Gyakran álmodunk szexuális tartalmú helyzetekről. Néha csak kívülről szemléljük, gyakran viszont magunk is részt veszünk benne. Mit jelentenek a szexuális álmok? Meglepő, de nem véletlen, ha az álmunkban szexuális jellegű mozzanatok jelennek meg. Fontos üzeneteket tartalmaznak.
Biszexualitás: Ha nem vagy biszexuális és mégis ilyesmiről álmodsz, az azt jelenti, hogy van benned egyfajta szexuális elfojtottság. Lehetséges, hogy így kompenzálod a szexuális önkifejezésed hiányát. Jelenthet szexuális identitászavart is.
Megkötözés: Ha arról álmodsz, hogy meg vagy kötözve, az azt jelenti, hogy az érzelmeid és a személyiséged túlságosan kontrollált vagy akár elnyomott. Úgy érezheted, hogy az önkifejezésedet mintha börtönbe zárták volna a körülmények.
Szexuális értelemben a kötelek azon vágyaidat fejezik ki, hogy még inkább ki akarod élni a szexualitásodat és megérteni saját szenvedélyedet.
Mellek: Ha álmaidban melleket látsz, az a védelem utáni vágyadat fejezi ki és azt, hogy szeretnéd, ha vigyáznának rád. Az anyaságot jelképezi, az aggódást, a gyengédséget és a gyermeki függőséget. Más esetben jelentheti az ősi, belső energiát és erőt.
Pőre mellek jelenthetik azt a vágyunkat is, hogy intimitásra vágyunk és szeretnénk megőrizni a belső kis világunkat. Különösen nők esetében jelentheti azt is, hogy szeretnének végre érett nővé vagy anyává válni.
Kasztrálás: Kasztrálásról álmodni azt jelenti, hogy olyan félelmektől és szexuális elnyomástól szenvedünk, melyek által teljes mértékben elveszíthetjük érzelmi biztonságérzetünket. Más esetben a kreativitás hiányát is jelölheti.
Domina: Ha álmodban dominaként jelensz meg, az azt mutatja, hogy a benned rejlő erőt kontroll alatt kell tartanod. Más esetben jelentheti azt is, hogy fel akarod fedezni magadban a spiritualitást és a kísérletező hajlamot.
Ejakuláció: Ha arról álmodsz, hogy ejakulálsz, az azt jelentheti, hogy a vágyaidat ki kell bontakoztatnod. Nem rejtheted el a személyiségedet tovább, sem érzelmileg, sem szexuális téren. Más esetben az erő és kontroll feletti hatalmad elvesztését is jelentheti.
Erekció: Ha azt álmodod, hogy erekciód van, az azt jelenti, hogy igen nagy a kreatív energiád és valódi akcióra vársz. Más esetben, ha férfi vagy, akkor az erekciód kifejezheti az impotenciától vagy az alacsony szexuális teljesítményedtől való félelmedet is.
Homoszexualitás: Ha azt álmodod, hogy homoszexuális vagy, pedig egyébként nem rendelkezel efféle hajlamokkal, akkor az a személyiséged aspektusainak szembenállását jelképezi. Ez az álom az önszeretet, önelfogadás és a kiegyensúlyozottság jelképe. Ha nem érzed magad kiegyensúlyozottnak a homoszexualitásodat illetően, akkor ez az álom a félelmeidet és aggodalmaidat jelentik az önelfogadás terén. A homoszexualitás ugyanúgy kifejezheti férfiaknál a férfiasságukat, nőknél a feminitásukat. Ezen álmok jelképezhetik az azonos neműekkel való kísérletező kedvedet is.
Ha azt álmodod, hogy egy férfi valójában meleg, akkor az azt a félelmedet mutatja, hogy esetleg nem kapod őt vissza, és az érzelmeid nem találnak viszonzásra. Ez az álomkép egyben megkönnyíti számodra az elutasítása tényét is. Ez az álom jellegzetes az apáknál, akik aggódnak, hogy csemetéjük homoszexuális lesz esetlegesen.
Ha a valóságban homoszexuális vagy, akkor ez az álom csupán önreflexióként értelmezhető.
Impotencia: Ha azt álmodod, hogy impotens vagy, akkor az erővesztésedtől való félelmedet fejezed ki ezzel az álomképpel. Lehetséges, hogy úgy érzed, nem érsz fel egy bizonyos ember szintjére. Egy még inkább direkt utalás jelölheti azt, hogy problémáid vannak a felnőtt párkapcsolatodban.
Terméketlenség, meddőség: Ha terméketlenségről álmodsz (saját magad vagy más terméketlenségéről), az azt mutathatja, hogy egy azonos neművel való kapcsolatodat követő aggályaidtól szenvedsz. A kapcsolatodban az uralkodó szerepét viseled. Más esetben jelentheti álmod azt is, hogy elégedetlennek érzed magad a jelenlegi kapcsolatodban és egzotikusabb szexuális életre vágysz.
Csók: A csók az álomban a szerelmet, harmóniát, egyensúlyt és egyetértést jelenti. Ha mást látsz csókolózni, akkor az azt jelenti, hogy túlságosan elfoglalt vagy, és nem jut időd a kapcsolatodra, másrészt elnyomod a másikat a személyiségeddel. Teret kell adnod a másiknak! Ha az álmod úgy ér véget, hogy megcsókolnál valakit, akkor ez mutathatja azt, hogy bizonytalan vagy afelől, hogy mit is érzel valójában. Vágysz valakire, de nem tudod, hogy hogyan közelíts hozzá.
Ha homoszexuális vagy és azt álmodod, hogy egy azonos neművel csókolózol, akkor az önmagad elfogadását jelenti. Elfogadod önmagad feminin és maszkulin oldalát.
Ha azt álmodod, hogy valakinek kezet csókolsz, az az elismerésedet és tiszteletedet fejezi ki.
Ha azt álmodod, hogy valaki más barátját/barátnőjét csókolod, akkor az egy kapcsolat utáni vágyadat fejezi ki, illetve azt, hogy szeretnéd te is megtapasztalni az összetartozás élményét. Lehetséges, hogy kissé hűtlen vagy az utóbbi időben és felfedezel magadban új élményeket és szenvedélyeket. Más esetben jelentheti azt is, hogy hiányzik belőled a szociális integráció hiánya.
Ha egy közeli barátodat csókolod, az a vele szembeni elfogadásodat jelenti. Valakinek a közelségére vágyódsz, akivel az intimitásotok igen alacsony szinten maradt. Ez az álom nem feltétlenül jelenti, hogy intim kapcsolatra vágysz a barátoddal.
Ha egy ellenségeddel csókolózol, az azt jelenti, hogy igyekszel rendbe hozni a dolgokat köztetek és megpróbálod kibékíteni őt. Ha egy idegen csókol meg, akkor az önfelfedezés útját járod. Meg kell ismerned személyiséged mélyebb aspektusait!
Szerelem: Ha arról álmodsz, hogy valakivel szerelembe esel, akkor az az intenzív érzelmeidről árulkodik és azt is jelenti egyben, hogy elégedett vagy azzal, amivel rendelkezel az életedben. Másrészről előfordulhat, hogy nem kapsz elég szeretetet a hétköznapokban. Természetétől fogva minden ember vágyik a gyengédségre, az elfogadásra és a valahová tartozás érzésére.
Ha egy szerelmespárt látsz, akik kifejezik érzéseiket egymás felé, az jövőbeli sikereidet jósolja meg.
Ha azt álmodod, hogy egy barátod esik szerelembe veled, akkor egy vágyad teljesülhet a közeljövőben. Lehetséges, hogy a legjobb barátoddal átalakul a kapcsolatotok jellege, illetve a te érzéseid változnak meg irányába és kíváncsi vagy, ő mit érezhet. Másrészről ez az álom jelentheti azt, hogy elfogadod legjobb barátaid egyes kvalitásait és megpróbálod azokat integrálni új személyiséged adta életedbe.
Ha azt álmodod, hogy nyilvánosan szeretkezel valakivel különböző helyszíneket, akkor az a túlzott szexuális élményeidről árulkodhat. Az álmod üzenheti azt számodra, hogy jobban igyekezned kell, hogy ki tudd fejezni önmagadat a szexuális kapcsolataidban, a szociális normákban vagy akár a politikában. Lehetséges, hogy megkérdőjelezed az érzéseidet a szexről, szerelemről, párkapcsolatról, házasságról, illetve házastársi szerepekről alkotott véleményedet.
Meztelenség: Ha azt álmodod, hogy meztelen vagy, az az attól való félelmedet jelöli, hogy önmagad légy és hogy kifejezd a saját vágyaidat, akaratodat, akár a kritikádat.
Ha azt álmodod, hogy hirtelen fedezed fel a meztelenségedet és megpróbálod elrejteni, az egy szituációval szembeni aggályaidat fejezik ki.
Ha egy meztelen személyt látsz az álmaidban, akitől undorodhatsz, akkor az azt jelenti, hogy felfedezed a meztelen valóságot egy bizonyos személyről. Jelentheti azt is, hogy egy jellemtelen affér felszínre kerül, vagy elveszíted társadalmi presztízsedet. Másrészről jelentheti azt is, hogy nem zavar mások meztelensége, mivel elfogadsz másokat olyannak, amilyenek.
Vetkőzés: Ha azt álmodod, hogy levetkőzöl az álmodban, az azt mutatja, hogy őszinte vagy és nyíltan kimutatod az érzéseidet a szexualitásod irányába is.
Ha valaki más vetkőzik le előtted, akkor ez azt mutatja, hogy tisztában vagy a másik ember érzéseivel vagy megpróbálsz valakit jobban megérteni.
Szüzesség: A saját szüzességedről szóló álom a saját potenciádat és tisztaságodat jelképezi, érzelmi téren elsősorban. Ha nem vagy már szűz, akkor ez az álom jelentheti azt, hogy a múltban elkövetett tetteidet sajnálod.
szerelem
Tilos a szerelmünk, de őrült és szenvedélyes
Soha ilyen finom, mégis erőteljes szenvedélyt nem éreztem korábban, soha, senkire nem vágytam annyira, mint arra az idegen férfira, akinek még az arcát sem láttam, akivel egyetlen szót sem beszéltem, akiről semmit sem tudtam.
Különösebben nem szerettem a bulikat, ezért eléggé tartózkodóan fogadtam, amikor a húgom, Ági szólt, hogy a vőlegénye, Péter munkatársa bulit rendez, és szívesen várnak minket is Zolival. A végén kénytelen-kelletlen mégis igent mondtam, mert Zoli, a párom szerint otthon ülővé váltam, de mindig nehezen találtam fel magam új, ismeretlen társaságban.
– Gondolj bele, csak Ágit és Pétert ismerjük majd…
– Réka, ne izgulj folyton! Majd akkor új emberekkel ismerkedsz meg. Inkább állj nyitottan ezekhez a bulikhoz – puszilt meg Zoli.
– Jó, de ha Péter kollégái is olyan unalmasak, mint ő maga, akkor ígérd meg, hogy korán lelépünk – kértem, és ő mosolyogva bólintott.
Úgy indult az összejövetel, ahogy elképzeltem. A társaság fele nem is ismerte egymást, erőltetett témák, erőltetett nevetgélés. Zoli persze gyorsan feltalálta magát, Péter kollégáival mindenféle extrém sportokról beszélgetett, én pedig jobbára Ági és Péter mellett álldogáltam. Tulajdonképpen csodálkoztam a húgomon, amiért már három éve kitartott Péter mellett. A fickónak jó a humora, szereti a sportot, de különösebben nem volt vagány, sem jóképű, pedig Ágit mindig a különösen jó kiállású, kicsit megbízhatatlan pasik vonzották. Ezért volt teljesen meglepő számomra, amikor fél éve megtartották az eljegyzésüket. Ági reklámügynökséget működtetett, kreatív volt és nem tudott megülni a fenekén, Péter pedig közgazdászként valami jó unalmas munkahelyen dolgozott.
Svédasztal volt, a vacsora után odasodródtam Zoli mellé, hogy a fülébe súgjam: felőlem akár le is léphetünk. Ő visszasúgta, hogy legalább fél órát még bírjak ki… Zoli ott állt a nappaliban, a helyes kis bárpultnál (a házigazda erre volt a legbüszkébb), majd felült a legszélső bárszékre. Én elmentem a mosdóba, és pont végeztem, amikor vaksötétbe borult a lakás… Alig találtam vissza a nappaliba, a kezemmel kellett kitapogatnom az utat. A fal mellett haladtam, elmentem néhány nevetgélő ismeretlen mellett, mire a bárpulthoz értem. A kezemmel kitapogattam, hol lehet a legszélső bárszék, és hozzáértem Zoli térdéhez. Nem láttam őt, csak a testét éreztem, mert koromsötét volt.
Csók az idegennel: Odaléptem hozzá, magához húzott, először talán félve, aztán olyan szorosan, hogy úgy éreztem, belém szorul a levegő. Átsuhant egy furcsa képzet az agyamon, de nem tudtam igazán realizálni, mert azonnal megcsókolt. És én azonnal tudtam, hogy nem Zoli érinti a nyelvével annyira érzékien a számat. El kellett volna szakadnom tőle, de beleolvadtam a karjába, a csókjába, nem törődve azzal, hogy felgyulladhat a villany. Úgy éreztem, azonnal kigyullad, lángra lobban a testem, a bőrömön felborzolódtak a pihék, a gerincem fölött fura bizsergést éreztem, és szenvedélyesen viszont csókoltam az idegent.
Halványan éreztem a kölnije illatát, a bőrömön a bőrét, éreztem a csókját, ami olyan szenvedélyes, olyan forró és olyan finom volt, amilyent addig sosem éreztem. Közben sejtettem, hogy bármelyik pillanatban visszajöhet az áram, hallottam, ahogy körülöttünk emberek nevetgélnek, valahol az előszobában mintha öngyújtó lángja villant volna, de én egy másik világban jártam. Hihetetlen volt, de egy vadidegennel csókolóztam, és valahol azt is tudtam, hogy – ha megtehetném – azonnal az övé lennék. Vágytam rá, hogy érezzem a kezemmel, milyen megérinteni a hátát, a hasát, a mellét…
Mélyen lélegeztem, és alig tudtam visszafogni magam, hogy ne nyögjek fel, amikor ajkával beszívta az ajkamat, mintha teljesen magába akarna szippantani. Mielőtt még teljesen elveszítettem volna az eszemet, egy utolsó eszméletre téréssel a végső ájulás előtt eltoltam magamtól és odébb léptem. Kihátráltam a nappaliból, arra, amerre az öngyújtó lángja villanhatott korábban, és éreztem, hogy nem vagyok teljesen magamnál. Soha ilyen finom, mégis erőteljes szenvedélyt nem éreztem korábban, soha, senkire nem vágytam annyira, mint arra az idegen férfira, akinek még az arcát sem láttam, akivel egyetlen szót sem beszéltem, akiről semmit sem tudtam.
A mosdó felé botorkáltam, és mire megtaláltam a kilincset, már fel is gyulladt a villany. Gyorsan beléptem a kicsiny helyiségbe és belenéztem a tükörbe. Furcsa, de elég vállalható képet láttam. Csillogott a szemem, mintha csak könnytől lenne ilyen fényes, az erős csóktól kipirult a szám, az arcom. Legalább két percig folyattam a csuklómra a hideg vizet, mielőtt elhagytam volna a mosdót. Össze kellett szednem magam, leginkább gondolatban, mielőtt újra elindultam a nappali felé.
Ki lehetett az a férfi?
A hideg rázott, borzongtam, amikor arra gondoltam, most majd meglátom, ki volt az a férfi, aki ilyen ismeretlen érzéseket, ilyen szenvedélyt tudott egyetlen érintés után előcsalogatni belőlem. Nagy levegőt vettem – és beléptem. A bárpultnál néhány lány ácsorgott – és a három bárszék szabad volt. Csalódottságot éreztem.
– Csakhogy előkerültél – fogta meg a karomat hátulról Zoli.
– A mosdóban voltam…
– Elég durva volt ez az áramszünet, hát nem fura, ma már szinte senki nem gondol arra, hogy gyertyával is lehetne világítani?
– Nagyon fura – feleltem szórakozottan, és a szememmel az ott lévőket pásztáztam. Vajon ki lehetett a titokzatos idegen? Már nem volt kedvem hazamenni, inkább meg akartam fejteni a rejtélyt. Az nem lehet, hogy ez a találkozás egyetlen alkalomra szólt! Szemekre, pillantásokra vadásztam, ugyanolyan csillogó szempárra, mint az enyém, de nem jártam sikerrel. Ágival, Péterrel többször összeakadt a tekintetünk, de olyan férfi nem volt, aki ugyanazt a feszült kíváncsiságot sugározta volna, mint ami bennem volt. Végül hazamentünk, még Ágiéktól sem búcsúztunk el.
Attól kezdve gyakran ébredtem arra az éjszaka közepén, hogy álmomban egy titokzatos férfival szeretkezem, aki az arcát mindig eltakarta előlem. Lassan úgy éreztem, hogy kezdek megbolondulni, mert ez a kép már napközben is előjött, és már munka közben is arra az idegenre gondoltam. Megfordult a fejemben, hogy szólok a húgomnak, térképezze már fel, kik voltak ott a bulin, de meglehetősen furcsa lett volna ez a kérés. Sokat tépelődtem, végül úgy döntöttem, elmondom Áginak, mi történt velem azon a bulin.
Este, munka után szaladtam fel a húgom lakásába. Ági ajtót nyitott, megpusziltam és elindultam befelé. Péter a nappaliban ült, laptoppal az ölében, felnézett rám, elmosolyodott, letette a laptopját az asztalra és felállt.
– Helló, Réka, a buli óta nem is találkoztunk – mondta. – Jól éreztétek magatokat? – kérdezte, miközben hozzám lépett, hogy puszit adjon.
Már éppen válaszolni készültem, amikor belém szorult a szó. Ahogy a bőre a bőrömmel érintkezett, úgy éreztem, mintha elektromos viharba kerültünk volna. Szinte láttam, ahogyan pattogtak körülöttünk a szikrák, és az egész testemen végigfutott a sürgető szexuális vágy. Ezt csak fokozta az alig érezhető, mégis felismerhető illat. A kölnije. A bőre. A szája az arcomon.
Mintha lassított filmfelvétel lett volna, mintha percekig tartott volna, amíg két puszit adtunk egymásnak, holott az egész csupán két-három másodpercig tarthatott, de én akkor már bizonyosságot éreztem. A szemébe néztem, és láttam, ahogy kitágul a pupillája. Biztosan tudtam, hogy ő is ezekben a másodpercekben jött rá, kit ölelt olyan szenvedélyesen azon a bulin. Zavart, kíváncsiságot és – bármilyen furcsa is – erőteljes szexuális vágyat éreztem. Álltunk ott, néztük egymást, hitetlenül, kívánva, csodálkozva, szenvedélyesen, zavartan.
Aztán valamit nyögtem a buliról, Áginak is mondtam valamit, már akkor sem tudtam, hogy mit, és utána végképp nem emlékeztem rá, mint ahogyan arra sem, hogy miről beszélgettem velük legalább egy órán át, csak arra, hogy mielőbb el akartam tűnni, ám Péter tekintetétől mégsem tudtam igazán szabadulni.
Döbbenetes felfedezés: Zavarom csak fokozódott, amikor eljöttem tőlük. Mit tegyek? Azonnal el kell felejtenem azt az éjszakát, azt az ölelést, azt a csókot… Csakhogy nem tudtam kiverni a fejemből. Éjszakánként már volt arca annak a férfinak, akivel álmomban szeretkeztem, a munkahelyemen jobbára csak álmodoztam róla, hogy felhív. Persze tudtuk egymás számát, de én nem hívhattam őt, meg aztán ő a húgom vőlegénye, nekem pedig ott van Zoli… Aztán Péter egyszer csak rám csörgött, mondván, szeretne elkérni Zolitól egy DVD-t. Megígértem neki, hogy másnap beadom hozzájuk, de azt mondta, hogy inkább találkozzunk munka után.
Amikor beléptem a kávézóba, és megláttam, ismét átjárta a bőrömet a forróság és a vágy. Letettem az asztalra a DVD-t és nem szóltam. Ő is csak annyit kérdezett:
– Mi ez közöttünk?
– Ösztön. Vágy. Kémia – csúszott ki a számon, és csak néztem őt.
Nem tudom, mennyi idő alatt értünk a lakására, nem tudom, elhangzott-e egyetlen szó is közöttünk az odavezető úton, de azt tudom, hogy valósággal felgyulladt, egymásba olvadt a testünk az ágyban. Figyelmes volt, erotikus, szenvedélyes, és sosem éreztem még olyan, az egész testemre, és szinte az agyamra is kiterjedő kéjt, mint amikor Péter magáévá tett.
Csak utána kezdtünk beszélgetni. Simogattuk egymás testét, csókoltuk egymást, és elmeséltük, miként éltük meg az „egymásra ébredést”, hogy ilyen vágyat egyikünk sem érzett még… És ahogy beszélgettünk, azt kezdtem érezni, hogy ez a pasi nagyon érdekes. Izgalmas. Tartalmas. Legszívesebben hetekig ott maradtam volna az ágyában, hogy beszélgessek és szeretkezzek vele.
Egy év telt el bujkálással, szakítással és újrakezdéssel, egy év, és ezalatt rádöbbentünk, hogy ez nem csupán ösztön, nem csupán vágy, nem csupán kémia. Hanem egészen más. Érzelmileg megérintettük egymást – ez az az érzés, amit sok ember hiába keres egész életében. Szerelem. Szerelem, amit nem akarunk elengedni, elszalasztani. Még akkor sem, ha ezzel két embernek – Áginak és Zolinak – fájdalmat okozunk a döntésünkkel, és ha ők talán sosem fognak megbocsátani nekünk.
A pénz tönkreteszi a szerelmet, akár sok, akár kevés!
Ha nem a szex ront el egy kapcsolatot, akkor biztosan a pénz. Aprócska vigasz lehet a szegényeknek, hogy ez független attól, mennyi van belőle: a lóvé mindig vitához vezet. Cikkünkben megpróbálunk rámutatni, melyek azok a trükkök, melyekkel megóvhatjuk szerelmünket.
Ha hazaállítunk egy méregdrága cipővel, a férjünk/párunk egészen biztosan frászt kap, hogy az megint mennyibe került, és különben is minek kellett, amikor van már három pár fekete cipőnk. Persze ő sem tökéletes, három nap múlva egészen biztosan szerez magának valami vadonatúj kütyüt, aminek mi nem látjuk semmi értelmét.
Ez egészen addig vicces, amíg humorral tudjuk kezelni, de súlyosabb esetekben a válás oka is lehet. Pedig van megoldás még akkor is, ha a két fél látszólag teljesen máshogy vélekedik a pénzről. A lényeg, hogy nyíltan beszéljünk erről a kérdésről is, és a másik ismerje és elfogadja igényeinket, vágyainkat.
Rendszeresen beszéljünk a pénzről! Soha nem késő elkezdeni, még akkor sem, ha már harminc éve házasságban élünk (bár akkor minden bizonnyal jól csinálunk valamit). Fontos, hogy amikor a pénzről beszélünk, mindketten nyugodtak, türelmesek legyünk. Le kell ülni, kutyafuttában nem lehet ilyn dolgokat elintézni. El kell mondanunk, hogyan vélekedünk mi a pénzről, hogy kezeltük azt gyerekként, mennyi zsebpénzt kaptunk, spóroltunk-e, mire költünk sokat. Vegyük számba a hiteleinket is, de azt is, amit a bankban tartunk biztonság esetére.
Soha ne tegyük az összes pénzünket a közös számlára. Ez azért fontos, hogy mindenkinek meglegyen az az érzése, hogy ő egy független, önálló személyiség. A nők különösen hajlamosak elveszteni önmagukat egy kapcsolatban, olyan, mintha összeolvadnának partnerükkel. Ez csak ideig-óráig működik, de ha valamennyit megtartanak szuverenitásukból, kisebb az esély rá, hogy baj lesz.
Legyen egy rendszerünk a közös költségek kifizetésére. Mindkét fél írja fel, mit gondol, mik tartoznak a közös költségek kategóriájába. Ezek lehetnek lakással kapcsolatos kiadások, vásárlás, megtakarítás. Ezek után össze lehet olvasztani a listákat, de csak olyan költségeket vállaljunk be, amiket megengedhetünk magunknak. A többi maradjon külön költség.
Ne féljünk szakértő segítségét kérni. Ez lehet egy pénzügyi tanácsadó, de ha már gondokat okoz a pénz a kapcsolatban, akkor egy terapeuta is. Ha nem tudunk aludni a pénz miatt, akkor már érdemes elgondolkodni.
Gondolkodjunk el a házassági szerződésen. A párok nemigen szeretnek ilyen szerződést kötni, ezért mindenkinek magának kell eldöntenie, ragaszkodik-e hozzá, vagy sem. Ha nagyobb biztonságban érezzük magunkat így, akkor mindenképpen készíttessük el a nagy igen előtt.
Mi kell, hogy boldog legyen a nő?
Ha boldog a nőd, akkor mindent megkapsz tőle: szex, kiszolgálás, tolarencia. Mizogin posztoló egyszerűen fogalmaz: Legyél kedves, és kapsz pinát. Mégis, mi teszi boldoggá a nőt? Az örök kérdésre adott választ közel 3,5 milliárd férfi keresi a földön, hisz a boldog, kiegyensúlyozott, kielégült nő az ő boldogságuknak is jót tesz. Az egyetlen, mindent magában foglaló választ persze senki sem lelheti meg, de Edward Hurley amerikai pszichológus most egy lépéssel közelebb visz a megoldáshoz.
A Columbia Egyetem professzora tíz évet áldozott az életéből, hogy tízezer nőt, lányt és asszonyt kikérdezve megtalálja a kulcsot a női boldogsághoz. Tapasztalataiból könyvet is írt, amelyben felsorolja azokat a jelenségeket, amelyektől a nők a falra másznak, és persze azt a húsz apróságot is, amely boldoggá teszi őket. Tovább tippekre és a teljes cikkre
A férfinak a szex a fontos, a nőnek szerelem
Allan és Barbara Pease legújabb, napokban megjelent könyve ezt tárgyalja. A páros férfi tagja beszél a hűtlenség okairól, elkerülhetetlenségéről és persze a 20 éve sikeresen működő duó személyes problémáiról.
– Mi az alapvető hiba, amit a férfiak és a nők elkövetnek egy kapcsolatban?
– Az alapvető hiba, amit a férfiak elkövetnek, hogy azt hiszik, a nők az évek folyamán nem fognak változni. Ez nagyon nagy baklövés. A nők a hormonok miatt minden 10 évben megváltoznak, és – mondhatni – valaki mássá válnak. A nők nagy hibája, hogy azt gondolják, majd ők meg tudják változtatni a szeretett férfit. Úgy vélik, a rossz tulajdonságok az évek folyamán elmúlnak majd, sikerül az illetőt formálniuk. Nos, a férfiak nem változnak. Idővel kövérebbek lesznek, megritkul a hajuk, de ennél több változást nemigen szabad elvárni tőlük. Így mindkét fél téved a másikról alkotott elképzelésében.
– A könyv írásakor vizsgálták azt is, hogy mi a fontos egy kapcsolatban a nő és mi a férfi számára. Téves elképzelés az, hogy a szex fontosabb egy kapcsolatban a férfiaknak, mint a hölgyeknek?
– A férfiak számára egy kapcsolatban a fontossági listán a szex a legelső helyen áll. 32 országban végeztük el azt a kutatást, amelynek az volt a központi témája, hogy mi a legfontosabb egy-egy kapcsolatban az egyes feleknek. A férfiak esetében mindenhol a szex állt az első helyen. Sok szex, változatos szex. A nők részéről sehol nem ez volt a helyzet. Náluk a szerelem állt az első helyen.
– Van ennek tudományos magyarázata?
– Ez is a tesztoszteronhoz vezethető vissza. Minél magasabb valakinek a tesztoszteronszintje, annál jobban kívánja a szexet. A nők ugyanúgy érdeklődnek a szex iránt, mint a férfiak, azonban nem vágynak rá annyira, mint az erősebbik nem képviselői. A hölgyeknél a legtöbb esetben a szex egy kapcsolat része, míg a férfiak ezt külön tudják választani. Ezért van az, hogy a férfiak szerelem nélkül is bármikor hajlandóak a szexre. A másik nem képviselőinek esetében ez ritkábban igaz, nekik általában érzelmi töltetre is szükségük van ahhoz, hogy lefeküdjenek valakivel.
– Pedig úgy tűnik, manapság azért a nők is sokkal jobban akarják a szexet…
– A szexuális vágy és a biológiai működésünk évezredek óta nem változott. Amiért úgy tűnik, hogy a nők manapság sokkal jobban akarják, az az, hogy napjainkban a nők is szabadabban beszélhetnek róla, illetve szabadabban választhatnak párt.
– A szexuális vágy nem állandó, a tesztoszteronszint változik az emberekben. Ennek következtében elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb megcsaljuk a másikat?
– A monogámia – mint ma ismert dolog – csupán az elmúlt néhány száz évben alakult ki. Az emberi evolúció idejét tekintve mondhatjuk azt, hogy ez igencsak új dolog. Korábban a poligámia gyakoribb volt, és még ma is vannak olyan vallások, ahol megengedett a többnejűség. A férfiaknak 10-20-szor magasabb a tesztoszteronszintjük, mint a nőknek, ezért jóval gyakrabban vágynak a szexre. A nők 50 százaléka úgy gondolja: ha fél évig nem lenne szex az életében, az nem akkora dráma. Viszont ha 6 hónapig nem mehetnek vásárolni, na, az már problémát jelent. A férfiaknál azonban ez pont fordítva történik. Az, hogy valaki megcsalja-e a másikat, agyban dől el. Az azonban biztos, hogy a férfiak esetében kétszer nagyobb esély van arra, hogy félremenjenek, mint a nőknél.
– Ezek szerint, ha egy férfi mindent megkap otthon, amire vágyik, akkor is nagy rá az esély, hogy megcsalja a párját…
– A férfiakat a változatosság vezényli, a nőket a biztonság. A férfiak mentálisan minden egyes nap megcsalják a párjukat. Ha meglátnak egy nőt miniszoknyában, mélyen kivágott felsőben, nem az a kérdés merül fel bennük, hogy vajon mennyire lehet kedves személyiség az illető, vagy hogy tud-e főzni. Sokkal inkább azt gondolják végig, hogy milyen pozíciókat próbálnának ki vele. De azt nem lehet megmondani, hogy mindenképpen fizikálisan is megteszi-e ezt az illető majd egy napon. Mint ahogy az előbb is mondtam, ez nagyrészt agyban dől el.
– Egyetért azzal, hogy a férfiak egyre femininebbé válnak, a nőkben pedig egyre több a maszkulin vonás?
– Igen. Ennek többek között az is az oka, hogy csökken a férfiak termékenységi szintje. Egy átlagos nyugat-európai férfinak például ma már csak a fele mennyiségű spermiuma van, mint például a nagyapjának volt. A nőknél ez kevésbé vezethető vissza biológiai okokra. Ott inkább a társadalmi változásban keresendő a helyzet: a nőknek sokszor a saját lábukra kell állniuk. Régen egy házasság tényleg egy életen át tartott, a nők biztonságban érezhették magukat. Ma már ez nem így van, és számolniuk kell azzal is, hogy egyszer csak újra egyedül maradnak.
– A mai világban van esélyünk arra, hogy hosszú, 10 évnél is tovább tartó kapcsolatunk legyen?
– Persze. Csak ahhoz, hogy erre képesek legyünk, meg kell értenünk az alapmotivációkat. Barbara és én 20 éve vagyunk házasok, és ő az egyetlen nő az életemben. Az igazat megvallva persze már bennem is felmerült, hogy jó lenne, ha lenne még három nő, de Barbara erre nemet mond. Viszont megértem, hogy mi hogyan működik bennünk, tudom kezelni ezt a helyzetet. Ha ez ember ismeri az alap-mozgatórugókat, akkor igyekszik kikerülni a rizikós dolgokat.
– Voltak problémáik a 20 év alatt?
– Persze. Folyamatosan vannak gondjaink és megoldandó problémáink, ezért is írtuk ezeket a könyveket. A kötetek afféle önterápiák. Mi így dolgoztuk fel a gondjainkat. Eldöntöttük, hogy muszáj dolgoznunk rajtuk, mert ha nem, akkor az lesz a vége, hogy elválunk, mint mások is.
Rejtélyes szakítás
A férfi csak ment, ment lehajtott fejjel, észre sem véve a környezetét. Az eső által hátra hagyott pocsolyákat sem vette észre, annyira bele merült gondolataiba. Sötét volt az éjszaka, vastag felhők takarták el a Holdat, a lámpák fényei is mintha sápadtabban szórták volna szerte fényüket. Csak néha a pocsolyák fényei csillantak meg és verődtek vissza a férfi szemeiből. De túl nedves volt a levegő, ahhoz, hogy a lámpafények igazából érvényesülni tudtak volna. Ám lehetett volna akármilyen kivilágÍtás és fényözön, a férfi nem vette volna észre. Annyira gondolataiba merült, hogy a világ megszünt a számára. Csak léptei vitték egyre előre, arra sem figyelt, hogy hol és merre jár. Azt sem érzékelte, hogy csak egyedül van az utcán. Az összeszorult gyomra, zakatoló, megtört szÍve minden erejét elvette, minden koncentrációs képességét elrabolta. Gondolatai egyre az utolsó óra történései körül forogtak. Nem értette mi történt?
Hetek, hónapok boldog, felhőtlen kapcsolata szállt el hirtelen a feje fölül, mintha egy imádott tárgyat valaki váratlanul elrabolt volna tőle. Nem értette és nem tudta még megérteni, hogy egyik napról a másikra hogyan lett kidobva, hogyan lett egy szép szerelmi kapcsolatból egy összetört szÍvű boldogtalan?
Fájt nagyon. Ahogy ment, néha egy-egy kis könnycsepp lopakodott ki fénytelen szeméből. Mi történt vele, mi lett vele, mi van vele? Csak kavarogtak fejében a gondolatok, mint egy hatalmas kozmikus világ, mely most születik, most él, most robban fel és most hull szét.
Megismerkedésük történetére ugrott gondolata, arra, hogy mennyire egyszerűen, mennyire tisztán indult minden. És mennyire tudtak egymásnak örvendezni. Most meg… hol van már a béke, a boldogság, az öröm és a felhőtlen nevetés? Most már fájdalom van, a kín és szenvedés! A nő elmondása szerint ő még mindig a régit, az előtte levő családos férfit szereti, megpróbálta elfelejteni, de nem tudta, hát ezért a szakítás. Ő igazán mindent megtett, hogy valahogy felejteni tudjon, de ha egyszer nem tudja, akkor nem tudja és nem akarja, hogy tovább ámítsa a férfit. Nem akarja, hogy feltartsa az életében. Hiába próbált a szerencsétlen tiltakozni, hogy őt nem tartotta fel semmivel, hogy ő nagyon jól érezte magát vele és engedje, hogy továbbra is segítségére legyen a felejtésben, a nő hajthatatlan maradt. Mennie kellett, az ajtón szinte kituszkolták annyira terhére volt már.
De miért? Mi történhetett, mit titkol előle a nő? Alig két napja még egymás kezét fogták, egymás érintésének örvendeztek, egymás szemébe néztek nevető boldogsággal és most egy csapásra vége?
Egy szerelem, egy szeretet érzése nem múlhat el, egyik napról a másikra.
Vagy az egész megnyilvánulása a nőnek csak szÍnjáték volt? Valakit titokban ezzel akart idegesÍteni, hogy a másik vegye észre, hogy ő is találhat bármikor más társat? Vagy csak egyszerűen leki kihasznált lett?
Nem tudott megfelelő választ találni a szegény, gondolataiba merült férfi. A lényeg, a hang, ahogy kimondták, a szemébe mondták:
– már nem érzek semmit, ami volt, szép volt, jó volt, ennyi volt!
Tapasztalatai szerint a szeretetet és szerelmet nem lehet imitálni, ahhoz nagyon nagy szÍnészi képesség kell, nem lehet olyan szenvedélyesen ölelni, nem lehet úgy csókolni. Filmbéli szerepekben igen, de azok szÍnészi alakÍtások.
Egy egyszerű nő erre képes lehet? Ezek szerint igen. Mert egyik napról a másikra nem rugnak ki ok nélkül valakit. Egyik napról a másikra nem múlik el a szerelem, egyik napról a másikra nem változik az ember. Vagy mégis?
Teljesen összezavarodott szegény feje. Már nem tudta, mit higyjen. Lassan derengeni kezdett a fejében egy gondolat, ami már azelőtt is ott motoszkált, de kezdetben elhessegette. Most egyre inkább előtérbe jött. Hogy egy szerelmi húzd meg-ereszd meg játék kellős közepébe került. Valkin bosszut állt a nő, valakit megbüntetett általa. És nagy a valószínűsége, hogy ez történt. A nő annyit bevallott, hogy igenis, még a másikat szereti, nem tudja felejteni és ki tudja, lehet, hogy még kibékül vele. Hát ezért nem akarja, hogy a kapcsolatuk tovább menjen, mert minél inkább telik az idő, annál nehezebb és roszabb lesz a szakÍtás. Nem neki, hanem a férfinek. Ám a férfi számára ez nem volt már vigasz. Ő már a kezdetek kezdetekor megszerette a nőt, szívébe fogadta és még csak álmában sem fordult meg, hogy egy játék főszereplője lett.
Egy hónap, egy félév, egy év, vagy akár hosszabb idő, mindegy az egy szerelmes szívnek, ha összetörik. Pár napi kapcsolat után is a szerelmes szív éppen úgy tud fájni, mintha több hónapos szerelmi kapcsolat szakad meg. Ebben az esetben nem az idő tényezője a fontos, hanem maga a veszteség érzése. A férfi csak ment, ment, léptei néha vizbe csobbantak. Az összegyűlt tócsákban lépegetve észre sem vette, hogy a lába már elázott. A cipője is cuppogó hangokat hallatott, de ki hallotta, ki vette volna észre?
Szerencséjére nyár volt, habár elég esős és hűvös volt az idő most. De nem érzett sem meleget, sem hideget szegény feje. Csak a szívét és a gyomrát érezte. A fájó, összetört szívét és rettenetesen összeszorult, remegő gyomrát érezte. És a bolondul kavargó gondolatait. A kozmoszt megszégyenÍtő kavargó gondolatait. Sehogy sem értette, hogy miért vele esnek meg ezek a lehetetlen kapcsolatok. Miért ő fogja ki állandóan a problémás nőket, mi az, ami vonzza ezt a fajta nőt?
Hogy lehetne megszabadulni ettől az átoktól?
Már rettenetesen megunta, hogy állandóan változtak körülötte a női arcok, már vágyott egy biztos kapcsolatra, egy boldog és felhőtlen kapcsolatra, egy igazi, hosszú távú kapcsolatra. Minden kapcsolatába úgy ment bele, hogy az hosszas lesz, ha lehet örök kapcsolat legyen. Soha nem fordult meg a fejében, hogy az adott nőt elhagyja valamilyen indokkal. MIndig teljes szívét és lelkét adta. És miért nem kapja meg ő is ugyanezt? Miért kell minden egyes alkalommal, hogy ő legyen a vesztes, a játékszer?
Minden kapcsolata azzal kezdődik, hogy a kedves bizonygatja, ő hosszú távon gondolkodik, ő nem szereti az állandó partnercserét, ő biztos lábakkal áll a földön és érzelmekben gazdag. És minden kapcsolatáról eddig kiderült, hogy nem időt álló, nem megy, minden nő szava csak hazugság és ámítás volt.
A férfi bevallotta önmagának, hogy igenis, csak ezt tapasztalta. A kezdeti igéretes kapcsolat után jött a körtönfalazás, a hazudozás, a szakítás. Pedig soha nem volt olyan, hogy ne adta volna bele magát teljesen egy kapcsolatba. És mégis…
Álma összetört szegénynek, egy elkezdődött álom lassan rémálommá vált. Egy ébren átélt rémálommá. Szeretett volna felébredni ebből a rossz álomból. Mennyire szerette volna most kitépni szívét, remegő gyomrát kirántani helyéről, hogy egy más fájdalom vegye át a helyét, egy igazi fájdalom. Mert ez a lelki, ez nagyon rossz.
Lassan egy hídra ért a férfi, megállt, a nedves kőkorlátra könyökölt és úgy figyelte a sötéten kavargó, alatta elzúgó vizet. De jó lenne minél hamarabb véget vetni mindennek. Sötét gondolatok kúsztak fel gyomrából elméjébe. A szeméből lecsorduló könnycsepp, ahogy az álláról a sötét mélybe hullott és bele veszett a kavargó forgatagba, a férfi gondolatai is úgy kavarogtak. Ő is egy csepp a világ nagy kavargásában, ő is csak egy kis senki a kozmosz forgatagához, de a fájdalma az valós, a bánata az mély és úgy érzi, örök sebet kapott.
Vajon kimosná a mély víz a szÍvéből ezt a fájdalmat, a gyomrából a remegést? Vagy magával viszi a túlvilágra? Ott is szenvedni fog? Ki tudja erre a választ? Ki tudja megmondani, mi lesz tovább?
Majd eszébe jutott, nagyon jol tud úszni, biztos, hogy az életösztön nem engedné, hogy egyből elmerüljön a vízben. És lehet, hogy kiúszna a partra.
Nem jó a víz. Igy hát marad az álomba szenderülés. Majd jól begyógyszerez és megiszik rá annyi alkoholt, amennyit csak tud. És lefekszik, elalszik és többet nem ébred fel. Álomban meghalni nem lehet rossz. Nem is lehet rossz. Igen ez igy jó lesz!
Megrázta a fejét a férfi. Micsoda bolond gondolatok. Honnan jönnek ezek elő, a pokol mely, sötét bugyrából? De vajon onnan jönnek-e? Hátha van egy kiút ebből a gyötrelmes életből, hátha van egy egyetlen és valóságos út a számára? Hiszen senkinek nincsen rá szüksége, akkor csak az lehet a valós út, az igazi választás. A sötét gondolatok az igazi párja, a halál közeli gondolata, a fekete semmi, vagy a megvetett túlvilági sors. Vajon magával viszi a fájdalmat? Vajon ezt a nehéz terhet az örökkévalóságba cipelnie kell? Örökké? Ráadásul még azzal a teherrel megtetézve, hogy saját akaratából ment el a túlvilágra? Vagy nincs semmi a halálon túl? Csak a végtelen fekete űr? Ki mondja meg neki az igazat? Az Isten?
Mit tegyen, ki tudna tanácsot adni neki? Mit érne most egy vígasztaló szó, mit érne most egy kiadós sírás, mit érne most egy kedvesen átölelő kar…mit ér az élet?
Elázott a nedves kőpárkánytól a könyöke, megvonta a vállát, na és? De kiegyenesedett és lassú léptekkel tovább ment. Szétnézett, látta, hogy már nincs sok hazáig, maga is elcsodálkozott, hogy öntudatlanul is, de hazafelé ment. Lehajtotta a fejét és gondolataiba merülve folytatta útját, csendes és kényelmes léptekkel. Elvégre ráér, senki nem vár rá. Hazaérve és szobájába belépve csak levetközött és úgy meztelenül végigfeküdt az ágyon. Nem érzett semmi mást, mint a szívében a fájdalmat, gyomrában a remegést. És az ágyékában az egyre feljebb kúszó vágyat a kedves teste után. Érezte keményedő férfiasságát, oldalra fordult és kezét lába közé dugta, mintha azzal meg tudta volna akadályozni, hogy a vágy felkússzon benne.
Nem tudott úrrá leni gondolatán és vágyán, egyre maga előtt látta az alatta vonagló csodaszép női testet. Nyögött, fájt minden porcikája már, fejét mélyen párnájába fúrta, de nem múlt el az édes vágy. A kínzó vágy. Szinte öntudatlanul játszott el magával, miközben végigélte szeretkezésük egyes mozzanatait. De a kielégültség érzése nem tudott eljönni. A szívében és gyomrában lévő fájdalom egyre előtört és félre söpörte a szép gondolatokat. Most már tudatosan akarta, hogy rá gondoljon, hogy szeretkezéseikre gondoljon, hogy a vágya kielégüljön. Röpke pillanatokra elfelejtette fájdalmát. És az jó volt…
Hasra feküdt és megpróbált elaludni…de félálomban egyre csak a veszteség gondolata és érzete kavargott benne: az álom elszállt, a valóságra felébredt, a csodaszép napok elmúltak, a lila köd felszállt, és neki csak a fájdalom és veszteség maradt. Ezzel a gondolattal aludt el hajnalban, azzal az utolsó gondolattal, hogy talán felébred és jót nevet az egészen.
Hogy milyen bolond álma volt, milyen szép és szenvedélyes. És milyen fájdalmas a vége. És egy újabb könnycsepp gördült elő lehunyt szempillái alól, de ezt már a hosszú és fájdalmas hajnalban nem érezte. Álmodott és álmában egy angyali hang szolt hozzá: Aludj, te szegény ember, aludj, fájó szíved leljen megnyugvást, lelkedbe költözzön béke és szeretet, és bizz, higyj egy jobb jövőt.
A vén kecske is szereti a puncit
Segítség! Az idős férfiakhoz is vonzódom!
Az apakomplexus fogalmát elsősorban abban az esetben használjuk, ha egy lány, vagy egy nő tartósan idősebb partnert választ magának. Tehát fontos, hogy ez nem egyszeri eset!
Freud szerint a nők azért választanak egy érett férfit, mert nem kaptak elég szeretetet az apjuktól. Ez lehet egy korai halálozás-, válás-, különélés-, vagy egyszerűen csak elhanyagolás miatt is. Persze csak akkor érvényes a megállapítás, ha senki nem pótolta az apa szerepét a családban. Ilyenkor nem társat keresünk egy kapcsolatban, hanem az apát. Egy olyan férfit, akire valamilyen tulajdonsága, vagy elért eredménye miatt felnézhetünk. Ugyanakkor ezek a nők nem képesek hosszú ideig elviselni egy férfit az életükben.
Vén kecske is megnyalja a sót
Kutatások szerint az a férfi, aki fiatalabb társat keres magának valószínűleg bizonytalan magában. Fél attól, hogy egy tapasztaltabb nő bírálja őt, vagy szexuális teljesítményét. A második ok, hogy megszállottságig vonzza őket a szüzesség, és a szűz lányok imádata. Végül pedig egy nagyon egyértelmű indok, hogy a fiatalabb partner a fiatalságuk illúzióját segít megőrizni számukra.
Létezik anyakomplexus?
Valószínűleg nem. Ha létezik is, akkor sem olyan nagy a korkülönbség, mint az apakomplexus esetében. A férfiaknak fontos, hogy partnerük jó megjelenésű legyen és fiatal.
De térjünk vissza az előbbi esetre. A hölgyek egy magas egzisztenciájú, nagy tekintélyű társat választanak maguk mellé. Jó esetben a személyiségük időben szembesül a ténnyel, és sikeresen feldolgozzák azt.
Dukai Regina Playboy
December óta ismét szerelmes Dukai Regina, ráadásul nagy örömére műsort vezet egy zenecsatornán. Regina és párja, Feczesin Róbert futballista december vége óta vannak együtt. „Szeretem benne a kedvességét, a családja iránti szeretetét, és hogy odafigyel rám – meséli az énekesnő. – Egy párkapcsolatban legfőképp őszinteségre és bizalomra van szükségem. Gyűlölöm azokat, akik taktikáznak. Számomra csak akkor létezik szerelem, ha nem kell semmilyen téren megjátszanunk magunkat, ha a bizalom megvan akkor kenyérre lehet kenni.”
Regina jól ismeri magát, és nem titkolja, hogy gyakran bizony nem könnyű eset. De, ha úgy érzi, érzelmei biztonságban vannak, nagyon könnyű vele, mert mindent megtesz, hogy párja boldog lehessen az oldalán.„Meglehetősen romantikus vagyok. Nagyon szeretem, hogy éjjel, amikor a párom felébred, mindig megpuszil és betakargat!”- árulja el mivel is lehet levenni a lábáról.
Regina úgy érzi kicsit szétszórt lett az élete, amióta újra szerelmes. Sok dolog változott körülötte, de szerencsére párja biztos pont az életében, akárcsak a családja. Bár úgy érzi, Róbert mellett révbe ért, a házasságon még nem gondolkodik. „Nem vagyok az az esküvőről álmodozó típus. Sok házasság tönkrement körülöttem és picit ijesztő ez számomra. Én azt vallom, ha már valaki megkéri a kezem, az biztosam komolyan gondolja és annyi talán bőven elég. De ez még sosem fordult elő velem.”
Még hadar egy kicsit: Regina akkor van elemében, ha új helyzetekben próbálhatja ki magát, ezért örül, hogy műsorvezető lett. Tudja, hogy még nem tökéletes ebben a szerepben, kicsit gyorsan beszél, és nem ott képzi a hangot, ahol kellene. Ezért szorgalmasan gyakorol és még egy beszédtanárt is keres.
[Babes]
Madonna és Jesus Luz W Magazin képek
[Videó] Madonna lánya Jesus Luzba szerelmes
Plasztik szerelem
A szexuális segédeszközök repertoárja végtelen, egy csupán a sok közül a legénybúcsúra szánt malacságként vagy bizarr perverzióként számon tartott guminő. A szexuálpszichológia azonban rámutat egy érdekes tényre: ami sokaknak vicc, az másoknak nélkülözhetetlen kellék egy olyan élethez, amelyről sejtelmünk sincs.
A szokásos péntek esti iszogatás közben, a „Tudtátok, hogy a Tibinek guminője van?” kérdést kamaszos vihogás és pár kaján vigyor kíséri. Végre egy alkalmas téma a poénkodásra, és az alternatív szexkütyükről való sztorizgatásra. Néha kiderülhet azonban, hogy a dolog komolyabb, mint gondolták volna: „Múltkor voltam „náluk” – meséli egy 32 éves férfi a barátjáról. – Teljesen megőrült. Nem elég, hogy vett egy guminőt magának, de felöltöztette, odaültette a kanapéra, és bemutatott neki, amikor megérkeztem. Azt mondja, sose volt még ilyen kedves barátnője. Félelmetes és gusztustalan, amit csinál. Kezeltetnie kellene magát.” A hétköznapi magyarázat erre az, hogy az említett férfi nem egy tesztoszterontól fűtött szex-vagány, hanem – közel a negyvenhez – a szótlanság és a zárkózottság mintaképe, egy megrögzött társaságkerülő és egyben örök agglegény, aki a legújabb információk szerint komolyan gondolja, hogy egy plasztiknővel osztja meg nemcsak az ágyát, de az életét is. Vannak persze kevésbé radikális nézeteket valló, megértőbb ismerősök is: „Mostanában olyan sok téren toleránsak vagyunk, miért pont az efféle hóbortnak hódoló ismerősömet ítélném el? Ha ez jó neki, hadd éljen a saját kis világában, otthon, a barátnőjével. Nekem mindegy, hogy élő nőről, vagy egy babáról van szó, a lényeg, hogy ő jól érezze magát, és ne ártson vele senkinek.”
Nem feltétlenül perverzió
Mit tud erre a pszichológia mondani? A legelső dolgunk, hogy különbséget tegyünk a definíciós tévhitek közt. A gumibaba lehet „csupán” szexuális segédeszköz, egy azon nagy népszerűségnek örvendő kellékek közül, amelyek sokak számára vágyserkentő hatással bírnak, és színesítik a nemi életet. Mindez akkor válik fetisizmussá, ha a szexuális izgalom már-már beteges vonatkozásban és kizárólagosan ehhez az élettelen tárgyhoz társul. A pszichológusok praxisában az efféle szexuális zavarral küzdő betegek szép számmal megfordulnak, arról azonban mégis keveset hallani, hogy léteznek emberek, akik nem csupán kielégítetlen ösztönkésztetéseik eszközéül, dübörgő hormonjaik lecsillapítására vagy éppen kíváncsiság céljából szerzik be a babát, hanem elsősorban párkapcsolatnak tekintik a műanyag nőkkel folytatott „viszonyukat”. Ez persze nem csoda, hiszen az ilyen magatartást mindenki igyekszik titkolni.
Nem biztos azonban, hogy emiatt úgy is gondolkodnak magukról, mint mi róluk. „Nem tartom magam se perverznek, se nekrofilnak csak azért, mert nem vagyok hajlandó többé belemenni a korábbihoz hasonlóan megalázó viszonyokba – meséli egy érintett. – Nekem egyszerűen nem működnek a párkapcsolataim. Ennek ellenére vágyom a törődésre, arra, hogy valaki várjon, mikor hazaérek a munkából és megnézzen velem egy filmet esténként. Miért lenne az perverz, ha ezt történetesen egy babától kapom meg?” A probléma nagy valószínűséggel abban gyökerezik, hogy ki mennyire tudja megélni a társas kapcsolatokat, ugyanis a szexológusok és pszichológusok egyöntetűen állítják: nem kifejezetten szexuális zavarral küzdő betegekről, inkább olyan személyekről van szó, akik korábbi párkapcsolataikkal kapcsolatos sorozatos negatív tapasztalataik, valós nőkkel folytatott viszonyt lelkileg gátló testi hiba, vagy visszahúzódó, társaságkerülő személyiségük okán folyamodnak a párkapcsolat ezen – számunkra betegesen furcsa – módjához.
Hasznos is lehet
Sokan küzdenek közülük az ún. Asperger-szindrómával, melynek fő jellemzője, hogy a magasabb általános intelligenciaszinthez alacsony szociális intelligencia társul, így ezek a személyek nem, vagy csak nehezen tudják mások érzelmeit azonosítani és értelmezni, ami egyértelműen visszaveti őket az egészséges kontaktus megvalósításában. A babákkal folytatott párkapcsolat természetesen olyan zavar, amely hosszú távú kezelést igényelne. Ugyanakkor ismerjük be: a számunkra értelmetlen jelenség esetenként pozitív változást is hozhat azoknak az embereknek az életébe, akik híján vannak a pozitív, viszonzott és tartalmas társas kapcsolataiknak, ugyanakkor vágynak a mások által megélt nyugodt párkapcsolat adta biztonságra, egy partnerre, aki nem csak szexuális tárgyként van jelen életükben, de egyben olyasvalaki is, aki őszinte érdeklődéssel meghallgatja gondolataikat, lehet vele közös programokat szervezni, és jelenlétével intimitást hoz a hétköznapokba.
Így lehetséges, hogy az eddigi állandó negatív visszacsatolás helyett a baba beszerzésével végre egy sikerélményekben gazdag, pozitív kapcsolat válik számukra elérhetővé, és csak a pénztárca és a fantázia szab határt, hogy melyiket választják a legkülönbözőbb igényeket is kielégítő, anatómiailag korrekt és esetenként meghökkentően élethű gumibabák közül.
Talán nem nehéz belátnunk, a mérleg serpenyője könnyen billen egy plasztik bábu választása felé, ha a másik oldalon egy halmozottan sérült lélek magányos életének fenyegetettsége áll. Tekinthetjük ezt tehát egyfajta öngyógyító eszköznek, mellyel a szociális kapcsolatteremtő képességük vagy életük egyéb területén sérült személyek megelőző csalódásaikat, kudarcba fulladt próbálkozásiakat és rengeteg megalázó helyzetet igyekeznek orvosolni, de legalábbis ellensúlyozni, mely korábban érte őket.
Ráadásul pedig felvetül egy zárójelbe tett, mégis jogos gondolat is: lehetséges, hogy a másokat bántalmazó, de legalábbis közszemérmet sértő szexuális zavarral küzdő, egyelőre még kezeletlen személyek számára is hatásos eszköz lehet a babával folytatott társas kapcsolat, amely egyfajta prevencióként némileg kiegyensúlyozhatja a beteg elmeállapotát, lekötheti ösztöneinek egy részét, melyek ellenkező esetben a külvilág felé irányulnának. A „ne ítélj, hogy ne ítéltess” parancsa mára már közhellyé vált, bár igencsak megérdemelné, hogy felelevenítsük, mert nincs jogunk elmebetegnek bélyegezni egy férfit pusztán azért, mert egy guminőt választott társául.