Mindenki ismerte a környéken az anyaszült meztelenül napozó fiatalembert is, aki az arra sétálótól azt szokta kérdezni: most szép az idő ehhez, nem? A dombocska emelkedőjén nemegyszer apróbb csoportok kuncognak azon, hogy alant párok szeretkeznek. Napközben a homoszexuálisok, alkonyatkor pedig a heterók. Egyszer Julie Perkins, látva a tisztáson szeretkező párt és az „előadást” nézőket, azt mondta: olyan lett ez a faluszéli tisztás, mint egy mozi, ahol állandóan tizenhat éven felülieknek ajánlott filmet vetítenek.
Perkins asszony később a bokroknál, ahová a kutyáját vitte, talált egy rózsaszín vibrátort is. Elvitte a rendőrségre, ahol ártatlan pofikával azt kérdezték tőle: mit csináljanak vele? „Tegyék az elveszett tárgyak listájára!” – bökte oda a rendőrnek az asszony.
Puttenhamben vagyunk, Londontól egyórányi járásra, Surrey grófságban. A település, amelynek határában – a tisztással vidámított csöndes, ligetes részen – nyílt színen zsinatolnak a pucérkodók és a szeretkezők, kétezer-ötszáz lelket számlál, híres a sörözője, amelynek cégtábláján a „Jó szándék” név fityeg, és különösen híres a kis ősi temploma.
De újabban a nyíltszíni „kupleráj” okán emlegetik Puttenhamet a leggyakrabban. S a helybéliek nagy bánatára oly’ ismert plen air-kupi lett, immár szerte Britanniában, hogy a rendőrség a minap a „nyilvános szex megfelelő környezetének” nyilvánította.
A nyilvános szex népszerű – s csaknem legális – tevékenység a prűdnek vélt Nagy-Britanniában. (Olyannyira, hogy több tucatnyi internetes honlap népszerűsíti is). Csak akkor számít bűncselekménynek, ha szemtanúja van, sért valakit, vagy valaki formális feljelentést akar tenni miatta. A rendőrség egyébként meglehetősen lanyhán foglalkozik a kérdéssel, részben talán éppen a keserű történelmi örökség miatt, amikor a homoszexualitás büntetendő volt, és a nyilvános illemhelyeken partnereket kereső homoszexuális férfiakat rutinszerűen letartóztatták és megalázták.
A valahai megaláztatások már a múlthoz tartoznak. Sőt. A nyíltszíni szeretkezést – beleértve az azonos neműek szerelmeskedését is – ma már internetes honlapok garmadája ajánlja az érdeklődők figyelmébe, nemegyszer gyakorlati tanácsokat is adva. A jelenséget – mármint a nyíltszíni szeretkezést „kutyázásnak” hívják, mert az érintettek azt mondják: kutyát sétáltatni mennek. Miközben valójában azért indulnak könnyed sétára, hogy mezítelen idegenekkel találkozhassanak a közismert terepeken.
A jelenség, szociológusok szerint, a hetvenes években kezdődött, s a britek nagyon elnézőek vele. Toleránsak, azt vallják, hogy nem érdekli őket, hogy ki néz, kit, és milyen pozitúrában, ha ezt megfelelő helyen, például egy település melletti erdős részen teszi.
Nos, akkor vajon Puttenham lakóit miért is aggasztja a falu határában kialakított – és most már hivatalosan is engedélyezett – „kutyázó hely”?
„Semmi bajunk sincs a homoszexuálisokkal, vagy bárki mással, egyszerűen csak elvi okokból morgunk, hogy mi az ördög folyik itt?” – fogalmaz Lydia Paterson, aki Puttenhamben él. Azt mondja, a falubéliek amiatt bosszankodnak, hogy a szeretkezők mindenfélét szanaszét hagynak, összevissza szemetelnek. Használt óvszerek, pornólapok kiszaggatott oldalai, papírpoharak, szendvicsmaradványok csúfítják a falu határát. A dühös lakók azt sürgetik a hatóságoknál, hogy zárják le és számolják fel a falu szélén lévő parkolót, autós pihenőhelyet, mert így az ide igyekvő szerelmeskedők nem tudnak majd hol megállni, és talán odébb söpörnek.
Az illetékes hatóságoknak azonban eszük ágában sincs lépni az ügyben. Ez az autósok diszkriminálása lenne – állítják – azoké, akik nem a szex miatt járnak erre, hanem egész egyszerűen errefelé autóznak és szeretnének megpihenni kicsit. S különben is, ha megszüntetnék a pihenőt, akkor megfosztanák megélhetésétől az ott felhúzott kicsiny kávézó tulajdonosát is – egészül ki az érvelés. Surrey grófság önkormányzati vezetői a minap még tanácskozást is összehívtak az ügyben, s a végén arra jutottak, hogy lovas járőröket küldenek a hely folyamatos ellenőrzésére. A puttenhamieknek pedig azt javasolták, hogy sétálgassanak csak nyugodtan igazi, nagy és harapós kutyával az inkriminált helyen, hogy így bátortalanítsák el a „kutyázókat”!
Közben a rendőrségen azért mégiscsak kialakult valamiféle vita arról, hogy mit is kellene tenni. A rend őrei arról tanácskoztak, hogy kitegyenek-e figyelmeztető táblákat, avagy sem, és ha igen, akkor mit írjanak rájuk? Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! – viccelődött az egyik elöljáró. Kérjük, ne itt szeretkezzenek! – javasolta a másik. Végül a következő figyelmeztetéssel tették ki az út mentén a táblákat: „kérjük, ne vegyenek részt elfogadhatatlan természetű cselekedetekben”!
Meglehet, persze, hogy a járőrözés és a figyelmeztető tábla már csak eső után köpönyeg. Egy internetes lap szerint ugyanis Puttenham Európa második „kutyázó” helye. Forrás: Heti válasz
szex
Telefonos randi
A telefonom csörgése ébresztett. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, nem hogy azt, hogy hol a telefonom. Azért csak elindultam a telefonom szokott helye felé, és nagy örömmel tapasztalom, hogy most is ott van. Na de ki hív? Barbara az exem.
Megbeszéltük, hogy átjön tanulni.
Na jó akkor van fél órám, hogy megbizonyosodjak, hogy tényleg egyedül vagyok, és az ősök sem jönnek haza idő előtt. Kicsit rendet raktam, és felhívtam az őseimet ki mit csinál merre jár. Tényleg csak valamikor délután érnek haza. Nagyjából el is telt a fél óra, ami alatt használhatóvá tettem az asztalomat, ami szinte mindig úgy tele van papírokkal, hogy bár bőven két személyes és a számítógép monitorja mellett egy Tv is elfér, de a papírhalomtól én is szűkösen. Na most ezt a papírhalmot sikerült rendszerezve, de legalábbis kategóriánként el el forgatva egy másik polc bevonásával rendezetté tenni.
Csöngettek. Elindultam hát az ajtó felé a szokásos rövid ujjú pizsamámban. Gyorsan beengedtem Barbarát, nem volt hideg, de azért ilyen rövid pizsamában túl kellemes se volt. Így aztán a „welcome puszit” is az ajtón belül adtuk át egymásnak.
– Látom most keltél. – pillantott le Barbi olyan ráutalósan.
– Igen, de miből gondolod?
Válasz nem jött, mert már a cipőét húzta le, én pedig visszagondolva hogyan mondta lenéztem, és megértettem. Az agglegény élet és a korai kelés csalhatatlan jele árulkodott a pizsamám alatt, amit régen is előszeretettel csekkolt le, csak régebben még meg is simogatta. Hát igen nem állt, de azért fél merev farkam eltartotta a pizsama nadrágom. Mit van mit tenni, de nem igazán zavart. Előtte minek legyek szégyenlős, hiszen ismerjük egymást kívül belül. Fél évig voltunk együtt, aztán barátként váltunk szét. Igazából azt terveztem, hogy a szabad zavartalan délelőttöt kihasználva könnyítek majd magamon, mert így nem kell lenémítanom a számítógépet vagy a videókat, de hát a látogatás közbe szólt.
Felmentünk a szobámba. Tényleg hozott magával tanulni valót, és elő is vette. Kicsit még beszélgettünk, aztán azt kérdezte, hogy használhatná-e a számítógépem, mert lenne egy szöveg, amit ki kéne szótároznia, és a netes szótárral egyszerűbb.
– Persze miért ne én úgyis megyek fürdeni.
Ha már a maszti elmarad legalább az utána tervezett fürdést megejtem. Mindig a szobámban vetkőzök le, és onnan megyek a másik helységben lévő fürdőbe, pláne ha egyedül vagyok itthon. Nyáron nem is nagyon törölközöm meg, hagyom, hogy a párolgó víz hűtsön amíg tud. Barbi tudta ezt, de határozottan elkerekedett a szeme, amikor a mondatom befejezésével szinte egy időben bokámig toltam a nadrágom, és egy laza mozdulattal kiléptem belőle. Levettem a felsőm is, mire a szoba ajtóig értem. Ott volt egy szék általában arra pakolom a ruháimat.
Hmm…ez érdekes. Egész keményen áll a farkam. Úgy látszik, mégse hagy annyira már hidegen a lány, vagy csak azért mert mégiscsak egy másik ember egy nő előtt vagyok meztelen hónapok óta először? Nem tudom, majd kiderül. Nem fogom visszafogni magam az tuti. Az ajtót nyitva hagytam elkezdtem engedni a vizet a kádba. Barbi még kérdezett valamit, hát vissza sétáltam úgy ahogy voltam anya szült meztelenül álló farokkal. a kedvencek közül előkerestem a szótár oldalát, aztán vissza a kádban már egész sok víz volt, hát bele huppantam. Alaposan megfürödtem, amikor egy újabb kérdés ürügyén Barbi megjelent az ajtóban, ami nekem háttal volt, de neki tökéletes betekintést biztosított. Válaszoltam, de közben folytattam az alapos tisztogatást, ami konkrétan a farkam és a makkom tusfürdőzése, és tisztára húzogatása volt. Barbi kicsit az ajtófélfának támaszkodva elidőzött, majd mégiscsak visszament a szobámba. Megfordult a fejemben, hogy talán magához nyúlt, és le kéne buktatni, ha így van. Gyorsan kikászálódtam a kádból, és a törölközőmet magamhoz véve elindultam a szobámba.
Nem csalódtam. Barbi ball kezét tényleg a nadrágjából rántotta ki, amikor észre vett.
– Hát te mit csinálsz? – kérdeztem meztelenül, álló farokkal, és vigyorogva.
– Semmit.
– Aha, ismerem én a te kis semmijeidet. Mióta csinálod? Ennyire nem tudsz ellenállni?
– Na nem kell gonoszkodni.
– Nem gonoszkodom, csak érdeklődök. Látod én is itt állok, már reggel óta.
– Hát igen azt látom.
– Ezért jöttél át?
– Nem, nem ezért. Tanulni jöttem, ahogy mondtam, de mióta beengedtél nem tudok másra koncentrálni.
– Az kellemetlen. Én is unom már, hogy csak itt állok. Mi lenne, ha kölcsönösen segítenénk egymáson, és aztán mehetne minden ahogy kell?
– Okés én benne vagyok. – vágta rá Barbi, és az arcán látszott, hogy ő is pontosan erre gondolt.
– De így nem ér. Rajtad túl sok a ruha.
– Jól van na. Már veszem is le.
És tényleg. Egy laza határozott mozdulttal szabadult meg a toppjától, és eközben felkelt a székemből. Egy eddig még nem látott lila csipkés melltartó bukkant elő, ami a két szép formás markolni való cicijét takarta. Én közben a még mindig kezemben levő törölközővel kicsit szárítottam magamon, pontosabban a hátamon. Barbi pontosan tudta, hogy leginkább a meztelen testet szeretem, és hiába is szeretne valamit magán hagyni pillanatokon belül megszabadítom tőle, így kioldotta az övét és a nadrágja gombjait szépen lassan minden lépésnél egyet, ahogy felém lépdelt. Próbálta terelni a figyelmem, de láttam, ahogy ajkát óvatosan észrevétlenül nyalogatja. Ahogy hozzám lépett megvillant az új melltartó jó barátja, egy színben és csipkében tökéletesen passzoló bugyi.
Hopp nem csalódtam, tudtam, hogy erre vár. Marokra fogta a farkam, aztán szép óvatosan el is kezdte mozgatni. Itt az ideje, hogy a törölközőt a székre jutassam, és annak is, hogy befejezzem a lány kicsomagolását. A fenébe, hogy ilyen jól csinálja. Mindjárt ki is veri. Na ezt nem hagyhatom. Na szóval hol is tartottunk? Nadrágot vegyük már le, bár tény, hogy így is szép volt. De akkor is, én most puncit akarok nyalni. Két kezem két oldalon beakasztottam a nadrágba, és csak remélve, hogy időben elengedi majd a farkam egy határozott mozdulattal elkezdtem róla letolni a nadrágot. „Hű elengedte még éppen időben.” – gondoltam magamban.
– Szép ez a bugyi, és a melltartó.
– Köszi! Új. A hétvégén vettem.
– Megérdemelne egy fotót.
– Ha akarod.
– ÁÁ hát ennek nem lehet ellenállni.
Szerencsére nem kellett messzire mennem a fényképezőért és pillanatok alatt üzemkész is lett. Tényleg nem sokat csak egy 10 – 20 képek készítettem egy perc alatt, de Barbi már hozzá volt szokva. Több száz képem volt róla, így már rutinosan váltotta a pózokat, és a nadrágot is arrébb lendítette a lábával. Vicces pont ez lett az egyik legjobb kép. Aztán kioldotta a melltartóját és azt is eldobta, csinált cici takarós pózt is, ahogy szerettem, aztán jött a bugyi. Az a kis falatnyi tanga óvatosan és játékosan sőt nedvesen érte el a földet, miközben én folyamatosan kattintgattam.
Az ágyhoz lépett kezével rátámaszkodott és felém pucsított. „Katt” két kép aztán átfordult és az ágy szélére ült. Nem tudtam letenni a gépet. Minden pillanatot meg akartam örökíteni. Már rég sorozat készítés módban dolgozott hű társam. Felhúzta a lábait, és széttárta nedves kis punciját. Két ujjával remekül megmutatta a nagy ajkakat. Tisztán látszott, hogy már nagyon nedves. Aztán megnyalta két ujját és amennyire csak lehetett eltüntette benne. Arcán tisztán olvasható volt az Üzenet: „na mi lesz már?” Bármennyire is szeretek fényképezni a sűrűjében is szeretek lenni. Így a fényképezőm videó gombját megnyomva leraktam arra a helyre ahonnan már több házi videó is készült, és nyelvel előre bele vetettem magam az oly régen ízlelt gyönyörbe.
Még tán ízesebb, és nedvesebb volt, mint ahogyan emlékeztem. hatalmas fickándozó nyelvcsapásokkal kényeztettem, aztán a kis édes csiklóját vettem célba. Nagyon érzékeny volt, mindig felszisszent amikor először hozzáértem, és most is így tett. Kezeim közben dereka mellett felvándoroltak és a cicijeit vették kezelésbe. Édes kicsi bimbója már úgy állt mint a cövek, és öröm volt simogatni, morzsolgatni. Nyelvem hegye nem tágította csiklójáról, amit egyre hangosabb és kéjesebb nyögésekkel hálált meg, mígnem egyszer csak nagy hirtelen ráfogott a kezeimre magához szorított, teste minden porcikája megfeszült és egy hatalmas önkéntelen nyögéssel kísérve elment.
Amikor elengedte a kezem abbahagytam a nyalását, mert tudtam, hogy ilyenkor nem szereti, hát feljebb vándoroltam és két bimbó csók után megcsókoltam.
– Köszönöm. – suttogta.
– Nincs mit. – suttogtam.
És miközben ezt tettem éreztem, hogy a keze már rá is talált a továbbra sem nagyon lankadó szerszámomra. Már nem voltam annyira felpörögve, mint az előbb, így hagytam neki, hogy rendesen felállítsa, és egy kicsit szopogassa is, hisz tudtam hogy szereti. Közben kezem visszatért kedvenc nyílásomhoz, és két ujjam szépen lassan eltűnt benne, majd ütemesen elő-elő került.
– Húzok egy gumit. Jó?
– Jó.
– De akkor engedj oda a szekrényhez.
– Na jó engedlek.
Tényleg oda is engedett. Én elő vettem a szokott helyről egy gumit, amit óvatosan kibontottam, és felhelyeztem. Odaléptem hozzá, ős alaposan szemügyre vette, kicsit húzogatott rajta. Megtehette, mert sosem hordott gyűrűt így nem kellett attól félnem, hogy kiszakad.
Puncija még mindig az ágy szélénél volt, ez volt a kedvenc helyünk, mert pont lyukra állt a szerszámom, ha letérdeltem. Letérdeltem hát és óvatosan belehelyeztem, amit úgy tűni ő is olyan nagyon várt mint én. Szép lassan kezdtem el benne mozogni, és csak lassan erősítettem, és gyorsultam be. Szerette, és most is tetszett neki, de amikor látta, hogy fáradok azt mondta:
– Gyere feküdj le hadd lovagoljalak meg!
– Na ezt nem kell kétszer kérned.
Nekem a lovaglás volt az egyik kedvenc pózom. Olyan könnyen és gyorsan rám helyezkedett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Első ráülésre olyan mélyre tolta be magának amilyen mélyre csak be tudta. Aztán a lovaglásnál sokkal inkább a hegyét és a felső traktust ingerelte. Igaz ettől mindig féltem, hogy kicsúszik, és eltöri, de most valahogy hihetetlen jól csinálta. El is felejtettem korábbi félelmeimet, és mint egy megkoronázás képen a gyönyörű cicijei ringtak előttem, sőt időnként a kezemben. Fantasztikus látvány volt, ahogy letekintettem, és a gyönyörű szép teljesen csupasz puncijában eltüntette a most már igen-igen duzzadó farkamat. Nem volt kétséges, hogy rövidesen itt a vég, de szerencsére neki is.
Átfordítottam hát hogy ő kerüljön alulra, és mindezt úgy, hogy közben a lehető legmélyebben hatoljak belé, mert így szerette. Fejét a párnára tette, lábait pedig a nyakamba vettem, úgy neveztük magunk között, hogy a „végső döfés póz”. És tényleg minden egyes döfésem fájdalmasan mélyre ment, és mind ketten tudtuk, hogy már csak pillanatok vannak hátra. Kezével mutatta ujjain, hogy 5 aztán kicsivel később, hogy 4 és így tovább próbált visszaszámolni a kéjig, mert ilyenkor mindig csak nyögni, szólni sosem tudott. És én mindent megtettem, hogy amikor az utolsó ujja is eltűnik, akkor törjön elő belőlem a magma. És siker! Egyszerre nyögtünk fel, egyszerre mentünk el, mint régen fénykorunkban.
Óvatosan kihúztam a farkamat rejtő jól tele töltött gumit, majd mellé dőltem. Kicsit szuszogtam, aztán leszereltem, és a szemetes mélyére rejtettem védelmünket. Nem igazán tudtam hol vagyok, csak azt, hogy jól vagyok. Régóta most először. Mellé feküdtem, úgy csupaszon meztelenül. Ő felém fordult és átkarolt. Én pedig átnyúlva rajta betakartam magunkat, és így pihentünk egy órácskát.
Szexpláza plázacicák imádják a faszt meg a gecit
Szexpláza backstage szexképek: Ha tetszenek a Cave című pornófilm forgatáson készült backstage képek, vagy a szereplő plázacicák, akkor a teljes tagi tartalom mellett, töltsd le a 25 DVD film összes jelenetét, ahol a lányok szerepelnek privát castingon és többféle pornóban! Jelszó kérése és Belépés
Spartacus – Blood and Sand
A Starz egyik legsikeresebb sorozata, a Spartacus: Blood and Sand az első évadban epizódról epizódra növelte nézettségét, hektoliterekben öntötte a vért az aréna homokjára, és annyi a szex és annyi elsődleges és másodlagos nemi jelleget villantott a nézőknek, mint egy jobb szoftcore pornó. A folytatás borítékoltahó volt, de aztán beütött a közmondásos ménkű: a címszereplő Andy Whitfieldnél non-Hodgkin limfómát diagnistizáltak, a színész kemoterápiára járt az edzőterem helyett, és ugyan egy ideig úgy tűnt, legyűrte a kórt, de sajnos visszaesett, és nem tudta vállalni a második évad munkálatait.
Egy ideig a Starz sem tudta, mit kezdjen a sorozattal, mert nem akartak tiszteletlenek lenni Whitfielddel szemben, de a showbiznisz nem áll meg egy beteg színész miatt, így bejelenteték, hogy lesz második évad, Spartacus szerepére pedig színészeket keresnek. (Közben azért leforgattak egy előzménysorozatot is, addig se álljon a produkció tétlenül, ezt Gods of the Arena alcímmel még ebben a hónapban bemutatják.)
Az új főszerepre eddig Liam McIntyre ausztrál szépfiút tartották a legesélyesebbnek, akinek a színészi képességivel minenki elégedett volt a csatornánál, csak éppen nem volt elég kottás a gladiátor szerepéhez. McIntyre edzésekbe kezdett, hogy az újabb próbafelvételre formába jöjjön, de lehet feleslegesen, mert egy új jelentkező is akad a szerepre, aki akár rögtön magára húzhatná az elárvult szandált.
Dominc Purcell a Szökés című sorozatból ismert itthon, kissé egyszerű, de karakteres arca, és testalkata tökéletesen alkalmassá teszik a szerepre, amire bejelentkezett. A Starz még nem készített vele próbafelvételt, csak egy videón látta, de a Deadline.com szerint amit láttak belőle, az meggyőzheti a fejeseket arról, hogy ő lehet a tökéletes utód. Purcellnek nem ez lenne az első olyan szerepe, amit az utolsó pillanatban kap meg, hiszen a Szökésbe is három nappal a pilot forgatása előtt került csak be.
Amatőr baszáson Zsichla Erika plázacica
Szexpláza backstage pornóképek: Ha tetszenek Erika (Ery művésznéven) plázacica privát dugásán készült képek, vagy a többi plázacica, akkor a teljes tagi tartalom mellett megnézheted Erika castingján készült több száz fotót, análszexet és szájbaélvezős szopást videóval. Privát castingról videók itt. Töltsd le a plázacicákkal készült a 25 DVD film összes jelenetét, ahol ő is és a többi lány is szerepel mindenféle pornó jelenetben! Jelszó kérése és Belépés
Roxxxy imád két fasszal baszni
Roxxxy imád két fasszal baszni. Ingyenes pornóvideó, kattints és nézd!
Szex védekezés nélkül
Minden ötödik nő a drogokat és az alkoholt okolja a védekezés nélküli szexért! A legújabb felmérések szerint minden ötödik brit nő az alkoholt és a drogokat hibáztatja azért, ha véletlenül nem védekezik szex közben.
A Daily Express felmérésében részt vett nők fele legszívesebben tablettával védekezik, ötből két nő azonban inkább az óvszert választja. A férfiak között voltak olyanok is, akik azt mondták, nem szívesen használnak óvszert, ezért inkább választják az esemény utáni tablettát fogamzásgátlási módszernek.
A Co-Operative Pharmacy nevű cég által végzett felmérésben összesen 3000 férfi és nő vett részt. Az 1800 megkérdezett nő közül mindössze két százalék ismerte be, hogy háromnál is több esetben alkalmazta az esemény utáni tablettát élete során és hasonlóan két százalék volt azoknak a 18 és 21 év közöttieknek az aránya is, akik rendszeresen ezt a fogamzásgátlási módszert alkalmazzák.
„Az esemény utáni tablettát csak utolsó esélyként szabad alkalmazni, és tényleg csak akkor, ha nagy a gond” – nyilatkozta Mandeep Mudhar, a Co-Operative Pharmacy igazgatója.
20 éves, szőke lány ma estére partnert keres 2. rész
Amikor beléptem a Karcsival közös motelszobába, egy piros bugyi repült az ablak irányából átlósan, és kecsesen landolt az ágyamon. Ballisztikai szakértők hangzatos tanulmányokat írhatnának erről a szabályos ívű röppályáról, azonban nagyon kicsi esélyét látom annak, hogy efféle szaktekintélyek is jelen legyenek egy nem számukra szervezett egyhetes továbbképzésen, s annak második napján éppen ebbe a szobába tévedjenek be kevés textília felhasználásával készült, rakoncátlan, piros női alsó repülési adatait tanulmányozni.
– Bocsánat… – motyogtam. Nem tudtam hirtelen, hogy a folyosóra visszalépve kívülről csukjam-e be az ajtót, és még egyszer megvizsgáljam a cirkalmasan kirajzolt szobaszámot, jó helyen járok-e, vagy pedig belülről zárjam be gyorsan, mielőtt fékevesztett, filigrán piros bugyik cikáznának szerteszéjjel a világba.
Már a reggel sem indult normális mederben.
Gyors egymásutánban két meglepetés is ért, melyek közül egyik is bőven elég lett volna ahhoz, hogy elriassza az álom maradékát a szememből.
Először is Karcsi az ablaknál állt már és nem létező porszemeket pöccintgetett le kifogástalan, sötét öltönyéről.
– Jó reggelt! Már ennyi az idő?
– Héttől van reggeli – fordult felém az ablaktól. Hangja kicsit reszelősebb a tegnapinál.
– De fél 9-ig!
– Ráérsz még felkelni, én nagyon megéheztem az éjjel. Abban a presszóban semmit nem lehetett enni, csomagolhattunk volna el a svédasztalról! Azt viszont túl gyorsan otthagytuk, meg sem tömtük magunkat rendesen. Amint nyit az étterem, be fogok alaposan reggelizni.
– Ezért öltöztél ki ennyire? Mint egy befektetési tanácsadó. Nagyobb adagot kapsz így, gondolod? Vagy van valamid eladó?
– Megnézem a nőket… – válaszolta titokzatosan, hangját lehalkítva. Ilyen se gyakran fordulhat elő vele, egynapos ismeretségünk alapján, hogy ne teliszájjal beszéljen a csajokról, vagy bármiről.
Felültem az ágyon, nekem sem fog ártani a reggeli… Micsoda, fénylő-zöld szemek! – jutott eszembe Timi. Biztos ő is elsők között fog reggelizni, a királylányok korán kelnek. Vagy mégsem? Kutattam gondolatban az ismerőseim körében, de nem sok királynő-gyanús jutott eszembe, aki ismerhetné az etikettet. Mindenesetre szép ez a reggel!
Abban egyetértettem magammal az egyhetes továbbképzés vagy konferencia második napjának reggelén, hogy annál jóval kellemesebb az ittlét, mint gondoltam indulás előtt, vagy akár az egész, végtelennek tűnő, ide vezető úton. Újabb gondolat: Micsoda cicis-popsis, és segítettem neki éjjel kimenekülni a vécéablakon! Utána meg a csillagfényes éjjelen… huh! Szép ez a reggel!
Benyitottam a fürdőszobába. Itt ért a második meglepetés! Egy csaj pucér popsija nézett vissza rám, ahogy a mosdó előtt kissé behajoló, mezítelen gazdája éppen a fogát mosta.
Gyorsan visszacsuktam az ajtót. Még hallottam a hangját: – Mindjárt készen leszek!
– Ki ő? – kérdeztem Karcsitól a fürdőszobára mutatva.
– Hát nem emlékszel? Egy asztalnál söröztünk az este!
– Vele? Csak nem az a vékony csaj, aki veled volt? – hüledeztem. – Itt aludt?
– Nem nagyon aludtunk, de helyileg itt tartózkodtunk. Hanem téged aztán el lehetne lopni álmodban! Nem zavartattad magad, csak aludtál, mint akit leütöttek. Igyekeztünk azért diszkrétek maradni…
A diszkrét hölgyvendég egy szál vastag ám túlontúl tarka, viszont kellőképp kurta törülközőben kilépett a fürdőszobából. Apró cicijeit rejtegetve próbálta megoldani, hogy azért közben alul se maradjon takarás nélkül. – Hogy aludtál? – kérdezte tőlem, és odatipegett a még mindig ablakmélyedésben tartózkodó, hosszútávú, tuti befektetések árusaihoz hasonlító Karcsihoz.
A fürdőszoba ajtajából visszanézve még láttam, ahogy lábujjhegyre emelkedve csókra nyújtja a száját, miközben lecsúszik a törülköző.
Én viszont nem vittem magammal törülközőt, csak a kis utazós piperetáskámat. Visszavegyem a pólót, amiben aludtam? Azonban mikorra elkészültem a reggeli tisztálkodással, és óvatosan kidugtam fejemet az ajtón, biztosítási ügynök jelmezébe bújt Karcsi és diszkrét partnere nem voltak már ott.
Érdemes volt korán reggelizni! Alig kezdtem hozzá a tojásrántottához, megérkezett Timi a tegnapinál is fénylőbb, zöld szemekkel, üde mosollyal, és régi kedves ismerősként üdvözölve csatlakozott. Nagy mennyiségű vörös haját még jobban kihangsúlyozta hófehér felsője.
– Mik a mai terveid? – kérdezte.
– Meghallgatom az előadásokat…
– Haha!
– No jó, nem terveztem még semmit – vallottam be.
– Csatlakozhatnék? Persze, csak akkor, ha nem zavarlak meg valamiben.
– Részemről a megtiszteltetés! Köszönöm a jelentkezést, természetesen csatlakozhatsz – Figyeltem a hatást, mert közben kitaláltam már, mit fogok mondani. – Első programpont szerint felmegyek a szobába és lefekszem. Jössz?
– Jó, én is felmegyek az én szobámba… – Nem látszott meglepettnek miközben kivágta magát. Megszokhatta már az erotikus töltetű célzásokat.
– Hol itt a csatlakozás? Egyszerre fekszünk le, de nem együtt?
– Komolyodj meg kicsit egy percre! Legszívesebben sétálnék, ülnék egy padon… persze csakis jó társaságban! De ha a jó társaság inkább aludni szeretne, akkor bemegyek az előadásra. – jelentette ki.
– Akkor én kérdezem: Lehet csatlakozni zöldszemű királykisasszony sétájához?
– Felfaljuk, azután uzsgyi!
Délig sétálgattunk, beszélgettünk, nagyon sokat nevetgéltünk, gyakran komolyak is voltunk azért, ha súlyos dolgokról esett szó. Ebéd után folytattuk a délelőtt elkezdett közös programunkat, egészen a 19 órakor kezdődő vacsoráig. Részletesen kár lenne leírni, mi minden előkerült a társalgásban, mert nem tervezek több kötetes regényt, ám az a tény, hogy perceknek tűnt és ennek megfelelő sebességgel elrepült a nap, mindent kifejez.
Karcsit kétszer is láttam napközben befektetési tanácsadói jelmezben, amint diszkrét társával éppen elhagyták a szállást.
Második közös vacsoránk ideje alatt tapasztalhattuk, hogy a többek sem tétlenkedtek a továbbképzés második napján – De akkor ki lehetett bent egyáltalán a nagyteremben? -, párok és kisebb-nagyobb csapatok alakultak már. Innen-onnan különféle invitálások is elhangzottak, hívtak bennünket csónakázni, sétálni, szalonnát sütni, házibuliba… Meglepő módon minden meghívás kettőnknek szólt – hamar összekötöttek bennünket! – Timinek és nekem.
Zoltán – akit előző nap éjjel a kocsmában láttam utoljára, amint meghódítandó barátnőjét várta hiába, miközben az a vécéablakon menekült – házibulit szervezett valahová, bizonyára a meglehetősen szűkös 2 személyes szobába. Még kacsintott is hozzá kettőt, mikor odaállt az asztalunkhoz és átnyújtotta a szóbeli meghívást.
– Karcsi, te mit terveztél? – kérdeztem szoba- és asztaltársamtól, aki töprengő arckifejezéssel ült szemben. Átöltözött eddigre, üzleties öltözékét lazábbra cserélte.
– Kevés sör a szomszéd presszóban retró zene mellett, aztán majd csak kialakul valami.
Ez tetszett legjobban. Sétáltunk egész nap eleget, ismeretlen társaságokhoz nem akartunk csatlakozni. A házibuli kíváncsivá tett, de annyira azért nem, hogy a Karcsi jelenléte által garantált szórakozást felcseréljem rá.
Ismétlődött az előző este: sör, rengeteg vicc – és akkor a kismalac…! – , régi zenék, mind többen húzták oda a széküket, osztozni a vidámságunkban. A négyfős asztalnál már tizenketten ültünk, amikor Karcsi két vicc között bejelentette, hogy sétál egyet, a búcsúviccet már állva mondta el. Vele együtt elköszönt a vékony csaj is, így erősen gyanítottam, hogy mostanában nem jutok be a közös szobánkba. Mások is kiszakadtak az ideiglenes asztaltársaságból.
Kisvártatva mi is felkerekedtünk Timivel.
Felerősödött és hűvösre fordult a vízszagú szél. Gyorsabban lépkedtünk és azon törtem a fejem, mit tegyek ahhoz, hogy ne ismétlődjön meg az előző napi két-puszis, röpke búcsú. Valamicskével többet kívántam ennél!
Timit fél lépéssel megelőzve, nyitottam előtte a bejárati üvegajtót, így nem tudja becsukni az orrom előtt. A taktika bevált, de maradt még leküzdendő ajtó: a szobájáé.
Jólesett belépni a motel fülledt levegőjébe az odakint már csapkodó szélről. Mintha számolnánk a lépcsőket és nem jutna minden sorszám az eszünkbe, komótosan lépdeltünk felfelé.
A szobaajtó előtt megtorpant, kopogott kettőt. – Gyere! – kiáltotta bentről egy cigifüstös női hang. Timi egész testével felém fordult:
– Köszönöm neked ezt az egész napot! – mondta, és a már előző napról megismert két puszival közelített az arcomhoz.
Megfogtam a derekát, átkarolva magamhoz húztam és hosszan megcsókoltam.
– Ezt is köszönöm, és szép álmokat neked! – Karjaimból kibontakozva belépett a szobájába, és becsukódott előttem az ajtó.
Tényleg szép nap volt.
Kettesével vettem a lépcsőfokokat lefelé, átfutottam az esőáztatta parkon, a szemben lévő épületig. Ott torpantam csak meg felismeréstől: Ha szobatársam felvitte a csajt – hogy is hívják? – akkor most nem tudok bemenni! Márpedig miért ne tenné, hiszen már az előző éjjel összejöttek.
Hová menjek? Vissza a presszóba? Egyedül nem volt kedvem. Hol lehet a nagycicis? Együtt csak kitalálnánk valamit! Egész nap nem láttam… Elmenekült véglegesen, vagy beragadt valahol egy ablakkeretbe kibúvókeresés közben?
Jobb ötletem nem akadt: beültem a kocsiba. Vaktában betettem egy cd-t, mielőtt rázendített volna, megfejtettem az előadót… Az eső monotonon kopogott.
A folyosón egy ki- vagy beszögellésben rémlett, hogy láttam valami kanapéfélét, azon elleszek egy darabig – gondoltam. Elhaladva a közös szobánk előtt, zenét hallottam kiszűrődni… és a kulcs!
Az ajtóban kívülről ott fityegett a kulcs!
Ez pedig – Karcsi értelmezésében, ahogy tegnap praktikusan elmagyarázta – azt jelenti, hogy nem zártkörű a rendezvény, bemehetek nyugodtan. Mindenesetre óvatosan nyitottam az ajtót.
Ekkor repült éppen – mint egy apró, piros madár – a bugyi az ágyamra. Pontosan a mértani közepén landolt.
Becsuktam az ajtót és a számat.
Bent állt a buli! Karcsi ágyán – kívüle – még ketten ültek, az ablakpárkánynak támaszkodva az elveszettnek hitt nagycicis, az asztalon, és az alacsony éjjeliszekrényen öt további vendég helyezkedett el. Az emelkedett hangulat viszont mindent ellepett. Az üres és teli üvegek szintén dolgoztak az ellepés-projekten.
A két szék valahogy mindenkinek elkerülte a figyelmét, az egyiket kibányásztam az asztal alól és ráültem, közben valaki egy üveg sört nyomott a kezembe.
– Üdvözlünk a hajlékodban! – harsogta Karcsi az ágyról, egyik kezében egy pohár, másikkal egy számomra ismeretlen csaj hosszú, selymes, barna haját simogatva. – Bemutatom minden kedves barátomnak és főleg barátnőmnek egyetlen szobatársamat, Imrét, akinek köszönhetitek, hogy itt tölthetjük ezt a feledhetetlennek induló estét, hiszen a szoba 50 százaléka fölött ő rendelkezik. Jól mondom? – mutatott körbe, majd a kezét a mélybarnán fénylő haj helyett derék alá helyezte vissza.
Hamar visszazökkentek a vidámságba, egymás szavába vágva. Nagycicis mintha külön előadást tartana, ami miattam félbeszakadt, többen fordultak felé ismét leplezetlen érdeklődéssel. Lehetséges, hogy ez az a házibuli, amit Zoltán szervezett, felhagyva az apróhirdetések böngészésével? De hol van ő? Zoltán partnere, a cicis-popsis, akit tegnap sikeresen és kalandosan, végül pedig élvezetesen megszöktettem, az ablaknak támaszkodott, és a társaság kitüntető figyelmétől kipirulva győzködte a csajokat:
– Csak próbáld ki egyszer! Senki nem tudja, hogy nincs rajtad bugyi, de neked olyan bizsergető élményed lesz!… – Nem talált szavakat a bugyi-nélküliség dicsőítésére. Én sem találtam volna, de izgalmasan hangzott. – Most, hogy már nincs rajtam, kívülről semmi változás. De képzeld el, amikor leülök, és nem a bugyim villan ki, vagy tánc közben hozzámérnek… csak próbáld ki, próbáljátok ki, ezt nem lehet elmagyarázni!
Karcsi partnerén – Eszembe jutott: Luca! – úgy láttam, hajlik az ötlet megvalósítására, annál is inkább, mert lovagja nem az ő derekán nyugtatja a kezét, hanem a másik oldalán ülő csajt tapogatja. Jól gondolta! Még csak megmoccant, máris minden szem rátapadt, Karcsi is elhagyta az idegen deréktájat… Luca kanalazó mozdulattal benyúlt a saját szoknyája alá, és egyetlen pillanat alatt a térdéig húzta halványkék tangáját. Következett egy lehajlás, kilépés, és máris újabb bugyi került az ágyamra, a piros mellé.
Megtapsoltuk a mutatványt.
– Jó a buli, le a bugyit! –vezényelt Karcsi.
– Jobb lesz már, mint Zoltán kollégánk házibulija! – jegyeztem meg. Nem sejthettem, mit szabadítok ezzel magunkra!
– Az hol lehet? Mit mondott? – záporoztak a kérdések. -… Átmegyünk megnézni?
Villámgyorsan arra jutottunk, hogy megkeressük azt a házibulit. Azaz: valakit kisorsolunk, aki megkeresi, mindenki nem menjen át feleslegesen, hátha kamu az egész. Sorsolás nélkül vállalkoztam, hogy felfedezőútra indulok, azzal a feltétellel, ha távollétemben egyetlen további bugyit sem húznak le, visszavárnak ezzel az akcióval.
Lesétáltam a bóbiskoló recepcióshoz, megkérdeztem, Zoltán nevű kollégám melyik szobában tartózkodik. Gondolkoztam két különös ismertetőjelén, hátha valamelyik lendít a keresésen közülük: apróhirdetéseket tanulmányoz szabadidejében és tarkóig ér a homloka. Nem kellett segítség:
– Tizennégyes… és harmincnégyes.
Még szerencse, hogy nem ötven Zoltán vesz részt a konferencián.
– Azt hiszem, egyikük elkérte a 2. emeleti kistársalgó kulcsát… – tette hozzá.
Ez az!
Kettesével vettem a lépcsőfokokat a másodikig. Balra mutatja a tábla: társalgó. Az ajtó nincs becsukva, csak behajtva, bent andalító – nyálas – zene. Bekukkantok. Fotelokban gubbasztanak néhányan, többen egymás ölében, előttük üvegek serege, poharak hada…
Ennyi elég is! Vissza a szobába.
– Punnyadnak – foglaltam össze tömören a látottakat.
– Itt a nagy lehetőség! Átvonulunk, mint az orkán, és feldobjuk a bulit! – lelkesedett egyikük.
– Hülyeség – ellenkezett nagycicis. Értettem, miért.
– Ha nem lesz jó, legfeljebb visszajövünk, ez már bevált! – Karcsi felemelte a mutatóujját: – De legalább megmutatjuk nekik, milyen az igazi buli!
– Lányok, le a bugyit…
– És ti, pasik, mivel készültök? – kérdezte az egyik csaj.
– Lógnak itt fürdőköntösök, azt vesszük fel, alatta semmi!
– Én is olyat akaroook! – kérte Karcsi partnernője.
– Nem jut, csak kettő van… Ahhoz mit szóltok: alul semmi?
– Még jobbat tudok! Lányok bugyi nélkül, fiúk nadrág nélkül, csak alsóban?
– Nem rossz, én is, mint a fiúk… – helyeselt a hosszú, barnahajú, és megszabadulva farmernadrágjától, ott állt állatmintás bugyiban és köldök felett érő világos topban.
Nem állíthatom, hogy nem volt izgalmas! Nevetgélve végigvonultunk a folyosón, lépcsőn, másik folyosón és betódultunk a „kistárgyalóba”.
Mint amikor felgördül a függöny! Minden szem kikerekedett, feltámadtak a simogató-tapogató kezek, csörrentek az üvegek és a poharak… még a langyos-ragacsos zene is élénkre váltott, dobbant a basszus… Zoltán, jó házigazdához illőn, ahogy feleszmélt, megnézegette a csajokat, különösen nagycicist, akiről pedig nem is tudta, hogy a ruha alatt nincs rajta semmi, és a hosszú, barnahajút, akin ugyan volt tanga, de szinte csak az.
Két csaj, majd gyorsan még kettő középre pördült, és egymással táncoltak.
– Táncolsz? – kérdezte tőlem, aki mellé lehuppantam az ajtó közelében.
– Nem tudok – vallottam be. – Ennek ellenére három sör után már rá lehet beszélni…
– Igyál! – biztatott és elém tolt egy üveget. Fél arcát eltakarta rakoncátlan haja, ezért minden második mozdulattal azt igazgatta. – Hozzak még kettőt? – nevette.
A négy csaj erotikus vonaglásokat mutatott be. A bugyis, hosszúhajú magában táncolt, amíg fel nem tápászkodott egy pasi és levegőt ölelő mozdulatokkal illegett körülötte. Lassacskán mindenki felkerekedett és együtt élveztük a ritmust.
Odakinn vihar tombolt, eget átszelő villámok kukkantottak be ránk.
– Játék! – Zoltán középre állt, és túlkiabálta a zenét. – Aki nem tud válaszolni a kérdésre, zálogot ad, amit majd kiválthat.
– Figyelj csak, majd én! – avatkozott közbe nagycicis, és szorosan Zoltán mellé állt. – Ki játszik?
Minden kéz a magasban.
– Ok. Az első kérdés: milyen színű bugyi van rajtam? Ha eltalálod, lehúzhatod, ha nem találod el, le kell vetned egy ruhadarabot magadról! … Nos?
Zoltán, az est ötletadója máris próbálkozott:
– Fehér.
– Más ötlet? – kérdezte körbefordulva nagycicis.
– Piros… fekete… – Lányok is találgattak, csak mi, a társasághoz utólag csatlakozók nem tippeltünk. Mi tudtuk. – Csíkos, átlátszó…
– Vége a licitnek! Akkor te, te, te… vegyetek le egy-egy ruhadarabot! – mutogatott a vesztesekre.
– Milyen? Muti! Hadd lássuk!
Nagycicis lassan felhúzta a ruháját és ott állt a várakozó csendben. Egy villám, mint reflektorfény, éppen a meztelen punci előbukkanásakor világított be. Éljenzés, tapsolás!
– Jó-jó, következő kérdés jön máris. Idejönnél? – kérte az egyik csajt, Karcsi diszkrét partnernőjét. – A kérdés meglepő lehet: Milyen színű bugyi van Lucán?
Újabb találgatások, de immár elhangzott a „semmilyen” tipp is. Nagycicis suttogva tanácskozott Lucával, aztán kihirdette az eredményt:
– Örömmel jelentem, hogy többen is levethetnek valamit, úgyis fülledt meleg van itt… te, te, te is… aki pedig eltalálta, Zoltán helyesen tippelt, ezért most ő húzhat le Lucáról valamit, hát a bugyit nem, mert a helyes válasz: olyan nincs rajta. – Felemelte Luca szoknyáját és mindannyian láthattuk: igazat mondott, csupán egy rózsa-tetoválás kanyarodott a punci felett.
– Zoltán, tiéd a pálya, valamit lehúzhatsz a hölgyről.
Luca felemelte a karját, így akadálytalanul jutott le testéről a felső, kicsi de nagyon formás ciciket rejtett még a melltartó.
A mellettem ülő, táncoskedvű csaj már kétszer is tippelt, bugyiban-melltartóban ülve nevetgélt a fejleményeken, néha a kezembe adta a sörömet – még mindig az első üvegnél tartottam -, gyakran a haját igazgatta, és várta a következő kérdést.
– A játék első fordulójának utolsó kérdését könnyű lenne megválaszolni… Gyere ide mellém, légy szíves! Íme, itt látható kedves szobatársam, Edina, mindenki láthatja a párducmintás bugyikát, a kérdés éppen ezért más: milyen tetkó található a vállán? – Egy fergeteges show háziasszonyához illő széles mozdulattal a hosszú, barna hajú csajra mutatott, aki bugyiban, topban és egy szál mosolyban állt mellette.
– Szivecske, kisvirág, sárkány… – Mindenféle elhangzott hirtelen.
– Mindenki csak egyet mondjon lehetőleg, vagy duplán kockáztat! – figyelmeztette a társulatot nagycicis, élvezve a szerepét. – Ennyi? Kész?… Ki mondta, hogy E betű? Erről hallottam… Te gyere ki legyél kedves… A többiek egy-egy ruhadarabtól megszabadulhatnak, Zoltán, te pedig kettőtől is.
Táncpartnerem, aki párducra tippelt, kikapcsolta a melltartóját és letette maga mögé, én kigomboltam az ingemet és mellé helyeztem. Oda-odapislogtam a marokingerlő cicikre, meredező bimbókkal néztek vissza rám.
Edina gyorsan megmutatta a kacskaringós E betűt a jobb válla tájékán, s mosolyogva várta, hogy a nyertes melyik ruhadarabját fogja eltávolítani. A kiszólított csaj – alacsony, ám jól kihasználva termetét, arányos és formás – fölül már semmit nem viselt, mellbimbói játékosan mozogtak. Egy-egy ujjal megfogta Edina párducos bugyiját és hangos helyesléstől övezve, lehúzta.
Nagycicis közben már egy fotel karfáján ülve emelte szájához a poharát, Luca pedig összeszedte azokat a ruhadarabokat, amit levetettünk a játék 3 fordulója során.
Jókedvűen mentem táncolni, sőt ezúttal én kezdeményeztem, még sördopping sem kellett hozzá. Néztem a hullámzó ciciket, később pedig, amikor összekapaszkodtunk, egyre kevésbé ügyelve arra, hogy ne tiporjak a lábára, élveztem a hozzám simuló bőrét.
Nem akartam elhinni, amikor megnéztem az óráját – rajtam nem volt -, hajnali 3 óra!
Lerogytunk a fotelba, közösen, egybe. Elkerülöm a helyzet kínálta, elcsépelt szóviccet a közösről és az ülésről, ám jólesően vettem tudomásul, hogy – bár beszorultam az egyik fél térfélre – bal lábát átvetette az én jobbomon, cicije a karomat simogatta.
Mások is abbahagyták a táncikálást, Zoltán végtelen homlokát törölgetve cicis-popsissal szervezkedett. Mégis összemelegedni látszanak, pedig a szöszit szívesen kimenteném! Így, távolról nézve még ő tűnt a leginkább felöltözöttnek, pedig az ő piros bugyija került le legelőször, még a szobánkban.
– Te honnan jöttél? – kérdezte toples táncpartnerem.
Ez az egyszerű, udvarias kérdés, ez a kommunikáció halvány jele döbbentett rá, hogy nem kell itt fénylő zöld szemekről ábrándozni, nem kell messziről figyelni nagycicis ingerlő alakját, amikor karnyújtáson belül két finom cici található. Meg is simítottam egyiküket, miközben hétköznapi dolgokról beszélgettünk: honnan, mit, miért? Puncija kidomborodott széttett lábai között a bugyin keresztül, hát megsimogattam gyorsan. Ő Virág, és csábítottak a szirmai.
A zene mindjobban feléledt, végtelennek tűnően lüktetett.
Úgy láttam, mások is szorosabbra fűzték az ismerkedés fonalát, minden kéz felfedezőúton járt. Zoltán szervezkedés közben derékig felhúzta nagycicis ruháját – Melyik regényben olvastam Örömpopsi nevű hősnőről? Illene ez nagycicisre is! -, így már ő sem tűnt annyira túlöltözöttnek a többnyire egy bugyis, vagy anélküli csajok között.
Tetszett ez a légkör, mindig vonzottak a jó hangulatú bulik, bár igazán nem gyakran volt ilyenben részem. Bevált Zoltán házibuli-ötlete, és mi – a Karcsinál kialakult csapat – csak dobtunk rajta egy nagyot. De jó lenne néha szervezni ilyet, feldobva a hétköznapokat! Ujjaim a bugyi elején matattak, éreztem, hogy megnyílik az út, és nedvességet is felfedeztem.
Zoltán valami papírt tépett apró darabokra, miközben nagycicis – vagy inkább Örömpopsinak nevezzem? – sem tétlenkedett: hátulról átkarolva, alsónadrágon keresztül markolászta a ceruzát. A zálogosdi játékra készülhettek ennyire buzgón! Reméltem, ami a kezében van, nem akarja kisorsolni.
Megfogtam táncpartnerem kezét, és szó nélkül kivezettem a „kistársalgóból”. És most hová? Egész testével hozzám simult, és nyújtotta nyíló ajkát. Egyik kezemmel a popsiját markoltam, a másikkal elölről benyúltam a bugyijába, minden nedves volt. Nem töprengett rajta, egy gyors rántással letolta valameddig az alsómat, és megmarkolt. Így élveztük egy darabig az érintéses együttlétet, de továbbra sem tudtunk hová menni. A szobába? Biztos Karcsinál van a kulcs, nem is figyeltem, mit csinál vele. Bemenjek így álldogálva, elkérni?
A megoldás kínálta magát! Ahogy mindkét kezemmel a popsiját markoltam, ő ágaskodó fegyveremmel folytatta puncija simogatását. Addig csúszkáltam a meleg nedvességben, míg az örvény egyszerűen beszippantott és elnyelt. Kiscicás dorombolást hallottam és elégedett, forró leheletet éreztem a nyakam táján. Térdem az üvegfalon… aztán egyik lábát felemeltem, vállát a függönnyel borított üvegnek támasztotta, csípőjét előretolta, és apró hangokat hallatva kapaszkodott belém, ahogy újra-újra belé-merültem, vadul, mind gyorsabban. Végül talpára került mindkét lába, tenyerével a minden kibíró üvegfalnak támaszkodott és popsiját tolta felém, egyszerre mozogtunk. A folyosón!
Kifáradva tértünk vissza a terembe. Beleültünk a párnás, öblös, közös karosszékbe, és néztük a többieket, hol tartanak. Jócskán előrehaladtak az események, olyan érzésem volt, mintha csak valakinek el kellene kezdeni, egy bekapcsolás, egy pöccintés, s mindenki nekiesik a partnerének abban a pillanatban.
Óvatosan, elnézést kérő mozdulattal – még álmosabb szemekkel – belépett a recepciós, és a fülemhez hajolva kezdte mondani:
– Úgy beszéltük meg a vendég úrral…
Mindent szót nem értettem pontosan, de a lényeget igen. Beálltam a terem közepére és közöltem a társulattal:
– A motel azt kéri, hogy tartsuk be az ígéretünket, miszerint éjfélig bulizunk. Mivel betartani már nem tudjuk, mert 4 óra körül van, legalább igyekezzünk rendes vendégeknek látszani, akik engedik a ház többi lakóját pihenni…
– Rendben van! – pördült mellém nagycicis, ruháját húzkodva. Mi mindig így, felcsúszott szerelését igazgatva találkozunk? – Már daraboltunk papírokat a következő játékhoz, most azt kellene, hogy mindenki elviszi a ruháját, de ahány darabról van szó, annyi papírkára ráírja a nevét, és következő alkalommal ezeket a cédulákat lehet majd kiváltani.
Így tettünk, felhörpintettük az italokat, kikapcsoltuk a zenét, és csapatostól elindultunk. Akik másik épületben kaptak szállást, jól bebugyolálva magukat, többen meg, jócskán hiányos öltözékben, de ami hiányzott, azt a kezünkben tartottuk.
Kivéve a bugyikat! Négyet láttam az ágyamon, ahogy Karcsi mögött beléptem a szobába. Pirosat, kéket és – még-hogy már nem divat?! – két fehéret.
Slim blond cutie gets a wet pussy and horny ass
Slim blond cutie gets a wet pussy and horny ass. Ingyenes pornóvideó, kattints és nézd!
Csaj a megállóból
Amikor üdén és illatosan beültek a kocsiba – Mariann mellém, Tünde hátul, középre -, csillogó szemeiken és állandósult mosolyukon kívül semmi nem árulkodott közös tegnap délutáni és esti programunkról, sőt még arról sem, hogy lenne miről árulkodni.
Mariann teljes hajmennyiségét balról jobbra irányította – nem lehetett kis munka reggel a tükör előtt a sűrű zuhatagot meggyőzni erről a változásról -, a felém eső bal profilját így egészében kitette az én bámulatomnak. Tünde frizurája a megfejthetetlen lépcsőzetes formáját mutatta: a felső réteg világosabb és rövidebb, az alatta megbújók hosszabbak és sötétebbek. Kedvem lett volna mindkettőt egyszerre simogatni és mindkettőbe belefúrni az arcom, ahogy tegnap adódott erre alkalmam.
– Hoztál zsepit? – kérdezte a tükörből hátsó, állandó stopposom.
Önkéntelenül bal felső ingzsebemhez tapogatóztam, miközben mindketten hangosan kacagtak. Nevetésük rám is átragadt.
Tegnap, miután megérkezett Mariann is – félbeszakítva Tündével éppen megkísérelt, kényeztető összecsiszolódásunkat -, elégedetten szemléltem, ahogy feltartott karral hagyja magát megszabadítani a felsőjétől, majd újra két markába fogja Tünde cicijeit, miközben lefejtettem a formás popsit takaró farmert, s azt egy hirtelen mozdulattal az utcai ablak irányába küldtem. Egy-két lépést hátrálva gyönyörködtem a látványban: a meztelen Tünde és a bugyiban, melltartóban őt simogató Mariann hormonriasztó összhatásában.
A fehér bugyi és a szintén hófehér melltartó – ugyan ki állítja, hogy ez szín már divatjamúlt, amikor egyazon délután két formás, fehér bugyival is dolgom akad? – összhangot mutatott Tünde lakrészének színvilágával. A barnás-rózsaszín női testek nemkülönben!
Talán a vizuális impresszió erotikus izgalma okozta, tüsszentettem egy nagyot, olyan királyosat. Kerestem a zsebkendőt, s ehhez az ingzsebemet, de hiába: egyetlen szálat sem tartalmazott. Pedig további orrcsavarás jelezte a következő tüsszentés közeledtét.
– Nincs nálam sem – nézett rám Mariann a cicikről.
– Mindjárt hozok, egy pillanat! – Tünde felfüggesztette barátnője, vagyis közös barátnőnk feszes testének feltérképezését.
– Majd én!… Hol találom? – készségeskedetem, s már indultam az egyik fehér kilincs irányába, úgy ahogy voltam, ruha nélkül, előre és felfelé szegezett lándzsával.
– Kis kosárban… – válaszolt a ház királykisasszonya, és kibújtatta Mariann egyik cicijét.
– Várjatok ám meg! – szóltam vissza az ajtóból.
Elindultam papírzsebkendőt kutatni, a rövid eligazítás alapján feltételezve, hogy csakis olyan helyen találhatom meg, ahol már jártam, tehát nem kell az egész házat bebolyongani. Szívesen mentem, mert nem szerettem volna a két üde, vérforraló női test, vagy egymás kényeztetésének mámorító benyomásától függve, túlontúl gyorsan teljesíteni férfiúi ösztöneim sürgető parancsát, s ez a kis elterelő tevékenység reményeim szerint elodázhatta rohamosan és visszatarthatatlanul közeledő spriccelési ingerenciámat.
Lementem a lépcsőn. Az előszobából tágas nappalivá, valamint bárpult és hozzávaló magas székek elhelyezésével egyetlen jókora, egylégterű helyiséggé formázott, és üvegtéglás fallal határolt belső virágoskerten túl konyhasarkot tartalmazó földszinten, közvetlenül az utcai bejárati ajtó mellett megtaláltam a kosarat. Aznapi levelek és néhánynapos szórólapok társaságában megleltem a családi papírzsebkendőt, egy egész csomagnyit.
Eszembe sem jutott, hogy találkozhatok valakivel e rövid túrán, csak mikor visszatértem, futott át a gondolat, de akkor már mindegy is: nem ütköztünk össze senkivel a ház lakói közül.
A csajok keltette élmény alig lankadt valamicskét a felfedező túra ideje során, ők is változatlanul ugyanott álltak, és még tartott a cicik feltárása. Érdekes, hogy ők egymással szemben is igyekeznek megtartani a vetkőztetés élvezetét, pedig lehetséges, hogy nekik nem is jelent akkora izgalmat a kicsomagolás, mint nekünk, ellenkező neműeknek. Hogy is van ez? Az biztos, hogy örömmel veszem, ha a nő segít megszabadulni a saját ruhadarabjaitól – s nem kell csatok és kapcsok nyitját olyankor megfejteni, amikor agysejtjeimnek az élvezetre kell koncentrálni -, s utána átengedi a bugyi lehúzásának utánozhatatlan élményét. Odaléptem Mariann mögé, s mikor a melltartó lekerült, leguggolva, a félgömbök lassú, tágranyílt-szemű kiszabadítását magamra vállaltam, kihúzva a völgyből és átemelve a dombokon…
– Miért nevezed a húgodat öcsédnek? – kérdeztem immár a kocsiban, útban az iskola és munkahely felé, szokásos reggeli utazásunkkor, egy nappal később, de még mindig a mélyreható élmények hatása alatt.
Ezen megint jót nevetgéltünk! Tünde válasza pedig végképp felhagyhatatlanná tette az egységes vidámságot:
– Hát mert olyan… nem?
– Neeeem! – vágta rá Mariann, fuldokolva a nevetéstől.
– Dehogyis! – tiltakoztam gurgulázva. Magam elé idéztem a jelenetet, amikor diszkrét kopogást követve, válaszra sem várva, belépett a szobába egy rövid, vöröses-barnahajú csaj, akire Tünde, felnézve Mariann cicijei közül, azt mondta: „az öcsém.” – Nem nagyon jött zavarba…
Tényleg nem. Kérdezte: elállhatna-e valamelyik kocsival, mire Mariann szó nélkül az ablak tövében illetlenül szétvetett szárral heverő farmerja felé mutatott, aminek a zsebéből Tünde „öccse” kivette a kulcsot és eltávozott. Amíg lehajolt a nadrágig, hátulról széles belátást engedett a válláról már a belépésekor is lecsúszni készülő, egyébként is nagyon bő szabású felsője, megmutatva kíváncsi látószerveimnek a Tündéjénél jóval nagyobb melleket. Hamarjában megcsodálhattam alácsúszni szándékozó, ugyancsak tágas nadrágjából – melynek ülepe különben is valahol térdkörül került megállapításra szabóilag – kitüremkedő kiadós popsit, amely lehajlás közben jóval a kék-fehér csíkos tanga alatt kezdődött, fittyethányva eredeti rendeltetésének. Öccsre egy cseppet sem hasonlított!
– Gondolom, öcsédnek nevezett húgodnál minden kék… – tippeltem a bugyi és egyéb ruházata alapján.
Mariann ezen is felkacagott, ám Tünde komolyan válaszolt:
– Kék és fehér, mert azt kérte. Jártál arra zsepikeresés közben?
Megint egy jó ok a nevetésre, pedig igazán gyorsan és bonyodalom nélkül megoldottam a kutatómunkát.
– Dehogy! Célirányosan mentem a kosárig és vissza, nem tévedtem el, nem találkoztam sem a húgoddal, sem a nagymamáddal…
– Hahaha!
– Azért képzeljétek el, mit látott szegény, amikor ártatlanul belépett, s ahhoz képest higgadtan viselte a megpróbáltatásokat!
– Öcsém? Mit láthatott? – Tünde feje kettőnk között, szemei a tükörből csillogtak, karjai a két első ülés támláján. – Először is Mariannt az ágyon fekve, meztelenül, hegyes cicikkel, lábai kétfelé, bal kezével a farmerja felé mutat…
– … ami szintén széttett lábakkal az ablaknál… – egészítettem ki a látványt.
– Mariann tetejében én – folytatta a csillogó szempár gazdája -, nyelvem a duzzadó bimbók egyikén, Mariann szabad kezével éppen összekócol.
– Egyik térdeddel eltakartad Mariann punciját, a másikat felhúztad, így a tiédet láthattam. Az egyik kezed Mariann szabad cicijét markolta éppen, a másikkal hátranyúltál hozzám… – folytattam a még elmesélve is ínycsiklandó képet.
– Valahogy keresztben feküdtél, lábad oldalra nyújtva az ágyról a levegőbe, mintha most ugrottál volna ki a repülőből, és még nem nyílt ki az ernyőd, lebegve ég és föld között, és a kemény farkadat nyomkodtad a fenekemhez. Egyre jobban széttettem a lábam, hogy be tudd tenni a punimba, de csak simogattál, és biztos néztél közben, erre hátranyúltam és odaillesztettelek a bejárathoz. Az egyikhez, mert nem tudtam, hová készülsz.
– Tovább! – kérte Mariann, aki szomjasan itta a számára oly szimpatikus, minden apró részletre kiterjedő beszámolót.
– Hogyhogy tovább? Te hol voltál?
– Csak feküdtem, élveztem az eddigieket és vártam, mi fog történni. – Mariann bal tenyerét, ezen a reggelen először, célirányosan nadrágom egy érzékeny pontjára helyezte.
– Én következem – vettem át az ismertető előadás fonalát. – Már alig bírtam magammal, úgy voltam vele, hogy valahová sürgősen be kell dugni a farkam, megtornáztatni, és még sürgősebben teleengedni… Ehhez még hozzájárultál – néztem a tükörbe – azzal, hogy ahányszor a puncidhoz közelítettem, mindig készségesen hátrébb toltad, hogy elérjem, pedig nem is akartam elérni, csak a környékét bejárni, azt is csak kíméletesen, nem elkapkodva. Már sokadik csillogó, színtelen csepp jelent meg a farkam végén, amit a popsidra kentem és néztem, milyen gyorsan eltűnik. Ekkor kaptál el, és az érintésedtől megint majdnem elhamarkodtam a dolgot.
– Ehelyett felpattantál…
– …és a következő csillogó cseppet odavittem Mariannak, a nyelve hegyére.
– Hogy is volt ez pontosan? – Mariann kipirulva fordult felém, és gyorsan bontogatta a nadrágomat.
Benyúltam a bal felső ingzsebembe, és a bal combomra készítettem egy papírzsebkendőt. Ettől a kocsiban megint visszatért a széles nevetés, de most már a féktelenül erotikus változata.
– Iszol egy sört?
– Kocsival vagyok, egy alkoholmenteset esetleg…
– Ne válogass, mert úgysincs semmilyen!
– Akkor meg miért kérdezted?
– Gondoltam, meghívsz a szomszédba.
A szomszédban nonstop kocsma üzemelt, betértünk már oda máskor is Ferivel, sőt az egy igen praktikus találkozóhely volt számunkra, amikor együtt indultunk valahová. Mégsem az utcán kellett várakozni egymásra! Ilyenkor a kocsmában megtaláltam, feltöltve, útra készen.
Napközben is célszerű átszaladni az irodából, akár csak egy kávéra is.
Ajtón ki, ajtón be. Tényleg kár lenne munkahelyen sört tartani, főleg választékot igényes haverok számára. A kocsmáros előadta az alkoholmentes sör és a guminő közötti egyetlen lépésnyi távolságról szóló, elnyűhetetlen poénját, óva intve ennek megtételétől.
Feri sem guminőben gondolkozott:
– Kéne egy jó csaj!
– Mi lett vele? Vagy velük? – Néhány hete még büszkén mesélte, hogy odaköltözött hozzá egy „szuper bige”, pár napra rá annak barátnője is, és hármasban adtak az élvezeteknek. A lányok munkaidőben is, Feri szabadideje egy részében, amíg ki nem fulladt.
– Szerelmes lett, elment… – mondta keserűen. – Elmentek valamerre nászútra.
– Mármint a két csaj?
– Szerinted eddig kiről beszéltünk?
No jó. Tényleg itt maradt nő nélkül hirtelen, sőt duplán. Megértően igyekeztem viselkedni.
– Van időd csajozni egyet? – villantotta rám legcsábosabb mosolyát, mely mind a 44 fogát tartalmazta. Egyszer megkérem majd, hogy ugyanezt ismételje meg tükör előtt, józanul… Garantáltan többé nem fogja így csinálni!
– Túl sok nincs…
– Akkor csak mondj egy címet! – mosolygott már megint.
Szóval úgy akar sört inni, hogy nincs, és úgy akar csajozni, hogy én szállítsam le számára?
– Ne mondd, hogy nem tudsz olyat, aki… – kezdtem kételkedésemnek hangot adni.
– Honnan tudnék? – Elővette ártatlan tekintetét, ami nem kevésbé volt ijesztő, mint a mosolygós, csak a fogak száma csökkent felére. – Leakasztani valakit?
– Hát én honnan tudnék? – csodálkoztam ekkora szemtelenségen.
Belekortyolt a sörébe, aztán érdeklődéssel szemlélte, hogy nem maradt a korsó alján. Én még az üveg felénél jártam…
– Nem állíthatod, hogy egyszer sem ajánlottam fel, hogy meglátogathatod a csajomat, vagy akár mind a kettőt… – Tényleg nem tartotta dugva őket. Nem állítottam semmit, úgyhogy folytatta a monológot: – Bármikor jöhettél volna, mert a haverom vagy. Ingyen!
Azt hiszem, itt mondta ki a kulcsszót: a két lány munkaidőben profi szolgáltatást nyújtott pénzért, Ferinek munkaidő után ingyeneset, vagy inkább bartert a szállásért. Tőlem meg úgy szeretne kicsikarni egy ingyenes ismerőst, hogy tisztában van azzal, én nem ismerek profikat.
Eszembe sem jutott Mariannt vagy Tündét, esetleg mindkettőjüket feláldozni a kollegalitás oltárán. Nem hülyültem meg! Egyrészt nem olyan csajok, hogy bárkivel elmennének – néha azt sem értem világosan, nekem hogyan sikerülhetett -, másrészt ez az én titkos élvezetem két belevaló csajjal, harmadrészt meg nem és nem!
Hajlandó voltam azonban gondolkozni lehetőségeken Feri minél hamarabb nyélbeüthető kielégülése érdekében. Közben minduntalan visszatértek az előz napi emlékek: Amikor a két csaj oldalról fölém hajolt, s Mariann cicijei alatt ráláttam az ablakra, azon túl a lemenő Nap által alulról megvilágított, rózsaszín felhőkre!… Úgy éreztem, ez éppen a mennyország.
Feri rendelt még egy sört.
Feldobtam néhány nevet, ismerősökét, kolléganőkét, sőt olyat is, ami csak úgy a naptárból eszembe jutott. Feri mindegyikre mondott valami kifogást, még a kamu névre is: „Attól aztán nem lehet megszabadulni!”
– Holnapig kibírod? – kérdeztem, feladva az értelmetlen tanakodást.
– Mi van ma?…holnap csütörtök…
– Majdcsak valahogy túléled – vigasztaltam. Egyszer éppen ő mesélte, hogy függetlenül attól, hogy van-e éppen szextársa, saját magát is rendszeresen kiszolgálja…
– Eszedbe jutott valaki? – kezdte volna újra a faggatózást. Meglepődve ismertem fel, hogy reménykedve arra gondol, vannak ötleteim, csak éppen a másik féllel meg akarom először beszélni.
Nem volt egyetlen használható ötletem sem.
Más lenne a helyzet, ha magamról szólna ez a problémamegoldás…
Szinte végszóra betoppant egy csaj a cégtől, mintás bögréjébe, elvitelre capuccinot rendelt a pultnál. Dudorodó, formás nadrág… Jelekkel mutattam Ferinek: ihol a jelentkező!
Élénken rázta a fejét. Mi baja lehet?
Nem is szólalt meg, a csajszi eltávozásáig, akkor magyarázta el:
– Egyszer azt mondtam neki, mert beszél az ember hülyeségeket, hogy ha feleséget keresnék, csakis ő kellene, azóta nyomul! Mi van ma?… – Ujjain számolt. – Hétfőn még meg is várt a parkolóban, a recepcióssal legalább félórát kellett beszélgetnem, hogy megunja a várakozást, közben pislogtam kifelé, már mindenkinek gyanússá váltam.
– Szerintem nem akar hozzád menni, ne f**s! Az is lehet, hogy van férje…
– Erre nem is gondoltam – mosolygott, bevetve mind a 44 fogát. Már megint akarhat valamit! – Megtudakolod?
– Rendben van, ennyit megtehetek egy kollégának… De most visszamegyek, mert vendégeim jönnek, és sok a munka.
Ajtón ki, ajtón be.
Még a helyemre sem értem, egyik közvetlen kolléganőm a folyosón szóba elegyedett velem, így gyorsan kihasználtam az alkalmat:
– Valahol a könyvelésen egy nagyon széparcú, hosszú hajú, ilyen magas – mutattam – csajszi, mindig olyan a szeme, mintha sírni akarna…
– Farmotoros? – pontosította a leírást. – Bögyös-faros?
– Mondjuk, de formásan…
– Mit akarsz vele?
– Tulajdonképpen semmit, de mit lehet tudni róla? – tértem a lényegre.
– Elvált, van egy kislánya, van barátja, de szerintem bejössz neki.
– Ok, köszi, csak ennyi… Nem jöttek még a vendégek, ugye?
Úgy másfélóra elteltével meglátogattam Feri kollégámat az irodájában. Éppen meditált, ami kísértetiesen emlékeztetett a semmittevés lázas tevékenységére.
– Fél négykor találkoztok a parkolóban, szinte teljesen véletlenül, s megkérdezed, hazaviheted-e. Sok sikert!
– Vá-vá-várj! – kiáltott utánam kétségbeesve, mikor látta, hogy kívülről csukom az ajtót.
– Mi a baj? Holnapra ígértem, már ma megkapod a megoldást. Oda s szüzesség!
– Csukd már be… De belülről! Hogy csináltad? – kérdezte.
– Semmi különös, kicsit gyámoltalannak tart, hogy én hívtam randira helyetted, de majd kiteszel magadért! Ma éppen alkalmas neki, mert a kiscsajt, ugyanis van egy lánya, a nagymama viszi el magához, s csak később kerül haza, a barátja meg valahol vidéken… No hajrá! – Kezemet megint a kilincsre tettem, nincs már ezen mit beszélni…
Feri nem így gondolta:
– Majd később beszéljünk már még!
– O.k. – Sietve eltávoztam.
Már régen elfelejtettem Ferit a megoldottnak tűnő problémájával együtt, amikor pontban fél négykor betoppant:
– Mehetünk? – Gyanúsan sokfogú mosoly.
– Persze, menjetek csak…- válaszoltam könnyedén, hiszen én már megtettem, ami tőlem esetleg elvárható lehetett.
– Tudod, én ittam néhány sört… – Ezért a csábos mosoly! – Elvinnél? – Tanakodásomat vagy nemtetszésemet látva még hozzátette: – Csak odafelé, aztán majd sétálok egyet.
Sóhajtva nyúltam a kulcsomért.
A kolléganőn nem látszott a csodálkozásnak legparányibb jele sem, amikor ketten kérdeztük meg tőle – mintegy spontán módon – a megbeszélt „hazavihetünk?”-et.
Nem is lakott messzire, csak a sok egyirányú utca miatt tűnt hosszúnak a távolság, Ferinek igazán nem kell nagy sétát megtennie akció után.
– Bejössz egy üdítőre? – Meglehetősen váratlanul ért a kérdés, hiszen ki sem terveztem szállni a kocsiból, hadd intézzék a csak kettejükre tartozó problémamegoldást.
A lakás elég kicsi, ám rendezett, tiszta, s otthonos.
– Mit kértek? – állt elénk, miután leültetett minket a rendelkezésre álló két fotelba.
– Hogy Feri mit szeretne, azt majd megbeszélitek, én akármilyen rostosat, és már nem is zavarlak benneteket – válaszoltam, figyelve a hatást, ami elmaradt. Nem egy csodálkozós típus!
Kaptam egy őszibaracklevet, Feri egy doboz sört, saját magának pedig ásványvizet hozott.
– Ülj csak ide, én úgyis megyek már.. – ugrottam fel az egyik fotelből.
– Ne siess annyira, sosincs alkalmunk beszélgetni… – Az üresen maradt fotel széles karfájára tette nőies fenekét. Mindössze pár másodpercre, s már megint talpon volt: – Egy pillanat…
Feri elégedetten mosolygott, érezte, hogy jó úton halad felgyülemlett feszültsége levezetése irányába. Nekem is érdekes ötletem támadt, és gyanítottam, hogy a kolléganőnek ugyanez fordult meg a fejében.
Sebtében átöltözve tért vissza közénk. A legfeltűnőbb változás a mélyen kivágott póló volt, ami alól eltűnhetett a melltartó, hiszen minden pislogását a kiadós cicik mozgása követte.
– Ti barátok vagytok? – kérdezte kipirulva.
– Úgy is mondhatjuk, vagy nagyon jó kollégák.
– Meg szoktatok osztozni mindenen? – érdeklődött tovább, beigazolva sejtésemet.
– Ha csak tehetjük, és ha van min… – válaszoltam diplomatikusan, és mégiscsak leültem a fotelba. – Visszaülsz ide?
Úgy ereszkedett le a karfára, hogy popsijából több került az ölembe. Kicsit meg is billent, mire ösztönösen elkaptam, éppen a cicijeit, erre egy ráadás mozdulattal belehuppant az ölembe.
Feri 46 foggal mosolygott és sűrűket pislogott a sörösdoboz mögül.
Nem szívesen engedtem volna el a ruganyos, hatalmas melleket, de nem is jelezte, hogy ezt elvárná tőlem.
– Ez igen! – törtem meg a csendet, és Feri kimeredő tekintetének kedvezve, úgy gondoltam, hadd ismerkedjenek egymással, ha már ez volt a cél: óvatosan felhúztam a felsőt egészen a nyakáig, hogy zavartalanul előbukkanjanak a cicik.
Két markomat visszatettem, egyharmadát, ha betakarták.
Kicsit mindenki zavarban volt, miközben mindannyian tisztában voltunk a helyzet kínálta lehetőségekkel.
Lopva az órámra néztem: 15 perccel ezelőtt indultunk… Jól haladunk. Úgy számoltam, még kicsit hagyom a tenyereimet élvezkedni, aztán tényleg elmegyek – mármint kocsival. Vagy először mégsem kocsival? Ki kellene próbálni, komolyan gondolja-e a hármas felállást, gyorsan kivenni a résszem, utána magukra hagyni őket. Mit veszíthetek?
– Segítek levenni – ajánlkoztam a már úgyis a nyakánál összegyűrődött ruhadarab eltávolítására.
Ebből az indíttatásból egy sereg feleslegesnek látszó mozdulatot tettem: Fészkelődéssel jeleztem, hogy felállnék, kikapcsoltam a nadrágját és meglazítottam annyira, hogy lehúzhassam térd alá, áttessékeltem Feri ölébe – aki örömmel átvette a markolós szerepet -, és csak ezek után húztam le a fején át a feleslegessé vált felsőjét.
Ottmaradtam előtte, mire a nadrágon keresztül finoman megharapta a farkamat, s miközben Feri egyik kezével még mindig a csábító ciciket edzette, s másikkal először hátulról, majd elölről igyekezett bejutni a bugyiba, a kolléganő viszonozta a térd alá történő nadrágletolást, és gondolkodás nélkül tövig elrejtette, amit kibukkant az arca előtt. Széles, húsos ajkai között mozogtam kéjesen, két kezével a zacskómat fogta…
Feri úgy tűnt, nem boldogul a bugyival. Visszaültem a fotelbe, az omlós, forró száj jött utánam, és derékból behajolva, ott folytatta az eltüntető-előbukkanó műveletet. Láttam, ahogy kilép a nadrágból is, bugyiból is, és kettőnk között meztelenül, enyhén széttett lábakkal élvezi, ahogy Feri hátulról nyalogatja.
Ez az, amit a végtelenségig el bírnék viselni! Megmutattam közben, hogy merrefelé szeretem, az oldalán is, a hegyén…
Nem tudtam, mennyi idő lehet, de úgy gondoltam, helyesebb lenne, ha most már elmennék így is, úgy is, hiszen Feri keres barátnőt, s megtaláltuk számára. Úgy tűnt, hogy be is válik, én meg feleslegessé válok. Eszembe jutott Mariann kicsi keze, ahogy reggel játszadozott velem, s mindig készséges szája… Eszembe jutott Tünde, aki szerintem a lányokhoz jobban vonzódik, ám Mariannal együtt engem is elfogad, és viharos élvezetet tud okozni… Eszembe jutott még sok minden, miközben gyorsabban vettem a levegőt, a mennyezetre néztem és belelövelltem a telt ajkak közé.
Biztos voltam benne, hogy nem veszik rossznéven azt sem, hogy kihasználtam az alkalmat, hiszen a csaj is nagyon benne volt, s az sem tűnik udvariatlanságnak, ha gyorsan eltávozok. Öltöztem, Feri vetkőzött. Fülig érő mosolya jelezte, hogy elégedett a választással, és távozásom után ő is biztosan gyorsan el fog menni. Talán kétszer is.
Csütörtök reggel ugyanaz az ötlete támadt mindhármunknak:
– Meg kellene ismételni Tündénél a bulit!
– Majd zsepit hozzál ám!
– Most már tudom, merre keressem…
– Megkeresnéd a kékszobát is?
– Hárman azért sokan lennétek nekem! Még így is aggályaim vannak, hogy jó-e mindkettőtöknek, szerencsére ti egymással is sokat foglalkoztok.
– Szólnánk ám, ha valami nem lenne jó! – nevetett Tünde a tükörből.
– Neked Mariannal a jobb, vagy velem? – tettem fel a régóta motoszkáló kérdést.
– Ha választani kellene, hát… lehet, hogy hirtelen Mariannt választanám, mert még különlegesebb, még nagyobb újdonság, mint egy pasi. Ugye, nem baj? De azért együtt, hármasban még különlegesebb! Meg ne haragudj ám! Olyan türelmes vagy, és látszik, hogy nemcsak a saját kielégülésed érdekel…
– Nekem is újdonság… – szólalt meg mellettem Mariann. – Eddig azt hittem, sőt biztos voltam benne, hogy a csajok közömbösek számomra. No jó, mondtam már, hogy szívesen megfogok egy cicit, megsimogatom, jó érzés, ahogy az is, ha az enyémet egy csajszi fogja meg, de különösebb izgalmat nem érzek. Így más, hogy van egy pasi is mellettem, és kiegészül a csajos simi-nyali az igazi szeretkezéssel!
– Jó ez a hármas! Szerintem az is nagyon nagydolog, hogy ennyire nyíltak vagyunk egymással, mindent meg tudunk őszintén beszélni, nincs szégyenkezés…
Nagy levegőt vettem.
– Tegnap kérte egy kollégám, hogy segítsek neki csajt találni leakasztásra, rendszeres használatra… – kezdtem.
– Nem! – jelentette ki Mariann.
– Ez a hármas így jó, ahogy van, ha vége lesz, mert egyszer úgyis be kell fejeznünk, akkor ez így marad meg egy pirulós, erotikus élménynek, más ebbe nem fér bele… – tiltakozott Tünde is.
– Nem erről van szó, megoldódott a probléma, segítettem a csapatépítésben… – Nem nagyon tudtam, hogyan kezdem el, illetve most már hogyan folytassam. Mariann egész testével felém fordult:
– Ezt részletesen szeretném hallani! Először a végét: volt valami? Cumi?
– Eltaláltad.
Bal térdét felhúzta az ülésre, kezemet a kivillanó, piros bugyira helyeztem, amit elégedetten nyugtázott:
– Akkor indulhat a szex!