Az első lépéseken már túl voltunk. Fényképes bemutatkozó válasz a hirdetésre (Ili: 36/56/170 karcsú hölgy; Zoltán: 40/82/175 mackós úr. Keresünk harmadiknak 30-40 közötti urat, kizárólag a hölgy örömére. A férj nézne és videózna, esetleg beszállna harmadiknak. Minden fényképes levélre válaszolunk.), telefon és ismerkedő vacsorameghívás a részemről egy jobb éttermembe.
Egy héttel később náluk ültünk a nappaliban, ahova virággal és whiskyvel érkeztem, hogy a kölcsönös szimpátián túl felszabadultabban beszélgethessünk elképzeléseinkről, mint egy nyilvános helyen.
Ili mélykék ruhában, ami csak félig takarta formás combjait, a kanapén ült. Nem a nyakamban, de nem is a másik sarkában. Férje, Zoltán velünk szemben konyakot töltött.
– Fogjuk meg! Egészségedre, örülünk, hogy itt vagy!
– Egészségetekre! És én örülök, hogy hívtatok.
– S ugye időd is van? – koccintotta poharát az enyémhez Ili.
– Nem sietek. – mosolyogtam vissza.
Kicsit nehezen indult a beszélgetés. Bár mindhárman tudtuk, miért vagyok ott. Végül is nem a sarki közértben találkoztunk, hanem a szex.org-on hirdettek. Mégis kellett valami indítás, felvezetés.
Ili bizalommal méregetett, én egy kicsit feszélyezettebb voltam, Zoltán, a férj tekintetét kerestem, elvégre őt kellett kiegészítenem? pótolnom? helyettesítenem?
– Tudod, ez mindkettőnknek a második házassága. – kezdett bele Zoltán.
– S már tíz éve tart. – fűzte hozzá Ili.
– Igen, szóval egyikünk sem volt már kezdő. Jó néhány kapcsolatunk volt, mielőtt találkoztunk.
– És hogyan találkoztatok? – szúrtam közbe.
Persze igazán azt kellett volna, vagy szerettem volna megkérdezni, hogy miért nyitottak. De reméltem, hogy előbb-utóbb eljutunk odáig is.
– Szép volt. Emlékszem, moziba hívtam, és a film után felmentünk hozzá. Aztán amíg én feszengtem, hogy hogyan kezdeményezzek, Ili egyszerűen letámadott. – nevet Zoli.
– Mellém ült, és elkezdte simogatni a nadrágomat.
– Na azért a moziban te sem voltál egy angyal!
– Tetszettél! Persze hamarosan mutatkozott az eredmény is, akkor egyszerűen lehúzta a sliccemet, és életem legjobb cumizását mutatta be a drágám. Sőt, még azt is hagyta, hogy a szájába lőjek.
– Mert szeretem. – csücsörített Ili.
– Persze azt sejtettem, hogy ha nekem már az első alkalommal így nekem esik, valószínűleg megteszi ezt mással is. De a gondolat nem zavart, inkább felizgatott.
– De én nagyon belezúgtam. – vette át a szót a feleség.
– …és néhány hét múlva össze is költöztünk.
– Akkor, hogyan, vagy miért nyitottatok?
– Több lépcsőben, merthogy Ili egy fél év múlva megcsalt.
– Nem csaltalak meg! – látszott, hogy csak hülyéskednek, de azt nem tudtam, hova lyukadnak ki.
– Egy este, hogy megálltam a ház előtt, az utca túloldalán épp elindult egy kocsi. Nem is gondoltam semmi rosszra, amíg be nem csengettem.
– Mi az, Karesz, nem volt elég egész nap? – hallottam Ili hangját az ajtó mögül. Aztán nyílt az ajtó, és a drágám lába a földbe gyökerezett.
– Jézusom! Azt hittem nem te vagy! – nyögte ki.
– Szerintem sem!
– Bassza meg! Bocsáss meg, későbbre vártalak!
– És, jól éreztétek magatokat? – Ili nyelt egyet.
– Zoltán, én tényleg szeretlek téged! De ne haragudj, ha jól tudom, nem vagyunk házasok!
– Még lehetünk. – mondtam a magam számára is váratlanul, hiszen házasságról eddig nem esett szó közöttünk.
– Ezt most, hogy érted? – lepődött meg Ili is.
– Ahogy mondtam. Összeházasodhatunk!
– Nézd, szeretlek. De a szabadságomat nem fogom feladni a kedvedért.
– Nem akarlak megfosztani a kalandjaidtól! Ha megígéred, hogy elmeséled őket nekem is. – böktem ki végre azt, ami annyira izgatta a fantáziámat. S közben már terelgettem is Ilit a háló felé, aki még mindig nem értette, mit akarok tőle.
– Azt akarod, hogy …?
– Azt akarom, hogy meséld el, mit csináltatok, amíg én laposra keféllek! – súgtam a fülébe.
Ili kipirult bőre a friss zuhanyozás illatát árasztotta, de az ágy még össze volt túrva, sőt még egy pecsétet is felfedezni véltem a lepedőn. Lenyomtam az ágy szélére és szétnyitottam a fürdőköpenyét. Szerintem ideges volt, remegő kézzel gombolta ki a nadrágomat.
– Az! Faszom tudta, mi fog ebből kijönni! – jegyezte meg mellettem Ili.
Eléje térdeltem, és keményen szétnyomtam a lábait. Ott tömték alig egy órával ezelőtt, gondoltam. Ő vonaglott és rángatózott! Óvatosan csókoltam meg, mintha a szájával csinálnám.
– Na, mesélsz?
– Tényleg akarod?
– Gyerünk! – és a nyelvemmel végigfutottam lassan pirosodó ajkain.
– Régről ismerem Kareszt, de fél éve most találkoztunk először. Felhívott. Beültünk egy kólára. Elmesélte, hogy meg akar nősülni, de a barátnőjének van egy másik kapcsolata is. Mit csináljon? Mondtam, hogy ezzel talán nem engem kellett volna felhívnia. Végül kibökte, úgy gondolta, talán mi is fel tudjuk melegíteni az ismeretséget. Amikor telefonon beszéltünk, erre nem gondoltam, téged szeretlek. De ott ülve bizseregni kezdtem. Csak bólintottam. Megsimogatta a nyakamat, egy picit a fülem mögött, a tarkómon, a homlokát odakoccintotta az enyémhez.
– Elmegyünk egy szállodába? -nem tehetek róla, hangyák futkostak a gerincemen. Aztán itthon kötöttünk ki. Most elégedett vagy?
A puncija forró volt a nyelvem alatt, éreztem, ahogy duzzad, keményedik a gombocskája. A mutatóujjamat lassan, élvezettel dugtam fel neki.
– Folytasd! Mit csináltatok?
– Dél körül értünk ide. – kezdte rekedten.
– Már az előszobában a számba adta. Ő is ezt szereti.
– Leszoptad? – leheltem a pinusába.
– Két percig se tartott. Olyan izgatott volt, hogy szinte azonnal elment.
– A szádba?
– Tudod, hogy én szeretem. Sűrű volt, szinte édeskés. – két ujjamat mozgattam benne, s ő egyre forróbb lett.
– Azt mondtad dél körül. És aztán? – Ili elfeküdt a kezem alatt, a csípője válaszolt a nyalakodásra és az ujjazásra. Elakadó lélegzettel folytatta.
– Bejöttünk a hálóba. Levetkőztetett. Mire a bugyi is lekerült, már újra állt neki. Az ágyra fektetett, és dugtunk. Lovagolva mentem el, úgy simogathattam magam. Aludtunk is egy órát. Aztán folytattuk, Karesz azt mondta, ki van éhezve rám. Fordítva feküdt fölém. Tudod, 69-be. És úgy kefélte a számat, hogy azt hittem, megfulladok, közben nyalta a puncimat.
– Úgy, mint én? – emeltem fel a fejemet.
– Nem, tudod, hogy úgy senki nem tudja, mint te. Jól esett, de elmenni nem tudtam tőle. Nem találta a gyöngyöt a kagylóban. – nyugtatott meg. Én az ajkaim közé szívtam a gyöngyöt, és a nyelvemmel izgattam a kemény, érzékeny csomócskát. Felnyögött, megmarkolta a fejemet, és hadarva folytatta. Akkor már önmagát is izgatva a délután történtek felidézésével.
– Négykézlábra állított, és hátulról dugott meg. Közben pirosra csapkodta a fenekemet. Olyan erővel tolatott, hogy belepréselt a lepedőbe, és a nyakamat harapva ment el.
Ili a végét már szinte kiabálta, körömmel belemarkolt a vállamba, és magára akart húzni.
– Gyere már belém! – de én az arca fölé térdeltem, egyik kezemmel vadul ujjaztam őt, a másikkal az arcára vertem magam. Szóval ez volt az első lépés. Nem tudnám megmondani, miért élvezem, ha a nejemet mások is dugják, de borzasztóan felizgat már a gondolata is, hát még a látványa.
Az elbeszélés alatt a feleség komolyan bólogatott, néha felnevetett.
– Tudod, azért akkor nem voltam ilyen jókedvű. Lüktetett mindenem, de lehet, hogy inkább a megkönnyebbüléstől. Nem is tudom, hogy mit gondoltam talán, hogy belém harap, vagy megver, vagy a végén páros lábbal kirúg. Tény, végig remegve meséltem el, mi történt. Idő kellett, hogy megértsem, nem kell tartanom tőle. Nem azért, mert Zoltán pipogya lenne, egyáltalán nem az. Egyszerűen élvezi ezeket a történeteket. S ma már én is. Felidézek egy jó hancúrt, olyan pontosan, amennyire csak tudom, és közben Zoltán úgy simogat a tekintetével, hogy még a puncim is elpirul. Aztán egymásnak esünk.
– Szóval ti nem pornófilmmel izgatjátok magatokat. – kortyolok bele a megmelegedett konyakba.
– Megnézzük, de ehhez képest egy pornó személytelen. Tudod, időnként azon kapom magam, hogy épp bennem dugattyúz valaki, és én arra gondolok, milyen jó lesz, amikor ezt Zolinak elmesélem, és csak raktározok, csak fényképezek, és összerándul a hüvelyem az izgalomtól.
– Na, szép kilátások! – nevettem fel.
– Jaj, dehogy! Félre ne érts! – simított végig játékosan nyugtatgatva a combomon.
– Ne hát! Hidd el, Ilire még senki nem panaszkodhatott. – erősítette Zoli is.
– Csak tudd, ha egyszer találkozol velünk, akkor sokszor vissza fogsz térni közénk, ha nem is vagy éppen velünk.
– Főleg, ha közben te dokumentálod is a dolgot. – intettem a polcon feltűnően elhelyezett kamerára.
– Bizony! – Zoli arca szinte ragyogott.
– Tényleg, hogy volt, amikor így először… hmm, így leltározva szeretkeztél.
Puszit dobott nekem, s talán tévedek, de mintha már a gondolatra is vidám szikrák pattogtak volna a szeméből.
– Az úgy volt… – és a hangja izgalmasan mélyült, ahogy narratívra váltott.
-… ,hogy a Corába mentem, akkoriban nyílt, jó kis tömeg volt. Ott bóklásztam, aztán beültem egy kólára. Kicsit elbambultam, össze is rezzentem a hangra:
– Elnézést, leülhetnék magához?
– Hogy? Ja, persze tessék!
– Bocsánat, de minden asztal foglalt. – körülnéztem, tényleg.
– Nem akartam megijeszteni.
– Neem, csak elgondolkodtam.
Jó harmincas pasi volt, elöl már kopaszodott egy kicsit, de egyébként feszes, izmos.
– Min gondolkodott ilyen nagyon?
– Semmiségeken, meg azon, hogy mit akarok még venni, mit kell megkeresnem. Először járok itt.
– Én is. A feleségemnek szeretnék venni valami meglepetést, meg a gyerekeknek is jár valami apróság, ahányszor csak áruért jövök.
Beszédes volt, szóval tartott, megtudtam, hogy kis ábécéjük van, a felesége viszi, ő meg áruért jár. Megnézhettem a két gyerek fényképét is.
– És maga, férjnél van?
– Ühüm, de gyerekünk nincs.
Szimpatikus volt, de esküszöm nem voltak vele távolabbi terveim. Aztán mondtam, hogy nekem mennem kell, fehérneműt akarok még keresni. Hirtelen ötlet volt, tényleg csak jó szándék, megkérdeztem, miért nem visz a feleségének valami szép, szexis fehérneműt. Zavarba jött, hogy sose vett ő még bugyit az asszonynak.
– Na jöjjön csak! Ha gondolja, segítek választani.
– Van férfi, aki egy ilyen ajánlatnak ellen tud állni? – vetem közbe.
– Ahogy ismerlek, fel is próbáltad a kedvéért! – mondta Zoltán.
– Ott a boltban? Dehogyis! De tény, érdekelni kezdett a pasi, és telefonszámot cseréltünk.
Na el is telt vagy három hét, mire felhívott, hogy megköszönje az ötletet. Hasznos ajándék volt, mondta úgy, hogy sok mindent sejthettem a hangja mögött. Rá is kérdeztem: Mennyire hasznos? Tudja, minden házasság ellaposodik egy idő után, s én hálás vagyok magának az ötletért, jött a válasz a telefonon át. Na erről szívesen hallanék részletesebben is!
– Lehet, hogy már engem is megfertőzött Zoli hobbyja. – csücsörített a férje felé.
– Tulajdonképpen épp azt szeretném megkérdezni, hogy meghívhatom-e valahova egy ebédre. – folytatta a pasi.
– Ha megígéri, hogy részletesen beszámol nekem erről a házassági megújhodásról, lehet róla szó. – ment a válasz.
– Nem hiszem el, hogy magának is szüksége lehet ilyen húzásokra. – bókolt.
– Pedig csak higgye el!
Csak néhány percig flörtöltünk, de nekem kezdett melegem lenni, és a hangyák már masíroztak is végig a combomon, be a bugyi alá.
(Közben Ili illusztrált is: ültében lejjebb csúszott a kanapén, a szoknyája meg feljebb, két ujja játékosan végigfutott a combjai között, aztán kezét az ölébe szorítva keresztbe tette a lábát.)
– Akkor már tudtam, hogy ebből lesz valami. Tartottam a telefont, a másik kezemmel simogattam magam, és kezdtem nedvesedni. – folytatta, s én biztos voltam benne, hogy a szoknya alatt most is a bugyiján matat.
– Nem is tudtam megállni, ahogy letettem a telefont, mentem a hálóba a pótférjemért. Szép, húsos, eres, és Zoltán mindig féltékeny a méretére, meg a kitartására.
– Megmutatod Zsoltnak is?
– Türelem, most különben sincs szükség pótszerekre. Szóval az elemek ugyan döglöttek voltak, de zseléznem nem kellett, olyan nedves voltam már, hogy könnyedén becsusszant az egész. Közben végig arra gondoltam, hogy hazahozom új ismerősömet, és mit fogok vele csinálni. Lángoltam a vágytól. Miután elernyedtem, futottam zuhanyozni. A legcsábosabb cuccokat válogattam össze, ügyeltem arra, hogy a tusfürdő és a parfüm illata harmonizáljon.
– Most is azt használod?
– Ühüm, milyennek találod? – a vékony blúz telt melleket rejtett, a bársonyos bőr friss gyümölcsillatot árasztott. Ili lehunyt szemmel hagyta, hogy az ajkam végigvándoroljon a nyakán, le az álla alá. Zoltán csillogó szemmel nézte a jelenetet.
– Folytatom, jó? – tolt el aztán magától.
– Felhívtam Zoltánt, hogy megbeszéljem vele a dolgot.
– Persze addig is tudtam Ili kalandjairól, utólag mindig beszámolt róluk. Örülök, ha a feleségem másnak is tetszik. De, hogy előre bejelentette, nem hagyott nyugton a gondolat, hogy ha akarom, meg is leshetem őket. Délutánra szabaddá tettem magam, és nyargaltam haza.
– Könnyebb dolgom volt, mint gondoltam. – vette vissza a szót Ili.
– Bálintnak, így hívták a pasit, egyáltalán nem volt ellenére, hogy alakuljanak a dolgok. Ebéd közben egészen megnyílt. Elmesélte, hogy a felesége az ajándék hatására még kozmetikushoz is elment, hogy megigazíttassa magát alul, s hogy ő még soha életében nem látott kopasz puncit. Mondtam, hogy én csak alul szoktam leszedni, felül meghagyom, hadd koronázza valami a kertecskémet. Aztán megkérdeztem, hogy egyébként, hogy áll a nőkkel? Kicsit zavarba jött, hogy a házasság, a gyerekek, meg a munkája, s amúgy sem csalná meg az asszonyt. De az egész nem hangzott túl meggyőzően. Megjegyeztem, hogy én sem csalom meg a férjemet, de ez nem jelenti azt, hogy absztinenciát fogadtam volna. Nem értette!
– Nyitott házasságban élünk. A férjem tud róla, és nem zavarja, hogy mással is elmegyek, ha szimpatikus nekem.
Kezdett neki leesni. Kihúzta magát, és először láttam a tekintetében, hogy nincs már rajtam ruha.
– És gyakran csalja meg a férjét?
– Mondom, hogy nem csalom meg. Tud róla. Egyébként csak néha, ha kedvem tartja. – nagyot nyelt, és csak nem akarta kibökni.
– Egyébként, miután maga telefonált, felhívtam őt, kértem, hogy később jöjjön haza.
Na ennyi már elég volt. Azt a bókáradatot! A ruhám, a hajam, a sminkem! Hazafelé el is vesztettem – még jó, hogy a címet megbeszéltük – merthogy megállt virágért, meg pezsgőért. Szóval megadtuk a módját. Behúzott sötétítők, gyertyafény, pezsgő. Tudod, – nyújtózkodik egyet Ili, hogy mellén megfeszül a blúz – én olyan macskás vagyok, szeretem, ha simogatnak, és nagyon tudok dorombolni.
– És szereti a tejet is! – kommentálta Zoltán.
– De szereti ám! – nyalta meg az ajkát Ili.
– Szóval ügyes volt. Kicsit bátortalan, de ügyes. Sorra vette az ujjaimat, tenyeremet, csuklómat, aztán a nyakamon vándorolt az ajka, kezdett felmenni a hőmérsékletem. Az egyik kezét a combjaim közé húztam, már épp az ízléses vetkőzés következett volna, amikor Zoltán beletaposott a lelkembe.
– Ugyanis én közben szabaddá tettem magam, és itt álltam a teraszon, és a függöny résén mindent láttam.
– És mobilról pofátlanul felhívott! Bálint úgy kapta el a kezét a bugyimról, mintha megégette volna magát.
– Óriási volt! – ujjongott Zoli – A csávó persze nem hallhatta, mit mondok, Ili pedig nem riaszthatta el a válaszaival.
– Olyan kipirult a hangod drágám.
– Nem is!
– Már megdugott?
– Nem.
– De előtte cumizol is neki, igaz?
– Hogy találtad el?
– Csak úgy gondoltam. És most hol a barátod keze?
– Ott, ahol gondolod.
– Már a bugyid alatt?
– Igen, honnan tudod?
– Látom a teraszról! Mutasd egy kicsit jobban! – Ili szétnyitotta a lábait, hogy jobban lássak.
– De lesz még más is!
– Remélem is! Vedd le neki a bugyidat! Jó?
– Természetesen, ahogy óhajtod.
– Azt szeretném, hogy jól megdugjon, aztán a végén majd jövök én is! Rendben?
– Akkor majd találkozunk. De most hagyj légy szíves, mert dolgom van!
– Rettenetesen izgalmas volt, hogy Zoli öt méterről dirigál. Látja a legkisebb mozdulatomat is, és a golyói már biztos tök kékek az izgalomtól. Attól kezdve igyekeztem úgy fordulni, hogy a résen láthassa a rést.
– Ühüm, a hátára feküdt, felhúzta a térdét, és a csávó fejét a combjai közé nyomta. Én a teraszon simogattam magam, és egyáltalán nem unatkoztam. De az új barátja sem mert, amikor jó húsz perc lefetyelés után felállt, hogy levegye a nadrágját, Ilinek már a teraszról is perzselt és izzott a cunija. A fickó meg úgy állt, mint a cövek. A nejem szélesre vetett combokkal ült fel, hogy jól láthassam, és profilba fordult, hogy a cumizásból se maradjak ki. Megmarkolta, Bálint ?, Bálint fenekét, és úgy mozgatta a szájában. Tudod, Ilinek hihetetlen a kapacitása, ha cumizásról van szó, és hogy ne lepődj meg, lassan simogatja az ánuszodat, aztán a lövés pillanatában bevág az ujjával.
De Bálint nem ismerte ezt a technikát, vagy Ili más mélységeire is kíváncsi volt, mert hamarosan leteperte a kanapéra, a nyakába vette a lábát és nem vesződött az óvatos behatolással. Úgy csattogott Ili kemény fenekén, hogy még a teraszon is hallatszott.
– Hát persze, hogy hallatszott, szerintem a hangom is, akkor már úgy be voltam zsongva. Lángolt és lüktetett mindenem. Úgy, felemelt combokkal olyan mélyen jött belém, hogy minden lökésnél a méhemnek ütközött, ami fájt is egy kicsit, de képtelen voltam neki szólni, hogy óvatosabban. Lehet, hiába is szóltam volna. Csak azt akartam még, hogy Zoli lássa, amint hátulról is kapok. Kifordultam alóla, és lementem neki kutyába. Bíztatnom nem kellett, mert rögtön megragadta a csípőmet, és már jött is.
– Én meg sajnos nem láttam, mert épp lopóztam befelé, és a belépőmre készültem.
– Hátranyúltam a lábam között, hogy mogyorózzam egy kicsit. Lehet, nem voltam elég kíméletes, rég nem voltam már eszemnél, mert egyszer csak ordított egyet, kitépte magát, és iszonyú spriccet lőtt a hátamra.
– Értsd úgy, hogy a fenekétől a hajáig terítette be, nem is tudom hány sugárban. – magyarázta Zoltán.
– Ami egyébként nem is volt túl jó, azon túl, hogy frenetikus csúcspont volt, mert én a számba is szeretem. Szóval az ilyesmit jobb előre megbeszélni, ha lehet.
– Igen, igen! – helyeseltem sokat ígérő szájára koncentrálva.
– De én kárpótoltalak! – rikkantott közbe Zoli jókedvűen.
– Hát ez igaz! – Ili hangja azért nem volt olyan lelkes.
– Az én drága, jó, egyetlen férjem a létező legjobb pillanatban berohant, és szemközt spriccelt. Az igazság az, hogy még én is frászt kaptam tőle, pedig tudtam, hogy kukkol minket. Egy pillanatig azt hittem, hogy Bálint már csak úgy ijedtségből is, bemos neki egyet, aztán elmenekül. Én meg csupa nedű voltam elől-hátul, s csak ültem izzadtan, kipirultan a két ágaskodó bika között.
– De megoldottuk!
– Meg, ha nehezen is!
– Aztán megmagyaráztuk – fordult hozzám Ili – Bálintnak, hogy ez nem csapda volt, nem akarjuk lekopasztani, nem fényképezzük, vagy zsaroljuk, csak ilyenek vagyunk. Udvarias volt, de érezhetően elromlott a dolog, és olyan gyorsan elhúzott, ahogy csak tudott.
– Nem volt egy jól sikerült meglepi. – ismerte el Zoltán is.
– Na, azóta inkább hirdetünk, nem mondom, válogatunk is rendesen, és mindig előre tisztázzuk a játékszabályokat.
– Teljesen kiszáradt a torkom. – állt fel Ili.
Ketten maradtunk Zoltánnal.
– Nos, mi a véleményed?
– Örülök, hogy hívtatok. Tüneményes feleséged van, s ha neki is szimpatikus vagyok.
– Nem mesélt volna neked ennyit, ha nem úgy lenne.
– Akkor, van kedved?
– Hát persze, ha Ili is úgy gondolja. – néztem az asszonyra, aki egy doboz őszilével, meg poharakkal egyensúlyozott vissza.
A pillantások kezdtek úgy cikázni közöttünk, mint az elektromos kisülések.
– Hiszen Zsolt még nem is mesélt magáról! – ami azért így nem volt igaz, mert már a bemutatkozó levél is elég részletesre sikerült, de Ili sem gondolta egészen komolyan, mert nagyon hamisan nézett a férjére, s közben a blúz felső gombjával babrált.
– És nem lehetne Zsolt meséjét későbbre halasztani? – esdekelt Zoltán.
– Mert ég a kazetta a kamerában, mi? Lehetni lehet.
A gomb kipattant, és Ili egyikünkre sem nézve kezdte simogatni magát. A kéz végigvándorolt a nyakán, aztán becsúszott a blúz alá a válla felé. Csend volt. Ili sütkérezett a tekintetünkben, s a gombok egymás után nyíltak ki. Szép a rendetlenül öltözött/vetkőzött nő, a blúz kiszabadult a szoknyaderékból, felfedve az alatta rejtőző kombidresszt.
– Lehúznád a zippzárt? – állt fel, nekem hátat fordítva.
A szoknyát is, gondoltam, s óvatosan tartottam, hogy ki tudjon lépni belőle. Ott is maradt, hogy remegő kézzel becézhessem kerek, izmos popsiját. Zoltán kezében már pirosan hunyorgott a kamera. Ili a térdemre ült, mosolyogva hagyta, hogy kézzel, szájjal vándoroljak sima, forró testén.
– Sok rajtad a ruha Zsolt! – kezdett el ültében gombolgatni.
Igaza volt, nagyon lekívánkozott már rólam, a nadrág különösen.
– Na, pontosan erre voltam kíváncsi! – állapította meg elégedetten.
– Örülnék, ha megkóstolnád. – helyeseltem, elkésve egyébként, mert ő már térdre ereszkedet a vastag, puha szőnyegen, és apró, céltudatos puszikkal közeledett a szerszámom felé.
A nyelve hegyével érintette meg, óvatosan, épp csak csiklandozva a végét, de szinte éreztem, hogy buzog belé a vér. Aztán két ujjal lejjebb vette az irányzékot, hogy a szájába találhasson. Zoltán közben pozíciót váltott, hogy a kamera közelről figyelhesse a jelenetet. Ili elmerülten játszott, ujjai alig érintve cirógatták a combomat, heréimet, olyan jól, hogy hamarosan jöttek az első hullámok, rándulások, aminek azért még nem volt itt az ideje. Felhúztam hát, és puszit nyomva kipirult arcára kérdeztem:
– Én is megkóstolhatom a tiédet?
– Sőt, kérni akartam! – adta vissza a puszit nevetve.
Két mozdulattal szabadult meg a dressztől, a kanapéra telepedett, s már nyitotta is a vendégszerető kaput. A combtő fehérsége éles ellentétben állt teste többi részének szolárium-barnaságával, biztos nem igaz, de ez a sápadt bőr ott finomabbnak, selymesebbnek tűnt. Igyekeztem ugyanolyan óvatosan közeledni a kagyló rózsaszín belsejéhez, ahogy ő játszott velem az előbb. A rózsaszín húst barnásvörös, fejlett redők takarták, s nyelvem alatt fényleni, duzzadni kezdtek. Ili lapos hasa hálás hullámzásba kezdett, ahogy szétsimítottam őket. Nyelvem gyorsan megtalálta a redők közt fényesen lüktető gyöngyöcskét, s mutatóujjam a bejáratot. Ili hüvelye hasizmaival együtt ritmikusan feszült, s ernyedt el, sarkát a kanapé szélének vetette, félrefordított fejjel Zoltán nadrágból kikandikáló fütyijét kóstolgatta. A kamera a könyvespolcról pislogott ránk kíváncsian. Fegyelmezetlen egy operatőr! Azt ugyan nem vettem észre, mikor mászott fel oda, el voltam foglalva. Ili kagylója egyre forróbb, és egyre síkosabb lett, már két ujjamat használtam, s ő meg- megszorította őket, ajkammal szívtam, csókoltam őt, míg egy hangos kiáltással el nem tolta a fejemet. Kezét az ölére szorítva pihegett, mi meg büszkén trónoltunk a két oldalán, ágaskodó felkiáltójelekkel hangsúlyozva boldogságát.
– Na ti jöttök! – simogatta meg a büszkeségeinket.
Úgy térdelt fel a kanapéra, hogy kényelmesen mögé tudjak helyezkedni, és pontosan oda irányíthassam a szerszámomat, ahova az már nagyon vágyott. Forró volt, síkos és szoros. És nagyon jó volt mozogni benne! Kihúzni majdnem teljesen, aztán lassan újra elmerülni! Behunyt szemmel, ringatózva .Amíg Zoli a másik oldalról bele nem kapaszkodott a kanapé támlájába, és határozottabb ütemet nem adott felesége ostromának. Mert akkor már csak meg kellett markolni Ili csípőjét, és hagyni, hogy a kemény fenék csattanjon az ágyékomon, nézni a hullámzó, sima hátat, a feszülő vállakat, combokat. Érezni, hogy mélyen, lassú feszüléssel gyűlik, kitörésre készül a forró magma. Aztán az értelem utolsó hűvös tapintatával kiszállni, és popsija szűk vágatában szánkázva kiszakadni, elárasztani, agyonáztatni. S még egy utolsót rándulni a látványon, ahogy Zoltán itatja sóvárgó feleségét.
Ili a gyűrött, fehér blúzt terítette maga alá, hogy a kanapén folt ne maradjon.
– Szóval, én most elmegyek zuhanyozni. Aztán ti mentek el zuhanyozni. Aztán megetetlek benneteket, hogy legyen erőtök. Aztán kipróbáljuk a szép széles franciaágyunkat. Uraim! Megfelel a program? – pattant fel egyszer csak még lüktető, csatakos puncival, duzzadt ajakkal, fénylő arccal, és földöntúli mosollyal. Megfelelt!
szexnapló
Szállodai perverziók
– Mi az, hogy egy szoba két ággyal? – kérdezte Péter. A recepciós lány zavartan pislogott ránk.
– Elnézést, van nálunk némi káosz. Ezek szerint két, duplaágyas szobát rendeltek.
– Pontosan, ezt mondtam akkor is, amikor lefoglaltam a szobákat. – Peti 190-es, izmos teste megfeszült a méregtől, ahogy a lány fölé tornyosodott. A recepciós a papírjaiba temetkezett, aztán még zavartabban nézett ránk.
– Elnézést, nem tudom, mi történt. Elírták. Nem tudok még egy szobát adni, nincs. Mindent lefoglaltak, dugig vagyunk.
Peti egyre hangosabban vitatkozott a lánnyal, időnként támogatásunkat kérve hátra fordult. A recepciós kiteregette eléje a pultra a foglalásokat, az előjegyzéseket, előkerült valahonnan a miénk is, nyilvánvaló volt, hogy a panzió tévedett. A lány hangja fokozatosan bűnbánó tehetetlenséggel telt meg, pedig valószínűleg ő tehetett a legkevésbé az egészről.
– Nem, nem tudok segíteni, a mi hibánk.
Négyen voltunk a fiúk már hónapok óta készültek a Forma 1 – re. Michaelaék két napja jöttek Bochumból. Szusszantottak egyet nálunk, és indultunk Mogyoródra. Már rég megvettük a belépőket, jó helyre, kétszáz kilométert pácolódtunk a dög meleg kocsiban, átvergődtünk az összes dugón, és most nincs szállás. Nem mintha Michaelát és engem olyan nagyon érdekelt volna a Forma 1, de a fiúk megvesztek érte. Úgy terveztem, hogy én majd jót napozok a lelátón, este pedig jól érezzük egymást Petivel. Öt éve vagyunk házasok, de azért ezt nem lehet megunni, az új helyek mindig felvillanyoznak. Na ennek lőttek.
– Nincs más szállás? – kérdezte Michaela.
– Mindenütt tele vannak. – tárta szét a karját a recepciós lány.
– Talán magánháznál, itt álldogálnak a panzió előtt az út mentén. Megpróbálok segíteni, jó?
Kisietett, de amikor jó tíz perc múlva visszajött, láttuk az arcán, hogy teljesen reménytelen. Bement az irodába, újabb tíz perc, míg előkerült, talán a főnökkel.
– Nagyon sajnálom, kérem, bocsássanak meg, a mi hibánk. Van egy nagyobb szobánk, családoknak szoktuk kiadni, pótágyazható. Egy fél óra, míg átviszünk még egy széles fekhelyet, és rendbe hozzuk. Ha ez megfelel Önöknek. Kérem, addig foglaljanak helyet a kerthelyiségünkben, természetesen a panzió vendégei egy italra. Egymásra néztünk.
– Mit szólsz hozzá, szívem? – kérdezte Péter.
– Nincs más választásunk. – mondtam.
– Rendben. – adta rá áldását Helmuth is.
Tényleg szép, nagy szoba volt, levegős, világos. Két széles ággyal a szemközti fal mellett. Falatnyi mosdó zuhanyozóval. Majd felváltva használjuk. Zuhanyoztunk, és lementünk vacsorázni.
Az étel igazán felséges volt, a bor is, a pezsgő is. Szóval a szállásfoglaláson kívül igazán elfogadható panzió volt. Lefekvés előtt megcsináltuk az ágyakat, és ágyból néztük még egy kicsit a tv-t. Pólóban és bugyiban feküdtem le, én kerültem a szélére, Peti a fal felől simult hozzám. Csak nem lök le éjszaka? Peti tenyere óvatosan simult a csípőmre, az ujjait alig mozgatva cirógatott, és én hirtelen rettenetesen forró és nedves lettem odalent. A francba, hogy miért nem vagyunk a saját szobánkban? Addig szerelmeskedhetnénk, amíg izzadtan bele nem préselne a matracba. Felhúztam a térdem, sátrat csinálva a paplanból, hogy Michaeláék ne vehessék észre, mit csinálunk. Óvatosan tapogatóztam Peti uborkája után. Az alsónadrágján végigsimítva éreztem, hogy milyen kemény már. Gyorsan alája férkőztem és megmarkoltam a dagadozó gyönyörűséget. Peti keze válaszul, az ölembe csúszott, és a vékony bugyin keresztül simogatta a cunusomat. Alig tudtam elfojtani egy elégedett sóhajtást. Egy kis óvatos, nem feltűnő fészkelődés,
lecsúszott rólunk a bugyi, meg az alsónadrág. Közben figyelemelterelésként Michaelával beszélgettem a tv-ről, odalent pedig elégedettem markoltam Peti szabadon ágaskodó uborkáját. Jó lett volna szájba venni, de szerencsére az izgalom egy-két cseppje már kicsurrant belőle, és ujjbegyemmel síkosra maszatolhattam a vékony, érzékeny bőrt. Peti ujja közben szorgalmasan járt fel-alá a cunusom vágatán. Egészen lentről, fel a csiklómig és vissza. Olyan jó volt, hogy amikor végre belém bújt, rögtön neki préseltem a popsimat.
Oldalra fordultam, arccal Michaela és Helmuth felé, fedezéket nyújtva Petinek, aki szorosan a hátamhoz simult, mintha aludni akarnánk. Persze a popsimhoz szorított uborkája nagyon is ébren volt. A karja a derekamra simult, a keze rendületlenül simogatott. Nagyon jól éreztem (volna) magamat. Az egész testemet elöntötte a tűz, amire már reggel óta készültem. Michaela is az oldalán feküdt, arccal felénk, és úgy látszott, nem vett tudomást arról, mit csinálunk. A szobában nem volt igazán sötét, mert a kintről beszűrődő fényekhez gyorsan hozzászokott a szem.
Péter kőkemény uborkáját a cunusomhoz szorította, én meg összeharapva az ajkamat, kezemmel óvatosan a helyére igazítottam. Nagyon lassan kezdett bennem mozogni, inkább csak együtt ringatóztunk. Azt hittem, Helmuth és Michaela rég alszanak már, mint a bunda, mégis rettenetesen izgalmas volt az orruk előtt szerelmeskedni. Óvatosan dörzsölgettem magam, Peti lassan tolta magát belém és vissza. Ő is annyira izgatott volt, hogy teljesen betöltött, és minden centiméterért jól érezhettem. Nem tudom, meddig ringatóztunk így, én behunyt szemmel élveztem Peti gyengédségét. Az apró, lassú mozdulatoktól ő sem tudott elmenni, nekem egyre jobban esett ez az óvatos simogatás. Amikor kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy Michaela mereven bámul minket. Az őket fedő paplan meg pici, szabályos hullámzással mozgott, láttam, ahogy a fényes, piros selymen megcsillan a fény. Hát persze! Ugyanazt csinálják, mint mi! Helmuth farka ugyanolyan óvatosan mozog Michaela puncijában, mint Péteré az enyémben. Michaela bal vállának mozgása a póló alatt azt is leleplezte, hogy ő is simogatja magát a takaró alatt.
Szóval kvittek vagyunk, gondoltam, amikor Michaelával összeakadt a tekintetünk. A felfedezés felizgatott. Felkönyököltem, hogy lecsússzon a vállamról a takaró, és Michaela láthassa Péter, mellemet masszírozó tenyerét. Cinkosan hunyorított rám, és ő is hátradobta a takarót. Helmuth karja a csípőjét ölelte, és a mozgásból biztos voltam benne, hogy a csiklóját simogatja. Péter álla a vállgödrömbe simult.
– Nagyon izgi! – súgta. Ezek szerint már ő is észrevette a színházat.
– Láthatnánk többet is? – szólt át egyszercsak Michaela kicsit rekedtnek tűnő hangon.
– Igen, mutassátok magatokat! – csatlakozott Helmuth is, akiről pedig eddig azt hittem, ő az egyetlen „ártatlan” szereplő.
– Kérlek! – Péter lerántotta kettőnkről a takarót.
A pólóm a köldökömig felgyűrődött. A szobában hiába nem égett lámpa, a beszűrődő utcai fények bőven elég világosságot adtak. Válaszul Helmuth is feltárta magukat a mi szemünknek. Michaela pedig még a lábát is felemelte, hogy többet lássunk. A hajánál alig sötétebb szőke szőrzete csinos kis háromszögbe volt nyírva, lent a lába között teljesen csupaszra borotválta magát. Nem úgy, mint én, mert nekem először is fekete, másodszor utálom a gyantát, ezért csak egy kis fazonigazítást szoktam csinálni a fürdőruha miatt. Helmuth ujjai tényleg Michaela gyöngyöző, rózsaszín klitoriszával játszottak, ahogy az előbb gondoltam, és jól láthattam az uborkáját is, ahogy most már minden óvatosság nélkül mozgott a feleségében.
Cserébe én is szétnyitottam a combomat, hadd lássák, mit csinál velem odalent Péter. Soha nem szerelmeskedtem még így, hogy közben nézett volna valaki, de ez most végtelenül izgató volt. Az előfordult már, hogy Péterrel előtte megnéztünk egy-egy pornókazettát, ilyenkor mindig nagyon felizgultam. De így még soha nem csináltuk.
Az biztos, hogy Péter is hasonlókat érezhetett, mert hirtelen derékon nyalábolt, az ágy szélére ült, engem széttárt térdekkel Michaeláék felé fordulva vont az ölébe. Közelebb is kerültünk hozzájuk, láthattam, hogy Michaela az ujjaival húzza szét amúgy is csupasz szeméremajkait, Helmuth farka csillogott a félhomályban. Csodálatos volt látni a szerelmeskedésbe merült barátainkat. Michaela néha büszke – Na milyenek vagyunk? – pillantást vetett rám.
Lecsúsztam a két ágy közötti szőnyegre, és négykézláb húzódtam közelebb hozzájuk. Péter jó érzékkel követett, és hátulról ostromolt. Alig arasznyira voltam Michaela kisámfázott cunusától. Jó, persze, tudom milyen érzés, bennem is keményen lüktetett Péter, de látni ilyen pontosan, ilyen részletesen, ilyen közelről, még sohasem volt alkalmam. Helmuth uborkáján vastagon kidudorodtak az erek, a mogyorói pedig olyan mélyen lógtak a zacskójában, mintha lett volna ott még hely egynek-kettőnek. Michaela tisztára borotvált cunusán láthattam a rózsaszín, gyöngyöző, fénylő bimbócskát. Olyan duzzadt volt, hogy tudtam, ha megérintem, végigrázkódik testén a gyönyör. Megnyálaztam a mutatóujjam, és birizgálni kezdtem. Jól gondoltam, Michaela hálásan felnyögött. Nem nagyon volt eddig tapasztalatom lányokkal. Eltekintve egy-egy zuhanyozóbeli hasonlítgatástól, méricskéléstől, elismerő simítástól. De végül is egy nő csak jobban tudhatja, hogy szereti egy másik nő! Abban a helyzetben egyáltalán nem találtam visszataszítónak, hogy az ajkammal is megkeressem Michaela punciját. Az, hogy a nyelvem közben Helmuth gyorsan mozgó szerszámjára is rá-rátévedt, csak hab volt a tortán. A klitorisza kemény, ruganyos málnaszem volt a nyelvem alatt. Péter szeme kocsányon lógott a vállam fölött, éreztem a lökésiről, no meg az elejtett szavaiból régóta jól ismertem én az ábrándjait. Michaela teste egyszer csak megfeszült, a széttárt combok izmai kőkemények lettek, Helmuth pedig mozdulatlanul, remegő farokkal ékelődött belé. Tudtam, Michaela számára most szűnt meg a világ. Aztán lassan, fáradt mosollyal tért vissza közénk, és lemosolygott rám.
– Csodálatos volt! – súgta a fülembe Péter.
– Gyere, most mi mutassuk meg nekik!
Visszaült az ágy szélére, és ugyanúgy kitártan húzott az ölébe, ahogy barátainktól láttuk. Az én cunusomat sűrű, fekete bozont borítja, ha elég nedves vagyok persze nem akadályoz semmit, akkor pedig éreztem, hogy fürödni lehetne a belőlem csorgó nedvekben. Péter két keze szélesre húzta a szeméremajkaimat, hogy többet mutasson belőlem Helmuthéknak. Aztán egyszer csak Michaela ott térdelt előttem, és a gyönyörű piros ajkai megérintettek. Az egész testemen végigfutott a bizsergés. Pontosan tudta, hogy csinálja, hol szeretem, mi a kedvencem. Az is jó, ahogy Péter csinálja, tanítgattam is, össze is szoktunk már. De ez semmihez nem fogható élmény volt. Tudtam, hogy amikor Michaela nyelvét nem érzem, akkor Peti remegő uborkáját simogatja végig.
Időnként hűvös borzongás árasztott el, amikor Michaela ráfújt a forró, csurom nedves puncimra. Megkereste a klitoriszomat és alig érintve játszott vele. Hullámokban jött az orgazmus, fekete-piros napok robbantak, és kétségbeesetten toltam el Michaela fejét, mert már majdnem fájt az érintése, úgy éreztem, nem tudok többet elviselni, csak hagyjanak egy kicsit megnyugodni, csak valahogy ki ne ugorjon a szívem a torkomon. Lecsúsztam Péterről is, és kezemet óvón szorítva a cunusomra pihegtem magamban.
Hárman simogatták megnyugtatóan a nyakamat, vállamat, derekamat, de legalább egy tucat kéznek tűnt.
Nem tudom a fiúk, hogy csinálták, de ők még mindig nem mentek el. Sőt, a néhány perces szünet még jót is tett nekik, mert kőkemények maradtak ugyan, de az azonnali spriccelésüktől nem kellett tartani, így tovább játszhattunk.
Péter mindig élvezi, ha szopom, bár általában az elején szoktuk csinálni, amikor még nincs összemaszatolva a nedveimmel, no meg többnyire mozdulatlanul szokta tűrni, hagyja, hogy annyit vegyek be belőle, amennyi jól esik, meg amennyit bírok. Most viszont szinte azonnal elkezdte lökni a csípőjét, és a fejemet is szorosan tartotta, szóval szabályosan szájba …, szájba dugott. Két gyors belégzés közt oldalra pillantva láttam, hogy Michaela Helmuth előtt térdel, és ugyanazt csinálják, mint mi. Péter fenekét markolva már éreztem, hogy rándul, rándul egyet, amikor Michaela kezét éreztem a vállamon.
– Cserélünk?
Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy bólintsak, a kíváncsiság erősebb volt. Láthatóan Helmuth is olyan állapotban volt, mint Péterem. Nagyjából hasonló a felépítésük, már méretekben, de amikor odatérdeltem nagyon nagynak tűnt, és nagyon szépnek a nedvesen fénylő farok, a vöröslő bunkóval a végén. Először végigpuszilgattam, kóstolgattam. Nem tudom, miért gondoltam, hogy esetleg más íze lesz, ugyanolyan íze volt, mint Péterének, tehát Michaela cunusa is ugyanazt cseppenti el, mint az enyém, vontam le a következtetést. Azért a tudat, hogy Péter mellettem áll, látja szélesre nyitott számat, amíg egy másik férfi farkát szopom, izgató volt. Helmuth tartózkodóbb volt a barátja feleségével – reméltem Péter is – nem lökte magát a torkomig, hagyta, hogy kedvemre játsszak vele. Cumiztam a makkján, időnként oldalról nyalogattam végig, morzsolgattam a mogyoróit egyre nagyobb élvezettel. A másik kezem már a saját cunusomban matatott, amikor Michaela újra megszólalt. Először nem is értettem, aztán azt hittem, rosszul értettem, vagy ő keverte össze a névmásokat, vagy én tanultam keveset a német nyelvtanból, de nem.
– Gyere csak! Ugye élvezted, amikor Cili és én nyaltuk egymást? Te is segíthetsz nekem szopni őt!
Szóval jól értettem, Michaela a férjét hívta, hogy segítsen neki leszopni az én férjemet. És Helmuth ment! Úgy ereszkedett térdre Michaela mellett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem mondom, hogy a legvadabb álmaimban soha nem gondoltam rá milyen lehet két férfi együtt, de hogy karnyújtásnyira lássam is! Megfogtam Péter fenekét, nehogy kirántsa magát ijedtében, és kíváncsian néztem Helmuth markáns arcát, tátott száját, ahogy eltűnik benne a férjem farka. Michaela cinkosan hunyorított rám, és nem kellett hozzá nagy tehetség, hogy lássam, mindketten élvezik a dolgot. Péter keze hamarosan Helmuth tarkójára simult, ő pedig a férjem heréit morzsolgatta, ujjaival hosszan végigsimított a lábai között, a saját farkán pedig már szinte kékesen lüktettek az erek. Michaelával az ágy szélére telepedve élveztük a bemutatót.
Éreztem, hogy a puszta látványtól forrósodni kezd a cunusom, és örömmel viszonoztam Michaela csókját, de a szemem le nem vettem volna a fiúkról. Soha nem csókolóztam még előtte nővel. Úgy találtam, hogy puhább, gyengédebb, játékosabb, mint fiúval. A legteljesebb bizalommal nyúltunk egymáshoz, kerestük a másik mellét, combját, punciját. Nem tudom, hogy a fiúkat mennyire izgatta közben a mi játékunk, de engem minden pillantás, amit rájuk vetettem stimulált.
– Figyelj Péter! Te is kipróbálhatnád! A kedvemért!
Lehet, hogy féltékenynek kellett volna lennem, mert az én Péterem nem sokat vonakodott. Az egyetlen megjegyzése pedig, magyarul, csak nekem szólt, és nem volt túl meggyőző: „De csak a te kedvedért.”.
Helmuth hanyatt feküdt az ágyon, és szabályos 69-es pozícióba fészkelték magukat. Egyszerűen ennivalók voltak! Egyre keményebben dolgoztak egymáson. Mind a kettőnek szélesre nyitva a szája, dugattyúzott a csípője, játszottak a másik golyóival, megnyálazott ujjakkal dörzsölgették a másik végbelét. Éreztem, hogy közben Michaela hozzám simul, keze a cunusommal játszik, szája a mellbimbómat keresi, talán viszonoztam is, esküszöm nem emlékszem, de a tekintetem nem tudtam levenni az én férjemről. Amikor a mozgásuk kezdett lassulni egyre feszültebben figyeltem őket. Az izgatta a fantáziámat, vajon szájba is spriccelik-e egymást? Én csak hosszas rábeszélés után engedtem ezt meg Péternek, és az óta is ritkán. Ha mégis megesik, akkor többnyire kicselez, aztán álszent módon szabadkozik. Na most ő is megtapasztalhatja, gondoltam, és ujjaim remegve mélyedtek Michaela csupasz puncijába. Hát nem tapasztalta meg! Szinte egyszerre spricceltek, de míg Helmuth tátott szájjal fogadta az áldást, persze ő volt alul, az én drága férjem marokra fogta a barátját, és tűzijátékot rendezett vele. Azért a visszahulló szaftból jutott valami az arcára is! Vagy a látványtól, vagy Michaela ujjától, de akkor viharzott át rajtam a következő orgazmus.
– Na, hogy tetszett? – tápászkodott fel Péter.
– Egész féltékennyé tettél. – mondtam.
– De azért Helmuth bátrabb volt. – fűztem hozzá, és az ő szájára nyomtam csókot, amúgy is az én férjemtől volt maszatos.
Most a fiúk mentek először mosakodni, aztán mi. Késő volt már, mire végeztünk, vagy korán, de másnap még csak időmérő edzések következtek. „Csak!” Persze kihagyhatatlan, a fiúk meg is öltek volna bennünket, álmos mégsem volt egyikünk sem. Az egyik éjjeli lámpa fényénél beszélgettünk. Michaela vitte a prímet, Helmuth csak néha szólt közbe, Petinek meg még nagyon új volt az élmény, én beszélek, legkevésbé németül, hát azon igyekeztem, hogy jól értsem. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy az egyik legintenzívebb élmény volt életünkben.
– Tökéletes volt a nyelved. – fordult hozzám Michaela.
– Köszönöm, nekem is nagyon finom volt, amikor nyaltál. – adtam vissza a bókot.
– Mert nekem is puncim van. Azt hiszem, egy nő mindig jobban érti, mit akar egy másik nő, mint bármely férfi. Legalábbis, ha a nyelvéről van szó.
– Igazad lehet, mit gondolsz, ez a férfiaknál is így van? – de a fiúk nem voltak túlságosan informatívak, csak hümmögtek, így Michaela válaszolt.
– Tudod, nekem az a tapasztalatom, hogy őket sokkal hosszabb ideig tart rávezetni a dolog ízére. Péter igazán kellemes kivétel. Mi nők örömmel fogadjuk a gyönyört bárhonnan jön, de bennük természettől fogva van valami idegenkedés, amit nehéz legyőzni. Sőt, valami önzés is lehet abban, hogy amit ők kitalálnak, arról azt hiszik, mi is rögtön elcsöppenünk tőle.
– Na, ez azért túlzás. – morogta közbe Helmuth.
– Nem, nem túlzás! Emlékszel, amikor mindenáron tudni akartad, hogy mekkora vibrit vagyok képes befogadni? Mindenféle színt és méretet összevásárolt, azt mondta az ufóké biztosan zöld és görbe. – fordult felém Michaela.
– De amikor felizgultál csak sikerült.
– Persze, a kedvedért, mert rögtön a hasamra lőttél a látványtól. Aztán két napig menni is alig tudtam.
– Tudod … – fordult hozzám újra Michaela.
– nem is az ő fantáziájukról van szó, az legfeljebb időnként piszkos, hanem arról, hogy minket meg sem kérdeznek.
– Engem Péter szokott kérdezgetni. – próbáltam védeni őket.
– Így van, engem is, aztán rögtön a maguk javára fordítják, még nem vetted észre? Tudod, mielőtt összekerültünk volna, nekem volt néhány lányos élményem, semmi komoly, iskolás hülyeségek, szerelmi bánat, ilyesmi.
– Nők között ez könnyebben megtörténik, és szép is. – szólalt meg végre Péter is.
– Hallod? – folytatta diadalmasan Michaela.
– Helmuth is, amint megtudta ezt, éhes kutyaként rágta a fülemet, hogy hívjuk meg egyszer valamelyik facér barátnőmet. Persze a dolgot rám bízza, mert ha ő hozna valakit, biztos féltékeny lennék. Csak úgy csorgott utána a nyála, hogy milyen szép, amikor két lány van együtt. Aztán, hogy nagy nehezen engedtem neki, a dolgok lassan tovább fejlődtek, mert a barátnőm, aki benne volt a játékban, hamarosan talált magának fiút.
– És attól kezdve négyesben folytattátok …
– Egyszer – egyszer. Tudod, ez bármennyire is izgalmas, a mindennapokban nem működik. Én szeretem, ha Helmuth szuszog mellettem az ágyban, tudom, mit eszik reggelire…
– A fürdőszobában egy Michaela dolgaitól is elég nehéz elférni. – szólt közbe Helmuth. – Szóval a csoportos buli az nem csoportos házasság.
– Ezt értem, de nem innen indultunk el.
– Nem hát, szóval később volt néhány párcserés kapcsolatunk, és rájöttünk, hogy ezt csak a legteljesebb őszinteséggel és nyíltsággal lehet csinálni, mert négy embernél jóval nagyobb az esély arra, hogy valaki háttérbe szoruljon, és elhanyagoltnak érezze magát, mint kettőnél. Akkor persze frusztrált lesz, és amikor hazamennek, minden dühét a párjára zúdítja.
– Történt veletek ilyesmi?
– Ugyan. – mondta Helmuth.
– Ugyan, és amikor az a nimfomániás telivér kanca reggelig le sem szállt rólatok, én meg ujjazhattam magam az ágy szélén? Nem is találkoztunk velük többet.
– Na, azért én is mesélhetnék. – tiltakozott Helmuth.
– De nem is ezt akartam mondani. – folytatta Michaela felém fordulva.
– Hanem azt, hogy meg kellett tanulni őszintén kimondani a vágyainkat. És elfogadni olyan játékokat is, amelyek a másik fantáziájából következnek. Aztán, ha végképp nem megy, persze el lehet vetni.
– De az ember néha meglepő dolgokra jön rá saját magával kapcsolatban. – ez most Helmuth volt.
– Kapisgálja már. – Michaela továbbra is nekem beszélt, de Péter is feszült figyelemmel hallgatta.
– Egyszer egy nagyon szép párral jöttünk össze. Tényleg, a férfi olyan volt, mint egy Dávid szobor, hogy rögtön nedvesedni kezdett tőle a bugyim. Nos, társasoztunk, ők hozták a játékot, amiben mindenféle tréfás és egyre komolyabb feladatokat kellett végrehajtani az embernek a saját, aztán a másik párjával is. Szóval jó ráhangoló volt egy izgalmas estéhez, és volt olyan mező is, ahol feladatot lehetett adni a másiknak. Ők valószínűleg tudták, mit akarnak, és össze is játszhattak, mert egyszer csak azt a feladatot kaptuk a nőtől, hogy a férjével együtt állítsuk fel Helmuth szerszámját. Én még meg sem mozdulhattam, a srác már úgy markolta Helmuthot, mintha soha szebbet nem fogott volna életében. Aztán túl is teljesítettük a feladatot, nem én kezdeményeztem, mert együttes erővel keményre szoptuk a férjemet. Engem igenis felizgatott a látvány, hogy egy másik férfi szájában van Helmuth farka.
– És te, mit éreztél? – fordultam Helmuthhoz.
– Tudod, úgy meglepődtem, hogy eszembe sem jutott, hogy tiltakozni kellene, a helyzet sem olyan volt, hogy az ember elvörösödve kirohanjon, vagy ordítani kezdjen. Meg aztán izgalmas is volt, azt mindig szerettem, ha Michaela csinálta, a két száj együtt egyáltalán nem volt kellemetlen.
– Aztán persze már nem térhetett ki a viszonzás elől sem. – folytatta Michaela.
– És rájöttem, hogy ettől én nem változom meg, ugyanolyan maradok, mint eddig, ugyanúgy a lányokat szeretem, mint eddig. Nem kell meleg klubokba járnom, vagy másként öltözködnöm. Ez egyszerűen egy lehetőség, amit kár lenne kihagyni, ha úgy adódik.
– Ér tovább is mentetek? – kérdezte Péter.
– Érdekel? – nézett rá Michaela.
– Péter véleménye engem is érdekelne. – néztem a férjemre.
– Nos, azt hiszem… – Péter azért nyelt előtte hármat.
– …azt hiszem, el tudom fogadni a dolgot. El tudom fogadni, ha ti is itt vagytok, ha a ti kedvetekért is történik.
– Hát, tiszta meleg kapcsolatom nekem se volt soha. – értett egyet Helmuth is.
– Egyszerűen arról van szó, hogy ha Michaelát felizgatja a látvány, már én sem idegenkedem tőle.
– Bevallom, jobbak voltatok, mint bármilyen pornófilm, olyan orgazmusom volt a puszta látványotoktól, mint még talán soha.
– Szolgálatára… – puszilt meg a két fiú kétfelől.
– Azért … azért van még egy vágyam, amit beválthatnátok, ha már így összejöttünk.
– Ki vele, csak őszintén! – bíztatott Michaela.
– Tudod, sosem voltam még két fiúval egyszerre. Péter a barátaival nem osztozik rajtam.
– Még mit nem. – vágott közbe Péter.
– Ha neked nem lenne ellenedre… – fordultam Michaelához.
– Ha utána én is sorra kerülök… – mosolygott rám.
Péternek Helmuth ellen nem volt kifogása, bár ez után az este után nem is nagyon lehetett volna. Már a beszélgetés közben láttam, hogy a fiúk lassan újra bevetésre készek lesznek. Most egyszerre fordultak felém, és testvériesen megosztoztak a cicijeimen. Keményen szopták a bimbóimat, a kezük a lábam közé csúszott. Helmuth finoman játszott a csiklómmal, amíg lejjebb Péter ujjazott. A szívem a torkomban dobogott, nagyon tetszett nekem a dolog. Hamarosan Helmuth ujja is belém csúszott, és ketten együtt játszottak bennem. Én a jó dagadt uborkájukat ragadtam meg, és vertem nekik. Aztán keresztben elnyúltam az ágyon, és a fejemhez térdeltettem őket. Lenyűgöző nézőpont, ott himbálóztak az arcom fölött, mint az érett gyümölcsök. Azt húztam a számhoz, amelyiket akartam, mindkettőt akartam, csak nem fértek be egyszerre. Játszhattam velük, összedörzsölhettem őket, kalandozhatott rajtuk a nyelvem. Cumizhattam az egyiket, miközben a másikba kapaszkodtam. A bőség zavara, amitől egyáltalán nem jöttem zavarba. Bőven volt még a tarsolyomban kipróbálni való. Négykézláb fordultam, hogy elől-hátul hozzám férjenek. Péter helyezkedett mögém, és Michaela segítő keze irányította belém, én meg a várakozó Helmuthot kezdtem, most már komolyan szopni. Mind a két fiú lendületesen mozgott. Számomra izgalmas új tapasztalat volt úgy egyensúlyozni a lökéseik között, hogy egyikük se csússzon ki belőlem. Michaela lángoló arccal, csillogó szemmel ült mellettünk az ágy szélén. Hol az egyik mellbimbómat kereste meg, hol a csiklómat. A másik keze pedig, láttam, a saját puncijába mélyedt. Már nagyon közel voltam az orgazmushoz, amikor hátulról Péter hajolt a fülemhez.
– Én is kérhetek valamit? – tele szájjal nyögtem, hogy „ühümm”. Nem szoktam csalódni az ötleteiben.
– A popsidat! – súgta.
Hát, ha lúd, legyen kövér, futott át a fejemen a gondolat. Volt már ilyen, csináltuk már, nem is volt kellemetlen, különösen, ha a csiklómat is izgatta közben. Most pedig Helmuth uborkája nagyon is megfelel majd a rendes helyén. Egyébként is, vajon 100 nőből hánynak van alkalma ilyesmit kipróbálni? Csak az aggasztott, hogy eddig, ha Péter anális szexet kért tőlem, előtte mindig alaposan megtisztálkodtam kívül-belül. Erre ma este igazán nem számítottam, de ha őt nem zavarja.
Helmuth hanyatt feküdt, én jól előrehajolva rátérdeltem. Péter egyik lába a padlón a másik az ágyon. Michaela látta, mi készül, elővarázsolt valamilyen krémet, és két ujjával kíméletesen tágított. Péter csak lassan, többszöri kísérletre jött teljesen belém, de aztán… Nem tudom, ők érezték-e egymást, de én minden mozdulatukat hihetetlen intenzitással. Mintha a két farok közt nem lett volna semmi, mintha közvetlenül egymáson mozogtak volna. Nem mondom, hogy nem fájt, eleinte mozdulni is alig mertem, de aztán jött valami jóleső, bizsergő zsibbadás, és akkor már vártam a felváltva érkező lökéseket. Valami hihetetlen büszkeség töltött el, hogy mire vagyok képes, és ezzel egy időben megjöttek a lassú, lüktető, forró hullámok. Valahonnan távolból még bevillant, remélem, nem vagyok túl hangos. (Később elmondták, hogy Helmuth vállába fojtottam a sikoltásomat. Megszemléltem a nyomait, csodálom, hogy ő nem ordított fel.) Nem tudom meddig tartott, a fiúktól nem tudtam szabadulni, vonaglásomra ők még jobban keféltek, nem hittem volna, hogy ilyen magasságokba lehet emelkedni. Még hallottam Michaelát, „mosakodjatok meg, aztán én jövök”, és valószínűleg elaludtam, vagy elájultam, néhány percre.
Sokat nem alhattam. Arra tértem magamhoz, hogy száraz a szám, és meghalok a szomjúságtól. A fiúk már Michaelával voltak a másik ágyon. Barátnőm popsija ragyogott a krémtől és Helmuth farka is. Péter két karral húzta magára Helmuth feleségét, felnyitva számára a barnás, ráncos lyukacskát. Megbűvölten ültem melléjük, és néztem Helmuth láthatóan tapasztalt, óvatos, lassú, de hosszú lökéseit, amelyek újra és újra Péterre préselték a feleségét. Michaela is tapasztaltabb lehetett nálam, mert a fájdalom fintora nélkül, lehunyt szemmel fogadta a fiúk által úgy látszik favorizált szendvicset. De hamarosan kiderült, hogy az ő titkos fantáziája mégsem ez. Hátranyúlt, és határozott kézzel szabadította meg a végbelét Helmuth szerszámjától. Rám nézett, konstatálta, hogy felébredtem, és magasra húzott térdekkel feküdt hanyatt az ágyon. Péter kezét fogva kínálta magát neki. Férjemnek nem kellett sok bíztatás, olyan lendülettel dugattyúzott, mint egy gőzmozdony. Izmos feneke fel, alá járt Michaela vékony combjai között. Ő megmarkolta Péter farpofáit, úgy húzta magába, hogy a popsilyukat egészen feltárta. – Segítesz Helmuthnak? – kérdezte Peti alól.
Ránéztem Helmuthra, aki jó adagot markolt ki a krémből, és vastagon kenni kezdte magát, a tégelyt nekem nyújtotta. A mindenit! Szóval Michaela a két fiú súlyát egyszerre akarja érezni magán! Szóval az izgatja, ha közben Helmuth az én férjemet keféli meg. Mit fog ehhez szólni Péter? A férjem seggének a felavatásában segítsek? Szinte félálomban nyúltam a tégelybe. A mutatóujjammal kentem Peti fenekét, először egy ujjal nyúltam föl neki. Emlékeztem, ő hogyan csinálta először velem. Tudtam, ha nem akarja, nincs az a szerszám, ami belé tudna hatolni. De akarta! Feltárult! Először egy ujjamnak, aztán kettőnek. Helyet adtam Helmuthnak, és morbid kíváncsisággal néztem, mi következik. Hát az következett! Helmuth megkefélte a férjemet. Michaelát pedig mintha tényleg ketten dugták volna. Helmuth minden döfése Michaelába mélyedt Péteren keresztül. A három test izzadtan préselődött egymásra, és egyre gyorsabban mozgott. Ma is biztos vagyok benne, hogy egyszerre mentek el. Másnap, hősiesen bevallom, végigaludtam az időmérő edzéseket. A férfiak nem, mert ők férfiak, de este úgy dőltek el, mint két hasábfa. Aztán vasárnap, bár ezt biztos tudjátok, Schumi megdöntött minden elképzelhető rekordot, nem tudom, hány futammal a vége előtt világbajnok lett. Akkor minek strapálja magát a következő versenyen? Helmuth a mennyekbe ment, honfitársaival együtt. Az ünneplés után én is – mástól. Barátaink még két napig maradtak, csak szerdán indultak haza. Emlékezetes napok voltak, és jövőre újra lesz verseny, Schumi, és Michaeláék is jönnek.
De jövő augusztus még nagyon messze van. Jó lenne a dolgot megismételni előbb is, csak nem vagyok optimista. Magyarországon a férfiak ehhez még túlságosan machók, vagy konzervatívak, ahogy tetszik, és nem tudom, találunk-e megfelelően felvilágosult, és szimpatikus partnereket.
Mindenki menyasszonya – szextörténet
– Aztán jó zalai nohát kaptál-e a szilvapálinka előtt? Tudod, olyan rózsaszínes, schillerest, kaparóst, vastag, fehér, gömbölyű üvegpohárban.
– Előtte, Tóni bácsi? Meg utána, meg közben! Csak épp a pohárban nem keverték össze, és a vőlegénynek mindenkivel koccintania kellett. Rettenetes volt!
– Bizony, az úgy szokás arrafelé. Egyetlen ellenszere van, jó, faggyús, büdös birkapörkölttel megágyazni neki. Akkor aztán mindegy mit iszol és mennyit.
– Egy idő után így is mindegy volt. A menyasszonytáncnál már a seprű támasztotta őt a falhoz. – nevetett Edit.
– El is lopták Editet, ami a népi folklór szerint nagy szégyen. – fűztem hozzá bűnbánóan.
– Gyerekkori barátaim tréfáltak meg. – szúrta közbe gyorsan újdonsült feleségem.
– Mit nem hallok Editke? Aztán legalább rendesen megtiszteltek azok a gyerekkori barátok?
– No de Tóni bácsi! – jött zavarba Edit.
– Ismerlek én téged. No meg a jó falusi lakodalmakat is, amikor idegen legény akar benősülni egy házhoz. – mosolygott Tóni bácsi mindentudóan.
Nem fogtam fel mondatainak súlyát, hiszen mit tudtam én még akkor Editről.
Számomra ő hosszú combú, alma mellű, csodás barna szépség volt, aki körül vibrált a levegő. Aki, bár távoli zalai faluból került a főiskolára, cseppnyi elfogódottság nélkül állt szóba bárkivel, és könnyed, táncos lábakkal lépdelt a pesti éjszakában. Szemének vidám szikráit pedig semmilyen éjszakázás nem tudta megtörni, a sötét karikák, a duzzadt, kiharapott ajkak csak karakterisztikusabbá, végzetesebbé tették az arcát. A fiúk cinkos pillantásait elismerésnek vélve kihúztam magam mellette, és büszkén hagytam, hogy Edit hozzám simítsa csípőjét.
Csak néha gyötörtek homályos sejtések, amikor zárva találtam ajtaját a koleszban, vagy csak egy cédula várt, két sorban odavetett mentegetőzéssel. De hát a lepke sem tudja, hogy a lámpa nem csak ragyogó, fényes, de éget is. Fenntartások nélkül örültem Edit vad és korlátlan szabadságának, izgalmas, színes ismeretségi körének. Szédülten hagytam, hogy magával vonjon kielégíthetetlen kíváncsisága féktelen játékaiba, és meg kell mondanom, soha nem csalódtam benne. Egyszerű szülei számára diplomás, egyetlen lányuk volt, minden büszkeségük tárgya és forrása, aki jó állást, lakást, férjet is talált a távoli Pesten, ahol ők életükben tán egyszer, ha jártak. Az otthon tyúkokat etető, tehenet fejő Editet valószínűleg meg sem ismerték volna az éjszakai 100 évesben, vagy a Bukarest szálló bárjában. De azt én sem sejtettem, hogy Editben nem két, hanem három lélek lakozik.
A kortalan – öreg Tóni bácsi, akinek beszámoltunk falusi lakodalmunk hányattatásairól, jobban tájékozott volt. Annál is inkább, mert ő is Edit különös – excentrikus baráti köréhez tartozott. Vagy inkább fordítva, Edit volt nagy becsben tartott virága Tóni bácsi gonddal ápolt rózsakertjének. Mert Tóni bácsi úgy volt a nőkkel, mint kertész a virágjaival. Soha nem tudott betelni illatukkal, mindig az új és új formák, színek, alakzatok kötötték le figyelmét. A hamvas szirmú, alig bimbózó gyereklányoktól, a lángolóan szétnyílt, régi bájukat hallatlan önfegyelemmel őrző, végzetes, vörös rózsa szépasszonyokig. Sőt, néha még egy-egy gyorsan elvirágzó, vadrózsa-cigánylány is feltűnt a villa kertjének bokrai között. Senki nem tudta, hogy Tóni bácsi honnan jött, miért nincs családja, vannak-e rokonai, miből él, és mivel üti agyon az időt naphosszat. Délutánonként angolra, franciára, olaszra oktatta különböző külkereskedelmi vállalatok hőn áhított álláshelyeit már elnyert, de épp elkötelezettségük okán többnyire csak oroszul beszélő kádereit. No meg előrelátó, gondoskodó szülők gimnazista gyermekeit.
– Erre parancsoljon! – hajolt meg könnyedén Tóni bácsi a 15 éves, farmeros gyereklánynak, és tökéletes úriemberként vezette be a szalonba, amelynek bútorai, szőnyegei halványan őrizték még a villa nappalijának régi fényét. Tanítványai a grammatikai szabályokon túl kultúrát, viselkedést, stílust, eleganciát is tanultak tőle. Esetleg mást is, mert a rossznyelvek szerint Tóni bácsi néha nem elégedett meg a szívéhez közel álló rózsák illatával. Ám én azt hiszem, inkább csak gyönyörködött bennük.
Akkoriban, a 70-es évek végén a Piért-boltok kirakatainak félreeső zugaiban már fel-feltűntek az első rózsaszín-szemérmes aktnaptárok. A Filmmúzeum már játszotta a Dekameront és a Canterbury meséket, de a cenzúra meg a mozigépész ollója nyomán többnyire csak az eszmei mondanivaló maradt a vetített kópián. Tudtuk, hogy létezik videomagnó, de a többség, még csak a Dániából csempészett Super 8-as pornófilm tekercsekhez juthatott hozzá. S persze ez a többség is szűk és nagyon zárt baráti köröket jelentett. Hát persze, hogy osztatlan elismerést keltettek Tóni bácsi 30-as, 50-es évekbeli fényképei és amatőr filmjei. El sem tudtuk képzelni ki és hogyan készíthetett ilyen felvételeket a sötét 50-es években. De Tóni bácsi csak mosolygott: „Az érzékeket nem lehet betiltani, és minél jobban elnyomják őket, annál erősebben dolgoznak.” – mondta.
Áhítatos rajongói voltunk Tóni bácsi titokzatos forrásokból táplálkozó régi és újabb gyűjteményének. A hatalmas kert, és a közepén álló villa pedig számos eldugott zugot kínált felajzott érzékeink kielégítésére, amit Tóni bácsi cinkos mosollyal még bátorított is.
De a tabuk nélküli, szabad beszélgetés, a legújabb, itthon még meg sem jelent regények, a bennfentes politikai pletykák, a pikáns viccek legalább olyan csábítóak voltak, mint a szex. Tóni bácsi villája intézmény volt a kiválasztott kevesek számára.
Neki számoltunk be az elkövetkezendő életünktől oly távoli és egzotikus paraszt lagzinkról, ahová igazi barátaink nem voltak, talán nem is lehettek volna hivatalosak. Úgy gondoltuk, nekik majd idehaza tartunk egy nagyobb méretű házibulit, „hivatalossá téve” előttük is egymáshoz tartozásunkat. De Tóni bácsi kitalálta gondolatunkat.
– No és mit szólnátok, ha …
Igaz, hogy második lakodalmunkra nem volt hivatalos a fél falu, és nem a hegyesre pödört bajszú, pirospozsgás násznagy rigmusai szabták meg a teendők és az ételek szigorú rendjét, de a nők körülményes készülődése egy cseppet sem volt rövidebb. Vali, Edit, Andrea és Tünde már délben felverték Tóni bácsi villájának csendjét, meg a rendjét is, lehet, az öreg már rég megbánta, hogy kedvenc rózsájának lakodalmat kívánt rendezni. Mi ugyan csak hatra voltunk odarendelve, de a lányok még csak akkor vonultak el öltözködni, és ez legalább másfél órát tartott. A háziasszonyi teendőket Tóni bácsi kérésére ellátó Vali időnként kijött, ellátott minket szendvicsekkel, aztán gondosan becsukva maga után az ajtót, újra eltűnt.
– Türelem, addig foglaljátok el magatokat! – mondta mindannyiszor.
Azért a különbség szembeötlő volt, a házi főzésű szilvapálinka helyett fekete és piros címkéjű cseresznyés üvegek sorakoztak az asztalon. A hűtőben szépen egymásra tárazott Sztalicsnaják lapultak, a kancsókban pedig Tóni bácsi Eger környéki pincékből beszerzett Medoc-ja és Leánykája piroslott meg sápadozott. Annyi pia volt összekészítve, mintha legalábbis legénybúcsút tartanánk, azt is három napost. Pedig tudtam, valójában inkább Edit leánybúcsúja ez, a társaság az övé, s én még igazán nem váltottam meg a belépőjegyet a villába.
Hát elfoglaltuk magunkat, amíg a lányok készülődtek, közben kezdtem magam úgy érezni, mint a zalai lakodalomban, nem tudtam már, a fejem zsibbad-e jobban vagy a lábam. De a többiekben is emelkedett a nyomás, mert Laci és Tamás mindenáron meg akarták kukkolni a menyasszony öltöztetését. Ezért felmásztak az ablak előtti cseresznyefára, mi pedig fogadtunk, hogy melyikük esik le előbb. Látni ugyan nem sokat láthattak, mert amikor cseresznyemagokkal kezdték lődözni az ablakot, a lányok rögtön behúzták a függönyt. Ráadásul a bevonulásról is lekéstek, mert tényleg nem tudtak lemászni a fáról.
Sokáig készülődtek, de az eredmény minden várakozást felülmúlt. A villa nappaliba vezető széles lépcsőjén először Vali jelent meg. A jó harmincas asszonyon, már akadt néhány felesleges kiló, de tagadhatatlanul a legjobb helyeken volt kipárnázva. Ő azonban csak bejelentette a menyasszonyt, lakonikus tömörséggel:
– Na, akkor most fogjátok meg az állatokat, nehogy leessen!
Leesett, mert Edit helyett megjelent Tünde, Tóni bácsi legújabb, 17 éves, még gimnazista tanítványa.
Besütött szőke hajjal, rózsaszín selyemben, koszorúslányként virágot hintve, legfeljebb 15-nek látszott.
Pimasz mosollyal pukedlizett, mint egy rosszcsont angyalka, és leszaladt a lépcsőn Tóni bácsi karjaiba, hisz Edit másként amúgy sem fért volna el a lépcsőn. Edit szélesen terülő, hófehér tüll szoknyája teljesen betöltötte a lépcső szélességét. Titok volt, honnan szerezték a ruhát. A széles szoknya felett dereka különösen vékonynak, megroppanthatónak tűnt. Az elől dúsan hímzett selyem felsőrész áttetsző tüllben folytatódott, ami a nyakán záródott, de vállait, karját szabadon hagyta. Kezén könyékig érő fehér csipkekesztyű, fényes, barna haján apró gyöngyökkel ékesített ezüst fejék. Az tartotta a hosszú, derekáig lógó fátylat. Az utána lépő Andrea még eligazgatta a ruha alját, aztán a királynő levonult.
Ma sem tudnám eldönteni, melyik volt az igazi esküvőnk, a zalai, vagy a pesti. Mindkettő tartogatott meglepetéseket. De akkor, Tóni bácsi szertartásos köszöntését hallgatva, úgy éreztem, ez az igazi.
Azért persze, itt Pesten is végig csinálták velünk az összes elképzelhető játékot, amit magyar lakodalmakon valaha kitaláltak. Az egy pohárból ivástól, az egy kanállal evésen keresztül az egy cipőbe bújásig, no meg a menyasszonyi torta szeleteléséig. De itt nem feszélyeztek a játékok, a vaskos tréfák és anekdoták a nászéjszakáról. A társalgás pedig az idő előrehaladtával amúgy is egyre felszabadultabb lett, már mindenki ugratott mindenkit, amikor Vali szót kért.
– Éjfél elmúlt, ideje, hogy menyecske legyen a menyasszonyból.
– Még mit nem, hogy most megint eltűnjetek másfél órára, mi!? – tiltakozott Kálmán.
– És a menyasszonytánc hol marad? – kérdezte Imre, mint egyetlen, a szükséges formaságokon már átesett házasember a társaságban.
– Engem táncoltass, ne a menyasszonyt! – feleselt vele Vali, a felesége.
– Nem mentek sehova! Tessék itt átöltözni! – élénkült meg Laci, aki eddig nagyon mély letargiában iddogált.
– Átöltözni, átöltözni! Lássuk a menyecskét, lássuk a menyecskét! – skandálták kórusban a férfiak, örülve, hogy a kifogyott tréfák után végre megint történik valami.
Tóni bácsi sejtelmes mosollyal, hajolt Vali füléhez, aki eltűnt, majd hamarosan egy ki tudja honnan előhalászott szakadozott zsomborral tért vissza, és harsány hangon jelentette be.
– Eladó a menyasszony! Eladó a menyasszony! – de zenét nem tett fel hozzá, hát a nappali közepére penderített Edit is csak állt, nem tudván, hogy is lesz ez most, de Vali helyesbített.
– Eladó a menyasszony, ruhája!
Meg volt-e előre beszélve ez a sajátos menyasszonytánc, nem tudom, Andrea és Tünde a piruló, vonakodó Edit mellé álltak, és hófehér, csupa fátyol menyasszonyi ruhájában megperdítették az ámuló férfiszemek előtt.
Tamás és Laci látták már Editet ennél kevesebb ruhában is, fogták és érintették őt már a maga csupasz és őrjítő meztelenségében is. Mégis az ártatlan, szűzies, fehér ruha, a napbarnított bőrön is jól látható pirulás, izgatóbbá tette őt, mint valaha. Edit izgalmát a menyasszonyi ruha mellrészének hullámzása jelezte, vállgödrében nyugtalanul lüktetett a verőér, keze jól láthatóan remegett, hiába igyekezett azt szoknyájához szorítani. Andrea cinkos pillantást vetett a fal mellett álló Valira, és végigsimította feleségem barna haját, karcsú nyakát, a ruha által szabadon hagyott gömbölyű vállát. Szembefordította velünk, és lágyan hátravetette az Edit fejdíszéről hosszan lecsüngő áttetsző fátylat. A menyasszony másik oldalán Tünde állt riadtan, még nem engedte el Edit kezét, de a lába már menekítette volna. A tapinthatóvá vált csendben ő is megsejtette, mi következhet, s az éhes férfiakon körbepillantva Tóni bácsi mellé menekült, aki megnyugtatóan zárta tenyerébe a kezét.
– Eladó a menyasszony! – törte szét a csendet Vali.
– Soha nem voltál még ilyen szép. – hallottam Kálmán rekedt hangját.
Ötszázas hullott az odaperdülő Vali zsomborába, és Andrea keze nyomán repült a könnyű, átlátszó tüllszoknya.
– Ó, hát hány van rajta? – morajlott fel a csalódott férfisereg.
A szoknya ugyanolyan széles harangként borította Editet deréktól lefelé, mint az előbb. De a bankók, s a szoknyák szaporán hullani kezdtek, a játékba gyorsan beletanuló Edit minden pördülésénél magasabbra emelkedett az egyre könnyebbé váló ruha. A kutató pillantások pedig egyre többet képzeltek a kivillanó, izmos vádlik, telt combok fölé, közé. Az utolsó, vékony tüllszoknya azonban feszes, szűk, fehér selyem alsószoknyát rejtett.
Edit kerek feneke láttán bárhol felhördültek volna, most azonban furcsa csend lett. A kissé előrebukó vállú, lehajtott fejű, félmeztelen menyasszony látványa felkavaró volt. Azt hiszem, mindenki úgy érezte, mintha valami szégyenletes dolgon kapták volna. Hiába tudtam, hogy mosolygós, barna évfolyamtársnőm áll előttem, aki sem kapcsolatunk előtt, sem alatt, nem élt önmegtartóztató életet. Mégsem haboztam egy percig sem, hogy feleségül vegyem. Aki soha nem rejtette szépségét senki elől, aki adakozó volt de ezért nem lehetett rá haragudni.
De az ártatlanság, tisztaság, fehérség attribútumaival felruházott, és azoktól félig megfosztott menyasszony ott hallatlanul izgatónak, egyben végtelenül megalázottnak tűnt. Valami ilyesmit érezhettek a többiek is, mert senki nem nyúlt a pohara után, abbamaradtak a tréfák, Tünde rémülten ült Tóni bácsiba kapaszkodva, amíg Andrea megszabadította feleségemet a ruha felső részétől is. Az áttetsző, finom, csupa csipke melltartót még soha nem láttam rajta. Mint később megtudtam Tóni bácsi nászajándéka volt, dekadens, tiltott kapitalista termék a vasfüggönyön túlról. A kosár csak alulról ölelte, tartotta Edit alma melleit, a sötéten barnálló, izgatott bimbókat már szabadon hagyta. A fehér csipke és melleinek nap nem látta fehérsége, szemben a meleg júniusban már lebarnult nyakával, vállával megint a tiltott leselkedésen való rajtakapottság érzetét keltette. Amikor végül a selyem alsószoknya is lehullott, egy emberként szakadt ki belőlünk a sóhaj. A melltartóhoz tartozó apró bugyi izgatóbb volt, mintha semmi nem lett volna rajta. Mintha az egész nadrág a szélén végigfutó keskeny csipkedíszből állt volna. A leheletvékony anyag leszorította a vadul burjánzó szőrszálakat, rásimult Edit nagy, erős szeméremajkaira. A biztos kényelmetlen körömcipő megfeszítette lábát, amúgy is izmos combjait a fehér harisnyában. Csipkés bugyiban, melltartóban, állt előttünk a lefátyolozott menyasszony.
Soha még ilyen kívánatosnak nem láttam Editet, mint akkor. Dermedt csend volt, mindenki, a lányok is csak a látványt itták magukba. Vali, a már mindent próbált nősténytigris sután tartotta a zsombort, Andrea úgy maradt, guggolva Edit mellett, ahogy az alsószoknyát lesegítette róla utoljára. Senki nem merte megtörni a varázst. Nem tudta, mi lenne az a szó, az a mozdulat, ami nem otromba, durva, közönséges és mégis továbblépve feloldja a már-már elviselhetetlen feszültséget.
Edit bugyiján mindenki által láthatóan nedves folt kezdett terjedni. Úgy éreztem, fel kell állnom, a karomba ölelve átmenni vele valamelyik szobába, beteljesíteni mindenki által látható vágyát. S így megfosztani őket a lefátyolozott menyasszony, lüktető, meleg ölének, duzzadó, kemény mellének látványától. Csak egy pillantásra vártam Edittől, egy bíztató szemvillanásra, hogy vigyem már, hogy rám vár, nekem mutatja kívánatos testét.
A csend elviselhetetlen feszültséget idézett fel bennem. Gyűlölöm a csendet.
Gyerekkoromban gyakran nem tudtam, mit követtem el akaratlanul. Bűneimre csak anyám hallgatása figyelmeztetett. Napokig tudott hallgatni, némán, szűkre szabott mozdulatokkal irányított, elém tette az ételt, leszedte a tányért, vagy mutatott a fürdőszobára, figyelmeztetve teendőimre. Hallgatása minden büszkeséget kiölt belőlem, megalázkodva találtam ki újabb és újabb bűnöket, de soha nem tudtam meg, melyik volt az, amelyik haragját kiváltotta. Mert mindenki bűnös, ameddig ártatlanságát be nem bizonyítja. De a hosszú vezeklés után édes volt a megbocsátás, amikor egy bíztató mosollyal magához hívott, az ölébe vett, és halkan duruzsolva a fülembe súgta: „Ugye, nem csinálsz ilyet többet?” ezért a fülemet simogató meleg leheletért mindent megígértem.
De most hiába vártam Edit bíztató pillantására, mosolyára. Lassú, fáradt tekintete nem engem keresett. Hát tudtam, várnom kell még, de a varázst valakinek meg kell törnie.
Edit Tóni bácsi szemét kereste könyörgőn, reménykedve, és talán némi büszke diadallal. Az öreg nehezen tápászkodott fel kedvenc foteljából, két tenyerébe fogta Edit arcát, gyengéden szájon csókolta.
– Vigyétek, öltöztessétek fel! Mert amikor visszahozzátok, már végérvényesen Józsefhez tartozik. – nézett Imrére, a korelnökre, rajta kívül a társaságban.
A tekintetek, melyeknek fókuszában eddig Edit állt, most összezavarodtak. Tóni bácsi érzéke a drámai jelenetek iránt tökéletes volt. Senki nem mert nézni, senkire. Vali a zsomborban heverő bankjegyekre meredt, amíg férje ellépett mellette. Kálmán félszeg mosollyal kerülte ki guggoló barátnőjét, és alig merte megfogni Edit kezét. Én pedig akár a fejemre is állhattam volna, mert felém még véletlenül sem nézett senki. Lehet, hogy furcsa, de nem Editet láttam, hanem hihetetlen élességgel a guggoló Andrea combjai között világító fehér bugyit bámultam. Amíg Andrea egyszer csak felugrott, és harsány „Még mit nem!” kiáltással iramodott Editék után, majd feldöntve Tamást és Lacit, akik épp lehajtott fejjel oldalogtak el Tünde mellett. A feszültség egy pillanat alatt szertefoszlott, Vali levágta a zsombort.
– Erről nem volt szó Tóni bácsi! – villogó, féltékeny szemmel nézett az ajtó mögött eltűnt férje után.
Csak Tünde ült még mindig dermedten, ahogy Tóni bácsi otthagyta, és a szőnyeg mintáit bámulta a lába előtt. Az öreg mosolyogva simított végig Vali felháborodástól kipirult arcán.
– Miért van az, hogy a nők képtelenek elviselni, ha valami nélkülük történik?
Aztán nagy pohár hideg vodkát nyomott a kezembe, és mellém ereszkedett a díványra.
– Nem szabad csalódottnak érezned magad! Ismered Editet, nagy bátorságra vall őt feleségül venni. Biztos számot vetettél azzal, hogy ő olyan, mint egy működő vulkán. Élvezheted áldásait, de ha kitör, feléget, felperzsel maga körül mindent. Aztán megnyugszik, és újra szőlőskertekkel, gyümölcsösökkel lehet koszorúzni. Jó feleséged lesz, ha képes vagy elfogadni ezt a tulajdonságát. S te erős ember vagy, tudod, hogy a bőkezű, adakozó nők … – és csak mondta, mondta, duruzsolta, míg odabent a szobában …
Nem mondom, hogy nem éreztem csalódottságot. Persze azt mindig tudtam, hogy Editet nem lehet kisajátítani. De úgy gondoltam, vadászataira ezen túl én is elkísérhetem, és osztozhatok féktelen örömeiben. Valami akaratlan vétek lehetett, ami miatt Edit megfosztott a szomszéd szobában tomboló nászéjszakától?
– Na, menjünk mi is! – emelkedett fel egyszer csak Tóni bácsi.
– Azért nekünk sem kell unatkoznunk. – fűzte még hozzá, és Vali úgy nyalta meg a szája szélét, hogy biztos voltam benne, legszívesebben itt helyben elfogyasztana minket.
Csak Tünde üldögélt bátortalanul, magába roskadva.
– Gyere te is Tünde! Te sem maradhatsz ki mindenből. – fogta meg a kezét Tóni bácsi.
Nem tudom, hány év lehetett közöttük, negyven biztos, egy egész emberöltő. A sötét öltönyös, enyhén görnyedt, ősz férfi, s a habos – fodros koszorúslányruhába öltözött Tünde úgy álltak egymás mellett, mint egy régi fénykép: nagyapa a Városligetbe viszi unokáját, vagy első bálozó kislány szigorú családi felügyelet alatt. De most másról szólt a dolog, és a szeles, mindenhez értek, mindenbe beleszólok Tünde megrettenve hallgatott. Érezte ezt Vali is, mert belém karolva a gyereklány felé küldött bátorító mosolyt.
De Tóni bácsi nem fölfelé vezetett minket a széles lépcsőn a hálószobák felé, hanem ki a verandára, aztán a sötét, csillagfényes kertbe. A széles, magas, vasrácsos ablakon át beláttunk a kivilágított szobába.
A piros, babos, gondosan vasalt menyecskeruha a szék támlájára készítve érintetlenül várta a menyasszonyt, aki ugyanúgy fátyolban, harisnyában és fehérneműben mindenkinek kitárulkozva hevert a széles ágyon, ahogy elváltunk tőle. Még a leheletnyi bugyit sem vetették le róla, bár az láthatóan nem akadályozta a férfiakat semmiben. Az agyonázott vékony anyag, s a nedves foltok Edit hasán mutatták, valaki már szerette őt. Imre, mert ő ült egy szál kigombolt fehér ingben Edit fejénél, aki vékony ujjaival játszott a nedvesen csillogó, félig már puha hímvesszővel.
– Kár, elkéstünk! – súgta a fülembe Vali.
Gondolom, ő a férjét szerette volna látni Edit „asszonnyá avatásán”, de elkésésről szó sem volt. Odabent Andrea, aki eddig Kálmánt készítette fel a feladatra, kisiklatta szájából a nagyra nőtt vöröslő dorongot, és félrehúzta Edit visszacsúszott bugyiját.
Az indiai szerelmi művészet tankönyve, a Káma Szútra, méret szerint is osztályozza a nőket és a férfiakat. Nos Edit méretei lélegzetelállítóak, még szerencse, hogy a legkisebb érintésre is érzékeny, mert őt betölteni szinte lehetetlen feladat.
Kálmán is könnyedén siklott be, s Edit lehunyt szemmel, mozdulatlanul fogadta rohamait. A világító fehér harisnyás combok, A lehunyt szemmel fekvő menyasszony arcát félig eltakaró fátyol, a fekete öltönyben várakozó Tamás és Laci nyitott sliccéből feléje szegeződő falloszok látványa több volt, mint amit nyugodtan el lehet viselni. Erkölcsi gyávaság lenne nem elmondani, hogy a látvány felizgatott. A fiúk a legnagyobb gyengédséggel nyúltak Edithez, az egész jelenet mégis a perverz megalázottság érzetét keltette. Kálmán nem is bírta sokáig, egy hördüléssel kitépte magát, és áradása olyan bőséges volt, hogy még Edit nyakán, vállgödrében is eltévedt spermacseppek csillogtak.
Tünde szapora légzését hallottam magam mellett, aztán egy tapogatózó kezet éreztem a nadrágomon. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy Tóni bácsi az, aki egymás után pattintja ki sliccem gombjait, szabadítja ki farkamat az alsónadrágból, aztán Tünde apró, puha kezét szorítja rá. Óvatosan mutatta neki, mit csináljon, így ketten simogatták vadul lüktető szerszámomat. Vali nyitott szájjal vette a levegőt, egyik kezével könnyű nyári ruháját emelte fel, a másik a bugyijába mélyedt, de közben le nem vette volna szemét a szobában játszódó jelenetről.
Tamás és Laci már a koleszban is élvezték együtt Editet, most sem akart egyikük sem második lenni. A bugyijától immár megfosztott menyasszony előredőlve lovagolt Tamáson, betakarva mindkettőjüket a hosszan lelógó fátyollal. Laci úgy ügyeskedett, hogy hátulról férjen Edithez. Mintha szendvicsbe fogták volna, de ismerve Editet, sejtettem, másról van szó. Ilyen kitágult állapotban ő képes volt két szerszámot is a puncijába fogadni, a fiúk egyszerre izgathatták egymást és Editet.
Az ágyon hullámzó jelenet Andreára sem maradt hatástalan, az egyik fotel támlájára hajolva kínálta magát, s bár méretekben nem vetekedhetett Edittel, fehéren világító kerek popsija, a combjai közül előtüremkedő szőkésbarna pihék nagyon is csábítóak voltak. Vali felszisszent mellettem, amikor odabent Kálmán előzékenyen az ő férjét engedte barátnője mögé. Hiába, Kálmán sosem volt féltékeny fajta, az ágyon himbálózó Laokon-csoport pedig jobban izgatta a fantáziáját. Némi nehézséggel felkapaszkodott hozzájuk, és Tamás feje mellé térdelve Edit szájának kínálta magát.
Vali egyetlen mozdulattal tépte le magáról bugyiját, állát az ablakpárkányra támasztotta, két kézzel megragadta a vasrácsot, és széles, asszonyos fenekét fordította felém.
– Gyere, már! Mire vársz? Nem látod, mit csinálnak a feleségeddel?
A bosszú sajátos fajtáját űzzük mi most, gondoltam, amíg behatoltam jókora fenekéhez illő, öblös puncijába. De Vali elégedett morgással vette tudomásul az ütemes csattanásokat, tán még azt is kiszámolta, hogy ugyanazt az ütemet követjük – e, mint odabent a férje Andreával. Tünde ámuló szemmel lépett közelebb hozzánk. Nem tudta, mit nézzen, az odabent lassan a csúcshoz közelgő orgiát, vagy idekint a csípőjét vadul tekerő, hangosan élvező Valit.
Tünde alig ivott az éjszaka, azt hiszem, ő mindvégig józan maradt, mi viszont bőségesen poharaztunk, s Edit vetkőztetése, majd „nászéjszakára” vitele minden gátlást feloldott bennünk. Így lehetett, hogy amikor az egyébként mindig tapintatos, kedves Vali megérezte Tünde bátortalanul simogató kezét terjedelmes tomporán, hátranyúlt, és minden teketória nélkül a combjai közé húzta azt.
– Ott simogasd kislány, nyugodtan bedughatod az ujjadat is! Csak figyelj, és tanulj! – mondta rekedten, durván.
A szobában Edit fürdött a három fiú spermájában. Nem ők vettek észre minket először. A fotelra hajoló Andrea, s az ablakba könyöklő Vali pillantása fúródott egymásba. Aztán Imréé az enyémbe. Amikor észrevett minket, széles mosolyra nyílt az ajka, s nyitott tenyérrel nagyot csapott Andrea fenekére.
Nevettem, és válaszul én is elkezdtem előbb óvatosan, aztán egyre nagyobbakat csapva fenekelni Valit. Az egymásnak válaszoló csattanások keltették fel a többiek figyelmét. A fiúk Andreát és Imrét állták körül, nevetve bíztatták őket. Edit letépte fátylát, ami eddig mindent kibírt, megtörülgette maszatos arcát, combjait, és kitárva az ablakot nekem szurkolt.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy az ablakpárkányra támaszkodó Vali széles, puha hátán kivehetővé válik a bikini felső részének világos csíkja. Hajnalodott.
Utólag felmerül bennem, vajon Tóni bácsi valóban így gondolta-e? Tudta-e, mi fog történni? Akarta – e, hogy Tünde is köztünk maradjon, vagy játékos hajlama őt is megtréfálta, s csak sodródott az eseményekkel.
Akkor már hiába próbálta elvonni onnan a 17 éves kislányt. Hát csak óvón átfogta a vállát, és hagyta, hogy még utoljára Tünde kezébe helyezzem szerszámomat, és egy rándulással a tenyerébe élvezzek.
Egy gyengéd férfi, egy őszintén gondoskodó kéz…
Miután a nagypapám meghalt, vidékre költöztem a nagyimhoz, hogy gondját viseljem. Nem volt könnyű hátat fordítani a múltamnak, de tudtam, hogy ott is hamar sikerül majd beilleszkednem. Egy kis faház volt a nagyi háza, abból nyílt az én lakrészem. Éppen rendezgettem a szobámat, amikor az ajtóban megjelent Tomi, a szomszéd legkisebb fia. Alig tudtam levenni a szememet izmos meztelen felsőtestéről. Első látásra megtetszett. Én még mindig szótlanul álltam, amikor odalépett hozzám, és udvariasan bemutatkozott. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Szinte minden nap eljött hozzám beszélgetni. A legjobb barátokká váltunk. Egyik délután, észrevettem, hogy egy kicsit másképpen néz rám, mint ahogy szokott. Magához húzott és gyengéden megcsókolt.
Mit szólnál, ha bedugnám a faszomat a pinádba?
Elöntötte testemet a forróság. Csókja egyre követelődzőbb volt. Nem tiltakoztam, mert már nagyon hiányzott egy gondoskodó kéz, aki kielégíti vágyaimat. Lassan elkezdtük egymást levetkőztetni. Az ágyamhoz támolyogtunk. Tomi nagyon gyengéd volt, forró csókokkal borította el a nyakamat, majd a mellemet kezdte el kényeztetni. Gyengéden harapdálni kezdett a mellbimbómmal, miközben kezével egyre lejjebb haladt, egészen tüzelő puncimig. Miközben a mellemet nyalta-falta kezemet az ágyékára tettem. Simogatni kezdtem, majd kiszabadítottam izmos farkát feszülő farmerjából.
Szeretem, ahogyan meglovagolod a szerszámomat!
Megmarkoltam kemény péniszét és gyengéden húzogatni kezdtem rajta a bőrt. Kezem érintésére, Tomi halk nyögéssel válaszolt. Mindkettőnkben égett már a vágy hogy egymáséi legyünk. Erre nem is vártunk már soká. Amikor már egyikünkön sem volt egy darab ruha sem, az ágynak döntött, és gyengéden belémhatolt. Felsikoltottam, amikor lüktető férfiassága kitöltötte szűk kis puncimat. Felizzott a levegő körülöttünk, és vad szeretkezésbe kezdtünk. Testem hullámozott az élvezetektől. Minden porcikám remegett a kéjtől. Egyre hevesebbek lettünk ahogy közeledtünk a csúcs felé, mígnem mint a bomba úgy robbant ki bennünk az orgazmus. Testünk megfeszült, izmaink megremegtek, majd elernyedtek. Fáradtan feküdtünk egymás mellett még percekig.
Fényképezés közben szexeltünk – szex sztori
Fényképésznek tanulok és hogy gyakoroljak, gyakran kérem meg a testvéremet, hogy álljon nekem modellt. Az utolsó próbálkozásomkor nagyon különös dolog történt. Aktképeket készítettem róla, és megkívántam. Láttam az ő szemében is, hogy teste bizseregni kezdett. Se szó se beszéd odaléptem hozzá, és csókolni kezdtem. Egész testében megremegett azonnal, és ahogy kezembe vettem falloszát, az rögtön keményedni kezdett. Majd elé ereszkedtem, és hatalmasra duzzadó péniszét vettem kezelésbe. Simogatni kezdtem, majd ajkaimmal finoman megérintettem, és végül az egész eltűnt a számban.
Dugd be a faszodat a puncimba, de előtte nyald ki!
Éreztem, hogy partnerem teste egészében vonaglik, majd nem bírja tovább, és hogy kicsit csillapítsa szenvedélyét ő kezdett kényeztetni. Finoman nyaldosni kezdte kelyhemet, amitől rögtön a mennyországban éreztem magam. Egész testemben remegni kezdtem, ahogy átadtam magam a gyönyörnek, ami vad hullámokkal közeledett. Lábaim reszketni kezdtek,alig bírtam megtartani, amire partnerem fokozta a tempót. Nyelvének minden mozdulata kínzó gyönyörűséget okozott, míg végül apró sikolyokkal elélveztem.
Hátulról is dugd belém a szerszámodat…
Mikor magamhoz tértem testvérem azonnal bevezette falloszát hüvelyembe, majd csípőm vad és erotikus mozgásba kezdett alig hozzáérve a hatalmas dárdához. Ezután ütemesen összeszorított hüvelyemmel, és egyre gyorsuló mozgással csúszkáltam dorongján. Addig izgattam, míg nem bírta tovább, és támadásba lendült. Forró, lüktető puncim teljesen megőrjítette, és vad, gyorsuló lökésekkel haladt a csúcs felé. Egyre jobban élveztem, ahogy a forró dugattyú egyre gyorsulva újabb és édesebb gyönyörök felé hajszol. Majd még néhány mozdulat után és hangos sikolyok közepette, társam pedig kéjes nyögések közepette léptük át a gyönyörök kapuját. Majd mikor feleszméltem, rádöbbentem bűnös cselekedetemre, és elszégyellve felöltöztem, és elbujdostam a gondolataimmal.
Fantasy szextörténet: Esmeralda hercegnő elrablása
Xéna alig hitt a szerencséjének, amikor meglátta a tavacskát. Négy napja gyalogolt már a kopár, sziklás dombok között, hogy elérje a Camroot folyót. Most végre talált egy mellékágat. A víz szélesen, lassan hömpölygött a sziklák között, az egyik kanyarban árnyas fáktól védett kicsiny medencét alakítva ki magának.
Xena mohón térdelt a partra, két kézzel merített a vízből. Idejét sem tudta, mikor ivott ilyen jót utoljára.
Első szomjúságát eloltva, megtöltötte bőrtömlőjét is, és elégedettem nézett körül. Mosoly futott át az arcán, észrevéve egy kíváncsi nyulat, ami egyetlen mozdulatára riadtan ugrott vissza a nádasba. Aztán elnyúlt a sziklák közt nyíló barlang előterében, és a kis tűz füstjébe hamarosan a készülő étel nyálcsordító illata keveredett. Evés közben Xéna átgondolta útját.
A kereskedőcéh arannyal fizetett neki, hogy elkísérje egy megbízottját Dunwich-ból a Berlandi partvidékre. A kereskedők azóta tárgyalni akartak, mióta Dunwich háborút indított a Vörös tenger menti törzsek ellen. De a tárgyalások elakadtak, mivel a két utolsó megbízottnak nem sikerült elérnie a Willow folyót.
Xena megszabadult a fegyvereitől, bár kéznyújtásnyi távolságba tette őket, és vértjének csatjaival játszva sóvárogva bámulta a kis medencét. Egy hete indult útnak, és útálatosnak érezte az izzadtságtól bőrére ragadt port, piszkot. Ez igazán békés hely volt ahhoz, hogy megpihenjen, de tudta bárki, ember, vagy más ragadozó ugyanerre a következtetésre jutna. A partmenti, élénkzöld, rezzenéstelen nádas azonban elaltatta a gyanakvását, kinyitotta az utolsó csatot is, és fejest ugrott a vízbe. Levegő után kapkodva bukott fel, mellbimbói fájdalmasan meredtek fel a hideg víz ölelésétől. Újból lebukott és a mélyebb víz felé úszott, súrolva a fenék csillogó homokját. Végül a sekély részen megfürdött, és könyökére támaszkodva könnyedén libegett a homokos rézsün.
A lustán csordogáló víz ringatta testét.
Így felfrissülve, mindennel elégedett volt, lustán sóhajtott, nyújtózkodott, és kitárta karcsú testét a napnak, hogy megszáradjon. Az öblöcske felé fordult, és elmerülten nézte a napsugarak játékát az alig fodrozódó hullámokon.
Arról nem volt tudomása, hogy közben az ő csábító testét is bámulja valaki. A sovány, inas fiú fiatalabb volt Xénánál, legalább öt évvel. Csendesen húzódott vissza a sűrű fák ágainak takarásába, amelyek mindkét oldalról szorosan kísérték a szélesen kanyargó folyóágat. A fiú a túlpartot fürkészte, amikor megérezte a tűz illatát, és meghallotta a fürdőző fröcskölését. Közelebb húzódott és felfedezte az idegen szépséget, aki elfelejtette megvizsgálni a folyópartot, amikor a medencéhez érkezett. Hangos sóhajtás szakadt ki belőle, amikor az ágak között meglátta a bőr villanását, és a víz felszínén szétterülő fekete hajat. Ijedten bukott vissza a fák mögé, emlékezve az erdei nimfák történeteire, a rengeteg leányaira, akik bosszúból megvakítják azokat a halandó férfiakat, akik vannak olyan pimaszok, hogy megbámulják makulátlan, meztelen testüket.
De a homokon heverő csomag, a durva bőrcsizma izgatta a fantáziáját. A mesékben a halhatatlan szépségek mindig finom, fátyolszövet köntöst és káprázatos ékszereket viselnek. Mivel kíváncsisága erősebb volt, megkockáztatott még egy kis leskelődést.
A lányt úgy takarta a víz, mint egy kecses delfint. Fejét hátraszegte, sötét haja vállára, hátára omlott. A fiúból a bámulat sóhajtása bukott ki, amikor a lány teljes testtel kiemelkedett a vízből. Az arca olyan csodálatos volt, mint a sötét óceánból visszanéző telihold, a szemei halványkékek, mint a kinyíló ég. Bőre barna az úttól, naptól, széltől. Ámulattal vette észre a hatalmas izomkötegeket, és hogy számos sebhelyet hordoz a testén. A nő a macskafélék kecsességével, és a harcosok éberségével mozgott. S a keze sem volt gyenge, láthatta, ahogy hátrasöpörte haját, végigsimított telt, kemény mellein, hosszú, izmos lábain.
Esmeralda hercegnő tombolna a keserű irigységtől.
A hercegnő gondolata felébresztette a szívfájdító látványba merült fiút. Nem tudta, ki lehet ez az izgató nő, és mit csinál itt. Talán egy kóborló a Willow folyótól, vagy egy baljóslatú menekülő a pestises Dunwichból. Mindegy, ellenőrizni kell. Az utolsó, gyászos gondolattól elszontyolodva, fogta a kardját, és lassan a tavacska felé indult.
Mire átjutott a part menti nádas keskeny, ám sűrű szövedékén, a lány eltűnt. Rémülten pördült körbe. A lány nem volt sehol. A túlpart üres, a homokon se batyu, se csizma. Óvatosan közeledett a medencéhez, végigvizsgálta a medret, folyásirányban kilesett az odakint szélesen hömpölygő folyóra. Nincs! Hát persze, a következő tavacska! Lélekszakadva rohant a nádfalban nyíló keskeny rés halk vízeséséhez, lesett át a következő, kristálytiszta vízű medencébe. Tanácstalanul forgolódott, hatalmas csalódást érzett, amikor egy villanásra újra meglátta a lányt. Karnyújtásnyira tőle, mozdulatlanul állt, a sziklához tapadva a kis vízesés mögött. A lezúduló vízfátyol, s a felcsapó permet rejtette testét. Olyan közel volt a fiúhoz, hogy az hátrahőkölve belepottyant a vízbe, nem tudva elszakadni a kék szemek dühös, fenyegető pillantásától.
Xéna közben három különböző ostobaság miatt is átkozta magát, míg a fiút a sziklának szorította, jobb karja pedig gyilkos csapásra emelkedett. Ám mielőtt lesújtott volna, észrevette, hogy ezt a csatát már végképp feladta a fiú.
– Úrnőm, én Dunwich városának őre vagyok!
Hát Xéna két kézzel megragadta a tunikáját, és a puha homokra repítette őt. Széles terpeszben, a szemében veszedelmes tűzzel állt meg fölötte.
– Az előljáró parancsolta nekünk, hogy vigyázzuk a Willow felől érkezőket. – folytatta gyorsan a fiú.
Xéna feszültsége engedett. Bár a fiú ittléte nem volt ínyére, az szemmel láthatóan kimerült a rövid erőfeszítéstől, és nem lehetett képes semmilyen erőszakos viadalra. Xéna látta, hogy a fiú jó néhány évvel fiatalabb nála, s bár az út őrzésére rendelték ki, őt nem akadályozhatja semmiben, egyébként is egészen jóképű volt. Úgy tűnt a fiú elpirul, és nagyokat nyel, Xéna észrevette, hogy a szíjakat már nem volt ideje becsatolni a vértjén. Ő maga is érzett némi lüktetést a lába között. Lenézve pedig látta, hogy a fiú fityegője is erőlködik a nadrágjában, mintha önálló akarata lenne csak úgy belécsusszanni.
Xéna bosszúsan rántotta fel a kölyköt a homokról. Nem minden szégyenkezés nélkül, bár a férfiak régóta nem voltak idegenek számára, igénytelen sem volt, tudta, időnként el kell fogyasztania egyet-egyet, és ilyen jellegű kívánságait soha nem rejtette véka alá.
Most ez az érzés olyan erős volt, ahogy a fiú tekintette óvatosan tapadt izmos testére, hogy képtelen volt egy hangot kipréselni magából. Érezte, hogy a felébredő vágy a gyomrába markol, és nedves, bizsergető tűz önti el az ágyékát.
– Hol vannak a többiek? – kérdezte Xéna, miközben csendben igyekezett elnyomni a hasában kergetőző színes lepkéket.
– Egyetlen ember őrjáratozik Dunwich határai mentén háború idején?
– Azt mondták nekem, tízfős csapat áll készenlétben, ha értesítem a parancsnokot. Én nem gondoltam, hogy itt találkozom valakivel, Úrnőm.
Xéna tépelődve nézett rá.
– Utazó vagyok. Calimportba tartottam, észak felé.
– Hallottad a hírt, hogy Esmeralda hercegnőt és kíséretét foglyul ejtették, amint dél felé vitorláztak a Tenger Hercegéhez? Feltételezem, hogy a jelentésem holnapra eljut Dunwichba.
– Akkor miért Calimport felé mégy? Ott nem találsz senkit, az egy semleges város.
– Úgy van, kiváltságos hajóval megyek, a dunwich-i flotta hajójával.
– A király ismer téged?
– Tagja vagyok a házi testőrségének. Ott kellett volna lennem Esmeralda hajóján.
– A háború alatt Dunwich úgysem tud hajókat küldeni a megmentésére.
– Várni kell a váltságdíjra. De az az érzésem, hogy rabszolga kereskedők ejtették őket foglyul, és nem is a váltságdíjat akarják. Ha már nem találnak semmi érdemlegeset, akkor jön az emberrablás, ha érted, mire gondolok.
Xéna gyűlölte a rabszolga kereskedőket.
– És nem is csak Esmeralda miatt. Az unokatestvérem Justin volt a hercegnő személyes testőre. Fülig szerelmes volt a hercegnőbe, senkit nem tűrt meg a közelében. – mondta a kölyök.
A fiú lehúnyta a szemét, belegondolva, micsoda árat követelhetnek a hercegnőért.
– Ott kellett volna lennem a tengeren. Justin szerelmes volt, és Esmeralda is viszonozta, de mindketten tartottak a hercegnő apjától, aki messze küldette Justint a testőrség parancsnokával. Mégis találtak módot a találkozásra. Amikor nekem a tengeren túlra kellett mennem a háború miatt, magam választhattam meg a helyettesemet. És én Justint bíztam meg az északi határok védelmével. Így ők együtt tölthették az időt távol a várostól, és Esmeralda apjától. Sokáig távol voltam a Minrosz szigeteken, nem gondoltam, hogy egy éjszaka lerohanhatják őket.
Míg Xéna hallgatta a fiú hadarását, az érdeklődve pislogott rá. Xéna keresztbe tette a karját, hogy elrejtse duzzadt mellbimbóit. Minrosz említése egyébként is édes emlékeket ébresztett benne. Számos történetet hallott a trópusi paradicsomról, a nedves lombokról, a vakító partokról, ahol a homok olyan fehér, mint a cukor.
Egy lakomán a tisztjei, miután kiraboltak egy várost történetekkel szórakoztatták egymást. A történetek a bor és sör kiapadhatatlan forrásairól szóltak, gőzölgő ételekkel teli tálakról, és apró termetű félmeztelen, barna bőrű lányokról, akik bárkivel, bármikor hajlandók voltak szerelmeskedni. Volt a lakomán egy új kardforgató, aki nemrég tért vissza a seregbe, megcsillantott néhány gyöngyöt, és különös mesét mondott az arany szigetekről. A katonák ordítottak a lelkesedéstől, amikor két nőről mesélt, akik friss gyümölcsök levével öntözték a testét, aztán a nyelvükkel fürdették meg. Akkor halt el a nevetés, amikor leírta az egyik asszonyt. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az izgatottam hadaró fickót Xéna bájai nyűgözték le.
Neki, róla szólt a piszkos, durva történet. Mindenki azt várta, hogy Xéna karddal tesz pontot a történet végére, de általános elképedésükre a nő csak elmosolyodott. Ugyanolyan züllötten, kihívóan, piszkosan, mint az ismeretlen kardforgató:
– Csak álmodozol! – Xéna soha nem ismerte el nyíltan, hogy valaki az álmaiba lopózhatna.
Xéna folytatta a fiú kihallgatását, de a vágyát képtelen volt elfojtani, az ott lapult, mint nyúl a fűben.
– Isten hozott, egyél velem! – mondta végül, és a fiú mohón kapott az ételért, mielőtt Xéna befejezhette volna.
– De előbb fürödj meg! Nem vagyok olyan hangulatban, hogy együtt egyek valakivel, aki bűzlik, mint egy öszvér. Ne vedd sértésnek, de előbb a víz. Én már fürödtem, csodálatos. – a fiú elindult a nádas rejtekébe.
– No, no! Maradj csak itt, ahol láthatlak! – a fiú óvatosan pillantott rá.
– Láttam már meztelen férfit. – mondta Xéna egészen tartózkodóan.
– És biztos akarok benne lenni, hogy nem lépsz meg a bozót felé. – a fiú elpirult a szégyentől, összeharapta a száját, aztán vetkőzni kezdett.
Xéna elégedett mosollyal fordult el, de a tekintete sóvárogva pásztázta végig a fiú horpadt fenekét.
– Mi a neved? – kiáltotta oda neki.
– Milan. És a tied?
– Xéna.
Milan szeme elkerekedett a felismeréstől, aztán elpirult, amikor észrevette, hogy a szíve gyorsabban ver, a fityegője pedig felemelkedik a név hallatán. Xéna nevetni akart, de meghatotta a fiú ámulata, vegyes érzések futottak át rajta. Egy biztos a fiú megőrizné a titkát.
– Együnk valamit Milan, mozogjunk!
A világossárga vitorlájú hajó méltóságteljesen kötött ki. Csak egy halk koccanás, ahogy a mólóhoz ütközött, amin a sejk állt. A sejk aranyfonállal hímzett fehér selyemköntösben várta a hajót, turbánján egyetlen hatalmas gyémánt, ezüst foglalatban. A szkúner utasa hájas középkorú férfi volt, sötét kaftánban, egyszerű turbánban, de a derekáról drágakövekkel gazdagon díszített tőr lógott le.
– Üdvözöllek Tahir Arrani, a Bandar Céh nagymestere, tiszteletreméltó üzletfelem.
– Jó szerencsét Hafez Makhi, Corsair lordja. – adta vissza a férfi a szóvirágot.
– Épp jókor kedves barátom, a portyázók már rég lemondtak erről a szezonról.
Makhi kalózai a Vörös tenger vizein portyáztak, de a zsákmány kevés volt. A kereskedők legtöbbje Dunwich hajóhadához és tengerészeihez fordult, a Tengerek Hercegének és az északi hajóhadnak a védelme alá helyezte magát a háború második évére.
Makhi a terveit magyarázta, egy hatalmas asztalon barátjának, és üzletársának. A kikötő, amelyben voltak, nem állt szilárd földön, egy hatalmas páncél tetejére telepítették. A kalózok elfogtak egy sarazent, a régi tengerjárók teremtményeinek ritka példányát, amelyek sziget nagyságúak voltak, és a déli vizeken kóboroltak. Makhi erődítményt épített a hatalmas tengeri teknős hátára, a kalózflotta pedig a páncél üregeiben lelt menedéket. Arrani egyike volt annak a néhány embernek, aki mindent tudott a bevehetetlen úszó erődítményről.
Ha valaki meg is találta volna a kalózok erődítményét, még keresztül kellett volna vitorláznia a katapultok és balliszták gyűrűjén, amelyek támogatták az állandóan ötszáz fős őrséget. Biztonságban voltak.
Makhi terve Calimport elfoglalása volt. A város a Camroot torkolatát őrizte, amelyen az ő rablói mélyen felvitorlázhattak volna a szárazföld belsejébe.
– Nos remélem jó hírt hoztál barátom?
Arrani szélesen elmosolyodott.
– Igen. A Céh új fegyverekkel fizet neked, a blokádot könnyebb áttörni ezekben a napokban. A keleti kánok gyengéi a Te csodás, szép hajú szolgálóid, akikért nevetségesen magas árat szabhattam.
Tahir Arrani a sejk megbízottja volt Bandar rabszolgapiacain.
Makhi nem csak kincsekért és a kereskedőhajók árujáért portyázott a háborús vizeken, de hatalmas összegeket keresett a rabszolgának eladott ifjakon is. A gyanús kikötővárosok háremeinek és bordélyainak kapzsi tulajdonosait képtelenség volt kielégíteni.
– Gyere! Vár a lakoma, ünnepeljük meg a jó üzletet.
A kastély márvány padlója, oszlopai a régi kereskedőcéh házára emlékeztettek, ahol valaha mesterségüket kezdték. A teremben friss gyümölcsből, húsból, meleg kenyérből álló vacsora várt rájuk. Amint leültek Makhi biccentett az eunuch őrnek, aki bemutatta nekik az utoljára megrohant városból származó zsákmányt.
Hét nő, hajuk mint a sodrott arany, bőrük mint az alabástrom állt sorba kettőjük előtt. Teljesen meztelenek voltak, hogy Makhi bemutathassa tiszteletreméltó barátjának és üzletársának feleségeit és ágyasait.
Arrani figyelmesen szemlélte a fiatal rablányokat, akiket égetett gyanta keserű, fűszeres illatával kábítottak el, hogy megfosszák őket akaratuktól, és a legocsmányabb szenvedélyeket szabadítsák fel bennük. A tanuló rablányok vékony nyakörvét hordták, hajuk hátrafésülve, finom selyemkendővel leszorítva, hogy a vásárló közelről megvizsgálhassa arcukat, hibák, a rossz bánásmód jelei, vagy a kellő odaadás hiánya után kutatva.
Makhi személyes ágyasa készítette elő mindegyiket. Tejjel és olajjal puhítva bőrüket, a szükséges helyeken borotválva és illatosítva őket a szerelmi aktus előtt.
Arrani helyeslést várva nézett a házigazdájára, aki mosolygott, és biccentett vendégének. Arrani tányérját a rabszolgafiúnak adta, a hús utolsó megrághatatlan, lenyelhetetlen falatját a gyerek markába köpte, és a sorban középen álló lányhoz imbolygott. Remegő kézzel tapogatta és emelte meg annak termetes mellét, amelyen hatalmas, rózsaszín bimbó volt. Másik kezével a lány erős combjai közé nyúlt, gyűrűsujját végigfuttatta a kövér szeméremajkak között. Makhi hangját csak akkor ismerte fel, amikor az eunuch tőrt nyomott a torkának.
– Mondtam! Ő az egyik utolsó zsákmányból származik. Egy nemes lánya, a keze, lába nem keményedett meg a munkától.
– Most rögtön megveszem! – mondta a kapitány, és remegő pénzzel nyúlt a pénzeszacskójáért.
– Ne félj öreg barátom. – mondta nyájasan Makhi
– Már maga a Padisah is tett rá egy ajánlatot.
– Kétszer annyit adok, mint ő!
– És a fegyverszállítmányt?
Arranit megállította a gondolat, ennyi pénzért egy egész hajót megvehetne, tele rabnővel. De a szeme végigfutott a lányon, aki a hanyagul a terem közepére dobott szőrmékre csúszott. A szemei mandula alakúak voltak, mint egy játékos tündéré Freehold erdőségeiből, ajkai telten, nedvesen váltak szét, karjaival fogta át felhúzott térdét. Nem tudott ellenállni.
– Rendben!
Arrani most már felszabadultan vigyorgott és egyszerre három lányt hívott magához. Makhi pedig elégedetten figyelte. Esmeralda hercegnő nem volt felkészülve tapogatózó férfikezek érintésére a mellén. A férfi felváltva szopta a mellbimbóit, és a hercegnő úgy érezte, hogy cserbenhagyja a saját teste, a bimbók álnokul keményedtek a szakállas száj nyomása alatt. Ő borzadva látta saját megerőszakolását, amikor elrabolták a Dunwichi palota hálószobájából, és most a saját hangja suttogott az öreg férfi fülébe.
Mintha egy kikötői szajha szolgálna ki ritkán látott gazdag vendéget. Arrani nyelve végigvándorolt a hercegnő nyakán, megízlelte izzadtságának sós ízét és tüzelő forróságát. Mint egy bővérű kurva, akit hosszú évekre megfosztottak a férfi örömétől. Rémülten nézte, hogy a kövér, szőrös férfi sima combjához szorítja megduzzadt hímvesszőjét, ami úgy lüktetett mintha pillanatok választanák el a robbanástól. Az egyik nő óvatosan kezébe vette, és szopni kezdte az érett, vöröslő szerszámot, nyelvével először megízlelve annak aromáját, majd egészen elnyelve azt.
Arrani kéjesen legeltette szemét a rabnőn, míg az gyengéden masszírozta a heréit és forró leheletével becézte vesszőjét. Aztán hosszú, erős combjait Arrani fölé lendítette, és tövig a szájába engedte a nyálától fénylő péniszt. Arrani belenyalt a rabnő fénylő, reszkető ölébe, nyelvét végigfuttatta a combok lágy, belső felén, majd próbaképpen hegyét tomporának rózsaszín ráncaihoz érintette. Esmeralda felnyögött a látványtól, társnője torkában eltűnt a vaskos vessző, ahogy a férfi nyelve hátul tovább kigyózott benne. Esmeralda négy lábon kúszott előre, szélesre tárta lábait, és a válla fölött nézett hátra a kapitányra, aki megvette őt. Arrani lüktető vesszővel bámulta a szaftos, vöröslő rózsát. Felnézett a lányokra, akik lába közét masszírozták. A legfiatalabbat intette magához, egy majdnem nő kislányt, aki már egészen közel volt az érettséghez. Intett neki, hogy térdeljen szembe vele. A kislány eléje csúszott, átkarolta a derekát, és ajkát megnyalva Esmeraldát nézte. Esmeraldának azt parancsolta Arrani, hogy a saját testével játszon, és a fiatal lány száját várakozó hímvesszőjéhez húzta.
Esmeralda egy párnára fektetve fejét, két kezét ölébe és végbelébe merítette,amig figyelte a kövér, szőrös férfit szopó lányt. A gyereklány szája szélén egy csöpp nyál csurrant ki, Arrani fölötte lihegett, figyelte a torkoskodó nyelvet, az igyekezettel szélesre nyitott szájat.
Arrani eltolta a lány fejét, és a hanyatt fekvő Esmeralda térdei közé nyomta azt. A kapitány előrehajolva átfogta Esmeralda derekát, hasát pedig a kislány popsijának préselte. A rablány nyelve Esmeralda klitorisza fölött körözött, aztán Arrani vesszőjéhez fordult, nyálával maszatolva be, mielőtt bevezette volna azt a hercegnő nedves hüvelyébe. Arrani felnyögött, amikor péniszét Esmeraldába süllyesztette. Esmeralda a szemébe nézett, szemérem nélküli kéjjel nyalta végig a fogait, csípője vonaglott a férfi lökései alatt. Arrani már nem tudta magát sokáig tartani, egy tucat lökés után kétszer megrándult, és magját a lányba fecskendezte. Amint lefordult róla a kis rablány vetette magát Esmeralda borotvált ölének ajkaira. Mohón szívta, törölte ki gazdájának magját társnője kelyhéből, és kente azt saját sovány fenekének vágásába. Két ujja végbelébe mélyedt, aztán térdre esett a kapitány előtt. Arrani szeme felcsillant, újra vágyat érzett, sokkal nagyobbat, mint az előbb, ahogy nézte a kislány várakozó lukacskáját. Megmarkolta a vesszőjét, és fejét a kitárt altesthez nyomta. Talán túl nagy volt, vagy a lány nem volt eléggé felkészült, de most már ruganyos teste teljes erejével tiltakozott. Arrani hirtelen döféssel hatolt át a záróizmán, mire a kislány fájdalmában elharapta az ajkát. A rablány sikoltozott, Esmeralda rebbenő kézzel símogatta a klitoriszát, amíg hátulról pumpálta őt a kövér szerszám.
Esmeralda szája a lány vállán, nyakán kalandozott, keze a vékony combok között dolgozott, Arrani pedig elégedett nyögéssel lövelte magját a szűk belekbe. Mindhárman a szőrmékre hullottak, és az erőfeszítéstől zihálva feküdtek. A többi lány gyengéd símogatással és hűvös kendővel csitította őket, közben mosolyogva néztek elégedetten üldögélő gazdájukra, Makhira.
Xéna és Milan másnap alkonyatkor álltak meg. A fiú elrejtette egyenruháját egy halom megfeketedett avar alá. Az óceáni szirteknél álltak, Calimporttól egy napi járásra. Innentől már toboroztak a pénzsóvár kalmárok, emberre vadásztak a martalócok. Xéna a sziklák menedékéből nézte Calimport fényeit. Tudta, hogy késlekedik a küldetésével, de a keleti rabszolgakereskedőkkel keserű tapasztalatai voltak. Ha Dunwich elveszíti a harcot a Willow-menti kereskedőkkel…
Milan elterült a pokrócon. Nem kockáztathatták meg, hogy tüzet rakjanak, de a telihold elegendő fényt adott nekik. Xéna lejött a szikláról, ledobta köpenyét, és a fiú mellé ereszkedett.
Milan érezte a melegét, hallotta elégedett sóhajtását, ahogy hátát egy fának támasztotta. Idegesen pattant fel. Xéna hamarosan melléje sétált. Gyengéden érintette meg a vállát, érezte az idegesen megránduló bőrt a tenyere alatt.
– Valami rosszat mondtam? – kérdezte szándékosan némi gúnnyal.
– Te nő vagy!?
– Gratulálok mester! Ezt jól kigondolta.
– A haj, a mellek, a puha bőr. Erre gondoltam.
Xéna hallgatott, nehezére esett beismerni, hogy a lelke, a lelke az túl férfias. S azt, hogy nő túl sokszor, túl sok férfitól hallotta már, akiket bosszantott, hogy egy nő áll mellettük kivont karddal a csatában. De ez most más.
– Akár el is mehetek. Nem kell nekem itt állnom karddal, vagy lándzsával a kezemben.
– Justinnnak volt igaza. A háborúban a hercegnő kedvence voltam, tudod? Távol tartottam őt a vakmerőségektől, udvariasan és fontoskodva beszéltem neki az adókról, a királyi felelősségről, meg minden ilyesmiről. Az igazság az,hogy féltem, féltem a kedvességétől, a gyámoltalanságától, és féltem attól, hogy érezni kezdek. Justinnak legalább volt bátorsága próbálkozni. Sok férfi, akivel találkoztam, inkább rohamozta volna meg dühös lovagok falanxát, mint hogy elismerje érzéseit egy nő iránt. Pedig ez több a harcos életében, mint a csaták. Ez az az irgalom, amit villogó kardok nem tudnak megénekelni, és most zavarban vagyok. – mondta a fiú.
– Ez az, ami olyan kínossá teszi.
Xéna előtte állt, kezét a vállára tette, és mélyen a szemébe nézett.
– A sujel törzsek között az a szokás, hogy sohasem házasodnak. De mielőtt elmennének a háborúba mindegyik társat választ magának egy szertartáson. Szerelmeskednek, aztán másnap ellovagolnak a csatába. A sujeleké harcos törzs. A férfiak és a nők is harcosok. Nem érnek meg hosszú kort, de a csaták előtt gondoskodnak arról, hogy folytatódjék az életük. – beharapta az ajkát, és remélte, hogy eleget mondott.
– Kényelmetlen lenne neked velem? – akarta tudni Xéna.
– Nem. – válaszolta a fiú lehajtott fejjel.
– Kényelmetlen neked, hogy én tapasztaltabb vagyok?
– Egyáltalán nem.
– Jó, akkor megosztok veled mindent, amit tudok.
Milan felnézett rá. Gyengéden csókolta meg. Édes csók volt,olyan amilyenről mindig is álmodott, aztán a következő egy kicsit több mint édes, és egy kicsit más is. Halk füttyentést hallott, amint kicsatolta a szíjakat, ledobta vértjét, és megmutatta magát a fiúnak.
Meztelenül álltak egymással szemben. Xéna átkarolta a fiú nyakát, szorosan hozzásimult, mintha egész életében ezért a pillanatért élt volna, várt volna, vágyakozott volna. A fiú keze végigsiklott a bársonyos bőrén, hátán, fenekén, simulékony combjain. Érezte, hogy Xéna ajkai kissé szétválnak és a nyelve végigsöpri az ő ajkait. Válaszul Milan megpróbált Xéna szájába nyomulni. Xéna nyelve játékos volt, siklott, kergetőzött az övével. A lány kezének gyengéd lökése folytatást ígért. Nevetve nézett a takaróra esett fiúra. Egymással szemben térdeltek, elégedetten nézték egymást, csendben, zavar nélküli csodálattal.
Milan Xénát nézve azt gondolta, hogy bár a nő idősebb nála, és harcos, az arca mégis gyermekien gyengéd és sugárzó.
Xéna hanyatt fektette őt, a lábai közé térdelt, kezével a combjára támaszkodott. Lassan símogatta végig a lábát, combját, fel és le, fel és le. Egyik kezével megérintette a vesszőjét, óvatosan megemelte a tojásait. A vesszőt gyengéden a markába szorította, és ujjhegyével cirógatta a végét. Milan lehúnyta a szemét, hagyta, hogy elöntsék a gyönyör hullámai. Xéna végigcsókolta őt, a mellkasát, a nyelvét megmártotta a köldökében. Érezte, hogy a fiú teste ívben megemelkedik, ahogy elfogadja kutatva barangoló nyelvét.
Megállt, keményen megszorította a fiú ágaskodó vesszőjét.
– Nem, nem. Még nem- súgta.
Milan felkiáltott, amikor Xéna nyelve végigfutott péniszén teljes hosszában. Ajkait szorosan összezárta a fiú szerszámjának fején és szopni kezdte. Felnézett Milanra, és mélyebben a szájába engedte. Felső ajkát felhúzta, hogy kivillantak fehér fogai, és a nyelvével végigsímogatta a lüktető szerszámot aljától a fejéig. Aztán újra a szájába vette, a torkáig engedte és a fejét mozgatta erőteljesen fel, le. Kezével a fiú mellét, hasát símogatta. Milan úgy érezte karjai, lábai zsibbadni kezdenek, érzékei elszabadulnak, Xéna szájának nedves tapadásától, nyelvének játékától.
Xéna figyelte az arcát, érezte a keze szorításán, hogy eltalálta a ritmust, és eltökélte magában, hogy nem kínozza a fiút. Olyan élményt akart neki adni, amire az egész életében emlékezhet, és tudta hogyan juttathatja a gyönyör csúcsaira. Saját öle már duzzadt, forró volt az izgalomtól. Xéna is megremegett belülről, amikor megérezte a fiú csipőjének rándulását. Milan megfeszült, majd összeomlott, mint a dróton táncoltatott bábuk, és a spermája Xéna szájába áradt, hosszú, nehéz, forró patakban, beteritve a lány szájpadlását. A mag olyan sűrű volt, szinte krémes, hogy Xéna nem is tudta mindet lenyelni. Láthatta az örömöt a fiú szemeiben, ahogy őt nézte, a szája szélén kicsurranó fehér magot. Xéna szemérmetlenül hagyta, hogy az állára folyjon, az ujjával gyűjtötte össze, tisztára nyalta, aztán a vesszőjét is megszabadította a maradéktól, a szemük végig izzó szenvedéllyel kapcsolódott össze.
A fiú felhúzta Xénát, és hálás csókot nyomott kemény duzzadt ajkaira. Hátára fordította a lányt, megfogta a térdeit, felemelte, és szétnyitotta őket. Most ő nyomott nedves csókokat bokájától a térdéig, combjai belső feléig, és szemérmesen megállt Xéna pirosló, duzzadt szeméremajkainál. Óvatosan húzta végig közöttük az ujjait, gyönyörűséggel töltötte el, hogy meghallotta Xéna sóhajtását. Középső ujját mélyen beléje csúsztatta, míg hüvelykjével fürgén dörzsölte a rózsaszínben fénylő, ágaskodó klitoriszt. Xéna lélegzete egyre szaggatottabbá vált, a feje hátrahanyatlott, amikor a fiú szopni kezdte az egyik nagy, rózsaszín mellbimbót, a kezével pedig egyre gyorsabban dolgozott odalent.
Xéna diadalittasan nevetett, a szemei szorosra záródtak az elragadtatástól, amikor Milan nyelvét kelyhébe fúrta. A fiú hosszan végignyalta ölének aljától fel egészen a köldökéig. Nyelvét a húsos ajkak közé dugta, és szopta, falta őt nedves bizalmas csókjaival. – Nem vagy te kezdő Milan! Soha nem tapasztaltam még, hogy férfi így használja a száját, amikor ágyba vitt engem. Herkules erős volt, mégis gyengéd. De ezt az érzést… Milan elvörösödött a büszkeségtől, hogy Herkuleshez hasonlítják. Rászorította a nyelvét, és Xéna duzzadt csiklóját ringatta. Most Xénán volt a sor, hogy védtelenül megrázkódjon, amíg a fiú szája az ölére tapad. Milan melleit markolta, és ujjai között morzsolta a bimbókat.
Xéna fogai összekoccantak, a feje hátraívelt, amint villogó szikrák pattantak az agyában, égették az ágyékát. Milán szorosan hozzásimulva feküdt mellette, megcsókolta, hagyta, hogy a harcos hercegnő megízlelje saját, sötét, forró nedveit. Xéna megmarkolta a fiú fenekét, élvezettel símogatta az ifjú csődör újra ágaskodó vesszejét. Ujjai között erőteljesen csúszott az duzzadó szerszám, a fiú felnyögött és Xénára fordult mohóságában. Ő újra kész volt, és Xéna tudta, hogy a fiú jutalmat érdemel.
Lángoló, duzzadt kelyhét. Lábai közé húzta a fiút, izmos combjaival átkulcsolta a derekát. Csókolták egymást, kínozták egymást csípőjük játékával, markolták a másik fenekét, ágyékuk vakon kereste a másikét. Milan érezte, hogy vesszejének libatojás feje nekifeszül Xéna ölének, felnyitja azt. Csípőjét határozottan döfte előre. De Xéna kelyhe szorosabb volt, mint gondolta volna, és félt, hogy fájdalmat okoz neki. Xéna felszisszent, amikor megérezte az őt szétfeszítő erőt.
Felnézett, amikor érezte a fiú megtorpanását, gyenge elkínzott mosolyt küldött feléje, és biccentett. Elfojtott egy fájdalmas nyögést, amikor a fiú befejezte a mozdulatot. A húsba hatoló kés égető érzését keltette mélyen bent Xénában, amikor megállt nem tudván jobban belé hatolni. Xéna szemei felpattantak, arca vadállati éhséggel telt meg, amint a fiú kihúzta, majd újra belédöfte magát. Milan soha még ilyet nem érzett életében. Úgy tűnt mintha ő is Xéna része lenne, része a bensejének, és a gyönyör tőrei őt is szurkálnák, ahogy a szétfeszített öl dagadt ajkai vesszejének tövét szorították. Belül Xéna forró volt, és hüvelyének falai olyan síkosak, hogy a befogadott pénisz bőrének minden milliméterét külön simogatták. Milan érezte Xéna hasizmainak táncát, és visszavonult kissé, amikor a lány körmei hátába téptek. A döfései egyre gyorsabbak lettek, keze Xéna csípőjét markolta, hatalmas döfésekkel gyötörte az alatta vonagló testet. Már úgy látszott nem bírja tovább, amikor Xéna erős karja birkózta le őt. A hátára fordította, és lovaglóülésben guggolt föléje.
– Erről álmodtál,amikor találkoztunk? – dorombolta, teljes hosszában rásimulva. Xéna a fiúra préselte magát, száját az ajkára szorította. Nyelve mohón tört a fiú szájába. Milan érezte, hogy Xéna kemény, forró mellbimbói szúrják a mellkasát, mintha belé akarnának döfni. Leheletük és nyögéseik egymásbe vegyültek, érezték a gyönyör bennük épülő mérhetetlen hullámait.
Szorították egymást, és érezték, hogy a világ megperdül, Milan magja végeérhetetlenül áradt Xéna méhébe.
Lélegzetük lángoló kemenceként égette a másik bőrét.
Lassan nyugodtak meg.
– Aludj harcosom! – súgta Xéna, magukra húzva a takarót.
– Holnap csata vár ránk.
A kereskedőhajó közvetlenül a reggeli szürkület után futott be Bandar nyüzsgő kikötőjébe. Bár maga a város még csak ébredezett, a dokkokban az élet soha nem szűnt meg. A hajó két súlyosan megrakott teherszállítón túl kötött ki, amelyek értékes kelméket szállítottak a messzi keletről. A dokkmunkások hosszú sora morgott a nehéz bálák alatt, átkozva az előmunkásokat, meg az alacsony keresetet. A két harcos nehezen tört utat magának az emberek és nem emberi szerzetek tololngásában a hajótól a raktárak és a piac irányába.
– Az istenekre! Még sosem voltam ilyen borzalmas helyen. Micsoda szag!
Milan unszolta volna Xénát, hogy menjenek már távolabb a halkereskedők kordéitól, de ő figyelmen kívül hagyta a fiú émelygéssel küszködő hangját, és a mólókat vizsgálta elmélyülten.
Talált, egy sárga vitorlájú rabszolgahajót, amelyik a legdélibb mólónál horgonyzott. Ahogy közeledtek hozzá, ritkult a tömeg. Xéna pedig behúzta a fiút egy keskeny sikátorba.
– Vörös turbánban, és fekete nadrágban, a kikötői őrjárat. Tőlük mindenképpen távol kell maradnunk. A legtöbbjüket az orgyilkosok céhe fizeti.
Az őrjárat mögött világossárga turbános, tekintélyes férfiak vonultak: rabszolga kereskedők. A szomszédos utcába fordultak be, amely tele volt fűszerárusokkal, Xénáék illő távolságból követték őket. A széles útkanyar a piacra vezetett. A néhány holdnyi terület zsúfolva volt kordékkal és bódékkal, bennük a világ minden sarkából származó áruval. A levegőben füst, sülő pecsenyék illata, és ürülékszag keveredett.
– Ez az! – biccentett Xéna egy hosszú, zárt ablakokkal ellátott épület felé.
– Azok ott a rabszolgaszárnyak. Oda megyünk.
Az árverés egy nagy, fedett csarnokban folyt. Elkerített résszel az eladásukra váró nőknek, lányoknak, ifjaknak. Előttük tolongó, kiabáló, füttyentgető, lökdösődő férfiak.
Xéna nem próbált áttörni a tömegen. Várhatnak, amíg az első licit befejeződik. Akkor a bordélyba tartó lányok első hulláma elvonul, az éhes vásárlók utánuk. Inkább elsétált az árverés mögé, ahol az utolsó előkészületek folytak, és a kiválasztott kevesek alkudoztak a legértékesebb árura. A már elkelt rabnőkről az új tulajdonosok letöröltek minden festéket, rejtett sebhelyek, hibák után kutattak, vagy a lábuk között nemi betegségek nyomait keresték. A pénzt zacskójukba söprő elégedett kereskedők álmélkodó arccal színleltek meglepetést. Milan ásított. Az egyik sarokban egy álarcos fickó türelmetlen, közömbös döfésekkel defloreálta a sorban várakozó lányokat, és tette el a tulajdonosok tallérjait. Hiszen a törvény pontosan előírja: szűzet nem lehet bordélyba eladni. Egy-egy formásabb lányt az őrök diszkréten félrekísértek a sorból, csendben süllyesztve el az ínyenc gazdától kapott maréknyi pénzt.
– Miért vennél zsákbamacskát, ha jól bevált portékát is kaphatsz? – fordult Milanhoz egy sötét ruhás nő.
Félrehúzta a fiút, hogy megmutassa neki hosszú, fehér combját, és sötét bozontját. Ruháját elöl megbontva kiemelte dinnyényi melleit.
– Csak egy napi bér, és a mennyekben érezheted magad!
A fiú kezét a melléhez vonta, végighúzta lábain, és felkínálkozva mosolygott, amíg a fülébe suttogott. Xéna keze gyorsan emelkedett, a szajha az ütéstől a földre került, és elejtette Milan pénzeszacskóját.
Gyűlölködve pillantott Xénára, és elrohant.
– Ha jól emlékszem, azt mondtad, a hercegnő szőke.
– Csodálatos haja van. – sóhajtott Milan.
– És nyúlszája, mi? Ne most epekedj!
Nem is igaz, gondolta a fiú, Xéna sohasem látta.
– A hercegnő és a szolgálói sehol sincsenek. Most mit csinálunk? – kérdezte Milan
– Szeretnék körülnézni, és meglátogatni néhány régi ismerőst. – válaszolta Xéna.
Az arckifejezése elárulta, hogy neki nincsenek illúziói.
– Isten hozta hercegnő! – üdvözölte Xénát egy éjkék ruhás, nevetséges férfi.
Hosszú, sötét haja volt, rövid kecskeszakálla, az orrában arany karika, köpenyét finomművű medál kapcsolta össze.
– Mióta nem láttuk egymást? Egy hónapja, kettő?
– Négy éve Senguro! – Xéna haragos pillantást vetett a föléje tornyosuló két testőrre. Azok kedvesen mosolyogtak, és megragadták széles handzsárjuk markolatát.
– Már ilyen régóta? Hogy elment az idő! Mindig reméltem, hogy visszatérsz, és elfogadod a vacsorameghívásomat.
– De nem most Enyves-Kéz. – Xéna arca megenyhült, mosolygott, de a keze a csípőjén nyugodott a tőr közelében.
– Érdeklődni jöttem. Olyan rabszolgakereskedők érdekelnek, akik nyugati asszonyokat adnak el.
– Nehéz úrnőm, ez nagyon nehéz. – Senguro érdeklődése kialudni látszott.
– Mit csináljak, gondolod, hogy én nem tudom? Az aranygyűrű érdekel, a rombusz alakú rubinnal, az orgyilkosok céhének jele.
Senguro minden szívélyességét elvesztette, testőrei pedig elfehéredő ujjakkal szorították fegyverüket.
– Ki szólhatna bele az ő dolgaikba? Megölhetnélek Xéna, és még meg is köszönnék nekem.
– De nem teszed Senguro. Mert te vagy az utolsó, aki fel akarná hívni magára a Céh mestereinek figyelmét. Mennyit kaszáltál ebben az évben Enyves-Kezű, három százalékot, tízet?
– Én sohasem kereszteztem a Céh útjait! Nem úgy, mint mások.
– Persze, én meg a Padisah lánya vagyok. – mosolygott Xéna gúnyosan.
Senguro intett a testőreinek, hogy álljanak távolabb.
– A vesztemet okozod Xéna. Egy aprócska tévedésért az északi kikötőkben…
– Tudom, a legtöbb férfi meggyilkolna ezért a tudásért. Néhányan már megpróbálták. – Xéna halkan beszélt, de mindketten tudták, nem dicsekvésből mondja.
– Tehát, mit kívánsz úrnőm? Nevedre címzett mérgezett pengét? Levágott száradó fejet a szomorú szélben?
– Egy lányt Senguro. Dunwich-i lányt, a haja mint a sodrott arany, pajkos, tündéri szemek. Talán járt itt az utóbbi napokban.
– A Céhmester két napja hajózott ki. Onnan érkezett, aztán keletre indult az újholddal. – Bizonyos vagy benne?
– Mondtam és neked valaha rosszat? Soha! Elfogadom a bocsánatkérésedet úrnőm, ha elfogadod a vacsorameghívásomat, ahol lerovod nekem csodás háládat.
– Erre most nem alkalmas az idő Senguro. Tartsd meg azt a nemes lányt, akivel a napokban megosztottad az ágyad.
– Az nem lesz ugyanaz. – mosolygott Senguro, amíg eltűnt az egyik sikátor mélyén.
– Nem is mondtad nekem, hogy ő a…- mondta Milan némi féltékenységgel, amint a férfi eltűnt.
– Ha te mindent elhiszel, amit hallasz…
– Bízhatunk benne?
– Nem. De jobban gyűlöli a Céhet, mint bármi mást. Egyszer beléphetett volna, de tévedett, és most már soha nem gondolhat rá.
Az Éjszakai Árnyék jó időben kelt át a Kolkhoszi-szoroson, és ért a nyílt tengerre. Jó szelet kapott másnap alkonyatkor, épp időben ahhoz, hogy elkerüljék a Céh rabszolgakereskedőit, akik a zátonyokon túl várakoztak. A kalózok mindig a zátonyok külső szélén maradtak, és éhes állatokként csavarogtak a nyílt vizeken.
Karmanka herceg flottája csak a partvonalat ellenőrizte, a nyílt vizek túl veszélyesek voltak. Pontosan látták a szigetet, amikor a magasan álló Nap eltűnni látszott az égről. Remegtek a félelemtől, a köd baljós leple elborította a látóhatárt, indái körbefolyták a hajót.
– Vigyázz! – ordította Morgetheau kapitány.
A kapitány hét háborút vívott már végig a Vörös tengeren Dunwich szolgálatában.
– Őrök a hajóorrba, és az árbocra! Figyeld a zátonyokat!
Ez volt a legtöbb, amit tehettek, időben észrevenni a sekély vízben alattomosan rejtőzködő sziklákat.
– Mi ez a köd kapitány? – Milan fogai vacogtak, a köd körbezárta a hajót, a hőmérséklet gyorsan zuhant.
– Az ördög lehelete fiú. – A kapitány a gőzölögni látszó vízbe köpött.
– Errefelé még sohasem láttam ködöt, fényes nappal.
– Boszorkányság. – vélte Xéna.
Egy vállrándítással oldalra sodorta köpenyét, hogy könnyebben hozzáférjen a fegyvereihez. Az előbb még látott sziget felé tartottak, úgy gondolták, ráakadnak valami kikötőre, öbölre. A sűrű ködben a méltóságteljes hullámok mintha készakarva terelték volna őket a sziget felé. A legénység rémült kiáltása hallatszott, amint egy hatalmas szikla hullámtaréja tűnt fel közvetlenül előttük. A sziklában sötét üreg nyílt, belőle a világ óceánjainak százados bűze áradt. Az Éjszakai Árnyék félig összetört hajótestének darabjai ott örvénylettek a hatalmas hullámok között. Xéna elborzadva nézte, hogy Milant az egyik pillanatban még az ég felé emeli a recsegő-ropogó fedélzet, a következőben pedig a fiú teste már odalent szántja a hullámokat.
– Menj az orrba úrnőm! – lökte meg Morgetheau kapitány.
Xéna a fedélzet korlátja mellett igyekezett a hajóorrba. Szorosan megmarkolta a vastag kötelet, amikor a fedélzet szabályosan szétmállott a kapitány lába alatt. Morgetheau utolsónak csatlakozott boldogtalan legénységéhez a fortyogó vízben, mielőtt a teknős torka leszívta volna az összetört hajót, velük együtt.Xéna ujjai kapaszkodót találtak a szörny vastag kéreggel borított állkapcsán. Lába a vízbe csúszott, de a kezével kétségbeesetten kapaszkodott.Érezte, kemény kéz ragadja meg a csuklóját, és emeli őt a szirt tetejére. A teknős pillanatnyi éhségét csillapítva megnyugodott, és újra lusta sziklás szigetként úszott a tengeren. A kéz Xénát egy csapat kalóz lába elé dobta.
– Kit látok? Xéna, a harcos hercegnő! – gúnyolódott Hafez Makhi.
Az ő vigyora volt az utolsó, amit Xéna még látott, mielőtt egy lándzsa fejére sújtó vastagabbik vége kioltotta volna öntudatát.
A kalózok összekötözték Xéna csuklóit, megbéklyózták a bokáját, és a könyökét fogva feltaszigálták egy keskeny ösvényen a citadella bejáratához. A kis menet tucatnyi kalóz figyelmét vonta magára a bástyákon és oromzatokon.
– Hé, nézzétek, ez maga a rettegett hadúr, Xéna!
– Szívesebben néznék egy új szajhát.
– Megkaphatod ezt is a priccsedre ma éjjel.
– De lehet, hogy ízekre szedne téged.
– Á, mindjárt nem lesz olyan erős, ha hárman, négyen lefogjuk.
– Nem tudom, hogy akarom-e őt utánad Drago.
– Hé, mutass egy kicsit többet nekünk! – A gazfickók ott tolongtak az ösvény két oldalán, nyalták a szájuk szélét, sokatmondóan markoltak a lábuk közé. Az őrök vállukkal lökdösődve törtek át köztük a Céh házához. Fölmentek a lépcsőn, és benyitottak a fogadóterembe.
Makhi várt ott rájuk Tahir Arranival. A terem közepén heverő szőrméken néhány alig felöltözött szőke nő ült. Az egyik a hercegnő volt.
– Vigyétek a háremembe, és vendégeljétek meg egy itallal! Új dísze lesz a gyűjteményemnek.
Xéna vadul tört Makhi felé, de lendületét megakasztották a vigyorgó őrők, akik szorosan tartották a köteleit.
– Jobban mondva…- mondta Makhi.
– Szórakoztassátok egy kicsit az alsó szobákban. Azt csináltok vele, amit akartok, de sebhelyek nélkül. Szorítsátok némi engedelmességre.
Xéna hiába kiabált, a fény újra kihúnyt, amikor az őrök leütötték.
Fulladozott, amikor magához tért. Félelemmel teli pillanat volt, aztán észrevette, hogy az orrán át azért tud lélegezni. Betömték, gondolta, és a szememet is bekötözték. Csuklóit és a bokáját szoros kötelek fogták, derekát széles szíj szorította. Úgy kötözték a furcsa alkotmányra, mint egy kitárt szárnyú, felszegezett sast. Xéna érezte a horzsolásokat, sebeket a bőrén, máskülönben meztelen volt.
– Nézzétek, magához tért! – lépéseket hallott, és az ismeretlen hang közelebb jött. Egy kéz óvatosan tolta a homlokára a szemét borító kendőt. A kéz negyvenes, csatáktól kemény, sovány testű férfié volt. Széles vigyora kivillantotta ezüst fogait. Rostovnak hívták, Hafez Makhi jobb keze volt.
– Nézd csak Xéna! Ő Spider, a kihallgatónk. Művésze a mesterségének. Persze erről csak kevesen tanúskodhatnak utólag.
Rostov vastag, hajlított végű hegyes horgot emelt fel az asztalról. Hagyta, hogy Xéna közelről szemügyre vehesse a parázstartó szenétől pirosan izzó eszközt. Aztán felmordultr és visszadobta.
– Nem, ennél jobb ötletünk van! Szórakoztatóbb, ha te szolgálsz mulatsággal számunkra.
Öt káromkodó, röhögő kalóz tolakodott be a szobába, fémkupáikból gondatlanul locsogtatták ki a mézsárga sört. Lelkesen éljeneztek, amikor a meztelen nőt meglátták.
– Billentsük el fiúk, úgy kényelmesebb!
Rostov eloldotta a kereszt alakú alkotmányt tartó láncokat, meglazította a csigákat, és úgy állította be, hogy Xéna meztelen teste hanyatt fekve táruljon eléjük.
Xéna figyelte, ahogy a férfiak kapkodva vetkőznek. Látta vaskos, szőrös lábukat, amint közelebb léptek emelkedő, keményedő szerszámjukat, kardforgatók fegyverei a támadás előtt.
Rostov nyúlt hozzá először, megnyálazta az ujját, és dörzsölgetni kezdte Xéna mellbimbóit, amelyek megkeményedtek a váratlan érintéstől.
A férfi elismerően füttyentett, egyik kezével szerszámját ragadta meg, és Xéna fejét hajánál fogva hátrafeszítve azt arcához, nyakához, melléhez dörgölte. Élvezettel vigyorgott, látva a kék szemekben tükröződő rettegést és undort.
Az előrelépő férfiak szoros körbe fogták a fehér testet, durva kezükkel markolták, simogatták a puha bőrt. Az egyik arcát a mellébe temetve szopta, rágta a libabőrös bimbókat. Ketten a fenekével foglalkoztak, vöröslő szerszámjukat a görcsbe ránduló combokhoz préselték. Egy másik ujjával, nyelvével Xéna ölét tágította, és saját farkát verte.
Nagy darab, sebhelyes arcú fekete kalóz lépett először a lány széttárt lábai közé. Társa zsíros ételmaradékkal telt tálcát nyújtott neki. A sárgás zsírral végigkente hatalmas szerszámját, fénylő tenyerével Xéna ölébe markolt, két ujjával tárta fel a bejáratot, míg fegyverének vöröslő végét a célnak szegezte. A férfi felnyögött, és csípőjét előrelökte. Lehúnyt szemmel, élvezettel nyomta, préselte magát Xénába. Társa a telt melleket kente végig a zsírral, és a lány hasára telepedve keresett magának kielégülést. A fekete fejezte be először, harsány ordítással tudatta, hogy megtöltötte Xéna méhét, a másik szorosan összepréselve a kemény melleket oda ürítette magját. A következő pillanatnyi szünetet sem hagyva nyomakodott a lány combjai közé, rövid, kutyaszerű lökésekkel gyalázva őt. Egyik sem hagyta ki Xéna feltárt, védtelen ölét, fehér magjuk bőséges patakokban csorgott vissza, míg csak tócsát nem képezett a piszkos kőkockákon. Rostov a háttérben állva figyelte, hogy az öt kiválasztott hogyan használja a pompás, fehér testet. Ujjai szorgalmasan dolgoztak közben, és csak az utolsó pillanatban lépett előre. Megragadta a fekete hajat, makkját Xéna ajkaihoz szorította, és végigspriccelte az undortól megránduló arcot. Rostov mérte az időt, úgy gondolta, ad még egy fél órát a fickóknak, mielőtt átadná Xénát a szolgálóknak, hogy fürdessék meg, illatosítsák, és kábítsák el, hadd szolgálja immár engedelmesen a Mester élvezetét.
Az úszó erőd kelet felé vette az útját. A teknős masszív végtagjai harminc csomóval hajtották előre, kérlelhetetlenül falva az utolsó mérföldeket Calimport felé. Amikor megálltak a kalózok serege nyögve, káromkodva rohant a kötelekhez, hatalmas fogaskerekekhez, felnyitni a mólókat, előkészíteni a hajókat a támadáshoz. A nyüzsgő hangyák szorgalmával hordták a felszerelést, fegyvereket a fregattokra, hogy elpusztítsák a várost, hosszú mérföldekre végigrabolják a partvidéket. A tolongás, sürgés-forgás közepette Milan is előbukkanhatott rejtekhelyéről.
A fiút beszippantotta a hatalmas teknőc nyomdokvize, amikor a vízbe esett. Megértette, hogy csak másodpercei vannak, hogy a vízbefúlástól megmeneküljön, és megragadott egy lelógó kötéldarabot. Négy órán keresztül húzatta magát, míg végre a teremtmény lassított, és a kalózok nyüzsgése, figyelmetlensége lehetővé tette, hogy felmásszon a teknőc páncéljára. A hatalmas állat hátát borító bozótos erdőn keresztül jutott el a Céh Házáig. A kapuk tárva, nyitva, szolgák serege hordta a friss ellátmányt a várakozó hajókra. Milan könnyűszerrel surranhatott be az épületbe a fekete ruhák forgatagában.
Iszonyatos düh vett erőt rajta, amikor megtalálta Xéna celláját. A lányt meztelenül feszítették egy furcsa, bizarr alkotmányra. Milan hallotta az öt fickó elégedett nyögéseit, éljenzését, akik körbeállták a hátborzongató kínpadot, tapogatták Xénát és szurkoltak társuknak, amelyik a combok közt mozgott. Xéna homloka fénylett az izzadtságtól, szemét szorosan zárva tartotta. Arca kipirult az erőfeszítéstől, ahogy lélegezni próbált a fogai közé ékelődó bőr szájpecektől. Milan az árnyékba húzódott és két dobókést vett elő a ruhája alól. Berúgta az ajtót, és meggyőződött róla, hogy hat fárfi tartózkodik a szobában. Azok nem vették észre a fiút, túlságosan belemerültek a látványba, ahogy a sorukra vártak.Milan a hozzá legközelebbi várakozóra támadt. A tőr a férfi torkába csapódott, aki levegő után kapkodva rogyott térdre. A Xéna lábai közt álló kalóz volt a következő. Milan a két lapos pengéjű tőrt egyszerre döfte alulról és felülről a férfi bordái közé. A fickó előredőlt, és vért hányt, amint a pengék a mellkasába hatoltak és feltépték tüdejét. Két a Xénával való szórakozástól még bágyadt fickó anélkül halt meg, hogy Milannal szembefordulhattak volna. Az egyik azonnal elesett, a közelről hajított tőr a szemény keresztül hatolt az agyába.
A másik kétségbeesetten markolta a nyakából kiálló pengét, ujjai között a feltépett artériából széles sugárban tört elő a piros vér.
Milan a Xénát erőszakoló kalóz testét használta pajzsként, amikor Rostov egy felkapott íjjal próbált rálőni, aztán a testet oldalra lendítette, és az idősebb férfi ellen fordult. Milan ruganyosabb volt, talán magasabb is egy kicsit, ám Rostov száz csatát túlélt már. Egyik tenyerét a fiú álla alá feszítve szabadult meg annak fojtogatásától, és apró tőrt húzott elő a ruhája ráncaiból. Milan az utolsó pillanatban kapta el a férfi csuklóját, és megcsavarva a parázstartóra szorította a kemény öklöt. Rostov felüvöltött, a füst és égett hús szaga betöltötte a levegőt. Ellenfelének fájdalmát kihasználva Milan egy ökölcsapással bezúzta a fickó ádámcsutkáját.
A fiú egy földről felszedett késsel megszabadította Xénát kötelékeitől. A lány aléltan hullott a karjaiba, Milan óvatosan húzta ki szájából a nyáltól, kalózok spermájától bemocskolódott pecket. Xéna mélyen felsóhajtott, és hálásan kapaszkodott a fiú vállába, amikor az lemelte őt a súlyos fakeresztről. Aztán vizet hozott az asztalon álló kancsóból, és lemosta az elkínzott arcot. Körbenézett, valami száraz rongy után. A Xénáról letépett vért, és a ronggyá szakadozott ruhák a sarokban hevertek.
A máskor oly rettenthetetlen harcos most zokogva temette arcát Milan vállába. A fiú gyengéden tartotta és simogatta őt, amíg enyhült az utóbbi órák rettenete. Xéna szívverése lassan csillapult, egy hosszú sóhajjal lépett a padlón heverő vértjéhez, és kezdte felölteni azt. Rostov eddig mozdulatlanul heverő teste megmozdult.
– Életben van. – mondta Milan meglepődve.
– Nem sokáig! – Xéna már a hátára erősítette kardját, a csupasz penge most fenyegetően meredt a sebesült kalóz felé.
– Várj! Nem ölhetsz meg. – a kalóz rekedt hangját alig lehetett érteni.
– Mondd el, mit tervez Makhi!
– Engedj el, és megmondom!
– Beszélj mocsok! – Xéna körmei kíméletlenül vájtak bele a kalóz megégett kezébe.
– Azt tervezte, hogy elkábít téged, és a háremébe vitet. A ma esti lakomán akart bemutatni a Céh többi Mesterének, mint legutóbbi zsákmányát. – Rostov ezüst fogai kivillantak, amint folytatta.
– Calimport holnapi elfoglalását ünnepelik este. Makhi a sereg válogatott vezéreit hívta meg, hogy szórakoztasd őket. Kérlek, hagyj elmenni! – Xéna arca megkeményedett, ahogy döfésre emelte a kardot.
– Ne, megígérted!
– Nem! – válaszolta Xéna csendesen, és a pengét lassan döfte Rostov mellkasába.
– Gyere, segíts elrejteni a hullákat, aztán vedd ezt fel! – fordult Milanhoz, egy többé-kevésbé tiszta fekete kalóz ruhát dobva neki.
– Miért vegyem fel?
– Mert lakomára vagyunk hivatalosak.
Xéna álmos tekintettel bámult a szolgálókra. Milan fekete ruhájában feltűnés nélkül vezethette a fürdőházba, ahol három lány várt az érkezőkre. Hozzáértő kezekkel vetkőztették őket, amíg a többiek a fürdővizet készítették elő.
– Rostov mondta, hogy készítsétek fel estére! – igyekezett Milan elaltatni a három feltűnően szép, érzéki szolgáló éberségét.
Az egyik, aki a vezetőjüknek látszott, biccentett. Ők is ledobták ruhájukat, ékszereiket. Kettő Milant fogta kézen, míg a vezető Xénát vezette a márvány medence lépcsőihez. Egymás mellé ültették őket a gőzölgő vízben, és egyikük kecses kőkorsóból meleg vizet csorgatott a fejükre. Xéna hálás volt, hogy az illatosított víz lemosta a kalózok kezének és undorító magjának gyalázatos emlékét, A lányok puha szivaccsal masszírozták a bőrüket, illatos szappannal dörzsölték be a hajukat. Vezetőjük apró borotvával szorgalmaskodva, lecsupaszította Xéna ágyékát.
– A Mester szereti megfigyelni az apró részleteket is. – magyarázta.
Xéna bólintott, és gyanakvó pillantást vetett egy másik lányra, aki Milant mosdatta, és teljesen kisajátította magának, apró csókjaival és simogatásaival, rózsaszín nyelve pedig fürgén szaladgált a fiú ágaskodó szerszámján fel s alá. Milan bocsánatkérően húzta fel a vállát, mintha azt mondaná, sajnálom, a Te ötleted volt. Aztán hanyatt feküdt, és hagyta, hogy a lány az ő pihés szőrzetét is eltávolítsa. Amikor végeztek velük, a nők illatos, langyos vízzel öblítették le kipirult bőrüket, és az alacsony gyúrópadokhoz vezették őket. Bódító, síkos olajat öntöttek a két harcosra. A szolgálók vezetője Xéna hátán, fenekén lovagolt, telt társnője pedig jól fejlett melleivel Milan hátába dörzsölte az illatszert. A fiú ellazult testtel élvezte a masszírozást. Tudta, olyan csatába készülnek, ahol reménytelen túlerő vár rájuk, de most nem akart ezzel foglalkozni. Makhi ugyan egy disznó, de jó érzékkel választja ki a legcsodálatosabb nőket, gondolta. A lányok hanyatt fordították őket a keskeny padon, és elölről is bedörzsölték a testüket. Aztán átvezették őket a hárembe, ahol már egy tucat nő hevert, aludt, és várta, hogy kiválasszák őket az esti orgiára.
– A Mester elvárja, hogy felhevítsük őt a jelenlétünkkkel. De nincs ellenére, hogy egymásnak is gyönyört szerezzünk. – mosolygott rájuk az egyik lány, amikor bevezették őket a szőrmék, párnák, és illatosított testek sokasága közé.
A bódító, fűszeres gyantától felajzott lányok festett körmű, puha kezükkel cirógatták, csiklandozták a két kemény testű harcost, pirosló ajkuk közül előbukkant rózsaszín nyelvük hegye. Kettő Milant fektette hanyatt, és fürge szájuk szorgalmasan nyalta, szopta a fiú gyorsan ébredő férfiasságát. A harmadik, feje fölé reeszkedve Milan nyelvének nyitotta meg ölét. Egy hollófekete, rövid hajú lány Xéna lábai közé térdelt, és hosszú tollal simogatta a harcos combjait, gyorsan duzzadó szirmait. Két szőke a mellét masszírozta, míg egy lágyan csókolózott vele. Más lányok az összefonódó, olajtól fénylő testeket cirógatták, vagy egymással ölelkezve vártak a sorukra.
Milan Esmeraldát nem látta a teremben, de biztos volt benne, hogy este ott lesz a lakomán. Terveket kezdett volna kovácsolni, esélyeket latolgatni, de egy hosszú, vörös hajú lány puha csókja elterelte a gondolatait.
– Ott leszel este is? – kérdezte kíváncsian.
– Remélem engem fogsz választani! – mosolygott rá a lány.
Milan bólintott, és lüktető izgalmat érzett, amikor a lány fölé ereszkedett, és csípőjének gyakorlott mozdulatával magába fogadta őt. A lány hüvelye hullámzott Milan forró szerszámja körül, megszorította, magába szippantotta őt.
– Az Úr is jobban szeret engem a többieknél. Aphrodité papnőitől tanultam. Csak feküdj hanyatt, és bízd rám magad. Meglátod, nem fogsz csalódni. – súgta a fiú fülébe, míg combjaiban, ágyékában lüktetve feszültek, ernyedtek el az izmok.
Xéna sem volt képes az előttük álló harcra gondolni, amikor az egyik barna orrát, nyelvét ölének fénylő bimbójához dörgölte. Hagyjuk most a harcot, az előttünk álló csatákat, határozta el, és mohón visszacsókolta a fölébe hajló szőke rablányt. A szolgáló Xéna fülébe suttogott, és beleegyező biccentést kapott válaszul. Oldalra feküdtek a puha szőrméken, arccal a másik lábai között, és a szőke csókolni, nyalni kezdte Xéna lecsupaszított, hamvas ölét, szorosan markolva közben izmos, márványkemény fenekét. Xéna két ujját merítette a lányba, nyelvével annak ágaskodó, piciny bimbóját izgatva. Egy pillanatra elszakadt a lány lángolón szétnyíló rózsájától, hogy Milanra nézzen, aki nem vett tudomást a körülötte lévő világról amíg a vörös hajú lovagolt rajta. Mikor a lányok elégedetten nyalogatva ajkukat, imbolyogva távolabb húzódtak, magára hagyva a két kimerült harcost, ők is távolabb vonultak. Makhi ágyasai úgy értelmezték, a hadnagy egyedül akar maradni uruk új szerzeményével, és tisztelettudó távolságban telepedte le.
– A ma esti lakomán kell megkísérelnünk, kiszabadítani Esmeraldát. – súgta Xéna.
– Azt mondták, a kalózok többsége a Calimport elleni támadást készíti elő. Ha meg tudjuk akadályozni, hogy riadót fújjanak, könnyen elszelelhetünk.
– Ennél azért többet szeretnék. A dunwich-i flottának ma éjjel kell ideérnie, ha nem veszítették el a nyomunkat. – mosolygott Xéna baljóslatúan.
– Nos, készen vagy a harcra, ifjú harcos?
– Ha valaki veled utazik, annak mindenre készen kell állnia.
– Csak ne mondd, hogy unatkozol. – mondta Xéna.
A kimerítő szerelmeskedés, és a baljós jövő ellenére, még mindig lángoló vágyat érzett magában, játékosan markolta meg a fiú szerszámját. Örömmel érezte, hogy az alaposan meggyötört, kiürült tag megvonaglik, és keményedni kezd érdes tenyerében. Átölelte Milant, mohón mart bele feldagadt, fájó ajkába, betartották a sujel törzsek szokását, a harc előtt áldoztak a szerelemnek. Az ágyasok áhítatos, csillogó szemmel nézték őket.
Tahir Arrani a gazdag asztal végén foglalt helyet, lábánál Esmeralda hercegnő kuporgott. A többiek, nyolc másik vezér és rabszolga kereskedő, akik Calimport elfoglalására, és a várható zsákmány hírére érkeztek rang szerint foglaltak helyet. Minden előkelőség két válogatott rablányt kapott Arrani nagylelkűségét hirdetve.
Makhi, aki Arrani jobbján ült a vendégeket figyelte, ahogy ittak az arany serlegekből, válogattak a pompás étkek halmaiból. Az általában zord, mogorva arcok az idő előre haladtával egyre inkább felengedtek, magabiztos, már-már önelégült mosoly ömlött el rajtuk, amint közeledett a várva várt időpont. Arrani késével megcsendítette a kezénél álló kicsi harangot.
– Barátaim! – adta meg a tiszteletet az összegyűlt vezéreknek.
– Holnap vakmerőbb vállalkozásba kezdünk, mint a Céh történetében valaha. Bebizonyítottuk már, mire képes ez a hatalmas erőd a tengeren. Keserkedőhajó nincs tőlünk biztonságban, flotta nem állhat ellen nekünk. Három nap múlva Calimport a miénk. Mi ellenőrizzük a várost, és a partvidéket. Velünk fognak alkudni a kereskedők. Bandar három kontinens központja lesz. Ügynökeink már rég elfoglalták helyüket, és megtették az előkészületeket a fogadásunkra. Ha Calimportot elfoglaltuk, bárkáink felhajózhatnak a Camrooton, Barlandic mélyébe, a kezünkbe hull minden, amit a gazdag ültetvények és bányászvárosok nyújthatnak. A miénk lesz minden, minden, amire vágyunk!
Arrani utolsó szavai még visszhangzottak a teremben, amikor az előcsarnok függönyeit széthúzták, és Milan lépett be Xénát vezetve. A fiú meztelen volt, eltekintve az apró ágyékkötőtől, fiatal izmait kiemelte a belédörzsölt olaj fénye. Kezében könnyedén tartotta a vékony selyemzsineget, ami a Xénára csatolt, drágakővel díszített, jelképes és valóságos rabszolga-nyakörvhöz volt erősítve. Xéna az ágyasok átlátszó fátylait hordta, kemény, kard súlyához szokott felsőkarján arany karkötők, bokáját vékony lánc díszítette.
Az összegyűlt vezérek és rablányok szeme mohón kúszott végig a két belépő testén. A halk, tiszteletteljes suttogások Arrani és Makhi utolérhetetlen képességeiről most igazolódni látszottak.
Makhi mosolyogva tapsolt, és bólintott Milan felé. A fiú leoldotta Xéna nyakörvét, és szerényen a prémmel takart széles kanapé sarkára ült a lakomaasztal alsó sarkánnál. A zenészek halk, ősi, mégis mindenki által ismert dallamot kezdtek játszani, Xéna csípője alig észrevehető, hipnotikus ritmusban mozdult. Vállai megrázkódtak, lábaival épp ellentétes mozgást követtek, a lány a háremhölgyek sokat emlegetett, de ritkán látott rafinált hastáncát kezdte járni.
Milan, mint mindenki más, elmerült a fátylakkal borított, fehér test hullámzásában. Xéna lába szélesebbre nyílt, gyorsabban siklott, testének kígyózó kanyargása minden férfit és számos nőt arra késztetett, hogy megnyalják ajkukat. Az egyik vezér csodálattal nézett fel rá, amikor Xéna érzékien megperdült, alig egy arasznyira az arcától. A lány kezébe adta a testét takaró lenge fátyol csücskét, és továbbperdült, hagyta, hogy a férfi kibontsa az amúgy is alig takaró ruhából istennőkre emlékeztető testét.
Xéna felágaskodott, amikor lehullott az átlátszó fátyol, és szembefordult, a fiatal kalózzal. Szétterpesztett combokkal rogyott térdre előtte, és két kézzel kínálta melleit a férfi, meg a mellette ülő nők felé. A vezér keményen nyelt, amikor Xéna keze a vállára nehezedett, és a nő kifeszített mellkassal előrehajolt úgy, hogy a mellbimbói végigsimítsák a férfi selyem kaftánját. Xéna fekete haja a másik arcába hullott, csak egymást láthatták egy futó pillanatra. Az ifjú harcos lehunyta szemét, ajkai csókra nyíltak, de Xéna váratlanul elfordult, és a mellette ülő rablány telt ajkait kereste meg. Tenyerébe fogta a fiatal lány arcát, és nyelvével nyitotta szét annak telt, nedves ajkait.
Aztán Xéna a padlóra hullott, hosszú lábának lendületes mozdulatával hasra fordult. Egy vadállat kecsességével négykézláb kúszott a következő vezérhez. Előtte emelkedett fel, kezével hátracsapta hosszú haját, feltárva pompás melleit. Egyik lábát a harcos mellkasára helyezve játékosan hanyatt lökte őt. Föléje lépve lábával oldalra kényszerítette a fejét, aztán egyetlen mozdulattal ráguggolt, szétnyitva előtte csupasz rózsájának szirmait. Kezével csak annyira fogta be a kalóz szemét, hogy az lássa, amint magába mélyeszti egyik ujját, és addig játszik, amíg a vöröslő ajkak nedvesen nem fénylenek. Ujját végighúzta fenekétől fel a jól látható klitoriszig. A férfi mohón nyújtotta nyelvét, és Xéna hagyta, hadd érintse meg néhányszor, aztán felemelkedett.
Tovább táncolt Arraniig. Kivette a dús szőlőfürtöt Esmeralda kezéből, amivel az Urát táplálta eddig. A duzzadt szőlőszem eltűnt néhányszor Xéna ajkai között. A lány közben vakmerőn farkasszemet nézett a kifejezéstelen tekintetű Mesterrel. Aztán néhány remegő csepp nedvet préselt a szőlőszemből, és végigdörzsölte vele ajkait, állát, nyakát, mellbimbóit, végül Arrani szájába adta a gyümölcsöt.
Xéna továbblépett, és folytatta táncát körbe a teremben. Arrani Esmeralda vállára csúsztatta kezét, és széttárta neki a lábait. Az tudta a kötelességét, benyúlt a kaftánja alá, és megnyugtatóan simogatta a duzzadó jogart, míg mindketten a táncot nézték. A lakomaasztal körül egyre többen tették ugyanezt, Xéna felkavaró táncának hatására, de szemüket le nem vették volna róla, többet, még többet vártak, a fegyvereitől, és öntudatától megfosztott híres harcostól.
Xéna közben visszaért Milanhoz. Végigfuttata a kezeit a fiú testének rejtett zugain, aztán az ölébe hullott.
Milan önkéntelenül is átölelte őt, A lány megmarkolta a karjait, és a melléhez, combjához szorította őket.
Kemény teste most Milan ölében kígyózott, közben két ujját jól láthatóan ölébe csúsztatta, majd a fiú szájába adta. Xéna megfordult, és mellkasát a fiúnak vetette. Az egyik rablány irigyen figyelte az ölelkező párt, és Milan hátának szögletes izmait kezdte simogatni. Xéna észrevette, maga mellé húzta a lányt, és hanyatt fektette, térdei közé térdelt, lábait szélesre nyitotta. Ráborulva a lány mellét szívta, míg egyik kezével annak ölében dolgozott, a másikkal a saját kelyhét borította lángba. Hagyta, hogy az őt egyre nyilvánvalóbban elborító gyönyör megbabonázza a bandát. Megfordult, és fenekét a levegőbe emelve Milannak kínálta magát. Mindenki jól láthatta erős ágyékát, a szélesre tárult nyílásban ki-be csúszkáló ujjait.
Újra megfordult, és hanyatt fekve, lábait a fiú vállára támasztva emelte magasba hullámzó testét. Milan végigcsókolta a vádlik sima bőrét. Xéna egy mozdulattal újra kiszabadította magát, a földre feküdt, térdét magasra felhúzta. Ruganyos teste képes volt annyira meghajolni, hogy erős mellei combjának belső, érzékeny bőrét simogatták, sima hasa, kiugró ágyéka szemérmetlenül tárult fel, mielőtt magára rántotta volna a fiút.
Erős kézzel tépte le Milanról az apró ágyékkötőt, megszabadítva a pompásan előremeredő férfiasságot az utolsó lepeltől is. A közönség figyelme feszültebb lett, amikor a vastag erekkel hálózott jószágot a kezébe fogta.
Néhányan térden csúsztak hozzájuk, csak hogy közelebbről lássák Xéna lüktető, valószerűtlenül szétnyílt ölét.
Xéna senkitől sem sajnálta a látványt, újra négykézláb, a közönség felé fordított fenékkel hajolt a fiú fölé. Nézték, ahogy nyelvével végigrajzolja a vastag erek körvonalait. Xéna zajosan, hangosan szopott, nem bánta, hogy nyála végigcsorog a fiú jogarán, hogy ajka hangos cuppanásokat ejt. Milan is utánozni kezdte Xéna látványos alakítását, és az izgalmas bemutató nem maradt hatástalan a közönségre sem. Az egyik vezér a szőrmékre húzta a számára kiválasztott rablányt, aki lelkesen követte Xéna példáját. Milan felállt, a harcos hercegnő izmos combjai erősen ölelték a derekát. A fiú karjai hóna alatt átkarolva, egyenes gerinccel állva tartotta a lány súlyát, aztán összefonódva újra a szőrmékre dőltek. Néhányan elég közel voltak hozzájuk ahhoz, hogy megérinthessék olajtól, izzadtságtól fénylő összefonódó testüket, markolják feneküket, Xéna telt melleit, kemény izmaikat. Xéna felemelkedett, szemével végigpásztázta a lakoma vendégeit, kezével közben Milan férfiasságát simogatta, hogy bevetésre kész állapotban maradjon. Ártatlan szemű, kis, karcsú lánykát szemelt ki magának. Végigsimította a vállát, bíztatóan megcsókolta, és Milan fölé húzta. Gondos kézzel igazította a vaskos szerszámot a lányka szűk hüvelyébe, megnyugtatóan simogatta a keskeny, fehér hátat, amíg nem látta, hogy enyhül a fájdalmas grimasz a gyerekes arcon. Aztán magukra hagyva őket a fiatal kalózhoz fordult. Az diadalmas arccal hatolt Xénába, egy ragadozó magabiztosságával mart bele a lány ajkába. Milan Xéna tekintetét kereste, de az jelzett neki, várjon még. A rajta mozgó férfi csípőjét, derekát simogatta, vállát, nyakát harapta, míg csak meg nem érezte, hogy annak farka megrándul a testében, és fülébe nem ért az elégedett mordulás. Xéna karjait a kalóz nyakára kulcsolta, és szorosan tartotta, amíg annak áradása el nem csitult.
A barna lányka Milan vállába vájta éles körmeit, és lassan már lovagolni is mert a nem neki való méreten. Csak akkor jajdult fel, amikor Milan maga alá gyűrte, és szájával elfojtva fájdalmas kiáltását, telefecskendezte ölét. Az üvegből kihúzott dugó cuppanása hallatszott, ahogy a fiú szelidülő szerszámját kirántotta a meggyötört hüvelyből. Xéna félretolta Milant, és a lány fölé helyezkedett, aki tátott szájjal pihegett a harcosnő tátongó öléből csepegő zápor alatt, míg az az ő öléből préselődő bőséges spermát keresgélte nyelvével. A fiatal vezér felkönyökölve, még mindig kőkeményen itta a látványt, és várta, hogy Xéna visszatérjen hozzá. Az rámosolygott, és térdét magasra húzva, ölét szélesre tárva feküdt melléje.
Milan egyre türelmetlenebbül figyelte Xénát. Látta, hogy az őrök tátott szájjal bámulják a vezér alatt vonagló nőt, meg a két szorgalmas rablányt, akik az ő csepegő férfiasságát tisztogatták fürge nyelvvel. A lakoma többi vendége már semmivel sem törődött, a bemutató csúcspontja után ki-ki félrevonult a maga választotta rabővel. Végre a fiatal kalóz is befejezte egy utolsó lökéssel és hördüléssel, és erőtlenül borult Xénára.
Xéna mosolya észrevétlenül vált fenyegetővé, és brutálisan kegyetlenné. Szinte gyengéden fogta meg a rajta heverő kalóz állát, egy apró mozdulat és annak nyakcsigolyája halk roppanással tört el. Mialn felugrott és két vastag szőrmét vetett a bamba őrökre, akik jóformán még fel sem ocsúdtak.
Zavaruk elég ideig tartott ahhoz, hogy Milan az egyiknek bezúzza a légcsövét. Xéna ledobta magáról a halottat. A hirtelen támadt pánikban a lakomázót rémülten szóródtak szét, fegyvereik után kutattak. Az uraik nélkül maradt rablányok kábultan meredtek maguk elé.
Milan magához rántotta Esmeraldát, és a nyakába akasztotta a régóta rejtegetett kis elefántcsont medált, amely Thetiszt, az Óceán istennőjét ábrázolta. Esmeralda elsápadt, teste görcsbe rándult, és fulladozni kezdett.
Néhány hosszú pillanatig úgy tűnt, nem bírja ki a testében küzdő két félelmetes erő küzdelme okozta megrázkódtatást. Milan kétségbeesetten tartotta őt a karjai közt, míg csak a hercegnő szája sarkából két sötét csepp nem gördült le. A kábító mérget kikergette testéből Thetisz kegyelme.
– Milan? – a hercegnő hangja még halvány volt, szemeiben a felismerés tétova.
Milan a rettenetes, sötét nemlét széléről húzta vissza őt.
– Igen hercegnőm! Menekülnünk kell! Tudsz járni?
– Mióta vagyok ezen a szörnyű helyen?
– Összeszedem a többi rabnőt! – Xéna tudta, hogy az evezőkhöz ember kell.
– Hajót kell keresnünk, amin elmenekülhetünk. Milan, az őrök!
A fiú rohant, hogy segítsen megállítani a kívülről betörő őröket. Felragadott két, félelmetes kinézetű handzsárt, és az egyiket Xénának dobta. Az vijjogó kiáltással vetette magát a kalózok első hullámára. Vijjogása a haldoklók sikoltásával keveredett, akik kardjának csapásai alatt sorra hullottak el. Xéna úgy tört ellenfeleire, mint egy elszabadult fúria, szétszórta őket, mint pelyvát a szél.
A kalózok rémült ordításába egyszer csak a katapultok lövedékeinek súlyos dobbanásai vegyültek. A Dunwich-i flotta mégsem veszítette el a nyomot, és épp időben érkezett. A kalózok szétszóródtak a Céh palotájában, arcukra halálfélelem ült ki, amikor látták, a katapultok sorra rombolják le az erődítményeket. A két harcos vállvetve pusztította őket, míg csak a lakomacsarnok padlóját vér nem borította. A még élő brigantik tömege a hajók felé menekült.
A pillanatnyi szünetet kihasználva Xéna és Milan kiterelte a palotából az elrabolt asszonyokat. A fiú felsegített egy lányt, és Xénára nézett.
– Megsebesültél? – nem tudhatta, hogy a harcosnő testét mások vére borítja.
– Az ő sebesülésük rosszabb. – mutatott körbe Xéna.
Eldobta a handzsárt, és visszavette saját fegyvereit az egyik halott őrtől.
– Lord Corsair sok bűnért fog felelni, amikor láncra verjük. Az igazság gyorsan utoléri ezt a szörnyeteget. – mondta Milan.
– Jobb, ha én találom meg, te még megkönyörülnél rajta.
– Jó vadászatot Úrnőm! – emelte tisztelgésre fegyverét Milan, Xéna pedig gyors léptekkel futott a rabszolgaszárnyak felé.
– Gyorsan, siessetek! A kikötőbe kell menekülnünk! – sürgette Esmeralda a kábult rabnőket, hogy kövessék Milant, és felragadott egy pallost az egyik halott markából.
A kaput három kalóz próbálta elállni. A fickók harsogva nevettek az anyaszült meztelen, kardos lányon, de Esmeralda nem volt tapasztalatlan vívó. Jól emlékezett Justin leckéire.
Eleinte szórakoztatta a dolog. Úgy gondolta, mestere úgyis győzni engedi majd, ha látja, hogy a súlyos kardot tartó fehér karja megremeg. De ajkáról lefagyott a mosoly, amikor látta Justin komoly arckifejezését.
– Nem tudsz mozogni, ha páncél bilincsel. – mondta neki, és bemutatott egy pördülést.
Balett lépésnek tűnhetett volna, ha nem párosul a meztelen penge komisz döfésével, ami halálos fenyegetést jelentett. Megtanította, hogyan használja ki apróbb termetét, sebességét, akrobatikus képességeit a nagyobb, lassúbb fegyveres ellenfelekkel szemben. Most hálás volt a leckékért.
Az első kalóz az övébe dugta a kardját, és tekergő korbácsot húzott elő. A korbács nem volt méltó párja a pallosnak, de a meztelen hercegnő nem ajánlott kegyelmet. A kalóz csak a penge villanását láthatta, a mészáros lesújtó bárdjának tompa hangját hallhatta. Amikor korbácsos karja a földre hullott, a hercegnő már a másikra támadt. A harmadik gyorsabban reagált, de nem elég gyorsan. Kardja az üres levegőt szelte át, míg Esmeralda pengéje a nyaka és válla közti izmot érte. Mire egy merész mozdulattal az első ellenfelétől is megszabadult, gúnyos nevetést hallott a háta mögül. Megpördült és Arranit pillantotta meg, aki drágaköves tőrének fénye pengéjét megnyalva gúnyosan vigyorgott.
– Mindig tudtam, hogy a legcsodálatosabb dolgok, egyben a legveszedelmesebbek is. – vicsorgott rosszindulatúan.
– De most ideje, hogy feladd! A testednek minden nyílását élveztem már, most újabbakat fogok nyitni rajtad.
– A teheneiddel beszélhetsz így, nem velem! – vágott vissza a hercegnő, a szeme megvillant, amikor felemelte a fegyverét.
– Most a királyi ház asszonyával állsz szemben, és a büntetésed a kezemben van! – hirtelen szúrt.
A karcsú test a zsíros combok közé bukott, és Arrani mögött egyenesedett fel újra. A feje fölött tartott kard egy sima villanással herélte ki a kövér kereskedőt, majdnem a köldökéig hasítva fel a testet. Az megijedt a támadás gyorsaságától, még megfordult mielőtt a borzalmas fájdalom megbéklyózta volna. A lány hidegen adta meg a kegyelemdöfést, úgy ahogy Justintől tanulta. A csarnok csendjét csak a kövér test zuhanásának hangja törte meg. Esmeralda a vértől csepegő fegyverrel sétált ki a fénybe.
Xéna megtalálta a rabszolgaszárnyakat, és megkönnyebbülve látta, hogy az ottani asszonyok nincsenek elkábítva. Nem volt ideje megkeresni a kulcsokat, szétzúzta a zárakat, hogy kiszabadítsa őket. A cellák folyosójának végén egy tucat őr tűnt fel csupasz fegyverekkel. Xéna vijjogva repült feléjük, nem törődött azzal, hogy meztelenül száll szembe a kalózok sorfalával, és a számszeríjakat rászegező csatlósokkal.
– Athéné, szent istennő, védj meg engem ellenfeleimtől! – fohászkodott.
– Hiszen utoljára is azért álltál mellém a csatában, hogy megvédjem az ártatlanokat!
Meglepetésére az íjászok fegyvere lehanyatlott, az őrök előrenyomulása megtorpant. A Dunwich-i asszonyok fültépő rikoltása harsant fel mögötte. A kalózok rémülten hátráltak meg rabjaik gyilkos szevedélye elől. Az asszonyok szenvedélyes bátorsággal küzdöttek a szabadságukért. Harcoltak foggal, körömmel, összetört bútordarabokkal, a katapultok által lebontott falak tégláival, sikoltva és ütve, amíg csak állva maradt valaki.
Amikor vége lett hét nővérük feküdt holtan, és néhányan komoly sebekben, de minden őrt megöltek. Páncéljukat letépve szaggatták darabokra a testeket a felbőszült asszonyok.
Xéna parancsára a sebesülteket magukkal vive siettek a kikötő felé. Xéna pedig visszaosont, hogy Makhit megkeresse. Tudta, Makhi nem fog gyáván elmenekülni.
– Gyere Xéna! Mutasd meg nekem, mit tisztelnek benned a szárazföldiek olyan nagyon!
Ellentétben Arranival, aki elpuhultan élt a palotájában, Makhi a Vörös tenger egyik leghalálosabb kardforgatója volt. Felfogta Xéna csapását, félresöpörte a pengét, és halálos döféssel válaszolt. Xéna térdét Makhi gyomrába nyomta, hárított, de az oldalát szabadon hagyta. Alig sikerült elugrania, érezte a penge csípését, ahogy a bőrét súrolt a hegye. A két ellenfél ezután már nagyobb tiszteletet adott a másiknak. Csendben harcoltak, hiba nélkül, teljes összpontosítással, csak a tüdőből kipréselődő levegő mutatta az erőfeszítést. De Makhi nem húzhatta sokáig az időt, meg kellett törnie Xéna akrobatikus, könnyed védekezését. Sokat kockáztatott, amikor egy utolsó, vad támadással próbálta legyőzni a harcosnőt. Xénát a lendület ellenfele mögé sodorta, egyik pengéjét annak vállába mélyesztette, a másikkal kiütötte a kardot Makhi kezéből. Aztán a kard hegyét a végzetes döfésre emelte.
– Ha van istened, most fohászkodj hozzá kalóz! És imádkozz, hogy meghallgasson! Azok nevében, akiknek életét vetted, a sebek nevében, amelyek már sohasem gyógyulnak be, megöllek. – Xéna érezte, Athéné megbocsátott neki. Megbocsátotta a gonosz, sötét harcokat, rablásokat, martalóc-korát.
Érezte a tisztaságot, dicsőséget lelkében.
Milan megkönnyebbült, amikor végre Xéna is megjelent a kikötőben. Az utolsó rabnőket terelte fel egy hadihajó fedélzetére, ami majd visszaröpíti őket a szárazföldre.
– Hol a hercegnő?
– Nem veled van?
– El sem hagyta a Céh palotáját.
Kétségbeesetten keresték Esmeraldát. Milan pillantotta meg, amikor kilépett a tenger fölé magasodó szirtre, szándékát világossá tette eltökélt, gyötrődő arca.
– Hagyj meghalni Milan! – sírt reménytelenül.
– Nem Úrnőm! Nem fogom hagyni, hogy a rabszolgakereskedők még utoljára diadalmaskodjanak fölöttünk a haláloddal.
– Megtörtek! Meggyaláztak, elvették a méltóságomat! Elvették Justint. Minden, ami fontos volt, elveszett.
– De akkor is remélünk. Justin szeret téged! Az élethez nagyobb bátorság kell, mint a halálhoz Esmeralda. Justin szeret téged, és egyszer eljön érted. Ha pedig elpusztult, ő tudná, a szerelme túléli őt. Ez vigasztaljon a szenvedéseidben Esmeralda.
A hercegnő szomorúan, vonakodva hátrált. A kalózok erődjének groteszk borzalmait lassan elhalványította Justin arcának emléke. A bölcs, derűs, mosolygó arc, a vidéki lovaglások fényes napja. Lassan távolabb lépett a szirt szélétől, térdre hullott, és feltört belőle a zokogás. Milan átkarolta, és visszavezette a hajóra. Xéna tapintatos távolságba húzódott tőlük. Emlékezett, hogy védte, vigasztalta őt is a fiú, nem oly régen.
A hercegnő láthatóan hálásan fogadta Milan óvó karjait. Igen, a legtöbb nő örül a gondoskodó férfinak, míg én csak nevetek rajta? Dehogy! Herkules, szerelmem, mikor te tartottál a karjaidban, olyan biztonságban éreztem magam! Arról álmodtam, hogy levetem a vértemet, eltemetem a fegyvereimet, életem gyűlölt szimbólumait. Elfelejtem, hogy vágytam a hatalomra, szomjaztam az utamba állók vérére. Aztán megértettem, hogy másoknak szüksége van a karom erejére. Mert meg kell oltalmazni azokat, akik nem képesek megvédeni magukat. És én azokat fogom oltalmazni, akik mások erőszakától szenvednek.
– Milan, indulnunk kell!
– Hova Úrnőm?
– Meg kell tisztítanunk ezt a helyet! Nézd a teknőst, amin lovagolunk, nem tud szabadon kóborolni a vizeken, amiket úgy szeret. Valaki erős béklyókkal kötötte meg akaratát. Ezt csak erős mágiával teheti valaki. Meg kell találnunk, és feloldani a varázs alól az állatot. Kövess! A teknőc hatalmas, szaruval borított feje felé tartottak, útközben megálltak, hogy szétverjék a brigantik egy kis csoportját. A dunwich-i hajók kikötöttek, és a tengerészek harapófogóba szorították a kalózokat. A kifutó hajókat a fregattok üldözték. Milant és Xénát már a diadalmas tengerészek csapata támogatta az előrenyomulásban. A teknőc feje előtt, a maradék falak mögé húzódó íjászoknál akadtak el. A katonák olajjal töltött égő palackokat vetettek a résekbe, és a két harcos rohamot vezetett az utolsó erődítmények ellen.
– Öld meg azt, amelyik a mágus ruháját viseli! – kiáltotta Xéna, míg levágott egy brigantit, aki túlélte a lángokat.
– Látom. – mondta Milan, felkapva egy szigonyt a fal mellől.
A varázsló kétségbeesett erőfeszítéssel próbálta a teknőcöt bűbájának hatalmában tartani. De a hatalmas feladat minden erejét igénybe vette, így a Milan által dobott szigony akadálytalanul üthette át a fekete-arany ruhába öltözött férfi testét. A varázs szertefoszlásával az óriási teknős már csak a saját védelmével törődött, és lassan a víz alá merült. Xénáék a vízbe vetették magukat, és a lassan köröző dunwich-i hajók felé úsztak.
Esmeralda a katonáknak intett, siessenek, mielőtt az élő sziget teljesen elsüllyedne. Rémült kalózok hulláma próbált a hajók fedélzetére kapaszkodni, de visszaűzték őket a tajtékzó tengerbe.
– Nézd! Győztünk. – mondta Milan.
– Elpusztítottuk a bestia fekete szívét, de a csápjai még élnek.
– Nem félek tőlük!
– A végtagok majd új bestiákat növesztenek. A céhen belüli klikkek most versengeni fognak a hatalomért, de ha megújultak, visszatérnek bosszút állni.
– Az lesz az utolsó tévedésük. – mondta Esmeralda, míg figyelték a süllyedő, égő hajókat. A víz pezsgett a lerombolt erődítmény roncsaitól, a kalózok hulláin verekedő tengeri ragadózóktól.
– Amint hazatértünk az első dolgom lesz, hogy kérelmezzem apámtól a kikötővárosok megtisztítását. A Céh és a rabszolga kereskedők nem tehetik többé lábukat városainkba.
– Ó Bandarban nagyon elterjedt a korrupció. – vetette közbe a hajó kapitánya.
– Sok város háborúzni is hajlandó lenne, hogy megvédje a Céhet.
– Akkor legyen háború. Ezek a nyomorultak gyilkolták a szomszédainkat, elrabolták és eladták a gyermekeinket. Nem bújhatnak többé gerinctelen előkelők széke mögé. Tengerentúli gyarmatainkat sem tarthatjuk meg, ha saját városaink nincsenek biztonságban.
Esmeralda hercegnő a Willow folyó mentén utazott Milannal, Xénával és népes kísérettel. Megbízatásukat sikerrel teljesítették. Dunwich biztonságát katonai őrjáratok hálózata garantálta a mithrilbányákhoz vezető utakon és a környező tengereken. Dunwich elszánt hadai Xéna vezetésével visszaszorították a rabszolga kereskedelmet. Bár a Céh hatalma megszenvedte a Calimportnál elszenvedett vereséget, még inkább az azt követő heteket, piacaik távoli városokban újra feltűntek. De ameddig Esmeralda és Milan él, a dunwich-i nők közt nem lesz több eladott szerencsétlen.
Xéna elfogadta a hercegnő ajánlatát, hogy maradjon a városban. Boldog volt Milan közelében, aki a várőrség kapitánya lett. De ahogy a napok múltak, és hűvös szelek kezdtek fújni, egyre többet gondolt szülőföldje dombjaira, az asszonyok dalaira aratás közben. Dunwich kedves, hálás polgárai már közömbösnek tűntek számára. Udvariasságuk, előzékenységük megfakult, egyre inkább érezte, haza kell térnie. A változást Milan is észrevette Xénában, beszélni szeretett volna vele, de sohasem tudta rávenni, hogy kimondja, mi játszódik le benne. Xéna sem tudta, hogyan mondja el, miért kell elhagynia, s mivel győzze meg a fiút, hogy egyedül, nélküle kell elmennie. A változás Esmeralda éles szemét sem kerülte el, s a nő egy éjszaka alkalmat teremtett a beszélgetésre.
– Te nagyon elnéző vendéglátó vagy hercegnő. – próbálta Xéna megkerülni a választ.
– És én nagyon jól érzem magam a palotádban. Tudom, hogy mindenki szívesen lát, de nekem vissza kell térnem a szülőföldemre.
– Sok szerencsét kívánok neked Xéna. Városunkban mindig szívesen látott vendég vagy, ha erre jársz. – Esmeraldának remegett az ajka, amint a lágy szavak elhagyták.
– Szeretném, ha sok olyan harcosunk lenne, mint te. Szeretném, ha egyszer újra a személyes testőröm lennél.
– Milan ugyanolyan jól gondoskodik a biztonságodról, ahogy Justin is tette.
– Nem valószínű. – remegett meg Esmeralda hangja.
– Azt hiszem Justin valóban elveszett, s Milant te viszed magaddal.
– Nem, ő nem jöhet velem, én túl messzire megyek, hogy hazaérjek. Mit gondolsz, én nem láttam, hogyan néz rád? Hogyan nyílik meg a szíve, ha a te hangodat hallja? – lehunyta a szemét. Egyszerre emlékezett anyja utolsó szavaira, a dacos válaszra, a véres vágyakra, és Milan hűséges rajongására, kitartó gyengédségére.
– Milan téged szeret Xéna.
– Szerethet, de rád van szüksége, s ez fontosabb az első szerető boldogságánál.
– Elmondod neki?
– Nem hiszem, hogy képes vagyok rá.
– Képes vagy rá, ha valaki, te képes vagy ilyen áldozatra is. – Esmeralda királynői tartása elveszett a könyörgésben.
– Ez a seb még nekem is túl fájdalmas lenne.
– Igen Xéna. Mégis az ilyen sebek vigasztalják legjobban lelkünk fájdalmát.
– Nem értem.
– Szegény Xéna, gondolom, hogy nem érted. Senki nem érti, aki nem tapasztalta még, hogyan forr be egy ilyen veszteség ütötte seb, hogyan csitul a fájdalom halvány folyamatos lüktetéssé odabent. Szegény Xéna, és a szegény férfi, aki mindkettőnknek kedves.
Milan az asztalnál írt. A negyedik kimutatásával végzett már, ha eggyel kész volt, gondosan aláírta, és félretette. Száraz, finom homokot szórt rá, hogy felitassa a tintát, aztán megdörzsölte a szemét. Holnap előlépteti a helyettesét, és benyújtja lemondását. Mindig le tudta győzni a nehézségeket, de azok mindig világosak voltak. Xénával hetek óta valami baj volt, valami, amiről nem beszélt. Ha nem találja a helyét a városban, akkor nem keresheti a megoldást egyedül. Milan pedig nem hagyhatja magára Xénát. Halk kopogtatás az ajtón.
– Elengedlek mára! Ma éjszaka már nem lesz szükségem rád. – szólt ki Milan.
Zavarba jött, amint Xéna lépett be. A harcosnő finom selyemköntösbe burkolózott. Halványkék, tengerre emlékeztető ruhába. Milan először látta így. Amikor páncélban volt, fegyverrel a kézben mindig erőt sugárzott, de ez most egészen másfajta hatalom volt. Más, de nem gyengébb erő.
Esmeraldának igaza volt, gondolta Xéna. Volt valami finom, légies, kecses és felemelő a saját fájdalmában. A torkában gombócot érzett, tekintetét szemérmesen a padlóra szegezte, ahogy a szónoklatra próbált emlékezni, amit egész délután fogalmazott. De a szavak elvesztek, amint Milan elélepett, és átölelte.
Herkules, te sohasem mutattad nekem ezt az oldaladat. Ha választok, tudom, hogy mindig a legjobbat választom, neki is, magamnak is. Miért nem tudom most mégsem kimondani? Miért, hogy vele akarok lovagolni a tavaszi legelőkön? Vele akarom megosztani az álmaimat. Nem akarok aggódni az éjszakai biztonságomért, vagy azért, hogy mikor eszem újra. Nyugodtan akarom üdvözölni az embereket a fegyvereim nélkül is. Érezni akarom az erejét, amikor egymás mellett fekszünk az ágyban. Hallani a szívverését a mellemen, hallani, ahogy a nevemet suttogja, amíg szerelmeskedünk. Nem lehet. Az én utam más, és abban ő nem vehet részt. Lelkemnek ez a része nem élhet most. Nem élhet együtt a soha meg nem bocsátó sötét kísértetekkel, akik mohón tolakodnak álmaimban.
– Miért sírsz Úrnőm? – Xéna kétségbeesetten nézett rá.
– Ne hívj így Milan! Többek vagyunk mi egymásnak, mint bajtársak.
– Így van kedvesem. – mondta az, és végigsimogatta Xéna sötét haját.
Ajkaival súrolta nyakának puha bőrét, gyengéden harapta a füle mögött. Xéna a sírás szélén már minden esélyét elveszítette, hogy megszólaljon. A fiú erős karjának vigasztalása szétszaggatta utolsó elhatározását is. Ő, aki hátrálás nélkül dacolt karddal, nyíllal, ököllel, elhullott egy gyengéd érintéstől. Meghajolt a fiú elvesztésének lehetősége előtt.
Xéna eltolta Milant, és megoldotta a selymet a vállán. Az elválás szomorúságát másként is ki lehet fejezni, a fájdalmas szív tűzbe borult, a fátyol a lábához hullott, és Milant kézen fogva maga mellé húzta az ágyra. Xéna teste lázas volt és kitartó. Remegő combokkal szorította magába a fiút. Ujjai a hajába markoltak, míg ő csókolta a vállát, nyakát, kulcscsontjának a mélyedéseit. Xéna csípője erős, lassú ritmusban ringott, két kézzel markolta Milan fenekét, érezte az izmok feszülését, a testében tomboló férfiasságot. A nedves, összegyűrődött lepedőt tépte önkívületében. Milan összekulcsolta ujjaikat, teljes hosszában az ágyra szorította őt, és görcsbe ránduló csípővel siettette őt. Xéna felkiáltott, amint a testük szorosan összepréselődött.
A kiáltás néhány percre félbe is szakította szerelmeskedésüket. Milan óvatosan csak a fejét dugta ki az ajtón, és zavartan mentegetőzött a felriasztott cselédségnek. Xéna könnyes szemmel, és tiszta szívvel kacagott. Ritkán tett ő olyat, ami miatt mentegetőznie kellett volna, különösen egy férfi előtt, most boldogan nevetett Milan szégyenlősségén, és a rémült cselédek tiszteletteljes hátrálásán.
Aztán a fiú visszamászott az ágyba, és belekeveredett az ágyneműbe, mialatt apró csókokkal árasztották el egymást. Ekkor már lágyan, óvatosan ölelkeztek, a gyönyör izzása a ragaszkodás melegévé csendesedett.
Xéna felkelt, és lenézett a mélyen alvó városra. A levegő friss volt, és ő örült, hogy mégsem tudta elmondani. Immár megértette a fájdalmat, de tudta, nem tehet mást. Milan az ágy szélén ülve nyúlt utána.
– Gyere vissza az ágyba, Xéna. Ez a csendes éjszaka olyan gyorsan elmúlik.
– Ölelj meg Milan! – hálás volt a sötétségnek, hogy elrejti a szemében csillogó könnyeket.
A reggeli nap beözönlött az ablakon, és melegével felébresztette Milant. A fiú a félálom kellemes érzésével nyújtotta karját Xéna felé. De csak a gyűrött, kihűlt lepedőt érezte maga mellett. A szoba csendes és üres volt. Kapkodva öltözött, és Xéna szállására rohant, de az ajtó előtt megtorpant. Már tudta, mit talál. Bár a csalódás keserű volt, nem volt meglepve. Az ablakból kinézett az ébredő világra. Tiszta nap volt, közömbös a bánat iránt.
Xéna ott lovagolt valahol a napsütötte földeken, fölötte az ég olyan lágy kék, mint azok a szemek, amelyekből – Milan tudta – csorognak a könnyek.
Erotikus és pornó történetek
Egy érzelmekkel teli együttlét
Kedvesem fölém hajolt, megcsókolt és lassan belém csúsztatta ekkorra már kő kemény péniszét… Tovább
Vad erotika ebédidőben
„Élveztem ezt a vadságot. Élveztem, ahogy a csiklóm a farkához dörzsölődik, és éreztem, hogy mindjárt elélvezek…” Tovább
Vidéki szex a fa tövében…
Egy idő után melleimről végre a lábaim közé hajolt, és míg ujjai továbbra is belém nyomódtak, addig szájával a csiklómat vette birtokba…” Tovább
Titkos szex egy nős férfival az irodájában…
„Szoknyámat felhúzta, lábaimat szétterpesztette, és finoman nyalni kezdte csiklómat. Majd nyelvével egyre jobban kereste a belső utat patakomig…” Tovább
A szenvedély hevében bárhol, bármikor…
„Hozzám hajolva forró csókban forrtunk össze, punci illatú nyelve kacéran játszadozott az enyémmel.” Tovább
Vad szex és szenvedély Budapesten a fogadáson…
„A kéj elöntötte a testemet, és miközben erős szívással ingerelte csiklómat eljutottam a csúcsra, apró visításokkal éltem át az orgazmust…” Tovább
Szex hármasban az ágyban
Abban a pillanatban, mikor elélveztem, Viki kikapta farkamat Fanniból, és a két lány elém térdelve melleikre spriccelte az egész nedűmet…Tovább
Megjött és újra kezdetét vette a vad szex…
Fürge nyelvével a mellemet nyalogatta, miközben kezével már más területeket kényeztetett… Tovább
Egy érzelmekkel teli együttlét – erotikus történet
Sokan gondolják úgy hogy nincs jobb egy egyéjszakás kalandnál. Én pedig úgy gondolom, a világon nincs jobb egy szenvedélyes szexnél, pláne ha az egy hosszú párkapcsolat része. Véleményem szerint, az érzelmekkel, gyengédséggel teli szeretkezés sokkal nagyobb élvezetet tud nyújtani, mint egy szimpla szex.Úgy gondolom, hogy igazán jót szeretkezni csak azzal lehet, akit tényleg szeret az ember. Talán sokan úgy gondolják, hogy maradi vagyok, de tudom mit beszélek. Mindkettőt próbáltam már, de a szerelemmel, érzelmekkel teli szeretkezést sokkal jobban élveztem. Mióta a jelenlegi párommal vagyok, csodásabbnál csodásabb szeretkezéseket élünk meg együtt.
Lassan belém csúsztatta kő kemény péniszét…
A legutóbbi együttlétünk is fantasztikus volt. Teljesen spontán jött a dolog, nem terveztünk meg semmit előre. Moziba voltunk és mivel már nagyon éhesek voltunk, úgy döntöttünk felmegyünk hozzánk és bekapunk egy pár falatot. A szüleim ekkor már aludtak, így, hogy ne keltsünk fel senki, a szobámban ettük meg a gyorsan összedobott szendvicseket. Már vacsora közben is egymásra gondoltunk. Kedvesem olyan erotikusan nézett rám, hogy éreztem, nem fogok tudni neki ellenállni. De nem is akartam. Miután megvacsoráztunk szinte egymásnak estünk. Szenvedélyesen csókoltuk és simogattuk egymást.
Imádok beleülni a dákóba…
Levettük a ruháinkat és a paplan alatt folytattuk a csókolózást. Szenvedélyünk egyre fokozódott. Kedvesem fölém hajolt, megcsókolt és lassan belém csúsztatta ekkorra már kő kemény péniszét. Csodálatos érzés volt. Lassan mozogni kezdett, s közben megállás nélkül csókolóztunk. A gyengédség volt a legizgatóbb ebben a szeretkezésben. Kedvesem nem sietett el semmit, amilyen lassan kezdett el mozogni, olyan lassan is folytatta. Érzelmeink és mozgásunk teljes összhangba kerültek. Hatalmas kéj, s forróság lett rajtunk úrrá, mely egy fantasztikus orgazmusban teljesedett ki. Tökéletes volt. Hát ezért mondom én, hogy nincs jobb egy igazi, érzelemteli szeretkezésnél.
Erotikus történetek
Kinéztem magamnak és megdugott „A pillanat hevében elé is térdeltem és nyalogatni kezdtem már az egekig érő falloszát. Nyelvem hegyével nyaltam végig teljes hosszában, majd pedig a számba csúsztattam…” Tovább
Hatalmas élvezet a kádban „Testem tűzben égett, és hullámzani kezdett. Ujjai egyre lejjebb cirógattak, míg elérte puncimat…” Tovább
Az análszex gyönyörei Régen sosem voltam hajlandó az anal – szex kipróbálására. Mire egyszer a férjem addig győzködött, hogy… Tovább
Őrülten vágytam rá és megkaptam… „Ekkor kezelésbe vettem már javában ágaskodó falloszát. Elé térdeltem, és forró nyelvemmel nyalogatni kezdtem…” Tovább
Nagy fekete farkától elöntött a vágy… „Egyszer – egyszer mélyen benyalt a puncimba, nyelve is olyan nagy és ügyes volt, mint a fekete farka…” Tovább
Szenvedély a medence szélén… „Már nem bírtam magammal visszacsobbantam a vízbe, és hajlékony lábaimmal átöleltem a fiú csípőjét, aki teljesen felajzva a medence széléhez …Tovább
Az álompasim gyönyörrel ajándékozott meg Fiatal vagyok, de már megtapasztaltam milyen is az igazi gyönyör… Tovább
Megkívántam Őt az erdő mélyén „Már nem bírtam tovább, letepertem és most én kezdtem el ízlelgetni meredező férfiasságát….” Tovább
Szopás és kefélés egy külföldi tárgyaláson „Letérdeltem a férfi elé és kényeztetni kezdtem. A forró számba csúsztattam hatalmas dákóját és addig szoptam, míg őt is el nem öntötte a gyönyör…” Tovább
Egy kis délutáni hancúr „A melleimet végignyalogatva eljutott a köldökömön keresztül a puncimhoz, ahol nyelvével piócaként ragadt a csiklómra, miközben ujjai vadul járta… Tovább
Szex a szexshopban Egy nagyvárosi szexuális segédeszközöket árusító boltban dolgozom. Élvezem a munkámat, hiszen szeretem a szexet és nem tabu számomra erről beszélni. Érdekelnek a különleges segédeszközök, és a … Tovább
Izgató szex a műteremben „Amikor leért a puncimhoz beszívta duzzadó csiklómat és ízlelgetni kezdte. Nyelve egyre vadabb és vadabb lett…” Tovább
Enyelegtem a tanítványommal „Lassú mozgással kezdtem lovagolni rajta, ami egyre jobban fokozódott, mígnem a végén már keményen vágtattam csípőcsontján.” Tovább
Az ideális hármas gyönyör „Ahogy csak tudtuk nyalogattuk, szívogattuk a kemény falloszát…” Tovább
Erotikus történetek – amire a lányok élveznek!
A fiúk általában erotikus képek iránt érdeklődnek. Ők nem olvasnak szívesen, inkább nézegetnek – ők a látványra gerjednek. Szeretik nézni a pornó filmeket, a szex képek izgatják fel őket. A lányok nem szeretik az ennyire direkt dolgokat. Ők inkább a képzeletüket használják. Erotikus történetek – amit a nők olvasnak. 
Az erotikus mesék a képzeletünkre hatnak. Nem annyira direkt módon, egyértelműen mutatják a látványt, és az érzések nagyon fontos szerepet kapnak az ilyen leírások legtöbbjében. A nők ezért szeretik inkább a történeteket olvasni, vagy hallgatni, s nem gerjednek annyira a pornográf filmekre. Az olvasottak hatására jobban át tudják érezni mindazt, ami bennük zajlik, s nem kell közben magukat a kiretusált pornó modellekhez mérniük, mint a filmeken. Az olvasott sztorira nem kell féltékenynek lenni, ugyanakkor elképzelhető, hogy a főhős maga az olvasó.
Mese, ami beindít
A nők ugyanúgy, akár a férfiak, szintén végeznek önkielégítést, ha ilyen történeteket olvasnak. A legtöbb nőnek a vizuális ingerre kevésbé, míg az érzelmekre ható és a taktilis, vagyis a testi kontaktusra, simogatásra annál inkább beindulnak az erotikus vágyai. Nedvesedni kezd a nemi szere, és szívesen játszik saját magával. A nők jó része nem dug be semmit, sehová. A csikló izgatása éppen elegendő, hogy a csúcsra jusson. Mások azonban ujjaikat (általában kettőt) vagy valamilyen játékos segédeszközt használnak.
Történelmi múlt – a bokáccsicsa és a dékameron
A paraszti világban is helye volt az erotikának. A paraszti hagyományban is vannak kifejezetten erotikus történetek, ezeket több néprajzkutató – például Nagy Olga – is lejegyezte. A paraszt dekameron (a népnyelven dékameron, vagy másütt a szerző, Bocaccio neve alapján a bokáccsicsának mondták..) olyan történeteket tartalmaz, melyek igencsak csiklandósak. „Az erotika mindig része volt a népi prózának. Még akkor is, ha a gyűjtők szemérmetességből nem gyűjtötték, vagy maguk a mesemondók ugyancsak szemérmetességből el se mondták ezeket.” – mondta Nagy Olga. A régiségben a képek indirekt formában jelképek formájában voltak jelen, s a mese, a dal, a szimbólumok szóltak finoman arról, hogy a férfi mit csinálna a nővel, s hogy a nő hogy felelne minderre. A jelképek nyelvét ma már az ingerek túlzott hajhászása miatt átvették a fotók, a filmek – ám a női lélek ezt a túlzottan erős hatást még mindig nem kedveli.
Azok a nők, akik képesek leírni saját erotikus meséjüket, sokkal jobban megélik szexualitásukat, hamarabb megismerik testüket és magasabb szintre jutnak a kéjben is, mint azok, akik nem mernek beszélni erről. Sok pár van, akit a szex közben szeretnek erotikus történeteket mesélni, s ezzel feltüzelni, érdekesebbé tenni az aktust. Ez egy nagyon jó játék, érdemes lehet kipróbálni!