A fetisizmus szóra sokak csak tűsarkakat és dominaruhás nőket látnak maguk előtt. Pedig sok minden lehet fétis, amit az ember nem is gondolna annak. A ruhákon kívül a szerepkörök, egy testrész vagy ruhadarab imádása, de még a fájdalom is beletartozhat. Általában egyikünkön se látszik, hogy mit és miképp élvezünk a szexben. Lehet, hogy férfi kollégád, ha senki nem látja, női tangabugyiban rohangál, vagy a visszafogott titkárnő átvedlik éjszaka dominává, és lakkcsizmában, korbáccsal a kezében osztja a férfiakat:
Gyakran maguk az alanyok sem tudják, hogy vonzódásuknak neve is van. Aki nem fetisiszta, az el sem tudja képzelni, hogy valakinek a szexuális izgalom csúcsát jelentheti, ha egy női lábujjat nyalogat, vagy ha gyertyát csöpögtetnek a heréjére. A sárról, vizeletről, székletről nem is beszélve. Bár utóbbiakat már csak a nagyon merészek vallják be, de az első magyar fétisbolt tulajdonosa szerint sokkal többen vannak, mint gondolnánk.
Túl van-e a normalitás határán, vagy még belefér? – De mi is az a fetisizmus? „Erotikus fétisekről” csak a XX. század elején kezdtek beszélni, addig a téma olyannyira tabunak számított, hogy még az ideggyógyászok sem foglalkoztak vele. A fogalmat Alfred Binet írta le 1887-ben, de a kifejezést Freud dobta be a köztudatba egy erről írt esszéjében. Akkor még úgy tartották, hogy rendellenes szexuális viselkedés, betegség, és ezért gyógyítani kell. A tudósoknak máig nem sikerült megegyezniük, hogy túl van-e a normalitás határán, vagy még belefér. Az, hogy mi válik valaki számára szexuálisan vonzóvá, látszólag véletlenszerű, de valószínűsíthető, hogy sokaknál a korai bevésődésnek van ebben szerepe.
Simon Kriszta latexruha készítő és férje szerint „elég lenne, ha egy kutató venné a fáradságot, végigolvasna pár szakfórumot, és elbeszélgetne néhány emberrel. Két dolog lenne rögtön világos: minden ember rendelkezik többé-kevésbé ezzel a dologgal, s adott kultúrkörtől függ, hogy hol húzzák meg a deviancia határát, másrészt mindenkinél más az előtörténet. Mondják, írják, főleg a férfiakra jellemző. Nem igaz! Azt állítják, hogy valami bevésődés lehet. Na de mire alapozva? Néhány embernek ismerem csak az „indulását”, ők amióta az eszüket tudják, fetisiszták. Kisgyerekkoruktól fogva, mindenféle különleges esemény nélkül. De hogy ez a szexualitás csúcsa? Minden bizonnyal vannak olyanok, akiknél ez a csúcs, és vannak olyanok, akiknél nem.”
Áron viharos távozása után abban sem voltam biztos, hogy álmodtam, vagy valóság mindez. Körülnéztem, és mivel ott voltak körülöttem a kellékek, rájöttem, valóság. Vajon látom-e még Áront? Nem sokáig kellett ezen gondolkodnom, mert pár perc elteltével ismét csörgött a telefon. Ő volt az. Suttogott, hogy milyen jól érezte magát és köszöni. Máris nagyon hiányzom neki, mi lenne, ha telefonon most mindketten közösen simogatnánk magunkat?