Minden pasi szemétláda, gondoltam keserűen, ahogy ott álltam az út szélén, nyeltem a csikorgó kerekek által felvert port és tehetetlenül néztem, ahogy a barátom, Michael elhajt a város felé. Ami legalább három mérföldnyire van.
Lehettem volna óvatosabb, hiszen egy ideje sejtettem, hogy Michael türelme igencsak fogytán van. Mégis, mikor felvetette, hogy ruccanjunk át a szomszéd városba, és töltsünk el egy kellemes napot az ottani bevásárlóközpontban, nem tudtam nemet mondani. Aztán mikor félúton Michael egyszer csak lelassított, és lehúzódott az utat szegélyező bokrok közé, úrrá lett rajtam az érzés, hogy ez nem lesz az én napom.
Nem lett igazam, de hogy mennyire nem, azt ekkor még nem sejthettem.
A részletekkel nem akarok senkit untatni, a lényeg az, hogy sikeresen elhárítottam Michael esetlen közeledését, ennek eredményképp viszont itt ragadtam az út szélén, mérföldekre a várostól, a döglesztő hőséggel fenyegető, reggeli napsütésben, víz nélkül. Természetesen nem készültem arra, hogy egy ilyen „kellemes” tereptúrán kell ma részt vennem, így aztán nem is ennek megfelelően voltam öltözve: magas sarkú, pántos, fehér szandálom, ugyancsak fehér, spagettipántos topom és farmervászon miniszoknyám nagyon megfeleltek volna a bevásárlóközpontban való csatangolásra, de nem az út szélén való gyaloglásra. Arról nem beszélve, hogy az a szemétláda, miközben elhajtott, kivágta a táskámat a kocsi ablakán.
Lehetett volna szerencsém, és a vállpántja fennakadhatott volna valamelyik bokorban. De persze nem így történt: az elegáns kis táska szép nagy ívben átszállt az út széli bokrok fölött, és méterekkel lejjebb landolt, természetesen a legsűrűbb és legtüskésebb bozótban.
Kénytelen-kelletlen nekiláttam, hogy lehetőleg minél kevesebb karcolást és horzsolást összegyűjtve, lemásszak a táskámért. A feladatot több-kevesebb sikerrel végre is hajtottam, ám a táska nem volt ott, ahol becslésem szerint landolnia kellett volna. Sőt, a közelben sem. Elég élénk pink színével rikítania kellett volna a bozótos zöldjében, de nem tette. Egyszerűen nem volt ott! Ez volt az a pillanat, amikor kezdtem megriadni. Hol a fenében van az a vacak?! Itt kellene lennie! A föld csak nem nyelhette el!
– Ezt keresed? – szólalt meg váratlanul egy mély férfihang a hátam mögött. Egy pillanatra a szívverésem is megállt az ijedségtől. Magas, szikár férfi állt néhány méternyire tőlem, kopott farmerben, leszakított ujjú, fakókék ingben, kalapját mélyen a szemébe húzva. Lazán, szinte elegánsan támaszkodott egy fa törzsének, bal keze kinyújtott ujjain pedig ott himbálózott a táskám, benne az igazolványaimmal, a kulcsaimmal, a mobilommal és a pénztárcámmal. És persze a naplómmal.
Természetesen, azonnal megismertem a férfit, de ez nem sokat enyhített a riadalmamon: Frank Hollister volt, a városunk egyik jól ismert alakja, munkakerülő, bajkeverő, börtöntöltelék.
Mély levegőt vettem, és magamra erőltetett nyugalommal, udvariasan válaszoltam.
– Igen, Mr. Hollister, a táskámat kerestem.
– Mr. Hollister? Nem is tudom, mikor szólítottak utoljára így. Te a polgármester lánya vagy, ugye?
– Igen. Most lenne olyan kedves…
– Hogy hívnak? – szakított félbe.
– Jessicának, de most…
– Nagyon meleg van, Jessica, biztosan szomjas vagy. Gyere, a házam itt van alig negyed mérföldnyire, kaphatsz egy pohár vizet, és felhívhatod az édesapádat, hogy jöjjön érted. Ebben a hőségben nem szabadna gyalogolnod.
Azzal egyszerűen hátat fordított, és hosszú, magabiztos léptekkel megindult a bokrok között. Egy végtelennek tűnő pillanatig csak álltam ott dermedten, aztán észbe kaptam és utána iramodtam.
– Kérem, Mr. Hollister, ha volna olyan kedves odaadni a táskámat, benne van a mobilom, fel tudnám hívni apát és…
– Itt kinn nincs térerő – vetette oda a válla fölött. Az udvariasság nem volt éppen az erőssége, de ezt nem állt szándékomban szóvá tenni.
Szerencsére a „ház” tényleg nem volt messze, percek alatt odaértünk. Az egész épület nem volt nagyobb egy lakókocsinál. Mire felértem a zsebkendőnyi teraszra, Hollister már eltűnt az ajtó mögött. Nem nagyon volt más választásom, mint hogy kövessem, bármekkora ostobaságnak is tűnhet ez. Vissza kellett szereznem azt a táskát! Legfőképpen persze a naplómat. Ha az nem lenne, szépen hazagyalogolhatnék, közölhetném apámmal, hogy Frank Hollister elvette a táskámat, ő meg szépen eljönne érte a seriffel (aki mellesleg a nagybátyám). De a naplóm… nem kerülhet a kezükbe.
A házikóban félhomály fogadott, egy pillanatig nem is láttam semmit, aztán Hollister mély, vontatott hangja megint a hátam mögül szólalt meg.
– Tessék, a víz.
Vonakodva léptem közelebb, és ahogy elvettem a kezéből a poharat, az ujjaink egy pillanatra összeértek. Akaratlanul is megremegtem, ami nem kerülte el a figyelmét. Szája kaján kis mosolyra húzódott, a szemében pedig határozottan gonosz kis szikrák villantak. Csak most vettem észre, hogy zöld szeme van, ilyen közelről pedig az sem kerülhette el a figyelmemet, hogy milyen magas: legalább egy fél fejjel fölém tornyosult, pedig én sem vagyok kicsi és ahhoz képest, hogy összességében inkább szikár volt, figyelemreméltó karizmokkal rendelkezett.
Valószínűleg félnem kellett volna, de valami egészen mást, valami megmagyarázhatatlant éreztem: izgalmat. Ahogy felnéztem azokba a zöld szemekbe, furcsa kis bizsergés szaladt végig a gerincem mentén.
Ne őrülj meg, Jess, figyelmeztettem magam, és tárgyilagos, hűvös hangon megkérdeztem.
– Merre találom a telefont?
– Mi van ebben a táskában, ami olyan fontos neked?
Bennem rekedt a szó, csak meredtem rá némán, bénultan.
– Ha csak a szokásos női dolgok lennének benne, nem jöttél volna utánam, elindultál volna hazafele, és a nyakamra küldted volna apádat, vagy a seriffet, hogy szerezze vissza a holmidat – mondta megtévesztően lágyan, vontatottan. Azok a hideg, zöld szemek mintha a gerincemet karcolták volna. – De te nem tetted, eljöttél a házamba. Van valami ebben a táskában, amit nagyon nem szeretnél, ha az apád látna. Vajon mi lehet az? Nem bánod, ugye?
Mielőtt összekaphattam volna magam, egyetlen könnyed mozdulattal kinyitotta a táskát és természetesen (hogy is történhetett volna másképp, gondoltam keserűen) az első tárgy, amit kiemelt belőle, egy bordó bőrkötéses könyvecske volt.
– Nahát, csak nem egy napló? Vajon miért cipeled magaddal?
Nem állt szándékomban az orrára kötni, hogy a tizenhárom éves húgom, Madeleine mostanában felvette azt a roppant kellemetlen szokást, hogy kutat a holmiijaim között.
– Adja vissza a táskámat! – magam is éreztem, hogy nem a megfelelő hangnemet választottam. A hangom erőtlen volt, majdhogynem könyörgő, teljességgel hiányzott belőle az a fajta magabiztosság és fölényesség, amivel a hozzá hasonló alakokhoz szólni szokás.
Elnevette magát, a nevetése ugyanolyan kaján volt, mint korábban a mosolya, és egy gyors mozdulattal felém nyújtotta a táskát. Gondolkodás nélkül kikaptam a kezéből.
– A naplót is!
Lassan, kiszámítottan megrázta a fejét.
– Nem. Szerintem az a kis könyv elég fontos neked, tehát elég sokat ér.
– Mit akar? Pénzt? Nincs túl sok zsebpénzem, de azt magának adom, ha nem elég, szerzek többet is…
Közelebb lépett hozzám, annyira, hogy a testünk szinte összeért. Nem engedtem a kísértésnek, és nem léptem hátrébb, nem akartam, hogy azt higgye, megfélemlített. Az illata meglepett: valami kellemetlenre, taszítóra, sőt egyenesen undorítóra számítottam, de tévedtem. Olcsó, de nem kellemetlen szappan illatát éreztem, meg arcszeszét. Furcsa, olyan valakitől, aki egy ilyen juh-akolban él. Még abban sem voltam biztos, hogy van egyáltalán fürdőszoba a házban.
– Nincs szükségem a pénzedre. Mindenem megvan, amit akarok.
– Nem egészen úgy fest – állapítottam meg tárgyilagosan.
Nem volt valami udvarias megjegyzés, de nem reagált rá, csak nézett rám hűvösen, kiszámíthatatlanul.
– Ha nem pénzt akar, akkor mit?
– Játszani – felelte lágyan.
– Tessék?!
– Szeretnélek meztelenül látni.
A felháborodástól hirtelen nem találtam szavakat, csak valami fura, artikulálatlan hang jött ki a számon, ami úgy hangzott, mintha fuldokolnék. Nem mintha teljességgel váratlanul ért volna a dolog, valahol a lelkem mélyén számítottam valami hasonlóra. Talán a szeme miatt? Hűvös volt és nyugodt, de a mélyén ott izzott valami…
– Látom, az ötlet nem nagyon nyerte meg a tetszésedet. Persze, nem áll szándékomban erőszakoskodni. Nyugodtan elmehetsz, a táskáddal együtt. A naplód természetesen itt marad. Sajnos, roppant kíváncsi természetem van, egyszerűen nem tudnék ellenállni a kísértésnek, hogy elolvassam…
Szinte hallottam a ki nem mondott gondolatait is. Elolvassa, aztán megosztja az ivócimboráival a városban… napok, vagy talán órák alatt mindenki tudna róla… Anitáról és a mi titkos kis játékainkról… apám megölne… anyám meg belehalna a szégyenbe… rólam már nem is beszélve…
– Nem akarok lefeküdni magával!
Nyoma sem volt a határozottságomnak, a hangom remegett, most pont annak hangzottam, ami voltam: egy megriadt, 16 éves tinédzser.
– Ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre csak szeretném, ha megnézhetnélek meztelenül. Ha jó kislány leszel, és azt teszed, amit mondok, megúszod kevesebbel is.
Elvette tőlem a táskát meg a vizespoharat (én már rég megfeledkeztem róla, hogy mindkettőt a kezemben szorongatom), kézen fogott, és átvezetett egy másik helyiségbe, ami alighanem nappaliként szolgálhatott, ágy legalábbis nem volt benne.
A szoba közepén megállított, elengedte a kezem, néhány lépésnyire eltávolodott és leült egy magas támlájú, fonott karosszékbe. A tekintetét egyetlen pillanatra sem vette le rólam. Álltam dermedten, nem tudtam elvonni róla a pillantásom, olyan béna voltam, mint a kobra által megbűvölt kismadár, ahogy vártam az utasításait.
– Vetkőzz le!
A topom szegélyéhez nyúltam és elkezdtem felfele húzni, de rám szólt.
– Lassan, ne kapkodj!
Lassú, egyenletes mozdulattal húztam felfele a fölsőmet, felfedve halványrózsaszín csipkével díszített melltartómat, áthúztam a fejemen, majd nem tudva, mi mást tehetnék vele, a lábam előtt a földre dobtam. Nem szólt, csak nézett rám, tekintete ráérősen vándorolt rajtam. Nem vártam következő utasításra, lehúztam a szoknyám cipzárját, és letoltam a csípőmről, majd hagytam a földre esni és kiléptem belőle. Tisztában voltam vele, hogy nem sok erotikát mutatnak a mozdulataim, de végül is ez volt az első alkalom, hogy egy férfi előtt vetkőztem.
– Fordulj körbe! – egyébként is mély hangja új, érdes színezetet kapott, ami furcsamód nem volt ijesztő, sokkal inkább izgató. Abszurd kis örömet éreztem, hogy szép fehérnemű van rajtam.
– A melltartót! – A hangja már nem volt nyugodt, és ahogy a szemébe néztem, már tudtam, hogy mit jelent az érdessége: vágyat. Kívánt engem. A korábban már óvatosan jelentkező, kellemes borzongás visszatért, fel-le sétálgatott a gerincem mentén, a gyomrom enyhén összeszorult, és éreztem, ahogy a puncimat elönti a forróság.
Hátranyúltam, kikapcsoltam a melltartóm csatját és kibújtam belőle. Csípőre tettem a kezem és a fejem büszkén hátravetve, szinte felkínáltam magam a tekintetének. Nem tartozom a manapság divatos, majdnem-anorexiás-szőke-cicababa kategóriába, az alkatom teltebb, a csípőm és a combom is erősebb, a melleim pedig határozottan nagyok, de ez soha nem zavart, most pedig kifejezetten örömmel töltött el. A tekintete már nem volt hűvös és kifürkészhetetlen, szinte égetett, a szűk farmer pedig határozottan kényelmetlen lehetett, ahogy félreérthetetlenül feszült felálló farkán. Ráadásul egy meglehetősen jókora szerszámon, ahogy a dudor méretéből megállapítottam.
A szemét nem vette le rólam, de a keze a cipzárjához vándorolt, lehúzta, és benyúlva simogatni kezdte magát. Felajzottsága rám sem volt hatástalan: mellbimbóim bizseregve összehúzódtak és hetykén meredtek előre.
– Gyönyörű vagy – suttogta.
– Szeretnél többet is látni? – kérdeztem kihívóan. Lassú, nagyon szexi mosolyra húzódott a szája. Nekem válasz helyett ennyi is elég volt, hátat fordítottam, és lassan, nagyon lassan húztam lefele a bugyimat, ugyanazzal a tempóval hajoltam előre, hogy alaposan szemügyre vehesse kerek fenekemet, és csupasz, nedvességtől csillogó szeméremajkaimat. Már kifejezetten lucskos voltam, a vágy elöntötte minden porcikámat, nem törődtem vele, hogy egy idegennek vetkőzöm, pláne egy zsarolónak.
Hallottam, ahogy az övcsatjával zörög, és nem tudtam elfojtani egy diadalmas kis mosolyt. Megfordultam, hogy elölről is szemügyre vehessen. A szőrzetem ugyanolyan sötétbarna, mint a hajam, de a nagy részét borotválom, csak egy kis pamacsot hagyok meg elöl, a szeméremajkaim teljesen simák és csupaszok. A hangok nem vezettek félre, valóban kicsatolta az övét, a slicce teljesen nyitva volt, a keze pedig fel-alá járt a már teljesen merev farkán. Nem tévedtem a méret megítélésénél sem, tényleg elég jól el volt eresztve, legalább húsz centi lehetett, és elég vastag is, a makkja nagy és egészen vörös. A félig nyitott farmer eltakarta a tövét, így nem láthattam, hogy mennyire szőrős, de reméltem, hogy nem túlzottan.
– Gyere ide!
Engedelmesen közelebb léptem. Bal kezével előrenyúlt, megsimította a fenekemet, a keze lesiklott a combom hátulján, egészen a térdhajlatomig, gyengéden megemelte a lábamat és a combja mellett a szék karfájára tette. Ott álltam előtte teljesen kitárva, egyik fehér szandálos lábam a földön (ha nem is kifejezetten stabilan), a másik a karfán, tökéletes rálátást biztosítva forró és nedves puncimra.
– Simogasd magad! – jött a következő utasítás.
Nem kellett kétszer mondania: egyik kezem a mellemre vándorolt, felváltva simogattam mindkettőt, különös figyelmet fordítva a mellbimbókra, a másik kezem pedig azonnal megtalálta a puncimat. Szétnyitottam a nagyajkakat, hogy mindent jól lásson. Először a hüvelybemenetet simogattam végig, majd a csiklómmal kezdtem játszadozni, a szemem pedig nem vettem le a kezéről meg a farkáról. Hihetetlenül izgató volt a látvány, ahogy ott ült, bámulta a puncimat, közben pedig verte a farkát. Mindketten gyorsan, kapkodva szedtük a levegőt, mintha futottunk volna. Jó volt, ahogy magamnak csináltam a dolgot, elvégre van már benne gyakorlatom, évek óta rendszeresen maszturbálok, majdnem minden éjjel, és sokszor napközben is, de azért ez nem volt az igazi, azt akartam, hogy megérintsen, és én is meg akartam érinteni őt. A farka különösen izgalmasnak tűnt, meg akartam fogni, simogatni, megkóstolni.
A hirtelen elhatározást ugyanolyan gyorsan követte a tett. Levettem a lábam a szék karfájáról. Láttam, ahogy hátrahőkölt (izgalmában közben már eléggé előrehajolt, hogy minél közelebb legyen a puncimhoz), talán azt hitte, hogy vége az előadásnak, de mielőtt megszólalhatott volna, már le is térdeltem elé. Megfogtam a kezét és félretoltam, majd mindkét kezemmel megmarkoltam a farkát. Forró volt és sima, és nagyon, nagyon kemény. Éreztem az illatát, valami súlyos, nehéz pézsmaillatot, ismeretlen volt, de jó.
Kíváncsian, ismerkedve végigsimogattam a farkát. Tényleg nagy volt, jóval nagyobb, mint Michael-é. A nagy, feszesre duzzadt makk tetején megjelent egy fehéres, gyöngyszerű spermacsepp, én meg ösztönösen előrehajoltam és lenyaltam. Hallottam, ahogy Frank felnyög, egyik keze a karfát markolta, a másik pedig a hajamba túrt. Az íze újdonság volt számomra, de jó volt, úgyhogy folytattam, amit elkezdtem, és lassú, lágy nyelvcsapásokkal körbesimogattam a makkját. Ez neki is tetszhetett, mert a keze ösztönösen ökölbe szorult a hajamban. Az egész makkot a számba vettem, és szopogatni kezdtem, az egyik kezem fel-alá járt a farkán, ahogy korábban az övé, a másikkal pedig a golyói kezdtem gyömöszölni és morzsolgatni.
Elengedte a hajam és a karfát is, a csípőjét pedig megemelte, ahogy ügyesen lejjebb tolta a farmerját az alsónadrággal együtt. Egy pillanatra sem engedtem ki a számból, a nyelvemmel masszíroztam a makkját, miközben szívtam is, de azért elégedett morranással adtam tudtára, hogy ez jó megmozdulás volt, így sokkal jobban hozzáfértem a farkához, legfőképpen a golyóihoz. Nem borotválta őket, de egyáltalán nem voltak szörnyűek: szőkés szőrzet borította őket, az vette körül a farka tövét is, elég sűrű, de felnőtt férfitól meglepő módon egészen finom és lágy, majdnem, mint egy fiatal nő fanszőrzete.
Korábban volt már farok a kezemben, de a számban még soha, bár ha tudtam volna, hogy a faszszopás ilyen jó dolog, valószínűleg már korábban megpróbálkoztam volna vele. Kezdő létemre nem csinálhattam rosszul, mert Frank egyértelműen nagyon élvezte a dolgot, halkan, kéjesen nyögdécselt, mindkét keze a karfát markolta, a lélegzetvétele pedig annyira egyenetlen lett, hogy csak remélhettem, hogy nem fullad meg.
Szerencsére hagyta, hogy azt tegyek, amit akarok, én pedig úgy döntöttem, ha már itt a lehetőség, miért ne gyakorolnék? Így aztán kipróbáltam egy-két fogást, amit pornófilmekből lestem el (apámnak elég tekintélyes gyűjteménye van, elzárva ugyan, de én már tizenkét éves koromban rájöttem, hogy hol tartja a kulcsokat).
Frank pedig mindent szeretett: azt is, amikor föl-le jártattam a nyelvem a merev farkán, a tövétől egészen a hegyéig, azt is, amikor fürge nyelvcsapásokkal kényeztettem körbe a makkját, vagy amikor a golyóit nyalogattam, a számba vettem őket és közben a kezemmel ütemesen vertem a farkát; de a leghatásosabb az volt, amikor mélyen a számba vettem és ritmusosan mozogtam rajta, szorosan körbefogva az ajkaimmal. Ekkor teljesen elvesztette a fejét, mindkét kezével a hajamba markolt, szorosan tartotta a fejemet és egyre gyorsuló ütemben baszni kezdte a számat.
Egyik kezemmel elengedtem a farkát és saját magamhoz nyúltam: középső és gyűrűsujjamat mélyen feldugtam a hüvelyembe és a számban lévő farok által diktált ritmust követve, elkezdtem ujjazni magam, miközben a hüvelykujjammal a csiklómat masszíroztam. Frank egyre gyorsabban mozgott, és vele együtt én is, éreztem, hogy már csak pillanatok választanak el egy fergeteges orgazmustól, sikítani szerettem volna, de tele szájjal erre persze nem volt lehetőségem.
A testem görcsbe rándult, ahogy elélveztem, és néhány pillanattal később mintha nála is átszakadt volna a gát.
– Jövök – hörögte. Az egész teste megfeszült és remegés söpört végig rajta, ahogy a számba élvezett. Rengeteg sperma jött ki belőle, sokkal több, mint amire számítottam, alig győztem nyelni. Ahogy hátrahanyatlott és elengedett, a farka kicsusszant a számból és kicsordult némi sperma is, amit ilyen hirtelen nem tudtam lenyelni. Meghatározhatatlan, sós íze nem volt kellemetlen, egyáltalán nem bántam, hogy megkóstoltam.
– Te aztán elképesztő egy nő vagy! – állapította meg Frank kissé erőtlen hangon.
Elképesztő, igen. És mohó. Új barátom mindjárt rá fog jönni, hogy mennyire mohó is vagyok valójában. Enyhén gonoszkás mosolyt villantottam rá.
– Kösz, hogy nőnek neveztél, de valójában még csak tizenhat éves vagyok, szóval, amit most itt csináltunk, az bőven beletartozik a kiskorú megrontása kategóriába, amit, ha jól tudom, igen szigorúan büntet a törvény.
A szeme egészen kerekre tágult és hitetlenkedve meredt rám.
– Fel akarsz jelenteni?
Félrehajtottam a fejem, mintha nagyon elgondolkodnék, közben persze csendben mosolyogtam a bajszom alatt. Ó, Frank Hollister, nem te vagy itt az egyetlen, aki ért egy kicsit a zsaroláshoz.
– Lássuk csak… talán nem, ha megteszel nekem valamit.
– Mit? – kérdezte gyanakodva.
– Azt akarom, hogy nyalj ki – vágtam rá habozás nélkül.
Őszinte megkönnyebbüléssel nevette el magát.
– A legnagyobb örömmel.
Felállt, egy gyors mozdulattal megfordított és lenyomott a székbe, ahol eddig ő foglalt helyet. Egy pillanatig csak nézett rám elgondolkodva, majd a földre dobta a kalapját, aztán megszabadult az ingétől, csizmájától, zoknijától, legvégül pedig kibújt amúgy is már félig letolt farmeréből és alsónadrágjából. A teste kifejezetten vonzó volt, vékony, de arányosan izmos, napbarnított, a mellkasán csak egy kevés, szőke szőrrel.
Letérdelt elém, hosszú ujjai végigsiklottak a combomon, ahogy széttárta őket.
– Nagyon szép kis puncid van – jegyezte meg, ahogy előrehajolt, hogy megkóstolja. Előbb csak lágyan, puha nyelvcsapásokkal puhatolózott a hüvelybemenetemnél, aztán gyorsított a tempón. A keze sem maradt tétlen, előbb egy, majd két ujját dugta belém, lassú, forgó mozdulatokkal húzkodta őket ki és be, aztán ugyanezt eljátszotta a popsilyukammal is. Közben egyre intenzívebben nyalt, végigkalandozott a csiklómtól le egészen a popsilyukhoz meg vissza, időnként fel-feldugva a nyelvét a puncimba, amennyire mélyen csak tudta.
Egyik kezemmel a hajába markoltam, és a puncimhoz nyomtam a fejét, hogy minél jobban érezzem kényeztető, ügyes nyelvét, a másik kezemmel a melleimet simogattam, az ujjaim közé vettem és meg-megszorongattam szinte fájdalmasan érzékeny mellbimbóimat, hogy minél tovább fokozzam a kéjt, ami az egész testemet elöntötte.
Puncinyalásban magam sem vagyok egészen amatőr, tanultam egyet s mást Anita barátnőmtől, de meg kell hagyni, Frank piszok jól csinálta.
A nyelve és az ujjai összhangban dolgoztak rajtam, egyre fokozódó intenzitással. Miközben a csiklómat nyalta és szopogatta, bal keze két ujja a puncimban járt ki-be, gyorsan és keményen, jobb keze középső ujja pedig a popsilyukamban mélyedt el. Éreztem, ahogy fokozatosan nő bennem a feszültség, az egész testem ösztönösen megemelkedett és ívbe feszült, ahogy puncimat a szájának nyomtam, és rekedtes sikollyal elélveztem.
Frank azonban nem hagyta abba kellemes tevékenységét, még percekig a combjaim között maradt, mohón lefetyelte a nedvemet, amely most bőségesen elárasztott. Végül azért felemelte a fejét és visszaült a sarkára, az arca puncinedvben úszott, és olyan elégedetten nyalogatta a száját, mint a macska, amelyik megette a kanárit. A farka megint állt, keményen és követelőzőn meredt előre a szőkés szőrzetből, és annyira izgalmasnak és kívánatosnak tűnt, hogy csak nagy nehezen tudtam levenni róla a szemem. De ahogy arról a mereven álló faszról feljebb emeltem a tekintetem és Frank szemébe néztem, rögtön tudtam, hogy mire készül.
Egy végtelennek tűnő pillanatig kivárt, hagyott nekem elég időt arra, hogy megakadályozzam, ha akarom, de az igazat megvallva, eszem ágában sem volt. Két gyors és erős orgazmussal a hátam mögött messze voltam még attól, hogy azt mondjam, elég volt.
Frank nem tétovázott: félig felemelkedett, mindkét kezével megragadta a derekamat, és leemelt a székről. A lábaim engedelmesen, ellenállás nélkül fonták körül a csípőjét, a következő pillanatban pedig belém hatolt. Technikai értelemben véve nem voltam már szűz, igaz, élő hús nem járt még bennem, csupán egy-két vibrátor, de ennyi előzmény után természetesen nem éreztem semmiféle fájdalmat. Két orgazmusomnak köszönhetően rendesen lucskos voltam már, puncim úszott a saját nedvében és Frank nyálában, és ahogy az a nagy és kőkemény farok egyetlen mozdulattal a méhszájamig hatolt és teljesen kitöltött, az a legeslegjobb érzés volt, amihez egész eddigi életemben szerencsém volt.
Mindkét karomat újdonsült szeretőm nyaka köré fontam és alaposan, bensőségesen megcsókoltam, miközben lassan elkezdtem mozogni, fel és le a farkán. A száján éreztem a saját iménti orgazmusom ízét és ez majdnem az elviselhetetlenségig fokozta a vágyamat.
– Istenem, de jó téged dugni – motyogta a számba. – Forró vagy és szűk…
– És milyen volt az íze? Finom? – nyöszörögtem.
– Ó, igen, nagyon finom puncid van, a végtelenségig tudnám nyalni, de amilyen hevesen élveztél a számba, az teljesen elvette az eszemet, muszáj volt beléd dugnom a farkamat.
Szavai csak fokozták az élvezetemet, a nyakába kapaszkodva hátrahajoltam és miközben egyre vadabbul, egyre gyorsabban lovagoltam a farkán, a mellemre húztam a fejét. Elégedett nyöszörgéssel vette birtokba őket, hol az egyik mellbimbómat, hol a másikat nyalogatta és szívogatta, és közben az ő lökései is egyre erőteljesebbek lettek.
Egy pillanatig átvillant az agyamon, hogy más pozitúrát is ki kellene próbálnunk, de ez egyszerűen túl jó volt, a nagy farka a puncimban, ahogy erős, vad lökésekkel vitt egyre magasabbra, a mohó szája a melleimen, amikor pedig megéreztem az egyik ujját, amint lassan, de ellenállhatatlanul fúrja be magát a fenekembe, végem volt.
Sikítva élveztem el (ilyet még sose csináltam azelőtt), és ahogy a hüvelyizmaim összerándultak, az már neki is elég volt, mély hörgéssel belém élvezett, bőséges spermaadagot lőve a puncimba.
Percekig ültünk a földön, egymásba gabalyodva, félig öntudatlanul simogattam a haját, ő pedig szorosan ölelte a derekamat, mintha el se akarna engedni. Mikor elcsitult bennünk az orgazmus utórezgése, nehézkesen feltápászkodtunk a földről. Kézen fogott, és a parányi fürdőszobához vezetett. Nem nagyon beszéltünk, de nem is volt rá szükség. A csöppnyi zuhanyfülkében ugyan csak nagy nehézségek árán fértünk el egyszerre ketten, de azért amennyire lehet, mindketten lemosakodtunk, gyorsan megtörölköztünk és felöltöztünk.
Frank legalábbis teljesen felöltözött, én csak részben, mert amikor a bugyimat akartam felhúzni, a már jól ismert kaján mosolyával kivette a kezemből, és egyetlen szó nélkül zsebre tette. Nem ellenkeztem, izgalmas volt a tudat, hogy bugyi nélkül megyek haza, és az is, hogy szeretőm az intim fehérneműmmel a zsebében mászkál majd a városban.
A kisteherautójában ülve sem szóltunk egymáshoz, akkor sem, amikor a házunk előtt kiszálltam. Nem néztem vissza rá, de ahogy fellépkedtem a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőkön, magamon éreztem a tekintetét. Csak akkor hallottam meg az autó motorját, amikor már becsukódott mögöttem az ajtó. Egy percig csak álltam ott, a csukott ajtónak támaszkodva, mélységes elégedettséggel, ami nemcsak a „kellemesen” eltöltött délelőttből fakadt, hanem abból az apró tényből, hogy az oly fontos naplóm mégiscsak ott maradt Frank házában. Vissza kell mennem érte, és valószínűleg ki kell majd váltanom… Alighanem megtalálom majd a módját…