szex
Jaelyn and Britney
Nyári vakáció 6. rész – Tizenöt év múlva 3. fejezet
Haza érkezvén, gyors zuhany és bezuhantunk az ágyba. Kedvesem, egy nagy sóhajjal, hozzám „macskázott”.
– Tök jó fejek – súgta – de én nem fogom bírni ezt a tempót, néha kis szünetet kell tartanunk. Egymásra nem is marad időnk – nyafizott.
– Igazad van édes, ám ez a népszerűség ára. Nem akarlak idegesíteni, de már, vagy öt másik, meghívást is be kell iktatnunk, a határidő naplónkba. Nem tehetek róla, mindenki téged akar s mintha én is egy kicsit érdekesebbé váltam volna miattad. (Bár, ez ügyben, eddig sem kellett panaszkodnom.) Muszáj eleget tennünk az elvárásoknak, mert a kapcsolatok alapvetően meghatározzák, úgy a te, mint az én munkám, eredményességét. Na és valld be: te is élvezted az eddigieket.
– Nincs ezzel semmi baj, de ha ez így, ilyen töménységben folytatódik, én bizony le fogok merülni. No aludjunk, mert már gyufaszállal sem tudom feltámasztani a szemeimet.
Másnap reggel:Bizony ma csak egy kis zuhany alatti közös élvezkedésre jutott idő s már rohannunk kellett, kinek-kinek a saját dolga után. Huginak, az egyetem diák-önkormányzati vezetőségével kellett találkoznia, viszonylag korán és nekem is le kellett adnom a havi jelentésemet, a külügyminisztérium felé. Alig hogy megérkeztem az irodámba, beszólítottam Conny-t, a titkárnőmet és kezdtem diktálni a jelentésemet. A délelőtt nagy része el is ment ezzel a munkával. Diktálás közben kedvtelve néztem Conny – számomra legalább is varázslatosnak tűnő, gépelés technikáját. Félelmetes sebességgel, egyetlen javítandó hiba nélkül, rótta egymás után a sorokat. Amíg a diagramok és képek beillesztésével foglalkozott, az járt az eszemben, hogy milyen szerencsés választás volt. Csinos, intelligens, önálló munkavégzésre és döntéshozatalra képes – ugyanakkor pontosan tudja a helyét. Tudja mikor kell és mikor nem szabad a saját kezébe venni az intézkedések felelősségét. Valódi bizalom alakult ki közöttünk ez alatt a, viszonylag rövid idő alatt. Valahogy biztos voltam benne, hogy sohasem fog „hátba szúrni” s ez üdítő változás volt a külügyminisztérium légköre után.
– Kész vagyok főnők, átnézed? – zökkentett ki a gondolataimból.
– Köszönöm, de nem látom szükségét, eddig egyszer sem találtam hibát a munkádban.
Ha valaki csodálkozna a tegező viszonyon, elmondom ez olyan észrevétlen módon alakult ki közöttünk.(Persze az angol nem úgy tesz különbséget tegezés és magázódás között, mint a magyar nyelv ez inkább a kifejezések használati módjában jelentkezik)
– Mostanában olyan fáradtnak látszol – szólalt meg újra – remélem nem valami betegség kerülget!
– Á! Csak kicsit megszaporodtak a „társasági kötelezettségeim” – válaszoltam.
– No persze, a nővéred… jól hallottam, hogy mivel foglakozik…?
– A családon belüli szexuális kapcsolatokra gondolsz…?
– Igen-igen és nagyon is érdekel milyen eredményre jut… tudod, hogy már városi szinten kering ez a téma. Endem… szóval magam … azaz nekem is… – dadogott váratlanul, fülig pirulva.
– ???? – néztem rá kérdőn, nem értve hirtelen zavarát.
– Szóval Steve, nem is értem, miért kezdtem bele… de… szóval … szóval azt hiszem neked elmondhatom … nekem is van tapasztalatom ezen a téren.
– Hogyan?… no csináljunk egy kávét, azután ülj le és mesélj!
Mire elkészült a kávé és helyet foglaltunk a dohányzóasztalnál, szemmel láthatóan megnyugodott.
– No én készen állok, hallgatlak.
– Tizenhat éves voltam, amikor a szüleim egy autóbalesetben meghaltak s engem az apai nagyszülők fogadtak magukhoz. Mivel én elég késői gyerek voltam, így nagyon nagy volt közöttünk a korkülönbség. Nem igazán találtuk meg egymással a közös hangot. Nem is nagyon tudtuk titkolni a közöttünk feszülő ellentéteket. Jól látta a helyzetet apám öccse Jason nagybátyám s amikor leérettségiztem, felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Jason még elég fiatal volt – alig múlt harminc éves – s a jól menő számítógép szervize, egy nagyon is kényelmes, életet biztosított neki. Szemmel láthatóan a nagyszüleim is megkönnyebbültek s boldogan áldásukat adták a változtatásra. Nem tagadom, én is boldogan fogadtam az ötletet. Jason háza nem volt palota, de ahhoz elég nagy, hogy két ember, egymás zavarása nélkül, élhessen benne. Megkaptam az egyik szobát, úgy mond’, kizárólagos használatra, ahol, mint Jason mondta, lehet egy kis magánéletem. Vitt magával, hogy válasszak magamnak bútort. Segített átköltöztetni a holmim. Kívánságom szerint berendezhettem magamnak a fészket. Azután, hogy nagymami, még azt is meghatározta, melyik székre mikor ülhetek, ez a szabadság, igazán kedvemre való volt. Eddig is jól kijötten Jason-nal – amíg kisebb voltam, bizalmas barátként kezelt engem, ő volt akinek mindent elmondhattam, segített, ha kellett, a tanulásban – ezután egyenesen imádtam. Néhány nap alatt igazán sikerült fészket raknom. Belaktam a szobámat a saját kedvem szerint s úgy döntöttem, hogy „kiveszek egy kis szabadságot”, azaz kihasználom a nyár és a kertben található medence, nyújtotta lehetőségeket. Reggel magamra kaptam a bikinimet s egy törölközőt és kivonultam a medencéhez. Miután a víz kellemesnek bizonyult, leúsztam annyi hosszt, amennyit az erőnlétem elviselt, majd úgy döntöttem, ideje egy kis színt szereznem hófehér testemre. Kifeküdtem a partra, a törölközőre s behunytam a szemem. Az elmém nagybátyám körül kezdett forogni. Jason igazán jóképű, magas, kisportolt, barnára napozott testű férfi. Afféle „lányos anyák álma” típus. Igazából rádöbbentem, hogy nem is „nagybácsiként” gondolkodom róla, hanem egy kívánatos férfi képe kerengett az elmémben. No! Nem lesz ez így jó! Talán nem kellene így gondolkodnom róla, de nem igazán sikerült kivernem a fejemből. Beugrottam újra a vízbe és alaposan kifárasztottam magam. Ahogy visszafeküdtem a medence szélére, sikeresen el is aludtam. Jason gyengéd rázogatására ébredtem.
– Ébresztő Conny, teljesen leégsz a napon – ha már le nem égtél – meg aztán fel kellene öltöznöd, hogy elmehessünk enni valamit!
– A nagyon jó – mondtam – farkaséhes vagyok. Húsz perc és elkészülök.
– No ezt lemérem – nem láttam csajt, aki ennyi idő alatt kész lett volna – zrikált.
– No, úgy-e mondtam! Milyen gyors vagyok – és tényleg, alig fél óra alatt, már meg is jelentem.
– Arról volt szó, hogy milyen gyors leszel, nem, hogy milyen lassú – mosolygott, a popómra csapintva.
Az étteremben hosszú beszélgetésbe kezdtünk, miután rákérdezett a terveimre. Elmondtam neki, hogy egy évig dolgozni szeretnék mielőtt egyetemre mennék.
– Ó kiscsikó! Engedd meg nekem, hogy én ajánlhassak munkát neked erre az évre. Szükségem van egy recepciósra, aki jól néz ki és képes az ügyfelekkel megfelelően kommunikálni. Úgy vélem megfelelnél erre a munkára.
– Részemről tetszik így első hallásra de tudnom kellene, mennyi a munkaidő, mit tudsz fizetni érte.
Mire a vacsorával végeztünk, lényegében mindenben megegyeztünk, azzal lezárva, hogy a jövő héten megkezdhetem a próbaidőt. Lényegében, ezután szinte észrevétlenül, visszatértünk abba az állapotba, ami kisiskolás koromban volt. Kötetlenül szóba kerültek randevúk, fiúk és lányok, akik az életünkben eddig előfordultak. Szóval mindenféle bizalmas dolgok is előkerültek. Nem szaporítom a szót, igazán jól éreztem magam s az idő, észrevétlen elrepült. Majd’ éjfél volt mire hazaértünk s mivel Jasonnak reggel dolga volt, igen hamar ágyba vonultunk. Lefekvés után a gondolataim ismét, Jason a férfi, körül kezdtek keringeni. Az esti, bizalmas beszélgetés csak „turbózta” a fantáziámat. Elképzeltem milyen lehet ruha nélkül – nem volt nagyon nehéz, hisz’ fürdőruhában többször is láttam őt – s , nem tagadom nagyon is „egészséges” gondolataim támadtak. A fantáziám „csiklandósnál-csiklandósabb” részleteket vetített elém s határozottan éreztem, hogy egyre nedvesebbé válok. Nem állhattam ellen – tudod(vagy persze nem tudod) én eléggé forróvérű típus vagyok – ujjaim automatikusan a puncimra csúsztak s hamar rátaláltak feszülő csiklómra. Eleinte csak finoman simogattam, ám hamarosan féket oldott bennem a vágy és maradék tudatomból kizárólag arra futotta, hogy túlzott hangoskodással el ne áruljam tevékenységemet. Az orgazmus pillanatában nagybátyám izmos, kívánatos teste borult rám. Reggel nagybátyám készülődésének hangjaira ébredtem s elhatároztam felkelek és reggelivel kedveskedem neki. Jason belépett a konyhába s kellemesen meglepődött tevékenységem láttán. Gyorsan bekapta az általam készített omlettet. Azután mondta, hogy kettő felé valószínűleg értem jön. Éjszakai zajokkal kapcsolatban nem tett megjegyzést, tehát valószínűsítettem, hogy elég mélyen aludt és nem hallott semmit maszturbálásom hangjaiból. Kitakarítottam és rendet raktam. Gyorsan repült az idő. Közeledett a két óra s elhatároztam, hogy csinosan felöltözök Jason tiszteletére. Fekete forrónadrágot és fehér blúzt vettem magamra s a hajamat is rendbe tettem.
Éppen végeztem, amikor megérkezett. Azt mondta megyünk és vásárolunk nekem ruhákat, mert az is kell az új munkámhoz. Mondtam, hogy nekem nincs túl sok pénzem de gyorsan leintett. Tekintsem úgy, mint születésnapi ajándékot – és mint munkáltatónak amúgy is biztosítanom kell a megfelelő munkaruhát a dolgozó számára – mondta vigyorogva.
Az üzletben segített kiválasztani vagy hat különböző ruhát, azután hirtelen úgy döntött, hogy nekem még több dologra van szükségem. Vett három bikinit – mondván, ami most van az „már nem illeszkedik tökéletesen”. Elpirultam a gondolattól, hogy ilyen részletesen megfigyelt. Aztán szólt, hogy azt is látta: fehérneműben is szűkölködöm, tehát irány a megfelelő üzlet és ott is alaposan bevásárolt nekem. Kicsit furcsán éreztem magam, mert korábban ilyen vásárlásokat az anyuval végeztem de be kell vallanom, Jason hasznos tanácsokkal és jó ízléssel segített a válogatásban. Mire végeztünk mindketten megéheztünk és egy közeli vendéglőbe tértünk be étkezni. Evés közben megkérdeztem, hogy minek köszönhetem ez a jelentős bevásárlást. Amíg velem élsz nem szeretném, ha bármilyen hiányt szenvednél. Az, hogy elvesztetted a szüleidet, nem azt jelenti, hogy el kell vesztened a fiatalságodat és a normális élet lehetőségét – válaszolta. Megöleltem s köszönetet mondtam mindenért. A vacsora után hazahajtottunk s megint csak megállapítottuk: ideje aludni menni. Az ágyban megint rám törtek az előző napi gondolatok. Lázas fantázia, Jason kívánatos testéről. Vajon milyen lenne magamban érezni őt miközben erős karjaiban megolvadok. Szinte észrevétlenül ujjaim, megint csak csiklómat gyötörve, az orgazmus görcsébe repítették testem s nem voltam biztos benne, hogy hangomat kellően vissza tudtam volna fogni. Reggel a zuhany hangjaira ébredtem és siettem Jason reggelijét elkészíteni. Már nem lepődött meg de szemmel láthatóan, jól esett neki. Távozáskor két nagy puszit ültetett az arcom két oldalára s megkérdezte, hogy étterembe menjünk vagy rendeljünk kínait. Mondtam, hogy gondolkozni fogok rajta.
Mivel előző nap alaposan kitakarítottam csak egy gyors rendrakás várt rám. Utána úgy gondoltam bejáratom az egyik új bikinit és választottam Jason könyvszekrényéből egy könyvet, hogy ne unjam magam napozás közben. Alig, hogy elkezdtem olvasni, rájöttem ez egy erotikus regény s, talán mondanom sem kell, a story termékenyítően hatott fantáziámra. A zárt kertben „monokinizve” napoztam és a cickóimat birizgáló napsugár valamint a regény erotikus tartalma együttesen eléggé feldobott engem. A szereplők helyére képzeltem magamat és Jason nagybátyámat, mint két forró szeretőt. Egyszerűen nem érdekelt, hogy a nagybátyám, annyira akartam őt. Már is tervek cikáztak a fejemben: nem megyünk este sehova, rendelünk kínait, s ha törik-szakad, ma este elcsábítom őt.
Befejeztem a „strandolást”, bementen a házba. Előszedtem a fehérneműimet és az egész ruhatárat, hogy a tervemhez megfelelő, „harci öltözéket” válogassak ma estére.
Aztán elvetettem a kínait is és gyorsan készítettem egy taco-t.
Mire belépett az ajtón minden kész volt – az étel és öltözék egyaránt (igazán dögösnek éreztem magam). Jason örült a főztömnek – nehéz napja volt és csak a kedvemért mentünk volna valami vendéglőbe, meg jól is esett neki, hogy én(!) főztem a számára.
Míg az ételt felszolgáltam neki, gondoskodtam róla, hogy kellően észre vegye a „kirakatot”. Nem kellett csalódnom, a vacsora végére kellően fel tudtam csigázni az érdeklődését. Ezen közben magam is éreztem, hogy a bugyim csucsog a nedvességtől.
A szennyes edényeket gyorsan a mosogatógépre bíztam és féloldalt melléültem a kanapén de úgy, hogy lehetőséget adjak, mindenféle izgató látványra.
A beszélgetés fonala össze-vissza tekergett. Szó esett a leendő munkámról, a középiskolai évekről, fiukról akikkel jártam, majd, hogy jelenleg ki a barátom. Mondtam neki, hogy éppen nincs senkim. Megkérdezte, hogy szűz vagyok-e. Mondtam, már nem. Azután hozzátettem, hogy egyetlen alkalom volt. Kérdezte miért. Mondtam, hogy nem volt jó, a fiú türelmetlen és valószínűleg tudatlan is volt. Sajnálkozott, amiért csak rossz tapasztalatom volt. Kérdeztem: nem akarsz segíteni. Visszakérdezett: tudod, hogy mit kérsz tőlem? Szó nélkül felálltam, hozzáléptem és szájon csókoltam. Jó válasz ?- kérdeztem.
Szó nélkül magához vont és megcsókolt.
– Nem mentem túl messzire? Valóban ezt akarod – kérdezett gyengéden.
– Akarlak!Igen akarlak téged, mindennél jobban – válaszoltam.
– Az előző két éjszaka is rám gondoltál? – hallottalak s ha ezt tudom, bizony csatlakoztam volna!
– Sajnálom, hogy nem jöttél, boldog lettem volna!
Megint csókolóztunk s közben megszabadított a felső résztől. Könnyedén felkapott s meg sem állt a franciaágyig. Ráborult a feszesen meredező mellbimbóimra és habzsolni kezdte azokat. Egy merő libabőr lett a testem és hangosan nyögtem a gyönyörtől. Istenem, ez annál is jobbnak tűnt, mint ahogy álmaimban elképzeltem. Ajka és kezei folyamatosan fokozták vágyamat, egész testem bebarangolva. Szoknyácskámhoz érve, levette rólam.
– Tudtam, hogy gyönyörű lesz rajtad – szemlélte elégedetten, az előzőnap vásárolt, bugyit rajtam.
– Vedd le rólam, alatta még jobb vár rád – nyöszörögtem.
Az utolsó akadály megszüntetését követően, nyelvével megtalálta combom és céltudatosan haladt a puncim felé. Mikor célba ért tudtam, másodperceken belül, menthetetlenül elélvezek. Úgy lett. Ívbe feszült testtel, hörögtem az éjszaka csendjébe gyönyörömet. Percekig tartott, míg magamhoz tértem s amint a szemem kinyílt, ott állt előttem Jason anyaszült meztelen. Hű, micsoda gyönyörű fallosz de vajon elfér-e bennem – életemben először láttam igazi férfit ruhátlanul.
Jason megkérdezte – még mindig akarsz engem? Én csak szó nélkül húztam magamhoz, jelezve ezzel válaszom.
Pillanattal később, Jason felettem volt, s éreztem bebocsátásért kopogtat combjaim közébe. Szinte csurgott belőlem a jótékony kenőanyag s éreztem a jóleső feszülést, amint töri útját belsőm felé. S akkor tövig belém hatolt és sikoltottam az örömtől. Kivárt kissé, hogy kiélvezhessük az egyesülés csodálatos pillanatait, majd ütemesen mozogni kezdett bennem. Igazán ekkor éreztem meg, mi is a testi szerelem igazi csodája. Minden mozdulata őrülten kergetett feljebb és feljebb a gyönyör grádicsain. Egymást tépve, harapva, marcangolva értünk fel a csúcsra és omlottunk össze a gyönyörben.
Aznap éjjel nem sok időt hagytunk az alvásra és nem is aludtunk többet külön ágyban.
A következő évben beiratkoztam az egyetemre, ám a szünetekben, nyáron és amikor csak lehetőség volt rá, rohantam élvezni nagybátyám „különleges szolgáltatásait”
Igazából Jason azt akarta, hogy találjam meg a magam életét, azért dolgozom most nálad de elárulom, hogy szinte minden hétvégét rohanok vele tölteni és most a kérésemre azon dolgozik, hogy eladja a vállalkozását és ideköltözzön, mert vele tudom csak elképzelni az életem. Ha akarjátok felhasználjátok egy interjú gyanánt – persze név nélkül – az én történetemet is. Tudod, eddig kettőnkön, kívül nem ismerte senki az életemnek ezt a részét. Remélem jól gondoltam, hogy neked nyugodtan feltárhatom a titkunkat – nem is tudom mi vezetett, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy mindezt elmesélem. Nem tudom, de jól esett kiadni magamból.
– Abban biztos lehetsz, hogy húgomat kivéve, tőlem senki sem fogja megismerni az életednek ezt a részét. Én pedig nem foglak el- és megítélni e miatt. Igazából, csak az irántad érzett bizalmat, erősítetted meg bennem.
– Hűha! De elszaladt az idő – alkalmasint szívesen megismerkednék a nagybátyáddal is – de most rohannom kell, mert hugi még nem igazán ismeri ki magát a városban és nem volt időnk autót sem szerezni neki.
– Steve! Ha gondolod szívesen besegítek az autó vásárlásba.
– OK. Holnap megbeszéljük – see you!
Rohantam hugiért s közben eszembe jutott, hogy holnap egy mobiltelefont is kell szereznem neki!
Nyári vakáció 5. rész – Tizenöt év múlva 2. fejezet
Az úton hazafelé mindketten mély hallgatásba burkolóztunk. Szorongattuk egymás kezét s a hallottak jártak az eszünkben. Kezdett derengeni, hogy a „felső tízezerbeli”társaságban miért is váltott ki akkora érdeklődést – talán izgalmat – hugicám kutatási témája. Mindezidáig úgy gondoltam a mi kis „privát kapcsolatunkra”, mint a világon talán egyedülálló dologra, ami ugyan lehet, hogy valakikkel még előfordulhatott, de azért afféle különlegesség, aminek előfordulási valószínűsége csak ezrelékekben fejezhető ki. Még akkor is csak a személyes érintettségre gyanakodtam, amikor hugi ezt a témát választotta kutatásai tárgyának. Szinte fejbe ütött, amikor Márk elővezette a saját történetét. Lehet, hogy ez ügyben még sok meglepetés fog érni?!
Hazaértünk és még mindig szó nélkül léptünk be az ajtón, csak miután betettük magunk mögött, öleltük át egymást. Hugi a szemembe nézett és csókra nyújtotta az ajkát.
Vetkőzni kezdtünk.
– Te! Én még mindig, Mark történetének hatása alatt vagyok.
– Bizony én is. Most még erősebben érzem, milyen jó, hogy vagy nekem – válaszoltam.
– Csak, mert én sokkal rámenősebb voltam, no meg az a „kilenc hónapi gyakorlás”, tudod mielőtt a világra jöttünk volna – karolta át ruhátlan derekamat.
Gyorsan zuhanyoztunk és halálos fáradtan bebújtunk az ágyba. Hugi befészkelte magát az ölembe s mikor átkaroltam, csak annyit suttogott – de jó itt, veled!
Másnap reggel: Kipihenten, viszonylag korán ébredtem. Az éjszaka folyamán kedvesem melle valahogy a kezembe keveredett. No gondoltam, az bizony jó helyen van, és finoman játszani kezdtem vele. Mindig csodáltam hibátlan alakját, lágy feszességét, érzékenységét. Az izgalom első és csalhatatlan jele, a két gyönyörű bimbó keményre feszülése volt huginál. A simizés hatása már meg is mutatkozott, mindkettő szinte átszúrta a tenyeremet – fokozva persze, az én reggeli vágyamat is. Hugi is elárulta magát, mert határozottan hozzám dörzsölte finomságos popsiját. Lassan, még mindig csukott szemekkel, a hátára fordult. Azonnal kihasználtam a lehetőséget és az egyik bimbócskát gyengéden a számba vettem s ajkammal, nyelvemmel morzsolgatni kezdtem. Kisvártatva nagyot sóhajtott s fél karral, magához szorított. Az egész helyzet eszembe juttatta, azt a bizonyos első alkalmat, amikor besurrantam hozzá.
– Te most az én rossz kicsi babám vagy – suttogta, ugyanúgy, mint akkor.
– Most mit fogsz csinálni – folytatta s nekem eszembe jutott a korabeli válasz.
– Várj kicsit, mindjárt meglátod – azzal lassan a combjai közé csúsztam.
Arcomat imádott puncijához dörzsöltem – isteni illat, ezt nem lehet unni. Azonnal felcsaptak bennem a vágy lángjai s vissza kellett magamat fogni, nehogy az enyémért cserébe, elrontsam az ő örömét. Lázasan csókolgattam bársonyos combtövét, amitől az ő teste is remegni kezdett. Meg kell kóstolnom, újra meg újra. Nyelvem az ígéret földjének kapuján kopogtatott a bebocsátásért. Persze, az elutasítás legkisebb jelét sem tapasztalván, bátran megindult a gyönyörök kapuján át. Szembe találta magát a vágy óceánjával. S ezt most bizony, nem csak átvitt értelemben gondolom. Hugim Bartolini-mirigye igen csak termelékenyen működött s tökéletes olajozást biztosított péniszem virgonckodásához. De most még csak a „kulináris” élvezeteknél tartottam s ízlelő-bimbóim közvetítették agyamnak, az endorfin és a tesztoszteron termeléséhez szükséges üzeneteket. Habzsoltam, hugi punciját s az első orgazmusa nem is váratott sokat magára.(Alighanem, edzenem kell, mert még néhány hasonló cselekedet s nyak-törötten élem tovább életem – bizony nem kívánom abbahagyni hugi ilyen irányú kényeztetését – tehát edzenem kell a nyakizmomat)
Most viszont, a másik „menekülési utat” választottam. Fölé támaszkodtam s most már, a másik, vágytól feszülő testrészemmel kéredzkedtem be a csodák barlangjába s minő meglepetés, megint nem találtam ellenállásra. Mit is beszélek ellenállásról, amikor vákuumként szippantott magába s lábaival fenekem sarkallva, préselt a legteljesebb mélységébe. Pillanatokig levegőt sem kaptam, mozdulni sem tudtam, olyan erősen szorított magához-magába. Üvegesedő tekintete jelezte újabb gyönyöre épülését. Szinte mozdulatlanul szorongtunk – miközben édes(és éhes) puncija pulzálva fejte farkamat s hajszolt mindkettőnket az orgazmus felé. Még, egyszer sem éreztem a gyönyör ilyen fokát, ahogy most a kéj megütött. Szinte kívül kerültem önmagamon és láttam gyönyörben vonagló testemet, amint erőtlenül az imádott testre zuhant. Hugi körmei a derekamat szántották s csak távolról hallottam extatikus hörgését. Azután csend. Úgy éreztem mozdulni sem tudok s hugi is látszólag élettelenül hevert alattam.
Nem tudom mennyi idő telt el, amíg tudatom visszatért s csak azt érzékeltem, hogy húgom szemébe tekintve, egyfajta „én vagyok az Isten” érzése hatalmasodott el rajtam.
– Mi volt ez – suttogta – azt hittem meghaltam s már odaát vagyok.
– Hááát…én is egy angyal karjaiban érzem magam…ember ezt nem igen tehette volna, csak te az én angyalom – csókoltam végig amit elértem belőle.
– Te! – ha ez mindig ilyen lenne, nem is tudom hogyan lehetne kibírni – sóhajtott.
– Fel kellene kelni, mert tiszta lucsok alattunk az ágy – ezt melyikünk csinálta – kuncogott.
– Jézusom! Ezt én műveltem veled? – látta meg derekamon, a frissen szántott barázdákat.
Magam is csak most kezdtem érezni „keze nyomát”.
– Úgy-e? Milyen kis vadóc tudsz lenni. Máskor ellenőrizni fogom a körmeidet mielőtt a közeledbe megyek.
– Ne légy piszok – gyere megpuszilgatom, az gyógyít – gügyögött, mintha egy megsebzett gyerekhez szólna.
Sajnos az órára néztem s kénytelen voltam megállítani az újra éledő vágyakat. Fürdeni, öltözni kell! Perceken belül itt lesz érted önkéntes ciceronéd, Mark. No meg nekem is keményen indokolni kellene, amiért nem érkezem meg pontosan a hivatalomba.
Szerencsémre éppen elkészültünk, amikor harsány good morning-gal megérkezett Mark.
– Munka után ne csináljatok programot, mert ma is a vendégeink vagytok – Sara „belétek szeretett” – még soha senkihez a baráti körben így nem ragaszkodott – jelzem örülök, hogy így van.
– Mark! Nem akarunk a nyakatokra akaszkodni…
– Vita nincs, amúgy mondd ezeket az asszonynak, majd meglátod, hogyan reagál! – zárta le a témát.
A nap gyorsan elrepült. Napközben telefonált Mark, hogy egyenesen hozzájuk menjek, mert hugit ő már haza is viszi, hadd beszélgessenek a lányok.
Levinékhez érkezve csodálatos illatok fogadtak s megkordult a gyomrom – most jöttem rá, hogy reggel, a szó szoros értelmében, elbasztuk az időt és egész nap eszembe sem jutott, hogy enni is kellene valamit.
Sara megint valami ételcsodával állt elő. Meg is jegyeztem, hogy nem is igazán amerikai asszony, hiszen kiválóan főz.
– Hát igen, a nagymamám olasz volt – mondta büszkén Sara
– Nocsak, rokon lelkek(?), nekem is az egyik nagymami olasz volt – jegyeztem meg s egy talányos pillantás volt rá a válasz.
Jóízűen és jó kedvűen költöttük el a lunch-öt. Márk újfent magyar bort (bikavért) kínált. Azt mondta, a nehéz marhasültre ez a legjobb és amúgy is ez a kedvence. Nem vitatkoztunk és átvonultunk megint smoking room-ba. Kényelmesen elhelyezkedtünk, iszogattuk a finom egri nedűt, ám láttam, hogy Sara izgatottan fészkelődik.
– Megvallom őszintén alig várom, hogy az én „gyónásomat” is meghallgassátok. Mark az egyetlen, akinek eddig megvallottam a titkomat. Alighanem a katolikusoknak a legnagyobb találmánya a gyónás, mert az embernek szüksége van arra, hogy a nagy, benne feszülő dolgokat, kiventilálja magából. Nálunk erre találták ki a pszichológusokat, de én sem katolikus nem vagyok, sem agykurkászhoz nem járok s vannak dolgok, amiket csak nagyon bizalmas körben lehet elmondani. Úgy örülök, hogy jöttetek – igazán nem is tudom, hogy miért érzem úgy, mintha a testvéreim lennétek – de jó, hogy így van!
– Megtisztelsz bennünket – mondtuk szinte egyszerre – majd egymásra mosolyogtunk – elvégre ikrek vagyunk vagy mi – tettük hozzá mintegy magyarázatként.
– No én kezdem is a story-t. Érettségi előtti évem elég pocsékra sikeredett. A szüleim elváltak, a gyerekkorom óta barátom és titkos szerelmem családja, az ország másik végébe költözött – és tudjátok az itt éppen hatezer mérföldet jelent – nem volt más a tanulásba temetkeztem. Anyámmal nem igazán volt jó a kapcsolatom – tudjátok itt Amerikában szinte általános, hogy a típusos amerikai nő a lányát-lányait, afféle vetélytársnak tekinti. No anyámmal és velem szintén ez volt a baj. Az elmondottakból egyenesen következett, hogy amikor választhattam én az apámmal maradtam. Apám, egy nagy, sok telephellyel rendelkező cégnek, egyik vezető managere volt. „Kitört” a tavaszi szünet és vidáman siettem haza az iskolából. Hazaérve látom, hogy apu éppen csomagol.
– Hová készülsz – kérdeztem meglepetten
– Seattle-be kell mennem s körülbelül egy hetet kell ott töltenem.
– Nem mehetnék veled? Az iskolában épp’ ma kezdődött a tavaszi szünet.
– Tényleg jönni akarsz? – kérdezte meglepve
– Igen, igen, igen – sikítottam, mint egy kisiskolás és ugrottam a nyakába.
– No rendben, pár óra múlva indul a gép. Csomagolj, én addig hívom a légitársaságot, hogy foglaljak még egy helyet!
Hirtelen nem is fogtam fel, hogy apuval utazhatok a sóstavak vidékére – de nem is az volt a fontos, hogy hova, hanem az apuval! Futottam a szobámba, előkeríteni a bőröndöm s közben lázasan járt az agyam, hogy mit is kellene becsomagolnom. Az igazság az, hogy eddig nem nagyon hagytam el a városunk környékét s ez is izgalmat okozott bennem. Gyorsan összeszedtem farmerokat, szoknyát, fehérneműt, és egy bikinit. A bikinit persze fel kellett próbálni, mert tavaly nyár óta nem volt rajtam és ki tudja… Ahogy levetkőztem a tükör előtt, igazán nem éreztem, hogy szégyenkeznem kellene a testem miatt. Telt, feszes mellek, formás segg, jó kis combok…szóval minden a helyén volt. Felöltöttem a bikinit s rájöttem, hogy szépen kiemeli mindazt, amit az imént oly’ szemrevalónak ítéltem meg.
(Jelzem, Sara elbeszélését nem akartam megzavarni, csak azért nem szóltam közbe, hogy a mai formája is igazolja, amit akkori alakjáról előad!)
Ebben a pillanatban lépett be az apu.
– Édes – mondta – van egy rossz hírem, már nem tudtam neked jegyet szerezni a gépre, úgyhogy attól tartok, most itthon kel maradnod.
– Aúúú! Apu – nyögtem, mert igazán menni szerettem volna.
– Tudom és én is sajnálom, de nincs semmi lehetőségem s ráadásul nekem időre kell érkeznem. De mi ez a dögös fürdőruha rajtad?
– Ó ez csak a tavalyi – láthattad már rajtam.
– Tudod baba én igazán sajnálom és mindent megpróbáltam – mondta halkan, miközben mellém ült az ágyra, ahova a rossz hír hallatán lerogytam.
– Apu, ismerlek. Tudom, hogy mindent elkövettél, csak épp’ annyira szerettem volna.
– Tudom baba, legközelebb hamarabb ébredünk – közben finoman masszírozta a vállam.
A masszázs jónak tűnt s egy sóhajjal hozzádőltem, kicsit talán nyöszörögtem.
– Élvezed kicsim? – kérdezte.
– Igen, nagyon finom – simultam még inkább hozzá.
– Az jó, tudod, hogy szeretem, ha jól érzed magad.
Meg nem tudnám magyarázni, hogy mi ütött belém, de apu combjára tettem a kezem, de úgy hogy kéz élem a nemi szervéhez ért. Meleg borzongás futott végig a testemen s alig vettem észre, hogy apu keze is megállt. Egy pillanatra megdermedtem, de a kezem önkéntelenül tovább mozdult és most már tudatosan markoltam a farkát, ami villámgyors növekedésnek indult. Még egyszer az eszembe villant, hogy meg kellene állnom, de a vágy, és talán a kíváncsiság is, tovább lendített a megkezdett úton. Emeltem a fejem és ajkamat csókra kínáltam apunak. Ő, érezhetően megbabonázva, arcomat lassan, finoman a kezébe fogva megcsókolt. Nem ez volt életem első csókja, de ez nem hasonlított semmi korábbira. A testem szó szerint lángba borult. Eszembe sem ötlött, hogy az apám az akit csókolok, ölelek. Egyszerűen, nincs rá jobb szó, megolvadtam. Ma is borzongok, ahogy mesélek róla – s elárulom, az elmúlt években, erotikus álmaim kizárólag erről szóltak. Édes Márkom, hányszor ébresztettem, hogy álmomtól forró testem csillapítsa. Aput is elvarázsolták a történtek. Reszkető kézzel simogatta a mellem. Csókja ajkamról nyakamra vándorolt s én igyekeztem úgy helyezkedni, hogy minél jobban hozzáférhessen testemhez. Közben, szinte kétségbeesetten markolásztam kőkeménye duzzadt fütykösét. Forró lélegzete izgatta testem s nem tudom igazán melyikünk szíve dübörgött hangosabban. Szabad kezemmel, szinte letéptem magamról a bikini felsőt, remegve kívántam apu száját bimbóimon érezni. Mellbimbóim olyanok voltak, mint apró rózsaszín sziklák s közben nagyfeszültségű jeleket küldtek gerincembe, amiktől bikini-alsóm úgy átázott, mintha most léptem volna ki az uszoda vizéből. Apu folyamatosan szopta, simogatta melleimet és hasikámat. Egyik kezemmel az alsómtól igyekeztem megszabadulni, a másikkal apu farkát próbáltam lázasan kiszabadítani fogságából. Végre sikerült megszabadulnom utolsó ruhadarabomtól. Apu csillogó szemmel gyönyörködött testemben. Száját, mint éhes csecsemő, újra mellemre borította s keze vándorútra indult testemen, bejárva annak minden porcikáját. Az inget szinte letéptem róla s sikerült kibontanom övét, már húztam is a cipzárt nadrágján. Akkor már ő is segített, csípőjét emelve, hogy megszabadítsam nadrágjaitól. Öleltük egymást anya szülte meztelenül, úgy mintha az életünk függene ettől. Kezembe kaparintottam kőkemény kakasát, szorongattam, simogattam, majd kíváncsian megnyaltam a szivárgó elő nedvet. Ez ízlik konstatáltam. Finoman ajkam közé fogtam és nyalogatni kezdtem. Aput mintha villámcsapás érte volna, olyant rándult a teste. A reakciója még inkább felizgatott. Elhatároztam, hogy nem állok meg, amíg ő meg nem állít. Remegett a gyönyörtől s hangos nyögései az egekig korbácsolták vágyamat. Egyre mélyebben csúsztattam számba szerszámát, amivel végképp sikerült összezavarnom szavait. Ezerfélén próbálta magyarázni, milyencsodás, amit érez, aztán egyszer csak jövök vigyázz, jövök vigyázz, nyögte. Még inkább szívtam, masszíroztam – annyira akartam a gyönyörét fokozni. S akkor hirtelen megéreztem, ondója pulzálva ömlött a számba, alig sikerült oly’ gyorsan nyelnem ahogy száguldott belém. Apu rázkódott és – nincs jobb szó rá: visított az orgazmus alatt. Ahogy magához tért, őszinte csodálattal nézett rám és végre csókolni kezdte újra a testemet. Most én kóstollak meg édes s széttárt combjaim közé helyezkedett. Nyelve finoman szétválasztotta szemérem ajkaim. Úgy éreztem belehalok a gyönyörbe. Dobáltam a fejem és puncimat szorítottam minden erőmmel a szájához. Nyelve vitustáncot járt a csiklómon s ujjai feltárták barlangom minden négyzetcentiméterét. Megállíthatatlanul hajszolt az orgazmusba. Olyan intenzív volt az élvezet, hogy teljesen elvesztettem a kontrollt a testem felett s valami állati üvöltés szakadt fel belőlem. Tudtam, nem akarok megállni. Kívántam apám fütykösét magamban. Teljes erővel húztam – gyere, gyere, magamban akarlak érezni – követeltem.
Nem álhatott ellen. Farkát finoman puncimhoz érintette, de én már türelmetlen voltam. Határozott mozdulattal megragadtam és magamba irányítottam. Elindult befelé s akkor megérezte az akadályt s megmerevedett. Ne állj meg akarom, akarlak téged, neked akarom adni – kiabáltam – s közben minden erőmmel kényszerítettem a folytatásra. Akkor jött. Egyetlen határozott mozdulattal tövig bennem volt s kis időre megállt. Több fájdalomra számítottam. Igazából, amit éreztem inkább csak fokozta gyönyörömet és alátámasztotta nővé válásom tudatát. Jól esett a teljes telítettség érzése. Lassan megmozdultam, jelezve, hogy várom a folytatást. Apu szépen, ütemesen mozgott bennem. Minden mozdulatánál úgy éreztem, hogy megérkezik a beteljesülés. Azután már nem volt tovább. Azt hittem, hogy amit néhány perce átéltem, annál már nem lehet semmi csodálatosabb. Néztem aput s élveztem a testem nyújtotta öröm visszatükröződését az arcán. Hirtelen az egész testem megfeszült, a látásom szinte szétesett, csak alaktalan foltok képe hullámzott előttem és akkor a sötétség. Lebegtem a semmiben. Nem tudom – amennyire tudom senkinek sem sikerült még megfogalmaznia ezt az érzést, mert igazán nem hasonlítható semmihez, aki átélte az tudja miről beszélek, aki nem, azt nagyon sajnálom – nos hát én sem tudom elmondani, hogy mit éreztem. Annyit tudok, hogy ez volt az az idő, amióta tudom: szeretek nő lenni, mert nőnek lenni nagyon jó!
Azt hiszem apu velem egy időben élvezhetett el – ezt igazából sohasem tudtam meg csak az tapasztaltam, amikor magamhoz tértem, hogy szerelmi koktélunk bőségesen áztatta a combjaimat s alattam az ágyat.
Apu szerelmesen simult hozzám s nekem is olyan „bújhatnékom” volt. Örömmel tapadtam hozzá a hátammal. Lassú mozdulatokkal és nagyon, nagyon gyengéden, túláradó szeretettel, simogatott, csókolgatott. Éreztem a vágy újra éledezik bennem s apu kakasa sem került nyugalmi állapotba. Ott kopogtatott a popóm környékén bebocsátásra várva. No nekem sem volt ellenemre, ezért megemeltem a lábam, megfogtam a farkát és újra magamba igazítottam s egy kis fészkelődéssel, teljesen ráhúztam magam. Kis telhetetlen – suttogott apám, de nem tiltakozott egy szóval sem. Lassan megmozdult bennem s rögtön éreztem, hogy ez valami új érzés. Valami olyat érintett, ami még fokozta a kéjt bennem. Ma már tudom: a „G pontom” masszírozta farkával. Egyre gyorsabban pumpált bennem s csak arra figyeltem, hogy a lehető legmélyebbre csússzon belém minden mozdulattal. No és akkor robbant – nem tudom másként jellemezni – bennem valami. Az öntudat ismét elhagyott pár másodpercre s mikor magamhoz tértem, úgy éreztem, hogy bepisiltem. Csurom víz volt minden alattam, a combjaim, a hasam – borzasztóan szégyelletem magam. Sűrű bocsánatkérésekbe kezdtem volna, de apu gyorsan megállított. Nyugi, nyugi – mondta – ez a női magömlés, ez egy olyan csoda, ami igazán ritkán adódik az ember életében. Egyetlen egyszer volt benne részem mindez idáig a negyven-pár évem alatt. Ez jó ne szégyelld, ez fantasztikus!
Már nem is volt semmi csalódás bennem az elmaradt utazás miatt, apuval szeretkezni annyival többet ért!
Jött az érettségi, meg egy csodás nyaralás apuval. Azután jöttem ide az egyetemre. Megismerkedtünk Markkal s apu is kapott egy csinos, fiatal új feleséget.
Amit tudok a szexről, azt mind-mind apu gyengéd és szerető útmutatásának köszönhetem. Nem bántam meg semmit. Nem maradt tüske bennem csak a gyönyörű emlékezet. Valójában Markkal is azért jöttünk össze és élünk boldogan több, mint húsz éve, mert annyira hasonlít apára – kívül és belül egyaránt.
Kipirult arccal és könnyekkel a szemében fejezte be az elbeszélést, szorosan férjéhez símulva.
Örökké kikívánkozott belőlem ez a titok. Többször volt, hogy azt éreztem: itt az alkalom de azután mindig kiderült, hogy mégsem alkalmas a partner. S jöttetek ti és valahogy azonnal éreztem, van valami lelki közösség közöttünk. Szinte megkönnyebbülést érzek, amiért elmondhattam nektek. A’propos – fordult hugi felé – te miért választottad pont ezt a kutatási témát magadnak?
Összenéztünk hugival, kissé t’án el is pirultunk.
– Rendben, el fogjuk mesélni, de ma már késő van és ez egy hosszú történet.
– Nem akarok tolakodni, gondolom nem a mai, az utolsó alkalom, amikor erre lehetőségünk lesz – válaszolta Sara, most már mosolyogva – tényleg elszaladt az idő. Olyan jó együtt lenni veletek, hogy észre sem vettem s már éjfélre jár. Ideje jó éjszakát kívánni.
Elköszöntünk hát s mi is hazatértünk.
Azta, hogy kavarnak a csajok
Nyári vakáció 4. rész – Tizenöt év múlva
Mindketten befejeztük a felsőfokú tanulmányainkat. Elmúltak a boldog és felhőtlen, nyári vakációk s helyettük(?) következtek a dolgos hétköznapok. Hugi bent maradt az egyetemen dolgozni – ő pszichológiát és szociológiát tanult – és szépen menetelt a tudományos karrier felé. Szorgalmasan készült a PhD fokozat megszerzésére. Kutatási területe a családon belüli szexuális – kapcsolatok – kölcsönhatások s azok összefüggései, a modern társadalmak interperszonális viszonyaival.
Én pedig, elindultam szépen a szamárlétrán, a diplomácia világában. No, persze senki se gondolja, hogy miniszterként vagy nagykövetként kezdtem volna a pályafutásomat. Bekerültem a külügybe egyszerű, mezei gyakornoknak, akit akár cigarettáért küldhettek az időseb kollégák a büfébe. Szívós, kemény munkával – a hivatali intrikák között ügyesen lavírozva s az előttem lévők fokozatos „kihalásával” – egyszer csak eljött a nagy lehetőség: Kineveztek az egyik – az Egyesült Államokban működő – főkonzulátusra, első titkárnak. A feladatom kiegészült, afféle kulturális attaséi megbízatással.
Úgy látszott, hogy tizenöt év után, megint, szinte áthidalhatatlan fizikai távolságba kerülünk egymástól. Esti, hosszú beszélgetéseink során, felmerült a lehetőség, hogy valamelyikünk feladja egyéni karrierjét csak, hogy ne szakadjunk el egymástól. Végül azonban döntöttünk. Megpróbáljuk, kibírjuk s ha mégsem… no hiszen „a folyón akkor kell átkelni, ha már odaérkeztünk”
Így – s t’án mondanom sem kell, egymás folytonos ajnározásával – készültünk az utazásomra, ti. rövid időn belül el kellett foglalnom az állomáshelyemet.
Megérkeztem az „Újvilágba” s meglepően kevés problémát jelentett a gyors beilleszkedésem. Nagy tapasztalattal és kitűnő emberismerettel rendelkező főnököm, pontosan ráérzett, hogy mennyi segítségre és mennyi önállósításra van szükségem ehhez.
A városban – ahol a konzulátus működött – található az egyik leghíresebb amerikai magánegyetem. Kultúrattaséi feladatom, egyik legfontosabb része volt, tehetséges hazai fiatalok számára, ösztöndíj – lehetőségek megszerzése. Főnököm igyekezett, amilyen gyorsan csak lehetett, bevezetni azokba a társasági körökbe, akik segítsége nélkül, a munkám gyakorlatilag lehetetlenné vált volna. Néhány fogadás, kerti – parti stb. – no meg kellően extrovertált személyiségemnek köszönhetően – rövid idő alatt, igen jó, már – már baráti kapcsolatokra sikerült szert tennem.
Megtudtam,hogy az ominózus egyetemen, akár nekem is van lehetőségem, kutatási témát telepíteni. A téma finanszírozása azon múlik, hogy valamelyik – itt végzett és anyagilag megfelelően „eleresztett” (jelzem, ez az itt végzettekre eléggé jellemző) öregdiáknak megtetszik és úgy dönt, hogy pénzt áldoz rá – nagyobb témák esetén előfordul, hogy többen is összeállnak a szükséges tőke megteremtésére.
No, gondolhatjátok! Villant is az ötlet s nem késlekedtem benyújtani a húgom PhD témáját, kutatási projektként, nem elfeledkezve rögtön, hugi nevében, az ösztöndíj – pályázat beadásáról.
Természetesen a legrövidebb úton elhintettem újdonsült baráti körömben, ezt, a „rendkívüli jelentőségű és fontosságú” tudományos témát, világosan érzékeltetve, hogy nekem milyen fontos volna e projekt megvalósulása. Amúgy – számomra is meglepő módon – valódi érdeklődést váltott ki a téma, ebben az illusztris társaságban.
Két nap sem telt el, amikor reggel a titkárnőm beszólt:
– Mr. Mark Levin vár a telefonban, kapcsolhatom?
Azonnal nyúltam a készülék után. Mark – egy az újdonsült barátaim közül – az egyik egyetemi alapítvány kuratóriumának vezetője s nem mellékesen, viszonylagos fiatalsága ellenére, a állam kereskedelmi kamarájának elnöke volt. Afféle „igen fontos személyiség”
– Hallo Mark! Mit tehetek érted?
– No az majd később. Egyszer biztos majd én megyek hozzád valamivel, de most nem erről kell beszélnünk! Jártam a dékánnál, megnéztem a projektedet és tetszett! Úgy döntöttem bedobok rá vagy négymillió dollárt s ha kell, esetleg kiegészítjük. Hallgass, csak semmi köszönet! Valójában úgy is sokkal több pénzem van, mint amit, akár az unokáim is el tudnának költeni. No meg engem is érdekel ez a téma, de erről inkább máskor! Egy gond van, hogy áll a húgod az angollal?
– Az nem gond. Anyanyelvi szinten beszéli.
– Az jó. Mert a tanszék, ahol a projekt fut majd, ragaszkodik hozzá, hogy egy speciál – kollégiumot indítson, minimum két szemeszterre – nagy az érdeklődés a diákok körében is a téma iránt.
– Te jó ég! Ez aztán villámgyors!
– Még annál is gyorsabb. Az egyetem e – mail – ben már fel is vette a kapcsolatot a húgod munkahelyével. Most viszont te következel! A vízum a te területed, hogy gyorsítsd!
– Hát ezerszeres köszöneten és…
– Semmi hálálkodás, jössz nekem eggyel! Na see you – és letette a telefont.
Nem akarok már senkit untatni a részletekkel, A kiérkezésemhez képest mintegy három hónap múlt el és jött a jelzés: este nyolc harminckor a rotterdami géppel érkezik a tündérem.
Szerencsére a „rezidenciám” körüli tevékenységre nem kellett időt fordítani, hiszen Mr. És Mrs. Jonston tökéletesen kézben tartotta ezeket a dolgokat – kár,hogy Henny csak „amerikaiul” tudott főzni s ezt inkább csak muszájból vettem igénybe, időnként.
Magamat kellett – főleg lelkileg – felkészíteni, olyan izgatott voltam a várakozás órái alatt.
Aztán már jól van. Megérkezett s a váróban szinte repült a karjaimba. Irigy tekintetek kereszttüzében, csak nem akartunk kifogyni a csókból. Hugi volt, aki hamarabb észbekapott.
– Nem indulunk? – súgta a fülembe, még mindig szoros ölelésben.
– Induljunk kedves, iszonyú fáradt lehetsz már!
– Nem baj, nem baj! Csakhogy itt vagyok – kis pajkos mosollyal jelezve, hogy a karjaimban.
Hazafelé az autóban, szorosan hozzám bújt s simogatott, ahol csak hozzám fért. Abszolút nem foglalkozott a metropolisz csillogó fényáradatával.
Valahogy azért hazaértünk – magam sem tudom igazán hogyan, mert a tekintetem sokkal többször merült el gyönyörű szemében, minthogy a forgalom problémáival foglalkoztam volna. Valamiféle őrangyal foghatta helyettem a volánt – igen másként nem történhetett!
Amint bezártuk magunk mögött az ajtót, hugiból kitört a hamisítatlan nő. Percek alatt körberöpködte a házat, mintegy felmérte a terepet.
– Gyorsan a fürdőbe! Le kell mosnom magamról a hosszú út porát, Jössz? Segítesz – somolygott.
– Háááát nem tudom a jelen hely… – folytatni persze nem tudtam.
Ő már meztelenül állt előttem, ruhái festői rendetlenségben szétszórva a nappaliban. Egy csókkal lezárva szám, kezei sietősen dolgoztak a kicsomagolásomon.
Hipp – hopp a zuhany alatt találtuk magunkat s ömlöttek ránk a langyos vízsugarak. Úgy simogattuk, csókoltuk egymást, mintha egy hosszú s kitartó udvarlás után, végre megtörve a jeget, most csodálkoztunk volna csak rá a másikra.
Tündérem elém guggolt, finoman kezébe fogta sziklává keményedett farkamat s halkan becézgetve, csókolgatva, finoman a szájába csúsztatta s régi szokásához híven, folyamatosan a szemembe nézve, szopni kezdte. A feszültség gyorsan növekedett bennem – főként érzékelve, hogy változatlan hatással van rá gyönyörszerző tevékenysége s velem együtt az orgazmus határán járt. Láttam gyönyörű szemének fényét megtörni s egy pillanat alatt, kontrolálhatatlanul tört rám a gyönyör. Az első robbanás még a szájában érte kedvesemet, azután – talán kicsit megszédülve a fenekére tottyant s így, további spricceim, szinte az egész testét beborították.
Mellé térdeltem s magamhoz szorítottam. Csókokkal becéztem bársony bőrét.
Nem tudom meddig maradtunk – és maradtunk volna – így egymás karjaiban, ám a zuhanyból ránk ömlő víz rohamos hűlése magunkhoz térített bennünket. Gyorsan zártam a csapot és egy hatalmas fürdőlepedőbe csomagoltam, könnyedén felkaptam (nem nagy dolog t’án fele olyan súlyú volt, mint én) és a nagy franciaágyamra helyeztem.
– Összevizezel mindent, te rendetlen kisfiú – kuncogta
Gyorsan megtörölköztem és a becsomagolt babámmal kezdtem foglalkozni.
Finoman, gyúrogattam, a puha törölközővel dörzsölgettem, forgattam, csiklandoztam – épp’ úgy, mint egy kisbabát a fürdetés végén. Göcögő kis nevetések, apró sikkantások jelezték, mennyire élvezi ő is a játékot. Kicsomagoltam s mondtam:
– És most bekenjük a kicsi baba popsiját – nyitottam a testápolós flakont és megemeltem a lábait, mint egy igazi csecsemőnek.
– Te! Ne ott kezd! – suttogta és hasra fordult.
A tenyerembe vettem egy kevés testápolót – micsoda gyönyörű test, soha nem fogom megunni – finoman a nyakánál s a vállainál kezdtem a „szertartást”, majd gyengéden maszírozva – símogatva haladtam lefelé, végig a hátán, derekán, a gyönyörű popsikon, combokon, egészen a lábfejekig. Na ja! A középső régiót – combok, popsi – kicsit alaposabban kellett megkezelni és én nem is mulasztottam el elvégezni e nemes feladatot. Mire a műveletet befejeztem – szokásoknak megfelelően – mindketten alaposan felizgultunk.
Hugi kéjes mozdulattal megfordult – mert szerinte egyes testtájakat agyon kényeztetek, másokat meg bűnösen elhanyagolok. No én aztán nem! Azonnal feszülő mellbimbóira „buktam”, nyelvemmel, ajkammal tisztességgel kényeztetve őket.
– Ez finom, de ettől még száraz marad a bőröm – majd szavaival szöges ellentétben, fejemet ölelve még jobban a cickójához szorított – nem ellenkeztem!
Azért a testápoló is szóhoz jutott de valahogy, minden kenegetés előtt, a szájammal kellett a területet előkészíteni. Különösen igaz volt ez, midőn, alulról visszafelé haladva elértem a combok között bebúvó, bűvös háromszöget. Ez a „megbúvó” talán már nem is volt megfelelő kifejezés, ti. már igencsak elő akart bújni minden alkatrésze. A duzzadt s nedvekben úszó szeméremajkak, a sapkáját magáról eltávolító, mini falloszként meredező csikló. Ennek a látványnak s a hozzá társuló illatnak, egyszerűen nem lehetett ellenállni – nem is akartam!
Kezdtem igazi nyelves – csókot adni s belemelegedni hugi kényeztetésébe, ám félbe szakított:
– Aúúú nagyon finom, de most ne… érezni akarlak… bennem akarlak érezni… gyere – gyere!
Ellentmondást nem tűrő módon húzott magára – s mit tagadjam: én is arra vágytam. Széttárt lábai között felfelé csúsztam s ő sürgetőn ellenem mozdult. Aztán éreztem hüvelye falának selymes forróságát – minden segítség és trükk nélkül – a helyemen voltam. Egyszerűen csak becsusszantam s már tövig toltam magam – aztán mozdulatlanul, fojtogató erejű ölelésben élveztük a legnagyobb csodát, amit férfi s nő egymással átélhet. Percekig maradtunk mozdulatlan s akkor hugi teste finoman kezdett hullámozni alattam. Egyre hevesebben és hevesebben hajtottuk egymást a csúcs felé. Éreztem nem tartok ki túl soká’, ám e pillanatban hugi bébi torkából feltört az ős – asszonyiság gyönyörhangja és görcsös vonaglás közben ellazult s én csak pumpáltam és pumpáltam belé gyönyöröm levét.
Ráomlottam s csak percekkel később jutott eszembe megkérdezni:
– Édes! Nem vagyok neked túl nehéz?
– Maradj! Ez jó! Nem te vagy nehéz, hanem kivárni volt nehéz, hogy megint ilyen boldog legyek.
Lassan, egymást átölelve, oldalra fordultunk – és rajtaütésszerűen elaludtunk.
Másnap reggel örömmel konstatáltuk, hogy minden ami történt valóság és nem álom. Együtt léptünk a zuhany alá de a rengeteg tennivaló, a kissé megkésett ébredés korlátozta lehetőségeinket – azért jól esett újra együtt kezdeni a napot.
Bizony jó, hogy siettünk, mert alig kapkodtuk magunkra ruháinkat, Mark barátunk meg is érkezett. Ő vállalta, hogy hugit kalauzolja és átsegíti a kezdeti nehézségeken. A gyors bemutatkozás után, csodálattal a hangjában jegyezte meg:
– Arra számítottam, hogy csinos vagy, arra is számítottam, hogy nagyon csinos vagy de arra, hogy egy villámcsapás leszel…
Hugi elégedett mosollyal nyugtázta az elismerő bókot.
– Indulhatunk? – perdült elé, vidámsággal álcázva a benne bujkáló feszültséget.
Útra keltek. Magam is a munkám után néztem. Szinte észre sem vettem, úgy szaladt el az idő. Négy után pár perccel értem haza s kisvártatva betoppantak hugiék is. Igen csak jókedvűen érkeztek.
– Steve! A húgod egy hurrikán, egy tűzvihar, egy atombomba! Néhány óra alatt „bevette” az egész egyetemet, az ujja köré csavarta a teljes vezetőséget!
– Szóval akkor sikerült az ösztöndíj – vetettem közbe
– Mit ösztöndíj! Oktatói státusz! Az egyetem intézi a tartós munkavállalóit, el vannak varázsolva. Te! Ha így folytatja én nem is tudom… szenátort csinálnak belőle… húúú! – lelkendezett.
– De most aztán készülj, Sara vár bennünket vacsorára! Meg kell ünnepelni ezt a napot!
– Ok! Gondolod vegyek frakkot… ?
– Ne légy hülye! Ez nem protokoll összejövetel – baráti meghívás – no kapj magadra valamit és menjünk, a borjúsült frissen az igazi – Sara specialitása.
– Az enyémmel megyünk – lépett a kocsijához Mark – éjjel majd taxival hazajöttök.
A vacsora kitűnő, a hangulat egyenesen csodálatos volt. Mark kibontott egy üveg Villányi Cabernet Sauvignont.
– Ehhez a húshoz ez illik, ez a nehéz zamatos ital – Mark nagyon büszke volt borászati ismereteire. (Mellékesen a saját cége, többek között európai borok importjával foglalkozott. ) A bor gyorsan fogyott, a hangulat emelkedett. Mindannyian úgy éreztük, mintha már réges – régen, gyerekkorunktól ismernénk egymást.
– Amikor először a bátyáddal beszéltünk a kutatásodról, említettem neki, hogy engem személyes érintettség miatt – mondhatom úgy – e, mosolygott kérdőn a feleségére, aki egy bólintással nyugtázta a kérdést – no, szóval személyes érintettségünk okán is érdekel. Gondolom a kutatásaid során rengeteg interjút fogsz készíteni ill. készíttetni. Hadd legyünk mi az első interjú – alanyaid.
– De ehhez menjünk át a dohányzószobába, ott kényelmesebb. Hozhatok még egy üveggel vagy valami mást innátok?
– Nem, nem ez tökéletes – válaszoltunk kórusban.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, Mark mesélni kezdett.
Ketten voltunk testvérek, a két évvel idősebb nővérem Leann és jómagam (sajnos már csak voltunk, mert ő öt éve autóbalesetet szenvedett). Mikor a kamaszkor göröngyös útjára léptem, a köztünk levő kapcsolat nem volt valami felhőtlennek mondható. Én voltam a kis hülye öcs, aki őt a „NŐT” lépten – nyomon csak bosszantotta, akadályozta.
Minél jobban rádöbbentem szexualitásomra, annál inkább lett a nővérem érdeklődésem célobjektuma – gondolom testvérek között ez nem olyan ritka jelenség.
Amikor elkezdtem maszturbálni, fantáziám valami tárgyiasult támasztékokat keresett. Kézenfekvő tárgynak tűntek a nővérem intim ruhadarabjai, különösen a bugyi – szerintem minden kiskamasz fétise, aminek elbirtoklása, a kívánt de elérhetetlen nő birtoklásának szimbóluma. A nővérem finom tapintású, selymes bugyii indították be leginkább a fantáziámat.
Egyik alkalommal egy zöld színű – és ó uram isten, használt(!) bugyikát sikerült zsákmányolnom. A használt fehérnemű varázsa, hogy tartalmazza a tulajdonos titokzatos illatát – mintegy, a csapdába ejtett lény egy darabkáját. A bugyit ráhúztam az egyik kispárnára. Ügyesen elrendezve azt az illúziót keltette, mintha a popsijára lenne felhúzva. Mezítelenül elhelyezkedtem az ágyon. Rövid ideig szaglásztam a bugyit s miután kellő hangulatba kerülten, altestemhez szorítottam és lassú, párzó mozdulatokkal kezdtem a maszturbálást. Szinte magam alatt éreztem a vágyott női testet. Már kezdett egészen jól lenni, amikor úgy éreztem, valaki figyel. Szememet kinyitva – ó borzalom és megaláztatás – a nővérem állt az ajtóban s tágra nyílt szemekkel bámult rám.
– Mark – szólított
A mozgást még néhány másodpercig folytattam – mint a lelőtt katona, aki a találat után még métereket fut s csak azután rogy össze – az én testem is csak kis késéssel reagált – s az agyam sem tűnt sokkal élénkebbnek.
– Mark – a hang és kép végre eljutott a tudatomba
A pánik kezdte elnyelni az értelmemet. Próbáltam elrejteni meztelen nemi szervem, e célból afféle embrió pozícióba tekeredtem és „szerencsésen” a padlóra gurultam, mereven szorongatva, a felöltöztetett párnát, magamhoz.
– Mit keresel itt – szinte sikoltottam – ez az én szobám, kifelé.
Ám gyorsan az jutott eszembe: elmondja apáméknak, no éppen fiatalon bevégzem az életet. Mondom rendesen pánikban voltam.
– Mark! Nyugodj meg… mondta újra nagyon csendesen
– Miért nem kopogtatsz? Csak így lerohanod az embert… emeltem újra a hangom – s közben reménytelenül próbáltam takargatni magam.
– Márk! Nyugodj már meg, nem vagyok dühös rád!
Ültem szerencsétlenül a padlón s a rémképek villantak folyamatosan a lelki szemeim előtt: megszégyenít a barátai előtt, elmeséli az iskolában s rajtam fog mindenki röhögni és így sorban tovább, tovább…
– Mark! Ne idegeskedj már, mondtam, hogy nem haragszom! Egyedül azt nem értem, hogy miért kellett neked azt a bugyit lopnod? Miért nem kérted el tőlem? – a hangjában szokatlan változást érzékeltem, nem az a megszokott „te hülye kis pöcs már megint mit csináltál” stílusú volt és egy furcsa kis mosoly is bujkált a szája sarkában.
A szívverésem kezdett megnyugodni, miközben kissé gyanakodva figyeltem rá.
Beljebb jött a szobába s leült az ágyamra. Dadogva próbáltam most már magyarázkodni, hogy mit és miért… de egy mosollyal leintett.
– Ugyan hagyd, mindenkinek van valami furcsa csavarja… – azután megkérdezte – csináltad az már úgy is, hogy a lány még benne volt a bugyiban?
Megint hosszas magyarázatokba akartam bocsátkozni a lányok értetlenségéről, a körülményekről… megint leállított, de valami könnyedség kezdett közénk költözni. Bámulta az ölemben levő párnát azután olyant szólt, amitől a vér kiszaladt az arcomból:
– Volna kedved velem kipróbálni azt most?
Ültem és tátott szájjal bámultam. Nem akartam hinni a fülemnek de ő nyomatékkal megismételte a kérdést. Még mindig nagy volt a kételkedés bennem
– Komolyan gondoltam szólt, ha velem ki akarod próbálni, benne vagyok! – válaszolt és,hogy nyomatékot adjon a szavainak felállt és kigombolta a farmerét, kibújt belőle, rámutatott magára s megkérdezte:
– Ez a bugyi is alkalmas lesz vagy vegyem át azt, amit eddig használtál? – mutatott a még mindig magamhoz szorított, felöltöztetett párnára.
Szótlanul ültem, ő pedig visszaült az ágyam szélére s megnyitotta, hívogatóan combjait.
Bámultam tovább azt a kicsi kék bikini bugyit, ami olyan ígéretes domborulatot borított be a combjai között, ám a farkam már döntött helyettem s igencsak emelgetni kezdte a fejét.
– Ez így jó pozíció? – kérdezett kissé hátrább dőlve – gyere Márk, igazán szeretném ha kipróbálnád velem – ösztönzött cselekvésre.
Felemelkedtem a térdemre. A párnát, amit még mindig görcsösen szorongattam. Kivette a kezemről s félredobta.
– No, gyere! Tedd ugyanazt, amit az előbb tettél! Szerintem én is szeretni fogom.
Fütykösöm állt, mint a parancsolat. Láttam, hogy mellbimbói szinte átszúrják a vékony pólót, amit viselt. Végre hozzáértem és puncija fölé helyeztem kakasom. Ezer érzés szaladt át rajtam. Kezdtem pumpálni magamat testéhez. Hát ez egészen más érzés volt mint a kispárna. Csípőjét átölelve egészen szorosan dörzsölődtem hozzá. Éreztem, hogy a bugyi már csurom víz. És a nőiesség friss intenzív illata. No ez igazán feldobott engem.
Hirtelen Leann kezeit éreztem seggemre fonódni. Magához rántott s görcsösen szorongatta punciját tomboló kokasom hosszában. Mindketten extázisba kerültünk. Gyönyörének hangja engem is elindított az orgazmus útján és feltörő ondóm sugarai nem kíméltek pólót, bugyit meztelen hasakat. Szinte egymásra rogytunk, öleltük és simogattuk egymást, kontrolálatlan hosszú perceken át. Teljesen megváltozott a közöttünk lévő kapcsolat. Mondhatnám bizalmas szeretőkké váltunk. Nap – nap után jelentkezett egy újabb bugyit „tönkretenni”. Mindenféle pózokat próbáltunk, ám mindig visszatértünk az elsőként megtapasztalt pozitúrához.
Valahogy mindkettőnkben motoszkált a továbblépés vágya, beszélgettünk is róla de a belénk nevelt tabu ellenállt a nagyobb forradalomnak. Bevallom nektek, valahol ma is van bennem egy hiányérzet, amiért nem léptük meg azt a bizonyos utolsó lépést. No, ennyi volt az én kis történetem – nézd már egészen elérzékenyültem.
Hosszan hallgattunk Mark elbeszélése után s azt hiszem mindannyian úgy éreztük, ideje befejezni az estét. Sara meséjét hagyjuk a következő alkalomra.
– Köszönjük a vacsorát és a szíveslátást – szólaltam meg végül. Mark telefonált taxiért s hazaindultunk.
Magyar pornós lány nyilatkozat és leszbi pornó
Sexy Girls Do Nasty Things
Tovább a teljes sorozatra
Szex a temetőben: a rendőrség vizsgálta a gyerekpornót
Lezárult a nyomozás az interneten májusban megjelent, egy temetőben, fiatalkorúakról készült pornográf felvételek ügyében. Az ügy gyanúsítottja a kihallgatása során elismerte a bűncselekmény elkövetését, a férfi ellen vádemelési javaslatot tett a rendőrség – közölte a BRFK. De vajon mi lesz a lánnyal – jogilag és erkölcsileg? A rendőrök – köszönhetően a bulvármédiának – hivatalosan is azonosították a felvételen látható 17 éves lányt és a 10 éves öccsét, a fiatalokat azóta kihallgatták és otthonukban házkutatást rendeltek el. A nyomozók az ügyben érintett fiatalember mobiltelefonján pornóvideót is találtak, amelyen egyértelműen 18 év alatti személy szerepel. Még nem tudni, eljárás indul-e az ügyben résztvevő fiatalkorú lány ellen, de az eset mindenképpen elgondolkodtató. Ugye emlékszünk még a történetre? A “sírgyalázó”, “kiskorúval fajtalankodó” képeket a 17 éves leányzó kimondottan azért készítette, hogy mélyen megbotránkoztassa a fokhagymaszagú pórnépet: a dolog a végén olyan jól sikerült, hogy a Napiszaros referencia után Blikk-címlap és Aktív-topik is lett belőle. De miért? Jól jön néha az ilyen téma, meg lehet rajta botránkozni: lám ezek a mai fiatalok, ilyen a mi időnkben biztos nem volt, azt se tudják, mit csináljanak a kölykök jódógukban, gratulálunk Rea szüleinek és a többi. Wena Naty is megkapta a maga idejében a neki járó anyázáshegyet, emlékezzünk csak a dél-amerikai osztálytársleszopó nyolcadikosra, akiből youtube-csillag, wikipedia-bejegyzés és letölthető csengőhang lett. Az emberek szeretnek az ilyesmin hűmegházni pár percig, majd mélyen elhatárolódni a jelenségtől. Jót tesz az egónknak, na. Tovább a teljes cikkre
Családi szextörténet: Nyári vakáció 3. rész – Hugi baby
Franciaország gyönyörű és gazdag. A franciák – hmm – nos ez már egy másik kérdés. Nehéz hozzájuk közel férkőzni egy külföldinek. A többségük úgy gondolja, aki nem francia, az nem is egészen ember. Eleinte sokat szenvedtem ettől, mivel én egy eléggé extrovertált fiú voltam, de minden közeledési kísérletem falba ütközött. Maradt hát az iskola.
Az iskola jó volt, a rendkívül szigorú rendszer és magas követelmények ellenére. A gyerekek a világ minden tájáról érkezetek, a legkülönbözőbb társadalmi szintekről. Zömmel magas szintű karrier-diplomaták fiai, lányai, miniszterek, elnökök, uralkodók gyermekei. A nyelvtanuláson (és nem csak a francia) kívül, az iskola, magas szintű műveltség, valamint a politikai és/vagy diplomáciai pályához szükséges megannyi ismeret tökéletes elsajátíttatását tűzte célul. Büszkén emlegették például, Juan Carlos spanyol király is tanult egykor, ebben az intézményben. Nevelésünk részét képezte az etikett valamint a protokoll szabályainak elsajátítása. Nem akarok ezekkel a részletekkel senkit untatni. Mindössze azért hoztam szóba, mert későbbi viselkedésem némely elemére szolgál magyarázatul.
Értelemszerűen, itt szó sem lehetett a szokásos diákéletről. Az iskola rendezte bálok is, a (elit)társadalmi érintkezés szabályainak oktatását szolgálták. Öltöny-nyakkendős, illedelmesen végig táncolt esték. Udvarias-csevegős ebédek, vacsorák, születésnapi zsúrok. Az ember eleinte berzenkedett, azután, úgy beletörődött, hogy már szinte elhitte ez a normális. Szellemileg, fizikailag (sporttal) oly’ annyira kitöltötték minden percünket, hogy a nemiséggel kapcsolatos gondolatok is csak az éjszakai, spontán magömlésekkel járó álmok után jelentkeztek, a reggeli zuhanyozás közben. Ám ott is csak szigorúan elméleti szinten, hisz’ még a fürdőben sem voltunk soha teljesen egyedül. Azt mondhatom, hogy valójában két éven át nem volt semmi magánéletünk. Aki volt katona az tudja mit jelent, hogy a vége felé, már „vágtuk a centit”.
A záróvizsgák és bemutatók után, szertartásos névjegy-cserék és az egyáltalán nem könnyes búcsú után, végre fent ültem a repülőgépen s akkor hasított belém a gondolat: Vajon mi lehet otthon, mi maradt az én kis világomból, hogyan is lesz, ha hazatértem? És mi van hugival?!??
Landolt a gép, kiszállás, formalitások. A váróban a szülők, elegánsan és… és még valaki velük, egy fiatal nő… káprázatos – ő lenne az én kicsi kamasz húgom? Álltam, mint akit megbabonáztak – egyébként is a „belém vert” dresszing pillanatokra megakadályozott, hogy szeretteim nyakába ugorjak egy boldog kurjantással. Anyuék s a hugi is csak nézek némán, már tudom, két év ebben a korban rettenetesen nagy idő (amíg nem láttak) – igen, én is sokat változtam. Aztán csak egymás nyakába borultunk. Apám hátrább lépett s vállaim szorongatva mondogatta: Férfi lettél fiam no… igazán férfi!.
A kocsiban anyu hátulra szállt s mikor csodálkozva néztem, mosolyogva mondta.
– Férfiak előre!
Bántam is, nem is. Nem voltam teljesen tisztában, hogy, hogy’ is vagyunk egymással. Zavart arccal pislantottunk lopva egymásra időnként hugival, miközben anyu folyamatosan szóval tartott bennünket. Bevallom, akasztás terhe mellett sem tudnék, egy mondatot felidézni az úton elhangzottakból.
Otthon díszebéd. Kérdések garmada. Már a fejem is belefájdult, pedig erre vártam. Végre itthon! – De ilyen töményen „megfeküdte a gyomrom”.
– Ledőlök kicsit, valahogy elfáradtam – szóltam.
Mindenki egyetértett. Anyu a szobát lesötétítette s a család lábujjhegyen járt.
Este vacsoránál apu „ünnepélyesen szólásra emelkedett” : Fiam becsülettel megálltad a helyed, büszkék vagyunk rád s terád is kislányom, hisz’ kitűnőre érettségiztél. Úgy, gondolom rátok fér egy kis szabad vakáció. Elővette a családi nyaraló kulcsait és egy slusszkulcsot. Csomagoljatok össze, pakoljatok be a kocsidba – igen ez a kocsid kulcsa, meglepetésnek szántuk anyáddal – és utazzatok el a nyaralónkba, annyi időre amennyi jól esik, pihenni egyet. Megérdemlitek.
Pár pillanatig némán ízlelgettük a hallottakat, azután a hugi lelkes sikkantással ugrott apu nyakába:
– Köszi, köszi, köszi apu!!!
Jómagam, kimérten álltam fel s mindenki meglepetésére megszólaltam:
– Köszönöm apám – igyekszem továbbra is rászolgálni a jutalomra – a család ledermedt. Én is szinte ijedten hallottam a saját hangomat. Rádöbbentem, hogy ez itt és most, milyen hülyén hatott. Gyorsan odaléptem apuhoz, megöleltem s két oldalról megcsókoltam s azután anyut is. Oldódott a hangulat és kellemes csevegés közepette múlt el a vacsora további ideje.
Másnap elutaztunk a nyaralóba.
Az első nap bevásárlással, a ház és kert rendbetételével telt, szinte beszélni sem tudtunk egymással. Meg aztán nem is tudtam, hogyan fogjak hozzá, amit mondanék. Itt hagytam két évvel ezelőtt egy aranyos,csini bakfist és most a szemem minduntalan, egy ragyogó szépségű nőre téved s mit tagadjam, egész nap nem mertem fürdőnadrágra vetkőzni.
Estére „ki voltunk, mint a libák” s bizony nem nagyon kellett elringatni bennünket
Másnap.
Kibotorkáltam, s az én 18 éves hugicám, egy észvesztő fekete bikiniben ugrándozva jött felém, a konyhában s, ha meg nem kapaszkodom a pultban, feldőlünk, úgy ugrott a nyakamba, a karjait körém fonva.
– Én olyan boldog vagyok, hogy végre látlak bátyó, olyan hosszú volt ez az idő -szorongatott.
– Én is kicsim, de megfojtasz – de jó megoldotta gondoltam, már enyhült bennem a görcs, ami két napja kínzott.
– Jó, jó nem akarlak megölni, csak annyira örülök… végre itt vagy(!) – enyhített a szorításon, ezer apró puszit elhintve rajtam.
Töltöttem magamnak egy kis kávét, leültem, hátradőltem s mosolyogva csodáltam az asztal mellett várakozó testvéremet. Amikor elmentem egy édes kicsi lány volt, akit imádtam. Most egy észvesztően gyönyörű nő, Két csodás mell, alattuk a lapos pocika, hosszú formás lábak… Istenem! A mosoly gödröcskéket rajzolt helyes arcára, míg szemembe nézve leste kívánságomat:
– Valami reggelivel szolgálhatok az én bátyókámnak?
– Nem hiszem el, hogy két éve nem láttalak – néztem rá lenyűgözve – még a lélegzetem is visszafogtam kissé.
– Tudok valamit segíteni neked – mosolygott elégedetten a hatástól – reméltem, hogy együtt ünnepeljük a szülinapunkat – lépett oda és a pocijához szorította az arcomat.
– Én is szerettem volna, de nem volt rá mód.
– Lemaradtál arról, hogy felnőtt lettem! Tartozol nekem tesó!
– Én sajnálom a legjobban, de most itt van előttünk a nyár. Ígérem, kárpótollak! Elmegyünk kettesben egy jó vacsorára, táncolunk – símogattam meg a derekát. Éreztem libabőrös lett. – Büszke leszek, hogy egy ilyen nővel látnak együtt!
Villám cikázott rajtunk keresztül s őrült vágy ébredt bennem megcsókolni kívánatos ajkát.
Megszorított újra.
– Nem rossz az ötlet, de én kicsit mást szeretnék inkább – annál valamivel többet! – tudom,hogy tudsz te annál sokkal jobbat is…
– Ahogy gondolod, de szerintem most ellazulok kicsit a jakuzziban
– No az jó. Kriszti és Barbi letesztelték azt a születésnapon – téged is hiányoltak
– Nem is emlékszem már rájuk, akarod, hogy meghívjuk őket és csináljunk egy kerti bulit?
Hugi rázta a fejét – megyek, átöltözöm és találkozunk a medencében
Kiittam a kávét s mentem a szobámba megkeresni a fürdőgatyát. Míg húztam magamra, belepillantottam a nagytükörbe. A kép megnyugtató volt. Nem voltam egy „bodybuilder” de szégyenkeznem sem kellett. Az rengeteg iskolai sportfoglalkozás megtette a hatását – egészséges kinézetem volt.
Mire kiértem a kertbe, hugi már kint volt, hevert a nyugágyban, az arcán egy sötét napszemüveggel, mellette nagy pohár jeges teával. Teste csillogott a napsütésben – Istenem, azt hiszem, azóta sem láttam gyönyörűbb női testet!
Odasettenkedtem s a teát gyorsan a pocijára öntöttem. Hangos visítással kapta fel a fejét – gyorsan a medencébe ugrottam, majd kidugtam a fejem, hogy megtekintsem a „művemet”. A szék üres volt s valaki a hátamra ugrott s próbált a víz alá nyomni engem. Hugi a karjaival csomagolt össze, mint valami birkózó. Szorult helyzetemben védekezve, fogást kerestem rajta s megragadtam seggét. Visított s befogta szemem. Édes emlékek ébredtek bennem a régi idők játékaiból. Harcoltunk s együtt nevettünk. Hirtelen, gyengülő szorítását kihasználva, szembe fordultam vele. Álltunk a medence vizében, egymást átölelve s hugi mélyen a szemembe nézve.
– Biztos vagy benne?
– Neked, veled… örökké! – míg ezt kimondtam fejemet magához húzva mélyen megcsókolt. A csók nem akart véget érni. Nyelveink végtelenített ciklusba hajtották,kergették egymást. Remegve szorítottam s szorított – elszabadult a vágy.
– Ó Isten… bátyó… annyira hiányoztál… annyira akartalak…
– Most… végre itt vagyok… minden… minden… visszajött…
Szorosan csüngött rajtam, míg kezeim járták útjukat nyakán, hátán, gömbölyű popsiján. A hideg rázott a gyönyörűségtől.
Két év absztinencia, az emlékek, az álmok, a nyári nap sugarai s a hozzám simuló, vágytól remegő női test, megtették hatásukat – farkam, kis híján eltört, úgy feszült kettőnk között. Megszólaltam volna, de hugi újabb szenvedélyes csókkal zárta le számat. Kezeivel úgy szorított, hogy nehezemre esett a lélegzetvétel. Mindenütt felkerestük egymás testét, punciját dörzsölte merev hímvesszőmhöz, kezem már bikini alsójában kalandozott s behatolt édes, édes, lucskos puncijába.
– Bátyó gyere belém… most azonnal… gyere… akarlak, mindennél jobban – zihálta – akarlak, akarlak, nagyon akarlak… kell!!!
Kissé eltartottam magamtól s vágytól homályos szemébe néztem – Istenem, de kívántam.
– Gyere, menjünk be! Itt nem lehet, bárki megláthat – nem tudom honnan vettem az önfegyelmet, mert szívem szerint letéptem volna ott helybe a bikinit róla – kézen fogtam s indultunk a házba remegő lábakkal.
Húzott magával a szobájába a széles francia ágy irányába.
Lerogyott a ágy szélére
– Bátyó, én annyira féltem. Vártalak és olyan furcsa voltál. Megriadtam… gondoltam van valaki… más, aki miatt már nem kellek neked… olyan hűvös, kimért voltál… ó szörnyű… de most itt vagy és kívánsz!
– Kicsim – bújtam combjai közé, az ágy mellé ülve, csókokat lehelve rájuk – még mindig bennem van a két év dresszingje… azután megláttalak… s… nem is tudtam hogyan szóljak ahhoz a gyönyörű nőhöz, akit találtam… biztos voltam benne, hogy… hogy már van valaki… aki fontos lett neked… Ma reggelig nem is reméltem… A konyhában majd kiugrott a szívem, amikor megláttalak, amikor megérintettél… de még mindig féltem…
– Kedves – simogatta meg a fejem – mióta nem vagy én úgy éltem, mint egy szűz… a gímiben én voltam a jégkirálynő – így hívtak, mert egy két próbálkozás… nos mindig elmenekültem… te most szinte egy szüzet kapsz vissza… nem tudtam senki mást közel engedni magamhoz… lehet, ezért lettem csak kitűnő tanuló: a tanulásba menekültem a fiúk elől.
– Istenem hugi! Bevallom nem is nagyon volt mód, hogy kapcsolatokat teremtsek, de azt a néhány, ritka alkalmat sem ragadtam meg, ami lehetett volna… miattad… nem kellett másik lány. Hugi törölgette a szemeit.
– Hugi! Én szeretlek téged, a világon bárminél jobban és bármit megtennék érted.
Hugi már zokogott. Felemelkedtem mellé és ajkaink találkoztak. Remeget a karjaimban. Csókoltam tovább, majd lassan nyakára csúszott szám. Lesimogattam róla melltartóját. Csókoltam vállát, karját s finoman, feszülő mellbimbóját érintette nyelvem. Mohón buktam rá és szívtam, mint éhes csecsemő az anyja mellét. Illatát, amíg élek nem fogom elfelejteni! Nyaltam, majszoltam mellbimbóját, míg a kezeim vándorútra indultak testén, bebarangolva sima, kemény hasát, másik rugalmas cicijét. Lihegni kezdett, mint aki fuldoklik s extázisban szorongatta testem.
Jó volt ez az érzés s rövidesen kaptam egy másikat. Fürkésző kezei megtalálták lüktető farkamat. Éreztem, hogy teste kissé eltávolodik s ajkával megérinti merevségem. Testemet megrázta a kéj, úgy éreztem egyetlen percig sem bírom tovább és nem is tudom, hogy’ voltam képes visszatartanom a robbanást. Csodálatos furulya-szóló volt szerelmem jutalma. Hugi extázisban szívta, nyalta, masszírozta túlméretesre erektált farkamat. Aztán nem volt tovább:
– Jövök, jövök – vonítottam, de a tündérvirág csak még nagyobb elánnal folytatta tevékenységét. És akkor felrobbantam. Irdatlan mennyiséget pumpáltam szájába. Képtelenség volt lenyelni. Kétoldalt folyt az ondó a kezére, hasamra. Dobáltam magam az ágyon egy epileptikus görcsben.
– Ó bátyus, ez csodálatos volt! Azt hittem sohasem lesz vége. Még mindig szeretem az ízedet – kuncogta
– Bátyó ez gyönyörű és még mindig milyen kemény – te… !… nem lett egy kicsit nagyobb, mióta nem találkozhattam vele? -suttogta – azt akarom, hogy most szeretkezz velem!
– Már azt tesszük kedves, de most én tartozom neked. Én is tudni akarom, hogy szeretem-e még az ízedet! – azzal magam alá fordítottam a somolygó gyönyörűségemet s folyamatosan puszilgatva testét, elindultam a mennyország kapuja felé. Édes babám, hugi, még mindig milyen csiklandós. Kígyóként vonaglott alattam, nyelvem játéka hatása alatt. Bikini alja már teljesen elázott és valami félelmetesen izgató, finom illat áradt belőle. Kezdtem lehúzni róla, segítségül megemelte csípőjét s már elém is tárult, a sohasem feledett, aranyszín bundácska.
Kezdtem csókolgatni a bársonyos combokat. Szélesre tárta s emelte csípőjét, ahogy látta ajkam közeledtét, siettetve a találkozást. Hajoltam puha, illatos szemérem ajkaira, megízlelve édes gyümölcslevét. Puhán csókolóztam velük. Zihált egyre jobban, midőn nyelvem bebarangolta mindkét ajka vidékét, az érzékeny combtövet s bele-bele csapott forró hüvelyébe.
– Óh Istenem, de jó – nyögte – ez jóóóóóóó – sikoltotta.
Vállamra emeltem combjait és most isten igazából nekiálltam élvezkedni, feltárni szemérme mélységeit. Szívtam, nyaltam, élveztem.
Óh… óh… óh bátyó… basssszzz… áúúúú… basssszzz – nyögött, vonaglott, tépte a lepedőt – teljesen megdöbbentem, miféle szavak törnek elő belőle. Teljesen beindultam és most már a kis rózsaszín gyöngyszemet is bevontam a játékba. Rátapadtam lelkesen az édes szerelni ékszerdobozra – hugiból újabb és újabb különleges hangokat csiholva ki. Nyelvemmel csak a csiklóra koncentrálva, egy újamat finoman cicusába csúsztattam. Combjaival satuba szorított s úgy dobálta magát, hogy kis híján leestem az ágyról.
– Megőrjítesz… Istenem… ezt nem bírom… jajjjjjj, ne hagyd abba… jóóóó – majd egy szinte leírhatatlan, egy torokból hörgésként induló s valahol az ultrahang tartományában elvesző, valami, az ősi asszonyiság gyönyör-hangját idéző, üvöltést hallatva elélvezett – miközben majdnem nyakam szegte, gyönyöre görcsében.
Félholtan hevert a szétbombázott ágyon, ahogy levével bőségesen áztatott arcommal fölé hajoltam s finom csókokkal borítottam arcát. Rajongó szemekkel nézet fel rám.
– Bátyó, szerelmem! Mit tettél velem? Nem is emlékeztem, hogy ez ennyire jó… de… de most már gyere! Gyere végre belém! Mindennél jobban akarlak magamba érezni! Szeress, szeress!
– Szeretlek kedves és kívánlak én is – s farkam duzzadt fejét a bejárathoz vezettem. Szoros volt a végtelenségig, hát úgy haladtam benne, mintha szűzlányt tartottam volna karjaimban. Mikor teljesen belemerültem, ki akartam élvezni azt a tökéletes körbeöleltséget, amit férfi- ember, csak ezekben az ihletett pillanatokban érezhet.
– Bátyó! Két éve várom ezt a pillanatot, két éve minden este evvel a vággyal testemben-elmémben hajtottam álomra a fejem! Könnyek gyűltek a szemében.
– Nincs semmi baj, ez csak öröm – suttogta – olyan boldog vagyok, úgy-e nem mégy többé ilyen messzire tőlem?
Lassan megmozdultam, kissé kihúzódtam s vissza bele hatoltam s megkezdődött a folyamatos mozgás az ősi ritmus szerint. Tágra nyílt szemekkel ittuk egymás arcát. Megláttam szemében gyönyöre lassú épülését. Haja elomlott egy kis körben a párnán. Lábait derekam köré fonta, szinte kényszerítve engem, mélyebbre és melyebbre magába. Ágyékát dörzsölte az enyém ellen. Nyögései, sóhajai egyre mélyebbek és hangosabbak lettek.
– Még, még erősebben, szoríts magadhoz, annyira szeretlek édes… úgy-e mindig akarsz engem, úgy-e én megőriztem neked… mert más nem érintheti… neked… mentettem… meg! Mindig… mindig… a ti… ed… óhhh… óhhh… gyere bennem… – s a szeme fénye megtört, hátát ívbe feszítette, s a torkából előtört az imént már hallott, artikulátlan üvöltés. Hullámzó hüvelyfala s szemének csodája elindította orgazmusomat, remegve, hörögve omlottam finom testére. Lágy csókban forrt össze a szánk. Fejem vállába fúrva, félájultan szívtam magamba testének fűszeres illatát. Kedvesem ujjai a hajamat simogatták. Felemelkedtem, láttam mosolyra gyúlt arcát. Ábrándos tekintettel nézett fel rám. Két kézzel megrázta fejemet, megmozdult és maga alá fordított :
– Te bátyus! Valld be, ez volt a legcsodásabb, megkésett születésnapi ajándék! – és tudod mi a legjobb, hogy ezt akárhányszor és akármikor tehetjük újra! Nevettünk és nevettünk felszabadultan együtt. Elsimítottam zilált haját arcából:
– Szeretlek téged tesó – súgtam halkan (mintha nem vertük volna fel az egész környéket szerelmünk hangjaival) – te vagy a legforróbb baba, akit csak el tudok képzelni.
– Én is szeretlek és az egyetlen akarok lenni neked örökké – válaszolta.
Micsoda kezdet erre a nyárra! És még csak három nap telt el sóhajtottam. Szerelmesen összebújva ringattuk álomba egymást.