popószex

Popószex fókuszban, végbélnyílás higiénia

Posted on by Dr

Mit értünk anális szex alatt? A latin végbélnyílás szóból (anus) származtatjuk magát a kifejezést. Ha pontosak akarunk lenni, akkor az anális szex alatt nemcsak a végbélen keresztül történő közösülést értjük, hanem a végbélnyílásnak és környékének, mint erogén zónának az ingerlését is. Az anális szex gyakorlói e testtájék izgatásával a nemi izgalom kiszélesítését célozzák meg. Az anális szexnél az izgatás többféle módon lehetséges: kézzel történő simogatással, ingerléssel, orális úton ajakkal és nyelvvel, vagy behatolással, vagyis anális közösüléssel. Az anális szex betöltheti az előjáték szerepét, de irányulhat az anális orgazmus elérésére is.
Az anális szex koronkénti megítélése: A korabeli források (írások, rajzok) arról tanúskodnak, hogy minden korban ismerték és gyakorolták ezt a közösülési formát. Természetesen a fogadtatás, a társadalmi megítélés koronként más és más volt. A Káma Szútrában is találhatunk az anális közösülésre utaló leírásokat, rajzokat, mivel a hindu vallás nem tiltotta ezt a fajta szexuális együttlétet, sőt egyfajta misztikus élményt vártak tőle. Az ókori Egyiptomban különleges szeretkezési formaként aposztrofálták, az istenek és a fáraók kiváltságának tartották. A görögöknél szintén bevett szokás volt, olyannyira, hogy innen jött a „görög szerelem” elnevezése is. A görög lányok szüzességük megóvása érdekében hajlottak az anális szexre, de a görögök főistene, Zeusz már a fiatal fiúkat részesítette előnyben, elég, ha csak szerelmére, Ganümédészre gondolunk. Dionüszosz, a bor, a mámor és a termékenység istene is kedvelte a fiúkkal átélt anális közösülést, ezért is maradt rajta a glütéer (seggbe dugó) csúfnév. A zsidó vallás viszont fajtalankodásnak és nem kívánatos együttlétnek tartotta. A középkorban a vallás természetellenes közösülésnek nyilvánította, és az „elkövetőket” halálbüntetéssel sújtotta.Anális közösülés – kinek öröm, kinek nem
A nemi közösülések egyik lehetséges módja az anális közösülés. Ha heteroszexuálisokról beszélünk, akkor ez alatt azt értjük, hogy a férfi hímvesszőjével a nő végbélnyílásába hatol, és ott közösülési mozdulatokat végez, adott esetben az orgazmusig. Ez a fajta közösülés egyesek számára igazi örömszerzést jelent, míg mások utálattal fordulnak el tőle, és nem is akarnak róla hallani. Sok nő azért utasítja el az anális közösülést, mert tisztátalannak tartja, vagy éppen azért, mert – a szűk végbélnyílás miatt – fájdalmat jelent számára, illetve sérülést okozhat. Ezek a félelmek természetesen nem alaptalanok. Az anális közösülés előtt gyakran alkalmazzák az anilinguszt, azaz a végbél és környéke szájjal és nyelvvel történő izgatását, mert így könnyebbé válik a behatolás. A másik eljárás a könnyebb behatolás érdekében a megfelelő síkosító szerek használata. Az anális szexet kedvelők abban látják az aktus különlegességét, hogy a végbélnyílás szűkebb, mint a vagina, és ezért intenzívebb szexuális érzést nyújt. Az ejakulációt követően a szoros végbélből nem csúszik ki a lankadó hímvessző, így hosszabb ideig tarthat maga az aktus is. Ha az anális szex mellett dönt egy pár, a behatolást először síkosított ujjal érdemes végezni, majd ha az ánus kellően kitágult, akkor ajánlatos csak a hímvesszővel is behatolni. A közvélemény-kutatások adatai szerint a heteroszexuálisoknál az anális szex csak alkalmi, kiegészítő szerepet játszik a vaginális közösülés mellett, míg a homoszexuálisoknál ez a közösülési módszer értelemszerűen gyakori. Bizonyos nők intenzíven átélik az anális orgazmust, míg másoknál semmilyen izgalmat nem kelt ez a közösülési mód, csak kedvesük kérésére egyeznek bele. A férfiaknál az anális orgazmust a végbélen keresztül jól izgatható prosztata váltja ki.Az anális szex veszélyei
Az anális szex rendkívül sok veszélyt rejt magában, még akkor is, ha a résztvevők betartják az alapvető „előírásokat”. Régen úgy is gondolták, hogy az AIDS a homoszexuálisok betegsége, de ma már tudjuk, hogy a veszély mindenkire leselkedik. Számos kutatás bizonyította, hogy anális szex során terjed leginkább az AIDS, de más nemi úton terjedő betegségeket is – például hepatitiszt – könnyen „összeszedhet” az ember! A végbél alapos kimosása és tisztítása (akár beöntés útján is) ellenére sem kerülhető el teljes mértékig, hogy az anális közösüléskor bizonyos baktériumok, és egyéb nem kívánatos anyagok a hímvesszőre kerüljenek. Ezért aranyszabály, hogy anális közösülést követően ne történjen vaginális közösülés, illetve felláció, vagyis ne kerüljön a férfi nemi szerve a partnere hüvelyébe és szájába. Továbbá fontos figyelmeztetés, hogy az erőszakos anális közösülés alkalmával a durva behatolás felsértheti a végbélzáró izmot, és bélnyálkahártya sérülést, mikro-sérüléseket és bevérzést okozhat. Az anális szexnél a védekezésben nélkülözhetetlen a megfelelő gumióvszer, valamint síkosító anyagok használata.

Az óvszer nélküli análszex a posztatát is fertőzheti

Posted on by Dr

prosztataA férfiak 35 százaléka az élete során legalább egy alkalommal találkozik a prosztatagyulladás (prostatitis) tüneteivel. A krónikus prosztatagyulladás hasonló hatással van az életminőségre, mint a koszorúér-szűkület miatt jelentkező mellkasi szorítás (angina pectoris), a szívinfarktus vagy a sokízületi gyulladás! Kóroktanában a fertőzéseknek, az immunrendszer zavarainak, a stressznek és a hormonális tényezőknek tulajdonítanak szerepet, de más okok is szóba jöhetnek (pl. prosztatába került urátkristályok, prosztatakövek stb.).
Anatómiai és élettani alapok: A dülmirigy vagy prosztata a belső nemi szervek egyike. A normálisan szelídgesztenye alakú és nagyságú prosztata (súlya 20–25 g) a húgyhólyag alatt, a végbél előtt, a hímvessző gyökénél helyezkedik el, a medencealapra támaszkodik, és körülfogja a húgyhólyagból a vizeletet elvezető húgycső kezdeti szakaszát. Idős korban a prosztata igen gyakran erősen megnagyobbodik, ún. prosztatatúltengés (prosztatahipertrófia) alakul ki. Ilyenkor a dülmirigy súlya a normálisnak akár tízszeresére is megnövekedhet. A megnagyobbodott prosztata a húgycső rajta áthaladó szakaszát összenyomva súlyos vizeletelfolyási, vizeletürítési problémákat okozhat. A prosztata simaizomból és mirigyekből épül fel, melyet kívül kötőszövetes tok vesz körül. A mirigyek nyúlós, tejszerű váladékot termelnek, ami hozzáadódik az ondóhólyagok tartalmához és az ondóvezetékeken át a herékben termelődő férfi ivarsejtekhez. Így jön létre az ondó végleges változata.
Hogyan alakul ki a prosztatagyulladás? A prosztatagyulladás leggyakrabban úgy jön létre, hogy a nemi élet során különböző kórokozók (leggyakrabban baktériumok) jutnak be a húgycsőbe. A klasszikus, ún. Gramm-negatív baktériumok (Escherichia coli, Klebsiella spp., Pseudomonas aeruginosa, Proteus spp.) mellett az utóbbi időben mind többször derül ki Chlamydia, Mycoplasma, Ureoplasma vagy Trichomonas okozta fertőzés is. Gyakori, hogy a partnernél ezek a baktériumok nem okoznak jelentős tüneteket, a férfiaknál viszont a húgycsövön át fölfelé vándorolnak és gyulladást hoznak létre. Amíg csak a húgycső gyulladt, addig a fő tünet a húgycsőből való váladékozás, és a vizeléskor érezhető égő érzés. Ekkor még a fertőzés általában könnyen, gyorsan és véglegesen gyógyítható.
Ha azonban a férfi ilyenkor nem fordul azonnal orvoshoz, akkor a kórokozók néhány nap alatt általában a prosztatába is bejutnak, és ekkor már csak hosszas antibiotikumos kezeléssel lehet a fertőzést megszüntetni. Ilyen esetekben gyakran hónapokig vagy akár évekig tartó idült prosztatagyulladás alakul ki. Idült prosztatagyulladás esetén a gyógyuláshoz hónapokon át tartó speciális antibiotikumos kezelés szükséges. Sajnos a legkorszerűbb és legalaposabb kezelés ellenére is a gyulladás gyakran kiújul, amit meghűlés (felfázás), nemi élet, fűszeres ételek, tömény alkohol fogyasztása idézhet elő.
Ritkábban a fertőzés a hólyagról mintegy „lefelé” terjed át a prosztatára, de előfordul hematogén (azaz a vér útján) és limfogén (azaz a nyirokutak általi) terjedés is. A hematogén fertőzés oka gyakran egy furunkulus, mandulagyulladás, bélgyulladás vagy influenza, szakszerűtlenül végzett katéterezés, hólyagtükrözés is lehet. A végbél betegségei a nyirokutakon terjednek a prosztatába.
Akut és krónikus gyulladás: A gyulladás lehet akut és krónikus. A prosztata heveny fertőzése fájdalmat okoz a lágyékban, a gáttájon (a herezacskó és a végbélnyílás között lévő területen), és a deréktájon, továbbá hidegrázást és lázat okozhat. A betegnek esetleg gyakran és sürgetően kell vizelnie, valamint vér is megjelenhet a vizeletben (gyakran csak mikroszkopikus mértékben). Ritkábban vizeletürítési zavarok, gyakori vizelés, vizeletcsepegés, ritkán vizelési képtelenség és váladékozó húgycső is megfigyelhető.
Ha az akut fertőzést nem megfelelő módon és ideig kezelik, az krónikus fertőzés fennmaradásához vezet. Az idült prosztatagyulladás nem jár lázzal, legfeljebb kezdeti szakában kisebb hőemelkedéssel. Legjellemzőbb tünete a gáttáji és alhasi érzékenység, mérsékelt fájdalom és érzészavarok (a nemi szervekben és azok környékén: a kereszttáji területen, a szeméremcsont fölött), valamint véres és/vagy gennyes ondó is megfigyelhető. A felsoroltakon túl libido- és potenciazavarok, valamint ún. általános tünetek is felléphetnek, mint pl. izzadás, általános gyengeség, alvászavar, „belső nyugtalanság”, funkcionális hasi panaszok.
Diagnózis: A beteg gondos kikérdezése, a kórelőzmény felvétele után teljes körű fizikális kivizsgálás következik. Ennek során mindenekelőtt elvégzik a prosztata ún. rektális digitális vizsgálatát (RDV), amely abból áll, hogy az orvos gumikesztyűt húzva a kezére a végbélen keresztül ujjával áttapintja a prosztatát. Ezt leggyakrabban úgy végzik, hogy az álló beteget felszólítják, hogy hajoljon vagy dőljön előre. Máskor viszont a beteget lefektetik és a felhúzott térdekkel oldalt fekvő betegen vagy ún. térd-könyök helyzetben végzik el a vizsgálatot. A tapintással az orvos érzékeli a prosztata nagyságát, állagát és érzékenységét. Ha az orvos a prosztatát megnagyobbodottnak, érzékenynek, aszimmetrikusnak, a szokásosnál tömöttebbnek, keményebb tapintatúnak találja, vagy ha állományában rendellenes tömöttséget, körülírt csomót észlel, további vizsgálatokat végez.
A prosztata megtapintása mellett a másik alapvető vizsgálat az ún. alhasi ultrahangvizsgálat, melyet először telt hólyag mellett végeznek, majd a beteg kiüríti a hólyagját, és ekkor megnézik, hogy maradt-e vissza vizelet a hólyagban (retenció). Normális esetben nem marad vissza vizelet a hólyagban. Természetesen a retenció meghatározása mellett az ultrahanggal meg lehet határozni a prosztata nagyságát, alakját és szerkezetét, a többi szervhez való viszonyát is (pl. részben beemelkedik a hólyagalapba).
A hasfalon át végzett vizsgálatnál specifikusabb a dülmirigy végbélen át történő ultrahangos vizsgálata (ún. TRUS), amikor az ultrahangkészülék erre a célra kialakított vizsgálófejét a végbélbe vezetik. Ezen eljárással még precízebben meghatározható a prosztata nagysága, formája és hangvisszaverő képessége.
A rutin laboratóriumi vizsgálatok mellett a harmadik alapvető vizsgálat a prosztatamasszázzsal nyert prosztataváladék mikrobiológiai vizsgálata, vagyis a konkrét kórokozó kitenyésztése és antibiotikum-érzékenységének meghatározása. Érdemes az ondóból is baktériumtenyészetet készíteni. A húgycsővégből váladékot Mycoplasma és Chlamydia kórokozók vizsgálata céljából szoktak venni.
A kezelés: Az akut prostatitis kezelése antibiotikummal (sokszor azok kombinációjával) történik. Ha tályog alakul ki, azt sebészileg kell feltárni.
A krónikus bakteriális gyulladás – az ondó és a masszázs után nyert prosztatanedv tenyésztési vizsgálatai alapján – antibiotikus kezeléssel gyógyítható. A krónikus prostatitisben nagy szerepe van a különböző úgynevezett nem szteroid típusú gyulladásgátlóknak is (pl. Brufen, Diklofen, Movalis, Naproksen stb.). Szóba jöhet a prosztatamasszázs is, amelynek az a lényege, hogy a pangó váladékot kipréseljük a húgycsőbe, és ezzel elősegítjük a gyógyulás folyamatát. Mivel az eljárás általában fájdalmas, ezt a kezelési formát Nyugat-Európában például nem alkalmazzák. A szexuális aktivitás csökkentése nem szükséges („Legjobb masszázs a házasélet”). A gyógyulás érdekében bevethetők még különböző növényi kivonatok és cinktartalmú készítmények is. A tünetek enyhítésére alkalmas még a meleg ülőfürdő is. A krónikus dülmirigygyulladás gyakran visszatérhet, ilyenkor a tömény alkohol, az erős fűszerek, a koffeintartalmú és szénsavas italok fogyasztása, a lovaglás, valamint a kerékpározás kerülése ajánlott.