A kegyelemdöfés

Gábor már-már túltette magát Krisztin, de az élete sok mindenben változott… Éppen az ágyán feküdt, amikor megszólalt a telefonja.
– Tessék? Kérdezte kicsit fáradtan.
– Szia! Itt Kriszti! – Gábort ez a néhány szó hideg zuhanyként érte. Ez a hang egykori egyetlen szerelmének a hangja volt. Ahogy ez tudatosult benne, gyenge remegés öntötte el a hasát, és az összes zsigerét.
– Szia…! Ööö… Mi van veled?
– Semmi! Csak gondoltam felhívlak. Mondta a lány, mintha ez teljesen természetes lenne.
– Az jó!
– És… és, hogy vagy? – Kérdezte Kriszti, majd egy kis mellébeszélés után kibökte, hogy:
– Lenne kedved dumcsizni egyet valamikor?
– Hát persze! – Majd megbeszéltek egy randit másnapra, és letették a telefont
Gábort a beszélgetés után ellentétes érzések töltötték el az elmúlt pár perccel kapcsolatban. Ez a lány volt élete nagy szerelme, akivel úgy gondolta, hogy majd együtt megváltják a világot… De Kriszti nem így gondolta. Egy darabig benne volt a nagy szerelem eljátszásában, de utána elkezdett többre, és újra vágyni, és végül az ő kapcsolatuk is 3 hónapja a „legyünk barátok” szófordulattal ért véget, és majdnem a Gábor életével is. Másnap iskola után Gábor elindult a belváros felé autójával, hogy felvegye Krisztit, és egy jót beszélgessenek. Úgy gondolta, ez a három hónap elég volt ahhoz, hogy már teljesen megbékéljen a történtekkel, és hogy már semmit ne várjon a ma délutántól. Az autó megállt egy kertes családi ház előtt, majd kis idő múlva kijött Kriszti, és elindultak.
Az első lámpánál a fiú végigmérte egykori barátnőjét, és szomorúan vette tudomásul, hogy még mindig gyönyörűen virágzik, de ezt a szépséget már nem ő élvezheti. Ezen egy pillanat alatt elszomorodott, majd újra vidám lett, ahogy arra gondolt, hogy ennek vége, és a szomorúsága nem old meg semmit. Élvezni akarta a nap hátralévő részét úgy, hogy azt olyan ember társaságában tölti, akit utálnia kellene, de akinek mégis meg tudott bocsátani. A kávézóban az általános időjárási, iskolai, és továbbtanulási kérdések mellett megbeszélték egymás magánéletét is. Jobban mondva csak a Krisztiét, mert Gábornak a lány után még nem sikerült újra megnyílnia egy párkapcsolatra. Megbeszélték azt is, hogy hazafelé Gábor beugrik hozzájuk, és megnézi a szalagavatóról készült videót is.
– Ülj le, mindjárt megkeresem. Hozzak valamit inni?
– Kösz nem. Ittam két teát. Rémlik?
– Hát persze. Én figyelek rád! -mondta Kriszti, és egy széles mosolyt küldött Gábor felé.
Néhány pillanatig mosolyogtak egymásra, amitől Gábornak újra megdobbant a szíve, és elkezdett titokban reménykedni. Olyan titokban, hogy még magának sem merte bevallani, mire is gondol, de érezte, hogy a „nagy szerelmét” most vissza tudná hódítani. A lány elindította a videót, majd a fiú mellé ült, és onnan kommentálta a látottakat. A keringőnél, amiben először tűnhetett volna fel Kriszti, kivette a Gábor kezéből a távkapcsolót, és elkezdte tekerni a szalagot. Mikor Gábornak leesett, hogy a lány miért csinálta, hirtelen lecsapott a lány kezében lévő távirányítóra és elkezdte visszatekerni a filmet a tánc elejéig. Ezután Kriszti akarta visszaszerezni az irányítás lehetőségét, míg végül már nem is a film lett a fő téma, hanem, hogy ki győzi le a másikat. Játékosan birkóztak, mindaddig, amíg egyszer csak a kanapén egymással szembe kerültek. Mélyen egymás szemébe néztek, és bár Gábor érezte, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie, lágyan megcsókolta a lányt. Kriszti azonnal átölelte a fiú nyakát, és rövid ideig forrón egymásba fonódtak. Mikor elszabadultak egymás karjaiból, Gábor viccesen felemelte a megkaparintott távkapcsolót, és megjegyezte:
– Én nyertem!
– Hülye! Mondta Kriszti, és még az előbbinél is hevesebb csókolózásba kezdtek.
A fiú boldogságot érzett. Boldog volt, hogy újra egy olyan lányt tarthat a karjaiban, akit szeret, és, hogy olyan lány karjaiban van, aki szintén szereti. Hirtelen értelmet nyertek Kriszti cselekedetei, hogy miért és hogyan reagált a fiú hódítási kísérleteire. És érezte, hogy ha lehet, még boldogabb, mint annak idején volt. Úgy gondolta, újra a nyeregben van, és megállíthatatlanul tört égi magaslatokba a boldogságérzete. Kriszti mélyen a Gábor nadrágjába nyúlt, és érzékien kezdett újra ismerkedni a már ismerős testtel. Pillanatok alatt lerángatta az inget és a szövetnadrágot a fiúról, és megnyugtatóan, lelassult tempóban, szeretetteljesen simogatta a már kissé nyirkos felsőtestet. Gábor, ahogy érezte a kecses kéz forró érintését, arra gondolt, hogy már nem is akarja magáévá tenni a lányt. Úgy érezte, túljutott ezeken az állati ösztönökön, és, hogy sokkal többet jelent neki ez a dolog egy szexuális együttlétnél. Forró boldogságban úsztak néhány percig, egymást simogatva és csókolgatva, majd Gábor érezte, hogy Kriszti többre vágyik, és villanásnyi idő alatt átfutott az agyán a régmúlt. Olyan pillanatok jutottak eszébe, amikor korábban szeretkeztek. Eszébe jutottak az éppen a szájára tapadó ajkak. Azok a szalag alakú formás telt ajkak, és hogy milyen érzés volt, amikor a férfiasságát fogták körül, és forró csókokkal árasztották el a beteljesülésig…
Gábor újból kívánta Krisztit. Érezni akarta a lehető legjobban a közelségét. A lányban akarta érezni magát. Ahogy visszatért a valóságba, azonnal lesegítette a lány felsőjét, és most ő kezdte el a lány felsőtestét elhalmozni csókokkal. Kriszti hátradőlt, és élvezte a kis előjátékot. Mikor Gábor az érzékien égbe meredő mellekhez ért, Kriszti kicsit előre hajolt, és kikapcsolta a melltartóját. Ezen egy pillanatra elmosolyodtak, mert Gábornak sosem volt erőssége ez a dolog. Gábor hosszasan időzött a melleknél, mert tudta, hogy a lány ezt mennyire szereti, és ő is szerette izgatni a finom kis halmokat. Ezután haladt tovább lefelé. Kigombolta a lány nadrágját, a derekát átsegítette a formás fenéken, és végül az asztal mellé dobta azt. A végletekig fokozta a kedvese feszültségét azzal, hogy először a nőiesen puha hasat, majd a két gyönyörű combot csókolgatta végig a lány érintésre vágyó szemérme felé. Mikor már érzéki sóhajokat hallott, és érezte a vállába mélyedő körmöket, továbbment. Levette a szerelme bugyiját, és egy forró, nedves kirándulásra indult. Kriszti egy kis idő után megkérte Gábort, hogy feküdjön most ő a hátára. Gábor nem értette mi történt.
– Rosszul csináltam valamit? – kérdezte elfúló hangon
– Nem, csak szeretném, ha előbb én okozhatnék neked örömöt. – mondta Kriszti, és kivette az alsógatyából a már fájdalmasan megduzzadt hímtagot. Néhány kézmozdulat után megnyalta a lilás rózsaszín lüktető makkot, majd a forró, szalag alakú érzéki szájával körbefogta, és ritmusos nyelvjátékba kezdett.
Gábor érezte, hogy a látóhatár beszűkül, és már csak arra tudott gondolni, hogy mikor fogja egész falloszát a nője forró nedves szájában érezni. Kriszti mikor érezte, hogy Gábor már nem bírja sokáig, elengedte „áldozatát” és arra kérte a fiút, hogy forduljon kicsit a testével úgy, hogy a két lábával két oldalról közrefoghassa. Gábor félig ülő helyzetbe emelkedett, és Kriszti ráült ölére, és magába irányította az ágaskodó hímtagot. Abban a pillanatban, amikor beléhatolt, mindketten becsukták szemüket, mélyet sóhajtottak, majd mikor újra egymásra pillantottak, szerelmesen megcsókolták egymást. Nem tartott sokáig, amíg Gábor elérte az orgazmust. A lány leült mellé a kanapéra, és átölelte boldogan. Bár Krisztinek nem volt orgazmusa, mégis örült neki, hogy Gábornak örömöt okozhatott. Úgy döntöttek, nem folytatják a dolgot, mert már bármikor hazaérhetnek a szülők, hanem holnap, pénteken, újra találkoznak. Kriszti nővérének lesz névnapja, és a családi összejövetel után kisebb baráti házibuli lesz, amiről senkinek nem fog feltűnni, ha lelépnek.
Pénteken 4-kor érkezett meg Gábor a ház elé. Éppen be akart csengetni, amikor a lányok apja kinyitotta a nagy vaskaput, és kicsit meglepődve nézett a fiúra.
– Szia! Régen láttalak.
– Igen… régen voltam erre.
– Menj be, a konyhában vannak a többiek.
– Jó. Megtalálom őket. – Ahogy Gábor belépett az ajtón, a leendőnek vélt anyósába botlott.
– Elnézést! Csókolom! Hogy tetszik lenni?
– Szia! Köszönöm. Éppen indulunk Budapestre. Te kihez jöttél? -kérdezte, és kicsit aggódva nézett Gábor után, aki már továbbindult a konyha felé.
– Én a lányokhoz. – mondta a fiú vidáman, és meg se várta, hogy akar-e még valamit mondani neki a középkorú nő, aki szokatlanul furcsán és aggodalmasan nézett utána. Gábor belépett a konyhába, köszönt Kriszti nővérének és a többi vendégnek, és megkérdezte, merre van a húga.
– A kertben vannak. – És ahogy kimondta, nyílt is a konyhában lévő hátsó ajtó és belépett rajta Kriszti, és a Gábor egyik régi barátjának az öccse, aki alig lehetett egy évvel fiatalabb náluk.
– Te mit keresel itt? – kérdezte a lány, és keményen belemarkolt a mellette álló „Danika” fenekébe.
– Visszahoztad a kazettákat? – és a választ meg se várva tapadt a Dani szájára, és teljes testtel felé fordulva pajzán csókolózásba kezdtek.
Gábor állt egy kicsit, majd állt még egy kicsit kezében a Kriszti nővérének szánt virággal, és úgy érezte, elnyeli a föld…

Éjszakai szórakozóhely 3

A hét gyorsan eltelt. Kedden kiszaladtam az árukat átvenni és a takaríttatást elintézni. A csütörtökön már Beával mentem ki az esti bulira kinyitni. Nyitás előtt Évike a két lábon járó csöcsparádé, Tibivel az egyik kidobóval enyelgett. Durcás tekintettel figyelte, hogy látom-e.
Szilvivel beszéltem pár szót, de semmi utalás nem volt a közöttünk történtekre, közömbösen válaszolgatott, ha kérdeztem tőle valamit.
Elég lapos buli volt, éjjel három óra felé már kezdett kiürülni a hely. Egyedül Ildi fiúja kezdett idegesíteni, mert ott támasztotta a pultot egész este és a csaját idegesítette a féltékenykedésével. Lassan kiterelték a biztonságiak az utolsó részeget is. Bea talált magának egy ismerőst, aki hazavitte kocsival. Évi zárás után látványosan beleült Tibi ölébe, gondosan ügyelve, hogy lássam amint a rövid szoknyájában ficánkol.
– Tibi, gyere számoljunk el. – szóltam oda. Lebillentette a lábáról a lotyót és odacammogott hozzám. Kezébe nyomtam az esti pénzüket.
– Köszi a mai melót. Mi a terved a csöcsikével? Kell a raktár kulcsa? – kérdezem halkabban tőle, fejemmel Éva felé biccentve.
– Ja, adhatod. Kis kurva felhúzott, haza meg nem vinném, mert a csajom nem örülne neki.
A kezébe csúsztatom a kulcsot. Visszamegy a többi bikanyakúhoz és gondoltam szól nekik, hogy egy kefélésnyi idővel később indulnak. Kézen fogta Évikét és a raktár felé vonultak. Elmegyek, átnézem a pultokat és a nagytermet. Tíz perc múlva visszatérve már csak Zolit találom a kidobók közül magában iszogatva. A másik két izomagyú (Leo és Szabolcs) eltűnt. Leesett, hogy mi a felállás. Elindulok a raktár felé és már messziről hallom a nagy röhögéseket. Megállok az ajtó előtt, rágyújtok. Cigivel a számban benyitok és a látványtól belőlem is kitör a nevetés. A frissen szerzett heverőn Évike négykézláb, felhajtott szoknyával pucsít, és az előtte ülő Tibi farkát szopja, aki Évi méretes melleivel játszadozik közben, a háta mögött meg Szabolcs vörösödő fejjel próbálja begyömöszölni a lankadt farkát Éva pinájába. Gondolom, a többiektől zavarban van és nem áll fel neki. Leo a röhögéstől és a piától dülöngélve a telefonjával fényképezi a jelenetet. Majd szólok neki, hogy küldje át nekem is a képeket.
– Na vigyázz kisgyerek, majd a férfiak elintézik ezt. – rakja el a telefonját, húzza le a sliccét és tolja arrébb Leo Szabit, megunva a szerencsétlenkedését. Ráköp a kezére, odakeni Éva pinájára, berakja a faszát és már döngeti is a kis bukszát. Ahogy behatoltak neki hátulról, Éva feje megállt és Tibi dákójával a szájában nyögött egyet. Tibor böki meg a fejét, hogy mozogjon tovább. Bólogat tovább a kurvája, cuppogva mozog a két fasz benne, Leo pedig összeröhögve pacsizik Tibivel.
– Látod kisgyerek így kell ezt csináln – cukkolja Szabit.
Tibor két kézzel lenyomja Éva fejét és hangos hörgéssel a torkára élvez. A nadrágját magára rángatva felkászálódik az ágyról, megpaskolja a kis kurva fejét és rágyújt egy cigire. Szabi kezével egy kis életet vert a farkába, és Évike fejéhez lépve a fekete hajánál fogva felemeli a fejét, hogy a szájába rakja félig kemény faszát. Engedelmesen rábukik a lotyó és szopni kezdi.
Kopogó lépteket hallok a folyosóról, ezért gyorsan kiugrok az ajtón, otthagyva a műsort. Szilvi jön szűk fekete nadrágban és blúzban, elég mogorva ábrázattal, de hát így is ennivaló.
– Készen vagyunk főnök. Mehetünk haza? – szól nagyon szigorúan. Mivel kihallatszik a srácok szórakozásának a hangjai, a derekát ölelve elsétálok a kisterembe vele.
– Hú, ez nagyon hivatalosan hangzott. Nem vársz meg? Mehetünk együtt. – kérdezem kedves hangon.
– Miért, milyen közös dolgunk van? – érdeklődik flegmán.
– Most mi a faszom van? – önti el a szar az agyamat.
– Semmi. A múltkor megdugtál, kialudtad magad aztán elrohantál és azóta négy napig fel sem hívtál. – tőr ki belőle a sértettség.
– Miért mire gondoltál, hogy már cibállak is az oltárhoz egy jó kis szex után? Vigyelek haza vagy gyalogolsz?
– Peti a DJ azt mondta hazavisz.
– Akkor élvezkedj azon a hájas majmon. – fordulok sarkon és elindulok vissza a raktárba.
A srácok éppen végeztek, csak Szabi nem tudott elmenni, mert megint lekonyult a szerszáma. Éva egy zsebkendővel törölgeti magát, miközben a srácok nevetgélve kimennek.
– Látom kicsim jól mulattál. – szólok be neki, amikor ketten maradtunk.
– Mi közöd hozzá?
– Végeztél mára vagy még engem is bevállalsz?
– Hülye bunkó. – és kisiet mellettem.
Na, jól lenulláztam a ma esti lehetséges numerák számát.
Bezárok és egy üveg sörrel a kocsimmal indulok hazafelé. Két sarok után egy lányt látok a padon ülni, ahogy a kezeibe temeti a fejét. Melléállok és lehúzom az ablakot.
– Minden rendben kiscica?
– I-igen..Pehersze. – hüppög. Ildikóra ismerek a kis vékony hangjából. Kiszállok és mellé ülök.
– Na, szia. Hát mi a baj?
– Tényleg semmi.
– Akkor gyere hazaviszlek, mert valaki még elkap itt és olyat tesz veled amit a barátodnak kéne most.
Megint sírásra görbül a szája és a vállamra borul. Odakísérem és beültetem az autóba.
– Hova vigyelek?
– Nem tudom. Összevesztem a Gyurival. Mindig balhét csinál, akárhányszor rám néz valaki. Beivott és lekurvázott ma este is.
– Ne foglalkozz vele, az egy faszkalap. Hova vigyelek?
– Nem merek hazamenni, mert egy pofont ma már kaptam tőle. Nem kell több.
– Másvalakihez?
– Ilyenkor?
– Anyádék?
– Oda főleg nem mennék. Összevesztem velük, amikor Gyurihoz költöztem pár hónapja. Alhatok nálad, csak ma?
– Jó, akkor elviszlek magamhoz, de aztán jól viselkedj! – fenyegetem meg az ujjammal viccesen. Végre látok egy kis mosolyt az arcán.
Az úton hazáig a barátjáról panaszkodott végig. Három éve voltak együtt, az első és egyetlen férfi volt neki eddig. Igyekeztem vigasztalni és felvidítani, több-kevesebb sikerrel. Mire hazaértünk egészen felengedett, már nem hüppögött percenként azon az idiótán.
– Éhes vagy? – kérdeztem már nálam a lakásban.
– Picit.
– Nézek valami kaját, addig tusolj le, ha akarsz. Adok egy pólót.
– Köszi, de nem akarok a terhedre lenni.
– Nem vagy. Na, haladj, mert én is fürdenék utána.
Csináltam pár szendvicset, és beültem velük egy filmre a szobába, amíg Ildi végez. Mezítláb kijött a fürdőből, a neki térdig érő pólómban, vizes vörös hajjal és szégyenlős arccal. Egészen izgató látvány volt, az ártatlan kislányos stílusával.
– Gyere ülj ide és egyél nyugodtan. – engedem az ágyra. Kiugrok egy sörért a hűtőbe és az erkélyen elszívok még egy cigit. Az utolsó slukk után elnyomom, beállok a zuhany alá és lecsapatom magam. Boxeralsóban megyek az ágyhoz, ahol Ildi eldőlve alszik. Picit felcsúszott a póló rajta és láttam, hogy nem vette vissza a bugyiját, az édes kis puncija kivillan. Dúsan beborítja az ott is vörös szőr. Veszek két nagy levegőt, betakarom egy könnyű lepedővel és az ágy másik végében lefekszek aludni.
Délelőtt arra ébredek, hogy hozzám bújva alszik, és a nyakamba szuszog. Dobok egy puszit a homlokára és kimegyek a reggeli cigire, kávéra. Felöltözök és beszólok a szobába, ahol ébredezve a résnyire nyitott szemeit dörzsölgetve gondolkodik, hogy hol is lehet.
– Picim elszaladok elintézni pár dolgot. Maradj nyugodtan. Egyél-igyál, amit találsz.
Magára hagytam és rohantam elintézni a dolgaimat. Két óra múlva visszatértem és felöltözve találtam a fekete szoknya és feszes felső szerelésben.
– Na, már munkára készen vagy? Később indulunk még csak.
– Csak felöltöztem. Kellett volna alsóneműt hoznom. Olyan gáz, nem akartam felvenni a tegnapit és most nincs rajtam bugyi.
– Te ilyeneket ne is mondj, mert kíváncsi leszek és megnézem. Mit szólna hozzá a barátod?
– Már nem a barátom, csak még nem tudja. Ma szakítok vele.
– Ha így látod, áldásom rá. Gyere elindulunk, majd megkajálunk valahol.
Belvárosban beültünk egy étterembe enni. Fél percenként a szoknyáját húzogatta, zavarta, hogy szabadon van a puncija.
– Milyen bugyi nélkül az emberek között? – kérdezem tőle az asztalnál. Édes, ahogy zavarban van.
– Furcsa, úgy érzem, mintha mindenki tudná. Olyan meztelennek érzem magam.
– Ha rászoksz a bugyi nélküli viseletre, akkor adnék egy jó tanácsot. A cicust szabadítsd meg a vörös bundájától.
– Nem értem mire gondolsz.
– A puncidon ritkítsd meg a dzsungelt. – tagolom neki a szavakat szép lassan.
– Te kukkoltál? – vörösödik el.
– Nem kellett. Szép kis terpeszben aludtál el az ágyon. Bocs, hogy nem csukott szemmel járok.
– Úgy szégyellem magam.
– Nagyon szép, nem kell miatta szégyenkezned. Gyere, fizetek és indulunk.
– Jó, csak kiszaladok a mosdóba.
Amíg kint van, rácsörgök Beára.
– Szia szerelmem. Nemsokára jöhetsz a ház elé, mindjárt ott vagyok. Viszont szeretnék egy bugyit kérni tőled.
– Arra gondolsz, ami rajtam van, te perverz? – cukkol tettetett kéjesen búgó hangon.
– Azt majd legközelebb. Most egy tisztát hozzál.
– Jól van, úgy is kíváncsi vagyok, hogy hogyan áll rajtad egy tanga. – kacarászik a vonal túlsó végén.
– Nofene, de jó kedve van valakinek. Csak nem Lali kitett magáért és rendesen bevert a puncidba?
– Hát nem sajnos. Az orgazmusért magamnak kell megdolgoznom. Siessetek. Pá.
Indulunk érte, és amikor beülve meglátja Ildikót, rosszalló pillantásokat lövell felém.
– Bugyi? – kérdezem köszönésképpen.
– Tessék.
Átadom Ildinek, aki kikerekedett szemekkel forgatja a minimális anyagfelhasználással készült alsót. Nem sok ilyen lehet neki. Szokásos pirulással magára rántja. Szinte magam előtt láttam, ahogy a vékony anyag kettészeli a vörös őserdőt.
Szilvi a többi lánnyal együtt ért be este. Félrehívott és megkérdezte, hogy haragszok-e.
– Miért haragudnék? Mi a baj, Petinek nem ízlett az ebéd, amit csináltál?
– Ne legyél bunkó. Kiszálltam a kocsiból, amikor a hájas ujjaival elkezdett fogdosni. Ha bezártunk hazaviszel?
– Majd még meglátom.
Pénteki buli is lezajlott gond nélkül. Kisebb probléma csak akkor volt, amikor Ildi közölte a barátjával, hogy elköltözik tőle. Szóltam a kidobóknak, hogy hessegessék ki, amikor cirkuszt csinált. Utána mentem az utcára és szóltam, hogy pakolja össze Ildi cuccát szépen, és zárásig hozza ide, ne kelljen a srácokkal bekopognunk érte zárás után. Egy óra múlva ott volt két nagy táskával. Bedobtam a kocsim csomagtartójába őket.
Zárás után Tibi megint elkérte a raktár kulcsát és Évit bevitte, egy potya numerára. Szegény kislánynak jut a jóból rendesen.
Hazafelé menet először Szilvit vittem házhoz és látszott az arcán, hogy más programra számított az éjszaka hátralevő részében. Következő kiszálló Bea volt, akinek volt elképzelése mi fog történni nálam, és cseppnyi irigységgel a szemében búcsúzott el Ilditől és tőlem. Végre hazaértünk. Kivettem a csomagjait és szóltam neki, hogy azért ne nagyon pakoljon ki belőlük, mert ma és holnap még maradhat, de hétfőn keressen valami szállást.
Lefürödtünk külön-külön és szinte felfaltam a szememmel, amikor kijött a fürdőből egy szál pamut bugyiban és egy kis trikóban. Formás alakja és kis kerek popsija láttán megmozdult az egyszemű kígyó a gatyámban. A póló alatti kis halmocskák lehettek volna nagyobbak is, de egészében egy kis szépség volt.
– Sikerült megnyírni a kis bozontost? –cukkolom kicsit.
– Nem is akartam most. – lobban lángra az arca azonnal.
– Segíthetek benne, ha akarod.
– Áá, köszi nem.
– Na, ne legyél szégyenlős. Hamar meglesz. – a szekrényből kivéve a kezébe nyomok egy elektromos hajnyíró gépet – Parancsolj. Hol szeretnéd csinálni?
– Megijedtem, azt hittem te akarod levágni.
– Nem is rossz ötlet. Ha akarod rendbe raklak odalent.
– Köszi ne. – szégyenlősködik.
Két törölközőt kiveszek a szekrényből és az egyiket az ágy szélére terítem, a másikat bevizezem.
– Gyere, ülj ide. – mutatok a törölközőre. Odaaraszol lassan.
– Most tényleg le akarod vágni? – kérdezi ijedten.
– Csak a nagyját. Egy pillanat alatt megvan. Majd leborotválod a többit, amikor fürdesz.
Leül az ágy szélére terített törölközőre összeszorított lábakkal és piruló arccal. Finoman hátradöntöm a felsőtestét, látszik az idegesség rajta.
– Úristen, mit csinálok, ezt nem hiszem el.
– Engedd el magad és lazíts. Emeld meg a popsidat egy picit.
Kiemeli a csípőjét, én pedig a bugyi szélét megfogva lassan elkezdem lehúzni. Előbukkan a sűrű, vörös fanszőrzet. Kibújtatom a lábait és az orromhoz emelve a virágos alsót mély levegőt veszek. Kellemes illata van, egészen megrészegít. Ildi hanyatt fekve egyre sűrűbben kapkodja a levegőt pedig még semmit se csináltam, csak itt fekszik előttem bugyi nélkül a kezeivel takarva a punciját.
– Így nehéz lesz lenyírnom. – és finoman lefejtem a kezét a nunijáról.
Kezemmel végigsimítom a lágy szőrzetet és bekapcsolom a nyírót. Rándul egyet a teste az érintéstől. Dombocskáról letolom a prémet, és a kezemet a combjára téve, óvatosan kitárom a lábait és körbenyírom a lüktető punciját. Kikapcsolom a gépet és a vizes törölközővel megpróbálom az lenyírt bundát letörölni. Kapkodja a levegőt és halkan nyögdécsel minden érintésnél. Megsimogatom a combjait és a duzzadt nagyajkaira adok egy hosszú nyelves puszit. Felnyögött, ahogy a nyelvem a puncijához ért. Kezemmel végigcirógatom a kis borostás puniját.
– Készen vagyunk. – emelkedek fel a lába közül.
Motyogás hallatszik, a feje felöl.
– Bocs nem értem. Mondtál valamit?
– Ne hagyd abba, folytasd kérlek. – suttogja alig hallhatóan.
– Mit folytassak? Már levágtam a bozontot.
– Tudod. Azt, amit utána csináltál.
– Ha szeretnéd. Már csak kérned kell.
– Kérlek puszilgass tovább.
Visszatérdeltem, és elkezdtem lassan körbenyalni a vagináját. Nyögdécselve élvezte egy ideig, utána próbálta úgy mozgatni az altestét, hogy a nyelvemmel benyaljak a résbe. Gonoszkodtam vele, mert csak körülötte kényeztettem.
– Halljam, mit szeretnél?
Lassan kezdte legyűrni a gátlásait.
– Nyald meg a puncimat.
Hosszan végignyaltam a nedvesedő pináját. Hangos sikoltás volt a reakció.
– Igen, nagyon jó. Még mélyebben dugd be a nyelved! –jött bele.
Széthúztam a punciját, behatoltam és ott forgattam a nyelvem. Úgy dobálta magát az ágyon, hogy le kellett kicsit szorítanom. Extázisban az „Igen“ szót percenként vagy százszor ismételgette. Amikor belekombinálta az „Úúúúúriiisteeeeen“ –t is a végére, felemelte a csípőjét és puncinedvét spriccelve elélvezett. Beleszorítottam az arcom a pinájába és lassú, erős nyelvcsapásokkal nyalakodtam, amíg lecsillapodott. Ziháló teste mellé dőltem az ágyra.
– Jól vagy kiscica? – kérdeztem tőle.
Odafordult és vadul csókolgatni kezdett.
– Köszönöm…úristen ez nagyon.. olyan… még sosem éreztem ilyet.
– Jól van picim. Fel ne falj. Gyere segítek levenni a felsődet. – bújtattam ki a trikóból.
Felültem az ágy szélére. Most már a szabadon levő kis ciciket is simogatva odatérdepeltettem magam elé.
– Húzd le a nacimat.
Ahogy megszabadult a gatyám szorításától, kibújt a meredő hímvesszőm. Rákulcsoltam kicsi kezét mutattam, hogy húzogassa.
– Gyere, vedd a szádba, és szopogasd úgy, hogy a nyelveddel körbenyalod közben.
Ügyesen használta a kis száját. Hirtelen késztetéstől letoltam a torkára a dákómat, kitámasztva a fejét. Köhögött kicsit, amikor elengedtem, de folytatta a farkam leápolását. Két napja borotváltam le a zacsit, úgyhogy szép simák voltak még, ideálisak a kényeztetésre.
– Emeld meg, és a golyókat vedd a szádba. Úgy jó, nyalogasd őket. Menj lejjebb! A fenekemet is nyald végig.
– Azt inkább ne, ugye nem baj? – nézett fel kérlelően.
– De igen. Ügyes kislány vagy, menni fog. Nyaljad szépen. – és a fejét finom erőszakkal visszatoltam a fenekemhez. Először óvatosan és bizonytalanul nyalta, később belejött és odaadóan megcsinált mindent, igyekezett rendesen. Amikor kiélvezkedtem magam ezen, felemeltem és hanyatt az ágyra dobtam. Fölé feküdtem és a szájánál kezdve csókoltam és nyalogattam mindenhol, a melleinél kicsit elidőzve, majd ismét a puncijánál lehorgonyozva. A lábait a térdhajlatánál szétfeszítve kitámasztottam.
– Rakd ide a kezed és húzd szét a puncidat! – szóltam rá.
Széthúzta lucskosodó muffját és a megnyílt résben a nyelvemet betologatva mozgattam ki-be.
– Igen, igen ez az. Nagyon jó. – élvezte a kényeztetést.
– Gyere dugd be az ujjadat. – kértem.
Elhúzva a fejem helyet adtam az ujjának, az becsusszant a hüvelyébe. Mozgatta ügyesen, látszott, hogy nem először nyúl magához. Kihúztam és lenyalogattam az ujjait.
– Nem bírom tovább, magamban szeretnélek érezni. – kérlelt halkan.
– Szeretnéd, hogy megdugjalak?
– Dugj meg kérlek! – könyörgött. Úgy fel volt izgulva, hogy akár énekeltethettem volna ezt a kérést vele.
– Jól van, rakd szét a lábaidat és beszélj nekem közben. Szeretném hallani a hangodat.
Odaillesztettem a faszomat a kis puncijához és a makkomat betoltam.
– Lassan rakd be, nagyon nagy. – szisszent fel. Lassan csúsztam be a nyögdécseléseit hallgatva, miközben a kezeivel a hasamnál fékezte a sebességet.
– Úristen, nagyon feszít. Lassan mozogj.
Szorított a pinája, ahogy teljesen behatoltam és elkezdtem óvatos lökésekkel kefélni.
– Élvezed kicsim? – fokoztam a tempót.
– Igenigenigen…ez az…még… mehet gyorsabban. – visítozott folyamatosan, és a félénk kislány átalakult egy kis kurvává. Oldalára fordítottam és az egyik lábát a nyakamba kaptam, a másikat alattam kinyújtotta. Bal kezemmel a lábát tartottam a fejem mellett, a jobb kezem hüvelyk ujjával a segglyukát kezdtem izgatni és így döngettem a kis punciját.
– Úristen… nagyon..jó…mindjárt megint elmegyeeeek.. – és máris lespiccelt egy nagy sugárban.
Nem lassítottam a tempón, csak a bal kezemmel már a csiklóját dörzsöltem és a jobbal kapaszkodtam a lábába. Csukott szemmel zihált hangosan, a teljesen kipirult mellkasa járt fel-le a kis melleivel.
– Rakd szét a lábadat! – dobtam le a nyakamból a formás virgácsát.
Hatalmas terpeszbe nyitotta a lábait. Gyors és erőteljes lökéssekkel basztam tovább. Pár perc múlva önállóan magához nyúlt és a jobb kezével sebesen dörzsölte a csiklóját.
– Ááá.. elmegyek mindjárt újra…most … élvezeeek. – sikított és a tíz ujjával a fenekembe markolva magába húzta a farkamat és bent tartotta, közben a körmeivel szép barázdákat karmolt a seggembe. Most már én is kieresztettem a hangomat, kirántottam a szerszámomat és ráélveztem a hasára meg a melleire. A szerény külső igazi kis vadmacskát takart.
Ledőltem mellé pihegni. Öt perc szusszanás után elküldtem letusolni. Ahogy az ágyneműt néztem megint mindent összespriccelve élvezett el. Kihajítottam a szennyesbe és miután végzett, én is letusoltam. Amikor kijöttem az ágy szélén szipogott.
– Én úgy szégyellem magam.
– De miért? Nem volt jó?
– De igen, nagyon is. Ilyesmit én még nem csináltam.
– Hát nem voltál szűz azt tudod ugye?
– Persze, nem arra gondoltam, hanem ilyen perverz dolgokra.
– Hát nagy perverzió nem volt ebben. De amúgy jó volt kicsim?
– Igen.
– Akkor semmi baj.
Hozzám bújt és szinte egyből elaludtunk.

Boldog karácsonyt 1

Csúf csörömpölés, csúszkáló, karistolva sikamló hang zavarta meg a húszméteres fákon dalolászó madarak lágy énekét. El is hallgattak egy villanásnyi időre a dalnokok, hogy felhívják a nyári délelőtt csendjében a figyelmet a kellemetlen, érdes súrlódásra, és annak esetleges fizikai következményeire a figyelmét azoknak, akik a szép nyári égbolt alatt töltik az idejüket.
Juli a verandára állított ernyős hintán lapozgatta a reggel érkezett képeslapot, öccse Ferkó, a fociját pattogtatta. Bár a ház tompította a zajokat, melyek az út felől érkeztek, mégis meghallották az aszfaltot karcoló inzultus csiszatolását. Juli felemelte a fejét, és úgy fülelt, Ferkó pedig lekapta a lábáról a lasztit, és kézben tartva a bőrt megmerevedett egy időre.
– Mintha karamboloztak volna az utcán – állapította meg Juli.
– Ahhoz csattanás is tartozna, az meg nem volt – ellenkezett az öccse.
– Nézzük meg! – Juli ledobta a hintaágyra az újságot, és Ferkóval együtt a kapu felé indult.
Az út szélén egy villanyoszlop tövében, látszólag élettelenül feküdt a burkolaton egy romos bicikli, és egy csaknem ugyanolyan leharcolt külsőt mutató fiú. Julcsi és az öccse mintha gyorsabban értek volna a kapuhoz, mint ahogy a nem egyszerűnek látszó baleset egyetlen résztvevője magához tért volna a megrázkódtatásból, amelyet a váratlan földet érés, valamint a vészfékezésnél is hatékonyabb megállás eredője okozott.
Feri mindjárt látta, hogy a bukást elszenvedő fiú az a típus, akit ő nagyon tud nem szeretni. Szőke haja még az aszfalton való hempergés után is jól mutatott, izmos karja és lába pillanatnyilag belegabalyodott a rommá lett jármű alkatrészeibe, de első pillantásra is látszott, hogy ez a fajta fiatalember egyike azoknak, akik állandóan elhalásszák előle a szemrevaló lányokat, és a hozzá hasonlóak miatt maradnak neki mindig a szeplős, kismellű, vézna petrezselyemárusok a tánctermekben, akik ráadásul általában még táncolni sem tudnak, és időnként összekeveredő lábakkal taposnak mindenféle cipőt és lábujjat olykor a sajátjukat is.
Julcsi is felfigyelt a fiú külalakjára, mely a köré gyűrődött kerékpár ellenére is erősen emlékeztette őt a félévszázaddal ezelőtti Robert Redfordra, s bár Julcsi egyáltalán nem hasonlított Jane Fondára, szívesen eljátszott volna néhány jelenetet bármelyik filmben ezzel a fiúval.
Egyelőre persze erre nem kerülhetett sor, a fiút fel kellett kaparni az aszfaltról, ahol eléggé kétségbeesetten próbálkozott a felállással a szőke lovag.
– Nagyon megütötted magad? – aggodalmaskodott Julika.
– Jól kinyírtad a bringádat – mondta Ferkó.
– Aha – nyögte egyszerre mindkettőjüknek a fiú, és megpróbált könyökére támaszkodva felemelkedni, de az éles fájdalomtól, ami végignyilallt a karján, lehanyatlott a kerékpár romjaira.
– Ahh! – nyögte, és ebből akár arra is lehetett volna következtetni, hogy csak ezt a két hangot használja kommunikációra.
– Segíts már neki! – nézett mérgesen az öccsére Juli, és maga is igyekezett felemelni a fiút. Feri is lehajolt, hogy hóna alá nyúlva segítsen a feltápászkodásban, de jobbnak látta, ha a biciklit hámozza le a srác végtagjairól, hiszen ez komoly akadályt jelentett neki a felállásban. Ferkó sajnálta a fiút annak ellenére, hogy a győztesek csoportjához tartozónak látszott. Először is azért, mert Ferkó egy cseppet sem volt rosszindulatú, másodszor pedig azért mert most, hogy a kerékpár is meg a fiú is romokban hevert az úttesten, egyáltalán nem látszott győztesnek.
Lassan mégis úrrá lettek a gravitáció törvényein, és felemelték a fiút és a járműroncsot a talajról. Mivel a sérült ember eleinte láthatóan alig állt a lábán, Ferkó sietett a biciklironcsot a kerítésnek támasztani, aztán gyorsan alátette a vállát a fickó másik könyökének, és így szimmetrikussá téve a terhelést, már könnyebben tudták betámogatni őt az udvarra. Mire a ház sarkához értek, valamennyire sikerült megbirkóznia saját súlyával, s könnyebben haladhattak előre.
A ház háta mögött állt a hintaágy a verandán, idekísérték az egyre jobban magára találó sérültet, aki nagy nyögések között ereszkedett le az imbolygó padocskára.
– A francba! – ez volt az első nem túl hosszú, de legalább egésznek tekinthető mondat, amit hallottak tőle. – Hozd már be légy szíves a bringámat, még ellopja valaki!
– Gondolod, erre jár egy munkát kereső műszerész? – kételkedett a véleményében Feri, de azért kicsattogott a kapuhoz, és a hóna alá kapva hátrahozta az udvarba az egykor értékes versenygépet.
– Most ne foglalkozz a bicikliddel! – nyugtatgatta Julcsi a sérültet. – Feküdj nyugodtan! – a feje alá tett néhány, egyébként a kerti ülőkékre szánt kispárnát.
Juli térült-fordult, langyos vizet hozott egy lavórban meg steril gézt, és nekilátott a szakszerű elsősegélynyújtásnak. Megmozgatta a sérült, horzsolt végtagokat, és meggyőződött arról, hogy törés nincs, tehát nem szükséges komolyabb, orvosi beavatkozás.
– Vedd le a pólódat! – utasította a fiút, és segédkezett is neki a koszlott, feslett ruhadarab eltávolításában, aztán megvizsgálta a véresen csillogó foltokat, az aszfalton való csúszás eredményét. – Jól elintézted magad – állapította meg szakszerűen. – Mi a neved? – kérdezte munka közben. – Hogy szólítsunk?
– Robi vagyok – mondta a kérdezett két sziszegés közben. – Muszáj ennyire dörgölnöd? – aggodalmaskodott.
– Muszáj barátocskám – felelte Juli. – Ha nem tisztítom ki, begyullad.
Még a neve is – gondolta magában munka közben a serényen dolgozó lány. – Robi, mint a Redford, aki először eszembe jutott, amikor megláttam.
– Honnan az ördögből tudod, hogy így kell csinálnod? – sziszegett tovább a fiú.
– Onnan, hogy ezt tanultam – mondta Juli. – Az idén érettségiztem belőle. – Végzett a könyökökkel, a csuklóval, a váll következett. Szívesen végig simított volna az izmos mellkason is, de ott nem volt sérülés, így erre nem lett volna semmi ok. Ok nélkül meg ugye…
Kicsit forgatta Robit a fekhelyen, hogy mindenhol megvizsgálja, nem maradt-e valahol rejtve némi horzsolás, aztán a térdek következtek.
Tanulmányai közben persze már sok férfitestet látott, lemosdatott, vetkőztetett és öltöztetett, és a szakma szabályai szerint a szükségesnél nagyobb figyelmet soha sem szentelt ilyenkor a betegnek, ám a mai eset eltért a szokásostól. Robi nem a rendelő műbőr asztalkáján feküdt, hanem a saját házuk teraszának a hintaágyán, és átkozottul jól nézett ki. Már két hónapja is van annak, hogy a barátjával szakított, két hónapja nem ölelte őt férfi, és most szívesen szentelt volna nagyobb figyelmet Róbert idomainak, de a szakmai fegyelem gátakat emelt elé. Szívesen végigsimított volna az izmos férficombon, fel a rövidnadrág széléig, de ott nem volt sérülésnek nyoma.
– Szerencséd, hogy semmid sem törött el – mondta, hogy elterelje a figyelmét a nem egészen szakszerű gondolatokról.
Valóban szerencse – gondolta Robi. – Akkor nem ez a finom kiscsaj ápolgatna, hanem jönne értem a mentő.
Róbert kezdett felocsúdni a sokkból, amivel az esés járt, és kezdte fiatalemberként nézni Julcsit, aki az ápolásával tüsténkedett. Mellette guggolva világoskék sortja ráfeszült gömbölyű popsijára, a fehér blúz, amely kerti semmittevéshez készült nem betegápoláshoz, kellemesen előreomlott, a kivágás ígéretesen kínált betekintést a halmok lankájára az emelkedő kezdetén.
Robi nadrágjában is emelkedőben volt a beltartalom, bár testének romos állapota nem indokolta az emelkedő hangulatot, ösztöneinek azonban nem tudott parancsolni. Még szerencse, hogy a biciklizéshez magára vett feszes rövidnadrág nem tette láthatóvá feszengő szerszámát, különben szégyenkezhetett volna az ápolását végző fiatal lány előtt.
– Téged hogy hívnak? – eszébe jutott, hogy még nem tudakolta meg csinos ápolónője nevét.
– Julcsi vagyok, az öcsém pedig Ferkó – adta meg a választ Juli.
– Igazán rendes dolog tőled, hogy gondjaidba vettél.
– Fogadalmat tettünk rá az iskolában – szerénykedett Julcsi, és rámosolygott a fiúra.
Lassacskán véget ért az ápolás. Kötés, tapasz került azokra a helyekre ahol arra szükség volt, és akár el is bocsáthatta volna a váratlan vendéget, de nem volt kedve sürgetni őt a távozásban.
– Szerintem heverészned kellene még egy kicsit, amíg múlik a sokk hatása – mondta. – Mi a csudát műveltél, hogy ekkorát sikerült esned?
Robi csak a vállát vonogatta. – Fene se tudja – felelte. – Talán túl gyorsan hajtottam, és egy kődarab, vagy egy repedés a betonon elintézett.
Julcsi nekilátott az ápolás segédeszközeinek eltakarításának, ezzel távolabb került a fiú vizslató szemeinek hatósugarából.
– Az a baj, – fordult most Ferkó felé a beteg – hogy a bicaj is összetört, pedig az nem gyógyul meg egy kis kényeztetéstől, mint ahogy én azért helyre jövök majd ettől az ápolástól.
– Ezzel bizony nem fogsz ma hazakerekezni – hagyta helyben Feri.
Julcsi visszatért, és hogy kissé marasztalja ápoltját, magával hozott egy doboz narancslét, meg poharakat. Megint lekucorodott a nyugágy mellé, töltött az italból mindhármuknak. Ferkóét letette a kis asztalkára, de a vendég poharát előzékenyen felé nyújtotta. Felemelt karja vállban megemelte laza ingecskéjét, és Robi most egy kicsit mélyebben pillanthatott a kivágás feltárulkozó nyílásába, ám amikor észlelte, hogy Juli meglátta tekintete irányát, zavartan visszakapta a szemét, és kicsit el is pirult. A lány legalább annyira zavarba jött, mint Róbert. Nem szerette a leskelődőket, de eszébe ötlött, hogy pár perccel korábban ő is hasonló ingert érzett, amikor a fiú izmos testén siklottak ujjai.
– Nem akarok a terhetekre lenni – mondta zavarta Robi, és tápászkodni kezdett volna helyéről, de Julcsi marasztalóan tette a karjára – a sportosan izmos karra – a kezét.
– Maradj csak! – erősítette meg szavakban is a mozdulatot. – Még pihensz egy kicsit, aztán hazaviszlek.
– Mivel? – kérdezte önkéntelenül is Robi. – Talicskával?
Julcsi nevetett. Kis mosolyból született a gyöngyöző kacaj, amely nem volt gúnyos, csupán jókedvű. Piros ajkai szétnyíltak, láthatóvá lettek a hibátlan hófehér fogak. Robi ámulva nézte a lányt. Eddig sem maradt közömbös ápolójának külalakja iránt, de magával ragadta a gondtalan kacaj, a hajából felé sodródó illat, és a kellemes, csilingelő hang. Elfeledte, hogy korábban a blúza alá akart csupán benézni, ezt minden lánnyal megteszi a hozzá hasonló korú fiatal, ha nem kimondottan csúnya a látványosságot ígérő delikvens. Most már jobban meg akarta figyelni a lányt. Nem csupán a melleit, hanem egyéb részeit is. Szerette volna, ha megismerheti a gondolatait is, elvégre nem mindennap akad az útjába valaki, aki teljesen önzetlenül segít rajta, és mellé még szép, és valószínűleg kedves is.
– Nevess még! – kérte, amikor abbamaradt a rövid kacagás. – Tetszik a nevetésed.
– Majd legközelebb, ha megint megnevettetsz.
Most Robi mosolyodott el, de jelen állapotában, csak kínos fintor lett a szándékozott mosolyból.
– Most nem megy – mondta. – Majd kerítsünk rá alkalmat, és akkor talán sikerül.
Julcsinak tetszett, amit hallott. Szerette volna ő is kipróbálni az ő Robert Redfordját, hogy vajon milyen ember a kellemes külsejű ismeretlen, amikor nem gyötrődik az éppen csak gyógyulásnak induló horzsolások, kis sebek szúrásától, nyilallásaitól.
Ügyetlenül, botladozva beszélgettek még vagy félórán keresztül, aztán Robi tényleg elérkezettnek látta az időt arra, hogy véget vessen a nem tervezett vendégeskedésnek.
– Azt ígérted, hazaviszel – most végre sikerült feltápászkodnia heverő testtartásából.
– Meg is teszem – felelte Juli. – Remélem, hogy ebben a városban laksz, és nem az ország másik végében.
– Persze – helyeselt a fiú. – Nem lakom messze, de a bringámon tényleg nem tudnék most elkerekezni, még odáig sem.
– Kiviheted a kocsimat az utcára – vetette oda engedékenyen az öccsének Julcsi. Ferkó, aki gyakran kunyerálta ki magának erre a lehetőséget, most is sietve ugrott, hogy a kérésnek eleget tehessen.
– Van autód? – nézett rá csodálkozva a fiú.
Julcsi hirtelen megint zavarba jött, mint a lódító gyermek, akit az osztálytársai hencegésen kaptak.
– Csak egy kis Tico – pironkodott. – Nem mindenki nézi autónak, de azért négy kereke van, és nem tekerni kell a pedált, ha azt akarom, hogy menjen. A szüleimtől kaptam, mert egészen jól tanulok.
Valóban rövid ideig tartott az autóút. A kisváros másik végén, a domboldalon volt az utca, ahol Robiék háza állt.
– Ott állj meg légy szíves, ahol a négy meggyfa lombosodik! – bökött ujjával az utca közepe táján álló zöld sátorra a fiú.
Julcsi kis Ticojával beállt két fa közé. Fenn a lombkoronában temérdek gyümölcs pirosodott, vagy inkább feketéllett. A négy gyümölcsfából álló sor végén, a legnagyobbikon valami nagy piros folt is látszott, amiről rövid idő után kiderült, hogy egy fiatal lány rövidnadrágja és pólója. Ez akkor lett teljesen bizonyossá, amikor a piros ruházat viselője egy merész szökelléssel leugrott az ágak közül.
– Hozzánk jöttetek? – kérdezte a vezetőülésből kiszálló Julcsit, de amikor a kocsi túlsó oldalán előkászálódó bátyját meglátta, elszörnyülködve kérdezte a karjain, és lábain sokasodó gézpólyák láttán. – Atyaisten! Mi történt veled?
– Felnyalta előttünk az aszfaltot – mondta Ferkó, aki a hátsó ülésről bújt elő.
– Eltört valamid? – rémüldözött tovább a lány, bátyja bicegő járását figyelve.
– Ne aggódj húgi! – nyugtatta meg Robi. – Túlélem. – Felemelkedve görnyedt tartásából, amire az alacsony kocsi miatt kényszerült, már emberibb módon mozgott. – Ő Julcsi – mutatta be megmentőjét a húgának. – Ő pedig a tesóm – fejezte be a bemutatást, mintha Ferkó nem is lenne velük.
– Én meg Feri vagyok – végezte el helyette a feladatot Ferkó, és kezet nyújtott a lánynak.
Mikor Feri meglátta a fáról leugró lányt, arra számított, hogy valami jó kis bőr kerül elé, és most kissé lehűlve állapította meg, hogy Robi húga éppen az a forma, akihez a Robi-félék miatt neki szerencséje szokott lenni, vagyis a maradék. Vékony, nincs pulóvert feszítő melle, rövid nadrágja pedig lazán hintázik vékony gerezdekből formálódott fenekén. Ráadásul a haja vörösbehajlóan gubancolódott a fején, ahogy a fa ágai összebogozták fenn a lombok között.
– Én meg Török Flóra vagyok – mutatkozott be a lány, meggyel félig rakott kosarát a balkezébe fogva, jobbját komolykodva nyújtotta Ferkó felé.
– Szia! – köszönt neki Feri, és határozatlanul megszorította a felé nyújtott kezet. Eddig csak fiúkkal szokott kezet fogni, először fordult elő, hogy egy lánynak mutatkozott be így. Most mustrálgatta egy kicsit Flórát. A vörös hajkorona alatt, élénken csillogó szemeket látott, és a szemek alatt két-három apró szeplőt, a kis, fitos orr két oldalán.
Amint elengedték egymás ujjait, a lány néhány egyszerű mozdulattal próbált meg rendet csinálni borzas frizurájában. Ferkó azt vette észre, hogy a kis mellek a póló alatt, rakoncátlanul hintáznak a mozgástól jobbra-balra, és mintha két borsószemben végződnének, hegyesen böködték a ruhát. Eddig egyszer sem jutott eszébe, hogy ilyen kis mellek is izgatóak tudnak lenni, de most a nyugtalanul fickándozó halmocskák, határozottan ingerelték őt. Alig tudta levenni a szemét a laza ruháról, amely így könnyű lengedezésével jobban vonzotta a tekintetét, mintha meztelenítően feszes lett volna. Végül mégis csak erőt vett magán, és felemelve a fejét, zavartan Flóra szemébe nézett.
– Tele van meggyel a fátok – mondta.
– Akarsz szedni magatoknak? – Flóra megint igazított egyet a haján, mert nem volt elégedett a korábbi eredménnyel.
Feri a vállát vonogatta. – Szívesen megkóstolnám – bökte ki végül.
– Majd legközelebb – ítélkezett a nővére. – Most már sietnünk kell haza.
– Akkor ebből vigyetek! – ajánlotta a lány a kosár tartalmát. Most mintha kicsit pirosabb lett volna az arca, mint amikor leugrott a fáról az imént.
– Az jó lesz – egyezett bele végül Julcsi, és egy mindig nála lévő kis kosarat vett elő a parányi csomagtartóból. – Te pedig nézesd meg magad egy orvossal! – fordult még egyszer Robi felé. – Lehet, hogy kellene kapnod egy tetanuszoltást.
– Más nem is hiányzik – ellenkezett a fiú.
– Szemrevaló csaj a Robi húga – mondta az öccsének, mikor már hazafelé autóztak a Dombhát utcából.
– Kis vörös bige – fitymálkodott Ferkó – Ha valami piros topánkát húzott volna a tipegőire, ő lehetne a Piroska a meséből.
– Jól áll neki ez a szín – bizonygatta Julcsi.
– Eh! – legyintet Ferkó, és közben azon gondolkodott, hogy soha sem szerette a vékony, szeplős, vörös hajú lányokat. Arról nem akart eszmét cserélni, hogy valamiért mégis érdeklődve figyelte a vékony ruha alatt ugráló, hegyes mellbimbókat.
Később, este, talán a fehéren világító holdfény lehetett csak az oka annak, hogy a fiatalok nem könnyen szenderedtek álomra. A Széchenyi utcában Ferkó és a nővére, egyaránt a délelőtti kalandon, és lehetséges következményein gondolkodott, és a Dombhát utcában is lassan érkezett az álom a szemekre.

Másnap délelőtt Ferkó egy ideig kerülgette a náluk maradt biciklit, aztán megszánva a romjaiban is szép versenygépet, kitolta a kamrából a napra, elővette kis szerszámos táskáját, és nekilátott a gép szétszedésének.
Az alkatrészeket előbb csak megtörölgette egy darab olajos ronggyal, aztán szétrakta őket egy kiterített újságpapírra. Mikor már mind ott sorakozott szép rendben a régi napilapon, edényt hozott, petróleumot töltött bele, és egy ecsettel egyenként elmosta a csavarokat, csapágyakat, lánckerekeket meg az összes apró bizgentyűt. Egész délelőttje ráment, míg úgy-ahogy letisztított, majd kiegyengetett, és helyreállított minden fogantyút, sárhányót meg alkatrészt. A két kerék küllőinek egyenesre húzása, a durva nyolcasok kihúzása az abroncsokból ebéd utánra maradt.
Estére összerakva, bezsírozva, menetkész lett a bringa.
– Holnap vigyük el a kerékpárt a gazdájának! – javasolta nővérének.
– Ahhoz én mire kellek? – vetette ellent Julcsi, pedig éppen ezt akarta ő is, csak valahogy flegmának akarta mutatni magát.
– Semmi kedvem a város másik végéből gyalog hazacaplatni – felelte Ferkó. – Ha elkísérsz, hazahozhatnál autóval.
Ebben maradtak.
Az este ugyanolyan holdfényes volt, mint az előző, és álomtündér alighanem forgalmi dugóba keveredhetett valahol a langyos nyáreleji estében, mert most is csak lassan sikerült elaludni egyeseknek a nyitott ablakok mögött. Egyikük sem akarta tudomásul venni, hogy mi okozza álmatlanságukat; még Ferkó sem, pedig ő volt, aki kivitelezhető tervet kovácsolt a következő napra. Nem szívesen ismerte volna be, hogy látni akarja az ugrándozó borsószemecskék táncát a piros blúz anyagán keresztül.
Nem volt nagy művészet újra megtalálni a meggyfasort a Dombhát utcában. Ferkó egyébként is ismerte a kisváros minden negyedét, hiszen addigi élete alig tizenhat évét ezen a településen élte le. Biciklijén bejárta már a legtöbb utcát és a környező lankás dombokat, meg a dűlőutakkal keresztezett réteket is.
Mikor bekanyarodott az utcába, már messziről meglátta, hogy a kapuban ketten állnak, egy hosszú szőke hajú, sudár, feszes blúzt viselő lány, meg a hozzá képest kissé jelentéktelen külsejű Flóra, aki most nem öltözött tiszta pirosba. Éppen akkor érte őt utol kis kocsijával a nővére, amikor Ferkó lefékezett a két lány előtt a kiglancolt biciklin.
– Sziasztok! – köszöntötte őket, végigmérve mind a kettőt.
– Látom, vendéged jött – mondta a szőke lány. – Úgy is menni akartam.
– Nem az én vendégem – szabadkozott hirtelen ismét elpirulva Flóra. – A bátyámhoz jöttek.
– Mennem kell – ismételte meg a barátnője, majd jobbról-balról megpuszilta a barátnőjét, és gömbölyű popsiját hintáztatva útra kelt.
– Visszahoztátok a Robi bringáját! – lábalt ki zavarából Flóra, megrázva rakoncátlanul repkedő hajtincseit. – Örülni fog neki – megnyomta a kapufélfára szerelt csengőt maga mellett, mire a bátyja kihajolva az egyik nyitott ablakon harsányan kiabálva hajolt ki.
– Miért csöngetsz?
Aztán meglátta a csoportosulást a kapunál, és felélénkült.
– Gyertek be! – invitálta őket.
Ettől egy kicsit feszélyezettek lettek mind a hárman. Bár Julcsi felkészült erre, most mégis zavarban érezte magát. Hasonló helyzettel még sosem találta szemben magát.
Zavarukat eloszlatta az, hogy Robi pár másodpercen belül, most már csak enyhén bicegve megjelent a járdán, és széles mozdulatokkal ismételte meg az iménti invitálást.
– Igazán rendes, hogy elhoztátok a kerékpáromat – mondta. Karján, és lábán a kétnapos kötés, már kissé elszürkült és meggyűrődött.
– Orvosnál voltál? – nézett rá szigorúan a szakember szemével Juli.
– Hogyne – tiltakozott Robi. – Még belém vágott volna egy Tetanuszt.
– Ne féljetek! Túléli. – Tódított egyet a húga.
Julcsi kezében ott volt a táskája, benne a szükséges kötszerek, meg sebápoló porok.
– Átkötözlek – mutatott a táskájára.
Robi, kis fintorral vette tudomásul a dolgot. Nem szokott hozzá, hogy a testi problémáit megossza másokkal, ám nem volt ellenére a gondolat, hogy Julcsi pár percig vele fog foglalkozni.
– Hol tudsz ledőlni? – nézett szét a verandán.
– Itt sehol – felelte a fiú, – de bent a nappaliban van egy heverő.
Ferkó és Flóra kettesben maradtak az udvaron.
– Sok munkád volt a bringával? – kérdezte Flóra.
– Nem vészes – szerénykedett Ferkó. – Kénytelen voltam foglalkozni vele, mert olyan összetörten nem lehetett volna elhozni tőlünk, csak legfeljebb teherautóval.
– A bátyám biztos hálás lesz neked, csak még nem gondolt rá, hogy megköszönje.
Feri megvonta a vállait.
– Nem számít.
Elszótlanodtak, és zavartan álldogáltak egymás előtt. Flóri arcán nem akart enyhülni a pír, és Ferkó valamiért úgy látta, most jól áll neki a kis pirosság. Világoskék ingblúz volt rajta, a mellrésznél két hatalmas zsebbel, és a sok szövet, jobban rejtette a hintázó cseresznyemagvakat, mint a múltkori vékony póló. Kicsit sajnálta, hogy ezúttal szerényebb látványossággal kell beérnie. Kárpótlásul alaposan végigmustrálta Flórát, aki ezt észre is vette, de nem merte szóvá tenni. Talán arra gondolt, hogy akkor reagálnia is kell valamit erre, és abból nem biztos, hogy úgy keveredik ki, ahogyan szeretne. A veranda korlátjának támaszkodva lógázta az egyik lábát maga alatt, ahogy az egy igazi tinihez illik.
– Van két csincsillám – árulta el. – Nem vagy kíváncsi rájuk?
Kicsit oldalról nézett a fiúra, miközben beszélt. Ferkó nagyon huncutnak találta ezt az oldalpillantást.
– Még sosem láttam csincsillát – ismert be.
– Gyere! – csapott le rá lelkesen Flóra. – Megmutatom őket.
Viharzott előre, de az egyik kezét hátranyújtva elkapta Feri kezét, és úgy húzta maga után. Rövid szoknyája hullámzott a combja körül, ahogy szinte szaladt felfelé a lépcsőn, a tetőtérben lévő szobája felé. Felérve a drótketrechez lépett, felemelte a tetején lévő ajtót, és kiemelte a két csincsilla közül az egyiket. Egész mélyen le kellett hajolnia, mert a kis állatka majdnem a padlóval egy szintben futkosott lent a drótházikó alján. Szoknyája megemelkedett, és szép, formás lábai messze a térd felett is bemutatkoztak Ferinek, aki szívesen gyönyörködött az elétáruló képben. Persze a látvány hamar abbamaradt, mert Flóra gyengéden a karjába véve a kis, fényes, állatkát, amelyik kék színben játszó szőréből kivillantva apró szemét, gyanakodva nézett az idegenre. Fitos orrán át szuszogó hangot hallatva, szaglászta a fiú illatát.
– Még nem ismer téged. Adj neki valami csemegét! – fejével a ketrec mellett álló dobozka felé intett.
– Ebből? – nézett kérdően a lányra Ferkó, és az aszalt gyümölcs dobozára.
– Az a kedvence – bólogatott Flóra, a melléhez emelt állatkát cirógatva.
Feri néhány szárított almadarabot nyújtott, bátortalanul az ujjai hegyére csippentve a szőrmóknak, amelyik hirtelen mozdulattal, gyors egymásutánban kikapta a kezéből a felé nyújtott csemegét, aztán pofácskájában elraktározva, rágcsálni kezdte azokat.
– Ez tényleg ízlik neki – állapította meg Ferkó.
– Most próbáld megsimogatni! – mondta a lány, de egy picit sem távolította el a keblei elől a csincsillát.
Ferkó három ujját előrenyújtva, megpróbálta úgy végighúzni a kezét az állat szőrén, hogy közben ne érjen a lány melléhez, bár nagy volt a kísértés, hogy mégis megtegye. A lányszobában kettesben töltött percek adtak egy csekély intimitást, és ez bátorságra késztette, meg el is bátortalanította. Kétségtelen, hogy erotikus hatást gyakoroltak rá az eddigi pillanatok, pedig még mindig úgy érezte, hogy a vékony lányok nem a kedvencei, de azért azt el kellett ismernie, hogy Flóra ebből a fajtából, nem a leghétköznapibb jelenség. A legkisebb okra is megjelenő enyhe pirosság az arcán jól állt neki, és vékony alakja közvetlen közelből másként gyakorolt rá hatást, mint álmai nője, akivel a valóságban még sosem találkozott, és akihez hasonlóval sosem került még testközelbe se, kezdett kevésbé vonzó lenni.
A csincsilla mocorogni kezdett a lány ölében, aztán mikor megneszelte, hogy a lány a ketrec felé fordul, és előrehajlik, hogy betegye az otthonába, egy fürge mozdulattal kiugrott a tenyeréből, és benntermett a párja mellett.
– Láttam, jól megnézted a barátnőmet – mondta váratlan témaválasztással Flóra, miközben pár mozdulattal végigsimított a ruháján, hogy elrendezze a dajkálás után keletkezett ziláltságot.
Most Ferkó pirult el kicsit.
– Nem lehetett nem észrevenni, pont a kaputok előtt állt.
– Ilyen lányról álmodozik minden fiú. Ugye? – Flóra most kihúzta magát, kifeszítve felsőtestén az inget, amitől az rásimult idomaira, és végre megmutatta egy kissé az alakját.
Feri nem tudta hirtelen miként válaszoljon, erre a provokatív kérdésre.
– Nemcsak a külalak számít – vágta ki magát.
– Az ilyen formára mondjátok ti fiúk, hogy jó bőr.
– Neked sem kell szégyenkezned – csúszott ki Feri száján. – Biztos nincs olyan karcsú dereka, mint neked. – Bátortalan ujjaival a lány csípője felé közelített. Korábban el sem tudta képzelni, hogy valaha bátorságot vesz ahhoz, hogy egy lányt így érintsen meg.
– Átéred a derekam? – csillant fel a szeme Flórának, és kipréselve tüdejéből a levegőt behúzta a hasát.
Erre a bátorításra nem számított a fiú, de élve az alkalommal, széles araszra tárt ujjaival megpróbálta körülfogni Flóra derekát.
– Majdnem – nevette el magát, – de ha sokáig így maradsz, légszomjad lesz – mondta, és elfelejtette elvenni a kezét a karcsú derékról.
Flóra pajkosan megbillegtette előtte a mutatóujját.
– Nem az én derekam vastag, hanem a te ujjaid rövidek – nevető szemei csillogva mélyedtek Ferkó tekintetébe, aki megbabonázva állt vele szemben. Továbbra sem akarózott elengedni a lányt, sőt, kezeit inkább lassan feljebb kúsztatta Flóra oldalán. Fel, fel, egészen oda, ahol a mellei voltak. Hüvelykjével már érezte az emelkedőt, ahonnan a keblek indultak. Szívesen mozdult volna előbbre is, hogy további területekkel is megismerkedhessen, de nem mert kísérletezni ezzel a mozdulattal.
A lány is érzékelte, hogy mi történik, és átfutott az agyán, hogy ezt eddig, még senkinek sem engedte meg, de az is igaz, hogy nem szoktak hosszú sorokban kígyózni a jelentkezők a próbálkozáshoz. Most szeretett volna alá fordulni, testével alákanyarodni a fiú ujjainak, hogy megérezze azt, milyen érzés is az, amikor nem a saját keze érinti meg a mellbimbóit, de neki is kevés volt ehhez a bátorsága. Aztán egy hirtelen vett bátor mozdulattal fordult egyet, és Ferkó emiatt önkéntelenül is végigsiklott ujjaival előbb az egyik, aztán a másik keblen. Készületlenül érte az ajándék érintés, épp csak regisztrálni tudta, hogy mi történik. Csak egy futó pillanat, mintegy véletlen volt, és már véget is ért.
Flóra persze tudta, hogy nem véletlenről van szó, de a bátorságát ő is elveszítette a következő pillanatra, ám mivel ő felkészültebb volt, emlékébe tudta vésni a könnyű suhanást, ahogy a fiú ujjai végigszántották az ingét a melle felett.
– Gyere! Menjünk le a kertbe! – mondta Flóra, és a fiú előtt szaladva, viharzott lefelé a lépcsőn, el a nappali behajtott ajtaja előtt, meg sem állt a napfényben fürdő udvar közepéig.
A nappali szoba ajtaja mögött, éppen véget ért a sebkötözés. Nem volt nagy ügy, a sérülések szépen gyógyultak, volt hely, ahová nem is kellett visszarakni a gézt, és mindenhol kisebb lett a kötés, mint előtte volt.
Julcsi a heverő szélén ült, Robi pedig bekötözött könyökére támaszkodva félig ülő helyzetbe tornázta magát. Egyik kezével támaszkodva maga mellett, a másikkal Julcsi haja felé közeledett.
– Szerencsés vagyok a balesetemmel – mondta, mire Julcsi kérdően nézett rá.
– Épp a ti házatok előtt sikerült összetörnöm magam, és nem egy szakállas, hatvannégy esztendős lódoktor tanyájának bejáratánál. – Ujjaival elérte a laza hajkoronát, és megsimogatta. Mozdulatában nyoma sem volt a tizenöt-tizenhat éves ifjak tétovázásának, és Julcsi sem jött zavarba, mint öccse, vagy Flóra teszik állandóan, pedig az ő érverése is felgyorsult az elhangzottaktól és a simogatástól. – A lelkem is összetört. Azt is meggyógyítod?
– Mi baja a lelkednek? – Julcsi hangja halk és bizonytalan volt. – Én nem vagyok gyógyító. Míg az egyetemet el nem végzem, csak ápolni tudlak, de addig még van előttem fél tucat év. Csak ősszel leszek gólya.
Róbert elmosolyodott.
– Képzeld magad a helyembe! Az ember az ilyen lányoknak általában inkább imponálni szeretne, én pedig a földön végignyúlva, egy kupac biciklialkatrész közepén mutatkoztam be neked. Ez komoly trauma.
– És most mit tehetek érted ez ügyben? – Robert ujjai, még mindig Julcsi haját rendezgették, de lassan átkulcsolták a tarkóját, aztán miközben maga is közeledett arcával a lány felé, kicsit közelebb vonta magához Julit. Nem kellett nagyon erőltetnie. Juli maga is igyekezett Robihoz közelebb hajolni, aztán mikor már egészen közel volt a fiúhoz, megnyílt ajkakkal várta a másikat.
Robert mondhatta volna, hogy: ez sokat segít a lelki egyensúlyom helyreállításában, de ehelyett inkább újra megcsókolta a lányt. Szorosan átölelte a derekát, egymáshoz simultak, élvezve a másik testének érintését.
Kezdett megszűnni körülöttük a világ, csak egymásra figyeltek. A kis zaj, amellyel a két fiatal elrohant a behajtott ajtó túlsó oldalán, nem vonta el a figyelmüket. Tudatuk kezdett beszűkülni kétszemélyes világegyetemükbe, amely még nem volt kész a teljes eggyé válásra, de képes volt a zavaró tényezők kiszűrésére.
Egyiküknek sem volt szokása, hogy rövid ismeretség után a másik karjába zuhanjon, aztán előtte meztelenül futkosva hívja fel a végső rítusra a másikat. Visszafogottságukat azonban erősen igénybe vette hormonjaik telítődése a vérben. A násztánc idejének lerövidítése még elfogadható volt számukra, de kihagyása nem, így aztán nem tettek egyebet, csak csókolóztak, és ölelték egymást. Még a kezek sem indultak el azok felé az intim tájak felé, amelyek kívánták az érintést, ehelyett megelégedtek azzal, hogy testük minél nagyobb felületen érintkezzék a másik testével.
Végigdőltek a heverőn, egymáshoz simultak, ajkaikkal a másik arcát, és ajkait keresték, nyelvükkel a másik nyelvét, és száját kutatták, bőrük minden idegsejtjével igyekeztek a ruhán át megérezni a másik bőrét, így telt el vagy húsz perc. Aztán mikor Julcsi felállt a fekhelyről, az áthevüléstől piros arccal kezdte rendezgetni magán zilált ruháját, amely nem arról tanúskodott, hogy megbomlott volna a hagyományos határzár egysége a testén, hanem éppen arról, hogy heves játék közben keresve az érintkezési pontokat, de a határt tiszteletben tartva nem léptek át bizonyos konvencionális korlátokat. Ám ez a ziláltság nem volt ígéret a jövőre nézve, bár azt sem jelentette, hogy a határzár lebontása várható.
Még nem.
– Ezt a gyógymódot nem tanították az eddigi tananyagban – mondta zavartan Júlia.
– Nekünk kellene kifejleszteni hozzá a tananyagot – Robi is talpra vergődött.
Julcsi elmosolyodott. – Szeretnél korrepetitor lenni a leckéből?
– Szép, ahogy mosolyogsz – ismételte meg múltkori állítását Robi, és újra megcirógatta Julcsi arcát, mire Juli megfogta a felé nyújtott kezet, és az arcához szorította egy pillanatra.
– Mennem kell! Az öcsém, biztos nem tudja, mi tart ilyen sokáig.
– Nem hinném, hogy részletezni kellene előtte az eltelt perceket ahhoz, hogy kitalálja mit műveltünk.
– Pont ez a bajom – mosolyodott el még jobban Julcsi, és a mosoly egyre inkább hasonlított nevetésre.
– Úgy illene, hogy a beteg járjon kötözésre az ápolójához, nem fordítva. Meglátogathatlak?
Julcsi gondolkodott egy kicsit a válasz előtt.
– Holnap – nyögte ki végül. – Délután gyere! – Nem merte vállalni a délelőttöt, amikor a szülők magukra hagyják őket, és a kísértés nagyobb lehet annál, mint aminek leküzdésére vállalkozni akar.
– Jól elvoltatok a Flórával, míg én a bátyját kötöztem – mondta hazafelé az autóban Ferkónak Julcsi.
– Elég jól elvoltál te is a Robi kötözgetésével, míg mi beszélgettünk – válaszolt epésen az öccse. Még mindig nem mert belegondolni, hogy valójában mi is zajlik kettőjük között.

– Még meg sem köszöntem, hogy rendbetetted a biciklimet. – köszöntött rá Ferkóra másnap délután Robi, amikor az előre megbeszélt időpontban beállított.
Feri csak morgott valamit válaszul.
Julcsi rosszul számított, amikor azt tervezte, hogy a szülők jelenléte a lakásban, majd védelmet nyújt neki érzékei követelődzése ellen. Nem nyújtott semmit. Már hosszú ideje nem nyitották rá váratlanul a szoba ajtaját, korábbi barátjával is azt tehettek volna a becsukott ajtó mögött, amit csak akarnak, csupán jelképes korlátnak számított az, hogy a két felnőtt, a földszinten nézi a tévét, vagy a nappaliban ücsörögve zenét hallgat, újságot olvas. Amikor az anyja feljött a mosókonyhába a mosógép kiürítése, vagy megtöltése végett, akkor is csak az ajtón kívül motozott, és minden rendetlenség, vagy ruházatbeli hiányosság eltüntetésére hagyott nekik időt, mielőtt benyitott hozzájuk. Alighanem a saját nyugalmát védte ezzel a konfliktuskerülő magatartással.
Természetesen most is a korábban felvett szokások szerint alakult minden, Robi egy olyan rítusba kapcsolódott be, amely egy másik fiú miatt alakult ki, de amely azért követhető volt az új felállás szerint is. Pár perces udvariaskodás, egy rövid bemutatkozás után, elvonultak előbb a verandára, aztán pedig Juli szobájába.
Julcsi dobogó szívvel engedte előre a fiút az ajtóban. Azt tudta, hogy az első este, még nem enged meg mindent Robinak, még akkor sem, ha Robert Redford egykori külalakjával bír, de nem volt tisztában azzal, hogy hol lesz képes megvonni a határt, az elfogadható viselkedésben.
Nagyon úgy nézett ki, hogy talán sehol.
Mindjárt az ajtó becsukódása után, még a szoba közepének elérése előtt csókolózni kezdtek. Szinte beleolvadt a fiú karjaiba. Nem egyszerűen ellenállás nélkül ölelte meg őt, hanem inkább kereste a minél tökéletesebb kontaktust testével Robi teste felé fordulva.
Róbert nem akarta lerohanni a lányt mindjárt az első alkalommal, amikor előre tervezetten együtt lesznek négyszemközt, de nem tudta türtőztetni magát. Nem tudta, de érezte, hogy Juli is vágyik az ölelésre, nemcsak ő. A közöttük lévő vékony nyári öltözék, szinte meztelenné tette őket. Mindenét érezték a másiknak. Az első csók, nem csupán ajkuk, és nyelvük találkozását jelentette, hanem csaknem teljes bőrfelületük egymáshoz simulását is. Ujjaik hegye a másik tarkóján, vállain, hátán siklott, és a könnyű ujjatlan trikó alig fékezte a tapintás érzékelését. Rövid nadrágjaik aljától lefelé egymásra találó combjaik nyomultak be a keletkező zugokba, résekbe, és Robi pillanatokon belül szorosnak tapasztalta a nadrágját, ám vele szemben Julcsi is érezte, hogy mi feszeng a fiú ruhája alatt, s nem volt semmi kedve ahhoz, hogy eltávolodva tőle, csitítsa a feszülést.
Percekig csókolóztak így állva, fél méterre az ajtótól. Újdonságként ismerkedtek egymás idomaival, alakjával, a másikból áradó vonzerővel, és feromonjaik, amelyet tudatosan egyik sem érzett, keveredve a másikéval bódították, bolondították őket.
Azért mégsem vadultak be teljesen, a civilizációs máz összetartotta szétesni készülő egyéniségüket. Robi valóban nem gázolta le Julit, és ő sem adta át magát tehetetlen rongybabaként a szenvedélynek. Csak lassan haladtak előre.
Ujjak kúsztak be ruháik szélei alá, térd koccant a térdhez, comb slisszolt a combok közé. Előbb csak Robi két ujja akadt bele Julcsi pólójának az aljába, mintha csak véletlenül történne, aztán gyöngéd lányujjak kúsztak be a férfias izmokat rejtő trikó alá a vállnál.
A két ujj után megjelent még másik kettő, aztán lassan egy egész tenyér tapadt Julcsi meztelen hátára, és a gerinc hosszú árkocskája mentén kezdett felfelé kúszni, és mögötte kúszott a borzongás gyönyört ígérve. Robi ajkaival most éppen az előtte álló lány vékony, hófehér nyakát harapdálta, próbálgatva, hogy gyöngédségben meddig mehet el úgy, hogy azzal fájdalmat még véletlenül se okozzon.
Julcsi kéjesen tartotta oldalt a fejét, hogy a fiú nehézségek nélkül megtalálhassa az ingerelhető, érzékeny idegvégződéseket a nyakán. Úgy érezte, lassan elemészti őt a tűz, ha nem kerül az eddigieknél is közelebb hozzá a fiú. Jó érzés lett volna, ha lekerül a felsőtestéről a ruha, és az ajkak nem állnak meg illedelmesen a ruha szegélyénél, hanem lentebb, keményen ágaskodó mellbimbóinál, és a körülöttük rózsálló udvarnál is látogatást tesznek. Képzeletében, már korábban is átélte a varázst, amelyre most számított, de a valóság más. Este az ágyban magánosan vágyakozni csak az előkészület a találkozásra. Most valóban át akarta élni Robi ajkának csókjait, parányi szívogatásait a mellén. Követendő példának szánva a mozdulatot, feljebb emelte a trikót a fiú derekán, és két kezével simogatva az izmos férfit, most már nem csak a hátán kalandozott cirógató ujjaival, hanem a köldökétől elindulva, lassan feljebb furakodott, a kemény mellkas izmaihoz.
Robi mellbimbói is keményen ágaskodtak, mintha lenne funkciójuk a csökevényes, és teljesen szükségtelen testrésznek egy férfinál, ám ennél sokkal jobban ágaskodott volna kemény vesszője, ha a nadrág nem szorítja le kellemetlen módon. Szerette volna valahogyan meglazítani a szoros ruhát, de erre pillanatnyilag nem kínálkozott semmilyen lehetőség. Nyitva volt viszont az út felfelé a lány pólója alatt, és végre ő is előrehozakodott a tenyerével, lassan elindulva felfelé, a két gömbölyű kebel irányába. Keze mozgásával persze az anyag gyűrődni kezdett felfelé, és egy idő után feleslegessé is vált, ekkor Robi a széleinél két ujja közé csippentve könnyedén elindította Julcsi vállai felé. A lány karjai megemelkedtek, hogy ne képezzenek akadályt az általa is eltávolítandónak ítélt póló levarázsolásában, és egy pillanattal később felül, már csak a melltartó fedte szép kebleit.
Kinyilváníttatván a haladás irányát, már szinte engedély birtokában vonta le a vállakról a keskeny pántot a fiú, végre birtokába jutva a két körtécskének, mely azért még mindig nem himbálózhatott szabadon, ezért aztán Robi a háta mögött matatva kioldotta a csatot, amitől az utolsó akadály is elhárult az útból. Julcsi türelmetlen mozdulattal irányította a kócos szőke frizurával álcázott fejet a keblei irányába. Robi tétovázás nélkül vette szájába a kihegyesedett, megkeményedett bimbót, és kéjesen szívogatni, harapdálni kezdte.
Julcsi a gyönyörtől sziszegve dörgölte lágyékát a fiú lágyékához. Robi egyik kezével Julcsi popsija mögé nyúlt megkönnyítve ezzel a támasztékkal a lány dolgát.
– Nem zárod be az ajtót? – kérdezte Robi az egyik lélegzetvételnyi szünetben.
– Még sosem nyitották rám váratlanul.
– Az öcséd sem?
– Soha – Julcsi szava beleveszett egy újabb hullámra való csókba. Ő is lehámozta a fiú trikóját, és végre röstelkedés nélkül végigjárathatta ujjait a mellkas kemény izomkötegein.
– Nagyon férfias formád van – állapította meg szégyenlősen.
– Férfi volnék – felelte Róbert. – Nekem pedig a te nőiességed imponál – folytatta.
– Még nem értél a végére a leltárnak – bátorította minden félelem és gátlás nélkül a fiút Julcsi.
– Nem ülhetnénk le? – kérdezte Robi, – mire Juli válaszképp a kezénél fogva invitálta őt a heverőre.
Ha valaki a szokásokkal szakítva most hirtelen rájuk nyitott volna, bizony nehezen tudták volna leplezni az eddig történteket, hiszen a már levetett ruhadarabok pillanatnyilag nem kartávolságban voltak tőlük, azok ottmaradtak a szoba bejáratánál, a szőnyegen. Szerencsére ez a veszély nem fenyegette őket.
– Gyönyörű vagy Julcsi. Teljesen megbabonáztál. Még félig kába voltam az eséstől, de már szerettem volna kigombolni a blúzodat.
– Észre vettem – nevetett a lány.
Robi egy cseppet elpirult. – Hívogató volt a kivágás a ruhádon. Szerettem volna mögé látni.
– Most megteheted. Így, hogy kölcsönös a dolog, már nekem is tetszik a nézelődés. Az a feltétel csupán, hogy egy kicsit kényeztetned kell a cicimet.
– Nagyon kellemes az árfolyam – mondta Robi, és egy kicsit beleharapott az egyik mellbimbóba.
– Te sem vagy éppen csúnya – nyugtázta Juli a tényeket. – Olyan izmaid vannak, mint egy görög szobornak.
– Az csak olyan fiús szokás – szabadkozott Robi, és megint szívott egy kicsit az ajkai között fogva tartott mellbimbón.
Julcsi helyezkedett egy kicsit, hogy a fiú könnyebben elérhesse a kívánt testrészt. Már csaknem feküdtek a heverőn, pedig eredetileg ülni akartak.
Aztán egy ideig nem beszélgettek, mással voltak elfoglalva.
Bár Julcsi eredetileg azért szervezte délutánra, a szülők által némileg felügyelet alatt tartott időre a találkozót, mert nem akart az első ilyen alkalommal lefeküdni Robival, de most már azt se bánta volna. Tudta persze, hogy ilyen vakmerőségre nem fognak vetemedni, de nem esett volna kétségbe, ha megtörténik. Szabadjára engedte tehát a vágyait, és hagyta, Robi is tegyen, amit kíván. Jól esett a fiú kényeztetése. Figyelmes és gyengéd volt, és törekedett rá, hogy jól érezze magát a karjai között tartott lány, ezért cserébe Julcsi nem állított elé akadályokat, nem tiltakozott a szokásos női praktikák igénybevételével. Nem feszengett mellette a heverőn, hanem boldogan adta át magát a fiú simogatásainak és csókjainak.
Robi örült, hogy nem kell erőlködve bizonygatni, hogy abból még nem született gyereke senkinek, hogy levetette a blúzát, és megérezve a lány ellenállásának hiányát, igyekezett lágy késztetéssel rávenni őt a folytatásra. Az neki sem fordult meg a fejében, hogy ezen az estén le kellene fektetnie Julit, de szerette volna, ha jól érzik magukat mind a ketten, s mivel ez közös szándékuk volt, a legjobb úton voltak afelé, hogy az estéjük a korábbi, böjtölésekhez képest kiemelkedően sikerüljön.
Robi keze a meztelen keblekről a lány dereka felé vándorolt, és a feszes rövidnadrág gombjánál akadt el. Kicsit feszegette, óvatosan alá akart nyúlni, de a szűk ruha ezt nem tette lehetővé, így egyszerűen megoldva a kérdést, kioldotta az útjában lévő gombot, aztán nyitott tenyérrel végigsimított Julcsi hasán, kézfejével tolva maga előtt a nadrág szélét. A bugyi gumijánál kicsit elakadt, mintha fontolgatná, hogy alatta, vagy felette folytassa az utat, de végül úgy döntött, nem siet, semmi sem sürgős. Előbb a nadrág, aztán egy kis közreműködés a lánytól, és csak utána a bugyi.
Julcsi felhúzta a lábait, és megemelte egy cseppet a popsiját, gondoskodva arról, hogy Robinak ne kelljen birkóznia a nadrágjával.
A kis tanga már nedvesedett, mikor Robi ujjai végigsiklottak az anyagon. Csúszkált a vékony szövet az ujjai alatt, de a szűken mért szabásminta nem sok mozgást engedett a textilnek. Egyszerűen félre lehetett viszont tolni, és Róbert erre hamar rájött.
– Nem akarlak bántani – súgta Julcsi fülébe, – de levenném. – Válaszra nem is várt, csak tolta lefelé a kis nadrágocskát.
– Tudom, hogy nem fogsz bántani – felelte Juli is halkan. – Sem így, sem úgy.
Nem kellett bővebben elmagyaráznia, mit is ért a talányos mondat alatt, Robi felfogta elsőre is a lényeget, az engedélyt megkapta, pedig nem is nagyon kérte. A kijelentő mondat ehhez túl határozott volt.
– Én sem akarlak bántani, de szívesen lehúznám rólad ezt a vacakot – rángatta meg a fiú még fennmaradt ruháját. Robi felállással járult hozzá Julcsi kezdeményezéséhez, és közben véglegesítette a bugyi eltávolítását.
Végre ruhátlanok voltak mindketten. Julcsi a lenyugvó nap beszűrődő fényében a heverőn fekve engedte át a testét mindenféle játékra kedvesének, míg Robi mellette ült, lábát lelógatva a szőnyegre. Könnyű kézzel simogatta az elétáruló testet, a lazán egymás mellett fekvő lábakat, a belapult hasfalat, és a kissé szintén formáját vesztett kebleket.
– Gyönyörű vagy – állapította meg szeretetteljes hangon Robi.
– Már mondtad – felelte a lány, és kezét végigfuttatta lágyan a fiú megmerevedett farkán, – de te is tetszel nekem.
Robi lassan lehajolt a köldökéhez, és körbenyalta a kis mélyedést. Julcsi egy kicsit megszorította a kezében lévő szerszámot, átforrósodott ujjaival és tenyerével körbefogva. Ettől Robi sóhajtott egyet, aztán kezét határozott mozdulattal a szétnyíló lábak közé vezette.
Simogatta a meg-megnyíló, simára szőrtelenített szeméremajkakat. Ujjai olykor becsusszantak közéjük, ilyenkor kis néma remegés futott át a lány testén, hasfala rándult egyet, keblei pedig megrezdültek. Juli könnyű kis simogató kézmozgással hálálta meg a puncijába látogató kéz, finom lüktetését.
Robi ajka egyre közelebb került a keze által birtokolt szeméremtájékhoz. Harapdálta, nyalogatta Julcsit, nyelvét időnként kidugta, és végigjárt vele egy ujjnyit a punci felé közeledve a fehér bőrön.
Mind körülményesebb tornamutatványt igényelt az egymáshoz közeli állapot fenntartása. Robinak előbb csak oldalt fordulva emelte fel a térdét a heverő szélére Juli válla mellé, aztán – mivel ez a pozitúra sem volt kényelmes, átemelte a térdét a lány keblei felett, és két oldalról mellé térdelve kialakult a klasszikus testtartás. Most mind a ketten elérték egymás izgalmas testtájait, akár kézzel, akár szájjal, minden erőlködés nélkül.
Julika arca előtt ott feszült a merev vessző, hegyéről hátracsúszva a fityma, a makk fényesen kínálta magát. Elején megjelent néhány csepp nedvesség, és inkább piros, mint rózsaszínű árnyalatú bőre fényesen csillogott közvetlenül az arca előtt. Hegyesre formált nyelvével, könnyedén megérintette a fiú szerszámának a végét, körbenyalta, aztán adott rá egy gyengéd csókot. Robi megvonaglott, és ajkai közé fogta a lány csiklóját, amitől meg Juli vonaglott meg.
Eltűntek előlük a gátak. Robi ütemesen ujjazta a lányt, mélyre merülve a punciba, Juli pedig rázárta ajkait az arca előtt ágaskodó vesszőre, és előre-hátra mozogva, szopogatni kezdte.
Egy idő után oldalra fordultak, úgy folytatták tovább a játékot egymás legérzékenyebb hangszerén, és a szerelem szimfóniája mind jobban hatalmába kerítette őket. Nem figyeltek a lassan aláereszkedő alkonyra, a függönyön át beszűrődő fények fogyására, csak egymásra, az egymáson végigfutó rezdülésekre, a széttárt lábak közötti gyönyör megtalálására.
Juli lágyéka úszott a nedvekben. A megbicsakló férfiujjak időnként kívül kóboroltak a lazán kitárulkozó szeméremajkakon, ilyenkor hosszában simogatva azokat. Olykor lejjebb is végigjárták a lábak közét, a kis, ráncokkal védett nyílást is körbe tapogatták a punci alatt, kicsit megnyitogatva ujjheggyel a szorosan zárt izmot.
Julcsi kiengedte a szájából a lüktető hímtagot, nagyokat sóhajtott, aztán kezével a zacskót simogatva, gyötörgetve gyengéden, végigcsókolta a fiú farkát, teljes hosszában alul, ahol a legérzékenyebbek az idegvégződések. Mellei közé szorította a vesszőt, két kezével gyűrögetve körülötte jobb és bal keblét, aztán mikor már nagyon közelinek érezte saját orgazmusát, újra szájába vette, és most már gyors ütemben mozogni kezdett rajta amilyen hosszan csak el tudta nyelni a vastag dorongot. Bár nem jelzésnek szánta, ütemesen felemelkedő popsijának rezgései tudatták Robival, hogy Julika a gyönyör kapujába jutott. A lány szakadozottan, hol mélyeket lélegzett, hol csak felületesen kapkodta a levegőt. Jobbra-balra hengeredett derekával a matracon, hasfala lüktetett, és szinte lökte a fiú ajkai közé a csiklóját.
Robi egyik kezével a lány combjába kapaszkodva, másikkal a punciban serénykedve, ajkait rátapasztotta a szeméremdombra, és nyelvéve ide-oda görgette, forgatta az érzékeny kis peckecskét.
Innen már nem volt visszaút. Magukba fogadták a rájuk törő kéjt, gyönyört és az egymásnak adott örömöket.
Fél óra is eltelt még ezután, mire ruhájukat, kócolódott hajukat rendbe szedve, az este befejezésére gondoltak.
– Másra számítottál? – nézett kissé aggódva a lány szemébe Robi.
Julcsi megcirógatta a fiú arcát.
– Pontosan erre számítottam – felelte.
Ferkó a fociját pattogtatta az udvaron a leereszkedő félhomályban.
– Nem unalmas így egyedül? – tört be a ritmikus mozdulatok közé Robi elmenőfélben.
Ferkó, csak a vállát vonogatta.
– Elhozhattam volna magammal a húgom? – tolakodott tovább a megátalkodott magány falai mögé a fiatalember.
– Nem hoztad – vágta rá gyorsan Feri. Kicsit túl gyorsan is.
Robi, közelebb lépett hozzá, és hangját lehalkítva beszélt tovább.
– Én sem vártam rá, hogy a nővéred újra meglátogasson. Cserébe, mert szépen rendbe hoztad a bringám, adok egy baráti tanácsot. Látogasd meg Flórát! Nem fogod megbánni – nem várta meg a választ, inkább röviden, gyorsan elköszönt, és felpattant a versenygép nyergébe, és elkarikázott.
A történet folytatása 2. rész itt

Sylvia a szobalány 3

Legnagyobb bosszúságára estig bentrekedt a szekrénybe. Az uraság olvasással töltötte a nap fennmaradó részét egészen sötétedésig. Távoztával Sylvi elgémberedett tagokkal, kissé megtörtem és szomjasan hagyta el a leshelyét. Volt ideje viszont kigondolni a hogyan továbbit.
Johann tudja, hogy hol lakik Josephine kisasszony, csak rá kell vennie arra, hogy elvigye hozzá, és azt is tudta, hogy ezt nem lesz nehéz megtennie. Nem kell mást tennie, csak ismét ellátogatnia a kocsiszínbe. Másnap délután, mindenre felkészülve most nem vett fel semmit a szoknya alá. Tudta, hogy ez tényleg nagy szívesség lesz, Johann most valószínűleg nem fog megelégedni a kezével. Szoknyáját felhúzta a hasáig, és jó alaposan, sok nyállal benedvesítette magát alul. Újaival magába nyúlt, és igyekezett mindenhova a lehető legtöbb nyálat eljuttatni. Ennek végeztével indult el a kocsiszín felé, lelkiekben is felkészítve magát a történtekre. Útközben kissé összeborzolta a haját, és megint lazított a kebleit takaró ing fűzőjén.
A kocsiszínbe lépett, és be is csukta maga mögött az ajtót. Megfordulva tekintete azonnal a Johanéval találkozott, de legnagyobb bánatára Peter, a lovász is a színben tartózkodott. Megpróbált észrevétlenül, ahogy érkezett távozni, de Johann megszólította.
– Sylvia, ne siess annyira. Mi járatban vagy errefelé?
– Semmi, Johann, veled akartam beszélni, de nem vagy egyedül, nem akarok zavarni, visszajövök később.
– Ugyan, csak Peter van itt. Gyere ide, mond, mit szeretnél.
Johann mosolyogva hívta maga felé a lányt, közben Peter pislogás nélkül figyelte a őt, próbálva belesni az ingecske résein. Sylvia már sajnálta, hogy ennyire óvatlanul és felkészületlenül sétált be a két férfi birodalmába. Peter arcáról nem sok jót tudott leolvasni. Bátortalanul közeledett a két béreshez, és megállt Johann előtt. Peter a bal oldalánál állt, kezében egy ronggyal. Onnan tökéletesen ráláthatott Sylvi jobb mellére, mely így oldalról gyakorlatilag teljesen kilátszott a ruha gyűrődésén át. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát.
– Johann, be kellene vigyél a városba Josephine kisasszonyhoz. Nekem is üzleti ügyem volna vele.
Johann harsány nevetésben tört ki.
– Neked milyen üzleti ügyed lehet egy kurvával? Az ilyen jellegű ügyeidet eddig velem intézted!
– Tudom Johann, de ez most nagyon fontos lenne, igazán, és bármit megteszek neked érte.
Ahogy az utolsó szavai is elhangzottak, jött rá, hogy nem Peter előtt kellett volna megkérnie Johann. Legnagyobb megkönnyebbülésére azonban Johann a tekintetével kiparancsolta Petert a kocsiszínből. Peter először nem akart tudomást venni az utasításról, de Johann egy kézmozdulattal egyértelművé tette számára, hogy Sylvi most csak az övé. A fiatalabb fiú lassan elódalgott, így Sylvi legnagyobb megkönnyebbülésére kettesben maradhatott a kocsissal.
– Beviszlek a városba, de ehhez oda kell, hogy add magad teljesen. Vetkőzz le szépen. Egyébként miért akarsz találkozni egy utcalánnyal?
Miközben a kérdést feltette, ő is elkezdett vetkőzni, először az ingjétől, azt követően a csizmájától és a nadrágjától is megszabadult. Farka testére merőlegesen mutatott Sylvi felé.
– Volna pár kérdésem hozzá, tudod, rájöttem, hogy milyen jellegű ügyeket szokott intézni a kisasszonyka az úrral. Emiatt akarok vele találkozni, ezért jöttem megint hozzád.
Lassan kikötötte közben szoknyáját, mely így magától omlott le bokájára. Fején keresztül elkezdte lehúzni ingjét is, de mikor a ruhadarab a fejét takarta, és karjai is a feje fölé voltak emelve, Johann erős marka összefogta két kezét, így nem tudta sem fel, sem levenni az arcát eltakaró ruhadarabot. Fülével hallotta Johann gyorsuló lélegzetvételét maga mellől, és megérezte kezeit is meztelen bal mellén. Keblei megemelkedve, feszesen álltak Johann keze előtt, mellbimbói a benti meleg után a szín árnyékának hűvösében szokatlanul meredeztek előre.
A béres kezei egyre határozottabban szorították pici keblét, majd lassan elindultak lefele, végig simítva bordáin, hasán, le, egészen az öléig.
Sylvit zavarta, hogy nem látott semmit és kezeit sem tudta használni. A kiszolgáltatottságtól eredő félelme miatt enyhén elkezdtek remegni a lábai. Johann kezei már a szeméremajkait simogatták, benyúlva végigsimítottak nyálától nedves hüvelybemenetén és csiklóján.
– Sylvi, érzem az izgalmadat és a nedvességet. Fantasztikus vagy.
Johann egy mozdulattal szabadította meg a lányt felsőjétől, így annak szabaddá vált a látótere és kezei is. A férfi előtte állt, meredező pénisze a lány hasfalát böködte, aki kis termetével jó másfél fejjel volt alacsonyabb a kocsislegénytől. Johann szorosan magához húzta a lányt, így farka ő és a lány közé szorult. Hevesen csókolni kezdte a cselédet, aki kényszeredetten viszonozta közeledését.
A férfi két keze Sylvi vállaira nehezedtek, és megpróbálták lenyomni a lányt, de annak most nem volt kedve a szájába venni Johann farkát.
Ellenállt, és Johann sem erőltette tovább. Megfogta a lányka kezét, és az egyik zárt utasterű hintó felé húzta. Kinyitotta az ajtót, és belépett, maga után húzva Sylvit a szépen kárpitozott falak közé. A lányt a kényelmes ülésre fektette, és a térdeinél fogva szélesre tárta combjait, tökéletesen láthatóvá téve így a csillogó, enyhén szétnyílt, puncit. Egyik kezében tartva farkát a lány nyílásához igazította, és határozottan, de most nem durván behatolt Sylvibe. A lány szemei elkerekedtek az érzéstől, ahogy Johann egyébként nem nagy pénisze feszítette őt. Szélesre tárt combjai között a kocsis elkezdett mozogni. Két keze a lányt derekánál tartotta, és az ülés előtt térdelve fenekét előre hátra mozgatva kezdte el kefélni.
Sylvi, visszatekintve emlékeiben, a prosti reakcióját utánozva elkezdett nyögdécselni, és a várt hatás itt sem maradt el. A férfi meglepődött, elmosolyodott, és gyorsabb tempót diktálva kezdett el a lányban mozogni. Farkát teljesen kihúzta Sylviből, és minden egyes lökésnél újra behatolt a lányba, folyamatosan dörzsölve farkának végével a lány csiklóját, aki önkéntelenül is elkezdett, immáron magától nedvesedni.
A selymes és meleg és finoman táguló barlang egyre nagyobb örömöt szerzett Johannak, aki igyekezett kiélvezni mindegy egyes behatolást és punciban töltött pillanatot.
Már a lány sem érezte a feszítő érzést és a fájdalmat, szemeit becsukva várta, hogy a férfi elvégezze a dolgát. Johann egyre hevesebben ostromolta a testét, mindegy egyes lökéssel felnyársalva a lányt. Nyögései hörgésbe fúltak, és az élvezés pillanatában kirántotta Sylviből a farkát, és néhány kézmozdulat után elkezdte nedveit a lány hasára és kebleire lövellni. Hosszú fehér csíkokat vetett Johann minden egyes mozdulata Sylvi hasára, az utolsó mozdulatok a köldöke környékére fröccsentették spermáját. Johann, megmámorosodva a tudattól, hogy így kielégítette a lányt, hatalmasat élvezett.
– Beviszlek a városba kislány, holnap úgy is újra kell vasaltatni a kováccsal az egyik kereket ezen a furikon. Vigyázz, hogy ne kend össze a kárpitot, óvatosan mosd le magad. Hétfőn hajnalban legyél a kapunál.
Egy mozdulattal Sylvi hasára dobta a lány blúzát, és, mint aki jól végezte dolgát, magára hagyta őt. Nem lévén más választása kénytelen volt azzal letörölni magáról a sikamlós nedvességet. Öltözködés közben szokatlan hiányérzetén gondolkodott, melyet azóta érzett, hogy Johann kirántotta belőle a farkát. Ahogy szoknyáját igazgatta, önkéntelenül is magához nyúlt lent, és ahogy a csiklóját megérintette a puha, de mégis érdes tapintású anyag, megborzongott, és megremegtek a lábai. Egy pillanatra elgyengült, de magához térvén kirohant a félig nyitva hagyott ajtón a délután melegébe.
Egy fürdésre, és tiszta ruhára lesz szüksége, és arra, hogy gyorsan elteljen a másnap is.

Mélytorok bébi

Úgy alakult, hogy hazavittem, pedig nem volt benne a levegőben. A diplomaírásomkor beszélgettünk komolyabban, addig fel sem tűnt, hogy a világon van. Meleg volt, ültem be a kocsimba.
– Merre mész? – kérdezte, és olyan furcsán csapzott volt a haja.
– Zugló felé – feleltem, de nem akartam útitársat. Tikkasztó meleg volt, és semmire nem vágytam jobban, csak arra, hogy ledögölhessek a csajomnál, úgyis aznap későn ért, hónapot zártak. Beült, kis blúz rajta, kis mell, de 2 számmal kisebb melltartó, féltem, hogyha nagyobb levegőt vesz, akkor szétszakadnak a gombok. Sovány, de mégis plöttyedt. Elvből nem sportolt soha, utoljára szakközépiskola negyedikben izzadhatott meg tornaórán. Sima, koptatott kék farmer. Combon feszül, seggen feszül, deréknál lóg. Tipikus, semmilyen tucatnő. Lábán szandál, eléggé ápolt körmök, de fájóan átlagos. Se nem szuperszép, se nem szuperszar. Langyos víz.
Kegyet gyakorlok vele, hátha jó lesz valamire, hazáig viszem. – Feljössz, kérsz egy üdítőt? – kérdezi.
– Inkább leszophatnál – adom a bunkót, hátha azt hiszi, csak viccelek. Rámmosolyog, de nem kurvásan, inkább aranyos, idegesítő mosollyal.
– Arról is lehet szó.
Felmegyek, a lakás tipikus albérlet, pedig meg voltam róla győződve, hogy a lány budapesti. Hát nem, sőt, nyírbátori. Már majdnem állatszex, gondoltam, de tudom: vidéki csajokkal mindig tutibb, elsőre is. Zuhanyozz le, mondja, addig keresek innivalót. Lezuhanyzom, a fürdő tiszta, de zsúfolt, mindenféle kenceficék, hajlakkok, tubusok, tégelyek, flakonok. Gyors zuhany, törölközöm, de már jön be. Ráültet a vécére, és eltünteti a faszom a szájában. Hozzá erős torokhangok. Nem gondoltam volna, hogy ilyen is van. Nem küzd, nem erőlködik. Kiveszi, felpofozom vele. Beindul tőle, vetkőzni kezd.
– Állj, szopásról volt szó – szólok, és húzom rá a fejét, nem tiltakozik, azt hiszi, megkattanok majd, és meg fogom baszni. Ebben téved, több ok miatt is. Tiszta nyál a faszom, falja, falja. Aztán kiveszi.
– Lőj már a számba, érezni akarom az ízed – közli rekedtes, erotikusnak szánt hangon. Ó, ez is csak egy szar kurva.
Szopatom magam, erősen, keményen. Tényleg baszom a pofáját. Lassan spriccelnem kell, kiveszem a szájából, felhajtom a vécédeszkát s háttal fordulok neki. Azt hiszi, a seggemet akarom nyalatni, egyből húzza szét a farpofáimat és már nyal is közéjük. Nyelveli a lukam. Legalább többet lövök majd. Beleélvezek a vécébe, későn veszi észre, dühösen maga felé fordít, hogy néhány cseppet kapjon, de hiába. Kiröhögöm. Jut egy kicsi a vízbe, egy kicsit az oldalára és a nagy része meg oda, ahová szarni szokás. Teljesen ki van bukva.
– Ha azt akarod, hogy megbasszalak, szépen nyald ki onnan az ebéded, de ne a vécékefével moss utána fogat. – sziszegem, és indulok kifelé a fürdőből. Az ajtóból visszanézek, lelkesen lefetyeli a klozetot, nyalja az oldalát. Vagy nagyon bízik abban, hogy nem nyal be semmilyen betegséget, vagy tényleg elmebeteg módjára imádja a gecit. Leülök egy székre, hallom, hogy fogat mos.
Kijön, meztelenül, bosszúra éhesen, kiváncsi vagyok, mit talál ki. Letérdel, egyből elkezd szopni.
– Egy kicsi még maradt benned – mosolyog, azt hiszi, nyert. A hajánál fogva húzom le a faszomról, az ajkaival kapaszkodik, de hiába.
– Nem beszélgetni jöttem, baszd meg – mondom neki, telve gyűlölettel, hogy miért engedtem ilyen ótvar nővel kiszopatnom magam, aki kinyalja az anyagot a klozetból, utána meg felsőrendűsködik. Itt, ha győzni akarok, a sima seggbebaszás nem jó. Mást kell kitalálnom.
– Mutasd a valagad – mondom ezzel a lendülettel. Egyből fordul és pucsít, de mondanom sem kell, nem nullkilométeres. Biztos van otthon valami erdőkerülő faszija, aki egész nap a határt járja motorral, falja a friss levegőt, hazamegy, bezabál, szétkúrja a valagát, és ahogy lefordul róla, már alszik is. A dühtől kurva nagyot vágok a seggére, durván benyúlok a pinájába. Tocsog.
– Folyásod van, vagy mi az isten? – kérdezem.
Nem válaszol, befelé húz magával a hálószobába. A falak fehérek, az egyik oldal szinte az ablak maga, vakító a fény. Az ágya nagy, szinte új, kényelmes, nem büdös. Ha nem tudnám, hogy ez tényleg egy szar kurva, azt hihetném, hogy valami isteni szerencsében részesülök. De nem, ez egy beteg nő, ha nem én hozom haza, akkor egy buszsofőr, vagy egy újságos vagy egy rendőr részesedik a leszopás „kegyében”. Elfog az undor, pláne, hogy egyből négykézlábra áll az ágyon, a pinája gondozott, de a segglukán van-egy két finom ősszőr. Már akinek finom, merthogy bele nem nyalok sehová sem, az hétszentség. Elkezdem ujjazni a pináját, és kenni a lucskot a valagára; közben a segglyukát mozgatja, szinte nyeli el a síkosítást, áll a faszom, megpaskolom vele, boldog, az hiszi az jön. De nem. Kimegyek a fürdőbe, hozom a fogkeféjét, a vége tiszta vízkő, mivel egész nap a pohárban áll, és nyomom fel a pinájába, de csak két ütemet, mert azonnal csúsztatom be a seggébe. Boldog és elégedett. Kicsit felfelé nyomom a végét, hogy tényleg élvezze. Egyből hátrafordul és mosolyog. A kurva anyádra vigyorogj, gondolom, és azt kérdezem tőle, szeretne-e, valami extrát.
– Igen, sóhajtja – és szemmel láthatóan várja, hogy megbasszam a seggét fasszal. Ki is veszem a kefét, és megfordítom, a sörtés felével megy vissza. 3 másodperc alatt jut el a tudatáig. Fájhat neki, de erősebb az orgazmus iránti vágya.
– Na, akkor húzogasd magadnak, te beteg picsa – suttogom, és ráköpök a hátára, és már kinn is vagyok a szabadban.

Egy család életéből 1

Marynek hívnak, 40 éves vagyok, igen csinos még mindig (mint ahogy azt többen meg is szokták jegyezni). Nem csoda, mert igen sok munkám fekszik benne. A napi esti kocogásokra és a heti egy alkalommal beiktatott edzőtermi látogatásokra gondolok, Barna vállig érő hajú, telt keblű asszony vagyok. 98-as mellbőséggel, 72-es derékbőséggel és 98-as csípőbőséggel megáldva. Melleim igaz, hogy már nem állnak úgy, mint 20-éves koromban, de azért nem is lógnak. Általában csak egy kis nyitott kosaras melltartót szoktam viselni, mert imádom mikor a férfiak szeme megakad a pólóm alól kikandikáló mellbimbóimon amik majdnem átszúrják a vékonyka anyagot.
Férjem Tom is nagyon büszkén szokott sétálni velem a városban, dagad a melle, hogy ilyen szép kis asszonykája van, aki után még mindig megfordulnak az utcán a férfiak. Tom 42 éves, 180 cm magas, 10 cm-rel magasabb mint én. Sötétbarna haja van és helyes kis szőrös mellkasa amiben úgy imádok turkálni mikor meglovagolom. Ő középvezető egy kereskedelmi vállalatnál, külön szobával és külön titkárnővel, egész jó fizetéssel.
Így nekem elvileg nem is kellene dolgoznom, de hogy halálra ne unjam magam elvállaltam egy négyórás állást férfi ruhákat, öltönyöket árusító butikban.
Sajnos nem mindig volt ez így, fel kellett küzdeni magunkat. Még középiskolás korunkban ismerkedtünk meg, egy iskolában jártunk, de más évfolyamon. Együtt jártunk, de semmi komolyabb dolog nem volt közöttünk, ahogy az akkoriban nem is volt szokás. Az érettségi bulin jöttünk össze úgy igazán az elfogyasztott alkohol hatása miatt rögtön a karjaiban és egy autó hátsó ülésén találtam magam, aminek meg is lett az eredménye kilenc hónap múlva. 19 évesen szültem az első gyermekemet akinek a Steve nevet adtuk.
Nem bántam meg a dolgot, de így kimaradt a főiskola, egyetem – amit Tom a munka mellett kellett hogy elvégezzen. Jól bedolgozta magát, egyre emelkedő fizetéssel, így két év után úgy döntöttünk, jöhet a 2. gyerek. Kathy megszületése után úgy éreztem révbe értem, nem hiányzik semmi az életből. Volt egy szerető kedves, jól kereső férjem, aki eltartott, két szép gyerekem, akiknek a nevelésével kellett csak foglalkoznom. Mikor már Kathy is olyan idős korba került, akkor helyezkedtem el.
Steve tisztára az apja, érzéki ajakkal, villogó fehér fogsorral, aki után sok kislány epekedik.
Ő most 2-éves az egyik jóhírű egyetemen itt a városban, így még itthon lakik.
Kathy mivel késett 1 évet most végez a gimiben, és tovább akar tanulni. Ha a lányomra nézek mintha csak magamat látnám fiatalkoromban. Igaz hogy a haja szőke, és hegyes kis mellei vannak, de azokkal is ugyanúgy tudja a fiúk tekintetét csalogatni akárcsak az anyukája sajátjával. Mindkettőjüknek volt már kapcsolata az ellenkező nemmel, de komolyabb hosszantartó egyik se volt, pedig Steve karcsú egyforma magas az apjával, és valljuk be, kívánatos sportos testtel, és valószínű termetes mérettel rendelkezett – ahogy a nadrágja kidudorodásán láttam.
Hát igen, ebben is az apjára ütött, akinek szerintem legalább húszcentis farka van. Bár még sosem mértem meg, de mikor igazán bennem van, azt hiszem a számon jön ki. Az őrületbe tud vele kergetni. Kathy is elő tudja adni magát, mikor belebújik a szűk farmerjába, csak úgy feszül a fenekén a nadrág, hogy az embernek kedve lenne beleharapni, vagy legalább rácsapni egy jót. Melltartót sose szokott hordani, nem is volt rá szüksége még soha. Elég, ha csak kicsit gyorsabban jár, a cicijei, mint két kis gumilabda ugrálnak a ruha alatt.
Mindketten délután öt-hatig szoktak a suliba lenni, és ha nincs egyéb programjuk, sietnek haza, ahol én várom őket, mivel nekem csak kilenctől egyig kell dolgoznom.
Tom teljesen kiszámíthatatlan, Ő akkor érkezik mikor a munkáját elvégezte, ami akár estig, vagy nagyon ritkán éjfélig is eltarthat. Sajnos ez az ára a jó fizetésnek. A viharos fiatalkori napi szeretkezések mára sajnos heti egyszer-kétszeri együttlétre csökkentek, amik panaszkodás nélkül mondhatom, hogy még mindig 2-3 orgazmust okoznak.
Imádok szeretkezni a férjemmel, imádom azt a hatalmas szerszámát, ha csak hozzám ér bevadulok, teljesen elvesztem az önkontrolomat, és mocskos szavakkal biztatom mégnagyobb teljesítményre. Valószínű, sőt biztos, hogy ilyen szavakat a mindennapi életben soha nem használnék, de ki tudja megállni mikor egy nagy vértől duzzadó, kőkemény szerszám csúszkál a puncijában vagy éppen a számban érzem a hatalmas makkot, amiből az az isteni nedű spriccel ki, aminek az izét úgy imádom. Sose gondoltam volna, hogy ennyire rá lehet szokni.
Szabályszerűen függővé váltam. Ha nem kapom meg legalább hetente az adagomat, addig ügyeskedek, míg Tomot rá nem veszem egy újabb szeretkezésre. Na akkor aztán csak az lehet, amit én akarok. Tom hibája az egész, ha nem erőszakoskodik fiatal házasként, hogy próbáljam ki, most nem tartanánk itt. Mikor viccesen a szemére vetem a dolgot, szabadkozik ugyan, de látom rajta, hogy nagyon is szereti mikor lenyelem a spermáját, ami bőségesen szokott előtörni belőle. Nem tudom hogy csinálja, de rengeteg szokott lenni, néha nem is tudom lenyelni mindet egyszerre, csak folyik kifele a számon, le az államon, végig a melleimen, Ilyenkor nagy örömmel kenem szét az ágaskodó bimbóimon.
Ezek az együttlétek sajnos csak késő este jönnek össze általában, mikor a gyerekeim vagy nincsenek itthon, vagy már alszanak. Amúgy hétköznapjaim elég egyformán telnek. Reggel a gyerekek előtt kelek, megcsinálom a reggelit, elvinnivalót készítek nekik és a férjemnek, majd meló, utána bevásárlás, főzés, futás, TV, alvás és kezdődik minden elölről.
Az egyik nap munkából hazafelé menet azon gondolkoztam, milyen finom kajával lephetném meg családomat, de aztán elhessegettem a gondolatot, lesz még rá idő jelszóval, úgyhogy beálltam a garázsba és felmentem a lakásba.
Itt azért meg kell, hogy jegyezzem a házunk egy eltolt szintes épület, a garázs egy fél szinttel lejjebb van a tényleges lakás alatt, ami alatt pince is van. Szóval lakás földszintje: nappali, nagy kanapéval hiper-super lcd 100 cm-es tv-vel DVD lejátszó, 5. 1-es Hi-Fi-vel (ami nekem nem sokat mond, de Tom ragaszkodott hozzá, mert hogy azzal milyen térhatású a hang. Hát legyen, ha Őt ez feldobja. ) Szóval a mai technológia csúcsa felsorakoztatva – állítólag. Van még egy-két kiegészítő bútor úgymint dohányzóasztal könyves szekrény satöbbi, konyha, természetesen a munkámat megkönnyítendő mindenféle elektromos kütyükkel, ami egy légtérbe van a nappalival.
Van még fürdőszoba káddal, külön WC, előszoba stb. Az emeleten vannak a hálószobák, nekem és Tomnak egy, a gyerekeknek külön-külön. A gyerekeknek számítógép internettel és mindegyikbe van TV kábellel is, ami az úgynevezett felnőtt csatornákat is fogja (Tommal néztük már párszor) Hogy a gyerekek szokták-e nézni nem tudom, dehát már felnőttek, nem éreztem szükségét, hogy tiltsam nekik. Van 1 előszobaszerűség, amiből az összes többi helyiség nyílik, és van 1 fürdőszoba tusolóval. Szóval fel a lakásba, ordítozok:
– Sziasztok, itthon vagyok!
Aztán gondolkoztam, hiszen még csak fél kettő körül lehet, úgyhogy senki nincs itthon. Na jó, akkor előrébb hozzuk az esti kocogást, más dolgom úgysincs egyelőre. Felmentem az emeletre a gardróbból kivettem az edzőruhát. Vetkőzés közben megláttam magam a tükörben. Az alulról melltartóval alátámasztott melleim, karcsú derekam, tangával fedett borotvált puncim, ami még női szemmel is kiváló minősítést kapnának. Puncimat Tom kérésére fazonra borotváltam, csupaszon hagyva a szemérem ajkakat, és csak a vénuszdomb felett hagyva meg egy kis pamacs csíkot.
Csak úgy mentem bele, megmondtam Tom-nak is, ha ő is fazonra igazítja a dzsungelt a lába között. Megtette, és így még nagyobbnak tűnik az amúgy se kicsi farka. Amint ezeket végiggondoltam, éreztem, hogy elkezdett bizseregni a punci. Tom nagy farkára gondolva végigsimítottam melleimet, a barna mellbimbóudvarral körülvett bimbóimat. Az érintésre a bimbók megkeményedtek, ágaskodni kezdtek. Minden egyes simításra egyre jobban kiemelkedtek. Nem bírtam megállni, két ujjam közé fogtam, elkezdtem morzsolgatni, dörzsölgetni őket.
Ha Tom most itt lenne- gondoltam. De nincs itt, így megemeltem melleimet, számba vettem az egyik, majd a másik bimbót, és felváltva kezdtem el szopni őket. Szemeimet behunyva élveztem a saját szoptatásomat, majd egyik kezemmel benyúltam a csipkés szélű, vékony kis tangabugyimba, ahol már türelmetlenül várta a csiklóm a simogatást. A mutató és gyűrűs ujjammal szétnyitottam a punciajkakat majd a középső ujjammal megkerestem a csiklómat, ami már rendesen meg volt duzzadva, így igazán nem is kellett keresni, mert rögtön rátalált az ujjam.
Elkezdtem simogatni, egyre erősebben dörzsöltem, miközben az egyik bimbómat szívtam, nyalogattam. A másik vörösen ágaskodott az ég felé kényeztetésre várva. Számbavettem azt is, és ha lehet még erősebben kezdtem szívni. Majd egyik ujjamat bedugtam a már lucskos faszra éhező puncimba. Egyre gyorsabban kezdtem el magamat ujjazni, bedugtam a második ujjamat is a forró egyre táguló pinámba.
– Nem ez még nem elég gondoltam zihálva, bemegyek a hálóba a pár évvel ezelőtt vásárolt műfaszért, de a lábaim nem bírtak mozdulni, így következett a harmadik, és utána a negyedik ujjam.
Már négy ujjal basztam magam, pinám egyre lucskosabb lett, melleim már szinte fájtak a harapdálástól, szívástól. A nedveim folytak le a combomon, és én négy ujjal egyre beljebb és egyre gyorsabban basztam magamat. Térdemet felraktam a mosdóra, hogy minél mélyebben hatolhassak zaftos, létől tocsogó pinámba. Fejemet hátravetve zilálva élveztem a négy ujjamtól, és már csak egy hajszál választott el attól, hogy egész kezemet magamba nyomjam, mikor éreztem a vég bekövetkeztét. Éreztem a fejemből elinduló kéjhullám hogyan fut végig a gerincemen, hogy aztán a hüvelyembe hatalmas élvezetté alakuljon.
Pinám belső fala görcsösen összerándult, rátapadt ujjaimra és mintha egy fasz járna bennem próbálta az életet adó ondót kisajtolni belőlük. A pihés szőrök felálltak a karomon, lábaimon, és remegni kezdett mindenem. Markom telelett orgazmusom eredményével, és ujjaim között folyt ki a bugyimba, és onnan a szélén le combjaimon a drága nedű amit Tom annyi élvezettel szokott pinámból kiszürcsölni. Ennyire bőséges kéjlevet nagyon ritkán tudok produkálni. Vajon milyen íze lehet? Ha férjem spermáját lenyelem, sőt szeretem miért undorodnék saját magamtól?
Kezemet a számhoz emeltem és nyelvem hegyét beledugtam saját nedvembe.
– Nem is rossz gondoltam, majd elkezdtem lenyalni kezemről a ragacsos folyadékot. A ferromonok megtették hatásukat, és majdnem újra kezdtem a maszturbálást, mikor lentről hallottam, hogy csapódik az ajtó.
– Szia anya – hallottam Steve hangját lentről.
Gyorsan felhúztam átázott bugyimat nedves puncimra, combjaimon szétkentem nedveimet, úgyis megyek kocogni, majd utána lezuhanyozok. Magamra kaptam a pólómat és az edzőruhát és siettem lefelé.
– Szia kicsim – üdvözöltem Stevet. Hogy telt a napod?
– Semmi különös – volt a válasz. Mi van enni?
– Jaj drágám még nem voltam a boltba, és most futni készülök. Megtudod várni, míg megcsinálom?
– No promblem, nem vagyok nagyon éhes, majd addig nassolok valamit.
– Édes vagy. Na megyek is, minél hamarabb végezzek. Puszi.
Elkezdtem a szokásos köröket. Imádtam mikor a férfiak akik velem szembe futottak hirtelen irányt változtatva elkezdtek követni.
Volt aki megelégedett formás fenekem látványával, és hosszú ideig csak mögöttem futott, volt aki merészebb volt és mellémérve melleimre tapadt szemmel, lihegve próbált beszédbe elegyedni velem. Azonban egy két szóváltás után gyorsítottam a tempón és otthagytam őket. Ma még a szokottnál is gyorsabban tettem meg a napi távot, hisz még dolgom volt. Hazaérve azonnal az emeletre mentem, ahol Stevet a számítógépe előtt találtam. Valami filmet nézet, amit gyorsan ki is kapcsolt ahogy benyitottam.
– Na már itt is vagyok – mondtam.
Remélem nem haltál még éhen? Mit néztél?
– Semmi különös, csak egy amatőr felvétel volt – dadogta.
– OK, akkor most gyorsan lezuhanyozok és elmegyek a szupermarketbe valami kaját venni. Van valami kívánságod, valami amit szívesen ennél?
– Nem, nincs – dünnyögte, és visszafordult a gépe felé.
Bementem a fürdőszobába, és kezdtem levetkőzni. Zokni, nadrág, póló és végül a kéjnedveimtől még mindig nedves bugyi mind a szennyeskosárba landolt. Beálltam a zuhany alá, és engedtem magamra a langyos, frissítő vizet.
A folyékony szappant élvezettel kentem a testemre. A nyakamnál kezdtem és haladtam lefelé a karomra majd a melleimre kentem. Eszembe jutott Tommal való utolsó szeretkezésünk, amikor a mellemre élvezett, és én beledörzsöltem a bőrömbe a spermáját. Most hasonló volt az élmény és bimbóim kezdtek megmerevedni. Gyorsan elhessegettem a gondolatot és folytattam mosakodást a hasammal, puncimmal és fenekemmel. A szappan a dörzsölés hatására habzani kezdett, ami megint csak a múltkori akciót juttatta eszembe.
Így gyorsan lemostam a testem, még mielőtt újra felizgulok és megint maszturbálni nem kezdek. Gyorsan de alaposan szárazra dörzsöltem a testem és magamra kaptam egy tiszta bugyit, melltartót, és könnyű kis nyári ruhát. Mivel még csak augusztus vége volt, kellemes langyos szellő fújdogált. Imádtam az ilyen időt, mikor a szellő átfúj az ember lányának a lába között, megcsiklandozva a combjai belső felén a pihéket. Most meg amúgy is kocsival megyek, így nem kell nagyon kiöltöznöm.
– Mentem bevásárolni – ordítottam lentől, de válasz nem jött úgyhogy beültem az autóba és irány a market.
Körülbelül 1 órát töltöttem el bevásárlással, mert nem kész listával jöttem, mindent ötletszerűen vásároltam. Végül a csirkemell mellett döntöttem és vettem hozzá rengeteg zöldséget köretnek. Volt köztük bébikukorica, bambuszrügy, gyömbér, egy üveg bor a vacsi mellé, stb. Valami gyors könnyű kínai kaját ütök belőle össze – gondoltam.
Hazafelé azon gondolkoztam, hogy remélem Tom ma hamar hazaér és a további akciókra éhes puncimat lerendezi. A garázsba érve, csak nagy nehezen tudtam összeszedni a rengeteg szatyrot és papírzacskót amibe vásároltam.
Jöhetne Steve segíteni – morogtam magamban. Nem igaz ez a gyerek ha belefelejtkezik valamibe akkor se lát se hall. Hogyhogy nem hallotta meg az autómat? Na mindegy, már legalább a konyhába vagyok. Mindent ledobtam az asztalra, majd elpakolok, csak felmegyek átöltözni itthoni ruhába. Stevet még mindig a gépe előtt találtam, szerintem ugyanazt a filmet nézte mint mikor elmentem bevásárolni, vagy valami nagyon hasonlót. Nem nagyon láttam mert a feje félig eltakarta a monitort. Háttal ült nekem és az ölébe matatott valamivel.
– Szia nagyfiú – köszöntem rá újból. Összerezzent és gyorsan kikapcsolta a monitort.
– Anya máris itt? – kérdezte, de nem fordult meg.
– Sőt, a kaja is mindjárt kész lesz, csak átöltözök itthoni ruhába.
Bementem a fürdőszobába és előszedtem itthoni ruhámat, ami elég rövid volt ugyan, csak combközépig ért, és a melleim közé is szabad belátást engedett, de úgyse volt itthon senki (csak Steve, ő is a saját szobájába). Ilyen szép időben a főzéshez a párában nem kell nagyestélyi dünnyögtem csak úgy magamnak.
A bugyi és melltartó maradt, két kis könnyű darab, nem sok vizet zavar.
– A konyhába leszek szóltam be menet közben Stevenek.
– Ok míg nincs kész a kaja addig én is letusolok. Jaaa anya amúgy telefonált Kathy, hogy ma nem jön haza, mert az egyik barátnőjével – mondta a nevét ugyan, de már elfelejtettem – mennek valami buliba, így ott fog enni, és ott is alszik.
– Na egy zavaró tényezővel kevesebb – gondoltam kajánul magamban.
Elkezdtem elpakolni a vásárolt cuccokat, közben kezembe akadt a bor is, amit a vacsihoz vettem.
Nem vagyok valami nagy borszakértő, de úgy gondoltam, hogy a könnyű csirkéhez valami erősebb, testesebb bor dukál. Igy egy édes vörös bor volt a választásom. Hogy jó-e na azt mindjárt eldöntöm – kuncogtam, és már nyúltam is a dugóhúzóért. Az első pohár után megállapítottam, hogy nagyon jó választás volt. Édes, női szájnak való magát itató bort találtam. Miközben elpakoltam és előkészítettem a csirkét töltöttem még egy pohárkával, és mert kellemes bizsergést éreztem az ízlelőbimbóimon rögtön fel is hajtottam.
A francba, elfelejtettem megkérdezni Stevet hogyan készítsem el a csirkét szecsuánis, csípős, vagy esetleg édes-savanyú, vagy pikáns legyen? Pedig akkor még nem is ittam. Na mindegy felszaladok megkérdezni – döntöttel el magamban.
Steve már nem volt a szobájába, de bekapcsolva felejtette a monitorát, amin már megint az a film ment. Közelebb mentem és döbbenten láttam, hogy én vagyok rajta a délutáni masztizos akcióm közben. Hát ez meg hogy lehet? A döbbenettől nem tudtam mit csináljak, megmozdulni sem tudtam, csak álltam és figyeltem magam ahogy 4 ujjal nyúlkálok saját magamban.
Láttam kívülről saját orgazmusom. Nem mondom hogy nem volt izgató, de azért mégiscsak sok, hogy a saját fiam így kilessen engem, és egyáltalán hogyan csinálta ? Amint egy kicsit magamhoz tértem, elindultam a fürdőszoba felé, hogy kérdőre vonjam Stevet. Na itt jött a második döbbenet. A fürdőszobaajtó nem volt bezárva, csak behajtva, és ahogy beláttam Steve félig háttal nekem térdig letolt gatyával állt a fürdőszobában, egyik kezében mereven ágaskodott szerszáma, ami mint sejtettem is nem volt egy kis darab.
Talán még az apja farkánál is nagyobb lehetett, ahogy megtudtam saccolni. Dolgozta is rendesen, húzogatta rajta a bőrt, miközben becsukott szemmel a másik kezében lévő délutáni nedves bugyimat dugta az orra alá.
A bugyim illata teljesen beindíthatta, mert az orrától levitte a szájához, és elkezdte nyalogatni a női nedvektől még mindig nedves láb közötti részt. A látványtól nem tudtam, mit csináljak. Szóljak rá, ijesszem meg, vagy csendesen vonuljak vissza? Egy biztos, hogy nem hagyott a látvány engem se hidegen.
Az elfogyasztott bortól bátrabb lettem, és elhatároztam, kivárom a végét, és csak utána osonok vissza a konyhába. Közben Steve keményen gyűrte a szerszámát, a vérrel teli makk lilásan pompázott a farka végén, miközben gyorsan verte magának, és zihálva, lihegve felváltva szagolgatta és nyalta bugyimat. Kezdtem beindulni farkának látványától, felhúztam a ruhámat, hogy hozzáférjek a bugyimhoz, amit félrehúzva a pinámat kezdtem simogatni. Istenem csak egyszer add, hogy ezt a csodálatos fiatal erős faszt magamba érezhessem – gondoltam megkeményedett csiklómat dörzsölgetve.
Két ujjamat újra és újra hüvelyembe mélyesztve maszturbáltam miközben fiam faszát néztem. Milyen csodálatos lehet, ahogy ez a kemény fasz szétfeszíti pinám bejáratát és nedves, baszásra váró barlangomba hatol. Igen ezt akarom, azt akarom hogy ez a hatalmas lilafejű kemény fasz ki-be járjon a pinámba, spriccelje tele ondóval, ahhh ez az mééééég… méééég!!!!! Lecsuktam a szemeimet és a fiam faszára gondolva élveztem el. Nem tudom, meddig tartott az orgazmusom – ma már másodszor – de a szememet kinyitva azt láttam, hogy Steve mereven bámul rám, miközben megpróbálja elrejteni bugyimat és farkát.
Már megint nem tudtam csendesen magamban elélvezni. A helyzet visszájára fordult, én akartam megszégyeníteni Stevet, és én kerültem ebbe a furcsa helyzetbe. Szégyenemben gyorsan a szobánkba futottam és leültem az ágyra gondolkozni. Most hogy mondjam meg neki, hogy nem helyes, ha kilesi az anyját, mikor az anyja az ő faszára gondolva élvez el, ráadásul fia szeme láttára. Ahogy ezeken gondolkoztam, halkan nyílt az ajtó és Steve dugta be a fejét. Bejöhetek – kérdezte. Én csak némán bólintottam.

Farka már nem volt a merev, de a gyatyája dudorodásán láttam, hogy nem is lankant le egészen. Eléggé feltünően kitüremkedett, meg is akadt a szemem rajta, amit Steve észre is vett. Gyorsan elkaptam a tekintetemet.
– Anya én nagyon szégyellem magam – mondta miközben leült mellém az ágyra.
– Szégyelheted is magad – mondtam miközben arra gondoltam, hogy hogyan szégyellem én magamat azért, hogy rajtakapott. Hogy csináltad azt a felvételt ami a gépeden van?
– A múltkor vettem egy webkamerát, amit titokban felszereltem a fürdőszobában.
– Te az egész családot kilested?
– Na nem az egészet, csak Kathyt és téged – próbált meg viccelődni.
– Most nem vagyok vevő a humorodra – torkoltam le. Mégis hogyan gondoltad ezt?
– Nézd én már régen nem csak úgy nézek rád mint anyára, hanem mint NŐ-re, a nagybetűs nőre. Minden kapcsolatomban olyan nőt kerestem mint te vagy. Minden nőt hozzád hasonlítok, de egyik se érhet a nyomodba. Ezért nem is tartanak a kapcsolataim sokáig. Imádom azt a formás tested, a telt, nőies melleidet, a kerek kemény fenekedet – mondta és átölelte a derekamat.
Nagyon jól esett amit mondott, belül büszke voltam magamra, azért megpróbáltam kibújni az ölelésből, de szorosan tartott, és még közelebb húzott magához.
– Anya kívánlak nagyon, szeretném a melleidet a kezembe tartani, nyakad csókolgatni, tested minden porcikáját kényeztetni, feneked simogatni, pinádat kinyalni és jól megbaszni – mondta, és egyik kezét
lecsúsztatta a mellemre, míg a másikkal combjaimat simogatta. Szájával rátapadt a nyakamra, és én éreztem hogyan gyengül az ellenállásom.
Jézusom – gondoltam, ha ezeket mind beváltja akkor teljesül a fél órával ezelötti vágyam és magamba érezhetem fiam faszát. Még megpróbáltam egy erőtlen kisérletet. Nem szabad, ne tedd ezt velem – mondtam, közben azt gondoltam: Igen Steve gyere basszál meg, mikor érezhetem már kökemény faszodat a számban és a pinámban.
Közben hanyat döntött az ágyon és nyakamat csókolgatva gombolta ki ruhámat. Elöbukkanó melleimra hajolt és szájába vette bimbómat. Nyelvével körbenyalta bimbóudvart, majd gyengéden a fogai közé vette megduzzadt bimbómat.
Egyik kezemmel a mellem alá nyúltam, megemeltem, hogy jobban hozzáférjen, a másikkal a fejét simogattam, és enyhén nyomtam mellemre. Igen Steve szopd meg anya mellét, izgasd fel minnél jobban. Harapdál meg a bimbóimat, ez az, csináld fiam. Farka az oldalamnak feszült és örömmel tapasztaltam hogy még mindig nő. Elengedtem mellemet és megfogtam a farkát a nadrágon keresztül. Mit is mondjak? Ekkora hatalmas faszt életembe nem fogtam még. Most már biztos voltam benne, hogy nagyobb mint Tomé. De eltolta a kezemet és a mellem szopásáról áttért a hasam puszilgatására.
Apró kis puszikkal haladt lefelé a puncim felé. Alig vártam, hogy szájával elérje csiklómat. Ekkor felhúztam lábaimat, jó szélesre tárva azokat megmutattam még bugyival takart pinámat. Steve lecsusszant az ágyról és elé térdelt, fenekemet megfogva kihúzott az ágy szélére, hogy puncim könnyen elérhető legyen. Lábaimat a vállára raktam, és úgy szétterpesztettem combjaimat hogy az már szinte fájt. Vártam, hogy Steve rábukik a puncimra, de ő a térdemtöl kezdve felváltva puszilta, nyalogatta, harapdálta hol az egyik, hol a másik combom belső felületét.
Egyre közelebb került pinámhoz, amit már magamon kivűl vártam. Bugyimon keresztül kezdte puszilgatni, gyengéden a fogaival harapdálni. Pinám egyre jobban benedvesedett, bugyim a nyálától és a nedveimtől átázott.
– Ahh igen, ez nagyon jó, nyald ki a anya pináját – könyörögtem neki. Kérlek dugd nyelvedet anyád pinájába. Szeretném érezni ahogy nyelveddel izgatod anya pináját. Csináld kérlek mert megőrülök. Érezni akarlak a lábam között, basszál meg a nyelveddel. Steve félrehúzta a bugyimat és végre rátapadt lucskos pinámra.
Először a nagyajkakat puszilta körbe, majd a kisajkak kerültek sorra. Mikor széthúzta őket és belenyalt a pinámba már hörögve dobáltam magam. Gyere Steve, kérlek ne várakoztasd meg anyádat, baszd meg jól anya lucskos pináját. De Steve egyelőre a csiklómat vette kezelésbe. Szájába vette, megszívta, majd a fogai között morzsolgatta. Kiengedte szájából, aprókat liheget rá, majd kezdte az egészet elölről. Ekkor élveztem el először. Elöntött a meleg, hüvelyem, méhem görcsbe rándult, kezemmel a fejét szorosan a pinámhoz nyomtam és másodpercekig csak élveztem.
Stevenek erővel kellett a fejéről lefejtenie a kezemet, mert majdnem megfulladt. Éreztem, hogy a pinámból szivárog nedvem, Steve rábukott és felnyalta az egészet. Gyere, nem akarom, hogy te is kimaradj a jóból. Szopni akarok, szeretném a fiam nagy faszát a számba érezni – mondtam. Gyere kicsim, hagy szopjam meg azt a drága nagy faszodat, már nagyon kivánom, érezni akarom az én nagy fiam ízét.
Steve a fejem mellé térdelt és számba adta azt az gyönyörű nagy faszát. Úgy helyezkedett, hogy közben egyik kezének két ujjával széthúzta pinámat, középső ujjával pedig a tüzes csiklómat ingerelte.
Másik kezével megfogta a fejem és szabályosan ráhúzta a faszára. Fuldokolva nyeltem a hatalmas szerszámot, miközben altestem vonaglott az izgatástól.
– Gyerünk anya szopd a fiad faszát – hallottam valahonnan egész távolról, de örömmel teljesítettem. Kihúzta a számból az annyira áhított farkat, és a számat kezdte el vele körbe dörzsölni. A lilás fejű fasz körbejárta a számat, beleütközött az orromba, majd tolakodóan hatolt a számba ismét. Egyik kezemmel megfogtam a beton keménységű faszt és a számból ki sem véve elkezdtem verni.
A másik kezemmel a két feszes golyót morzsolgattam.
– Ez az, verd bele a szádba, nagyon jól csinálod anya – hörögte Steve. Szopd jó keményre a faszomat, hagy tudjam jól megbaszni azt gyönyörű lucskos pinádat. Imádom azt szép kerek melleidet, szeretném látni milyen mikor folyik rajta a geci. Ahhh ez igen, ezt szeretem mondta miközben a faszát a számból kivéve nyalogattam körbe. A hatalmas makkal kezdtem, körbenyaltam, majd az egyik golyóját vettem a számba és óvatosan, de határozottan szívni kezdtem.
Tojása kitöltötte az egész számat, de én még többet akartam. Nagyra tátottam a számat, és a másik golyót is a számba erőszakoltam. Mikor már majdnem megfulladtam, óvatosan kiengedtem őket fogságukból és újra neki álltam a hatalmas fasz verésének. Láttam, hogy már a cseppek már megjelentek a makk hegyén, ezért lassítottam a tempón egy kicsit és nyelvem hegyével lenyaltam az előváladékot. A makkot megszorítottam egy kicsit, igy a nyilása kinyilt, és én örömmel próbáltam a nyelvem beledugni.
– Kicsim gyere élvezz anya szájába, szeretném érezni a gecid ízét, szeretném lenyelni az összes spermádat, kérleg spricceld tele anyád száját – hallottam a hangomat, de mintha nem is én mondtam volna. Az agyam már nem müködött, az összes vér az altestembe áramlott, föleg, hogy Steve már a harmadik ujját dugta a vérbő pinámba.
– Gyere anya, állj négykézlábra, hagy basszam meg már végre ezt a csodás pinát.
Én rögtön teljesítettem kérését, kutyapózba kezdett el baszni az a drága nagyfaszú fiam.
Először csak a makkot vezette végig szeméremajkaim között le és fel, nedveimmel síkosítva a szerszámát. Két kezével megfogta fenekem félgömjeit és úgy széthúzta őket, hogy azt hittem szétszakadok, de nem bántam, csak basszon már meg végre. Lassan bevezette a makkját, majd kihúzta, aztán újra be és újra ki. Már extázisban voltam a vágytól
– Steve, édesem baszd meg anyádat, baszd szét ezt a tüzelő szukát.
Végre, bevágta a farkát a vágytól lucskos pinámba, egészen a méhemig ért a makkja, méhszájamat döfködte hegye, golyói csiklómat verdesték, és előttem kezdett minden elsötétedni a kéjtől.
– Ez az kicsim, nagyon jó, mééég… méééég basszál, tedd magadévá anyád tüzelő pináját. Spicceld tele gecivel anyádat, kérlek tölts fel teljesen. Akaroooom… akarooom, az összes ondódat lödd belém… ahhhhh, igeeeeen
– Isteni vagy anya, nefélj megkapod az adagodat, szétfogom kefélni azt a gyönyörű pinádat. Ahhhhh, most, anya most spiccelek beléd.
Egyszerre élveztünk el a fiammal, éreztem ahogy farkát tövig belémnyomja, pumpálni kezdi belém az ondót. Hüvelyizmaimat megfeszítve próbáltam az utolsó cseppet is kisajtolni a faszából.
Minketten lihegtünk a kimerítő akciótól, de megért. Steve lassan kihúzta faszát szétbaszott puncimból, és én az oldalamra döltem, mert éreztem, hogy lassan kezd folyni kifelé belőlem a sperma. De az eredmény igy se lett jobb, mert most a combomon kezdett folyni. Igy hanyat feküdtem, combjaimat széttártam és kezemet lüktető pinámra szorítottam.
– Gyere ide kedvesem, hagy tisztítsam le ezt a drága szerszámot – mondtam, és Steve újra a fejemhez térdelt. Farkából még szivárgott a geci, és teljes hosszában habos sperma borította.
Kéjesen a számhoz húztam lankadófélben lévő szerszámát, és ahogy ő csinálta, szétkentem a számon körbe ami még jött belőle, majd megfogtam a tövét, és elkezdtem a kezemmel kifejni belőle a maradékot, amit aztán ujracsak a számra kentem. Közben a puncimból kifolyó spermát próbáltam a kezemmel visszatartani, de szivárgot az ujjaim között, lassan folyt végig az ánuszomon, egészen izgató érzést keltve bennem. A fiam ondója a lepedőn a fenékvágatomnál kis tócsába gyült össze. Benyúltam a keféléstől vöröslő pinámba és két ujjal amennyi spermát csak tudtam számhoz vittem és lenyaltam ujjaimról.
Mintha kikanalaznám fiam spermáját ujjaimmal magamból, próbáltam mégegyszer minnél többet a számba juttatni.
Ekkor szólalt meg a telefon. Biztos Tom az gondoltam, mert ilyen időben szokott rám csörögni. Az ágy melletti kagylóért nyúltam és a fiam gecijétöl síkos számhoz emeltem.
– Szia Mary – hallottam Tom hangját. Mit csinálsz?
– Éppen csinálom a vacsorádat, mindjárt kész – hazudtam.
– Szivem egy kicsit később érek ma haza, kb 2 óra múlva, ne várj meg vele.
Egyél nyugodtan.
– Áááá én most éppen tele vagyok, most kaptam be valamit – mondtam kétértelműen, és magamban mosolyogtam. Mindennap szivesen elviselnék egy ilyen vacsorát – gondoltam.
– Akkor jó, később találkozunk – búcsúzott el.
Ideje rendbeszedni magam gondoltam, mert a sperma már rászáradt a számra, a puncimból meg mintha patakokba folyna. Adtam Steve fejére egy puszit és bevonultam a fürdőszobába. Megmostam a számat, és a puncimat megtöröltem vagy három papírzsebkendővel, mivel szerintem legalább fél liter ondó folyt ki belőlem.
Tusolás későbbre halasztva, először Tomnak kell a vacsit csinálni, ha már azt hazudtam. Bugyi nem kell, nem koszoljuk össze, vissza a könnyű kis itthoni ruha és irány a konyha. Lefelé menet még beszóltam Stevenek, hogy zuhanyozzon le.
A konyhában minden a feje tetején állt, hiszen nem volt időm elpakolni semmit. Nekikezdtem hát, megpucoltam a zöldségeket, feldaraboltam a csirkemellet – de azt még mindig nem tudtam meg, hogy hogyan készítsem el. Viszont megtudtam, hogy a fiamnak mekkora hatalmas farka van, és milyen jól bánik vele a puncimba.
Mosolyogva, és elégetten gondoltam vissza az előző óra eseményeire. Steve megkapta amire olyan régen vágyott, és valljuk be én is olyat kaptam, amilyet ezelőtt soha. Reménykedtem, hogy nem ez volt az utolsó, merthát mégcsak másodéves. Még van legalább 3 éve az egyetemből, és addig itthon fog lakni. Közben hallottam a víz csobogását az emeletről. Steve most mossa azt csodálatos szerszámát – gondoltam magamba.
Odaraktam a zöldségeket párolni, a rizst főni, és letakarítottam a konyhaasztalt a zöldség maradványoktól.
Éppen végeztem, és ujabb pohár bort öntöttem magamnak, mikor megjelent Steve egy szál törölközőben, ami a dereka köré volt csavarva. Haja meg vizes, férfiasan összeborzolva, kissé a szemébe lógott. Felsőtestén vizcseppek szaladgáltak lefelé, két izmos melle között csillogott a nedves szőre. A törölköző alatt dudorodott vágyam kielégítője. Hozzám lépett, a nyalkam és vállam közé csókolt én a kis bozontos mellkasát simogattam végig.
– Kérsz egy pohár bort? – kérdetem, és megfordultam az asztal felé, hogy töltsek.
– Inkább mást kérnék – szólt, és a hátam mögé lépve a combjaim közé nyúlt megfogva a spermájától meg mindig lucskos puncimat.
– Imádom azt kis gecis pinádat – lihegte a nyakamba. Éreztem ahogy farka a fenekemnek feszűl, és elkezd dagadni. Szememet becsuktam, és éreztem, hogy újra elvesztem. Fenekemmel kicsi hátrébb toltam. Felsőtestemmel ráfeküdtem az asztalra, melleimet az asztallapnak nyomtam. Lábaimat nagy terpeszbe raktam, hogy minnél jobban hozzáférjen izzó barlangomhoz.
Mindkét kezemmel hátranyúltam, ruhámat felhúztam derekamig, két kézzel megfogva fenekemet széthúztam, és boldogan kínáltam fel neki nedveitől tocsogó pinámat.

Gruppenszex a doktorral

A városi szmog a torkomat marta, a füst az orromat csavarta, teljesen ki voltam tikkadva, így hát számomra más megoldás nem igen lehetett, minthogy előkaptam a táskámból a műanyag üveget és inni belőle pár csepp vizet.  Mikor ezt megtettem ismét táskámba süllyesztettem az üveget és egy hirtelen mozdulattal megfordultam. Ó jaj! Ezt nem kellett volna!

renedeloben_szex

Amint odanéztem, nem láttam mást, minthogy valami repül felém, igazából fel sem fogtam hogy mi történik. Aztán egy szempillantás alatt puffant a földre, egy nagy vastag fehér kötetes könyv volt az ,,ellenségem”. Majd éreztem, hogy valaki lehajol érte, de nem néztem rá, ahhoz túlságosan zavarban voltam, a rémes tettem miatt. De amikor felegyenesedett és belenézett avval a mélykék szemeivel a szemembe, azt hittem hogy örökre elvesztem. Összezavarodott bennem minden, éreztem a hormonok zsongását a testemben.
A férfi, aki előttem állt egy igazi Casanova lehetett, úgy bizony, Casanova a szívek elrablója. Fehér testére tapadó izom pólót viselt, fekete fiatalos sok zsebes nadrággal, a bőre napbarnított, a teste izmos, ki sportolt, a haja hátrafésülve zselézett és azok a tengerkék szemek! Akkor már tudtam, hogy nekem végem!
Egyszerűen hirtelen nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, mert felém villantotta egy hatalmas mosolyban, gyönyörű, vakítóan fehér mosolyát, aztán végül is minden bátorságomat összeszedve sikerült megszólalnom, így hát bocsánatot kértem és itt volt a tökéletes alkalom a bemutatkozáshoz.
Őt Márknak hívták, nekem nagyon tetszett a neve és nem utolsósorban a pasi teste! Láttam, hogy ő sem közömbös irántam, és boldogan fogadta a nevemet mikor megmondtam hogy Rékának hívnak.
Aztán még sokáig beszélgettünk, hobbiról, családról, utazásokról és rengeteg mindent tudtam meg róla, például azt, hogy szereti az extrém sportokat, a jó autókat és pláne a sebességet, na meg az egy szem kutyáját, akit Zeusznak hívnak. De az idő sürgetett minket, csak ennyi jutott ismerkedésre, mind kettőnknek rohanni kellett tovább, így elköszöntünk egymástól és nem tudtuk hogy látjuk e majd még a másikat valamikor. Nagyon rosszul esett az elválás, de amikor eltűnt a szemem elől és lenéztem a földre, ugyanis a Nap erősen sütött bele a szemembe, hogy le kellett hajtanom a fejemet. Éppen ekkor a földön felfedeztem a lábamnál heverő kicsi fehér cetlit, felemeltem. A cetli az a ő könyvtári olvasó jegye volt, rajta volt a név, a cím, valamint a pecsét az eddig kikölcsönzött könyvek címével és szerzőjével együtt. Úgy döntöttem, hogy másnap felkeresem az iménti címen és átadom neki, mert e nélkül könyvtárba nem mehet.
Másnap reggel felöltöztem csinosan és szexisen, egy tűzpiros rövidebb szoknyát vettem föl fekete szatén blúzzal, aminek néhány felső gombját bizony kihagytam. A nadrág mellé egy fekete tűsarkú hegyes orrú topánka dukált. A derékig érő szőke hajamat copfba fogtam, sminkeltem és végül belenézve a tükörbe egy tökéletes külső pillantott vissza rám, egy ártatlan zöld szem árulkodott csak igazi csitris pajkosságról!
Mikor elindultam otthonról folyton csak ő járt az eszembe, az hogy ő most pont harminchárom éves, én meg huszonnyolc, ezért biztosan tökéletes párost alkotnánk.
Egy álomvilágba ringattam magam, miközben odaértem az olvasó jegyen lévő cím pontos leírása szerint. Egy nagy kétszintes családi ház volt, gyönyörű szép palota, látszott hogy sokat ad a minőségre, minden új volt benne az ablakok, az ajtó és mindenből a legmodernebb.
De mikor ránéztem a cégtáblára rájöttem, hogy valójában miből is van neki mindenből a legjobb ,legszebb berendezése. A cégtáblán ez állt Nagy Márk fogorvos! Nem is tudtam hogy ő az! Hirtelen beugrott minden, hogy akkor neki ezért van ekkora fényűzés a háza táján. De azt nem értettem hogy vajon egy ilyen ember akinek ennyi pénze van, az vajon miért jár könyvtárba? Ránéztem az olvasó jegyre és csak most vettem észre, hogy a könyvtárból kivett könyvek mind-mind erotikát takargatnak. Volt ott kamaszútra, tantra, erotikus masszázs és még sorolhatnánk! Talán kicsit el is pirultam, de mély levegőt véve határozott mozdulatokkal elindultam az ajtó felé.
Gondoltam ezt már nem kerülhetem el, át kell adnom azt, amiért idejöttem. Bent a váróban tumultus volt, minden ember egymás hegyén-hátán ült egy-egy megkopott hokedlin, főleg idősebb emberek voltak, akik alig bírták túlszárnyalni egymás fájdalomból fakadó jajgatásukat.
Majd egyszer csak nyitódott a rendelő ajtaja, gondoltam ez jó alkalom arra, hogy bemenjek és végre odaadjam ezt a könyvtári bejegyzést, hiszen nem akartam ott ülni még órákig, míg sorra kerülök. Az ajtóban egy húszon éves fiatal asszisztens nő állt, fekete hosszú, derékig érő hajjal, szépen sminkelve, bomba alakkal és hatalmas mellekkel a fehér mini félig kigombolt köpenye alatt.
Hosszú, vékony combjai megbabonázták a férfi betegeket, akik hamarosan elfeledkeztek kínzó fájdalmukról.
Mikor feléje fordultam avval a kéréssel, hogy: Ezt a doktorúrnak szíveskedjék átadni! Beinvitált a rendelőbe, mondván a doktorúr is szívesen örülne, ha én adnám neki személyesen át. A rendelő belseje csillogott-villogott a rendtől és a tisztaságtól, modern műszerekkel felszerelve, néhányat nem is tudtam hogy mire való, de a hatalmas lámpát és az állítható kényelmes fejtámlás, karfás széket rögtön felismertem a műszereket tároló asztalkával együtt.
Aztán végül megláttam őt, zöld maszkban amint mikor meglátott levette zöld maszkját és csak az a ronda zöld nylon köpeny maradt rajta.
Meglepettségétől először szóhoz sem jutott, de én a kezébe nyomtam a könyvtári cetlit és már léptem is volna ki az ajtón, ha nem mondja azt, hogy maradjak egy kicsit, mert ő bizony meg akarja nézni a saját érdekemben, hogy tényleg egészségesek a fogaim. Én nem akartam kötélnek állni, már éppen hogy siettem volna, de addig erőlködött és addig erőlködött, míg végül rám erőltette a dolgokat és én már a fogorvosi székben találtam magamat. Majd szépen, kedvesen elkezdte vizsgálgatni a lámpafényében a fogaimat, közben beszélt hozzám hogy nyugodjak meg, nincsen semmi baj, és hogy ez nem fog fájni, nyugtatgatott, miközben egyúttal nagyokat mosolygott rám.
Egy időre eltűnt az asszisztens nő, aki eddig adogatta a műszereket, de ő tovább nézte a fogaimat és éreztem, hogy a kezét rárakja a combomra. Hirtelen nem tudtam, hogy mit akar.
Aztán végül beviharzott az asszisztens nő is, aki egy hirtelen, de annál céltudatosabb mozdulattal kigombolta a blúzomat. Teszem hozzá, hogy már ő is ki volt gombolkozva. Miután kigombolta a blúzomat belemarkolt kerekded melleimbe, én még akkora a hatás alatt voltam, hirtelen nem értettem hogy mi történik velem.
Aztán a doktor úr mellém lépett és ő is beszállt a játékba, kitépte a hajamból a hajgumit, majd hirtelen kikapcsolta a melltartómat és simogatni kezdte formás kis kerek melleimet, a kezei egészen lefelé haladtak és betértek a lábam közé is!
Akkor már én is lihegtem rendesen! Majd elkapta a két combomat és kifeszítette oldalra a szék két karfájára, a jobbra és a balra, egy szikével levágta rólam a tangámat és a combjaimat karfákhoz rögzítette az asszisztens nő segítségével. Hirtelen félelem szaladt át az agyamon, nem értettem hogy mi vár rám, de amikor az asszisztens nő elkezdett csörömpölni az asztalon hagyott tálcába helyezett műszerekkel úrrá lett rajtam a páni félelem.
Majd láttam, ahogy a doktor úr, Márk kezébe helyez egy műszert. Márk óvatosan közeledett felém a kezében lévő tárggyal. Nem tudtam hirtelen kivenni, hogy mi az, de amikor hozzáért a csiklómhoz éreztem, hogy kellemesen hideg és ordítani tudtam volna az élvezettől, de nem lehetett hisz kint voltak a betegek. A műszer érzéséből arra a következtetésre jutottam, hogy sikerült beazonosítanom azt a tárgyat, amit Márk a lábam közé tett, nem más volt az mint az a fogvizsgáló homorú tükör amivel az emberek fogait nézik a rendelőben!
Márk még mindig tartotta a kezében az eszközt és most körkörös mozgásokat végzett vele a csiklómon, miközben hangosan és egyre hangosabban nyögtem, az asszisztens nő is már magát ujjazta a látványtól a doktor úr háta mögött. Hallottam, ahogy Márk is egyre gyorsabban veszi a levegőt, a nadrágja már kidudorodott a benne álldogáló dolgoktól, néhol már-már nedves is volt a saját nadrágja és velem együtt nyögött ő is nagyokat, majd abbahagyta ezeket finom mozdulatokat, és egy darab vattát kért az asszisztensétől, amit bedugott a lábam közé és megtörölte vele a most már lucskos puncimat.
A vattát egy darabig még otthagyta a lábam között, mely puhaságától, ahogy az a puncimnak ,,dörgölőzött” ismét teljesen lázba jöttem, Márk ezt látta rajtam és ismét bedugta a tükröt a lábam közé, ahol ismét körkörös mozdulatokat végzett és én már egyre jobban nyögtem, a mellbimbóim az égnek meredtek és én majdnem hangos nyögések között elmentem, de nem hagyta hogy elmenjek.
Az asszisztense egy újabb műszert emelt le a tálcáról, egy hegyes, hideg, fémeszközt, amit lepedékeltávolítására használnak és most avval kezdte el ingerelni a csiklómat, miközben az asszisztens csak bámult bele a szája szélét nyalva a puncimba.
Márk végül megelégelte ezt a játékot és belecsókolt a puncimba, majd a nyelvével izgatta a nedves csiklómat, amitől megint teljesen kész voltam! Üvölteni tudtam volna! Nagyon izgató volt így kikötözve, ilyen kiszolgáltatottnak lenni, mert soha nem tudtad, hogy éppen mit fognak csinálni veled! Már szinte izzott a testem a vágytól!
A hüvelyem is már nagyon tág volt és Márk csak nyalt, nyalt és én nyögtem, nyöszörögtem, becsukott kéjre vágyó szemekkel. Az asszisztens is megelégelte már a magával való játszadozást és lehúzta Márk nadrágját és bekapta férfias erőtől duzzadó szerszámát, csak szopta, szopta, mint kisborjú az anyja csecsét és közben saját csiklójával játszadozott, mind a hárman egyformán, hangosan, vad vágyaktól nyögtünk.
Majd Márk megállt abbahagyta és kért egy újabb szerszámot, én először azt hittem, hogy rosszul látok, ez egy kacsa volt, amit a nőgyógyászaton használnak különböző hüvelyi vizsgálatokra, és ő ezt dugta a már tág hüvelyembe erős ki-be baszó mozdulatokat végezve vele, ami nagyon jól esett és én már sikítottam a gyönyörtől, de a bombázó asszisztens nő nyalásra kínálta nekem a szőrtelen punciját. Először körkörösen nyaltam, majd egyre jobban egyre vadabban belemélyedtem, a csiklóját ingereltem, amibe sokszor beleremegett és újabb kéjhullám futott végig a rendelőben.
Már éreztem hogy ő is teljesen nedves, éreztem a puncijának zamatának ízét, azt a sós lét, ahogy csöpög a hüvelyéből ki. Közben belemarkoltam hatalmas melleibe, eljátszottam bimbójának udvarában és végül abbahagytam a nyalást a kezeim kerestek új területet maguknak, azok a fürge ujjaim amik hamarosan megtalálták legrejtettebb zugát, a csiklóját! A csiklóját az ujjaimmal izgattam, és ahogy beleremegett mozdulataimba az volt csak az igazi csoda!
Olykor kéjesen lehunyta szemeit és kérte, nem kérte, szinte követelte hogy még nyaljam ki, mert az olyan jó neki! De én még ezt nem akartam, én akartam irányítani a mi kis történetünket, ezért az ujjam a hüvelyét kereste, ahová bedugtam jó mélyre és egy halk sikoly kíséretében újra beleremegett.
Márk sem hagyta már annyiban a dolgot elém tolta csípőjét, csupasz vastag péniszét és én apró csókokat leheltem rá, majd a nyelvemmel apró nyaló mozdulatokat tettem a férfiak legbecsesebb testrészén, de aztán már én is bevadultam és már gőzerővel tövig szoptam és szoptam, ő besegített néhány erősebb csípő mozdulattal és már éreztem hogy nem fogja sokáig bírni, a feje piros volt és piszkos szavakat ordítozott, szó szerint le kurvázott, láttam rajta hogy nagyon élvezi és már nem bírja tovább és abban a pillanatban telibe élvezte a számat.
Éreztem ondójának édeskés ízét a nyelvemen, de én nem törődtem vele, az ondóját lenyelve vártam hogy mi lesz még a mi kis hármasunk vége, de tévedtem, Márk még igenis nagyon aktív volt, elkapott, kikapott a székből és az asszisztense mellé állított, akivel mi újult erővel felváltva szoptuk, majd felváltva keményen belénk hatolt.
Most már fújtattunk mind a hárman, mint a tajtékos lovak! Majd visszahelyezett a székbe és elém térdelt úgy hatolt belém egyre mélyebben és mélyebben, az asszisztense közben odaállt mellénk és vadul izgatta a csiklómat körkörösen a nőgyógyászaton használt kacsa nevű műszerrel.
A verejték már végigfutott hátamon és patakokban folyt a testemről, ahogy Márk csípőjéről és az asszisztens hatalmas kebleiről is.
A doktor úr végül rám parancsolt hogy álljak négykézláb és hátulról a puncimba vezette még mindig egyre vastagabb és keményebb hímtagját és ki-be, ki-be erőteljes, hatalmas lökésekkel magáévá tett miközben én az elém térdelő asszisztense csiklóját izgattam a nyelvemmel, a történet vége az lett hogy mind a hárman egyszerre és sikítva élveztünk el.
Már nem volt több erőnk a további ,,menetekre” így hát összeszedtük ruháinkat és én egy gyors köszönés után csapzottan, kócosan, kiviharoztam az ajtón, a váróban még mindig sokan ültek és nyugadalmasan várták a sorukat, elképesztő tekintettekkel néztek rám, talán el sem tudták képzelni hogy mi történt ott bent. A hazafelé vezető úton végig gondoltam az egész eseményt, a kérdésem az volt magam fele hogy vajon jól tettem e hogy belementem ebbe az őrültségbe? A válaszom az volt: Igen!
Az embernek kellenek az új élmények, az őrültségek, és ha van párkapcsolatod, akkor sem kívánhatsz egy embert, a párodat örökre, mert ez képtelenség! A testi megcsalás az más, felszínes, nem úgy mint a lelki! A testit talán még meglehet tenni! A másik fele az volt az érvelésemnek, hogy amíg fiatal az ember, addig próbáljon ki mindent, és ne legyen frigid, mert az nem jó! Azért születtünk erre a világra, hogy élvezzük annak minden ízét édeset, az élet sava-borsát és a keserűt és szeressünk!
Tehát élvezzük ki annak minden percét, beleértve a nagyon vad szexet is!

Pelenkás fogadás – bizarr szextörténet

Azt hiszem, ott kellene kezdenem, hogy elvesztetem egy fogadást. A fogadás tárgya inkább merüljön feledésbe, kezdjük ott, hogy fogdáshoz híven reggel megjelentem a családi ház kapujában. A nyertes a későbbiekben legyen Rita mosolyogva fogadott. Látom, betartod a szavad, és ennek örülök, mondta, és behívott. A fogadás arról szólt, hogy a vesztes teljesíti egy napig a nyertes minden kívánságát, bármi is legyen az. Gondoltam én, hogy most akkor kezdhetem a házmunkát, mosogatás, vasalás, takarítás, még gondoltam WC pucolás is lesz, hiszen hosszú a nap, ja és hogy ki ne felejtse, a vesztes utána egy szó sem mondhat el arról senkinek, hogy mit kellett csinálnia.
Na szóval, kezdte Rita ma nem lesz sok dolog. Sőt úgy is mondhatni, hogy semmi nem lesz, csak szót kell fogadnod nekem. Legyen bármi is az, hiszen emlékszel ugye….
Akkor kezdjük is el. Azt hiszem a legjobb lesz ha bemész abba a szobába, és megvársz engem, mindjárt jövök. A szoba eléggé érdekesen volt berendezve. Nem volt benne csak egy óriási méretű rácsos babaágy, olyan lenyitható, egy nagyobb szekrény, meg egy kisebb, ja és nagyon vastag szőnyeg a padlón. Mivel nem volt ahova leüljek, beültem a kiságyba.
Igaz a lábam a nem tudtam kényelembe helyezni a rács miatt, de mire kikászálódtam volna belőle, megjelent Rita. Látom kipróbáltad, mondta, ígérem lesz még ma rá alkalmad. A mai napon játszani fogunk, és kinyitotta a kisebbik szekrényt. Kezdj el vetkőzni, és feküdj le, mondta, majd hozzátette, ha meggondoltad magad most szólj, mert utána már nem érdekel, és mosolygott közben. Nem tudom mi volt abban a mosolyban, de nem sok idő múlva teljesen meztelenül feküdtem a szőnyegen. Rita Mikor elkezdtem vetkőzni, pakolászni kezdett.
Ma te leszel az én kicsi babám, mondta, és szépen komótosan bepelenkázott, aztán hogy ha ez nem lett volna elég, még arra a nagy pelenkára rám adott egy nagy textil pelenkát, és az egészre egy kapcsos gumis micsodát is. Úgy néztem ki mint egy óriási bébi, és ha ez nem volna elég, akkor ezek után a nagy szekrényben kezdet keresgetni, és nemsokára rám adott egy habos babos rózsaszín tipegőt vagy mit, kis fodrocskákkal meg minden. Miután így felöltöztettet beküldött a kiságyba, hogy mindjárt jön vissza.
Abból a mindjártból jó pár perc lett, és közben kicsit kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Ott feküdtem egy nagy rácsos ágyban, és közben folyton azon járt az eszem, hogy vajon mit is akar még velem csinálni. Mikor visszajött, egy tálcát hozott, de hogy mi volt rajta, azt nem láttam, csak mikor letette, jöttem rá, hogy most meg fog etetetni. Két üveg bébiételt kanalazott szép lassan a számba, de közben vigyázott rá, hogy kellőképpen összekenjen, és miután belém tömte mind a két üveg tartalmát, fogott még egy teli cumisüveget, és a számba tette, hogy ezt most mind meg kell innom, de hiába próbáltam inni belőle, sehogy sem sikerült.
Hiába szívtam, ahogy tudtam, sehogy sem sikerült belőle szívnom egy kortyot sem. Ekkor mosolyogva megjegyezte, hogy úgy látja, kell egy kis ösztönzés is. Ekkor kihívott a kiságyból, és lefektetett a földre. Nem tudom hogy hogyan, de pillanatok alatt már azt éreztem, hogy a pucér fenekem van csak ki. Ekkor oldalra fordított, majd valami hideget éreztem. Majd valami keményet éreztem a fenekemnél. Hirtelen azt éreztem, hogy valamit belém dugott. Aztán visszaadta rám a pelenkát és visszakapcsozta a ruhát.
Ahogy visszaküldött az ágyba, csak akkor vettem észre, hogy valami ott van a kezében amitől egy drót vezet hozzám….. Nem nagyon értettem, hogy ez most mi is, de mikor visszafeküdtem az ágyamba, és megint hiába próbáltam szívni az üvegből, egyszer csak valami elkezdett rezegni bennem. Rájöttem, az előbb belém dugott valamit, ami most elkezdett rezegni bennem. Majd mosolyogva mondta, hogy most addig fog így játszani velem, amíg az utolsó csepp is el nem fogy.

Pelenkás fogadás – bizarr szextörténet

Azt hiszem, ott kellene kezdenem, hogy elvesztetem egy fogadást. A fogadás tárgya inkább merüljön feledésbe, kezdjük ott, hogy fogdáshoz híven reggel megjelentem a családi ház kapujában. A nyertes a későbbiekben legyen Rita mosolyogva fogadott. Látom, betartod a szavad, és ennek örülök, mondta, és behívott. A fogadás arról szólt, hogy a vesztes teljesíti egy napig a nyertes minden kívánságát, bármi is legyen az. Gondoltam én, hogy most akkor kezdhetem a házmunkát, mosogatás, vasalás, takarítás, még gondoltam WC pucolás is lesz, hiszen hosszú a nap, ja és hogy ki ne felejtse, a vesztes utána egy szó sem mondhat el arról senkinek, hogy mit kellett csinálnia.
Na szóval, kezdte Rita ma nem lesz sok dolog. Sőt úgy is mondhatni, hogy semmi nem lesz, csak szót kell fogadnod nekem. Legyen bármi is az, hiszen emlékszel ugye….
Akkor kezdjük is el. Azt hiszem a legjobb lesz ha bemész abba a szobába, és megvársz engem, mindjárt jövök. A szoba eléggé érdekesen volt berendezve. Nem volt benne csak egy óriási méretű rácsos babaágy, olyan lenyitható, egy nagyobb szekrény, meg egy kisebb, ja és nagyon vastag szőnyeg a padlón. Mivel nem volt ahova leüljek, beültem a kiságyba.
Igaz a lábam a nem tudtam kényelembe helyezni a rács miatt, de mire kikászálódtam volna belőle, megjelent Rita. Látom kipróbáltad, mondta, ígérem lesz még ma rá alkalmad. A mai napon játszani fogunk, és kinyitotta a kisebbik szekrényt. Kezdj el vetkőzni, és feküdj le, mondta, majd hozzátette, ha meggondoltad magad most szólj, mert utána már nem érdekel, és mosolygott közben. Nem tudom mi volt abban a mosolyban, de nem sok idő múlva teljesen meztelenül feküdtem a szőnyegen. Rita Mikor elkezdtem vetkőzni, pakolászni kezdett.
Ma te leszel az én kicsi babám, mondta, és szépen komótosan bepelenkázott, aztán hogy ha ez nem lett volna elég, még arra a nagy pelenkára rám adott egy nagy textil pelenkát, és az egészre egy kapcsos gumis micsodát is. Úgy néztem ki mint egy óriási bébi, és ha ez nem volna elég, akkor ezek után a nagy szekrényben kezdet keresgetni, és nemsokára rám adott egy habos babos rózsaszín tipegőt vagy mit, kis fodrocskákkal meg minden. Miután így felöltöztettet beküldött a kiságyba, hogy mindjárt jön vissza.
Abból a mindjártból jó pár perc lett, és közben kicsit kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Ott feküdtem egy nagy rácsos ágyban, és közben folyton azon járt az eszem, hogy vajon mit is akar még velem csinálni. Mikor visszajött, egy tálcát hozott, de hogy mi volt rajta, azt nem láttam, csak mikor letette, jöttem rá, hogy most meg fog etetetni. Két üveg bébiételt kanalazott szép lassan a számba, de közben vigyázott rá, hogy kellőképpen összekenjen, és miután belém tömte mind a két üveg tartalmát, fogott még egy teli cumisüveget, és a számba tette, hogy ezt most mind meg kell innom, de hiába próbáltam inni belőle, sehogy sem sikerült.
Hiába szívtam, ahogy tudtam, sehogy sem sikerült belőle szívnom egy kortyot sem. Ekkor mosolyogva megjegyezte, hogy úgy látja, kell egy kis ösztönzés is. Ekkor kihívott a kiságyból, és lefektetett a földre. Nem tudom hogy hogyan, de pillanatok alatt már azt éreztem, hogy a pucér fenekem van csak ki. Ekkor oldalra fordított, majd valami hideget éreztem. Majd valami keményet éreztem a fenekemnél. Hirtelen azt éreztem, hogy valamit belém dugott. Aztán visszaadta rám a pelenkát és visszakapcsozta a ruhát.
Ahogy visszaküldött az ágyba, csak akkor vettem észre, hogy valami ott van a kezében amitől egy drót vezet hozzám….. Nem nagyon értettem, hogy ez most mi is, de mikor visszafeküdtem az ágyamba, és megint hiába próbáltam szívni az üvegből, egyszer csak valami elkezdett rezegni bennem. Rájöttem, az előbb belém dugott valamit, ami most elkezdett rezegni bennem. Majd mosolyogva mondta, hogy most addig fog így játszani velem, amíg az utolsó csepp is el nem fogy.

Szex és sport – erotikus történet

A neten kerestem fallabda partnert. Pár nap után jelentkezett is egy lány, Zsófi. Találkoztunk, s idővel a játék is jól ment, együtt fejlődtünk. Heti fix elfoglaltsággá vált a hétvégi fallabdázásunk, amin csak Zsófi féltékeny pasija, Ati jelenléte rontott, de idővel megszoktam.
Egyik hétvégén azonban szokatlan dolog történt, Zsófi egyedül jelent meg az épület bejáratánál, s a további kérdéseket megelőlegezendő, elmondta, hogy pár napja szakítottak, bár már érlelődött egy ideje a dolog, mert neki is agyára ment az örökös féltékenykedése. Azért láttam, hogy érthetően szomorú, így az addigi jó hangulatú mérkőzéseink megromlásán aggódva öltöztem át.
A pályánál már várt rám, s meglepődtem a további változásokon. Pasija addig nem engedte, hogy 20 évesen, gyönyörű alakján más férfiak legeltessék a tekintetüket, így bő pólóban és ugyancsak bő, térd alá érő nadrágban játszhatott csak. Zsófi azonban láthatóan szakítani akart a béklyókkal más értelemben is: felül egy sportos kis topot viselt, aminek ugyan nem volt mély kivágása, azonban szűk szabása szépen kiemelte az amúgy keveset fedő melltartóba bújtatott kebleit. Ráadásul a dereka is szabadon maradt, napbarnított bőre gyönyörű kontrasztot mutatott hófehér szoknyácskájával. Korábban is említette, hogy tetszenek neki a fallabda-szoknyák, a profi női játékosok ilyet viselnek. Ez különbözik a jobban ismert teniszszoknyáktól, melyek szerváknál vagy nagyobb széllökések esetén szeretnek fellibbenni – sokan csak ezért szeretnek női teniszt nézni -, s a játékosok ezért kénytelenek ormótlan nagy bugyikat hordani. A fallabda-szoknya a hevesebb mozgások miatt eleve vastagabb anyagból készül, így nem libben fel, viszont szűkebb és rövidebb, általában combközépig ér, hogy ne zavarja a lábak mozgását. Az pedig, hogy alá ki milyen bugyit vesz fel, már egyéni döntés. Tehát most ebben a csodás új szerelésben pukedlizve mosolygott rám, amikor látta meglepett ábrázatomon, hogy akciója nem maradt hatástalan.
A játék jól ment mindkettőnknek, felszabadultabban játszottunk, hisz nem volt a hátunkban Ati vizslató tekintete. Ehelyett idővel másfajta vizslató tekintetek kereszttüzébe kerültünk, a szomszéd teremben ugyanis kondigépek, illetve aerobik-órák voltak, s az ott végző fiatalok jöttek ki fizetni a pulthoz, ami a fallabda-pályák előtt volt. Sorban állás közben szinte mindenki minket nézett, a fiúk értelemszerűen Zsófit, gyaníthatóan nem a játéktudásunk miatt, ezt ő is észrevette, s párszor kínozta is őket azzal terpeszben, popsiját feléjük mutatva hajolt le a labdáért. De aztán a tömeg elvonult, s mi folytattuk a játékot.
Mivel nem voltunk profik, gyakran nem jól helyezkedtünk egy-egy ütés után, s útjába kerültünk a másiknak. Ennek korábban semmi egyéb tartalma nem volt, most azonban azt érzetem, hogy az ilyen összefutások során Zsófi nem húzódik el gyorsan, a mellkasomon pihenteti a kezét, ha szemből futunk össze, s jobban kitolja fenekét, ha hátulról szaladok neki. Szoknyája sokszor megzavart a koncentrációban, s azon kaptam magam, hogy a játék helyett azon agyalok, hogy vajon milyen színű bugyi lehet rajta. Egyszer majdnem sikerült kiderítenem, ugyanis az utolsó, elérhetetlen labdát hirtelen spárgamozdulattal próbált elérhetővé tenni, így a szoknyája feljebb csúszott, fél popsija szinte teljesen szabaddá vált, de bugyit nem láttam, tangát vehetett fel a kis drága. Ott egy ideig lefagytam, ilyen csodás hátsót rég nem láttam, színe semmiben sem különbözött dereka és hasa színétől, topja ugyanis addigra már feljebb csúszott, láthatóvá téve feszes hasfalát is. Szép lassan felállt (bennem is hasonló folyamatok indultak el), nem sietve rendezte vissza elcsúszott szerelését, s mivel az edzés végén voltunk, az öltöző felé ballagtunk. Gondoltam szomorúan, hogy ez volt a napom csúcsa, de szerencsecsillagom felragyogott, ugyanis aznapra derült ki, hogy mit építettek egy másik teremben az elmúlt hetekben. Megnyílt ugyanis egy wellness-részleg, szaunával, gőzfürdővel és egy pici hűsölő medencével, bár a szauna még nem üzemelt.
– Menjüüünk beee! – kérlelt Zsófi ártatlan kis bociszemekkel, s térdét a combomhoz dörgölte.
– De nem hoztunk fürdőruhát. – szólalt meg bennem a racionalitás, amit azonmód el is átkoztam.
– Majd megoldjuk valahogy, nem? – kérdezett vissza szerencsére pajkosan, s válaszomat meg sem várva beslisszolt a női öltözőbe.
Végül arra jutottam, hogy a fallabdázáshoz használt rövidnadrágomat hagyom csak magomon, a fürdőgatyám se sokban különbözik ettől. S közben azt találgattam, hogy Zsófi hogyan oldja meg a dolgot.
Pár perc múlva megjelent, látszólag ő se változtatott sokat a szerelésén, de a kis változtatás is szaporább lélegzetvételre kényszerített. A szűk kis top alól ugyanis levette a melltartót, a vállánál ugyanis nem tudtam kivenni a pántokat. Ráadásul a topot is bevizezte, hogy egy kicsit hűtse majd a gőzben. Elölről azért nem vettem volna észre a melltartó hiányát, mert ő is látta, hogy a mellére rátapadó vizes anyag talán túl sokat mutatna, így inkább mell alattig felhúzta a topot, s megkötötte ott, így maradhatott levegő alatta. Alul a szoknyát láttam rajta, s mezítláb tipegett felém, majd együtt be a gőzkabinba.
Először érthetően nem láttunk mást, csak gőzt, de pár másodperc múlva a sarokban egy 15-16 éves forma kislányt pillantottunk meg összekuporodva. Emlékeim szerint láttam korábban az aerobikos csajok között, ahogy kitartóan nézett minket a fallabdázás során. Ő is hasonló cipőben járhatott, ki akarta próbálni a gőzfürdőt, amíg kevesen használják, de fürdőruhája neki sem volt. Ellenben volt törülközője, amit mell fölött megkötve magára csavart. Pici lányka volt, alig 1,5 méter, így az egyen-törülköző, ami a magasabb lányok bosszúságára és a férfiak örömére vagy fenn, vagy lenn enged bepillantást, őt combközépig eltakarta, s egymásra rakott lábbal kényelmesen relaxált a pad végében. Kis félgömbjei között a törülközőn az Adrienn név díszelgett.
Két lecsavarozott pad volt a kabin közepén, hosszával egymás mögött, közte szűk rés, hogy ne kelljen átlépnie vagy megkerülnie annak, aki a túloldalára vágyakozik.
Mi leültünk a másik padra, s igyekeztünk hozzászokni a páradús levegőhöz. Zsófi hamarosan hason végigfeküdt a padunkon, miután megkért, hogy üljek át a kislány padjának végére. Kérdésemre egy bólintással és egy fél mosollyal felelt, így átültem. Pár perc múlva Zsófi megkért, hogy megmasszíroznám-e a hátát, mert meghúzta pár lendítésnél. Így terpeszben a háta fölé álltam, hisz ráülni nem mertem, s hozzáláttam szépen alulról felfelé párhuzamosan a kecses derekától a felhúzott topja aljáig masszírozni körkörösen, majd hosszan egy irányba oda és vissza. Pár perc után az addigra megnyugodott légzése mélyebbé és hosszabbá vált, s én is mind jobban felizgultam, így a ruha alatt felhaladtam a válláig, s ott időztem egy ideig.
Nagyon fülledt volt a levegő ott benn, az eleve vizes, nyaknál szűk felső kezdett fojtogatóvá válni számára, s a kézmozdulataim miatt már a melle alatt is kezdett bevágni az anyag a bőrébe.
– Légyszi, segíts levenni… – suttogott hozzám félénken, szemét behunyva.
Szó nélkül két oldalt tenyérrel a bőre felé benyúltam a ruha alá, amennyire lehetett, homorítva megemelte felsőtestét, hogy segítsen. Tenyeremmel így akaratlanul is végigsimítottam pompás mellei oldalán hamvas bőrét, majd fejét átbújtatva és a kezein simítva végig megszabadítottam szenvedése tárgyától.
A másik padon a kislány feljebb ült, lábait kibontotta az összekulcsolásból, s érdeklődve figyelte az eseményeket.
Zsófi hálásan pihegett, továbbra is csukott szemmel, kezei kétoldalt lógtak lefelé. Fantasztikus látvány volt, farkam már nem is bírt nyugton lenni, a bő nadrágom elején egyre nagyobb kúpformát alakítva ki. Folytattam a masszírozást a háta teljes felületén, sőt nekibátorodva a feneke alatt a combjára ültem, s ujjaimat a szoknyán keresztül végighúztam a félgömbökön, be középre a vájatig. A nedvesség és a homorítás miatti fenékmegfeszítés ugyanis a szoknyácska közepét begyűrte a popsivájatába, így noha mindent takart, sok mindent sejtetett. Ráadásul eddigre lábait két oldalt letette, s apró, ritmikus, vonagló mozgásokba kezdett padon.
Azonban amint szoknyáját lassan felhajtani próbáltam, ő megremegett, s kezével kétoldalt a combomig hátranyúlva visszahúzott, jelezve, hogy az tiltott terület. Nem akartam elrontani a dolgot, így engedelmeskedtem, s visszatértem a felsőbb tájakra, s oldalra, egyre feljebb, s megint a melleihez jutottam, melyek jó része oldalt türemkedett ki, hiszen Zsófi továbbra is hason feküdt. A cicimasszírozás szerencsére nem volt tilos, így erre folytattam akciómat, a mellei felett még mélyebben be tudtam hatolni kezeimmel két oldalt, aztán egyre lejjebb haladtam, mígnem odáig jutottam, hogy mindkét mellét a markomban fogom.
Eddigre már ő sem tudott passzív maradni, s kezei a combom szorításán engedve simogatásba mentek át, s egyre feljebb haladtak, be a nadrágom szárain, mígnem picit oldalra fordulva egyik kezével elérte ágaskodó farkamat. Lassan mozgatta kezét rajta előre-hátra, de a nadrág korlátozta a szabad hozzáférésben.
Ekkor vett egy nagy levegőt, a hátára fordult, s térdig lerántotta a nadrágomat. A föléje tornyosuló kőkemény farkamat mozdulatlanul nézte hosszú másodpercekig, én pedig a gyönyörű, cukorsüveg formájú melleivel tettem ugyanezt…
A másik padon Adriban is megállt az ütő egy pillanatra, majd lábát terpeszbe rakta, s elindult kezeivel öle felé a törülköző résén behatolva.
Zsófi magához térvén két kézzel kapott a farkam után, s kegyetlen iramban kezdte el verni, mellei össze-vissza rugóztak. A kislány a másik padon az újabb döbbenettől, vagy mert ujjai elérték célállomásukat, vett egy óriási lélegzetet, felsőtestét kidüllesztve. A törülközőjén az apró csomó nem bírta tovább, kibomlott, s a törülköző lehullt a derekáig, felfedve egy másik csodálatos cicipárt. Szűzies fiatal mellecskék, melyeket férfikéz még nem ért, nem is fejlődtek ki még teljesen, de alma-méreteikkel is hihetetlen vonzó látványt nyújtottak. Gazdájuk nem törődött vele, sőt valamiféle szándékosság is lehetett felfedésükben, így váltva meg a jegyét a műsorban való további részvételre. A kislány ugyanis már leplezetlenül nézte a farkamat, tekintete elárulta, hogy még nem látott ilyet élőben. Aztán a szemembe nézett, mosolygott, majd egy időre behunyta szemét és egyik kezével a mellecskéit kezdte masszírozni. Talán azért, hogy visszafogja és elfoglalja magát.
Ugyanis ezalatt Zsófi a fejéhez húzott, s őrült ütemben szopni kezdte a farkamat. Így nagyon hamar a csúcsra jutottam volna, így leállítottam, s egy új ötlet jutott eszembe. Lemásztam róla és teljesen levettem a nadrágom, majd Zsófit a pad végéhez húztam úgy, hogy a két pad közti résbe hátrahajthassa a fejét. Én pedig terpeszben a fejéhez guggoltam, s a szájába nyomtam a faszom, amit ő teljes beleéléssel szívott tovább. Fenekem így gyakorlatilag Adrienn terpeszbe tett lábai között volt, amit ő csak akkor vett észre, amikor már elhelyezkedtem, addig ugyanis csukott szemmel saját magára koncentrált. A hátam mögül hallottam a pici sikolyszerű felnyögést, amikor kinyitotta a szemét. Ekkor hátrasandítottam, s láttam, hogy nincs ellenére a látvány. Ő is tett egy következő lépést, a törülközőt félredobta, s szívecskés kis átázott bugyiján keresztül leplezetlenül simogatta puncikáját, mellei között izzadságcseppek találtak utat, s indultak ugyanarra.
Zsófi beleéléssel és kitartással szopott, amihez pluszenergiát adott neki, ahogy fejjel lefelé, a golyóim alatt láthatta a maszturbáló kislánykát. Nem bírtam tovább ebben a félig guggoló pózban maradni, így előredőltem, Zsófi szoknyájához. Nem volt hol megtámasztanom magam a keskeny padon, így végighasaltam Zsófi meztelen testén, mellei teljes felületükkel a hasamhoz tapadtak, csodás érzést okozva, fejem pont az ölében landolt. Zsófi egyik keze eddigre már a szoknyája alatt matatott, be nem kukkanthattam, de a mozdulatokat érezhettem, s lihegésem keltette szellőcskék a szoknya egy felvágásán át bejutottak a tiltott helyre.
Aztán egyszer csak nagyon meglepődtem, – mint később kiderült, Zsófi biztató tekintetei hatására – a lányka pici talpacskáit a fenekemhez nyomta, s masszírozni kezdte. Ahogy erőt vettem magamon, s valamelyest megemelkedve Zsófi és a saját testem között visszanézve láthattam, a lányka végigfeküdt a padon – fejét megemelve tartotta, hogy lássa Zsófi szopását -, lábai térdben hajlítva terpeszben a cickóiig felhúzva és a talpai a fenekemhez nyomva, középen pedig bugyiját félrehúzta, miközben egymásba fúrtuk tekintetünket, s hevesen ujjazni kezdte magát.
A látvány és Zsófi kitartó munkájának eredményeképpen a csúcsra jutottam, megállás nélkül lövelltem a spermát. Két-három löket után Zsófi szája tele lett, s a helyzetéből adódóan nem tudta lenyelni, így inkább kivettem a szájából és csodás melleit céloztam. Az egyik utolsó löketnél a mögöttem élvezkedő csitri végképp levetkőzve minden gátlását, az egyik lábát a lábaim között a golyóimat érintve előre nyújtotta és Zsófi melleire fektette, szétkenegette vele a nedveim, így közvetlenül a tükörsima vádlijára is juttathattam belőle.
Nem mertem Zsófin végigterülni, így inkább leszálltam és melléültem a nedves padra, ahol eddig a kislány ujjazta magát. A szende szűz eddigre ugyanis felállt, s látszott rajta, hogy ő is mindenáron csúcsra akar jutni. Puncija izgatását egy pillanatra se hagyta abba felállás közben, s most a bugyija levetésén fáradozott szabad kezével, hogy az ne akadályozza az élvezetben. Egy idő után picit zavarba jött, hogy így előttünk ügyetlenkedik, így inkább elfordult felőlünk, feltárva előttünk csodás popsiját. Segíteni szerettem volna neki, így odanyúltam, a tangát kihámoztam a popsivájatból, s a szövet alatt megmarkolva húsát, lehámoztam csodás fenekéről az átázott fehérneműt.
Nem tudom, hogy a szokatlan helyszínen teljesen meztelenné válás, a fürkésző tekintetek, vagy a számára idegen kezek érintése, vagy esetleg mindkettő együtt, de pár pillanat múlva lábai megremegtek, megszédült, s karjaimba dőlt, s közben az élvezet hullámain vonaglott a kis lolita. Ott pihegett pár percig, majd rám emelte tekintetét. Feltápászkodott, közben egyik kezét végighúzta éledező farkamon, másik keze egy ujjával a lábán lévő spermámba nyúlt és megnyalta. Rám mosolyodott egy utolsót, egy apró puszit lehelt számra, magára kapta a törülközőjét, majd kilibbent a helyiségből.
Megbabonázva ültem ott, észre sem véve, hogy Zsófi továbbra is kényeztette magát kezeivel. Megszólalása ébresztett fel:
– Gyere, ezt nem bírom tovább! – kézen fogott, s mi is kimentünk, egyenesen a kismedencéhez. Rajtam továbbra sem volt semmi, rajta is csak a miniszoknya, ami már kezdett átázni a mellei közül lecsurgó spermámnak köszönhetően. Ő ereszkedett a kb. egyméteres vízbe elsőként, s én követtem. Már a gőzfürdőben, Adri akciója hatására kezdett éledezni a farkam, de a mostani látvány végképp újjáélesztette. Mikor én is belemerültem a vízbe, Zsófi is nyakig beleguggolt. A szoknyácska azonban a felhajtóerő hatására teljesen felemelkedett, s feltárta azokat a gyönyörűségesen feszes, pucér félgömböket, melyek ráadásul a szűk hely és a guggolás miatt egyenesen a farkamnak préselődtek.
Az ösztöneim vezéreltek, nem gondolkodtam, hanem minden cécó nélkül felnyársaltam. Zsófi egy hatalmas sikollyal válaszolt, de a hangjában több kéj hallatszott, mint ijedtség. Ficánkolt egy kicsit, de hamar belátta, hogy combjait erősen fogom, nincs esélye a menekvésre, amit nem is akart igazán.
– Milyen színű bugyi volt rajtad a fallabda alatt? – súgtam a füléhez hajolva, s közben megmarkoltam ruganyos cickóit.
– Semmilyen! Végig a farkadat akartam magamban! – nyögte vissza, miközben fenekembe markolva még jobban magába húzott.
Ezután három-négy erőteljesebb lökés elég volt mindkettőnknek, s a kaland megkoronázásaként egyszerre élveztünk el, mintegy végérvényesen megszabadítva Zsófit a volt pasija börtönéből.
A későbbiekben is megismételtük alkalmanként az együttlétet, de konzervatívabb körülmények között. Adrit nem láttuk többet, ettől függetlenül ez az élmény örökre bennem marad, tárgyi bizonyítékként pedig elraktam az ottfelejtett kis szívecskés fehérneműt…