Pár napja beszélgettem egy ezer éve nem látott barátnőmmel. Mint mindig, valahogy sikerült a szexre terelnem a beszélgetést. Nekem ez teljesen természetes téma, nincs benne igazából semmi zavarba ejtő, és néha magától értetődőnek veszem, hogy másnak is természetes dolog szexről beszélni. Persze legtöbbször csak pirulnak, és hárítják a kérdést.
Érdekes, hogy a pasik mennyivel nyitottabbak, ha a szexről kell beszélniük. Talán ezért is beszélgetek annyi pasival. Mert tényleg nem olyan szándékkal hozom elő pasiknál a szex témát, mert akarok tőlük valami gyakorlati dolgot is, csak egyszerűen a lányok nagy része nem hajlandó megvitatni velem, ami foglalkoztat.
Most azonban sikerült a hajdani legjobb barátnőmből kiszednem némi infót a szexuális életéről. Na, nem arra kell gondolni, hogy pofátlanul megkérdeztem, hogy hányszor és hogyan, vagy ilyesmi (bár nekem többnyire még ez sem tapintatlan kérdés), csak hogy jó-e neki, vannak-e jól begyakorolt „kedvenc” technikái, meg egyéb informatív (és okulásomra szolgáló) kérdést tettem fel neki.
Új tudáshoz nem jutottam, azonban sikerült megdöbbennem. Ugyanis a barátnőm közölte, hogy ő nem szereti az orális szexet. Sőt, nem csak, hogy nem szereti, hanem egyenesen undorítónak találja. Na, itt leesett az állam. Hallottam már ugyan pasikat panaszkodni, hogy sok lány nem szeret szopni, de azt hittem, hogy a szopástól viszolygó nőnemű lények éppolyan mesebeliek, mint mondjuk a sellők, vagy a szfinx. Nem hittem el, hogy léteznek. Talán azt hittem, hogy a pasik összekeverik az „undorodást” azzal, amikor a lánynak éppen nincs kedve hozzá. Mert olyan már nagyon is lehetséges. Én sem mindig vágyok rá, bár én abszolút meggyőzhető vagyok, és evés közben mindig megjön az étvágy.

De tévedtem. Mert ez a lány határozottan jelentette ki, hogy szerinte undorító. Igen, ezt mondta tini korunkban is,és akkor még talán én is megerősítettem ezt a gondolatát (mégha kissé bizonytalanul is). De én akkor azért mondtam, mert nem volt semmi gyakorlati tapasztalatom, honnan is tudhattam volna, hogy milyen. Másfelől úgy éreztem, hogy képtelen lennék jól csinálni, de sosem derülhet ki a bénaságom, ha eleve meg sem próbálom. Ma már örülök, hogy nem voltam olyan kis buta, hogy lemondjak róla anélkül, hogy egyszer is kipróbáljam. És teljesen nyilvánvalónak hittem, hogy ha én megszerettem, akkor mindenki megszereti, amint kipróbálja.
Mert hogy lehet nem szeretni? Mi lenne benne az undorító? Hiszen külsőre nincs semmi gond egy izgató farokkal. Számomra kifejezetten szép, és olyan kedveseket suttog a fülembe. Egy álló farok őszintén mondja nekem, hogy „Izgató vagy, megőrülök érted!”. Mi abban a rossz, ha kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy jobban halljam? És miért undorító, ha ezért csókokkal halmozom el? Ha pedig nem áll, és a szopástól kap erőre, akkor az meg külön sikerélmény is, mert akkor már kétségtelen, hogy valami olyat csináltam, ami nagyon, de nagyon tetszik neki. És meg is érdemli, mert tudom, hogy amit én kapok tőle, az meg nekem lesz csodálatos.
Azt mondta a lány, hogy nem szereti az ízét sem. Ezt sem értettem. Hiszen semmi rossz, vagy kellemetlen nincs az ízében. És az illata, hm…az engem egyenesen elbódít. Szinte megőrülök tőle, és érzem, hogy teljesen benedvesedek anélkül, hogy egy ujjal is hozzámérnének, és már máson sem jár az eszem, csak hogy milyen jó lenne beleülni. Másfelől, baromira önzőek azok a nők, akik nem hajlandóak orálisan kényeztetni a pasijukat, miközben azt teljesen normálisnak tartják, hogy őket kinyalják. Hiszen, ha egy pasi képes erre, akkor már neki is jár némi kedveskedés. És abban is biztos vagyok, hogy egy nedves puncinak sincs epertorta íze. Mégis, a pasik imádják a nyelvükkel kényeztetni a nőket, holott sokan csak álmodoznak a viszonzásról. Ez baromira igazságtalan, és ezért tűnik nekem olyan hihetetlennek.
Amikor pedig elélvez a pasi…hát az olyan dícséret, ami kétségtelenül őszinte. Ezt nem lehet megjátszani, nem lehet udvariaskodni, tapintatosnak lenni. Ha jó volt, az egyértelműen látszik. Jó, azt megértem, ha valaki nem akarja lenyelni, ez már tényleg olyan dolog, ami nem mindenkinek fér bele. Kezdetben én sem nyeltem, de annak inkább az volt az oka, hogy nem tudtam. Most már inkább nyelek. Szeretem, ha a számba élvez el a pasi, azért is, mert tudom, hogy nekik úgy általában jobb, és mert számomra is úgy befejezettebb a dolog. Ha meg már a számban van, akkor jó, hogy nem köpöm ki. És egyébként nem is vészes. Nincs rossz íze, egyáltalán.

Szóval nem értem, hogy miért van némelyik nőben olyan heves ellenállás az orállal szemben. Talán, mert még hordozzák magukban azokat a maradi normákat, hogy szájjal farkat soha? Vagy azt a kevés alkalmat, amikor rávették magukat a dologra, nem tudták élvezni, mert kényszeredetten csinálták? Az is lehet, hogy összeakadtak egy kevésbé türelmes, és kicsit bunkó pasival, aki erőltetni akarta a dolgot? Nem tudom, de kicsit bánom, hogy nem feszegettem picit jobban a témát a barátnőmnél. De igazából nem is az én dolgom. Én tudom, hogy mi a jó, aki meg nem tudja, az magára vessen:)