Eriket egy chaten megismert haveron keresztül ismertem meg. A sráccal (aki egyébként magas, 20 éves, szőkés-barna hajú és iszony szexi) elterveztük, hogy csapunk egy jó kis bulit
Igen ám, de hol? Náluk nem akartuk, így maradt az, hogy a havert megkérjük, legyen már nála
a srác belement, hívtuk az egész bandát, szombat estére lehívtunk mindenkit. Utólag kiderült, senki nem tud eljönni, így hát hárman voltunk.
A vonat állomáson Erik fogadott, akivel addig nem találkoztam élőben. Mellbe vágott, hogy milyen jóképű, aranyos, vicces. Kicsit feszengtem mellette az első pár percben, de mire a buszmegállóhoz értünk, önfeledten csevegtünk (és fagytunk le). Már ott, azon a szent helyen megkaptam tőle az első csókomat, ami lebénított. Ugorjunk picit, nem erre vagytok kíváncsiak. Ott már várt minket Cody. Rohanni sajnos nem rohantunk a házhoz, különben hatalmasat tanyáltunk volna, de siettünk, hogy ne fagyjunk le az utca kellős közepén. Végre odaértünk, én pedig egyből a kályhához mentem melegedni. Miután kipakoltuk bőröndöm tartalmát (ami 1 karton sörből és energia italból állt), neki láttunk a zene beüzemeléshez, és az ivászathoz, én pedig ellibbentem átöltözni. Fehér térdig érő szoknya, térd zokni, acélbetétes, fehér ing, mely mell alatt megkötve volt, melltartó ízlésesen kilógott. (nem úgy mint általában Paris Hiltoné
pfuj
) Mikor kimentem a fürdőből, Erik egy percre megnémult, majd csak ennyit mondott:
– Hú! A zene dübögött, egyre forróbb lett a hangulat, közben a fiuk előkerítettek egy üveg vodkát is, melyet naranccsal kevertünk. Felvetődött, hogy felelsz, vagy merszezzünk. Az elején persze ilyen szokványos kérdések, feladatok voltak. Aztán Cody bekeményített
Neki kellett pörgetnie, mely rám mutatott. Elvigyorodott
– Vadóc, felelsz vagy mersz? – kérdezte kajánul.
– Merek mondtam mit sem sejtve. – Rrrrremek! Jay! Másfél percig nyald Vadóc punciját! – mondta Cody. Erikkel hirtelen köpni-nyelni nem tudtunk. Cody felállított, megkért, hogy vegyem le a szoknyát és feküdjek a kanapéra. Miután ez megtörtént, szétettem a lábam, Erik, pedig oda hajolt a puncimhoz, de előbb kaptam egy hatalmas, érzéki csókot. Utána beleszaglászott a puncimba, és elismerő dörmögést hallottam lentről. És elkezdte. Először a csiklómat kezdte a nyelvével izgatni, nyalni, pici nyalintásokkal. Aztán egyre nagyobbakkal, és végül már szinte itta nedvemet, mely hüvelyemből folyt ki. Ujjával vagy nyelvével nem hatolt belém, amit picit hiányoltam, de segáz, élveztem én anélkül is
Hangosakat nyögtem, dobáltam a felsőtestem, de Erik nem hagyott, csinálta tovább
már majdnem elélveztem, amikor
Cody szólalt meg, hogy hahó, letelt. Nagy nehezen lecsillapodtam, majd visszaültem székemre, de még mindig olyan állapotban, hogy akármikor elélveznék. Én jöttem. Codyra pörgettem. Megkérdeztem, felel, vagy mer. Mert választotta. Na most megszívta. Felálltam, és egy 2 dl-es pohárba szín tiszta vodkát öntöttem. Lehúzta. Ismét ő pörgetett, de ezúttal Erikre mutatott a palack. A szokásos kérdés elhangzott, merszet mondott a Párom, Cody pedig azt mondta, lovagoljam meg Eriket. Először tiltakoztam, de aztán Cody azt mondta, hogy akkor mindkettőnknek le kell húznunk egy pohár vodkát, mire belementem. Most Erik feküdt hanyatt, és elővette farkát. Hosszú és vastag farka van, ami megdöbbentett picit, hisz nem hittem volna. Felsőtestére se panaszkodok, kockáit egyből megszerettem.
De maradjunk a lényegnél. Nem ültem bele rögtön, először kezembe vettem a farkát, és elkezdtem rajta húzogatni bőrt. Majd nyelvemmel a makk alatti érzékeny részt nyalogattam föl-le mozgatva a nyelvem. Alig hallható nyögés szakadt fel torkából. Én ezt biztatásnak vettem, végül a számba vettem a farkát, és elkezdtem őt normálisan szopni, és amennyire tudtam, bevettem farkát a számba, de nem vagyok az a mély torkos típus. Jól benyálaztam, mire végül levettem a bakancsot, és a szoknyát. Fölé helyezkedtem, mire végül oda illesztettem, és elkezdtem magamba engedni farkát. Amikor utat tört a makkja, mindketten felsóhajtottunk, én egy picit fájdalmamban, mivel eléggé szűk vagyok még ilyenkor. De elkezdtem a csiklómat izgatni körkörösen, Erik, pedig a melleimet markolászta, gyúrta. Mikor végre teljesen bennem volt, hangosan nyögtünk egyet. Megszűnt körülöttünk minden, amit még nem tapasztaltam egy srácnál se, mikor lefeküdtem vele, de most
eltűnt Cody, minden a környezetünkben, csak mi voltunk, és az, hogy egyre hevesebb csókolózunk, mozgok és mozog rajtam.
Erik előrehúzott, a térdeimet jobban felhúztam, és elemi erővel kezdett el dugni
csak nyögni tudtam, és végre elélveztem, de olyat, mint még addig sosem
Erik, érezvén az összehúzódásaimat, még jobban élvezte, és a fülembe nyögte, hogy ő is el fog menni, mire én is elkezdtem mozogni, összehangoltuk a csípőnket, és akkor Erikből kitört a láva. Élveztem, ahogy élvez. Miután lecsillapodtunk, egy csókkal köszöntük meg egymásnak az élvezetet
szextörténet
A farkas fasza
Piroska már nehezen mozgott a terhe miatt. Mindennapos volt. Társa, Farkas Szidomír, éppen élelembeszerzésen volt, és úgy gondolta, hogy elhozza a bábát, hogy vezesse le a szülést. A bába öt aranyért vállalta a kisdedek világra segítését. Megalkudtak és Szidomír előre kifizette őt, aztán elindultak az erdei házikó felé.
Piroska már erősen vajúdott és elfolyt a magzatvize is. Feltette a vizet a kályhára melegedni, aztán befeküdt a friss lepedőkkel áthúzott ágyba, így várva a bábát. Vajúdás közben átfutott elméjén élete fordulatot vett története.
Azon a ragyogó őszi napon kiskosarát a karjára véve, az édesanyja által megpakolt elemózsiával elindult a nagymama erdei házikója felé. Gyanús csend fogadta. A nagymama állig betakarózva feküdt az ágyában. Illendően köszöntötte, de csak rekedtes motyogás volt a válasz. Hozzá lépett és felhajtotta arcáról a dunyhát. Meglepetésére egy gyönyörű fiatal férfiarc nézett rá kéjsóváran. Kissé hátrahőkölt, majd megkérdezte tőle.
– Hát Te ki vagy?
– Én, egy vándorlegény vagyok és behúzódtam ide, ebbe az elhagyatott, üres házikóba éjszakára.
– Nem tudod, hogy hova tűnt a nagymamám? – kérdezte tőle ártatlan tudatlansággal Piroska. A farkas, mert, hogy ő volt a nagymama alteregója, imígyen válaszolt.
– A nagymamád, már az örök vadászmezőkre költözött: meghalt. Egy vadorzó lőtte le medve helyett…én már halva találtam rá a ház megett, el is temettem szegénykét. A vadászt pedig elkergettem.
– Ó, kedves fiatalember, hogy köszönhetném meg a hozzánk való jóságodat? Hoztam a nagymamának finom falatokat, felkínálhatom neked? – a farkas kéjsóváran jártatta tekintetét végig a hamvas szűz leányka arcán, testén és megszólalt.
– Ó, bájos leányzó elfogadom a kedvességedet – mondta, és felülve az ágyban, az ölébe tett kosárka tartalmát mind felfalta. Piroska látva, hogy a fiatal legénynek álcázott farkas némiképp elverve éhét, és nagyokat böffentve nyalogatta, valószerűtlenül hosszú, piros nyelvével kéjsóvár ajkait, megkérdezte tőle.
– Mivel tudnálak még megsegíteni deli legény?
– Hát, ami azt illeti, nagyon átfáztam az éjjel, ha mellém bújnál és megmelegítenél, gyöngyöm-violám, az jót tenne az egészségemnek – biztatta a farkas. Piroska, ártatlan tudatlanságában ráállt erre a karitatív cselekedetre és belegyezett, hogy mellé bújik. A farkas így biztatta.
– Vesd le ruhácskádat kisleányka, nem szeretném, ha összegyűrődne, mert mit is szólna az anyukád!
Piroska egyenként elkezdte levetegetni ruhadarabjait. Miután lehullott róla a pruszlik, a pöttyös szokna, a fehér karing is már csak egy bugyiban álldogált az ágy előtt. A farkas nógatva, megszólalt:
– Vesd le azt a kis ágyéktakaró bugyikát is, szeretném, ha egész testeddel megmelengetnél kis bülbül madaram. Piroska kibújt bugyijából is mellé bújt a farkasnak. A farkas rögtön átölelte, és elkezdte csókolni ajkait, hófehér hattyúnyakát, majd lejjebb a köldökéig. Közben hímvesszeje már ágaskodva kérte magának a részt. A lányka fölé guggolva felkínálta neki kőkemény dárdáját.
– Szopogassad drága kincsem ezt a finom nyalókát! – biztatta. Piroska, mit tehetett mást, elkezdte szopni ezt a hatalmas, piros fejűre duzzadó szex kígyót. Mikor már megjelentek az első harmatcseppek a farkas brámerjén, akkor, pozíciót váltva oldalra fordult Piroskával, és míg az hímvesszejét vallatta, az alatt ő meg hatalmas, recés nyelvével Piroska vérvörös szűzkelyhét vette munkába. Amikor már izzani kezdett, és vérrel telt meg a csiklója is, és megjelentek a kéj harmatcseppjei a csiklón, s kissé ráspriccelődtek a szőrös farkas nyelve, tudta, érezte a farkas, hogy most már cselekednie kell. Hirtelen pozíciót váltva, durván hanyatt lökte a szüzet és áttörve szűzhártyáját, tövig mártotta bele bíborlándzsáját. Piroska elalélt a fájdalomtól és kéjtől. A farkas hatalmas adag ejakulátumot pumpált be mohó hűvejébe és méhszáján át méhébe is juttatott egy-két hímivarsejtet.
– Juhhhuúj! Jajj, anyám! , nyögött a kéjtől a farkas hímlevével összekeveredő defloráció által okozott vérben fetrengő levegőért kapkodó Piroska. Aztán beleájult a kéjbe. Mire felébredt a bódító álomból, a legények álcázott vérfarkas, mert bizony egy vérfarkas tette magáévá a leányzót, úgy eltűnt, mint a kámfor. Egy levelet talált az asztalon: „kilenc hónap múlva, mikor eljön az órád, és elfolyik a magzatvized, megjelenek és segítem világra hozni közös gyermekeinket. Szidomír”
A bódult álom végetért, és újra, egyre szaporábban jöttek a göcsök. Ekkor léptek dobogása hallatszott, és megjelent a bába és a Szidomírnak álcázott vérfarkas. A szülés simán lefolyt. Két gyönyörű gyerekecskét hozott a világra Piroska. Egy kisfiút és egy kisleányt. Szidomír, alias, vérfarkas, ragaszkodott hozzá, hogy ő rágja el a köldökzsinórjukat. Ezáltal, amint elérik a felnőttkort mindketten vérfarkasokká válnak.
A bába bepólyálta a csöppségeket, és az anyjuk mellére fektette őket. Szidomír kikísérte a bábát. Amikor a ház mögé értek tépőfogait a bába nyaki ütőerébe vájta, és kiszívta életerejét. Az elaléltan hátra hanyatló bábaasszonyt még megerőszakolta, majd útjára engedte. Szidomír ettől kezdve békésen éldegélt szeretett nőjével, és gyönyörködött kis vérfarkas kölykei cseperedésében. Mert bizony igaz, hogy az idő múlásával még egy szakajtó kis vérfarkas csemetével örvendeztette meg őt Piroska. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Hátulról beakasztottam neki
Akkor épp pincérnőként dolgozott, esti műszakban. Megadta a számát, délelőtt tíz körül csörögtem rá. A harmadik csengetésre vette fel és álmos hangon szólt. Elnézést kértem, de nyújtózkodva mondta: semmi baj, már ideje volt felkelnie. Mondtam, hogy szívesen segítenék az ébredésben, ezen elvihorászott olyan nyújtózó kismacskaként, éreztetve, hogy lenne hozzá kedve.
Mondtam, hogy nekem is lenne hozzá kedvem, hívjon meg egy kávéra és 20 perc múlva nála leszek.
-Komolyan idejöönnééél? – kérdezte huncutkodva, olyan hallhatóan szájszélt nyalogatva.
-Már indulok is – feleltem. A farkamat gyorsan megmostam és egyben lehűtöttem, és tényleg indultam. Meleg nyárelejei nap volt, a megadott cím előtt leparkoltam és rátelefonáltam.
Egy kis pántos semmiségben jött le. Az arcán még a párna gyűrődései, a kis cickók bökdösték a vékony ruhát. Alig köszöntünk egy ismerősnek járó sziát, a liftben is csendben voltunk, csak amikor beléptünk hozzá és nyikordult a kulcs a zárban akkor fordult felém. Kislányos filigrán teste volt, max. 160 magas, nagy zöld szemek, Angelina Jolit idéző szopásra szétnyílók ajkak. Egy kézzel átöleltem, az üdvözlő pusziból csók lett. A vékony nyári nadrágon keresztül érezte a vigyázban álló farkamat.
Az ajtótól még két lépésnyit sem jutottunk beljebb, az előszobában folyt az izgatás. Egyik kezemmel a kis kemény seggét markolásztam, a másikban még mindig az irattáskámat szorongattam. Táskát földre dobtam, cipőből kibújtam, ő kislányosan húzott a hálószobája felé.
A simára borotvált puncit gyorsan megtaláltam, ő a dákót vette kezelésbe, vagyis inkább szájalásba. Nem hagytam, hogy sokat szopjon, ráültettem hamar. A haját jobbra-balra csapkodva lovagolt.
Lemosakodtunk, közben feltette a kávét. A pici panelkonyhában meséltünk, kávéztunk. Nem volt kimondottan szép arcú nő, de a száj, a kis kurvás mosoly izgatóvá tette. A teste meg mint egy bakfisé. Elmondta, hogy a gyerekei nyári vakáción vidéken a nagyszülőknél, a pasija csak hétvégeken ér rá.
A csészéket kezdte elmosni, a kis ruhácska izgatóan libegett a seggén. Mögékerültem. Simogattam. Hagyta. A sliccem zippzárjának a hangja… Hátulról nyomtam be tövig, ő ráhajolt a pultra. A kávéfőző mellett, emlékszem. Már lábujjhegyre ágaskodott, nyöszörgött is kicsit, de nem lassítottam a tempón. Az a „most szétbaszlak” kéjes érzés kezdett elborulni az agyamon. Nyomtam rendesen, már folyt rólam a víz amikor jött a lövés. Pihegve rogytunk a kis konyhai hokedlire.
Nem ért rá minden nap, de a nyár nagy részében heti egy-két alkalommal délelőttönként meghívott kávézni. Ha szólt rögtön rohantam mint az eszelős.
A második alkalomkor azt mondta, a dugást hanyagoljuk mert az neki nem esik túl jól, mert fáj neki, hanem majd ő puszilgatja. Csak ennél nagyobb probléma ne legyen, gondoltam, de lehet, hogy mondtam is. A forgatókönyv ezután úgy alakult, hogy szó nélkül felliftezés, előszobában csókolózás, táska, cipő, nadrág elhagyása a hálószobáig, ott ő leguggol és leszop, de úgy rendesen. Kézzel kevésbé izgatta, de nyelvvel profin. Az volt a heppje, hogy amikor leszopta, lenyelte, és az utolsó cseppet is kiszívta, akkor befejezés képpen adott egy puszit a farkam fejére. Amolyan jól teljesítettél, vagy valami hasonló dicséret lehetett ez nála.
Pihenés gyanánt a konyhában kávéztunk, beszélgettünk, és ha jól alakult a búcsúpuszilkodás akkor a hokedlin még egyszer megismételte a mutatványt.
Ősszel elkezdődött a suli, ritkultak a kávézások, új pasit talált, még tavasszal volt pár délelőtti menet, de aztán kért, hogy ne keressem. Azért lehet felhívom a napokban. Forrás: Testimese
Norinaga Akira – Lótuszvirág
Ott ültünk a nyitott ablak mellett. Valami pihe szállt a hajára. Leemeltem. A szeme megrebbent, a mosolya ellágyult. Szája megnyílt kissé. Remekül csókolt.
Halványkék selyem kimonója alatt nem viselt fehérneműt. Felsőtestének lassú mozdulatával maga emelte a tenyerembe a keblét. Keble pontosan beleillett a tenyerembe, s amint hozzáértem, feszessé merevedett. Tudtam, a melle ugyanolyan érzékeny, minta az öle. Megoldottam a kimonója övét. Enyhén hátrahajolva ledobta magáról a kimonót. Mellrózsája élénkvörössé vált, bimbója dagadozott. Ráhajoltam, nagyon gyengéden csókoltam. Tarkómon éreztem perzselő lehelletét, ujjai a nyakamra simultak. Lassan csókoltam, nyelvem a mellbimbójára tapadt. Remegés futott végig a testén. Kezem a másik mellére csúszott, annak bimbója is megmerevedett már. Minden ízében reszketni kezdett, hirtelen összerándult, önfeledt sikoly szakadt fel a torkából. Kiengedtem a számból a mellbimbóját.
– Elélveztél?
Suttogva kérdeztem. Csak a szeme intett igent. Öle alatt néhány csepp nedvesség csillogott a padlón. Kuncogva suttogott.
– Tudtam, hogy ez lesz. A bugyit már előre levetettem… Még szerencse.
Valahányszor elélvezett, nedvesség lövellt ki az öléből. Valamivel kevesebb, mint egy férfi magja. Különös tulajdonsága rettenetesen izgatott. Csókolni kezdtem a másik mellét, azzal is elélveztettem. Öle alá csúsztattam a kezem, jólesett érezni, ahogy a tenyerem megnedvesedik.
Mosolygott rajta.
Lefektettem az ágyra. Széttárta combját, hosszúkás, vékony ujjaival szétsimította szőrzetét. Nem dőltem rá még. Gyönyörködtem az ölében. Szeméremajkának széle sötét, majdnem barna volt, szemérme bíborszínben ragyogott. Lüktetett a halántékom, bolondos ötlet jutott az eszembe.
– Játszanál magaddal? Szeretném látni, hogyan csinálod…
Meghökkent kicsit, lehunyta szemét. Két ujjával közrefogta csiklóját. Egészen lassan simogatta. Kiszáradt a torkom a látványtól. Amikor a teste remegni kezdett, hüvelyébe nyomtam a mutatóujjam. Sikoltozott gyönyörűségében, kilövellt megint. Néhány pillanatig ernyedten pihegett. Hüvelyében hagytam az ujjam, nyelvemmel a csiklójához értem. Alig érintettem hozzá. Csiklója másodperceken belül mereven ágaskodott a nyelvem után. Lassan csókoltam a csiklóját. Csak a csiklóját. Amikor újra remegni éreztem a testét, lágyan végignyaltam a hüvelyét az ujjam felső része körül. A számban fogtam fel a cseppjeit.
Felsóhajtott.
– Nagyon értesz hozzám.
Hirtelen emelkedett fel az ágyon, kezébe vette a botom. Lágy volt az érintése. Megcsóválta fejét.
– Akkora lettél, hogy szinte félek tőled.
Szájába vett. Nyelvét végigfuttatta a farkamon. Lehelletfinoman futtatta rajta. Kevés ideig hagytam.
– Gyere…
Fölém ült, magába vett. Nem engedtem mozogni, leszorítottam, olykor hagytam billegni csupán. Ült a farkamon, és élveztem hüvelye pompás érintését. Széthúztam a szeméremajkát. Elértette, mit akarok, játszadozni kezdett a csiklójával. Izgatott a csikló merevsége, mély vörös színe. Felemelkedtem kissé, szába vettem a mellét. Úgy csókoltam meg a melle rózsáját, mint az imént a csiklóját. Abban a minutumban elélvezett. Lestem közben, hol járatja az ujját, amikor elönti a gyönyör. Lehanyatlott a keze. Hagytam kis ideig, hadd fújja ki magát, majd visszahúztam a kezét, vele nyittattam szélesre szemérmének nagyajkát. Csiklója ismét felduzzadt. Szemem sarkából lestem az arcát. Kitágult szemmel figyelte, hogyan játszadozom a csiklójával, s amint a teste remegni kezdett, halkan kibukott a száján:
– A mellem…
A másik mellét csókoltam meg. Öléből kicsapott a nedvesség, teste összerándult. Ellankadt megint. Felsóhajtott.
– Most elszívnék egy cigit…
Az éjjeli szekrényben hevert néhány cigaretta. Nem hagytam, hogy leszálljon érte. Addig nyújtóztam, amig végre elértem egyet. Meggyújtottam. Nagyot szippantott belőle, messzire fújta a füstöt. Mosolyogva nézett. Ölével ösztönösen kezdett mozogni. Leszoritottam a tomporát.
– Ülj csak, nem mozogj…
Rekedtes volt a hangom. Félig lehunyta pilláját. Teste mozdulatlanul tapadt hozzám, hüvelye moccant csupán.Megszorította-eleresztette a farkam. Lassan, számítóan csinálta. Olykor-olykor szippantott egyet, aztán megfeledkezett a cigarettáról. Szorításai meggyorsultak. Testén végigfutott a remegés, mozogni próbált. Nem hagytam, egyre erősebben szorítottam a tomporát, hogy csak a hüvelyével mozoghasson. Hirtelen rándult össze a teste, hüvelye valósággal görcsölt, présként szorított magába. Feszítettem belé a farkam, ahogy csak tudtam. Önfeledten sikoltozott, csatakossá lövelte az ölem. Eldőlt rajtam, haja az arcomba hullt. Hirtelen emelte fel a fejét.
– A cigi… Elvetted az eszem. Jó, hogy nem égettelek meg!
A csonkot odahajította a hamutartóba. Tündöklően csillogott a szeme. Rám hajolt, suttogva kérte:
– Gyere hozzám hátulról.
Négykézlábra állt, szétsímította szőrzetét. Jobbjának gyűrűs és és középső ujja közé fogta csiklóját. Lassan csúsztattam a farkam a hüvelyébe. Tövig magába vett, most ő nem engedett mozogni. Csiklójával játszott, hüvelyével meg-meg szorította a farkam. remekül csinálta. Rásimultam a hátára, tenyerembe akartam venni a mellét. Elhúzta a kezem, suttogott.
– Ne még…
Gyönyörű tompora volt. megcsodáltam a két ülőgumó közötti völgy ívét, meg kellett simogatnom. Véletlenül értem a végbélnyílásához. Megremegett tőle. Megnedvesítettem az ujjam, óvatosan nyitottam szét. Majd olyan könnyen fogadott be ott is, mint ahogy a farkam bevette a hüvelyébe. A farkammal meg se próbáltam mozogni. Csak az ujjam mozgattam, lassan, óvatosan.Csöppet feljebb emelte tomporát, hogy jobban hozzáférjek. Hüvelye megint présként szorította a farkam. Artikulátlan hangok törtek fel torkából, ismét elélvezett. Elnyúlt alattam, mint akit leütöttek.
Nem akartam ráfeküdni. Könyökömre támaszkodva hajoltam fölé. A farkam nem vettem ki a hüvelyéből. Hosszúnak látszó ideig hevert aléltan. Lassacskán eszmélt, fejét felemelve visszanézett.
– Te még nem is élveztél…
– Élvezlek.
Ajka körül mosoly játszott.
– Így akarod?
Nem úgy akartam, de nem mondtam meg neki. Ráereszkedtem, tenyerembe vettem a mellét. Amint hüvelye ismét iszamossá vált, kivettem hüvelyéből a farkam. Csodélkozva kapta hátra a fejét. Elnevettem magam.
– Ereszkedj rám…
Fölém térdelt. Megfogta a farkam, néhányszor csiklójához dörzsölte. Csiklója lassan fölmerevedett, akkor odébb toltam a kezét.
– Alul vegyél be.
Meglepődött kicsit. Tátova mozdulattal igazította a farkam az alsó nyílásához. Nagyon lassan, centiméterről, centiméterre eresztette magába. Tágra nyitotta szemét. Arca meglepetést tükrözött. Amikor egészen befogadott, egy pillanatra lehunyta pilláját, lágy hangon megszólalt.
– Furcsa…
Láttam rajta, nincs ellenére a dolog.
Megkértem, húzza szét a szeméremajkát.
Balkezemmel a csiklóját simogattam – éppen csak le-lenyomtam, egészen gyengéden. Hamar harmatos lett, akkor bevittem az ujjam a hüvelyébe. Szinte mindjárt elélvezett. Hosszan élvezett, perceken át vonaglott, sikoltozott, végül kirántotta az ujjam a hüvelyéből. Végigzuhant rajtam, levegő után kapkodott. A farkam még benne volt, és ő megcsóválta fejét.
– Hogy te miket kitalálsz… Most már sehol se vagyok szűz!
– Elég hosszú ideig voltál az, nem? Miért nem szóltál, hogy ennyire érzékeny vagy alul? Mosolygott.
– Azért férfi a férfi, hogy kitalálja.
Óvatos mozdulattal megemelte tomporát, kicsúsztatott magából. Lekuporodott mellém. A farkam nézte, átkulcsolta ujjaival. Nagyon lágyan ért hozzá, végigsimította néhányszor. Gyengéden csinálta, a bőr alig moccant a farkamon a keze nyomán. Aztán fölé hajolt, ajkát érintette a makkomhoz. Finoman érintette hozzá, és nagyon-nagyon lassan. Szinte alig mozgott az ajka. Makkomon éreztem a lehelletét. A lehellete is izgatott. Olyan simogatónak hatott, mint az ajka érintése. Legszívesebben belenyomtam volna a szájába a farkam. Hátrahajolt kissé, kezét a farkam tövére illesztve, szemlélgette. Megint ráhajolt, nyelvével simította át a makk bőrét. Lágyan, gyöngéden simította át. A farkam ágaskodott, megmeltem a derekam, ő azonban felütötte a fejét.
– Maradj. Nem fogsz gyorsan elélvezni.
Búgott a hangja. Lehunytam a szemem.
Ajka közé fogta a makk peremét, gyengéden meg-megszorította. A nyelvével később ért hozzá, rá-rá simított vele, aztán csókolni kezdte. Csigalassúsággal csókolta. Csak a makkot. Jobbját a farkam alá csúsztatta, tenyerébe vette mindkét golyómat. A melle után nyúltam, de elhúzta. Bocsánatkérően suttogott.
– Most ne izgass fel…
Újra a makkom csókolta. Csigalassúsággal, csak a makkot. A szívem a torkomban kalapált, a halántékom lüktetett. Nyelve hirtelen szaladt meg, végigfutott a farkamon. Egy pillanatra csupán, talán azért csak, hogy, benedvesítse. Ismét a makkom vette kezelésbe. Árnyalatnyival erősebben fogta ajka közé, valamelyest a csókja is erőteljesebb lett. Nagyon kicsit lett erősebb.
Megadtam magam. Lehunyt szemmel élveztem a játékát. Nyelve másodszor, harmadszor is végigcsókolta a farkam teljes hosszát.
A testem merevre feszült. A halántékom dobolt. Fel-felnyögtem. Sokára szánt meg. Hüvellyé formálta száját, rátapadt a farkamra. Ahogy csókolta, meg-megszívta közben.
Felkiáltottam. Fel kellett kiáltanom. Elöntött a gyönyör.
Nagy kortyokban nyelte a magvam. A szája még mozgott a farkamon, már valósággal fájt az érintése. Összerándultam.
Kiengedte szájából a farkam, elnyúlt mellettem. Önfeledten öleltem át, hallgattam a szuszogását. Sokára mozdultam meg, ajkamhoz vontam a kezét.
– Köszönöm.
Könyökére emelkedett, félrehajtotta kissé a fejét. Haja előrelibbent, eltakarta fél arcát. Meghitt hangon suttogott.
– Felizgattál, pedig nem akartam… Kicsókolsz majd?
Ki kellett mennem. Amikor visszatértem a szobába, combját széttárva, hanyatt feküdt az ágyon, cigarettát szívott. Leültem az ági szélére. Elém tartotta a cigarettát. Megszívtam. Ő kuncogott.
– Mindig újra felizgulok tőled… Ez miért van? Különösen dús, meglepően hosszú fekete szőrzet borította ölét magasan, a hasa aljáig. Itt-ott egy-egy ezüstös szál vegyült közé. Ujjaimmal beletúrtam. Mosolyogva nézte, szippantott a cigarettából.
– Előbb szívjuk el.
Otthagytam a kezem az ölében. Azon tűnődtem, hogy én is mindig újra felizgulok tőle.
Rendhagyó viszonyunk volt. Sose beszéltünk róla. Soha nem is mondtam neki, hogy szeretem. Egyedül nevelte két lányát, a férje otthagyta. Én azután ismertem meg. Ügyesen kezelte az ecsetet, selyemképek festéséből, eladásából élt. Főleg amerikai turistáknak árusította őket, egy szálloda mellett, az utcán. Megakadt a szemem a kezén, aztán rajta. A nőkön valahogy megérezni, ha kielégítetlenek. Arca nem volt szép, de kedvesnek látszott. Csillogó szemmel nézett vissza. Kertelés nélkül adta tudtomra, hogy tetszem neki. Mindjárt hozzá is tűzte, hogy van egy állandó kapcsolata, amelyet semmiképp nem kíván kockára tenni, egyrészt mert biztos támaszt jelent a számára, másrészt azért sem, mivel a férfi becsületes ember, nem kívánja megsérteni a hiúságában. A két ok miatt csak hébe-hóba kereshetem fel, mégpedig minden esetben előzetes megbeszélés szerint. Mosolyogva replikáztam, hogy én sem jelentem be a feleségemnek: összeakadtam egy kedves teremtéssel. Egyszerre nevettük el magunkat, s néhány nap múlva szerét ejtette, hogy felmehessek hozzá. Olyan természetességgel adta nekem a testét, mintha évek óta ismertük volna egymást. Hálás volt a gyönyörért, mint mondotta, ritkán részesedett benne. Valahai férje is, jelenlegi szeretője is a saját élvezetével törődött csupán. Ámuldoztam a szavain, számomra érthetetlennek tűnt fel, amit mondott. Pompás nő volt. Ha kissé odafigyelnek rá… Szerencsémre nem figyeltek oda. Mindkét gyermeke tíz esztendő felett járt, de a keble különösen kivételes fokú érzékenységét én fedeztem fel a második pásztoróránkon. Arra is én vezettem rá, hogyan mozgassa külön – testétől függetlenül – a hüvelyét. Két gésalyócskával ajándékoztam meg. Számomra furcsa volt, hogy nem ismeri ezeket az egyszerű eszközöket, s hitetlenkedve hallgatta a használati utasítást: tolja fel mélyen a hüvelyébe, és próbálja megtartani benne hosszabb időn át, napi teendői végzése közben is. Meglepően rövid idő alatt csodálatos jártasságot szerzett vele, s tudományával sikerült teljesen lekötnie állandó partnerét. Számomra – hosszú ideje már – akkor tette szabaddá magát, amikor csak rnegkívántam. Engem is meglepett, hogy most, ennyi idő után, újabb érzékeny pontjára találtam rá az alsó nyílásán. Sajnáltam, hogy nem előbb. Amint mindez az eszembe tolakodott, nem álltam meg kérdés nélkül.
– Használod még a gésa-golyókat?
– Elpirult, pillanatra lesütötte a szemét.
– Olyankor, ha sokáig elmaradsz. Akkor igen… Berakom őket, és csakhamar elélvezek anélkül, hogy magamhoz nyúlnék. Amióta megvannak a golyók, nem nyúltam magamhoz nélküled. Veled más… Ha előtted játszom magammal, mindig az az érzésem, hogy téged izgatlak…
Hirtelen harapta el a folytatást. Nevetős arccal tette hozzá:
– Előtted kifejezetten kívánom simogatni magam odafent. Amikor nézed, sokkal jobb, mint máskor szokott lenni. Nem tudom, miért?
Kioltotta a cigarettát a hamutartóban.
Ujjaim önfeledten játszadoztak a szőrzetével.
Odavetette pillantását, sugárzott a szeme. Ölére hajoltam. Nem használt illatszert, természetes illata viszont bódított, sajátos illattá vegyült az én testem szagával. Jólesett beszívni. Ujjaimmal szétfésültem buja szőrzetét. Hüvelyének illata még erőteljesebben csapott meg. Kitágult, reszketett az orrcimpám. Éreztem, nézi, ahogy nézem. Ráfeledkeztem tojásdad alakú nyílására. Felette a csiklója lassan-lassan meredezett, halvány rózsaszínűről vörösre változott. Elmosolyodtam: pontosan olyannak látszott, mint egy miniatűr hímtag. Gyönyörűnek találtam, és élveztem, hogy a szemem láttára peckesedik. Megérintettem a nyelvem hegyével, kissé megbillegettem erre-arra. Ennyi hiányzott hozzá, hogy kimerevedve haragosvörös színt öltsön. Izgatott a látványa. Úgy fogtam óvatosan az ajkam közé, mint az imént Lótuszvirág vette ajka közé a farkam makkját. Éppen hozzáértem csak. Vártam, hogy benyirkosodjék, akkor eresztettem rá a nyelvem. Röpke csókban fürdettem, aztán ajkam közé szíva gyengéden megszorítottam. Egy pillanatra csak.
Lótuszvirág hatalmasat sóhajtott.
Nyelvemmel körbetapogattam a csiklóját. A hegye különösen izgatott. Hirtelen engedtem ki a számból. Nyelvem végigsiklott a hüvely teljes hosszában a nyílás mindkét partján, le az alsó nyílásáig. Belecsókoltam az alsó nyílásába, majd visszafelé haladva a hüvelye közepébe. Hegyes-keményre nyújtottam a nyelvem, körültapogattam a hüvely bejáratát. Ezt is hirtelen hagytam abba, ajkam közé kaptam a csiklóját, fogtam csupán, némelykor ráengedtem a nyelvem, olykor meg is billegettem a nyelvemmel. Kezemmel szélesebbre húztam szét a szeméremajkát, hogy a hüvelye jobban feszüljön.
Pihegve szedte a levegőt. Keze a farkamhoz tévedt. Ujjai átfonták a farkam, gyengéd mozdulatokkal meg-megszorított.
Megint végigsiklottam a hüvelyén, az alsó nyílásáig. Most ott merevítettem hegyesre a nyelvem. Nyögdécselve élvezte, hogy a nyelvein a záróizmát feszegeti. Eleresztette a farkam, mindkét kezével széthúzta a tomporát. Nyelvemmel körültapintottam alsó nyílásának bejáratát, mint az imént a hüvelyét. Hosszabban időztem rajta, mint a hüvelye bejáratán, közben ujjam közé vettem a csiklóját. Halkan kérlelt.
– Ne még… Csak ott alul…
Lassan csináltam, nagyon lassan. Mindkét keze a tomporára feszült. Ujjai egyre közelebb csúsztak alsó nyílásához, úgy húzta szét a nyílást, mint a szeméremajkát szokta. Belefeszítettem a nyelvem. Altestét kimerevítette, visszafojtotta lélegzetét. Lágyan, hosszan rácsókoltam a nyílására, majd ismét merevre nyújtottam a nyelvem. Lélegzete felgyorsult. Nem akartam, hogy hamar elélvezzen. Az járt az eszemben, minél tovább nyújtom el a gyönyörét, annál jobb lesz neki. Megint rácsókoltam a nyílására, valamivel hosszabban, mint az előbb. A merev nyelvem várta, suttogva bukott ki a száján:
– Ne kínozz… Csak úgy, mint az előbb…
Teljesítettem a kívánságát. Örültem, hogy a gyönyör újabb forrását fedeztem fel rajta. Öle remegni kezdett, aztán egész testén végigfutott a remegés. Felsikoltott. Nem hagytam abba, tovább feszegettem a nyílását. Valósággal görcsbe rándult tőle. Keze lecsúszott a tomporáról, ernyedten ejtette maga mellé, pihegve kapkodott levegő után. Még lágyan rácsókoltam a nyílására. Már elhagyta a heve, tűrte csak.
Felemelkedtem kissé, könyökömre dőltem. Néztem az ölét. Csatakos volt, csiklója parányivá töpörödött, pasztellszínt öltött. Megsimogattam a szőrzetét.
Ő is felemelkedett, megrázta fejét.
– Önző voltam, ne haragudj…
– Jó volt?
Sugárzott a szeme, biccentett csak. Ágaskodó farkam után nyúlt, ujjaival végigcirókálta. A hangja meghitten csendült.
– Heveredj le és engedd el magad.
Alám csúsztatta tenyerét, kissé megemelte a zacskóm. Lágyan fogta. A nyelvével is lágyan illette. Végigcsókolta, fokról fokra haladt felfelé. A farkam tövén széthajtotta a szőrt. A farkam tövét csókolta. Finoman csókolta, alig ért hozzá a nyelvével. Lágy érintése különösen ingerelt, vártam, hogy feljebb és feljebb csúsztassa a nyelvét. Nem siette el. Körülbelül a feléhez érve két ujjával átfont, óvatosan visszahúzta a farkam bőrét, szabaddá tette a makkom. Milliméterről milliméterre nyaldosta meg a farkam, egészen fel a makk pereméig. A makkot hirtelen fogta be szájába, nyelve végigfutott a kupoláján, s rögtön elengedve kapta ajka közé. Nem érintette meg a nyelvével, tartotta csupán az ajka között.
Kerekre tágult szemmel bámultam, ahogy csinálja. Tekintetünk összeakadt. Perzselt a pillantása. Láttam rajta, hogy ismét felizgult. Nem kérdeztem meg. Jobbommal magam felé húztam mindkét combját. Elértette. Anélkül, hogy a farkam kiengedte volna az ajka közül, átvetette lábát a mellemen.
Csiklója már ismét merevre duzzadt, különös izgató illatot árasztott. Ajkam közé vettem, ugyanúgy, ahogy ő fogta ajkával a makkom. Éreztem, hogy beleborzong.
Széthúztam a szeméremajkát.
Utólag jöttem rá, hogy pontosan követtem az ő szájának mozdulatait. Ösztönösen követtem. Ugyanúgy csókoltam végig a hüvelyét, mint ő a farkam.
Ugyanúgy tartottam ajkam között a csiklóját, mint ő makkom. A mozgása ütemét is átvettem. Amikor gyorsabbra váltott, én is gyorsítottam, amikor lassított, én is lassítottam. Egyszer-egyszer elengedett, néhány pillanatig nézte a farkam. Olyankor én is elgyönyörködtem hüvelyének-csiklójának látványában. Amikor nyelvemmel a hüvelye nyílását feszegettem, éreztem, hogy ugyanúgy meg-megszorítja hüvelyét, mintha a farkam járna benne, s ajka erősebben tapad a makkomra. Ha ráeresztettem a nyelvem a csiklójára, ő is csókba fürösztötte a makkom.
Úgy éreztem, mintha valami lassított felvételt néznék, miközben magam is részese vagyok a filmben történteknek.
Elengedett ismét. Én is elvettem az ajkam a csiklójáról. Arcához szorította a farkam. Nagyon halkan szólalt meg.
– Nem bírom tovább… A mellemre engeded majd?
Szó nélkül vettem vissza ajkam közé a csiklóját, megbillegettem a nyelvemmel. Tudtam, hogy ezt a mozdulatot különösképpen kedveli. Megborzongott tőle. Lassan-lassan billegettem a csikló hegyét. Lélegzete felgyorsult, egész testében megremegett. Artikulátlan hangok törtek fel a melléből. Hosszan élvezett, sokáig lövellte a nedvét. Hirtelen kapta el a számról a csiklóját, felült.
– Engedd rám…
Feltérdeltem. Közelebb csúszott hozzám. Kevés nyállal megnedvesítette melle rózsáját, odaillesztette hozzá a farkam. Suttogva kért.
– Húzd vissza…
Értettem, mit akar. Balkezemmel leszorítottam farkam tövén a szőrzetet, jobbommal visszahúztam a bőrét, amennyire csak tudtam. Ő baljának tenyerével átfonta a farkam tövét, lassan, körkörösen mozgatta a makkom a mellbimbója körül. Jobbjának megnedvesített ujjai fürgén száguldoztak fel-alá a farkamon, mint valamilyen fuvolás a hangszerén. Alig-alig érintettek, csupán a makkom karimáján simultak szorosan a bőrhöz. Izgatott, ahogy csinálta, s még annál is jobban izgatott, hogy kitágult szemmel nézte. A farkam hegye nyirkossá-csuszamlóssá vált – akkor meggyorsította ujjait, szaporábban simította makkom karimájához.
Lihegtem, a testem megfeszült. Az utolsó pillanatokban ujjainak simogató érintését enyhe szorítás kísérte. Úgy éreztem, kiszakad a bensőm a gyönyörtől, felkiáltottam. Nem hagyta abba. A testem görcsösen összerándult, szinte elaléltam.
Ő kissé hátrább vonta mellét, leste, ahogy a magvam odafreccsen a mellrózsájára, végigcsorog a keble alján. Keze újra és újra lövellésre ingerelt.
Az utolsó cseppig kifejte a magvam. Akkor engedte ki ujjai közül a farkamat, amikor minden porcikámban reszkettem. Tenyerével végigkente bőrén a magvat. Elhanyatlott az ágyon, magához ölelt.
Hevertünk egymás mellett, mint a szélütöttek. Lótuszvirág az órájára tekintett, szemöldöke megrándult. Tudtam, a társát várja.
Sietve öltöztem. Kikísért, az ajtóban sejtelmesen mosolygott.
– Menj most már… Sokára kerülsz elő ismét?
Hát lehet ilyen nőnek ellenállni?
Takarítónő
Alig múltam 16 éves, amikor kollégista voltam Budapesten. Mint a legtöbb kamaszt engem is hajtottak a hormonok, és mivel még nem volt lánnyal „dolgom” rendszeresen maszturbáltam a kollégium férfivécéjében. Egy igen hideg márciusi nap volt, úgy látszott, hogy a tél nem adja könnyen meg magát, ezért még kabátban kellett elmennem a suliba, ahol egy érdekes eset történ meg velem. A napom szokásosan kezdődött, lespanoltam a skacokkal az első óra előtt, majd kezdetét vette a tanítás. A matek óra volt a kedvencem, hiszen ezt az órát a suli legcsinosabb üdvöskéje tartotta. A matek tanárnő felé minden fiú osztálytársam igen nagy érdeklődést mutatott, hiszen hosszú szőke hajával, bájos mosolyával, valamint extra méretű tüdejével a pornóiparban sem halt volna éhen… Úgy az óra közepe felé járhatott, amikor elkezdtem fantáziálni arról, hogy milyen is lehet ruha nélkül a mi kis matek tanárunk.
Kisvártatva azt is elképzeltem, hogyan tudnám boldoggá tenni. Ekkor, mint derült égből a villámcsapás hallom, hogy búja ajkai a nevemet formázzák. Pechemre kihívott a táblához, hogy oldjam meg a következő kétismeretlenes feladatot. Igen ám de, csak amikor reflexszerűen felpattantam, akkor érzékeltem, hogy az elmúlt percek fantáziálása nem hagyta hidegen altestemet! Nem volt mit tenni, nem volt visszaút felálltam ráadásul „négyzetesen” akkor már ki is kellett mennem a táblához. Persze az osztály fiú tanulói sem hagyták szó nélkül mini-metamorfózisom, és hangos bekiabálásokkal juttatták el a szőke Nőisten felé a legújabb információkat. Éreztem, hogy soha nem látott pír önti el arcomat, és hogy legszívesebben egy teljesen más bolygón lennék, nem pedig itt összezárva 18 rajtam röhögő kamasszal, no meg persze sexi tanáramazonnal. Az a pár perc számomra gigászi órákká nőtte ki magát, de hát nem volt mit tenni, miután megoldottam a példát még mindig peckes férfiassággal visszahúztam a helyemre, s nem mertem a tanárnő szemébe nézni.
Na ezt most jól megkaptam legalább egy izmos hónapig én leszek a fő téma az osztályban. A tanításnak korán vége lett ezen a hideg napon, én pedig a történtektől még mindig egy kicsit összezavarodva mentem vissza a koleszomba. Mivel még igen korán volt én értem vissza elsőnek a koleszba, ledobtam a tatyómat a szobámba az ágyam mellé, és magamban átértékeltem a történteket. Ahogy felidéztem a tanárnőm karcsú alakját ismét merevedésem támadt, de szerencsémre, most egyedül ért az erekció. Elképzeltem hogy négykézláb áll előttem, én pedig nyögve döfködöm kéjbarlangját. Gondoltam jobb híján kimegyek a mellékhelységbe és „játszok egy kicsit a bohóccal”. Így is tettem. Mivel tudtam, hogy a többi kollégista csak több mint két óra múlva várható, teljesen átadtam magam a jobbom nyújtotta élvezetnek. Gondolatban megint elképzeltem, hogy a tanárnőm anyaszült meztelenül áll előttem, és én azt teszek vele, amit akarok.
Már-már a csúcs felé közeledtem, amikor megtörtént velem a nap második szerencsétlensége: Letolt nadrággal állok a kollégium férfivécéjében, amikor rajtakap a kolesz fiatal takarítónője. Hát igen vele tényleg nem számoltam. Arcomat újból elönti az ismerős vörösség próbálom rejtegetni falloszom, de mihaszna. A lány meg csak áll és néz. Meglepődést, zavart és kíváncsiságot olvasok le arcáról. Az egész nem lehetett több öt másodpercnél, persze én többnek éltem át. A takarítólány sarkon fordult, majd sietős léptekkel távozott. Nem tudom, hogy miféle perverzió fogott el ebben a pillanatban, de gondoltam egyet, rendbe raktam magamat, és a lány után szaladtam. Tudni kell a mi kis takarítónkról, hogy most kezdett el itt dolgozni a koleszba januárban, és minden fiú elkapná őt, egy pásztorórára, hiszen a munkaruha alól ki-ki szokott villanni farmerruhás formás kis popsija, a mi legnagyobb örömünkre.
Cirka ötven méter múlva utolértem őt, majd így szóltam hozzá:
– Ugye nem mondod el senkinek, hogy mit láttál, tudod ez nekem nagyon kellemetlen. A legnagyobb meglepetésemre ekképpen felet:
– Nem mondom el egy feltétellel. –No és mi lenne az? Kérdeztem egyre nagyobb kíváncsisággal.
– Gyere velem, és megtudod. Mondta, majd megengedett felém egy kaján mosolyt, amiből én azt a következtetést vontam le, hogy a mai napom nem lesz egyszerű. Fogta a kis partvisát, és elvitt engem a takarító helyiséghez, amihez csak neki volt kulcsa, Bementünk, majd belülről bezárta az ajtót. Vadabbnál vadabb gondolatok járták át agyamat, persze féltem is egy kicsit, vajon mi lesz ennek a vége. Amikor már végre meg akartam kérdezni, hogy mi az-az egy feltétel megszólalt:
– Nem mondalak el senkinek, ha befejezed azt előttem, amit félbehagytál.
Hát mindenre gondoltam, csak erre nem. Megpróbáltam beadni neki, hogy szó nem lehet ilyesmiről, de ő hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy még sohasem látott fiút önkielégítés közben. Nem is fogsz mondtam magamban, persze paráztam attól, hogy beköp a nevelőtanároknál. Egy feltétellel teszem, ha te is simogatod magadat közben, ott, ahol neked a legjobb! Bekapta a horgot, legalábbis úgy gondoltam, amikor láttam, hogy kezdi kigombolgatni a kopott kis köpenyét, és engedni láttatja formás idomait. Nem könnyen indult be a dolog, hiszen még én sem csináltam ilyet, és elég hülyén éreztem magamat a szituban. Bezzeg ilyenkor meg nem akar megkövülni az, aminek meg kell! Ahogy teltek a percek szép lassan lekerült rólunk a ruha, és mind a ketten neki kezdtünk saját magunk izgatásába. Ő tőlem mintegy másfél méterre ált, és gyenge fényben is egyből kiszúrtam igényesre fazonírozott puncusát.
A helyiség kicsi volt mégis távol volt tőlem a lány, hiszen minden vágyam az volt, hogy megérintsem őt, de féltem a reakciójától. Nem akartam, hogy túlságosan mohónak tartson: A kisujját nyújtotta, de nekem az egész karja kell. Az idő sebesen rohant, mi pedig kezdtük átadni magunkat az élvezeteknek. Miközben punusát kívülről csikizte jobb mutatóujjával, bal kezével a mellbimbóit kezdte el morzsolgatni, melyek szemmel láthatólag beton kemények voltak. Tudtam, hogyha ilyen iramban folytatom a hokizást, akkor úgy járok, mint az egyszeri postás, aki idő előtt kézbesült. Ezért lassítottam a tempón és egyre csak gyönyörködtem a látványban. Eleinte csak halk egész mélyről jövő zihálást hallatott, majd egyre erősödő kéjes sikolyokat is megengedett magának ez a kis bestia.
Nekem sem kellett több, egyszerűen sokkolt a látvány, ahogyan először csak egy, majd végül már két ujjával tömte be tátongó punciját, mindezt pornófilmre emlékeztető cuppogással kisérve. Hát igen, nem bírtam tovább, és egy utolsó megsemmisítő húzással eljutottam az áhított orgazmusig, ő meg csak egyre gyorsított a tempóján, ami eddig sem volt valami lassú. Nem sokkal azután, hogy forró spermám a poros takarítószereken landolt, ő is elélvezett egy nem egyszerű sikoly keretében. Remegő térdekkel, és lankadozó farokkal próbáltam arra kérni, hogy vegye el a szüzességemet, de ő csak kinevetett, és azt mondta, hogy nem lehet, mert neki van barátja, és ő nagyon szereti. – Szépen állunk. Mondtam neki egy kicsit bosszúsan. –Ezt mondhattad volna egy kicsit korábban.
Végül felöltöztünk, és elváltunk egymástól azzal a megállapodással, hogy az itt történtek, csak ránk tartoznak és senki másra. Ezután többször próbáltam őt megkörnyékezni, de mindig elutasított valami gyenge kifogással. Egy kicsit bántott a dolog, hogy ennyire levegőnek néz ezek után, de hát hálás lehetek a sorsnak ezért a nem mindennapi élményért. A suliban nem is voltam akkora téma, csak a tanárnőn vettem észre, hogy egy kicsit mintha máshogy néz rám azóta a „feláll”-ásom óta. A történethez tartozik, hogy ez a matek tanár még egy évig tanított, de soha többet nem hívott ki a táblához felelni. Azóta eltelt hat év, és a takarítólány férjhez ment ahhoz a barátjához, akivel akkor járt. Ez volt életem első szexuális élménye, nem valami nagy szám, de higgyétek el nekem hatalmas lendületet, önbizalmat adott későbbi felnőtté válásomhoz.
Kellemes utazás
Az utolsó heteket töltöttük a főiskolán, és ezek a hetek a vizsgák hetei voltak. Mindenki teljes erejével a tanuláson volt, de e mellett a diákok égtek a vakáció lázában. Arról beszéltek a baráti társaságok, hogy ki mit fog csinálni a nyári szünetben és merre fog utazni. Voltak, akik a szüleikkel készültek hosszabb nyaralásra, mások a barátaikkal készültek elutazni, és akadtak szép számmal olyanok is, akik a kedvesükkel tervezgettek közös programokat. Én pont egy ilyen réteghez tartoztam.
Nagyon régóta készültem már rá, hogy végre találkozzam vele. Sajnos eddigi kapcsolatunkat csak az internettel tudtuk életben tartani, de mindketten tudtuk, hogy ez a nyár már mindent meg fog változtatni. Több, mint négy évnyi tartós ismeretség után mindketten nyugodtan bevallhattuk, hogy szeretjük egymást és a jövőt mindketten közösen képzeljük el. Ezzel a tudattal minden napomat egyre izgatottabban éltem meg, hiszen a tanításnak július elejére tették a végét, melyhez már nagyon közel éreztem magam. Úgy terveztem, hogy amint vége a vizsgáknak azonnal utazom Miskolcra, hogy végre beteljesedhessen szerelmünk.
Gyorsan eljött az utolsó hét, melyen nekem már nem volt dolgom, mindösszesen a vizsgáim eredményét vártam. Csütörtökre esett a nap, amikor minden bekerült az indexbe és bátran kijelenthettem, hogy vége az iskolának, itt a nyár, az én nyaram. Délelőtt minden fontosabb dolgomat elintéztem és már csak annyi volt hátra, hogy becsomagoljak a táskámba, és szóljak a Kedvesnek, hogy másnap megyek. Délután kettő felé járhatott az idő, amikor kaptam a válasz e-mailt, hogy neki még aznap fel kell utaznia Pestre, így ha nekem is megfelel, akkor másnap utazhatunk együtt. Ettől a lehetőségtől nagyon izgatott lettem és azonnali válaszban megírtam neki, hogy nekem nagyon is megfelel az ötlet,majd tudtára adtam,hogy mikor fogok felérni a városba, és hogy hol találkozzunk. Ezután már tulajdonképpen semmi dolgom nem volt, csak várni a következő napot és az utazást. Két hetet beszéltünk meg, amit Kedvesemnek is könnyű volt elintéznie, mert egyszerre kivette minden szabadságát, hogy együtt lehessünk zavartalanul. Este alig bírtam elaludni, éjfélig csak forgolódtam az ágyamban, de aztán valahogy sikerült álomba szenderülnöm.
Reggel az óra csörgése előtt negyed órával ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem, azonnal mosolyogni kezdtem, és hangosan azt mondtam:
– Végre! Ez itt a mi napunk!
Majd felkeltem és kivonultam a fürdőbe. Kellemes langyos vízzel lezuhanyoztam, majd szépen rendbe tettem a hajamat és már csak a ruha választása maradt hátra. Nem tudtam, hogy mi lenne a legideálisabb viselet, végül miután tájékozódtam az időjárás felől, arra az elhatározásra jutottam, hogy egy könnyű anyagból készült szoknyát és hozzá egy kellemes, ugyancsak könnyed anyagú blúzt veszek fel. Így is lett, a barna szoknya és hozzá az égkék blúz nagyon jól illett egymáshoz. Ehhez pedig egy egyszerű fekete, magas sarkú szandált vettem fel. Ahogy megnéztem magam a tükörben igazán szépnek, csinosnak tartottam magam. A hajamat egy nagyobb csattal tűztem fel, a fülembe két kis pontfülbevalót tettem, néhány ujjamra gyűrűt húztam, a nyakamba pedig feltettem a két kedvenc láncomat. Készen is álltam az utazásra.
11-kor értem be a végállomásra és már nagyon örültem neki, hogy végre leszállhatok, mert egyrészt nagyon izgatott voltam, másrészt pedig nagyon untam már az utazást. Előző napi levelezéseinkben megbeszéltük, hogy oda megyek a Keleti pályaudvarhoz és megveszem a jegyeket, és majd annál a peronnál találkozunk, ahonnan indul majd a vonatunk. Körülbelül 45 percet utaztam a helyi közlekedési eszközökkel, mire nagy nehezen célba értem. Mikor elindultam, hogy megvegyem a jegyemet, valaki hirtelen kikapta a kezemből a gurulós bőröndömet. Nagyon meglepődtem, de ekkor észrevettem, hogy a Kedvesem volt az és szinte a nyakába ugrottam örömömben.
– Hová mész Gyönyörűm?- kérdezte mosolyogva,mire mondtam neki, hogy talán jegyet kellene vennem. Erre újabb meglepetést okozva nekem meglengette a két papírdarabot, amit pár perccel azelőtt váltott meg, mielőtt velem találkozott.
– Honnan megy a vonat?- hangzott végül a kérdés az én számból. És széles szájjal mosolyogtam.
– A 10-esről, de még van fél óránk. Gyere, addig iszunk valamit –és már fogta is a kezemet és egy büféhez irányított.
Nagyon meleg volt és igazán jól esett egy üveg hideg üdítő. Emellett azért éhes is voltam és ezért ettünk még egy szendvicset is, majd az újságosnál választottam magamnak egy magazint, aztán elindultunk a vonatunkhoz.
Miközben kéz a kézben sétáltunk kellemesen beszélgettünk. Szóba kerültek a vizsgáim, és a velük járó eredményeim. Eldicsekedtem vele, hogy minden milyen jól sikerült, és mennyire vidáman, idegesség nélkül tudtam bemenni, megírni a feladatokat. (A nagy beszélgetés közben persze felszálltunk a vonatra, majd hamarosan el is indultunk.) Természetesen nem hibátlanul, de mindenből jól zártam. Aztán, hogy ne csak én legyek a téma, így rátértünk, hogy neki hogyan ment a munka, merre kellett utazgatnia emiatt, és mennyire fárasztották le az utóbbi napok. Megállás nélkül beszélt úgy körülbelül egy egész órát és én ezt szívesen hallgattam végig. Mire mindenről beszámolt úgy felénél tarthattunk az útnak. A kalauz még az indulásnál lekezelte a jegyünket, így vele többet nem találkoztunk. Nagyon kellemesen utaztunk, mivel volt egy teljes kabinunk, aminek ajtaján volt függöny. Miután Kedvesem elaludt én kicsit olvasni kezdtem, aztán egy idő után már nem tudtam arra figyelni, hogy mit olvasok,hanem kacér gondolatok kezdtek el átszáguldozni az agyamon. Hirtelen felötlött bennem az a sok izgató beszélgetés és netes szex, amellyel olyan nagyon sokszor kényeztettük egymást. Még mindig elég hosszú út állt előttünk és én valahogy úgy éreztem, hogy meglepem az én Szerelmemet. Sokszor említette, hogy mennyire szereti, ha álmából orális kényeztetéssel ébresztik fel. Erre elkezdtem túrni a táskámban és kerestem egy övet, amivel megoldottam, hogy az ajtónkat ne lehessen kinyitni csak belülről. Mivel kevés felszálló volt az előző állomásokon, így teljesen nyugodt voltam, hogy nem fog minket senki zavarni, a kalauz pedig végképp nem.
Így mikor biztonságossá tettem magányunkat, kedvesen kibontottam Kedvesem rövidnadrágját. Kigomboltam, lehúztam a zipzárját és óvatosan megpróbáltam annyira lehúzni róla, hogy könnyen elő tudjam venni szerszámát az alsónadrágból. Mikor mindez sikerült, odaguggoltam, és finoman a számba vettem a még lankadt férfiasságot. Gyengéden kezdtem a nyelvem hegyével izgatni, majd fokozatosan végignyaltam a makktól egészen a zacsiig. Mire leértem, addigra már egészen szépen megkeményedett a farka, aminek igazán örültem. Sokszor lejátszottuk már a fantáziánkban, hogy milyen módokon lenne mindkettőnknek jó egy ilyen esemény. Természetesen nem úgy gondoltuk, hogy a vonaton, de mivel nagyon megkívántam, így muszáj volt cselekednem. Néhány perc elteltével ébredezni kezdett, amit halk nyögésekkel is jelzett. Mondani még nem mondta, de éreztem, hogy mennyire jó érzés neki, amit csinálok, ezért fokozatosan gyorsítani kezdtem a tempón.
Ekkor már némi csípőmozgatással besegített, majd aztán finoman dugni kezdte a számat. Mindketten nagyon élveztük ezt. Nemsokára teljesen felébredt, és ő is akart nekem segíteni kicsit, ezért lefektetett az ülésekre és lassan végigcsókolta a testemet, miközben bugyimat egy pillanat alatt lehúzta rólam. Lassan és nagyon izgatóan bújt be a lábaim közé, melytől pár pillanat múlva a csúcsra jutottam. Örült neki, de úgy érezte keveset „dolgozott” még, így nem hagyta abba, hanem finoman a puncimba csúsztatta két ujját és heves mozdulatokkal igyekezett egy újabb orgazmusig eljuttatni. Elég gyorsan sikerült is neki, amit egy nagyobb sikollyal jeleztem. Ezután teljesen letolta nadrágját és nem hagyva, hogy felkeljek szépen lassan belém tolta nem éppen kis férfiasságát. Isteni érzés volt, ahogy egész hüvelyemet kitöltötte. Nem siettünk, ki akartunk használni minden percet, amit csak lehetett, ezért kis ideig csak így mozdulatlanul feküdtünk, majd lassan ki-be kezdett mozogni. Néha ki is húzta farkát, kicsit hozzá dörzsölte csiklómhoz, majd újra betolta és még néhányszor ugyanezt megtette. Aztán már nem bírtam tovább, megragadtam a nyakát, magamhoz vontam és az álla alatt megharaptam. Nem nagyon, csak annyira, hogy érezze, most már többet szeretnék. Úgy tűnt, hogy éppen valami ilyesmi jelzésre várt, mert hamar átcsapott vad szexbe a szelídnek induló szeretkezésünk. Miközben ő volt felül, többször is eljutottam a csúcsra, melyet hangos sikolyokkal jeleztem, közben pedig élvezetemet folyamatos nyögésekkel és szenvedélyes sóhajokkal adtam tudtára. Persze Kedvesem sem volt csendes, és ugyanolyan szenvedéllyel mutatta ki, hogy neki is mennyire jó.
Egy kicsit aztán elfáradtunk mind a ketten, és úgy éreztük, ebben a melegben innunk kell valami hideget. Mindketten nagyon izzadtunk, de egyikünk sem bánta. Miután szomjunkat oltottuk bennem erősebben lobbant fel a vágy és egy hirtelen mozdulattal az előttem ülő Kedves ölébe huppantam. Először csak a csiklómmal dörzsölgettem a rudat, majd lassan rácsúsztam. Azonnali következménye lett, hogy megéreztem a vastag férfiasság teljes pompájában feszíti szét a puncimat, éreztem, ahogy egyik pillanatról a másikra szinte kőkeménnyé válik. Ettől teljesen elvesztettem a fejem és vadul vágtattam nyergemben. Nem bírtuk már olyan sokáig és néhány percnyi heves lovaglás után szinte egyszerre és hatalmas kiáltással mindketten elélveztünk. Nem hagytam abba azonnal a mozgást, mert nagyon jó érzés volt, ahogyan a forró sperma szétáradt a hüvelyemben. Lassan aztán kiszálltam a Kedves öléből, zsebkendővel mindketten megtörölköztünk, és egymáshoz bújva pihegtünk még kicsit. Közben rájöttem, hogy megéheztem a kimerítő szerelmeskedés után és elővettem a táskámból néhány szendvicset.
Miközben falatoztunk Szerelmem arra volt kíváncsi, hogy milyen indulat hajtott arra, hogy így kedveskedjek neki, mire elmondtam, hogy mikor elaludt,akkor nem bírtam olvasni, hanem eszembe jutott, hogy milyen jó dolgokról fantáziáltunk már és nagyon megkívántam. Természetesen mindennek nagyon örült, annak pedig még jobban, hogy mire befejeztük az evést hamarosan le is kellett szállnunk. Persze az út hátralévő részében ismét izgattuk egymást, de akkor már csak szavakkal és néhány kóbor mozdulattal, hogy amikor megérkezünk hozzá, akkor újra egymásé lehessünk és élvezzünk minden együtt töltött percet.
BDSM csajok a rabszolgáim
Az irodában éppen a munkámba voltam mélyedve, mikor odajött hozzám az értékesítési osztály vezetőnője és csak annyit mondott, hogy ma este van egy kis külön munkája számomra. Találkozzunk este a szobájában, ha már elcsendesedett az iroda. Megesett máskor is, hogy egy főnök megkért, hogy maradjak, olyan problémákat megoldani, amit csak az esti leálláskor lehet.Mivel informatikusként dolgoztam a cégnél, mindig volt valami apró – cseprő tennivaló a számítógépek és a hálózat körül.
Nem volt semmi szokatlan a dologban. A túlóra sem jött rosszul, azt mindig rendesen fizették, úgyhogy csak bólintottam és folytattam a munkámat, a nő nyugtázta és gyorsan elviharzott. Mint mindig ma is annyi munkám akadt, hogy mire végeztem már csak páran lézengtek az épületben.Bementem a nőhöz, hogy megtudakoljam mi a problémája. A szobában a titkárnője közölte, hogy várnom kell egy kicsit mert még nem ért vissza. Hellyel kínált és még egy kávét is kaptam. Nem tudtam mire vélni ezt a kedveskedést, de hát mit volt mit tenni, leültem és egy újságot kezdtem lapozgatni.
Szemem sarkából azonban az íróasztalnál serénykedő kövér kis titkárnőt figyeltem. Tulajdonképpen nem is ismertem, elég ritkán láttam az irodában, nem igazán állt az érdeklődésem központjában. Annál inkább a főnöke, aki középkorú hölgy létére mindig izgalomba hozott. Olyan izgalomra gondolok csak amennyire egy férfit egy nő izgalomba hozhat, semmi komolyabb dolog nem fordult meg a fejemben soha vele kapcsolatban. Ahogy figyeltem a titkárnőt, egyre inkább megtetszett. Nem is volt olyan kövér, inkább csak molettnek volt mondható.
Kerek arca tulajdonképpen szép, igényesen sminkelt. Mellei kifejezetten nagyok, olyan igazi tejcsarnokok voltak. Bokái fehéren világítottak fekete nadrágja alól. Papucsából kilátszottak élénk pirosra lakkozott körmű lábujjai. Le sem bírtam venni a szememet szép kerek nagylábujjairól, melyek le – föl mozogtak a rádióból szóló zene ritmusára. Már – már kezdett beindulni a fantáziám, mikor nyílt az ajtó és belépett a főnökasszony. Világosszürke szoknyát és ugyanolyan színű zakót viselt alatta sötétkék blúzt.
Lábán krémszínű elöl nyitott szandál volt. Szemeim egyből rátapadtak lábujjaira, melyek körmei pont úgy, mint titkárnőjének pirosak voltak. Az asszony legalább száznyolcvan centis, széles vállú, kifejezetten sportos testalkatú. Lábai izmosak, de formásak, szinte már túl formásak voltak. Ugyanazzal a lendülettel amivel bejött tovább is haladt a szobája felé magával intve mindkettőnket. Leült az asztalához, titkárnője aki meglepően izgatottnak tűnt mellé állt. A főnök viszont annál nyugodtabban beszélni kezdett.
Közölte, hogy ez a dolog meglehetősen bizalmas, intim jellegű és csak hármunkra tartozik, számít a teljes diszkréciómra. Elmondta, hogy egy közös kolléganőnktől tudták meg, hogy én vagyok a megoldás az ő problémájukra. Miszerint, mindketten erősen mazohista beállítottságúak. Ez azért okoz nekik gondot, mert kapcsolataikban nem merték még bevallani, máshol pedig bizalmatlanság miatt nem mertek eddig keresgélni senkit aki kielégítené ez irányú fantáziájukat. Úgyhogy megkértek, vagyis inkább felajánlották magukat erre az éjszakára rabszolganőnek.
A dolog egy kissé meglepett, de végül is miért ne. Gondoltam és megkérdeztem, hogy mik az igényeik illetve kikötéseik a dologról. Erre azt válaszolták, hogy szeretnék átélni a teljes kiszolgáltatottságot és megaláztatást, a teljes testi és lelki kínzást. Közöltem, hogy amennyiben tényleg erre vágynak, ez azzal jár, hogy ettől kezdve a hatalmamban állnak, bármit megtehetek velük és mindenben szó nélkül engedelmeskednek nekem. Mindketten bólintottak, majd a főnökasszony még hozzátette, hogy ellenőrizte az épületet, már mindenki elment az ajtók bezárva.
Egyedül vagyunk. Miután befejezte csendben várták, hogy most mi fog történni. Mivel elég váratlanul ért ez a dolog, nem is voltam igazán felkészülve kellékekkel. A kocsiban szerencsére mindig nálam volt egy kis táska, benne két bilincs és néhány darab kötél. Tudtam ezzel kell gazdálkodnom. Felállítottam a főnöknőt és mindkettőjüket kiparancsoltam az irodák előtt lévő galériára, egymásnak háttal állva. Most vehettem igazán szemügyre először ezt a két nőt. Néhányszor körbejártam őket, majd felszólítottam a főnököt, hogy vegye le a cipőjét.
Az szó nélkül lehajolt, kicsatolta és kibújt belőle. Végigmértem napbarnította lábait, immár teljesen meztelen lábfejét és hosszú lábujjait. Gyönyörűek voltak. Azután folytatnia kellett a vetkőzést, beleértve az összes ékszerét is, nehogy valami kár keletkezzék bennük. Mikor már csak a bugyi és a melltartó volt rajta bizonytalanul megállt és kérdően rámnézett. Fejemmel továbbot intettem. Erre levetette azokat is, majd a földre dobta nyak, boka és karláncát, gyűrűit és a fülbevalóját. Anyaszült meztelen volt.
Elém tárultak szép, formás, nagy mellei és fekete szeméremszőrzete. Letérdeltettem terpeszben, tarkóra kulcsolt kezekkel. Most láthattam viszonylag széles, nagy, sárgás színű talpait, amit tudtam nemsokára meg is kínozhatok. Felvettem az asztalról a mobiltelefonját és mélyen a szájába nyomtam, azzal, hogy tartsa és meg ne mozduljon amíg visszajövök. Odafordultam a még mindig az eseményeknek háttal álló titkárnőhöz és utasítottam, hogy járja körbe és jól nézze meg a főnökét ebből a pozícióból, mert nemsokára ő is erre a sorsra jut és akkor már nem fogja ugyanezt érezni.
Hagytam had élvezze ki egy kicsit a helyzetét, hiszen ő volt a beosztott, a másik a főnök. Ő még teljesen fel volt öltözve míg az, a ruháitól teljesen megfosztva, mozdulatlanul térdelt előtte. Láttam az arcán az önelégültséget és szemében a vad vágyat, hogyha tehetné legszívesebben kegyetlenül megkínozná a nőt. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy szabadjára engedem az indulatait, de aztán elvetettem. Végül is nem azért van itt, hogy kínozzon, hanem, hogy maga is kínlódjon. Miután úgy gondoltam eleget élvezkedett, elindítottam előttem, le a parkolóba a kocsimhoz.
De előbb vele is levetettem a papucsát, hogy jobban láthassam hófehér húsos lábfejét és menet közben kivillanó rózsaszín talpait. A kocsihoz érve kivettem a táskámból a két bilincset és, hogy visszafelé se unatkozzunk az egyikkel hátrabilincseltem a kezeit, a másikkal pedig a bokáit csatoltam össze, hogy ne legyen olyan könnyű dolga míg felér az emeletre. A táskát a szájába adtam azzal, hogy hozza fel. A lépcsőig hagytam had menjen előttem, így hátulról néztem, hogyan tipeg esetlenül. A lépcsőnél azonban előre felmentem, hogy szemből élvezhessem, hogyan kínlódja fel magát a galériára.
Először megpróbált fellépni, de csak a lábujjhegye érte el a lépcsőfokot, de azzal képtelen volt felhúzni magát. Majd megpróbálta hátha felcsúszik a lábszárán a bilincs annyira, hogy oldalt állva talán fel tud lépni. Azonban ez sem sikerült. Nem is sikerülhetett, mivel gondoskodtam róla, hogy az amúgy sem vékony bokáján szorosan záródjon a bilincs. Mikor felcsatoltam olyan szorosan összenyomtam, hogy az mélyen belevágódott a húsába és egy centit se mozdulhatott. Így hát nem maradt más hátra, mint, hogy fokról – fokra felugrál.
Ez azonban az ő alkatával nem is volt olyan egyszerű feladat, főleg megbilincselve, táskával a szájban. Öröm volt nézni ahogy nem éppen könnyed mozdulatokkal, nagyokat nyögve, lassan haladt felfele. Nagy dudái szinte az arcát verték ugrás közben, haja szétzilálódott, blúza félig kigombolódva, nadrágja kezdett lecsúszni telt csípőjéről. Már csak néhány lépcső volt hátra, amikor megbotlott és térdre esett, a táska kiesett a szájából és három – négy fokot visszazuhant. Kétségbeesve nézett rám, hátha megkönyörülök rajta és nem kell visszamennie.
Kegyelem azonban nem volt, így hát elindult lefelé, ami veszélyesebb feladat volt, mint feljönni. Olyannyira, hogy a második leugrásnál újból megingott és a lépcső aljáig gurult. Mikor nagy nehezen talpra állt, láttam, hogy szemében könny csillogott. A fájdalom és a szégyen könnyei voltak ezek. Nem volt már az az öntelt nő aki az előbb, a vad tekintete is szelidűlt már. Főnöke rezzenéstelen arccal nézte a galériáról ahogy szerencsétlenkedik titkárnője. Most már nem volt különbség közöttük, mindketten megalázottak és kiszolgáltatottak voltak.
Úgy megtetszettek ugráló mellei, hogy lementem hozzá és lehúztam vállairól meglazúlt blúzát egészen a derekáig. Kifordítottam kebleit a melltartóból, amik, így sokkal izgatóbb látványt nyújtottak. Feltűrtem bő szárú nadrágját egészen a térde fölé, így lemeztelenítve fehér lábszárát, hogy jobban kiemelkedjenek megbilincselt bokái és a piros körmű lábujjai. Fájdalmas tekintettel és remegő lábakkal indult el újra felfelé, félúton térden állva nehézkesen felvette szájával a táskát, majd iszonyú erőfeszítések árán felküzdötte magát az emeletre.
Ott továbbirányítottam a zuhanyzók felé. Amíg lassan araszolt, én az egyik irodából leszedtem két függönycsipeszt, mire visszaértem már a fürdő ajtaja előtt várakozott. Azt hitte kinyitom neki az ajtót, de ebben is tévedett. Hagytam had kínlódjon meg ezzel is. Bent kivettem a táskát a szájából és megkértem, hogy vegye le ruháit és ékszereit. Mikor végzett szégyenlősen takarta kezeivel melleit és lába közét. Nem sokat törődtem vele, az egyik zuhany alá löktem és szorosan összekötöztem a bokáit és kerek nagylábujjait, majd a hátra tett, két alkarját rögzítettem keresztben egymáshoz.
Most már szabaddá váltak mellei és bozontos fanszőrzete. Az egyik függönycsipeszt a nyelvére tettem és a zuhanyrózsához kötöttem egy vékony kötéllel, olyan magasra húzva, hogyha teljesen kinyújtja a nyelvét akkor is lábujjhegyre kelljen állnia. Megnyitottam a hidegvizet, mire hangosan nyöszörögni kezdet, de a víz alól mozdulni nem tudott. Arcát pillanatok alatt piros, kék foltok színezték, mivel a víz szétmosta sminkjeit. Kimentem a még mindig a galérián térdelve várakozó nőhöz és őt is megkötöztem ugyanúgy mint a másikat.
Kivettem szájából a nyállal borított telefont és a nyelvére csíptettem a másik csipeszt. A csipeszbe fűzött kötélnél fogva a fürdő felé rántottam, mire talpra állt és kínlódva, az erőlködéstől nagyokat nyögve, aprókat ugrálva követett. Neki sem ment sokkal jobban az ugrálás mint a kolleganőjének, mindenesetre én gyönyörködhettem himbálózó melleiben és szép megkötözött lábaiban. Beirányítottam a másik zuhanyzóba, majd őt is lábujjhegyre kényszerítve kikötöttem a nyelvét a rózsához.. Ráengedtem a jéghideg vizet.
Mindketten vacogtak a hidegtől, imbolyogtak összekötött lábujjaikon, testük csupa libabőr volt, lábaik remegtek a fáradtságtól. Körülbelül negyed óráig hagytam őket nyugodtan zuhanyozni, majd szóltam nekik, hogyha netán pisilniük kell akkor most elvégezhetik, később csak rosszabb lesz. Megfogadták tanácsomat és mindketten könnyítettek magukon. Hamarosan mindkét tálca alján vizeletüktől sárgára festett víz kavargott. Kihúztam nadrágomból az övet, összefogtam és keményen elvertem a titkárnő kövérkés fenekét.
Azután a főnök kemény, formás segge következett. Majd így tovább felváltva végigvertem a hátukat és combjaikat a lábszáron át a bokákig. Különösen a főnöknő feszülő lábszárának verését élveztem. Tudtam, hogy nagyon szenvednek, a hideg víz még mindig ömlött rájuk, felázott bőrük sokkal érzékenyebb lett. Megfordítottam és előröl is megvertem őket. Combjuk első felét, nyakukat és különös tekintettel jókora melleiket. Elég jól tűrték a verést, de mikor a melleiket kezdtem kínozni rohamosan romlott az állapotuk.
Nyögtek, hörögtek, egyre jobban inogtak. Tudtam, hogy most kell abbahagynom, különben összeesnek és kiszakad nyelvükből a csipesz, amit nem szerettem volna. Elzártam a csapokat és mivel nem voltak olyan állapotban, hogy saját lábukon kijöjjenek, egymás után a vállamon kivittem őket az előtérbe. Ott egymás mellé a földre fektettem és nekiláttam, hogy gúzsbakössem őket.A titkárnő összekötött bokáit a karjaihoz húztam, olyan erősen, hogy feje és mellkasa felemelkedjen a földről. Összekötött lábujjait a két láb között áthúzott kötéllel szintén a karjaihoz kötöttem, ezzel kifeszítve szexis talpait.
A főnöknő lábait és lábujjait eloldoztam, hogy bokáit keresztbe köthessem össze, hogy mindkét talpa külön – külön tökéletesen hozzáférhető legyen az ütlegeléshez. Majd az ő bokáit is a karjaihoz feszítettem, nagylábujjait ismét összehúztam egy kötéllel. Mivel bokái keresztben voltak, az ujjai és lábfejei fájdalmasan kicsavarodtak. Hogy még kényelmetlenebbé tegyem a helyzetét, a lábujjakat összehúzó kötelet is odakötöttem a karjaihoz. Elégedetten szemléltem a művemet. Elővettem retiküljeiket és előttük a földre borítottam tartalmukat.
Ezzel is fokozva megaláztatottságukat, kimutatva, hogy nem lehetnek titkaik előttem, beleláthatok az életükbe. Egykedvűen kotorásztam a holmik között. A fényképek, rúzsok és egyéb piperecikkek között kezembe akadt egy gázspray, amit rögtön kedvem támadt kipróbálni. Tudtam ha befújom őket az reggelig tartó, elég nagy szenvedést okoz nekik. Mikor látták, mire készülök, vadul rángatózni kezdtek és könyörgőre fogták, hogy ezt nem tehetem velük. De bizony, hogy megtehettem és jó hosszan belespricceltem az arcukba.
Erre mind a két nő jajgatni, köhögni és könnyezni kezdett. Öröm volt nézni ahogy tehetetlenül vonaglottak és nem nyúlhattak a szemükhöz, hogy a maró érzést enyhíthessék. Eléggé megéheztem, arra gondoltam, hogy rendelek egy pizzát. Volt egy barátom aki az egyik pizzériába volt kihordó. Biztos voltam benne, hogy most is ő hozza ki. Gondoltam legalább megmutatom neki foglyaimat. Amíg a pizza megérkezik arra használtam az időt, hogy végre közelebbről is megismerkedhessek az eddig csak áhitott lábakkal.
Odamentem a titkárnőhöz és körbenyaltam a talpai puha párnácskáit, majd szopogatni kezdtem rózsaszín lábujjait. Reggelig élvezkedtem volna rajtuk, de már alig vártam, hogy a főnöknő lábujjait érezzem a számban így hát pácienst váltottam. Finoman kezdtem nyalogatni az ujjai hegyét aprókat harapdálva beléjük, majd rábuktam a nagylábujjaira és vadul leszoptam. Egyre durvább lettem erősen haraptam a talpait, egyenként szorítottam a fogam közé minden ujjpercet, mélyen belevájva fogamat az izületek közé.
A nő még mindig nyögött és szipogott, próbálta kihúzni számból gyönyörű lábujjait. Elérkezettnek láttam az időt, hogy kerítsek a konyhából egy fakanalat és elverjem mind a négy felkínált talpat. A főnöknő jobb lábán kezdtem ötven ütéssel, majd a bal lábára is ráhúztam ötvenet. Teljes erőből ütöttem nem kíméltem, élveztem ahogy kitekerhetem a nagyujjait és a megfeszített rángatózó sárga talpakat gyötörhetem. Folytattam a kínzást a titkárnő selymes talpacskáin. Ő is megkapta az ötven – ötven csapást.
Sírt zokogott, borzasztó gyönyört okozva nekem. A kínzás hevében nem tudtam ellenállni vágyaimnak és újra a főnökasszony már megkínzott talpaihoz léptem és közöltem vele, hogy kap még százat a két talpára. A hír hallatán hevesen tiltakozni kezdet. Kegyelemért könyörgött, irgalmat kért azt mondta, már nem bír ki még egyszer ennyi verés és ha tovább kínzom a talpait belehal. Ezt persze nem hittem el neki és iszonyú élvezettel vertem rá a második adagot is a lekötözött lábakra. Mikor végeztem mégegyszer végignyaltam és harapdáltam a kipirosodott talpait, vadul karcolva fogaimmal az érzékeny felkorbácsolt bőrt.
Ennek a pizzafutár csengője vetett véget. Lementem és beengedtem. Jól sejtettem, a cimborám volt. Megmutattam neki a két gúzsbakötött, elvert foglyot, akik véres szemmel, szipogva, könnyezve mocorogtak a földön. A srác elismeréssel szólt a két nőről nagyon irigyelt a lehetőségért. Körbejárta, tüzetesen megszemlélte az áldozatokat. Lehajolt hozzájuk egészen közelről végignézte megkötözött testüket. Markolászta a titkárnő húsos seggét, matatott a szüntelenül izgő – mozgó lábujjain. Sajnálta, hogy nem maradhat itt velünk.
Sietnie kellett, de mielőtt indult volna megkérdezte, hogy megpaskolhatná e a kis dagadékot. Örömmel mondtam igent, legalább ő se kap kevesebbet mint a barátnője. A fiú durván elverte a kövér, rengő farpofákat, majd a feszülő talpakon fejezte be a csépelést. Távozás közben egy párszor rákoppintott a fakanállal a főnöknő kicsavart lábujjainak hegyére és körmeire, mire az fájdalmas jajkiáltásokat hallatott. Megköszönte a lehetőséget és további jó szórakozást kívánva távozott. Visszamentem a lányokhoz, leültem velük szemben és miközben bámultam kisírt arcukat nekiláttam a pizzámnak.
Elképzeltem, mennyire szenvedhetnek, hiszen már jó ideje elkezdődött gyötretésük, régóta meg vannak kötözve és azóta folyamatosan érik őket a fájdalmak. Mielőtt elment a cimborám tett egy javaslatot a lányok szórakoztatására. Egyre inkább hajlottam rá, hogy megfogadjam a tanácsát. Azt javasolta, hogy vigyem el egy kicsit kirándulni őket. Néhány tömbre innen volt egy lepusztult bontásra ítélt ház, ahol mindig akadt egy pár szakadt fiatal vagy hajléktalan, aki ott húzta meg magát. Valószínűleg ők is el tudnának játszadozni velük.
Természetesen a felügyeletem mellett. Hagytam a pizzámból két szeletet a nőknek is, gondoltam megetetem velük. Kíváncsi voltam, hogyan majszolják el gúzsban fekve csak a szájukat használva. Rátettem egy papírra és eléjük toltam, azzal hogy tüntessék el az utolsó morzsáig. Ellenben újabb talpalást helyeztem kilátásba. Valószínüleg most enni akartak a legkevésbé, de nem nagyon volt más választásuk, ígyhát nekiláttak. A testük eléggé meg volt feszülve, ezért meglehetősen nehezen tudták a szájukat a földre hajtani, de azért lassan sikerült nekik a foguk közé kaparintani a szeleteket.
Láttam, hogy minden erejüket latba vetik a falatozáshoz. Szemüket még mindig nehezen tudták nyitva tartani, szanaszét kenték az ételt, szinte az egész arcukat összemaszatolták a pizzával. Nagyon szórakoztató volt ahogy próbáltak közelebb férkőzni a harapnivalóhoz, minden izmuk dolgozott a mocorgásban, a kötelek pedig minden egyes mozdulatra ide – oda húzták – vonták a végtagjaikat. Mikor végre megküzdöttek a feladattal eloldoztem a főnöknőt, és felállítottam, amit alig bírt teljesíteni elgémberedett dereka és lábai miatt.
Ahogy szabaddá váltak kezei rögtön a szemeihez akart nyúlni, amit azonnal megtiltottam neki. Tudtam, hogy nagy fájdalmai vannak és nehezére esik szót fogadnia. Tetszett, hogy ennek ellenére szó nélkül végrehajtja utasításaimat. Egy darabig néztem ahogy ott állt előttem maszatos képpel, majd megragadtam a csuklóit és a nyaka felé hajlítva karjait keresztbe összekötöztem. Lehajoltam a lábaihoz és szorosan megkötöztem a bokáit és a két nagylábujját. Ezután egy kötelet fűztem át a csuklóin és a vállain áthúzva, a lábujjaihoz kötöttem.
Ennek hatására kénytelen volt előrehajolni, térdei kicsit berogytak és szabadon tárult elém kemény gömbölyű feneke. Fogtam a fakanalat és újra ütöttem egy párat a felkínált hátsójára, amit hangos sikoltozással hálált meg. Kerestem a kiborított cuccaik között valami krémet és vastagon belmártottam a mutatóujjamat, majd szétnyitottam a feneke kipirosodott félgömbjeit, hogy bekrémezzem kinyíló piciny lyukát. Éreztem ahogy centiről – centire lazulnak végbele izmai és ujjam egyre beljebb fúródik a nyílásba.
Mikor teljesen ellazúlt és sikamlóssá vált, elövettem vadul ágaskodó férfiasságomat és beletoltam a kitágult segglyukba. Mivel ekkorra már az én vágyaim is meglehetősen felkorbácsolódtak, nem kellett sok a beteljesüléshez. Önfeledten árasztottam el lüktető ániszát és ernyedten dőltem a fotelba. Az forgott a fejemben, hogy míg én élvezhetek és pihenhetek, neki továbbra is ott kell görnyedten ácsorognia. E gondolatok közben lassan újra erőre kaptam és nedves szerszámom újra ágaskodni kezdett. Ezúttal a titkárnő elé telepedtem, vöröses haját megragadva hátraszegtem a fejét és a szájába adtam kemény farkamat, amit élvezettel erősen szopni kezdett.
Szívott és nyalt, fogaival finoman harapdálta makkomat, ügyet sem vetve a rajta levő krémre és a főnöke végbelében rákerült egyéb szennyeződésekre. Mesterien forgatta a nyelvét, közben folyamatosan az előttem táncoló összekötözött talpait néztem, míg lassan, pulzálva tört rám a gyönyör és megtöltöttem fehér folyadékommal a száját. Óvatosan húztam ki pizzától maszatos szájából a szerszámomat és hagytam, hogy mohón tisztára nyalja, majd beletöröltem a még mindig nedves hajába. Miután kipihentem magam, mindkettőjüket eloldoztam és egymás mellé allítottam.
Egymáshoz bilincseltem egy – egy bokájukat és csuklójukat, úgy, hogy a két bilincset egymásba is ekasztottam. Rátettem a nyelvükre a függönycsipeszeiket és azokat is összeakasztottam. Így meghajolva, egymáshoz fordult arccal és kinyújtott nyáladzó nyelvel, nyögve botorkáltak le a parkolóig. Én mögöttük haladtam és gyönyörködtem az előttem ringó két nagy seggben. Eszembe jutott, hogy nem az én kocsimba zsuppolom be őket, hanem a cég egyik kis furgonjába. Abba ugyanis be volt építve egy szállítási célokra használt zárható, kis rácsos kalitka.
Levettem a bilincseket és szétakasztottam a nyelvüket, a csipeszeket azonban rajtuk hagytam. Felnyitottam a kalitkát, ami elég kicsinek látszott mindkettőjük számára, de végülis nem luxusutazásra készültek. Valószínüleg nem értették, hogy most hová megyünk, mert megrettent arccal hunyorogva néztek rám, de megszólalni nem mertek. Először a főnöknőt parancsoltam a ketrecbe. Hátára kellett feküdnie, felhúzott lábakkal, a kezeit a feje fölé nyújtva, hogy rátehessem a bilincset. Majd a titkárnő következett.
Neki a térde közé kellett vennie a társa fejét, az övét pedig belenyomni a másik ölébe. A kezeit hátranyújtva össze és a másik bilincshez csatoltam. Most már nem tudtak moccani se, pedig még jócskán kilógtak a ketrecből. Bele kellett paszíroznom őket a fedéllel, hogy rázárhassam a reteszt. Halkan nyöszörögtek, összepréselődve. Alig kaptak levegőt, úgy összeszorultak, húsuk kidudorodott a rácsokon, ráadásul egymás, lucskos pináját kellett szagolniuk. Gyönyörűek voltak így bedobozolva. Elhatároztam, hogy jó nagy kerülőt teszek velük, hogy minél tovább szenvedhessenek ebben a helyzetben.
Elindultunk. A portás kérdés nélkül nyitotta a sorompót. A városban már nem nagyon volt élet, éjfél körül járt már. Kihajtottam a külvárosba és egy földútra tértem le, hogy megkínozzam őket egy kicsit, ahogy a kocsi dobálja magát a kátyúkban. Ez sikerült is, mert nyöszörgésük egyre hangosodott, fojtott sikolyok hallatszottak, ahogy csipeszelt nyelvükkel artikuláltak. Hosszú autózás után visszamentem a városba és megálltam egy NON – STOP boltnál, ahol vettem vagy húsz óvszert. Zsebre vágtam és tovább indultam a bontásra ítélt házig, ahol folytatni szándékoztam foglyaim gyötrését.
Mikor megérkeztünk a házhoz, már meg is pillantottam három alakot. Két férfi és egy nő volt. A fiúk kezében sör volt és mindhárman cigarettáztak.Jöttünkre abbahagyták a beszélgetést és érdeklődve fordultak a kocsi felé. Kiszálltam és kinyitottam a hátsó ajtót ahol a két nő összebilincselve gubbasztott a ketrecben. Felnyitottam a kalitka vasajtaját és kitessékeltem őket. A ház mellett ácsorgók még nem láthatták őket de kíváncsian várták, hogy mi bontakozik ki az autóból. Újra egymáshoz bilincseltem a bokájukat és a csuklójukat.
Összeakasztottam a nyelvüket a csipesznél fogva és elkezdtem terelni őket a ház felé. Mikor a három ismeretlen meglátta az esetlenül közeledő nőket hangosan röhögni kezdtek. Mutogattak, gúnyolódtak és mindenféle grimaszokat vágtak a görnyedtenbotorkáló meztelen nőkre. Valóban elég nevetséges látványt nyújtottak, úgy néztek ki, mintha quasimodo kishúgai lettek volna, ahogy lógó nyelvel, csurgó nyállal, földig hajolva sántikáltak. Arcuk tiszta maszat a rászáradt pizzától, seggük az égnek állt, nagy melleik lógva himbálóztak menet közben.
A gúnyolódók mellé érve közöltem velük, hogy nekik szántam a két rabszolgámat, csaphatnak egy kis bulit, úgyhogy szedjék össze a többieket és jöjjenek a legfelső emeletre. Megörültek a hír hallatán és nyomban eltűntek a látóterünkből. A ház hét emeletes volt, így meglehetősen nehéz túra állt az összebilincseltek előtt. Nagyon nehezen vánszorogtak felfelé a lépcsőházban. Az utolsó forduló előtt már várták őket a háziak a kezükben tartott gyertyákkal világítva meg az utat. Végig álltak a lépcső mentén és nevetve drukkoltak a szenvedőknek.
Mikor végre megérkeztek a hetedikre, mindketten fujtattak a kimerültségtől, hangosan zihálva kapkodtak levegő után. Bementünk az egyik helyiségbe ami elég nagynak bizonyúlt mindannyiunk számára. A foglyokat középre állítottam a többiek pedig körbeálltak minket. Megállapíthattam, hogy elég tekintélyes kis csapat gyűlt össze, ígéretes kis bulinak néztünk elébe. Szemügyre vettem a szakadtakat, tizennyolcan voltak, közülük öt nő. Három fiatal lány volt és kettő idősebb, bár elég nehéz volt megítélni a korukat az állapotuk alapján.
A férfiak is vegyes csoportot alkottak, volt köztük egészen fiatal, szinte még gyerek és talán még hatvan éves is. Egy azonban közös volt bennük, mindannyian elég lerobbantak voltak. Bűzlöttek a piától, a fiatalok egy része pedig valószínüleg füves cigivel vigasztalódott. Mindezek ellenére nagyon fegyelmezettek voltak, elcsendesedtek és guvvadt szemekkel bámulták a prédaként eléjük állított nőket, akik elvörösödött arcal, sírva remegtek a szégyentől. Most láttam először félelmet a szemükben, de nagyon bízhattak bennem és élvezhették is a helyzetet, mert tiltakozni és bármiben ellenkezni nem is próbáltak.
Lecsatoltam a bilincseiket és szétakasztottam a nyelvüket. Utasítottam őket, hogy feküdjenek hanyatt egymás mellé a földre. Odaszóltam két fiúhoz, hogy szerezzenek két kb másfél méteres rudat, én pedig hozzákezdtem a a két nő kikötözéséhez. Először is szorosan körbekötöztem a melleiket, amik pillanatokon belül lilára dagadva meredeztek a hurkokból. Azután erősen a nagylábujjaikra kötöttem négy kötelet. Mire végeztem a megérkeztek a vasak is, amik tulajdonképpen lyukacsos polcelemek voltak. A nők feje alátettem a rudakat és a nyakukat a vas közepéhez, a csuklóikat pedig a két – két végéhez kötöttem.
Kiterítve feküdtek a közönség előtt, felfedve minden szemérmüket az éhes tekinteteknek. A férfiak segítségével a néhai álmennyezet kampóihoz erősítettem a lábujjaikra erősített köteleket, úgy, hogy lábaik széles terpeszbe nyíljanak és fejük kb fél méterre legyen a földtől. Hangosan jajgattak amikor termetes testük egész súlya a lábujjaikra nehezedett. Kezük ökölbe szorúlt a kíntól ahogy a nagyujjuk izületébe vágódó kötél megfeszűlt, talpaik furcsán megnyúltak a súlytól, szabad lábujjaik görcsbe rándultak a feszűltségtől.
Szeméremajkaik szétnyílva csalogatták közeleb a nyálukat csurgató férfiakat. Akik tüzetesen vizsgálódva járták körbe és közvetlen közelről vették szemügyre a felakasztott, méltóságuktól megfosztott testek, kíntól feszülő, mindenegyes porcikáját. Én is odaléptem a felfüggesztett főnöknőhöz és közelről is megvizsgáltam a lábfejét. Gyönyörű látványt nyújtott feszülő talpa és nyúló nagylábujja, ami pont olyan lila és fehér szinekben játszott, mint nagy dagadó mellei. Belenéztem könnytől elborúlt szemébe és arra gondoltam, hogy míg nekem gyönyört és örömöt okoz a testének ilyen pózban való látványa, addig ő szenved és minden erejét latba vetve küzd, hogy eltűrje a kínokat, amit ez a kényelmetlen helyzet okoz neki.
Kinyújtottam a begörbült lábujjakat, éreztem ahogy a görcsös izmok ellen dolgozom, majd ahogy elengedtem rögtön visszazártak. Ezt kipróbáltam a titkárnő szép lábujjain is, majd megforgattam a felkötözött lábfejét, amitől kicsavarodtak az ujjai és a fájdalomtól hangosan sikítani kezdett. Ez a közönségnek is meglehetősen tetszett ezért még jónéhányszor megforgattam a bokáit, aminek hatása további sikongatás lett, majd elismerő taps követett. Elővettem a két vesszőt, amit útközben egy bokorról törtem és átnyújtottam a legközelebb álló férfiaknak.
Tudattam a társasággal, hogy most aki szeretné vagy akár mindannyian egymás után kedvükre megvesszőzhetik a közszemlére bocsátott, felakasztott nőket. Kijelentésem osztatlan örömet okozott és azonnal megkezdődött a foglyok kollektív kínzása. Kegyetlenül ütötték – verték őket. Egymás kézébe adva a vesszőket. Egyetlen pontot sem hagytak ki a testeken a csapások alól. Záporoztak az ütések a szétnyílt szeméremajkakra, a megkötözött, ijesztően sötétlila mellekre. Nem hagyták ki a szépen gömbölyödő fenekeket sem.
Egyaránt kaptak a védtelen hátak és hasak, a combok kívül – belül, elöl és hátul. A lányok ugyanolyan élvezettel gyötörték az áldozatokat, mint a férfiak. Az egyik idősebb nő abban lelte kedvét, hogy hosszú ideig verte mindkét nő kitárulkozó hónalját és nyakát. A fiatalabb lányok inkább a mellbimbókat vették célba, míg a férfiak szinte kivétel nélkül a szerencsétlenek lába közé mérték a vesszőcsapásokat, mintha ketté akarnák hasítani a testüket. A két nyomorúlt teremtés pedig csak szüntelenűl jajgatott, üvöltött és sírva, megcsipeszelt nyelvüktől pöszén kegyelemért könyörgött.
Egészen addig hagytam ez a brutális játékot, amig mindkét testet teljesen el nem borították a vöröslő, feldagadt csíkok. Ekkor elvettem a vesszőket és elővettem a főnöknő gázspray – ját és az egész flakont kiűrítve végigfújtam vele mindkettőjük felsebzett testét és kisírt szemét. Velőtrázó sikolyokat hallattak és telitorokból eszelősen üvöltöttek, ahogy a spray marni kezdte felkorbácsolt sebeiket és érzékeny nyálkahártyáikat. A hangulat fokozása érdekében megragadtam két gyertyát amik az asztalon világítottak és mindkét nő vöröslő hüvelyébe dugtam egyet – egyet.
Az olvadó viasz rögtön lefolyt a pinaszőrbe, majd mikor azt teljesen elborította utat talált magának végig a hason egészen a mellekig, ahonnan egy – egy csepp a nők arcára is jutott. A láng hullámzó sárga fénnyel világította be a megkínzott testeket. Hosszú ideig gyönyörködtünk vonagló megkötözött testükben és egyre halkuló, szipogó nyöszörgésükben. Alattuk kisebb tócsává gyűlt kifolyt nyáluk, orrukból csöpögő váladékuk, kisírt könnyük és patakzó verejtékük, melytől egész testük izgatóan csillogott a félhomályban.
Mikor a megvesszőzött, kifeszített testek látványa már nem nyújtott több élvezetett hozzáláttunk, hogy újabbakat keressünk magunknak. Leengedtem a testeket, melyek erőtlenül, mozdulatlanul feküdtek a földön. A titkárnőt felemeltem és a helyiségben álló asztal elé állítottam, lenyomtam a felsőtestét az asztal lapjára. Két lábát terpeszben a térdénél az asztallábakhoz, a kezeit pedig hátul összekötöztem. Olyan elgyötört volt, hogy semmiféle ellenállást nem tanusított, szabadon dolgozhattam vele.
Ezután a főnöknőt ugyanígy az asztal másik oldalához kötöztem. A két arc teljesen összeért a nyelvükön levő csipeszt ismét egymásba akasztottam. Mindkettőjük hátrakötött kezét kilencven fokig feszítettem és a plafonról logó kampók egyikén átvetett kötéllel egymáshoz húztam. Ezáltal vállaik kínosan kifordultak a fejük pedig erősen az asztalhoz szorúlt. Látóterük leszűkült a másik könnyes, szenvedő tekintetére.. Hogy ne legyen ilyen kényelmes a helyzetük, kihúztam alóluk a lábukat és a bokáikat a combjuk tövéhez erősítettem, így ismét felkínálkoztak égnek álló piszkos talpaik.
Most már csak ezeket a koszos talpakat kellett ebben a pozícióban rögzítenem, ezért a nagylábujjukra kötött kötelet a térdükhöz csomóztam ezzel fájdalmasan kifeszítve a talpaikat. Mikor végeztem a bandázsolással a társaság néma csendben ámulattal figyelt. Ismét instrukciókat kellett adnom a további teendőket illetően. Elővettem az útközben vásárolt óvszereket és kiosztottam a férfiak között azzal, hogy most szabad a préda, bármelyiket választhatják a két nő közül. Szempillantás alatt elosztották maguk között az áldozatokat.
Hatan jutottak az asztal mindkét oldalára egy pedik aki már túl öreg volt az eféle mulatsághoz hátrébb húzódott és onnan szemlélte mosolyogva a történéseket. Hogy a társaság nő tagjai se unatkozzanak, azt javasoltam nekik, hogy amíg a férfiak szórakoznak, egy percig se hagyják fájdalom nélkül a foglyokat és folyamatosan verjék a szépen előkészített talpakat. Nem kellett kétszer mondanom nekik, rögvest nekiláttak a talpalásnak, csak úgy csattogtak az ütések a védtelen lábakon. Míg a férfiak egymást váltva élvezkedtek én a nőket figyeltem, milyen állatias módon fenyítik meg a két másik mozgásképtelenségre kárhoztatott nőtársukat, akik teljesen kiszolgáltatva, üvöltve vergődtek az ütéseik alatt.
Mire az összes férfi végzett, a nők paprika vörösre verték mindegyik talpat. Az áldozatok félájultan nyöszörögtek az asztalon. Jutalmul, hogy ilyen jól elszórakoztattak és segédkeztek a rabszolgák kínzásában, cigarettát kínáltam végig a kimerűlt csöveseknek. Azzal a célzattal, hogy mielőtt véget vetnénk a bulinak, záróaktusként mindenki elnyomhassa a csikkjét valamelyik fogoly kiválasztott talpán. Ettől ismét nagy izgalom lett úrrá a csapaton. Máris kezdődött a mustra, hogy ki melyik nő lábát válassza.
Ezek láttán és hallatán a kikötözöttek szemébe újra rémület költözött és minden maradék erejüket mozgósítva szabadulni akartak a kínpadról. Ez a kétségbeesett vergődés mégjobban megnehezítette a választást, figyelték melyik küzd elkeseredettebben, melyik fél jobban a rájuk váró fájdalomtól. Mivel nagy volt a csábítás az asztal mind a négy sarkán elhelyezkedő, szépen kivert és véraláfutásokkal díszített talpaknál, beláttam, hogy nem lehetek tekintettel foglyaink esdeklő tekintetére és megkímélem a kínzókat a választás nehézségeitől.
Megengedtem, hogy mindegyikőjük megégetheti mind a két nő talpait. Igaz ez azt jelentette, hogy kétszer annyi csikket nyomnak bele a foglyok talpaiba, de végül már én is szerettem volna, mégjobban megkínozni a főnökasszonyt és nagyon vártam, hogy újra szenvedni lássam. Nem kellett sokáig várnom, mert az elsők már le is szívták a cigarettájukat és vigyorogva láttak neki, hogy végrehajtsák az utolsó ítéletet a rabokon. Az első férfi nagyot szippantott és lassan hozzáérintette felizzó cigarettáját a titkárnő jobb talpához aki velőtrázó sikolyt hallatott.
Majd ismét szippantott és ezúttal a főnöknő bal talpához nyomta a csikket, mire az megrázkódott és most az ő sikítása töltötte meg a teret egészen addig amíg a csikk el nem hanvadt. Ezen felbuzdulva a többiek is egymás után kezdték perzselni a lábakat, egyszerre égetve mind a négy talpat. Volt a ki hosszan a talpon tartotta a csikket és közel hajolva nézte hogyan perzselődik meg a bőr, de volt aki minden teketória nélkül, határozottan elnyomta cigarettáját. Az egyik nő eszelős áhitattal szívta az égett bőr szagával telített levegőt és közben hangosan nevetett a kínlódó foglyokból előtörő fájdalmas hangokon.
Folyamatosan sisteregtek a bőrhöz érő cigaretták, a főnöknő és titkárnője egyre magasabb hangon skáláztak a szűnni nem akaró, hatalmas kíntól. Borzasztóan tetszett az előadás, már nem bántam, hogy kegyetlenül döntöttem, így sokkal tovább tartott a szenvedés. Mikor az utolsó cigaretta is elaludt, a szoba hirtelen elcsendesedett, a levegőben bűzös füst terjengett. A két megkínzott teljesen megsemmisülve feküdt az asztalon. A többiek elégedetten állták körbe az izzadt testeket. Eloldoztam a köteleket és levettem a csipeszeket, melyek nyomán, mindkét nyelvből szivárgott a vér.
Mivel a foglyok már nem tudtak lábra állni ezért, újra összekötöztem a kezüket és lábukat, majd az ezeken áthúzott vasrúdnál fogva a férfiak segítségével levittem őket a kocsihoz. Ott ismét betuszkoltam őket a kalitkába és bezártam a fedelét. Elköszöntem csövesektől és visszaindultam a céghez. Az utazás alatt egy hang sem hallatszott a ketrecből. Mindketten megtörtek a kínzásoktól, már nem érdekelte őket, hogy mi történik velük. A portás kérdés nélkül beengedett a telephelyre, bent leparkoltam az ajtó előtt és egyenként felvittem a vállamon a nőket.
A galérián lefektettem őket a földre amíg forró fürdőt készítettem nekik. Egyszerre ültettem be őket a kádba és gyengéden végigmostam a testüket, finoman masszírozva az kínzások helyeit. Eszméletlenül jó érzés volt a sok brutális érintés után lágyan közeledni a testükhöz. Megkönnyebbülve, hálás tekintettel néztek rám és hagyták, hogy kisbaba módjára fürdessem meg őket. Valóban olyan hatást váltott ki a helyzet, mintha a lányaim lettek volna, akik, mint apjuktól várják a gondoskodást. Mikor végeztem a fürdetéssel óvatosan megtöröltem őket, majd megvizsgáltam a testüket, ami elég gyalázatosan nézett ki.
Karikás tekintet, bevágódott kötélnyomok, lila és piros foltok tarkították őket, a talpaikat vörös égésnyomok borították. A főnöknőnél talált krémmel végigkentem a sérüléseiket, majd némán hagyták, hogy felöltöztessem mindkettőjüket. Megkérdeztem tudnak – e járni, mire bólintottak, arra a kérdésemre, hogy hova vihetem őket a főnök azt felelte, hogy mindketten hozzá mennek. Igy immár saját lábukon lejöttek a parkolóba, beűltek a kocsimba és elvittem őket a főnöknő lakására. Ott mindketten kiszálltak majd a főnöknő behajolt az ablakomon és legnagyobb megdöbbenésemre hosszan megcsókolt.
Aznap már semmit sem aludtam, lévén hogy igencsak hajnal volt mire hazaértem. Reggel az irodában természetesen az történt amire számítottam, sem a főnöknő sem a titkárnő nem jött be. Ezután még egy hétig nem láttam őket. Majd a következő hétfőn egy boríték várt az asztalomon. Benne egy levél és egy nagy összegről szóló csekk. A levélben az állt, hogy a csekk a túlórám munkadíját tartalmazza és ezentúl minden évben egy napra szeretnék igénybe venni a szolgálataimat és alávetni magukat az akaratomnak.
Azóta egész évben olyan a kapcsolatom velük, mintha nem is ismernénk egymást. Pusztán csak munkatársak vagyunk. De egyetlen napig a rabszolgáimmá vállnak és akkor porig alázom, félholtra kínozhatom és magamévá tehetem őket. Gyönyörködhetek megkötözött testükben, imádhatom és gyötörhetem a lábaikat. Egyetlen napig. Immár hat éve. Forrás: Reflektor.blog.hu
Perverziók a farkammal
Kati nem volt az a klasszikus értelemben vett mai szépségideál, de mindenképpen vonzó nő volt. Magassága közepes, s szép, arányos volt az arca is. Teste egyáltalán nem volt vékony, s széles csípőjének köszönhetően jókora, ám szép kerek feneke volt. Mellei viszont, bár formásak, és teltek voltak, nem lógtak rajta. Összességében egy olyan érett nő benyomását keltette, akit nem kell félteni gyerekvállalás, családfenntartás terén. Főleg széles csípőjéből, és formás combjairól sugárzott a termékenység és a nőiesség. Mindehhez hozzájött, hogy tökéletesen sima, puha bőre volt, így még a kelleténél nagyobb formái is valósággal ragyogtak.
Jómagam magas, vékony fiú vagyok. Sosem voltam túl izmos, sőt igazán szőrös sem, s bár meleg nem voltam, azért valahol lappangott bennem egy kis nőiesség. Talán éppen ezért is izgatott nagyon a gondolat, hogy mi történne, ha eljutnék egy igazi nővel való szeretkezés küszöbére, azonban ott felsülnék. Ha nem tudnék férfiasan viselkedni, nem állna fel, vagy csak egyszerűen félénk lennék.
Katival amúgy osztálytársak voltunk gimnáziumban. Eleinte kevéssé figyeltem fel rá, de aztán úgy alakult, hogy az utolsó évben egymás mellé ültettek minket, s aztán amikor az osztállyal táncolni mentünk, ő lett a párom. Ahogy ily módon közelebb kerültem hozzá, egyre inkább elkezdett tetszeni a már akkor is érett, nőies teste, s a vidám, de mégsem kacér viselkedése. Láthatóan neki is tetszettem, szerette a hozzám hasonló, vékony magas úrifiú-alkatú legényeket; végső soron mindkettőnk a saját maga ellentétéhez vonzódott. Nem alakult valami gyorsan a kapcsolatunk, gimi alatt az alig látható pirulásokon, sejtelmes mosolyokon kívül más nem is történt. Később viszont, az egyetemi éveink alatt sem szakadt meg a kapcsolatunk, s kb. két évvel érettségi után újra találkoztunk, egészen véletlenül, a metróban. Kellemesen elbeszélgettünk, s bennem rögtön feléledtek a régi érzelmek. Ahogy hazakísértem, némi kerülőutat is bevállalva, rájöttem, hogy kissé megváltozott; nem külsőre, hanem inkább a viselkedésében érzékeltem valami furcsát. Sokkal gyorsabban beszélt, mint korábban, s több jelét adta annak, hogy talán valami lehet köztünk, pedig akkor már egy jó ideje nem találkoztunk személyesen. Később kiderült, hogy már egy jó ideje egyedül van, s láthatóan sokkal nehezebben megy neki a partnertalálás, mint még talán gimiben gondolta. Talán ez lehetett az oka a stílusváltásának, nem tudom, de az biztos, hogy nekem csöppet sem volt ellenemre a dolog, így felgyorsultak az események. Következő találkozó, vagy már inkább randi, kávézó, mozi, Gellérthegy… és aztán egyszer csak egy pár lettünk.
Meglehetősen hamar ment minden, még eszmélni is alig volt időm. Mindketten sejtettük, hogy talán azért, mert valami hátsó dolog is mozgat minket, méghozzá a másik teste. Akartuk, de kerültük a témát. Aztán egyszer mondta, hogy este szívesen látna az új ferencvárosi albérletében, s burkoltan a kérésében benne volt, hogy igen, bizony estére is… Ez rögtön felizgatott persze, régi vágyak törtek újra elő bennem. A szerelem mellett viszont megszólalt az ördög is: mi lenne, ha az utolsó pillanatban úgy tennék, mintha nem merném. Kétségkívül szerettem volna Katival jót szeretkezni, de ez a szituáció is rettentően izgatott. Végül döntöttem: megpróbálom.
A találkozó napján délelőtt sokat gondolkoztam a teendőkön. Mindenek előtt szerettem volna a lehető legkevésbé férfiasnak tűnni, hogy a hatás tökéletes és hiteles legyen. Így hát alaposan megborotválkoztam, nem csak az arcomon, hanem szinte mindenhol. Leszedtem a mellkasomat, a hasamon, a farkam körül, sőt nagyrészt a lábamon és a karomon is… A végén a hatáson magam is meglepődtem; így valóban sokkal törékenyebbnek, karcsúbbnak néztem ki, kezdtem hasonlítani valami fiatal, gyönge fiúról mintázott görög szoborra…
Este 6-ra értem Katihoz a Tűzoltó utcába. Egy közepesen lepusztult, gangos bérházban lakott, egy barátnőjével bérelte az egyik második emeleti, utcai lakást. Szép rend volt, látszott, hogy lányok lakják a lakást. Eleinte csak beszélgettünk általánosságokról, a lakásról, adott valami kis sütit, de mindketten éreztük, hogy ez csak az intró, nem ezért jöttünk ide. A szikra az volt, mikor az ágyáról beszéltünk; egyre jobban elpirult, majd megálltunk, és szégyellős mosollyal egymásra néztünk, s innentől ment magától minden. Ölelés, csók, lefekvés az ágyra, simogatás… Nem voltam könnyű helyzetben, mert valamennyire viszonoznom kellett kitörő érzéseit, de a későbbiekre tekintettel vissza is kellett fognom magam. Mikor újra és újra hozzámértek puha mellei, és érintettem a szép formáit, nem hittem, hogy sokáig bírom visszafogni magam.
Aztán jött a vetkőzés. Kati az elején mímelt némi szégyellősséget, ahogy finoman próbáltam leszedni a ruháját, néha elpirulva belenézett a szemembe, de aztán egy idő után már maga kezdte el gyorsan leszedni a ruháit. Először a felsőjét vette le, majd a melltartóját is gyorsan lekapta, szép melleinek szinte alig maradt idejük kibújni belőle. Legszívesebben már itt felfaltam volna, de erősen visszafogtam magam, s csak szégyellősen, gyengén, éppen csak érintgettem a hátát. Kati mintha várta volna, hogy alul is elkezdem vetkőztetni, de én nem tettem ez irányba semmit. Némi idő után így maga kezde el levetni a nadrágját, majd miután kibújt belőle, megölelt, simogatni kezdett, a pólóm alá is benyúlt. Talán azt akarta, hogy most már én is vetkőzzek, miután ő már a kártyái nagy részét felfedte előttem… Ekkor éreztem, hogy muszáj valamit lépnem, ezért finoman bugyijához értem, célozva arra, hogy ott még van valami érdekes… Némi kéretés után így szépen a bugyi is megindult lefele, s pár pillanat múlva Kati ott állt előttem teljesen meztelenül. Kicsit mintha megijedt volna hirtelen kitárulkozásától, s kissé hátrébb lépett, szép lassan eltávolítva kezeit a hüvelye elől. Őrjítő látvány volt a szép, enyhén pirulva rám mosolygó lány, nem volt könnyű visszafogni magam.ű
„Na és te…?”- kérdezte egy idő múlva, látva, hogy bár tetszem neki, nem nagyon csipkedem magam.
Kati kissé meglepődött, miután némi kéretés után teljesen meztelenné váltam előtte. Tudta ugyan, hogy vékony fiú vagyok, de vélhetően kissé férfiasabb kinézetű emberre számított. Örültem, hogy a hatást már némileg elértem, s ráadásul nagy erőkkel, de azért a farkamnak is tudtam annyira parancsolni, hogy ne álljon fel érdemben.
Láthatóan várta, hogy kezdeményezzek, de én csak finoman, szégyellősen cirógattam az ujjhegyemmel a testét. Jobban már csak azért se mertem volna, mert biztos voltam, hogy ha a tenyeremmel állok neki simogatni szép, sima formáit, farkam nem fog bírni magával. Miután így éppen csak, hogy érintgettük egymást, ő lett egy kicsit kezdeményezőbb, s megfogta a derekamat a kezével. Kissé magához akart húzni, de én nem engedtem magam, sőt kezemet a mellkasára tettem, hogy ne is tudjon közelebb jönni.
Félénkségemen meglepődött, s láthatóan kissé el is bizonytalanodott. Ám aztán egyszer csak megtréfált a kis csibész, és meglehetősen sebesen a farkam felé nyúlt, én azonban még időben elkaptam a kezét. Aztán szinte végtelennek tűnő ideig álltunk ott, fogva egymás kezét, s mindkettőnkön növekvő bizonytalanság lett úrrá.
„Na, mi az? Nem tetszem, kedves…?” – kérdezte ő, mire én némi szünettel így válaszoltam:
„Dehogynem… csak… inkább feküdjünk le az ágyba!”
Így hát lefeküdtünk egymással szemben. Kati ekkor ismét kezdeményezőbb lett, gondolván, hogy így talán simábban fog menni a dolog. De tévedett, én továbbra is szégyellősködtem, simogatásait csak éppen, hogy viszonoztam, rá is alig néztem, a kezdeményező mozdulatait elhárítottam. Türelmetlensége láthatóan egyre jobban nőtt, főleg azután, hogy hasra fordultam, eltakarva előle a farkamat. Ő próbált közelebb bújni hozzám, de minél jobban közeledett, én annál jobban bezárkóztam. Nem is tudom, mennyi idő telt el így…
„Hát… nem akarod?” – kérdezte, de én rá se néztem, hanem magam elé bámultam. A következő percek hasonló nyögvenyelős kérdezősködéssel teltek, szegény Kati igazán nem tudta, mit kezdjen velem, én pedig még várni akartam a végkifejlettel. Fel akartam idegesíteni, így aztán miután már elég feszültnek éreztem, ledobtam az atombombát az olajfinomítóra:
„Anyu… olyan jó lenne, ha anyukám itt lenne, biztos segítene…” – szóltam, s bár kamu volt, már szinte tényleg szégyelltem magam ezért a kijelentésért.
Ezzel a mondattal láthatóan elértem a célomat; Kati láthatóan megelégelte a dolgot, felkelt az ágyból, s a ruháihoz ment. Lopva odanéztem: igen izgató látvány volt, ahogy a szép, de felpaprikázott nő felölti a melltartóját, és visszaveszi a bugyiját. Így dühösen talán még szebben festett az ablakon beáramló fényben, mint eddig. Még egy pólót is vett fel, majd anélkül, hogy rám nézett volna, kiment a konyhába.
Kínos percek teltek el. Én továbbra is csöndben kuporogtam az ágyon, várva, mi történik. Kati vélhetően kávét, vagy teát főzött magának, s láthatóan esze ágában sem volt visszajönni a szobába. Egy kis idő múlva, elunva a tétlenséget, felültem az ágy szélére, s fejemet lehajtva, magam elé meredve tettem úgy, mintha nagyon szégyellném magamat. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan fog elküldeni Kati, ha visszajön, de csak teltek a percek, s ő nem jött. Egy ideig tett-vett a konyhában, talán így vezetve le a feszültséget. Majd egy barátnője hívta telefonon, ha jól hallottam azért, hogy nem menne át ma este hozzá. Bár Kati megpróbált kedves lenni hozzá, hangján érezhető volt az idegesség, s hamar le is rázta az ismerősét azzal, hogy fáradt, nem tud menni. Abban bíztam, hogy a telefonhívás valamit változtat majd a helyzeten, azonban Kati csak nem akart visszajönni a szobába. Így aztán egy kis idő múlva szép lassan elindultam a konyhába. Az ajtóban megálltam, s elhaló hangon megszólítottam, ő azonban nem felelt, hanem továbbra is a konyhaszekrény felé fordulva matatott. Lassan leültem egy kisszékre, majd némi várakozás után beszélni kezdtem:
„Bocsáss meg… tudom, hogy nem volt méltó, ahogy viselkedtem…”
„Hát nem…” – válaszolta, nem kis örömömre, hogy végre sikerült egy szót kicsikarni belőle.
„Pedig tényleg megpróbáltam összeszedni magam, de úgy tűnik, hogy… kérlek bocsáss meg” – mímeltem a könyörgést. Ő azonban nem vett tudomást rólam, s szó nélkül bement zöldségért a kiskamrájába, majd tovább tett-vett a konyhában. Én lassan ismét eluntam a várakozást, s ugyanolyan lassan, ahogy jöttem, visszamentem a szobába. Később ő is visszajött.
„Még mindig itt vagy?” – kérdezte idegesen, ám továbbra is hátat fordítva nekem.
„Tényleg bocsáss meg… én nem akartam rosszat…” – folytattam mondókámat, hogy még szánnivalóbb legyen a könyörgésem.
Némi várakozás után aztán így szólt: „Jó, tudom… értem, de ez most nem jött össze, hagyjál békén, menj haza”
„De én tényleg nem akartalak megbántani…” – válaszoltam, mire ő sóhajtott egyet, s kiment egy rongyért a fürdőszobába. Visszatérve kb. ugyanaz folytatódott, mint eddig, majd miután már láthatóan tényleg elege volt belőlem, ismét megkért, hogy öltözzek fel, és menjek haza.
„Kati… én tényleg nagyon szégyellem magam… Tudom, hogy nem volt méltó egy férfihoz ahogy viselkedtem, és nem is tudom ezt jóvá tenni… Ha magamon nem tudok már segíteni, akkor viszont legalább téged szeretnélek kiengesztelni valahogy…” Csönd volt a válasz természetesen.
„Már volt ilyen esetem, és tényleg úgy tűnik, hogy… szóval szeretném, ha megbüntetnél.” Itt tartottam némi hatásszünetet, hátha felkeltem az érdeklődését, s bár nem szólalt meg továbbra sem, láttam, hogy most már egy kicsit érdeklődik.
„Szóval ha nem vagyok jó férfinak… arra gondoltam, hogy… arra kérnélek, hogy… vedd el… vedd el a férfiasságomat!”
„Mi?!”- kérdezte. „Vedd el… a farkamat kellene harcképtelenné tenned… csak egy kés kell hozzá…”
„Jaj, hagyjál már, nem vagyok én hentes, nem vágok én semmit… hagyj magamra kérlek!”
„De tényleg kérlek… csak egy ideget kéne átvágni a farkam tövében, és ennyi… kérlek… tényleg szeretnélek valahogy… valahogy kiengesztelni, ha másképp nem, hát így”
Kínos percek teltek el megint, Kati állt, de nem szólt, én meg már végképp ki voltam. Aztán egyszer csak így szólt:
„Jó, de ha megteszem, akkor tényleg elmész, és békénhagysz?”
„Persze, csak kérlek tedd meg…” – válaszoltam, mire odament a kredenchez, és kivett egy jobb fajta kést. Majd elindult a fürdőszobába, s én követtem.
„Ülj le!” – mutatott egy műanyag kissámlira. Én engedelmesen letelepedtem, s szétnyitottam a lábamat. Hímvesszőm az izgalomtól elkezdett felállni, s kevés idő alatt már kőmereven ágaskodott Kati irányába. Ő letérdelt elém, s határozottan kezébe vette a farkamat. Láthatóan kissé meglepte, hogy az eddig meglehetősen lankadt szerszámba hirtelen milyen élet költözött.
„Hol kell akkor…?” – kérdezte. Megmutattam neki, hogy a vesszőm alján futó ideget vágja át. Erre ő megfogta a farkam végét, felemelte, s jobb kezével hozzáérintette a kést. Ekkor felemás izgalom futott át: egyrészt a női kezek és a hideg kés extrém módon kényeztették férfiasságomat, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy férfilétem forog kockán…
Leszbikus szobalány
A grófnak volt a legnagyobb birtoka a környéken. Sok föld, sok állat és a környéken mindenki neki dolgozott. Számtalan cselédje volt, volt aki már ott születet. A grófnak volt egy fia aki a gazdag és gondtalan emberek életét élte. Nem volt semmire gondja, megvolt mindene és bármit és bárkit megkaphatott, mert ki is mert volna neki ellent mondani.
Nelly ott született a grófék birtokán, természetesnek vette, hogy dolgozni kell reggeltől estig, és amikor aludt és álmdozott – akkor volt boldog. Elérte, megkapta, amit szeretett volna mindent. Szép ruhákban járt, mindenki az ő kivánságát leste. Finomabbnál finomabb ennivalókat ehetett és drága borok közül válogathatott. Szülei dolgoztak reggeltől késő estig-a hat gyereket elkellet tartani és felnevelni. Nelly most már szép lánnyá fejlődőtt, harminc éves lehetett.
Azt vette észre, hogy az álmai-amikor boldog volt, másról kezdtek szólni.
Voltak benne olyan dolgok, amiket szégyelt elmondani a legjobb barátnőjének is Juditnak, aki öt évvel volt idősebb nála. Erotikus álmok voltak, amiben benne volt a grófnak a fia, sőt még lovak és a grófné is. Amikor a fiatal úr haza jött a lovaglásból, annyi lova volt , hogy minden nap másikkal tudott menni. Volt négy almásderes és hét lipicai is. Nelly és barátnője Judit feladat volt, hogy a lovakat ápolják és gondozzák. Ekkor merte elmondani barátnőjének, hogy mennyire egyedül érzi magát és hiányzik neki a szeretet és a gyöngédség, még ezeknek a lovaknak is jobb dolguk van. Ketten voltak az istálóban, a meleg széna illata az állatok csöndes viselkedése nyugodt volt minden. Az állatokat elláták és leültek a szalmára, hogy pihenjenek. Nelly Judit ölébe hajtotta a fejét és élvezte az együttlétet. Barátnője simogatta a fejét és játszott egy hajtinccsel, ami a melle előtt volt.
Véletlenül hozzá ért a melléhez, de nem történt semmi. Amikor együtt fürödtek titokban nézni szokta a lányt, és látta, hogy szép a melle és a szeméremdomja is nagyobb lett. Titokban ő is álmodozott, hogy egyszer megsimogassa és talán megcsókolja ott neki. Judit elgondolkozott, és az esti öt órai harangszó zökkentett vissza az álmodozásából. Nelly nézte és mélyen a szemébe nézett, megfogta a kezét és magához ölelte. Jó érzés volt, a szívük dobbanását is a másiknak. Simogatták egymást. Arcuk összeért, az első bátortalan puszi a másik nyakára, az első sóhaj és nem birtak magukkal. A lovak megéreztek valamit és nyújtogatták a nyakukat és idegesen nyeritettek. A lányok szét váltak, de valami megváltozott, valami elkezdődőtt, de még nem teljesedett be. Mind a ketten mentek lefeküdni mert reggel hatkor már dolgozni kellett.
Nelly elaludt, de nagyon sokat és erotikusat álmodott.
Nelly álma: A fiatal gróf visszajött a lovaglásból és szólt, hogy lássák el a lovat. Nelly bevezette az istálóba és elkezdte kefélni a szőrét. A hátát, az oldalát, a hasát és akkor észre vette, hogy a gazdája második legkedvesebb lovának kint van a szerszáma. A lányban valami bizsergés kúszott végig és elkezdett remegni a lába. Széjjel nézett, hogy nem látja -e valaki. Nem volt senki a közelben. Szerette volna megfogni a vastag és duzzadt szerszámot. Az érintése őt is meglepte. Nagyon lágy tapintású, de eres volt. A ló nem ellenkezett, sőt mintha élvezte volna. Nelly mozgatta a kezét rajta és érezte, hogy nagyobb és keményebb lessz. Nem vette észre, hogy a barátnője figyeli, hogy mit csinál. Judit közelebb jött és szólt, várj én is akarom. Ketten simogatták a méretes szerszámot és akkor Judit egy merész mozdulattal lehajolt és a szájával megérintette.
Nelly ekkor felébredt-széjjel nézett és látta , hogy még hajnali háromnál nem lehet több. Felizgatta és nem hagyta nyugodni az álma. Addig mocorgott amig felébredt Judit is aki mellet aludt. Nelly hozzábujt és a mellére hajtotta a fejét. A hajnali fényben is látta hogy a barátnője mellbimbója szinte világit a félhomályban. Nézte és szerette volna megérinteni, megsimogatni és a szájába venni. Judit nézte és kitalálta a gondolatait. Szeretnéd ? kérdezte. és Nelly oda hajolt és csókolni kezdte. A nyelvével megérintve és cirogatva , lágyan és nagyon finoman. Nagy udvara volt-szép volt Nellynek eszébe jutott, hogy az ő mellenem olyan nagy és telt, de Judit egyszer megdicsérte, hogy nagyon szép. Ahogy eszébe jutott a bimbója is keményedni kezdett és érezte, hogy nedvesedik. Úgy érezték itt az ideje , hogy megkostolják egymást. Simogatták egymást és megérintették a másikat ott ahol tudták , hogy örömet okoznak. Kívánták azt amit kaptak, hogy vissza adják, felfedezzék amivel kielégithetik vágyaikat és a menyekbe érezheti a másik magát. Végre a kezük, az ajkuk, a nyelvük érinthette ott ahová csak a szem tévedt titokban.
A fárdságtól és az átélt izgalmaktól álomba szenderültek egymás karjaiban.
Reggel lett, Nelly felébredet és egyedül volt az ágyban. Nem tudta, hogy ez álom volt vagy megtörtént. Megérintett és végig simitotta magát és a teste válaszolt a simogató kézre. Bejött Judit és Nelly szemébe nézett. Jössz fürödni, ?kérdezte a barátnőjét. Nelly tudta , hogy nem álom volt, csak álomszép és szerette volna átélni megint. A lányok kéz a kézben elmentek fürödni, hogy utánna boldoggá tegyék a másikat.
Nudista part
Nyári meleg árasztotta el a kockaköves főteret. Nem ritka az efféle szeptember-kezdet, és még elviselhetetlenebbnek érezzük, ha vállunkra telepszik az új tanév.
Szótlanul ücsörögtünk a lepergett színű padon – három nap összes óraközi szünetében és délutánján kibeszéltük már a nyári élményeket, kire mi tartozott -, bámultuk a korlát mellett csapatostól elhaladó lányokat.
Kevéssel múlt dél. Nem is ettük még meg a menza ízletesnek és bőségesnek karikírozott menüjét, egymásnak idegen, közeledni szándékozó, friss osztálytársakként szokni próbáltuk a város levegőjét.
Tibi volt az egyetlen helyi lakos közülünk, a többiek mind bejárók vagy kollégisták, ám ő szolidaritásból ugyanolyan unott képpel meredt a semmibe, mint mi.
Engem ugyan nem vettek fel a koleszba, mert a család kiemelkedőnek ítélt anyagi helyezte nem indokolta ezt a rendkívüli kedvezményt: épp csak annyira viselték meg az otthoniakat tanulmányaim költségei, hogy általában a hónapok második felében nem kellett nagy bevásárlásokat rendezniük a semmiből… De ez egy másik történet!
– Mehetnénk egy kört! – javasoltam egy idő után, fészkelődve. Sosem bírtam sokáig egyhelyben ücsörögni.
– Nézzük meg a csajokat! – vágta rá erre Tibi.
Sanyi széttárta a karját, ami nagyjából azt jelentette: minek tennénk egy lépést is, van itt annyi csaj, amennyit éppen be tudunk fogni lapos tekintetünkkel.
Úgy tűnt, ezen elbicsaklott a kezdeményezés, pedig egyedül nem sok kedvet éreztem a kódorgáshoz.
– Van egy hely a híd után… – Hatásszünet. Éreztem, hogy Tibi nem a táj szépségeit fogja körülírni. Folytatta: – Nyáron nudisták lepik el, ilyenkor meg kijárnak a főiskolás csajok napozni…
Osztatlan figyelem és lelkesedés.
– Milyen messze van? – érdeklődött Sanyi, és felpattanva a padról, kettőt lépett balra.
– Ha arra indulsz, akkor nagyon-nagyon távol – grimaszolt Tibi és jobb felé mutatott – ugyanis amarra kell menni.
Átgázolva néptelen, homokos strandon, sárgán bóbiskoló növényzeten legalább 20 percig tartott az út.
– Nem biztos ám, hogy ott vannak! – jegyezte meg Tibi többször is, de a hév töretlennek bizonyult.
Ki-ki vérmérséklete és eddigi gyér élményei alapján elképzelte az általa ideálisnak tekintett női testeket a homokban, s mintha elszaladnának, sietősre fogtuk a menetet. Ha összeállítottuk volna a beszélgetés alapján, milyen lányokat szeretnénk meztelenül látni, a következőképpen összegezhetnénk az óhajt: mindegy.
Letértünk a gáton húzódó keskeny útról.
– Ott a bokros rész után – mutatta Tibi.
Sanyi, aki legelöl loholt – mintha attól tartana, hogy nem jut mindenkinek a látványból -, hirtelen megtorpant, s mint a váratlanul fékező buszon, feltorlódtunk mögötte.
Nem is tudtam, mit kell nézni a kihalt placcon.
Jóval távolabb, de kivehetően ruha nélkül, négy csaj feküdt. Ketten hassal simultak valami törülközőfélére, és olvastak vagy tanultak, egy bizonyára zeneszóra mozgatta ütemesen a felhúzott térdeit, s a negyedik pedig ülve, egy következő bokorsor irányába beszélt valamit.
Öt! Az alacsony, gyérlevelű növények mögül előjött még egy lány – jól látszott egyenletes barnasága -, és a hasalókhoz csatlakozott. Bármelyikünk szívesen cserélt volna szerepet a leterített törülközőkkel. Vagy legalább közelebb lennének! Vagy mi kerülnénk közelebb, de számunkra kockázatosnak tűnt végigmenni a széles parton. Még elszaladnának, vagy legalábbis felöltöznének, mire odaérünk!
Néztük a homorú hátakat, a domborodó popsikat, tekintetünk megmászott minden emelkedőt és bekukkantott minden mélyedésbe… Legizgalmasabb a hol összezáruló, hol kitáruló térdek látványa volt, ha hozzáképzeltük, mit láthatnánk szemből.
Egy-egy zenefoszlány megtalált bennünket, és hallottuk a hangjukat is anélkül, hogy értenénk, mit beszélnek. Sanyi felemelt fejjel, kitágult orrcimpákkal súgta:
– Punciszag!
Jó lett volna érezni az illatukat, hiszen ez azt jelenti, hogy sokkal közelebb lennénk a pucér testekhez.
A lányok betartották a vízparti napozás íratlan – és előttem más által mindeddig fel nem fedezett – szabályait: aki fekszik, annak a talpa van a víz felé, aki ül, annak az arca.
Tibi megfordult, mi vakon a nyomában, s mintha a töltésre kapaszkodna fel, jókora kört leírva a másik oldalról közelítette meg a napozóhelyet. Cipőnket megtöltötte a forrón csillogó homok.
Úgy érzékeltük, hogy csupán néhány méter választ el az izgató látványtól. Tényleg érezni véltük kellemes illatok kavakládját, amikor az utolsó lépéseket megtettük. Nem tartottunk tőle, hogy meghallanak, hiszem a lépteink zaját elnyelte a süppedős homok, és elég hangosan szólt a zenéjük. Viszont nem láttunk semmit az U alakú növényzet belsejéből.
Ha kidugjuk a fejünket a cserje rigolyás nyílásain, a lányok közvetlen társaságában találnánk magunkat… Egymásra nézve, vállvonogatva, némán tanakodtunk.
Bátorságnak ennyi év távlatából sem nevezném, inkább vakmerőségnek, ahogy intettem a többieknek – figyeljetek! – és vállalva csintalan ágak belémakaszkodását, majdnem hangtalanul átosontam a növényzeten. Minden lépéssel felkészültem rá, hogy ott találom magam a heverésző, ruhátlan lányok között.
Kétoldalra óvatosan elhajlítva az utolsó gallyakat, majdnem hangosan felnevettem: kissé elvétettük az irányt. A zene ugyan itt szólt az árnyékban, de a csajok mögé kerültünk olyan 8-10 méterrel.
Korábbi helyzetünkhöz képest zavartalanul és aprólékosan vizsgálgattam a lányokat. Végigpásztáztam a női formákat egyenként, a teljesség igényével. Továbbra is a lábait tárogató lány bizonyult a legizgalmasabbnak – már ha egyáltalán választani kellene -, minden második mozdulatával zavartalan betekintést biztosított keskeny, bizalmas réséhez, ami körös-körül világosabb volt, de a szétnyíló punci közepe hihetetlenül sötétpiros. Fölötte az a néhány rendezett pehely nem sok árnyékot tartott. Meresztgettem a szemeimet!
Érett labdaként, keményen, napsütötte-pirosan emelkedett ki két félgömb a fantasztikusan vékony derék alatt, és – képzeletem kiegészítette a látványt – néhány halvány pihével kergetőzött a napsugár, a bársonyos völgy előtt. Alig bírtam elszakadni a hason olvasó lány feszes puhaságától!
Vidáman tértem vissza a többiekhez, beszámolni a látottakról. Suttogó tanácskozásunkat egy váratlanul közeledő, erősödő hang zavarta meg:
– Az teljesen másik tanszék, ne keverd össze!
A lányok közül válaszolt valaki, kreditekről és határidőkről beszélt.
– Mindjárt megmutatom, ha visszamegyek – jelentette ki közvetlenül mellettünk egy csaj. Ahelyett, hogy ígéretét igyekezett volna betartani, felénk mutatta gömbölyű fenekét, aminél szebbet el sem tudtam képzelni.
Az én tartózkodási helyemtől csupán egy tucatnyi apró levél takarta el, vagyis – nézőpont kérdése – úgy álltam ott, mint a kisgyerek, aki a szemei elé tartja a kezét, és azt hiszi, hogy őt nem látja senki. Nem gondoltam, hogy nem láthat meg senki! A többiek talán még kevésbe voltak fedve.
Az a néhány levél is csak addig takarta el a lányt itt-ott, foltokban, amíg le nem guggolt nekünk háttal. Vastag sugárral pisilt a homokba, és még maradt ebben a helyzetben pár pillanatig, majd felemelkedve és előrehajolva – mintha át akarna lesni a lábai között – megszemlélte, akad-e még egy kóbor csepp, és visszasétált a többiekhez.
– Mit szólsz?
– Huh!
– Apáááám!
– Phhh!
Miután ekképpen megosztottuk egymással a véleményünket, suttogva megbeszéltük, hogy az imént általam felfedezett helyről felváltva megszemléljük az összes lányt.
Így alkalmam volt duplázni. Másodszor már sokkal higgadtabban vizsgáltam meg minden négyzetcentiméternyi felületét a napozóknak, bár a higgadtság kifejezés helyett valami sokkal találóbbat is választhatnék, hiszen mérhetetlen önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy hidegvérrel tekintsek a lányokra, amikor legszívesebben elővettem volna feszülő fegyveremet és a bokor mögötti homokba csöpögtetem kikívánkozó tartalmát.
Éreztem, hogy mindkét réteg ruha átnedvesedik rajtam.
Azt hiszem, a többiek agyában is hasonló gondolatok fordultak meg. Diszkréten kerültük egymás zavaros tekintetét, és kíméletesen nem néztünk másikunk övvonala alá.
Tibi zárta a kukucskálós sort. Jóval hamarabb tért vissza a vártnál, mutatóujja a szája előtt, szemvillanása az előbbi pisilős-helyre irányította a figyelmünket.
Újabb műsorszám következett.
A zenére fekvő csaj érkezett lomha léptekkel oldalról, majd háttal leguggolt, azaz mindössze félig ereszkedett le, mintha csak nekünk akarna kedvezni hirtelen kiszélesedő fenekének rendkívüli látványával. Tisztán megfigyelhettem ebből az irányból is a pici kerek, és a kétujjnyi párnák között megbúvó hosszanti nyílást… Fogadni mernék, hogy a bokor innenső oldalán elvörösödő négy fej mindegyikében ugyanaz az ötlet fogant meg, ami tudományos alapon a párzási ösztönre vezethető vissza, ám mi ennél jóval gyakorlatiasabban fogalmaztuk meg magunk számára, mit tennénk…
Amikor ráérősen megvárta az utolsó cseppet is – mennyivel praktikusabb a mi eljárásunk azzal a kis rázogatással! -, még ugyanebben az egyensúlyozó testhelyzetben kihajtogatta a markában rejtegetett papírzsebkendőt, és felitatta az esetleges kései cseppet. Ahogy jött, elgondolkozó léptekkel visszatért a többiekhez.
Vártunk még egy keveset, hátha elérkezett a pisilési idő a lányoknál, de a többiek nem járultak elénk.
Kellemes élményekkel gazdagodva vettük a város felé az irányt…
– Micsoda beállás volt!
– Ha egy rejtett kamerát tartana a pinájában, jó kis csoportkép készült volna rólunk!
– Vagy ha átnéz a lábai között, hát nem nagyon rejtőztünk el… – Ez a megjegyzés már nem volt annyira vicces.
Sanyi, aki ezúttal is elöl baktatott, hirtelen éles kanyarral visszavezetett bennünket a legelső leshelyünkre. Felesleges óvatoskodás nélkül kiléptünk a fövenyre, s mintha csak most vennénk észre a távolabb napozókat, vidáman meresztgettük a szemünket.
Aki nem akar csalódni bennem, most kérem, hogy a befejező szakaszt ne olvassa el, hiszen – ahogy a híradóban mondanák – megrázó események következnek:
A lányok szinte egyszerre pillantottak meg bennünket. Egyikük – teljesen feleslegesen, hiszen úgysem látszott volna, sőt amit ő nem sejtett: már úgyis láttuk – tenyerével eltakarta a punciját, s biztosan rólunk beszéltek valamit vihorászva, mind teljesen felénk fordulva. Kicsit nevetgéltek, majd aki mindeddig legbuzgóbbnak bizonyult a napon tanulásban, felült és két kezével integetett, hogy menjünk oda…
Ha vissza lehetne lapozni a sors könyvében ehhez a fejezethez, megkísérelnék módosítani a történteken: Elszaladtunk. A 2. rész itt.