Mentem haza, éppen edzésen voltam, és a korai sötétedés miatt, már sötétben volt. Egyedül voltam egy szűk utcában, amikor egy furgon, hirtelen, szinte a semmiből előtűnve lefékezett mellettem, és páran kiugorva belőle, betuszkoltak a raktérbe. Hosszú ideig zötykölődtünk, és fogalmam sem volt, mi tévő legyek, mert az első pár percben, már meg próbáltam, minden lehetséges módon kijutni, de nem sikerült. Beletörődötten rogytam le a padlóra és kétségek között vártam a folytatást. A folytatás sem volt sokkal biztatóbb.
Megérkeztünk! A lefékezés oly váratlanul ért, hogy teljes erővel nekivágódtam, a raktér első falának, és erőteljesen megszédültem. Kicsit szétszórt lettem az ütés hatására, ezért az sem nagyon érdekelt, hogy két ember jött be a raktérbe, kezemet hátrakötötték, és a fejemre egy zsák került, majd pedig, kilöktek a földre. Próbáltam lábra állni, de valaki, azt hiszem, hogy egy tűsarkúban, a nyakamnál visszanyomott a földre. Határozottan megkérdezte: „Megismered a hangom?” Igen, megismertem, és már azt is tudtam, mire megy ki ez az egész.
A volt barátnőm volt az, aki azért szakított velem, mert elutasítottam, hogy Domináljon rajtam. Már tudtam, hogy mire megy ki ez az egész, és tudtam, hogy most kíméletlenül be fog törni. Szóval, remegve válaszoltam, hogy tudom ki Ő. Majd hallottam távozó lépteit, és visszaszólt: „Hozzátok utánam!” Egy ajtóhoz értünk, amit az Úrnő, előttünk bevágott, és a többiek mondták, hogy vetkőzzek le, és ha bemegyek, ne számítsak semmi jóra. Remegve levetkőztem, majd a kezemet ismét hátrakötötték, és elindultam be zsákkal a fejemen.
„Ugye tudod, miért vagy itt?”-„Igen tudom” Régebben is az volt a mániája, hogy seggbe baszhasson, majd elfenekelhessen. Tudtam is hogy ez fog következni, de nem számítottam rá, hogy ekkora méretű felcsatolhatóval fog nekem esni. Mivel a zsák még a fejemen volt, úgy hozta tudtomra, hogy letérdeltetett, és a hajamnál fogva, belehúzta a műfaszt a számba. A szám majd szétrepedt, és tudtam, hogy a seggemben sem lesz kellemesebb hatása. Az Úrnő, kopogós tűsarkújában, jól halhatóan a hátam mögé sétált, és majd egy órán keresztül baszta a seggem.
Öt perc után, már nem tudtam semmire se gondolni, csak arra, hogy bármit megtennék, csak húzza ki belőlem, és legyen vége, de a tortúra, ezzel még nem ért véget. 1 óra hosszat tartott, de több napnak is tűnt, abban a bizonyos zsákban. Mivel előre nem mondta meg, hogy mennyi ideig fog tartani, nem tudhattam, vajon mikor hagyja abba, amikor egy hirtelen mozdulattal kirántotta belőlem a faszt és közölte hogy készen vagyunk. Megkönnyebbülve húztam össze a seggem és nem tudtam, hogy milyen szörnyűség vár még rám.
Az Úrnő a zsáknál fogva húzni kezdett, és egy fenekelő bakhoz kötözött. Nem árulta el, hogy hány ütést fogok kapni, és milyen eszközzel. „Szenvedj csak, én is szenvedtem, amikor elutasítottál, és nem voltál hajlandó játszani, velem. Akkor még kíméletes lettem volna veled, de most már nem!” Hangosan kellett számolnom az ütéseit, és ha eszközt váltott, az elő ütésnél megnevezni, hogy mi az, ha nem tudtam, addig ütött, míg rá nem jöttem. „Majd megtanulsz minden eszközt ne félj! Lesz alkalmad rá elég, mert nem most találkoztál utoljára ezekkel, azt ugye tudod!
” Csak nyöszörögtem, és igyekeztem számolni az ütéseket. Nem tudom, összesen hány ütést kaptam, mert az Úrnő nem akarta elárulni, én pedig nem emlékeztem utólag már rá. „Ne kíváncsiskodj annyit, ha én tudom, és látom, hogy alázatos vagy, az éppen elegendő” A verés után eloldozott levette a fejemről a zsákot, és nyugodtan elbeszélgettünk. Közölte, hogy jó lesz hozzám, és visszafogad, ha ezután is akarom, ha nem akkor itt tar éjjel egy pincében, és 1 hónap után elenged, de a hónap minden napján, ugyan ez lesz a program, mint ezen a napon, de a ha nála maradok, akkor pedig a kutyája leszek, akinek, hűségesnek kell lennie a gazdájához, és ha az ösztöneimet megszegem, akkor is egy ilyen nap vár rám!
Végül is, beleegyeztem, és a kutyája lettem és vagyok, Önnek!…
sm
Spanking Compilation, fenekelős válogatás
További spanking képek itt – Fenekelős bdsm videók itt
Férfi kínzás
Pornóbotrány: Maradandó sérülések a szadó-mazó forgatáson
Maradandó sérüléseket szerzett egy nő, aki a letartóztatott banda szexfilmjében szerepelt. Bőrén örökre meglátszanak a hegek, amiket pálcával okoztak. Azt mondja több száz hasonló felvétel van az interneten, és több száz olyan lányról tud, akiket becsaptak és nagyon megvertek a forgatásokon. Van akinek áramot is vezettek a hüvelyébe. A lány a Tényeknek arról beszélt, hogy a szadista szexfilmeket forgató csapatból többen még szabadlábon vannak. Szadó-mazó videók a Bixip.com oldalon.
[Bulvar]
Durva szadista nemi erőszak Rékával
Réka, ahogy hazaért, a tükör elé állt. Sápadt arcán látszott, hogy kevés időt töltött napfényben. „Tehát igazuk volt a fiúknak. Tényleg nem áll jól a hófehér bőrszín” – gondolta.
– Talán egy séta jót fog tenni. Kiszellőzik a fejem – beszélt magához a tükör előtt.
Kiszaladt az udvarra, de mielőtt kinyitotta volna a bejárati kaput, szeme megakadt a biciklijén. Elmosolyodott és felpattant rá, úgy hagyta el az ő csendes kis utcáját.
Halkan surrogott a gumi a tűzforró aszfalton. Réka érezte, hogy minél gyorsabban megy, annál kevesebb baja lesz. A megszokott útón ment, gyorsan kiérve a városból, maga mögött hagyva minden bánatát.
Bő fél órán belül egy kis bolthoz ért. Ez mellet kanyarodik le mindig, hogy pár kilométer múlva egy másik úton visszaforduljon a városhoz. Szomjas volt és a nadrágja csörgött. Réka fáradtan lépett be a boltba. Most, hogy kiszállt a ritmusból, kezdte csak érezni, hogy mennyire fájnak a lábai. Egy ápolatlan férfi állt előtte. Rékát megcsapta a pia bűze. Szánalmasnak tartotta, az összes olyan embert, akik egész nap a kocsmákat bújják, és semmi hasznosat nem csinálnak.
– Egy pillanatra eltetszene engedni? Sietek – kérdezte a lány, és megpróbálta megelőzni. A sorok között kevés hely volt, így testük egymáshoz ért. Réka érezte, hogy a férfi a kezét végighúzta a mellein.
– Micsoda bunkó maga! – fakad ki Réka. – Maga engem ne tapizzon!
– Elnézést – morogta a pasas. – Kicsi itt a hely, véletlen volt.
– El tudom képzelni, mennyire sajnálja – morgott még Réka, majd otthagyta a férfit, aki hosszan bámult utána.
Miután Réka befejezte a vásárlást kiment a boltból. Egy húzásra felhajtotta az üdítőt, és a dobozt az egyik kukába dobta. Majd felpattant a biciklire és tovább ment.
Délután három körül járt az idő. Réka élvezte, hogy a levegő hűsíti az arcát. Senki nem járt arra akkor. „Akár meztelenül is biciklizhetnék, senki nem venne észre” – gondolta, majd kisöpörte szeme elől barna hajtincseit. Amikor a gondolat végére ért, egy motorhang zavarta meg a délután csendjét. Réka hátra nézett. Egy kis motoron az az ember közeledett, akit pár perce a boltban lebunkózott. Visszaemlékezett és világosan emlékezett rá, hogy a férfi direkt használta ki az alkalmat, hogy letapizhassa. Réka nem tartotta magát csúnyának, inkább az arrogáns stílusa miatt nem volt barátja szinte soha.
„Pár perc és utolér. Most majd a seggemet fogja majd meg?” – gondolta Réka, majd lehúzódott az út szélére, hogy még véletlenül se legyen a férfi útjában.
Fél perc múlva a férfi valóban utolérte a lányt és ahelyett, hogy leelőzte volna, a közelébe ment és durván meglökte. A lány hangos kiáltással borult bele az út melletti árokba. A bicikli ráesett, és Réka feljajdult, amikor a pedál bokán vágta. Iszonyatosan fájt neki, és miközben lábát masszírozta a férfit nézte, aki közben megállt és egy bokorba tolta a robogóját.
„Most mit akar ez az állat?” – kérdezte magától Réka. Szívébe félelem költözött. Több kilométeres távolságban semmi lakott terület, semmilyen épület semmilyen ház. Egyedül volt a puszta közepén ezzel a vadállattal.
A férfi sebes léptekkel közeledett felé.
– Most gondolom, nagyon örül – szólt hozzá Réka. – Most bosszút állhatott, azért, mert visszaszóltam, amiért fogdosott.
– Kuss, legyen kislány – mordult rá, a megszeppent Rékára. – Tetszel nekem kislány.
– Hagyjon engem békén – nyöszörgött Réka.
– Vetkőzz – parancsolta a férfi, csillogó szemekkel.
– Azt várhatja! Mit képzel magáról?!
– Velem nem lehet ellenkezni – mordult megint az alkoholtól kótyagos pasas.
Odament a lányhoz és a hajánál fogva felrángatta a földről és az árok mellé dobta, a lassan sírni kezdő lányt. Majd elé térdelt és elkezdte lecibálni róla a pólóját. Réka sikoltozva ellenkezet. A férfi, erős volt, de türelmetlen. A lány megrúgta a lábát, mire az felszisszent és kést rántott elő.
– Ide figyelj, istenemre mondom, beléd vágom, ha nem engedelmeskedsz.
– Nem fogok levetkőzni – zokogta a lány.
– Dehogynem, le fogsz vetkőzni.
A férfi újra nekiesett és a térdével leszorította a lány két csuklóját. Majd a késsel széthasította a pólót, és arrébb hajította a cafatokat, hogy ne akadályozzák. Réka Hangosan sikoltozott. És kérlelte az idegent, hogy hagyja őt békén. A Férfi már a Nadrágját cibálta le a félelemtől reszkető lányról. A fehérneműeket egy- két mozdulattal letépkedte róla, és elé tárult Réka tökéletes teste. Férfi lehúzta a nadrágját, és nemi szervével megpróbált behatolni a lányba. Réka összecsukta a combjait. Nem engedte, hogy ilyen gyalázatos módón veszítse el a szüzességét. A férfi káromkodva esett neki, hogy kezével szétfeszítse a lány lábait.
– Könyörgök, nem bántson. Most jött meg…
– Kussolj ribanc – üvöltött most már a férfi is idegességében.
Végre sikerült szétfeszítenie a lány combjait. Lihegve mászott közelebb, hogy odaférjen. Rámászott a kétségbeesetten zokogó lányra. A véres tampont egy mozdulattal tépte ki és durván behatolt nemi szervével. A lány felsikított, és elernyedtek végtagjai. Hát vége, eddig bírta. A férfi, erősebb volt nála. Halkan zokogott, és hajtogatta, hogy hagyja abba. Pár perc múlva a Férfi teste hullámozni kezdett és beleélvezett Rékába. Lemászott róla és mellé feküdt a fűbe, hogy kipihenhesse magát. Réka megtörten feküdt mellette nem is koncentrált arra, hogy akár el is szaladhatna. Gondolatai máshól jártak. Megerőszakolták. Soha nem hitte volna, hogy ez vele is megtörténhet. És most itt fekszik. Legyőzötten megalázva. Amikor arra is gondolt, hogy a férfi már nincs rajta, megpróbált felpattanni, hogy elszaladjon, ennek a vadállatnak a közeléből. Alig lépett egyet, egy kéz megragadta a bokáját. Térdre esett és újra felsírt fájdalmában.
– Engedjen el. Kérem… megkapta, amit akart.
– Ugyan már – kelt fel röhögve a pasas. – A java most jön.
Réka elé állt és megpróbálta Réka szájába rakni.
– Vedd be a szádba – üvöltött rá, a tiltakozó lányra.
– Nem. Azt már nem… – sírt Réka.
A férfi megvágta a késsel a vállát, a lány hangosan feljajdult.
– A következő vágás a torkodon lesz, ha nem veszed be a faszomat.
– Kérem ne. – zokogta a Réka fájdalmasan.
– most nyisd ki a pofád kis ribanc! – üvöltött vele a férfi. Újra megpróbálta. A lány résnyit kinyitotta a száját. A pasas a kés pengéjével szétfeszítette, és a szájába rakta péniszét.
– Szopj le. – jött a következő utasítás.
Réka sírva rázta a fejét.
– Elvágom a nyakadat! – fenyegetőzött tovább a férfi, mire Réka vékony kezének ujjai rákulcsolódtak a férfi farkára.
– Kezd el húzogatni – röhögött a pasas.
Réka sírva húzogatta a bőrt a rosszízű nemi szerven. Mintha nem is mosakodott volna egy hete. A férfi hátra hajtotta a fejét és nagyokat sóhajtott. Néha egy egy utasítást üvöltött, amikre rendszerint Réka összerezzent.
– Gyorsabban!
– Ha rá mersz harapni, akkor megfojtalak puszta kézzel.
– Erősebben!
-A fejedet is mozgasd!
Nemsokára a férfi testét újabb hullámok járták át. Réka látta és ki akarta venni a szájából a merev farkat. De a férfi hátulról tartotta a fejét, és így Réka torkába élvezett. A lány fuldokolva próbálta kiköpni. De a férfi újból fenyegetni kezdte, ezért megpróbálta lenyelni. A krémes rossz ízű anyag, nagyon nehezen ment le Réka összeszorult torkán. Könnye a vállán végigfolyó vérével keveredve csöppent le a földre. Réka a földre borult és hangosan zokogott. Minden erő kiszállt belőle, képtelen volt már védekezni. A földön feküdt aléltan, fejéből kizárta ezt az átkozott világot, és csak magára és a megalázására tudott gondolni.
– Na, akkor még egy kört – röhögött lihegve a férfi.
– Ne kérem… – sóhajtotta Réka a földön. Már kiáltani sem volt ereje.
– Állj négykézláb. – parancsolta a férfi.
Réka tudta mi fog következni Informatika órákon a mellette ülő srácok monitorán számtalanszor látott ilyet.
Réka nem mozdult. Semmi ereje nem maradt. A férfi oldalba rúgta.
– Ellenkezel velem kis ribanc?!
– Hagyjon békén – nyöszörgött a meggyalázott lány.
A következő rúgás a veséjét érte.
– Állj négykézláb! – üvöltötte újra a támadója.
Réka minden erejét összeszedte, de nem sikerült A rúgások pokolian fájtak a sok erőszak teljesen fölélte energia készletét.
A férfi megfogta, és a hátára görgette.
– Hát nem engedelmeskedsz nekem? – kérdezte eszelős tekintettel.
– Ne bántson, kérem… – nyöszörögte a lány.
– Most látom, milyen formás kis melleid vannak.
A férfi elkezdte a lány melleit simogatni, utána durván harapdálni kezdte. Réka újra sírni kezdett. Fájt, amit ez a gazember csinált vele. A mellein ottmaradtak a férfi fogainak a nyomai.
A férfi hasra fordította, és a kés nyelét feldugta a lány véres puncijába. Benne hagyta, majd négykézlábra állította a lányt. Kihúzta a kést és lenyalta róla a véres nedveket. Majd a kés nyelét a végbelébe erőltette, és forgatni kezdte, hogy kitáguljon, a nyílás. Majd kirántotta és a farkét erőltette bele a lány végbelébe. Réka hangosan zokogott, majd elhallgatott és fejét lehajtotta. Már nem érzett semmilyen fájdalmat. Tinédzser testének sok volt ez a rengeteg erőszak, amit át kellett élnie.
A férfi teste nemsokára újból rángatózni kezdett és végbelébe élvezett a teljesen elcsigázott lánynak. Majd elengedte a lány csípőjét és hagyta, hogy a fűre essen.
– Végeztünk kislány. – sóhajtott egy nagyot a férfi. – legközelebb megtanulod, hogy kivel legyél udvariatlan.
A férfi magára rángatta a nadrágját és előhozta a bokorból a motorját. Épp felült volna rá, amikor meglátta a lélegző testet a fűben.
– Majdnem elfelejtettem valamit – szállt le a robogóról, majd elindult a lány felé.
– Menjen innen. – suttogta a lány könnyes szemmel.
– Csak eszembe jutott, hogy beköpsz a zsaruknak – állt meg fölötte a pasas, majd a hajánál fogva, mint egy rongybabát ismét felemelte. A lánynak fájt ez a fogás, de a fajdalom nagyon későn érkezett, nagyon messziről. Mint ha fáziskésése lenne.
– Nem köpöm be, csak hagyjon békén végre – könyörgött a lány.
– Nem hiszek neked cica – mordult a támadó, majd térdre eresztette a lányt. A nyaka megfeszült. A kést a torkához illesztette a pasas, majd egy gyors mozdulattal véget vetett Réka életének. A vér, patakokban folyt a fűcsomók között. Réka arcra borulva üveges szemmel feküdt a földön.
Hétköznapi amazon – S/M történet
Móninak hívták, 29 éves, 160 cm magas, hosszú fekete hajú lány volt. Az Interneten, egy chat-szobában találkoztunk. Először csak semleges témákról beszélgettünk, ahogy mindenki más is: merre laksz, mivel foglalkozol? Másnap is ott volt, és harmadnap már direkt azért léptem be, hogy rákeressek. Naponta beszéltünk, része lett az életemnek. Képet és telefonszámot cseréltünk.
Pár hét múlva, amikor már jól egymásra hangolódtunk, mellékesen megemlítette, hogy találkozhatnánk, ha nem bánom, de van valami, amit el kéne mondania. Bíztattam, mondja bátran.
– Kicsit S/M vagyok… – írta.
– Ez Nálad mit jelent? – kérdeztem. Tényleg kíváncsi lettem.
– Szeretek küzdeni – közölte. Csodálkoztam kicsit, mert a képein egy teljesen átlagos, hosszú hajú lányt láttam. Igaz, sportosabb kiállása volt, mint a többieknek, és a szemében is volt valami érdekes és vonzó, de most tényleg meglepett.
– Hogyan? Igaziból? – kérdeztem.
– Aha, hogy legyőzzelek – felelte. – Ez csak komolyan izgalmas…
Később már nem említette a témát újra. Aztán le kellett utaznom éppen abba a városba ahol lakott. Megbeszéltük a találkozót munka utánra egy presszóba. Egyszerű kis beszélgetésre gondoltam, minden további nélkül. Bár a leveleinkből elég jól kiismertük egymást, de a személyes találkozás mégiscsak más…
Fél öt volt, amikor a cukrászdába érkeztem. Negyed órával korábban érkeztem, és úgy ültem le, hogy szemmel tarthassam a bejáratot. Aztán elmúlt a megbeszélt idő, de senki hasonló nem lépett be az ajtón. Kicsit letört lettem, hogy megint lyukra futottam, amikor a legtávolabbi félhomályos sarokból felállt Ő, és odajött hozzám.
– Szia – mondta. – Onnan figyeltelek kicsit, nem baj?
– Mikor jöttél be? Észre sem vettelek! – mondtam.
– Még előtted – mosolygott, és leült mellém.
Kicsit vontatottan indult a társalgás, mind a ketten zavarban voltunk. Később, amikor már felszabadultabban beszélgettünk, megkérdezte, hogy hazaviszem-e. Természetesen igent mondtam.
Ahogy a kocsi felé mentünk, belém karolt. Éreztem a testét a vékony ruhán keresztül, ahogy hozzám simult. Pár perc alatt a házhoz értünk, ahol minden ablak sötét volt.
– Nincsenek itthon? – kérdeztem.
– Egyedül élek. – mondta. – Csak a neten írtam, hogy van két gyerekem, mert a komolytalanokat ki akartam szűrni. – mindezt pajkos mosollyal mondta. – Bejössz?
– Ha szabad… – mosolyogtam én is.
Bekísértem, néztem, ahogy ajtót nyit, és felkapcsolja a villanyt. Átlagos, kényelmes ház volt, minden túlzás nélkül.
– Hol a birkózószőnyeg? – kérdeztem, visszautalva a hetekkel korábbi beszélgetésre.
Felkapta a fejét, hosszan és furcsán nézett rám. Megijedtem, hogy valami óriási hibát követtem el. Aztán végigmért, alaposan, tetőtől talpig.
– Máris harcolni akarsz? – kérdezte.
– Persze, hogy nem, nem akarlak lerohanni – próbáltam menteni a menthetőt.
– Nem baj, ha gondolod, ne húzzuk az időt. Több mered a lényegre – mosolyodott el végre. – Hoztál valami ruhát hozzá? – kérdezte.
– Hülye kérdés volt, nem volt nálam semmi a kocsi kulcson kívül.
– Na jó, gatyában leszel – döntötte el, és ledobálta a ruháit.
Egy szál bugyiban állt előttem, én pedig a meglepetéstől szólni sem bírtam. Nagyon jó alakja volt: kicsi, kemény, hegyes mellek, vékony fiús csípő, hosszú, elegáns, hosszú combok. Látta rajtam, mennyire meg vagyok lepődve, és hogy teljesen leblokkoltam, és felnevetett.
– Na, készülődj már neki – mondta. – Segítsek?
Én is levetkőztem, csak az alsónadrág maradt rajtam. Kicsit tartottam ettől a pillanattól. Én teljesen átlagos pasas vagyok, és itt állok szemtől-szemben egy helyes, kedves lánnyal, egy szál gatyában, egy fényesen kivilágított szobában. Hülye egy helyzet…
– Gyere már – mondta, és a kezemnél fogva húzott a hálószoba felé.
A háló sokkal nagyobb volt, mint gondoltam. Hatalmas, tágas szoba, nagy franciaágy a fal mellett.
– Ott hátul van az aréna – mosolygott. – Ha akarod, kipróbálhatjuk…
Egy másik helyiségbe vezetett, ami az ágy mellől nyílt. Ilyet még nem láttam! Normális méretű, de ablaktalan szoba, amit elöntött a mennyezetre szerelt neoncsövek hideg fehér fénye. Valaha gardróbnak épülhetett. A padlón szabályos, zöld birkózó szőnyeg, amit utoljára az iskolában láttam. A falak mellett szintén.
– Egy barátom csinálta, klassz, mi? – kérdezte. – Kipróbáljuk?
– Persze – nyögtem ki. A szám teljesen kiszáradt az izgalomtól.
Felálltunk egymással szemben. Hagytam, hadd kezdeményezzen, nem tudtam, mire gondol valójában, igazi harcra vagy csak játékra.
Hirtelen hozzám lépett, a nyakamba kapaszkodott. Én is a nyakához nyúltam, amikor szabályosan felugrott rám, a derekamra fonta a lábát, és lerántott a földre. Térdre estem, éreztem a combjainak szorítását a derekamon. Meglepően erős volt, alig kaptam levegőt. Próbáltam benyúlni a derekam és a combja közé, hogy lefejtsem magamról.
– Húzhatod a hajam, ha akarod – suttogta.
A háta mögé nyúltam, belemarkoltam a hajába, és finoman meghúztam.
– Keményebben – suttogta ismét. – Így nem mész semmire!
Erősebben húztam a haját, teljesen hátrafeszült a teste. A mellei a szemem előtt ugráltak, és éreztem, hogy tovább erősödik a szorítás a derekamon. Lassan a hátára döntöttem, és közben sikerül a kezemet lenyomni az oldalam mellé. Kezdtem kicsúszni a szorításból. Későn vettem észre, hogy ez csapda: ahogy a jobb lába a vállam fölé került, ismét összezáródtak a combok. Egyik oldalt a karom alatt, másik oldalt pedig a nyakam mellett volt a lába, amit a bokájánál össze is kulcsolt. Alig kaptam levegőt, de a haja még mindig a markomban volt. Mozdulni sem tudtam, a haját pedig hiába húztam, most már teljes erőből. A másik kezemmel fogást kerestem a combján, éreztem az izmokat a selymes bőr alatt.
Már arra gondoltam, hogy szégyenszemre két perc után feladom, amikor rájöttem, hogy a teste valószínűleg a majdnem a lábam között van, de a haját húzó karom útban van ahhoz, hogy én is átfogjam őt. Elengedtem a haját.
Felkacagott, azt hitte győzött. A földre tette a kezeit, oldalra akart fordítani a combjaival. Ekkor kulcsoltam át végre a testét valamivel a dereka fölött a lábaimmal. Izgalmas és furcsa érzés volt, éreztem a vékony, de erős, szívós testet, ahogy szabadulni próbál. Erősítettem a présen, és lassan szorítottam ki belőle a levegőt.
Nem tudom, meddig feküdtünk így a szőnyegen összefonódva. Sem neki, sem pedig nekem nem volt esélyem a szabadulni.
– Oké, ez döntetlen! Kezdjük újra, vagy így maradunk reggelig? – kérdezte.
– Kezdjük újra – egyeztem bele, és elengedtem.
Amikor újra kaptam levegőt, feltérdeltem. Ő már térden állva várt, és rögtön rám vetette magát. Nem hagytam magam, átöleltem a karjai alatt és a hátára döntöttem. Vigyáztam, hogy ne tudjon közben ismét ollóba fogni, a lábai közé nyomtam a térdemet. A combjai az enyémre fonódtak, és éreztem, hogy innen nem könnyen fogom tudni kiszabadítani. Az államnál fogva feszítette hátra a fejem, miközben a másik kezével a hajamba markolt. Én is megtaláltam az ő haját, a csuklómra csavartam, és húzni kezdtem. Éreztem, ahogy lassan forogni kezdünk, és fölém kerül.
Egészen felemelkedett, eltávolodott tőlem, de a lábamat keményen fogva tartotta még. Oldalra húztam a haját, a forgás folytatódott, már oldalt feküdtünk. A tenyeremmel próbáltam lefelé nyomni a lábát, hogy kiszabadítsam a magamét… de nem igazán sikerült, ezért keményen a combjába markoltam. Ez hatott, aprót sikoltott, és elengedett. Most én próbáltam ollóba fogni a derekát, és sikerült is. Megszorítottam, ahogy az előbb. Erre keményen belecsípett a mellbimbómba, közben a szemembe nézett, húzni és csavarni kezdte.
– Hé! Ez nem ér! – mordultam rá.
– Dehogynem ér! Védd meg, ha tudod! – mosolyodott el, és folytatta a szadizást.
Érezte, hogy jó úton jár, mert a lábaim szorítása teljesen erőtlenné vált, annyira meglepett ez a támadás. Elengedtem a haját, és fesztettem hátra a kezét. Közben éreztem, hogy a másik keze a másik mellbimbóm felé tapogatózik.
– Visszakapod – leheltem felé, amitől csak szélesebb lett a mosolya.
– Nekem bejön, ha keményebben nyúlnak hozzám – mondta két csavarás között.
Nem vártam további bíztatásra, megmarkoltam a mellét én is, és megszorítottam. Óriásit vonaglott, és éreztem, hogy átnedvesedik a nadrágom. Ismét átfogtam a derekát a lábaimmal, ő pedig minden újabb szorításnál megvonaglott. De nem adta föl, tovább kínozta a mellbimbómat ő is. Aztán éreztem, ahogy a lábam közé préseli a kezét és megmarkolja a farkamat. Erősen húzta felfelé, attól tartottam, hogy letépi… és akkor éreztem, hogy elélvezek.
Elengedtük egymást, szótlanul ziháltunk. Lassan négykézlábra álltam, hogy felemelkedjek.
– Ez klassz volt! – szólt. – Még egy menet?
Nem várt válaszra, elém állt. Én még négykézláb voltam, amikor benyomta a fejem a lába közé, és a térdével fojtogatni kezdett. Éreztem a tarkómon, hogy az ő bugyija is tiszta lucsok. Próbáltam felállni, de a súlyával a nyakamon nem ment. Aztán ő is letérdelt, a fejemet lenyomta majdnem a földig, és hátulról átölelt a derekamnál. A nadrágomba nyúlt, és két kézzel kapaszkodott a farkamba. Határozottan verni kezdte, közben a tarkómhoz dörzsölte a punciját. Már nem fojtogatott a combjaival, csak határozottan tartott. Aztán hirtelen elengedett és felegyenesedett.
Levette a bugyiját, és elém állt.
– Vetkőzz le! – utasított.
Levettem a gatyámat. Közben végigmértem és észrevettem az ujjaim nyomát a combján és a mellén, ahol belemarkoltam.
– Bocsánat – mondtam a foltokra mutatva.
– Hülye vagy? – kérdezte nevetve. – Nézz magadra!
Végig néztem magamon, és láttam, hogy rajtam is nyomot hagyott a küzdelem. A jobb mellbimbóm tiszta vörös volt, mintha kirágták volna, és sajgott is rendesen.
– Nagyon klassz voltál – mondtam.
– Voltam? – kérdezte. – A java még hátra van! – mondta mosolyogva. – Vagy csak ennyire vagy képes? – kérdezte gúnyosan.
Kihívóan közelebb lépett. Én átkaroltam a térdénél, és kirántottam alóla a lábait. Hanyatt esett, én gyorsan rámásztam, de ő közben ollóba fogta a nyakam a lábával, és fojtogatni kezdett. A fejemet közben nyomta a lába közé, az orrom és a szám a hasára szorult. Nem kaptam levegőt, felnyúltam, és megmarkoltam a melleit. Éreztem a vonaglását a nyakamon. Homorított, a melle kiszabadult, és már nem értem el. A lábával fogást váltott: jobbját behajlította, a bokáját a bal térdhajlatába fogta, szabályos 4-est formálva. Közben a lábam közé nyúlt, és keményen meghúzta a farkamat.
Nem láttam, mit csinál, vaktában próbáltam elkapni a kezeit. Ezt nagyon élvezte, meglepetésszerűen hol itt, hol ott csapott le: csipkedte és csavargatta a mellbimbóimat, szorította a heréimet, húzta a farkamat. Persze csak mindig rövid ideig, hogy ne tudjam elkapni a kezét, de annál keményebben. Néha kicsit felemelkedett, és a szemembe nevetett, aztán folytatta a kínzást.
Amikor már nem számított rá, hirtelen a hasára fordítottam, és ránehezedtem. A nyakam nem engedte el, megfeszítette a combizmait, alig kaptam levegőt. A kezeimet benyomtam a hasa alá, és megkerestem a melleit. Sejtette, mi következik, mert kétségbeesetten próbált menekülni, lefordítani magáról. Nem hagytam, keményen belecsíptem mind a két mellbimbójába. Akkorát rándult, hogy azt hittem, letépi a fejemet. Egy erősebb csavarásnál elengedte a nyakamat.
Levegő után kaptam, ő kihasználta a pillanatot, és megpördült alattam. Most elölről fogta ollóba a nyakam, nedves puncija az arcomra szorult. Én is megpróbáltam átkulcsolni az ő nyakát, amikor éreztem, hogy bekapja a farkamat és vadul szopni kezdi. Én is nyaltam őt, de ettől a szorítása csak keményebb és ütemesebb lett. Aztán a remegéséből tudtam, hogy elélvezett, majd pár pillanattal később én is.
Reggelig maradtam, és bár az éjszaka további részében már nem harcoltunk, csak simogattuk egymást, nagyon jó volt. Amikor eszembe jutott egy-egy pillanat a küzdelemből, ismét a magamévá tettem…
Sajgó testtel, kellemes fáradtsággal eltelve utaztam haza. Állandóan Ő járt az eszemben, a formás teste, a szorítása, a vonaglása, a hogy szex közben a fülemet harapdálta…
Mánap kerestem a chat-en, de nem jött föl többé. Az e-mailokra sem válaszolt, a telefonszáma mindig azt mondta, hogy ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Annyira hiányzott, mert amíg beszéltünk, észrevétlenül része lett az életemnek. A napjaim sokáig kábulatban teltek a hátrahagyott űr miatt. Aztán hetek múlva kezdtem eszmélni, észrevenni a világ dolgait ismét.
Öt hónap telt el a küzdelem óta, amikor ismét abban a városban volt dolgom. A ház elé értem, amikor egy ismeretlen asszonyt láttam kijönni a kapun. Odasiettem hozzá, és megszólítottam.
– Jó napot kívánok, Mónikát keresem. Nem tudja, itthon találom? – Az ismeretlen nő végigmért és azt kérdezte:
– Maga az a pesti ember?
– Igen, azt hiszem – válaszoltam.
– Említette magát, mielőtt elutazott. Tudja, kiment a férje után Írországba. Nem mondta magának?
– Mintha említette volna, azt hiszem – motyogtam, inkább csak magam elé.
Aztán elköszöntem az asszonytól. Nagyon lesújtott a hír, hogy családja van… Mindent fel tudtam volna adni érte. Soha többé nem láttam, de minden héten eszembe jut az a csodálatos éjszaka, amit ezzel a csodálatos lánnyal tölthettem.
A betörő SM történet
Zuhanyozás közben zajt hallok, de nem figyelek rá különösebben. Magamban elkönyvelem, hogy biztos a szomszédok. Különben is túlságosan fáradt vagyok, szeretnék mielőbb az ágyba jutni. Mint később kiderült, hiba volt a felületességem.
Miután szárazra töröltem magam, meztelenül kilépek a fürdőszobából. Elborzadva nézek szét a lakásban, a fiókok kihúzva, szekrényajtók kitárva, a holmijaim a padlón szétszórva. Egy pillanatig mozdulni sem bírok a megdöbbenéstől. Amikor magamhoz térek, az első gondolatom, hogy fel kell kapjak valamit magamra és értesítenem kell a rendőrséget. De amit megmozdulok, hátulról acélos karok ölelnek át és betapasszák a számat. Bár megpróbálok ellenállni, érzem, hogy az erőm nem elégséges az idegen kemény izmai elleni harcban. Végül is feladom, tűröm, hogy fogvatartóm rongyot tömjön a számba és ragtapasszal betapassza. Most már segítségért sem tudok kiáltani, amikor ezt végiggondolom, ismét megpróbálok kitörni a fogságomból. Hiába, semmi esélyem sincs, sőt egy hatalmas pofont kapok az állarcos férfitól. Az arcom égni kezd, bőrömön érzem az ujjai nyomát. A fájdalom ködén át hallom fenyegetését, hogy sokkal rosszabbul járok, ha nem működöm együtt vele.
Megadóan tűröm, hogy megkötözzön. Bokáimat összekötözi, olyan erővel, hogy úgy érzem, a kötelek a csontomba vájnak. Kezem a hátam mögé feszíti és könyökömet egymáshoz szíjazza. Úgy érzem, izmaim szétpattannak a kötelek feszítő érzésétől, melleim kidomborodnak, szinte ki akarnak ugrani testemből. A rabló az ágyra lök, egy pillanatra elveszítem tájékozódó képességem, ahogyan összekötözve hasra esem a puha ágyba. De még nincs vége, összefűzött bokáimat hátrafeszíti, és a combomhoz kötözi, olyan erősen, hogy lábaimat meg sem tudom mozdítani. Csuklóim még szabadok, vergődve próbálok szabadulni, de most már lehetetlen. A rabló azonban semmit sem bíz a véletlenre, egy szemernyi esélyt sem akar nekem adni ezért csuklómat a bokáimhoz szíjazza.
Ezután ott hagy az ágyon mozdulatlanságra kárhoztatva. Hason fekszem, nem látom, mit csinál, de a zajokból hallom, hogy tovább kutat a lakásban. Még egy perc sem telhetett el, de már nem figyelek a zajokra. Nem tudok másra gondolni, csak a testemet feszítő, húsomba mélyedő kötelekre, és arra, hogy bármit megtennék, csak oldozzon ki. Könyörögni szeretnék, de a betapasztott szám ezt nem teszi lehetővé. A fájdalomtól és a félelemtől egy gyorsabban szedem a levegőt, ami fújtató hangot hallatva áramlik az orromon keresztül. Hirtelen rám tör a pánik: mi lesz, ha megfulladok. Ekkor érzem, hogy a rabló megfogja a vállam és durván hanyatt fordít. Felsikoltanék a fájdalomtól, ahogy testem magam alá gyűri az összefeszített kezeimet és a hihetetlenül szorosra kötözött bokáimat.
A rabló felmutatja zsákmányát: hitelkártyákat és néhány ékszert. Követelőzve kérdezi, hová rejtettem a pénzt. Soha nem tartok nagyobb összegű pénzt itthon, nagyon igyekszem a bankkártyákat használni, tehát megrázom a fejem. A rabló vagy azért, mert nem hisz nekem, vagy mert úgy érti, nem akarok együttműködni, kiabálni kezd és kiszalad a szobából. Egy favonalzóval tér vissza és keményen ütni kezdi az ég felé meredő melleimet. Menekülni
próbálok, és bár nem vagyok semmihez sem hozzákötözve, az álarcos férfi tökéletes munkát végzett, összekötözött tagjaimat mozdítani sem bírom. A legtöbb ütés az időközben megkeményedett mellbimbómat éri, hihetetlen fájdalmat okozva. Sírás rázza testemet, szipogva próbálom kapkodni a levegőt. Az ütlegelés abbamaradt. Lepillantok a melleimre, mindkettő vörös az ütésektől, sőt néhány kéklő csíkot is felfedezek. Fogvatartóm nem kérdez semmit, ragtapaszt vesz elő és beragasztja az orrom. Ez felkészületlenül ért a tüdőmben nem sok levegő maradt. Vergődve próbálok menekülni, de nem tudok. Amikor letépi az orromról a ragtapaszt, görcsösen próbálok lélegezni, már éppen magyarázkodni próbálnék, amikor kezeivel befogja az orrom. Nemcsak a tüdőmet feszítő fájdalom kínoz, hanem a félek is. Amikor már nem bírom tovább, ismét levegőhöz juthatok.
A rabló dezodoros flakon helyez szeméremajkaim közé, és durván megtolja azt felfelé, be a testembe. A fájdalom hullámokban önti el testemet, de sikolyaimból csak enyhe nesz szivárog ki a külvilágba. Mivel ismét nemleges választ adok, két csipesz kerül a mellbimbóimra. A fájdalom nagyon erős, szinte az egész testem tűzben ég, de ez még mindig nem elég. Ismét beragassza az orromat és verni kezdi combjaim belső felét. Elviselhetetlen a fájdalom, tehetetlenül vergődöm a kötelek szorításában, már a szemem is kiguvad a levegő hiányától, amikor vége, az ütések abbamaradnak, a számról lekerül a ragtapasz. Fuldokolva köpöm ki a számba tömött rongyot, amikor ez sikerült zihálva kapdosom a levegőt. Két csattanást hallok, a mellbimbómról lekerült a csipesz, pokoli fájdalmat okozva. Sírva könyörgök a rablónak, nem tartok itthon pénzt, könyörgöm, ne gyötörjön tovább. Esdeklésem süket fülekre talál, a betörő nem hisz nekem. Taszít egyet a pinámba tömött flakonon, és amikor sikolyra nyitom a szám, ismét belekerül a rongy, ajkamra tapad a ragtapasz. Ismét érzem az ütések fájdalmát. A vonalzó éle ekkor már kizárólag a mellbimbómon csattan. Kínlódva vonaglom a verés alatt és így a kötelek a húsomba mélyedve már az izmaimat kínozzák. Amikor már úgy érzem, nem bírom tovább, kínzattatásom abbamarad. A rabló is belátja, nem tartok itthon pénzt, hiszen ennyi szenvedés után már bizonyára elárultam volna a rejtekhelyet. Fogvatartóm megszabadít a dezedoros flakontól és a pénz helyett más örömök elé nézve, felémhajol. Már érzem is, hogy egy kemény, meleg tárgy hatol belém, a betörő kikötözve magáévá tesz.
Csipesz és korbács
|
a Gazda
|
a Rabnő
|
| Amikor belépek, és elindulok a karosszékemhez, akkor jössz be a fürdőből. Látom, hogy egy pillanatra megdermedsz, majd gyorsan letérdelsz, de úgy teszek, mintha nem vennélek észre. Nyugodtan kirakom a kisasztalra a cigarettámat, kicsit rendezkedem is rajta, és leülök. Rágyújtok. Az első slukkot mélyen leszívom, és lassan fújom ki. Csak ekkor szólítalak meg. | Megérkezem. A szoba üres, Te még nem vagy itt. Miközben a fürdőbe sietek, az órámra pillantok: jól van, bőven van időm mindenre. Gyorsan levetkőzöm, elrakom ruháimat; ha valamiért bejössz ide, ne találj rendetlenséget. Belépek a zuhanyfülkébe, megnyitom a csapot és letusolok. Hamar végzek, hiszen indulás előtt is zuhanyoztam, csak az út porát, izzadtságát kell lemossam. Alaposan megtörülközöm, és befújom magam a dezodorral, melynek annyira szereted az illatát. A tükör elé lépek, hogy arcom is rendbe hozzam. Jaj, a fülbevaló! Le kell vegyem, egy rabnő nem hordhat ékszert. Odateszem órám és gyűrűm mellé, közben nyugtázom: még majdnem 10 perc van érkezésedig, nem kell kapkodjak. Hamar végzek a sminkeléssel: csak egy kis alapozó, semmi rúzs, és kihúzom a szemöldökömet. Szempillámat nem; úgysem fogom sírás nélkül kibírni, ne kenődjön el. Ugyanezért nem festem be szemhéjamat sem; Te sem szereted, ha ki vagyok ?mázolva?. Még egy gyors ellenőrző pillantás: minden rendben, kész vagyok, mehetek. Ám mikor belépek a szobába, Te már karosszéked felé sétálsz. Belém hasít a rémület: csak nem késik az órám? Tegnap még pontos volt! Gyorsan letérdelek. Még nem vettél észre! Illetve biztos észrevettél, de nem mutatod. Nem merek rád nézni, nem is szabad. Hallom, ahogy a kisasztalon motozol, leülsz, rágyújtasz. |
| – Gyere ide! | |
| Lassabban közeledsz, mint ahogy várom. Bár a térden csúszás lassabb, mint a járás, tudom, hogy tudsz ennél gyorsabban is. Végre ideérsz, és felveszed a szabályos tartást: sarkaid zárva, térdeid széles terpeszben. Kezeid hátul, összekulcsolva, fejed lehajtva. Hosszú, sötétbarna hajad szabályosan összefogva, és még csillog rajta pár vízcsepp: az iménti tusolás nyomai. | Elindulok feléd. Közben azon gondolkodom, mivel fogsz büntetni a késésért. Ha tartod magad a szokásaidhoz, akkor lehet tenyeres a nádpálcával, lehet körmös a vonalzóval, de lehet talpas is a gumibottal. Mimet és mivel vered el? És hányat kapok? Két percnél nem lehet több a késés, hiszen Te is csak most érkeztél meg; ha hármat – hármat kapok mindegyikért, még azt is ki lehet bírni. Megérkezem. Igyekszem minél szabályosabban elhelyezkedni: szétterpesztet térdekkel ülök összezárt sarkaimon, kezeimet összekulcsolom a hátam mögött, fejemet lehajtom. |
| – Hol kell várjál rám? – Itt, Gazdám. |
|
| A szigorú hangon feltett kérdésre már a válasz hangjából kiérzem a félelmet a várható büntetéstől. | Ijedten feleltem. Tényleg félek. |
| – De nem itt voltál, hanem a fürdő ajtajánál. – Igen, Gazdám, valóban még csak ott voltam. |
|
| Hangod most még halkabb, remegőbb, mint az imént. | Nagyot nyelek |
| – Kérem, büntessen meg késlekedésemért! – Iiigen – húzom el szándékosan a szavakat – ezért a kis időeltérésért? most nem kapsz büntetést. |
|
| Elnevetem magam. | Elneveted magad. |
| – Nem te késtél, én érkeztem hamarabb! | |
| Megkönnyebbülten fellélegzel. Szád elé tartom kezem, hálásan csókolod meg. Úgy, ahogy tanítottalak: nyitott szájjal, finoman mozgó nyelvvel, de mégsem nyalva. Közben szemügyre veszem puncidat. A kisajkak alig bújnak elő a széthúzódó nagyok közül, még nincsenek megduzzadva sem. Vénusz – dombodon viszont apró fekete pontok látszanak. Elhúzom arcod elől kezem, és intek. Felemelkedsz a sarkadról, és a simítás meggyőz gyanúmról. | Fellélegzem. Arcom előtt megjelenik kezed. Hálásan csókolom meg, úgy, ahogy tanítottál: nyitott szájjal, nyelvemmel meg – megérintve bőrödet. Aztán elhúzod kezed, és intesz, hogy emelkedjem fel. Megteszem; amikor megérinted Vénusz – dombomat, már majdnem biztos vagyok benne, mi a problémád. Már reggel észrevettem, hogy borostás a puncim. Kérdésed aztán megerősíti gyanúmat. |
| – Mikor borotváltalak utoljára? – Négy napja, Gazdám. Már kezd kinőni a szőr, kérem, borotváljon meg ismét. |
|
| Szeretem, hogy ennyire engedelmes vagy, és tudod a dolgodat. | Puncimnak simának, szőrtelennek kell lennie, úgy szereted. |
| – Menj, feküdj az asztalra! | |
| Megfordulsz és elindulsz. Én is felállok, átmegyek a fürdőbe. Mire a szükséges kellékekkel visszatérek, már az asztalon fekszel, széttárt lábakkal, ahogy kell. De nem lépek hozzád rögtön. Előbb a kisasztalhoz megyek, felveszem a szíjakat. Csak ekkor megyek a nagyhoz. Felcsatolom a boka – és csuklószíjakat, ellenőrzöm, hogy elég szorosak – e, csak ekkor látok a borotváláshoz. A szivaccsal megnedvesítem puncidat, majd borotvahabot kenek rá. Végül előveszem a borotvát. | Odacsúszom, és felfekszem. Széttárom a lábamat, és várlak. Félek ugyan attól, ami következik, de úgyis megtörténik. A borotválás nem fáj, de nagyon rossz. Nem mozoghatok, hiszen könnyen belém vághatsz, ugyanakkor rettenetesen csiklandós és érzékeny a puncim. Hallom, ahogy visszatérsz a fürdőből. (De jó, hogy rendben hagytam ott mindent. Egyszer már megbüntettél, mert csak leszórtam a holmimat, annyira siettem, és Te bementél valamiért; ha jól emlékszem, akkor is a borotváért.) Van időm mindezt végiggondolni, mert nem rögtön hozzám lépsz, a kisasztalon matatsz. Amikor aztán idejössz, nem kezdesz rögtön a borotváláshoz. Előbb csuklóimra és bokáimra szíjbilincseket csatolsz. Szorosak, de nem okoznak fájdalmat, legalábbis egyelőre. Később majd igen, amikor kikötözöl, hiszen ezért raktad fel őket. Aztán megérzem puncimon a hideg szivacs simítását, a borotvahabot, ahogy elkened. Ez még nem vészes, de ami most jön…. |
| – Ne mocorogj, nem akarlak megvágni! | |
| A figyelmeztetés után elkezdem a lehúzást. Meg – megránduló combjaidon látom, hogy szeretnél minél előbb szabadulni, de nem zavartatom magam; alaposan megborotvállak. | Figyelmeztetsz, és elkezded. Amíg a Vénusz – dombot borotválod, még hagyján. Beharapom számat, megfeszítem izmaimat. Csak nem mozogni, nyugodtan feküdni! Egyre nehezebb lesz, amikor már az ajkaknál tartasz. |
| – Menj, töröld le és krémezd be a puncid! | |
| Az utasítást akkor adom, amikor végeztem. Aztán székemhez sétálok. Ismét rágyújtok, de nem kell sokáig bámuljam a füstöt, mert már ismét előttem térdelsz. Az ellenőrző simítás meggyőz arról, hogy jó munkát végeztem: puncid megint szép sima, szőrtelen. | Az utasításod jelzi, hogy végeztél. Lemászom az asztalról, és térden csúszva igyekszem a fürdőbe. Sietek, nem csukom be az ajtót. Gyorsan letörlöm a borotvahab maradékát, és bekenem puncimat az after – shave géllel. Finoman hűsíti, nyugtatja bőrömet. Nem vacakolok sokáig, hiszen vársz rám. Még letörlöm a kezemet, és indulok vissza. Fél perc múlva már ismét székednél, előtted térdelek. Most nem ülök sarkamra, tudom, ellenőrizni akarod munkádat. Csak ne kelljen megismételned! Még egyszer nem hiszem, hogy kibírnám. Már előfordult, hogy megmozdultam és megvágtál, de ez szerencsére elég rég volt. Most azonban meg vagy elégedve. |
| – Kérem az italomat! | |
| Már indulsz is a bárszekrényhez. Hamar kezemben van a hosszú pohár a méz – sárga folyadékkal. | Térden csúszva megyek a bárszekrényhez. A hosszú pohárba először másfél ujjnyi whiskyt öntök, majd feltöltöm vízzel, végül beleteszem a termoszból a jeget, és viszem Neked. Odaérek Hozzád, átadom a poharat. |
| – Hány jégkocka van ebben a whiskyben? | |
| Eléd tartom a poharat. | Te jó ég! Elhibáztam! Ilyen még sosem történt! |
| – Há… három. | |
| Dadogsz, ahogy ráébredsz tévedésedre. | Ijedtemben dadogok. Mi lesz most? Hogyan büntetsz meg? |
| – És hánynak kéne lennie? – Ke… kettőnek! |
|
| Még mindig dadogsz, mikor kikapod az egyiket. | Kikapom a felesleget. |
| – Bizony! | |
| Látom, hogy nem tudod hova tenni a kezedben levő feleslegest. | Kezemben van a felesleges jégkocka. Hova tegyem? Le nem ejthetem, foltot hagyna a szőnyegen.. Vissza sem vihetem, engedélyed nélkül nem mehetek el. Nem vehetem a számba sem. |
| – Dugd magadba! | |
| Tétova mozdulattal nyúlsz puncidhoz, de nem kegyelmezek Megrándulsz, amikor a hideg, nedves kocka beléd csúszik. Tudom, hogy egyszerre fagyaszt és éget, de: | A kérdés megoldva. Nem akarok hinni a fülemnek. Bizonytalanul mozdulok. Az utolsó pillanatig, centiméterig reménykedem, hogy mégsem. De nem állítasz le. Bedugom puncimba a jégkockát. Szörnyű! Hideg és mégis éget, az alkohol pedig csíp. Szeretném kivenni, de nem lehet. |
| – Mélyebbre! Benned fog elolvadni! | |
| Középső ujjaddal betolod, majd kezedet ismét összekulcsolod a hátad mögött. Bár lehajtott fejed miatt alig látom arcodat, az egész testeden átfutó rángások jelzik az olvadó jég okozta fájdalmat. Farkam bizseregni kezd, de ennek még nincs itt az ideje. | Beletörődve a dologba, középső ujjammal mélyebbre nyomom a jeget. Aztán ismét összekulcsolom hátul kezeimet. Rettenetes, ami puncimban történik. A jég lassan olvad, éget és hűt, csak a csípés szűnik meg hamar. Próbálom siettetni, gyorsítani az olvadást, megfeszítem és elernyesztem hüvelyemet, de semmi hatása. |
| – Lássunk most már hozzá ahhoz, amiért itt vagyunk. Add a melleidet! | |
| Nem is próbálsz tiltakozni. Tudod, mi következik és miért. Felemelkedsz, kicsit előre is dőlsz. Kemény, szép melleid most alig pár centire vannak tőlem. Előbb tenyérrel, majd ujjheggyel simogatom őket. Az amúgy is szép, hosszú bimbók hamar még keményebbé, merevebbé válnak; ekkor teszem rájuk a CSIPESZEKET! Felszisszensz, ahogy az erős rugók benyomják a kis fogakat, de nem jajgatsz. Hát igen, az én nevelésem vagy, nem óbégatsz feleslegesen. Hátradőlök, te is visszaereszkedsz a sarkadra. Kortyolok egyet, és megkérdem: |
Hát akkor kezdődik! Jönnek a kínok, a fájdalom, a szenvedés. Nincs menekvés. Nem felejtetted el, hogy múltkor, miután elmentél, a rendrakásnál itt maradt a hamutartó. Az meg úgysem érdekel, hogy sietnem kellett. Felemelkedem, feléd tolom melleimet. Mivel kezdesz? Belemarkolsz? Megrángatod? Megcsavarod a bimbóimat? Nem tudom, de fájni fog. Aztán mégsem fáj. Tenyérrel, majd ujjheggyel simogatod bimbóimat, udvarukat. Testem gyorsan reagál: a bimbók megmerevednek. Nagyon finom. Aztán… aztán tényleg jön a kín: a CSIPESZEK! Felszisszenek, ahogy belém marnak. Legszívesebben üvöltenék, de nem szabad, nem lehet. Tilos! Hátradőlsz, én is visszaülök sarkamra. Hallom, ahogy kortyolsz egyet. |
| – Mekkora súlyt akasszak a csipeszekre? 5, 10, 15, 20 dekát? Vagy 25 – öt? | |
| Picit tétovázol, majd: | Mit válaszoljak? Ha keveset mondok, akkor felteszed azt, aztán azt is, amit Te gondoltál. Jobb, ha a sokat választom. |
| – Büntessen 25 – tel, Gazdám, amiért rosszul készítettem el az italát. – Megérdemelnéd, de megelégszem 15 – tel. Az a jégkocka a puncidban pótolja a többit! – Köszönöm kegyes jóságát, Gazdám! |
|
| Suttogsz. Nem mersz hangosabban beszélni, nehogy felkiálts a melledet tépő fájdalomtól. | Suttogok. Nem merek hangosabb lenni, pedig legszívesebben üvöltenék a fájdalomtól. |
| – Állj négykézlábra! | |
| Túl gyorsan engedelmeskedsz, a súlyok megrántják melleidet, ismét felszisszensz. Kibújok papucsomból, és arcod elé teszem lábamat. Alázatosan és finoman csókolod végig lábfejemet. Amikor a bokámhoz érsz, visszahúzom, és a másikat tartom oda. Azt is végigcsókolgatod. |
Gyorsan engedelmeskedem. Hiba volt! A súlyok meglendülnek, nagyot rántanak melleimen. Visszanyelem a kikívánkozó jajt, de felszisszenek. Ezt még szabad, hiszen Te is tudod: fáj. Jajgatni, kiabálni tilos. Nem szabad kitérni, menekülni sem, könyörögni sem a fájdalom elkerüléséért, enyhítéséért. Hiszen önként vállaltam a rabszolgaságot, nem Te kényszerítettél rá. Meglátom egyik meztelen lábfejedet. Lejjebb ereszkedem, és végigcsókolom. Aztán a másikat tartod elém. Természetesen azt is elborítom csókokkal. |
| – Menj az András – kereszthez! Terpeszállás, karok ferdén a magasban! | |
| Visszabújok papucsomba. Odacsúszol, majd felállsz. Megfordulsz, és felveszed az előírt pózt. Hozzád sétálok. Beakasztom előbb csukló – , majd bokaszíjaidba a karabinereket. Aztán feszesre húzom a láncokat. Tested nekifeszül a keresztnek, mozdulni sem bírsz. Leguggolok. Kisajkaid előbújtak, duzzadtak, de még nem eléggé. Megdörzsölöm őket, hamar megtelnek vérrel, és még vastagabbak lesznek. Ekkor teszem fel a széles pofájú, nagy PINACSIPESZEKET. Felszisszensz, hangosabban, mint amikor a melledre tettem fel. | Felemelkedem, és elindulok. Odacsúszom a falra erősített hatalmas kereszthez. Ez azért jobb, mintha a levegőben lógva lennék kikötözve, és úgy vernél. Mert meg fogsz verni, tudom. Felállok, megfordulok. Terpeszben, ferdén felemelt karokkal várok Rád. Nem kell sokat várjalak. Hozzám lépsz, és a láncokon levő karabinereket előbb csukló – , majd bokabilincsemhez csatolod. Aztán megfeszíted a láncokat. Testem nekifeszül a keresztnek, mozdulni sem bírok. Elém guggolsz, és elkezded simogatni, dörzsölni pinaajkaimat. Nagyon jó! Finom! Kezdek felizgulni, amikor új fájdalom hasít belém: felraktad a Pinacsipeszeket! Ordítani szeretnék, de sikerül felszisszenéssé mérsékeljem. Nagyon fáj! |
| – Na, ezekre mennyit akasszak? – kérdezem. – 10, 20, 30, 40 dekát? Esetleg fél kilót? – Talán kibírom a fél kilót. |
|
| Értékelem óvatos okosságodat, hiszen ismersz, tudod, hogy mi is következik! | Öt deka is rengeteg, de ötven! Mégis ennyit mondok, hátha kevesebb lesz! És igen… |
| – Biztos kibírod, de most megelégszem 25 dekával is. | |
| A súlyok lehúzzák, megnyújtják pinaajkaidat. Felállok. Hallom erőltetetten szabályos lélegzetvételedet. Így védekezel a kín ellen, nehogy felkiálts a fájdalomtól, hiszen azt nem szabad! Azért további büntetés jár! Persze fogsz jajgatni is, de a csipeszek és súlyok statikus fájdalma még uralható. Hogy ne legyen olyan könnyű dolgod, kihúzom a biztosítót, és két racsnit engedek a láncon. A kereszt előrebillen 30 ° – ot, de a szíjak erősen tartják testedet, amely most enyhén előreívelve eltávolodik a kereszttől. A meglendülő súlyok megrántják pinádat, melleidet, de még mindig kibírod jajgatás nélkül, csak lélegzeted válik pár pillanatra kapkodóvá. Visszasétálok a karosszékhez, leülök. Új cigarettára gyújtok, kortyolgatom az italomat, és nézlek. A meg – megmozduló súlyok elárulják azt, amit innen egyébként nem láthatnék: mocorogsz, próbálsz kényelmesebben elhelyezkedni, persze hiába, a fájdalom nem szűnik. A csipeszek harapnak, a súlyok rángatnak; tested legapróbb rezdülését is új kínnal fizeted meg. Lassan kiürül a pohár, végigég a cigaretta. Felállok, a fogashoz megyek. Fél szemmel figyellek, miközben válogatok. Nem mersz felnézni, de érzem: próbálod kitalálni, mit is veszek le, miközben (persze hiába) reménykedsz: talán semmit. Végül leakasztom kedvencemet. A korbács nyele 20 centi, és olyan, mint egy farok; 7 szíja puha bőrből van ugyan, de szintén 20 centis. Hozzád sétálok. Visszabillentem a keresztet, ismét egyenesen áll. Egyenként megemelem és visszaejtem a súlyokat; nem esik le egyik sem, erősen tartanak a csipeszek. Mindezt persze felszisszenéseid kísérik; az utolsó már majdnem jajgatás. Oldalt állok, és felemelem a korbácsot. Az első ütés melleidet éri; ezt még kibírod csendben, a kissé lejjebb érkező másodikat is, de a még lejjebb irányzott újabb után feljajdulsz: az egyik szíj pont rácsapott már amúgy is megkínzott mellbimbódra. Kis szünetet tartok, majd folytatom a korbácsolást; a következő három ütést megint elviseled, a negyediknél ismét feljajdulsz. Megint lélegzetvételnyi szünet, majd tovább ütlek, lassan haladva lefelé. Ismét feljajdulsz. Ezt már nem szeretem. |
A súlyok lehúzzák, megnyújtják pinaajkaimat. Felállsz. Mélyeket lélegzem, hogy kibírjam jajgatás nélkül. Nagyon nehéz. Ha lehetne, sikítanék a fájdalomtól, de nem lehet. Próbálok kellemes dolgokra gondolni, kiűzni agyamból a fájdalom tudatát. Nem megy! A fájdalom erősebb! És hirtelen… előrebillented a keresztet.. A súlyok lengenek, és rángatják melleimet, pinámat. A szíjak is belém vágnak, hiszen most azok tartanak. Főleg a csuklószíjak, rajtuk van szinte egész testsúlyom. Bár csak 54 kiló vagyok, de ezt két nem túl széles szíj tartja! Ha hirtelen elszakadnának… de erre nem szabad gondolni sem. Téged is elbírnának, pedig majdnem kétszer olyan nehéz vagy, mint én. Visszamész a karosszékhez, és leülsz. Rágyújtasz. Most van 7 – 8 percem, hogy megszokjam a megszokhatatlant. Fáj… fáj… FÁJ! Próbálom lassan, nyugodtan venni a levegőt. Minden lélegzetvételnél megmozdulnak a mellemet húzó súlyok, és ébren tartják a kínt. A pinaajkakra akasztottak sincsenek nyugalomban. Legkisebb lengésük is újra meg újrateremti a fájdalmat. Nem látlak, de tudom, mit csinálsz: ülsz, és nézel, iszogatod a whiskyt és cigarettázol. Nem is tudom mit kívánjak inkább: maradj a székben minél tovább, vagy folytasd a kínzást, hogy minél előbb vége legyen. Hallom, ahogy felállsz. De nem hozzám jössz. Az apró zajok elárulják, hogy a fogason matatsz. Oda vannak felakasztva a korbácsok, a lovaglópálcák és ?ostorok, a paskolók, a nádpálcák és mogyoróvesszők, a… Mindenből 3 – 4 fajta is, minden fajtából 2 – 3 darab. Mit választasz? És melyiket? Nem mintha nem lenne mindegy: csak rossz van és rosszabb. Amikor már előttem vagy, úgyis megtudom! Igen, megtudom. Ahogy visszabillented a keresztet, egy pillanatra látom kezedben a fekete korbácsot. Talán ez a legjobb ilyen. A kék színű selyemszálakból font ütése ugyan kevésbé fáj, de tovább sajog. A piros bőrből készült korbács kemény szíjai nagyon fájdalmasakat ütnek, nyomuk is sokáig megmarad, de nem fáj sokáig. Ezek a fekete, puha szíjak alig hagynak nyomot, a fájdalom közepes, de tovább tart. Nincs sok időm ezen elmélkedni. Hirtelen fájdalom hasít belém: felemelted és elengedted a bal mellemet húzó súlyt. Aztán a jobbat is. Aztán a pinámat húzókat is, külön – külön. Nem bírom tovább! Dehogynem bírom! Ez még semmi ahhoz képest, amikor a lecsapó korbácsütés ÉS a súly egyszerre gyötör. Oldalt lépsz. Hát akkor… kezdődik. Igen, a korbács máris lecsapott mellemre. Nem jajgatni! Ismét! Akkor sem jajgatni! Megint! JAJAJ! Az ütések egyre lejjebb vándorolnak. Nem… lehet… kibírni… JAJgatás nélkül. Még lejjebb! Már a hasam közepénél tartasz. Talán… mégis… nem… Aúú! |
| – Tátsd ki a szád! | |
| Benyomom és felcsatolom a zsebemből elővett gag – ball – t, aztán ismét oldalt állok, és folytatom a verést. A szájpecek mögül most már csak fojtott nyögések hallatszanak; igaz, egyre sűrűbben. Amikor térdedhez érek, megint szünetet tartok. Most a másik oldaladra lépek, és onnan korbácsollak tovább: térdednél kezdem, és lassan haladok felfelé. A nyögések már majd mindegyik ütés után felhangzanak. Visszaérek a melledhez. Tested nagy részét ellepik a korbácsnyomok, többségük halvány, de van jó pár sötétebb is. Ismét eléd állok, kiveszem a szájpecket. Szemeid vörösek, szemhéjad duzzadt, arcodon elkenődött a smink a könnyektől. Levegő után kapkodsz, alig bírsz megszólalni, de csak kinyögöd: |
Ráharapok a gag – ball – ra. Ez egyszerre jó és rossz. Jó, mert nem kell visszatartanom jajgatásomat, mégsem zavarja élvezetedet, melyet elverésem okoz. Rossz is, mert sokkal kevesebb levegőt kapok, csak orromon át tudok lélegezni. De már oldalt léptél, és tovább korbácsolsz. Ordítok, sikítok, de Te ebből csak nyöszörgést hallasz. Már a combomat érik az ütések, már a térdemnél tartasz. Kis szünet, amíg a másik oldalamra állsz. Most a térdemnél kezded, és felfelé haladsz az ütésekkel. Érzem, amit a kicsorduló könnyek lefolynak arcomon. Nem bírom tovább, már folyamatosan jajgatok. Most lehet, nem hallod. Már megint a mellemnél vagy, még egy ütés, még egy, és az utolsó. Megint előttem állsz, kiveszed a pecket szájamból. Végre kapok levegőt! Csak három – négy gyors lélegzés után tudom kinyögni az előírt szavakat: |
| – Köszönöm a fenyítést, Gazdám! – Még nincs vége, de az utolsókat számolni is fogod! |
|
| Ez már szinte kegyetlenség, tudom. De megérdemled? és ezt te is tudod! Mély lélegzetet veszel: |
Ez a legszörnyűbb dolog. Egész testem ég, sajog, és akkor még számolni kell az ütéseket, egyenként megköszönni őket. És nem szabad jajgatni, mert akkor az az ütés nem számít. Tévedni sem szabad, mert az sem számít. Nem tudom, hányat akarsz most adni, tízet szoktál, de legalább tizenhárom lesz belőle. Ha tizenötöt, abból 18 – 19 lesz, a húszból 25 – 26, a huszonöt legalább harminckettőt jelent! |
| – Ahogy parancsolja, Gazdám! | |
| A korbács szíjait lassan, lentről felfelé végighúzom a hasadon. Aztán leengedem a kezem, majd meglendítem felfelé; a szíjak pontosan célba találva érik pinádat. | A korbács szíjait lassan, lentről felfelé végighúzod a hasamon. Aztán leengeded a kezed, és máris csattan pinámon az ütés. |
| – Egy! Köszönöm, Gazdám! – Kettő! Köszönöm, Gazdám! – Három! Köszönöm, Gazdám! – Aúúúúúú! Négy! Köszönöm, Gazdám! – Ez nem számít! Feljajdultál! |
|
| Ismét végighúzom a szíjakat a hasadon, majd folytatom. | Ismét végighúzod a szíjakat a hasamon, majd folytatod. |
| – Négy! Köszönöm, Gazdám! | |
| Végül is tizenhármat kaptál, de a három jajgatás miatt úgy fejeződött be, hogy: | Még két feljajdulás, vagyis összesen tizenhárom, amikor kimondhatom: |
| – Tíz! Köszönöm, Gazdám! | |
| Persze még nincs vége, csak a verésnek. A korbács nyelét köldöködhöz érintem, majd egyre erősebben nyomva lefelé húzom. Végül felnyomom pinádba. Ütközésig. Meg is forgatom benned. Persze feljajdulsz, mire még egyet nyomok és forgatok rajta. Aztán ismét előredöntöm a keresztet, tested ismét kifeszül. Visszamegyek székemhez, és újabb cigarettára gyújtva nézlek. Most már nemcsak a súlyok mozgásán látom, hogy mozgolódsz; jól látszanak a megfeszülő és elernyedő izmok, a test hullámzása. Nem is szívom végig a cigit, visszamegyek hozzád. Érzem, kis pihenésre van szükséged a következő próbatétel előtt. Visszabillentem a keresztet. Előbb melleidről, majd pinádról is leakasztom a súlyokat; a csipeszek még maradnak. Nem húzom ki a korbácsot sem. Aztán meglazítom a láncokat, és előbb a bokáidat, majd a csuklóidat rögzítő karabinereket kapcsolom le. Szabad vagy. Azonnal térdre esel. Nem csupán azért, mert így kell: egyszerűen nincs erőd állni. |
Vége. Nem ütsz többet. Hasamhoz, köldökömhöz nyomod a korbács nyelét, és lassan lefelé húzod. Akkor ez az a fekete korbács lesz, amelyiknek a nyele… AÚÚÚ! Igen, ennek a nyele van farokká faragva, és ez a korbácsnyél – farok most fel van nyomva a pinámba. Teljesen felnyomtad, még meg is forgattad. Fáj. Farok, és mégis fájt, ahogy belém nyomtad, megforgattad. És még most is fájdalmat okoz, pedig már nem mozgatod, csak ott van, és kitölti az egész pinámat. Most megint előredöntöd a keresztet. Ne, kérlek, ne! A súlyok megint megrántották melleimet, pinámat. Ugye nem? De igen, itt hagysz lógni. Hallom, hogy leülsz és rágyújtasz. Ez most rosszabb, mint a verés előtt volt. Nehezebben veszem a levegőt, a súlyok jobban rángatják, tépik melleimet. A pinámból is próbálom kicsit kijjebb tolni a korbácsnyelet, tehát azok a súlyok is mozognak, kínoznak. Egyszer csak megint előttem vagy, visszabillentesz. Leakasztod a súlyokat. Kérlek vedd le a csipeszeket is! Húzd ki belőlem a korbácsot! De nem teszed. Meglazítod a láncokat, kikapcsolod a karabinereket. Térdre esem. Ha lehetne, akkor sem bírnék most állni, de szerencsére úgysem lehet. |
| – Hozzad rendbe magad! | |
| Visszamegyek székemhez, de nem ülök le. Gyors slukkokkal végigszívom a cigarettát, közben hallom a fürdő ajtajának nyílását, csukódását, a vízcsobogást. Leheveredek a kanapéra, és várlak. Az ajtó kisvártatva ki is nyílik, és bejössz. Lassan, furcsa mozgással csúszol felém. Na igen, zavar a pinádban levő korbács. A szék felé indultál, már majdnem oda is érsz, amikor észreveszed, hogy nem ülök benne. Egy pillanatra megállsz, felemeled a fejed, körülnézel.. Meglátsz, és újra lehajtott fejjel most már felém tartasz. Amikor ideérsz, felveszed szokott testtartásod. Eléd tartom kezem, és elborítod alázatos csókjaiddal. Állad alá nyúlok, felemelem fejedet. A sminked rendben, a szemedet is megmostad, csak a kissé még mindig duzzadt szemhéjak árulkodnak az iménti sírásról. Megérintem mellbimbóidat is. Bár színük jóval sötétebb a normálisnál, kemények is, de hidegek, úgyhogy leveszem a csipeszeket. Az újra meginduló vérkeringés fájdalmától sziszegsz, de: |
Nehezen vánszorgom el a fürdőbe. Most becsukom az ajtót magam mögött. Kell egy kis idő, hogy rendbe szedjem magam, kicsit pihenjek. Legszívesebben kikapnám a korbácsot, leszedném a csipeszeket. De nem tehetem. Csak Te nyúlhatsz hozzájuk, csak Te szüntetheted meg a kínt, melyet Te okoztál. Feltápászkodom, végignézek magamon. Testem nagy részét ellepik a korbácsnyomok, többségük halvány, de van jó pár sötétebb is. Belenézek a tükörbe. Szemeim vörösek, szemhéjam duzzadt, arcomon elkenődött a kevés smink a könnyektől. Kinyitom a csapot, és a hideg vízzel alaposan megmosom arcomat. A hideg szivacsot sokáig nyomom szememre, olyan jó. Na elég, nem várathatlak soká. Újra sminkelek. Megnézem magam a tükörben. Még mindig kicsit duzzadtak a szemhéjaim, de egyébként rendben vagyok, mehetek. Az ajtó nyitásakor letérdelek, és elindulok széked felé. Nehéz így, a korbáccsal pinámban csúszni, de mindjárt odaérek. Nem ülsz a székben. Merre vagy? Gyorsan körülnézek: a kanapén fekszel. Még három métert kell megtegyek, mire odaérek. Most már csak szabályosan el kell helyezkedjek. Arcom előtt megjelenik a kezed. Engedelmesen csókolgatom. Aztán felemeled a fejem, gyorsan lesütöm szememet, hisz nem szabad Rád néznem engedélyed nélkül. Elengeded államat, és megérinted mellbimbóimat. Leveszed a csipeszeket. SSSSZZZZ! Ez majdnem annyira fáj, mint amikor feltetted. |
| – Köszönöm, Gazdám! | |
| Megfogom a pinádba nyomott korbácsot. Megforgatom majd kihúzom. Persze lucskos, úgyhogy szájad elé tartom. Kinyújtott nyelvvel, buzgón tisztogatod. Közben szabad kezemmel kibontom a szalagot, hajad immár szabadon hull válladra. Kibontom köntösöm övét is. A korbács nyele immár tiszta, félredobom hát, és végigdőlök a heverőn. Belemarkolok hajadba, és térdemhez húzom fejedet. Ajkaiddal óvatosan megfogod a köntös szegélyét – nem nyálazhatod össze, mert azért büntetés jár – , és félrehúzod. Elengedem a fejed; most már tudod a dolgod. Megcsókolod a térdem, és apró csókokkal lassan haladsz felfelé, egészen a köldökömig. Aztán – kissé felemelkedve – ugyanezt csinálod a másik lábammal is. Ismét felérsz a köldökömhöz. Most egyenesen lefelé folytatod a csókolást, egészen farkam tövéig. Kinyújtod a nyelved, körbenyalod zacskómat, farkamat, majd elkezdesz szopni. Lassan, finoman, óvatosan csinálod, ahogy tanítottalak. Nem szorosan, nem fogaiddal, csak ajkaiddal érsz hozzám; meg persze a nyelved simogatja makkomat. Közben meg – megérintem, simogatom melleidet. Bimbóid ismét kemények, merevek, visszatért normális színük és melegségük is. Bár nagyon igyekszel, még nem akarok elélvezni. Egy idő után tehát elhúzom fejedet, és megkérdezem: |
Tényleg köszönöm, hisz az egyik állandó fájdalom a vérkeringés helyreállásával gyorsan megszűnik. Megforgatod pinámban, és kihúzod belőlem a korbácsot. Szájam elé tartod. Na igen, rajta van a nyomom. Kinyújtom a nyelvem, nyalogatom, tisztogatom. Közben szabad kezeddel tarkómnál matatsz: kiveszed a szalagot, mely eddig összefogta a hajamat, most már szabadon hull vállaimra. Ledobod az immár tiszta korbácsot, és hajamba markolva térdedhez húzod fejem. Ajkaimmal megfogom köntösöd szélét – csak nehogy benyálazzam! – és oldalt húzom. Már nem fogod a fejem, minek is tennéd, tudom, mit kell csináljak. Megcsókolom a térded, aztán kicsit feljebb, majd még feljebb, és így csókolom tovább combodat, hasadat, egészen köldöködig. Aztán kicsit felemelkedem, hogy elérjem másik térdedet is, és most a távolabbi combodon kúszik felfelé ajkam. Lassan felérek ismét a köldöködhöz. Innen egyenesen megyek lefelé. Aztán ott vagyok a célnál. Körbenyalogatom drága zacskódat, és kemény, forró Farkadat. Majd óvatosan szájamba veszem. Lassan, finoman szoplak, ahogy kell, ahogy tanítottál: csak ajkaim érnek Hozzá, a fogam nem, és nyelvemmel simogatom Makkodat. Közben időnként megsimogatod a melleimet. Ez nagyon jó, ez csodálatos! Most már talán szabad kicsit, nagyon kicsit erősebben is, de…. Megint hajamba markolsz, és elhúzod fejem. Miért? Csak nem kezdtem túl korán? Még nem akarod? |
| – Szeretnéd a pinádba? – Igen, Gazdám, nagyon! |
|
| Hangodból egyszerre érzem a csalódást és a reményt: nem engedtem, hogy kielégíts, de talán mégis kapsz egy kis gyönyört a sok kín után. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű! | Tényleg nagyon szeretném. Mindig szeretném, de Te olyan ritkán méltatsz rá. |
| – Megérdemled? | |
| Nem válaszolsz azonnal, ezért megismétlem: | Nem érdemlem meg, de annyira szeretném! Olyan jó lenne! |
| – Megérdemled, hogy a faszomat benyomjam a pinádba? Megérdemled, hogy megbasszalak? | |
| Halkan, de érthetően válaszolsz. | Muszáj válaszolnom.. |
| – Nem érdemlem meg, Gazdám. Rossz voltam, méltatlan vagyok arra, hogy gyönyörben részesítsen. Kérem, inkább okozzon nekem további fájdalmakat! | |
| Az utolsó mondat már kissé hangosabb. | Nyelek egy nagyot az utolsó mondat előtt. |
| – Megkapod! Menj, feküdj az asztalra! | |
| Amíg odaérsz, felveszem a kisasztalról a különleges, átalakított vibrátort. Még megnézem, elég energia van – e az elemekben (igen, vadonatújak), aztán zsebre vágom. Összekötöm köntösömet, és hozzád lépek. Kitárulkozva fekszel, feneked félig lelóg, pinádon még ott vannak a csipeszek. Föléd hajolok, szádhoz tartom a vibrit, te pedig gondosan megnedvesíted az aranyszínű fémhegyet. Felegyenesedem, és a legkisebb fokozatra kapcsolom a motort. A fémhegy alig érezhetően remeg. Lassan benyomom hüvelyedbe. Miután bent van, egyenként kapcsolom a következő fokozatokat. Arcod, tested apró rándulásai jelzik, hogy élvezed. Elérek az ötödik fokozathoz, majd a hatoshoz, és – felsikoltasz. Hát igen. Most már nem gyorsabb, erősebb rezgéseket ad a vibrátor, hanem áramütést. Ez megszokhatatlan, elviselhetetlen, szörnyű. Még felkapcsolok hetesbe, majd nyolcasba (nincs is több), egyre nagyobbak az áramütések is, egyre hangosabban sikoltozol. Már túl hangosan, úgyhogy inkább kikapcsolom és kihúzom a vibrit. Még egy sikoly, aztán elcsendesedsz, testedet sem dobálod már. |
Megyek. Most egy kicsit máshogy helyezkedem el, mint amikor leborotváltál: lábaim most is teljesen szét vannak tárva, de akkor teljesen az asztalon feküdtem, most félig lelóg a fenekem. Így könnyebben belém tudod majd tenni Farkadat, és az a veszély sem áll fenn, hogy drága Heréd beleütöd az asztal szélébe. Várlak, és hallom, hogy a kisasztalon matatsz. Nekem az utolsó megjegyzésed vibrál az agyamban. Még nem értek véget a fájdalmak. Mit fogsz csinálni velem? Megint súlyokat teszel a még mindig pinámon levő csipeszekre? Vagy új csipeszeket teszel fel? Verni nem fogsz, akkor nem bontottad volna ki a hajam. Esetleg gyertya? Nem hiszem. Azt hallanám, ahogy meggyújtod, és nem is szoktad csinálni. Hiszen szinte semmi fájdalmat nem okoz. Persze most, hogy alaposan végig vagyok verve, nagyobbat, mint verés nélkül; ha mellbimbómra vagy a bimbóudvarra cseppen a forró viasz, az is nagyon rossz, de csak egy pillanatra. De nem töprenghetem tovább: már itt is vagy, és szájamhoz tartod az aranyhegyű vibrátort. Hát igen; pinám öröméért pinám kínjával kell fizetnem. Jól lenyalom a fémet, hogy könnyebben belém csúszhasson. Elveszed, és hallom, ahogy a kis motor halkan duruzsolni kezd. Lassan nyomod belém a vibrit. A legfinomabb kis rezgéseket még alig érzem, de aztán feljebb kapcsolsz. Ez jó! Ez nagyon jó! Ez igen nagyon jó! Ez csodálatos! Ez… Ááá! Ne! Kérlek, ne! Ezt ne! Ezt nem lehet kibírni! Ezt nem lehet megszokni! Ááá! Ez szörnyű! Ezt nem lehet kibírni! Ááá! Ez rettenetes! Ááá! Ez iszonyú! Ááá!… Végre! Kikapcsoltad. Ezeket az áramütéseket akkor sem tudnám megszokni, ha minden nap órákig csinálnád! Már nincs is bennem! Mire magamhoz térek, addigra ki is húztad a vibrátort. |
| – Nyisd ki magad! | |
| A még mindig fent levő csipeszekkel széthúzod kisajkaidat. Pinád nedvesen, tágra nyitva vár rám. Lassan beléd nyomom faszomat. Amikor már félig benned vagyok, elveszed és a fejed fölé emeled kezed. Szádba nyomom a kikapcsolt vibrátort. Meg kell tisztítani, hiszen rajta van pinád nedve; a legmegfelelőbb tisztítóeszköz pedig nyelved. Amíg ezzel vagy elfoglalva, leveszem a csipeszeket. Már nincs rájuk szükség. Lassan teljesen beléd hatolok. Kiveszem szájadból a vibrit és zsebre teszem. Aztán elkezdek mozogni benned. Először lassan, majd egyre gyorsabban, ki – be, ki – be, ki – be… Élvezem, és te is élvezed. Már majdnem a csúcson vagyunk, amikor abbahagyom. Gyorsan fejedhez lépek, és az asztal szélére húzom. Felém fordítod az arcod, csücsörítesz. Gyorsan szájadba nyomom faszomat. Szopni kezdesz, de láttam, hogy csalódott vagy, amiért most hagytam abba. Végeredményben viszont meg vagyok elégedve mai viselkedéseddel, úgyhogy: |
Lenyúlok, megfogom a csipeszeket és széthúzom pinámat, amennyire csak lehet. Gyere, várok Rád, a Tied vagyok! Érzem, amint Faszod lassan belém nyomul. Már elég mélyen van, nem kell tovább tartanom, elengedhetem a csipeszeket. Már le is vetted őket. Jaj, ez fáj, de mindjárt elmúlik. Már egészen bennem vagy. Miért nem kezdesz mozogni? Persze, a vibri! Meg kell tisztítanom! Gyorsan lenyalom. Gyere! Csináld már, kérlek! Végre! Igen! Igen! Igen! Igen! Ez jó! Ez nagyon jó! Ez remek! Ez csodálatos! Ez mennyei! Ez… De miért hagytad abba? Miért vetted ki? Itt állsz a fejemnél, és az asztal szélére húzod. A számba akarsz élvezni? Gyere, boldogan szoplak! Csak… már majdnem a csúcson voltam, amikor abbahagytad. Már csak két – három húzás választott el tőle! |
| – Simogathatod magad! | |
| Egyik kezeddel pinádhoz, a másikkal melledhez nyúlsz, és masztizol. Segítek neked: miközben tovább szopsz, én is simogatom a melledet egyik kezemmel. Tested mozgásán, vonaglásodon látom, hogy élvezed, jól esik. Aztán nincs tovább: beleélvezek a szádba. Miközben nyeled a gecit, te is felérsz a csúcsra. Aztán odébb lépek. Lemászol az asztalról, elém térdelsz. |
Egyik kezemmel pinámhoz, a másikkal mellemhez nyúlok, és masztizom. Ó de jó! Ezt olyan ritkán engeded meg! Szinte soha! Pedig nagyon jó! Miért nincs még egy kezem, hogy mindkét mellemet simogathassam? Köszönöm! Olyan jó vagy hozzám! Segítesz, hogy mindkettő megkapja a simogatást, és közben ne kelljen pinámat, peckemet sem magára hagyjam. Még! Még! Igen! Ez az! Remek! Csodálatos! Szinte ugyanabban a pillanatban jutok a csúcsra, amelyben számba lövöd forró, sűrű, csodás Gecidet. Buzgón nyelem le. Ebből egy csepp sem veszhet kárba! Ezt Te adtad nekem, az enyém, csak az enyém! Aztán odébb lépsz. A mámor pillanatainak végük. Már nem egyszerűen Férfi és nő vagyunk, hanem Te a Gazdám, én pedig rabnőd, akinek kötelességei vannak. És ezeket teljesíteni kell. Lemászom az asztalról, eléd térdelek. Ha lehetne sem tudnék állni. Most nem a kín, a fájdalom veszi el erőmet, hanem a gyönyör kimerültsége. |
| – Köszönöm, Gazdám! | |
| Hálásan csókolod meg eléd tartott kezemet, majd négykézlábra ereszkedve lábaimat is. Visszamegyek a kisasztalhoz, elrakom a cigarettát, öngyújtót. Te még mindig az asztal mellett vagy, de már megint a szabályos térdeplő helyzetben. Mára azonban már nincs tovább szükségem rád, tehát elindulok kifelé. Az ajtóból még visszaszólok: |
A hála csókjaival borítom elém tartott kezedet, majd lábaidat. Köszönöm a kínt és a gyönyört, a fájdalmat és az örömöt. Elfordulsz tőlem, a kisasztalhoz mész. Nem tudom, szükséged van – e még rám ma, vagy ennyi volt. Kezdjük elölről, vagy valami mást akarsz csinálni velem, vagy… Igen, elmész, csak az ajtóban fordulsz vissza egy pillanatra. |
| – Csinálj rendet. Utána elmehetsz, de holnap ugyanebben az időben megint itt kell lenned! | |
| Kilépek az ajtón, és magadra hagylak. Most rendet csinálsz, ha van időd, lezuhanyozol, és elmész. Majd visszajövök, hogy tényleg rend van – e. És holnap? még nem is tudom, mi is lesz! | Az ajtó becsukódik mögötted. Kimerülten, sajgó tagokkal tápászkodom fel, és kezdek rendet rakni. A mai napnak ezzel vége, de mindjárt itt a holnap, amikor új gyötrelmek és – talán – új gyönyörök várnak rám. |
Dominák világa 2. rész
Már nem kellett újabb büntetést elszenvednie elgyötört hímtagjaimnak, a kis vörös csajt persze a többiek kiröhögték, amiért rám lett mérges, gondoltam magamban szereztem egy újabb ellenséget, de láthatólag félvállról vették az egész mókát. Lehet, hogy ez a színjáték ezen a helyen szinte mindennapos.
Nem sokára vége lett a játéknak ,még persze utoljára mindenki megfogdosta a farkamat, hogy tényleg jó munkát végeztek és végre egyedül hagytak , holtfáradtan kínoktól gyötörten rogytam le az ágyra, szinte mindenhol fájt, de legjobban a nemi szervem. Nem nagyon tudtam aludni, pedig ilyen fáradtnak még sohasem éreztem magam. A fájdalom hullámokban érkezett, de egyre tompábban és egyre kevésbé reagáltam rá, végül mély álomba zuhantam, talán még sohasem aludtam ilyen mélyen, de egy nagyon kemény nap állt mögöttem, igazán szét sem néztem az új otthonomban. Arra ébredtem, hogy mások is érkeznek a kis cellámba, már teljesen sötét volt , amikor még két fickót löktek be hozzám. A két férfi semmit sem szólt, alig volt rajtuk ruha,ami inkább hasonlított egy ormótlan zsákhoz, a testük tele régi forradásokkal, nyakukon nyakörv, a lábukon pedig valamilyen lánc volt. Teljesen alázatosan viselkedtek a fogva tartóinkkal szemben, állandóan a földet nézték míg beszéltek hozzájuk és úgy látszott mindig a megfelelo válaszokat adták, ami általában csak ennyi volt: igenis urnom. Az úrnojük, ahogy így félálmomban halottam mindenféle munkával kapcsolatos dolgokról beszélt velük. Ahogy egyre jobban eszméltem úgy vettem észre, hogy ez az a no, akit régebben a királynoi székben láttam. O volt az, aki akkor a bemelegítésünket irányította.
– Holnaptól újra visszakerültök a mezogazdasági részlegbe – mondta a királyno és sarkon fordult és elviharzott a magasszárú csizmájában a cellák között visszhangzott végig a folyosón, ahogy egyre gyorsabban ment.
– Holnapra szerezzetek nekem ujakat – kiáltotta vissza a folyosó végérol.
A két csaj levette a billincseket majd belökte a fiukat a cellámba, így már hárman voltunk bent, persze elotte még megrugdosták oket.
Alighogy szitkozódval elmentek az orök, hogy keressenek alkalmasabb szolgákat, rögtön megindult az információcsere hármunk között.
– Uj vagy mi ? Mikor kerültél ide – kérdezte a magasabbik, akit mindenki csak Szivarnak hívott, ahogy késobb megtudtam. Persze csak a szolgák egymás között, amugy mindenkinek volt egy azonositója egy 5 jegyu szám és így kezeltek, meg azonosítottak bennünket.
– Igen , tegnap- válaszoltam kedvtelenül.
– Figyelj jól, most elmondunk mindent, hogy hogyan lehet túlélni vagy hogy tedd elviselhetové ezt az egészet
– Én már egy éve vagyok itt fogoly, már kétszer megszöktem – szólt az alacsonyabbik srác.
– Na tehát holnap lesz a válogatás, szét fognak bennünket osztani különbözo helyekre, szerintem a legjobb hely a gazdasági szekció, azon belül is az irodai munka, de oda egyenlore semmi esélyed sincs, hogy bekerülj, mert csak a legmegbízhatóbbak mehetnek oda és oket keményen ellenörzik. -mondta a Szivar.
– Igen és ott még mik a lehetoségek? -kérdeztem érdeklodoen.
– Na, a gazdasági részen állítjuk elo a kaját, itt folyik mindenféle mezogazdasági munka és a pénzügyek is ebben a szekcióban zajlanak. Neked úgy kell tenned majd, mintha régen itt lennél a kiválasztásnál követsz minket, itt nincs semmiféle ellenorzés és így elkerülhetsz most egy csomó felesleges dolgot.
– Nem értem, mi az, amit elkerülhetek? – kérdeztem.
– Eloször is kapsz egy kis tetoválást a fenekedre, meg a farkadra is , persze, ha szerencséd van ezekbol is kimaradhatsz, de a 80 % az elso alkalommal megkapja a jeleket, azon senki sem fog csodálkozni, hogy nincs rajtad, ez az egész tetoválgatás nem rég került bevezetésre, mert már nem lehetett követni, hogy ki hol volt hova ment stb. , pappíron is rögzitik a helyzetedet, de eléggé hanyagul kezelik a dolgokat és hát így lehet megoldani azt is, hogy velünk gyere. Persze ez nem a legkiméletesebb módja és hidd el, jól jársz, hogy kimaradsz az egészbol. Na meg az elején egy halom kínzást kapsz, hogy ne tudj kereket oldani olyan könnyen, mi olyanokról hallottunk az újoncoktól, hogy a húgycsövüket különbözo módszerekkel kisebesítették és így csak katéterrel voltak képesek egy héten keresztül vizelni, persze utána sem ment egykönnyen, de addigra már teljesen beletörodtek a helyzetükbe.
– Hogy érted azt, hogy kisebesítették???
– Hát konkrétan azt hallottam, hogy bedugtak egy üvegcsövet a hímvesszobe és egy kalapácssal osszetörték és belülröl összevágta a húgycsövet, vagy ami még rosszabb felhevítettek egy vékony hosszú tut, amire ráhuztak egy valamilyen hoszigetelo vékony csövet, persze errol a delikvens semmit sem tudott és odamentek hozzá, szépen felvezették a farkába, kicsit beszélgettek vele, majd hirtelen kirántották a szigetelo csövet és hát az a fájdalom képzelheted.
– De valójában, akkor jársz a legrosszabbul, ha a kórházi kísérleti telepre kerülsz – hát ott aztán van mindenféle dolog, amelyekrol jobb, ha nem tudsz. – mondták szinte egymást túllicitálva az információkat.
A veríték csorgott rajtam végig, amikor elképzeltem, hogy velem is bármikor megtehetnek ilyen és ehhez hasonló dolgokat, a fiuk még sokáig mondták a jó tanácsokat sok értékes dolgot meséltek a benti életrol, beszélgetésünket a lefekvést jelzo csengo szakította félbe, mint arról már beszámoltak ilyenkor azonnal le kell feküdni és egy pisszenést sem lehet hallatni, mert az orök szorosan a cellánk ajtaja elott mennek el és ahol hallanak valamit, oda berontanak és mindenkit megbüntetnek, általában csak két három cellatársaságot szoktak megbüntetni esténként, mert többre nem marad ido, ez úgy kb. 9-15 embert jelent, mert általában 3-5 -en vagyunk egy helyen. Ezen az estén sem volt másként lemasírozott a kb. 10 fobol álló különítmény és jól elintézték az ujoncokat, persze, ahol vegyesen voltak, mint nálunk ott a régiek ügyeltek a teljes csendre.
Másnap már teljesen az esti beszélgetések alapján cselekedtem, felvettem az egyik kukából egy kidobott ruhát és így nem lógtam ki a régiek közül és úgy tettem mindent, ahogy egy jólnevelt oreg rókához illik. Ahogy mentünk végig a folyosón az újoncokat kirángatták közülünk, mindenki fagyos arccal nézte oket, többek között én is. Ezután egy terembe értünk, ahol 12 no várt ránk, mindegyik a saját részlegének az úrnoje, a fiuk elsorolták, hogy milyen részlegek vannak. A legfontosabb, hogy a kísérleti telepet elkerüljem, a következo részleg a filmgyártó, amit szintén igyekeztem elkerülni, mert ott készülnek a különbözo pornófilmek és sajnos nem a szereplok válogatnak, hogy éppen milyen készüljön, úgyhogy semmi kedvem sem volt például egy állatos vagy egy homo filmben foszereplonek lenni. A fiuk elbeszélései alapján a királyno közvetlen szolgálata után a mezogazdasági részleg tunt a legoptimálisabbnak. Szerencsém volt, a filmes részleg fonöke teljesen átnézett rajtam és egy vékony srácot rángatott elo ducisex-hez, négyen a mezogazdasági részleghez kerültünk, hallottam, ahogy elvittek még vagy két embert az adminisztrációra. A fiuk azt mondták, hogy valószínüleg az ujoncok nagy része a kisérleti telepre kerül, de oket még eloször átvezettek a másik terembe, ahol a tegnap esti beszélgetések értelmében egy kis tortúra várt rájuk. A lábunkon lánc volt és a kezünk is össze volt bilincselve, így kellett közlekednünk a szuk kis folyosókon. Már kíváncsian vártam, hogy mi lesz a helyemen a dolgom. Még mielott megtapasztalhattam volna, hogy milyen is az élet a mezogazdasági részlegen, át kellett mennünk segédkezni az ujoncokhoz a kisérleti telepre.A feladatunk roppant egyszeru volt, le kellett oket fogni, mint ujdonsült barátaim mondták: az a lényeg, hogy ne tudjanak ficánkolni sem, mert ha mégis sikerül nekik, akkor rajtam fogják megbosszulni a kínzóik. Tehát igyekeztem ennek az egyszeru követelménynek eleget tenni és hálát adtam az égnek, hogy elkerültem az újoncsággal járó összes tortúrát.
Beléptünk egy terembe, ahol nagyon sok asztal volt, az asztalokon pedig billincsek, amikkel egy pattintással lehetett rögziteni a delikvensek végtagjait. A feladatunk abból állt, hogy az egyessével bejövoket feltegyük az asztalra. Valójában létszámfölényben voltunk itt, mint foglyok, de a terem felso szintjérol fegyveres orök figyelték minden mozdulatunkat. Szerencsémre nem azok a kínzók voltak itt, akikkel már találkoztam és esetleg felismerhettek volna, de amúgy sem foglalkoztak velünk, hanem szemmel láthatóan felcsigázta oket az újoncok érkezése. A foglyok kettesével jöttek be, egy folyosóról, ahol a plafonról lecsapódó rácsokkal már kisebb csoportokra szabdalták oket. Nem lehettek többen 12-nél volt, aki már régebb óta itt vannak mások egy-két napja érkeztek és még eléggé kábán viselkedtek.
Néztem az elsoket, hogy milyen bizonytalanul léptek ki majdnem meztelenül a sötét folyosóról a bevilágított teremben, ahol 30-40 ember várta oket, foleg rabszolgák és kb. olyan 15 no lehetett.
– Gyerünk fogdd meg a lábát -kiáltottak rám a mellettem állok.
Mintha egy álomból ébredtem volna máris elkaptam a ball lábát, minden végtagra jutott egy ember, vízszintes helyzetbe fordítottuk és már vittük is a legtávolabbi asztalhhoz. Persze a lefogott társunk ordított és rángatta a testét összevissza, dobálta magát, de mindannyian szorítottuk, ahogy bírtuk és gyorsan lebilincseltük az asztalra.
Egyikünknek ott kellett maradni, segíteni, ha valamiért nem lenne elég no. Maradtam, egyszeruen nem tudtam volna még egy rabot átcipelni a fél termen. Szép lassan megtelt a terem, persze alábbhagyott az ordítozás is, mert minden lekötözöttre felkerült egy szájpecek is, vagy valami hasonló. A szertartás valami olyasfélén nézett ki, hogy mindenhol maradt egy szolga és egy csaj az újonccal. A megmaradt nok kb. 5-en, mint valami orvosi team egyszerre indultak meg és kezdték el munkájukat az egyik asztalnál. A feleslegessé vált szolgákat kiküldték a terembol az egyik oldalsó ajtón.
– Na gyerünk ujfiucska – mosolygott rám a velem maradt leányzó.
– Mit csináljak Úrnöm? – kérdeztem félénken.
Erre o mellém lépett és benyúlt a ruhám alá, megmarkolta a heréimet. Éppen csak nem fájt, de én már szinte lábujhegyre álltam és feszülten vártam a fejleményeket.
– Nahát nahát, szépen levetkozteted és hozol nekem a nagy asztaltól két hosszabb zsineget, amivel majd szépen, összehurkolom a heréit. – válaszolta és közben megszorította a golyóimat, amire egy kicsit felnyögtem, de amint elengedte már tettem is a dolgomat.
Az asztalok mellett volt egy kis szék is, amin különbözo ampullák voltak kipakolva, meg valami injekciós tuhöz hasonlók. Gyorsan lerángattam a fogolyról a ruháit, volt egy kés is ott, ami nem jött le azt egyszeruen levágtam. A mellettem álló nonek láthatólag tetszett, hogy gyorsan dolgozom, és csak mosolyogva figyelte, hogy hogyan teszem a dolgom. Más asztaloknál a segítok is kaptak egy-egy ütést, de én egyelore semmit sem. A hölgy gyorsan megkötötte a zsinórral a delikvens heréit, majd ellenörzésképpen a tenyerével rácsapott a felfelé meredezo kifeszült golyókra, a sorstársam egy hatalmasat ordított volna, ha nem lett volna a szája is bekötve így csak egy kis nyöszörgés hagyta el a testét.
– Na most pedig te jössz! – kiáltott rám az úrnom.
– Micsoda ? – kérdeztem vissza eléggé meggondolatlanul.
– Hogy – hogy micsoda?????? – gerjedt haragra.
– Te szemtelen szolga, fel a ruhát szét a lábakat!!! – kiáltotta hangosan.
Gyorsan felrántottam a ruhámat és szétraktam a lábamat, hasonló procedura játszódott le, mint az elobb szépen komótosan körbetekergette a heréim, majd amikor készen volt rájuk csapott.
– Ááááááhhhh – kiáltottam teli tüdobol, tudtam, hogy ez vár rám, de még így is olyan hirtelen történt az egész, valahogy nem készültem fel a fájdalomra.
– Na majd ordítasz a másik helyett is – mondta röhögve.
– És akkor kezdodhet a zene – tette hozzá miközben rám mosolygott és már nyoma sem volt haragnak a szemében. Nem egészen értettem mire gondol zene alatt, de nem kellett sokáig várnom és kiderült. Egy vékony falécet vett a kezébe és ütemesen elkezdte verni a társam heréit, aki minden ütés után felnyögött, azután következtem én egy sorozattal, persze minden ütés után egy-egy ordítás hagyta el a számat. Azután felváltva majd megpróbált különbözo ütemeket, azután hirtelen abbahagyta és a társammal kezdett el foglalkozni.
Nem nagyon láttam mit csinál, de az eros nyögésekbol úgy gondoltam semmi jót nem tesz. Engem elengedett és rám parancsolta, hogy álljak a falhoz a többiekhez, akik már mind ott álldogáltak hátratett kézzel és megbabonázva figyelték az asztalokon folyó kínzásokat. Az asztaloknál körülbelül ugyanaz a helyzet játszódott le. Miután kikötözték a foglyokat és a golyóikat körbetekerték egy zsineggel utána az egyik ampulla tartalmát beinjekciózták a szolgák farkába a bor alá, valamiféle izgató folyadék lehetett, mert mindenkinél, aki már megkapta az adagját, a helyzet ellenére izgalmi pozícióba került a hímtagjuk. Mindenfelé meredezo farkakat láttunk.
– Most szépen lefejik oket – suttogta az egyik mellettem álló szolga. És hát ez történt a folyadék megtette a hatását még rásegítettek kézzel is, hogy minél hamarébb elsüljenek a delikvensek és szépen egy kis üveget húztak a péniszükre, aminek a vége kigömbölyödött és így amikor belelövelték a a testnedvüket, nem engedte kifolyni a folyadékot. Amikor megtörtént a lefejés az üveget letették, persze a hímtagok a folyadék hatására még mindig zászlórúdként álldogáltak. Ezután két fémlapból álló szerkezetet tettek a golyókra, a fémlapok három csavarral voltak összefogva, amiket kézzel lehetett csavarni és ahogy csavarták a lapokat úgy szorították össze a heréket, amelyeknek a másik végénél a zsineg nem engedte meg az önkéntelen visszahúzódásukat. Óriási nyögéseket hallottunk, teljesen földbegyökerezett lábbal álltam, és áldottam a szerencsémet, hogy ezen a torturán nem kellett részt vennem. Szinte a látvány is fájt. A foglyok megpróbáltak szabadulni, a testüket mozgatták, de teljesen eredménytelenül, mert szorosan le voltak rögzítve. Akiket láttunk közelebbrol szinte palacsinta vékonyságúra volt már összenyomva a férfiasságuk. Úgy látszik elégedettek voltak az eredménnyel, mert nem folytatták a mutatványt, hanem rögzítették az utolsó pozícióba a fémlapokat és szépen leültek a kikészített kis székekre. Az áldozatok persze tovább nyöszörögtek megállás nélkül, mert a fájdalom nem enyhült az alhasukban. A fájdalom ellenére még mindig meredezett mindenhol az árbocrúd. Csak mi álltunk csendben és vártuk, hogy mikor lesz szükség újra ránk. Újabb eszközt vettek elo a hölgyek ez egy vibrátorra emlékezteto dolog volt, csak annyiban különbözött, hogy a feje sokkal nagyobb volt és apró kis rücskök álltak ki a felso rész oldalából, maga a test teljesen simának tunt.
– Újabb fejés következik – szólt újra a társam.
– Most a prosztatát fogják ingerelni – mondta teljesen érzelemmentes hangon.
Én még mindig nem bírtam megszólalni, csak álltam és figyeltem az eseményeket. A kínzók ellenorizték, hogy muködnek-e a kis szerkezetek beindították oket és nézték, hogy forog-e a felso gömbformájú rész. Mindenhol muködött és szép lassan bevezették a szolgák fenekébe a szerkezetet, ami éppen nem ment simán, volt ahol többször is kihúzták és újra bedugták. Utána, amikor már kello mélységben volt beindították a motorokat és a szolgák péniszére újra ráhúztak egy üveget. Ezuttal sokkal lassabban sültek el a delikvensek, gondolom a szétlapított herék és az elozmények hatására. Már szinte zsibbadt a lábam a sok állástól és teljesen erotlen voltam a sok látványtól, amit átéltem. A homlokomat újra és újra elöntötték az izzadságcseppek, nem akartam a többiek sorsára jutni, mindképpen el kell kerülnöm a hasonló szituációkat és már nagyon vártam, hogy mikor lesz vége ennek a szörnyu procedúrának. A dominákat láthatólag nem zavarta az egész, hogy kivel meddig kell bajlódni, úgy látszott szinte élvezik azt, hogy most milyen sok idobe telik mire megtölthetik a következo üveget. Szép lassan újra elélveztek a kikötözött társaink. Akik gyorsak voltak azoknak több ido jutott a pihenésre, mert ezután szép lassan kieresztették a golyóikat a fémlapok közül és pihegve feküdtek sajgó fenékkel és félelemmel várták a folytatást. A dominák mindent felírtak egy kis lapocskára, akárcsak egy kórházban lettünk volna. Túlságosan messze voltunk, hogy lássam miket irogatnak, de a többiek felvilágosítottak, hogy szinte mindent felírnak. Ki mikor élvezett el, pontosan hány perc kellett hozzá, milyen hosszú a farka stb. szépen lassan már csak egy delikvens volt, akinek nem sikerült még mindig elélveznie és remego fenékkel nyögdécselve feküdt az ágyán a többi domina, aki már végzett mind ott állta körül a szerencsétlent és azon vitáztak, hogy milyen kegyetlen büntetést lehetne adni a fogolynak, mert ilyen lassú. De egy 10 perc múlva óriási hörgések közepette o is utolsóként is beadta a derekát és kiengedte elgyötört golyóiból a nedveket.
Ezután újra elokerültek az injekciós tuk, de ezúttal a herékbe adtak be valami folyadékot, amitol megdagadtak és az újoncok még jobban szenvedtek. Hagyták oket egy ideig még vergodni az asztalokon aztán szóltak nekünk, hogy egyesével szedjük le oket és kísérjük vissza a celláikba, persze itt már nem kellett attól tartani, hogy esetleg el fognak szaladni. Remego lábbakkal és még mindig hatalmasra dagadt golyóikkal fáradtan karoltak belénk, hogy szinte alig tudtak menni, mert annyira le voltak gyengülve a sok kínzástól. Ezután mehettünk vissza a celláinkba mi is, ahol már meg is kaptuk az aznapi ebédünket. Miután bekajáltunk le is feküdtünk, mert azért mi is fáradtak voltunk, meg ki kellett használni, hogy most nem kell semmit sem csinálni úgyhogy átadtuk magunkat az édes pihenésnek.
Másnap már a mezogazdasági részlegen kellett dolgoznom és kaptam egy kis jelet a ruhámra, ami egy zöldszínu fát ábrázolt – ez jelentette az új helyemet.
Dominák világa 1. rész
Egy szép napos délelőtt, amikor éppen hazafelé mentem azt láttam, hogy egy férfit 3 álarcos ember egy kocsiba próbál betuszkolni. Egy kicsit közelebb mentem, és ekkor a fal takarásából elő lépett még egy álarcos és egy pisztolyt fogott rám, egy tompa puffanást halottam és a világ elkezdett homályosodni, elájultam.
Mikor magamhoz tértem egy alagsori pincében voltam, a kezem és a lábam le volt bilincselve és az egész testem ki volt feszítve függőlegesen, nem volt rajtam semmilyen ruha, teljesen meztelen voltam, mellettem még egy fickó volt hasonlóan kifeszítve. Előttem kb. tíz nő álldogált fekete színű bőrszerelésben. Még nem tértem teljesen magamhoz, amikor halottam feltehetőleg a vezetőjüket, amint éppen előadást tart a többieknek, hogy milyen jó, hogy egyszerre két szolgát is szereztek, mert így gyorsabban fog haladni a betanítás is, ha egyszerre mind a kettőn lehet dolgozni.
Csak kapkodtam a fejemet, hova kerültem mibe csöppentem bele, a falon oldalt különböző fém vágó és szúró eszközök, korbácsok, láncok, bilincsek és különböző kínzó eszközök, amiknek a funkciójáról halvány sejtelmem sem volt.
– Na már ébredeznek, akkor hozzá is kezdhetünk a kínzáshoz – mondta az egyikük.
– Legalább gyorsabban haladunk, ha nem beszélünk annyit, mint a múltkor. – szólt a másik csaj, aki egy kicsit talán mérgesebben nézett ránk.
– Legyen műtét is – szólt bele még egyszer a mérgesebb.
– Jó – mondta a főnök, – de csak a végén.
Nos azért gondolom, hogy ő volt a főnök, mert velünk szemben helyezkedett el egy trónon és a teste tele volt rakva mindenféle csillogó ékszerrel. A fején pedig egy díszes aranyos korona volt.
A mellei szabadon voltak, közepes mellek voltak nagy hegyes mellbimbókkal.
– Kezdjük egy kis korbácsolással – mondta az egyik izmos csaj és leemelt egy korbácsot.
Odalépett a hátunkhoz, a többiek követték, elkezdett az egyikük hangosan számolni és máris csattant a fenekemen az első ütés, a hirtelen belém hasító fájdalomtól felordítottam, és már jött a következő ütés is , még nagyobb fájdalmat éreztem a hátsó részemen. Hallottam, ahogy az egyikük hangosan mondja : három, négy és sorba jöttek a csapások, a mellettem lévő fickónak be volt kötve a szája és nem tudott ordítani csak hangosan nyöszörögni. Az én számon is volt, de már az első ütésnél lecsúszott a kötés és így jött ki belőlem minden ütést követően egy hangos orditás. Már talán húsz csapás is volt, amikor még négyen oda mentek és kis lovagló pálcákat vettek le a falról és azzal kezdték el ütlegelni a fenekemet és a combom felső részét. A lábaimat az ütlegek hatására össze-vissza rángattam, amennyire a bilincsek engedték.
– Ne ficánkolj annyit, mert többet fogsz kapni – szólt rám a mérgesebb csaj.
– Verjétek szép pirosra a feneküket – mondta az egyik szemben álló hosszú szőke hajú lány, akin csak egy fekete tanga és egy fekete top volt.
Ez a csaj miközben, most már úgy percenként kaptam egy korbács ütést, odajött hozzám és megfogta a farkam.
– Nagyon szép kis farok, sehol egy sérülés, hát itt majd egy cseppet át fog alakulni. – mondta mérgesen, ahogy rám nézett és megigazította a szájkendőmet.
Ezután ahogy fogta a farkamat erősen húzta maga felé és már az egész testem kifeszült és úgy éreztem menten kitépi tövestül a farkamat.
– Egész jó kis farok csak kár, hogy nem én foglak megkínozni, mert akkor én egy kicsit alakítanék rajta. – mondta nevetve a kis csaj.
Ezután odaállt a másik fickóhoz és ott is játszadozott a férfi hímvesszőjével.
– Na most már elég lesz – mondta a főnök.
Ekkor két vékony, de izmos lány ment a hátunkhoz, kezükbe egy-egy kb. 35 cm-es bothoz hasonló tárgy, amelyen a teljes hosszán kb. 5 egyre nagyobb gömb helyezkedett el, az első kb., akkora lehetett, mint egy nagyobb szőlőszem , az utolsó pedig egy nagyobb alma.
– Na fiuk, most megbaszunk titeket, de előbb kimossuk a seggeteket – mondta az egyik csaj .
Ekkor többen is odajöttek hozzánk és leszedték a bilincseket, majd felfektettek egy asztalra, a társam megpróbált ellenállni, de gyorsan lenyomták, a dühös csaj gyorsan odalépett és megragadta a golyóit a fickó azonnal abbahagyta az ellenállást, de a csaj még csak egyre jobban szorította a heréit. A férfi fájdalmasan nyögött és a többiek lekötözték az asztalra, a hátára , engem a hasamra kötöztek le.
– Javasolnék egy kis bemutatót az engedetlen rabszolgának – mondta a dühös kis csaj.
– Mit csináljunk vele – kérdezte az egyik, aki épp a rángatózgató lábát kötözte le.
– Kínozzuk meg a heréit, majd utána kezdődhet rajta a műtét, legalább az egyiken csináljuk meg. – mondta
Nekem úgymond adtak egy beöntést, ami inkább kellemetlen volt, mintsem fájdalmas, feldugtak a végbelembe egy vékony csövet, amelynek segítségével tele engedték vízzel ez egy kicsit fájt, de nem nagyon, majd láttam, hogy az egyik csaj leöltözött és fel csatolta ezt a félméteres farkat magának, a másik lazított a lábbilincseken és felhúzta a térdeimet, majd újra rögzítette, most már a fejemet és a kezeimet elöl egy kalodában rögzítették. Így a seggem hátul felfelé meredt az égnek.
– Egy kicsit felizgatom. – mondta a csaj, aki az előbb lekötözött.
Elém állt és így nem láttam, hogy mit csinálnak a másik sráccal, csak halottam, hogy hatalmasakat nyög. A csajszi elkezdett vetkőzni és nagyon jó test állt előttem és már érzetem is, hogy a farkam is keményedik, ekkor benyúlt a lábam közzé és megragadta a farkamat, elég gyors ütembe elkezdte húzogatni a bőrt rajta. Közben a másik kezével megfogta a golyóimat és kb. percenként megszorította. Ezt vagy 5 percen át csinálta már majdnem elélveztem, amikor éreztem a fenekembe hatoló dárdát.
– Nyomd neki – kiáltotta az egyik csaj .
– Nem engedi, összeszorította a fenekét – mondta a másik.
– Azt akarod, hogy jól elverjük a pici golyóidat – mondta nekem a másik csaj.
Rögtön elő is vett egy kötelet és szorosan összekötötte a heréimet a farkamtól külön , elővett egy vonalzó szerű dolgot és ütemesen csapkodta a meredező farkamat, na milyen lesz, ha majd a golyóidra csapok ezzel – mondta nagy mérgesen, közben látszott rajta, hogy mennyire élvezi a helyzetet.
– Na lazítsd el a segged te szemét rabszolga – mondta, amelyik a hátamnál állt és épp próbálta bedugni a botot a seggembe.
– Ha nem lazítod el, akkor az összekötött ékszereidre fogok csapni. – mondta a másik.
– Csapjad , nem akar ez a dög engedelmeskedni. – mondta a hátsó.
És ekkor egy óriási fájdalmat éreztem, a golyóimat nagyon is eltalálta az ütés. Bár igazán nem volt hely, hogy lendületet tudjon venni, mert egy kis terpeszben térdepeltem, de így is óriási volt a fájdalom, amit az alsó testemben is éreztem. Ekkor amennyire csak tudtam ellazítottam a fenekemet és éreztem, hogy az első gömb belém hatol, majd a második is és a harmadiknál újból megakad a szerszám. Óriásiakat nyögtem a fájdalomtól, úgy éreztem számon jön ki a dárda vége, iszonyúan fájt a végbelem. Ezután nem haladt tovább befelé, hanem szép lassan húzta ki a dárdát a lyukamból és ez is fájdalmat okozott, még mielőtt teljesen kiért volna újra megindította befele, a másik meztelen csaj pedig a farkamat izgatta és a másik kezével saját magát.
– Na élvezed igaz, te kis buzi – mondta a meztelen szőkeség.
– Egyre nehezebb nyomni befele, lehet, hogy megint meg kellene ütögetni a golyóit – mondta a másik.
Erre hevesen ráztam a fejemet és nagyokat nyögtem. És megint lazítottam a fájdalomtól remegő fenekemen.
– Na nézd már milyen gyorsan tanul. – mondta, az amelyik éppen baszott.
– Nem hinném, hogy ez elég volt neki, de most nézzük meg a másik delikvenst is. – mondta a meztelen szőke.
– Oké megyek én is mindjárt csak még vagy kettőt lökök rajta.
Megint belém vágta majd gyorsan kihúzta, majd újra gyorsan belém. Még vagy kétszer háromszor megismételte és utána lecsatolta a dárdáját és otthagyott. Most láttam, hogy én még teljesen szerencsés vagyok a másik fickóhoz képest, mert éppen az összes csaj körül állta és egyfolytában nyögött a kínok miatt. A srác két lába majdnem spárgában szét volt feszítve és a plafonról lecsüngő láncokhoz volt rögzítve a két bokája és a két bokája közzé pedig egy rúd volt berögzítve szintén a bokáján lévő bilincsekhez, hogy ne tudja összezárni és mozgatni a két lábát. Teljesen körbe állták a nők, épp a here kínzásával voltak elfoglalva. Egy kötéllel neki is össze volt kötözve a két golyója, a kötél pedig a plafonon egy csigán volt keresztül vezetve és vissza le volt vezetve egy szerkezethez, ami a horgászbot csévélőjéhez volt hasonló. Az egyik nő éppen ezen a csigán tekert még egy negyed kört és így a golyók még jobban megemelkedtek a pacák pedig már visított is. Két csaj oldalról erős csipeszeket rakott a pattanásig feszült golyókra, a fickó egyfolytában nyögött. A két meztelen csaj, akik eddig velem foglakoztak most épp azzal voltak elfoglalva, hogy egy borszeszégőnél felhevített vékony vasrudat dugjanak fel a fickó fenekébe. Be is dugták a hatás nem maradt el a fickó teste megfeszült és valami szörnyű vinnyogásban tört ki. Gyertyákat vettek elő és körbe állták a már teljesen kipirosodott heréket, és sorban csöpögtették rá a faggyút, amire a rabszolga aprókat nyögött. Ezután leszedték a csipeszeket és egy furcsa készüléket toltak az asztalhoz.
– Na a beteg meghalt, jöhet az újra élesztő berendezés – mondta röhögve a főnök csaj.
– A műtét alatt is hagyjuk rajta, hátha szükség lesz még az újraélesztéshez, mondta nagy komolyan az egyik fekete hosszú hajú csaj.
– Na gyerünk tegyük már gyorsan fel – mondta az egyik meztelen csaj és a keze a punciját dörzsölte.
Ezekből a mondatokból semmit sem értettem, de lassan világos lett előttem, hogy mit takart ez az orvosi duma.
Két csiptetőt raktak a herék két oldalára.
– Kérem a főnővért készítse elő a beteget. – mondta a főnök az egyik rövid hajú szőke cicának.
A szőke főnővér gyorsan lemosta a heréket és levette a fickó szájáról a kötést, ezután oda lépett a géphez és bekapcsolta.
– Na megbánta bűneit a kedves rabszolga? – kérdezte a főnök nő.
– Mit akarnak tőlem? , szemetek ezt még megfogják bánni csak kerüljek ki innen. – mondta a fickó miközben nagyokat nyögött.
– Főnővér egyes fokozat, bemutatónak, nem tanul a kedves rabszolga – mondta bosszúsan a főnök.
A rövid szőke benyomott egy gombot, a fickó ordított egy óriásit, részben a meglepetéstől részben a kellemetlen élménytől, részben a szokatlanul nagy fájdalomtól, amit az áram okozott, amit végig vezettek a vizes golyóin.
– Kettes fokozat! – mondta gyorsan a főkínzó.
– Neeee – tört fel az ordítás a fickóból.
A rabszolga egy óriásit sikított.
– Ne könyörgöm ne tegyék még egyszer, mindent megteszek, amit csak kérnek. – mondta gyorsan a pacák.
– Na akkor megbánta a kedves kis szolga a bűneit? – kérdezte ismét a főnök.
– Igen – vágta rá határozottan a pacák.
– Akkor most már kezdődhet a műtét. – mondta a főnök.
– Micsoda, milyen műtét. – kérdezte a rabszolga.
– Nahát, nahát kíváncsiak vagyunk, na mit gondolsz milyen műtét – mosolygott az egyik szőkeség.
– Nem tudom – mondta bizonytalanul a kör közepén a pacák.
– Na mi a legnagyobb büntetés egy fickó számára? – kérdezte a szőke hosszú hajú bombázó.
– Csak nem ki akarnak herélni? – kérdezte bizonytalanul a fickó.
– Fogd úgy fel, hogy egy felesleges dologtól szabadítunk meg. – mondta a nő.
– Ne, kérem ne, ne tegyék – zokogta a fickó.
– Dehogynem, hidd el ez csak használni. fog. – mondta az egyik meztelen csaj és rögtön el is kapta a férfi mogyoróit.
A csaj háttal állt nekem és takarta, amit éppen csinált, de úgy gondoltam, hogy éppen a kasztráláson serénykedik.
– Nézzétek, hogy reszket a szerencsétlen, tépjük ki tövestül, hogy még hugyozni se tudjon. – mondta újra a szőke bombázó.
– Neee, inkább öljetek meg. – zokogta a fickó.
– Dehogyis, előbb jól megkínozzuk a tökeidet és csak utána vágjuk le. – mondta röhögve a szőke és a többiek is csak röhögtek körbe a fickón.
– Kérem ne tegyék, könyörgöm, mindent megteszek, amit csak kérnek. – hadarta gyorsan a fickó.
– De nekem szükségem van egy kis szorgalmas eunochra a fürdőszobámba szolgának. – mondta a szőke mérgesen.
– Nyugi csak vicceltünk, ennek még nem jött el az ideje. – mondta a főnök nő.
– Hát akkor mi lesz . – kapkodta idegesen a fejét a rab.
– Kapsz egy kis díszt a makkodra, remélem neked is tetszeni fog. – tört fel a röhögés a szőke nőből.
– Gyerünk, gyerünk műtétre felkészülni.- mondta a főnök nő.
– Neeee – zokogta a rab.
– Gyerünk Angela állítsd fel a farkát ennek a szerencsétlennek. –
A csaj elkapta a farkát és gyorsan járt a keze rajta, mint egy hegedűn, a másik szőkeség pedig a melleit nyomta a férfi arcába, egy pár másodpercen belül már állt is a ficak farka. A kínzói legnagyobb örömére. Vagy hárman kesztyűt húztak és hozzá láttak a műtéthez. Ebből már nem láttam semmit, mert én is sorra kerültem.
Négyen oda jöttek hozzám és levették a kalodát a fejemről és leszedtek az asztalról és gyorsan kivittek, levették a számról a kötést és a lábaimat meg a kezeimet összebilincselték így csak nagyon aprókat tudtam lépni.
– Ez az új rab nagyon hallgatagnak tűnik, csak nem elfelejtett beszélni. – mondta röhögve a rövid hajú szőke, aki még mindig meztelen volt.
– A feneke is elég szűk, nemcsak a szája. – mondta az a csaj, aki egy 10 perccel ezelőtt éppen megbaszott.
– Csak kérdezz nyugodtan Te kis mulya. – mondta az előttem menő izmos nő, aki fekete bőrszerelésben volt, ami a melleinél ki volt vágva és a fenekét sem takarta csak egy nagyon vékony csíkban.
– Gyerünk kérdezz valamit, mert megropogtatom a golyóidat. – kapta el az egyik izmos kezü csaj a farkamat.
– Mi ez az egész ? – tettem fel az első kérdést miután összeszedtem minden bátorságomat.
– Nahát jól figyelj ide Te kis pöcs, először is ha kérdezel valamit rögtön tedd hozzá, hogy Úrnőm, mert mi most a te számodra azok vagyunk és te vagy a mi rabszolgánk. – mély levegőt vett, miközben az egész társaság megállt, majd folytatta. – Mi uralkodunk a tested felett és a gondolataid felett is, csak engedelmeskedned szabad. Ez egy kastély, ahol a férfiak átnevelése folyik, a világtól el vagyunk zárva, menekülésre nincs lehetőség. Egyenlőre ennyi a többit majd úgyis megtudod a kellő időben a celládban. – fejezte be az előadást.
Folytattuk az utunkat egy zegzugos folyosón, ami egy tágas helyiségbe vezetett, ahol bilincsek lógtak le a plafonról, ami elég magasan volt és a padlón is voltak bilincsek párosával , két nő a rajtam lévő bilincseket a plafonon és a padlón lévőkhöz erősítette.
– Most pedig jön a fürdetés, a tisztaságra nagyon kell vigyáznunk. – mondta a bőrszerkós.
Csak kapkodtam a fejemet ez a terem egy hatalmas tusolóra emlékeztetett, csak a zuhanyrózsák hiányoztak. Még hoztak be férfiakat, akiket szintén úgy kikötöztek, ahogy engemet is így álltunk sorban most már vagy egy tucatnyian. A nők magunkra hagytak minket. A többi férfi rám nézett. A legtöbbnek vaskarikák voltak a farkuk végén a fenekük is, amennyire láttam eléggé sebes volt.
– Nézzétek megint hoztak egy új fiút. – mondta az egyikük.
– Nocsak, nocsak megint szaporodtunk. – mondta a másikuk.
– Mi ez itt? – szakítottam félbe az üdvözlő szavakat.
– Te most egy nők által vezetett kínzó táborba kerültél, ahol nekik kell dolgoznod és még nem tudjuk, hogy mi lesz a vége, elengednek-e egyáltalán vagy itt kell meghalnunk. – mondta az egyik fickó, akinek már két karika is volt a farkában.
– Mióta vagytok itt? – kérdeztem.
– Hát én lennék itt a legrégebben, úgy két és fél éve. – mondta a két karikás fickó.
– Na uraim nem gond, ha most megszakítom a megbeszélésüket. – mondta egy félmeztelen csaj, aki épp most jött be a nevezzük így zuhanyzóba kezében egy slaggal.
Rögtön el is kezdte a mosdatásunkat, szépen haladt sorba, akit eltalált a vízsugár heves mozgásba kezdett, mert hol a lábunk közét vette célba, hol pedig az arcunkat, a láncok valamennyire engedték a mozgást így eltudtunk fordulni a nagy nyomású víz elöl.
Ezután bevittek egy cellába, kaptam kaját és magamra hagytak. Vajon milyen munkára foghatnak minket? Meg mire jó ez az egész kínzás? Azt láttam már, hogy egy jó páran élvezik ezt az egészet, de csak ennyi lenne az egész.
Reggel a bőrszerkós nő jött értem két másik csajjal, levittek egy szobába, ahol különböző kínzó eszközök voltak felhalmozva. Ezen a szobán átmentünk, majd egy iroda szerűségbe érkeztünk, ahol egy titkárnőszerű csaj fogadott minket.
– Kezdődhet a kihallgatás. – mondta a csaj.
– Neve? Kérdezte keményen.
Gyorsan válaszoltam, majd hozzá tettem úrnőm, ez láthatólag tetszett a titkárnőnek.
– Menjetek ki, gyorsan megcsinálom magam is, csak előbb kötözzétek ki. – mondta most már mosolyogva a titkárnő.
Szép szőke hosszú haja és nagy hideg kék szemei voltak a titkárnőnek, meg egy szemüveg, lehet csak ennek köszönhette az általam kitalált elnevezést.
Mielőtt kikötöztek volna levették rólam újra az összes ruhát és most megint teljesen meztelenül álltam kifeszítve a padló és a plafon között az íróasztallal szemben. A nő talán 3 percig is szemlélt, hosszasan nézte a farkamat, majd a hátam mögé állva megnézte a fenekemet is (gondolom én) , de egy ujjal nem ért hozzám. Még kérdezett egy két dolgot a rokonaim felől, amire én a tőlem telhető legpontosabb választ adtam. Közölte velem, hogy most felveszi amit mondok és le fogják ellenőrizni és ha egy kis eltérés is lesz a valóság és az általam állított között, akkor jobb arra nem is gondolni.
– Ideje most már keményebb vizekre evezni. – mondta nyugodtan.
– Milyen bűnöket követtél el a nők ellen? – kérdezte és közben átment a másik szobába, hozott magával valamit, de nem láthattam, mert a hátam mögött volt az ajtó, csak hallottam, ahogy a levegőt suhogtatta azzal a vesszővel vagy lovaglópálcával.
– Semmilyet úrnőm. – feleltem bátortalanul.
– Ezt nem hiszem – mondta nyugodtan.
És egy hatalmasat csapott a fenekemre, csípett nagyon a csapás, de hallgattam.
– Azt akarod, hogy letépjem a golyóidat. – mondta nyugodtan.
– Nem, úrnőm nem akarom. – feleltem bizonytalanul.
– Akkor meg mond meg az igazságot, ha kérdezlek. – mondta.
Gyorsan rácsapott még a fenekemre vagy tízszer, egy kis szünet majd újra egy sorozat, már elviselhetetlenül fájt a sok csapás. Egy kis időre abbahagyta, leöltözött meztelenre. Ekkor megcsörrent a telefon, előttem állt teljesen meztelenül a lábai enyhe terpeszben voltak, félig ráült az íróasztalra, a farkam megmerevedett, a telefonálás közben látta, hogy a farkam feláll. Gyorsan befejezte a beszélgetést és odalépett hozzám.
– Neked meg kimondta, hogy csak úgy rám nézhetsz és felállíthatod a kis töködet te szerencsétlen.
– Elnézést. – rebegtem zavartan.
– Na most ki kell találnom valami kegyetlen büntetést a számodra, mert azért ez mégis csak tűrhetetlen. – mondta elgondolkozva.
– Mindjárt vége lesz. – mondtam zavartan és megpróbáltam valami semleges dologra gondolni.
– Most már elkéstél vele. – mondta mosolyogva a titkárnő.
– Tudom is már mit fogok veled csinálni Te kis fasz állítgató.
Átment újra a másik szobába és hozott magával egy kis szerkezetet. A szerkezetből két vezeték jött ki az egyik egy csipeszben a másik egy horgolótűre emlékeztető hosszú fémben végződött.
Odalépett elém és a farkamba kezdte dugni a hosszú fémet közben izgatta a farkamat is, gondolom, azért, hogy továbbra is álljon, mert így könnyebb volt beledugni a fémet, amelynek a vége már szinte tű vékonyságú lehetett. A kínoktól óriásokat nyögtem, mert a fém egyre vastagodott és feszítette szét a húgycsövemet, szinte égető érzés hasított a faszomba, amikor végre annyira beledugta, amennyire gondolta. Még így is vagy 10 cm kint volt belőlem. Ekkor jó erősen megdöntötte minden irányba, óriási szúró fájdalmat éreztem, ami rövidesen még kellemetlenebb égető érzésbe ment át. Ezután a csipeszt gondosan az egyik heregolyóm mellé csíptette úgy, hogy a golyómat teljesen beszorította, a másik csipeszt hasonló módon tette fel. Eközben én ordítottam a fájdalomtól és kiabáltam, hogy hagyja abba minden megteszek, amit csak kér. Tudtam, hogy áramot fog végig vezetni a farkamon és úgy gondoltam tanulva az előzőekből, hogy nagyon fájdalmas lehet. Amikor készen lett, újra elment és hozott egy pohár vizet, amit szemből rá öntött a golyóimra.
– Kérem ne kapcsolja be, mindent megteszek önként. – mondtam szinte kiabálva.
– Te ezt nem érted ez a büntetésed, még szép, hogy mindent meg fogsz tenni nekem. – mondta mosolyogva és odalépett a kapcsolóhoz.
– Ne, ne tegye. – mondtam könyörögve.
– Dehogynem, hidd el jobb túl lenni rajta. – mondta mosolyogva.
– Ááááááhhhh elég volt nagyon fáj – kiáltottam.
– Majd én döntöm el, hogy mikor elég, ez még csak az 1-es fokozat volt, na mi lenne, ha mondjuk megnéznénk a 4-es fokozatot. – mondta mosolyogva.
– Neee, kérem ne – mondtam most már zokogva.
– Nesze te kis fasz – mondta röhögve és a kapcsolót vagy 15 másodpercig nyomta.
– Ááh – már szinte sikítottam a fájdalomtól, ami az alsó testemben volt.
– Na most már elég, remélem megjegyezted magadnak, hogy a farkadat többé nem te irányítod, hanem mi. – mondta még mindig mosolyogva.
Ezután leoldozta a készüléket a farkamról persze közben megszorította a golyóimat.
– Tudod, szeretem az ilyen engedetlen rabszolgákat. – mondta.
Majd megfogta a farkam és elkezdett izgatni a kezével.
– Most hoznak egy rabszolga nőt, akit szintén móresre kell tanítani, te pedig segíteni fogsz nekem. – mondta.
– Igen úrnőm. – feleltem gyorsan.
Behozták a nőt, nagyon szép volt. A két csaj, akik behozták a lányt egyforma ruhában voltak, ez lehetett itt belül az uniformis. Felül egy top volt, alatta nem viseltek melltartót és a ruha nagyon feszes volt, úgyhogy látszott a meredező bimbójuk, alul pedig fekete rövidnadrágot hordtak, ami szintén eléggé szűk volt, persze a lábukon comb középig érő fekete tűhegyes magas sarkú csizma volt. Gyorsan lekötözték az íróasztalra a titkárnő odalépett a csajhoz és letépte róla a bugyit és benyúlt a fenekébe, a csaj felnyögött. Elővett egy kis krémet és bekente a csaj fenekét, majd odajött hozzám nekem is bekente a farkam.
– Na most látunk egy kis akciót igaz csajok. – mondta a titkárnő.
– Most te jössz, fogta meg újból a faszomat.
– Csak a seggembe ne – nyögte a csaj.
– Hallgass – mondta az egyik kisérő.
– Oldozzátok el – mondta a titkárnő és leszedték a lábamról a bilincset, majd a kezeimen lévőt is kiakasztották a
lecsüngő láncról, amin eddig lógtam. És odavezettek a lányhoz a farkamnál fogva, a titkárnő szépen beirányította a lány fenekébe. Elsőre nem sikerült túl szűknek bizonyult a nyílás, ezért először a kezével próbálta feszíteni, majd a két lány széthúzta a fenekét.
– Nyomjad neki – szólt nekem a bíztatás.
Nem is nagyon kellet bíztatni, a csaj feneke nagyon szűk volt, és éreztem nemsokára elmegyek.
– Mielőtt elélveznél szólsz nekünk, értve vagyok – mondta a titkárnő.
– Mert különben nagyon megjárod – tette hozzá a másik.
A csajnak még g ott volt a kezében a pálca és rávágott a fenekemre.
– Na most akkor nyomod be, ha rád csapok. – mondta.
– Iiigen úrnőm -feleltem.
A nő csapkodta ütemesen a fenekemet, de nem nagyokat, gyorsított az ütemen. A kis csaj pedig akárhányszor benyomtam nyögött egy nagyot.
– Na most teljesen benyomod – mondta.
Megpróbáltam teljesen bevágni, a csaj felsikított.
– Ez az – mondta a titkárnő.
– Mindjárt elmegyek – mondtam.
Abbahagyta a csapkodást így én is megálltam. A két csaj odalépett hozzám és az egyik jól megszorította az egyik golyómat, a testem összerándulta, másik is hasonlóan a másik golyómat, majd újra az előző következett, én eközben ordítottam és kapkodtam a levegő után. Még vagy háromszor megismételték, amikor már teljesen összehúzódott a farkam.
– Na elég volt – mondta a titkárnő.
– Na most újra beteszed a seggébe – mondta az egyik kínzóm.
A farkam nem akart felállni, ezért a meztelen titkárnő szépen elkezdte izgatni rövidesen újra felállt. Ekkor újra odavittek az asztalra kötözött csajhoz. Most a titkárnő állt a hátam mögé és alulról megmarkolta a heréimet, nem szorította csak éppen fogta és néha erősen megszorította, hogy ne tudjak elélvezni
Ez így ment nem tudom hány percen keresztül talán volt egy óra is, amikor már majdnem elélveztem, akkor hoztak egy kis műanyag flakont és abba kellett bele élveznem. Ezután kezdődött minden elölről újra felállították a farkamat és még egyszer elélveztem egy másik műanyag flakonba. Már teljesen kivoltam, éhes is voltam hiszen egész nap semmit nem ettem és már dél körül lehetett. A fogva tartóim felöltöztettek úgy, hogy a farkam és a heréim meg a fenekem kint volt pucéron. A két szolga kivezetett és ahogy mentünk a folyosón hallottam, ahogy a csaj hevesen kiáltozta, hogy mindent megteszek csak ezt ne tegye. A folyosó lassan haladtunk, mert a lábamon is volt egy bilincs meg a fejemre is raktak egy bőrsapkát és alig láttam ki a két lyukon. A két nő úgy vezetett, hogy az egyik hátulról lökdösött, a másik pedig a farkamat fogta és húzott előre. Szembe is találkoztunk hasonló csapatokkal, volt olyan is, hogy egy férfit csak egy nő kísért, de előfordult olyan is, hogy egy nőt vittek ketten a nők öltözete abban különbözött, hogy a mellük is szabadon volt. A férfiakkal, akikkel szembe találkoztam valamiféle letargiát láttam mindegyikük a földet nézte, általában a testük tele volt sebekkel, és nyakörv is volt rajtuk ennek segítségével vezették őket a kínzóik.
Egy félóra múlva megérkeztünk a cellámhoz belöktek rajta és rám zárták az ajtót. A cellában volt egy ágy és egy szék na meg a sarokban egy kamera, ami néha mozgott és átment egy másik cellába a tetőnél egy kis sínen. Teljesen hangtalanul járt a kis kocsi, ami mozgatta a kamerát. A széken egy kis könyv volt kikészítve, a címe ez volt : Szabályok és jogok a nőuralmi táborban, mellette volt egy másik könyv, amelynek ez volt a címe: Élet a nőuralmi táborban és kastélyban. A falon képek voltak, ahol a nők férfiakat kínoztak. Az egyik kép alá csak ennyi volt írva golyó lapítás és egy férfi állt kikötözve két nő pedig a férfi golyóit egy kis satuba szorította.
A sarokban volt egy kis asztal és ott volt rajta ennivaló gyorsan leültem és ettem, közben azon töprengtem, hogy fogok innen kijutni és mi ez az egész. Hamar lefeküdtem, mert már az álmosságtól alig láttam
Korán ébresztettek a fogva tartóim, pontosabban 3 fiatal lány rontott be a cellámba és lekötöztek az ágyamra. A heréimet összekötötték egy rövid zsinórral, közben a farkam szép lassan ágaskodott.
– Hát ez még nem tanulta meg, hogy csak akkor állhat fel, ha arra parancsot kap.
– Vegyük gyorsan el a kedvét – mondta mosolyogva a másik.
– Na kapsz fél percet, hogy alapállapotba hozd a faszod, ha nem sikerülne arra jobb nem is gondolni- mondta a harmadik.
Koncentráltam, de egyszerűen nem ment.
– Na oké, akkor most mi jövünk- mondták a lányok.
Egy kis fémtálat raktak a heréim alá. A farkamat pedig félre húzták, hogy ne legyen útban. Az egyik kiscsaj elővett egy kis kalapácsot.
– Ne, könyörgöm ne tegyék- kiáltottam fel.
– Elkéstél, ezzel most egy kicsit lapítunk a tökeiden- mondta a nagymellű csaj.
Ekkor a nagymellű csaj finoman odakopintott a heréimre.
– Auh – kiáltottam fel a fájdalomtól, pedig igazán ez még nem is fájt.
– Nézzétek már, hogy lekókadt a farka – mondta a nagymellű.
– Ha fel fog állni nagyobbat kapsz – mondta és közben levette a pólóját.
Két hatalmas mell bujt ki a ruha fogságából, a farkam újra megpróbált kiegyenesedni, a csaj elkapta a dákóm és szakértő módon megmozgatta a kezét rajta, már rögtön pattanásig feszült a farkam, elengedte és ismét lecsapott a golyóimra a kalapácssal, de most már erővel.
Iszonyatos fájdalmat éreztem és szinte felsikítottam, a farkam persze teljesen összehuzta magát.
– Na akkor jöhet a harmadik menet mondta az alacsony vörös hajú lány és lassan levetkőzött, a farkam még egyszer megpróbált felágaskodni, de most erőt vettem magamon és megpróbáltam másra gondolni.