A szex olyan mint az aludtej: mindig is létezett, csak néha divatosabb volt, mint máskor.
Számos modern gondolkodó szerint jelenleg erkölcstelen (vagy ha így jobban tetszik: „felszabadult”) időket élünk. Ez a vélekedés nem állja meg a helyét. Letűnt korok más sikeres civilizáióival egybevetve, korunk szexszel kapcsolatos érzékenysége a prűdséggel határos. Nem titok, hogy a szexuáltörténészek egy rakás gyönyörű eszme mögötti tény átszitálásával nyerik eredményeiket. Az elmúlt évszázadokból származó írásos feljegyzések olyan jelentéktelen dolgokról szólnak mint: politika, birodalmi intrikák, inváziók, tömegmészárlások, meg effélék. Ritka az olyan forrás, amely az olyan lényegi dolgokat érinti mint: kaja, pia, szex és népi tánc. A nehézségeket fokozza, hogy a létező beszámolók nagy része mértéktelenül elfogult – vagy a cenzorálás, vagy a hatásvadász túlzások miatt.
Mindenekelőtt célszerű némi megbízható információ begyűjtése. Ez a célja az alábbi példáknak is. Ha az olvasó újabb sztorikat hall, a következő kérdések alapján ítélheti meg azok igazságtartalmát: Én is képes lettem volna rá? Akartam volna egyáltalán? Hagyta volna anyám, hogy megtegyem? Ha az első két válasz „igen”, és a harmadik „nem”, akkor lelke rajta: a sztori továbbadható.

A primitív ember
Az i.e. 4-5000-ből származó szaharai sziklafestvények közt számos olyan akad, amelyik a primitív férfi és a primitív nő üzekedését ábrázolja. Ezek a malac firkák talán a legősibb földi műfajt képviselik, amelyek hagyománya egyenes úton vezet el a férfivécékben élvezhető graffitiig.

A sumérok
Mezopotámiának ezek a korai lakói az első olyan kultúrcsoportot képviselik, amelyet erkölcstelennek bélyegeztek. Lehet, hogy mindez csak pletyka, de tény, hogy az első erotikus műtárgy – egy alternatív közösülési módokat ábrázoló faragott asztal – tőlük származik. Nincs semmi kifinomultság ebben a darabban, de ezen kár is csodálkozni. Mit lehet várni egy olyan civilizációtól, amelynek fővárosáról az urológia jut az ember eszébe?

Az egyiptomiak
Az egyiptomiak találták fel a piramist, az arisztokráciát és az apródfrizurát. A kevésbé ismert, ám összehasonlíthatatlanul hasznosabb találmányok közé tartozik az írópapír, a poszterfesték és a prostitúció. A szexmagazinok legkorábbi ismert előfutárai a Nílus völgyében talált pornó hieroglifák és a csak felnőtteknek szánt papiruszok. A legmodernebb ilyen termékekkel összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a technológia sokat fejlődött ugyan, de a cselekmény lényegében ugyanaz maradt. Az egyiptomiak még egy jogcímen pályázhatnak a hírnévre, ti. a fáraói ház úgy maradt fenn több száz évig, hogy a szex a családban maradt. Az európai királyi famíliákban az volt a szokás, hogy távoli unokatestvérekkel házasodtak. Az egyiptomiak még ennél is finnyásabbak voltak. Egy egyiptomi fáraófi számára az ideális arát (fontossági sorrendben) az alábbiak jelentették:
– a saját anyja
– a saját nővére
-a saját lánya.

A kínaiak
Az i.e. első évezred Kínája nagyobb változatosságban ontotta az erotikus műtárgyakat, mint bármely más civilizáció előtte vagy utána. Agyagvázák, szobrocskák, ékszerek, elefántcsont-faragások, sőt még birodalmi érmék is szép számmal ábrázolnak a legkülönbözőbb helyzetekben párosodó férfiakat és nőket, embereket és állatokat, sőt olyan is akad, aki magával csinálja. Egy időben a taoisták azt vallották, hogy a halhatatlanság könnyebben elérhető azok számára, akik jeleskednek a takaró alatt. Ez oda vezetett, hogy a császári udvar csinos kézilányok seregét verbuválta össze, hogy ezek segítsék a császárt a nemes cél elérésében. Mellesleg az sokat lendített a taoizmus legmagasabb szintű elismerésén. Néhány évvel később azzal álltak elő, hogy egy ifjú magasabb spirituális szintre emelkedhet, ha mély és tartalmas barátságot ápol egy tehénnel. Feltehető, hogy e mögött az a logika lappang, hogy akkorára igen megcsappant a szabad kézilányok létszáma.

A görögök
Erkölcsös többség híján és az AIDS által nem fenyegetve, az athéniak úgy tartották, hogy a szexualitás az istenek ajándéka, minélfogva olyan szabadon és olyan változatosan kell élni vele, ahogy csak lehet. Bordélyházakról már i.e. 2000-től tudunk a Földközi-tenger keleti részén, de az athéniak voltak az elsők, akik állami irányítás alá vonták őket. Az volt a céljuk, hogy elejét vegyék a verekedéseknek és a betegségek terjedésének. Az athéni kincstár ugyancsak söprögetett a kupiban: a történelemben először és (talán) utoljára a szex után is ÁFA-t kellett fizetni. A görögök hozták elő a homoszexualitást is a homályból. Praktikus nép lévén felismerték, hogy az emberek egy bizonyos hányada a hasonnemű partnereket kedveli, és aligha téríthető el hajlamától, ha vele azonos nemű rabok közé dugják őket.

A rómaiak
A birodalom virágzása idején a rómaiak civilizált viselkedésükről és szigorú erkölcsi kódexükről voltak híresek. A hanyatlás korában azonban egy sor cselekvésképtelen, ill. kifejezetten flúgos császár egyre vadabb gyönyörszerzési formáknak hódolt, ugyanakkor lehetetlenül szigorú törvényekkel korlátozva a köznép viselkedését. Tiberius, aki alighanem a leglököttebb volt az összes közt, tudván, hogy törvénytelen dolog egy szüzet kivégeztetni, elrendelte, hogy a hóhér nyilvánosan erőszakolja meg az áldozatot, mielőtt végezne vele. Egy korabeli hivatalos történész „piszkos vénember”-ként jellemezte a császárt. Nero a nagyobb látványosságok kedvelője volt. Ő volt a szexorgiák Busby Berkley-je. Nagy híve volt a nézők bevonásának. Rendezvényei egybemosták az erotika, az erőszak és a káosz határait, annyira, hogy csak 1800 évvel később talált méltó követőre Sigmund Freudban. Nerót egy borbély és egy férfi táncos nevelte fel. Talán ha analízisre járt volna, ma egész más lenne a nyugati világ története.

Az őskeresztények
A keresztények voltak az elsők Európában, akik egy kis finomságot vittek az egymással való érintkezésbe. Az antiszociális viselkedésről alkotott elképzelésük annyiból állt, hogy halakat véstek a falakra, márpedig: – őszintén – mi erotikus van egy halban?
Az Újszövetség erkölcsi kódexe monogám házasságot és házastársi hűséget követelt. Ez átkozottul ügyes módja volt annak, hogy féken tartsák a szexuális úton terjedő betegségeket és megakadályozzák az egyszülős családok kialakulását egy olyan korban, amely nem ismerte még a kotont, a penicillint és a Családvédő Ligát.
Az őskeresztényeknél bevett dolog volt a házasság előtti szex, feltéve, hogy ez a lehetséges partner kipróbálását célozta, nem pedig a mag szétszórását. Ugyanígy a homoszexualitás is inkább csak energiapocséklásnak számított, mintsem halálos bűnnek.
A nőgyűlölet, a frigiditás és a képmutatás későbbi kor teméke, ti. a Római Szent Birodalomé – mikorára a keresztény felbuzdulás túlbuzgalommá izmosodott.

Az európaiak
A vallás a hatalom és a szex mindig is összefonódott egymással. Az első pápák általában az utóbbi kettőt részesítették előnyben.
XII. Jánost távozásra szólították fel, mert bordéllyá változtatta a Lateránt. VIII. Leó távozása kevébé nyilvános volt – őt gutaütés érte aktus közben. VI. Sándort azon kapták, hogy a dézsmafizetők költségén dőzsöl. A szuperdáridóra meghívta a római prostituáltakat is, hogy meztelenül táncoljanak a pápai udvar előtt. Sajna, a dolgok kicsúsztak a kezéből, s a végén már közönségdíjakat tűzött ki az olyan férfiak számára, akik a legszorgosabb prütykölők voltak a nézők szerint.
Ez az ügy több száz évvel a Mediciek és a Borgiák előtt történt, akiknek specialitása a vérfertőzés és az ifjak megrontása volt, némi erőszakkal színesítve. Hozzájuk képest Balthasare Cossa egy szent volt. Ez a férfiú XXIII. Jánosként az egyházszakadást lett volna hivatott megszüntetni, amely a katolicizmus kipusztításával fenyegetett. Emlékiratai szerint hódítottjai közt csak elvétve szerepeltek közeli rokonok, férjes asszonyok és apácák.
A francia Lajosokat aligha nevezhetjük az illem bástyáinak. XIII. Lajos 14 évesen nősült, feltehetően még a pubertás elérése előtt. Szegény kölyöknek még aznap éjjel konzumálnia kellett a házasságot két nevelőnő felügyelete alatt. Nem csoda, hogy 17 éves korában mert legközelebb vállalkozni a mutatvány megismétlésére. XIV. Lajos – mintegy kabalából – XIV örököst nemzett, és volt egy sereg szeretője is. A jobbakat a párizsi polgárokra kivetett dohány- és húsadóból finanszírozta. A későbbiek folyamán kifejlődött végbélsipolya olyan gyötrelmessé tette számára a szexet, hogy inkább a vallás és a kastélyépítés felé fordult.
XVI. Lajos szexuális kilengései nagyban hozzájárultak a francia forradalom kirobbanásához. Megépítette a Palais aux Cerfs-t Versailles-ban, ahol több tucat fiatal nő leste óhaját a francia adófizetők pénzén, mai árfolyamon számítva cirka évi egymillió fontért.

A britek
Britanniában sem az ókori sem a keresztény római befolyás nem ismerhető fel egykönnyen. A szex iránti korábbi attitűdöt leginkább a vikingek és más csavargók formálták, minek folytán az a nő maradt szűz, aki elég gyorsan futott.
Az angolszászok nem ismerték a nemi erőszak fogalmát, és a sötét középkor Britanniájának sem volt erkölcsi kódexe. Chaucer Canterbury mesék-je a tanú rá, hogy a barátokkal és ismerősökkel való kopuláció a bevett sportok közé tartozott. Ebből az érából örökölte a modern angol nyelv az olyan egyszótagú szavak többségét, amelyek a magyar négybetűsökéhez hasonló illetlen jelentéssel bírnak.
Az első éjszaka joga normann hozomány volt. Ez az az ősi szokás, amely a házasulandó falusi leányzók deflorálásának privilégiumát a falu lordjának biztosította az esküvő éjszakáján. A földesuraknak jogukban állt továbbá a be nem fizetett dézsmát az asszonynép szexuális szolgáltalásaival pótolni. Feljegyeztek egy olyan esetet is, amikor egy apát élt az első éjszaka jogával. Nem szerepel a történelemkönyvekben, pedig tény, hogy Oroszlánszívű Richárd arra ocsúdott első szentföldi hadjáratán, hogy jó és hűséges lovagjai borra és asszonyokra költötték az összes pénzét. Meglepően keveset tudni a középkor szexuális gyakorlatáról. A katolikus monogámia és hűség sikerét az alapján lehet a legjobban megítélni, hogy a XV. század végén akkora szifiliszjárvány dühöngött, hogy a szakértők 20 éven belülre jósolták az emberi nem kipusztulását.
Nem valószínű azonban, hogy ezek az aggodalmak sokat változtattak a britek promiszkuitásra való hajlamán. I. és VI. Jakabot ismerősei így jellemezték: „otromba fickó, aki visszataszító módon nyilvánosan üríti ki megtelt belső szerveit alul-felül”. Ezenkívül ő volt az első olyan langyos uralkodó is, aki sokoldalúságát nyílt sisakkal vállalta. Kebelbarátját, a nála 25 évvel fiatalabb Goerge Villierst, úgy említi mint „édes gyermek”-et és „feleség”-et. Nem csoda hát, hogy végül Buckingham hercegévé nevezte ki hőségéért.
Pepys és más XVII. századi szerzők olyan természetesnek veszik a szajhák utáni koslatást, mint bármi mást, amivel el lehet űzni egy csütörtök este unalmát. A jó Károly király nyílt viszonyt folytatott Nell Gwinnel és még néhány nővel, úgyhogy végül tizennégy törvénytelen utódot nemzett, ami ékes bizonyítéka dr. Condom erőfeszítéseinek (l. a Fogamzásgátlás alatt). Ha a Kent megyei Mary Honeywood példája jellemző a korra, akkor a termékenység elég nagy gond lehetett a XVII. században. Ennek a lenhami hölgynek, sírfelirata szerint, 16 gyermeke, 114 unokája, 228 dédunokája és 9 ükunokája volt, amikor elhunyt.
Anna királynnő tizenhét gyermeknek adott életet, ami megmagyarázza, mért volt olyan a lába, amilyen volt.

A viktoriánusok
A modern szexuális gátlások túlnyomó többségéért a viktoriánusok a felelősek. Nem mintha a morális feddhetetlenség oszlopai lettek volna, egyszerűen csak zavarosak voltak.
Hogy a kopuláció csupán a populáció gyarapítását szolgálja; hogy egy hölgy csak kötelességből csinálja, nem pedig élvezetből; hogy a maszturbáció vaksághoz és őrülethez vezet; hogy a megátalkodott paráználkodókra a pokol örök tüze vár – ez mind viktoriánus elmék szüleménye.
A szadomazochizmus és a pederasztia behozatala Angliába szintén viktoriánus elmék érdeme. A XIX. századi London bővelkedett az olyan bordélyokban, amelyek „gyermekszerető” urak kielégítésére szakosodtak, továbbá olyan míderes hölgyeket alkalmaztak, akiknek specialitása a gúzsbakötés és a korbácsolás volt.
A viktoriánusok rájöttek, hogy az önmegtartóztatás nemcsak a lelket nemesíti, de kínosan fokozza a libidót is. A hímnyomorúság kifejezésének szükségessége édeskés illatú ideologizálásokhoz vezetett. A „bukott nők megmentése” egy volt ezek közül. A metresz elfogadható szerepet töltött be ebben az udvarias társadalomban, a bordélytulajdonos pedig, aki ugyanennek a spektrumnak a kommersz végét képviselte, madámmá lépett elő. A jobb körökben csaknem akkora vagyonra tett szert, mind gazdagabb kliensei.

A modern éra
Elég egy pillantást vetni a kísérőközvetítők és a szexhívások hirdetéseire, az amszterdami könyvesboltokban nyáladzó kukkolókra, a félreeső utcákban parkoló BMW-k belehelt hátsó ablakára, a nemibeteg-gondozók zsúfolt várótermeire és a vécékben látható graffitikra, hogy bárki meggyőződjék róla: plus ça change, plus c’est la męme chose, magyarán: minél több a változás, annál inkább ugyanarról van szó.

Vissza a cikkek nyitólapjára