A szexrabszolga története

szexrabszolga_pucsitA pincében a vasmarok a jobb bokáját fogta meg, és kényszerítette, hogy térdben hajtsa be a lábát.
– Ne ellenkezz, mert kapsz egyet – sziszegte a férfi, és lekevert egy pofont a lánynak, mire a lány behajlította a térdét, mire a bokáját a pad felénél található bilincsbe fogta a férfi, aztán a másikat is.
– Most, megnézem, hogyan tágulsz, mert vannak itt olyan urak is, akiknek extra szerszámuk van – mondta a férfi, és közelebb tolta a kisasztalt a szexkellékekkel. Először egy vibrátort vett fel, és bekapcsolta alapfokozatra, és a lány csiklóját kezdte el ingerelni vele. Veronika hamarosan benedvesedett. A férfi pedig ügyesen forgatta a kis szerszámot, néha be – bedugva a nagyajkak közé. Aztán hirtelen tövig merítette a már ziháló lányba, és teljes teljesítményre tekerte. A lány hatalmasat élvezett.
– Jó kis árú – kiáltott fel a férfi, a hangszóróból ismét elismerő moraj hallatszott.
A férfi elővett egy nagyobb vibrátort, és az előzőt kihúzva, a lányba nyomta. Ráhajolt a lány csiklójára és bekapcsolta az újabb szerszámot. Majd nyalni kezdett mire a szexrabszolga hamarosan ismét elélvezett. Ekkor a férfi egy nyelvleszorító gömböt vett el az asztalról, és a szopós szájába erőltette… A teljes történetet itt olvashatod el.

Egy rabszolga betörése

Átlagos megismerkedés volt a miénk. Minden úgy indult, ahogy az lenni szokott. Órákig hancúroztunk az ágyban, a legkülönbözőbb pozitúrákban. Aztán azzal az ötlettel jöttem elő, hogy játsszunk szerepjátékot.  Egyszer azt mondtam, legyünk rabszolga és császárnő. Minden szerep közül ez volt számomra legbizsergetőbb. Örömet okozott. Jó érzés volt megélni, hogy ő kiszolgáltatott, én pedig azt teszem, amit csak kigondolok.. Mindkettőnknek tetszett. Újabb és újabb ötletekkel rukkoltunk elő. Egy napon arra döbbentem rá, ez már több, mint egyszerű szerep. Az úrnője voltam, azt tettem velem, amit csak akartam. Habozás nélkül engedelmeskedett. Korábban sosem tapasztalt érzés lett rajtam úrrá. Élvezetet jelentett, szenvedélyemmé vált. Boldog voltam, és szenvedése örömet jelentett nekem. Néha üvöltött a szenvedéstől. Sokszor hittem, nem bírja tovább, mégsem mondta ki a szót, amiben megállapodtunk, ha abba szeretné hagyni. Egy speciális eljegyzés is volt közöttünk. Egyik alkalommal (minden kikötözés nélkül) kilyukasztottam a bal oldali mellbimbóját… A teljes történet itt olvasható.

Szőke bögyös rabszolgát terrorizálnak – videó

Szőke bögyös rabszolgát terrorizálnak. A videó a Tagi szexhírek oldalon itt található.

További szex pornó celeb hírek: Az új rabnő – Bódi Sylvit lekötözte egy csomó izmos farok – A papok verték és megdugták a kisgyerekeket – BDSM csajok a rabszolgáim – A szexrabszolga – Rabszolgaként tartottak nőket – Úrnőd vagyok 1 – Titkárnőből rabszolga 6. rész.

Az új rabnő

Kedd este csörgött a telefonom. Kicsit mérges voltam, ki a fene zavar ilyenkor, mikor a kedvenc sorozatom megy?
– Halló! – szóltam bele a készülékbe szándékosan élesen.
– Szia, Emese! – ismertem fel egyik barátnőm hangját.
– Szia, Andi! Azt hittem, már elutaztál. Vagy Münchenből hívsz?
– Nem, csak szombaton megyek. És pont ezzel kapcsolatban hívlak.
Nocsak! Miért akar pont velem beszélni négy nappal az egyéves utazása előtt?
– Az új rabnőmről van szó – folytatta barátnőm, aki szintén Domina, csak épp biszex: vannak férfi és női rabjai is.
– Mi van vele? Azt sem tudtam, hogy van egy új rabnőd.
– Igen, már két hónapja. Viszont nem tudom magammal vinni.
– Hát ezt nem csodálom. És akkor mit csinálsz vele?
– Arra gondoltam, átadom neked, ha érdekel. Vagy legalábbis kölcsönadom, amíg kint vagyok. Még nincs igazán betörve, de az alapokkal már tisztában van.
Most már értettem a hívást. És izgatott a kihívás is, végre megint betörhetek egy rabnőt! Ráadásul nem kell az elején kezdenem, hanem rögtön keményen bánhatok vele.
– Tud a szándékodról? Mit szól hozzá? – kérdeztem, igyekezve közömbös csengést adni hangomnak.
– Igen, már mondtam neki. Elvi ellenvetése nincs.
Megállapodtunk, hogy csütörtök délután elhozza a lányt törzspresszómba, ahol megbeszélhetjük a részleteket.
Csütörtökön épp megrendeltem a kávémat, amikor megláttam az ajtón belépő barátnőmet. Ő is felfedezett, elindult felém. Mögötte egy lehajtott fejű, világosbarna hajú lány lépkedett. Üdvözöltük egymást, barátnőm leült, a lány állva maradt, továbbra is lehajtott fejjel.
– Ülj le, Anita, ne csinálj feltűnést! – szólt rá barátnőm.
A lány, anélkül, hogy fejét felemelte volna, leült.
– Köszönöm, Mistress! – mondta halkan. Hangja kellemesnek tűnt.
Jött a pincér. Barátnőm szintén egy kávét kért, a lány egy ásványvizet. Ekkor emelte fel először fejét: ránézett barátnőmre, szótlanul kérve engedélyét arra, hogy megszólalhasson. Amíg a rendelésre vártunk, semmiségekről fecsegtünk barátnőmmel; Anita ismét lehajtott fejjel, szótlanul ült.
Csak akkor tértünk a lényegre, mikor már megittuk a kávét.
– Szóval nem viheted magaddal Anitát, és át akarod adni nekem – fordultam barátnőmhöz.
– Igen, Emese, erről van szó.
– És mit szólsz ehhez, Anita? – kérdeztem most a lánytól.
– Engedelmeskedem Mistress parancsának – válaszolt kitérően.
– Nem ez érdekel! Nézz rám, és válaszolj egyenesen: hajlandó vagy engem szolgálni?
Barátnőm is megszólalt:
– Anita, mondtam már, hogy legalább egy évig külföldön leszek, és nem vihetlek magammal. Emese viszont hajlandó a szolgálatába fogadni, ha beleegyezel.
– Ha ön így látja jónak, Mistress, szívesen szolgálom Emese Úrnőt – válaszolta továbbra sem felnézve a lány.
Sehogy sem tetszett a dolog.
– Kettesben hagynál Anitával pár percre? – néztem barátnőmre, aki bólintott, felállt.
– Elintézek pár telefont a kocsiból.
Amikor kettesben maradtunk, ismét a lányhoz fordultam, gondosan válogatva a szavakat.
– Anita, figyelj ide. Szeretném, ha rám néznél, és végighallgatnál. Amit most beszélünk, az mindenképp kettőnk közt marad, akárhogy is döntesz. Én ugyanis nem akarlak semmire rákényszeríteni. Teljesen a te szabad döntésedtől függ, hogy engem szolgálsz-e a jövőben, vagy valaki mást, sőt, hogy egyáltalán szolgálsz-e valakit. Mint ahogy az is a te szabad döntésed lesz, hogy amikor Andi visszajön, visszamész-e hozzá vagy sem.
Anita immár rám nézve, de még mindig szótlanul ült.
– És hogy könnyebben tudj dönteni – folytattam -, elmondok egy-két lényeges dolgot. Nálam nem fogsz férfival találkozni, sem Master, sem rabszolga minőségben. Vagy ketten leszünk, vagy hármasban egy másik rabnővel. Nem szólok bele, hogy amikor nem vagy szolgálatban, mit csinálsz, hogyan öltözöl, kivel vagy együtt. Csak ahhoz ragaszkodom, hogy ha hívlak, jönnöd kell. Természetesen figyelembe veszem olyan kötelességeidet, mint munka. Tehát ha munkaidőben hívlak, akkor az azt jelenti, hogy amint végzel, jössz. És házon kívül nem tartok igényt a szolgálataidra, bár előfordulhat, hogy az egész hétvégét nálam kell töltened. Gondold ezeket végig, és így dönts. Ha valami nem világos, kérdezz nyugodtan.
Amikor végeztem, ismét lehajtotta a fejét. Láttam, hogy erősen gondolkodik, mérlegel. Nem szóltam, nem zavartam. Alig több mint egy perc múlva ismét felnézett.
– Szolgálni fogom önt minden tőlem telhető módon, Emese Úrnő. Kérem, bánjon majd velem úgy, ahogy egy magamfajta tanulatlan rabnő megérdemli. Mit kell tennem?
Elővettem egy névjegyet, odaadtam neki.
– Itt a címem. Tudod, merre van?
– Igen, Úrnőm, a villanegyedben.
Átadtam neki házam alaprajzát.
– Vasárnap reggel tízkor becsöngetsz egy hosszú-rövid-hosszú jelzést adva. Amikor kinyílik a kapu, bejössz, és ebben a szobában – mutattam az egyik helyiségre – jelentkezel.
– Értettem, Úrnőm. Megtarthatom a rajzot?
– Most igen, de vasárnap hozzad magaddal. Mit szeretnél még tudni?
– Csak annyit, Úrnőm, hogy mit vegyek fel?
– Mindegy – nevettem el magam -, csak gyorsan tudd majd levetni.
– Igen, Úrnőm, és köszönöm.
Kinéztem a presszó ablakán. Barátnőm a kocsija mellett állt, és befelé nézett. Intettem neki, ő pedig visszajött. Anita már ismét lehajtott fejjel az asztalt bámulta.
– Megegyeztetek? – kérdezte barátnőm, amikor leült.
– Igen – válaszoltam -, Anita vasárnap szolgálatba áll nálam.
– Köszönöm, Emese, hogy ezt a gondomat megoldottad.
Kicsit még beszélgettünk (Anita némán, az asztalt nézve ült mellettünk), majd elváltunk.
Vasárnap viszonylag korán keltem, ellenőriztem, hogy minden megvan-e, ami a tervezett szeánszhoz kell, aztán kényelmesen megfürödtem, majd felöltöztem. Persze nem vittem túlzásba, csak annyit vettem magamra, amennyi a terveimhez szükséges volt.
Tíz óra előtt két perccel megszólalt a kapucsengő, előbb egy hosszú, majd egy rövid, végül ismét egy hosszú jelzést adva. Rápillantottam a kis képernyőre: a kapuban Anita állt. Megnyomtam a nyitógombot, láttam, amint bejön. A további kamerákon minden lépését nyomon követhettem. Az előszobában megállt, ránézett a kezében levő papírra, majd körülnézve egyenesen a lépcsőhöz indult. Figyeltem, ahogy lejön, majd végig a folyosón. Amikor az ajtóhoz ért, kikapcsoltam a képernyőt. Az ajtó kinyílt, Anita belépett, becsukta az ajtót, és lehajtott fejjel megállt. Kicsit vártam, majd megszólítottam.
– Igen?
– Úrnőm, parancsa szerint megjelentem szolgálatára – mondta anélkül, hogy felnézett volna.
– Vetkezz! Pucérra!
Tüneményes gyorsasággal vetkőzött, pillanatok alatt meztelen volt.
– Térdre! Hozzám!
Letérdelt, és térden csúszva elindult felém. Láthatólag sokat közlekedett már így. Amikor két lépésre volt tőlem, megállt. Andi jól mondta, az alapokkal már tisztában volt: a lehető legszabályosabb tartásban térdelt, széttett térdekkel, egyenesen, hátratett kézzel és lehajtott fejjel. Alaposan megnéztem. Arányos, szép teste volt, kerek almamellei, világos, kisudvarú bimbói, amik egyelőre alig látszottak. Elétoltam a lábamat.
– Csókold tisztára a csizmám!
Négykézlábra ereszkedett, nekilátott előbb a bal, majd a jobb tisztításának. Amikor ismét térdelt, megnéztem az eredményt. Természetesen elégedetlen voltam.
– Ez neked tiszta? Itt… itt… – mutattam – és itt is!
Talán mondanom sem kell, hogy a mutatott helyek tisztasága semmiben nem különbözött a csizma többé részének állapotától. De kellett valami ürügy. Anita ijedten suttogta:
– Bocsánat, Úrnőm, azonnal pótolom a mulasztásomat – majd odahajolva ismét megnyalta a mutatott helyeket. Viszont ez nem volt mentség.
– Ez a hanyag munka büntetést érdemel! – csattantam fel. – Lekönyökölsz, és jól felmereszted a segged!
Ismét négykézlábra ereszkedett, majd lekönyökölve felemelte fenekét. Természetesen nem eléggé.
– Magasabbra! Jobban pucsíts!
Még jobban homorított. Feneke természetesen nem igazán került magasabbra, de jobban megfeszült, és ez volt az igazi cél.
– Kapsz tízet a lovaglópálcával! Számold! – vettem kézbe a félméteres jószágot.
Nyugodtan, kényelmesen mértem rá a középerős ütéseket, Anita pedig engedelmesen számolta őket. Két-háromszor fel is szisszent, egyszer meg feljajdult, mikor a pálca végén levő kis bőrdarab pont a szétnyílt félgömbök közé, a nyílására csapott. De rezzenéstelenül kiállta a tízet, méghozzá néhány halvány nyomból ítélve nem először.
– Feltérdelsz! – parancsoltam az utolsó szám elhangzása után.
Kicsit lassabban emelkedett fel, mint ahogy elfoglalta a veréshez a pozíciót. Fejét lehajtotta, nem láttam, mennyire voltam kemény. De tudta a dolgát.
– Köszönöm a fenyítést, Úrnőm! – mondta. Hangja ugyanúgy csengett, mint mikor belépett, nyoma sem volt benne sírásnak vagy annak, hogy visszafojtotta volna a jajgatást.
– Szívesen. Na, mutasd a pinád! Mikor volt borotválva?
Kicsit hátradőlt, még jobban széttárta térdeit.
– Mistress Andi hétfőn kegyeskedett szőrteleníteni – közölte nyugodtan.
Tudtam, hogy Andi alapos munkát végez, de azért ezt nem hagytam annyiban.
– Akkor itt az ideje, hogy megismételjem ezt a műveletet. Hozd ide a fürdőből – mutattam az ajtóra – ami kell!
Engedelmesen, térden csúszva elindult. Amikor átment az ajtón, a megint bekapcsolt képernyőn figyeltem, mit csinál. Hamar megtalált mindent, persze nem volt nehéz dolga. Gondosan megnedvesítette a szivacsot, ügyelve, hogy azért ne csöpögjön. Az ajtóban ismét térdre ereszkedett, és csúszva jött vissza elém. Szótlanul nyújtotta, amit hozott.
– Minden megvan? – kérdeztem (nem mintha nem láttam volna). – Borotva, hab, nedves szivacs?
– Igen, Úrnőm, parancsoljon!
– Feküdj az asztalra! Szét a lábakat!
Szó nélkül csúszott a középen álló nagy asztalhoz, majd gyorsan felállt és felfeküdt rá. Jó alaposan széttárta lábait. Hozzáléptem. Közelebbről nézve bizony már látszott pár kis fekete pötty, a kiütköző borosta. Megnedvesítettem a szivaccsal, majd habot nyomtam Anitára, és elkentem.
– Először a Vénusz-dombodat húzom le – közöltem.
Nem válaszolt, nyugodtan feküdt. Megfogtam a borotvát, és óvatosan elkezdtem. Meg se szólalt, csak párszor megrándult a combja. Amikor a kényesebb részekre tértem át, figyelmeztettem is:
– Ne mocorogj, nem akarlak megvágni! Jönnek a nagyajkaid!
Megfogadta az intést, a borotválás további része alatt mozdulatlan maradt.
– Kész vagy! Visszaviszed a holmit, letörlöd a habmaradékot, aztán visszajössz a helyedre! – utasítottam, amikor elkészültem.
Fürgén leszállt az asztalról, letérdelt, összeszedte, amit behozott, majd kicsúszott a fürdőbe. Visszaültem a székembe, és a képernyőn figyeltem, mit is csinál. És érdekes dolgot láttam. Úgyhogy mikor már ismét előttem térdelt, miután megköszönte, hogy megborotváltam, megkérdeztem:
– Ég a bőr a pinádon?
– Igen, Úrnőm, egy kicsit.
– Ezért simogattad meg kint magad?
– Ezért, Úrnőm.
Hangján éreztem a csodálkozást, hogy vajon ezt honnan tudom. Megkérdezni persze nem merte.
– És kaptál rá engedélyt? – ez már csattant. – Vagy esetleg parancsot?
– Nem, Úrnőm, egyiket sem – a válasz annál halkabb volt.
– És mi jár azért, ha parancs vagy engedély nélkül teszel valamit?
– Büntetés, Úrnőm – ezt még az előbbinél is halkabban mondta.
– Úgy van! Feküdj hanyatt és tárulkozz ki!
Anita engedelmesen lefeküdt a hideg kőre, széttárta lábait.
– Jobban! Teljesen nyíljon ki a pinád!
Még jobban szétnyitotta combjait, a megfeszülő izmokon látszott, hogy ennél jobban már nem tudja. Nem is kellett, a kisajkak épp eléggé széthúzódtak.
– A csizmasarkamtól kapod a büntetést – közöltem, aztán jobb csizmám tűsarkát óvatosan bevezettem hüvelyébe, és tövig belenyomtam. Előbb néhány felszisszenést hallottam, de amikor kicsit megforgattam benne, már egy halk jajgatást is.
– Nem tetszik? Hátha a másik jobban esik – mondtam, és kihúztam belőle jobb csizmám sarkát, de csak azért, hogy belenyomjam a balét. Amikor ezt is megmozgattam, a jajgatás már hangosabb volt.
– Egyelőre elég. Visszatérdelsz! – mondtam kis idő múlva.
Feltápászkodott, ismét a normális, szabályos módon térdelt. És persze tette, amit kellett.
– Hálásan köszönöm a megérdemelt büntetést, Úrnőm!
– Nyald le magad a csizmámról! – utasítottam.
Kinyújtott nyelvvel, buzgón tisztogatta a bepiszkított részeket. Amikor befejezte, alaposan végigmértem. Mellbimbói, melyek eddig szinte észrevétlenek voltak, most jól láthatóan meredeztek. Ennek pedig két oka lehet.
– Fázol?
– Nem, Úrnőm.
Nem is fázhatott a 26 fokos, légkondicionált teremben.
– Akkor mitől merev a mellbimbód?
– Kicsit felizgatott, Úrnőm, mikor belém nyomta a csizmáját – vallotta be.
– Márpedig ennek ez a jutalma – tettem rá a bimbókra két erős ruhacsipeszt. – Gondolom, a pinád is forró belül.
– Igen, Úrnőm, meglehetősen az – vallotta be.
– Akkor hozzad ide a bárszekrényről a nagy kék termoszt! – utasítottam.
Térden csúszva is gyorsan megjárta a párlépésnyi távolságot.
– Tudod, mi van benne? – kérdeztem, mikor átvettem a szótlanul felém nyújtott tárgyat.
– Csak sejtem, Úrnőm, hogy jég.
– Igen, jég. Pontosabban egy szép nagy jégcsap – kezdtem lecsavarni a termosz tetejét – Mire való?
– Gondolom, azzal kívánja lehűteni a pinámat, Úrnőm.
– Pontosan! Lefekszel, kitárulkozol.
Pillanatok alatt vette fel a kívánt pozíciót.
– Látod, milyen szép vastag? És elég hosszú is – tartottam a szeme elé a hosszú, farokszerű jégdarabot (óvszerbe töltött vizet fagyasztottam meg, mindig van a hűtőmben vagy a termoszban pár belőle). – Most szépen tövig beléd nyomom…
Lassan, fokozatosan nyomtam a jégrudat Anitába. Az első egy-két centit még szótlanul viselte, majd többször is felszisszent, aztán halkan, majd kissé hangosabban jajgatott. Ám azzal, hogy hüvelye elnyelte a rudat (épp ideje volt, már az én kezem is igen fázott), még nem ért véget a dolog.
– És hogyne tudjon kicsúszni, vagy ami elolvad, kicsöpögni… – közöltem, majd a kisajkakat két csipesszel összeszorítottam.
Ez már sok lehetett, mert hangosan sikoltozott a fájdalomtól.
– Hallgass! – szóltam rá, de csak annyit értem el, hogy csendesebben jajgatott. – Ezért a fülsértő üvöltésért a csiklódra is kapsz egyet!
Egy, az eddigieknél is hangosabb sikoly volt a válasz, aztán összeszedte magát, és csendben maradt. Ám miközben parancsomra ismét feltérdelt, láttam, hogy könnyes a szeme, és olykor ajkába harapva tud csak csendben maradni. De csendben maradt, és ezt rosszul tette. Miután már térdelt, és (lehajtott fejjel) csendben várt, jött a „ráadás”.
– Elfelejtettél valamit! Többször is!
– Bocsánatot kérek, Úrnőm! Hálásan köszönöm a csipeszeket és a jeget, amivel megbüntetett – kapott észbe.
– Na és mi a bocsánat feltétele szerinted? – kérdeztem kajánul.
– Egy újabb büntetés, Úrnőm – suttogta Anita.
– Pontosan. Ez az újabb büntetés pedig az, hogy minden csipeszre ráakasztok 15 dekát – vettem elő az apró súlyokat.
Anita persze sziszegett, jajgatott, mikor a súlyok elkezdték húzni. De hamar erőt vett magán, és igyekezett jó rabnőként viselkedni.
– Alázatosan köszönöm, Úrnőm, hogy büntetésével figyelmeztet a kötelességemre.
Látszott rajta, hogy nagyon szenved, nincs hozzászokva ehhez a fajta fájdalomhoz. Amilyen jól tűrte a verést, olyan rosszul viselte a csipeszek és súlyok állandó, és a saját mozgásától folyton megújuló kínját. Az én terveimben azonban még volt egy és más.
– Kapsz egy nyakörvet – csatoltam rá -, méghozzá pórázzal – akasztottam be a vezetőszíjat is.
– Köszönöm, Úrnőm, hogy a kutyája lehetek.
– Négykézlábra! És gyere utánam! De ha meg kell rántsam a pórázt, vagy ha valamelyik súly leér a földre, rávágok a seggedre a szíjjal, megértetted?
– Igenis, Úrnőm!
– Indulás! – álltam fel.
A fürdő felé „természetesen” kétszer is meg kellett Anitát húznom, amiért meg is kapta a pórázzal a verést. És azt sem tudta elkerülni, hogy az egyik súly ne koppanjon hozzá a magas küszöbhöz; ennek jutalma is pórázcsapás volt. A fürdőben a WC előtt álltam meg.
– Térdelj fel!
Anita feltápászkodott. Nem sok időt hagytam neki, jött a következő parancs.
– Hajtsd fel az ülőkét, és ülj a csészére! Kezek hátul!
Pillanatok alatt hajtotta végre az utasítást.
– Tudod, miért a puszta csészén kell ülnöd? – kérdeztem.
– Hogy ezzel is éreztesse velem, Úrnőm, mennyire senki vagyok – jött a válasz.
– Nem egészen. Egyszerűen csak egy magadfajta ócska kis rabkurva nem ülhet arra az ülőkére, amire az Úrnője. Érted?
– Igenis, Úrnőm. Bocsánatot kérek, hogy rosszul fogalmaztam.
– Na jó, ez nem olyan nagy baj. Most egy kicsit leveszem a pinádról a csipeszeket, hogy kifolyhasson belőled az elolvadt jég. És pisilhetsz is – szedtem le a kínzóeszközöket.
Anitát egyáltalán nem zavarta, hogy ezt a meglehetősen intim dolgot most előttem kell végezze. Mikor végzett, ráparancsoltam:
– Térdelj a zuhanytálcába! Jó széles terpeszbe!
Aztán kezébe nyomtam a kézi zuhanyrózsát.
– Öblítsd le alaposan a pinád!
Amit nem mondtam meg, csak akkor vette észre, mikor a vízsugár hozzáért: csak a hidegvizes csapot nyitottam meg, úgyhogy a csőből jéghideg víz jött. Ennek ellenére tényleg alaposan leöblítette magát, csak arcán látszott, milyen kellemetlen dolog történik vele. Amikor úgy véltem, már épp eléggé tiszta, és épp elég hideget kapott, elzártam a vizet, és elélöktem egy elég durva rongyot.
– Töröld szárazra magad! Aztán ülj vissza a WC-re! Kezek hátul, lábak széttéve.
Mire kézbevettem az előbb leszedett csipeszeket, Anita már a kagylón ült.
– Visszateszem rád a csipeszeket – közöltem. – Csak most mindkét kisajkadra külön csipeszt rakok!
A műveletet halk felszisszenések kísérték. Tiltakozni persze nem mert, nem is lett volna értelme, és nem mert hangosan jajgatni sem, csupán így mutatta ki fájdalmát. Amikor végeztem, hátraléptem, majd ráparancsoltam:
– Négykézlábra! Megyünk tovább. De ha megint baj lesz, már kettőt kapsz! Ugye tudod, mire gondolok?
– Igen, Úrnőm. Ha megint meg kell rántsa rossz szukája pórázát, vagy ha megint leér egy súly, már kétszer kegyeskedik majd rávágni a pórázzal a seggemre. És kérem, engedje meg megköszönnöm, hogy méltóztatott engedélyezni, hogy könnyítsek magamon. Azt is köszönöm, hogy ha nem is érdemeltem meg, de rövid időre csökkentette jól megérdemelt fájdalmamat – válaszolta Anita már négykézláb.
– Indulás! – csak ennyi volt a reakcióm.
És mentünk tovább. Talán mondanom sem kell, hogy ezúttal is volt okom fenyítésre. Aztán megérkeztünk a végcélhoz.
– Feltérdelsz! Hátra a kezedet!
Az engedelmesen hátratett csuklókat egy gyors mozdulattal összebilincseltem. Nem túl szorosan, csak épp annyira, hogy ne tudja kihúzni a kezét, tartsa csak hátul. Aztán eléálltam.
– Húzd le a csizmám cipzárját!
Ezt a látszatra egyszerű utasítást persze hátrabilincselt kézzel nem könnyű végrehajtani. Pláne térdelve. Elég sokáig tartott, míg Anitának sikerült úgy szájába venni a húzót, hogy sikerüljön a művelet. De végül sikerült. Persze nem ennyi volt a dolga.
– Bontsd ki a köntösömet! De össze ne nyálazd!
Ez még nehezebb volt. Itt csak az ajkak dolgozhattak, azok is úgy, hogy meg ne nedvesítsék a selymet. Viszont az, hogy selyem, könnyítette kicsit a helyzetet, hiszen könnyebben csúszott. Amikor ez is megvolt, újabb parancsot adtam.
– Hasalj az ágy elé!
Miközben Anita az ágy előtt feküdt, kiléptem a csizmából, ledobtam a köntöst. Aztán ráléptem a fenekére, kicsit rugóztam a puha és mégis kemény félgömbökön, majd végigfeküdtem az ágyon.
– Feltérdelsz, felém fordulsz!
A feltérdelés persze nehezen ment a kezek segítsége nélkül. A felém fordulás már egyszerű volt. Anita szabályos tartásban térdepelt fél lépésre az ágytól. Mellein a csipeszek a súlyokkal a lélegzetvétel ütemében mozogtak, míg az alul levők majdnem mozdulatlanok voltak, csak alig észrevehető himbálózásuk jelezte, hogy a feltérdelésnél bizony komoly táncot jártak.
– Gyere ide! Egész az ágyhoz!
Már ott is volt.
– Csókold végig a combjaimat! Csak a combjaimat, és csókolod! Nem puszilod, nem nyalod, csókolod! – utasítottam. – Térdtől felfelé előbb a jobbat, aztán a balt!
Fölémhajolt, szája hozzáért a térdemhez. Ügyesen csókolt, tényleg csókok voltak. Kezdtem felizgulni. A melléről lógó súlyok finoman súrolták bőrömet. Amikor jobb combom tövéhez ért, egy pillanatra abbahagyta, majd a balt vette kezelésbe. Illetve, egész pontos kifejezéssel élve „szájalásba”. Szóval azt is végigcsókolta térdtől combtőig. Aztán megállt, várt.
– Még egyszer! De lassabban, alaposabban!
Megint a jobb térdemre hajolt. Most lassabban haladt felfelé, nem hagyott ki egyetlen négyzetcentit sem. Majdnem annyi ideig tartott a jobb combomon végigmennie, mint az előbb a kettőn. A balt ugyanezzel a lassúsággal, alapossággal csókolta végig.
– Mehetsz tovább a hasamra!
Megint azok a lassú csókok, csak most a hasamon. Egyre feljebb és feljebb. Aztán megint egy kis várakozás.
– Csókold körbe a mellem!
Lassan haladt először jobb, majd bal mellem alapja körül. Még be sem fejezte a két kört, már meg is kapta a következő parancsot.
– Tovább, egyre szűkülő körökben!
Éreztem, hogy egyre nedvesebb vagyok, és bimbóim kezdenek keményedni.
– Megnyalod és keményre szopod a bimbóimat! De csak az ajkaidat és a nyelved akarom érezni, a fogadat nem!
Nem kellett sokáig dolgozzon, hogy bimbóim kőkeményen meredjenek fel. Jöhet a folytatás!
– Elindulsz visszafelé!
Most kicsit gyorsabban haladt, mint felfelé, de nem bántam. Egyre jobban vártam, hogy OTT érezhessem a száját. A csókok hamar leértek hasam aljára.
– Csókolgasd a Vénusz-dombom!
Engedelmesen borította el csókjaival szőrtelen ágyékomat.
– Nyalogasd meg a nagyajkakat! – tártam széjjelebb lábaimat.
Ügyesen csinálta, finoman, óvatosan, izgatóan.
– Cirógasd meg a kisajkaimat!
Ugyanolyan finoman nyalta azokat is végig. Egyre nedvesebb voltam. Még jobban széttettem lábaimat.
– Körözz a csiklómon!
Anita fürge nyelve azonnal peckemen termett. Remekül csinálta.
– Szopogathatod is, de óvatosan!
Élt az engedéllyel, ajkai közé vette és megszívta. Majd megint a nyelvével simogatta. Egy szívás, egy nyalás… megint egy szívás, megint egy nyalás. És megint. Hát akkor lássuk, milyen ügyes a nyelve!
– Fúrd be a nyelved a hüvelyembe! Amilyen mélyre csak tudod!
Óvatosan tolta szét a kisajkakat, aztán ott volt a hüvelybejáratnál. Sőt, elég hosszú volt a nyelve, elég mélyre be tudott nyalni. És nagyon ügyesen nyalt. Közeledtem a csúcshoz.
– Ez az, csináld csak! Gyorsabban!
Anita nyelve mint egy motolla pörgött. És én egyre bíztattam: – Gyorsabban! Még!
Éreztem, hogy nedvem megállíthatatlanul megindult. Aztán egyszer csak nem éreztem semmit. Csak élveztem és élveztem és élveztem…
Végül aztán magamhoz tértem. Anita még mindig szorgalmasan mozgatta nyelvét, de már nem volt rá szükség.
– Elég, abbahagyhatod! – szóltam rá.
Kiegyenesedett, ismét szabályos tartásban térdelt. Csak kipirosodott bőre meg a kapkodó lihegéstől a mellén táncoló súlyok árulták el, hogy bizony keményen megdolgozott a gyönyörömért.
– Felizgatott, hogy kielégítettél? – kérdeztem tettetett szigorúsággal.
– Igen, Úrnőm. Kérem, büntessen meg, amiért engedélye nélkül merészeltem izgalomba jönni.
Nocsak. Úgy látszik, Andi keményebben fogta, mint gondoltam. De nem baj.
– Megkapod! Tartsd a segged, felkelek!
Gyorsan hasra vágta magát, engedelmesen tartva ülepét, hogy ráléphessek.
– Térdelj fel! – fogtam meg a pórázt már köntösben, de mezítláb. – Utánam!
Térden csúszva követett. Nem lehetett egyszerű hátrabilincselt kézzel. Szándékosan nem siettem. Már nem akartam komolyan büntetni, sőt, tulajdonképpen egyáltalán nem akartam büntetni. Inkább csak irányítani, hozzászoktatni, hogy minden pillanatban engedelmeskednie kell, hogy mindent alá kell rendeljen a kívánságaimnak, még testi vágyait is.
A rövidebb úton mentünk vissza, a fürdő érintése nélkül. Leültem trónszerű székembe, Anita szépen térdelt előttem. Már nem lihegett, szabályosan vette a levegőt.
– Szóval engedély nélkül felizgultál. Ugye tudod, hogy ez súlyos bűn?
– Igen, Úrnőm, tisztában vagyok vele, hogy komoly büntetést érdemlek.
Nyugodtan, de színtelen hangon beszélt. A presszóban megfigyelt, és még a fürdőben, a hálóba indulás előtt is kellemesen csengő szoprán most fakó mezzóvá mélyült. Félt, de igyekezett nem mutatni.
– Ülj a sarkadra. És teljesen szét a térdeket! – utasítottam. Miután megtette, megkérdeztem: – Szeretnél élvezni, kielégülni?
– Ha Úrnőm megengedi.
– Nem ezt kérdeztem!
– Igen, Úrnőm, nagyon szeretnék – vallotta be.
– És ha nem engedem meg?
– Akkor természetesen nem élvezek, Úrnőm.
– Természetesen… De rossz lenne, igaz? – faggattam tovább.
– Nagyon, Úrnőm.
– Nos, Anita! Mivel végeredményben meg vagyok veled elégedve, a következő lesz a büntetésed: itt, előttem térdelve fogod kielégíteni magad. De – emeltem picit fel a hangomat – csak azokat a mozdulatokat teheted, amiket mondok, csak ott és úgy érhetsz a testedhez, ahol és ahogy engedélyezem. A legkisebb eltérés esetén akár a csúcs előtt abbahagyod, és tényleg komoly büntetést kapsz. Megértetted?
– Igen, Úrnőm – csilingelt ismét a hangja. – Köszönöm, amiért büntetésül megjutalmaz.
Felálltam, és mögélépve levettem a bilincset.
– Megdörzsölheted a csuklódat.
Miközben visszaültem, láttam, hogy előbb jobb, majd bal csuklóján végigdörzsöli a bilincs nem túl mély (hiszen nem volt szorosra húzva az acél karperec) nyomát.
– Az ujjaiddal simogasd meg az arcod! Aztán nyaljad végig az ujjhegyeidet!
Miközben ezt csinálta, előrehajoltam, és levettem a melléről a csipeszeket. Két kis felszisszenés jelezte, hogy a vérkeringés megindulása majdnem akkora fájdalmat okozott, mint az elszorítás.
– Indulj el az ujjaiddal lefelé a nyakadon, aztán oldalra! A melledhez nem érsz!
Lassan húzta lefelé kezét, majd kínosan ügyelt rá, hogy kikerülje a melleket, ahogy oldalra tért. Amikor az ujjak a mellbimbó magasságában voltak, kapta az újabb utasítást.
– Simogasd körbe a melleidet! Aztán egyre szűkülő körökben mész rajtuk beljebb. A bimbókhoz meg az udvarhoz még nem érsz hozzá!
Öt-hat spirálkör után a körözés átment koncentrikus körökbe, pár milliméterre a bimbóudvarok szélétől. Anita légzése mélyült, éreztem, hogy így fegyelmezi magát.
– Simogathatod az udvart is. A bimbókat még mindig nem!
Az ujjak óvatosan beljebb csúsztak. Hiába voltak szépek, vékonyak, egy részük így is az udvaron kívüli bőrt simogatta. A bimbók kezdtek kiemelkedni, megkeményedni.
– Most jöhetnek a bimbók, de csak az oldaluk!
Anita simogató ujjai még beljebb csúsztak. Most már hegyük teljesen a bimbóudvaron siklott, miközben oldaluk cirógatta a bimbók oldalát. Az egyre keményebb bimbókét.
– Lehet a hegyét is – engedélyeztem.
Pár mozdulat után a bimbók elérték teljes nagyságukat. Keményen, hetykén meredtek előre.
– Tenyérrel lassan végigsimítod az oldaladat egész a combodig!
Lassan végigcsúsztatta kezét a törzsén.
– Középen vissza, egész a melled aljáig!
A kezek ugyanilyen lassan most felfelé vándoroltak. Az ujjhegyek közt maradt olyan 5-6 centi. Amikor felért, és megállt a mellek alatt, kicsit pihentettem, majd:
– Egészen középen, összekulcsolt ujjakkal le, egész a pinádig!
A lesikló kezek a Vénusz-domb tetejénél álltak meg. Persze nem sokáig.
– Végig a combod tetejét, térdig! Aztán a külső oldalon vissza!
Hogy elérhesse a térdeit, picit előre kellett dőlnie. Aztán amikor visszafelé haladt, megint kiegyenesítette hátát. Amikor a kezek visszaértek, megismételtettem, egy kis változtatással.
– Ugyanígy le, aztán a belső oldalon fel! Csak sokkal lassabban!
A simogató kezek immár csigalassúsággal kúsztak végig a combokon. Lefelé is, felfelé is. Az időnkénti rándulások jelezték, hogy Anita már legszívesebben puncijára tapasztaná kezét, hogy szeretné dörzsölni a csiklóját, szeretné feldugni legalább egy ujját. Ám a korábban Andi által, az elmúlt mintegy két órában általam belenevelt engedelmesség, a masztizás indítása előtt elmondott figyelmeztetésem visszatartották; továbbra is hűen követte parancsaimat. Most például azt, hogy:
– Ujjheggyel megcirógatod a Vénusz-dombod!
Kicsit hagytam, hogy csinálja, aztán tovább csigáztam.
– Oldalt fel a törzseden! Tenyérrel simogatva!
Lassan kezdte, mint aki sajnálja otthagyni a helyet, aztán picit gyorsabban haladt.
– A hüvelyk- és mutatóujjaddal megfogod a bimbóidat és dörzsölöd! – jött a következő vezényszó.
A bimbók bizony kissé ellazultak, amíg a két kéz máshol járt, de most hamar ismét keménnyé váltak. Úgyhogy megint lehetett máshol simogatni…
– Középen lefelé! Tenyérrel, egymásba érő ujjakkal.
Érdekes (vagy nem érdekes) módon a kezek megint gyorsabban siklottak lefelé, mint először. De a Vénusz-domb tetejénél engedelmesen megálltak… remegve, erővel visszatartva.
– Megint a dombod… finoman, lassan!
Lassan csinálta ugyan, de inkább erősen, mint finoman. Már nagyon nehezen tartotta magát, de még nem volt itt az ideje a lazításnak… Levettem a csipeszeket a kisajkakról.
– A középső ujjaidat végighúzod a nagyajkaidon! Le, aztán fel!
Óvatosan, hogy tényleg csak a nagyajkakhoz érjen, teljesítette Anita a parancsot.
– A kisajkak külsőoldalán, ugyanígy!
Ez már egyszerűbb volt, nem kellett vigyáznia. Már nem bírta türtőztetni magát, szaporán kapkodta a levegőt.
– Szeretnéd megérinteni a pecked?
– Nagyon, Úrnőm – jött a rövid válasz, eléggé rekedten.
– Kérjed! – szabadítottam meg az utolsó csipesztől is.
– Kérem, Úrnőm, kegyeskedjen megengedni alázatos rabnőjének, hogy hozzáérhessen a peckéhez!
– Nem bánom, körözhetsz rajta! Egy ujjal!
Boldogan élve az engedéllyel, Anita elkezdte csiklója hegyét simogatni. Látszott, milyen jól esik neki. És miért ne essen még jobban? Kegyes kedvemben voltam.
– Lehet oldalt is! – engedtem meg, majd kisvártatva tovább mentem: – Dörzsölheted két ujjal is.
Már az egész teste reszketett. Sokáig már nem tudta tartani magát, de már csak egy próbatétel volt hátra.
– Jó lenne feldugni az ujjadat a pinádba, igaz?
– Óh, Úrnőm, az csodálatos lenne.
– Szeretnéd?
– Nagyon, Úrnőm – lihegte.
– Akkor kérjed! Szépen!
– Alázatosan kérem, kegyes Úrnőm, engedje meg hitvány rabnőjének, hogy ujját pinájába dughassa.
Ez jó volt, úgyhogy megadtam az engedélyt:
– A középsőt feldughatod. De csak bedugod, nem mozgatod!
A hüvelyben villámgyorsan eltűnő ujj mutatta, milyen nedves is belül. És még mindig nem eresztettem szabadjára Anitát.
– Jó lenne mozgatni, ugye? Vagy inkább még egyet-kettőt bedugni?
– Mindkettő jó lenne, Úrnőm, de ahogy ön jónak látja!
– Kérjed! Nagyon szépen!
– Esedezve kérem, legkegyesebb Úrnőm, méltóztasson megengedni, hogy még egy ujjamat bedughassam a pinámba! Vagy legalább hogy mozgathassam, amelyik már bent van!
– Szebben! Könyörögj!
– Könyörögve, alázatosan esedezem Önhöz, kegyelmes Úrnőm, engedje meg ócska kis rabkurvájának, hogy még egy ujját bedughassa pinájába. De ha ez túl merész kérés lenne, legalább azért könyörgöm, hogy mozgathassam a már bent levőt!
Igen, valami ilyesmit szerettem volna hallani. Tud ez a szuka!
– Jól van, dugd fel a mutatót is!
Mielőtt még meggondolhattam volna magam, már a második ujj is bent volt a hüvelyben. Mozdulatlanul, hisz arra nem adtam engedélyt. De meddig tudja magát tartani vajon?
– Húzd ki őket!
Lassan hitetlenkedve kezdte kihúzni az ujjait. Amikor már félig kint voltak, megkönyörültem.
– Visszateheted. És a gyűrűst is feldughatod!
Ezt persze nem kellett még egyszer mondanom, máris három ujj tűnt el a nedves barlangban. Előredőltem, belemarkoltam Anita hajába, felemeltem a fejét. Szemében egy pillanatra megláttam a vágy és a félelem csillogását. Aztán, ahogy egy jó rabnőnek kell, lesütötte a szemét. Elengedtem, hátradőltem. Kicsit még bizonytalanságban tartottam, aztán…
– Eleresztheted magad! Csinálod, ahogy jólesik!
– Hálásan köszönöm, Úrnőm – suttogta, és megmozdult. Keze elkezdett mocorogni, és miközben három ujja a hüvelyében mozgott, a hüvelyk a csiklót cirógatta. Szabad keze pedig felváltva gyűrte, gyömöszölte, simogatta és izgatta a melleit. Három-négy perc múlva pedig egész teste megfeszült, torkából egy elnyújtott, hosszú áááááááááá tört elő. Aztán elernyedt. Keze lehullt melléről, a másik is kicsúszott puncijából. Lihegve kapkodta a levegőt.
Újabb egy-két perc múlva leborult, megcsókolta lábaimat.
– Hálásan köszönöm, kegyes Úrnőm, hogy engedélyezte számomra a kielégülést.
Nem válaszoltam, csak elhúztam a lábam. Felálltam, Anita továbbra is leborulva térdelt. Kimentem a fürdőbe, gyorsan lemosdottam. Aztán visszamentem, de csak az ajtóból szóltam rá a még mindig leborulva levő Anitára.
– Menj, zuhanyozz le. Használhatod a meleg vizet, és a zöld törülköző a tied. Aztán öltözz fel, és gyere fel a nappaliba.
Otthagytam. A nappaliban persze pontosan láttam, hogy mit csinál. Szigorúan csak zuhanyozott, igaz, elég sokáig. A kis műszer pedig megmutatta, hogy csak 22 fokos vízben. Biztos jobban esett neki a langyos víz, mint a meleg. Amikor elzárta a vizet és a törülközőért nyúlt, a gépen elindítottam a reggel betáplált konyhai programot. Hiába, sokat tud a házvezérlő számítógép. Igaz, sokba is került. De megéri. Anita már öltözködött, és kisvártatva megjelent az ajtóban. Lehajtott fejjel, parancsra várva.
– Gyere, ülj le!
Mereven, szögletesen ereszkedett a fotelbe. Csak a szélén ült, továbbra is lehajtott fejjel.
– Anita, idefent te nem rabnő vagy, és én nem Úrnő. Itt két nő ül egymás mellett. Úgyhogy légy szíves, helyezkedj el kényelmesen és lazíts. Ha dohányzol, nyugodtan gyújts rá, ha szomjas vagy, szólj, hogy inni szeretnél, és általában viselkedj természetesen.
– Köszönöm, de nem dohányzom, és most szomjas sem vagyok – helyezkedett el kényelmesebben. – És ilyenkor hogyan szólítsam?
– Hívj nyugodtan Emesének. És ha jobban esik, tegezz vissza.
– Azt inkább nem, esetleg lent is rászaladna a szám, és arra nincs szükségem, hogy tiszteletlenségért is megbüntessen.
Mióta nem feszengett, fejét sem hajtotta le. Nyugodtan, tényleg természetesen viselkedett.
– Ahogy gondolod. És most áruld el: erre számítottál? Jobbra? Rosszabbra?
– Nem is tudom. Mennyiségben körülbelül erre. Csak más formában. És a végét sem egészen így képzeltem.
Hátradőltem, rágyújtottam.
– Akkor mesélj. Mi volt ismerős, mit nem ismertél, mire számítottál, ami nem történt, hogyan képzelted a végét?
– Az alapszituáció ismerős volt. Arra számítottam, hogy meztelen leszek, hogy térdelnem, térden csúsznom kell. A fenekelés sem volt újdonság. A csipeszek meg a súlyok igen. Mistress Andi sosem használta. Hallottam róla, de nem hittem volna, hogy ennyire fájdalmas. Főleg a csiklómon. Azt hittem, hogy leszakad a mellbimbóm, kiszakad a csiklóm. Jég már volt a hüvelyembe dugva, ha nem is egy ekkora darab, de szabadon kicsöpöghetett. A kezem is volt már hátrabilincselve, voltam már kikötözve is, gúzsbakötve is. Kaptam már mindenhová verést, mindenfélével. És Mistress Andi előszeretettel használta a gyertyát. Egyszer rákötözött az asztalra, és nem is tudom, hány gyertyát folyatott rám. Nyaktól térdig vastagon be voltam borítva viasszal. Egy óránál is többet feküdtem így, aztán Mistress Andi korbáccsal és lovaglópálcával verte le rólam. És a darabokat nekem kellett felszednem. Szétrepültek az egész teremben, úgyhogy az egészet be kellett járnom. Persze térden csúszva. És néhány darabot nem vettem észre, úgyhogy azért külön is kaptam.
Nyelt egyet, majd folytatta.
– Most, amikor megláttam a WC-kagylót, egy pillanatig azt hittem, hogy le akar pisilni. És köszönöm, hogy nem tette.
Elnevettem magam.
– Anita, te odalent is ember vagy, nem pedig WC.
– Igen, de Mistress Andi megtette párszor. Igaz, nem a fürdőben, hanem a… a kínzókamrában. Egyenesen a számba engedte.
Ismertem Andi kínzókamráját. Jól fel volt szerelve (bár nem annyira, mint az enyém, főleg műszaki téren maradt el, eszközeink tárháza szinte azonos volt), és sejtettem, hogy ami esetleg mellément vagy kifolyt, azt bizony felnyalatta Anitával.
– És persze tudtam, hogy nem lesz itt férfi, de azt hittem, hogy iderendelt egy másik rabnőt is, és közösen idomít majd minket – fűzte még hozzá Anita.
– Na és a vége? – kérdeztem, amikor elhallgatott, és ezt nem említette.
– Hát az meglepő volt. Nem az, hogy a számmal kellett kielégítenem, ahhoz hozzászoktam. Inkább az, hogy nem használt segédeszközt. És az is meglepett, hogy végül szabad volt masztiznom. Mistress Andi nagyon ritkán engedte meg. Olykor a rabszolgáját kellett leszopnom, aki aztán megdugott, de sokszor maradtam kielégületlen. És a következő szeánszig még magamhoz sem nyúlhattam.
– Na és milyen volt a maszti? – vetettem közbe.
– Szokatlan. Így még sosem csináltam. Ennyire utasításra, ennyire lassan. De csodálatos volt, nem is emlékszem, mikor élveztem ekkorát masztitól. Még egyszer köszönöm.
Ekkor jelzett a számítógép, hogy lefutott a konyhai program. Felálltam.
– Gyere. Éhes vagyok, és gondolom, te is.
– Igen, az vagyok – ugrott fel -, bár csak most vettem észre, hogy említette.
Átmentünk a konyha étkezőrészébe. Amerikai stílusban rendeztem be, a főzési részt magas pult választja el az étkezőasztaltól, amely két személyre terítve várt ránk.
– Ülj le – mutattam az egyik székre-, hozom az ebédet.
Ebéd közben semleges dolgokról beszélgettünk, bár továbbra is főleg én kérdezgettem Anitát a munkájáról, családjáról. Az ebéd utáni kávémat (Anita csak gyümölcslevet kért) már ismét a nappali asztalkájánál ülve ittam meg, egy cigaretta mellett. Csak ekkor tértem vissza a lent történtekre, pontosabban a folytatásra.
– Anita, a mai délelőtt után kell véglegesen eldöntened, hogy a rabnőm akarsz-e lenni. Nem kell azonnal válaszolnod – emeltem fel a kezemet, amikor láttam, hogy szólni szeretne -, kapsz rá több mint két napot. Most menj el, és ha pozitívan döntesz, akkor kedd délután hatkor jelentkezel ugyanígy, mint ma. Azt előre megmondom, hogy kedden, ha jössz, nem egyedül fogsz szolgálni. Viszont ha nem jössz, akkor többet nem is jöhetsz. Csak egy mentség lehet: ha beteg vagy. Akkor viszont telefonálhatsz, még akár hat előtt két perccel is. És még valamivel tisztában kell lenned: ha ketten vagytok, akkor ki-ki nem csak a saját hibáiért bűnhődik, hanem a másik által elkövetettekért is. Szóval hiába hajtasz végre egy parancsot tökéletesen, ha a másik hibázik, akkor te is büntetést kapsz, méghozzá ugyanazt.
Elnyomtam a cigarettát, felálltam. Az addig szótlanul hallgató Anita is felugrott.
– További jó vasárnapi időtöltést. Szervusz – mondtam, és magára hagytam. Persze a szomszédból hallottam, ahogy kinyitja az ajtót és elmegy.
Kedden izgatottan vártam, hogy jelentkezik-e. Másik rabnőmet háromnegyed hatra rendeltem magamhoz. Mikor már előttem térdepelt, neki is gyorsan elmondtam, mi is fog történni. A véleményét persze nem kérdeztem, csak utasítottam, hogy boruljon le, és várakozzon.
Hat előtt három perccel megszólalt a kapucsengő. Anita állt a kapuban. A távnyitóval beengedtem. Egyenesen lejött, és benyitott a kínzókamrába. Az ajtóban egyetlen pillantással felmérte a helyzetet. Azonnal, utasítás nélkül levetkőzött, letérdelt, majd hozzám csúszott, és ő is elém borult.
Élvezet volt egyszerre dolgozni a két rabnővel. Remekül kiegészítették egymást, és tökéletesen működött a „bármelyik hibázik, mindkettő bűnhődik” elv. Aznap főleg a verés volt műsoron, csattogott a paddle és a bőr paskoló, suhogott a lovaglópálca és a korbács. Persze kaptak csipeszeket is (súlyok nélkül), és kivételesen használtam a ritkán alkalmazott gyertyát is. Végül közösen kellett kielégítsenek, csak a szájukat használva, és gondosan ügyelve, nehogy egymáshoz érjenek. Utána pedig jutalmul egymást juttathatták élvezethez, persze az én instrukcióimat követve, és csak a kezükkel dolgozva.
Anita ma is a rabnőm. Használom egyedül is, Gizivel, a másik rabnőmmel együtt is.

Bódi Sylvit lekötözte egy csomó izmos farok

Szado-mazo jelenetet imitált Bódi Sylvi legújabb naptárfotózásán. A fekete démont néhány pillanat erejéig a félelem is a hatalmába kerítette. Különleges vizuális élményt ígér Bódi Sylvi 2012-es erotikus naptára. A kép a tavalyi naptárból való. A teljes cikk a Tagi szexhírek oldalon itt olvasható

A papok verték és megdugták a kisgyerekeket

Az ír katolikus egyház gyalázatos botránya, amely a katolikus ír kormányok és a hatóság hallgatólagos együttműködésével évtizedeken keresztül lehetővé tette, hogy papok tucatjai verjék, kínozzák megalázzák, rabszolgaként dolgoztassák, szexuálisan zaklassák, és megerőszakolják a rájuk bízott gyerekek százait, sűrű bocsánatkérésekkel, és hatalmas összegű kártérítési felajánlásokkal érkezett el a végkifejlethez.


A Jézus testvérei katolikus szervezet a szörnyűségekről készült jelentés 2. részének közzététele előtt egy nappal, szerdán ajánlotta fel, hogy 161 millió eurót bocsát az áldozatok, illetve gyermekintézmények rendelkezésére pénzben, és javakba, hogy jóvátegye a tagjai által évtizedeken át elkövetett bűnöket, amiket az egymást követő dublini érsekek minden erejükkel igyekeztek eltussolni az egyház jó híre, és a vagyona védelmében.
A jelenlegi érsek elődei olyannyira tudtak a papjaik erkölcstelen és gyalázatos viselkedéséről, hogy már 1987-ben nagy összegű biztosítást kötöttek a később esetleg felmerülő kártérítési igények fedezetére, nehogy azért az egyházi vagyonból kelljen fizetni.
A májusban közzétett első rész után csütörtökön ismertetett 2. része a jelentésnek 700 oldalon keresztül taglalja az egyházfik és az apácák által elkövetett bűnöket. Verés, kínzás, rabszolgatartás, nem erőszak. Ez jutott a 70-es évektől egészen a 90-es évekig az egyházra bízott árvák osztályrészéül. Tételesen ismerteti a jelenté 46 egyházi személy bűncselekményeit, mintegy 300 konkrét esetet.
A jelentés ismertetésekor az ír belügyminiszter a kormány nevében, a dublini érsek az egyház nevében kért bocsánatot az érintettektől, és tettek ígéretet arra, hogy mindent elkövetnek az eset megismétlődése ellen, és az áldozatok kártalanításáért.
Az érintett gyerekek meghatalmazottait felháborította, hogy a Jézus testvérei társaság csak félévvel a jelentés első részének megjelenése után reagált, és a felajánlott 161 milliós kártérítést is csúfságnak nevezték, mert abban igazán alig van pénz a károsultak számára, csak olyan vagyontárgyak, amelyeket a társaság már nem tud működtetni, fenntartani.
A katolikus egyházat egyébként az ügy kapcsán már 2002-ben kötelezték mintegy 128 millió eurós kártérítés megfizetésére. Az ír kormány azonban, kötelezettséget vállalt arra, hogy minden ezen felül jelentkező kárigényt magára vállal. Ez elég nagylelkűnek tűnne, ha nem arról lenne szó, hogy az egyház bűneiért az adófizetők fognak megint fizetni. Ezúttal nem a vasárnapi perselyen, hanem a költségvetésen keresztül.
Korábbi cikkek a témában: Papi szex, oltár előtt szopatta a pap, 80 ezer Ft-ot kapott, cikk itt. A fiú állítása szerint meg is dugta a papot. Pénzért mindenre kapható, riport készítés közben megdugta az anyját is. Templomban szopott a homoszexuális pap – 12 éves kislányt gyalázott meg a pap – Pedofil képek a plébánián – Szexuális molesztálási botrány Hollandiában – Feljelentések után lemondott a püspök – Oltáron szexelt a 12 éves kislánnyal a pap – Vak gyerekeket erőszakoltak meg katolikus papok – Az banán volt, nem a péniszem, mondja a pedofil pap – A papi pedofília áldozatai tüntettek Rómában – Szexbotrány és sikkasztás ügye van a pécsi püspöknek – Buzibárokba járnak a papok – Pedó pornótól hangos a Vatikán – Oltár előtt fajtalankodott az idős pedofil pap videóval – Pedofilbotrány miatt házkutatás a bíborosoknál – Brazíliában pedofíliával gyanúsítanak egy lengyel papot – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – A pedofília nem csak a katolikusoké – Férfiprostikra költötte lopott millióit a buzi pap – Papi pedofília az olasz papokkal is – Homoszexuális papok – A pedofília nem csak a katolikusoké – Minden katolikus gyülekezetre jutott egy pedofil vagy buzi – Buzi papok, terhes apáca sokkolja Vatikánt – Az egyház és gyerekzaklató papok önvizsgálata – A püspökségnek volt fekete kasszája is

Papok tucatjai verték, szexuálisan kihasználták a gyerekeket

Az ír katolikus egyház gyalázatos botránya, amely a katolikus ír kormányok és a hatóság hallgatólagos együttműködésével évtizedeken keresztül lehetővé tette, hogy papok tucatjai verjék, kínozzák megalázzák, rabszolgaként dolgoztassák, szexuálisan zaklassák, és megerőszakolják a rájuk bízott gyerekek százait, sűrű bocsánatkérésekkel, és hatalmas összegű kártérítési felajánlásokkal érkezett el a végkifejlethez. A teljes cikk Tagoknak itt

Korábbi cikkek a témában: Papi szex, oltár előtt szopatta a pap, 80 ezer Ft-ot kapott, cikk itt. A fiú állítása szerint meg is dugta a papot. Pénzért mindenre kapható, riport készítés közben megdugta az anyját is. Templomban szopott a homoszexuális pap – 12 éves kislányt gyalázott meg a pap – Pedofil képek a plébánián – Szexuális molesztálási botrány Hollandiában – Feljelentések után lemondott a püspök – Oltáron szexelt a 12 éves kislánnyal a pap – Vak gyerekeket erőszakoltak meg katolikus papok – Az banán volt, nem a péniszem, mondja a pedofil pap – A papi pedofília áldozatai tüntettek Rómában – Szexbotrány és sikkasztás ügye van a pécsi püspöknek – Buzibárokba járnak a papok – Pedó pornótól hangos a Vatikán – Oltár előtt fajtalankodott az idős pedofil pap videóval – Pedofilbotrány miatt házkutatás a bíborosoknál – Brazíliában pedofíliával gyanúsítanak egy lengyel papot – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – A pedofília nem csak a katolikusoké – Férfiprostikra költötte lopott millióit a buzi pap – Papi pedofília az olasz papokkal is – Homoszexuális papok – A pedofília nem csak a katolikusoké – Minden katolikus gyülekezetre jutott egy pedofil vagy buzi – Buzi papok, terhes apáca sokkolja Vatikánt – Az egyház és gyerekzaklató papok önvizsgálata – A püspökségnek volt fekete kasszája is

BDSM csajok a rabszolgáim

Az irodában éppen a munkámba voltam mélyedve, mikor odajött hozzám az értékesítési osztály vezetőnője és csak annyit mondott, hogy ma este van egy kis külön munkája számomra. Találkozzunk este a szobájában, ha már elcsendesedett az iroda. Megesett máskor is, hogy egy főnök megkért, hogy maradjak, olyan problémákat megoldani, amit csak az esti leálláskor lehet.Mivel informatikusként dolgoztam a cégnél, mindig volt valami apró – cseprő tennivaló a számítógépek és a hálózat körül.
Nem volt semmi szokatlan a dologban. A túlóra sem jött rosszul, azt mindig rendesen fizették, úgyhogy csak bólintottam és folytattam a munkámat, a nő nyugtázta és gyorsan elviharzott. Mint mindig ma is annyi munkám akadt, hogy mire végeztem már csak páran lézengtek az épületben.Bementem a nőhöz, hogy megtudakoljam mi a problémája. A szobában a titkárnője közölte, hogy várnom kell egy kicsit mert még nem ért vissza. Hellyel kínált és még egy kávét is kaptam. Nem tudtam mire vélni ezt a kedveskedést, de hát mit volt mit tenni, leültem és egy újságot kezdtem lapozgatni.
Szemem sarkából azonban az íróasztalnál serénykedő kövér kis titkárnőt figyeltem. Tulajdonképpen nem is ismertem, elég ritkán láttam az irodában, nem igazán állt az érdeklődésem központjában. Annál inkább a főnöke, aki középkorú hölgy létére mindig izgalomba hozott. Olyan izgalomra gondolok csak amennyire egy férfit egy nő izgalomba hozhat, semmi komolyabb dolog nem fordult meg a fejemben soha vele kapcsolatban. Ahogy figyeltem a titkárnőt, egyre inkább megtetszett. Nem is volt olyan kövér, inkább csak molettnek volt mondható.
Kerek arca tulajdonképpen szép, igényesen sminkelt. Mellei kifejezetten nagyok, olyan igazi tejcsarnokok voltak. Bokái fehéren világítottak fekete nadrágja alól. Papucsából kilátszottak élénk pirosra lakkozott körmű lábujjai. Le sem bírtam venni a szememet szép kerek nagylábujjairól, melyek le – föl mozogtak a rádióból szóló zene ritmusára. Már – már kezdett beindulni a fantáziám, mikor nyílt az ajtó és belépett a főnökasszony. Világosszürke szoknyát és ugyanolyan színű zakót viselt alatta sötétkék blúzt.
Lábán krémszínű elöl nyitott szandál volt. Szemeim egyből rátapadtak lábujjaira, melyek körmei pont úgy, mint titkárnőjének pirosak voltak. Az asszony legalább száznyolcvan centis, széles vállú, kifejezetten sportos testalkatú. Lábai izmosak, de formásak, szinte már túl formásak voltak. Ugyanazzal a lendülettel amivel bejött tovább is haladt a szobája felé magával intve mindkettőnket. Leült az asztalához, titkárnője aki meglepően izgatottnak tűnt mellé állt. A főnök viszont annál nyugodtabban beszélni kezdett.
Közölte, hogy ez a dolog meglehetősen bizalmas, intim jellegű és csak hármunkra tartozik, számít a teljes diszkréciómra. Elmondta, hogy egy közös kolléganőnktől tudták meg, hogy én vagyok a megoldás az ő problémájukra. Miszerint, mindketten erősen mazohista beállítottságúak. Ez azért okoz nekik gondot, mert kapcsolataikban nem merték még bevallani, máshol pedig bizalmatlanság miatt nem mertek eddig keresgélni senkit aki kielégítené ez irányú fantáziájukat. Úgyhogy megkértek, vagyis inkább felajánlották magukat erre az éjszakára rabszolganőnek.
A dolog egy kissé meglepett, de végül is miért ne. Gondoltam és megkérdeztem, hogy mik az igényeik illetve kikötéseik a dologról. Erre azt válaszolták, hogy szeretnék átélni a teljes kiszolgáltatottságot és megaláztatást, a teljes testi és lelki kínzást. Közöltem, hogy amennyiben tényleg erre vágynak, ez azzal jár, hogy ettől kezdve a hatalmamban állnak, bármit megtehetek velük és mindenben szó nélkül engedelmeskednek nekem. Mindketten bólintottak, majd a főnökasszony még hozzátette, hogy ellenőrizte az épületet, már mindenki elment az ajtók bezárva.
Egyedül vagyunk. Miután befejezte csendben várták, hogy most mi fog történni. Mivel elég váratlanul ért ez a dolog, nem is voltam igazán felkészülve kellékekkel. A kocsiban szerencsére mindig nálam volt egy kis táska, benne két bilincs és néhány darab kötél. Tudtam ezzel kell gazdálkodnom. Felállítottam a főnöknőt és mindkettőjüket kiparancsoltam az irodák előtt lévő galériára, egymásnak háttal állva. Most vehettem igazán szemügyre először ezt a két nőt. Néhányszor körbejártam őket, majd felszólítottam a főnököt, hogy vegye le a cipőjét.
Az szó nélkül lehajolt, kicsatolta és kibújt belőle. Végigmértem napbarnította lábait, immár teljesen meztelen lábfejét és hosszú lábujjait. Gyönyörűek voltak. Azután folytatnia kellett a vetkőzést, beleértve az összes ékszerét is, nehogy valami kár keletkezzék bennük. Mikor már csak a bugyi és a melltartó volt rajta bizonytalanul megállt és kérdően rámnézett. Fejemmel továbbot intettem. Erre levetette azokat is, majd a földre dobta nyak, boka és karláncát, gyűrűit és a fülbevalóját. Anyaszült meztelen volt.
Elém tárultak szép, formás, nagy mellei és fekete szeméremszőrzete. Letérdeltettem terpeszben, tarkóra kulcsolt kezekkel. Most láthattam viszonylag széles, nagy, sárgás színű talpait, amit tudtam nemsokára meg is kínozhatok. Felvettem az asztalról a mobiltelefonját és mélyen a szájába nyomtam, azzal, hogy tartsa és meg ne mozduljon amíg visszajövök. Odafordultam a még mindig az eseményeknek háttal álló titkárnőhöz és utasítottam, hogy járja körbe és jól nézze meg a főnökét ebből a pozícióból, mert nemsokára ő is erre a sorsra jut és akkor már nem fogja ugyanezt érezni.
Hagytam had élvezze ki egy kicsit a helyzetét, hiszen ő volt a beosztott, a másik a főnök. Ő még teljesen fel volt öltözve míg az, a ruháitól teljesen megfosztva, mozdulatlanul térdelt előtte. Láttam az arcán az önelégültséget és szemében a vad vágyat, hogyha tehetné legszívesebben kegyetlenül megkínozná a nőt. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy szabadjára engedem az indulatait, de aztán elvetettem. Végül is nem azért van itt, hogy kínozzon, hanem, hogy maga is kínlódjon. Miután úgy gondoltam eleget élvezkedett, elindítottam előttem, le a parkolóba a kocsimhoz.
De előbb vele is levetettem a papucsát, hogy jobban láthassam hófehér húsos lábfejét és menet közben kivillanó rózsaszín talpait. A kocsihoz érve kivettem a táskámból a két bilincset és, hogy visszafelé se unatkozzunk az egyikkel hátrabilincseltem a kezeit, a másikkal pedig a bokáit csatoltam össze, hogy ne legyen olyan könnyű dolga míg felér az emeletre. A táskát a szájába adtam azzal, hogy hozza fel. A lépcsőig hagytam had menjen előttem, így hátulról néztem, hogyan tipeg esetlenül. A lépcsőnél azonban előre felmentem, hogy szemből élvezhessem, hogyan kínlódja fel magát a galériára.
Először megpróbált fellépni, de csak a lábujjhegye érte el a lépcsőfokot, de azzal képtelen volt felhúzni magát. Majd megpróbálta hátha felcsúszik a lábszárán a bilincs annyira, hogy oldalt állva talán fel tud lépni. Azonban ez sem sikerült. Nem is sikerülhetett, mivel gondoskodtam róla, hogy az amúgy sem vékony bokáján szorosan záródjon a bilincs. Mikor felcsatoltam olyan szorosan összenyomtam, hogy az mélyen belevágódott a húsába és egy centit se mozdulhatott. Így hát nem maradt más hátra, mint, hogy fokról – fokra felugrál.
Ez azonban az ő alkatával nem is volt olyan egyszerű feladat, főleg megbilincselve, táskával a szájban. Öröm volt nézni ahogy nem éppen könnyed mozdulatokkal, nagyokat nyögve, lassan haladt felfele. Nagy dudái szinte az arcát verték ugrás közben, haja szétzilálódott, blúza félig kigombolódva, nadrágja kezdett lecsúszni telt csípőjéről. Már csak néhány lépcső volt hátra, amikor megbotlott és térdre esett, a táska kiesett a szájából és három – négy fokot visszazuhant. Kétségbeesve nézett rám, hátha megkönyörülök rajta és nem kell visszamennie.
Kegyelem azonban nem volt, így hát elindult lefelé, ami veszélyesebb feladat volt, mint feljönni. Olyannyira, hogy a második leugrásnál újból megingott és a lépcső aljáig gurult. Mikor nagy nehezen talpra állt, láttam, hogy szemében könny csillogott. A fájdalom és a szégyen könnyei voltak ezek. Nem volt már az az öntelt nő aki az előbb, a vad tekintete is szelidűlt már. Főnöke rezzenéstelen arccal nézte a galériáról ahogy szerencsétlenkedik titkárnője. Most már nem volt különbség közöttük, mindketten megalázottak és kiszolgáltatottak voltak.
Úgy megtetszettek ugráló mellei, hogy lementem hozzá és lehúztam vállairól meglazúlt blúzát egészen a derekáig. Kifordítottam kebleit a melltartóból, amik, így sokkal izgatóbb látványt nyújtottak. Feltűrtem bő szárú nadrágját egészen a térde fölé, így lemeztelenítve fehér lábszárát, hogy jobban kiemelkedjenek megbilincselt bokái és a piros körmű lábujjai. Fájdalmas tekintettel és remegő lábakkal indult el újra felfelé, félúton térden állva nehézkesen felvette szájával a táskát, majd iszonyú erőfeszítések árán felküzdötte magát az emeletre.
Ott továbbirányítottam a zuhanyzók felé. Amíg lassan araszolt, én az egyik irodából leszedtem két függönycsipeszt, mire visszaértem már a fürdő ajtaja előtt várakozott. Azt hitte kinyitom neki az ajtót, de ebben is tévedett. Hagytam had kínlódjon meg ezzel is. Bent kivettem a táskát a szájából és megkértem, hogy vegye le ruháit és ékszereit. Mikor végzett szégyenlősen takarta kezeivel melleit és lába közét. Nem sokat törődtem vele, az egyik zuhany alá löktem és szorosan összekötöztem a bokáit és kerek nagylábujjait, majd a hátra tett, két alkarját rögzítettem keresztben egymáshoz.
Most már szabaddá váltak mellei és bozontos fanszőrzete. Az egyik függönycsipeszt a nyelvére tettem és a zuhanyrózsához kötöttem egy vékony kötéllel, olyan magasra húzva, hogyha teljesen kinyújtja a nyelvét akkor is lábujjhegyre kelljen állnia. Megnyitottam a hidegvizet, mire hangosan nyöszörögni kezdet, de a víz alól mozdulni nem tudott. Arcát pillanatok alatt piros, kék foltok színezték, mivel a víz szétmosta sminkjeit. Kimentem a még mindig a galérián térdelve várakozó nőhöz és őt is megkötöztem ugyanúgy mint a másikat.
Kivettem szájából a nyállal borított telefont és a nyelvére csíptettem a másik csipeszt. A csipeszbe fűzött kötélnél fogva a fürdő felé rántottam, mire talpra állt és kínlódva, az erőlködéstől nagyokat nyögve, aprókat ugrálva követett. Neki sem ment sokkal jobban az ugrálás mint a kolleganőjének, mindenesetre én gyönyörködhettem himbálózó melleiben és szép megkötözött lábaiban. Beirányítottam a másik zuhanyzóba, majd őt is lábujjhegyre kényszerítve kikötöttem a nyelvét a rózsához.. Ráengedtem a jéghideg vizet.
Mindketten vacogtak a hidegtől, imbolyogtak összekötött lábujjaikon, testük csupa libabőr volt, lábaik remegtek a fáradtságtól. Körülbelül negyed óráig hagytam őket nyugodtan zuhanyozni, majd szóltam nekik, hogyha netán pisilniük kell akkor most elvégezhetik, később csak rosszabb lesz. Megfogadták tanácsomat és mindketten könnyítettek magukon. Hamarosan mindkét tálca alján vizeletüktől sárgára festett víz kavargott. Kihúztam nadrágomból az övet, összefogtam és keményen elvertem a titkárnő kövérkés fenekét.
Azután a főnök kemény, formás segge következett. Majd így tovább felváltva végigvertem a hátukat és combjaikat a lábszáron át a bokákig. Különösen a főnöknő feszülő lábszárának verését élveztem. Tudtam, hogy nagyon szenvednek, a hideg víz még mindig ömlött rájuk, felázott bőrük sokkal érzékenyebb lett. Megfordítottam és előröl is megvertem őket. Combjuk első felét, nyakukat és különös tekintettel jókora melleiket. Elég jól tűrték a verést, de mikor a melleiket kezdtem kínozni rohamosan romlott az állapotuk.
Nyögtek, hörögtek, egyre jobban inogtak. Tudtam, hogy most kell abbahagynom, különben összeesnek és kiszakad nyelvükből a csipesz, amit nem szerettem volna. Elzártam a csapokat és mivel nem voltak olyan állapotban, hogy saját lábukon kijöjjenek, egymás után a vállamon kivittem őket az előtérbe. Ott egymás mellé a földre fektettem és nekiláttam, hogy gúzsbakössem őket.A titkárnő összekötött bokáit a karjaihoz húztam, olyan erősen, hogy feje és mellkasa felemelkedjen a földről. Összekötött lábujjait a két láb között áthúzott kötéllel szintén a karjaihoz kötöttem, ezzel kifeszítve szexis talpait.
A főnöknő lábait és lábujjait eloldoztam, hogy bokáit keresztbe köthessem össze, hogy mindkét talpa külön – külön tökéletesen hozzáférhető legyen az ütlegeléshez. Majd az ő bokáit is a karjaihoz feszítettem, nagylábujjait ismét összehúztam egy kötéllel. Mivel bokái keresztben voltak, az ujjai és lábfejei fájdalmasan kicsavarodtak. Hogy még kényelmetlenebbé tegyem a helyzetét, a lábujjakat összehúzó kötelet is odakötöttem a karjaihoz. Elégedetten szemléltem a művemet. Elővettem retiküljeiket és előttük a földre borítottam tartalmukat.
Ezzel is fokozva megaláztatottságukat, kimutatva, hogy nem lehetnek titkaik előttem, beleláthatok az életükbe. Egykedvűen kotorásztam a holmik között. A fényképek, rúzsok és egyéb piperecikkek között kezembe akadt egy gázspray, amit rögtön kedvem támadt kipróbálni. Tudtam ha befújom őket az reggelig tartó, elég nagy szenvedést okoz nekik. Mikor látták, mire készülök, vadul rángatózni kezdtek és könyörgőre fogták, hogy ezt nem tehetem velük. De bizony, hogy megtehettem és jó hosszan belespricceltem az arcukba.
Erre mind a két nő jajgatni, köhögni és könnyezni kezdett. Öröm volt nézni ahogy tehetetlenül vonaglottak és nem nyúlhattak a szemükhöz, hogy a maró érzést enyhíthessék. Eléggé megéheztem, arra gondoltam, hogy rendelek egy pizzát. Volt egy barátom aki az egyik pizzériába volt kihordó. Biztos voltam benne, hogy most is ő hozza ki. Gondoltam legalább megmutatom neki foglyaimat. Amíg a pizza megérkezik arra használtam az időt, hogy végre közelebbről is megismerkedhessek az eddig csak áhitott lábakkal.
Odamentem a titkárnőhöz és körbenyaltam a talpai puha párnácskáit, majd szopogatni kezdtem rózsaszín lábujjait. Reggelig élvezkedtem volna rajtuk, de már alig vártam, hogy a főnöknő lábujjait érezzem a számban így hát pácienst váltottam. Finoman kezdtem nyalogatni az ujjai hegyét aprókat harapdálva beléjük, majd rábuktam a nagylábujjaira és vadul leszoptam. Egyre durvább lettem erősen haraptam a talpait, egyenként szorítottam a fogam közé minden ujjpercet, mélyen belevájva fogamat az izületek közé.
A nő még mindig nyögött és szipogott, próbálta kihúzni számból gyönyörű lábujjait. Elérkezettnek láttam az időt, hogy kerítsek a konyhából egy fakanalat és elverjem mind a négy felkínált talpat. A főnöknő jobb lábán kezdtem ötven ütéssel, majd a bal lábára is ráhúztam ötvenet. Teljes erőből ütöttem nem kíméltem, élveztem ahogy kitekerhetem a nagyujjait és a megfeszített rángatózó sárga talpakat gyötörhetem. Folytattam a kínzást a titkárnő selymes talpacskáin. Ő is megkapta az ötven – ötven csapást.
Sírt zokogott, borzasztó gyönyört okozva nekem. A kínzás hevében nem tudtam ellenállni vágyaimnak és újra a főnökasszony már megkínzott talpaihoz léptem és közöltem vele, hogy kap még százat a két talpára. A hír hallatán hevesen tiltakozni kezdet. Kegyelemért könyörgött, irgalmat kért azt mondta, már nem bír ki még egyszer ennyi verés és ha tovább kínzom a talpait belehal. Ezt persze nem hittem el neki és iszonyú élvezettel vertem rá a második adagot is a lekötözött lábakra. Mikor végeztem mégegyszer végignyaltam és harapdáltam a kipirosodott talpait, vadul karcolva fogaimmal az érzékeny felkorbácsolt bőrt.
Ennek a pizzafutár csengője vetett véget. Lementem és beengedtem. Jól sejtettem, a cimborám volt. Megmutattam neki a két gúzsbakötött, elvert foglyot, akik véres szemmel, szipogva, könnyezve mocorogtak a földön. A srác elismeréssel szólt a két nőről nagyon irigyelt a lehetőségért. Körbejárta, tüzetesen megszemlélte az áldozatokat. Lehajolt hozzájuk egészen közelről végignézte megkötözött testüket. Markolászta a titkárnő húsos seggét, matatott a szüntelenül izgő – mozgó lábujjain. Sajnálta, hogy nem maradhat itt velünk.
Sietnie kellett, de mielőtt indult volna megkérdezte, hogy megpaskolhatná e a kis dagadékot. Örömmel mondtam igent, legalább ő se kap kevesebbet mint a barátnője. A fiú durván elverte a kövér, rengő farpofákat, majd a feszülő talpakon fejezte be a csépelést. Távozás közben egy párszor rákoppintott a fakanállal a főnöknő kicsavart lábujjainak hegyére és körmeire, mire az fájdalmas jajkiáltásokat hallatott. Megköszönte a lehetőséget és további jó szórakozást kívánva távozott. Visszamentem a lányokhoz, leültem velük szemben és miközben bámultam kisírt arcukat nekiláttam a pizzámnak.
Elképzeltem, mennyire szenvedhetnek, hiszen már jó ideje elkezdődött gyötretésük, régóta meg vannak kötözve és azóta folyamatosan érik őket a fájdalmak. Mielőtt elment a cimborám tett egy javaslatot a lányok szórakoztatására. Egyre inkább hajlottam rá, hogy megfogadjam a tanácsát. Azt javasolta, hogy vigyem el egy kicsit kirándulni őket. Néhány tömbre innen volt egy lepusztult bontásra ítélt ház, ahol mindig akadt egy pár szakadt fiatal vagy hajléktalan, aki ott húzta meg magát. Valószínűleg ők is el tudnának játszadozni velük.
Természetesen a felügyeletem mellett. Hagytam a pizzámból két szeletet a nőknek is, gondoltam megetetem velük. Kíváncsi voltam, hogyan majszolják el gúzsban fekve csak a szájukat használva. Rátettem egy papírra és eléjük toltam, azzal hogy tüntessék el az utolsó morzsáig. Ellenben újabb talpalást helyeztem kilátásba. Valószínüleg most enni akartak a legkevésbé, de nem nagyon volt más választásuk, ígyhát nekiláttak. A testük eléggé meg volt feszülve, ezért meglehetősen nehezen tudták a szájukat a földre hajtani, de azért lassan sikerült nekik a foguk közé kaparintani a szeleteket.
Láttam, hogy minden erejüket latba vetik a falatozáshoz. Szemüket még mindig nehezen tudták nyitva tartani, szanaszét kenték az ételt, szinte az egész arcukat összemaszatolták a pizzával. Nagyon szórakoztató volt ahogy próbáltak közelebb férkőzni a harapnivalóhoz, minden izmuk dolgozott a mocorgásban, a kötelek pedig minden egyes mozdulatra ide – oda húzták – vonták a végtagjaikat. Mikor végre megküzdöttek a feladattal eloldoztem a főnöknőt, és felállítottam, amit alig bírt teljesíteni elgémberedett dereka és lábai miatt.
Ahogy szabaddá váltak kezei rögtön a szemeihez akart nyúlni, amit azonnal megtiltottam neki. Tudtam, hogy nagy fájdalmai vannak és nehezére esik szót fogadnia. Tetszett, hogy ennek ellenére szó nélkül végrehajtja utasításaimat. Egy darabig néztem ahogy ott állt előttem maszatos képpel, majd megragadtam a csuklóit és a nyaka felé hajlítva karjait keresztbe összekötöztem. Lehajoltam a lábaihoz és szorosan megkötöztem a bokáit és a két nagylábujját. Ezután egy kötelet fűztem át a csuklóin és a vállain áthúzva, a lábujjaihoz kötöttem.
Ennek hatására kénytelen volt előrehajolni, térdei kicsit berogytak és szabadon tárult elém kemény gömbölyű feneke. Fogtam a fakanalat és újra ütöttem egy párat a felkínált hátsójára, amit hangos sikoltozással hálált meg. Kerestem a kiborított cuccaik között valami krémet és vastagon belmártottam a mutatóujjamat, majd szétnyitottam a feneke kipirosodott félgömbjeit, hogy bekrémezzem kinyíló piciny lyukát. Éreztem ahogy centiről – centire lazulnak végbele izmai és ujjam egyre beljebb fúródik a nyílásba.
Mikor teljesen ellazúlt és sikamlóssá vált, elövettem vadul ágaskodó férfiasságomat és beletoltam a kitágult segglyukba. Mivel ekkorra már az én vágyaim is meglehetősen felkorbácsolódtak, nem kellett sok a beteljesüléshez. Önfeledten árasztottam el lüktető ániszát és ernyedten dőltem a fotelba. Az forgott a fejemben, hogy míg én élvezhetek és pihenhetek, neki továbbra is ott kell görnyedten ácsorognia. E gondolatok közben lassan újra erőre kaptam és nedves szerszámom újra ágaskodni kezdett. Ezúttal a titkárnő elé telepedtem, vöröses haját megragadva hátraszegtem a fejét és a szájába adtam kemény farkamat, amit élvezettel erősen szopni kezdett.
Szívott és nyalt, fogaival finoman harapdálta makkomat, ügyet sem vetve a rajta levő krémre és a főnöke végbelében rákerült egyéb szennyeződésekre. Mesterien forgatta a nyelvét, közben folyamatosan az előttem táncoló összekötözött talpait néztem, míg lassan, pulzálva tört rám a gyönyör és megtöltöttem fehér folyadékommal a száját. Óvatosan húztam ki pizzától maszatos szájából a szerszámomat és hagytam, hogy mohón tisztára nyalja, majd beletöröltem a még mindig nedves hajába. Miután kipihentem magam, mindkettőjüket eloldoztam és egymás mellé allítottam.
Egymáshoz bilincseltem egy – egy bokájukat és csuklójukat, úgy, hogy a két bilincset egymásba is ekasztottam. Rátettem a nyelvükre a függönycsipeszeiket és azokat is összeakasztottam. Így meghajolva, egymáshoz fordult arccal és kinyújtott nyáladzó nyelvel, nyögve botorkáltak le a parkolóig. Én mögöttük haladtam és gyönyörködtem az előttem ringó két nagy seggben. Eszembe jutott, hogy nem az én kocsimba zsuppolom be őket, hanem a cég egyik kis furgonjába. Abba ugyanis be volt építve egy szállítási célokra használt zárható, kis rácsos kalitka.
Levettem a bilincseket és szétakasztottam a nyelvüket, a csipeszeket azonban rajtuk hagytam. Felnyitottam a kalitkát, ami elég kicsinek látszott mindkettőjük számára, de végülis nem luxusutazásra készültek. Valószínüleg nem értették, hogy most hová megyünk, mert megrettent arccal hunyorogva néztek rám, de megszólalni nem mertek. Először a főnöknőt parancsoltam a ketrecbe. Hátára kellett feküdnie, felhúzott lábakkal, a kezeit a feje fölé nyújtva, hogy rátehessem a bilincset. Majd a titkárnő következett.
Neki a térde közé kellett vennie a társa fejét, az övét pedig belenyomni a másik ölébe. A kezeit hátranyújtva össze és a másik bilincshez csatoltam. Most már nem tudtak moccani se, pedig még jócskán kilógtak a ketrecből. Bele kellett paszíroznom őket a fedéllel, hogy rázárhassam a reteszt. Halkan nyöszörögtek, összepréselődve. Alig kaptak levegőt, úgy összeszorultak, húsuk kidudorodott a rácsokon, ráadásul egymás, lucskos pináját kellett szagolniuk. Gyönyörűek voltak így bedobozolva. Elhatároztam, hogy jó nagy kerülőt teszek velük, hogy minél tovább szenvedhessenek ebben a helyzetben.
Elindultunk. A portás kérdés nélkül nyitotta a sorompót. A városban már nem nagyon volt élet, éjfél körül járt már. Kihajtottam a külvárosba és egy földútra tértem le, hogy megkínozzam őket egy kicsit, ahogy a kocsi dobálja magát a kátyúkban. Ez sikerült is, mert nyöszörgésük egyre hangosodott, fojtott sikolyok hallatszottak, ahogy csipeszelt nyelvükkel artikuláltak. Hosszú autózás után visszamentem a városba és megálltam egy NON – STOP boltnál, ahol vettem vagy húsz óvszert. Zsebre vágtam és tovább indultam a bontásra ítélt házig, ahol folytatni szándékoztam foglyaim gyötrését.
Mikor megérkeztünk a házhoz, már meg is pillantottam három alakot. Két férfi és egy nő volt. A fiúk kezében sör volt és mindhárman cigarettáztak.Jöttünkre abbahagyták a beszélgetést és érdeklődve fordultak a kocsi felé. Kiszálltam és kinyitottam a hátsó ajtót ahol a két nő összebilincselve gubbasztott a ketrecben. Felnyitottam a kalitka vasajtaját és kitessékeltem őket. A ház mellett ácsorgók még nem láthatták őket de kíváncsian várták, hogy mi bontakozik ki az autóból. Újra egymáshoz bilincseltem a bokájukat és a csuklójukat.
Összeakasztottam a nyelvüket a csipesznél fogva és elkezdtem terelni őket a ház felé. Mikor a három ismeretlen meglátta az esetlenül közeledő nőket hangosan röhögni kezdtek. Mutogattak, gúnyolódtak és mindenféle grimaszokat vágtak a görnyedtenbotorkáló meztelen nőkre. Valóban elég nevetséges látványt nyújtottak, úgy néztek ki, mintha quasimodo kishúgai lettek volna, ahogy lógó nyelvel, csurgó nyállal, földig hajolva sántikáltak. Arcuk tiszta maszat a rászáradt pizzától, seggük az égnek állt, nagy melleik lógva himbálóztak menet közben.
A gúnyolódók mellé érve közöltem velük, hogy nekik szántam a két rabszolgámat, csaphatnak egy kis bulit, úgyhogy szedjék össze a többieket és jöjjenek a legfelső emeletre. Megörültek a hír hallatán és nyomban eltűntek a látóterünkből. A ház hét emeletes volt, így meglehetősen nehéz túra állt az összebilincseltek előtt. Nagyon nehezen vánszorogtak felfelé a lépcsőházban. Az utolsó forduló előtt már várták őket a háziak a kezükben tartott gyertyákkal világítva meg az utat. Végig álltak a lépcső mentén és nevetve drukkoltak a szenvedőknek.
Mikor végre megérkeztek a hetedikre, mindketten fujtattak a kimerültségtől, hangosan zihálva kapkodtak levegő után. Bementünk az egyik helyiségbe ami elég nagynak bizonyúlt mindannyiunk számára. A foglyokat középre állítottam a többiek pedig körbeálltak minket. Megállapíthattam, hogy elég tekintélyes kis csapat gyűlt össze, ígéretes kis bulinak néztünk elébe. Szemügyre vettem a szakadtakat, tizennyolcan voltak, közülük öt nő. Három fiatal lány volt és kettő idősebb, bár elég nehéz volt megítélni a korukat az állapotuk alapján.
A férfiak is vegyes csoportot alkottak, volt köztük egészen fiatal, szinte még gyerek és talán még hatvan éves is. Egy azonban közös volt bennük, mindannyian elég lerobbantak voltak. Bűzlöttek a piától, a fiatalok egy része pedig valószínüleg füves cigivel vigasztalódott. Mindezek ellenére nagyon fegyelmezettek voltak, elcsendesedtek és guvvadt szemekkel bámulták a prédaként eléjük állított nőket, akik elvörösödött arcal, sírva remegtek a szégyentől. Most láttam először félelmet a szemükben, de nagyon bízhattak bennem és élvezhették is a helyzetet, mert tiltakozni és bármiben ellenkezni nem is próbáltak.
Lecsatoltam a bilincseiket és szétakasztottam a nyelvüket. Utasítottam őket, hogy feküdjenek hanyatt egymás mellé a földre. Odaszóltam két fiúhoz, hogy szerezzenek két kb másfél méteres rudat, én pedig hozzákezdtem a a két nő kikötözéséhez. Először is szorosan körbekötöztem a melleiket, amik pillanatokon belül lilára dagadva meredeztek a hurkokból. Azután erősen a nagylábujjaikra kötöttem négy kötelet. Mire végeztem a megérkeztek a vasak is, amik tulajdonképpen lyukacsos polcelemek voltak. A nők feje alátettem a rudakat és a nyakukat a vas közepéhez, a csuklóikat pedig a két – két végéhez kötöttem.
Kiterítve feküdtek a közönség előtt, felfedve minden szemérmüket az éhes tekinteteknek. A férfiak segítségével a néhai álmennyezet kampóihoz erősítettem a lábujjaikra erősített köteleket, úgy, hogy lábaik széles terpeszbe nyíljanak és fejük kb fél méterre legyen a földtől. Hangosan jajgattak amikor termetes testük egész súlya a lábujjaikra nehezedett. Kezük ökölbe szorúlt a kíntól ahogy a nagyujjuk izületébe vágódó kötél megfeszűlt, talpaik furcsán megnyúltak a súlytól, szabad lábujjaik görcsbe rándultak a feszűltségtől.
Szeméremajkaik szétnyílva csalogatták közeleb a nyálukat csurgató férfiakat. Akik tüzetesen vizsgálódva járták körbe és közvetlen közelről vették szemügyre a felakasztott, méltóságuktól megfosztott testek, kíntól feszülő, mindenegyes porcikáját. Én is odaléptem a felfüggesztett főnöknőhöz és közelről is megvizsgáltam a lábfejét. Gyönyörű látványt nyújtott feszülő talpa és nyúló nagylábujja, ami pont olyan lila és fehér szinekben játszott, mint nagy dagadó mellei. Belenéztem könnytől elborúlt szemébe és arra gondoltam, hogy míg nekem gyönyört és örömöt okoz a testének ilyen pózban való látványa, addig ő szenved és minden erejét latba vetve küzd, hogy eltűrje a kínokat, amit ez a kényelmetlen helyzet okoz neki.
Kinyújtottam a begörbült lábujjakat, éreztem ahogy a görcsös izmok ellen dolgozom, majd ahogy elengedtem rögtön visszazártak. Ezt kipróbáltam a titkárnő szép lábujjain is, majd megforgattam a felkötözött lábfejét, amitől kicsavarodtak az ujjai és a fájdalomtól hangosan sikítani kezdett. Ez a közönségnek is meglehetősen tetszett ezért még jónéhányszor megforgattam a bokáit, aminek hatása további sikongatás lett, majd elismerő taps követett. Elővettem a két vesszőt, amit útközben egy bokorról törtem és átnyújtottam a legközelebb álló férfiaknak.
Tudattam a társasággal, hogy most aki szeretné vagy akár mindannyian egymás után kedvükre megvesszőzhetik a közszemlére bocsátott, felakasztott nőket. Kijelentésem osztatlan örömet okozott és azonnal megkezdődött a foglyok kollektív kínzása. Kegyetlenül ütötték – verték őket. Egymás kézébe adva a vesszőket. Egyetlen pontot sem hagytak ki a testeken a csapások alól. Záporoztak az ütések a szétnyílt szeméremajkakra, a megkötözött, ijesztően sötétlila mellekre. Nem hagyták ki a szépen gömbölyödő fenekeket sem.
Egyaránt kaptak a védtelen hátak és hasak, a combok kívül – belül, elöl és hátul. A lányok ugyanolyan élvezettel gyötörték az áldozatokat, mint a férfiak. Az egyik idősebb nő abban lelte kedvét, hogy hosszú ideig verte mindkét nő kitárulkozó hónalját és nyakát. A fiatalabb lányok inkább a mellbimbókat vették célba, míg a férfiak szinte kivétel nélkül a szerencsétlenek lába közé mérték a vesszőcsapásokat, mintha ketté akarnák hasítani a testüket. A két nyomorúlt teremtés pedig csak szüntelenűl jajgatott, üvöltött és sírva, megcsipeszelt nyelvüktől pöszén kegyelemért könyörgött.
Egészen addig hagytam ez a brutális játékot, amig mindkét testet teljesen el nem borították a vöröslő, feldagadt csíkok. Ekkor elvettem a vesszőket és elővettem a főnöknő gázspray – ját és az egész flakont kiűrítve végigfújtam vele mindkettőjük felsebzett testét és kisírt szemét. Velőtrázó sikolyokat hallattak és telitorokból eszelősen üvöltöttek, ahogy a spray marni kezdte felkorbácsolt sebeiket és érzékeny nyálkahártyáikat. A hangulat fokozása érdekében megragadtam két gyertyát amik az asztalon világítottak és mindkét nő vöröslő hüvelyébe dugtam egyet – egyet.
Az olvadó viasz rögtön lefolyt a pinaszőrbe, majd mikor azt teljesen elborította utat talált magának végig a hason egészen a mellekig, ahonnan egy – egy csepp a nők arcára is jutott. A láng hullámzó sárga fénnyel világította be a megkínzott testeket. Hosszú ideig gyönyörködtünk vonagló megkötözött testükben és egyre halkuló, szipogó nyöszörgésükben. Alattuk kisebb tócsává gyűlt kifolyt nyáluk, orrukból csöpögő váladékuk, kisírt könnyük és patakzó verejtékük, melytől egész testük izgatóan csillogott a félhomályban.
Mikor a megvesszőzött, kifeszített testek látványa már nem nyújtott több élvezetett hozzáláttunk, hogy újabbakat keressünk magunknak. Leengedtem a testeket, melyek erőtlenül, mozdulatlanul feküdtek a földön. A titkárnőt felemeltem és a helyiségben álló asztal elé állítottam, lenyomtam a felsőtestét az asztal lapjára. Két lábát terpeszben a térdénél az asztallábakhoz, a kezeit pedig hátul összekötöztem. Olyan elgyötört volt, hogy semmiféle ellenállást nem tanusított, szabadon dolgozhattam vele.
Ezután a főnöknőt ugyanígy az asztal másik oldalához kötöztem. A két arc teljesen összeért a nyelvükön levő csipeszt ismét egymásba akasztottam. Mindkettőjük hátrakötött kezét kilencven fokig feszítettem és a plafonról logó kampók egyikén átvetett kötéllel egymáshoz húztam. Ezáltal vállaik kínosan kifordultak a fejük pedig erősen az asztalhoz szorúlt. Látóterük leszűkült a másik könnyes, szenvedő tekintetére.. Hogy ne legyen ilyen kényelmes a helyzetük, kihúztam alóluk a lábukat és a bokáikat a combjuk tövéhez erősítettem, így ismét felkínálkoztak égnek álló piszkos talpaik.
Most már csak ezeket a koszos talpakat kellett ebben a pozícióban rögzítenem, ezért a nagylábujjukra kötött kötelet a térdükhöz csomóztam ezzel fájdalmasan kifeszítve a talpaikat. Mikor végeztem a bandázsolással a társaság néma csendben ámulattal figyelt. Ismét instrukciókat kellett adnom a további teendőket illetően. Elővettem az útközben vásárolt óvszereket és kiosztottam a férfiak között azzal, hogy most szabad a préda, bármelyiket választhatják a két nő közül. Szempillantás alatt elosztották maguk között az áldozatokat.
Hatan jutottak az asztal mindkét oldalára egy pedik aki már túl öreg volt az eféle mulatsághoz hátrébb húzódott és onnan szemlélte mosolyogva a történéseket. Hogy a társaság nő tagjai se unatkozzanak, azt javasoltam nekik, hogy amíg a férfiak szórakoznak, egy percig se hagyják fájdalom nélkül a foglyokat és folyamatosan verjék a szépen előkészített talpakat. Nem kellett kétszer mondanom nekik, rögvest nekiláttak a talpalásnak, csak úgy csattogtak az ütések a védtelen lábakon. Míg a férfiak egymást váltva élvezkedtek én a nőket figyeltem, milyen állatias módon fenyítik meg a két másik mozgásképtelenségre kárhoztatott nőtársukat, akik teljesen kiszolgáltatva, üvöltve vergődtek az ütéseik alatt.
Mire az összes férfi végzett, a nők paprika vörösre verték mindegyik talpat. Az áldozatok félájultan nyöszörögtek az asztalon. Jutalmul, hogy ilyen jól elszórakoztattak és segédkeztek a rabszolgák kínzásában, cigarettát kínáltam végig a kimerűlt csöveseknek. Azzal a célzattal, hogy mielőtt véget vetnénk a bulinak, záróaktusként mindenki elnyomhassa a csikkjét valamelyik fogoly kiválasztott talpán. Ettől ismét nagy izgalom lett úrrá a csapaton. Máris kezdődött a mustra, hogy ki melyik nő lábát válassza.
Ezek láttán és hallatán a kikötözöttek szemébe újra rémület költözött és minden maradék erejüket mozgósítva szabadulni akartak a kínpadról. Ez a kétségbeesett vergődés mégjobban megnehezítette a választást, figyelték melyik küzd elkeseredettebben, melyik fél jobban a rájuk váró fájdalomtól. Mivel nagy volt a csábítás az asztal mind a négy sarkán elhelyezkedő, szépen kivert és véraláfutásokkal díszített talpaknál, beláttam, hogy nem lehetek tekintettel foglyaink esdeklő tekintetére és megkímélem a kínzókat a választás nehézségeitől.
Megengedtem, hogy mindegyikőjük megégetheti mind a két nő talpait. Igaz ez azt jelentette, hogy kétszer annyi csikket nyomnak bele a foglyok talpaiba, de végül már én is szerettem volna, mégjobban megkínozni a főnökasszonyt és nagyon vártam, hogy újra szenvedni lássam. Nem kellett sokáig várnom, mert az elsők már le is szívták a cigarettájukat és vigyorogva láttak neki, hogy végrehajtsák az utolsó ítéletet a rabokon. Az első férfi nagyot szippantott és lassan hozzáérintette felizzó cigarettáját a titkárnő jobb talpához aki velőtrázó sikolyt hallatott.
Majd ismét szippantott és ezúttal a főnöknő bal talpához nyomta a csikket, mire az megrázkódott és most az ő sikítása töltötte meg a teret egészen addig amíg a csikk el nem hanvadt. Ezen felbuzdulva a többiek is egymás után kezdték perzselni a lábakat, egyszerre égetve mind a négy talpat. Volt a ki hosszan a talpon tartotta a csikket és közel hajolva nézte hogyan perzselődik meg a bőr, de volt aki minden teketória nélkül, határozottan elnyomta cigarettáját. Az egyik nő eszelős áhitattal szívta az égett bőr szagával telített levegőt és közben hangosan nevetett a kínlódó foglyokból előtörő fájdalmas hangokon.
Folyamatosan sisteregtek a bőrhöz érő cigaretták, a főnöknő és titkárnője egyre magasabb hangon skáláztak a szűnni nem akaró, hatalmas kíntól. Borzasztóan tetszett az előadás, már nem bántam, hogy kegyetlenül döntöttem, így sokkal tovább tartott a szenvedés. Mikor az utolsó cigaretta is elaludt, a szoba hirtelen elcsendesedett, a levegőben bűzös füst terjengett. A két megkínzott teljesen megsemmisülve feküdt az asztalon. A többiek elégedetten állták körbe az izzadt testeket. Eloldoztam a köteleket és levettem a csipeszeket, melyek nyomán, mindkét nyelvből szivárgott a vér.
Mivel a foglyok már nem tudtak lábra állni ezért, újra összekötöztem a kezüket és lábukat, majd az ezeken áthúzott vasrúdnál fogva a férfiak segítségével levittem őket a kocsihoz. Ott ismét betuszkoltam őket a kalitkába és bezártam a fedelét. Elköszöntem csövesektől és visszaindultam a céghez. Az utazás alatt egy hang sem hallatszott a ketrecből. Mindketten megtörtek a kínzásoktól, már nem érdekelte őket, hogy mi történik velük. A portás kérdés nélkül beengedett a telephelyre, bent leparkoltam az ajtó előtt és egyenként felvittem a vállamon a nőket.
A galérián lefektettem őket a földre amíg forró fürdőt készítettem nekik. Egyszerre ültettem be őket a kádba és gyengéden végigmostam a testüket, finoman masszírozva az kínzások helyeit. Eszméletlenül jó érzés volt a sok brutális érintés után lágyan közeledni a testükhöz. Megkönnyebbülve, hálás tekintettel néztek rám és hagyták, hogy kisbaba módjára fürdessem meg őket. Valóban olyan hatást váltott ki a helyzet, mintha a lányaim lettek volna, akik, mint apjuktól várják a gondoskodást. Mikor végeztem a fürdetéssel óvatosan megtöröltem őket, majd megvizsgáltam a testüket, ami elég gyalázatosan nézett ki.
Karikás tekintet, bevágódott kötélnyomok, lila és piros foltok tarkították őket, a talpaikat vörös égésnyomok borították. A főnöknőnél talált krémmel végigkentem a sérüléseiket, majd némán hagyták, hogy felöltöztessem mindkettőjüket. Megkérdeztem tudnak – e járni, mire bólintottak, arra a kérdésemre, hogy hova vihetem őket a főnök azt felelte, hogy mindketten hozzá mennek. Igy immár saját lábukon lejöttek a parkolóba, beűltek a kocsimba és elvittem őket a főnöknő lakására. Ott mindketten kiszálltak majd a főnöknő behajolt az ablakomon és legnagyobb megdöbbenésemre hosszan megcsókolt.
Aznap már semmit sem aludtam, lévén hogy igencsak hajnal volt mire hazaértem. Reggel az irodában természetesen az történt amire számítottam, sem a főnöknő sem a titkárnő nem jött be. Ezután még egy hétig nem láttam őket. Majd a következő hétfőn egy boríték várt az asztalomon. Benne egy levél és egy nagy összegről szóló csekk. A levélben az állt, hogy a csekk a túlórám munkadíját tartalmazza és ezentúl minden évben egy napra szeretnék igénybe venni a szolgálataimat és alávetni magukat az akaratomnak.
Azóta egész évben olyan a kapcsolatom velük, mintha nem is ismernénk egymást. Pusztán csak munkatársak vagyunk. De egyetlen napig a rabszolgáimmá vállnak és akkor porig alázom, félholtra kínozhatom és magamévá tehetem őket. Gyönyörködhetek megkötözött testükben, imádhatom és gyötörhetem a lábaikat. Egyetlen napig. Immár hat éve. Forrás: Reflektor.blog.hu

Papok tucatjai verték, szexuálisan kihasználták a gyerekeket

Az ír katolikus egyház gyalázatos botránya, amely a katolikus ír kormányok és a hatóság hallgatólagos együttműködésével évtizedeken keresztül lehetővé tette, hogy papok tucatjai verjék, kínozzák megalázzák, rabszolgaként dolgoztassák, szexuálisan zaklassák, és megerőszakolják a rájuk bízott gyerekek százait, sűrű bocsánatkérésekkel, és hatalmas összegű kártérítési felajánlásokkal érkezett el a végkifejlethez.


A Jézus testvérei katolikus szervezet a szörnyűségekről készült jelentés 2. részének közzététele előtt egy nappal, szerdán ajánlotta fel, hogy 161 millió eurót bocsát az áldozatok, illetve gyermekintézmények rendelkezésére pénzben, és javakba, hogy jóvátegye a tagjai által évtizedeken át elkövetett bűnöket, amiket az egymást követő dublini érsekek minden erejükkel igyekeztek eltussolni az egyház jó híre, és a vagyona védelmében.
A jelenlegi érsek elődei olyannyira tudtak a papjaik erkölcstelen és gyalázatos viselkedéséről, hogy már 1987-ben nagy összegű biztosítást kötöttek a később esetleg felmerülő kártérítési igények fedezetére, nehogy azért az egyházi vagyonból kelljen fizetni.
A májusban közzétett első rész után csütörtökön ismertetett 2. része a jelentésnek 700 oldalon keresztül taglalja az egyházfik és az apácák által elkövetett bűnöket. Verés, kínzás, rabszolgatartás, nem erőszak. Ez jutott a 70-es évektől egészen a 90-es évekig az egyházra bízott árvák osztályrészéül. Tételesen ismerteti a jelenté 46 egyházi személy bűncselekményeit, mintegy 300 konkrét esetet.
A jelentés ismertetésekor az ír belügyminiszter a kormány nevében, a dublini érsek az egyház nevében kért bocsánatot az érintettektől, és tettek ígéretet arra, hogy mindent elkövetnek az eset megismétlődése ellen, és az áldozatok kártalanításáért.
Az érintett gyerekek meghatalmazottait felháborította, hogy a Jézus testvérei társaság csak félévvel a jelentés első részének megjelenése után reagált, és a felajánlott 161 milliós kártérítést is csúfságnak nevezték, mert abban igazán alig van pénz a károsultak számára, csak olyan vagyontárgyak, amelyeket a társaság már nem tud működtetni, fenntartani.
A katolikus egyházat egyébként az ügy kapcsán már 2002-ben kötelezték mintegy 128 millió eurós kártérítés megfizetésére. Az ír kormány azonban, kötelezettséget vállalt arra, hogy minden ezen felül jelentkező kárigényt magára vállal. Ez elég nagylelkűnek tűnne, ha nem arról lenne szó, hogy az egyház bűneiért az adófizetők fognak megint fizetni. Ezúttal nem a vasárnapi perselyen, hanem a költségvetésen keresztül.
Korábbi cikkek a témában: Papi szex, oltár előtt szopatta a pap, 80 ezer Ft-ot kapott, cikk itt. A fiú állítása szerint meg is dugta a papot. Pénzért mindenre kapható, riport készítés közben megdugta az anyját is. Templomban szopott a homoszexuális pap – 12 éves kislányt gyalázott meg a pap – Pedofil képek a plébánián – Szexuális molesztálási botrány Hollandiában – Feljelentések után lemondott a püspök – Oltáron szexelt a 12 éves kislánnyal a pap – Vak gyerekeket erőszakoltak meg katolikus papok – Az banán volt, nem a péniszem, mondja a pedofil pap – A papi pedofília áldozatai tüntettek Rómában – Szexbotrány és sikkasztás ügye van a pécsi püspöknek – Buzibárokba járnak a papok – Pedó pornótól hangos a Vatikán – Oltár előtt fajtalankodott az idős pedofil pap videóval – Pedofilbotrány miatt házkutatás a bíborosoknál – Brazíliában pedofíliával gyanúsítanak egy lengyel papot – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – A pedofília nem csak a katolikusoké – Férfiprostikra költötte lopott millióit a buzi pap – Papi pedofília az olasz papokkal is – Homoszexuális papok – A pedofília nem csak a katolikusoké – Minden katolikus gyülekezetre jutott egy pedofil vagy buzi – Buzi papok, terhes apáca sokkolja Vatikánt – Az egyház és gyerekzaklató papok önvizsgálata – A püspökségnek volt fekete kasszája is