punci

Szőrös punci

Posted on by Tortenet

Csak szórakozni akartam vele, kedves volt, egyszerű vidéki kis picsa. Nem volt nagy szám, kicsi cicije volt és a feneke is olyan volt mint egy tizenévesé. Szerettem nálunk lenni, egy kis ágya volt azon pettingeltünk. Nem szerette a szexet, szemérmes volt. Nem akart szopni, azt mondta még soha nem szopott faszt. Annyit sikerült elértem, hogy adjon rá egy puszit. Semmi többet. Nem is nagyon akart meztelenkedni. A pici bugyija mindig rajta volt, féltette a pináját, vagy nem tudom. Egyik nap elegem lett ebből a szarozásból és kijelentettem, hogy ha nem tolhatom be neki, akkor vége az egésznek köztünk.

szoros_pina_szethuzva

Nehezen, de belement, végre levette a bugyiját. Isteni, szőrös pinácskája volt, akkor láttam először.
– Ki szeretném nyalni a puncid. – kedveskedtem neki.
Hátulról nyaltam ki, kíváncsi voltam a fenék lyukára is. Lafatyoltam, a kislányt. Nyögött és csukott szemmel élvezte a nyalit. Ujjazni kezdtem, és a puni nedvet rákentem óvatosan a másik lyukára. A popsilyuka is gyönyörű volt. Tudtam, hogy nem engedné, hogy berakjam oda a faszomat. Óvatosan bedugtam az ujjam és vártam mit szól.
– Ne csináld, gusztustalan. – tiltakozott.
Nagyon bántam, hogy nem akarta, de tovább léptem és masszíroztam tovább a kis szőrös puncikáját. Ujjaztam két ujjal, sokáig csináltam. Azt akartam, hogy élvezzenen el. Sziszegett párat és összerándult a kis teste amikor elment. Nem akart adós maradni, rányúlt a faszomra. Nem szopta meg, marokra fogta és verni kezdte. Finoman csinálta és sokáig. Az agyneműre élveztem. Ha visszamehetnék az időben biztos nagyon megfarkalnám. Nem kurnám szét csak finoman élvezésig pumpálnám.

Újabb mese a jónimasszázsról 18+

Posted on by Olimpiq

Rég láttam és most nagyon örültünk egymásnak. Kb nyolc éve ismerjük egymást és kisebb-nagyobb kihagyásokkal ugyan, de folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Amikor hosszú hónapok telnek el érintkezés nélkül, akkor is ugyanott folytatjuk a beszélgetést, ahol épp abbahagytuk.

Barátnőm egészen csöpp teremtés, telt idomaival azonban szinte azonnal magára vonja a férfi szemeket. Ha pedig megszólal, humorával és cinizmusával mindenkit lehengerel. Most éppen hosszabb külföldi tartózkodásból tért haza, úgyhogy muszáj volt találkoznunk, meg kellett osztani élményeinket.

Persze a pasikkal kezdtük, aztán áttértünk a kapcsolódó intimebb témákra is, amikor hirtelen elhallgatott és titokzatos mosoly suhant át az arcán. Ajjajj, tudtam hogy itt valami csalafintaság történt.

Meglepődtem. Nagyon.  Kiderült, hogy jóni  masszázson járt.  És bizony elmesélte töviről-hegyire.

Ott, külföldön keresett fel valakit közvetlen hazajövetele előtt. Nem kérdezett senkitől semmit, csak és kizárólag internetes információkra hagyatkozott, lesz ami lesz alapon, tárcsázott és kért időpontot. Két szempont volt fontos: fénykép alapján legyen szimpatikus és jöjjön házhoz. Talált  is egy negyvenes éveiben járó, jó kiállású férfit, aki teljes diszkréció mellett érkezett barátnőm lakására.

„Tudod – mesélte – nagyon zavarban voltam, de a kíváncsiságom szerencsére győzött. Akárki akármit mond, az ember a szüzessége elvesztése előtt is izgatott, hát akkor persze, hogy most is, amikor egy vadidegen embert engedek be a lakásomba, aki ráadásul a puncimat fogja masszírozni. Mindenesetre rögtön látszott, hogy ő legalább tudja kezelni a helyzetet, felszabadultan vezette a társalgást, mindenféléről beszélgettünk kb tíz percet.  Közben kipakolt, megágyazott, tök jó volt, hogy szinte azonnal otthon érezte magát, mert legalább az ő zavarával nem kellett foglalkoznom. Mellékesen pedig az én feszültségem is oldódni kezdett. Aztán megkért, hogy öltözzem át törölközőbe és már le is fekhetek. Szerencsére nem rontott ajtóstul a házba, egy kellemes relaxáló hátnyomkodással kezdte. Akkorra már elcsendesedett ő is, én is, és érezhetően csak a testemre figyelt. Nem kellett sok idő, hogy tényleg ellazuljak. Fogalmam sincs, mikor került le rólam egészen a törölköző, de már csak arra lettem figyelmes, hogy megkért, forduljak meg. Nagyon felizgatott  már azzal is, ahogy a melleimet, a hasamat és a combom belső oldalát simogatta. Egyáltalán nem voltam zavarban, amikor a lábaim között hozzámért, sőt szinte már vártam. Nagyon ügyesen dolgozott a kezeivel, egyikkel a puncimat nyomkodta, simogatta és kényeztette, másikkal pedig kalandozott a melleimen és a hasamon. Egy kicsit meglepődtem, amikor benyúlt a barlang mélyére – bár tudtam, hogy ez is része a masszázsnak. Persze nem láttam, hogy mit csinál, de olyan erővel törtek rám az érzések, mint még egyik orgazmusomnál sem. Nem egyszer, hanem háromszor mentem el a masszázs alatt, a végére már szinte levegőt sem kaptam és még soha nem éreztem magam ennyire kipihentnek és könnyednek, mint a masszázs végén.”

Aztán még hosszan áradozott arról, milyen jó, hogy nem futamodott meg már az elején és volt bátorsága végigcsinálni.

Az igazság az, hogy nem azon lepődtem meg, hogy benevezett egy ilyen masszázsra, hanem a saját reakciómon. Ugyanis lehet, hogy mégiscsak megengedném a páromnak, hogy valaki hozzányúljon a lingamjához, ha hozzájárul ő is az én jónim kényeztetéséhez…

Puncimasszázs öt felvonásban 18+

Posted on by Olimpiq

 Nyitány: igen vagy nem?
Elhatároztam, hogy otthoni kényeztetés hiányában kipróbálom a jóni-masszázst.
Kerestem, találtam, vacilláltam, elhatároztam, meggondoltam, mégis, mégse.
Aztán mégis.
 

Első felvonás: akkor holnap.
Holnap.
Igen, egyelőre még nem hátráltam meg, bár már meginogtam.:-)
A kíváncsiság vagy a vágy hajt, még nem tudom.
De érdekel, foglalkoztat, izgat a dolog.
Ugyanakkor meg ott van bennem a félsz.
Hisz nem ismerem, nem tudom mire számítsak, nem tudom mi fog történni és azt sem tudom, hogy biztosan Ő kell-e nekem?!
A sok lehetőség közül valami miatt mégis őt választottam.
És nem hiszek a véletlenekben.
Megértő, türelmes, segítőkész már most is.:-)
Mondjuk kell is, mert én meg aggodó és fokozottan bizalmatlan vagyok vele.
Ha így folytatom, még a végén Ő fogja azt mondani, nem kér belőlem!:-)))))
Megkérdezte, van-e különleges kívánságom, milyen zenét szeretnék?!
Hm….hogy lenne különleges kívánságom, mikor azt sem tudom, pontosan mire is számítsak!? :-)
Zene…igen…soroltam.:-)
És mi van akkor ha lemondom!? Megnyugtatott, akkor sincs semmi gond, nem csinál belőle problémát, de eddig még senki nem futamodott meg. Bízzak benne és magamban.
Na jaaa…mondja nekem, egy erősen pesszimista, bizalmatlan Nőnek!:-)
Na majd holnap kiderül!

Második felvonás: ma lesz a napja
Hm….reggel úgy indultam el, hogy akkor ma!:-)
Szépen szőrtelenített, frissen, üdén távoztam otthonról.
Azért be kell vallanom, a gyomrom remeg és bennem van a félsz.
De mégis bízok benne, a felőle áradó nyugalom azt az érzetet kelti bennem, hogy nem lesz gond.
Majd azért még dél körül megcsörgetem, hogy minden változatlan!?
Talán magamat is győzködöm és erősítem ezzel, hogy minden rendben!
Érdekes az emberi természet.
Bizalmatlanság, a félsz ott van bennem, de mégis a kíváncsiság és a vágy győzedelmeskedik.

Harmadik felvonás: megtörtént!
A lány ráérősen, talán mondhatni félszegen lépdelt át az úton, az ismeretlen fiú felé.
Tudta, hogy Ő lesz, de még telefonján megcsörgette a fiút.
Nem tévedett, a fiú a zsebébe nyúlt és a villódzó telefont felvenni készült, mikor a lány odaért hozzá. Csak mosolyogtak egymásra és a telefonok láttán, tudták egymást várták.
A fiú előre ment, mutatta a lakáshoz vezető utat.
Kérdezett párat, de a lány válaszából érezte, bizalmatlan és riadt. Próbálta megnyugtatni, de tudta, most bármit mondhat, az a lánynak kevés, idővel majd felenged.
Lakásba érve a lány összerezzent, mikor a zár mögötte kattant.
Próbált a lépcsőházban megnyugodni és érzékelni, hogy a szomszédos lakásokban itthon vannak, így elég csak a hangját kiengednie, ha baj van.
A lakás kellemes meleget árasztott, kis férfi zug.
Fiú hozzálépett, és nyugodt hangon elmondta, hogy a fürdőszoba balra van, kezébe nyomott egy törülközőt és egy vékony pokrócot, melybe fürdés után nyugodtan beleburkolózhat, míg a szobába ér. A lány állt egy kicsit tétován, talán ha nincs zárva az ajtó, még kis is szaladt volna rajta.
Majd megpróbálta a lakás összes zugát a szemével feltérképezni, hogy megnyugodjon nem került csapdába, nincs veszélyben és valóban ez az este csak róla fog szólni, minden átverés nélkül.
Végül nagy levegőt vett és követte a fiút, aki a lány habozását látva előre ment a fürdőbe, ezzel is időt adva a lánynak.
Lány követte, majd a fiú magára hagyta, hogy gyorsan letusolhasson.
Mikor a lány végzett, a pokrócba csavarva kilépdelt a fürdőből, áthaladt a szobába.
Fiú már várta, lágy zene szólt, halvány fény világította csak meg az ágyat, melyre már a lepedő elő volt készítve.
A fiú is elment fürödni, a lányt magára hagyta a pokróc, védelmező szorításában.
Lány ült az ágy szélén, hallgatta a zenét és még mindig azon gondolkozott, hogy valóban helyes, hogy itt van, nem volt rossz döntés?!
Bár tudta, hogy vágyik egy kényeztető masszázsra, és a fiú pont ezt ajánlotta fel neki, még is félt attól, hogy bajba kerülhet. A kiszolgáltatottság a legrosszabb érzés.
A fiú szerencsére pont időben jött, mielőtt még pánikba eshetett volna.
Fürdés ellenére a fiún volt egy kényelmes ruha, nem hozta a lányt kellemetlen helyzetbe, tudta, hogy a lány így is annyira feszült, hogy maximálisan tekintettel akart lenni rá. Mégis, csak az első élménye, nem akart rossz benyomást kelteni.
A lány elnyúlt az ágyon, bár a takaró biztonságot adó melegétől még nem akart maximálisan megválni.
A fiú ezt észrevette és nem is vette le róla, csak a derekáig lecsúsztatta, hogy a lány hátát el tudja kezdeni masszírozni.
A fiú apró, finom, kényeztető érintésétől a lány érezte, hogy kezd oldódni, a gondolatai már nem cikáznak, már a félsz is kezd feloldódni benne, és kevésbé ugrásra kész.
Az izmai kezdtek ellazulni, az idegszálai kisimultak, egyre jobban sikerült neki a mozdulatokra koncentrálnia. Érezte, hogy a nyugalom kezd szét áradni benne, ahogy a fiú keze, bizonyos pontokon melegség érzetet váltanak ki benne.
A lány becsukott szemmel csak feküdt és átadta magát az érzetnek. Már nem gondolkozott és nem aggódott.
A fiú nyugodt, hosszas mozdulatokkal masszírozta a lányt, kezdte érezni a lány testének válaszát a mozdulataira.
Háta után lassan haladt lefelé, fenekét, combjait, vádliját, majd a talpát is aprólékosan, finoman végig masszírozta.
Érzékelte, hogy mely pontok azok, melyekre érzékenyebben reagál a lány teste.
Ujjai néha elkalandoztak, becsúsztak melegebb, forróbb területekre. Érezte, hogy a lány, már nedves, hallotta, ahogy a lány szaporábban veszi a levegőt, érezte a testének megfeszüléseit. De még a lány többi porcikájával foglalkozott, masszírozta, még nem volt ott az idő, hogy hanyatt fektesse és a hasát, mellét is végig masszírozza.

 

A lány, csillogó szemmel, kipirult arccal, elcsukló hangon, feküdt a hátán.
Az elmúlt egy órában a fiú mindent megtett, hogy a masszírozás által, ujjai finom kalandozásával az Ő örömére tegyen.
A lány egész végig azt érezte, hogy az Ő öröméért van a fiú, nem is merült fel az a lehetőség, hogy az örömszerzés kölcsönös legyen.

A lány annyira átadta magát az élvezetnek, hogy észre sem vette, hogy a fiúra hatással van az orgazmusa.
Bár ez csak utólag derült ki és örült, hogy nem tudott róla, mert fogalma sem lett volna, mit is kezdett volna a helyzettel. Nem szeretkezni jött, hanem csak egy kényeztető masszázst akart, amit meg is adott neki a fiú.
Melytől kielégülten feküdt az ágyon, remegett a teste és nem tudta mikor tud lábra állni.
A fiú kedvesen, mosolyogva lefeküdt mellé egy kis távolságban és beszélgettek. Nem sürgette a lányt, nem érintette meg többet, nem is akart viszonzást.
Ez számára, egy fajta üzlet, és  abban meg vannak a szabályok, melyet következetesen be is tartott.

 

 

 

Negyedik felvonás: másnap
Igen, megvolt….nem szaladtam el, nem futamodtam meg, és nem is kerültem bajba..mint látható.:-)
A masszőröm nem okozott csalódást, nem volt semmi váratlan negatív meglepetés.:-)
Ahogy az előzetes egyeztetések során hagyta magát megismerni, azt is kaptam! 
Kedves volt, nyugodt és kiegyensúlyozott.
Nem volt rámenős, tapintatlan és a helyzettel nem élt vissza.
Nagyon kellemes pár órát töltöttem nála.
Azt gondolom, minden nő megérdemelne havonta legalább egyszer egy ilyen kényeztető pár órát. Nem kell minden esetben orgazmussal végződnie, de a figyelem, a lazítás, a kényeztetés nagyon jót tesz az idegszálainknak.
Otthon másként nézünk rá a problémára, a kedvesünk hülyeségét sem vesszük fel úgy! Ahogy az egész világnézetünk 1-2 napra (?) sokkal kellemesebb, lebegő érzetű lesz.
Rohanunk a világban, nem állunk meg, hogy egy kis időt magunkra szánjunk.
Néha fodrász, kozmetikus, esetleg műkörmös megálljt parancsol, de az nem olyan. Olyankor trécselünk, csacsogunk, információkat cserélünk, az agyunk még mindig pörög.
Egy ilyen masszázs alatt, kikapcsol az agy, csak az érzékek dolgoznak.:-)
A végén szellemileg és testileg is frissen, üdén, feltöltődve, de maximálisan kielégülve távozik az ember.
Hölgyeim…hol kapunk az életben ilyen kényeztető, feltöltő, figyelmes pillanatokat???!
Persze, nem tagadom, vannak olyan szerencsés Nő társaim, akinek a párja megadja, akinek nincs erre szüksége, hiánya. De azt hiszem sajnos, ez olyan ritka.
Jobb lenne, ha ezt megkaphatnánk a kapcsolatainkban, de sok esetben az ilyen masszázst, relaxálást, lazítást nem kapjuk meg. A tökéletes szeretkezés meg van a kapcsolatokban, nem tagadom, de még ott is igen ritkán van, hogy a férfi a szeretkezés előtt legalább félórát azzal foglalkozik, hogy a partnere ellazuljon, kikapcsoljon a napi rohanásból és érzékei, libidója rá készüljön egy maximális kielégülésre.
Persze, lehet vitatkozni, hogy ezt így kelle megélni!?
Lehet fröcsögni, hogy ledér nőszemély vagyok és buta pitsa, ahelyett, hogy másik partnert keresnék, mással elégíttetem ki magam.
Hm….tulajdonképpen igaz…de ez annyiban más, mint egy éttermi vacsora, ahol kedves Uraim a szakács elégíti ki étkezési szükségleteteket, a nejetek helyett, hogy ez egy intimebb téma. De nem másabb!
Adott egy szükséglet és adott egy partner részéről meglévő kínálat.
Ha az nem egyezik a szükséglet mennyiségével és mínőségével, akkor azt próbáljuk másként, máshogy, máshol, mással kielégíteni! Ennyi és nem több!
Nem egyszerű, tudom, mert azért a szexualitásról, a kapcsolat intimitásáról van szó!
Egyébként, maga a masszázsról azt gondolom, minden olyan hölgynek tökéletes, aki:
– a szexuális vágy fokozásához nincs szüksége a partnerből áradó szenvedélyre, szexualitásra, vágyra.
– (képes) elégé önző tud lenni, ahhoz, hogy örömöt leljen abban, hogy az a pár óra, csak róla szól, nem kölcsönös öröm szerzés a cél, hanem, csak a saját öröme.
– képes, vagy hagya magát ellazítani és a gátlásait ledobni, magára figyelve, önmagát adni.

Epilógus: az egészséges bizalmatlanság visszatér

Masszőrömmel azóta is levelezgetünk…. és nem értem, nem érti.
Azt gondolom, hogy több a masszőz a neten, mint korrekt masszőr!
Ha az ember lánya neki áll keresni, elég elszomorító arányokat lát.
Masszőröm elérhetősége eddig ismerősi körökben forgott, nem volt szüksége új „kuncsaftokra”.
De egy jól megszokott vendégkör is egy idő után elkopik, mindig kell a vérfrissítés.
Gondolom én! :-)
Nos lehet, hogy ez a fiú egy okos, jó marketing vénával megáldott emberke is egyben!?:-)))
Lehet, nem véletlen nekem tett ajánlatot.:-))))
Ezek mellett persze Ő éli az életét és keresi leendő masszírozási alanyait.:-))))
Így helyes.
Csak úgy tűnik nekem, hogy kevesen lépik át a bizalmatlansági határaikat, még ha vágynának is egy kényeztető masszázsra.
Elgondolkoztam ez által….lehet én voltam a nagy kivétel?!
Vagy nagyon bevállalós voltam?
Vagy nagyon kíváncsi?
Esetleg nagyon vágytam efajta kényeztetésre?
Vagy ma még a hölgyek körében nem közismert, közkedvelt a jónimasszázs?

Vaginaplasztika

Posted on by Dr

Mi a vaginaplasztika? Vaginaplasztikai beavatkozás például, amikor a hüvelyt szűkítik, vagy a kilógó szeméremajkakat megrövidítik. Ezen operációknak egészségügyi és kozmetikai okai is lehetnek. A téma körül kialakult „hisztériában” persze jócskán vétkes a média is. Látott már „tökéletlen” hüvelyt pornómagazinokban? Nem, „hála” a Photoshop-nak és egyebeknek. Csakhogy ez hamis képet fest a nőkről. A hüvely – ahogy minden más is rajtunk, embereken – egyénről egyénre változik.
Véleményem szerint a felesége barátnője valamiért nem érzi jól magát a bőrében. Valami nincs rendben a magánéletében, és úgy véli, a sebész kése segíthet. Vannak, akik úgy vélik, ez is csak olyan dolog, mint bármely más plasztikai műtét, mint a zsírleszívás, mellnagyobbítás, stb. Akadnak olyanok is, akik etikátlannak tartják, hogy a plasztika-ipar a hagyományosnak mondható beavatkozásokon túl ilyen mértékben célkeresztbe vette az intimzónát, és a társadalom által az egyénre gyakorolt nyomást teszik felelőssé.
Én a magam részéről csupán még egy dolgot említenék meg. A műtét során mindenképpen roncsolódnak a szövetek, az idegek és ez negatív irányba befolyásolhatja az érintett területen az érzékenységet. Másfelől pedig: vajon a műtét pszichológiai szempontból valóban akkora előnyt jelent? Fokozza a vágyat? Én, férfiként és realista szemléletű emberként úgy gondolom, hogy minden hüvely más lesz, mint az előző, amelynnel „találkoztam”.
Természetesen, amennyiben a hüvelyplasztikára egészségi okok miatt kerül sor (például vizeletcsorgás), az merőben más megvilágításba helyezi a dolgokat. Szintén előfordulhat fejlődési rendellenesség, amelynek következtében felmerülhet a műtét gondolata. Ilyen például a női pszeudohermafroditizmus (más néven virilizációt), amelyet a férfi nemi hormonok túlzottan magas szintje okoz. Ez leggyakrabban a mellékvesék megnagyobbodása (kongenitális adrenális hiperplázia) következtében alakul ki. Ilyenkor a mellékvesék egy enzim hiánya miatt túlzott mennyiségben termelnek androgéneket, melyek nem képesek női nemi hormonná alakulni, ahogyan az egészséges lányokban történik. Néha az androgének a méhlepényen keresztül, az anya szervezetéből kerülnek a magzatba. Ez előfordulhat például olyankor, ha a vetélés megelőzése céljából az anya gyógyszereket (pl. progeszteront) kapott, de kialakulhat hormontermelő tumor következtében is, bár ez utóbbi sokkal ritkább.
A pszeudohermafrodita nőknek női belső nemi szerveik vannak, ám a csiklójuk megnagyobbodott, mely egy kisméretű hímvesszőre emlékeztet. Ha a gyermek nemét leányként határozzák meg, műtétre van szükség, hogy nemi szerveit nőiesre formálják. E műtét során csökkentik a csikló méretét, kialakítják vagy helyreállítják a hüvelyt (vaginoplasztika), és helyreállítják a húgycsövet.
A veleszületett mellékvese-megnagyobbodás életveszélyes is lehet, ugyanis a vér elektrolit-egyensúlyát (nátrium és kálium) felboríthatja. Ezt vérvizsgálattal igazolják, és kortikoszteroidokkal kezelik.

Csaj a megállóból 4

Posted on by Tortenet

– Kiragaszthatnánk egy piros karikát a kocsi oldalára! – ült mellém, formás popsiját elhelyezve, fekete nadrágostól.
– Mint „szexjárat”?
– Aha. Mind a két oldalra, sőt előre-hátulra is, a tetejére is, a repülők is vigyázzanak! Jó nagy, pirosat, mint a hulahopp karika…
– Hulla vagyok már, mire odaérünk, minden nap! – Péntek reggelen hangzottak el ezek a már ismert mondatok.
– Előttem mindig egyedül utaztál?
– Oda-vissza igen, csak akkor nem, ha napközben mentem valahová.
– És egyedül mit szoktál csinálni? – Úgy tűnt, sosem fogy ki a kérdésekből.
– Előveszem a farkamat és játszadozok…
– Tényleg? – hüledezett.
– Nem, de jól hangzik – nevettem el magam. – Igazából sok zenét hallgatok.
– Már majdnem elhittem, és arra gondoltam, hogy most már ez is az én dolgom lesz, mint a csoki vásárlás, de ha csak vicc volt…!?
– Ez is jól hangzik. Nem ijednék meg… Azt szoktam játszani, hogy előveszek egy cd-t onnan, és beteszem úgy, hogy nem pillantok rá. Ki kell találnom, mi szólal meg.
Kinyitotta a kesztyűtartót – Ez igen, micsoda választék! – és visszacsukta.
– Akkor hogy is van? Előveszem… – huncutul várta a hatást, a szeme sarkából figyelve.
– Te most miről beszélsz? Nem a cd-kről, ugye?
– Még az előzőeknél leragadtam… Szívesen csinálom neked, de nem állhatunk meg, nem akarok elkésni, miattam az idő rabjai vagyunk.
Meredező fák suhantak el mellettünk. Visszafelé azon utazunk! – mutatna rájuk Pistike. Nem voltam ám nagyon zavarban…
– Menet közben?
– Akár… Te nézel előre és vezetsz, a többi az én dolgom.
Olyanok voltak ezek a közös utak, mint az éjszakáim általában: amikor nem figyelek oda, valaki ellop a közepéből egy darabot. Végzetesen faljuk a kilométereket, észrevétlenül mindjárt félúton járunk.
– Tetszik az ötlet! De rossz lesz abbahagyni. – Az igazság az előző kijelentésemmel szemben: Mégis, nagyon zavarban voltam! És már éppen úgy állt a szerszámom, mint egykor a tusolóban.
– Nekem is rossz lesz abbahagyni, de csak nem gondolod, hogy téged félbehagylak?
– Ezt találtad ki?
– Nem tetszik? – kérdezte Mariann. – Neked mi az ötleted?
– Álljunk meg!
– Ez már volt, elvetettük. Más ötlet?
– Visszafelé álljunk meg… Szóval várj meg, és együtt jövünk vissza!
– Oké! – válaszolt.
Mintha ez olyan magától értetődő lenne. Végül is az, természetes dolog, hogy meg kell állni a szükségletek kielégítésére.
– Komolyan mondod? – csodálkoztam.
– Én is ezt találtam ki: megvárlak. Csak kíváncsi voltam, mondod-e. Mikor tudsz eljönni?
– Szokásos…
– Megvárlak arrébb, ott a parknál. Jó lesz úgy nekünk?
– De lassan fog telni a nap, már alig várom! – sóhajtottam.
– Látom – nézett lefelé, valahová a kormány elé. – Áll még az én ajánlatom is. Muti!
Odahajolva, két kézzel fürgén kibontott, majd csak a vállunk ért össze, balkezes lévén könnyedén átnyúlt az én térfelemre, a szembejövők nem is sejthették, mi van készülőben. Kezdetben alig érintett, mintha meleg lehelet érne csak. Nem szólt semmit, nézett előre, de egyre gyakrabban oldalra pislogva, pár perc után már csakis engem nézett, ahogy mozgok a kezében…
– Jó volt így? – kérdezte végül, és elővett néhány papír-zsebkendőt. – Megszabadítottalak. Kibírod délutánig?
– Így már valahogy… – Csodálkozva néztem, ahogy az arcához vonja a bal kezét, és orrával, mintegy ismerkedve, mélyeket szippant a nedveimből szálldogáló párából. – Azért ezzel még nincs ám letudva a délutáni program!
– Jól van, én sem gondoltam, hogy a markomat akarod megdugni, de ennyi már kijárt azért nekünk a sok utazás után! Délután pedig indul a szexjárat!
Fürgébb voltam, Mariann sehol. Szellemileg fárasztó ez a nap is, mint általában. Semmi bajom a munkával, úgyszintén a megoldandó helyzetekkel, ámde kissé nehezen viselem az emberi hülyeséget. Egy frissen kinevezett osztályvezető azzal a módszerrel igyekszik titkolni meglehetősen kis kaliberű tehetségét, hogy nem létező problémákat vet fel. Aztán ezeket hatalmas hűhó közepette sikeresen megoldja úgy, hogy ma is egész nap minden beosztottja azt az álhibát kereste lázasan. Mintha a leggazdagabb magyar egy darab – forgalomból egyébként kivont, kerekítésből származó – 1 forintost kerestetne az alkalmazottakkal: „ide gurult pedig valahová!” Ekkora lehetett nagyjából a jelentősége annak, amivel szórakoztatta az újdonsült vezető néhány, egyébként munkából alig kilátszó kolléganőjét. Végül, éppen munkaidő befejezése előtt 1 perccel szólt nekik az emberszabású főnökük: lányok, ne keressétek, meglett, ide van írva ceruzával, csak nem látszott! Ez engem közvetlenül nem érintett, de a hangulat, ami átragad mindenkire, az bizony fárasztó tud lenni. – Ilyeneken járt az agyam, mire megérkezett.
Kipirultan a sietségtől, hátizsákját a lábához téve:
– Szia, indulhatunk. Vettem pár dolgot.
Akkor ezért e késés, no jó, 4 perc csupán. Azt gondoltam eddig, ha a nők azt mondják, „vettem pár dolgot”, az 20-25 kisebb-nagyobb szatyrot, dobozt jelent. Mariannál elfért a szokásos hátizsákban.
– Meglepetést is vásároltam! Ne kérdezd, mit! – figyelmeztetett, de azért mintha neheztelne a hangja, hogy magamtól nem érdeklődtem: Mit vettél?
Tehát már konkrét és reá jellemző részletes-alapos terve van? Ehhez vehetett valamit. Talán óvszert?
– Milyen napod volt? – Ilyet először kérdezhettem utazásaink során, hiszen eddig csak az odafelé szexúton közlekedtünk közösen.
A tegnap reggel már jól bevált helyre, combja közepére eresztettem a jobb kezem, de már nem félútra, hanem otthonosan, egészen közel a rejtélyes hajlatokhoz. Mosollyal jutalmazott, csillogóval, kedvessel, és nagyon erotikussal.
– Majd még korrepetálhatsz, mert sok minden nem világos. Lehet, hogy tanulni kellene egy kicsit, nemcsak vizsga előtt… – Újabb mosoly, még több hófehér gyönggyel: – Mit szeretnél legeslegjobban?
– Téged! – vágtam rá.
– Akkor ez nagyon kölcsönös!
– Van az a nagyon fás rész… – kezdtem.
– Tudom, minden nap megfigyelem, ott még lassítani is szoktál egy kicsit, hogy most akkor is becipelsz oda és lehúzod a bugyim!… Mi van ott?
– …azon túl egy kicsivel … – folytattam.
– Ne csigázz! Ha most azt mered mondani, hogy arra a panzióra gondoltál!… – fordult felém fenyegetően.
– Mi a baj vele? Mindig állnak ott autók, biztos van szabad szobájuk.
– Az a bajom, hogy én is erre gondoltam, és úgy terveztem, majd csak ott szólok, hogy itt jobbra! Kell ott valami igazolványt mutatni? – töprengett.
– Miért kellene? Szerintem a pénz igazolja, hogy komolyan gondoljuk.
– Várom már… – Megint egy mosoly, immár az erotikus változatból.
– Ha meg nincs szobájuk, akkor visszamegyünk oda a ligetes rész mögé.
– Én benne vagyok!
Közeledtünk a tervezett helyszínhez. A kocsiban szokatlan csend, ilyen sem volt még az eddigi utazások alatt.
Nem tudom, mire gondolhatott, de egyszercsak megszorította a combján simító mozdulatokat végző kezemet, és nagyot sóhajtott:
– Várom már…
Bekanyarodtunk az apró kövekkel felszórt parkolóba, ahol már 2 kocsi várakozott. Bíztam benne, hogy azok utasai hasonló szándékkal álltak meg, nem nekünk kell először megmagyarázni a panziósnak, mit is szeretnénk.
Találkozásunk óta először álltunk és először lépkedtünk egymás mellett. Ez azért jól jellemzi a kapcsolatunkat: elmaradtak szokásos dolgok, de biztos jobban ismertük egymást, mintha együtt járnánk hosszabb ideje. Közel egyforma magasak vagyunk, egy magassarkúval már felülről nézhetne rám.
Leültünk a hat kis asztalka egyikéhez. Először ültünk egy asztalnál…
– Elmegyek mosdóba, addig kérdezd meg… – súgta Mariann, és sietve távozott.
– Enni szeretnének? – érdeklődött az asztalhoz lépő hölgy, akit pultosnak teremtettek. Ilyennek képzelném el e foglalkozás avatott szakértőjét akkor is, ha még sosem láttam volna.
– Két kólát kérünk… Mit lehet még? – próbálkoztam ezzel a puhatolózó kérdéssel.
Mondom, hogy tipikus pultos! Értette, közelebb hajolt, bár senki nem volt a közelben:
– Lehet pihenni is, felfrissülni útközben, ez mindenkinek jár ebben a rohanó világban. Nem egynapi a díj, csak háromezer, de addig maradnak, ameddig jólesik, adok egy kulcsot, aztán majd nekem kell visszahozni.
– Akkor a kólák mellé kérnénk egy kulcsot is, ha már ilyen jó ötletet kaptunk…
A pincérnő elkopogott, Mariann megérkezett.
– Lehet? – kérdezte már két lépésről.
– Enni, inni. Kólát kértem, jó?
– Visszamenjünk amoda? – Mintha nem is szándékozna leülni.
– Gyere!– mutattam a székére.
Kopogás közeledett, nem a két kóláé, azok üveghangot hallatva folyamatosan egymást cukkolták a tálcán. A pincérlány letette az egyik üveget, másik üveget, letette az egyik poharat, másik poharat, majd felemelte az „a” üveget és töltött az „a” pohárba, utána megismételte ugyanezt a „b” jelűekkel. Belenyúlt egy hatalmas zsebbe a derekán, és letett elém egy kulcsot. A kulcsról a műanyag cédula lógott: „2.”
Ezt a tekintetet nem fogom elfelejteni! Mariann rám nézett, aztán a kulcsra, megint rám… Közben a pincérlány szó nélkül eltávozott.
– Elintézted, csak viccelődsz… – Szeretem a mosolyt, mint hajnalban – hol vagyok én még akkor? -, illetve mint reggel a napfényt, ami bekukkant az ablakon, kedvem lenne visszamosolyogni. A Napra is.
– Ez azt jelenti, hogy mi, kettesben megyünk a kettes szobába? – Megfogta a poharát és köszöntésre emelte.
– Látod… Itt ez a jó szokás: aki iszik kólát, kap mellé szobakulcsot. – Egy hajtásra legurítottam a pohár tartalmát.
– Hm? – Ilyen fénylő-csábító-cinkos tekintetet még nem láttam.
– Én várom már! – idéztem a kocsiban hallott mondatát.
Egyszerre felálltunk, betoltuk a székeket, mintha ez lenne a legfontosabb, és felmentünk pár lépcsőfokot, amerre a tábla jelezte: 1-5.
Apró fatábla a tömör, masszív ajtón: 2. Kulcs a zárban, kezem a kilincsen, keze a kezemen… egy lépést tett felém, és ekkor csókoltuk meg egymást először. Pótolva, amit lehet, az első legalább hosszúra sikerült.
Szótlanul léptünk be. Hová lett az én csicsergős állandó útitársam?
– Megmasszírozhatlak? – kérdezte, és elővett az elmaradhatatlan hátizsákból egy üveg olajat, ez lehet a meglepetés. – Feküdj le!… Meztelenül, persze! – tette hozzá.
– Jó lesz… Értesz hozzá? – Gyorsan vetkőztem.
– Nem gyakoroltam, nem tanultam, de érzéssel fogom csinálni, ahogy jólesik…
– Ügyes kezed van, tapasztaltam már. – Végigfeküdtem az ágyon, és néztem, amint ő is vetkőzik. Alakja formásan karcsú, s mindenütt gyönyörű bőr bukkant elő lassan, ahogy dobálta le a ruhadarabokat. Először láttam a ciciket! Megszabadultak rabságukból és boldogan remegtek, mint nyomtatott „p”, meredtek előre, kúpos bimbójukkal. Két mozdulattal lekerül a legapróbb holmi is, és állt csak mellettem egy pillanatig, popsija mint „d” betű, a háta vonalából csábítóan kiemelkedik, valószínűtlenül gömbölyű…
– Fordulj meeeg! – kérte.
Hasra gurultam, két karom lógatva a testem mellett.
Kellemes illatú olajat öntött a tenyerébe, és a lábaimat simogatta. Siklott a keze le-fel, oldalra és vissza. Fenekem következett, ehhez szétnyitotta a lábaimat, és közéjük térdelt. Ujjai gyakran betévedtek, és hátulról érintették az amúgy is készenlétben álló fegyverzetemet. Amikor úgy látta, hogy elkészült, a már masszáson túlesett fenekemre ült, és hosszú, erőteljesebb mozdulatokkal a hátamat is kielégítette.
Felemeltem a karom, és a térdét, combját simogattam. Úgy látszik, ez megelégedését váltotta ki, mert kis mocorgással úgy helyezkedett, hogy a punciját is elérjem. Kis tétova érintés, simogatás, s miközben ő a vállaimnál és a nyakamnál járt, ujjaim finom nedvességet éreztek, és mintha kis remegést is észleltem volna, amely a testétől érkezett, ahol hozzámért.
– Jólesik? – kérdeztem.
– Le sem tagadhatnám, érzem, hogy lebuktam, a kezed már felfedezte. Neked jólesik?
– Én sem tagadhatnám…
– Fordulj meg, jó?
– Örömmel! – Kicsit felemelkedett, s az ekképpen számomra biztosított területen hátamra fordultam.
Nézte ágaskodó szerszámomat – Szia, téged már ismerlek felületesen! – Megfogta, odahajolt és egy puszit lehet a végére.
– Gyere, fordulj meg, én is adok puszit! – kértem.
– Majd utána… előbb még masszírozás – jelentette ki.
– Kínozni akarsz?
– Miért, te kínozni akartál egész héten? Azt szeretném, ha sokáig élveznénk, hogy végre nem az úton száguldunk.
– Jó lesz, én is szeretném sokáig… – Örömmel tapasztaltam, hogy elölről is egy Mariann-féle alapos, minden kérdésre és részletre kiterjedő masszásban lesz részem.
Végighaladt a lábaimon közéjük térdelve, ügyelve arra, hogy időnként egy-egy futó érintéssel üdvözölje középkori lovagi tornára is alkalmassá vált fegyveremet.
Csodáltam az izgő-mozgó ciciket, megfogtam őket, amint elérhető közelségbe kerültek. Ahogy pedig haladt testemen felfelé, és megint rámült, kicsit felemelkedve elértem a feszes popsiját. Úgy helyezkedett, hogy a lába közé illeszkedjen a farkam, gyakran ránézett, egy simítás, mintha biztatná… Mondta is:
– Mindjárt te következel!
Alig vártam már!
Véget ért a masszás – gondoltam, s tévedtem. Csakis a testem ágaskodó középpontjára figyelt, újabb adag olajt használva.
– Hogy is van az a zuhany alatti kaland? Hogy is szereted? – kérdezte. Mindkét keze egyszerre, egymást keresztezve csúszkált.
Nem bírtam megszólalni! Szemeim a finoman remegő ciciken, karjaim megadóan lehanyatlottak valahol kétoldalt, arcomon biztosan egy ottfelejtett, kéjes mosoly… Csak élveztem, amilyen alapos gondossággal, érdeklődő tekintet kíséretében simogatott.
– Gyere most már, mert nem bírom… – kérleltem.
– Pszt… – Ez lehetett a válasz? Vagy inkább az, ahogy felemelkedett, és lassú, csupa-élvezet mozdulattal közeledett fentről, nyiladozó puncijával…?
Becsúsztam, beszippantott, ameddig csak lehetett. Lökő-ösztönöm beindult, néhány gyors mozdulattal megtöltöttem volna a készségeses körbeölelő, forró nedvességet… ha mozdulni tudtam volna! De csak Mariann mozgott, haját egy mozdulattal hátradobva, ciciket mégjobban kitolva, nagyon-nagyon lassan, amikor már eléggé felemelkedett, nem sok hiányzott, hogy kikerüljek a jó helyről, megint visszaereszkedett. Ismét teljesen betöltöttem. Lehunyt szemmel, vállam körül támaszkodva, oldalra is elmozdult, kis köröket írt le, hangosan vette a levegőt.
Mindjárt végem…
Hirtelen megfordult, háttal nekem, a popsi látványa tárult elém, gyors visszaereszkedés, és mint a hátrafelé vágta… egyszerre fújtuk ki hangosan a levegőt.
Ha máris nem azt tettem volna, hát most elterülnék – gondoltam. Mariann mellém kucorodott, feje valahol félúton, csípőm tájékán éreztem a még szapora szuszogását, aztán egyértelművé tette, hol is található, hiszen ráfektette a hasamra.
Hosszú percekig így maradtunk. Éreztem, hogy puszit kapok egy nagyon érzékeny pontra, majd felemelkedett és a szobácska sarkából nyíló zuhanyfülkébe lépett. Láttam az alakját, néztem a mozdulatait az áttetsző üvegen keresztül.
Hamar visszatért, itt-ott apró, átlátszó gyöngyök csillogtak a testén. Mellém feküdt, arcát a vállamhoz nyomta, kezével fogódzkodót keresett – talált is.
– Jó volt? – kérdezte súgva.
– Alig térek magamhoz.
– Pihenj csak, megérdemled! Elmentem egyszer a masszás közben, másodszor meg amikor te is… Jó hely ez a kettes lakosztály!
– Ígértél közben valamit…
– Tudom, a puszi a punimra. Mondtam, hogy majd utána…
– Utána vagyunk már! – reklamáltam.
– Meg sem szólaltál, nem akartalak zavarni… De ha kipihened magad, ééén nem bánom!
– Pihent vagyok!
– Hm?
Keresztbe feküdtem, fejemet távolabbi combjára hajtottam, és nézegettem azt a finomságot, amivel olyan nagy élvezetet szerzett nekem az előbb. Megsimítottam a környezetét, ujjammal körberajzolgattam, végighaladtam alig érintve meg, a nyíló völgy felett, arcommal lassan közelítettem. Amikor már hozzáért a szám, egy halk puszit helyeztem el a völgy bejáratánál.
Elégedett nyöszörgést hallottam.
Kinyújtva a nyelvem, bejártam ugyanazt a kört, mint az imént az ujjammal.
Éreztem, hogy a hosszú, formás lábak egyre tágabbra nyílnak.
Mariann szabadalmaztatta igen alapos és részletes beszámolóm elég hosszú időt venne igénybe, de nem találok rá szavakat. Egyszerűen jó volt! Fel-le, be-ki járt a nyelvem, már nem is hallottam a hangokat, de éreztem, hogy kezével kedvesen invitál, el akar érni. Aztán elengedte a lábam, megfeszült, csípőjét kissé megemelte… és hangosabb, elfulladó nyöszörgés. Hasra fordulva elterült, jóízűen kinyújtózva.
Fejemet így a popsijára tettem, és hallgattam az ablakon beszűrődő országúti zajokat.
– Jó volt? – kérdeztem ezúttal én.
– Soha jobbat! – mondta vidáman.
Elmentem zuhanyozni, aztán leültem az ágy szélére és néztem tetőtől talpig, talptól tetőig. Szemem nem tudott betelni a látvánnyal, oldalára fordult, kezemmel segítettem érzékeimnek felfedezni minden apró részletet, éreztem a selymes-bársonyos bőrt, dombokat, völgyeket…
Anélkül, hogy megbeszéltük volna, egyszerre felálltunk, felöltöztünk, közben néztük egymást.
– Tudod, hogy két napig nem találkozunk? – kérdezte, és közelebb lépett.
– Eszembe jutott már az előbb.
– Mit szólsz egy búcsúzáshoz? – lépett még közelebb.
– Mire gondolsz? – Mire végigmondtam, megértettem.
Leguggolt elém, és újra vetkőztetni kezdett. Lehúzta a nadrágom, és segített kilépni belőle, közben a szája már keresésre indult. Nem tudott válaszolni már, de felesleges is lett volna, minden világossá és egyenessé vált…
A pincércsaj talpon volt:
– Máskor is térjenek be hozzánk! Jó utat kívánok! – szólt utánunk.
– Betérjünk? Betérjünk? – kérdeztük egyszerre egymástól. Először történt velünk több dolog is, de reméltem, hogy nem utoljára.
Felfelé fordítva, inkább hátrahajtva a fejét, biztos ami biztos, kitapogatta a kesztyűtartót, kinyitotta, kivett egy lemezt, felnyitotta, ujjaival kitapogatva a cd-t betette a lejátszóba, és kijelentette:
– Gabriella Cilmi.
2 másodpercen belül megszólalt!
– Ez nem lehet! – csodálkoztam. – Hogy csináltad? Biztos megnézted, melyik van fölül… Igen, reggel meglested!
– Éppen így történt, szeretek tutira menni… De azért jó volt neked is, remélem! – És vidáman dudorászott hazáig.

Hogyan nyald ki a puncim

Posted on by Lolita

pina-nem-harapNagyon tisztelem és méltányolom azokat a férfiakat, akik szeretnek puncit nyalni, mert sajnos nem sokan vagytok, legalábbis azok akik értik is a dolgukat ezen a téren. És nem én vagyok az egyetlen nő, aki ezt állítja. Szóval ez a kis útmutató biztosan hasznára válhat a férfitársadalom képviselőinek. Amikor egy nő talál egy olyan férfit, aki jól bánik a nyelvével puncitéren, az kincset talált és nem is fogja kiengedni a kezei, vagy inkább combjai, közül egyhamar. Mivel ritka az ilyen, mint a fehér holló, és ezt a nők nagyrésze tudja. Sőt, jobban teszi, ha még a barátnőinek sem beszél róla, mert könnyen válhat szeretője a város legnépszerűbb hapsijává. Általában a férfiak nagyrésze egészen kielégítően kefél, de amelyik még puncit is jól tud nyalni, az főnyeremény.
A legtöbb nő kissé szégyenlős a testével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a világ leggyönyörűbb nőjével bújsz is ágyba, ő aggódni fog, hogy vajon tetszik-e neked a teste. Hiába, mi nők is hiúk vagyunk, mégha annyira nem is mint a férfiak. Tehát első, hogy dicsérd meg, milyen gyönyörű, mondd el neki, testének melyik részét szereted legjobban, szóval beszélj neki bármiről, amitől bizalmába fogad téged, a lábai közé enged és feltárja előtted egyik legrejtettebb testrészét, a punciját. Tovább a teljes cikkre