Amikor beléptem a céghez, nem gondoltam volna, hogy hetekre el fogok majd veszni az iktatások, jegyzések és ellenjegyzések, széljegyzékek és láttamoztatások világában. A hosszú, unalmas kulimunkát csak néha dobta fel egy – egy pajzán kacsintás Bonnie – tól, még csak beszélgetni sem nagyon volt időnk. Pedig szívesen utánajártam volna, hogy mégis mióta tudott arról a párocskáról, akiket pár hete kettesben kifigyeltünk túlóra közben. Arra is kíváncsi lettem volna, mi izgatja őt ebben ennyire, meg arra is, hogy vajon mivel tudnám én felizgatni.
De hát nem nagyon haladtak a dolgok, legalábbis nem úgy, ahogy én szerettem volna. Volt vagy két vállalati buli, amin a nagyfőnökök elmondták, milyen nagyszerűen alakul minden, és mennyire szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy egy ilyen rátermett és és elhivatott teamben dolgozhatunk. És ilyenkor a nagy beszédek után mindig volt egy kis eszem – iszom – szórakozás az épületben, pár percre össze tudtam simulni Bonnie – val, de ettől eltekintve nem kerültem közelebb hozzá.
A túlórák egyszer tönkretesznek. Nem is igazán az esti munkavégzés a gond, hanem inkább a tétlen ücsörgés, amíg várni kell, hogy a japánok a világ túlsó felén felébredjenek, és válaszoljanak az e – mail – ekre.
Így telt az az este is, amikor már az egész irodaház kihalt, csak én húztam benn az igát. Vagy legalábbis azt hittem. Beállítottam valami Internetes rádiót, fülembe dugtam a fülhallgatót, és kényelmesen hátradőltem az ergonómiailag kialakított székemben. Végiggondoltam, mi vár rám otthon, mit kéne venni egy jóféle vacsorához, hogy aztán reggelre is maradjon belőle, és többé – kevésbé éber állapotba hozzon a másnapi munkakezdéshez. A rádióban éppen egy réges – régi Beatles – sláger ment, amikor zajt hallottam.
Bonnie lépett az irodámba, kis fekete miniszoknyájában és térdig érő csizmájában. Kissé piros volt az arca, és a háta mögött tartott valamit. Letéptem fejemről a fülhallgatót.
– Sejtettem, hogy benn vagy ma éjjel – mondta mosolyogva. – Az ingatlanszerződés – tervezetre várod a választ?
– Igen, és közben remekül szórakozok. Gondolhatod…
– Aha – mosolygott. – Figyu, tudnál segíteni egy kicsit? Jól jönne most a híres műszaki érzéked… – Egy kicsit közelebb lépett az asztalomhoz, de a keze még mindig a háta mögött volt.
– Na miről lenne szó?
– Hát… szóval… ki kéne cserélni az elemet ebben, de nem szeretném, ha kiröhögnél…
– Adjad… – sóhajtottam fáradtan. – Essünk túl rajta.
– Jól van, de tényleg ne röhögj ki! És nem is mondhatod el senkinek! – mondta szigorúan, és miután bólintottam, elővette háta mögül a készüléket.
És hát nagyon meglepődtem. Mert a kedves kis Bonnie, az ingatlanosok gyöngye, a fekete hajú tündér egy rózsaszínű vibrátort tartott a tenyerében. Nem is akármilyet! Elég nagynak tűnt, a felületén még az igazi fallosz ereit is megmintázták. A vége kissé elgörbült, és egy jókora makk virított rajta. Vigyorogva átvettem.
– Nem is tudtam, hogy ezek ilyen puhák… – méregettem.
– Szilikonos… – mondta Bonnie égővörös arccal. Aztán amikor már őt kezdtem méregetni, kitört belőle: – Most mit nézel így? Tudtam, hogy nem kellett volna idehoznom…
– Dehogynem, jól tetted! – nyugtatgattam. – Csak megpróbáltam elképzelni, ahogy válogatsz a szexshopban a műfaszok között…
– Nem az enyém, nagyokos!
– Hát kié?
– Clarissáé!
Ettől aztán elöntötte a vér az agyamat. Vagy inkább a farkamat? Clarissa ugyanis kegyetlenül jó nő volt. Azt, hogy mit dolgozott, nem tudta senki. Csak úgy megjelent valami papírral, odaadta az illetőnek, aki hebegve – habogva átvette, megpróbált elnyomni a csajnak valami kínos poént, de Clarissa addigra máris felszívódott, köd előtte, köd utána. Nem úgy tűnt, hogy bármelyik férfi lenyűgözné. Hosszú, szőke haja volt, vastag ajkai, szigorú szeme, és csodás alakja. Nem voltak óriási idomai, inkább kis feneke és melle, de minden nagyon formás, nagyon gömbölyű. Mindezt tudta magáról, úgyhogy még ki is emelte, fekete, mintás harisnyákban mutogatta nekünk hosszú lábait, néha ezt még megdobta egy miniszoknyával is. Az irodában mindenki őt bámulta, a férfiak elismerően és kanosan, a nők pedig kissé irigyen és elítélően. Még azt is előre tudtuk, ha az emeletünkre jött: „Clarissa 8 óránál” írtuk egymásnak a neten, és a szerencsések kocsonyán lógó szemmel várták a csajt.
Így hát nem csoda, hogy beindultam a hírtől. Elvégre Clarissa vibrátorát tartottam a kezemben!
– Hát ő is szép látvány lehetett a boltban a kis miniszoknyájában a műfaszok között… – vigyorogtam, de Bonnie leintett.
– A neten rendelte. Csak pár dollár volt. De kicseréled benne az elemeket vagy nem?
– Kicserélem, persze – bólogattam. A szerszám alján volt egy kis fedél, azt kicsavartam, és kiszedtem belőle az elemeket.
– Két ceruzaelem kell bele – mondtam. – Hoztál?
Bonnie már nyújtotta is a két, bontatlan csomagolású elemet. Gyorsan beszereltem őket a helyükre, visszacsavaroztam a fedelet, aztán bekapcsoltam. Csak úgy próbaképpen. Elég furcsa érzés volt, ahogy ott remegett a kezemben. Gyorsan ki is kapcsoltam.
– Pedig jól áll neked – mosolygott Bonnie, és értenyúlt.
– Hóhó! – kaptam el gyorsan. – Nem úgy van az! Semmi sincs ingyen! Mit kapok cserébe?
– Hát egyszer majd…
– Nem – nem. Csak akkor kapod vissza, ha elmondod szépen, hogy mit akartál vele csinálni. Sőt! Meg is kell mutatnod!
Erre Bonnie végképp elvörösödött. Próbált egy kicsit veszekedni velem, hajtogatta, hogy a vibrátor Clarissáé, de én hajthatatlan voltam. Egyszercsak megcsörrent a telefonja, dühösen felvette, és elfordult tőlem.
– Igen… Már kész… Mindjárt, csak van egy kis… Jó, megyek már…
Letette, és a szemembe nézett.
– Clarissának már nagyon kéne a játékszere – mondta.
– Helyes, vigyük el neki! – bólogattam, és elindultam. Bonnie vállat vont, és velem jött.
Egy kis irodába mentünk, valahová a toronyház tetejére. Nem jártam erre túl sűrűn, talán csak amikor a szerződésemet aláírták. Bonnie egy elsötétített ajtóhoz kísért, és lendületesen benyitott. A reluxa le volt húzva, a műbőr díványon Clarissa hevert. Megintcsak egy bámulatos, fekete, virágmintás harisnya borította hosszú, formás lábait, a lábfején pedig egy rikítóvörös, magassarkú lakkcipő. A miniszoknya fel volt hajtva, és ez a szőke bombázó csak úgy, a harisnyán át dörzsölgette az ágyékát. De nem rezzent ám össze attól, hogy rányitottunk! Még csak a kezét sem húzta el, csak végigmért mindkettőnket.
– Ő szerelte meg – mutatott rám Bonnie, és kikapta kezemből a vibrátort, aztán odavitte Clarissához.
– Ülj le oda – intett a fejével Clarissa hidegen, és Bonnie – hoz fordult. – Akkor… kezdhetjük?
Miközben leültem az egyik ergonómiailag kényelmetlennek tervezett forgószékbe, Bonnie fürgén letérdelt a dívány elé. Odahajolt Clarissához, megragadta a harisnyáját a lába között, és egy határozott, erős mozdulattal nyílást tépett rajta. Most kiderült, hogy a szőkeségen nem volt bugyi, nedves puncija ott virított előttünk. Bonnie azonnal ráhajolt, és kis nyelvecskéjével lefetyelni kezdte.
Kegyetlenül szép látvány volt. Clarissa, a cég úrnője, minden férfi bálványa széttárt lábakkal hevert, és az én kedvenc kis kolleginám nyalogatta a punciját! Sajnáltam, hogy nincs nálam egy kamera, amivel felvehetném. Bonnie kis feje fel – le mozgott, Clarissa pedig behunyt szemmel élvezte a kényeztetést. Mintha ott sem lettem volna, rám se hederítettek. A vibrátort egyelőre Clarissa szorongatta a kezében, viszont Bonnie felkönyökölt (micsoda illetlenség… ) a műbőrre és ujjazni kezdte a szőkeséget. Két ujjal dolgozott a puncijában, körbe – körbe forgatta, nagyon profin csinálta, ráadásul nyelve körkörösen, bő nyállal táncolt a csiklón. Ujjai jól tágítgatták a puncit, sóhajtozott is Clarissa rendesen. Egyszercsak odaadta Bonnie – nak a vibrátort, a guggoló kiscsaj nyalogatta, a szájába vette a makkját, és közben rámkacsintott.
– Jól van, Bonnie, nem kell a műsor – lihegett türelmetlenül Clarissa. – Dugd már be!
És Bonnie be is dugta. A rózsaszín műfasz könnyedén csusszant a szőkeség puncijába, de Bonnie még tolt is egyet rajta a tenyerével. Clarissa elégedetten felszisszent, Bonnie mosolyogva folytatta. Bekapcsolta a vibrit, hagyta, hogy remegjen egy kicsit Clarissa húsában, aztán marokra fogta, mint egy tőrt, és ki – be forgatta. Clarissa arcára szorított kezekkel élvezte a kényeztetést. A farkam határozottan mozgolódni kezdett a nadrágban, muszáj volt igazítanom rajta. Bonnie ráhajolt a szőkeség ágyékára, és miközben ki – be forgatta benne a műfaszt, kis nyelvecskéjével fürgén lefetyelte a csiklóját. És ahogy végignéztem a guggoló csajszin, észrevettem, hogy másik keze a saját bugyijában matat.
Bonnie egy fejmozdulattal hátrasimította a haját, kihúzta a kezét a bugyijából, jól láttam, hogy ujjairól csöpögött a saját nedve. És aztán a középső ujjának a hegyét lassan Clarissa segglyukába tolta. Ettől végképp beindultam, még a hátam is beleborzongott. Bonnie mosolyogva ujjazta a szőke lány seggét, és keményen forgatta a puncijában a rózsaszín műfaszt. Clarissa már aprókat sikoltozott, ide – oda forgatta a fejét a díványon, aztán az egész teste remegni kezdett.
– Óóó… – nyögte – sikoltotta. Bonnie ujjazta még egy kicsit, de Clarissa remegései elég hamar elmúltak, úgyhogy a guggoló tündérke kihúzta belőle a rózsaszín műfaszt, és kikapcsolta, ujjait nyugtatólag végighúzta a szőkeség hosszú combjain.
Clarissa kinyitotta a szemét.
– Ugye tudod, mit akarok? – vigyorgott Bonnie – ra, aki csak bólintott. Mindketten felálltak, Clarissa négykézláb ereszkedett a díványra, fenekét jól hátratolta, és harisnyája szakadásán át jól látszott a puncija és a popsija, és a műbőr díványra apró nedvességcseppek hullottak le róla. Bonnie egy villámgyors mozdulattal letolta magáról a bugyiját, rámnézett, és mosolyogva az arcomba dobta. Aztán visszafordult a szőkeséghez, aki a dívány háttámlájára hajtotta a fejét, úgy várta az újabb kényeztetést. Bonnie odatérdelt mellé, szakított még egyet a harisnyán, kitágította a nyílást, és most vettem csak észre, hogy Clarissa derekán egy nonfiguratív tetoválás virít. Valami zöld, kacskaringós ábra, mint a régi kalózos filmekben.
– Tetszik, mi? – kérdezte Bonnie, és végigsimított a szőkeség fenekén.
– Naaa… – nyögött fel a lány követelőzőn, úgyhogy Bonnie megint ráhajolt a fenekére. Jól széthúzta a félgömböket, és rendesen nyalni kezdte. Jó mélyen a segglyukába csúsztathatta a nyelvét, mert eléggé remegett a feje, párszor nagy levegőt vett, aztán vadul folytatta. Ez a látvány tényleg nagyon durva volt. Elővettem a farkamat, és rántottam párat rajta. Ráadásul Bonnie még ujjazni is kezdte a lányt, előbb egy, majd két ujjal.
Rájöttem, hogy ez már nem érzéki nyalás, hanem kőkemény tágítás. Oda fog becsusszanni a vibrátor! Bonnie nyelve néha elkalandozott a szőkeség csiklójára és ajkacsikáira is, de közben mindvégig keményen ujjazta a seggét. Mikor már elég jól kitágult, felkapta a díványról a vibrátort, és könnyedén belevezette Bonnie popsijába. A szőkeséget nem nagyon rázta meg a dolog, ugyanolyan fojtott nyögéseket hallatott, mint eddig. Pedig Bonnie még be is kapcsolta a jószágot, és mostmár teljes kapacitással baszta a popsit.
Én már csattogva vertem a dákóm, erre Bonnie felfigyelt.
– Ki ne csapd! – nézett rám szigorúan. – Mit gondolsz, kinek tágítgatom ezt itt?
Erre lemerevedtem. Ott állt előttem négykézláb Clarissa, a szőke démon, az iroda álma, ott mozgott a seggében egy rózsaszín vibrátor, és hamarosan az én farkam csusszan a helyébe? Már a gondolattól is majdnem elélveztem. De nagy levegőt vettem, felálltam, odamentem a lányokhoz. Bonnie kihúzta a szőkeségből a vibrátort, csillogó szemmel nyalt rajta egyet, aztán Clarissa mögé irányított, és a popsijához illesztette a farkam.
– Na most mutasd meg, mit tudsz, tigrisem – csapott egyet a fenekemre. Nekem se kellett kétszer mondani, kőkeményen baszni kezdtem Clarissa fenekét. Mintha valami vörös köd ereszkedett volna a világra, csak a csajt láttam magam előtt, kúrtam, ahogy bírtam, de ő is vadul tologatta hátrafelé magát, hevesen nyársalta testét a farkamra. Tövig jártam a lányban, de ez nem volt elég, fölé is emelkedtem, mint egy majom, kezemmel a dívány háttámlájába kapaszkodtam Clarissa feje mellett, és felülről dugtam a seggét. Bonnie valahol alattunk guggolhatott, de nem érdekelt semmi más, csak a forró, szűk lyuk, és a ziháló szőkeség.- Ne engedd bele, arra nagyon háklis – súgta Bonnie a fülembe. Biztos érezte, hogy már nem bírom soká. Löktem még egy párat a csaj seggén, jó keményeket, hadd kapja meg, ami jár neki, aztán kirántottam belőle. A fenekére akartam verni, de Bonnie megelőzött: valahonnan előkapta a fekete, csipkés bugyiját, villámgyorsan a farkamra tekerte, és azon keresztül verte kőkeményen. Ez már aztán tényleg sok volt. Megkönnyebbült kiáltással óriásit élveztem, forró, fehér spermám hatalmas cseppekben záporzott Clarissa hátára. Bonnie folyamatosan mozgatta a kezét, kisajtolt belőlem minden cseppet. Még Clarissa tetoválására is jutott belőle egy adag, de nem sokáig gyönyörködhettem benne, mert Bonnie fürgén felnyaldosta róla. Összegyűjtött minden cseppet, és utána még a farkamat is letisztogatta. Igazi profi volt, nagyon finoman csinálta, ahogy egy orgazmus után illik. A végén pedig természetesen Clarissa fenekét is kinyalogatta.
Sóhajtottam még néhányat, de a lányok már kezdtek újra felöltözni. Bonnie letekerte a farkamról a bugyiját, és újra visszahúzta magára. Ez a lány tele volt jobbnál jobb és perverznél perverzebb ötletekkel. Clarissa viszont csak igazított egy kicsit a szoknyáján, és csak a fejével intett, hogy húzzunk el. Bonnie még elkísért a folyosón egy darabig. Megkérdeztem, hogy hazavihetem – e, de mondta, hogy majd taxival megy, mert van még valami elintéznivalója.
Mire visszatántorogtam az irodámba, a japánok válasza is megjött. Tulajdonképpen nem is volt már vele dolgom, pár pecsét itt, aláírás ott, és mehetett is a futárnak. Aztán visszaraktam a fejemre a fülhallgatót, a rádióban megint valami régi rockklasszikus bömbölt. Eltöprengtem rajta, hogy kinek mesélhetném el kalandjaimat, de minden ismerősöm túl kockázatosnak tűnt. Úgyhogy inkább azt kezdtem el tervezgetni, hogyan kerülhetek megint a lányok közelébe. Sőt, az igazat megvallva, a szőke ribanc már nem is kell. Csakis Bonnie.