A hajléktalanokat könnyű volt, a prostitúciót nehéz eltüntetni a város közepéről
A hajléktalanok már eltűntek, de a prostitúció felszámolása keményebb diónak tűnik a Nyugati téri aluljáróban. Budapest közepén, ahol naponta 180–220 ezer ember halad át, mindennapos látvány, hogy fiatal lányok és fiúk árulják magukat. Ránézésre nem egy közülük 18 vagy akár 16 évesnél is fiatalabb.
Az aluljáróban uralkodó állapotokra két civil szervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Hajléktalanokért Közalapítvány már 2009-ben felfigyelt. Akkor „fogadták örökbe” a helyet, ami Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke szerint részsikereket hozott.
– A hajléktalanok, koldusok, zenészek, illegális árusok elleni küzdelem jóval egyszerűbb, mint a prostitúció elleni fellépés. Előbbiek már el is tűntek az aluljáróból – hangsúlyozza. Szerinte az egyik legnagyobb gond, hogy az aluljáró többek között a Fővárosi Önkormányzat, a VI. kerület, a MÁV, a BKV és a Csatornázási Művek tulajdona, holott az üzemeltetésnek egy kézbe kellene kerülnie a hatékony rendezés érdekében.
– Az aluljáró alaposan be van kamerázva, de még így is nehéz bizonyítani a prostitúcióval kapcsolatos eseteket. Hiába voltak a jobbnál jobb minőségű felvételek, azok a prostitúciós ügyek, amelyekben a rendőrség az aluljáróban intézkedett, többnyire el sem jutottak a vádemelésig – magyarázza.
– Amit a Nyugati aluljáróban látunk, csupán a jéghegy csúcsa –mondja Betlen Anna, a Magyarországi Női Alapítvány munkatársa. Szerinte egyes esetekben ugyan történnek intézkedések, de a bűnüldöző szervek nem lépnek fel elég hatékonyan a kiskorúak prostitúciójának kihasználóival szemben. Úgy véli, hogy a futtatókat, kerítőket, szervezőket csak elvétve, a kuncsaftokat viszont egyáltalán nem üldözik.
Magyarországon pedig már csaknem öt éve bűncselekmény a fiatalkorú prostituáltak „használata”, mégsem ítéltek el egyetlen ilyen klienst sem, de még csak eljárás sem indult ilyen ügyben. Fiatalkorú prostituáltakat viszont nagy számban állítanak elő, sőt a büntető törvénykönyv szigorítása óta el is zárhatják őket.
Pintér Sándor belügyminiszter év eleji válasza Ékes Ilona fideszes képviselőnek, mely szerint Magyarországon nincs gyerekprostitúció, és a valóság, a napi tapasztalatok között feszülő ellentmondás késztette arra a civileket, hogy tízpontos petíciót készítsenek a magyarországi gyermekprostitúció ellen. A petíciót 30 szervezet és több mint ezer magánember írta alá, politikai hovatartozástól függetlenül. Az aláírásokat és a petíciót elküldték Orbán Viktor miniszterelnöknek és több minisztériumnak azzal, hogy szívesen együttműködnek a hatóságokkal, a jogalkotókkal annak érdekében, hogy a helyzet javuljon.
A civil szervezetek azt kérték, hogy a mostaninál hatékonyabb eszközökkel üldözzék a fiatalkorúak szexuális kihasználóit, hogy szerezzenek érvényt a már meglévő jogszabályoknak, hogy a gyermekprostituált használatának megnevezése a törvényben ne „megrontás”, hanem „gyermek szexuális kizsákmányolása” legyen. Azt is kérték, hogy a kormány indítson programokat a kiskorúak prostitúciójának megelőzése érdekében.
– A Miniszterelnöki Hivatalból azt a választ kaptuk, hogy Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó foglalkozik a kérdéssel, aki fogadott is minket júliusban – mondja Betlen Anna. Elmondása szerint a találkozón a főtanácsadó azt kérte a civilektől, hogy dolgozzanak ki javaslatot arról, miként lehetne Magyarországon is hatékony, a gyermekprostitúció visszaszorítását érdemben szolgáló jogi szabályozást alkalmazni.
– Ki is dolgoztunk egy anyagot arról, hogy mit lehetne gyorsan tenni az ügyben. Ebben részben megismételtük a petícióban leírtakat, de új javaslataink is voltak – teszi hozzá Betlen Anna. Javaslatainkra még nem kaptunk választ, de Betlen Anna szerint ez még nem is probléma, hiszen nyár van és jogalkotási szünet.
Reagált a petícióra a Belügyminisztérium is. A nemrég lemondott Eiselt György, akkori helyettes államtitkár azt írta, hogy a rendőrség kiemelt alapfeladatként végzi „a gyerekprostitúció körébe tartozó bűncselekmények következetes üldözését” és hogy a petícióban foglaltak egy része „figyelembe vehető” a későbbi jogalkotás során.
Betlen Anna szerint az is jól mutatja, hogy mennyire érdektelen a téma a döntéshozók és a hatóságok számára, hogy egyáltalán nem folynak, nem is folytak komoly kutatások a prostitúcióról, nincsenek adatok és elemzések a prostituáltakról, a kliensekről, a bűnelkövetőkről. Forrás: Nol.hu