Gruppenszex a dokival

renedeloben_szexEgyszer csak nyitódott a rendelő ajtaja, gondoltam ez jó alkalom arra, hogy bemenjek és végre odaadjam ezt a könyvtári bejegyzést, hiszen nem akartam ott ülni még órákig, míg sorra kerülök. Az ajtóban egy húszon éves fiatal asszisztens nő állt, fekete hosszú, derékig érő hajjal, szépen sminkelve, bomba alakkal és hatalmas mellekkel a fehér mini félig kigombolt köpenye alatt. Hosszú, vékony combjai megbabonázták a férfi betegeket, akik hamarosan elfeledkeztek kínzó fájdalmukról.
Mikor feléje fordultam avval a kéréssel, hogy: Ezt a doktorúrnak szíveskedjék átadni! Beinvitált a rendelőbe, mondván a doktorúr is szívesen örülne, ha én adnám neki személyesen át. A rendelő belseje csillogott-villogott a rendtől és a tisztaságtól, modern műszerekkel felszerelve, néhányat nem is tudtam hogy mire való, de a hatalmas lámpát és az állítható kényelmes fejtámlás, karfás széket rögtön felismertem a műszereket tároló asztalkával együtt.
Aztán végül megláttam őt, zöld maszkban amint mikor meglátott levette zöld maszkját és csak az a ronda zöld nylon köpeny maradt rajta… A teljes történetet itt olvashatod el.

Japán pinák a szexuális kultúrájukban

A szigetország lakóinak erotikához való viszonya meglehetősen ambivalens képet mutat. A spirituális életet uraló sintoizmus a keresztény felfogással szemben nem ismeri az eredendő bűn fogalmát, és megkísérli feloldani a jó és a rossz közötti különbséget. Ennek hatására úgy tekintenek a szexualitásra, mint egyfajta anyagcsere-folyamatra, ami az élet természetes velejárója. A családok gyakran egyetlen szobában éltek, így a gyerekek hamar rájöttek, hogy mit is csinálnak a szülők a szomszédos tatamin.

Az sem mellékes, hogy az országot uraló sógunoknak eszük ágában sem volt hatalmat adni spirituális vezetők kezébe, ez ugyanis könnyen olyan véres ámokfutáshoz vezethetett volna, mint a kereszténység vallási fanatizmusa. A társadalom és a szex viszonyának másik aspektusa a konfuciánus értékrendből, valamint a tradicionális szamuráj etikából, a bushidóból (harcosok útja) ered, mely rendkívüli hierarchiatiszteletük és közösségtudatuk alapja. Bár a japán kultúrára nagy hatással vannak a nyugati, főként az Egyesült Államokból érkező kulturális áramlatok, napjainkban sem nézik jó szemmel az individualista megnyilvánulásokat.
A fenti kettősségből következik, hogy a szigetországban nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a szüzességnek, mivel a szexualitás megtapasztalása bűntudatmentes élmény. Ugyanakkor a romantikus szerelem nyilvános (utcán csak a kézen fogva sétálás elfogadott) megjelenése individualista vágynak minősül. Egy napvilágra kerülő házasságtörés komolyan veszélyeztetheti az elkövető karrierjét, a társadalmi megbélyegzés miatt sokszor egyenesen az öngyilkosságig vezet az út, ezért a japánok igyekeznek a lehető legdiszkrétebben kezelni liezonjaikat. A normák tiltásai mentén a szex metabolikus felfogásától függetlenül olyan mély elfojtások alakultak ki a japán társadalomban, ami egyenes úton vezetett a legkifinomultabb szexuális perverziók kialakulásához, s mindezek mára természetes létjogosultságot szereztek a társadalomban.
Maszturbálás művészi fokon – A viktoriánus kor vaskalapos erkölcscsőszei minden bizonnyal szívükhöz kaptak volna az Edo-korszak (1603-1868) Ukiyo-mestereinek alkotásai láttán. A művészek ugyanis élethűen ábrázolták a fantáziadús önkielégítés különböző módozatait, nem feledkezve meg az ahhoz használt rekvizitumok széles választékáról, a változatos alakú dildókról sem. A sungák, vagyis az erotikus nyomatok készítésében a kor leghíresebb mestere, Hirosige maga is jeleskedett.
Az önkielégítés ma sem számít bűnnek. A japán nők ma is előszeretettel használják a gésagolyókat, az elmélyült élvezet közben pedig nem illik zavarni őket. A dolog pikantériájához az is hozzátartozik, hogy a szigetország a világ legnagyobb intimjátékszer-gyártója, a japánok pedig jellemzően nem pirulnak el, ha belépnek egy szexboltba. Gyakran előfordul, hogy a házaspárok együtt válogatnak az unaloműzők elképzelhetetlenül széles választékából, és együtt fogasztják a pornófilmeket, magazinokat is.
Csinálta már orvosi rendelőben – A szigorú illemszabályok által teljes egészében a privát szférába száműzött szexuális vágyak kiélésére természetesen kifejlődött a megfelelő infrastruktúra. Az abec hoterukban, más néven love hotelekben, a szeretők, házasságtörők és az iskoláskorúak diszkréten elbújhatnak a világ elől, a házaspároknak pedig lehetőséget adnak ezen intézmények kapcsolatuk megújítására. A love hotelek behálózzák az egész országot, diszkrétek és nagyon tiszták. A legtöbbször futurisztikus csészealjra vagy középkori várra emlékeztető műintézmények lakosztályaiban alapfelszereltségnek számít a vízágy, az óvszer, a masszázsolaj, a videokamera és a pornófilmeket sugárzó tévé.
A romantikázni vágyók jól használhatják a bőséges zenetárat és a karaokeautomatát is. Ha még ez sem volna elég a vágyak fokozásához, a párok válogathatnak a tematikus szobák változatos kínálatából, amelyekben a szerepjátékot kedvelők fogorvosi szobában, irodában, arab sátorban, tengeralattjáróban, űrhajó fedélzetén és más extrém díszletek közt áldozhatnak az élvezetek oltárán.
Nem árt azonban némileg ismerni a japán kultúrát, mielőtt egy „gaijin” (külföldi) a jól sikerült randi után csészealjba kísérné alkalmi szeretőjét. Mivel a szex sosem volt itt tabu, a nők, hogy a férfiak által elvárt szubmisszív szerepet mégis eljátszhassák az ágyban, úgynevezett álszemérmet gyakorolnak még ma is. Ennek különleges koreográfiájaként eljátsszák, hogy a testi szerelem illetlen, ezért nem akarják teljesíteni a felajzott férfi kívánságát. A szájukkal nemet mondanak, a testükkel viszont igent. Azok, akik egyáltalán nem ismerik a japán szokásokat, ilyenkor könnyen lelankadhatnak.
Hotelek, matrózblúz és tinibugyi – A prostitúció formás öle a szopu vagy soapland (szappanország), mely stilizált sógunvárnak álcázva várja a férfiakat. Az igényes szolgáltatás a vendég rituális levetkőztetésével kezdődik, majd a lazító fürdő követi, amelyet puha szivacsok és illatos szappanok tesznek még kellemesebbé. Ezután a szopu-reedi (habos hölgy) speciális masszázsban (ava odori) részesíti kuncsaftját, melyhez teljes testfelületét felhasználja. Az előjáték lezárásaként sakuhacsit (erotikus tánc) lejt a férfi előtt, majd orálisan kielégíti, de csak így, mivel a prostitúció tiltott Japánban. Igen borsos árat, mintegy nyolcvan-száznegyvenezer forintnak megfelelő összeget kell fizetni a habos hölgyek kegyeiért. A vékony pénztárcájú férfiak számára elérhető legolcsóbb szolgáltatás (kb. tizenöt-húszezer forint) egyórányi pettinget tartalmaz. Az élvezetet a shutchoh soap szolgáltatás „szállítja házhoz”, aminek megvan az az előnye, hogy amennyiben nem tetszik a kiközvetített örömlány, másikat küldenek helyette.
A szigetországban a szerepjátékok olyan népszerűségnek örvendenek, hogy egész szórakoztató iparág épült rájuk. A szexkabarékban és a rózsaszín szalonokban fellépő nők különböző jelmezekben, például dominának, iskolás lánynak vagy apácának öltözve sztriptizelnek, táncolnak és maszturbálnak a színpadon. A vendégek polaroid képeket készíthetnek róluk, illetve licitálhatnak rájuk. A legtöbbet ígérőnek nyílt színi felláció a „jutalma”.
A legintimebb élményt mégis a szeikan-masszázs nyújtja a férfiaknak, melynek során a kéjhölgy úgy tesz, mintha kuncsaftja szeretője lenne, és maga is élvezné az együttlétet. Az is megtalálja a maga élvezetét, aki férfinak öltözött, dildóval felszerelkezett nővel kíván együtt lenni. Ez egyébként már jó pár évszázada a japán férfiak kedvelt szórakozása, de régebben fából készült játékszert használtak, nem szilikont.
A tradicionálisan férfiközpontú japán társadalom is elindult a „demokratizálódás” útján, már ami a pénzért vásárolt szexet illeti. Manapság a nők számára is elérhetők a bordélyházak, ahol készséges férfiak (vagy nők) várják a kielégülésre vágyó asszonyokat. Persze nagyságrendekkel kevesebb nő engedheti meg magának azt a luxust, hogy prostituáltaknál keresse a szexuális élvezetet.
A japán pornó _ A japán pornóipar változatos kínálattal kényezteti fogyasztóit. Nehéz ártatlannak maradni egy olyan országban, ahol az explicit szexualitás minden kommunikációs csatornát eláraszt. Jelen van a százezres nagyságrendben fogyó magazinokban, a délutáni és esti tv-showkban, az interneten, a képregényekben, a postaládákba bedobott szexuális segédeszközöket reklámozó termékkatalógusokban és a pornófilmekben. Furcsa módon a képernyőre kerülő szexjelenetekben módszeresen kitakarják a szereplők nemi szerveit, ezért virágzó üzletággá nőtte ki magát a kendőzetlen verziók illegális forgalmazása. Olyan feltételezések is élnek, hogy a cenzúrázás előtt az egész pornóipar a jakuzáké volt. Állítólag olyan embereket kényszerítettek szereplésre, akiknek hatalmas adósságuk volt. A fekete, illegális filmeket máig a japán maffia gyártja.
Matrózblúz és a tinibugyi a vágy tárgyai – A Lolita Humbert Humbertje valószínűleg jól érezte volna magát Japánban, ahol mindössze egy évtizede tiltja a törvény a pedofíliát és a pedofil tartalmú pornográf anyagok készítését, terjesztését. A szexuális szokásokon azonban nehéz változtatni. Az igényeket legtöbbször Thaiföld gyermekprostituáltjai, és az utóbbi időben a magukat csábítónak nevező 16-17 éves diáklányok szolgálják ki, akik magazinokban virágnyelven hirdetik szolgáltatásaikat, melyekért igen borsos összegeket kérnek.
Akinek nem elég kövér a bankszámlája, annak be kell érnie az automatákból árult használt lánykabugyikkal, melyeket élelmes iskolások adnak el, némi zsebpénzhez jutva ezáltal. A ruhafétis másik megjelenési formája a sailor fuku, vagyis a matrózruha iránti rajongás. A sailor fuku népszerű szereplője a hentainak, a pornófilmeknek és valamennyi szexboltban kapható is ilyen jelmez. A legizgatóbb mégis az, ha valódi, középiskolás diáklány viseli. Japánban ugyan a huszadik életév betöltése után válik valaki felnőtt korúvá, azonban csak tizenhét éves kor alatt büntetik szigorúan a felnőtt férfiak diáklányokhoz való szexuális közeledését. A könnyű és gyors pénzkereseti lehetőséget persze így sem tudják megakadályozni. Léteznek ugyanis olyan bordélyházak, ahol a soaplandekhez hasonló erotikus szolgáltatással várják a diáklányok a klienseket, és a szopu-reediknél jóval olcsóbban részesítik kegyeikben a férfiakat.
Gúzsba kötve – A domináns-szubmisszív kapcsolatra épülő erotika puritán eszközhasználata szinte szokatlan, ismerve a japán találékonyság és fantázia végtelenségét. A kulcsszó a kötél, melynek vastagsága, textúrája, hosszúsága és a különböző kötözési technikák adják a művészi tökélyre fejlesztett japán bondage technikát. A tradicionális japán dominák nem korbácsaikat suhogtatják, hanem boszorkányos ügyességgel fűzik egyre szorosabbra a hurkokat vendégeik csuklója és teste körül, mértani pontossággal szorítva el ereket és idegpályákat, hogy elérjék a fájdalom, a kiszolgáltatottság és megalázottság érzésének megfelelő elegyét. A kötözéssel foglalkozó szenszejek Japán-szerte keresettek. Évekig tanulják mesterségük fogásait, hogy teljes biztonsággal szolgálhassák ki a szeánsz csúcspontján kötözött sonkára emlékeztető szararikat.
A japánok kifinomult perverziókkal fűszerezett hálószobatitkainak kifürkészése után sokan azt gondolhatják, hogy egy erőszakos, agresszív társadalom produkálja ezeket a bizarr szexuális megnyilvánulásokat, mielőtt azonban téves következetéseket vonnának le, nem árt tudni, hogy a szigetországban világviszonylatban a legalacsonyabb az erőszakos szexuális bűncselekmények száma. Talán azért, mert az érzékek japán birodalmában mindenki kiélheti képzeletének legvadabb vágyait is, ám úgy, hogy a játék határait mindig a partner szabja meg, hisz egymás tiszteletét is rég megtanulták.
További japán és ázsiai lányok: Japán lány kimonó nélkül szőrös vaginával – Mi a bukkake fétis perverzió – Japán bemondónő élő adásban megbaszva – A Manchester United új sztárjának baszóbabája – Japán tinicsaj pornó szexvideó itt – Japán pina és további linkek itt.

Szexuálisan zaklatta betegeit a perverz orvos

Egy perverz orvos számos pácienséről készített trágár képeket a tudtuk nélkül. Miután megtalálták nála a fotókat, az Oaks Surgery orvosa felmondott, a hatóságok pedig eltiltották hivatása gyakorlásától a vizsgálat idejére. Delport szabadlábon védekezhet, a vizsgálat várhatóan november 30-án zárul le. A zaklatási ügy kirobbanása után a brit egészségügyi hatóság minden páciensnek levelet írt… A teljes cikket itt olvashatod el.

Az orvosi rendelőben

Szeretem az esőt. Ezért sétálok most itt. Hallgatom lépteimet a pocsolyákban, és figyelem a vízgyűrűket, amelyek a lehulló esőcseppek után maradnak. Fellépdesek a lépcsősoron, és visszatekintek az utcára, majd belépek az ajtón. Zöldre festett falak fogadnak, és egy olyan szag amit jól ismerek, de fogalmam sincs, hogy mi lehet az pontosan. Csak azt tudom, hogy minden ehhez hasonló épület ettől a szagtól bűzlik, és nekem rögtön felfordul tőle a gyomrom. Hogy hol vagyok? Mint mondtam, szeretem az esőt. Ezért kell most besétálnom az orvosi rendelőbe.
Igen, egy kis torokgyulladás. Túlélném orvos és gyógyszerek nélkül is, de jó ürügy hogy lóghassak a suliból.
– Jó napot, Nagy Nikolett vagyok, 92-ben születtem, és a Halász doktornőhöz jöttem. – darálom unottan, mikor valaki végre kegyeskedik az ablakhoz jönni. Végül is mindegy, hogy itt állok, vagy ott ülök, semmiképp nem jutok be hamarabb, de azért csak morgok magamban.
– Foglaljon helyet – mondja, miközben papírjaimat egy asztalra készíti.
Körülnézek a rendelőben, az egyik kislány ismerős. Az ablak előtt ül anyjával. Mindkettőnek szőke haja és nagy, barna szemei vannak. Igen, oda jár, ahova én jártam általánosba, most lehet kb. harmadikos. Őt szívattuk mindig, jó messzire elküldtük, és megkértük, hogy nézze meg, nem vagyunk-e ott. Mindig bevette.
A sarokban két kis cigánylány ül. Természetesen gyönyörű, ízléses öltözékben. Mindkettőn virít a rózsaszín top, és a hozzá illő rózsaszín nadrág. Ha fizetnének, akkor sem vennék fel semmi rózsaszínt. Szinte teljesen egyformák, egyedül a cipőjük színe különbözik. Az egyiké fehér edző cipő, a másiké nagyjából ugyanolyan, leszámítva, hogy aranyszínű. Te jó ég, mióta gyártanak aranyszínű edzőcipőt? Marad tátva a szám, de csak gondolatban. Pár másodpercig még elgyönyörködöm bennük, aztán szemügyre veszem, ki van még itt.
Egy apuka. Aranyosnak látszik. Bár a fia – aki megítélésem szerint körülbelül 3-4 éves lehet – kissé hiperaktív. Már az előbb háromszor körberohanta a termet, átmászott az üres székeken, most pedig a csempe illesztési vonalain egyensúlyozik, hihetetlen ügyességgel. Végül is engem nem zavar, amíg nem a fejem tetején akar ugrálni.
Ez három ember. Ha mindkét cigánylány beteg, akkor négy. Az orvosomat ismerve fél óra alatt végzek. Talán. Először is ide kéne érnie. Úgy 10-15 perc telik el, amíg ülök a kemény műanyag széken, az mp3-mammal az ölemben, és jól szórakozok a kissrác mutatványain.
Végre befut az orvos is. Ideje volt, bár a pontosság nem az erőssége. Úgy hatvan körül lehet, még apukámnak is ő volt a gyerek orvosa, de nem látszik többnek 45-nél. Legalábbis az arca. Rövid, vörösre festett haja be van szárítva, szeme erősen kihúzva, a száján pedig cseresznye piros rúzs. Fehér köpenye csak azért nem lebeg mögötte, mert be van gombolva. Néha elgondolkodok rajta, hogy viselnek-e valamit a köpeny alatt, de az ilyesmit gyorsan kiverem a fejemből. Én a helyében elkezdenék fogyókúrázni. Kicsit olyan, mint valami porcukorral borított szilvás gombóc, amiből a tetején kifolyt a lekvár. Te jó isten. Nem tudom, hogy jutott ilyesmi eszembe, de most minimum egy évig nem fogok szilvás gombócot enni.
Ohh… remek. Végzett az első emberrel, a szőke kislánnyal, és mindössze 13 percébe tellett. A lány kifelé menet végig néz rajtam, de nem úgy néz ki mint aki rám ismer. Sokat változtam 2 év alatt. A hajam szőke helyett vörösen és kócosan lóg a szemembe, és fekete miniszoknya van rajtam. Az előtt sosem hordtam szoknyát. Most már folyamatosan az órám bámulom, számolom, ki mennyi időt tölt bent.
És persze megakad a szemem az éppen belépő srácon. Nagyjából velem egy idős lehet, ha a gyerekorvoshoz jött. Pedig ránézésre 20-nak saccolnám. Kissé ázott, hosszú, mogyoró barna haja a vállaira omlik, valami feliratos póló van rajta – amit nem sikerül kiolvasnom, mert gyorsan elfordul – térdig érő terepmintás nadrág, és fekete bakancs – ami tuti acélbetétes. Nekem is van egy, de most, hogy kissé „szelídebben” nézzek ki, a tornacipő mellett döntöttem.
Miután beszélt a szőke banyával, aki nekem is kegyes volt 10 perc után odafáradni az ablakhoz, leül. Pont velem szembe. Szemem egy darabig kopott bakancsán időzik – ahogy elnézem, talán villanyoszlopokat rugdoshatott vele, hogy ilyen állapotba került – majd feljebb halad, szép, szőrös lábára. Igen, itt a bizonyíték, hogy az ember a majomtól származik. A következő pillanatba bevillan egy kép, hogy hogyan nézne ki a srác borotvált lábbal, és azonnal jobban tetszik ez a szőrös változat. Legalább férfias.
Kezében mp3-mat tart, és lábával folyamatosan dobol a zene ütemére. Meg a kezével is. Jó hogy nem kezd el pogózni. Fekete pólóján csak a felirat elejét látom. Sex & Drugs… & Rock & Roll. Egészítem ki magamban. Még feljebb halad tekintetem, pici szakáll és bajusz. Igen, mindig buktam az idősebb pasikra. Hopp, egy pillanatra össze akad a tekintetem a szép mogyoróbarna szempárral, következik az általános reakció: egy pillanatig úgy érzem mintha elolvadnék, majd elkapom a tekintetem, és próbálom visszafojtani a vigyoromat. Miért nem tudok rá nézni, miért pirulok el?! Ha csak egyszer tudnám megállni ezt az idétlen vigyorgást…
– Nagy Nikolett! – szakítja félbe gondolataimat egy hang. Felállok, és bevánszorgok az ajtón.
– Jó napot!
– Niki! De rég láttalak! Hogy megnőttél!… – Én pedig csak bólogatok, helyeselek. Vén banya… hogy a fenébe lehet ennyit beszélni?! Mindjárt vége, én sosem voltam nagy dumagép, nem vagyok jó beszélgető partner számára. Csak felír valami gyógyszert, amit még kiváltani sem fogok, és ad egy igazolást a suliba.
– Viszontlátásra! – köszönök, és közben az órámra pillantok. 3 percet voltam bent. Lehet rekordot döntöttem? Kisétálok az ajtón, és a kijárat felé veszem az irányt. A srác még mindig itt van, minden önuralmamat összeszedve sikerül ránéznem, és mindössze egy pici mosolyt megeresztenem. Persze, mikor már csak a hátamat látja, fülig ér a szám. Nem röhögtem el magam, ez már valami! Az éppen belépő anyuka a kislányával persze bolondnak néz, hogy így vigyorgok, de nem igazán érdekel, hogy az emberek többsége mit gondol rólam. Az egyetlen dolog, ami most érdekel, hogy az a srác mit gondol rólam.
Végül is… esik az eső, a busz csak negyed óra múlva jön, és itt egy szimpi kávéautomata – állapítom meg, mikor kilépek az épületből.
Gőzölgő, csokis cappuccino-nak nevezett italommal dőlök a lépcső melletti korlátnak, és próbálom összeszedni gondolataimat. Már a második pohárral iszom, amikor végre kilép az ajtón a srác. Körül néz, majd leül, pontosabban neki dől a szemben lévő korlátnak.
– Szia. Laci vagyok – szólít meg.
– Hello. Niki – felelem, és kitartóan küzdök az idétlen vigyorgás ellen.
– Kire vársz? – hangja kicsit remeg. Én mindenesetre örülök, hogy egy ilyen kérdéssel jött, nem pedig valami „Bocs, elhagytam a telefonszámom, megadod a tiedet?” vagy a „Szépek a lábaid! Mikor nyitnak?” típusú szövegek egyikével.
– A buszra, de nincs nagy kedvem elázni az esőben. – mondom az előre kigondolt választ.
– Pedig már szépen eláztál – jegyezi meg mosolyogva. Tény, hogy mindenemből csöpög a víz.
– Nincs nagy kedvem ennél jobban elázni. – helyesbítek mosolyogva. Tekintetem egy pillanatra elidőzik a szakállán. – Hány éves vagy? – kérdem. Ilyen tehetséggel elmehetnék színésznek.
– 16.
Pár perc után befut a busz, és mindketten felszállunk. Laci, mint udvarias úriember, előre enged engem. Közben a hangja is megjött. Olyan, mint a Shrek-ben a szamár – gondolom magamban. A buszon természetesen csak egy üres hely van.
– Nem ülsz le?
– Nem kösz – felelem. – nem szeretek úgy ülni, hogy mások állnak.
– Akkor ülj az ölembe. – mondja ki, szinte természetesen, én pedig pirulva visszautasítom. Bár érteném magam ilyenkor. Mielőtt még leszállok, msn címet cserélünk. Elő szedek egy kis papírt, meg egy tollat, (szándékosan nem a telefonomba írom fel) hogy amikor felírta, „véletlenül” végig simíthassak a kezén.
A mennyben érzem magam. Még a nap is kisüt, bár szivárvány elmarad, de azt hiszem, pillanatnyilag én vagyok a legboldogabb ember a világon. Mint pihe könnyű szellő, szinte lebegve kerülgetem a pocsolyákat.