Féltem a fotózástól, pedig a lehetőség évek óta adott. Egy ideje fellángolásszerűen saját (és mások) ajzószereként játszadoztam a saját fényképezőgépemmel. Egyrészt én akartam látni, másrészt azt akartam, hogy mások úgy lássanak. De sokszor zavaróak a korlátok, ha mindent nekem kell csinálnom, annak ellenére, hogy néha nagyon izgalmas képek születtek. Szerintem. (És mások szerint.)
Viszont, ha valaki más kezébe kerül a kamera, akkor ő is irányít, ő lát és ő rögzít, elvesztem önmagam és az önmagamról alkotott képemet. Olyanná válok, amilyennek a fotós lát. Ráadásul meztelenül szerettem volna mindezt, vagy legalábbis kevés ruhában. Ami egy másik akadályt állított elém, ugyanis nem tudtam elképzelni, hogy meztelen legyek valaki előtt, akivel csak dolgozom, és mindezt természetesnek éljem meg. Az önbizalomhiányom és a túlzott önbizalmam szülte feszültségről nem beszélve, tehát hogy én aztán nem mutogatom a fenekem, közben meg azon aggódtam, hogy a szakember majd be fog gerjedni…stb. Hát, ezeket is csak azért gondoltam, mert ismeretlen volt számomra a helyzet.
Először is, annyi mindenre kell figyelni (honnan a fény, mit az utasítás és hogy tartsam a fejem…), hogy minden meztelenség ellenére, egy pajzán gondolatra sincs idő, és tulajdonképpen az első 10 perc után a meztelenség is teljesen kiment a fejemből. Mivel ez volt nekem az első, azért maximálisan nem tudtam élvezni, de csak azért, mert tudom, hogy sokkal többet kihozhattam volna magamból, vagy legalábbis hagyhattam volna, hogy ő kihozza belőlem. De ez is csak egy testfenomenológiai élmény, tapasztalni kell, mire vége, sokkal többet tudsz magadról, mint előtte. Nem meghatározó élmény, de az önismerethez is hozzájárul. Arról nem is beszélve, hogy feladat, amire koncentrálni kell. A mellbimbókra aggatott csipszeket is el kell viselni mozdulatlanul, mert munka van, alkotás, hiába járja át az egész testet a fájdalom.
A képek még feldolgozás alatt vannak, de nem is képélmény miatt volt érdekes számomra, persze majd elepedek, hogy láthassam már végre őket! Mindenesetre remélem, lesz még alkalom efféle játékra, mert jó részévé válni, jó meztelenné válni a meztelenség érzete nélkül
