persze tudtam mindenfélét, amit sihederfővel a fiúkról meg a lányokról tudni lehet – elvben. Elvben mindent pontosan tudtam. Ám amikor elértek az éjszakai megömlések, úgy éreztem, hogy rémületes dolog … Olvass tovább
Egyazon cégnél dolgoztunk, éppenséggel nem túlságosan magas fizetésért. munkakörülményeink sem voltak fényesek, bár a főnökség ragyogó távlatokkal kecsegtetett bennünket. A távlatokhoz képest majd tucat-magammal szorongtunk a szűk irodahelyiségben – üzletkötők valamennyien -, s szinte másodpercekben mértük az időt, amelyet az egyetlen közösen használt tárgyalóteremben tölthettünk ügyfeleinkkel. Mandulavirág külön kuckóban trónolt. … Olvass tovább
A termékenység vidám ünnepén, a szentélyhez vezető parkbeli úton fedeztem fel őket, a nagy hímtag jelkép hordozói között. A hímtag papírmaséból készült, vagy öt méter hosszú volt, átmérője majd méter lehetett. Ők a bal oldalán haladtak, középen. Ugyanolyan apró, rugózó léptekkel mentek, mint a jelképet hordozó többi nő. A jelkép … Olvass tovább
A gyorsvonaton találtam rá. Vagy ő talált rám? Sose fogom eldönteni. Mindenesetre a véletlen hozott össze vele – a hálófülkében. Rendkívül hajszás nap állt mögöttem. Lótottam-futottam kora reggeltől késő estig – vajmi kevés eredménnyel. A vonathoz is rohannom kellett. Az utolsó pillanatban kapaszkodtam fel a szerelvényre, az legutolsó vagonban. Szinte … Olvass tovább
Ott ültünk a nyitott ablak mellett. Valami pihe szállt a hajára. Leemeltem. A szeme megrebbent, a mosolya ellágyult. Szája megnyílt kissé. Remekül csókolt. Halványkék selyem kimonója alatt nem viselt fehérneműt. Felsőtestének lassú mozdulatával maga emelte a tenyerembe a keblét. Keble pontosan beleillett a tenyerembe, s amint hozzáértem, feszessé merevedett. Tudtam, … Olvass tovább